Halálom esetén...

Én nem akarok semmiféle ördögöt a falra festeni, de mi van, ha mégis bekövetkezik a címben említett eset? Nahát erre gondolva, lassacskán két évnyi naplót magam mögött hagyva, 2006.05.15-én arra gondoltam, leírom, mi történjen ezzel a béloggal, ha meghalnék.
Tura kezébe adom a kulcsot, Őt bízom meg azzal, hogy halálom esetén az összes bejegyzést publikálja [2009.03.09.: módosítás - halálom esetén törlődjön a blog teljesen], majd ezen naplóra felhívja a következő emberek figyelmét: Dalma, Detti, Betti, Erzsó, Mariann, Davec, Szabolcs, Martin, Kriszti, Anna, Éva, és még nyílván sokan mások, akiknek elnézését kérem, amiért kifelejtettem őket most hirtelen.
Tehát, ha meghalok, hajrá Tura! ;) [hangsúlyozom: eszem ágában sincs feldobni a bakancsot]

"HA MEGHALOK, AZ ANGYALOK
A DOSSZIÉM LÁTTÁN
A FEJÜKET CSÓVÁLJÁK
HOGY BIZONY, EZ CSÚNYA LÁTVÁNY..."
[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]

Én vagyok süket, vagy tényleg nagy a zaj?

Nah, itt vagyok. Ma télleg megcsinálom a blogot a csapatnak, csak tegnap nem volt hajlandó behozni. Mármint a freeblog.hu-t. Haladtam a Jani, a hősben! Kiszámoltam, hogy melyik szörnynél hány EXP legyen. És beírtam. Bizony. És még focizni is voltam. Meg bringázni is. A Fruzsival, a zunokaöcsivel meg a Davec haverommal. Bezony. És ennyi.

Ahol a nő, ott a baj...

No. Ez a nap a Jani, a hősnek volt és van szentelve. Komoly előrelépést tettem ugyanis. A 6 szörnyfajtából négyet képernyőre hoztam, és mindezt egy nap alatt, ami nálam fényévente egyszer fordul elő. Így történhetett, h megugrott a játékidő, de még így se lesz hosszabb ¾, vagy egy kerek óránál. De legalább tömény lesz, mint a pálinka. :-) Vuhhaha! A Dáviddal voltunk lenn a MTH-n, de eredetileg nem oda, hanem brinyózni mentünk volna, ezért ez nem tetszett neki. Azért ahogy ismerem, nem sértődik meg össze-vissza jobbra-balra, mer’ nem az a ’hülye fasz! Én nem oda akarok menni!!!!! Brűűűűű!’ típus. 10-9 arányban kikaptunk, pedig még be is csúsztam az egyik gólnál… Bassssssz. Na ennyi.

"Üdvözöl a Pokol Bár"

És most igenis rájöttem, h hol kell entert nyomni. Na. Mozgalmas nap volt a mai is. Öööö, jaaa, igeeen… Először is az volt fura, h háromnegyed kilencet mutatott az óra, mikor én talpra álltam. Ilyen korán az utóbbi időben nem keltem… Voltunk focizni, de kivel is? Hát kivel? Kivel? A Matyival (aki tkp Máté). Meg ott volt a kisebbik Tuba, meg Davec. És a boltnál találkoztunk, jöttek hozzám, de én unokaöcsistől voltam, tehát hazamentem foci előtt, mert bringázni készültem. És a póré mód az nem bringa mód, úgyhogy váltottam ruhát is. Ja. A Matyi nagyon hülye volt, hozta a formáját. A Davec ideg volt, mint egy jobbmódú állat. :-) Aztán kitaláltuk, hogy ’ugyan, menjünk bicajozni mégis!’ de Matyi is akart jönni, de mi nem akartuk, h jöjjön, mer’ Dávid nem csípi túlzottan. Meghát az én agyamra is rá tud menni, úgyhogy storno. A hintánál találkoztunk volna újra, DE mi NEM mentünk oda, viszont a chips nálunk volt, úgyhogy szegény Matyi rábaszott. Volna. De a selymesi köznél belefutottunk. Bassza meg. És kérdé, hogy ’miért nem voltatok ott????????’ Mire mi: hát de ott voltunk, csak a mami elzavart minket. Mert az a vén fasz már vagy tíz alkalommal kijött oda, hogy húzzunk innen, mert így meg úgy zavarjuk a mittoménkit, meg hogy ne ÁLLJUNK a hintán, hanem ÜLJÜNK, miközben ha leülünk, leér a lábunk is, mert tíz centire van a földtől az a szar. Jaaaaj, hol is jááárok? És blablablabla és végül elhitte. Aztán még előtte elszakadt a fékbovdenem. Már a negyedik. És megettük a chipset, és beintettünk a külföldi kamionosoknak. És aztán jött a megváltó telefon, azaz Réka felhívta Matyit, hogy ugyan, menjen le az MTH-ra. És elment. Huhh. Tömör egy nap. (Utána még kutyát sétáltattunk és kész.) A Jani meg király, már majdnem csut kész, mert már csak a királylányos rész van hátra. Humoros lesz, alig várom. Na ennyi. Adjeu!

ma hétfő van

Na. Most, hogy tegnap megszenvedtem azzal a kibaszott képpel, ma nem teszem ezt fel a netre, csak holnap, spórolok a zinterneten. Pedig ma is történt sok minden. Reggel 8-kor felkeltem, kilenckor ott voltam már a Dávidnál, és állítólag mennem kellett volna a kastélyba fürdeni. Se törölköző, se úszónadrág nem volt nálam, hát hazamentem, hogy átvegyem a nadrágot, és törölközőt csakazért se hoztam. Nehogy bemenjek a vízbe. Lábat lógattam, a Fruzsi meg a Dávid meg bent volt a vízben, és lepacsáltak, csurom víz voltam. Egye fene. Délután 3-tól fél, vagy inkább ¾ 7-ig fociztunk, a végére már mindenen röhögtem. Lenn volt mindenki, aki számít. 3-kor a Laciék, (Csebo, Sörös, Györe, később CséPeti, meg mi a Dáviddal), aztán lementünk a fűre, ott voltak a fasz Zolikáék, olyan szabálytalanok voltak, mint az ATOM!!!!!! És idegesítettek, ezért amikor lejöttek a Krisztiánék, odamentünk hozzájuk a betonra, ott volt még a régnemlátott Balázzzzzzs is. És jöttek a Tubáék, plusz Fodor és „Gölönycsér”, és mondták, hogy játszunk egy meccset. A Polányi végig fikázta a Gölöncsér, jókat röhögtem, jó volt a hangulat, blabla, és még Oszi is lejött!! Aztán megjelent a Dalma és a Szabó ikrek egyike, később meg a másika és a Szandi is. Tehát a full lánybrigád. És nézték, ahogy ez a sok hülye focizik, miközben én rengeteget röhögtem és jól szórakoztam. Hahhhahhahhahahhahhahaahhaahhahhhahhaha!!! Na pá.

ez a nap is elment

Ma szerda volt. És most még van is. Most szar idő van, fúj a szél, de meleg is van, tehát nem lehet eldönteni, h kell-e pulcsi vagy nem. Háromkor azért lementünk focizni, a Fruzsi, a Dávid meg én. Ma nem voltak sokan, mint tegnap (arról nem írtam, mert érdektelen volt, mindennél jobban). Viszont lejött a Matyi is, meg persze a Pappityu. Elmentünk bicózni, de TITOKBAN!! Nehogy megint úgy járjunk, mint egyik nap. Matyi és a chips, hmm, jó sztori. Aki akarja, viheti :-)))) 6-kor hazajöttünk. Na hennyi. Jaa, és fontos komponens, nem elhanyagolható, hogy beindult IGAZÁN a http://blackfire.freeblog.hu és aki akarja, olvasgassa. Én ott „Marcoo” néven írok. Na üdv.

Dunaújváros, strand, "örök napfény, forever young", és sok jó csaj

Na. Pörgős kis nap volt ez a mai. Leutaztunk Dunaújvárosba, anya, Adri (nővérem) meg éééén. Fürödtünk, de csak a kismedencében és majdnem megtanultam úszni. Mer még nem tudok. Ettem két hamburgert és jól éreztem magam. A jó csajokat megnéztem, a többit hagytam a füttybe… Janika halad. Össze-vissza tökörésztem ezzel a kibaszott LABEL-lel. Nem értem. Annyit azért már elértem, hogy az a Zottó odajön Jani fölé átlósan, de a kombat még nem indul és a karakter is vígan mozog. (na, mondjuk még mindig jobb, mint amikor még az ’eső is elállt’ csak a zene ment tovább és F12-vel kellett kilépni, mert állt a progi.) Az Amnéziában állatul meg van oldva, amikor a Troll kirohan a rács mögül hozzánk, na onnan próbáltam egy kicsit kopizni, de valahogy nem ment. Majd holnap újra próbálkozok. Ahhoz képest egyébként ma elég hiperaktív voltam, h már két napja hozzá se nyúltam a game-hez. Jövő héten kész lesz, IGÉREM!! (és most bambiszemekkel pislogok… ;-) ;-) Ja, és Turaaaaaa!! Bassza meg az a jó Kovács Gyulás hétszentsége annak a kibaszott lélekőrnek!! Ha pár nappal előbb szóltál volna a webet illetőleg, akkor tudtam volna adni egy honlap feladatot, csak jaaj én hülye, áh, mert az együttesem csináltat, de a Gizus egyik ismerőse már régebben felajánlotta és most már nem akarom megbántani Gizust, h ne az csinálja, meg ígéret szép szó, stb. Szal bocs, ha ezt olvasod. Meg ha nem, megírom mélben.

Hajrá Dunaújváros!

No. Mégis voltam tegnap focizni. A Balázzsal, Zsoltival, Krisztiánnal, meg a Tintával és az unokabátyjával, Tomival. Davec nem volt. Fasz tudja, mér. A Balázs (B., W.ék is lenn voltak, de most nem velük voltam) az agyamra ment, szívatott, h a Bazsiék (W.) a bandám, meg h hozzájuk tartozom. Hülye fasz. Felidegesített a hülye humorával. Vele is elszállt az a bizonyos paci. Persze ő biztos úgy gondolja, h velem szállt el a ló (gy.k.), de ez relatív, mert sztem nem. Azért, mert tavaly nyárhoz képest nem éjjel-nappal velük (B. Balázs és társaival) focizok? Hülye ez. Ne basszon ideghez. De ma! Ma: nem megyek focizni. Ma: voltunk strandon. Ma: több volt a jó nő, mint az előző strandoláskor! :-))) És ma: befejezem a Janiban a második feladványt is. Ezzel nő a hibalehetőségek száma is, de ez van. Ééés kíváncsian várom, h milyen lesz a Jani fogadtatása. Ha csak fele annyira is sikeres lesz, mint a Kotergame, én már azzal is beérem. De azt ígérhetem, és ez REKLÁM, h jó lesz a Jani (a hős) nagyon. Nem egy Amnézia, meg a Kotergamemel sem lehet összevetni, de jobb lesz, mint a szánalmas Tűzvihar, vagy a Rubydragon. (Egyiket se vittem végig, mert már az elején szarnak találtam, míg az Amnézia és a KG (gy.k. Kotergame) lekötött. Ja, és aki nem tudja, mi az a Kotergame, az egyrészt ’szégyellje’ magát, másrészt gyorsan ismerkedjen meg vele. Oltári rpg. Ja, és ha ez nem túl nagy reklám, és nem pofátlanság, akkor azt is idevágom, h a http://kotergame.hdd.hu honlapon keresse mindenki. Duplán megéri.) És vissza Janihoz. Csinálok screenshotokat, és egy-kettőt ismerkedésül a játékkal ide is felrakok. Amúgy is látható már kettő, egy a Nadragulya-legelőről, egy meg az Ottó-combatról.

"bizalmat gerjesztek, beengednek..."

Na. Azóta volt itt a Davec, a Fruzsi (ma nagyon aranyos volt, nem hiába beszélgettem vele a Martinról, alakulhatott volna köztük vmi, de mégsem…), meg 6 után a Martin is. Lementünk először a Fruzsiék után a MTH-ra, Balázs megint szemét volt (B.). Utána bicózás, rengeteg qrva jó csaj, Daveccel néztük is őket, rendesen. :-))))) Hinta, Dinnyési út, Jókai, Park, Fru -> tollasozás. Daveccal halálra röhögtük magunkat minden szirszaron. :-) Üdvicsek.

A mai napon...

Ma hosszú napom volt, mindjárt alszok. (21:52) Reggel 10 óra fele már hívott Davec, h nem segítenék-e egy kicsit a Fruzsinál pakolni. Mentem, azt hittem, nem lesz nagy cucc. Egy szekrényt akartunk lebirkózni az emeletről, szűk, fordulós lépcsőn, majd ki a nyári konyhába, a teraszon át (csak itt fért el). Mindezt Fruzsi szobaátalakítási ambíciói miatt. (De így télleg szebb a szobája). Másfél, két órát szenvedtünk, mire elértük a célt. Ezalatt levertük a falat, és a szekrény helyére felhurcolt, frissen festett asztallal nem csak a kezünket, hanem az egész lakást sikeresen összefeketéztük, dr. Feketével (Fekete Dávid ugyanis a neve).Éés ezek után hígítóval mostunk fel, és gipszet keverve pótoltunk a levert falrészeket. (A hőkezelő és a képek megúszták :-))) És rosszalkodtunk is! ;-))))))))) NAGYON! Hehhe. Ezt ide nem is írom le, mert sokan irigyelnének minket. :-))))) Délután fél ötkor átjött Martin, mert unatkozott. Lieroztunk. És ötkor jött Davec és Fruzsi, lementünk MTH-ra. Fociztunk, Fru meg én, Davec és Martin volt egy-egy csapatban, nyertünk valami 9:3-ra. Hahhhahhhahhaahaaha!!!! Éés jöttek Balázsék (B.). Ma agyon szívattam, szekáltam, néha-néha leszereltem, meg persze jól fociztam. És még előtte estem egyet, Martin bicajával mentem Fru után, mert szívatott, és nem tudtam megállni a „szakadék” előtt, ráestem a salakra. Foci után bringáztunk, de a Martin és az én bicajom is NAGYON strapa volt, tehát alig tekertünk. Fruék előtt tollasoztunk, de ekkorra már a Davec nagyon kivolt. Olyannyira röhögött mindenen, mintha minimum be lett volna baszva, de NEM! És mindez nem elég. („Nem elég, hogy az élet, Megnyomorított téged…”) Mert ezek után még Martin és bátyja, Milán lejött velem deathmach-focizni. Mindenki mindenki ellen. Rulz. Aztán sötétkor hazajöttünk. Lehet, h egyszer leírom, mit rosszalkodtunk. ;-)))))))) Addig is mindenki legyen jó! JÓ ROSSZ!! SOKAT ROSSZALKODNI, ADDIG IS, AMÍG NEM ÍROK, MEG AZUTÁN IS!!!!! Na jó nagyot.

Türelem, tornaterem

Ez itt Seregélyesen aktuális nagyon. Még csak most épül az évek óta tervezett tornaterem. Decemberre kell készen lenniük, és most csinálják az alapozás utáni vmit. És 7 darab "jómunkásember" dógzik. És cigiznek és isznak, és basznak. És szarnak az egészre. Na jócakkát.

ájlávjú

„I love you, I’m not gonna crack, I miss you, I’m not gonna crack…”
(ha jól idéztem… - Nirvana: Lithium)

„Baby, please come home!”
(Led Zeppelin)

Most akár boldog is lehetnék. „Szerelem-szenvedély, Sírni mindig van miér’…”
(aki nem ismeri, szégyellje magát! :-) – Tankcsapda)

A legek blogja

Tábori összeállítás (kategorikus legek):
Minden nap új hős… (avagy a tábori napok hősei):
Hétfő: Klára tanárnő
Kedd: Detti
Szerda: Detti
Csütörtök: Júlia
Péntek: Viktor
Szombat: Stephan
Vasárnap: Renzo
Plussz egy nap: Zsuzsa tanárnő

A külföldiekre kiosztott díjak:
- a legjobb barát(aim): Stephan (és egy hangyafasznyival lemaradva Tamar)
- a leghumorosabb külföldi: Renzo
- akivel a legtöbbet beszéltem (angolul): Stephan
- a legcsinosabb külföldi: Regina
- a legfeleslegesebb külföldi: Root (aki csak pár napig volt ott)
- a legfurcsább külföldi: Szilvia
- a legek legje: Stephan

A magyarokra kiosztott díjak:
- a legkedvesebb: Detti
- a legnagyobb csalódás: Kajos (ez biztos csak pillanatnyi zavar volt nála)
- a leghumorosabb: Bálint
- a legcsinosabb: Zsuzsa tanárnő
- a kellemes meglepetés: Klára tanárnő
- a legidegesítőbb gyerek: Német Laci

Az extra történések díjai:
- a legkellemesebb percek: amikor Detti marasztalt, vele beszélgettem, stb.
- a legszarabb pillanat: kedd, késő du.
- a legvadabb este: szombat
- a legszomorúbb pillanatok: a búcsúzás
- a legjobb pillanatok: lassúzás Zsuzsa tanárnővel, Stephannel megértetett mondataim
- a legijesztőbb percek: Német Laci ablaktörése, érvágással
- a legjobb kaja: paprikás krumpli (bográcsozás)
- a legjobb tanult dolog: zsonglőrködés
- a legjobb program: sziklamászás
- a legfélelmetesebb hely: sziklafal teteje
- a legjobb verseny: székesfehérvári városismereti verseny (Stephan csapatában)

Ennyi. Ja, Quake 3 nem jött össze, de meg fogom próbálni, műxik-é a P1-emen. :-)) 5% esélyt azért adok rá. De ha tényleg nem, akkor megpróbálok beszerezni egy 500 MHz-s procit. Hátha.
Tegnap írt Detti! Azt mondta, nagyon örül, h ilyen gyorsan írtam. Biztos benne, h még látjuk egymást, mert Júlia és ő meglátogatja a sulinkat ősszel! Kedves volt, hozta a formáját. :-) Nem kell csalódnom benne.
Na holnap már télleg feladom a levelet Stephannek és megírom Tamarnak!:-) Ám Detti elmondta, még csak most mennek majd haza, tehát nem késtem semmit. És bassza meg, álmosan írtam vissza Dettinek, és .com helyett .hu-t írtam a mélcím végére. Na majd ma. Meg írni kéne valami kedveset, érdeklődőt. Hogy legyen miről leveleznünk.
Na cső ’mber.

Folytatás

No. Ma még voltunk MTH-n is, kb. 3 órakor. Először csak a Davec és én mentünk le, és amikor fociztunk, egyszercsak megjelent SZ.H. Bezony. :-) Davec örült nagyon. Csinos volt, ki is akadtak Davec szemei… :-))
Aztán később megjött Zsolti és öccse, Krisztián. Rugdaltak kapura nekem, védtem mint a zállat. És jól éreztük magunkat! Bizony.
Plussz később jött a Mongól, meg fasztudja, és a Balázs (B.). Balázs irtó bunkó volt, Davec kiakadt rá rendesen.v 8-kor még lementünk, mer mirmur. Milánék fáradtság miatt nem jöttek. Volt viszont Jack. Szart is. (Jack Davec kutyája)
Quake 3 nem megyen a gépemen. De ez talán nem meglepő, mivel 230 MHz-n futna (nekem 133 MHz van), amihez kellene még 64 MB Ram (nekem 40 – 32+8 – van…). De én érzem, hogy a DirectX a hibás, mert utánajártam. Szerintem még lehet kezdeni vele valamit. Aki például tudja, hogy a DirectX 7.0-nak mi az alapigénye, az írja meg. (m88@vipmail.hu)
Aki vírusos e-mailt küld, annak én is küldök egyet, de abban nem lesz köszönet. Azonkívül a vírusirtó úgyis leszedi, tehát szopás. :-)
Na üdv.

Kép

Aligvári

No. Ma 3-tól 8-ig mentem fel-alá, mint a mérgezett egér. Kezdjük ott, fél kilenckor felkeltem! Ez alighanem rekord. Három előtt visszavittem Davechoz két CD-t. Háromkor meg lementünk MTH-ra.
Egész jól elvoltunk, ám lejött a Lujzi, meg az Ernőke. Ők még nagyjából elmennek, de később megjelentek ilyen hülye faszok is, akik már irritáltak. Bezony. Ezért egy hasracsapott ürüggyel eljöttünk, majd csak így póré módon eltekertünk Fruhoz. A Davec kecskéje kegyetlen, rükverc viszont nincs rajta, index meg van! :-))
Fru kijött, elmentünk a hintához, már-már törzshelyünk lesz az a három kis szar sárga hinta, meg a két mérleghinta és a körhinta. Aztán le újra az MTH-ra, most viszont a fűre, ahova jöttek kis huzavona után a Balázsék (B.). Ma meglepően keveset szólt be, de a legjobban a Ringo Starr és köztem vont párhuzamokkal való viccelődés zavart! :-) Amúgy mindenkihez nagyon nyájas volt, szinte a talpunk nyalta. Hm. A faszt se hatja meg. Ja mer tegnap ugye nem voltam ott lenn náluk, de kiderült, h baszogatta a Tubát, aki megsértődött, vagy mi, és ezért a Frutól kért elnézést, persze csak SMS-ben. Igazi lúzer.
Jani ma haladt, de csak egy hangyafasznyit. Kijavítottam egy hibát. Ollé!
Ja, és a legfontosabbat még nem is mondtam!!!!! Kinn voltunk (Fru, Davec és én) az Aligváriban, a Davec nagypapájának rekonstruálás alatt álló házánál, gyönyörködtünk benne és kártyáztunk. Fru meg röhögött valamin, de nem bírta abbahagyni… :-))) Aztán voltunk a parkban is… Fru azon aggódik, h mi lesz Adriánnal (a barátjával), mert a Tuba meg a kis-Tuba azt mondta, h csak 3 ép csigolyája van… :-) Szerintem szegény Fru jól bedőlt nekik, mert ezen aggódik… :-)
SZ.H. és Davec meg… Fruból kiszedte Davec az infót, de szerintem SZ.H. akkor szeretett bele (most) Davecba, amikor ő kiszeretett SZ.H.-ból… :-( Micsoda pech! Amúgy attól még járni fognak sztem, csak szét gonak esni… Pedig én akartam lenni az esküvői tanú!! :-)
Na adjon az ég! (keddi írás)

"Ha az életben nincs már több móka"

Ma (a Kispál Ha az életben-jéről) eszembejutott Detti. Jaj. Hát én nemtom már megint mit csinálok. Asszem most felébredt bennem az az ’érzés’, amit a tábor alatt éreztem, mert oda is vittem Kispál CD-t, és a Kajos meg a K. Dávid jól leszólta, de a tanároknak tetszett. Sőt, Klára tanárnő még utolsó nap egy Kispál és a Borz pólót is felvett, „Nem írok magamra semmit” felirattal. :-) Sóhaj. Bizony. És akkor Detti olyan kedves volt, mint addig soha. Átölelt, csak pont búcsúzáskor nem, de én se akartam nagyon szomorúan búcsúzni, mert már így is nagyon megható volt, hát még ha Detti elkezdett volna ölelgetni… Sebaj, fel a fejjel, aztán jövőre találkozni mindenkivel újra!!! Addig nem nyugszom, az ugyanis biztos. :-))
Végzetemre meg kezdek kiakadni. Bizony. Lehet, h csak azért, mert rég láttam, és mostanában csak hallok róla a többiektől néhány nem kellemes dolgot, de akkor is.
Jaj, emberek!! Hány csigolyája van egy embernek? 23, nem? Frunak bogarat tettek a fülébe, h a barátjának (R.A.) csak 3 ép csigolyája van!! Hát ez tiszta hülyeség. Szerintem. Bár nem vagyok doktor. Utálom a bioszt.
Ja, és Végzetem nem válaszolt egy esemesemre, pedig azt direkt szépen, finoman fogalmaztam meg, egyébként a hetekben esedékesnek számított névnapjára küldtem egy köszöntőt. Egyébként ha nincs pénze, akkor személyes találkozásunkkor megköszönhette volna, de ha nem is köszön, akkor mit is várjak…?
Szal lehet, h valakit rá kéne állítani Végzetemre, h addig kérdezgessen mindenfélét, amíg valamire rá nem jön. De ez se célszerű, mert nem tudok kit ráküldeni. Daveccel egyre jobb barátok leszünk, de őt nem, mert ő SEM tudna odafurakodni a barátnőitől Végzetemhez, meg másrészt annyiszor tagadtam régen, amikor tényleg úgyis volt, h nem akarok semmit, szal annyiszor tagadtam, h Végzetem vonz magához, mint a mágnes asztal a vasorrú bábát, h becsapva érezhetné magát Davec, azt meg nem akarom. Unokaöcsi mindenkihez tud szólni, de nem lehet, mert egyrészt nyaral, másrészt „nagy a pofája”, ha szívatni akar, simán elszól bárki előtt bármit, és régen is neki repezsgettem, h ’nem olyan rossz ez a csaj’, meg hogy lassúztam vele, aztán vissza is élt vele, sőt nem is hitte el, h nem szeretem. Azóta neki semmit nem mondok. :-))
Tehát senki nincs, aki megfelel, marad hát a várakozás, meg az önálló ötletek az esetleges becserkészésre. Bizony.
És ínyenceknek: a Jani haladt, de csak annyit, h amit elbasztam, visszahoztam és két óra gondolkodással kijavítottam egy hibát. Na bazz.
Na üdv.

Félkéz, magyar egészsegg-ügy...

Na jónagyot! Hát tegnap (aug. 12.) nem úgy alakultak a dolgok, h tudtam volna publikálni blogot. Tudniillik közbejött egy kis kitérő… Szokás szerint elmentünk focizni 4-kor, 5-kor hazajöttem ebédelni (ja igen, ¾ 11-kor keltem), aztán 6 óra után vmivel nem várt eseménysorozat következett be. Egy igen érdekes röppályára állítottak, azaz keresztülestem a Misin, és furcsán estem a karomra. Nem is vérzett, csak érdekesen állt. És alig tudtam mozgatni. Most félkézzel kezelem a billentyűzetet. :-))
Na de mi történt pontosan. Rövid gondolkozás után hazamentem, ahonnan egyenesen a dokihoz, de csak Szőlőhegyen volt ügyelet (Seregélyestől 2-3 km-re.) A fasz Kati doktornő nem volt hajlandó egyre jobban fájó karom ellenére se bejönni, mer a szabály az szabály… Busz csak 1 óra múlva, így a Tocok anyja vitt be. (ezúton is külön, speciális köszönet érte) Az a buzi dokinő meg csak rityegett rötyögött, és nem tudott semmit se mondani, csak írt egy beutalót fehérvárra. Bementünk, még mindig Tocok anyjával, de már jött Tocok is, jól beszélgettünk. Bent a kórházban Krisztiánnal találkoztunk (K.), aki szintén az MTH-n sérült meg, neki a bokája ficamodott ki nagyon csúnyán. Bizony. Egy csomó ideig tartott minden röntgen procedúra, de legalább itt már jó dokikat fogtam ki. Végül hiába volt a két karomról összehasonlítás gyanánt elvégzett röntgen, mert így se tudták megmondani, h el van-e törve, vagy se. Némi telefonálgatás után Cs. Peti hozott haza minket. Na üdv.

Szombat esti láz - Jani, a hős

No. A gipszet már megszoktam, sőt ma már voltam is kinn Davecékkal parkban. Fru lehet, h szakít R.A.-val, de ez sztem baromság lenne… Ő tudja.
De. Jani mingyá’ kész!!!!! Ma már az outrokat is majd’ mindet megcsináltuk, tehát holnap az utolsó határidő!!!!! Atombaró tutiállat!!!!!
És jövőhéten aug. 20. Készülünk rá. Kíváncsian várom, pláne a fejleményeket… Ezért is üdv, Jani legyen veletek!!!!!! :-))))))

Kész a Jani!!!

Na gyerekek. Történelmi pillanat, 2004. augusztus 15., 12 óra 26 perc, majd tanuljátok 8.-ban. :-) Ekkor fejeződött be a Jani, a hős nevű játék készítése. Az utólagos munkák még persze hátravannak, de ha nincs benne hiba, akkor a térképek és események a helyükön maradnak. Tura! Tesztelheted. :-)) Erre vártál, tudom jól… :-)))) Time is here.
Aztán. Történt még ma, h Fru lehívott az MTH-ra, és én lementem. Lenn volt a R.A. is, akivel pár napja megingott a kapcsolata, de ma! Sztem kibékülnek jól. :-))) És egyelőre ennyi, de még csak 17 óra perc kilenc jól, tehát még tudjafaszom, mi jöhet. Mondjuk leszáll egy sereg seregély és megkapálja a földeket. Ügyesbe. Aham. Este valszeg publikálás. „Élvezd, te állat!!”
Szép álmokat! :-))) (Magyar Dracula Egyesület)

Vírus

Nos. Hát az a helyzet, h a Jani, a hős szélsebesen közeleg megjelenési időpontjához, és majd a http://janiahos.uw.hu-n lehet elérni. De. A gépemen telepített PC-Cillin 2002 – kicsit tán régi? :-) – nem jelezte egy bizonyos W32 vírus jelenlétét, és a gépen található ÖSSZES exe fájlt megfertőzte. Mást nem. Lekopogom. Na, 52 percig tartott, míg leszedtem a szédületes, ADSL ellenfeleként számontartott 2,92 kb/s sebességgel. És rájött, h van vírus de nem tudja leírtani.
Bazmeg!! Vírusos és az is marad, ha ki nem találok vmit. A fő probléma egyébként az, h a c: és d: partíció közül eddig mindig csak a d:, a windows partíciója volt fertőzött, ezért ha minden kötél szakadt, MS-DOS módból leformattáltam, és windows újratelivel meg is voltam, c:-ről meg visszahívtam az átmentett telepítőket, mint Kótergame, az rm2k, a maker telepítő, mzsetup.exe, ami a SZAR SZAR SZAR SZAR Mozart Music Processor telepítője, plussz a gitárhangoló – Tura! A Te databasedből!!
Szal van baj elég. Üdv.

Színek

Bazzeg, megjelent a zeszköztáramon a színezés lehetősége!!! Remélem lesz betűméret is! Meg fogok újulni!!!

Csökkenő sebesség

50%! Ennyin áll most a Kaspersky vírusírtó letöltése. Most már csak 3,45-tel szed. Vót jobb.
Milánnal megnéztünk néhány régi vírusírtót, pl. VirusBlaster (2003), de az F-protnál nem voltak jobbak. Majd most Kaspersky...
Aztán. Ma leszedik a gipszet, röngten, aztán vagy szabad leszek, vagy gipszrab újra. :))
Közeleg aug.20. És akkor majd Végzetem csinál vmit, remélem. Tegnap köszöntek a barátnői! Nem szoktak. :)
Tegnap Davecék sem voltak.
Adrival kártyáztunk. Néztem olimpiát, mérges voltam a kézisekre. Szegények. Drukkoltam nagyon.
Szép volt Gyurta Dani!!!!!!!!!! éljeeeeeeeeeeeeeeeeen. yeah! oh yeah!!! Yagayagayagayaga ummmmwwwwummmmmmmww!! (Steven Tyler után szabadon. :)))
66%-kal búcsuzom.

A kézanállás művészete

Két darab kezem-karom van!!! Gecccc!!!
Ma elmentünk a kórházba, vissza a visszahívásra. :-)) Először csak körülnéztünk, aztán úgy döntöttünk, később visszajövünk. Elmentünk anyám munkahelyére, ahol ő nekiállt dolgozni, én meg ismerkedtem a munkatársaival. Marcsival többet beszélgettem, mert ő végülis egy cserfes „picsa”, ám rendesebb, mint hittem. Valamivel. A vírusokról beszélgettünk. Jó téma, az szent.
Aztán 11-re visszamentünk a kórházba. Viszonylag hamar behívtak a traumatológiára, vagy hova a faszomba. Leszedték a gipszet, ekkor olyan kurva nehézzé vált a kézfejem, mintha ólomból lett volna. Igen. Utána irány röntgen. Rendes volt a nő, bár most máshol voltunk, mint korábban, és más végezte a röntgenezést is. Sebaj.
Ezután kellett sokat várni, arra, h újra visszahívjanak. Megállapították, h valami részleges oroszkurvaanyás törésem van, amit Axl Rose terápiával és sok-sok dobolással lehet megszűntetni, csak nem. :-))) Fizikoterápia, földszint, balra a második ajtó. (egyébként jobbra volt az első :-)))) Időpontot kértünk, de ott nem, hanem egy másik hol lehetett, igen-igen, ja bizony. És hétfőn kilenckor kezdés. Aha. 10 napig. Vazz!
Holnap ennek ellenére is buli a Vásártéren!!!
Milán ma is átjött, megnézni, h mi van velem és mellesleg a géppel. Holnap lehet, h nekiáll az RPG készítésnek, ő a Jancsi és Júlia című klasszikust örökíti meg maker 2000-rel, mp3-mal, stb.
Davec ebben a pillanatban írta SMS-ben, h holnap negyed 10-kor a helyszínen van a találkozó.
Apropó Davec. Ma egyedül jött. Fájt a feje és Fru korábban felidegesítette. Fru és Réka amúgy holnap mennek Siófokra szülékkel. Jaja. Elmentünk a parkba, elmondtam Davecnek, mennyi jó nő volt a kórházban, és ez igaz is! :-)) A parkban ott volt Réka és Domi, akik mintha nem igazán bírnának engem. Szerintem. Ennek ellenére beszélgettünk velük, bár én csak válaszoltam a kérdésekre.
És akkor odajött a Jobbágy. XDD Be volt baszva, mint az albán szamár. :-))) Hehhehhehe. Beszélt a dísz-szobornak. Röhögtünk mint állat.
Utána elkísértek hazafelé és kijött a helyi ’vendéglátóeccségből’ egy ’jómunkásember’, és kérdé, h ama balfasz ember (Jobbágyra gondolt) ’micsiná’ a parkba’? Röhögtünk. Mondtuk neki, be van baszva, mire a Davec megszólal, ahogy maga is. XD Nem bírtam abbahagyni a röhögést…
Na kb. ennyi.
Ádíosz-mucsácsosz-szombrérosz-tumátosz-lukeposziszunetátrakovicsi kurvaanyázó medvemosoly. :-) Anyád mekkora barom vagyok. Volt anyád is szépleány. (Németh ’Ablaktörő’ Laci idézete)

Martin, a gitárnövendék

Bizony. Ma olyan típusú napom volt, amikor majdnem mindenkivel találkoztam. Davec egész nap csörgetett, h mikor megyünk ki. 6 óra előtt átjött Milán. Megkérdeztem, nekilátott-e már a Jancsi és Juliska RPG formába öntésének, mire mondta, h ez még messze lesz. Tájékoztatott arról, h Martin menni akar biciklizni. Ez így is történt, Davecostul, Fruzsistul 7 előtt. Én gyalogoltam. Davec kérte Martintól Betti számát, de telefon nélkül nem tudta. Mentünk parkba, majd SZ.H.-hoz, aki állítása szerint nem haraxik Davecra. :-) Jól titkolja…
Hazafele jövet lebasztam Martint, amiért azzal etette Cintiéket, h én és Végzetem… Ő nem emlékezett ilyesmire, de ennek ellenére bocsánatot kért. :-) Mégiscsak az unokaöcsim.
És mesélte, h gitározni szeretne, és ezért mindent megtesz a suliban majd. Bár lehet, h bejár Fehérvárra suliba, de egyefene. Ugyanabba a suliba akarok én is felvételizni 8. végén. Be fogom venni a zenekaromba!!! Bár alapjában véve rapet hallgat, imádja a Tankcsapdát, és meghallgat minden jó zenét. Plussz a zunokaöcsim, aki életkedv szempontyából mindig kiemelkedő. :-)))) Szal jöjjön csak gitározni.
Aztán vacsora után – közben – hívott a Milán, h valami hibaüzenet jelenik meg új project kezdésekor a Makerben. :-))) Megoldottuk, és így legalább tudom, h nekiáll a JÉJ-nek. Egy új RPG!! Mondjuk a stáblistán azért módosíthatna, mert összeírt egy rakás ilyen ’vezető-direktor, főteszter-designer, fél-Isten’ posztot, amire mindig magát írja fel. A kiadóként pedig az m88-művek fog szerepelni!! „Gyerünk, Tura, írd azt a játékot!” :-)))) Most TE jössz!! :-)))) Sok sikert! Haaaajráááááá!! Taps, taps, taps!!! :-))) Viva!! Viva!! Hipp-hipp-hurrá! :-))) Néztem Olimpiát. 1 arany, 1 ezüst a mai nap. Soha rosszabbat, fiúk!! Hajrá!! Lehet, megyünk tesóval Kispál és Tankcsapda concertre. Yippy-hupp! Üdv.

Az ablak marad!!!!

Hú, bazzzd meg!!! Davec ma kitört egy ablakot az utcánk végén! :-) Először csak poénból mondta, h kidobom, jó? Aztán hajított arrafele egy követ, de oda se nézett, és CSRRRRRRR!!! Futottunk, mint a zállat! (Kettő bicikli, egy Frué, meg egy Davecé volt, én ültem Davecén, és egykézzel vezettem, mert a másik az ugye speckós, Davec meg futott, könnyezésig röhögtem). Az MTH-n találkoztunk Csipettel meg a barátnőjével, de bazzeg, a barátnője nagyon kicsípte magát!!! Feket, átlátszó blúzban fekete melltartóval terelgette arra a férfiúi szemeket. :-)))) XD Huhh…
Aztán elmentünk a temetőn keresztül, mert Davec nem akart a ’tett helyszínére’ keveredni. :-) Egy Adys kerülővel eljutottunk a parkba, ahol némi kamionos-beintés után megjelent kis Tuba is. Elmentünk a hídhoz, Davec teleköpködte, sokat röhögtünk, beszélgettünk, elütöttük a zidőt. Találkoztunk Stefivel, meg jött egy angol kiscsaj, aki a pizzéria fölött lakik. Úgy köszöntünk, h „Hy, te buzi!”, aztán „Hy, te köcsög!”, aztán „Hy, te faszkalap!”. XDDDD Széjjel-odavisszaröhögtük a hasunkat! Elképesztően jól éreztük magunkat.
Aztán Davec ráhajt Bettire, és ennek első lépései ma történtek meg. (Bár az elhatározás aug. 20-án született meg) És ennyi. Még a Jókai végén elkapott a Davec egy macskát. Bizony.
Ja és a szomorú eset, h Fru akár még szakít is Rigóval, mert ma összevesztek. Dióhéjban ennyi.
Na csókolom.

'Az Albert utca 2. szám alatt...'

Na. Tegnap (25-én) a szokásos délutáni bicajozást megtettük, amikor Davec ráment egy macska farkára. :-)) Durva volt.
Ma (26-án) Davec a katasztrofális női kézilabda meccs végére jött hozzám, és elmentünk biciklizni, Fru nélkül. Ő ugyanis az apjával vitt konténereket, vagy mi. A hídnál beintettünk minden arra járónak, és kiveséztük, h Betti szerintem járni fog Daveccel. „Márcsak azért is…” – Kispál koncert felvétel -, mert Betti írt SMS-t Davecnek, és nem fordítva. Viszont bizonytalan a csaj, mert ki nem megy a Daveccel, sőt egy picit füllentett is, de akkor miért ír esemest? Sztem túl fiatal, és határozatlan, de összejönnek.
Aztán eltekertünk a híd után SZ.H.-hoz, jókat beszéltünk vele, és holnap valszeg pizzázunk, és ő is jön. De nagyon fázott és ezért bement. És ha már az utcában voltunk, akkor elkértük Tubától a cédét, amit írt Davecnek. Utána egy kis kerülővel a hídhoz, majd a hintához mentünk, közben észleltük, h Betti a kőhídnál fagyoskodik Barátnőjével. Na, mire a hintához értünk, Davec kapott egy smst de nem a banktól :-), hanem Bettitől, h haragszik-e, a válasz nem, dehogy! volt. Visszatekertünk a hídhoz, ahol Végzetemmel és két barátnőjével találkoztunk, lelassítottunk kérésemre. Így nem kellett megelőzni, elkerülni őket, és elmentek a hídon át. Először a bal oldali, aztán Végzetem, aztán a jobb oldali csaj nézett hátra ránk. Kb. 20-30 méter távolság volt. Mondtam Davecnek, h milyen bukó volt Végzetem aug. 20-án.
Aztán jött Fru, Bettivel is beszélt, fura hangnemben, bár mi nem voltunk ott. És tekertünk egy kört, aztán egy SMS, miszerint ha Davec beszélni akar Bettivel (Betti maga írta), akkor irány a kőhíd. Fruval otthagytuk őket, amikor odaértünk, és a hídnál intettünk be a sofőröknek. Ennyi dióhéjban.
Na karácsonyt!

'Éjjel volt, mikor betörtük a közfalat...'

Hú bazzeg.
Tegnap (aug.27.) délelőtt leformattáltuk a d:-t, mer mirmur. És rábasztunk, mert nem tudtuk megcsinálni. :-/
Délben felhívott Martin, h megyünk moziba, 3/4 1-kor legyünk náluk. Aztán 12:16-kor azért hívott, h öt percen belül legyünk náluk, mert csak félkor van busz. :-// Épp készülődtünk, mikor hívott, h a négyes moviera megyünk inkább, de ő most átjön. Kicsit később hívtuk Milánt is, de nem tudott mit kezdeni a géppel.
Elmentünk moziba, a buszon odafele a horrorokról beszélgettünk. :-)) Utána elmentünk és felmarkoltuk Dórit (másoduncsitesó) és barátnőjét, a Betti a csúnyalányt. (Egy idegesítő kiscsaj, annyi) A mozi felé utolért minket Szonja, a zegyik dobostársam. Bemutattam mindenkit mindenkinek és kész.
A Garfield kurva állat volt! Mindenki nézze meg! :-)))
Az uncsiék Fehérváron maradtak, ezért Adrival ketten jöttünk haza.
Utána Seregélyesen még felhívtam a Davecet, a pizzériában voltak. Elhívtak, mentem. Fru, Lantos és Dé volt még ott, de Dé rendesebb volt mint valaha, bár attól még sztem tapló... :-) Frut megkínálta Lantos cigivel, és elfogadott egy-két slukkot. :-// Tök kiábrándító volt, bár én eddig is csak barátként kezeltem, de ezek után már pláne nem lenne más. Kicsit flegma volt.
Na de ma. (aug.28.) Ma megcsináltam valahogy a gépet. Délelőtt még átjött Milán, és közölte velem a jóhírt. Valszeg lesz autónk, mondta. (ő 15 éves) Egy Zastava már biztos, de annak valami törés- anyagfáradás- rohadás baja van, meg fogják hegeszteni nekünk. S bár még az igazi gazdája nem mondott le róla, de már egy ideje ott áll lapos kerekekkel a Sanyiék udvarában (Sanyi anyám tesója, Milánék apja, egy ügyes autószerelő). Délután is átjöttek, akkor már Martin is, és játszottak a Sample Game-mel, Don játékával. Ja, és a zén készülő játékom bizony elveszett. :-((( Most nem kezdtem újra, inkább nekiálltam egy hirtelen ötletből a Gyalus's Adventures-nek, avagy igazi címén The Big Jump. Nemtom lesz-e belőle valami, de most semmi komoly RPG ötletünk nincs. És kedvem sincs.
Aztán Milán elment betonozni, Martinnal meg én elmentem, amikor jött Davec. Igen. Elmentünk Fruért, aztán a pizzériába csocsózni. :-/ Nem örültem, h Fru ilyen kiskurva, és h Martin ilyen kétes helyre kerül, mint pizzéria. Nem azt mondom, jó hely az épület bal oldala, ahol a PIZZÉRIA műxik, de a játékterem szerű rész... Nem is, inkább mint a Tamás panzió, de azt úgy is csak páran láttuk. Na olyan az a részleg, de nem is szörnyű csak... Csocsóztunk, de engem idegeített Fru, és kicsit talán bunkó is voltam. Mindegy. Aztán még tettünk egy karikát, és megszólalt a telefonom, anya hívott, h a Milán keresett minket. Átmentünk.
És. Megkörnyékeztük a Zastavát. Először fékbetéttisztítóval kellett a darazsakat elüldözni a Zastava mellett álló Sierráról. Eztán megnéztük, indul-e a járgány. Nem indult. Az aksi nagyon gyenge, szinte tök üres. Bele voltak süllyedve a kerekek a földbe. Bikázással beindult a motor, de ezt már Sanyi csinálta. A beragadt fékek miatt meg sem tudtuk mozdítani. De sebaj! Az aksit kivette Milán, most is épp töltődik. :-) A pótkereket felfújtuk kompresszorral. Ekörül jött ki Dóri, aki megtiszította az ablakokat. Előkerült az emelő, a kulcsok, stb, aztán leszedtük a jobb 'háccsó' kereket, felfújtuk, a jobbelső maradt, a bal oldal viszont lapos volt. Leszedtük, felfújtuk. Ez sok időbe telt, besötétedett. Fákat raktunk a kerekek alá, aztán még elgurítottuk egy másik helyre. Huhh. Fárasztó volt. Holnap folytatás. (és ez nagyon dióhéj volt. :-)))

Zastava-blog

Na. Ma tízre átmentem Milánékhoz, és éppen akkor jött ki Milán a zajtón amikor én odaállítottam. Úgyhogy egyből el is mentünk a Zastavához, csak előtte bevitt némi száradt-ruhát meg én lepakoltam a visszahozott Mi-micsodákat.
A kocsi keresztben állt az udvarban, ahogy tegnap otthagytuk. Beültünk és megnéztük a zútmutatót, majd eszünkbe jutott, h vissza kéne rakni bele az aksit. Megtettük. Ekkor kijött Dóri, aztán később Martin is. Elindítottuk a járgányt. Pöpec nagyon! :-) Bár csak hidegindulással indult és akkor is nehezen, szívatással, de attól még jó!!! Utána jött Sanyi, akinek kezei alatt sima indítással is életre kapott, és normálisan leparkolt vele az udvar hátsó részében, ahol eddig is volt. Nekiláttunk a dolgoknak. Ha jól emléxem, leszedtük a jobb elsőt, mert tegnap azt helyén hagytuk és úgy láttuk ma, h kicsit lapos. És ha már felfújtuk, a gumikat centíroztuk is. Először csak ezt. Elég sűrün indítottuk el a motort... :-))) Eztán fogtuk a slaggot és leverettük róla a koszt. Én csináltam. :-))) Nem bírtam normálisan irányítani a vízsugarat, és ezzel mindenkit összepacsáltam. Ekkor Dóri már elment az anyjával Sárosdra, és Adri jött át. (tesóm) A locsolás után előrébb állhattam!!!!! Kurva jó volt, zseniális az autó!! Első két próbára alig indult és utána lefulladt, aztán a Milán se tudta megmozdítani, és harmadik próbámnál már fulladás mentesen előrébb gördültünk jó 2-2,5 méter. XDDDDD
Ekkor jött a kajaidő, ők elmentek Sárosdra kajálni. (ez családuk hagyománya) Kb. negyed 3-kor újra jöttek. Átmentünk. Dóri újra ott volt, Adri még nem. (ő itthon foglalatoskodott) A Zastava összes kerekét centíroztuk!!! Utána elkezdtük a designerezést, két fehér csík a szélvédőn, ralis matrica a motorháztetőn... XDD Átjött Adri. Nemsokkal utána Dóri meg az anyja buszra szállt, h hazamenjen.
Ezután felírtuk a műszerfalra az áttételezést, a fokozatok emelkedőtűrését, százalékban (1=28%; 2=15%; 3=10%; 4=5%). Elemeztük a műszaki leírást, aztán kicsit unatkoztunk. Átszaladtam haza két szigszalag-tekercsért, és hoztam egy plüss hering figurát és egy hozzá kötözött Renault emblémát, amit a középső visszapillantóra kifeszítettünk. :-)))) A kormányt - a Milán által rárajzolt sárga krétacsík miatt - körbeszalagoztuk, kék és fehér színekkel. Aztán lemerült az aksi újra. :-/ És ennyi volt. De ez is nagyon állat!
Ja és a kesztyűtartó navigátoros cuccokkal, térképekkel van tele.
Utána amikor menteünk Adrival haza, a davecék megláttak engem, bár én észre se vettem őket, és így elmentem velük bicózni és utána csocsózni és billiárdozni. Mindez a Pizzériában. És ki volt ott? Stefi, a Geszti, a Heiter meg a Suha és egy másik srác társaságában. (Geszti és Heiter is lány, akárcsak Stefi.) Nem köszöntünk mi sem (Davec, Fru, Réka plusz én) Csocsóztunk, zenét hallgattunk, ők bejártak néha, aztán elmentek a Suháék és bejöttek. Stefi lehuppant a sarokban a fotelba, és csak a billiárdozáskor vettem észre, de nem igazán érdekeltük egymást, zavartalanul zajlott minden tovább. Ő meredten bámult egy adott pontra, és néha elnézett az ablakon ki Gesztire (akit korábban nekem kurvázott le...), majd rajta nevetett... Furcsa. Réka és Fru nagyon hangosak, már-már zavaróan hangosak voltak, figyelmetlenek és lököttek... Aztán egyszercsak elmentek Stefiék. De nem sokáig volt nyugi, mert jött Dé, Cs.Peti és Pető, söröztek, csocsóztak és nézték Fru jól nekiktálalt seggét. Az a hülye meg még csocsózott is velük! :-)) (Mármint Fru, és 'hülye') Mi tovább billiárdoztunk, aztán Réka látványosan sürgette Frut. Közben egyszer Domi és Cinti is eltekert együtt az ablak alatt, és nem intettek se Rékának, se Frunak, csak és kizárólag Davecnek.
Hazafele menet a parkban megállítottak, h mizujs, meg h Fru fúj-e rájuk meg egyebek. Válaszoltam, stb.
És. Néhány adat a Zastaváról: a fokozatok áttétele: 1=50-ig; 2=50-től 80-ig; 3=80-tól 124-ig; 4=124 fölött. Ez egy sötétkék járgány, Zastava GTL 55 névre hallgat egészen pontosan. 5 ajtós, lóerő passz, cm3 kb. 1100. Van utólag begyártott napfényablak. Aránylag jól helyre lett pofozva két nap alatt. Kb. 4 méter hosszú és 1,60 széles, vagy vhogy így. Ennyi.
Benzingőzös szép napot!

