Az 5-ös akkordok rejtelmei

Teljesen kiakadtam Ica tnőre… A fél osztály kapott egy egyest a vers-elmaradások miatt. Én is, de én mondjuk jogosan… Én ugyanis télleg nem tanultam meg, de Kajos, Davec, Niki és Stefi tudja a verset. (Aztán végül mertek szólni, mert egyéb félreértés is volt ott.)

A tegnapi mondandómat már nem is részletezem, mert ez csak egy újabb lökés volt a mai következtetések levonásáig.
"Végzetemet" már nem szeretném „meghódítani”. (hú, de szar szó…) Mostanában eltávolodtunk egymástól. (Ma amúgy formáját hozva kedves volt. Alapjában kedves, csak most már elcsúsztunk egymás mellett.) Ő bizalmát vesztette bennem, amit én készséggel megpróbálok helyreállítani – a rend végett. : ) Nem szeretném, ha aztán fújnánk egymásra. Legyen béke, barátság, ilyesmi. : )
Ezen tehát már nem is aggódtam ma sem.

Végre volt újra gitárórám, ahol megcsillanthattam a szünetben történt szorgalmas gyakorlás okozta tudásomat. : ) (Oh, micsoda megfogalmazás…) Sőt, megismerkedtem a blues zene alapvető szabályaival, és a blues-szólók alapjaival. Továbbá megtudtam, h a rockzenészek előszeretettel használják az egyszerű, „5-ös” akkordokat, ami tdkp a rockzene – sokszorosan idézőjelezett – egyhangúságához vezet. : ) Hát, Istenkém. A rockendroll márcsak ilyen nem-komplikált zene.
(76. nap)