A boldogsától ordítani tudnék

Emberek!!! Már letölthető a Jani, a hős!!!! Ezért külön nagy köszönet TURÁNAK!!!!

Ma még lesz blog, benne az elmúlt napok elmaradásaival és a zelső sulinappal.

Orosz visszhang: alkohol. hol? hol?

Jaaaaj, ez a hülye internet nem akar elindulni, mndig foglalt... Jó kis nap volt... Délelőtt gyógytorna, új, fantáziátlanabb tanárral. 11 körül hív az ofő, h 'A Márknak szeretne üzenetet hagyni', mire mondom, h én vagyok. Fél ötre kell menni, átkísérni a kiselsősöket. Hurrá. :-// Csináltam egy kormányvédőt a Zastavára. :-)) 2 óra körül hívtak ki a Matyi meg a Pityu-Pál focizni, nem sokáig maradtam. Otthon se, ugyanis elmentünk Martinnal bicajozni, de összefutottunk a Daveccal kiegészült Matyiékkal, és lementünk. 5 percre. Aztán Martinnal tekertünk a faluban. Elmeséltem neki, kirúl mi az álláspontom, és többek közt Végzetemről is beszéltem vele. Aztán még miután hamar hazamentünk, azután kerestek Davec Fru meg Réka. Vittem egy 500-t, csocsóztunk, ám akkor már Réka nélkül. Szokás szerint összevesztek valamin Fruval... :-/ A parkban még a Cintivel és Domival is találkoztunk, és hazaebickéltem. Ennyi.

nyárbúcsúztató 'jól érzem magam'

Na. Aug. 31-e van. Ma volt a zévnyitó. Előtte semmi érdekes nem volt, kivéve hogy kitaláltam pár ping-pongos játékot. Szal évnyitó. Valahogy perfektül elkerültük egymást Végzetemmel, nem is köszöntünk, semmi. Hát én már se őt se magamat nem tom követni... :-)) Holnap csakazértis beszélek vele. Első pillanat: találkozás mindenkivel. Ahogy szoktuk, a csajok és mi fiúk külön kis körben gyülekeztünk. A mi körünkben mindig sok a hangos röhögés. Erről Hekk is gondoskodott. XDD Elkezdett csepegni a rain. Be kellett menni az aulába, de h arra az öt percre miért...? Ugyanis alig öt perc múlva mi, nyolcadikosok átmentünk az oviban, mer az jóóó!!! :-))) És ott bementünk egészen az udvarra, és ott beszélgettem Nikivel, nagyon rendes volt, ő a legpozitívabb lány. Ha lehetne, mellé ülnék a padelosztásban, mert nagyon jó barátom lett. (Nem egy bombacsaj, de ez nem számít) És ha mellé ülnék, biztos sokat beszélgetnék Végzetemékkel is. :-))) A Daveccel ketten fogtunk meg egy óvodást, meg mindenkinek így kellett tennie. Fru volt előttünk és Kajosék mögöttünk. A Davec kérdezgette a csávót, h 'Tudsz úszni? (Mert most belebaszlak a kanálisba!)', meg h 'Szeretsz repülni? (Mert most fogsz!!)' :-)) Aztán végig röhögtettek. Davec mondott mindenfélét, h 'De szép ez a kerítés!! Belevágjuk a kiscsávót?', meg h 'Ez a környék legszebb árka! Beledobjuk?'. :-)))) XDD A hátsó udvaron leparkoltuk a gyerekeket. :-) Elmondta a Sajtipogi (igazgató) a szövegét... Nevettünk... Aztán szavaltak a kicsik... Nevettünk... És ez így ment. XD És mindezalatt végig elfordítottuk a fejünket Végzetemmel, csak lopva néztünk egyszer-egyszer egymásra. Inkább én. Rá. :-) Holnap télleg tisztázok mindent. Elvégre én vagyok a 'férfi', vagy mi a faszom. :-)) Aztán Daveccel elmentünk tekerni. El kellett menni fel Hekkhez Selymesbe. Baj volt. A fasz Szabó belekötött és menni kellett segíteni. De nem volt bunyó. Szerencsére. Kétszer csókolomoztunk az angol tanárnak. Mindkétszer mosolygott. :-)) XD Elmentünk parkba, onnan Davechez pénzért. Aztán már Domi és Réka nélkül, de még Fruval csocsóztunk. Ott volt két jónő, az egyik beszállt. :-))) Kikaptunk Daveccel a csajoktól!! :-/// :-)) XDD Aztán a jónők visszaadták a billiárdot, mi meg kikértük, és megkérdeztük az egyik csajt, h mik a pontos szabályok. Bájosan elmagyarázta. :-))) XOO Ééééés... Fru elment, aztán már csak ketten billiárdoztunk. Ennyi a nap. Mára. Holnap suli. :-(((((((( Na csillaghullós szép éjszakát.

"Minden reggel munka, délben hamburger, a meci..."

Na most megvolt az első 'munkanap'... Hát Végzetemmel finoman kerülgetjük egymást, nem ülünk túl közel egymáshoz az ültetés szempontyából. Tukán a padtársam, és mivel csak 17 fő az osztálylétszám, kaptunk egy egérlyuk méretű, de hangulatos osztályt a B-tagozat szomszédságában... :-// Én az ajtó oszlopban leghátul, a fal mellett ülök. Nagyon sokat nevettünk ma is, csináltuk a hangulatot a beugatásokkal, egyszóval jól éreztük magunkat. Elsőként Végzetem szólt hozzám és nem én hozzá, de csak annyit, h 'Ki engedte meg, h a padomra állj?', ám mindezt legalább cinkos mosollyal... Aztán a második szünetben odamentem hozzájuk, és kérdeztem, h hol voltak nyáron. Végzetem válasza az MTH volt, mire én fél-mosollyal rávágtam, h láttam... :-)) Stefi is volt egypár helyen, de mintha nem volna olyan barátságos, mint tavaly. Dalmával és Nikivel és beszéltem, Dalmával alig pár szót, Nikivel sokat. Könnyen elképzelhető, h csak azért van ez a távolság, mert se ők, se én nem közelítünk, és várunk a másikra. Holnap ennek járok utána. (Érdekes, h Daveccel viszont überül kijönnek, és nem is Davec kezdi... De talán ebből még nincs semmi tanulságom...) És én nem is várom el, h ők jöjjenek oda hozzám, ill. h csak ők jöjjenek hozzám és h mással ne beszélgessenek. Csak inkább úgy mondom: velem IS. Aztán fél 11-kor elengedtek minket. Stefi ugyanarra jött, amerre mi, de nem 'mertem' beszélni velem, nehogy elharapódzon a helyzet, már ha haragszik. Szép lassan visszaállítom a helyzetet. Remélem. Aztán itthon majd' egy órát doboltam. :-))) Na még lehet írok. (1. nap)

Először stoppolni akartam

Na, megmondtam, h még írok, nem? :-))) Már felírtam ide, h megjelent a Jani, méghozzá a http://janiahos.uw.hu-n. Megnéztem, és elég régen, vasárnap éjfél után publikáltam utoljára blogot - a Jani bejelentés előtt -, ezért minden elhalasztott publikálást felnyomok ide majd jól. Ma még letöltöm a Kotergame-t újra (hát igen, a format d: az format d: :-))), plusz a Janit is!!! Kíváncsi vagyok a telepítőre. Aztán. Voltam könyöktornán, de ma délután. 3-ra kellett bemennem... Valahogy tudtam, éreztem, h egy-két dolgot elfelejtettem... Na mindegy, beérek, kikérem a kulcsot, pakolok az ötös szekrénybe, észreveszem, h nem hoztam papucsot. Na bazmeg. Pedig mást szinte nem is kell hozni, csak azt az egyet kérik... Én hülye. Mindegy, behívnak 3-kor pontosan, és már éppen lenyugodtam a buszon kiabáló cigányok okozta dühömből - idegesítenek, ez van... -, amikor azt hittem, lebasznak majd. De nem! :-) Csak mondták, h akkor mezétláb leszek. Torna kemény volt, mint az atom, ez a tornász nagyon odabaszott... Úgy megtornáztatta a karomat bazmeg, h azt hittem, leszakad... :-))) Végre szabadultam, és mentem az öltözőbe. És akkor vettem észre, h nincs nálam a hazaútra egy kanyi vas se!!! X-(((( Amikor leadtam a kulcsot, kértem attól a rendesnek hitt faszkalaptól 75 Ft-t, mire a vén banya nagynehezen kihozott 5 magyar forintot. Ötöt. Érdekesen néztem, mire megkérdezte, 'mér, mennyit mondtál?!' Illedelmesen mondtam, h 75-t. Erre már idegesen visszament a szobába, ahonnan az ötöst hozta, és megállapította, h neki csak kétszázasa van. És mi az egészben a pláne? Amikor kértem a pénzt, már az elején mondtam, h holnapig kéne. De ezt ő meg is kérdezte az ajtóban állva. És mikor kérdezte meg? Amikor még csak az ötforintosért ment!!!!! Ez a fasz, köcsög, buzi, surmó, tetves, skót kis faszkalap még az ötforintost is visszakérte volna!!!!! No comment... Visszaadtam az ötforintost, mondván, majd valahogy megoldom. Amikor mentem ki, még meg is köszöntem, de nemtom, mit és minek... Az ilyen faszkopék forduljanak fel magukban... Nagyjából ilyen idegesen mentem ki a kórház épületéből. Elsőként arra gondoltam, stoppolok a 8-s elkerülőn, hátha jön valaki ismerős, akár kamionos is, és elvisz. Aztán arra jutottam, h egy járókelőtől kérek, de annak meg nem tudom megadni... Aztán végiggondoltam mégegyszer, és arra jutottam, h abból a húszasból, ami nálam volt - akkor találtam meg - felhívom a mobilomat, ami anyámnál volt... Hátha bejön vagy valami... (Bejött volna, csak nem volt rá szükségem. Talpraesett gyerek vagyok, anyám az egészről otthon értesült... :-))) De rögtön kapcsoltam is, h hol van itt fülke? Na, végül elmentem anyám munkahelyére. A főnöknő hapsija nyitott ajtót, mondtam, kit keresek, és a főnöknő - nagyon kedves, mint a munkatársak is - tájékoztatott, h szerinte még itt van anya. Ez gyanús volt, én gondoltam, h nincs, nemtom, miből hitte... De nem baj, mert Marcsi, a fiatal nő - munkatárs - beengedett - a külön épületként üzemelő - irodába. Kértem, h hadd telefonáljak, elmondtam, h jártam... Telefon helyett inkább egy ötszázast adott, h ezzel haza tudok menni, és majd anya megadja neki holnap. Így jutottam haza. És ennyi. Na jó továbbiakat!

"Nagyon sok van még, amit el kéne mondanom..."

Most jut eszembe, h van egy csekély probléma azzal, h odamegyek Végzetemékhez, és felelevenítem a barátságunkat. Mit mondok? Kérdés: 'Sziasztok. Éppenséggel nem hiányoztam a nyáron?'; válasz: 'Heló. Éppenséggel nem.'; Kérdés: 'Na jó, de akkor haragszotok?'; válasz: 'Miért hiszed, h haragszunk? A tökünk tele van veled és a rigolyáiddal...'; Kérdés: 'Jó, bocs. És mi történt veletek a nyáron?'; válasz: 'Sok minden, például vettünk levegőt...'; Kérdés: 'Na, jó, de tényleg nem zavarok?'; válasz: 'Nem, csak szeretnénk a fiúkról beszélni, tehát...'; Kérdés: '...Húzzak innen?'; válasz: 'De kibaszott gyorsan.'; Kérdés: 'Jó, csak még egy kérdés... Nem haragszotok? Mi bajotok velem?'; válasz: 'A kurva életbe, bazmeg, kopj már le, ha fiúkról dumálunk!!!!'... :-))

Délutáni lazulás

Voltam Fehérváron tornázni. Amikor visszajöttem, még kimentem kézilabda edzésünkre. Kinn volt Végzetem is... Alig köszönt. De már nem érdekel a dolog. Na jó, csak egy picit. :-)) Gyakoroltunk különböző figurákat, Matyi, Hekk, Kajos meg én. Aztán 5 után 20 perccel jött Davec és Fru, megbeszéltük ugyanis, h megyünk billiárdozni. Késtek, mert Davec apja alig ment el dolgozni, és csak azután tudott eljönni... A billiárd-teremben nagyon felvidultam, és ez kihatott Frura is. Ott volt a randi végett Betti is, és vele Dorina. De Davec és Betti nem sokra jutottak, csak Frunak és nekem volt nagyon vidám hangulatunk. Rengeteget csocsóztunk, mert mindannyian hoztunk pénzt. Aztán billiárdoztunk is. Bettiék ki-be mászkáltak, Davec nem bírta követni őket... :-))) Egyszercsak jöttek Tündiék, azaz egészen precízen Tünde (nagynéném), Martin és Peti (jó barátuk). Pizzát vittek haza. Martinnak tetszik az új sulija, és bár csak ötödikes, már most csajozni próbál... :-))) Hát, igen... Az unokatesóm... :-)) Fru fogta Martin vállát, meg mittudomén, és szolidan csitítottam a népet (Fru, Martin), nehogy az anyjának ne tetsszen ez a billiárdozás. Aztán amikor elfogytak a kifogásaim, bementünk, és Martin is beszállt a billiárd partiba. Aztán ahogy elment Martin, Fru kedve szép lassan lement... De annak örülök, h ilyen vidám délutánunk volt, és h 100%-ig kedves, vidám és 'gentle man' voltam... XD Hát, igen, tudok én, ha akarok. Amikor Fru elment, nemsokkal azután bejött a Suha meg a Kocsi. Csocsóztunk, dehát azok nagyon tudnak. És meglepetésre jött Stefi és Geszti... Köszöntünk és visszaköszöntek. Mindegyik puszival köszöntötte Suhát... Aztán átmentek a pizzás részlegre. Nemsokkal később elmentünk. Cinti megállított minket, h nem tudja, lesz-e kézilabda... Megnyugtattuk, h megszervezzük okosba', tehát leszesz. A parkban Matyi és Tubáék, Domi és Réka külön, de ők és azt mondták, h lesz kézilabda. Jani üdvözli a bandát!

megalszik-a-számban-a-tej... -- avagy freeblog.hu

Bazmeg, kurva lassú a blog szerver. A tegnapi-mai írásomat a napokban töltöm fel ide majd, me most lassú. De ez sem ronthatja el a kedvem! Hiszen a Jani, a hős mostmár a http://www.nold.hu-n is megtalálható!! És már ott is 22 ember (vagy UFÓ?) töltötte le!!! Plussz a http://janiahos.uw.hu, ahonnan 7 fő töltötte le, ebből kivonunk 3-t (Tura, Nold, Rpgcentral), és így mindenestől 26 (!!!!!) ember töltötte le a szeptember 1-jei, 00:00-ra időzített megjelenés óta!! Tura!!!! Mivel hálálhatom ezeket meg? :-)) Üdv: Márk és Adri és (sztem) Tura

Négy a faszt, 96, haggyámá

No gyerekek. A mai megtekintéskor 96 ember töltötte le a Janit. Hát bazmeg. :-))))) Tegnap csak Zastava volt egy pici (semmi új), meg egy kis kézilabda bizony. Holnap bunyó lesz, Davec leszedi Tukán fejét, vér fog folyni... :-) Ma voltunk (Martin, Davec és én) SZ.H.-nál, és kierült, h Tukán telepofázta a fejét ilyen ökörséggel, h Betti + Davec, bla bla... És emiatt SZ.H. haragudott Davecra. Pff. Így viszont holnap kapja meg Davec az igen/nem választ. A baj csak annyi, h Davec valszeg Bettit szereti. Bazzeg!!! Tura! Sajnos nem tudok Neked csajt keresni! Találni meg pláne nem! :-))) Kettőt és könnyebbet... :-)))) De, várjá. FBI ügynökeim jelezték, h a faludban lakik Á mellett egy E nevű csaj... Próbálkozz nála! :-)))))) Komolyra fordítva. Ha tanács kell majd eccer, azzal mindig tudok szolgálni. Ma egy SZ.H. vs. Davecet is lebonyolítottam, márcsak egy önellátás kéne, tudod, még mindig Végzetem meg ilyesmi. Amúgy visszatérve a blogra és privát üzenetet befejezve, gyanús nekem Tukán. Ugyanis. Említettem, h amikor táborban első nap még jóba voltam Stefivel, Tukán nagyon nyomult és hát másnap össze is vesztem Stefivel. Ma pedig az derült ki, h Davec és SZ.H. is Tukán miatt veszett össze, azaz zökkent egyet a pályáján. Gyanús az ürge, gyanús. És én még küldtem volna titkosügynöknek... Nem. Niki lesz az. Igen. Na és holnap suli. Grrrr...

"A távolságtartást még érteném, de az ellenszenvet nem. Vagy ez csak egy látszat-ellenszenv? Lehet, hogy csak én vagyok hülye" Igen, ez illik Végzetemre is...

innen már csak felfelé

Huhh, bazzeg. Stefi kezdi visszanyerni régi fényét, kezdek hozzá barátként újra közeledni. Hiányzik már az, amikor régen még így volt együtt a társaság: Stefi, Dalma és én. Stefivel, Dalmával és Végzetemmel pedig már biztosnak látszik a köszönőviszony, és nem az a 'Heló.', hanem az a 'Helló!' típusú köszönés. Az a lelkes. Végzetem még kicsit húzodzkodik, de vele is váltok néhány szót, és végre akkor is megy a beszélgetés, ha én ott vagyok. Egyelőre még nem a tavalyi állapotok tértek vissza, de mostmár bízok benne, h még elcsíphetem a fülét a dolognak. Végzetem is hozzá-hozzá szól már ahhoz, amit esetleg én mondok. Talán alakulgat a dolog, csak nehogy visszaessen az egész. Szal beindulok lassacskán - lekopogom. És még továbbra is a véletlenre bízom a dolgot, mert mintha ez meghozná a sikert... Remélem. Holnap valszeg ültetés. :-/ Jani tegnap 203-n állt... Yess!! :-)) Ja és gőzerővel készül az új game, ami nagy részben köszönhető az első bíztató levelemnek!! (Tamara nevű csaj, aki végigvitte a Janit! Majd idézek a leveléből.) No jelenleg ennyi, mer bélázok. (6. nap)

"Végzem a dolgomat, Te meg majd eldöntöd, hogy mennyit ér"

Most éppen Tankcsapdát hallgatok és készülök a mai foci meccsre (mini-Olimpia). A TCS feltüzel, felhergel!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ROCK 'N' ROLL!!!!!!!!!!! A kurva életbe, kurvára, rohadtul, kibaszottul kevés ez a hangerő!!!!!!!! Még, még még még még még még mégf !!!!!!!Árrrrrgghhhhhg!! "Attól félek, fog rajtam az átok!!!!" Ma volt ültetés, de ezeket később, most nem bírok magammal!!!! "Szétfeszít belül a rock 'n' roll rugója"

Fejtörés

Hát nem bírtam magammal. Annyit örjöngtem Tankcsapdára, h végül bevertem a fejem a csillárba... Még szerencse, h nem törött sem a fejem, sem a a csillár szilánkosra, mert könnyen elképzelhető, h akkor még most is vagy a sebészeten csücsülnék szilánk okozta vágási sebekkel, vagy alulról szagolom az ibolyát... Na de a lényegre térve. Még itt vagyok és élek-virulok, és amíg így teszek, addig mindig történik valami velem. Ma például - mint az már említettem - volt ültetés. Az régi ülésrend alatt is igen jó, felfelé ívelő pályán kezdtem újra összebarátkozni Stefiékkel, és közelebb kerülni Végzetemhez, de ez most még sanszosabb. Innentől ugyanis közelebb vagyok 'átvitt értelemben az ültetésnek köszönhetően' Végzetemhez. Pölö azzal, h Dalma ül előttem, Kajos Istivel! Aztán melettem ugyebár Niki, Stefi mellett meg a Hekk... :-)) És mindez nem került egy lépésembe sem, mert maradtam az osztály dél-nyugati részén. :-) Külön örülök, h végre elültették mellőlem Tukánt, kezdett az agyamra menni... Egyébként ő Zsani mellé került. Uffff... Ilyet senkinek. Aztán az is megállapítható, h Végzetem ma már egyre többször mosolygott rám!! Elfolyok, elolvadok, vajjá folyok szét... XDD Na. Hú de sok mindenről kéne még írnom. Szal délután kettőkor lementünk a MTH-ra, mert ott iskolai mini-Olimpia volt, és le kellett mennünk megnyerni a focibajnokságot, mer az úgy jó csak, meg mert régóta kiterjed erre a profil-körünk. És eszerint így is tettünk, 8:0-ra vertük az ellenfelet. A dologhoz hozzátartozik, h Davec a reggel lábára ejtett hi-fi hangfal okozta sérülés miatt majdnem kimaradt, plusz én és a headom, és Kajos fél órát késett, de nem baj, nyertünk. Vmivel négy után mentünk csocsózni, mert Bettivel újra randija volt Davecnek. Endé most kedvtelen volt, pláne, h a nevét mindig egy nagyon hasonló névvel kevertem össze. :-/ Hoztam a formám. Aztán Davec és Betti jobban elvoltak, mintha kicsrélődtek volna a tegnapi szerepek. Amikor pedig a www.nold.hu-ról töltöttem le a Hey kids, it's time for kill Pikachu-t, jött Fru. (egyébként a program kurva szar) Elmentünk MTH-ra, a 400-s körpályán tettük a köröket. Beszélgettünk R.A.-ról. Én nagyon sokat beszéltem, mint aki beheroinozott. Beszéltünk Davecról, h Fru szerint egy kicsit nagyképű lett a sulikezdés óta. :-/ Én megértem Frut is, de Davecot is. Egyébként az tűnt fel, h mintha a tavalyi tanévben Stefi által betöltött 'mindenről beszélhetünk' szerepet idén Fru töltené be, mostanság nagyon rendes, ezért figyelek, nehogy megsétsem. A hullámvölgyeit meg elfogadom, és így nagyon jó barátom. Stefi pedig kezdi visszanyerni régi formáját. Tehát - lekopogom - kezdenek helyrejönni a baráti dolgaim, csak mostmár Végzetem is horogra akadhatna. Jani letöltés 250 fölött. Mostanában lelassult, napról napra kevesebben töltik le. Remélem ez hétvégén újra belendül. Na mindenestül józakkát (7. nap)

milyen járás ez?

A mai napon semmi különleges nem történt, leszámítva az apróságokat. A ma hajnalban letöltött Suli című rpg-vel foglalkoztam, a Darkness Entertainment kiadványa. 65%-ra értékelem magamnak. Nagyon eredeti az ötlet, néhol humoros is, és a csatagrafikák kifejezetten jók. Ám ezek ellen szól az összebaszott grafika a chip- és néhány charsetet illetően, feleslegesek néhol a káromkodások, következetlenül jönnek egymás után a történetszálak. A makeres kivitelezés szempontjából el kell ismernem, hogy jobban tudnak mékerezni, mint én (több rutin, stb.), viszont nagyon durva chipset beállítási hibákat hagytak benne, akárcsak a Kapu Demoban. Szal összességében kicsit összecsapott, teszteletlen, és itt-ott túl durva. Az alapötlet viszont nagyon jó, és néhány kivitelezési ötlet is ötöst érdemel. Az meg külön kár, hogy ez elméletileg - ha nem is ebben a formában -, de megtörténhet, sőt a napokban sajnos meg is történt... (Csecsen terrortámadás... :-((( ) Aztán délután jött Davec. Elmentünk Fruhoz, és közben elmesélte, h tönkrement a mobilja... Felajánlottam, h nézze meg az sms-eit a zén mobilomon sim cserével. (Amikor odaértünk a házukhoz, ezt meg is tettük) Fru viszont olyan szinten megelőzött minket kicsit, h Betti neki is küldött egy 'esemest', h add át Davecnak, ekkor és itt. Blabla. Davecnál várnunk kellett fél órát, mert akkor mehetett ki, ugyanis egy furcsa kamut kellett beadni az anyjának, h elengedje. Fru végig cikizte Davecot, h milyen járás ez. Részben igaza van, vagy inkább harmadrészt... [:-)] Szal ez télleg kicsit 'kimondtuk, h járunk' szagú kapcsolat. Egy csók állítólag elcsattant... Pff. Esz a sárga irigység! :-)) Aztán a csaj nem jött, azaz fél órát késett, mi addig már csocsóztunk. Közben elkönyveltem, h Fru újra pár napig visszatért a 'bunkóbbik' formájához, asszem egyszer már írtam, h hullámzó hangulatú a csaj. No de aztán jött a hidegzuhany. Betti újságolta, h Martin egy érdekes sms-t írt neki a tegnap este. "Ne találkozzünk [eredetileg is 'ü' volt 'u' helyett...] 1-2 hónapig. Ne kérdezd miért, úgyse válaszolok. Kösz" Sajnos tudom, h miért írta... Nehogy beleszeressen újra. Hülye fasz! :-)) Nem írnia kellett volna, mert így hiába töröltem ki a telefonból, Betti emlékezetből felmondta Frunak és Davecnek is. :-/// Tájékoztatni fogom arról, h ha valami kell, inkább üzenjen... Az biztosabb. Meg akkor át tudom úgy fogalmazni, h ne legyen semmi gyanu Martinra... Felhívtam, h jöjjön ki bicajozni, és meg akartam vele ezeket beszélni, de amikor megkérdeztem a vonalban, h 'Hol vagy?', mondta, h Fehérváron. Így inkább nem zaklattam azzal, h mit csináljon másképp. Este még nekiállok újra a KG-nek, asszem. Ja, igen! Jani letöltés kb. 360. Nemtom pontosan, de noldon 298 volt az imént... :-) :-)))) X-))))) Ha a KG-t csak egy hete használja valaki, és előtte mondjuk csak az Amnéziát játszotta végig az rpg-k közül, akkor kevesebbre becsüli, mint amikor már fél éve büszke tulaja a gémnek, és játszik olyasmivel, mint a Suli... Tehát jelenleg a második legjobb rpg az amnézia után. Meg persze a Jani után. :-))))) Nemám. Csak vicceltem. Jaj mostkapcsolok h ezt Tura is olvassa. Hupsz. Szembedícsértem. :-) Mindegy, megesik... Ja és gondolkoztam, h elmenjek-e Mónihoz, h aztán eljátsszam, h elfelejtettem a puszipajtásságot, és így kapjak 3, azaz inkább 6 puszit, de aztán arra jutottam, h ez igen kicsinyes módszer... Így maradtam a seggemen. Üdvicsek [ma van szeptember 11-e. Egy perc néma csönd az áldozatokért...]

"A három grácia"

Azaz Végzetem, Móni és Endé, ebben a sorrendben, nem véletlenül. Végzetem a favoritom, őt szeretem a legjobban, őt szeretném "megszerezni", de ez csúnyán hangzik, inkább az ő kegyeit szeretném elnyerni. :-)) Móni. Hmm, ő a második a sorban. Ez azért van így, mert ha Végzetemmel úgy alakulnának a dolgok, hogy irgumburgum, akkor Vele találhatnám meg magamat újra. Őt is képes lennék úgy szeretni, ahogy azt megírták a Nagy Könyvbe, de egyelőre ellenállok, és tökéletesen barátként kezelem a hölgyet. Endé. Hát ő maga a vihar. Csendes, visszafogott egy egyéniség, de nagyon komolyan érezhet mindenki iránt, akár gyűlöl, akár szeret valakit. Ő a fekete ló, nem ismertem még ki eléggé ahhoz, hogy Vele tudjak komolyan gondolkodni, már ami a közeljövőt illeti. De egy biztos kell, hogy legyen: bármelyikőjüket választom ki itt bent, azzal össze kell jönnöm, szeretnie kell engem, mert én mindhármukat tudom szeretni (ebben a sorrendben meg pláne). Ezek után csekélység, hogy holnap mindannyijukat látni fogom, míg ma egyiket sem. Martinnal némi Forma 1 nézés után elindultunk, h összeszedjük Frut, amikor is Daveccel találkoztunk, ahogy hozzánk igyekezett. Visszafordultunk, felvettem némi lovét (300 Ft), aztán elmentünk Fruért, majd Davechoz, h átöltözhessen (pórén volt... :-)), és el a pizzériába. Kihívtuk Bettit is. Davec télleg elkapta a csajt! Azaz hogy inkább le. Mármint lekapta. Csókolóztak (szerintem hülye egy szó, de a smárolás is az, tehát mindegy. A 'megcsókolták egymást' kifejezés tökéletes. :-)). Teccikérteni, Sándor? :-)) Szal neki alakulnak a dolgai. És pont rosszkor mennek ki nyaralni Horvátba, amikor összejött a csajával. :-/ Martin elfojtja azt a minimális kis szerethetnékjét Bettit illetőleg, és már nem is Fru, hanem egy Laura nevű fehérvári osztálytársa a kiszemelt. A száma már megvan neki, elkérte a Dezső haverjától. Én viszont hiába mondtam, h ne építsen ki sms-szeretlek című ostobaságot, h inkább várjon holnapig és személyesen beszélgessen vele... :-) Lökött gyerek, annyi szent! Aztán vaciláltam, h elmenjünk-e Mónihoz, vagy ne. Aztán nem mentünk. Attól félek, h kerülni fogom, pedig nem akarom. Valahogy túl bizalmas ez a puszipajtásság, és így azt hiszem majd mindig, h összejöhetünk. Jó lenne, csak erre kevés az esély. Nem baj, a puszipajtási kapcsolat több, mint barátság, de kevesebb, mint egy szerelmi kapcsolat, vagy mi. :-)) Holnap suli, én leszek a hetes. Aztán kedden Dunaújváros, allergia-kontroll, aztán szerdán én leszek az ügyeletes. És emiatt egy olyan hét elé nézek, amelyen keveset lehetek együtt Végzetemmel, és már holnap kezdhetem a féltékenykedést a fű alatt. :-/ ... :-) Na mndegy. Üdv

"gitár szólj!"

Szólni fog. Ma volt ugyanis órabeosztás. Hatodik óra után rohantam a zebédért, felkaptam a zéthordót, és mentem át a zebrán, és adtam három puszit a puszipajtásomnak, és odaálltam a Cukorkával megbeszélt helyre, a kocsija elé. Domi is látott, fülig ért a szája... Aztán már elindultunk le a MTH-ra (ő ajánlotta fel, h elvisz, pedig lehet, h gyalog hamarabb leértem volna... :-/ ), amikor Réka is látott... Na, leértünk, már mindenki ránk várt, Molnár Máté is ott vala, meg az a rengeteg középsulis embör, aki mind kezébe veszé a gitárt. (meg Bálint bá a Pannóniájával, meg a két gitártanár) No, berobogánk a zaulába, mikor is észlelénk, h kéne egy terem. Hát a' meg hol terem, há' hol nem, de hol igen, ki a zudvarra, de ekkor má' Cukorka elrobogá me' leszesz órája még ottan jól a suliban igen. Na átfurikázánk egy olajszagú terembe, műhelyekkel körülbáscsázva vala az ott benn, és igen erőteljes mozdulatsorral betódulánk a terembe-ba oda igen cukin. Így-úgy-amúgy, hivatalos papírok lerendezvé, ozt' lehetett kérdezni, de a tanárok kérdezék, h ki mint s hogy óhajta milyen célokból vala gitározni és mily' zenét hallgatánk ráérő szabadidőnkben-ban. Kb. 10 embör kemény jelenléte mellett megkezdék a sort az ott helyett foglaló rockerek, Nagy János, valamilyen József, aztán egy, kinek neve kérdőjel számomra, aztán egyetlen rapper, azt' szlipnát meg dörázmusz rajongók ketten, kézenfogva párban pedig fiúk (csak vicceltem), aztán jövék én és Molnár Máté. Na, komolyra fordítva a szót, mindenki rocker (éljen!!!!!), kiv. a rapper, de a mellette rockzenéről beszélők közt alig merte kimondani zenei ízlésénke mivoltját, és bár ők egy közösséget alkotnak, engem is befogadnak biztosan, mert a TCS, Gn'R és Nirvana nevek elhangzása után elégedetten bólogattak. Szal jövő héten kedden 14 órakor első gitárórámon vehetek részt D-húr nélküli gitárommal... :-))

bogáreső kalapszart se ér

Ma nem lehetett menni bicajozni, mert annyi volt a bogár, mintha esőként esne. :-/// Ma csupa IQ-Fighter írt nekem e-mailt. Kettő értelmes volt, az egyik Tura vendégkönyvi bejegyzése, a másik meg Kászon Tamás levele arról, h milyen jó a Jani vége, és h kár, hogy az egyik befejezés szomorú, meg nem írunk-e folytatást. Na EZ jó levél volt, meg még vicces volt ugyebár Tura bejegyzése is. :-) A többi viszont... Volt egy "ani" nevű, ha jól emlékszem... Na az volt a csúcs... Olyat ír, h h lehet játszani a játékkal... És akkor még hozzáteszi, h kössz a segítséget... Meg írt privát üzit, de nem írt e-mail címet... X))) Hát ez már IQ-betyár... Minden nap vannak top üzenetek. Az adott napra mindig valami stílus adható. Egyik nap a mentés volt a top-téma. Valami hat levél, h h lehet menteni. :-) Aztán ma a h lehet játszani a játékkal volt a topon... Erre Tura frappáns választ írt (ez volt a bejegyzése témája), méghozzá, h telepíted, aztán játszol vele. Ennyi. Az ilyen felesleges kérdések kiakasztanak, és néha én is szívesen írnék be ilyen egyszerű de nagyszerűt, mint "kollégám". :-)))

1892

Ennyi a Jani letöltés. :-) Na. Tegnap egyre csökkent a 3 grácia… Voltunk Móninál, kedves volt, adott puszit is, bár ez télleg nemtom mér olyan nagy szám itt Seregélyesen, de valahogy mindig le kívánkozik írnódni – na ez szép volt – ez a rövid megjegyzés. Na szal Móni mondta, h Veres Rolanddal (12 éves, móni meg 15) fog járni, valszeg. Na mindegy. A nagyobb baj, h ma elszóltam magam Davec előtt, h van egy csaj a láthatáron (Végzetem, akit Martin Plusznak nevezett el, anélkül, h tudná, ki az). Na de kezdjük sorban. Davec ma fél 2 fele jött hozzám, akkor már Martin is nálunk volt. Elmondta h péntek este jöttek meg. Na, kimentünk bicajozni, Fruhoz hiába mentünk, nem jött ki, így hát elmentünk csocsózni… Biliárdoztunk is. Sőt, szórakoztunk a hídon. De egyáltalán csak tekeregtünk, és jól elvoltunk. (a hídról kidobáltunk két vizes flakont, az egyiket pont a nyomvájúba dobtam, és egy tranzit szétvitte, a másikat Davec szarul dobta el, aztán a fűben megkerestem, és pontosan a nyomvájúba helyeztem. Egy merci kamion ütötte szét, szép kis fröccsenés volt… Plussz még Davec a járda közepére pisált, amin fél óráig röhögtünk. :-)))) No. Sztem Davecnek annyira nem hiányozhatott Betti, mert beszélt a csajokról, meg nem tűnt olyan szerelemtől és társa hiányától gyötörtnek. De ez Bettit ismerve nem is baj. Aztán jött egyszer Fru, a kőhídnál talált meg minket. Egy százast hozott, csocsóztunk belőle. Aztán mi Martinnal mentünk is, mert mennünk kellett. Üres volt a kérójuk, mert az anyukája Pesten volt asszem, meg várnunk kellett Milánt, a koleszos uncsitesómat, Martin bátyját. Martinéknál még ettünk is, meg játszottunk a King Of…-fal (kamion-szimulátor…), és a Quake 3-mal. Kvék forevőr. :-) (tegnap volt a 13. nap)

azok a furcsa álmok

No. Ma minden jól zajlott. Bár ma is volt okom féltékenykedésre, de nem nyomós, pláne, h utána magától elkezdett foglalkozni velem. :-))))) A csajról van szó. :-)) Nagyon kedves volt, igazán aranyos. X-)))) Egyszer úgyis el fogok olvadni Tőle. Ma viszont egyben bolondok háza is volt. Szimpla matek órán Tukán majdnem kapott (vagy kapott??) egy szakit, Hekknek meg Matyinak meg a kisfüzetbe írt be. Én tiszta voltam. :-))) És bár ma van Matyi névnapja is (Máté a neve, és 21-e van), mégis kiküldte Köpapa matekfelkészítőről. Matyi meg nem akart kimenni, mert szerinte nem csinált semmit. Aztán szinte úgy lökdöste ki Köpapa. :-))) Persze Szuri és Tukán is ment utána. Aztán túl nagy hanggal voltak odakint… A zigazgatóval kell holnap beszélnie Matyinak (jellemző a Sajtipogira, h már nem volt hatodik órában a suliban… A pénzt meg felveszi. Surmó.). Utána voltam gitáron. Kiderült, h ez a gitár nem jó (és nem csak a D-húr hiánya miatt). Egyszerűen kicsi nekem. Na mindegy, majd lesz valahogy. Amúgy az alapokat vágom, nagyon ki vagyok képezve. Délután voltunk Daveccel tekeregni. Hozott 200 Ft-t, tehát csocsóztunk is. Én nyertem 3-szor, egy döntetlen mellett… :-))))) Na amúgy meg elmászkáltunk mindenfele, beszélgettünk, stb. A gáz csak az, h amikor már hazafele mentünk (Davechoz), meglátta az apja. Amúgy Davec tilosban volt el, azzal az ürüggyel, h nálunk matekozunk. Uff… Na, mindegy. Utána, amikor hazaértem, az a hír fogadott, h Martin üzeni, 6-ra menjek át hozzá. Azt hittem a Zastava van készen, de nem, azt majd nekünk kell intézni… (Martin elvállalta) Bicikliztünk, hintáztunk, stb. Beszélgettünk a csajokról és az „érdekes” álmokról… :-)))) :-/ X-)))))))) Ez történt. Jaja. (15. nap)

Sajtipogi, a szadista

A mai nap iskola része egész jó volt. Márcsak azért is, mert Végzetemmel egészen jól alakultak – lekopogom – a dolgok. :-)) Az egész nagyszünetet velük (Stefi, Dalma és Végzetem) töltöttem. És nagyon jó volt. Stefit engedtem, h hozzám bújjon kicsit, mert fázott… X-)) Sajnos Végzetem kevésbé fázós típus… :-) Aztán a csapágy-elvesztés (hosszú történet) miatt Dalma egy kicsit haragszik, de szerintem ez nem vészes, mert Nikinél kell lennie a csapágynak. Remélem ott van, és nem haragszik Dalma. (Elvégre egy ’hülye’ csapágyon nem veszhetünk össze.) A tesi óra viszont zúzós volt. A Karkóné hiányzik (már akinek… :-)), ezért Sajtipogi tartotta (igazgató) az órát. Játszotta nekünk, h ő a góré itt, és kegyetlenül megszívatott minket, nekünk meg visszapofázás nélkül kellett tűrni a kínzó fél-lábon ugrálást, szökdelést, ég felé emelt karral sétálást… Hogy rohadna le a töke. :-) Délután szülői értekezlet lesz, ami alatt Daveccel elmegyünk csocsózni. De egyelőre ennyit, a szó a stúdióé. X-) (16. nap) [ez valahogy kimaradt...]

morcos

Ma sajnos morcos volt Végzetem… Bár néha látható volt rajta, h érdeklődik irántam, meg mittomén, de alapjában ma morcos volt. Viszont nem adott okot féltékenységre. :-) Egyébként egész nap röhögtettem Kajost mindenféle módszerrel, ám ez Dalmának nem tetszett, mindig csitított minket, meg ilyesmi. Ma az ofő kész hülye fasz volt… Egyszerűen nekünkesett – mármint az osztálynak -, h Gazsi így panaszkodik az osztályra, meg úgy, meg az Oláhcigány (biosz tanár…) is, meg a szomszéd Pista bácsitól a virágfűző Mari néniig mindenki, akiben egy lehelet van… Aztán befenyített, h holnap nem lesz Elza-major, ha így viselkszünk. Nem-e? Neki nem kötelező jönni… Ám sajnos lehet, h Stefi nem jön. Ugyanis elutazik Bubuhoz (egy ismerőse, én is ismerem. Cigány a srác, de elég rendes. Csak hát családi körülmények, örökbe fogadták fehérek, meg a cigi…) Győrbe vonattal, egyedül. Egy ilyen szép csaj, egyedül, vonattal. Vonattal, egyes egyedül… Veszélyes üzem. (És hát ha ő nem lenne ott, akkor kétségtelenül rosszabb lenne az ottlét… Ő nagyon „fiú-baráti”, egyik nap is odabújt hozzám minden szó nélkül, mert fázott kint a hidegben. És hát az osztály egy éjszakát ott tölt majd, ami alatt vele egész messze eljuthattunk volna flörtölésben, mondjuk vele aludtam volna… X-)))) Persze rossz az, aki rosszra gondol…) A tablóval van nagy vacila, és hát ki is akasztott ma Réka… Olyan, mint egy nagyképű barom. És talán nem csak olyan, hanem az is. (17. nap)

szegény srác repült egyet

Jaaaj, és még történt egy szomorú eset. Amikor rohantam angol órára, Végzetem és Niki jött szembe velem, sétálva, táska, stb. Melletük pont annyi hely maradt, h elférjek én. Elfutottam mellettük, de egy vélhetően elsős gyerek is futott, és ő is ki akarta kerülni Végzeteméket. Mondanom se’ kell, győzött Nweton… A srác a vállamon ütközött fel, azaz a felkoromon, pont a balon. Hogy hogyan, az kérdés, mikor az egész gyerek pontosan feleakkora volt, mint én. Mindenesetre elég rendeset repült a gyerek, kb. 1, 1 és fél métert hátra, én meg semmit. Még csak meg sem állított a lendületemben, úgyhogy még majdnem rá is léptem a kölyökre… Durva volt. Azonnal elkezdett bőgni a srác, én meg attól féltem, h valami baja lesz. Közben majdnem leütöttem azt a két kibaszott, tetű takarítót, mert egyből odarohantak és ’JAAAAJ!! Szegény gyerek! Biztos eltört a karja vagy a lába!!! Én mindent láttam!! Miért kell ennyire rohanni, kisfiam? – rámnézett… - Erre nem is jöhetnének felsősök!!!’ És ezt a műsort az odarohanó apukának is leadta, de az észnél volt és nem vette be, inkább a gyerekkel törődött. Amennyire faszkalapok voltak a takarítók, még nem is szaladtak segítségért, hanem ott sipákoltak, és a tanárnőt (Zsuzsa tanárnő, alsós ofő) három lány vezette a helyszínre. Szerencsére ő is megértette, h véletlen baleset volt az egész, és hogy órára siettem, nem szidott le. Elnézést kértem, és berobogtam órára… Mindez Végzetem szeme előtt… De Nikivel még tudtam később beszélni, és azt mondta, szerinte nem is én voltam a hibás. Én azért lelkiismeretfurdalásban szenvedek…

Zastava-blog II.

De előbb. Végzetem helyzetelemzése. Na. Eddig már leírtam, h mi történt pontosan a komolyabb ismerekedésünk óta. Nekem mindegy, h mi miatt, de a nyári elkerülés is megszűnt, így most itt tartok. Itt, ahol még van kétség abban, h engem/csak engem/engem sem szeret, de akkor is minden nap találok valami bíztatót. Van olyan nap, amikor én, van olyan, amikor ő nyit a másik felé, de egy olyan nap sincs, h csak egy kicsit ne kerülnénk közel egymáshoz. :-))) – lekopogom – Amúgy ha ebből akarok – márpedig akarok – kapcsolatot, akkor még sokat kell dolgozni. Megint az van, ami tavaly: kevés az idő, h kihasználjuk. Csak egy adott időt vagyunk együtt. Nem „merem” elhívni sehova, mert nem tudná mire vélni. A hímestojás hozzá képest atombunker. ;-))) Nehéz megszerezni, de megtartani még nehezebb lehet… Érzékeny lélek, nem szabad egy pillantással sem megsérteni. Látszik rajta, h tudna szeretni, és biztos (99%-ig biztos) vagyok benne, h tavaly már szeretett, csak azóta eltelt egy nyár. Tudom, h fel tudom benne ébreszteni ezt az érzést, csak kell hozzá valami. És még azután is tisztázni kell vele, h szeretem, csak akkor is úgy kell elmondani, h meg ne ijedjen ettől. Látszik rajta, h nem biztos a dolgában, csak azt a látszatot akarja kelteni. Nem szabad lerohanni, minden nap egy kicsit szabad csak előrébb menni. Áh, nagyon nehéz. De megéri, csak sikerüljön igazán. :-))
Ma voltam amúgy dobolni. Amikor hazajöttem, az a hír fogadott, h kész a Zastava. Átmentem, azaz rohantam, de kiderült, h nincs hozzá aksi, mert az biza zárlatos… {-) Ekkora szívást. És most egy hetet várhatunk… Áh, eszem-faszom megáll. :-)) Mindenesetre tényleg kész, és jó is, merev a felfüggesztés, nem csuklik össze. Sőt, ha megbikáznánk, mehetnénk is vele, de az első lefulladásnál kanyec-lovec, ottragadunk, ahol vagyunk… Ezt meg nem merjük bevállalni, lévén a határnak mennénk. (szántó-határnak, nem zöldnek… :-)) Jövő héten a Péter munka-Opeljéből vesszük ki az aksit, h egy órára elmehessünk. Ez már meg van beszélve. Éljen!!!!!

hételeji nempözsgés

Nah. Ma nem volt sok érdemre való tett. Végzetem „szabványos” volt, aranyos és kicsit csípős… :-) Nah izé. Holnap nem lesz Kajos, azután meg Végzetem. Ja meg Dalma. :-) „Van aki tudja, van aki érti.” Tura pölö Te. Sőt, csak Te. ;-) Jaj várgyá’. Izé. Ma voltunk el Daveccel csiriózni. Stefi és Geszti is ott volt, és várták, h a kis-Sinkó és társai befejezzék végre a biliárdozást. Ma én nyertem a csocsózást, 2 győzelemmel és 2 döntetlennel, Davec ma nem vert meg. X-))) Aztán. Voltunk Davecnál, megmutatta a pillangóját, lehet h majd megveszem. Kb. ennyi. Haladtam Bélában- ben- bun. Most majd kajálok. Meg nekiállok zenétkreálni, pláne, h az utóbbi 24 órában két dalszöveget írtam. Háháá!! ;-)) A zegyik kissé szerelmesebb, de nem tükrözi tökéletesen a mostani lelkiállapotomat, mert nem vagyok szerelmes… ;-)) Amúgy meg… Ja a másik meg jobb. Ehh, ennyi. Ma nem volt pözsgés. Üdvicsek Jaj, nagyon fontos!!! A nap talán legmulattatóbb momentuma az volt, amikor megláttam Jacksie-t, ahogy a Nefelejcs előtti lebontott ház régi, kidőlni készülő kerítésének tövébe hugyál!!!!!! Csak a nemes folyadék gyönyörű sugarát és Jacksie elégedett mosolyát láttam, szerencsére. Mindenesetre azonnal megfulladtam a röhögésben. X-))))))))

lazsálás

Ma sem volt semmi extra. Én meghalok, ha minden nap ilyen sima lesz. Kaptam két five-t. X-) Végzetem még mindig a régi szokásos. Bírnám, ha kicsit gyorsíthatnék a tempón… Türelem, türelem, Márkó. :-) (20. nap)

"a véredben fürödnék... ÁTVÁGNÁM A TORKOD!"

Na. Tegnap volt csütörtök. Tegnapról nem készítettem feljegyzést, annyira szar nap volt… Írtam egy dalt róla, azaz egyelőre csak szöveget elképzelésekkel. Tegnap este nekiálltam a kihangszerelésnek, de nehéz és lassú, azonkívül még kb. 25 szöveg várna hangszeresítésre, sőt tegnap még egy jó dallam is eszembejutott, és persze szöveg nélkül… A mai, pénteki nap már valamivel jobban Végződött. :-)) Ma már nem volt annyira durcás… :-) Szal azzal indult a nap, h Sárkány Éva tanárnő – flúgos egy Ottó – lebaszta a suliújság szerkesztőségét, mert ő a vezetőnk, és mert nem írunk elég cikket, nincs még készen az újság, blabla… Rácz Marika, Endé, Kitti és Cinti volt még az irodában… Rajzóra végén kicsúszott a kezemből Niki sárga temperája és Niki új kabátja látta kárát ennek… Meg a pad… A papucsom… A talaj… Kurva ideges voltam… Niki is. Végzetem pedig nem, sőt jól szórakozott a dolgon, és végülis addig szekált, amíg jó lett a kedvem és később Nikinek is. Cinti és Réka orvoshoz ment és onnan haza. Matek doga – hasfájós – 3 alá lett… :-/// Végülis Végzetem a lényeg, és ma nagyon aranyos volt… :-))) Csaknem csinálja mindig így, mert akkor elolvadok egy napon… Nagyszünetben a Viva la musica-t kellett volna énekelnünk a sorakozóban, mert ma van a zenei világnap. Axl Rose, Lukács Laci, és még sokan mások: KÖSZÖNJÜK!! (Mi Stefivel nem azt énekeltük… Stefi mellettem állt és gonoszkás mosollyal elkezdte: „A véredben fürödnék…”, mire én: „Átvágnám a torkod…”, Stefi: „Néznél rám, de nem”, majd én: „Értenéd a dolgot…” – hogy honnan ismeri, passz, de én két napja azon élek… ;-))))
És a ’rólam írt’ sorok: „Nem tehet mást, hinnie kell, hogy tényleg hibátlan, A Mindent Vezérlő Vezér vrzérelve…” És még csak most jön a délután. Ja Fru és Davec még reggel összeveszett… Áh…
(22. és 23. nap)

a tegnap délután

Na. Ma reggel szombat van. A tegnapi délután sem volt gyenge. Martin felhívott, h mikor megyünk ki, én meg mondtam, h jöjjön át fél 3 körül, mert még Davechez is el kell mennünk. Így is tettünk, de előtte még itthon meghallgattuk az Ez az a házat. :-))))) "Le az utcára, ki a térre!" <- ezt hallgatom épp. :-) Aztán elrepültünk Davechez, megmutattuk neki a cédét, benyomtuk róla Kicsikétet MAGAS hangerőn, repedt a fal, stb. Közben a pillangójával szórakoztunk. :-) Aztán lementünk az Enikő boltba csokiöntetért, Martin feladata volt ez. Onnan el Hekkhez, neki is megmutattuk a cédét... Aztán mostmár elég lesz nekik, nekem is kell valamit bömböltetnem! ;-))) Sajnos valahonnan Tukán is megtudta, h van ez a TCS cédé, és kérte, h adjam kölcsön. Aham. Meg a lónak a faszát... Aztán Martin 700 Ft-jából elmentünk csiriózni. A csocsóasztalt valaki tönkretette!!!! Ragadt az egyik kar, alig lehetett megmozdítani... :-// Szemetek. Ezért inkább biliárdoztunk, de azzal meg beégtünk Martin miatt... Ott volt ugyanis Beló, Sinkó Niki meg egy idegen csaj, és Martin alkotott... :-) Ezalatt Davec azt leste, h mennyiszer megy el Betti a pizzéria előtt. Amikor elmentünk, Betti és Endé már kint ült a teraszon, és nem köszöntek, pedig mi igen. :-// Aztán kóvályogtunk, meg elmentünk a hintához, és végül még egy kicsit vissza csocsózni. Utána Martinhoz, odaadta Davecnak a régi töltőjét, mi meg bementünk, h elkezdjük Martin gagyi játéktervét, a B.A.L.-t, de mivel a gépükön nincs fent az English RTP, és a telepítőjét se láttam... Azonkívül lassacskán haladnom kéne a Bélával. :-/ Aztán az is kiderült, h nem biztos a holnapi, azaz a mai Zastava hajtás. A Péter nem nagyon óhajtja odaadni azt a kibaszott aksit, lévén ezzel volt gondja tavaly egész télen. Pff. Azért csak adja oda. A nagyobb gond az, h mint az kiderült, Martin lebetegedik lassacskán, és Milán sincs a legjobb állapotban. Ehh. Azért csak lesz belőle valami... És remélem nem egsz hétvégén a Pacific Assault-ot nyomják majd. :-))

Zastava-blog III. - Vigyázz! Robbanik!

Ajh. Voltam dobolni. Rulz. Visszafele egy minőségi busszal jöttem, de az a buzi sofőr 60-nál tovább még egy mili km/h-val sem nyomta. Hülye fasz. 30 perc alatt értem haza, ami hétközben átlagosnak mondható, na de könyörgöm. Hétvégén?! Üres volt a pálya! Ilyenkor még a vak sem ereszkedik 80 alá!!! És ez a busz tudott volna menni 90-t is, és sztem onnan is csak a tempomat tartotta vissza. Eh. Na, mindegy. Már fél ötkor hívott Martin, h a megbeszélt helyett mihamarabb menjünk Adrival. Azonnal átmentünk. Az Opel akkor ért oda. Áttettük az aksit, és már csak benzin kellett. Martinnal kimentünk a benzinkúthoz és kértünk 2000 Ft értékében 95-ös benzint, de a kanna 5 literes volt, ami 1400 magyar aranypengőt nyomott. :-) Robogtunk vissza, közben a gyufa és a benzin vicces kapcsolatáról beszélgettünk. Amikor visszaértünk, már csak a naftára vártak a többiek, és töltöttük is be azonnal. Először tölcsér nélkül és így egy adag kifolyt, majd kerestünk tölcsért. Aztán észrevettük, hogy csöpög a lé. Hát az úgy nam tú jó. Először csak elhanyagolható mértékben folyt ki a benzin, ám 5 percre rá már, mint a pisi a farkakból, folyt az a kibaszott nafta. Eléggé féltettük a nyílt lángtól főként magunkat, meg a járgányt, meg az udvart… Jött egy faszi Sanyihoz (Milánék apja), és amikor kiszállt a kocsiból, láttuk, nyomja a dekket erős felindultsággal… ;-))) Mondtuk neki, ne menjen a Zasti közelébe… X-)) Végül akármilyen megoldást kerestünk, nem találtunk a mai napra megfelelő foltozást… Ráadásul Sanyi olyan humorral van megáldva, hogy lövésem nem volt soha, h most ugrat, vagy komolyan beszél… :-DD Lényegében abban maradtunk, h kell keresni valamilyen fehérvári üzletben Zastava GTL55 típushoz benzinbetöltő csövet… Vagy ilyesmit. :-) Béla-blogin: kicsit foglalkoztam Bélával. Bár most csak annyit tettem, h a 2003-as Maker csipjeit kiszedegettem, alakítgattam és átraktam Bélába, így kicsit szebb. Ennyi. Holnap meg suli, és még azt a kibaszott cikket is meg kéne írnom…

bazmeg

BENTFELEJTETTEM A MOBILOM A ZASTAVA KESZTYŰTARTÓJÁBAN!!!!!!!!!!!!!! X-DDDDDDDDDDDDDDD

elveszett blogin

Őrült egy hétvégém volt megint. A bloginom szarakodik, mert megpróbáltam html forrást cserélni, és egy-két bejegyzésem elveszett. Az a pláne, h Kaspersky is tökölt, ezért dühömben leformattáltam a winchestert, mindezt friss mentések nélkül, így egy-két blog-bejegyzésem teljesen elveszett. A hétvégén nagyvonalakban ezek történtek: Rally Time, sok, nagyon sok. A tegnapiról (hétfő) fényképek is készültek! Ha sikerülne a Milánéknál beszkennelni, akkor ide is feltenném őket jól. : ) Ma délelőtt Daveccel bementünk a tescoba. A buszon össze-vissza röhögtünk, pedig zsúfolásig telt meg. Néztük a nőket, szórakoztunk, elvoltunk (ez nagyon dióhéj, de nem akarok most hirtelen egy Háború és békét írni). Délután Martin megkapta az új, Y-vázas bicaját. Biliárdoztunk, találkoztunk Rigóval és Krisztivel a pizzériában. Ezek nagyvonalban. Most, h talán rendeződik itt minden, visszatérek a normális kerékvágásba, és talán normális blogint tudok újra vezetni. Ennyi.
Ez egy TÉVES bejegyzés, amit november 3-ára kellett volna írnom, csak mostmár lusta vagyok kitörölni...

Egy kibaszott lokálpatrióta, gyere, védd velem ezt a környéket

A mai napon nem részletezem a sulit. Minek? Unom. Meg egyéb egyszerű indokok miatt is. Na. A fontosabb esemény az volt, h 13 óra 40 perctől 17 óra 10-ig a Seregélyes-Szőlőhegy Dunaújváros felé vezető „kijáratánál” felállított forgalom-mérőponton segédkeztem. Az egészet a katasztrófavédelmisek (Gyula bá, fiai, azaz Bálint és Péter, meg a független Viktor) bonyolították le. A mostani turnus csak próba mérés, holnap reggel 9-kor fog befejeződni. (van, aki péntek hajnali 4-től szombatig kinn van/lesz/volt…) Az egy hetes non-stop mérésen már Stefi, Dalma és Végzetem is részt vesz majd, meg persze Davec. A main két óra után Kajos és Niki segített még. Nagyon jól elvoltunk, pláne, h Viktor, aki később elment, és Bálint voltak a kihelyezett pont vezetői. Egyszóval jól elvoltunk, rengeteget szórakoztunk. Amikor Sanyi-bátyja és Martin hazavitt, még kimentünk csiriózni. A baj csak az volt, h Domi és Réka is velünk (Davec, Martin és én) volt…
„Én egy kibaszott lokálpatrióta vagyok, Gyere, védd velem ezt a rohadt környéket”

Eb

Ez a nap nem úgy indult, ahogy terveztem. :-) 7 órakor ki akartam menni a központi mérőállomásra, de nem keltem fel mégsem, csak lenyomtam az órát és csá. Ehh. Zzzzzz… 10 órakor keltem ki az ágyból. Délelőtt csinálgattam mindenfélét, pölö fővárost, de csak röviden, meg berajzoltam Petuniat a 2003-ba. (ezt egy kívülálló nem érti, igaz, Tura? ;-)) Bélával is haladtam, de csak kicsit, mert lusta vagyok ahhoz is. Jó volna minél hamarabb továbblendülni ebből a tengeralattjárós részből, mert utána nagyon jó ötleteim vannak. Hallgattam mindenféle zenét, meg elvoltam. Aztán délután jött Davec 14 órára, és összetákoltunk egy ebhouset. Kerestünk faléceket, szögeket, fűrészt, kalapácsokat, aztán egy raklapot lécekkel kiszigeteltünk, és a nyári konyha sarkába állítottuk. Erre ráraktunk két palatetőt és már kész is volt. ¾ 3-ra készen állt a cucc… Persze mama végig beleszólt, mi meg jókat nevettünk… X-DD Játszottunk egyet Wormsön, aztán elmentünk biliárdozni. A pénzből még csocsóra is maradt, úgyhogy két döntetlen partival zártuk a napot. Végül még fociztunk kicsit Davec háza előtt és ennyi volt. Nah pá.

Béla-blogin

Írok Béláról kicsikét. Szal nemtom mennyire köztudott (egyáltalán ha van pár ember, aki olvassa a blogot), h már elkészült egy játékunk, amit tesómmal csináltunk. Namost én nekiláttam a következőnek, aminek becses munkacíme Béla és a Mező, ami később változhat. Bélácskával halattam a napokban sokat jól. Bár a fővonalhoz még gyűjtöm a zerőt, de egy mellékküldetést igen komoly mértékben készítek. Az elmúlt két napban megcsináltam Jani-falva térképét, és beállítgattam néhány dolgot rajta. Tegnap és ma az erdőn és az ottani eseményeken gondolkoztam, illetve az erdő ¼ része készen is van. (kép, alul) A történet szerint itt egy emberen segítünk, aki nem találja neje sírját, ám ahogy az kiderül, neje él és virul. Mi a segítségünkért némi kézpénzt, tapasztalatot és javulás-pontot kapunk (utóbbiról a játékos nem is értesül, mert ez csak a játék végén számít) A mellékküldetésben túl sok munkám van ahhoz, h ezt a leendő játékosok 90%-a észre se vegye, tehát valahogy bele kéne építenem a fővonalba… Egyébként egész szép chipseteket használok, mivel kiszedtem és módosítottam a 2003-ban találhatóakat, és átraktam 2000-be. Most azon vagyok, h a fővonallal haladjak, mert az „óperencián túlra” egész sok elképzelésem van, amiket meg is kéne mind valósítani (falvak, személyiségek, csapattagok, erdőkalandok, blabla)

fhm.hu

No. Este még letöltöttem az rpgmaker magyarítását, és amíg jött le a netről, lementettem egy-két erotikus képet is. {-) Tényleg jó hely a www.fhm.hu, ugyanis ízléses képeket találhat a látogató, a lányok diszkréten vetkőznek, és mindig pont elég ruhát hagynak magukon, és még szépen is pózolnak. Az ilyen képek állítom, ezerszer jobbak, mint a pucér képek. Ezek szépek, nem pedig „gusztustalanok” – ahogy Réka mondaná. A mai délelőttöm aránylag jó volt, Végzetemmel is egészen jól ’elvoltunk’ – unom már a szót, de hát ez van… Még tegnap javítottam a pergődobom hangszínén, és így sokkal markánsabb, jobb. Nem recseg, búg, nem rezonál be minden ütésre, ahogy eddig tette. Úgy tervezem, h ma nagyon sokat haladok Bélában, és emellett Davechez is elmegyek. Ja igen, a gépe rossz, tehát majd vmikor megcsinálom (hiába, egy windowst azért fel tudok rakni… X-))). Most látom csak, h Szabó Erikára (Barátok közt – Tilda) egy pöttyet hasonlít Végzetem. :-)))) Nah és most dobolok. (29. nap)

kellemes emlékek - avagy Kutyaütő vagy Kutyaautó?

Jaj, de milyen kicsi a világ. Azt tudtam, h az Unitosok (Unitranscoop – fuvarozó cég) valahol Seregélyes körül melóznak, és h mindig mennek Fehérvárra és ki Seregélyesből Sárosd fele, de h közel másfél év után még van, aki meg is ismer, pedig jó, ha egyszer-kétszer látott!! Tehát az ebédlőtől jöttem vissza, és persze egy egész konvoj ment. Segéd1 nem ismert meg (kamionos becenevek), V Peti is elment előttem simán, Segéd2 sem vett észre (ezek közül inkább a két Segédet ismerem, sztem V Peti új gyerek), de utána, amikor már feladtam h észrevegyenek, asszem Kutyaütő, vagy Kutyaautó, nemtom, dudált és intett!!! Még megismernek!!! Pedig én már nem emlékszem mindegyikőjükre, mert azóta új, fehér Mercedessel és fekete-szürke póttal járnak, és néhányan valszeg nevet is váltottak, de akkor is!!! (Utána szorosan jött Lacika, de nem ismert meg) Tehát a kis-Bigyula még ismerős nekik!! X-)))))) [Egyszer Bundit is láttam Seregélyesen, de nem látott, mert épp hintáztam. Pedig ő tuti felismerne. # Manöken viszont még régebben megismert Fehérváron. :-))) ] Na.
Kaptam smst, Betti írta Davecnek. Új száma van, azt adta meg. A mobilom lemerült rajzórán, Davecnál… :-// Durva volt. Amúgy is utálom az akkumerültség hangját, de így pláne gáz volt. Végzetemre ma már nem volt energiám, éppen csak „szinten tarottam” a kapcsolatunkat. De úgy érzem, mintha hajlamos lenne nyitni. Nemtom, de ezen a héten nagyon édes volt. Jaaaaaaajjjj!!!! Kell nekem nagyon. Hiányozni fog a hétvégén, h nem látom. Angolon hegyibeszéd… :-))) Kedves volt a tanár végülis, csak azért a lebaszás az lebaszás. De most az osztályt érte. Bélában tegnap haladtam előre. Egész jól.
(33. nap)

"Ez csak egy egyszerű dal..."

No. Tegnap is nagyon sokat haladtam Bélával, mostmár meg lehet perfektül csinálni a mellékküldetést. :-) Nagyon frankó, ott tart, h már erdőből vissza lehet jönni, nagyon hangulatos, nekem legalábbis tetszik. Éjjel 1 órakor megnéztem a HomeSite programot, és 18 MB! Hagytam, inkább letöltöttem a WinAmp-ot magyarítással együtt. (bár nem sokat ér…) Meg vagyok elégedve vele, sokkal jobb, mint a sima MediaPlayer. A windows alap mediaja mellett nem lehetett a Wordben egy büdös szót leírni, mert a zene rovására ment. Most meg, h ezt írom, a Legjobb méreg megy! ;-)) Haladtam fővárossal is (Tura! ;-)). Lesznek elnevezett utcák is. Az előbb, mivel esik az eső, gitároztam. Elhatároztam, h kazettára veszem az Egyszerű dalt. A szövegét nem tudtam teljesen összehozni a gitárral, pláne, h még nem is megy a gitár olyan jól. (Pláne-pláne, h a Polly gitártabjából csináltam, ami egy kicsit eltért a TCS-től. De nem baj.) Az első versszak egész jópofa lett, hol a gitár, hol a szöveg maradt el, de az első két sor, és az intro jól ment. A hangom nagyon furcsa kazin. Gondolkoztam már azon, h lehet, h csak én hallom így a hangom, mert nem kívülről hallom magam, és amit a kazi, meg a videók adnak vissza, az az igazi hangom. Szörnyű lenne… :-)) Tehát így telik ez az esős nap. „Fekszem a földön, arccal a sárban, A nőm az ágyban, más karjában…”

mégegyszerűbb dal...

Rohadt eső! Még mindig esik. Tegnap nem publikáltam. Az „Ez csak egy egyszerű dal…” című bejegyzésem tehát szombati, ez meg vasárnapi. Ma reggel hamarjában újra nekileselkedtünk az Egyszerű dal rögzítésének. Most már sikerült felvenni, voltak benne jól eltalált és gyenge részek egyaránt. 11-kor bementem dobolni. Az eső szarrá áztatott. A dobsuliban körülnézve találtam néhány gitárt (végülis ez nem csak dobsuli, csak én hívom így. Amúgy Gorsium a becses neve.). Míg Bence és András szintetizátorokon hallgattak midiket, én egy akusztikus gitárt vettem a kezembe. Persze az Egyszerű dalt jáccccottam. X-))) Később a tiltott gyümölcsöt, az elektromos gitárt is beüzemel(het)tem. Igazad van, Tura, télleg könnyebb az elektromos gitáron játszani! A TCS-t (még mindig eccerű dalt) simán eljátszottam rajta! Nagyon pöpec. Elhatároztam, h jövő nyáron annyi diákmelót vállalok be, h összehozzak egy elektromos gitárra és egy jobb szgépre valót. Úgysem sikerül, mert ez kb. 150-200 ezer pénzecske, de ha sikerül 80-at összehozni, akkor azt már beosztom jól. Ez reálisabb cél, mert Tubának is sikerült. Ja, és a legfőbb gond, h egyéb kiadásaim is várhatóak: OKJ-s vizsga, 40 rugó; Romett Kajostól, 10 ezer; ballagás, nemtom mennyi. Mondjuk ballagási ajándék az OKJ-s vizsga lehetősége, a Romettet hagyom, feltéve, ha a Zastava jó lesz. A kismotor vizsga az az utolsó a sorban… :-) Akkor családi kiadás valszeg, h most egy egyhetes nyaralást tervezünk. Én szeretném megkeresni a pénzt a saját céljaimra, tehát gitárra (persze az akusztikust is meghagynám), és számítómasinára. Mondjuk ahhoz besegít az a kb. 10 rugó, amiért eladjuk ezt. Najó, inkább 15. Elvégre monitor… Á nem, az marad. Gép megy, meg hangfal. És akkor valahogy így kész. Nem tűnik bonyolultnak, de valszeg pontosabb számolásokat kell végeznem. Az a kibaszott ADSL meg nem képes bejönni Seregélyesre. :-/ Na. Ma még tervezem, h felveszem a Joe talán futna című vadi új dalomat, akusztikus gitárral. Ennek az a hátránya van meg, h ki kell találnom a gitárjátékot. Szöveghez dallam van jól. Eredetileg is akusztikusan akartam előadni, de dobbal, és két gitárrral, tehát együttessel. Az most nincs a zsebemben, inkább egyedül nyomom. :-))

papír

Bevittük a papírt… Némi hercehurca után 3-kor fenn toporzékoltam Hekknél, majd elrobogtunk a kordéért. Nos a kordé jobb kerekén egy 5 centis vágás volt, amit üresen még a könnyű súly miatt megtartott a masszív gumiabroncs, de amint rápakoltunk bármit is… Elmentünk Selymes City (Seregélyes legnyugatibb, dombtetőn fekvő szakasza) másik végére, h beszedjük Gabicát. A szülei odanyomtak hozzánk egy rakás zsákot, és mondták, h várjuk meg Gabit, amíg elhozza mamájától a pájpört… Mindenestől kb. 100-120 kg-ot nyomott a szállítmány, lapos jobbkerékkel. A hatalmas domboldalon még csak lebírkóztuk, itt könnyű volt, de a sík terepen… Ráadásul Hekk és Gabica elég rikán tolták, és akkor is csak Hekk ért bármit is. Ady utcán keresztül leértünk a templom közig, ahol elkaptunk egy macskát (nem bírjuk túlzottan a földi faját, kivéve persze, ha egy nappal szelid, szőke kiscicusról van szó, aki éjjel bevadul és egy vadmacska erejével kezd dorombolni… X-))). Hekk megpörgette, és mint a kalapácsot dobta el. Olimpiai aranyérmes lett. Ezután Gabica túlzásba esett, egy elég keményet belerúgott a macsekba. Egyébként is végig az idióta Gabica hülye poénjait, berregéseit, motorhangjait, kattogásait kellett hallgatnom, ami annyira elsős szint… :-//// Valahogy lebasztuk a papírt, közben ugyanis Tocok is befutott. Utána tőlünk hoztuk el, viszint annyi volt, h kettőt kellett volna fordulnunk, de a mamám felerőltette az összeset egyre… X-// És persze az első 10 méter után leszakadt az egész… X-)))))) És a legfontosabb: amikor még csak a selymesi szállítmányt hoztuk, és pakoltuk le, megjelent Végzetem és az apja. Utóbbi miatt elég csendes, visszafogott volt. – de hülye mondat… - Én viszont végig mosolyogtam rá, és úgy nézett rám, h látszott:nem igazán érti, min mosolygok. Olyan édes vót… :-) Aztán később, amikor az üres kordét vittük vissza, találkoztunk Mónival és az ikrekkel (mármint Miklós ikrek, Miklós Alexandra és Réka – náluk próbálkoztunk be Daveccel.) Meglepően hangosan, szemembe nézve, mosolyogva köszöntek mind… Oh. A buzi surmó uncsiöcsémnek meg lehet, h egy 7.-es csaj fog összejönni… Ráadásul úgy, h Martin 5. osztályos és a csaj szólította le Martint… Arrrrgggghhhh!!!!! :-) Davecnek összejön Betti, mert megírta nekem smsben, ugyanis Davec mobilja ugye darabokban… Mostmár nekem kell egy meghatározott ember.

"Légy jó, mindhalálig!"

Ja csak nem holnap. Merthogy holnapra kellett volna elolvasni e regényt. Én a címig eljutottam, de hogy ebből karó lesz...
Furcsa álmom volt: Késsel kergetett a Barátok köztből ismerős Tónit és engem egy banda, miután nem engedtük, h egy hülyegyerek (hasonlít egy seregélyesi baromra) kizsebeljen minket, és belerúgtunk. Fekete pólót viseltem, sötét volt, bokrokon keresztül menekültünk, és nagyon féltem. Végül egy rendőrőrsre értünk, ahol feljelentést tettünk, de befutottak utánunk a tettesek, és nem csináltak velük a zsaruk semmit. Vissza akartam jutni Seregélyesre. Akkor vettem észre, h csupa vér a pólóm, és "Tónié" is az volt. Ezután kimaradt részek, és valami történt még az Ady utca sarkán, Davecék körül... Félelmetes volt, de h ez miért most ugrott be...?

Em-A-F

Dalszerzővé lettem!!!!! Bidzony! Az A hatás című dalomat kiakkordoztam. Kicsit hasonlít a Kit érdekel című TCS dalra az Em-A-F akkordok miatt, bár ott E van Em helyett... De sebaj! A refrénben már C, Gm és H akkordokat is használok, szólót nem írtam, mer nem tudok. : )))

Kajos-látogatás

Ebéd után Martinnal és Adrival elhoztuk mama kajáját az étkezdéből. Utána Martinnal bicikliztünk. Épp nálunk ettünk, amikor Matyi hívott, h kimegyünk-é Kajoshoz. Kimentünk. A Zichy-temető melletti földúton mentünk Szőlőhegyre. Kajosnál az F1-2002-vel játszottunk. Überjó. : ) Aztán mentünk a vendéglátó ecccségbe enni hamburgert. Amikor visszaértünk, Tóth Robi ott várt minket. Fociztunk, miegymás. Ennyi mára.

hergelj csak, internet...

Ez hihetetlen, hogy mi folyik itt. Vipmél nem tölt be... A szabályos restart szart sem ér... Sztem még a csatolt emulátort is csak kb. 3/4-ig szedte le és ezért a WinRar szart sem tud kezdeni vele... AAAAAAAAAAAAARRGH!!!

brassói

Negyed 11-kor keltem… : ))) Martin már megint hívott korábban, h háromkor menjünk majd ki bringázni. 11-kor nekiláttunk anyámmal a fejedelmi ebéd elkészítésének: kedvencemet, a brassói aprópecsenyét készítettük el. Kisebb nehézségek árán, de kész lett, és nagyon finom. Most laktam jól vele. : )) Holnap suli. Ennek van persze jó és rossz oldala is. A jó és a rossz is egyértelmű.
„Mit te gondolsz, ki te vagy? Asziszed hogy kivel beszélsz?” – másik – „Fejezd abba, hogy mert azért. Nehogy azt hidd, hogy te olyan nagyon ki te vagy!” Most mesélte a tesóm. : )) Tegnap két új dalomat is kiakkordoztam. Yeah. „Édes kis tizenhat éves…” Na ennyi. Majd aztán a délutánról még ömledezek itt.

túllőtt cél

Végzetem és én igen csipkelődős kritikákkal illettük egymást, h picit piszkáljuk egymást, és teszteljük, mi idegesíteti a másikat. Attól tartok, h a külvilág most (pláne Ica tanárnő) azt gondolja rólam, h „elzüllök”. Ezen – legalábbis Végzetem kedvéért – megpróbálok változtatni. Azaz, ez hülyeség, hanem megpróbálom bebizonyítani, h nem „züllök”. Talán holnap jobb lesz a kép. : )) „Addig nyugodni úgysem hagy, Az a valaki, aki vagy…” Gitárórán már nagyon előrehaladtam. : ) Vmi Preliudum-ot veszek, vagy ilyesmit. ; ) Ma Réka látványosan lóbálta nobicsentó új telefonját, egy beépített kamerás Samsungot – asszem. Jó, én értem, h jut neki, de ne vágjon fel vele ennyire. Az én hájtek kütyüm még mindig a M35i… Yeah.
(45. nap)

edzettség

Bizonyára edzett vagyok már vmennyire féltékenység szempontjából. Kicsit „hideg” a csaj, még mindig csak piszkálódásaink vannak. Bár nevetünk is együtt, de ezt inkább Kajossal műveli. Mégis úgy érzem, h ez csak átmeneti kérdés. Ma is volt egy csíntevése, Nikivel elrakták a tolltartóm. : ))) Amikor meg megkérdeztem, h nem láttátok véletlenül, akkor nevetni kezdtek. Remélem az elkövetkezendő napokban javulni fog a helyzet. A suliban csak ennyi történt, viszont tegnap este ön-oktatási célból elkezdtem elemezni az akkordok felépítését, és h mitől C-dúr a C-dúr, mitől A-moll az A-moll. Ennyi. Ezt folytatom most.
(46. nap)

Szonja visszatér

Voltam dobolni, és felpörögtek az események. Szonja ugyanis újra egy időben jött velem! Tehát találkoztunk. Egy barátnőjével jött próbálni (ő hegedűn, a csaj meg zongorán). Megmutattam neki a gitárszobát. Azonnal felkeltette az érdeklődését a basszusgitár, meg persze a sima is. : )) Összeraktuk a cuccot. A basszust is bekötöttük, meg a piros Johnson-t is. Kipróbáltuk a basszt, de nem értettünk túlzottan hozzá, úgyhogy én inkább kezembe vettem a piros kis édest… : ))) Játszottam Egyszerű dalt, egy kis Félre a tréfát, Bont (amennyire tudom), Legjobb mérget, miegymást. Sajnos elég hamis volt a H-húr, de nem hangoltuk be, mert az egyenlő a lebukással (a gitártanár minden apróságot észrevesz… - ilyen a Gorsium…) Nagyon rockosan szólt, nem úgy, mint legutóbb. Akkor igazán jazzes hangzása volt, most torzabb, nyersebb, jobb! Szonja elmondta, h már küldte a kottáim, én meg mondtam, h nem kaptam meg. Nagyon mérges volt Bencére, mert nem adta oda. Nem győztem nyugtatni, h nincs semmi baj. Kiderült később (amikor már a zongora teremben próbáltak), h egyszerűen elkallódtak a kottáim. :-/ Bence meg Könnyű Bandi elkeverték. Eléggé úgy tűnt, h Bence nyomul Szonjánál, akinek mellesleg veszett jó parfüme van. : ))) Telt-múlt az idő, én már mentem el, amikor még benéztem hozzájuk a mini-stúdióba (kb. 9 négyzetméter… X )). Kezet fogtam Bencével, Bandival nem, mer épp zongorázott és nagyon belemerült : ) Szonja is kezet nyújtott, de igen furán. Aztán amikor nyúltam, h kezet fogjak vele (magam sem értettem, miért fogna kezet egy lány egy fiúval?), láttam, h ebből más lesz… Egy hirtelen ötlettől vezérelve beugrott, h kezet csókoljak neki. Nem tudom, sztem erre ment ki a játék, de nem vagyok benne biztos. : )) A barátnője mindenesetre „óóóó!” felkiáltással díjazta a romantikus ötletet. Aztán az egyszerű Márk mit is csinált másat, mint megint megzavarodott. De aztán hamar rájött, h ki kell neki. És h az épp nem Szfváron tartózkodott (tudtommal). Most viszem a törit majd Dalmának. : )

Minden földi jót...

Ma elég átlagos napunk volt, Végzetem sem pozitív, sem negatív irányba nem változott. Viszont még tegnap este (azaz ma, hétfő hajnalban) regisztráltam a g-portálon. Elég gagyinak tűnik, nem egy hájtek cucc, de amíg nincs dreamweaverem, addig mit tudok tenni… Szeretném kipróbálni magam, nem mindig másokra hagyatkozni, őket terhelni a szívességeikkel, amit nekem tesznek. Ha meg esetleg nem megy, akkor nem. Viszont kezdésnek nem hiszem, h rossz lenne, csak azokat a rohadt képeket már igazán beszkennelném valahol… Terveim szerint ezen a honlapon/portálon tanulok bele az alapfokú lapkészítésbe. Nem is annyira nagyok a vágyaim, ugyanis nem elsősorban weblap-szerkesztéssel szeretnék foglalkozni. Hobbiszinten azonban belemerülök a dolgokba. Aztán majd meglátjuk, mi sül ki. (Az lesz majd a jó, amikor lesz olyan gépem, amin megy a DW. És akkor már…! ; )) Ennyi. Úgyhogy fejlesztéstől függően vmikor a hónapon belül (inkább dec.) megnyílik a www.m88.gportal.hu. Ha minden úgy alakul. : ))
(59. nap)

Doom 3 - "SZEEENVEEEEEEEEDJ!!!"

Reggel 9-kor hívott Martin, ám ekkor én még aludtam. 10 után, amikor már megreggeliztem, mondta anyám, h keresett. Úgyhogy én is felhívtam. : )) Tesómmal átmentünk. Először a Need For Speed Underground 2-vel játszottunk, ekkor még Milán autózott. Túl nagy grafikai különbség nem volt az Underground 1-hez képest, de szép, nagyon szép. És jó. : ) Az igazi meglepetés azonban a Doom 3 volt. Milán és Martin tegnap éjfélkor játszott rajta… Most is megnyitották, bár már némi „nem akaroooom!!” érzéssel. : )) Még az elején vannak. Milán vitte a pályákat, mi meg néztük. Félelmetes volt!! Azok a hangok! A hátamon végigfutott a hideg. X )) Hörgések, kiáltások… A legemlékezetesebb esetek közt volt, amikor egy hulla fejjel lefelé belógott a mennyezetből elénk, és azt mondta: „Help me…” Mi meg nem tudtuk, átmenjünk-e alatta az ajtóhoz. Aztán semmi nem lett. Nem úgy, mint amikor bemenekültünk egy „fedett” helyre, gondolván, ott nem talál ránk a tengerészgyalogos zombija. Hát nem is. Csak a bent rejtőzködő zombi (sima, nem ex-tengerész) karmolászott szét minket… X )) Ijesztő volt. Egy másik alkalommal épp homlokunkat törölve jegyeztük meg, h itt nem volt egy szörny sem. Aztán belenézett a játékos a tükörbe, egy rémisztő hang, vörös villanás, és szemben ott voltunk mi, akiről azt hittük, h ellenfél, és belelőttünk. Ismét megnyugodtunk, h ez csak tükörkép, amikor egyszerre három akármi rontott ránk… ;- Akkor már azt hittem, ez a vég. : )) Kiléptünk, és NFSU2-vel folytattuk. Ám később visszatértünk, és csak ekkor jött az igazi horror. Az, h egy csupa-vér szobában egy hulla ült a padon, nem volt újdonság. A vér töméntelen mennyiségéhez és a hullák látványához is hozzászoktunk. Viszont amikor ez a „hulla” hátulról egy hörgéssel ránktámadott… Na AKKOR leizzadtam. ; )) Ezután pár perccel egy olyan helyre értünk, ahol a vezérlőpulton egy nyitott szemű hulla feküdt. Lassú lépésekkel osontunk a közelébe, és három shotgun töltényt lőtünk bele, h megnyugodjunk. Aztán beléptünk a szobába. Az ajtótól jobbra egy „Medkit-automata” lógott a falon, amivel feltöltöttük az életünket. Az ilyen helyzeteknél, amikor armor és rengeteg medkit van elszórva, tudtuk már, h vmi ütős rész jön. Szokásosan halálhörgés volt. Féltünk. : ) Beljebb merészkedtünk, aztán a sarokból egy zombi támadott meg minket. X )) Ez ugyanannyira gyomorba vágott bennünket, mint a zombi a padon. És a plafon még csak ekkor jött. Hiába való volt az elővigyázatosság, amivel kinyitottunk egy ajtót, egy másodperc alatt ránkugrott vmi féreg, aminek legyőzését a hihetetlen sokk is nehezítette. Ezután hagytuk abba. Összegzésül el kell mondani a játékról pár szót. A hangulat: bármerre mész, teljes sötétség. Néhol egy-egy szikra, pislogó neon-fények („Neon-fények, nagyon félek!!”), de semmi több. Van egy zseblámpád, ami viszont fegyver helyett van a kezedben, tehát ha lőni kell, akkor a váltással kell kezdeni. A maximum fény ez. (egyébként a fények, az árnyékok, a tárgyak mozgása és mozgathatósága hihetetlenül precíz, fizikailag is kidolgozott munka! Csillagos ötös!) Aztán a hangok. Már említettem. Hörgések, segélykiáltások. És nem tudhatod, honnan, mikor ugrik eléd vmi őrült zombi. : )) A lőszerrel is spórolni kell. Egy shotgun, egy gépfegyver és egy pisztoly volt nálunk, és mindig mindegyikből alig volt töltényünk. Milán kezelte az egeret, meg a billentyűket, tehát ő játszott. Olyan szinten tartottunk egy-egy ajtó kinyitásától, h gyakran percekig készültünk fel „lelkileg” a dologra. : ))) Tehát összegzésként: annyi munka van benne, h az lenyűgöző. Jelenleg (szerintem) a legjobb horror-fps. : )

"Viszlát Debrecenben" Jubileumi Turné 2004

„Kezemben a jegyekkel” ülök itt. : ))) A TCS jegyekkel. Anyám megvette őket. X-))) Tehát. Jön Adri, Szonja… Tura? Akkor télleg nem? :-/ Esetleg Hekk, de valszeg Martin és/vagy Dóriék. Mindegy, hárman már minimum vagyunk. Aztán voltam én még Davecnél is. Kb. másfél órát beszélgettünk az utcán, előttük. Vajda is jött, de csak kis időre, mert Davec kereste. Ugrott a peti-üzlet. Legalábbis Vajdától nem lesz, bár engem ez nem érint. : ) Beszélgettünk a chatről, és elmeséltem egy durva chat sztorit, ami mellesleg igaz is, és nem bloginra való. : ) A TCS jegyeket lefényképeztem, bár lehet, h belóg a képbe egy ájszteás (rauch, az a finom) flakon, meg az új dobverőm. : ) Majd ha egyszer szkennelhetek… Cs.

"Egy találós kérdés: szeptember, október, november..." - December! "Nem, nem. Gazember!!"

Tegnap még megvolt a fellépésem, ami mellesleg elég elbaszottra sikeredett. : ) A kezem addigra olyan szinten volt dermedt, h színpadralépésemkor már nem éreztem, melyik húrt fogom le. : ))) A tanáraim előtt szerepeltem. A hangosításomat egy mikroport próbálta megoldani, melynek telepe a zsebemben lapult. : ) Az első Preludiumban 6, a másodikban kb. 2-3 hibát vétettem, de állítólag nem lehetett lentről észrevenni. Elég kevesen figyelték a produkcióm, főként osztálytársak, tanárok, anyám. A tévesztésektől függetlenül mindenkinek nagyon tetszett az előadás, rengeteget kérdeztek, és kérték, h vigyem be a gitárt vmikor. : )) Végzetem is ott volt, Stefivel. ; )) Davec végre vett (azaz kapott) egy mobilt, nem is akármilyet.
És még csak ezután kezdődött az igazi szórakozás…

*** A koncert *** Az érkezés. A negyed hetes sárosdival mentem be, egyedül. A terv így nézett ki: anyám bemegy a tesómmal, elmennek Zsófi néniékhez, és lefixálják, h ott alszunk-e, vagy tomi hazahoz minket. Ez körülbelül fél kilencre biztos is lett, kb. ekkor jött a tesóm. De ne szaladjunk előre.
A sor hosszan kígyózott a főbejáratnál. Mögém egy részeg csoport állt, akiktől csak egy pár választott el, amely közénk szorult. Sacc tízperces, lassú előrehaladás után megláttam Szonját és kísérőit. Odamentem hozzájuk, és mint az a bemutatkozás során kiderült, a kísérők egy zenész és egy „öcsi” volt. Belépéskor négy őr pásztázott át mindenkit. Flakont, üveget nem lehetett bevinni, nehogy aztán ’a színpadra dobálják az emberek’ azokat. :-/ A csarnok belsejébe érve elveszítettük a kísérőket szemünk elől, így Szonjával ketten maradtunk. Az időt mászkálással ütöttük fejbe, amíg elkezdődött végre háromeld 8, 8 magasságában a CDT műsora.

Cadaveres De Tortugas „Lehet, hogy hülye vagyok, de többet vártam…”
Ez jellemezhette akár a CDT műsorát is. Aki szereti a hard core irányzatot, annak bizonyára tetszett az első előzenekar… A dobszerkó egy egyszerű, egy felső, két oldal tamos cucc volt, két beütő cinnel, egy kísérővel és egy hi-hat cinpárral. Meg persze duplázóval. : )) A dobos mellett volt egy kisebb, konga és pergő dobos alakzat is, bár a zenében nem lehetett hallani a kiegészítést. :-/ A basszgitáros énekes az Arany Ászok kortyolgatásával próbálta buzdítani a népet, ami héba, de inkább hóba sikerült is neki.
Egyébként mellette két, ugyanolyan fazonú (raszta-hajú) gitáros nyűtte az akkordokat. Az énekes-basszgitáros egy egyszerű, zöld pólóban és army baseball sapkában nyomta. Az angolnyelvű számok voltak többségben, talán egy magyar volt közöttük. :-/
Epizód: „A pogó az nem egy tánc…”
Szonja előrevezetett a CDT végét ügyesen kiszimatolva. Az első sorokban voltunk, és egy váratlanul elkezdett ráadás során belekeveredtünk a pogóba (amúgy nem vettünk benne részt, mert hát nem hiszem, h egy sima bakancs erre alkalmas lett volna). Nem volt rossz, sőt! Nem rugdalták egymást az emberek, inkább az ár sodort mindenkit, amibe néha bele-beleugrott egy-egy őrült. : ))) Jó volt. : )
A CDT végén telefonált Adri, h megjött. Kimentem elé, bevezettem, bemutattam Szonjának, stb. Amikor mindennel megvoltunk, és már hárman (azaz négyen, volt ott egy Orsi nevű, 12.-es csaj, aki akkora volt, mint én, és Szonja sulijába jár – egész jól nézett ki! ; )) kezdtünk nyomulni, indult a...

Moby Dick
Az első szám az Ilyen ez a század (vagy 20. század? Nemtom) volt. Ezután találkoztam Margóval, egy nagyon régi ismerősömmel, aki puszival fogadott. Ebből is látszik, h a világ összes nyelvterületén ez az egységes ’Heló!’, csak hol nem? Seregélyesen… Mondtam neki, h majd visszaadom a Gn’R könyveket, amik már 4 éve nálam vannak… : ))
Ezután jött az Ámen, ami elég jól szólt élőben. Az igazi löket a Mi van? volt, amire már igazán beindultam. Ekkor kezdtem feloldódni. X )) A későbbi Moby Dick számok már csak kisebb energiát nyomtak a tömegbe, viszont volt egy, ami nagyon odabaszott… Mentes Norbi odaállt a középső mikrofonhoz, míg a többiek szusszantak egyet. „Egy találós kérdés… - mondta – Szeptember, október, november…” A közönség egyhangú válasza: december. Mentes csóválta a fejét, és mutató ujját jobbra-balra ingázva helyesbített: „Nem, nem. GAZEMBER!” És ezzel elindult a Gazember című dal. X )))) WOOOOAH!!!
Ekkor azért már javában gyűlt a nép, a „küzdőtér” is kezdett megtelni, és már a lelátók sem voltak olyannyira üresek.
Megjelenésben egyszerűek voltak: fekete pólók, farmer, vagy feket nadrág, és kész. Schmiedl fáradtnak tűnt, de persze végigénekelte/üvöltötte az egész fellépésüket. A közönség is bekapcsolódott a számokba, és a pogó egyre nagyobb teret nyert magának. : ))

Tankcsapda – avagy „ITT VANNAK… A TANKOK!”
Tankék dobszerkója már előre be volt lőve, sőt egyes fény-effektek is készen várták a három rocker színpadralépését. Ezt egy műanyag fedél takarta Dickék távozásáig, aztán megmutatták a közönségnek. Már ekkor is olyan hangulat keletkezett, h hű. : ))) A népek gyűltek, egy talpalatnyi hely nem maradt az állóhelyeken, és elénk is elég sokan jöttek be sajnos, sok magas is… Így inkább csak hallottuk, mint láttuk, h a jó 5-7 perces hangulatszünet után belevágnak a Négy című remekműbe. X )))))))
„Sokkal több már nekem sem kellett”. : ))) Adri csak visszafogottan oldódott fel végig, Szonját Tankék kevésbé hozták lázba, én meg… Nyehhhehe!!!! Igaz, h alig vagyok 160-165 cm, mégis olyat ugráltam, h végig láttam Lukácsot. A karom a magasban volt, és üvöltöttem a szöveget. A hangerő olyan volt, h azt nem lehet leírni. Aki volt már koncerten, az tudja, milyen. : )
A második szám telitalálat volt. „NEM HAGYLAK ELKAPLAK HAVER!!!” – az egyik, ha nem a legjobban kedvelt TCS dalom. UUUUURRRGHH. Ekkor rekedtem be először. : ) A pogó egész a mi vonalunkig elért. : ) Ezután vmikor jött a R&R rugója, aztán az Adjon az ég, amit már fentről néztem, h lássak is vmit. Az volt csak a baj, h fent nem hagyták a mászkálók, h ugráljak, tehát hamarosan visszamentünk a küzdők közé. Némi atrocitásom volt egy részeggel, aki megtántorodva nekemjött, majd megfogta a vállam, és mosolyogva motyogott vmit, vmi bocs szerűt… : ))) Én meg mutattam, h „Jah, rákendroll!!” és máris egy nyelvet beszéltünk. X ))
Ezek után már nem ecsetelem tovább a feledhetetlen élményt. Ezek a számok hangzottak el (nem sorrendben, de majd megkísérlem sorba rakni.
Johnny a mocsokban (ez volt az ál-zárás); Kis orosz lány; Félre a tréfát; Baj van!; Mitől legyen; Nem hagyak el; Gyűrd össze a lepedőt (ez után jött asszem a kicsike kis orosz leányzó… : )); Fordulj fel (a vége felé volt már); Voltam már bajban (Johnny előtt – ez volt az egyetlen dal a Jönnek… albumról); Négy; R&R rugója; Múlik (odabaszott); Kicsikét (dettó); Törölköző teniszütőkkel; Tetoválj ki; Ez az a ház (ugráltunk, min’ a’ állat! : )); Akinek látsz; Mennyország Tourist (no comment); Adjon az ég; Szextárgy; Azt mondom állj;
Ráadások (hullafáradtan, lelátóról énekelve): Egyszerű dal (Lukács, egy szál elektro-akusztikussal, végén két beütés Fejestől); Örökké tart (Cseresznye menet közben hangolgatta a gitárját! X )); Be vagyok rúgva; A legjobb méreg (elszabadult a pokol); Itt vannak a tankok. Hopp-hopp!! : )))

Betegen, itthon

Betegen ülö itthon. Tegnap, hétfőn, a 69., és ma, kedden, a 70. sulinapon sem láttam Végzetemet, és nem tudom, mi van vele. Semmiképp nem jött jól ez a kiesés, mert most amúgysem a legjobb korszakunkon vagyunk (hm, többesszám?), tehát lehet, h valszeg Kajossal szórakozik… :-/ Turától megkaptam az új blogrendszert, tehát mostantól jelszó nélkül már csak azt olvashatja az egyszerű netkalandozó, amit megengedek. : )) A géppel viszont vmi nem stimmel… Lefagyogat, instabil, nem bízok benne. A leveleimet át akarom menteni C:-re, aztán úgy leformattálom, de úgy… :-/ x )) A gond csak az, h nem találom a leveleim. Nem tudom, hova menti az outlook. Nah, mindegy, majd lesz valahogy. Legnagyobb bánatomra a gitáróráról is lemaradok… Ejhh. (70. nap - otthon)

Ez most neki nem szerelem

Ma már voltam suliban.
Végzetem ma sokáig csendes volt, de átlagban, tehát nem csak velem nem nevetett. Niki viszont újra volt suliban! Végre! Tdkp szinte mindig jókedvű, és ez javarészt kiterjed másokra is. Vele teljes a hangulat. Igazi jó barát és padtárs. : ))
Énekórán már Végzetem is felvidult, Niki és Kajos helyet cserélt, tehát én Kajossal, Niki meg Végzetemmel ült. Ő jósolt Turának. : ) Niki mesélt egy idióta viccet. : ) Mi, Kajossal meg Tukánon nevettünk, ugyanis Kajos minden ökörséget összehordott. x )))
És újra bebizonyosodott, h Kajos nem tartja sokra Végzetemett. Amikor ugyanis piszkálta Kajos rajzfelszerelését, Kajos azt mormogta, h megkéri Ági tnőt (ofő), h hadd üljön el innen. :-/ : )) Ez jó is, meg nem is. Asszem érthető, mi miatt jó/rossz.
Vele végül elég jól mulattunk, és szerencsére ez mindnyájunkra vonatkozott éneken. : )) Végzetem elég sokat piszkált, de csak visszafogottan. Azért négy hiányos nap után nem rossz ez a mai, pláne, h előtte egy mélypontszerűség volt. : ))
Ami azonban sajnos nagyon biztosnak látszik, h nem szerelmes, legalábbis se nem Kajosba, se nem belém. Mégis talán most egy felfelé ívelő pálya áll előttem (előttünk), aminek tetején kell nagyon aktívnak és odafigyelőnek lennem.
Egyébként együtt jöttünk haza, és egy darabig csönd ült rajtunk. Valami olyasfajta, mint amikor hosszú idő után először látják egymást a régi „szerelmesek” – hülye szó… ide legalábbis –, és nagyon beszélgetni akarnak, de nem megy. Hát majd lesz valahogy.
„Elég hülye egy érzés,
Hogy mellém helyetted senkit nem találok…”
(71. nap)

"Lesz, ami lesz, én leszarom, többé semmi nem érdekel... NEM!"

Eljátszottam a Gyűrd össze a lepedőt TCS-számot dobon, és ettől rohadtul jó kedvem lett! ; ))
„Többé az sem érdekel, ha ki vagyok rúgva!”
Voltam fellépni is, de először hazaküldtek, h öltözzek át (farmerről vmi normálisra, kockásingről fehér ingre… :-/ x )) A Karácsonyi ünnepségen (merthogy ez volt a neve neki) elsőként a néptáncosok szerepeltek, aztán szép sorban minden idióta kiállt az egyszál Mennyből az angyallal, furulyán, vagy szintin (elbaszott ütemben, stb.). A legpocsékabb előadás a citerásoké volt, E. Vivien is szereplt, aki egy bizonyítottan korcs csaj(?). – Hú, de csípős lett a nyelvem! ; )) – A tanár sem tudta őket összetartani. Vmikor utánuk jöttem én az A-moll Preludiumommal, aminek közepén kicsit megkeveredtem (rosszul fogtam le egy G és egy C basszushangot, ez kicsit kihatott a negyedenként váltakozó követő-basszusokra), de nem hatott ki az egészre. 10-ből 6 (nálam, Karkóné nem is vette észre a hibákat! x ))
A műsor idején – amíg csak néző voltam – pont szemben ültem Ica tnővel, és eszembe jutott, h holnap fel kéne mondanom a Körúti hajnal és a Milyen volt… verseket, amikből alig tudok vmit, de holnap határidő és… Jaj! : ))
Ennyi. Egy ideig távolról Szokoli tnővel is szemben ültem, ő meg az ellentétes oldalon állt, de nem akartam sokáig a szemébe nézni. Nagyon mosolygott. Nem szeretem, ha így mosolyog. Nem tudom, mire gondol. : )
Ennyi. Némileg lelki megkönnyebbülés, h magamban lemondtam Végzetemről - ilyen formában. Ugyanis ezek után egyik cselekedetemben sem lesz ott a „mit gondol?” feeling. Éljen! Éljek! ; ))

Megzavart, mint középparasztot '48

Elméletben tényleg szép volt, amit leírtam (legalábbis hasznos). Kár, h a gyakorlat teljesen mást mutat… :-/ : ))
Nagyon nagy előrelépés ma sem volt, pláne, h annyira nem is hajtottam. Viszont fizika órán, amikor hátrafordult felém (ja, megúsztuk – Niki, Stefi, Tukán és én, a hétfői hiányzók – a kémia témazárót!! ; ), ugyanúgy éreztem magam, mint tavaly, amikor közel bújtunk egymáshoz. : ))) Ugyanolyan aranyos volt, halk hangon beszélt, kacagott, stb. Hjujjjj. Nemtom, mi lesz, de ma jobban viszonyult hozzám, mint tegnap. : )) ???
Ica tnőt jókedvében kaptuk el a versmondással, így talán a szokásosnál kisebb probléma az egyik vers hiányzása. : )
Most ennyi, tömören. Az utcák csúsznak, vigyázni kell. Holnap beviszem a gitárom, zenélünk. ; ) Ma meg még hátravan a sulidiszkó, talán a frisco. x ))) Ahol mi leszünk a DJ-k. Viszek pár TCS-t, hátha berakják. : )
(73. nap)

Barnabás

Matyikitérő: megszületett a kisöccse! 14,5 év különbség van így köztük, és a kicsi még nem tudja, ki is a bátyja. ; )) Az anya és a baba is egészséges, 58 cm-rel és (asszem) 3,15 kg-mal jött a világra a legifjabb Vachler. Neve (Matyi tanácsára, aki mellesleg Máté, és csak a beceneve Matyi) Barnabás. : )))

Egy pontig

Na. Sok a blog, bizony, szept. 10-ig bepréseltem, csak lassan haladt, mert akadt a zexplorer is.
A diszkópatkányságról holnap, ma már lusta vagyok. : ))

Fejtörés II. - képletesen

Végigvittem Terminatort!! A vége elég gyorsan eljött, ám nagyon jó volt. Viszont beigazolódott, amitől tartottam. A lövöldözős része nagyon hasonlít az én szisztememre, most nemtom, mi lesz. Ma nem fejeztem be, tehát kétlem, h karácsonyi különkiadásként megjelentetem… Inkább továbbfejlesztem, immár v.1.2.-ről v.1.3.-ra, amiben már némely szörnyek vissza is lőnek. Rím! (utána nem sokkal kidolgozom az 1.5.-öt, ahol már a falakat is érzékelni fogja. : ))
Kicsit szarul vagyok. Fájdogál a fejem, és néha kapar a torkom. Viszont voltam Daveccel biciklizni, és 5-kor megyünk pizzériába valszeg. Bagicától elkértük a GTA 1-et, és megkértük, h írja meg a S.O.F-ot nekünk. : )
Szonja… Valszeg elhívom. Nem élhetek mindig a saját elméleti dolgaim között! Bizonyítson a gyakorlat. ; )

"És most nincs más, hát jöjj elő..."

Ma este lesz Szent-este! Most sincs még igazán karácsonyi hangulatom, de azért kicsit várom. : ) Bár már nem úgy, mint a kicsik, akik „vajon mit kapok?” jelleggel a körmüket is lerágják.
Engem viszont egyre jobban zavar, h ez az „Üzlet ünnepe” lesz lassan. Mutatja a tévé, a híradások is arról szólnak, h micsoda hajtás van az ajándékokért. Szerintem ezzel fogja elveszíteni az ünnep a varázsát… :-/
„Na gyere-gyere-gyere-gyere-gyere-gyere-gyere-gyere!” x ))
Aztán itt van Szonja. A legújabb Rockinformban megjelent egy hírdetés, amiben ő keres dobost és basszusgitárost. Mintha nem tudná nagyon jól, h szívesen beszállnék, és h már 3 éve dobolok, tehát nem vagyok pancser. :-/ Kicsit sért. Megingott benne a bizalmam. Pláne, h a legutóbb még meg is kérdezte, h van-e együttesem. Mondtam, h nincs, de szeretnék már igazán egyet. És most meg… Szal nem tudom, mi lesz. Azt hittem, benne már nem kell ilyen szarok miatt csalódnom.
Ugyanakkor arra is gondoltam, h más emilcímen jelentkezem a hírdetésre, és az első levélből nem fog kiderülni, h én gyakorlatilag én vagyok. : ) Aljas módszer, de nem tudok jobbat. Még viszont átgondolom-.
Ugyanakkor nem is biztos, h belépnék. Úgy tudom, Szonja a black metal stílusban szeretne zenélni, én meg nem igazán vagyok vevő arra… Azonkívül van nevük is, Kárhozottak… Ez sem tetszik igazán. Én simán átkeresztelném Két lépés előnyre. : )

Zenekarosdi

Na. Küldtem emilt Szonjának, h mi van a zenekarával. Addig nem megyek tovább semmilyen szempontból, mert nem volna ildomos. : )
Viszont nagyon jó lenne egy zenekart alapítani. Annyira belefeledkeztem a Tankönyv olvasásába, h mára már kivégeztem. : )) Nagyon okos könyv. Szeretem. A legjobban akkor nevettem, amikor Szifi, a szofi esetét mesélte Lukács… x ))
Lekopogom, ez az ünnep jól sikerült. Bár hagyománybontóan keveset tévéztünk, és az étel-ital dolgokat sem vittük túlzásba (tavaly is csak megmaradt minden), de akkor is jól telt a Karácsony. : ) Egyetlen bánatom, h amíg a fa bent marad, nem tudok dobolni, mert a hangszert így „össze kellett hajtani”.

Viszont már nagyon vágyom egy zenekarra!! Most, h a TCS sikertörténetét olvastam, pláne előjött belőlem a „zenélhetnék”. De itt…?! Nem is tudom, mit várnék ettől a falutól. Aki itt rockendroll-arc, az vagy zenei analfabéta, vagy csak divatrocker… :-/ És akkor is zenei analfabéta. Egyszerűen egyedül vagyok azok közt, akik zenélnek ÉS nem a lagzilajcsi-fos kedvelői. (ne-adj Isten még rosszabbak, mert vannak rapperek is a környéken…) Persze, van több is, aki már egy jó ideje szintizik, de
1.) a szintetizátor nem passzol a torzítók és hangos cintányérok képébe
2.) nem rocker. És az meg nem megy, h én beleadok a zenébe apait-anyait, a srác meg csak bólogat, h „igen, ye-yeah!” – mert ilyen zenésztársat billentyűs hangszeren tudok, nem is egyet.
Viszont nincs basszgitáros, egy valamire való gitáros (rajtam kívül ; )); és dobos is csak én vagyok a faluban (tudtommal.) 4500-5000 főből egy kibaszott dobos! (hoppá, kettő. Nem… Három. De a másik kettő felnőtt, és a jazzmuzsikában helyezkedik el). Gitáros van több is, de a suliból csak a Molnár gyerek, aki olyan béna, mint a seggem; meg én.
Én nem akarom bántani a srácot, de h kottát (kottafejet) leírni nem tud úgy, h „komolyan” foglalkozik a zenével, az anyja énektanár, és h fél éve szolfézsra is jár, hát… De az arca akkora, mint ide Pest (50 km), és amikor fellépés előtt meglátott és odajött hozzám, mondta, h „én miért nem léphetek fel?”. Hát, majdnem leütöttem.

Fruval találkozás

Ma Daveccel egész jól elvoltunk. Kihívtuk Frut, megköszöntöttük névnapján. : ) Fura volt ez az egész. Most mindenesetre nem tudok értelmesen fogalmazni, nem megy. Fáj a fejem…

Matrix Reloaded - avagy Köpapa visszatér!

Na. Publikálisblogot írok most. Történt ma egysmás, ami nem tetszett, azaz pontosabban nem értem, de ahhoz majd össze kell szednem a gondolataim, h normálisan leírjam. :-/
Köpapa (matektanár -?-) visszatért idegbetegségéből. Nem vicc! Idegbecsípődése volt. Vagy van. Nemtom. A minket érintő dolog, h visszatért… :-/ : )) A faszi, ha nem lenne a tanárunk, egész normális lenne. Így viszont még az is gyűlöli, aki ilyet csak szökőévente érez. : )
Röhögés egész nap, ilyesmi.
(75. nap)

Az 5-ös akkordok rejtelmei

Teljesen kiakadtam Ica tnőre… A fél osztály kapott egy egyest a vers-elmaradások miatt. Én is, de én mondjuk jogosan… Én ugyanis télleg nem tanultam meg, de Kajos, Davec, Niki és Stefi tudja a verset. (Aztán végül mertek szólni, mert egyéb félreértés is volt ott.)

A tegnapi mondandómat már nem is részletezem, mert ez csak egy újabb lökés volt a mai következtetések levonásáig.
"Végzetemet" már nem szeretném „meghódítani”. (hú, de szar szó…) Mostanában eltávolodtunk egymástól. (Ma amúgy formáját hozva kedves volt. Alapjában kedves, csak most már elcsúsztunk egymás mellett.) Ő bizalmát vesztette bennem, amit én készséggel megpróbálok helyreállítani – a rend végett. : ) Nem szeretném, ha aztán fújnánk egymásra. Legyen béke, barátság, ilyesmi. : )
Ezen tehát már nem is aggódtam ma sem.

Végre volt újra gitárórám, ahol megcsillanthattam a szünetben történt szorgalmas gyakorlás okozta tudásomat. : ) (Oh, micsoda megfogalmazás…) Sőt, megismerkedtem a blues zene alapvető szabályaival, és a blues-szólók alapjaival. Továbbá megtudtam, h a rockzenészek előszeretettel használják az egyszerű, „5-ös” akkordokat, ami tdkp a rockzene – sokszorosan idézőjelezett – egyhangúságához vezet. : ) Hát, Istenkém. A rockendroll márcsak ilyen nem-komplikált zene.
(76. nap)

Tornacsarnok

Jó sokat nevettünk ma. : )) Kajos, Niki, Dalma, Stefi, meg hát tdkp a konkrét baráti gagyikör. : ) Teljesen elhülyültünk. ; )
Dalma nagyon sokat szekálta hol Kajost, hol engem.
Tesiórán 2 kg-os súlyzókkal edzettünk, ami eléggé elfárasztott, márcsak a nyárvégi zúzódásom miatt is. Szerencsére a második tesiórán a már – szinte – teljesen befejezett tornacsarnokot nézhettük meg belülről-. Nagyon professzionális. : ) Sajnos azonban azon túl, h mindenre felkészítették a termet, vannak igen meghökkentő hiányosságok is: az ajtón Tukán és Kajos talált egy lyukat; a vakolás az emeleti korlátok alatt kisebb repedéssel van „ellátva”. Egyszóval, azért mégis látszik, h seregélyesi épületről van szó…
Most még vár ránk egy magyarfejlesztő, és rám még egy verstanulás. :-/ Számomra azonban sokkal fontosabb, h most dobolok kicsit, és gitározok némi blues-t. Ez az igazi tevékenység! ; P
(77. nap)

A szerencse katonája

Azt hittük, nyugtunk lehet. Nem nyertünk. : )
Daveccel kimentünk a pizzériába. Egész jól elbeszélgettünk főleg a mobilokról. Aztán meg is csörrent az enyém. Martin volt. : )) Ő is kijött. Persze szokás szerint kiborított minket. : )
Eltekertünk a hintához is, márcsak a tradíció fenntartása végett is. : ) Utána ugyanazon az útvonalon vissza, egész a hídig. Onnan aztán már csak haza mentünk. Azaz Martinnal mi hozzájuk. Beugrottam a S.O.F CD-ért, h aztán majd játszhassunk Martinnal ezen az FPS-en. Majdnem össze is jött. Sőt, végül sikerült is, csak előtte ki kellett várnunk amíg Milán megcsinálja a háziját. Martint rohadtul untatta, viszont nekem nagyon tetszett a Photoshoppal (!) készített lecke, amiben képeket kellett szerkeszteni.
Aztán azért játszottunk is. Akkorra már Adri is odaért, tehát együtt volt az m88-művek. : ) Milán kezdett a S.O.F-on, aztán én jöttem, de mivel Milán véletlenül kinyírt egy túszt, elbuktam a dolgot. : )) A későbbiekben Martin is „szóhoz” jutott, és végül a 3. pályáig jutottunk. 6-kor abba kellett hagynunk, mert Milánnak jelenése volt az MSN-nel a neten. : ) Azért jól elszórakoztunk addig is.
Idehaza még gyakorolgattam néhány Gn’R dalt, de azok még nem mennek.

Over Drive

Nagyon jól telt a mai délutánom.
Először dobolni voltam. Kijelöltük a vizsgaanyagom, úgy tűnik, könnyű lesz. Tudtam alkudni a ’funk’ stílusból, helyette tizenhatodos szétosztásokat kell bemutatnom majd, „ha eljön az ideje”. Amikor ezt letudtuk, már befutott Szonja. Kicsit durci volt. : ) Vagy inkább álmos. Bence, Szonja meg én (meg a Zsolt is egy ideig) kinyitottuk a gitár-szobát. Voltak benne fasza cuccok… x ))) Egy elektro-akusztikus gitár, egy basszusgitár (elég hamis volt…), és egy elektromos gitár. Be voltak kötve a rendszerbe, gyakorlatilag tálcán kínálták nekünk a gitározási lehetőséget. ; ))
Hamar észrevettük, h egy torzítópedált is bekötve bent felejtettek… x ))) Életemben először játszhattam torzítóval elektromos gitáron, de hihetetlen élmény volt! ; ))) Játszottunk TCS-ket, bár Szonja nem szereti túlzottan… (Rio; Egyszerű dal – torzítósan : ))); Törölköző teniszütőkkel; Johnny a mocsokban; Mennyország Tourist; Ez az a ház; Félre a tréfát & Qui Delicia!; Vezér; Bárány; tehát rengeteg mindent) Kipróbáltam a Ketten egymásnak teremtve című „alkotásomat”. A tempót fokozva, torzítóval nagyon fasza számnak találom. : )) Metallicatól is néztük az Enter Sandmant, basszussal kísérve, a Fade to black-et, bár most nagyon kapkodva tanultam meg Szonjától, és nem is voltam túl türelmes, annyira nyüzsögtem. : )) Improvizáltunk, játszottunk blues-t. A Depi Tagadás című számát is elpróbáltuk, de csak az elejét. Aztán előkerült egy másik gitártéma is, amit én hoztam fel.
Tehát minden féle jó zenét gitároztunk. x ))
Szonjával a koncertet is lefixáltam. : ))

Parlagi Eszter

Szombat van, jelenleg 22:03. (hamarosan publikálok)
Délután a negyed 5-ös busszal mentem be a „koncertre”. A pláza előtt találkoztunk. Először Szonja jött, de akkor én már 10 percet vártam. Már kezdett sötétedni. : ) Szonja fekete kabátot, bársonynadrágot és egy vicces sapkát viselt. Azt kérdezte, Szepi nem jött-e még. Mondtam, nem hiszem, bár nem ismerném fel. Pár perc múlva megérkezett egy – meglepetésemre – velem egy magasságú, 19 éves nő! Szonja bemutatott minket egymásnak. Edit a neve. Szép nő! Kicsi szemei vannak, szép, kissé göndör haja, pisze orra (amit szeretek : )). Elindultunk a Base felé. A két csaj azonnal elkezdett beszélni ismerősökről, akik számomra ismeretlenek voltak. Szonja néha rámnézett, h ’megvagyok-e’. Hosszan mentünk; a Piac térről a Teleki gimi előtt a Káoszon át, aztán a József utcánál és az ARÉV csarnoknál haladtunk, az Intersparral párhuzamos oldalon, a Széchenyi középsuliig. A két nő folyamatosan dumált. : ) Én elég keveset beszéltem.
Aztán elérkeztünk a Base-hez. Lepusztult hely… Egy sötét mellékutcába sétáltunk, majd egy nagy bejáró kapun belépve egy hatalmas udvaron találtuk magunkat, ahol egy ajtó fölé ki volt írva a név: The Base. Már addig is elég sokat latolgattuk, h lesz-e koncert, mert nem volt komoly mozgás a rocker-arcok körében. Edit olvasta egy fórumon a koncert helyszínét és időpontját.
Fény kevés szűrődött be az udvarra. Az ajtóhoz ballagtunk, de fény még az ablakon benézve sem volt. Benyitottunk. Teljes sötétség uralkodott. Szonjánál és Editnél volt zseblámpa, így beljebb mentünk. : )) Három emelet magasba lépdeltünk fel a lépcsőkön. Hideg volt, sötét és üresség. Ekkor azért már tudtuk, h nem lesz koncert, ezért elhagytuk az épületet. Kint, az udvaron Szonja felhívta Dave-et, a Split basszerosát. Edit adta a számot. Szonja Parlagi Eszter néven jelentkezett, és a koncertről érdeklődött. Mint kiderült, a Split szinte feloszlott, mivel elküldték az énekesüket. :-/
A koncert tehát elmaradt. A csajok nagyon letörtek lettek. Még berúgni sem volt kedvük. : ) Ötleteket kerestünk, h mit tegyünk most. : ) Elmentünk Szonjáék kedvenc helyére. Egy hasonlóan sötét utca közepén egy nagy téglaház áll, ablakok és közfalak nélkül. ; ))) Ide akartak ők bemászni. :-/ Én már a Base épületében sem voltam teljesen nyugodt, nemhogy ott. : ) Végül aztán nem jutottunk arra a szilárd elhatározásra, h „na, most bemászunk”. Csak világítottak be a házba. : )
Ekkor úgy döntöttünk, h egyszerűen csavarogni fogunk a városban. Edit Szonjáékhoz szeretett volna menni, gitározni. Szonja viszont elmondta, h az anyja nem örülne a kései (relatív, 6 órai) hangoskodásnak. A csajok aztán elhatározták, h elutaznak a Balatonra, vagy Pestre. : ) Nemtom, komolyan gondolták-e, de elindultunk az Interspar előtt a Telekiig, aztán onnan a vasútállomás fele. Ekkor még mindig szótlan voltam.
Kiértünk a „tréjnsztésön”-re. Kis ott-tartózkodás után újra a Piac térre vettük az irányt. Előkerült Edit digitális fényképezőgépe. Művészképeket készített, a városi fényekről. : ))
Beértünk a Piac térre. Leültünk egy padra; én még ekkor sem beszéltem sokat. (a témák általánosságban a divatpicsákról szóltak, akiket ők sem kedvelnek, továbbá hangszerekről, zenéről, zenekaralapításról) Összefutottunk Szonja két ismerősével. Ez volt a váltópont. Amikor elmentek, közösségileg kezdtünk beszélni a fehérvári zenekarokról, a zenélésről, ilyesmiről. Aztán átkerült a szó a vallásra, de a tanulásról is beszéltünk. Jó volt. : )
Amior már télleg nagyon fáztunk, bementünk a Plazaba. A csajok elmentek WC-re, aztán bementünk egy boltba. Az ital-részlegnél álltunk meg. ; ) Először az ütősebb darabokat nézegettük, mint vodka, pálnika; de ugyancsak ott találhattunk Bacardi Breezert, és likőrszerű könnyűitalokat. Továbbálltunk a borokhoz. Nagynehezen kiválasztottak a csajok egy nedűt. Már majdnem a pénztárnál álltunk, amikor visszamentünk kicserélni sörre, mert a bort nem tudtuk volna kinyitni. : ) Egy dobozos Heineken került a kosárba. Edit életkorát kihasználva végül két Heinekennel és egy ’szníkersz’ csokival távoztunk. : ))
A pláza túloldalán hagytuk el a divatkánaánt, így a Media Markthoz lyukadtunk ki. Az Alba Ház épületcsoport irányában mentünk. Felbontottuk a két sört. : )) Szonja és Edit kortyolt először, majd Szonja felém adta az italt. Megkóstoltam. Nem ízlett… : )) Túl keserűnek találtam, pedig csak egy kortyot ittam. ; ) Semelyikőnk nem találta finomnak. : )) Edit azért sűrűn emelgette ajkához a dobozt, mi Szonjával meg ritkábban. (Akkor is inkább Szonja) Átkeltünk az úton, és így már a Tóparti környékén voltunk (egyben a Gorsium suli is erre van). Fogyott a sör, nálam csak alig, mégis kezdett kinyílni a szám. : )) Egyre többet beszéltem, és ekkor jött meg igazán a csavargó-feeling! x )) Sörrel kezünkben mászkáltunk 8 óra magasságában elhagyatott utcákban; fényképezett Edit bőven, pl. a színház felújítási területéről. Volt Szonja-és-a-sör kép is. Beszélgettünk, csavarogtunk. : ))
Beértünk egészen a belvárosba újra, ismét a pláza felé. Megálltunk egy kútszerű valaminél. Edit ekkor már majdnem az egész sört megitta, míg mi Szonjával ketten nem jutottunk a feléig. : ) Szonja el is határozta, h felhajtja a maradékot, de nem sikerült neki. : ) Edit is vele ivott, úgyhogy pár percre kikészültek ketten. : ) Én is kortyoltam egy keveset, de a kesernyés íz nem tett a kedvemre. Edit megkért, h vegyem le a sapkám, hadd lássa, mekkora a hajam. : )) ; )) Sokat beszéltünk a rockerek sztereotípializásáról (ejha!), a plázacicákról, meg a West disco fanjairól. : )) Aztán 9 óra közeledett, és elmentünk enni a Teleki melletti Gyros árushoz. : )
A Piac tér után nemsokkal végleg elfogyott minden sör. Mindent összeadva kb. 1 dl ittam én, vagy inkább háromnegyedet, Szonja 3 dl körül, míg 5-6 dl-rel lehúzott Edit, aki ezzel jól el is filozofálgatott. Azon töprengtek, berúgtak-e, vagy sem. : )
A Gyrost én elhoztam haza, ők pedig még elkísértek a buszomig. : )) Édesek voltak. Vagány csajok mindketten, igazi városi, talpraesett nők. Szeretnék még ilyen estét többet, velük.

Az alkohol rögös útján

Délelőtt nem történt semmi különös. Niki még mindig beteg, állítólag szerdán jön. Kajosnak voltak csak nagy beszólásai, ezúttal Davechez célozva. : )) Kajos konkrétan felidegesítette szegény Davecet. ; ))

Délután már több minden volt. Elmentem Davechoz. Néztünk klipet, játszottunk GTA-n, közben meg dumáltunk főként Domiról. Ittunk is. ; ) Davec megkínált Cherryvel, ő maga meg pláinkát ivott. : ) Én csak egy kortyot döntöttem le, ő sem sokkal többet.

Összeszedtem, h eddig mennyi alkoholt fogyasztottam. : ) Nem nagy szám, de az esetek sűrűsége kezdett szaporodni. : )) Mindenestül mindössze kb. 2 dl nedű folyt le a torkomon. Arányosan:
Bacardi; nagyon finom; 6 korty, kb. öthatod dl. : ))
Cherry; finom; 1 korty, kb. egyhatod dl
Sör!; nem ízlett; kb. 1 dl
Ebből megállapítottam, h milyen italok várhatóak a jövőmre nézve. ; ))
Szeretek élni!
(85. nap)

Megbékélés

A héten ma először történt talán nagyobb esemény. Több szempontból is mozgalmas napszaka volt a délelőtt a mának; a tanulás részéről nézve, meg máshogy is. : )
Pl. kiderült, h feleslegesen siettem annyira az Ábel elolvasásával (ami amúgy nem teljesen sikerült mára), ugyanis vélhetően csak kedden kérdezi a tanárnő (ma legalábbis elmaradt a dolgozat. : )))
Aztán ide tartozik Dalma megbékélése is. Elmondta nekem ugyanis nyelvtanóra végén, h ő, Stefi és Zsani már kedden tudta, h csütörtökön nem lesz kikérdezve az Ábel… c. könyv – Ica tnő ugyanis elárulta ezt nekik, szigorú titokként. : ))
Kémia órán eddig általam nem tapasztalt mértékben tekertem fel Gazsit. : )) Pedig semmi komolyabb bajom nincs vele, csak egyszerűen lebuktam egy kínos ropi-üggyel… : )
Szal először jókedvem lett; Matyi kidobta a kakaós csigámat az ablakon, én megittam az italom (sweppes), tehát minden a kedvemre tett. : ) Később Gazsi észrevette az üres flakont, és a szemétbe dobatta velem. Aztán Tukán becsempészett egy csomag ropit, azt is megettük. Davec viszont nem hitte el nekem, h nincs már több, ezért felmutattam neki a pad alól kivett, üres zacskót. Pár másodperc után rájöttem, h Gazsi látja az egész akciót, majd újra Davecre néztem, s lassacskán nevetésbe fulladtam. x )) Aztán Gazsi szinte vérben forgó szemekkel ismét a kukához parancsolt, h ezt a szemetet is dobjam ki, meg, ha gondolom, „magamat is”. : ))
A másik csúcspontja a napnak a biosz témazáró volt. Oláhné süket és vak. : ) Kajosnak mondtam, h üljön mellém, elvégre Niki még mindig beteg, ketten meg csak összehozunk egy jobb dogát. Aztán már óra elején röhögtünk; Oláhné vegyes dolgozatot adott nekem! Eleve úgy kellet szólnom neki, h nekem elfelejtett lapot osztani – de hogy még ezt is elbassza…! Az első lap A csoportos volt, a második B. : )) x ))) Kajossal ezt helyénvalónak találtuk, így írtam hát meg a dogát.
Később aztán Tukán lebukott a füzetének lapozásával; én viszont egész órán a könyvből írtam a dolgozatomat – sőt, Kajosnak is segítettem. Mégsem hiszem, h 3-as jegynél jobb lesz… Ugyanis rengeteget nevettünk, és nem is tudtam minden kérdést kinézni a tankönyvből. A valódi tudásomat azonban így is ki tudtam pótolni. : ))
Az osztályfőnök még lebaszott egyszer a rövidített ofői óra után, de ez már mit sem változtat azon a tényen, h egy hülye picsának tartom, akit pl. szívesen lehánynék.
(88. nap)

Fontos!

Isten éltessen sokáig, Édesanyám! Boldog névnapot minden Ágnesnek! : ))

Fontos! - II.

Isten éltessen sokáig, Martin! Boldog sszületésnapot az unokaöcsémnek! : ))

Vizsga III.

Reggel az átlagosnál sokkal nehezebben keltem, olyannyira, h torokfájásra hivatkozva nem mentem suliba. 8-kor pesze így el kellett mennem dokihoz, az annak rendje és módja szerint megállapította a télleg létező torokgyulladást. A mai napra kaptam igazolást, és tornáznom sem kell, aminek felettébb örülök. : ) A gitárvizsgát persze nem hagyhatom ki, és nem is akarom.
(91. nap)

GitárMárk

Megvolt a vizsgám. Hibátlanul eljátszottam az anyagot! {-)) Az A-moll és a C-dúr Preludiumot és a Virág Erzsit kellett bemutatnom; de ezen kívül még az általam összeállított Bónusz-listáról is kíváncsiak voltak az LGT Álomarcú lány c. slágerra, és még a Metallica Enter Sandman vezértéma is belefért a műsoromba. (Az Álomarcú lánytt tegnap este kazettára rögzítettem, az én paródia-énekemmel; amin aztán még vagy 10 percet nevettünk Adrival : )) Mivel tényleg hiba nélkül zenéltem, ”kiválóan megfelelt” értékelést kaptam. Feri életkorát és súlyát is meghazudtoló megszeppentséggel adta elő vizsgadarabjait, főként magyar népdalokat. „Jól megfelelt” érdemjegyet kapott, és meg is érdemelte, tényleg nagyon jól gitározott. : )
Aztán jött Máté… Ő volt a legjobban megilletődve. :-/ Az én régi gitárommal (amit eladtunk nekik; és mellesleg 2 hónapig lógtak az árával… :-// ) mutatta be az anyagot. Hát, pff… Végülis elég jól összeszedte magát, de nem érdemelte meg a ”kiválóan megfelelt” minősítést. Nem azért, mert én is azt kaptam, és tőlem messze elmaradt. Amúgy is a magához viszonyított fejlődése miatt érdemelte ki (?) az 5-ösnek megfelelő osztályzatot, amit ő is népdalokkal szedett össze. Viszont Cukorka (aki a két tanár mellett még jelen volt) szeme fénye Máté, és amellett, h engem legalább úgy elismer, mint őt; neki is meg akarta adni a legjobb jegyet.
Norbi volt a legjobb! : )) Elég lazán játszott. : ) Jópofa gyerek. (és ő még egy kivétel a cigányok közül. Ugyanis ő is sötétbőrű, mégis tiszta és becsületes) Kár, h az izgulással elcseszte…
Végül Máté és én 5-öst, Norbi és Feri 4-est kaptak. Máté és Norbi jegyeit felcserélném, és az lenne az igazán reális. Szolfézsből viszont csak én lettem ötös.
Nagy csapat vagyunk. Norbit és Ferit nagyon komálom. : )) Mátét meg… Viszont a tanáraink is jófejek, úgyhogy ez tényleg egy remek zenei tagozat lett. : ))

Felkészülés a felvételire

Semmi különös nem történt ma délelőtt. Kicsit kevesebb hülyéskedés volt, talán a holnapi felvételi nyomasztja az osztályt. Nem tudom, miért, de egyáltalán nem izgulok. Ennyire nem lehetek laza! : )
Az átlagom kb. 4,18; de ha beszámítjuk az angolt is, akkor 4,23 – asszem.
(94. nap)

A Fel-nem-vételi

Megtettük, amit megtehettünk. : ) Ám az nem valami sok. Mindenesetre a felvételi vizsga két feladatlapját kitöltöttük valamennyien. Még Sárosdról is jöttek, többségük elég nyomorék volt… Davec a megbeszéltek szerint kb. 9 óra 10 perckor lejött hozzám. Hekk is jött hamarost, ők betették a házunkhoz a biciklijeiket.
Az MTH aulájában gyülekezett a nép. Ekkor még kevesen voltunk, s a többség Sárosdról jött. Ők – mintha el akartak volna különülni – kint várakoztak.
Az épületben Simi és anyja, Kajos és még néhány évfolyambeli álldogált. Szép lassan aztán mindenki befutott. Megnéztük, h ki melyik terembe került – beosztásilag. : ) Én a 2-es terem első padjába jutottam, Nikivel, Daveccel, Hekkel, Tubával és Győri Csabival együtt. Hamar helyet is foglaltunk.
Egy szimpatikus nő
Volt a „felügyelő”
Aki a 10 órát alig várta
És ha merész voltál
S egy pár szót szóltál
A karját csak széttárta
Többet nem tudott
Mint ami parancsul jutott
Pedig segíteni is akart
Tudott volna
Mondjuk egy szikét tolna
Eléd, vagy meghúzná a kart
Mitől a föld nyílik ketté
S amit szerettél
A föld alatt várt
De nem segíthet
Viszont sokat veszíthet
Hát ő felmérte a kárt…
Hm. : )
Na, aztán miután Csabit és Tubát (akik otthon felejtették a diák igazolványaikat) igazolta Ica tnő, megkezdtük az írást. A magyar feladatlapot osztotta ki a szimpatikus nő elsőként. Volt minden. : ) Két szövegértés (műsorújságos-jajdecseles; olvasdelfigyelmesen-mitjelentez-verses – szerintem : )), nyelvi kötekedések, Katimegyvásárolni-VásárolnimegyKati, elemezdamondatot és fogalmazás. Az időbe épp belefértem, de egy szóismétlést már nem tudtam kijavítani… :-/
Szünetben Dalma elsőként hozzám jött Nikivel, amin eléggé meglepődtem. Daveccel, Hekkel, Matyival és Kajossal elemezgettük a feladatsort. Aztán második turnus.
A matek dolgozat már fele ennyire jó sem lett, úgy érzem. Kinyitottam a lapot, azzal indult, h racionális szám. Az meg mi? : ) Nem dicsőség, de sosem tudtam megjegyezni, h mi a szar az, ráadásul kevertem is a többi ilyen fogalommal. :-/ A fő probléma az idő szűkössége volt. Nem tudtam ilyen gyorsan gondolkodni… A két logikai feladat jól sikerült, szerintem. Még a százalékszámításos is ment, de a többire többnyire időm sem volt… Sajnos örülnöm kell, ha 40%-osra kijön a felvételi matek része. :-/ Úgyhogy…
…IRÁNY BOGLÁR!
”És ha nem gyújt lángot a félhomályban
A végén majd vakon odaad mindent a semmiért…”

Emésztés

Emésztgetjük a felvételi maradványait. A legtöbbünknek pocsék lett a matek. Ilyen 10, meg 20 pontokat kapartunk össze… Senki nem hiszi el, de télleg katasztrófa a dolgozat.
Tulajdonképpen (nem panaszkodom… : )) nekem a megjelölt sulik közül – úgymond - mindegy, hova vesznek fel, csak lehetőleg mondjuk megyén belül legyen a suli. : ) Végül egy érettségivel a kezemben úgyis azonnal zenei pályára lépek teljes gőzerővel. Ezt már most megmásíthatatlanul tudom. Igazából nincs is más, amiben el tudnám képzelni magam. Esetleg még az informatika, de ahhoz meg nem megfelelő tulajdonságom a türelmetlenség, a hirtelen-fejűség.
Más nem történik most nálunk. : ) Ma elmaradt a gitárórám… Azaz nem tudom, elmaradt-e.

Holnapután végre megyünk Dunaújvárosba, allergia-vizsgálatra. Remélhetőleg az véget vet majd ennek a szörnyű állapotnak. Különben leütöm a dokinőt. : )
(96. nap)

Stefi feltámadása

Már tegnap érezni lehetett, h Dalma és Stefi barátsága a mélypontból feltámadva új erőre kap. Ma ez a felfedezés beigazolódni látszik. Valami törés lehet Niki és Dalma közt, aminek egyáltalán nem örülök. Szerintem ugyanis – ha már mindkettejükkel nem tud ugyanolyan barátságba kerülni, választania kell, akkor már inkább – Nikivel több a közös gondolatuk, mint Stefivel.
Mindenesetre a kocka fordulni látszik, és bizonyos szempontból nem is baj. Mostanában úgyis eleget zsörtölődtem azon, h Stefi kezd elszakadni az osztálytól; meg h koravénné válik. Most ez is megszakadni látszik. Ma meglepően sokat hülyéskedtünk. : )) Mondhatni, na végre, az igazi Stefi! ; )
Azonkívül haladunk Adrival a játék kialakításában is. : ) Úgyhogy talán ez a mai nap jó lesz.
(97. nap)

összegezve

2005. 02. 03.
Dunaújváros, allergiavizsgálat. Két gyógyszer, egy kenőcs. Kék-Duna áruház; farmert nem találós, hülye divatbuzik helye-ez megállapítós.

2005. 02. 04.
Kodályban szóbelizős; féléve-szolfézsos_zongoráról le nem írt kottázós (kurva nehéz kibaszós), esély-null_irány Boglár_észrevevős, durcás, dühös kurvaanyázós, világraharagvós anyámvigasztalós gyrosevős allergiakiakadós.
Szerintem-.

A szép múlt visszaköszön

Az utóbbi időben semmi különös nem történt, egészen a mai napig.
Ma ugyanis nosztalgikus érzés uralkodott rajtam, aminek főként Dalma volt az okozója és egyben a tárgya is. Délelőtt azt a rengeteg szép emléket juttatta eszembe, amit tavaly éltem át vele. Ugyanúgy hajtotta a fejét a padomra, ugyanolyan aranyos volt, és teljesen ugyanolyannak éreztem saját magamat én is. Ha tehetném, visszatekerném az időt egészen 2004 tavaszáig. Akkor lenne alkalmam megmutatni neki, mit is érzek… Azaz éreztem. Ugyanis az azóta történtek összességében már nem tudnak bíztatni. :-/ De az emlék szép. : )
A bejegyzés eredeti formában tartalmazott egy pesszimista jellegű szöveget is a múlt és a jelen összefonódásáról, de ezt babonás mivoltom miatt nem írom be mégsem.
(103. nap)

Székes nap

A mai farsang miatt bevittem a forgószékem a suliba. Egész nap kényelmesen ültem, nem úgy, mint a suli szar székein. : ))
A műsorunkban a western világot célozzuk meg. Tuszika bemegy a Pajkos Tóni fogadóba, majd lövéseket hall és kimegy az utcára. A híres ötösfogat garázdálkodik a faluban, élükön Gyalus „Hóhér” Márkkal, akit Fekete „Veszedelmes” Dávid követ, és így tovább. Tuszikát le se szarjuk, helyette kiraboljuk a bankot, csak a két csajt (Dalma, Stefi) hagyjuk bent. (Pedig vihetnénk őket is! ; )) A seriff (Tuszika) viszont leüti Matyit, mi elmenekülünk, azonban elkapnak minket. : ))
A jelmezeink nagyon frappánsak: gumicsizma, kockás ing, kalap, kendő, farmer, pisztoly… x ))
A diszkó alatt mi leszünk a büfések. Ez nagyon jó is így, mert legalább mentesülök a diszkópatkányos ugra-bugrálás alól. : ))

Nikivel ma összekaptam. Megkértem, h ne baszogassa a székem. Jövök be nagyszünetről, hát nem azzal gurul össze-vissza?! x-/ Nem is a székkel van itt a baj, hanem azzal, h csakazértis az ellenkezőjét teszi, mint amit kérek… Aztán megbékített. Dalma is nagyon rendes volt, végig a mosolyával próbálta oldani a feszültséget.
A süti, amit a büfé gyarapítására szántam, nagyon morzsás lett. Szerintem az osztály jól lakik vele. : ))
(104. nap)

Valentin-nap

Függetlenül a kétségtelen ténytől, h Valentin-nap van, nem érzek semmi szerelmi fellángolást magamban. A hiány ugyanakkor bennem van, mert jobb lett volna a szerelmesek napja, ha van egy párom. De hát – ahogy mondhatnám – majd jövőre.
Tegnap Martin átjött, mikor hazaértem a dobóráról. Nem csináltuk meg a Zastavát a megbeszéltekkel ellentétben, ugyanis az apja nem ért rá-. Mindenesetre a Worms végigjátszásának utolsó pillanatai (és a Jani új verziójának készítése) után kazettára rögzítettük a Mennyország Tourist, a Jönnek a férgek, a Metálmackó és még sok más dal Martin-Márk verzióját… x ))) Aztán jött Tündike (Adri barátnője) netezni… :-/ Martinnal nézeteltérése kerekedett, mivel Martin eléggé zseni alkat; néha még én is csak alig értem… Ők ketten annyira otthon érezték magukat, mintha mi Adrival lennénk a vendégek. : )
A suliban semmi különös nem volt – Davec és Matyi jogos felidegesítésén kívül. : ))
(105. nap)

Káosz a négyzeten

A legfontosabb, h a suicid hajlamomat mélyre elástam.
Ma gyakorlatilag egy délelőtt leforgása alatt fél Fejér megyét bejártuk anyámmal. Dunaújvárosban a doktornő nem tudott mit kezdeni velem. A pulmonológiai – vagy milyen – meghatározást megtette, viszont kenőcsöt már nem „mert” felírni nekem. A bőrgyógyászatra küldött, viszont nem ’újvárosba, hanem Fehérvárra, mivel körzetileg oda tartozunk (és a dunaújvárosi doktorokat nem is nagyon ajánlotta… ; ).
A pláne az egészben, h ma mentem volna a Nyelvünkben élünk versenyre is. Persze semmi kedvem nincs hozzá, így megpróbáltam ügyesen kibújni alóla. Anyámmal hát elmentünk a Szemmelweis utcai hangszerboltba, időhúzás képpen (1 órakor indultunk volna Seregélyesről, ezt kellett elkerülni). A háztömb elég régi, majdnem garzonszerű. Hátulról lehet bejutni a hangszerboltba. Nagyon zsúfolt, kis helyre bepréselt üzletről van szó, ám felettébb sok hangszert tárol benne a tulaj. Már előre közöltem vele, h csak körülnézni jöttünk. Persze a sok gitár közül azonnal kitűnt a kedvenc formámat viselő Aria hathúrós, a pirosas-sárgás vegyített színével, ami leginkább a tűzre emlékeztet. Ára iránt érdeklődtem… 74 000 Ft-. : )) A túloldalon megláttam egy ugyanilyen formájú, fekete gitárt. Rákérdeztem. Rábasztam. Egy ’70-es évekbeli Ibanezre tapintottam a példánnyal, amitől a tulaj százezer fölött sem szívesen válna meg. : ) Ezek után a bal falra pillantottam, ahol a Stratocaster formájú gitárok sora volt felfüggesztve. Ezek már árban is barátságosabbak. (Igaz, ez az a tipikus forma, ami – mondhatni – minden háztartásban ott van. : ) Kiszemeltem egy barna-bordó-vörös-narancs-sárga színátmenetekből építkező, fehér kopólapú Jhonnson (!) gitárt. Ára 39 000 Ft-. Elégedett voltam. (Tura, Neked is pont olyan van, csak talán nem Jhonnson. : ))
Voltak metálosabb külsejű gitárok is, amik nem kifejezetten vonzottak. Elég furcsa dolog, h a nyárra tervezett gitár vásárlásomat elsősorban az ár, másodsorban a forma, és csak utána a márka határozza meg. Az Aria pl. ismeretlen név, míg a Jhonnsonról már hallottam sok jót.
Akusztikus gitárok egész sora, köztük a legjobbak (Fender) lógtak középen. Ezeket már csak megcsodáltam, nem kérdeztem rájuk. Távoztunk.
Az elhatározásom szerint nyáron dolgozni fogok – talán – a MelóDiák cégnél, h megkeressem a gitárra valót. A saját luxusomat én szeretném (jórészt) előteremteni.
Aztán beutaztunk Fehérvárra-. A kórházban káosz uralkodik: nem tudja a bal kéz, mi a faszt csinál a jobb. Ezzel a mottóval összebarangoltuk a kórház szinte teljes területét. A bőrgyógyászaton végül labor eredmények nélkül írtak fel két kenőcsöt. Azt a nőt legszívesebben leütöttem volna a rohadt akcentusával és a kurvás szemüvegével.
Egyre kevésbé látok tisztán a saját ügyemben. Attól tartok, csak ketten (dr. Sipos Edit és anya) foglalkoznak komolyan az üggyel, a többi (fehérvári) doki csak a munkáját végzi, de nem érzi hivatásának a gyógyítást.
„Nem lesz jobb, nem lesz rosszabb
Nem lesz rövidebb, nem lesz hosszabb
Az út, amit meg kell tenned
Belekezdtél, hát meg kell enned
Mindent, amit magadnak főztél
Vesztes vagy, hiába győztél…”
(108. nap)

Gondolatkifejtéses bejelentős

Nah. Holnap (remélhetőleg) kifejtem az álláspontomat Rékáról és a szándékairól. Meg az enyémekről. : )

Unalom a köbön

Voltam dobolni. Semmi nem történt, nem is gitároztunk (azaz Bencéék igen). Nem lett volna szabad nekik sem, tiltás volt a hangszerekhez.
Vettem gyros-t, és még a 14:10-es szegedit is elértem-. Anyám és Adri madarászni vannak, Dunaújvárosban.
„Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam…”
Hopp! Most jöttek meg. Na, majd visszatérek a Réka ügyre. : )

A kiszemelt

Utánanéztem interneten is a gitároknak. A Powerstate szaküzletben a gitárok ára igen kedvező, viszont kombót csak drágáért és túl erőset találtam (50W). Nekem egy 15W-os kombó kellene, mert
1. kezdésnek jó az
2. a család nagyobbtól az utcára rak ; )
Mindenesetre a kiszemelt példány ez:

Felavattuk a tornacsarnokot

Hát eljött ez a nap is… : ) A mai testnevelés óra már…
A vadonat új TORNACSARNOKBAN
zajlott le. Sajtipogi persze még mondott pár szót, meg körbemutatott mindent, sőt én felmentett voltam, mégis jó volt. : ) Fru sem tornázott. Hülyéskedtünk.
(112. nap)

Betegen

Már tegnap este éreztem, h nem stimmel vmi a torkommal. Hát ma reggel bebizonyosodott. Úgy kapart, h nyelni alig bírtam… Anyám felhúzta nekem az órát háromeld 9-re, h menjek majd el dokihoz, addig meg aludjak. Hát túl jól sikerült az alvás… Az órát lenyomtam, és öt perc pihenő helyett végül 10:15-ig aludtam vissza. A doki pedig ma csak 10-ig rendelt… :-/ Pff… Ezen feldühödve egészen 12-ig aludtam/ágyban voltam. Utána délben reggeli… : ) Forró tea, ilyesmi.
Egyetlen előnye van ennek az állapotnak. Azaz több. (persze betegnek lenni sosem jó) Ma legalább nem kell találkoznom Ica tnővel. : ) Plussz egyszer végre kialudtam magam. Sőt, még a Búsuló chipset-cseréivel is tudok foglalkozni, ha a játékkészítésre gondolok.
(113. nap)

Dokinál

Ma reggel változatlanul fájt a torkom.
Pénteken sem voltam suliban, de az egy hosszú és érdektelen történet, amit lusta vagyok leírni.
Tegnap találkoztam Szonjával, de nem voltunk egymásra hangolva.
Ma délben keltem – „Délben fel, kávé kell…” Egy órakor elmentem a dokihoz. Kb. negyed órát beszélgettem PunkErnővel, azaz Verebessel. Elmeséltem neki a verseny-ügyet, nagyon tetszett neki. „Igazi fasza gyerek vagy!” : ) Hehh. Pedig nem is ez volt a célom.
Pusztán ezért egyébként nem tartom magam nagyra, sőt, szégyelhetném is magam. De egy sablonos, már-már giccses, mégis őszinte gondolattal elintézem: nem érdekel.
A dokinál ott volt Dirib-darab Kaka, ahogy a többiek hívják. Egy B-tagozatos, nyüzsi gyerek. Állítása szerint nyár van, június 1-je, szökőnap… : )
A felnőtt orvosnál várt Endé, a gyerekdokinál még Ács Norbi és faszkalap haverja, Csikós Peti és Szabó „The Bunkó” Ricsi is. Röpke két órát vártam, csekélység… Csütörtökig ki vagyok írva. (115. nap)

"A szavak úgy jönnek belőlem..."

Ma időben keltem (9h).
Valami furcsa álmom volt. Egy játékban találtam magam, egy RPG-ben. Olyasmiben, mint az Emlékcsavar. A grafika tisztára ugyanaz volt, szekerekkel mászkáltak az emberek. Minket lovasok lőtek, de általában kitértünk a golyózáporból. Adri is ott volt. Aztán volt egy Need For Speed jellegű pálya, ahol gurulószékkel kellett mnél gyorsabban végigmenni. Tetszett. : ) Tisztára, mint farsangkor. : )
Jó volt korábban kelni. Hallgathattam a bumerángot, meg muszáj készülni holnapra, ha már egyszer mennem kell suliba… :-/ (Pedig ellennék itthon… ; ))
A torkom még fáj. Mynthon cukorka forever… : ) Nemtom, h lesz ebből suli holnap, de megkíséreljük.
(117. nap)

On-line!

Nah. Ez nem előreírt blog, hanem online. : )
Tegnap, 1-jén fél 6-ig neteztem, cseteltünk Turával, ugyebár. ; ) Az ébredésben ennek meg is látszott a nyoma: háromeld 13... x ))
A széthullott Zafír Ent. maradványait elemezgetem, pl. a szánalmas Skydragon Ent.-et...
(nemtom, hányadik nap)

Kamusuli

Egyik felem dühös, a másik baszottul boldog. : ) Nincs suli. : )) Mivel lejárt az igazolásom, elindultam, h visszatérjek a tanulók normál kerékvágásába (7 óra, kelés, reggeli, stb.). Talán az egy hét pihenés tette, de egész jó kedvű vagyok. : ) Molnár Tomi az utca túloldaláról megkérdezte: „Hova sietsz? Nincsen suli!” Én meg nem hittem persze el, mert sokat viccel a srác. Aztán az iskola előtt nem állt egy autó sem, a kicsik nem nyüzsögtek… Karbantartó Feri közölte, h nincs tanítás, mert ma adják át a tornacsarnokot, fél 12-kor. Hehee! : )) Nagyon feldobott a hír, vidáman jöttem haza. Davecet is felhívtam, mesélte, h 2 alá lett a fi(zi)ka témazáróm, ami a második legszarabb az osztályban. Woaw! : ) Az ünnepélyre elmegyek, Davec zászlós lesz…! x )) Mondta, h tegnap pl. 9-en voltak (rajta kívül, ő próbált) az osztályban… Huhh. Kajos is hiányzik.
Végülis nem vagyok mérges, amiért feleslegesen mentem el. Nagyobb öröm, h számomra még mindig nincs iskola. : )))
Most hallgatom a Bumerángot. : ) Nekilátok egy húsvéti mini-game elkészítésének is, amíg Adri a főjáték történetét írja.
(118. nap)

"Stefi vagyok, hidd már el!"

Az imént volt egy különleges telefonbeszélgetésem. Egy „Ál-Stefi” hívott. Idióta cincogó hangja volt, és minden féle hülyeséget összehordott, h járjak vele, hagyjam a Dalmát (már mióta nem téma…), szeressem őt, ne törődjek Szonjával (!!)… Először, amikor még csak azt mondta, h „Stefi vagyok…”, akkor azt hittem, Davec szórakozik. Aztán amikor jöttek (többen voltak, lehetett hallani) a Dalmával, majd utána Szonjával, bebizonyosodott, h kik azok. Cumesz, Kobra vagy Kiki (a játékkészítéssel fogalkozó, azaz nem foglalkozó, feloszlott Zafír Ent. régi tagjai), esetleg mindhárman. Az ő pénzük fogyott, ezért húztam is a beszélgetést, de amikor elkezdtek „fingani” a telefonba, lebasztam a kagylót (függetlenül, h mobilon hívtak ; )). Titkosított szám volt…
Hoppá! Újabb kapás! Először csak csörgettek, aztán hívtak, és fel is vettem. Szánalmas… Mostmár Dalma nevén mutatkoztak be, azt mondták, nem jön holnap suliba (mármint Dalma, és E/1. személyben beszéltek). Végig nem szóltam a telefonba, csak mosolyogtam…
Ismét hívtak. Most sem szóltam bele. Kíváncsi vagyok, még hányszor teszik ugyanezt… Nevetséges játszma ez: én úgyis pontosan tudom, kik ők, és nem is idegesít már a dolog, pusztán az a tény, h >>Ennyire<< szánalmasnak is lehet lenni… Hogy lehet ekkora hülyét csinálni valakinek saját magából? Baromi kínos…

On-line II. - MSN-Márk

Nah. Ismét egy kis onlájn írogatás. ; )
Épp emesent töltök. Ha minden jól megy, 6,5 MB lesz csak a telepítő. Ez nem sok. Remélem ez télleg MSN, és nem csak kiegészítés.
Hogy miért van szükségem MSN-re? : ) Hm... Milánnal megbeszéltük, h letöltöm az MSn-t, mert csak. Hogy legyen. Egyevigye alapon, mindent kipróbálok módszerrel.
Már tegnap előtt megjött délután a hír, h a Hunyadi Szakközépben 32.-33. helyen (már nem emlékszem) vagyok (Niki mondta telefonon), és 65 főt vesznek kábé fel. : ) Tehát ez már ekkor is igen biztos volt.
Anyám tegnap bement Szfvárra, hozott haza egy kis "kontírozni valót" (vmi könyvelési részfeladat), és megnézte a Kodály épületénél a felvételi listát... : )) 19. helyen vagyok!! x )) Tehát valszeg felvesznek. : )
A tegnapi délelőttöt mellesleg uncsiéknál töltöttük, azaz részben, mert 10-kor keltem, 3/4 11-től fél 1, de inkább egész 1-ig ott voltunk (Adri is). Martin Prince Of Persia II-t játszott, míg Milán meg nem jött.
Utána zenét hallgattunk (volt minden... Rammstein: Moskua, meg Belga is... :-/ : )) Fura, értelmetlen zene a Belga...) Milán közben az uw-nál regisztrált, és nekilátott a MySQL-tábláknak, asszem, vagy ilyesminek...
Délután Daveccel voltunk pizzériában, aztán befutott Jermann is, akitől szép lassan idegbajt kaptam... Martin és Hekk is jött.
Jermann jó sokáig pofátlankodott, végül betelt a pohár. Elindultunk a Rózsa-kocsma (hehh... bisztró) felé, de Jermann ekkor már annyira dühített tolakodó viselkedésével, h nem tartottam velük.
Ehelyett Milán, Martin és én kimentünk focizni kicsit, örvendve a talán már beköszöntő tavasznak.
Milánnal megbeszéltem, h MSN-ezünk, és ezért töltöm az MSN-t, bár az előbb nem fogadott el vmit, és most kezdhettem előlről a letöltést... :-/

A lányok ördögök! : )

Nagyon jó, tavaszi időjárás van, ami kihozza belőlem a gonosz kis köcsögöt. : )
Már rohadtul pezseg a vérem, de ki kell bírni március „rákendroll” 25-ig. : ) x ))))) HEHEE!!
Addig nem marad más, dalszövegben tombolom ki a feles energiám. Ma reggel a napsütés annyira felvidított, h kapásból jöttek belőlem a gonoszkodó sorok, csak… Elfelejtettem őket. Pff. : )
A suliban sem romlott a kedvem-. Semmi sem volt ellenem. (125. nap)

"...ha újra hallom a tapsot..."

A mai délelőttön semmi különös nem történt.
Annál eseménydúsabb volt a délután.
Fellépésre mentem Sárbogárdra. A negyed egyes, jelentősen zsúfolt (és MTH-s balfaszokkal megtömött) sárosdival jutottam be a meki elé. Kb. 2 órakor vettek fel a többiek.
A tanáromon kívül egy másik kísérő és egy Eszter nevű csaj ült a Kalosban. Eszter egy határozott, kissé makacs csaj… Elsőre az arcáról a „hosszú haj, rövid ész” gondolkodás sugárzott, ami miatt nem kezdtünk ismerkedni sem. A kísérő tanár, Zsuzsa laptop-ján Nosza, legyél mán Te is millijosom!-t játszottunk közösségileg.
Aztán megérkeztünk Sárbogárdra. A helyi (lepukkant) zenesuliban kezdtünk próbálni, először csak Eszterrel együtt. Az én gitárom „mélyei”, tehát basszusai a másikhoz képest tompa volt. Mivel pont én vittem a mély-szólamot, gitárt kellett cserélni.
Eztán nem sokkal befutott a helyi srác, a trió harmadik tagja: Máté. (Mennyi Máté van…!) Ő már „ránézésre” is sokkal barátkozóbbnak tűnt, mint a lány. Az első próbák nagyon jól mentek.
Átköltöztünk a művházba, ami nem sokkal a zenesuli mellett volt. Az itteni próbákon a darab ’B’ részében egyre több hibát vétettem, sőt közvetlen az említett rész előtt, amolyan felvezetőként szereplő két ütemben is hibáztam, mert a kapott gitáron nem jelölték a gyártók a fekvéseket. Végül a szigorú Eszter gitárjának egyik matricáját raktuk át a hangszerre. (a 12. érintőnél levő jelölést szedtük le Eszter gitárjáról, viszont ennek sem örült, mert a darabban neki 12. fekvésig is el kellett mennie.)
A színpadi próba is jól sikerült, bár egyre jobban aggódtam a ’B’ rész nehéz fogásai miatt.
A „szabad” időben ismerkedtünk is azért, így kicsit képet kaptam a jellemekről…
Eszter
Mint írtam, makacs, akaratos csajszi. Csípős humora tanárját sem kíméli. Kevés önbizalma van, nekem úgy tűnt. Ezeken túl kedves lány. Hazafele úton már enyhült, ismerkedni kezdett velem. A hathúrost is nagyon ügyesen forgatja, és összegezve kellemes csajt ismertem meg személyében
Máté
Egy szolid rokker. Szereti a TCS-t, viszont Lukácséknál lágyabb irányba is elmozdul az ízlése (Republic, Edda, RHCP) Vele sokkal többet beszélgettem, kölcsönes kezdtünk barátkozni. Egyszerű gyerek. Valszeg a kapcsolatot is tartjuk majd, legalábbis sztem ő szeretné, ha így lenne. Emilcímet adtam neki, h írjon, ha gondolja. Még egy zenekar is kijöhet majd a dologból, legalábbis erre célzott. ; ) (Nagyképűen hangzik, de mintha látna bennem vmit… Legalábbis kurvára eszerint viselkedett velem)
A fellépésünk nagyon jól sikerült, nekem volt egy apró, alig észrevehető tévesztésem, de meg tudtam menteni a szólamot. Természetesen a ’B’-részben csúszott be egy Am-tévesztés… :-/
Visszafele (ahogy azt már írtam) Eszter kérdezgetett néha-néha, egyre érdeklődőbben.
(126. nap)

Fel-lelépés

Voltam fellépni megin’. Szörnyű volt. Nem vettem komolyan. : )
Igazság szerint már bánom, h szóbahoztam Cukorkánál, h én inkább gitároznék, mint énekelnék… Nem volt összepróbálva a dolog, és hát…
Meg eleve túl sok már a fehéringes fellépésem. Kicsit sztornóznom kéne ezeket a szépfiús dolgokat, mert annyira snasszak. ; )
Petrával a műsor előtt egyszer még elnyomtuk a verset (mindenkinek) gitárkísérettel. A műsor alatt eléggé furcsa hangulat uralkodot, mintha szellemek járkáltak volna ott bent. : ) Érdekes volt látni, h az időseket (akik nagy számban megjelentek) mennyire kézzelfoghatóan érintette a világháború, annak idején. Mi már nem értjük, de ők bizony visszaemlékeztek arra az időre; az arcukon igenis lehetett látni, h átélték azokat a borzadalmakat, amikről szó volt a felolvasásokban, versekben. Sírtak is, meghatódtak.
Sajtos (direktor úr…) meglepett, amikor bevezetője végén felszólította a népet, h énekeljük el együtt a himnuszt… He? Az én hangommal? Nem szeretem ezzel szégyeníteni nemzeti énekünket, ezért meglehetősen halk voltam a hamiskás hangjaimmal.
Viszont a hinta közelében lakó néni (aki többször elzavart minket…) nagyon szépen énekelt! Meglepődtem rajta…
A műsor alatt ketten is roszul lettek (ezért is volt „földöntúli” érzésem), Ármin és RáczMarika. Az idősökön azt láttam, h ez kissé megijesztette őket, pláne, h a világháború szörnyű eseményeit olvasták közben a csajok (Réka, Fru, Stefi, Domi, Ihász Vivi – aki egészen megtetszett ; ) és Dóri).
Petra nagyon közreműködő, aranyos volt. : ) Cukorka és Ica tnő bólintottak, h kezdjek gitározni. Az első négy ütem még jó volt, de aztán megszólalt Petra, és koncentráció hiányában elfelejtettem, milyen fogás jön… : D Gyakorlatilag az egész szavalat alatt össze-vissza fogtam le szar hangokat, amiknek azért ugyan volt köze az eredeti darabhoz, mégis nagyon rendszertelenül szólaltak meg. Mindegy, úgyis piano volt. : ) A végére visszataláltam, így az egész haknizásból nem is lehetett kivenni a rossz részt. : )
Davec eljött velem, h írhasson egy sms-t H.Vivinek, h járna-e vele, mert tetszik neki, és már alakul vmi. : ) Ehe-eh.
Itthon, a szokásos 6:10-es emilszedéskor MSN-en beszélt velem Deark, az RPG Centrál vezetőjével. Meglepően kezdte: „Regisztráltál a centrálon?” – Igen. – „Akkor törlöm.” Mint kiderült, beválaszt adminnak, tehát
megkért, h legyek társszerkezstője az RPG Centrálnak! : ))
Nagyon váratlanul ért, és hatalmas megtiszteltetésnek érzem a felkérést, amelyet el is fogadtam természetesen. : )
Na. Most pedig SMS Turának, h lássa, h fontos ember. ; )

Fel-lelépés

Voltam fellépni megin’. Szörnyű volt. Nem vettem komolyan. : )
Igazság szerint már bánom, h szóbahoztam Cukorkánál, h én inkább gitároznék, mint énekelnék… Nem volt összepróbálva a dolog, és hát…
Meg eleve túl sok már a fehéringes fellépésem. Kicsit sztornóznom kéne ezeket a szépfiús dolgokat, mert annyira snasszak. ; )
Petrával a műsor előtt egyszer még elnyomtuk a verset (mindenkinek) gitárkísérettel. A műsor alatt eléggé furcsa hangulat uralkodot, mintha szellemek járkáltak volna ott bent. : ) Érdekes volt látni, h az időseket (akik nagy számban megjelentek) mennyire kézzelfoghatóan érintette a világháború, annak idején. Mi már nem értjük, de ők bizony visszaemlékeztek arra az időre; az arcukon igenis lehetett látni, h átélték azokat a borzadalmakat, amikről szó volt a felolvasásokban, versekben. Sírtak is, meghatódtak.
Sajtos (direktor úr…) meglepett, amikor bevezetője végén felszólította a népet, h énekeljük el együtt a himnuszt… He? Az én hangommal? Nem szeretem ezzel szégyeníteni nemzeti énekünket, ezért meglehetősen halk voltam a hamiskás hangjaimmal.
Viszont a hinta közelében lakó néni (aki többször elzavart minket…) nagyon szépen énekelt! Meglepődtem rajta…
A műsor alatt ketten is roszul lettek (ezért is volt „földöntúli” érzésem), Ármin és RáczMarika. Az idősökön azt láttam, h ez kissé megijesztette őket, pláne, h a világháború szörnyű eseményeit olvasták közben a csajok (Réka, Fru, Stefi, Domi, Ihász Vivi – aki egészen megtetszett ; ) és Dóri).
Petra nagyon közreműködő, aranyos volt. : ) Cukorka és Ica tnő bólintottak, h kezdjek gitározni. Az első négy ütem még jó volt, de aztán megszólalt Petra, és koncentráció hiányában elfelejtettem, milyen fogás jön… : D Gyakorlatilag az egész szavalat alatt össze-vissza fogtam le szar hangokat, amiknek azért ugyan volt köze az eredeti darabhoz, mégis nagyon rendszertelenül szólaltak meg. Mindegy, úgyis piano volt. : ) A végére visszataláltam, így az egész haknizásból nem is lehetett kivenni a rossz részt. : )
Davec eljött velem, h írhasson egy sms-t H.Vivinek, h járna-e vele, mert tetszik neki, és már alakul vmi. : ) Ehe-eh.
Itthon, a szokásos 6:10-es emilszedéskor MSN-en beszélt velem Deark, az RPG Centrál vezetőjével. Meglepően kezdte: „Regisztráltál a centrálon?” – Igen. – „Akkor törlöm.” Mint kiderült, beválaszt adminnak, tehát
megkért, h legyek társszerkezstője az RPG Centrálnak! : ))
Nagyon váratlanul ért, és hatalmas megtiszteltetésnek érzem a felkérést, amelyet el is fogadtam természetesen. : )
Na. Most pedig SMS Turának, h lássa, h fontos ember. ; )

Kivan a két kereke

Ma megszereltük a pár napja defektes kerékpáromat, ami innentől tehát ismét kerékpár. : ) Martinnal ketten álltunk neki, de sehogy sem sikerült, így visszavittük a kereket KisJaniBához, aki ezúttal is bemutatta, mekkora faszkalap. Mindenesetre visszagyalogoltunk Martinék udvarára (az út alatt találkoztunk Hekk-kel, nevettünk is, mikor lebaszta a földre az A45-ös szímensz telefonját. Végül Sanyi, Martin (mellesleg autószerelő) apja összerakta a kereket, mi meg visszatettük a járgányra.
A mai nap tárgyát emellett főként a kedvenc könyvem, a Bradley, az osztály réme újraolvasása képzi. Tegnap este kilenckor láttam neki, de mindjárt vége lesz, amit ismét bánok, kár, h ilyen rövid…

Bradley

Végére értem… Huhh. : ) Nagyon jó volt újra elolvasni. Tanulságos. Jeff, Carla (akibe az első elolvasás alatt, kb. két és fél évvel ezelőtt „beleszerettem” : )) és Bradley. Állat!

Megalakult...

A KRMDZS Kft. és az m88-művek egyesülésével létrejött...
a Kockásing-művek!
Hamarosan honlap is lesz ; )

Ma...

Ma... Kecskeméten... TuraBátty és barátai társaságában...
Depresszió koncert!

MÉSZÁRLÁÁÁÁÁÁÁÁS!!

Hazaértem a kecskeméti Depresszió koncertről. Huhh. x )))

Az utazás

Anyám már sokkal a busz érkezése előtt kivezényelt a megállóba, sőt velem is jött. :-/ A busz persze csak fél ötkor futott be, tehát várhattunk vagy fél órát.
Nem volt már üres üléspár, így egy idősebb nő mellé kéretőztem leülni. Mezőfalva után kérte, h cseréljünk helyet (tehát üljek az ablakhoz), mert a következő megállónál leszáll. Ez megtörtént, de hamarosan újra lett ülőtársam. Szintén egy nő, kb. ugyanannyi idős, de ő hamarabb (talán Földvárnál?) úticélhoz ért, mint az előző ülőtársam.
Ezután szintén elég gyorsan helyet foglalt mellettem egy nő. Egy jó nő. : ) „Heló, szabad?” Leülhetett. Érvényes volt nálam a vámpapírja. ; ))
Soltnál kb. 15-20 percet álltunk (hivatalosan 20-at), ami idő alatt a nő friss levegőt (és cigit) szívott. Visszatértekor kedvesen beszélt velem: „Már eltelt a 20 perc? Nahát…” Én is hasznosan töltöttem a várakozóidőt, egy szöszke csajt néztem a túloldali buszmegállóban, és azt latolgattam, melyik faszi (ugyanis ketten is körülvették ; )) smárolja le előbb. Erre nem került sor.
A busz elindult. A nőt, ha épp nem felém nézett, szemügyre vettem. Egyre szilárdabb megállapításommá vált, h baszottul szép. : )) Leszállása előtt köszönt is, amivel frankón meglepett.
Az utazás innentől unalmas és egyhangú volt.

A koncert előtt
A pályaudvaron egy kisebb nép várt. : )) Én már a buszról láttam, ahogy tanácstalanul néznek körbe, „hol van már Pimas?” fejjel. ; )) A busz megállt, mindenki elhagyta azt, és én elindultam Turáék felé. Üdvözlődés, bemutatkozódás. Tura, Áki, Ádám és Lovi fogadott. Turával csodálkoztunk ám, h hát szinte kívülről-belülről ismerjük egymást, és most talákozunk is. ; )))
Megkerestük Áki autóját, és beültünk mind. Megszólalt a metaaaal, és irányba vettük a Tesco-t. Ekkor főként Lovi és Tura társaságában voltam. Kerestünk sör!-t, ásványvizet, diákcsemegét (nem találtunk, pedig Tura még integetett is az eladónőnek – igaz, a háta mögött ; )) -, h vegye észre, és mondja meg, hol találunk csemegét. : )
Teszkóból Áki járgányával elmentünk Tura-lakra, ahol Fecó és SedeSanyi várt minket. Ekkor még elég oldatlan állapotban voltam. Loviék már söröztek, ráhangolódásként pedig Depit hallgattunk. Sanyi fekete Jhonnson gitárját nyűtük.
Aztán kinyílt a söröm. : ) Lovi nagyon bíztatott, h azér’ ha alkoholizálni akarok, akkor már magas fokon nyomjam. ; ) Én inkább csak mértékkel és tartózkodással (mértékünk a vödör, és az asztal alatt tartózkodunk ; )) húztam meg a Borostyánt, a sörfőző mester kincsét.
9-kor, már javában késésben indultunk el. Mindenki fogta a sörét. Tura nem járt még a kiszemelt útvonalon, így Ádámra hagyatkoztunk. A söröm a második utca elején elfogyott, mivel már amúgy sem volt sok benne. Még józan voltam. Egyenesen jártam, beszéltem. : ) Aztán valamelyikőjük kitalálta, h útszéli lámpánként mindig más iszik egy kortyot a Hubertusból. A sorrendre emlékszem: SedeSanyi kezdte, Fecó követte, majd én, utánam Lovi, Tura, Ádám és Áki. Vagy Áki és Ádám? Mindegy, elég hamar sorra kerültem. Az első két korty után kezdtem jól érezni magam, úgy igazán nagyon. : )) Kb. 4-5 korty jutott fejenként, a legmerészebben Lovi húzta meg a hubit. Az utolsó korty is az övé lett. A társaság java ekkor már légkörös volt, és már én is kezdtem ittasnak érezni magam. ; ) Énekeltünk. Nemtom, mivel kezdtünk, de az biztos, h amikor valamilyen aluljáróban voltunk, akkor a Legjobb mérgeket üvöltöttük. De volt Fürgerókalábak is, meg népdalok, meg sokminden. : ) Aztán eccercsak előttünk termett a Rockcafé…

Koncert
Az udvar alapján számomra a fehérvári Base jutott eszembe, csak az lepusztult hely, ellentettben ezzel.
A belépéssel kaptunk egy pecsétet. A ruhatár szörnyen üzemelt, ráadásul ekkor már mindig csak a jelen pillanatot tudtam befolyásolni, azt, h mit teszek két másodperc múlva, sose tudtam. Valahol a józanság és a részegség között lavíroztam.
A csocsóasztalnál már inkább a részegség dominált, bár végig tiszta minden, tehát annyira nem lehettem beállva. A híresen jó Fecó-Sanyi páros bealázott egy idegen csocsópárost, majd nagy merészséggel Lovi és én is kiálltunk Fecóék ellen. Két gólt lőttünk, kb. 6-ot kaptunk. Az alkohol miatt már csak 80%-ot teljesítettem, de sztem így volt ez mindannyiunkkal. Kb. 6-2 körül félbemaradt a játék, mert megszólalt a Hagyjatok bízni!.
Turával benyomultunk bal-előre. A hangfalhoz közel voltunk, és azonnal elindult a pogó. x )) Tura végig segített talpon maradni, mintha igazi bátyám lenne. ; ))) Volt is szükség erre, ugyanis néha igen nagyot löktek rajtam hátulról. (köszi, Tura! : )) Kibaszott nagy buli volt, pláne, h végre közösen buliztunk így páran. : ) Áki már póló nélkül nyomult, később találkoztunk szinte mindenivel a csapatból; csak Lovit nem láttam soha. A számok ügyesen összeállítottak voltak (amire emlékszem, nem sorrendben): Egy életen át, Rajtad áll, Múlnia muszáj, Nem akarok elszakadni, Amíg tart, Sokkold a rendszert!, Két kezünkben, Lázadj fel!, Itt az én időm, Legyen a Föld!, Lásd (amit Neked szántak). Huhh. Nagyjából. (Persze még volt sok, ami nem jut eszembe) Páran elestek, pláne a Sokkold a rendszert! alatti MÉSZÁRLÁS idején. x ))) A végén hátra tolódtunk, de nem bántam, mert így sok csajjal találkoztunk. Nagyon édesek voltak. : ) Néhányukat megsimogattam picit, az egyik a kezem is megfogta. : ) Aranyosak voltak! : ) Az egyiknek még emlékeim szerint adtam is egy puszit a vállára. Aztán csodálkozott, és kereste szemeivel, h ki lehetett az. : ) ; )
Az örjöngés és a visszatapsolás után a ráadás utolsó dala alatt Turát elvesztettem szem elől, viszont találkoztam Fecóval. A rockdiscon már nem maradtunk ott. Ádámmal elmentünk italért; ő sört kért, én ásványvizet. Elmentünk a kabátokért, aztán kiültünk a rokk-káfé elé. Lovi becsajozott, így sokat vártunk aztán rá, de legalább jól érezte magát. ; )
Tura-lakon 3-ig hallgattunk zenét (én legalábbis), aztán bealudtam. Reggel háromeld hétkor Ákival keltünk, kivitt a buszpályaudvarra, rendes volt. : ) A buszon majdnem végig majdnemaludtam, de igazán mégsem, mert nem volt kényelmes. Ellenőr is volt. Ülőtársam csak egy rövi szakaszon, Újváros és Mezőfalva közt volt.

Pihenés… : ) Délután esetleg vmi bringázás, vagy focizás.
Kurva jó buli volt!

Húsvét

Nem tudtam időben felkelni, tehát nem mentem 8-kor Győri Zsuzsihoz. Kilenckor indultunk végül útnak. Hekk volt még csak a megbeszlét helyen, Simi és Davec utánunk nem sokkal érkezett. Kajos nem jött.
Első állomásunk Réka volt. Fru is nála tanyázott. A többiek elúsztatták őket, de főként Fru kapott. Az esőkabát nem nyújtott hatékony védelmet a csajoknak. Fru átöltözött, Réka töltött Davecnek és Hekknek csokilikőrt, majd sárgadinnye-likőrt, asszem. Matyi is befutott, aztán Pityu is. Ezalatt Fru kicsempészett a hűtőből egy sört Davecnek.
Az utcán Davec felbontotta a Kaisert, én is ittam egy kortyot (szigorúan csak egyet, nem akartam inni). Matyi is velünk tartott, Dalmához vettük az irányt. A csaj fehér nadrágban (uhh…) és fekete felsőben volt, és persze szarrá ázott. : ) Bent az anyja foglalkozott velünk, mivel Dalma lecserélte a ruháját. Kínált minket konyakkal, de nem ittunk. Vettem egy kis sütit. Végig nevettünk, nem tudom, min. Hekk rámfújt a parfümjéből, de ezt viszonoztam is. Jött egy kicsi gyerek az apjával, de hamar el is mentek. Végül mi is elmentünk, egy tojással gazdagodva.
Matyi végül levált tőlünk, mert ment Ihászékhoz is.
Stefihez már Simi sem jött el, és ott is kevés időt töltöttünk. Stefin is fehér nadrág volt. ; ) A nagyobbik Szigeti és egy Totya nevű volt ott, ezért is jöttünk el olyan hamar. Kifele menet Stefi ex-barátja (aki mellesleg cigány, de attól még aránylag elviselhető) ránk is öntött parfümöt… ,,|,,
Davec a Mikszáth utca végén locsolt rám szódát. ,,|,,
Davec már nem jött velünk, így Hekk-kel ketten gurultunk el Győri Zsuzsihoz, a falu végére. Őt nagyon csípem. : )) Húsvétkor mindig nagyon jókat beszélgetünk, mivel ő is nagyon cserfes. Most is így volt ez. Beszélgettünk a zenéről, meg sok minden egyébről is, mint suli, társadalom, stb. Az anyja is bekapcsolódott. Zsuzsi volt az első ember a környezetemben, akinek tetszett, h nő a hajam! Később Somorai Krissz is jött hozzá, és tapasztalhattam, h mit sem változott, mióta elment (Zsuzsival együtt, 7.-ben) gimnáziumba. Közel másfél óra után eljöttünk. : )

Elő-húsvét

Huhh... Már csak pár óra és mehetünk körbe a faluban. Nemtom, akarom-e. :-/ Eddig a Húsvétot mindig imádtam, mert körbejártuk haverokkal az összes osztálytárs csajt, de a mostani osztályközösségi érzéseim mellett kevesebb kedvem van a dologhoz... Mindegy, majd lesz valami.
"Nem kár... Minden mindegy már... Yíííííííhá! : ))"

Kajos és szekálás nélküli nap

A suliban nem volt jelen Kajos. Valszeg beteg, Tukán mondott vmit. Sajnos már szinte ott tartunk, h örülök annak, h hiányzott Isti. Egész nap nyugi volt, nem szekálta a másikat senki.
Irodalom órán majdnem elaludtam… : ) A Nem tudhatom szavalására hétfőig kapott az osztály haladékot.
Dalma és Tukán óra végi (!) gyorsfelelése éberré tett, pláne, h mindkettő egyessel lett „jutalmazva”… :-/ : )
Tesin elfáradtunk rendesen. Kosárlabda-gyakorlatokat csináltunk. Matyi megszokásból pofázott Karkónénak, nagyon durván, és szerintem feleslegesen. :-/
Stefin egy nagyon rövid nadrág volt. Mondtam is neki, h „csini a rucija”.
(131. nap)

Bolondok napja!

Ez az eredeti, ugyebár.
Na, ez már korántsem eredeti... : )
A fenti két kép az osztályunk eredeti és átrendezett állapotát ábrázolja.
Bolondok napja alkalmából alig dolgoztam valamennyit egész nap. Lustálkodtunk. ; ))
Persze átverésben nem volt hiány. Köpapának már az első szünetben boldog születésnapot kívánt Davec. x D Matyival élünkön elkezdtük szervezni az osztályok közti helycserét is. Vida Patrikhoz és társaihoz (5. osztály) mentünk először, akik azonnal belementek a cserébe. : ) A C-osztályban tett látogatásunk is eredményes volt. Pityuék is kezet adtak a tréfára. ; ) Az A-sok már nem egyeztek bele, ezért úgy szerveztük a cseréket, h az 5.-esek lemennek a mi termünkbe, a C-sek az övékbe, mi pedig a C terembe költözünk. Ez a harmadik órára vonatkozott. Előtte azonban még volt egy jelentéktelen biosz, és egy cseles matek óránk. ; )
Papit többszörösen megszívattuk. : ) Egész jól bírta… ; ) Davec, Matyi, én meg még páran kb. két perccel később mentünk be órára. Davec órán a mobilján hallgatott midiket. : ) A legjobb poént a körzővel sütöttük el, egészen pontosan az én hirtelen meglátásomból származott a tréfa.
Köpapa az asztalomra tette a fakörzőt, ami az átlagnál jóval nagyobb, mivel a táblára rajzolnak vele. Egy alkalmas pillanatban kivettem a rögzítetlen (hát igen, ilyen maszek cuccokkal dolgozik a sulink… ; )) krétát, és egy papírgalacsinra cseréltem. x DDD Papi persze nem vette észre, csak amikor furcsa módon nem fogott a „kréta”. : DDDD
A teremcsere nem sikerült igazán, mert túl hamar rájöttek a tanárok a dologra… Pedig Stefi mellém ült. : )
(133. nap)

Szegény Pápa...

Meghalt a katolikus egyházfő, a Pápa. Nyugodjon békében.
Én, mint nem-vallásos ember, nem tudok úgy emlékezni a Pápára, mint egy vallásos személy, pl. az ofőm. De hát ez van, az emberek különböznek hitük intenzitásában, meg persze egy csomó más dologban.

Tegnap, tehát szombaton Martin 13 óra körül felhívott, h nem megyek-e át segédkezni az apjának, meg Zastavát szerelni. Átmentem. Persze borult az egész terv, mert segítenünk nem kellett, a Zastava szerelésére pedig Sándornak (Martin apja, autószerelő) nem volt ideje. Megtudakoltam az összes fontos információt a járgány szervizelésének várható időpontjáról, hosszáról, stb., de a sok meló miatt semmi konkrétumot nem kaptam válaszként. :-/
Kitekertünk hát bringázni. Davechez mentünk, onnan pedig Pizzériába. Rajtunk kívül más vendég nem volt ott, tehát nyugodtan csocsózhattunk.
Fruhoz tekertünk ezután, kis kerülővel, h hintázhassunk még előtte-. Focizni indultunk, viszont Fru közölte, h unokatestvérét, a 11 éves Milánt is vinnünk kell. Ennek ellenére természetesen lementünk az MTH-ra, ahol nemsokkal érkezésünk után megjelentek a sárosdiak. Négyen jöttek, persze focizni akartak. Hármat ismertünk: a nagyképű srácot, a kancsal gyereket és a „sármőrt”, de a negyedik sem volt szimpatikus. Egy buzi rapper gyerekről van szó, hiányzó elsőfogakkal, szemüveggel, fubufarmerral… :-/ Eh. Barom.
Az, h mekkora faszkalap, többször bebizonyosodott meccs közben; pl. kishíján fellökte Milánt, holott az kb. feleakkora volt… Tehát majdnem „perre vittük” Daveccel a dolgot.
A végeredmény kb. 12-9 lett, a javunkra.
Ma lekéstem a buszt, így nem mentem dobolni. Nem volt kedvem ehhez, tehát fél-direkt módon cselekedtem. ; )
Forma 1-et néztem, tetszett, amit láttam. A Ferrari minél tovább maradjon gyenge, és akkor jó lesz. : ) Alonso ügyesen vezetett, megérdemelte a pozícióját. : )
A Nem tudhatom tanulása is egész jól megy, muszáj, hiszen holnap fel kell mondanom…

"He's gonna make your life better"

Megmaradhatott az április 1-jei, családias berendezésű osztálykép, a termet illetőleg. : )
Kajos vmiért ma is hiányzott, így ma sem volt semmi szekálás. : ))
Az első, informatika órán kaptam ekszel kezelésre 4-est. Brigi tnő szigorú volt. „Imádom, amikor vad!” – Hekk. x D Interneten ránéztem a www.zeneinapok.hu-ra, és megtaláltam a FeZen 2005-öt, ami csak szeptember 8-9-10-én lesz, viszont fellép a Csapda, a Kispál és a Junkies is… : )
Ica tnő szívózott velünk a vers miatt. Fel még csak felmondtam, de hogy! A végén már szabályszerűen kerestem az emlékezetemben a szavakat. :-/ Szerdán újra kérdezi… Pff. Nekem egy 3-as jobb lenne.
Persze többen fel sem mondták, vagy csak szünetben. : )
Fizika (5.) óra előtti kisszünetben Stefivel kint hintáztunk végig. : ) Becsöngetéskor mentünk be, de sajnos nem késtünk.
Gazsi dogát íratott, ami az osztály kb. 80%-ának elégtelen lesz… x DD

Délutáni kiegészítés:
Negyed ötkor elmentem Davechez, tornacsukában, farmerban, kockásingben, csuklószorítóval. : ) Igazi csövesnek néztem ki! : D Kár, h nem fényképezett le az utca embere. : ))
Egyszercsak Hekk tekert hazafele, megláttuk egymást, intettem, és odajött hozzánk. Vele fociztunk tovább. Vidovics Réka is kijött később a szomszédból. ; )
Nemrég, este kicsit szereltem a pergődobomat, mert már nagyon puffanó hangja volt csak. : )
(134. nap)

"Mutasd ahogy szívni bírsz!" (csak mert épp ez szól... : ))

Délelőtt nem történt (asszem) semmi érdekes.
Daveccel kb. negyed 2-kor kitekertünk a pizzériába. Ettől függetlenül csak 2 előtt nem sokkal mentünk be, mert Bettinek is akkor kellett (volna) megérkeznie, Endével. Daveccel addig csocsóztunk meg elütöttük az időt, de a csajok nem jöttek. Davec esemesezni kezdett Bettivel, aki az időközben eleredő esőre fogta, h nem jön. Ezen kaptuk fel a vizet. : ) Innentől kezdve ingerültek voltunk.
Az eső még esett, amikor elindultunk haza, azaz én Martinhoz.
Az unokaöcsém épp NFS2-t játszott, amibe én is bekapcsolódtam. Nem filozofáltunk most. Még Cséztünk (kontersztrájk : ))) kicsit, aztán hazamentem.
Daveccel még letekertünk az MTH-ra.
Idehaza még hallgattam a Milántól kapott Rammstein Minidisket (ilyenje is van? : )), plussz most Fürgerókalábakkal fárasztom magam. x DD
„Annak ellenére, hogy nagyon fáraszt
Minden reggel nyomok kétszáz fekvőtámaszt
A ’svarcenegger’ csak egy piskóta
Én vagyok a legerősebb, mióta
GY.U.R.O.K.”

Nem_buzi trió

Még mielőtt dobolni indultam volna Fehérvárra, itthon felvettem kazettára az egy szál gitárral előadott Fürgerókalábak dalt, a Buzis dalt. x ))
A zenesuliban Bence felhívta a figyelmem az udvaron „álló” falra. Kimentünk, megmutatta… Bedőlt. x DD (Azaz már korábban beomlott, nem abban a percben) Téglánként szét lehetne szedni, sőt a térköveket is le lehetne bontani és ellopni. : ) A megmaradt fal veszélyes, mert iszonyúan mozog.
Később Hooligans alapra doboltam, nem valami nagy cucc az egész. :-/
Átmentünk a gitárszobába. Összeraktuk Bencével a rendszert. Ő a basszgitárt fogta, én a szólót. Leírtam és megmutattam neki a Buzis dal akkordvezetésének alaphangjait, amiket ügyesen lefogott a megfelelő időben. Többször eljátszottuk, aztán indultunk haza…
…de megjött Bandi. Visszamentünk, átvittük a gitárokat a dobterembe, és hárman eljátszottuk a Fürgerókalábakat! : ))) Kurva nagy volt. ; ) Én „énekeltem”.

"Itt leírni engem nem lehet, amíg a Föld nem robban!"

Már második napja úgy keltem, h reggelizés és fogmosás után meghallgattam az A világ Disco c. ’csapda dalt, amire aztán begerjedek annak módja szerint, és máris jobban indul a nap. Ez erőt ad ahhoz, h leszarjak mindent, ami nem tetszik. ”Akárki akármit mond, itt leírni engem nem lehet, amíg a Föld nem robban! Kezem a szívemen, érzem idebenn, napról napra jobban dobban…”

Kb. második óra alatt eltűnt Stefi drága mobilja, valszeg kabátjának zsebéből. Még haza is ment, h megnézze, nincs-e otthon, de nem. A legdurvább, h 4. óra alatt egy hatodikas mobilja is kámforosat játszott… :-/ Valaki szarkálkodott.
A föci témazáró nem lett túl jó, de a matek 6 feladatából négyet önállóan, egyet puskából megcsináltam (azaz megkaptam a megoldásokat). Cinti is segített, majdnem lebuktunk, ugyanis Köpapa pont akkor jött be cigizéséről (hát igen, kimászkál csak úgy lazán), amikor még Cinti javában gyártotta szerkesztést… :-/ : ) A végeredmény? Kb. 3-as, háromnegyed, 4-es. Majd meglátjuk. : )
Megkaptam az oltást, amit már rég meg kellett volna kapnom, csak mindig hiányoztam, vagy piros volt a torkom.
(142. nap)

Feltöltve!

Befejeződött eme blog hosszúra elnyújtott feltöltése. : ) Megyek, megsemmisítem a régi, freeblogos naplóm.

KamuMárk

Háááát… Megint jól kitoltam magammal.
Reggel összehalmozódott minden: álmos vagyok; bioszon be kéne mutatni a munkafüzet pótlásait év elejétől, és anyámnak még elfelejtettem a beírást is megmutatni; ráadásul tesióránk is van. Reggeli után visszaaludtam. A tervezett magyarázat: fájt a hasam, rosszul voltam; megesett már. Mamám keltegetett nyolckor, aztán elmondtam neki a kamu tényeket, és újra elaludtam… Fél egyig… : )) Hogy mivel fogom igazolni ezt a napot, azt nem tudom.
(146. nap)

Élni tudni kell

Tegnap negyed háromkor fel kellett lépnem a suliban – Ica tnő hívott mobilon… :-/ Egy verseny megnyitóján kellett pengetnem kicsit.
A délután hátralévő részét Martinnal nála töltöttem, SCCT (Sprinter Cell – Chaos Theory, vagy mi) videókat töltött le-.
Éjjel hülye álmom volt. Turával voltunk valami fura helyen, ahol a Junkies lépett fel. A színpad előtt szokatlanul kevesen voltak (hasonló álmom már volt Depivel is, de abból kevés maradt meg), kb. 30-an. Pogóztunk, de egy idő után már csak én nyomultam, mindenki csak állt egyhelyben. Tura a folyosón pihent ásványvizet kortyolva. Szekeres Andris buzdította népet, de hiába. Csaj is kevés volt, de láttam azt a punkot, aki Depi koncerten egy csajt karolt magához végig, pogó közben is, és akin egy nagyot lódított Tura.
Reggel már szakadt az eső, suliig frankón el is áztam.
Médiaismeret különös volt. A Megasztárról volt szó, leginkább. Előtte le kellett írni, h mit vettünk át a valóságshowkból. Réka szövege kitűnt a többi közül… Ilyen giccs- és kliséhalmazt ritkán hallok. Már majdnem közbeszóltam, h ne, ezt ne, ez már fizikailag fáj… Hogy a gazdátlan állatok (asszem BigBrother 1-ből) bemutatása mennyire szívhez szóló, és felnyitotta a szemét az állatvédelemmel kapcsolatban… És ahogyan megfogalmazta, az kész… Zárásul közölte, h a valóságsók megjelenése óta sokkal szabadabb, kötetlenebb. Ekkora gány, nyálas, rendszer-simogató dumát…! Ez teljesen olyan, mint aki betanulja, h mit szabad mondania, előadja, a rendszer pedig mosolyogva bólogat, h ez már döfi, egy perfekt tanítvány…! Szörnyű…
”Eladom magam és lesz, aki megvesz
Okos leszek és szép és kedves
Szimpatikus, aktuális sztár…”
A matek témazáróm 3-as lett. Hm. Papától mit várjak? Olyan balfasz, következetlen módon osztályozott, h azon a fene se igazodik el. :-/
(147. nap)

"...a fénytelen árnyék mennyit ér?"

A hétvégén különösebb dolog nem történt, nagyjából rendbejött a pénteki siralmas hangulatom.
Tegnap este negyed 9-től fél 11-ig a dalszövegeim rendzetgettem egy új, rendszerezett fájlba mentve. Ezidő alatt végig szólt a WinAmp-ból a véletlengenerált zene (széles választék: Junkies, Depi, ’Csapda, egy Rammstein, egy Nirvana, kis Prosectura… : )), és néhány dal alatt egészen koncertes érzésem támadt.
A suli ma átlagos volt. A házunk kapuján kilépve Dalmáékba botlottam, úgymond. Pár szót váltottam velük, aztán, mivel ők hozzámképest lassan mennek, előrementem.
Jó jegyeket szereztem: sztech 5, nyelvtan 5.
(149. nap)

Megcsonkítva, becsapva, de visszavágok

Tegnap este anyám addig mondogatta, míg bele nem mentem, h egy „kicsit” vágjon elől a hajamból. Az általam meghatározott 2 cm-nek majdnem dupláját vágta le elől, majd mivel így nem maradhatott, oldalról is… x-//// Kurvára dühös voltam, és még most is az vagyok-. Tegnap megfogadtam, h többé nem lesz egy centi sem vágva a hajamból. x-// Eddig legalább jól éreztem magam a bőrömben, mert volt egy kialakított stílusom, vagy mim, ami egy biztos pont volt. A szemembe lógott a hajam, de mostmár ez sincs… Kurva életbe!
Anyámhoz még ma reggel is keveset szóltam, mert nagyon dühít, h így átvert.
Kicsinyes dolog ugyan, de nem megyek suliba. Nincs kedvem így mutatkozni sehol. Hehe. Cöcö. Egy picike bosszú.
(150. nap)

Kibaszás az emberekkel

A bélogfrissítésből és az internetes „ügyeim” (levelezés, látogatott fórumok, stb.) tolódásból látható, h e hét hétfő óta nem működött nálam a freeweb. Ma már utánajártunk a dolognak, anyám intézkedett, megkérdezte a Tudakozó+-t, ahonnan megtudtuk, h minden előzetes bejelentés nélkül megszűnt a freeweb működni. :-//
Most aztán kurva jól jártunk. ISDN-re fizessünk be? Az ADSL nem éri meg, mert egyszerűen nem tudnánk kihasználni az igazi előnyét: a zenék, filmek, játékok letöltését; mert nincs helyünk rá. :-/
Egyszóval: rábaszás.

Olyan világ ez...

...ahol a dicséretet sértésnek értelmezzük, mert az irónia irányítja az életünket.
...ahol nem élhetsz mindentől függetlenül, mert akkor máris zseni, különc, kobold, seggfej, vagy eretnek vagy.
...ahol teperni kell töretlenül, mindig, mindenhol, különben földbe taposnak
...ahol foggal-körömmel kell harcolni azok ellen, akik elvileg társaid és szeretnek. Ritka az igaz barát.
...ahol a "divat diktál, ettél, ittál". Mert a divat irányít mindent és mindenkit. Ha ellenállsz, különc vagy, csóró, esetleg csöves
...ahol a milliomosok csak a saját gyarapodásukon törik a fejük, és...
...ahol a szegénynek kell segítenie a még szegényebben
...ahol az emberi kapcsolatok kihűlnek
...ahol az utcán nem nézünk egymás arcába, vagy ha igen, akkor is gyűlölettel, haraggal
...ahol az igazságtalanság olyan mértéket ölt, h átveszi az igazság szerepét, tehát...
...ahol minden fordítva működik
...ahol a kétszínűség hétköznapi fogalom
...ahol kilóra veszik az álszent emberek becsületét
...ahol nem egymásért, hanem magunkért küzdünk
...ahol az emberek legnagyobb öröme a másik kára
...ahol az ember uralja a természetet (legalábbis azt hiszi)
...ahol én is csak egy seggfej vagyok, és ez az írás is csak egy gány.

Nekem csak az okoz örömet/Ha kinyitod a sörömet...

Sulihét - Blokkolj!

Ma lett volna a „vizestúraverseny”, amit már a Víz Világnapján meg kellett volna rendezni, de az akkori idő azt tényleg nem engedte. A mai helyzetről pedig inkább nem is mondok, csak „pár” szót…
Tegnap azt mondták, ha reggel rossz idő lesz, tanítás szerint menjünk. Borús volt, de az eső csak az indulásomkor kezdett csepegni. A tanári kar egyik fele szerint Elzáig megyünk, a másik szerint csak a suliban és környékén. Persze a napsütés és az elállt esőzés ellenére is az utóbbit választották. Röhej. Hogyan lehet túraversenyt rendezni egy iskola épületében?! Eljöttem. Gabica is hazament.
Szarok rá, ha beírást kapok. Alig egy hónap, és elhúzok, mint a vadlibák. És búcsúzóul leköpöm a sulit. Igen. Vagy oldalbahúgyozom. : ))
(155. nap)

Szomorú évforduló

Két évvel ezelőtt halt meg édesapám. : (

"Itt valami készül, valaminek jönnie kell..."

Voltam csocsózni. Útközben találkoztam Pityuval, ő lett a tegnapi királyválasztás győztese – és ezzel a mai „Tátika” verseny zsűrijének elnöke. Davec, Hekk, Pityu, és a később érkezők (Matyi, KisTuba) meg én álltunk csapatokba, és aránylag jó meccseket játszottunk. : )
Mondták, h nem fogadja el az ofő az igazolásom, mert nyílt titok, h nem a torokfájásom miatt mentem haza szerdán. : ) Ez igaz, de én akkor is elfogadtatom vele az igazolást-. Há’…! Nem ám még a nyúl viszi a vadászpuskát! : ))
Olyan jóleső érzéssel fogok balhét csapni. Ha ő megcsinálhatta, h mondvacsinált okokkal visszaültette az osztályt a régi padrendezésbe, akkor én is lehazudhatom az eget is! Várom a hétfőt, összecsapás lesz…
”Csapásra ellencsapás, soha nem lesz vége se’
Ennek a sosevolt célért vívott harcnak, hulljon a férgese!!”

Zastava-blog [sokadik rész]

Milán az érettségi szünet miatt itthon van egész héten. Ezen alkalom tökéletes a Zastava tavaszi helyrepofozására.
A benzinbetöltőcső cserélése egy bonyolult folyamat, amiért le is szedtük a csomagtartó baloldali védőpanelét. Ez azóta is így van. : )
Sándor csak a kritikus helyzetekben segített, de akkor nagyot. : ) Végül üzemképes lett a járgány, már csak…
-benzin kell bele
-aksi, de az van; még ha nem is állandó, csak egy Opelből kiszedett ideiglenes
-be kell járatni a fékeket, mert egyelőre be vannak ragadva (tehát akkor is fog, ha nem kéne… ; )
Holnap már valószínűleg megyünk vele. : )

Péntek 13 - copfban a hajam

A vártnál hamarabb jöttem haza a suliból. Bioszon és matekon ott voltam még. Matekon témazárót írtunk, Papi még ott helyben kijavította nekem, és 4-es lett. : )) Ha kicsit jobb vagyok, koncentráltabban írom, még ötös is lehetett volna. : )
Német órán már szarul voltam. Fájt a gyomrom, és szarnom kellett. Kereken 10 órakor vettem észre ezt magamon, és onnantól még 30 percig szenvedtem. Azaz még utána is, de akkor már csak hazáig. Tuszika elkísért. Fontosabb óráról már nem maradok le. Itthon megrohantam a WC-t, aztán még mindig szar volt valamennyire az állapotom, ezért lefeküdtem pihenni. Kb. 10 percig feküdtem az ágyon, aztán most itt tartok. Jól vagyok már.
Rendszertelenül élek, ez a baj. Reggel sokat eszem, délben alig, délután összevissza. Változtatni kéne.
Most épp copfban van a hajam, nagyon tetszik. Egyszerű befőttes gumival (természetesen újjal) összefogtam hátul, és rutintalanul megkötöttem. Kurvaállat. : )))
Este azért megyek a megbeszélt partira. Feltett szándékom nem berúgni, de ez majd kiderül ott és akkor. : )
(161. nap)
Érdekesség: 13-a van, és 21 nap van hátra a suliból… Mi lesz ma?! ; )

No comment...

Mi történhetett?
Holnap remélhetőleg megírom... : )

XXL

Ma volt ebben a tanévben az utolsó dobórám. Könnyű András, Dezső bá’ és én ezt meg is ültük. : )
A buszon (odafele) a sofőr roppant humoros kedvében volt.
Én: Egy diákot kérek a Piac térig
Ő: Milyet?
Aztán persze nem értettem, min akadt fenn. Amikor véletlenül azt mondtam, h egy diákjegyet, kiderült, ez volt a kulcsszó.
Ő: 78 Ft lesz. Diák van barna, szőke, fekete…
Höhö. Humor Herold. Ökör. ,,|,,
Legközelebb, ha találkozok vele, áfás számlát kérek majd, mert van rá jogom. Höhö. Akkor nevessen. ,,|,,
A felső megállónál, még a faluban felszállt egy Junkies-fan gyerek. 10 körül lehetett. Junkies baseball sapka, pulcsi. : )
A Gorsiumba érve hamar a tárgyra tértünk. A Tesco-ban található Don Pepe’s pizzériából (vagy ilyesmi) rendeltünk egy 52 cm-es, XXL pizzát. x ))

Ház

Ma már második ember hívott fel, h hol van a házunk/mennyiért adjuk. !!! Ennek is azt mondtam, h téves. Viszont beolvasta a számot, amit hívott, és télleg a mobilszámom volt!! : O He? Vagy 1), tévesen közölték egy hirdetési lapban a valóban árult lakáshoz tartozó telefonszámot (és az enyémet adták meg véletlen), vagy 2), valaki egy kibaszott vicces tréfát űz velem.

Az akvárium üvege

Matyival ketten beismertük, h nem olvastuk el mára a Rómeó & Júliát. : ) Kaptunk egy egyest, és hétfőn kérdezi Ica tanárnő. Ha nem lesz még, komolyabb következményekkel kell számolnunk. De szerintem meglesz.
Azonkívül léteznek még emberek, akik szintén alig lapoztak bele, és ők jobban megszívják, mert nem ismerték be a hiányokat. :-/ Úgy kell nekik! : ) [pl. Gabica]
Irodalom órán kikéretszkedtem, mert (mitagadás) szarnom kellett. Mostanában valami nem stimmel velem, gyakran fáj a gyomrom, és olyankor nagyon szarul vagyok. Kiértiezt?
Tocok öccse valamilyen verseny vagy sorsolás keretén belül nyert egy Siemens M65-ös (vagy milyen) mobilt, így ingyen odaadta Tocoknak az előző mobilját. Valamilyen Nokia. : )) A mákos! ; ) Mindegyik kb. 40 ezer HUF. Persze egész nap szegény Tocok mobilján lógott Hekk, meg még néhányan. (éppen ezért, ha meg is lesz, nem viszem be az új mobilt, mert nem akarok ezzel villogni. Tudom, h Tocok sem ezért hozta be, csak hát így járt.)
Azt hiszem, kezdem szépnek látni az akvárium üvegét. :-/
(164. nap – ugyanis ma láttam a tanári naplóban, h a Pünkösdöt is beleszámolják)

A rasszizmusról

Nem is oly’ régen, azt hiszem a múlt héten történt, h leszúrtak egy cigány srácot egy karddal, egy pesti buszon. Az ügy nagyjából lecsengett, de megint felvetődött egy fogalom, amivel szerintem az átlagos magyar ember nincs teljesen tisztában, és könnyen dobálózik vele: rasszizmus.
Itt van tehát ez a srác, akit származása miatt testi bántalom érte, méghozzá nem is akármilyen. Abba már bele se menjük, h hogyan lehet egy kardot felvinni egy buszra, mert már ez is abszurdum. De hogy közönyösen továbbmennek és leszállnak az emberek, miközben azt a szerencsétlen ott „ölik”… Érthető, h kard ellen nem szegülhet egy ember. Sem idős, sem nő, sem gyerek, de még egy egészséges fiatalember sem – egyedül. Hogy mi lett volna a száz százalékig helyes cselekvés, azt nem tudom, de én azt tettem volna, h…
A buszról leszállva értesítem a mentőket, majd a rendőröket. Aztán nem elmegyek, mintha mi sem történt volna, hanem tanuskodom. Persze, érthető az is, ha valaki fél ott maradni, de valamit csak kitaláltam volna erre is. (Bár ezzel nem okolhatok senkit sem, elvégre nekem is csak a pofám jár)
A kisebbségi kérdéssel már régóta kezdeni kéne valamit (hogy pontosan mit, azt nem én fogom megmondani). Nem megoldás ugyanis, h amikor történik egy-egy ilyen drasztikus eset, akkor egyszerre X számú egyesület azonnal tiltakozni kezd, és tüntetésére tán azok is elmennek, akik még egy telefont sem eresztettek meg a buszról leszállva. Ez ugyanis álszentség, mű-együttérzés.
Van ugyebár ez a társadalmi célú hirdetés, a roma egyenlőségért. A szlogen szerint egy romának a homlokára van írva, h cigány, de azt nem tudja hova írni, h dolgozik úgy, mint más. Ő ne írjon semmit sehova, inkább némely társa írja ki azt magára, h…
-Nem dolgozik, „Büdös neki a munka”
-A kisebbségi helyzetre fogja, h olyan, amilyen
-Lop, és fehér társait terrorizálja
Mégegyszer mondom, ez nem mindenkire vonatkozik.
Az alapvető probléma a XXI. századi ember kényelmessége. A tudatlan nép úgy osztja fel a hazai állampolgárokat, h vannak a cigányok és a fehérek. Talán egyértelmű (kéne, h legyen), h a helyes felosztás a következő lenne: becsületes és tisztességtelen. Napjaink kényelmes embere azonban a ’fehér’ szót a ’becsületes’, a ’cigány’ szót a ’tisztességtelen’ szinonimájaként használja.
Holott akárhogy nézzük, mi, fehérek sem vagyunk fedhetetlenek. Közülünk is nagyon sokan lopnak/ölnek/garázdálkodnak. Mégis úgy gondoljuk, a fajelmélet alapján felsőbbrendűek vagyunk. (tisztelet a kivételnek)
Bőrünkön tapasztaljuk azonban, h a cigányok is kétfélék, olyanok, mint mi: van a becsületes, és van a tisztességtelen roma.
A megoldás nem Auschwitz-Birkenau; Én aszerint különböztetem meg az embereket, h tisztességesek-e, vagy sem.
Ezek után, ha én egy cigányt utálok, ne mondja senki sem rám, h rasszista vagyok. Ugyanis pusztán az alapján, h cigány, nem különböztetem meg; ha én az adott illetőt utálom, akkor már valamilyen szinten ismerem. És akkor már nem a származása alapján, hanem a magatartása/viselkedése alapján helyezem a saját kis skatulyámba. Ez tehát nem rasszizmus
Rögtön felhozok egy példát: Norbi, a gitáros osztálytársam. Látom rajta, h roma, de nem zavar, mert ismerem. Tudom, h becsületes, h nem lop/csal/hazudik.
Ellenpéldát nem hozok. Sajnos van abból is elég, de legyünk optimisták.
Remélem, mindenki számára érthető volt az eszmefuttatás.
(165. nap)

Szadista állat

Azzal a tudattal mentem suliba, h ez egy elbaszott nap lesz, mivel a péntek általában ilyen. Aztán már első órán kiderült, h nincs Oláhné. x ))
Innentől minden stimmelt is. Tocok mobiljával felvettük, ahogy Matyi szadulja az énekkönyvét, majd később Hekk rajzkönyvének kivégzését is rögzítettük. : )) Angolon a táborról beszélgettünk tanárnővel, de én nem fogok menni. 16 000 HUF-ért Elzába? Hát nem, köszönöm. : )) Inkább félreteszem gitárra. Zsuzsa tnő is mondta, és én is sajnálom, h Dettit meg fogom bántani ezzel a húzásommal, de én 16 kilót nem fogok kifizetni ezért a táborért. Ez az egy bánt csak. Meg hát maga Zsuzsa tnő is sajnálja, h nem jönnék.
A negyed 4-es sárosdival bemegyek, aztán veszünk telefont. Jólesz. (lekopogom) : )
(166. nap)

Zastava-blog - a Beteljesedés

10-kor keltem. : )
Kb. fél óra múlva Davechez mentem, ahogy azt megbeszéltük. Beüzemeltük az Infrát, úgyhogy egy csomó csengőhang és kép került a mobilomra. A SonyEricsson jobb alap képeit átküldtem Davecnek.
Otthon ezután is keveset voltam, kicsit alakítgattuk a Búsulót Adrival. Aztán egyszercsak betoppant Martin, akinek nagyon megtetszett a telefon. : ) Segítettünk mamának a ház körül, aztán elmentünk Davechez. Megvártuk Hekket, aztán elhúztunk a pizzériába (Martinnal ketten 950 Ft-ot hoztunk). Ettem egy tiramisu-sztracsatella fagyit, nem bírtam ellenállni. ; )) Nagyn finomra dolgozzák. : )
Mentünk aztán MTH-ra is, ahol Nikivel is találkoztunk. Rávettük, h álljon be a kapuba. : )
Már 5 után jártunk, amikor a hintához vettük az irányt. Megérkezve készítettünk egy-két kisfilmet a hájtek géppel. : )
6 után értünk csak Martinékhoz. Martinunk megkérdezte Sándort, h megyünk-e a Zastavával. Milánnal mi persze eléggé kétesen értékeltük, h Martin meglepő magabiztossággal állította, fél óra múlva indulunk. Need For Speed II.-t játszottunk, aztán Milán a hálón COD-ozott. A fél órából egész lett, de akkor aztán azonnal munkához is láttunk. : ))
A Paudits-srác és a barátja egy rally autót vittek el, aztán annak helyére betoltuk a Zastava útját álló piros Ford-ot. Ezután én jöttem, előrébb álltam a Zastavával, és Sándor fújt a baloldali kerekekbe. (Milánnak nem ment az előrearaszolás, a szűk hely frusztrálta).
Sándor foglalta el a vezetőülést. Martin mellette, Milán Martin mögött, én Milán mellett, mi ketten hátul, értelemszerűen. A Vásártérre fordult be. Martinnal helyet cserélt, az övé volt a megtisztelő feladat, h elsőként vegye át a stafétabotot. Az indulás-megállást gyakorolta, először nagyon nem ment neki. A kuplung nagyon fent fog, ez nehezített a dolgunkat. A gázadásra is nehezen éreztünk rá; Martin nagyon sok gázzal indított, aztán a kuplung felengedésekor visszavett a gázból is, és megugrottunk, lefulladtunk. Aztán sikerült elindulnia, de a lelassításnál lefulladt. Nem tudta, h a kuplungot is kell nyomni. : ) A gyakorlat végén nagyon ügyesen vezérelte a gépet.
Ezután én kerültem a kormány mögé. Nem sikerült jól az indulás. Nem mertem sok gázt adni, féltem a nagy lendülettől. Annak idején én vezettem már teherautót (!!) is egyedül, de az sokkal könnyebb, magától értetődőbb volt számomra. Komplett Ady-kört le tudtam nyomni egyedül, póttal (igaz, apa a jobbos ülésről figyelt rám), amivel fordulni is nehéz. Volt, amikor 9. sebességbe is beváltottam, ami kb. 70 km/h-t jelentett. : ))
A Zastava azonban nem adta magát. Nehezen tudtam kezelni.
Visszafele Milán ment, igaz, Sándor fordult meg. Meglepően jól nyomta az unokabátyám. : ))
Terepváltás következett. A salakútról átmentünk a fűre. Sándor kiszállt, odament a pónilovat sétáltató (hülye kifejezés : )) Pató becenevű emberhez, így egyedül körözhettünk a járgánnyal. Óriási volt! Elsőnek én mehettem vele. Jobban indultam, mint addig, a kezdés után már simán vezettem. Aztán Martin váltott fel, Milán, és újra én. Így mentünk sorban, egyre ügyesebben. Martin gyengeőrültként vezet… : )) Sok gázt ad. A lefékezésekkor is megtréfál minket… Egyszer beestem a két első ülés közé… : )) Aztán, amikor kiszélesített köröket mentünk, Martin sok gázzal kanyarodott, de keveset kormányzott, így kb. másfél méter választott el minket az ároktól…
Gyorsan repült az idő, sajnos. Egy biztos, vezetni kurva nagy élmény!

Foci

Elmentünk a megyei döntőre Bicskére, elvertek minket, mint a lábtörlőt. : ))
(169. nap)

4 perc 39 másodperc

Minden korszaknak van valami tipikus kezdése, mindenben van valami, ami a nagy „első”.
Írtam már dalt, egyet-kettőt, de az Aki játszik című alkotásom az igazi, első dal. Bár az Utálom azt, hogy… előbb lett készen, azaz félkészen, de az Aki játszikhoz készült el elsőként a számítógépbe írt dob- és basszusalap, és ezzel együtt gitározva és „énekelve” rögzítettem is, majd lemértem. 4:39 : ))) Van benne egy nyolcütemes szóló, azaz valami improvizált szar. Szólót még az életben nem írtam, de megtörténik majd ez is. : ) És azzal együtt fogom egyszer felvenni, de úgy igazán profin.
Egyelőre nagyon szedett-vetett (vagy milyen), de tetszik. : ))

Idézetcsokor

”Aki bízott bennem, átvertem, megcsaltam, akit szerettem…” - Junkies
”Nem lesz megható
A síromon álljon ez a pár szó
Itt nyugszik egy semmirekellő
Mihaszna, züllött naplopó!” - Junkies
”Tudom, lennél a helyemben
Pedig zűrzavar van a fejemben” - Junkies

Szexi tanárnéni

Hirtelen eszembejutott Matyi zenéje, amit mutatott a táborban... "Tanulok, írok, elfáradt a kezem
Ránéztem a tanárnőre, dugáson járt az eszem...
Szexi tanárnéni!
Szeretnék kefélni!
Megmutatni, hogy dugom...
Ketten a sötétben
Egymásnak ölében
Megbukni nem fogok..." x DD

Azt mondták, +6ó

Elmentem a szerenádhelyettesítő estre. Odafele KisSanyiék rohadt ebe kimászott a kerítésen(!!!), és kisebb sprintre kényszerített. Kurvára befostam… Kis rohadék. : )
A partit nem részletezném, minden lezajlott ügyesen, a lányok sírtak, a fiúk röhögtek. : ) Én meg feszengtem „szép ruhában”, holott legszívesebben kockásingben mentem volna ide is. ; )
Azért az jópofa volt, amikor a mécsestől lángra lobbant egy szalvéta… x DD

Helyzetjelentés

Nos. Egy kis publikusság.
Délelőtt lezuhanyoztam, és hajat mostam, mert jó kedvemben erre volt kedvem így hirtelen. : ) Azonkívül este nem volt már erőm a hajmosáshoz, ezért délelőtt esedékesnek bizonyult ez.
Mostanában sok gitártéma kóborol a fejemben, de a jelenlegi három megkezdettből csak egy forrt ki igazi dallá. (Aki játszik) Délelőtt egy – hangulatommal ellentmondóan – komor szám megírásába kezdtem, a Néha jó c. szövegemet alapul véve. Egyelőre a bevezetés van basszus- és elektromos gitárra megírva, plussz egy nagyon találó dobalap, szerintem ezt fogom használni később is, mert találó. Megfigyeléem szerint mostanában már nem csak akkordokat használok, hanem – ahogy a profik – az akkordokat jellemző dallamsort. Remélem, nem vétek kezdőként csúnya hibákat, bár visszahallgatva a playback-et, stimmelni látszik az egész. (Kerültem a disszonáns vagy milyen hangközöket, a basszus és a szoprán egymással ellentétesen mozog, asszem így helyes, stb.)
Megjött Martin, bemutattam neki, mint elméletileg leendő basszerosomnak az elképzelést, nekem úgy tűnt, h nem tetszik annyira neki, mint nekem. : ) Hallgattunk System-et, annyira megszerette a B.Y.O.B.-t, h szeretné, ha majd a zenekarral játszanánk… Huhh. : ))
Gondolkoztam kicsit, és arra jutottam, h legközelebb, ha lemegyünk a szégyensüllyesztőbe (nem, nem a kocsmákra, most a diszkóra gondoltam ; )) meghívom Dalmát is, mert a ballagásunkat ünneplő bulin nem volt jelen valamiért. Szerintem nem esett jól neki, h senki sem foglalkozott azzal, h jön-e egyáltalán.
Martinnal aztán elmentünk ebédért, meg itthon ettünk halat. : ) A szálkákkal küzdöttünk, ezen nevettünk párszor. Elméletileg már vissza kellett volna érnie hozzám, de lehet, h nem engedték el. Pedig meghívtam volna fagyizni. ; )
Felvettem a tavalyi napszemüvegem. Kicsit romlott az állapota, kinyúlt kissé, de annyira szeretem, h nem cserélem le.
Üdvözöllek a Mátrikszomban!

Vége!!

8-kor keltem. 9 előtt nem sokkal (2 perccel kb.) elindultam az évzáróra. Ünneplőnadrág, rövidujjas, fehéring; tornacsuka, és csuklószorító. x DD Háháá!
Az ünnepély elejéről lekéstem. Hihi. : ) Mindenki felfigyelt a tornacsukára, de csak a diáktársaim merték megemlíteni, a tanárok már egy szót sem szóltak. : D A műsor megint érdemtelen szar volt, amolyan helyi tradíció szerint…
Az osztályban visszakaptunk mindenféle ereklyét, önjellemzéseket, okleveleket, stb., és végül a bizonyítványt. 3,85-ös átlagot kerekítettem évvégére… 26 nap hiányzás, amiből 4 igazolatlan.
De ez mind-mind lényegtelen, eltörpül a tény mellett, h…
Megszűnt a jogi (és ezzel minden más) kapcsolatom a Seregélyesi Általános Iskolával! : )))
Ahogy az utóbbi időben egyre gyakrabban elhangzott: volt közünk, nincs közünk.

Égni vagy égni

Fél délben eltekertem anyám bicajával Davechez, már várt ő és Hekk. Tankönyvet égettünk. : )) Kis gázolaj, ügyesen figyelve mindenre. Nem is történt semmi baj.
Délután első részében Martinnal voltam. P(rince) O(f) P(ersia) 1 (SOT – Sand of time)-ot játszott, megvette 1500-ért eredetiben. : ) Az anyja szolidan átküldött minket hozzánk, mert vendége volt és zavartunk. ; ) Mi jókisgyerek módjára átjöttünk.
Adrival hármasban pofozgattuk a játékot (Búsuló). Nem sokat, de haladtunk, az első kocsmajelenet már-már teljesen kész.
Martin mobiljára (Nokia 3510i) letöltöttük a Splinter Cell PT egész verzióját, 750 Ft-ért, meg a Csapda Tourist csengőhangját 500-ért… ; ))
3 óra után megérkezett Hekk és Davec, lementünk focizni, de Davec rossz hangulatában volt valamiért. Este nem is mentünk hát a parkba sem.
És most, miközben ezen sorokat írom, Dalma és Niki csörget, és csörgetem őket. Most nem olyan aktívak, ők kezdték, de nem csörgetnek már vissza igazán. Nikivel váltottam két sms-t, vagy egyet? Nemtom. Mindegy is, szerintem megint együtt vannak valahol és unatkoznak. ; )
Más. Ma is megírtam egy új dal vázlatát. Ez a mai pörgősebb, 280-as tempóval… Főként akkordozásra épül, most nem szaroztam a dallammal. Így már három kész dalom van. Alakul.
Meg kéne tanulnom szólót írni. A Néha jó 4 perc 27 másodpercig van megírva, lemértem. És még kell a szóló, plussz egy verse, meg a végére egy extra rész, majd kihalkulás. Szerintem nagyon hosszú lesz, legalább 6 perc… :-/ : ))) Ihaj!

Röhej az F1-ben

Amit most nyomon követhetett a néző, az egy kabaré volt. Igaz, senki nem nevetett rajta.
A Michlenne (vagy hogy is írják…) bejelentette az alap tényt, miszerint veszélyes a pilóták testi épségére, ha az elküldött garnitúrákkal versenyeznek. Ez a húzás felelősségtudó döntés volt, mert mint tudjuk, „…hazudni könnyebb, mint hibát ismerni el…”.
A műsor, amit ez után lenyomott az FIA, az egy röhej, egy szánalmas röhej… A ’mislen’ felajánlott egy új garnitúrát, egyenesen Franciaországból, de ez szabályellenes, és nem fogadták el.
Ehelyett felvetettek több „fantasztikus” ötletet: lassító kanyarkombináció a dőlt kanyarba (inkább nem mondok semmit…); 1,5 Bar-ra fújt kerekek, ami azonban esélytelenné tette volna a mislenes autókat.
Bár utálom a Ferrarit, valamilyen szinten megértem, h nem mentek bele a lassítós ötletbe, ami amúgy is nagy gyíkság volt… :-/ Végre nekik állt a zászló, persze, h nem mentek bele.
Elindult a verseny, végignéztem. 6 autó versenye, sörös és vizes flakonok, üvegek, dobozok közt.
A versenyzők, a nézők, a csapatok… A mislen és a Bridgestone… Mind-mind nagy vesztesei a napnak.
Véleményem szerint azonban egy hatalmas (erkölcsi) vesztese van csak a botránynak: az FIA. Szerintem, ha engedtek volna a mislen kérésének, ha picit félretették volna a fenenagy szabályaikat, akkor nem állt volna elő ilyen kaotikus helyzet.
Akkor nem lettek volna elégedetlenek a nézők, mert megkapták volna, amiért kifizették a hatalmas kest…
A dobáló nézőkkel nem értek egyet, viszont az vesse rájuk az első követ, aki több tízezres jegyárat kifizetve nem vesztette volna el a fejét, hiszen a seggét törölhette volna ki a jeggyel, mert szart sem kapott a pénzéért cserébe… És persze, h nem gondolt mögé a dolognak, mikor a keze közül folyt ki a pénze. Hát… :-/
Mindenesetre ma is tanultam valamit: a világ nagyon szélsőséges.

A kép az [origo]-ról származik

Adatkábel

Vettem adatkábelt Dunaújvárosban, mert voltunk allergiakontrollon. Kaptam új gyógyszert. : )
A kábelt egyelőre sehogysem tudtuk üzembe helyezni Milánnal. :-/

Beiratkozás

A háromeld 9-es dunaújvárosival elmentünk beiratkozni. Anyámnak jönnie kellett, Adri meg csak úgy eljött velünk.
A könyvtárnál szálltunk le, tudtam az utat, próbaképp én vezettem a családot. : ) 15 perc alatt kényelmesen, feszített tempóval 10 perc az út-. A beiratkozás a 2. emeleten volt, hamar lezajlott. Az eddig látott leendő osztálytársaim rendesnek tűnnek, bár sok a plázacicus is. Összesen 3 fiú társam lesz… : ) Háremség! : D
Hazafele a sorompó pont előttünk romlott el, így a busz egy kígyózó sor elejébe került (még szerencse, így hamar kijutottunk).

Helyzetjelentés II.

Terveim szerint megszerzem az Elasto Mania teljes verzióját, és beszállok a Magyar Ligába. : )) Nemzetközi és multiplayer versenyekbe nem avatkozom, mert nem vagyok megrögzött Elmás, viszont… A Magyar Liga, na az izgalmas lehet. : ))
Martin kölcsönadta a ’Csapda A Legjobb Mérgek válogatás CD-ket, mert elkérte Dóriéktól. Mostanában ritkábban hallgattam TCS-t, talán újra rá is kapok? : D
”Alattam a föld van és fölöttem az ég
De eljön az én időm ma még!”
Nekiláttam a Majdnem másfél c. dalom hangszerelésének pontosításának. Írtam egy néhol egész frappáns szólót is bele.

Kukorica

Négyen unokatesók elraktároztuk ládákba és zsákokba a TSZ-től hozott 650 kg-nyi kukoricát. A végén Martint szekáltuk, mert hasznavehetetlennek minősült. Nem is. ; ))

LazaMárk

Fru: Egyébként hogyhogy ilyen laza lettél mostanában? Alsógatya kinn...
Én: Jaj, ez azért van, mert ez ilyen nadrág, mindig lecsúszik rólam. [és ez tényleg így van, viccet félretéve]
Fru: Persze, én is ezt mondanám... De nekem tetszik. : )

Elasto Mania

Megvan az Elma teljes!! : ))) Épp most töltöm le.
Ezután bevetem magam a Magyar Ligába. Háháá!

Álmok több felvonásban

Egy: Valami kiképzésen vettem részt, volt fegyverem, mindenem. Voltak kommandós társaim, kicsit a Kántersztrájkra hasonlított a dolog. Egyet leszedtem távcsővel, de a többiek csak álltak és néztek, h milyen hülye vagyok, ez csak egy próba. : )
Kettő: valami hihetetlen palotában voltam, kicsit Prince of Persia 2 beütéssel (ma minden álom a játékokhoz kötődik?). Egy számomra eléggé beszámíthatatlannak tűnő faszi volt a házigazda, kicsit féltem.
Három: Na, ez volt a legparásabb… Davec, valaki (talán Gabica) meg én ültünk a tornacsarnokban, és néztük, ahogy az egyik lámpa szikrázik, egyre erősebben, aztán füstöl, majd füstölt még más is. Sötét volt már, csak az utcai lámpák égtek, aztán felkaptuk a gitárokat (amik nemtudom, hogyan kerültek oda), kirohantunk, és mivel Davec hátul futott, kicsit megégett abban a robbanásban, mellyel az egész épület szarrá porladt. :-/ Aztán felébredtem, és megnyugodtam.

Publikusság a népnek

Kicsit újra összefoglalom a publikusbélogba is azt, ami mostanában zajlott itt.
Továbbra is irogatom a zenéim és a szövegeim, párosítgatom, ami sikerül, ami nem, azt meg hagyom pihenni.
A játékunk, a Búsuló halad, mostanában egészen szépen.
Az Elmában is nyomulok, már majdnem végigtoltam, amint értékelhető időeredményt produkálok, bejelentkezek a MEMO oldalra is.
Jelenleg úgy áll a bál, h elképzelhető némi szűk magánéleti változás is, amiről (babonás parázásból) még nem sokat árulok el, de ha megtörténik, amire gondolok, akkor azt publikus bejegyzésbe (is) foglalom.
Kicsit felmászok FTP-vel is a tárhelyre, pofozgatok egy-két dolgot, talán linkeket, ezt-azt. Vagy csak szétnézek, ahogy szoktam. ; )

Izé

Izé-. Ez csak azért van itt, mert véletlenül kétszer posztoltam egy bejegyzést, és lusta vagyok bemászni az adatbázisba, h kiszedjem ezt. Amúgy jól vagyok. : )

Hinta

Az élet egy játszótér, egy hinta. Egyszer fenn, egyszer lenn. Én rossz hintába ültem, nekem csak a lent jut.
: )

Mert így működik a világ

Bassza meg az össze hülye!
Meg mindenki más is...

362 napja megy a blogom, és pont 362 bejegyzés van benn... 100%-os napi átlag! Ezigez! Jól fosom a szót...

Amszterdami caffe

So I say ne aggódj, legyél happy
'Cause the others, really nem a Te dolgod
Forget the összes shit, ami gátol
The life goes away úgyis magától

Ne hidd el, hogy hajtanod kell the money
Ami nélkül lehetetlen már the life
You are not god, nothing nincsen
Amit nem kahatnál for free

Mint a birds on the sky
And the flowers on the rét
Not fél, mégis él
Gettin' úgyis, hogyha nem kér

Szóval ne parázz, live today
Forget the okosak what dumálnak
Who mindig a homokba fúrja a face-ét
Vívja csak ő a stupid kis fight-ját

Saving-e somebody on the égen
Or we just lebegünk itt a létben
Who the nagyobb marha, aki wanna belive this
Or az aki the egészet leszarja

If you le vagy törve, get up with egy adag
Amsztedrami caffè yourself

"Úgy akarom, ahogy lesz!"

A végére értem Moldova György A pénz szaga c. riportkönyvének, mely a ’80-as évek kamionozásáról ír átfogóan. Rájöttem, h a rendszerváltás óta alig javult a magyar fuvarozás, az alapelv ugyanaz: úgy akarom, ahogy lesz! Mert úgysem úgy lesz, ahogy akarom…
Talán a géppark kicsit modernebb lett, de a fejetlenség, az „oldd meg, Te vagy a sofőr!”, a fejesek hanyagsága azóta is töretlen.
„Könnyű magának, szomszéd, maga kamionos!” – aki jól keres, de minden forintért duplán dolgozik meg.

Hírek a’ életemből: hajam hátul már olyan hosszú, h végülis copfba foghatnám. ; ) Elől is kezd visszanőni, aminek külön örülök.
Ma lementünk focizni az MTH-ra, Milán, Martin és én. Martin azonban vmiért szar kedvében volt, és hazaindult (mindezt akkor, amikor már a teljes utat megtettük…). Milán visszahozta (szó szerint), de mivel hajthatatlan volt, vele mi is hazacaptattunk. :-/
Sokat halad a játék, amit csinálunk. Ez jó hír, teszek fel ide is egy képet, ha minden igaz:

Holnap veszünk sátrat az Auchan-ben, én megtoldom egy hálózsákkal is. Így tud menni Adri madarásztáborba, kijutunk az EFOTT keddi napjára, és nyaralni is mehetünk valszeg, ötletesen kempingelni. Hogy ez utóbbi mikor és hogy, az nagyban múlik anyám szabadságán; mert egy könyvelő ugye azt nem veheti csak úgy ki.

Kerítés

Délelőtt főként játékot szerkesztettem, ma is aránylag jól munkálkodtam benne. Fél 11 felé szólt mama, h Milán a kerítés festését készíti elő, mi meg zenét hallgatunk, hogyan van ez. Csak ő épp azt nem tudta, h Milán természetéből eredően egy árva szót nem szólt, h megjött, mi meg nem hallottuk… Mindenesetre beálltam segíteni neki, aztán délben jött Sándor, h ebédeljünk meg, és folytassuk…Egy óra felé újra nekiláttunk, de háromeld 2-kor telefonált anya, h menjünk be a negyed 3-as busszal, mert megvesszük a sátrat.
Odafele Somorai Krisztiánnal beszélgettem, volt osztálytárs, még hatodik után ment be Fehérvárra 6-os gimibe. Az iskoláról beszéltünk.
Mire beértünk, egész hideg lett. Anyánk már várt minket, a 15-ös helyijárattal kimentünk az Auchen naaaagyáruházba. Az időnket jól beosztottuk, megtaláltuk a sátrat és nekem hálózsákot is, még egy szelet pizzát is ettem.
Befele már esett az eső, a csuklós járaton velünk szemben a csuklóban egy kövér faszi állt, nagyban teremtette magának az amerika-fílinget, kólát tartott a bal kezében. Időnként meglötyögtette az italt, majd kortyolt belőle, és megállapította újabb lötyögtetéssel, h mennyit ivott belőle.
A Piac térnél még elcsíptük a kecskemétit. Később futott még az esőben két cigánylány.
-Merre megy? Sárosd felé?
-Arra. – a sofőrön látszott, h le fogja koptatni őket. Csak az egyik, a fiatalabb lány jött fel.
-Akkor két diákot kérek!
-Igazolvány?
-Azt nem hoztuk magunkkal.
-Akkor leszállsz.
A lány már sejthette, h elutasítja a sofőr, mert az igazolvány kérése után már meg is fordult. Lefelé valami cigány átkot mormolt, vagy csak káromkodott.
Az úton hatalmas sugárban verte ki az első kerék a vizet az útról, a kisautók szinte a szélvédőjükre kapták a vízsugarat. Jánosmajor felé elaludtam. : )

Egy éve fosom a szót!

Pontosan egy évvel ezelőtt indítottam útjára ezt a bélogot. Azóta szereztem némi rutint ebben, mert a kezdeti bejegyzések nagyon szarul sikerültek. : )
Mit is mondhatnék? Hosszú elemzést kéne írnom, h mi történt velem, de mivel "semmi sem változik, ugyanúgy marad örökre", ezért csak egyet mondhatok, ami biztos: unicum.
És hogy szolgáljon is e bejegyzés valami hír értékkel, bejelentem, h fáradtan, álmosan 02:40-kor elmegyek zuhanyozni.
Amúgy kaptam Adritól egy hajgumit, úgyhogy összefogva fogom hordani a hajam. Hadd nézzenek az emberek, ha zavarja őket!

Nincs más hátra, mint előre

Korán kezdtük a kerítés sikálását, kb. 10 órakor már jött is Milán. Rosszabb idő volt, mint tegnap. Én egész délelőtt, ha meg-megálltunk pihenni, a zenét baszogattam, h valami Junkies, vagy esetleg Audio CD-s ’Csapda eljusson oda előre, a fülünkig, de a hátsó szobából sehogy sem sikerült. Aztán a CD-lejátszót előre hoztam az első szobába, és úgy már valamit hallottunk a Tankológiából, de a szél és a zaj sokat elnyomott belőle így is.
1 órakor ebédidőt tartottunk, kajálás után a szabadban gitároztam. : ) Mikor Milán visszajött, már csak ímmel-ámmal ment a meló, sokat hülyéskedtünk. Kitaláltuk, h feladunk egy hirdetést, kiplakátoljuk, h vállalunk kerítésfestést. Jól aláígérünk mindenkinek, aztán keresünk egy kis pénzt. : )) A másik „találmányunk” a Zastava beindítása volt. Eredetileg az udvarunkban parkoló Skodából akartuk kivenni az aksit, Szél Laci bácsitól meg is kérdezte anyám telefonon (kérésünkre), és beleegyezett, viszont a Skoda 120L számunkra egy rejtély. Eleve alig találtuk meg a bal hátsó ajtóhoz rejtett motorfedél nyitókallantyút… :-/ : D Aztán az aksit nem találtuk, és elmentünk inkább benzinért. Közben Sándor hazahozta Martint, mire visszaértünk a naftával, már otthon várták Milánt. Ő vissza is futott hozzám, h menjek át, mert bár van három akadálya, h kimenjünk, mégis mindegyik megoldhatónak tűnik. Az első akadály, az aksi, volt a legcsekélyebb, csak kicsit kellett győzködni Sándort, h kivehessük egy Wartburgból. A második probléma, h két önerőből mozgóképtelen járművet (VW Transporter, Nissan terepjáró) ki kellett tolni a Zastava elől. A harmadik kérdéses pont… Sándor. : ) De ő győzködhető, csak okosan kell érvelni nála, mert cseles ember. : )
Kihívtuk Martint is, sikerült eltologatni jól az autókat, egy kövér, rendkívül humoros ember segített, rendes tag. : ) A kerekeket felnyomtuk kompresszorral, betöltöttük a benzint, és vártunk. 8 óra után már indultunk volna, mikor jött egy BMW… :-/ Később viszont tényleg kijutottunk. Sándor vitte ki az autót, Martin, Adri és én ültünk bent, Milán pedig a biciklit vitte, mert Sándornak még vissza kellett jönnie dolgozni (ezért volt kétes, h mehetünk-e). Volt minden… : ) A végére annyira belelendültünk, h bebasztuk 4.-be is, ami azért nem kis sebesség, kb. 70-80 km/h. Mindenkinek volt valami hibája; Milán és Martin nagyon jobbra vitte az autót, sebességváltáskor a váltót nézték; Martin és én túl nagy lendülettel indultunk; Milán túl kicsivel. Én induláskor túl lassan engedem fel az elején a kuplungot, Martin szinte csak kaparó kerékkel tud indulni, de nagyobb baj, h rettentő komolytalan, végigröhögi az utat, amikor vezet.
Egoista, elfogult véleményem szerint nekem megy a legjobban az összképet tekintve a vezetés. Persze ebben biztos szerepet játszik, h apám megtanított teherautót vezetni.
Annak idején úgy mentem komplett Ady-köröket, h megboldogult apám az anyósülésről adta az utasításokat, ha valami nem ment. És nem fulladtam le szinte soha, könnyebb volt vezetni a nyerges, kb. 14 tonnás Scaniát, mint a Zastavát. : )

Füst, égett gumiabroncsszag

A tegnapi és mai nap hasonlított egymásra. Délelőtt ugyanúgy kapartuk milánnal a kibaszott kerítést, délben ugyanúgy gitároztam a szabadban. Viszont én mentem ebédért, és találkoztam Kajossal, Tukánnal és a kisTukánnal (az öccsével), majd még velük együtt Rékával és Fruval. Rékával megbeszéltük, h megyünk szombaton újra az éjszakába, viszont figyelünk egymásra és nem rúgunk be. : )) Nagyon rendes volt, lehet, h amikor közösen bebasztunk, összecsiszolódtunk.
Délután már festhettünk, az első szektorral készen vagyunk.
Durván 3 és fél, 4 órás várakozás után kimehettünk a Zastavával. : )) Háháá!
Vittünk négy elhasznált gumit, mármint abroncsot ; ), amit aztán ügyesen szlalompályának használtunk. Az első körön figyeltek minket, Tündi és Sándor. Amikor egyedül maradtunk, ráadásul Adri sem volt, bedurvultunk. ; )) Szűkre vettük a szlalomot, kaparó kerékkel indultunk, és már legalább 80 km/h-ig kihúzattuk a gépet. Egy alkalommal elmentünk az Y-fordulási pontunkon túl, kicsit gödrösebb, traktorjárta földút jött, ami a sárosdi útra vitt ki. (A falu kivezető szakasza ez, itt már javában döngetnek az osztrák vendégmunkások is.) Én vezettem, Milán fordult, majd megint én.
Martin és Milán feldöntötte a gumibóláykat egy alkalommal, Martin kissé ráfutott, és megdobta az autót a gumi… Hát… : D :-/
Videóztunk a mobilon. : ))
Csináltunk „rendőr-kanyarokat”, amikor visszaértünk, tehát a vásártér bejáratánál 1.-ben kanyarban fokozatosan növelt gázzal szinte kifaraltattuk a hátulját… : D
Kegyetlenül zúztuk a járgányt, holnap (ha mehetünk) finomabbra kell venni a figurát…

G8, Gyurcsány-Orbán, London

Kifejthetném a véleményem, de már lassan belefáradok. Ha így haladunk, fejünkre szakad az ég, de nem baj, mert még tapsolhatunk hozzá.

Time

A mai nap – úgy tűnik – az idő körül forog. Több értelemben is.
Egyrészt pocsék, esős-saras időjárásunk van itt a Mezőföldön, de a Híradóból látom, h ez még szerencsés zuhé az Alpokaljához képest. :-/
Ennél sokkal jobb, h (mivel már megvannak az időeredményeim), újrapróbálkozok az Elma regisztrációval. Kíváncsiságból megnéztem a regisztrált játékosok időeredményeit, összeadtam a saját eredményeim, a végeredmény 1 óra 17 perc 49 másodperc, amiből azóta faragtam kb. fél percet. Ezzel az eredménnyel, ha sikerül 1 óra 17 perc 9 másodperc alá szorítanom az időm, a 255., ha nem sikerül, 256. leszek a MEMO ranglistán. : ) Nem túl jó, de ahhoz képest, h nemrég Elmázok csak, bőven nem rossz. Vagy izé…
Felvettem és lemértem két dalom időtartamát; az első, a már korábban rögzített Aki játszik, ám kiegészítettem egy introval, és így vettem kazettára, dob- és basszusalappal, gépbe írt szólóval, akusztikus gitárral, énekkel. Ugyanilyen körülményekkel rögzítettem az Egy fecske nem csinál nyarat c. dalom is, a szólója kurvára tetszik, nagyon elfogulttá váltam megírása közben. : ) Az előző dal introval már 6:03, míg a ’fecske’ 4:33 hosszúságú. Háháá! : D

Karesz

Ez a nap is úgy indult, mint az átlag. 8-kor kelés, bumeráng, emilcsekk, elma. 9 óra előtt nemsokkal azonban csörgött a telefon.
Karcsi, apa volt munkatársa szólalt meg a kagylóban.
-Most errefelé dolgozom, átmegyek a falun, ha gondolod, velem jöhetsz.
Gondoltam. : ) Megegyeztünk abban, h felhívom anyámat, majd ha visszafelé elhagyja Jánosmajort, felhív, és megmondom, mehetek-e. Mehettem. : ))
Fél 10 körül hívott is. Éreztem, h késésben vagyok, Jánosmajortól már alig 3-4 perc az út a Greiner épületéig (polgármesteri hivatal mellett), nekem készülődéssel együtt kb. 8 percre van szükségem az odaérésre, így futottam egy kicsit. Kicsit… Végig. : ) A kereszteződésben megláttam a kék Scania-t, majd a Greiner előtti placcon félreállt, és felszálltam a kamionba, újra. : ) Először furcsa volt, nagyon rég nem ültem teherautóban. Karcsival azonnal beszélgettünk az aktuális dolgainkról, hova megyek tovatanulni, mi a helyzet Adrival, anyuval, mamával; mit csinálgatok mostanság, stb., stb. Szabadegyháza előtt ő is mesélni kezdett. A tehergépkocsi-vezetők körében sajnos megszokott panaszkodást hallhattam tőle. 2003 óta csak romlott a helyzet: a rendőrök, a pacskerosok még többet baszogatják őket, a fizetés ugyanolyan, a meló, a fogszívás, a körömrágás, a stressz sem változott. Kínjában mosolyogva újságolta, h próbálkozott külföldön is.
-Megérte?
-Hát… Amennyivel többet kerestem, annyival több volt a rezsim is. Kint is kellett vennem ételt ugyanúgy, ráadásul ott drágább is minden. Aztán végül itt kötöttem ki újra, ebben a kis kék Scaniban.
Perkátáig ki sem fogytunk a szóból, ott először szusszantunk a folyamatos beszédből csendbe lépve. Az adonyi út és a 62-es kereszteződésében újra megélénkültünk.
-Az a baj, hogy már Zoli hozzáállása sem a régi. (Zoli a főnök, aki ezen túl rendkívül jó, emberi főnök) Ezeket az autókat már régen le kellett volna cserélni. A feketén (fekete Scania, apám volt autója, amit még én is vezettem) most esett szét a difizár, azzal is csak a baj van már. Két-három évvel ezelőtt, mikor behozták ezeket az autókat, jók voltak még, de megviseli ezeket is a napi 600 km, a hajtás, a súly. A jó állapotuk két év ilyen fokozott használat után a múlté.
A munka is kevés, mint kiderült.
-Mostanában mindenki több teherautót vesz egyszerre. Ismered az M. Ferit, nem? Na, most vett 3 MAN-t. Vagy van, aki vesz 10 autót egyszerre. Sok az autó…
-…Kevés a munka.
-Így van. Többek közt kell szétosztani az eddigi melókat is. Pár éve mentünk 800 km-eket naponta. Volt olyan, hogy elmentünk apáddal, és nap végére azt sem tudtam, az ország melyik részében vagyok. Ma, ha csinálunk egy napra 4-500 km-t, akkor az már jó napnak számít.
Az adonyi út nagyon jó minőségű, mivel alig pár hónapja újra leaszfaltozták-.
-Ezt is mi csináltuk. Az M6-os építésére járó autók tönkretették az utat. Időben még így is jobban járunk, mintha elmennénk Dunaújváros felé, ráadásul ott van sok rendőr. Meg a gázolaj szempontjából sem mindegy…
Szóba került a túlsúly, ami ma is uralja a szakmát.
-Régen a megengedett 27 helyett 35 tonnákat vitt mindenki. Max. 40-et. Ma még jobban túlvállalják magukat a sofőrök. Én már ezt sem szívesen hozom el (35 tonnára becslem a rakományunkat), hát még aki 45-47 tonnát pakoltat fel! Már ezzel is meg kell gondolni, ha fékezni kell, hogy mi merre hány méter. Hát még azzal! Azzal fékezni nem is lehet, csak lassítani.
-Mi készteti akkor őket arra, hogy ekkora súlytöbbletet vállaljanak? Ennyivel több pénz ez? Megéri?
-Nem tudom igazán. Nézd, ha a pacskeros megfog, így is, úgy is elúszik 400 000 forint. Ezzel ugrik a túlsúlyból származó havi plussz. Ha egy hónapban háromszor-négyszer elkapnak, szinte az éves bevételed dobhatod ki az ablakon. Krisztiánt is megfogták a napokban.
Elértünk az M6-os építési területére. Nagy homokbuckák, feltúrt terep, sáros, poros, rongált út.
-Tönkreteszik az utakat az autók, amik új utakat építenek. Így mindig van munkánk, ez amolyan körforgás. – fejtette ki Karesz.
-Csak az a kérdés, megéri-e.
-Majd úgyis mindenki felmegy a sztrádára, és ezek az utak el lesznek hanyagolva. Ha már nagyon súlyos helyzet alakul ki, felújítják ezeket is majd, de addigra megint elpatkol pár ember rajtuk… - mondta lemondóan, kritizálva. Kár, h igaza van…
Adonyon lassan mentünk át, Karcsi visszafelé elmagyarázta, miért. Az egyik kereszteződésben megláttunk egy rendőrautót, vagy 3-4 rendőrrel. Megpróbáltunk észrevétlenül átsurranni a kereszteződésen. Karcsi még az „átlopakodás” után is kémlelte a visszapillantót.
-Akkor lesz még szerencsénk, ha ezek utánunk jönnek túlsúly miatt. – jegyezte meg ironikusan. Higgadt, jófej srác, még ha keserű szájízzel beszél is a szakma szomorú helyzetéről.
Valódi szerencsénk volt; nem jöttek a nyomunkban-.
A 6-os útra értünk. Egy utánfutós, telepakolt lada és nem idén barnult gazdái vesztegeltek az út szélén, valószínűleg defektjük volt a „póton”.
-Nem bírta a 10 tonnát a ’futó? – mosolygott Karcsi. – Ebből még akkora baleset lesz, hogy ihaj.
Nem sokkal később beértünk a célnak számító Iváncsa területére. Karcsi rutinosan szelte az utcákat, míg a billentés helyére navigált. Egy hatalmas sóderkupacon 3 gyerek állt/ült, néztek minket bárgyún.
Karcsira hosszú tolatási manőver várt, az út kicsi ahhoz, h a borítás előtt megforduljunk. Hozzászokhatott már, gyorsan és ügyesen hátratolatott. Egyszer egy Renault kisautó bukkant fel mögöttünk. Kivárt, de látta, h ezúttal neki kell lehúzódnia a fűre. Karcsit láthatóan bosszantotta az úrvezető értetlensége, a maga nyugodt stílusában vezette le érveit nekem.
-Ezek csak azt látják, hogy jön egy nagy autó, le kell húzódniuk, poros lesz a szép, új autójuk. Elvárnák tőlünk, hogy mi menjünk le, de abba már nem gondolnak bele, hogy onnan mi ki nem jönnénk, beragadnánk, az isten tudja, ki rángatna ki minket a fűből.
-Központilag jobban kéne ismertetni velük a teherautóval járó „szabályokat”.
-Igen. Én biztosan elküldeném őket is pályaalkalmassági vizsgára x évente, ahogy nekünk is kötelező menni. Pszichológia vizsgálat, vezetéselméleti teszt, satöbbi.
A billentés gyorsan lezajlott, bár Karcsinak lapátolnia is kellett, ráadásul a kesztyűjét elhagyta. Visszafele már gyorsabban szállt a járgány.
A 6-os útra visszatérve egy traktor bukkant fel a láthatáron. Karcsi jobb oldalra mutatott, ahol egy, a traktoroknak, bicikliseknek, lovaskocsisoknak felhajtást tiltó tábla állt.
-A rendőr őt is megbüntethetné, neki is kellett tanulnia a KRESZ-t.
-Szerintem a tábla amúgy is elég egyértelmű lenne.
Adonyban megfigyeltem egy kék kocsmát, különös volt.
Karcsi mutatta az út széli repedezéseket, amik rázták is a gépkocsit. Elmagyarázta, h láthatóan nagy a bejövő forgalom, talán a Révész Transz autói közlekednek ekkora számban erre.
A 20-as tábla után ismét magyarázatot közölt:
-Kint van a 20-as tábla, megyek 30-cal, a helyiek így is szúrós szemmel néznek rám. Mögöttem két autó, ők is a pokolba küldenek, hogy lassan megyek. Melyik a jobb, ha a helyiekkel rúgom össze a port (akik már így is megvetnek), vagy ha a mögöttem haladókkal tolok ki.
-Kutyaszorító.
-Hát igen. Nem lehet minden szempontnak egyaránt megfelelni.
Az Adony végét jelző tábla után Karcsi a gázra lépett, h kedvezzen az úrvezetőknek. Az egyik elhajtott mellettünk.
-Megpróbálok a kettő között haladni.
Hamar kiértünk a 62-es útra. A mezőgazdaság helyzetéről beszéltünk, helyi viszonylatokra vetítve. A seregélyesi TSZ csődje is szóba került.
Perkátát elhagyva megfigyeltem Karcsi különös szokását, hogy minden jelentősebb kamionosnak (kivéve tehát a 7,5 tonnás kicsiket) int. Kivétel nélkül visszaintettek mind – összetartás is szorult beléjük. CB-rádión felvesszük a kapcsolatot egy Attila nevezetű Volvo-sofőrrel. Számozott jármű, tehát az M6-os építésre viszi a követ.
-Perkátáig jóság van. – tájékoztatta Karcsi.
Szabadegyháza felé Karcsi szóba hozta az erősebbik nem gyengéjét, a gyengébbik nemet, melynek erőssége az erősebbik nem bolondítása. : )
-Na és van barátnőd, vagy valami alakul…?
-Háát…
Karcsi mosolygott.
-Ne is legyen, inkább még tanulj. Ezt most komolyan mondom. Ha lesz barátnőd, rájössz, hogy megbolondítja az életed teljesen.
Szavaiból kivettem, h jelenleg ő is facér, amit talán nem is bán.
A csajok kibeszélésének egy váratlan közúti helyzet, a „szeszházai” vasúti kereszteződés piros jelzése vetett véget.
Karcsi úgy állt meg, h még figyelmeztetett is a kapaszkodásra. Beszarás. Pedig én már nem is láttam a piros jelzést, annyira az utolsó pillanatban jött. (a vonat messze-messze volt még, tehát tovább is mehettünk volna, mint egy úrvezető, de a tehergépkocsi-vezető nem adja a limitet. : ) Hát!)
Karesz nem szereti a vonatokat, félelmetesnek tartja őket. Szóba került apám testvérének halálos vonatbalesete, ami bár nagyon régi eset, még nem is éltem, mégis hallottam róla én is. Karesz apám végzetes balesetét is szóba hozta. (Nem bántott meg ezzel.)
Láthatóan tart attól a levegőben lebegő valamitől Karcsi, ami kirandomizálja, ki lesz a következő áldozat. Úgy tűnt nekem, h a kollegai összetartás ellentmondásba kerül azzal, h menni márpedig akkor is muszáj, ha az ember csak az elvesztett társára bír gondolni. Úgy látom, Karcsi nem egy ilyen eseten van már túl, pontosabban: még nincs rajta túl. És nem is lesz, ahogy igazán 100%-osan senki. Érdekes szakma a kamionozás, egyfajta játék a tűzzel. Aki megégeti magát, azon nem tudnak segíteni, még ha legszívesebben tűzbe is tennék egymásért kezüket.
Hogy témát váltsak, és ne legyünk túl borongósak, elmeséltem egy májfaállításról szóló történetet, a két évvel ezelőttit. Láthatóan Karcsi még a vonatfékezés hatása alatt volt. Már én is éreztem, mikor átfut az emberen az, h akár ebben a helyzetben is meghalhatott volna, nem sokon múlott. És ő, aki ezt naponta eljátssza (régi megfigyelésem, h napi egy húzósabb helyzet kivétel nélkül akad), számolja a napokat, a vészhelyzeteket, h még mennyit bír el, még meddig lesz Fortuna kegyeltje. Szerintem minden túlsúly, rendőri szívatás, stb. helyett ez a legkeményebb stresszokozó ebben a szakmában. ”Hány kör lehet hátra még?”.
Persze én, aki csak ritka alkalmakkor kell, h átéljek ilyen szituációkat, könnyebben viselem el mindezt. De hát ez abszolút érthető is.
Seregélyesre érve visszatért Karcsi is a régi kerékvágásba. Meséltem neki kicsit a törzshelyekről, a helyi mozgalmakról, a falu életéről.
Fehérvárra meglepően hamar beértünk. Aránylag szótlanul figyeltünk, míg Karcsi mesélt kicsit Angiláról.
-Azt vártam, hogy nagyobb dobbanás lesz. Az egész tiszta kelet, komolyan. Téglából gyárépületek, de a lakóházak is ilyenek. Lehangoló az egész. Nem laknék kint, az biztos.
Hollandiáról pozitív véleménye van.
Aztán a 8-as elkerülőn egyre beljebb értünk. Karcsi minden forgalmi helyzethez idomult, viszont megjegyzései továbbra is fanyarok. A kedvünk ettől függetlenül emeltebb, mert olyan ritkán futunk így össze, h ezt semmi nem ronthatja el. : ) Háháá!
Befutottunk a rakodás helyszínére, egy betonkeverő udvarára. Épp egy mixer állt a rakodótartály töltőcsöve alatt, Karcsi elkerül hátra, beáll a megfelelő helyre, közben kommentárja tradícióbontóan elmaradt köszönését a mixer sofőrje iránt.
-Ennek nem köszönünk, ez tegnap sem volt képes visszainteni.
Fél 12. Karcsi szerint időben jól álltunk (ekkor még). Az viszont bosszantotta, h ketten is előttünk voltak; az egyiket épp töltötték, a másiknak még a sofőrjét sem láttuk, csak a parkoló Merci mixert. (Mint kiderült, kávézni volt a fószer) Karesz számolni kezd, a műszerfalba épített órán mutatta tervét. Ha minden jól ment volna, kettő órára otthon lett volna. Kb. fél órás csúszást jelentett a tervhez képset az előttünk sorban álló két autó.
Tulajdonképpen háromnegyed óra múlva tudtunk elindulni, megpakoltan. Az idő gyorsan szállhatott, mert nem tartottam ilyen hosszúnak a várakozási időt.
A forgalomba visszatérve Karcsi elemezgette a lámpáknál feltorlódott autósok vezetői képességét. Az előttünk álló olasz nő például rendszeresen olvasni kezdett a piros alatt, és mindig „rá kellett szólni”, h induljon el. Az egykori Globe Motors kereszteződésénél (7-es út - 8-as elkerülő keresztezi egymást) pirosat fogtunk.
-Nincs meg a lendület, innentől végig pirosunk lesz. – jósolta.
Majdnem igaza is lett, a következő két lámpát ugyan éppen elkaptunk, de az azutáni kettőt nem. Ráadásul az egyik meg lett volna, de feltartotta a sort egy seatos hölgy.
-A belső sávban szötymörög 40-nel, feltart mindenkit, ő még átsurran sárgán, de mi már beragadunk a lámpánál, mi szívunk helyette.
Seregélyes felé semmi érdembeli nem történt. Megegyeztünk, h ilyen utazásokat máskor is megejtünk, ha lesz rá megfelelő alkalom.
A Greinertől kicsit errébb, a ’megállni tilos’ táblánál gyorsan kiszálltam. : )
Most mit lehet mondani? Fantasztikus volt. : )

E(L)FO(GYO)TT! (...a pááálinka!)

19-én reggel hajnalban keltünk, h elérjük a 6 óra 40-es seregélyesi buszt. Sikerült. : ) Fehérváron az 5-ös állásról induló 7:30 körüli sukorói buszra szálltunk, Sukorón megváltottuk a jegyünket Velencére (a sofőr így mondta, de hogy miért…?).
A buszmegállóból elindultunk vissza, mert arra láttam hátizsákos fiatalokat. EFOTT tábla híján az északi strand felé mentünk. Eltévedve hittem magunkat, ezért felhívtam az info-linet, de foglalt volt, anyám meg nem tudott segíteni, fel is húzott rendesen. Végül csak megtaláltuk a helyszínt, ami a VVV volt (nem ValóVilágVilla, hanem Velencei Vízi Vár).
Jegyért kajtattunk, de még a security-s fazonok sem tudtak elirányítani minket jó helyre. Letelepültünk hát a tömeghez közel, a bejáratnál. 9 óra felé lehetett mindez. Egyszer aztán megláttam egy szőke, hosszú hajú, szemüveges, telefonáló srácot. Odaléptem hozzá:
-Égel Ákos?
-Igen, miért… Á, heló, Pimas!
Áki elment, megnézte, miért rohantak sokan két kék mobilirodához. Kiderült, h ott lesz majd karszalagosztás és jegyárusítás is. De arra még várni kellett…
Megjött Naftz Ádám és Stadler. Megismerkedtünk.
Találkoztam Lovival és egy haverjával is.
10 óra felé megnyílt a pénztár. Agyatlan szervezésnek hála a bérlettel, vagy előre vett napijeggyel rendelkezők is ott kaptak karszalagot, ahol mi, jegynélküliek. Így a két tábor egymást tartotta fel. A sorban állás alatt beszélgettünk egy csajjal.
11 után leültünk a bejárathoz a cuccokkal. Már sokan vártak itt. A nép gyűlt, de a kapukat színpadépítés miatt nem nyitották meg… Kábé 2 és fél óra várakozás után engedték be az első embert…
A várakozás alatt önkéntes hangulatfelelősök (többnyire részegek) szórakoztatták szűk környezetüket. A legemlékezetesebb a szalmakalapos sörfogyasztó fószer volt. Olyan klasszikusokat talált ki, mint „minden rendezőőő buzi! Mindenrendezőőő buzi! Minden-minden-mindeeeen… minden rendezőőő buzi!” (melynek több versszaka keletkezett: elfogyott a pálinka…, stb.), „Engedjetek be!”, vagy a „rátok gyújtjuk a kócerájt!” Hihetetlen mennyiségű mondóka készült el a várakozás alatt.
A kapunyitás 13:25 körül történt meg, egész gyorsan, 2 óra 1 percre beértem én is. (Adri kicsit korábban) A sátorállításra megint várni kellett bő egy órát, a színpadépítés miatt. Ekkor vettem palacsintát, nesztít, és beszéltem Turával Áki telefonján (nem sokat értettem Turából…) A sátrat Ákiék környékére vertük fel.
A délutáni koncertekből az Ankou volt kiemelhető. Nagyon dinamikus, hiteles zenét játszanak. Kissé grunge-os, de nagyon jó.
Fél 7 – Junkies: Az első sorba álltam be, időben, biztos helyet foglalva magamnak. Adri hátrébb maradt. A beállás alatt Barbaró kijött a színpadra és belőtte a cuccát, látható volt, h hangolt, és kötötte be a kábeleket. Bonyhádi is jelen volt, a dobcuccot állítgatta. Riki utolsóként jelent meg.
Szekeres egyszerű, fekete pólót és farmert, napszemüveget viselt. Riki haja szőke és fekete volt, fekete „rapfarmert” hordott, amin csodálkoztam kissé. Piros alsónadrágját direkt láthatóvá tette, a lányok örömére. Valaki megjegyezte mellettem: „hátulról tiszta lány…”. Bonyhádiból csak a fejét lehetett látni, punk, színgazdag haja volt, és szakálla. Nem állt neki jól egyik sem. ; ) Barbaró napszemüvegben, befont, oldalt levágott, hátradobott hajjal (ahogy szokta) állt ki. Fekete „hálós” trikót viselt, látni lehetett a testére tetovált jelképeket: biliárd golyó, francia kártya, stb.
Az első szám, az Amszterdami kávé felhangzásakor talán egyedül én örjöngtem, de később mindenki belejött. Mellettem két csaj volt, az egyik (baloldali) irogatott valamit időnként, a másik velem ugrált és csápolt. : )) Már a harmadik dal után kikészültem, de valahogy végignyomtam a koncertet. Üvöltöttem, mint az állatok. : )) Baszottul jó volt. Kész, leírhatatlan.
Eljátszott dalok (aránylag sorrendben): -Amszerdami kávé
-Állj mellém!
-Üzenet a föld alól
-Mese
-Tovább
-Maszk
-Ennyi kell
-Vesztettél
-Hókuszpókusz
-Szabad a pálya
-Gyere velem a mélybe (új dal, a címet nem értettem tisztán, Adri mondta) -Félbe tépve
-Élni tudni kell
-Minden álmom
Ráadás:
-Alkohol
-Viszlát
Talán mondanom sem kell, mit váltott ki belőlem a Minden álmom… A sírás határán ordítottam végig, és Dalmára gondoltam közben-. Ennek ellenére beszarás jó koncertet adtk Junkiesék. : ) Hihetetlen.
Az új lemez Szép új világ címmel szeptember 22-én jelenik meg, Szekeres szerint. : )
Alvin alatt pihentem, már fájt a gyomrom (meg mert nem ismerem őket ; )) Kétszer szarnom is kellett.
Tankékat már lusta vagyok leírni. Nagyon fáradt voltam, visszafogottan nyomtam végig a koncertet. Adri élvezte nagyon, nekem meg fájt a szívem, h nincs erőm beállni pogózni. : ) Ők is játszottak egy újat: A nevem rock. Van benne egy ilyesféle versszak (Lukács még mindig jó szövegeket ír):
Jönnek-mennek holnapok
Jó napot!
Veszem a kalapot
??? megyek
Folyók-hegyek
Mindegy, csak jó helyen legyek

Zastava-kaland

Délelőtt dolgoztam. Szar volt, de nem érdekel túlzottan az egész. Van 3000 Ft-om már, a többi meg… : )
Festenünk is kellett Milánnal a kerítést. (Ezt megmondtam…) Adri viszont ki akart menni Elzába a madarásztáborba újra.
-Miért nem viszitek ki Zastavával? – viccelődött anyám. Milánnal nem szaroztunk sokat, elővettük a térképet, bejelöltük a lehetséges útvonalat, majd elindultunk biciklivel felfedezni az utat.
Az eső elkezdett esni. 4 óra volt. Az MTH épülete mellett fekvő sáros földúton tekertünk, túl a kanálison. Az eleje neccesnek tűnt, de egy útkereszteződésnél láttuk igazán, h ott baj lehet. A túl nagy sár veszélyesnek látszott.
A kanálison túl tettünk egy felesleges kerülőt, a térkép hibájából. Az utat megtaláltuk, de (mivel nem akartunk visszamenni a hídig) a kanálison ugrottunk át, sőt a bicajokat is így adtuk át egymásnak. : )))
A TSZ-t hátulról kerültük meg, egy erdős szakaszba érve. A sár itt is jelentős volt. Egy őz szaladt el előttünk, kissé megijedtem tőle.
A TSZ mellé értünk ki így, ahol nyílegyenesen átkeltünk a 62-esen, majd Szőlőhegy felé mentünk egy földúton. Itt újra eltévedtünk. Lusták voltunk visszatekerni a helyes elágazáshoz, így a vasútra másztunk fel rövidítésül. (Fontos megjegyezni két dolgot: itt hibát követtünk el, mert nem csekkoltunk le egy útszakaszt, így nem bizonyosodtunk meg járhat(atlan)ságáról; másrészt a vasútra télleg szinte mászni kellett, meredeksége miatt.) Ekkor döntöttünk úgy, h a további utat teljes ellenőrizetlenséggel (micsoda szó…) tesszük meg, ha eljutunk odáig az autóval (nem jutottunk ; ) )
Sándort kicsit fűzni kellett, de belement nagynehezen az ötletünkbe, és kivitt minket. Indulásunkkor épp jöttek hozzá autót szervizelni. A srác nyugodt volt, megvárta, míg Sanyi kivitt minket. Észrevett azonban valamit…
-Így akarsz kimenni? – kérdezte Sanyitól.
-Lapos a bal első?
-A felnin mész…
Sándort bosszantotta a figyelmetlenségünk. Stílushűen cseszett le minket:
-Na, értitek, szóval ezzel az erővel már be is kaphatnátok… Egy órát bent ültök, de nem, le nem ellenőriznétek az autót…
-Nem is volt egy óra…
6-kor jutottunk ki az MTH mellé.
-De Ti fogtok traktor hívni, ha elakadtok… - búcsúzott Sándor. Vannak még próféták. ; )
Én ültem a volánhoz. A Zastava hátsó ülésének és csomagtartójának jó részét Adri biciklije foglalta el, ami mellett Adri kuporgott. Biztos, ami biztos alapon vittük, mert Adrinak hasznára válhatott volna Elzában.
A necces földúti kereszteződésig simán elvezettem, csak kicsit csúszkált a gép. A sártengeren is átjutottam egy nagy gázzal, de nem vettük észre, h a kiszemelt helyett (ami jobbra lett volna) egy járhatatlan útra tévedtünk. A Zastava felült egy ducra. Az első (cseppet sem mellesleg hajtott) kerekek nem értek le a földre, így… Elakadtunk. A magunkkal vitt deszkák aláásása sem segített. A benzin elfogyott, tekerhettem érte a kútra… : ))
Akárhogy gyötrődtünk, sem előre, sem hátra, sem tolva, sem emelővel támasztva nem mozdult semerre sem… A közelben dolgozott egy kombájn, odamentünk hozzá, de nem tudott segíteni, mennie kellett haza. Tanácsára megkérdeztük a szélső ház traktorosát, az MTH „szomszédját”, de traktorja működő képtelen volt.
Már lassan egy órája vesztegeltünk, mikor megláttunk egy lovaskocsit jönni a híd felől (szemből tehát). A bácsi segítőkész volt.
-Elnézést, jónapot, nem tudna segíteni nekünk? Elakadtunk az autóval.
A faszi gondolkodott.
-Hát… Hátulról meghúzhatom.
Sikerült, a lovaskocsival kiszedte a vasat… Megköszöntük.
-Megtudhatnám a nevét? – kérdeztem.
-Újfalusi… Miért?
-Hát, csak kíváncsiságból. (nem árultam el neki, h veszek neki hálám jeléül mástnem egy doboz cigit, mivel láttam, h dohányzik)
-Ti Kaszás gyerekek vagytok, igaz?
Helyeseltünk, és elbúcsúztunk. A sáros füvön csúszkált a gép, teljesen átmentem rallyba… x DD A híd után nyugalom volt, okosan kanyarogtunk a sár és fű közti köztes úton. A TSZ mögé értünk, ez egy nagyon szép kanyarral induló erdős szakasz, tele sárral. Akkora rallyt nyomtam le… : ) Hihetetlen öröm így vezetni. : )) : D Háháá!
Kiértünk a TSZ mellé/elé. A 62-es keresztezésénél Milán kiszállt és leellenőrizte, jön-e valami. Mivel nem jött, gond nélkül átjutottunk. A következő útszakasz egyenes és száraz volt. Videóztunk a mobillal.
Az ismeretlen útra térve azonban újra rallys csúszkálásba kezdett a Zastava, majd egy nagy sártócsában ismét elakadtunk. Ismét bevetettünk mindent, Adri és Milán nyakig sáros lett, de teljesen hiábavaló volt minden. : ) Beszarás… És már fél 8 felé jártunk. Bementem a faluba, Kajosékhoz. Adri biciklijén süvítettem. A kukoricás mellett vezetett az út, egy kutya ugatott rám és majdnem üldözőbe is vett. Féltem. Nagy dög volt. Már kezdtem megnyugodni, de szemből egy lovat láttam meg. Nem hittem a szememnek. Kiderült, h egy lógazda faszi lakik a szőlőhegyi Fő utca szélén. Hát. Elmentem mellette, de közben szartam rendesen. ; ) Kajos anyuja irányított el Kajoshoz, aki az apjával segített valami szomszédnak. Már indultunk volna, mikor Adri hívott, h Milán megoldja a helyzetet, már félig kinn van.
-Biztos?
-Biztos.
Kajos apja megnyugtatott, h hívhatom nyugodtan, ha baj lenne. A lóval megint meggyűlt a bajom, de találkoztam a gazdával, aki bíztatott: szelíd ló ez! Sikerült gond nélkül elmennem mellette, a kutya meg már el is tűnt.
A kocsi hűtővize felforrt, a gumik (akárcsak az MTH-nál) szarrá égtek. Az ujjlenyomatunk megmaradt a frissen koptatott jobb elsőn… A gép nem mozdult, pedig durván 10 centin múlott minden… : ) Kajosék segítettek, hívásom után jöttek is. Vízért visszamentek, ekkor már bőven 8-nál jártunk. Kajos apja megtolta az autót, Milán pedig a volánnál ülve segítette ki a kocsit a sárból. Innen már csak haza kellett érni.
Milán vadállatként jött végig az úton. Ezt leírni nem lehet, akkorákat reccsent/roppant/kattant az autó, h szó szerint azt hittem, kettétörik. 5 perc alatt be is értünk az MTH-ig, ahol Milán újabb megpróbáltatásoknak vetette alá a Zastavát…
Aki nem próbálta, nem hiszi el, mekkora élmény és mekkora parázás az egész… : ))) Hatása alatt vagyok még.
A slusszpoén az volt, amikor kiértünk az MTH mellé, a Sárosdra vezető forgalmasabb úthoz. Milán apjára vártunk. Láttuk, h elhúz előttünk egy fehér Zastava, márkatárs, jókedvünkben intettem nekik. Pár perccel később visszafele jöttek, megálltak. Cigányok voltak… x DDD Ekkora ballépést! Persze meg akarták venni a vasat, kihívtak minket versenyre is, de elutasítottuk őket. Rámenősek voltak, de rendesek is, már amennyire ez ebben a fajban megvan… ; ) Végülis gond nélkül leléptek.
Ezt a kalandot nem lehet jól megfogalmazni, összefoglalni… Ezt látni kellett volna. Az a szenvedés, amit lenyomtunk a hazajutásért, az maga volt az örökké valóság. Itt lehetne mondani közhelyeket, harc az elemekkel, vért izzadás, stb. De egy tuti: két tanulságom van mára:
Mindent lehet, csak akarni kell.
Vannak még jó, segítőkész emberek.

Riki Church

Mivel az EFOTT-ról szóló bejegyzésem nem nyert publikusságot, külön (és késve) írom le, amit nem is tudom, hogyan felejthettem el…
Kezet fogtam Riki Chruch-csel, a Junkies basszusgitárosával! : ) A Tankoncertre igyekezett, de én megláttam… ; ) Gratuláltam neki a koncerthez, és kezet fogtam vele. Köszönte, illedelmes volt, pedig látszott, h nagyon siet. Nem is állt le különösebben dumálni, de akkor is jó volt találkozni egy ilyen híres emberrel. (hazai viszonylatban)
Megjegyzem, jó másfél, két fejjel magasabb nálam. : )

Elzai éjszaka

Milánnal 6 órakor indultunk el, h kiutazásom alatt felmérjük a Zastava igazi megmérettetésének akadályozó tényezőit. Éppen ezért az MTH felé mentünk. Itt rátaláltunk egy járhatóbb útra.
Tapasztalataink alapján a járgánynak ügyeskezű vezetés mellett csak az út egyik, sűrű erdőn átvezető szakasza okozhat gondot. Alapos felkészüléssel és eszközökkel (tehát lapáttal, pallókkal, zsáknyi kaviccsal, stb.) kivitelezhető lesz a túra. (kérdéses azonban, h mennyire vagyunk ügyes vezetők, és mekkora a helyzetmegoldó-képességünk)
Kiérkezésemkor Adri szendvicset majszolt, de én lenyúltam a felét. ; )) Hamarosan tábortüzet raktak, aminél én gitároztam… volna, ha fejből vágtam volna azon dalokat, melyeket Fenyvesi táborvezető úr sorolt. Láthatóan bosszantotta, h ily felkészületlenül érkeztem közéjük. Két-három ’csapda-dal után körbejárt egy boros üveg, amiből Adri is húzott. Yeah! Ha a tesóm, akkor én is…-alapon kortyoltam a borból. Jó volt, bár amúgy utálom a borokat.
Fenyvesi végül előrukkolt a dalgyűjteményes füzettel, csak azt nem tudom, addig mire várt… Pff. :-/ Így persze jobban mentek a dalok, és végül egész sokat énekeltek a népek.
Az éjszaka hideg volt, pláne hálózsák nélkül… A vékony takaróval egészen 3-ig próbálkoztam, majd magamra tettem a gitáromat, tokjában. Úgy már nem fáztam. : ) 5 órakor csörgött Adri telója, megbeszéltem vele, h a hálózsákját tárjuk szét takaróvá, s így már nem fáztam. Fél 8 felé Adri már nem volt a sátorban, így az egész hálózsákot én birtokolhattam. : ) Hehe.

"Figyelj, mer'... Figyelj, mer'...! Menj már!! Bazeg! Bazeg!! Bazeg!!"

Délelőtt a szokásos festéssel töltöttem az időt, Milán kicsit később kelt, ám tdkp annyi baj legyen. Mama beverte a fejét a hűtő sarkába, és vérzett is kicsit a feje. Először eléggé megijedtem, de kiderült, h nincs komolyabb okom erre.
A délutáni Zastava-utat terveztük. Az eredeti, 14 órai indulás Sándor pesti útja miatt 18 órára tolódott, minimum. Milánnal ettől függetlenül nem estünk kétségbe, így ugyanis alaposan előkészíthettük a túrát. A festés végeztével neki is láttunk a tervezésnek.
A székhelyünk innentől Milánék háza és udvara volt. Kezdésnek közös döntés alapján kiválasztottuk a megfelelően hűvös pincét, ahol írásra volt lehetőség. Hamar összeszedtük egy listába a szükséges eszközök és teendők sorát. Kis pihenés után ezek előteremtését/végrehajtását tűztük ki célul.
Ha jól emlékszem, legelső feladatunk a Zastava előrehozatala volt. A műhely épülete mellett parkolt, két autó állta útját; egy Octavia és egy régebbi Peugeout. Az Octavia kulcsát Milán egy rafinált rejtekhelyről elővarázsolta, így már „csak” el kellett tolni a megfelelő helyre. Az autó kívül-belül forró volt. Könnyen gördíthettük odébb, szinte egyedül Milán tolta. Nekem kormányoznom kellett volna, viszont hamar rájöttem, h a slusszkulcs hiánya miatt bekattant a kormányzár. Kiszálltam. A kocsi felgyorsult, ahogy az események is, a végén, már alig bírtuk megtartani a milliós értékű járgányt. ; ) Kemény helyzet volt. A Peugeout elgurítása simábban ment.
A Zastavát is tolni akartuk, de ez nehéznek bizonyult, így maradt a tolatás. Rám jutott a szerep, tetszett, h milyen könnyedén kiálltam a Zastival a helyéről. A legutóbbi út során is észleltem már, h az átlagnál nehezebb feladatok megedzettek minket annyira, h gond (és komolyabb odafigyelés) nélkül tudjunk előre/hátra állni, indulni, „centizni” az autóval. Az eszközöket a pincébe hordtuk össze. Lapátok, vizes palackok (összesen 7,5 liter, csak a Zastavának, plusz magunknak 2 liter), zsák (amibe indulás előtt kavicsot töltöttünk), vontatókötél (nagy haszna lett aztán ; ) ), emelő, toll, ceruza, papír, fogó és franciakulcsok.
A teendőket is elvégeztük sorban: nyomás-, olaj- és vízellenőrzés, ablaktisztítás (mókás volt ; ) A slaggal pacsáltam össze-vissza), motor csekkolása. Később hazamentem vízért, mobilért, rövidnadrágért. Mire visszaértem, az Octavia tulaja is ott volt. Ki kellett állni a Zastavával, amit Milán előre hozott a műhelytől. Simán levágtam a rövid manővereket. Hiába, no. Megtanultuk vezetni az autót. : ) (lekopogom)
Elmentünk benzinért. Jani volt a kúton. 1500 Ft-ból vettünk 95-öst. Ki lehetne számolni, mennyit kaptunk érte. 5 liternél többet.
Visszafelé, ahogy fordultam be Milánékhoz a közbe, leesett a Kék csodáról a lánc. Nem értettem, miért ér a bal térdem a földre, miért van az állam az ’U’-alakú kormány alján. A következő pillanatban már a jobb oldalára dőlt biciklin feküdtem, bal kezem a villa és a kerék közé szorult, bal térdemen vágás volt, vérzett a seb. Cifra káromkodásba kezdtem, Milán pedig rohant vissza segíteni. A kinti csapnál lemostam a sebet, aztán Milánnal lekezeltük faszán, még gézt is tettünk rá. A kocsiban ülve vártuk, h jöjjön Sándor. Az esésem után valahogy szóba került, h ezek a balesetek (mama feje, az én térdem) nem a legjobb előjelei az útnak. Innentől már mindenben ezt láttam. : ) Milánt már kezdtem őrületbe kergetni.
Fél hétkor megelégeltük a várakozást, és Milán felhívta apját. Mint kiderült, Sándor félreérthetett valamit, mert Tündivel az IKEA-ban sétálgattak, és egyáltalán nem siettek haza. Szerencsére Sándor esze gyorsan forgott, és Pétert mozgósította, h kimehessünk.

Odafele megint én vezettem. Milán az anyósülésről segített. Vezetésem során végig két hibával dolgoztam (nem nagy, de javítandó dolgok): túl lassan mentem, és már-már görcsösen kerültem az utat (nem azért, mert debil lennék, hanem mert attól tartottam, h a kivájt úton tarott kerekek miatt leül az alja).
Az út minősége tényleg sokat javult legutóbbi kalandunk óta. A fű ugyan néha rallys körülményeket állított elő, de ez inkább pozitívum, mint negatívum – nekünk. : ) A szárítóüzem melletti útról a pocsolyák java teljesen felszáradt. Ennek ellenére néha rázósabban küzdöttem át a gépet a gödrökön. A szárító bejáratánál egy traktort kellett beengednünk az üzemhez, ez némi tolatást vont maga után. A 62-es keresztezésével sem volt gondunk. A Szőlőhegyre vezető úton már kettesbe is átváltottam. (igaz, ezt talán egyszer már a szárító előtt is megtettem) Ahol a legutóbb csúnyán elakadtunk, ott most egy előre lecsekkolt kerülővel simán eljutottunk a hídig. Előtte megálltunk, megnéztük magunknak az utat, és a kevés hely ellenére is faszán rátettem az ívre az autót. Itt egy kicsit le kellett térnünk az útról, mert az járhatatlan volt, így a mezőn vágtattunk keresztül. A vége már rázkódós volt. : )
A Gróf-temetőnél sem volt komolyabb gond, Milán navigálását és az én elképzelésemet ötvözve gond nélkül jutottunk el a vasúti kereszteződésig. Itt a 62-esnél alkalmazott módszerrel keltünk át. Kisebb-nagyobb rázkódással jutottunk el a balkanyarunkig, ami a kukoricatáblák közé vezetett be minket – tele sárral. A kanyar előtt megálltunk, és ismét megnéztük, mit kell tennünk. Az eddigiekkel ellentétben azonban ezt egy az egyben leszartam, és inkább ösztönből mentem. Szerencsére sikeresen keresztülcsörtettünk a dagonyán. Itt még nem ért véget a megoldandó feladatok sora: traktorok dolgoztak a földeken, és volt, akinek kint kellett állnia (és várnia) az úton, az útunkon. Beszéltünk a traktorosokkal, mosolyogva közölték, h elférünk mi a tarlón is… : ) Végülis igazuk lett. Vesztenivalónk nem volt, fennakadás esetén biztosan segítettek volna. Az útra visszatérve két nagyobb pocsolyát kellett kikerülni, majd valamilyen okból kifolyólag visszatértem a tarlóra. Szerencsére az „ösztönöm” megint nem csalt, és nem akadtunk el. (Utólag visszagondolva rizikós volt a logikát félretéve, hasracsapva menni a semmibe, de nagy bajua sem az autónak, sem nekünk nem eshetett volna, ha elakadtunk volna)
És eljött a legrázósabb út. A Zichybe vezető úton vissza a falunkba, át az erdőn. Üdvözlésül már az első facsoportnál, a kukoricatáblák végénél egy termetes pocsolyával találkoztunk, de jobboldalt akadálytalanul elmentünk. Az erdőben sok necces szakasszal kellett megküzdenünk, a főpróba azonban még hátra volt.
Egy kibaszott nagy dagonya, amelyhez előzetes megítélésünk szerint használnunk kellett volna a követ, meg a lapátokat. Az erdőben szerzett tapasztalataink alapján azonban az árkot súrolva ugyan, de átszelhetővé módosítottuk az útszakaszt. Igazunk lett. Igaz, a gép is küzdött, meg én is, Milán kitámasztotta magát és reménykedett. : )) A siker részleges volt, a nagyobb sártengert kikerültem, ám annyira könnyen ment, h nem hittem el, h már vége, ezért nem vágtam át az út bal oldalára (ahol kerülnünk kellett volna a következő, kisebb dagonyát), hanem görcsösen tartottam az autót. Nem sokon múlott, h lecsússzunk az árokba. Nem volt mély és meredek, de bokrokkal, fákkal tarkította az erdő.
Pechünkre persze téglákra, kövekre érkeztünk főként. Milán hátulról kezdte kiásni az autót, én a jobb hátsó elől szedtem a törmeléket. Milán elképzeléseit ezúttal szigorúan követve aztán ki tudtam állni a szarból, még ha tolni is kellett. (Hiába, ez egy „ki nem kényszerített” hiba volt. : ) ) Innentől azonban már a következő sár- és pocsolyatenger sem jelentett akadályt a vasnak. : ) Háháá! Ekkor vérszemet kaptam, és kettesben téptem végig a faluba. Egy nagyobb gödörből kifele éreztem is, h a levegőben van a gép… : D
A lakott területre való tekintettel normálisan közlekedtem. A dinnyési műútra már nem hajtottam fel, félreálltunk az újra megjelent kukorica mellé, és gyalogosan indultunk el, h megnézzük, van-e rendőr a birkalegelőig, ahol az útunk folytatódott (volna). Adrival kétszer beszéltem telefonon, mérges volt ránk. :-/
Rendőrrel nem találkoztunk, így nekivágtunk a műútnak a rendszámot, forgalmit, zöldkártyát, és egyáltalán bármilyen papírt nélkülöző Zastavával, jogsi nélkül, 15 évesen. : ) Hát nem kurvajó? x )) Szemből több autó elment mellettünk, de minket egy sem előzött meg, pedig lestem az egyetlen ép, bal oldali tükrünket. A legelőhöz lefordultam ügyesen balra az útról, majd Milán megkezdte a villanypásztor drótjainak leemelését.
Eléggé izgultam, elvégre ez már súrolta a bűncselekmény határát (nem mintha maga a teljes autó és vezetése nem lett volna törvénybe ütköző). Amikor Milán jelzett, megpróbáltam átmenni a föld fölött valamennyivel lógó vezetéken (amiben mellesleg akkor már nem volt áram, hiszen állat nem volt kint a legelőn, rajtunk kívül ; ) ), de az elakadt a kocsi felfüggesztésén valahol. Ekkor Milán is elismerte, h tolatni kell, és hagyni a legelős utat. (Amit mellesleg anno még én mutattam meg neki, mint lehetséges útvonalat… Már bánom. : ) ) A tolatás semmit nem oldott meg, el kellett vágni a vezetéket. Innentől gőz, azaz gázerővel mentem a műúton, csak hogy minél hamarabb eltűnjünk. :-/ Igazán nem örülök, de hát Milán sem tudhatta, h ez lesz a vége a dolognak… :-/ Pff…
Szerencsére hamar odaértünk Adrihoz, aki még csak akkor kezdte leszedni a sátrat, mert telefonáltam neki. Basszus. Aztán volt egy vitánk, és végül csak a csomagjait hoztuk el, ő bicajjal ment haza. Jól járt…
Visszafele készült egy meredek videó, a végén a klasszikus „Figyelj, mer’… Figyelj, mer’…! Menj már!! Bazeg! Bazeg!! Bazeg!!” mondatommal… x )) Úgymond, sikerült megfogalmaznom… : )
Aztán jött a végzet… Beértünk az erdőbe, és szürkület volt már. Milán és én sem láttuk, h a legdurvább pocsolya kellős közepe felé hajtunk 40-50 km/h-val. Milán kétségbeesve kérdezte, h merre kell menni, de én sem tudtam időben észlelni a helyes utat. Aztán egy hatalmas „csobbanás”, és kész, vége. Beletaláltunk a tenger közepébe. Az autóból kiszállni sem volt egyszerű, mert ugrani kellett a szárazföldig. Előre ráadásul egy méretes földduc miatt nem is mehettünk volna, maradt a segítségkérés, h hátra kihúzzanak minket. Bementem a faluba, egy házaspárt állítottam meg babakocsis séta közben, a férfi két barátját is felhívta, de egyik sem volt otthon. Így visszatértem Milánhoz, és kissé pánikba esve felhívtam Sándort. Sajnos a megérdemelt választ kaptuk, és nem is értem, miért számítottam többre: „Oldjátok meg!” (Ha úgy nézzük, igaza volt abban, h mi akartunk minden áron kimenni, és biztosítottuk, h mindent megoldunk… Öreg hiba. ; ) ) Azért azt megkérdezte, hol akadtunk el.
Az autót Milán megemelte az emelővel, megpróbáltuk hasznosítani a hozott kődarabokat, de elnyelte mind a pocsolya. A kocsi alsó lemeze ráadásul rohad, és az emeléskor kifordult… Úgy határoztunk, hazavisszük Adri csomagjait, felöltünk egy hosszú ujjút, és kerítünk egy traktorost. Milán apja azonban (mikor már majdnem hazaértünk) hívott, h fél 11-kor legyünk az üvegháznál.
-Hazaértetek már?
-Mindjárt ott vagyunk, aztán kerítünk traktorost, és kihúzzuk a Zastavát. Megoldjuk. Ti otthon vagytok már?
-Nem mindegy? Csak legyetek az üvegháznál fél 11-kor.
Nálunk ettünk kicsit, én jégkrémet, Milán csokis kekszet.
Az üvegházhoz sem értünk még, újabb hívást fogadhattam. Az utasítás tömör és velős volt, az autóhoz menjünk. Sándor ért hozzá, hogyan tegye teljesen kalandregényessé az ilyen helyzeteket. Rövidtávú terveket sem tudtunk meg tőle, csak a „mikor és hol” kérdésre kaptunk választ.
Az erdőben a mobilommal világítottunk, nem volt sok fény tehát. Egyszer egy autóhoz értünk, ami fehér volt (így kapásból tudtuk, h nem a Zasti az). Én azt gondoltam, Sándor hozott valakit, akinek a gépével jöttek. Tévedtem. Sándor egyedül ült a volánnál, karba tett kézzel. Először még ijesztő is volt. Kiszállt. Megkaptuk a részletes, érvekkel alátámasztott (jogos) lebaszásunkat, aztán munkához láttunk. A legtöbbet Milánnak kellett dolgoznia, mivel rajta volt egyedül gumicsizma.
A Zastavába tett vontatókötél nem ért el a száraz helyen megálló Volvo típusú autónak, még két-három kötelet hozzá kellett toldani. Ezzel a módszerrel háromszor szakítottuk el a kötélegyüttest, míg nagynehezen sikerült kiszenvedni a járgányt a mocsárból. A húzás pillanataiban a Zastava pattogott, és majdnem becsúszott az árokba. A bal első ajtót így 90°-nál tovább hajlítottuk…
Éjfélkor, hazafele. Milán vezetett, követte apját, aki az út „tisztaságát” ellenőrizte.
Kajáltam és fürödtem otthon. 1 óra után tudtam elaludni. Sándor búcsúszavai azonban tudatták velünk, h nem lesz hosszú időtartamú az éjszakánk:
-Hatkor itt találkozunk az udvarban, és lemossátok a Volvo-t, mert 8-ra jönnek érte. Jó éjszakát.

Művek-meeting - Hartán, Tura és családja vendégségében

Az autót letisztítottuk jól-. : )
Fél 1-kor nekiláttunk Adrival, h összepakoljuk kis táskánkba azokat a cuccokat, amiket aztán magunkkal vittünk Hartára. A busz 14 óra után pár perccel ért a megállóba.
-Két diákot kérek Hartára.
Egészen Dunaújvárosig aludtam. Két okból is, így gyorsan elrepült az út, másrészt kicsit pihentem is, ami az előző este után nem ártott. : )
A Dunaújvárostól Hartáig tartó szakasz is gyorsan elszállt, egyedül ’Földváron kellett kicsit állni a hídon, torlódás miatt, plusz a Solton esedékes 8 perc várakozás tartotta fel a buszt.
Az ajtóhoz állva már messziről kiszúrtam a napszemüvegben várakozó bátyámat, Turát. : ) Leszállva pont előtte termettünk Adrival, akit mostmár élőben mutathattam be neki.
Mint házigazda, mutatta az irányt az otthonához. Harta már ekkor is jó helynek tűnt, és még nem volt éjjel. Csani házukba érve frappánsan invitált be minket a konyhába:
-„Itt lakom, látod…”
Kis szóda után felmentünk az emeletre, a „zene irányába”. Turi, Tura valódi öccse ült a gépnél, és itt szólt a zene is. Mint kiderült, Tura szobájába értünk. A sarokból előkerült Sede bolgár, cseppet megviselt gitárja, amiről hiányzott az A-húr. Hangolni kezdtem.
Hamarosan megjelent Sede, akinek a CD-jeit írta Dénes (Turi).
Elkezdtünk nézni South Park-okat. Én ezelőtt nem láttam egy részt sem, de kurva gyorsan megszerettem. x ))
-Talán sorsoljuk ki, ki megy el tamponért. Mondjuk… Akit ’Butters’-nek hívnak. Téged hogy hívnak? – mondta Cartman.
-Kyle.
-És Téged?
-Stan.
-Hát Téged?
-Engem Buttersnek hívnak.
-Hm, akkor Te vesztettél. Igazán sajnálom, nem sokon múlott.
* Butters elmegy a nővérének szerezni tampont *
-Adjunk hálát az Égnek a hülyékért.
-Ámen.
x DD
Később megnéztük az FF6 befejezését, Chrono Trigger szakaszokat, és FF5-ös jeleneteket is mutatott Tura.
Vacsora után (tészta sok felvágottal : ) ) Csani bort töltött mindnyájunknak. Az elsőt mindenki kólával itta, másodszorra azonban Turának már nem maradt kóla. (Talán nem is bánta? ; ) ) 9-kor még megnéztünk két South Park részt, és célba vettük a Yankee pábot.
Az az a hely, amibe leérve belül a hajam téptem, h ilyen miért nincs nálunk, Seregélyesen. Sedét bent találtuk, a pultot támasztotta sörével. : ) Kerestünk egy szabad helyet a kicsi, de annál hangulatosabb kocsmában. Tura „hátszomszédja” Julika volt, az asztalához hívott minket. Csani ekkor Sedéhez ment, visszafelé nem talált minket. ; ) Becsaptuk! ; )
Ekkor még pangás volt. Turával elmentünk italért. Négy korsó sört és egy bacardikólát vittünk, mivel nem volt mézespálesz. A negyedik korsó végül nem tudom, kié lett, mert Julika nem ivott, és elszámoltuk magunkat. (Pedig tudtuk, h nem iszik) Turi-Julika és Adri-én felállásban, aztán később Turi ellenfeleként én egyedül csocsóztunk (megaszontam) Készültek kompromittáló képek is. : ) Megérkeztek sokan: Áki, Eszter, Frei, talán DerLaci (vagy Dér Laci?), meg még rajtuk kívül is páran, tehát télleg jó sokan. Mi persze pont ez után nem sokkal mentünk át a Pizzásba, Panda hívására.
A Pizzásnál még talán többen voltak, mint Yankeeben, viszont itt voltak nem kívánatos személyek is, pl. (a nálam ugyan semmitmondó) Seggarc, és Tamás2. Turáék szerint Panda kicsit ittas volt ekkor már, én ezt csak sokkal később vettem észre. Nagyon jól éreztem magam, kisebb, együttérzésem miatti kitérőktől eltekintve (ez nem lenne publikus, és nem is az én magánéletemhez kötődne szorosan, de attól még nem felhőtlen dolgok. Vagy hogyan. Na.) Meghívtam Csanit egy sörre, Adrinak pedig konyakkólát kértem. : ) Olyan kellemes társaság gyűlt össze! : ) Plussz a tesó(i)mmal együtt ittam! : ) „Ain’t this life’s so fuckin’ great?” Julikával aztán visszamentem a Yankeebe a Metallica CD-jéért, az úton jól elbeszélgettünk. Kedves, rendes csaj. : )
A nagy nyüzsi elvarázsolt. : ) Végig jól elhülyéskedtünk. Tura meghívta szűk társaságát (Julika, Dénes, Adri és én, plusz Panda, aki nem volt éhes) egy pizzára. Panda (ahogy ő viccelődött) „megrontott”, ugyanis adott egy slukkot a cigijéből. Jól esett.
A harmadik sör sem ártott meg, bár már érezni lehetett rajtam, h emelkedett hangulatomban vagyok. : ) Tura elkísérte Pandát, én pedig utánuk mentem, ahogy efféle szándékomat korábban jeleztem. Csani kicsit ingerülten kért, h ne tartsak velük, először nem értettem, miért. Azt hittem, összevesztek. Egy cigit azért akartam kérni Pandától, de ekkor is elutasított Tura, és már láttam, h Panda van kicsit szétesve, így nem is értetlenkedtem tovább. Szerencsére nem haragudtak meg. : )
Visszamentem. Snake ült le az asztaltársasághoz. A hazai rock- és punkéletről volt szó. Adott fröccsöt. Adri megitta majdnem a fél söröm. (Ő sem volt már tiszta teljesen ; ) ) Tura visszatért, és hamarosan útnak indultunk a Turánszki lakba.
A Yankee ugyan már zárva volt, Snake-t és egy haverját ott találtuk a páb előtt álló színpadnál. Adrival táncolt egyet Snake barátja. : )) Le lett filmezve Tura által, ám sajnos túl sötét volt már ehhez.
Csaniéknál még megnéztük a készített képeket/filmeket, aztán az erőtől még valamelyest duzzadóak fogat mostak, talán még fürödtek is, de én csak bedőltem a lent megvetett ágyba. Reggel aztán már mostam fogat, de fürödni így sem fürödtem.

Hartán sok a kedves ember. Olyannyira, h Seggarcékat leszámítva csak kedves emberrel találkoztam. És – ha nem is mindenki rokker – nem szólják le a hosszú hajat. : ) Miért nem Hartán élek? ; )

Búsuló-félnap

Az éjjeli kimaradás miatt jó későn (háromeld 11-kor) keltem. Fél 1-ig, mikor Turáék keltek, elvoltunk Adrival, aztán kis reggelizés után dolgozni kezdtünk. : ) Először a grafikákkal bajlódtunk, aztán RM-ben alkottunk. Sajnos aztán igen hamar mennünk kellett haza.
Odafelé is sokáig (Mezőfalváig) aludtam, már csak azért is, h teljék az idő. A buszról már láttam Seregélyesen, h Davec és Fru kint ül a parkban. Hazafele meg is álltam náluk, és ittam velük egy sört.

Zastava, gépfegyver

Este a Vásártérről földutakon kimentünk a faluból a Zastavával. Sándor is velünk volt. Csípem a humorát. ; )
Vezetni mindig élvezet, a mai út is nagyon kellemes volt. : )
Pláne, h utána Milánék udvarában, a sötétben játszottunk két órát Milán fegyvereivel. Nem kell megijedni, műanyag golyókat lőttünk egymásra. : ) Gyerekes, nem gyerekes, nem számít. A sötétben az udvar sövényei és a parkoló autók, a műhely között lopakodni; parás volt! ; )

Vásártéri 'ölöm-gyilkolom'

18 óra után valamivel, talán már fél 7-kor megint kimentünk lövöldözni, de ezúttal a Vásártérre. Nem a faházhoz, mert körülötte egy baszott nagy puszta van csak, hanem a bejárati házhoz, és a körülötte lévő karám-szerű valamihez. Ideális terep! Sok fémajtó, „kerítések”, amelyek nem is annyira kerítések, hanem combig érő terelőlemezek. Leguggolva tökéletes fedezéket nyújtottak. A karámon túl egy fás, magas-füves területen volt egy kb. 2 méteres árok, ami lövészároknak sem volt utolsó. : ) 9-re értünk haza, a muníció javát ellőttük. : D A végeredmény:
Milán: 6 frag
Martin: 4 frag
én: 4 frag
Este nem találtunk megfelelő terepet sajnos, pedig a Vásártérre is kinéztünk. Jó is lett volna, egyetlen lámpa adta volna az összes fényt, de állt a ház mellett egy fagyisautó. :-// Basszák meg. ; ) Pedig nem kicsit lett volna parás a karám útvesztőiben bolyongani sötétben.

Dancer Fru

„Előre hízik a medve nővére” – mi is előre híztunk a holnap estére, ugyanis Davec nem jöhet. :-/ Így egyedül kell lemennem diszkó-frisco-ba.
Azaz egyedül kellett volna lemennem, de egy szempár túl szép és meggyőző volt délután. Fruról van szó. Vele fogok lemenni, ami érdekesnek igérkezik. Frut ugyanis a falu lányainak fele utálja, a másik fele meg nem ismeri… ; )
Beszéltem Dalmával telefonon, ő hívott. Kérdezte, h miért voltunk Daveccel a Vásártéren ilyen időben, mire mondtam az igazat, h csak úgy-. : ) Hívtam holnap estére, mondta, h megpróbál elkéretzkedni.
6 előtt mégegyszer lejött Fru és Davec. Kimentem velük bringázni, jól elökörködtünk. Megbeszéltem Fruval a holnap esti menettervet, hadd boruljon aztán fel Morphy miatt. : )
9-kor fogunk a parkban találkozni, aztán elmegyünk a kútra, ahol veszünk egy doboz kékmultit, meg nekem sört, Frunak meg amit kér. Utána visszamegyünk a parkba, és… Ami lesz, az lesz.
Nem tudom, Fru miért akar velem lenni, azaz… Hát, mégis tudom. Egyszerű a képlet: tudja, h nem sok emberre számíthat, és ráadásul sokan utálják. De hogy miért vagyok olyan hülye, h kísérgetem majd…? Reménytelenül jó a szívem. : ) Ez visz majd a sírba. ; )
Frutól viszont teljesen függetlenül nyugodtan odamegyek Cintiékhez is majd, nem fog visszatartani ebben, h testőrt játszom. : ) Pláne, h Tündivel is szeretnék találkozni.

Fru: Táncolsz majd velem, Gyalus?
Én: Ha leszek olyan állapotban…
Davec: Jah, jól megkúrod. ; )
Ki tudja…?

Mondd csak, miért is?

Miért kell mindig csalódnom egy-egy barátomban?

Minden csavar, minden zár, jobbra nyílik...

Reggel 7 óra, kelés. Bumeráng, reggeli, Milán viszont nem jött, ezért bekapcsoltam a gépet 8-kor. Persze, h ekkor érkezett. : )
Kicsit lomhán álltunk neki a beton előállításának. A sóder-cement arány 3:1 volt, 2-szer, 3-szor forgattuk át, majd vízzel öntöttük fel. 15 lapátnyi sóder és 5 lapát cement keverékéből végül csak kb. 9:3-at használtunk fel a disznóól melletti izé lebetonozására. Na. : )
Hamár a hátsó udvarban voltunk, mama kérésére feltettünk egy palatáblát egy régi, leszakadt darab helyére. Ekkor még 9 óra is alig volt.
A megmaradt sóder és cement keveréket végül nem hagytuk ott, hanem megcsináltunk egy vízelvezető vályatot a ház végénél lévő eresz aljától a kapu közepéig, ahonnan hátulra folyik a víz. Ez viszont már beletelt három óránkba, így is végeztünk negyed 1-re.
Ezalatt tíz perc pihenőt tartottunk csak, amíg elküldhettem egy emilt. Turának. „Magasztos cél érdekében.” ; )
Szintén ezalatt a tíz perc alatt fogadtam egy Dalma-hívást. Mintha érezné, h csalódtam benne. Hívott hozzá, mert ott volt Niki is, de elutasítottam, nem durván, udvariasan. Két okból is; a Zastava miatt (ezzel érveltem), meg mert egyelőre nem szeretnék találkozni vele. Persze ezt nem mondtam. Vázoltam neki, h 6-7 óra felé már talán ráérnék, de lemondóan közölte, h addigra Niki hazamegy. Letörtnek hallottam a hangját. Talán mégis számítok neki legalább egy barátnyit?
A munkát aztán a Zastava átalakításával folytattuk. Az átformálásra azért van szükség, mert jövőre indulni szeretnénk az Aba-rally sorozatban. : )) Addig azonban sok munka lesz a géppel; ebből két fő problémát mi nem tudunk orvosolni egyedül: a bukókeret beillesztését, és a versenyülések beszerzését.
Az első célkitűzésünk az ajtók kárpitjának leszerelése volt. Ez mindössze az ablakemelő leszedése miatt tartott tovább a vártnál. Az ajtókon most így csak a kilincs maradt, meg egyelőre az üveg. De ha szerzünk flexit, akkor cseréljük azt is. : ) Az egész tehát most egy üreges fém keret.
A műszerfal lebontásánál több akadályba ütköztünk. Nem is emlékszem mindre, de a legfontosabb az volt, h a kijelzők és kapcsolók drótjait ne vágjuk el. Ezt megoldottuk ügyesen, kivéve a szivatókar bowdenét, amivel még szívni fogunk... De a többi meg... ; ) Még a hangszigetelésre szolgált szivacsokat is letéptük.
Így, műszerfal nélkül, fémig visszabontva kegyetlenül néz ki a gép. x DD
A kormányt megpróbáltuk lecserélni egy sportkormányra, de miután leküzdöttük a régit, majd feltettük valahogy az „újat”, rájöttünk, h a sportkormányon nincs kormányagy, vagy mi a szentszar, ezért vissza kellett tennünk nagynehezen a régi, de eredeti Zastava kormánykereket. Hiába, minden kormánnyal csak a gond van...
A szőnyegeket és az alsó kárpitott is kitettük, de a kárpithoz ki kellett szedni az üléseket. Volt egy korszaka az autónak, amikor egyszerűen üres volt. x DD A hátsó ülést véglegesen kitettük, mert kell a helye. Az első ülések ideiglenesen voltak kiszerelve, a kormány még nem volt a helyén akkor, a műszerfalat meg már lebontottuk. Egy váltó, egy kézifékkar, három pedál, a kormáynrúd alatt meg egy rakás kesze-kusza drót és kábel, az autóban lepattant festéktörmelékek, csavarok, kulcsok, por, kavicsok, flakonok, szőnyegdarabok, amiket a ragasztás miatt nem tudtunk leszedni. Totális káosz, de nem baj, mert „nekem káosz kell, nem bírom a rendet...”
Mindeközben Milán megcsinálta alumíniumlemezből a jövőbeli kapcsoló középkonzolt. : ) Nagyon pöpec lesz.
A hátsó ajtók is átestek a műtéten, a kormány a helyére került, a két első ülés is visszanyerte eredeti pozícióját.
A középkonzolt kifúrásra Péterhez vittük. Kissé bajosan, de meg tudta oldani a kérésünket. Ekkor azonban már sötétedett, fél kilencre értem haza. 9 óra 5 perckor léptem ki a fürdőszobából, már tisztán. : ) Pedig az sem volt egyszerű munka, h a napi teendők nyomait eltüntessem magamról. x DD

Lustán, akár Garfield

A mai nap a tegnapival totál ellentétes volt, ezzel viszatértem a szintén érdektelenségbe fulladt hétfői, keddi és szerdai napok kerékvágásába. Az ébren töltött órák továbbra is bumeráng- és zenehallgatással, evéssel, és Adri ágyán elterülten Garfield képregények olvasásával teltek. A Garfield-ok már kezdenek vészesen fogyni, pedig ’92-től ’93-ig hiányzik csak egy-két darab, ’94-től a legfrissebbig mind megvan (total kb.: 140-150 db), és többségét már újraolvastam a közelmúltban. Szóval kéne valami izgalmas dolog, mint pl. játékkészítés, csak most nagyon sok a grafikai feladat, amiben én nem tudok segíteni Adrinak.
Pozitívum, h van új dobverőpárom, a balkezes ütőt tradicionálisan leszigszalagoztam, h ne kezdje ki két nap után a káva.
Viszont hiába minden erőlködés, több szót már nem tudok szaporítani az unalmassá váló napjaimról.
Majdcsak lesz valami izgalmas. Holnap mehetnék megin’ diszkóba, de már halálosan idegesít. Vagy legyek öngyilkos merénylő, és repítsem az égbe a diszkót? : ) Na, még a végén valaki komolyan vesz... Ha egyáltalán olvassa ezt valaki. És feljelent. (Nocsak! Izgalom a láthatáron...)
”Terrorista vagyok
Egy utolsó gyilkos”

Mozgalmas nap

11-kor keltem. Azzal fogadott Adri meg anyám, h mennék-e ma strandra. Néztem bambán. Nem nagyon akartam, h a helyenként még kitartó allergiás kiütéseimet ne áztassam ki. Aztán belementem, de mint rájöttem kicsi rám az eddig fürdőnadrágom. Ennek ellenére rábeszéltek az útra, h majd a strand területén veszünk. Hát sikerült... Az ottani fürdőruhabolt már zárva volt, ezért elbuszoztunk az Intersparba, de legalább tök fasza nadrágot vettünk. Így bementünk már strandolni.
Mivel semelyikőnk sem tudunk úszni, a kisvízhez telepedtünk le, ahogy már évek óta mindig. A víztől ragtapasszal óvott jobb vádlim, az „utolsó mohikán” allergiám persze vízbe érve szart sem ért. A hansaplast is faszán leázott. : ) Mindegy, Adri még maradt a vízben kicsit, aztán hazamentünk. 2 és fél hamburgert azért bevágtam. ; )
5-re értünk haza, kapásból átmentem Milánhoz, aki már korábban keresett. Első utunk aztán Péterhez vezetett, h kiszélesítse az alumíniumlapra vágott lyukakat. Ezzel a performációval már pattra betehettük a kapcsolók keretét, bele a kapcsolókat.
Milán hozzájuk visszaérve kifúrta a zsaluk helyét az alumíniumon, én meg véletlenül ügyesen belegabalyodtam a hosszabító összetekerésébe. A csomó kibogózása után a Zastavát is megfúrta Milán, így beleszerelhettük a középkonzolt. Nekem speciel kurvára tetszik! ; )
8-ra megint hazamentem pár percre, aztán kitekertem még Davecékkel. Fru alig 5 perc után hazament, Daveccel még elmentünk a kútra, vettünk egy pocsék sört. Hamar eldobtuk. Utána még 9-ig beszélgettünk mindenről.

213.197.valamivalami.valamivalami

Mi a szent szar? Turi publikus blogját olvasgattam, majd gondoltam egyet, és megnéztem azt a txt-t, ami nekem is van, és amivel meg tudja nézni a publikus blogot olvasók IP-jét, és a fenti IP-cím jött ki nekem. : O Ez meglepő, mert FTP-re 193.-mal kezdődő IP-vel csatlakoztam fel, és azóta nem jöttem le, tehát nem generálhatott nekem új IP-t a rendszer.
Mostakkor mivan?

200 MHz - sebességmámor

9-kor keltett Milán. Kölcsönkérte a sátrat, mert elment túlélő biciklitúrára, egyedül. Kár, h csak egy bicikli működik jól nálunk, mert mentem volna vele, de az kell anyámnak a boltba járáshoz. Pedig jó kaland lehet. : )
Még a délelőtt során járt nálunk ZéDani, és adott processzorokat, számszerint hármat: 200-, 150- és 133 MHz-eseket. Majd megvariálom itthon ügyesen a két gépünket, h a lehető legjobb legyen végre.
Estefelé elmentünk Daveccel biciklizni. Felkerestük Hekkelt, majd Frut. 8 után ittunk egy sört a Vincében. (És mától, de visszamenőleg is a Vince kocsma kap egy megkülönböztető style-t) Fru aztán hazament, mi pedig beszélgettünk Bettivel. Daveccel fogadtam, h lesmárolja-e, és azt hiszem, nyertem. ; )

Elma pályacsomag - általam

Itt! (71 734 bájt)
Lehet letölteni a pályacsomagot, amit elküldtem MEMO-ra is, lehet, h ott is megjelenik majd.

Ha erre szörföztél, és letöltötted a csomagot, és nem robbant fel, talán még játszani is tudtál vele, esetleg időeredményt is futottál, mondjuk küldd el a legjobb eredményed! : ) Mert kíváncsi lennék a képességedre akkor tehát. Elérhetőséget találsz itt jól. (lehetőleg a legjobb és egyben elküldött idő .rec fájllal együtt érkezzen, a hitelesség kedvéért. Köszönöm.)

ZÁRVA

Pimas blogja határozatlan időre bezárja kapuit, ugyanis az történt, hogy a blogger modemje egyik pillanatról a másikra megmurdált. Most gyűjtünk neki újra, de az is lehet, hogy hétvégén adok neki egyet, csak el ne áruljátok neki! ;)

tura

Hejhopp! Éljen a seregélyesi internetszoba! ; )
Nos, kellemes meglepetés ért, mikor olvastam Tura-bátyám bejegyzését. : )) Sajnos igaz, amit írt, a modemem jobb létre szenderült...
És nem tudok a hétvégi akcióról. ; )
Tura! Majd hétvégén megbeszéljük a dolgot! És köszönöm a törődést a magára maradt blogommal! Még most is tudsz pozitív meglepetéseket szerezni nekem. ; ) Öcséd.

Ami a modemem illeti...

A 200 MHz-es proci végülis csak 133-at teljesít a gépünkben. :-/ Emellett a hét legszarabb történése, h tönkrement a modemünk, egyik pillanatról a másikra. Hát...
Az éjjel két baszott nagy mennydörgés is volt, negyed 3-kor az első, kisebb. Előtte 10 másodperccel felébredtem. Nem tudom, ez milyen megérzés... Háromeld 3-kor már majdnem visszaaludtam, mikor egy fülsüketítő mennydörgés felrázott újra. Komolyan, beszarás, hogy féltem...
Aztán délelőtt jött a fekete leves, a reggeli szokásos levélszedéskor nem csatlakozott fel az internetre a kibaszott modem miatt. Kiszedtem, visszatettem, próbáltam mindkét foglalatban, egész nap, és nem működött. :-// Valószínű, h ez a bejegyzés is sokkal a megírása után kerül csak fel az internetre, mert jelenleg nem tudom, mi lesz. Kurvára hiányzott ez a helyzet. :-/
Daveccel 18 órakor elmentünk Cintihez, h írjon meg egy CD-t Davecnek. Én gyalog mentem. Cinti nagyon jól nézett ki. : ) Megbeszéltem vele, h 27-én összehívunk mindenkit, és egy nyár- és szabadságbúcsúztató éjszakát csapunk. Talán még valami részeg ribancot is összeszedek. Illendő lenne eképpen zárni ezt a csajmentes nyarat.

Easy rider

Délelőtt bumerángoltam magam.
Délben Martin felhívott és átjött. Kiderült, h megtalálta a másik tárat Milán gépfegyveréhez, így kimehettünk volna lövöldözni egymásra.
Martinnak azonban valamilyen lovastábori társa (akit nekem kellett volna korrepetálni...) is jött volna, és így inkább nem mentünk. Pontosabban nem találtuk meg az egyik védőszemüveget.
Fél 2-kor eszembe jutott, h létezik internetszoba a falu könyvtárában, ezért kicsit rászabadulhattam a netre. Emilt azonban nem néztem, mert túl sokan voltak körülöttem. ; )
Daveccel is kimentünk aztán biciklizni. Ajánlott egy üzletet, egy gépet, a rokonaiét. Teljes felszereléssel, nyomtatóval, monitorral, mindennel. A gép azonban maga csak P1-es, és ettől függetlenül 18k-t kérnének legalább érte. Ezért végülis nem mentem bele, pláne, h modemet még mindig kéne venni.
Este Frut is kihívtuk, aztán még a Jawa mopedjét is kihozta a csaj. Azaz nem is az övé, hanem az apjáé, de hát ez részletkérdés.

Hajjaj... Szar így, modem nélkül. :-/ Nézegettem a Bazárban jobb gépeket, 266 MHz-es, 4 GB HDD-vel, 32 MB RAM-mal, 2 db USB porttal, meg mittudoménmégmivel 10 500 Ft-. Eladom az adatkábelem, aztán majd lesz valami. ; )

Casino

3-kor elmentünk Davec, Hekkel és én egy új, egyre híresebb seregélyesi szolgáltatásra, a Sereg-Házba. Ugyanaz, mint a könyvtári internetszoba, csak rugalmasabb, jobb, és - pénzbe kerül. : ) Végülis megéri az óránkénti 300 (percenként 5) Ft-ot, mert az ingyenes könyvtárral szemben rengeteg előnye van-.
A könyvtár ugyanis:
-csak 4-ig van nyitva
-4 használható gép van
-hétfőn zárva tart
-Marika nénihez alkalmazkodik
-nem lehet játszani ; )
A Sereg-Ház azonban:
-7-ig nyitva tart, szombaton is (kiv. Holnap, mert ünnep)
-6 gép van, és mind jó is
-fiatal és barátságos képkezelők vannak
-minden óra után 20 ingyen perccel tovább használhatjuk a gépeket
-lehet hálóban nyomulni játékokkal ; )
Ezt kihasználva CoD-oztunk egy kurva jót. Hekkel, Davec és én egy csapatban, ellenük szintén egyesülve nagyobb, 20-30 éves emberkék. Persze ők nagyon profin játszottak, de mi is helytálltunk. (Függetlenül attól, h most először játszottam a Call of Dutyval.) Később aztán Szuri és Lala lett az ellenfél. Szurival ketten kiemelkedően játszottunk, még ha ez beképzeltségnek is hat. 30 perc alatt
Ő:
23 frag és 17 halálozás
Én:
20 frag és 11 halálozás
A többiek 10 találatig jutottak, átlagosan.
Aztán az idő csak telt, és 475 Ft lett a végösszeg. 300 Ft-tal álltunk ott... x DD Aztán persze a srác nagyon rugalmasan kezelte az ügyet, felirattuk a nevünket és a tartozást, aztán sírvaröhögéssel elmentünk haza.
Hogy aztán fél óra múlva visszajöjjünk, egyrészt törleszteni, másrészt tovább játszani. : ) Ekkor már csak Davec és én tértünk vissza végül, ketten játszottunk az addig ismeretlen mp_chateu (vagy hogy írják) pályán. Az első fél óra eredménye 12-6 lett a javamra. A következő menet 6 fragig ment, mert már csak mi ültünk benn, és közel voltunk a záráshoz. ; ) 6-4 arányban vertem Davecet. : ) Hm. Tudok...? Gyengébb teljesítményre számítottam. : )
Jövő szombat on (27.) lesz egy CoD verseny ugyanitt. 400 Ft-os nevezési díjjal, de sztem megyek. És hívom Martin, Milánt. : )

Állítólag épül a faluban egy kaszinó... De csatornázás csak '08-ban lesz.

BLOG - NESZTEK

Haza - sajnos

4-kor feküdtem le - 8-kor keltem fel. Ennek ellenére nem éreztem szükségét annak, h visszafeküdjek.
9-ig megírtam az eseménydús 20-i bejegyzéseket papírra.
10-kor ébredezett Adri és kicsit később Eszter asszony (Turanyu). Turáék fél 12 körül keltek fel. South Parkot néztünk és égettünk Nero bácsival CD-kbe. Ebédkor teleettük magunkat finom rántott husival, de még így is sok maradt. : ) Gyurma (KóterGame) kiélhette volna magát. ; ))
Néztünk F1-et kicsit, de jött Hanna, és unta a műsort. Ezért (is) leültünk South Parkot nézni. ; ) Kaptunk Hannától barikat, papírra vetve. : ) Jött Panda is. Az idő eltelt sajnos gyorsan. Még a Dénes által kölcsönkért infrát is használtuk, de bénáztam és kitöröltem a mobilomból az összes táborban és tábor után készült képet... pff... Azért néhány telefonkönyvi képet és videót áthúztunk a gépre, onnan meg zsugorított mp3-ak kerültek a mobilra. Dénes mutatott humoros képeket/videókat, elképesztőek voltak. x DD
Fél hétkor aztán magunk mögött hagytuk Hartát... Sajnos. Megint nagyon kellemes emlékekkel távoztunk. Most is megúsztuk az érzelgős búcsúzást. ; )) Elvégre ez nem olyasmi, mint mikor az angoltábor véget ért, és a külföldiek hazarepültek. Mert velük azóta sem találkoztam, de - van egy olyan sanda gyanúm - Turát és Turit és Dórit és Julikát és Hannát még fogjuk látni. ; )
Úton hazafele a friss empéhármakat hallgattam. Nem untam meg.

"Persze, hogy változom, mégis önmagam maradok!"

Délelőtt a szokásos: bumeráng, hajmosás, ez-az-amaz.
Éjjel azt álmodtam, h apám fekete Scania-ját vezetem a főúton, Daveccel az anyósülésen. Aztán elrontottam egy kanyart, és egyenesen mentem tovább egy földúton a dinnyési út helyett. Innentől nem tiszta.
Daveccel 11 előtt kicsivel elmentünk a könyvtárba, de nem volt ott Marika néni. :-/ Pff... Így délután kell elküldenem egy fontos emilt valakinek. Aztán amikor kijöttünk az épületből, láttam a fekete Scania-t. Furcsa. Szörnyű volt látni, mennyire nem vigyáz rá az új sofőr. A szép díszítés kopott lett, a rendszemtábláról alig tudtam leolvasni a rendszámot, de tényleg az volt. FLA-300. :-/ Kicsit bántott, h ennyire tönkrement az egykor még szép autó.
Daveccel aztán felmentünk Hekkelhez, h megtudjuk, 1-kor lejön-e hálózatban játszani. Mivel Fehérváron lesz dolga, nélküle kell majd mennünk.
Hazafelé összefutottam Nikivel. A könyveiért volt Dalmával Fehérváron. Finoman céloztam arra, h Dalma a legutóbbi találkozásunkkor (diszkó-friszkó szarság) kicsit talán "ribancosabb" volt a szokottnál. Remélem, visszamondja, és akkor hamar megáll a lejtőn a csaj.
Persze én is lejtőn vagyok, ha úgy vesszük, de nem hiszem, h bármelyik barátomnak csalódnia kell bennem. Ha mégis, akkor meg szóljon az illető. : ) Ezért ez a bejegyzés kap egy publikusságot. ; )
"Persze, hogy változom, mégis önmagam maradok!"

"You wanna to..."

Durván fél 10 után értem a Sereg-Házba. Itt persze lehet használni pendrive-tól elkezdve mindent, nem úgy mint a könyvtárban. A fiatal (és csinos) nő volt most az ügyfélszolgáló. Tudtam végre blogot frissíteni.
A floppyt valamiért nem adta ki a gép, de inkább még a nő kért elnézést, amiért nem tudja visszaadni. : ) Tényleg kibaszott rendesek (ő is, meg a srác is, aki akkor jött, amikor én mentem)!
Délután fociztunk kicsit hárman (Davec, Hekkel, én), aztán 4-kor elmentünk CoD-ozni. Hárman voltunk, 1 a kettő ellen. Ha valakit érdekel, hát leírom, megközelítőleg:
mp_harbor: Davec (orosz) 28 frag - Hekkel, én (német) 22 frag. Csúnya vereség. ; ) :-/
mp_railyard: Hekkel (orosz) 8 frag - Davec, én (német) 14 frag. Nem rossz.
mp_pawncamp (vagy mi is?): Én (orosz) 15 frag - Davec, Hekkel (német) 11 frag. Hm. : )
Este még bicikliztünk egyet négyesben: Fru, Réka, Davec és én. Réka kérdezgetett, h milyen volt Hartán az ünnep. Szívesen válaszoltam a kérdésekre, úgy tűnt, valóban érdekli, mi történt velem ott. Persze volt valami, amiről ha tud is, de nem tőlem. ; ) Lehet, h Fru pletykált már megint, de ezen lehetőség ellenére örülök, h valakit (Davecen kívül) foglalkoztatott, mi volt velem. : ) Megbeszéltük azt is, h mostani szombaton (27-e) csapunk egy utolsó, nyárbúcsúztató izét. Viszont a diszkóval már tele a tököm, úgyhogy nem fogok bemenni.
"Kapd be, gyíkok, én leléptem!"

Minden álmom - Junkies

Köszönet

Köszönet a Sereg-Háznak, amiért tudtam frissíteni a bélogomat!

"All the world that seem before me passing by"

Még tegnap este megfejtettem az System ATWA című dalának egy komoly részét. Akit érdekel:
Fm - Eb | Gm - Ab | Bbm - Ab | Gm - Fm
Plusz a szövegét is megpróbáltam minél precízebben leírni.
"I've got nothing, no game to loose"

Ma fél 11-kor elmentem a könyvtári netszobába, de csak 1 után lehet, internezetni, mint kiderült. Azt mondta a könyvtáros, h ezt már korábban is közölte velem. Hát nem, de mindegy. Bekaphatja.
Itthon aztán kicsit üresbe tettem magam; elolvastam egy Garfieldot, aztán gondolkoztam Adri ágyán feküdve H.-ról és D.-ről (a publikusság megmaradásának kedvéért eképp rövidítettem a neveket) Próbáltam a mindekettőjükkel eltöltött boldog (!) percekre visszaemlékezni, h összehasonlíthassam a kettőt. Egyik sem volt könnyű, mert D.-vel sok időt töltöttem el, de nagyon régen, H.-val meg keveset, nagyon keveset. D.-t szerettem, H.-ba annyi idő alatt nem tudtam beleszerelmesedni, és ez nem is baj, sőt inkább jobb. D. nem teljesedett be, H. - ha úgy vesszük - igen. H.-t nem ismerem olyan túl jól, de amit megtudtam róla, az csupa pozitívum. D.-t talán túl jól is ismerem már, és az utóbbi bő fél évben szinte csak csalódhatok benne. 27-én már nem is nagyon szeretnék találkozni D.-vel, mert úgy tűnik, nagyon kellemesen zárul az idei nyár, és ő képes ezt bármikor elrontani a tudta nélkül. ; ) :-/
Érdekes, h a megtépázott nézőpontok alapján az összehasonlítás döntetlenre jött ki, enyhe H. fölénnyel. Ahogyan emlékeztem, rájöttem, h mindkettő ugyanazt váltotta ki belőlem, csak D. ... Szóval D.-vel nem vállaltuk egymást, és ezzel ugrott minden.
Utólag? Utólag lehet, h jobb is így. Ha D.-vel összejöttünk volna, nagyon szerelmes páros lehettünk volna, de biztos, h ugyanilyen szenvedéllyel váltak volna el az útjaink is, és akkor még ma is utálnánk egymást. : ) Jó, mi?
"S zengett a 'bezzeg', s a 'lett volna, ha...' Nem tette volna, vagy másképp tette volna" - Prosectura: Lett volna, ha...

"When angels deserve to die"

CoD-oztunk ma is. Gyakoroltunk a holnapi versenyre-. Davec - Hekkel és Sinkó - én alkottunk egy-egy csapatot. Sinkó 5-10 perccel később jött, én voltam akkor egyedül (ennek ellenére 5-1 arányban vezettem ; ) ), és beszállt hozzám.
Az első (addig ismeretlen) pálya az mp_stalingrad volt, nagyon hamar kiismertük az épületeket, csapatban mozogtunk, fedeztük egymást, stb. Mi oroszok, Davecék németek voltak. Közülünk általában egyikőnk sniper-ként funkcionált, a másik meg valami gyorstüzelővel védte a távcsöveset. Egész nagy különbséggel, kb. 51-28-cal vertük őket.
Az mp_railyard már közismert pályának számít, ezen németekkel a nyomultunk. Érdekes módon sem Davec, sem Hekkel nem foglalta el a távcsöves állásokat. Pontosabban az épületablakokhoz mi mentünk be, ők pedig nem mertek, vagy csak nem akartak felmászni a szemközti, ládákkal és vasrúdakkal telerakott távcsöves pozíciókra. Ehelyett folyton alulról és a lépcsőkről akartak feljönni a sniperhez, de rendszerint én védtem a lépcsőházat, így esélyük sem volt... ; ) Az utolsó 7 percben már rájöttek, h gránátokkal kell megtisztítani a terepet, de ezután én is feljebb húzódtam, és megint le tudtam lőni őket. Sinkó meg távcsövessel, vagy sima puskával szedte a népet. : D Komoly összhangban játszottunk, nagyon értettük egymást. Meg is lett az eredménye. ; )
A "kötelező" Harbor-on megint oroszokkal mehettünk, a PPSh jó dolog... ; P Annyit erről a 30 percről, amin át ez a pálya tartott, h 100-34 arányban vertük meg őket. És így már a 28. percben véget ért a pálya. : )
Holnap verseny.
"When germans deserve to die..."

Elfoglalt

Fél 9-kor már nálam volt Martin. 9 körül pedig már a parkban voltunk. Nem bírt elülni a seggén Martin...
Sinkóék és Hekkel szinte egy időben értek oda, de két különböző irányból, ugyebár. Hehh. : )
A verseny interneten keresztül zajlott, ugyanis fehérváriak is becsatlakoztak hozzánk. Előre le volt zsírozva minden, így gördülékenyen ment a játék. A fehérváriak külön díjazásban részesültek. Két bemelegítő pálya volt, az mp_bercourt (vagy ilyesmi) és az mp_carentan. Már ezeken is meglepően jól mentem.
A Sereg-Házban 9 fő gyűlt össze, 6 gépre. A résztvevők: Sinkó Zolika, Jan, Martin, kis Finta, a kisebb és a nagyobb Zolcsák, Hekkel, egy "Pogesz" becenevű srác, és én. A versenypályákat és az első 6 versenyzőt sorsoltuk. Az első körből Martin, Hekkel és a kisebb Zolcsák maradt ki. A "Downvill" pályán mentünk Deathmach-ben. 20 perces körök voltak előírva.
Az első pályát megnyertem! : D Sinkó végzett mögöttem, aztán a fehérváriak, a többit nem tudom. Pedig Jan és Pogesz esélyesebb volt nálam. ; )
A 3 kimaradt emberke körét ugyanezen a pályán Martin nyerte, nem túl meglepő módon.
A következő kör 6-osából szintén Martin és a kisZolcsák maradt pihenőn, hozzájuk "csatolva" Pogeszt.
A "Hurtgen" (vagy ilyesmi) pályán nem találtam a helyem, csak 3. lettem. Sinkó nyert.
A "Hármak csatáját" Martin előtt Pogesz nyerte.
Az utolsó körből megint Martin, a nagyobb Zolcsák és Sinkó maradt ki. Sinkó és Martin ekkor 1 győzelem/1 második hely birtokában volt. Izgalmasnak igérkezett az utsó összecsapás.
A kicsi Harbor-on egyszerre 9-en mentünk a fehérváriakkal együtt, és össze-vissza mozgott a karakter, Hekkelnek és nekem is. :-/ Tiszta szívás volt. Azért valahogy itt is behoztam magam a 3. helyre.
A Sinkó-Martin párharc 37-32 arányban Martinnak kedvezett. : ) Az unokaöcsi első lett! : D
A második helyet Sinkó, a harmadikat pedig én vittem el. : D A nyeremények roppant találóak voltak, az elsőnek 3, a másodiknak 2, a harmadiknak 1 óra ingyen géphasználat. : D Még délután lejátszottunk Hekkellel és Daveccel kiegészülve egy órát.
Este lövöldöztünk egymásra, mert nem volt még elég a délelőtt. : ) Jött Fru és Davec is, így nem volt olyan jó, mert csak kettő fegyver volt. :-/

Lesz itt kéremszépen...

-utolsó, nyárbúcsúztató szombat
-földelt konnektor-report
-Zastava kuplungbowden-report
-Blog.doc elmaradt bejegyzések pótlása

Csak tessék várni!

Az új suliban

A 6.40-es seregélyesivel berambóztunk a városba. A buszra az MTH-nál szálltunk fel sokan, ismerősök. Tesóm, Tündike, Reni, Dalmáék, Vida Patrik, Martin (aki új suliba jár, nem az eddigi Kodályba) és én, meg egy csomó kevésbé ismert/ismeretlen arc.
Martin és Patrik a "kígyós" suliba jár idéntől.
Velük ültem a négyes ülésen. A postai rengetegen megállón rengetegen szálltak fel, Frunak foglaltam a helyet (kérésére).
A József utcánál leszálltunk jópáran. Fruval mentem egy lámpányit, aztán egyenesen, végig a Kodályba.
Kis segítséggel, de nagynehezen megtaláltam az osztályom a termünkben. Aztán jött az ofő, h menjünk le az évnyitóra. A levonuláskor megismerkedtem B. Szabolccsal, aki egy falubeli ismerős rokona, tehát tudtam, h osztálytárs lesz.
Az évnyitó olyan volt, amilyen. Olyan "évnyitós".
A nap hátralevő részét nem is annyira az ismerkedés, mint a tanárnőnk szófosása töltötte ki.
Azért sikerült némi adatot megjegyeznem. 35-en vagyunk, ebből 6 fiú. Közülünk egy csomóan ide jártak ált.suliba is. (így könnyű... ; ) )
Szabolcs által megismertem Gusztávot is, aki 8.-as, és jóértelemben véve hülye.
Aztán bemutatkoztunk egymásnak Eszterrel. Eszter is nyolcadikas, velünk egy folyosón vannak, mint a 7/A is.
Van egy Szandra nevű csaj, aki kicsit morcosnak tűnik mindig, meg egy picit picsás... Na, Eszter és pár barátnője neki kiabált magas, fülsértő hangon, h "Szandraaa...! Gyere ki!". Egyszer megelégelve a rikácsolást, odafordultam. Aztán elkezdtek nevetni. : )
A következő szünetben megismertem Esztert.
Nem furcsa, h az első napon több 8.-ast ismerek, mint saját osztálytársat?
(1. nap)

Imike és a többiek

Ma már rendes órák voltak, többnyire azonban így is csak ismerkedés volt, meg ilyen sablonok.
Azért... Ma sokat sikerült rázódnia összébb a csapatnak, h magyaros legyek. Kezdenek kirajzolódni az egyéniségek. Imike (az igazgató fia) elsőre egy kissé beképzeltnek tűnik, de ha csak pár percet is beszél vele az ember, helyrejön a srácról alkotott izé. Mert amúgy jó humora van, még ha kicsit néha "sok" is, amit kapunk belőle. ; )
A mögöttem ülő Bettivel is (aki amúgy Bernadett) beszélgettem, Szabival már zsírul elvagyunk. A tornaórán (ami a lyukas 7. óra után volt) meg az idősebb gimnazista srácokkal tesiztünk. : D
Ma is találkoztam Eszterrel és barátnőjével, akik egymáshoz igazították öltözékük. : ) Kockás szoknya, ujjatlan, fekete felső, meg a cipőtől elkezdve minden ugyanolyan volt rajtuk. : D Beszarás.
Stefivel viszont nem tudtam találkozni végül, mert későn végeztem.
Az Intersparba sem mentem be végül narancssárga cipőfűzőért, pénztárcáért és ruhát nézni. Na, majd máskor.
A sulitól a buszmegállóig Junkies Minden álmom és Mindenki énekel szólt a fülemben, a headsetből. Jó dolog.
(2. nap)

Fúú, de fáradtan írtam mindezt.

Átmeneti szünet

Elvileg mégis le van földelve a konnektorunk. A gépet visszaállítottam a helyére. Most rajta van a fedele, és azt hiszem, nem ráz. Végülis kicsi odafigyeléssel nem lesz semmi gond, hisz (mint kiderült) két és fél éven át használtuk így, és semmi nem lett.
A blogom picit szét van esve itthon, a bejegyzések szétszóródtak. Megpróbálok kialakítani és megtartani egy kis rendet, amíg újra lesz otthon netem. Addig is (ha vannak) elnézést az olvasóimtól.

Lesz majd megint...

...Sok! okosság. Amit otthon írtam és majd elviszem a Sereg-Házba. Mert nemhaltam ám ki. : )
Mellesleg suliból írtam-.

Nademostaztántélleg...

Namost. Az a helyzet, h nem kizárt, h lesz még a héten modemem, de az sem elképzelhetetlen, h egész karácsonyig várhatok. Kibaszott lusta vagyok floppyn becipelni az elmúlt iksz hét blogját, pedig nem ártana. Ha egyszer meglesz, >>ILYEN<< nagy lesz a robbanás itt. ; )
Addig meg kitartás

Zastava-kaland - a pech és az emberi hibák sorozata

Ez egy olyan történet, amit az ember azzal a tipikus bevezetéssel kezdene mesélni a barátainak, h "Hát, az úgy volt..." Aztán, ha mondjuk ismeretlen embereknek mesélné, akkor a történet végére érve az összes hallgató hazudósnak és fantáziálónak nézné a történet ismertetőjét.
Ha jobban belegondolunk - márpedig nekünk volt időnk belegondolni - az eddigi összes zűrben (a lehetőségekhez mérten) helytállt a Zastava, és mindig mi basztunk el valamit, ami miatt bajba jutottunk. Ma már azt hittem, h a kocsi adja meg magát alattunk, de persze ezúttal is tévedtem.

A történet tdkp még tegnap kezdődött, amikor megjavítottuk, pontosabban pótoltuk az elszakadt kuplungbowdent, és felkészítettük a járgányt a mai útra.
Sándor kivitt minket a Vásártérig, de megállapította, h nagyon fog a fék, akkor is, amikor nem kéne... : ) Aztán én kerültem a volánhoz. Az úticél a tejüzem melletti földút volt, de úgy kellett eljutni oda, h csak a TV-toronytól menjünk az aszfaltos úton (mert addig igencsak lakott terület van). A torony mögé vezető földút első szakasza laza fél méter körüli vízzel volt elöntve. Szerencsére ezt ki tudtuk kerülni, és onnan simán eljutottunk az Aba felé vezető földútra, elhagyva a tejüzemet.
Itt kijelöltünk egy szakaszt, amin a későbbi "futamokat" tartottuk. Három-négy traktort el kellett engednünk, és megvárni, míg eltűnnek a színről, de utána beletapostunk a gázba. : )) Az út csúnyán porzott utánunk...
A próbakört én tettem meg, aztán élesben mentek a körök. Az idők, teljesítési sorrendben:
Martin: 1:06:8
Milán: 0:55:7
Én: 0:48:7
: )
Na, mondjuk hozzá kell tenni, h Milánnal mi ketten már kockáztattunk is.
A szakasz A pontból B-be egy hosszú, lefelé vezető egyenesből és egy azt követő, derékszögű kanyarból, majd még egy rövid, enyhén jobbra ívelő egyenesből állt. Martin lassan ment, és a kanyar előtt nem fékezett, mégis be tudta venni (megjegyzem, a legsimábban). Milán már sokkal gyorsabban tépett, és fékezés ellenére megcsúszott a kanyarban... x )) Mi meg összeszartuk magunkat...
A legdurvább mégiscsak én voltam. Utólag kicsit jobban vigyáztam volna, de végülis nem esett bajunk. : ) Hármónk közül én vettem a legkisebb féktávot; a többiek már rég kiabáltak, h "fékezz!", de azért még tökig álltam a gázon. A kanyarban elég súlyosan megcsúsztam, gyakorlatilag a rendelkezésre álló helyet kihasználtam...
Érdekes önanalízis, h amikor komolyan kell venni a vezetést, akkor maximálisan tudok koncentrálni, és sztem megbízható teljesítményt tudok nyújtani. De amikor kicsit szabadon engedhetjük magunkat, az egyik legdrasztikusabban száguldó "őrültté" válok. : )
Végülis nem haltunk meg...
Na, de aztán még elnéztünk Aba felé. Kerestünk valami izgalmasabb pályát. Nem sokáig jutottunk. Már a falu határában (na jó, távoli határában) jártunk, amikor kifogyott a nafta. x DD Martin és én visszagyalogoltunk a faluba (mármint Seregélyesre, nem Abára). Még indulás előtt felhívtuk Sándort. Közölte velünk, h az út másfél óra gyalog... Azt hittem, viccel, ezért kijelentettem, h megjárjuk azt mi fél óra alatt... Ja. 54 perc, csak a faluba... x )) Utána készítettünk némi élelmiszercsomagot, ellátogattunk a benzinkútra (már ekkor teljesen sötét volt), majd biciklivel visszamentünk Milánhoz. A világításom nagyon konkrét volt... : ) Aztán a teljes sötétségben egyszercsak feltűnt, h bár elvileg mindig jó útra fordultunk, mégsem találtuk meg Milánt, sem az autót, mégis már kukoricatáblák mellett gurulunk a lejtőn (amiket korábban nem láttunk...) Szerencsére Milán lent várt minket az út végén, az autóval együtt. Mivel lejtőn álltunk meg, leeresztette annak aljáig a kocsit, h ne álljon semmilyen traktornak se az útjába. (Végül persze nem is jött senki...)
Egy baszott széles elágazásban voltunk tehát. Zseblámpát elfelejtettem hozni. Mobiltelefonfény mellett kajáltunk, majd betöltöttük volna a benzint... Ha nem felejtettem volna otthon a kulcsot, mely nyitja a tanksapka fedelét... x DD Ekkor kezdtünk el röhögni... Milán azonban hamar kapcsolt, és lefeszítette egy franciakulccsal azt a szar lemezt, betöltöttük a benzint, és bepakoltunk a bicikliket hátra. Az autó viszont nem indult el... (Ekkor hittem azt, h először bár, de cserbenhagy minket)
Felhívtuk Sándort, bár ez felesleges lépés volt (távorvoslás úgysem létezik), kiszedtünk a kerékpárokat, majd Martin rávett minket, h tegyünk egy utolsó próbát, hátha nem kell otthagynunk a gépet és gyalogolnunk. Ekkor már beindult a motor... Pakolás vissza, go home... : )
A humor még hátra volt; már akkor eszembe jutott, amikor csak jöttünk vissza bringával Milánhoz, h mivel készítettünk egy középkonzolt az autóba, amibe valamiért rosszul lett bekötve, ezért nem lesz hazafele világításunk, és a vaksötétben tippelve fogunk hazavezetni... Így is lett, féltávon Milán, másik felén a tejüzemig én vezettem. Azt leírni nem lehet... x )) Az út egy halványfekete, nehezen behatárolható akármi, az azt övező árkok-bokrok, mezőgazdasági földek valamivel (de alig láthatóan) sötétebbek voltak. Amelyikőnk épp vezetett, az kihajolt az ablakon, mert persze nagyon poros/koszos/"dzsuvás" volt a szélvédő. A jobb oldalon ülő mindig tájékoztatta a vezetőt az ő oldaláról, mert azt ugye már végképp nem tudta belátni a sofőr. Mivel a biciklik teljesen elfoglalták a hátsó teret, mindhárman elől nyomorogtunk. A tejüzem melletti szakasz volt a legdurvább, mert ott extrarossz a földút állapota. És ott épp én vezettem... Kész élmény volt.

"...ÉS GONDOLATBAN MÁR ÚJRA
MAGUNKAT LÁTOM, AHOGY VÁGUNK ÁLTAL
A HALDOKLÓ VILÁGON
AZ AUTÓM ÉS ÉN..."
[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]

Betti-meet

Ma volt az utolsó próbánk a szünetben. Fáradtak voltunk, és még balhéztak is velünk, amiért egy órával kevesebbet zenélhettünk, cserébe, ennyivel többet pakolhattunk/szívhattuk a fogunk... Na, mindegy.
A lényeg utána jött. Találkoztam Bettivel, igen, direkte, megbeszélve. Azt hiszem, beadom a derekam. Szerintem tudom majd szeretni, ma nagyon úgy tűnt.

Művekmíting #3

Hát, lementünk harmadszor is, h boldogítsuk Turáékat. : ) Mivel sok blogot kell még mostan megírnom, ezért nem tárgyalom percről percre a történéseket. Néztünk South Parkot, Team America-t, szombaton Mackótestvért, és voltunk yankee-ben, amit én kissé (kissé nagyon?) meg is sínlettem.
Megnéztük Panda húgát, ahogy fesöndenszeltek. Szép volt, meg jó volt, tetszett, de én sohasem fogom megérteni ezt a műfajt. : ) De amúgy nagyon ügyesnek tűnnek, bár nem én vagyok a szakértője ennek.
Aztán ettünk pizzát a pizzásban, találkoztunk Hannával, és később átmentünk jenkibe. Még itt, a pizzásban láttam, h mennyien néztek minket Adrival, amolyan "kiafaszvagy?" nézéssel.
Aztán a pábban csócsóztunk, beszélgettünk, hevingeltünk egy gúd tájmot, és a bor is igen szépen fogyott (a szóda kevésbé). Sajnos későn éreztem meg, h túl sokat ittam. Ráadásul régen is ittam már alkoholt, most meg sokat egyszerre, de mentegetőzést félretéve: nem figyeltem magamra. A legrosszabb, vagy inkább még jó a rosszban, h mindenre emlékszem, és nem is voltam olyan iszonyat részeg, csak egyszerűen rosszul lettem. Rá kellett jönnöm, h nem bírom a bort. :-/ Aztán sajnos ki is dobtam a taccsot a jenki melletti sóderkupacra. Ezután követtem el a második nagy hibát, lementem újra, és a cigifüst még jobban felkavart. Szerencsére Tura vigyázott rám, ezer köszönet érte...
Viszont elég szégyenletes teljesítményt nyújtottam, egyszerűbben: még akkor este nekilátott égni a pofám, és még a buszon haza is bántam a dolgot... :-/ Cinkes.
Röhej, de amikor fél 2 fele éjjel helyrejött a gyomrom, hirtelen elálmosodtam (hogy ennek van-e biológiai oka, azt mondja meg egy biológus, de nekem lövésem sincs), és innentől emiatt voltam "használhatatlan". Hát, nem voltam valami lélekemelő dolog.
Hazafelé a buszon hallgattam a mobilomról az mp3-akat, és újra lehidaltam a Minden álmom miatt. Az agyamra megy, h nem bírok ilyen jó szöveget/zenét írni, egyszerre meg pláne. Utolérhetetlen.

Eltűnt Niki!!

16:29-kor álltam a buszmegállóban, h egy nehéz és őrült nap végén hazadöcögjek a sárosdi csuklóssal, ami persze késett is bőven. Mobilon keresett Betti, és megkérdezte, olvastam-e a mai újságot. Merthogy az 5. oldal alján ott van Tóth Nikolett, a bukott osztálytársunk, és az eltűnését közli a lap! Október 27-én (utsó tanítási napunk volt) már nem tért haza a suliból... : O Szolidan lehidaltam... Mi meg azt hittük, h csak lóg, ahogy (állítólag) szokott.
: | Hát...

Reggel siettem ki a negyed hetesre a sűrű ködben. Már jött fel a nap, de még aránylag sötét volt. A buszmegállóba érve léepihentem, de a faluba egy olyan jelenség érkezett, amit nem lehetett nem észrevenni. Egy fénykürtjelzéseket leadó kisautó, mögötte 5 kombájn. Valahogy sejtettem, és be is igazolódott, h a hosszú sort képző konvojt egész úton át képtelen volt megelőzni a sofőr. A kórházi lefordulónál vált csak el az utunk, mert a gépek a 8-as elkerülőn mentek tovább. Azt hiszem, nem kellett volna diploma ahhoz, h ezt a konvojmenetet ne a munkába/iskolába igyekvő embereket szállító busz menetidejére időzítsék. 20 percet késtünk.

A rendőrségen

Nikit Szandra barátnői erőszakkal bevitték a rendőrségre, és ki lett rúgva a Kodályból az igazolatlan hiányzásai miatt. Ezenkívül megírtuk a kémia dogát, és ennyi.

Likasórák :)

Ma a 2. (angol), az 5. (jelen esetben töri) és a 7. (ami amúgy is mindig lyukas) óra elmaradt. :) Hm. Liero-t játszottunk és Szabi CD-jéről South Parkot néztünk a nullás teremben.
Daveccel CoD-oztunk egy jót délután. Eleinte hárman, Molnár Gézával, aki - hát...- nem igazán vágja az ipart. ;) Carentan-on és Dawnvill-en nyomultunk, mindkettőn ők voltak ketten ellenem, és mégis én nyertem. :) Háháá! Nagyon belelendültem, olyan szinten osztottam az ellent. :) Aztán Géza kilépett, és ketten folytattuk Daveccel dícsmícsben, mivel a netre nem tudtunk felcsatlakozni. Harbor-on 25:15-re elvert, de Pavlov-on puskával osztottam a headshot-okat... x)) "Ezt direkt csinálod?"
Aztán jött Paudits Isti meg egy másik felnőtt is, Leslie néven szállt be, valamilyen Laci. Jót játszottunk.

CoD és foci

Ma is játszottunk kedvenc játékunkkal. :) Ma már feljutottunk a netre, nehezebb is volt, de még így is kurvára belejöttünk. Szinte végig pozitív mérlegeket csináltam.
Aztán fociztunk is, és abban is ügyesek voltunk. Hiába na, ez egy ilyen nap. ;)

Parlament és FHM

És akkor bejutottunk a plenáris gyűlésre. Merthogy ma oda ment látogatóba a gimnázium. Szép épület ez a parlament, de az ott dolgozókat tekintve inkább egy állatkert... Mert ravasz rókák, buta libák, lusta disznók, nagyképű majmok és irigy kutyák ülnek bent, akik ráadásul mindenkit madárnak néznek.
A szép és hiteles parlamenti körbevezetés után benézhettünk egy plenáris ülésre vagy gyűlésre, vagy mire. Nem hiszi el az Olvasó (már ha van olyan ezen a lapon ;) ), h mi zajlik ott! Megpróbálom hitelesen lefesteni a képet: egy képviselő/miniszter/főmufti beszél, amit a többi le se szar. Mit csinálnak ezek az emberek tehát? Tapasztalat, és nem fikció: telefonálnak, beszélgetnek, újságot olvasnak, laptopon interneteznek, de a legdurvább, és nem tréfálok: FHM-et nézegetnek. xDDD Ezek után nem kérdés, h miért tart itt az ország.
Megjegyzem, a parkolóban a két kezem nem tudtam volna összeszámlálni az Audi típusú autókat...

Összebújva

Találkoztam a barátnőmmel. :) Már sötét volt, negyed 6, a zenélő haranghoz mentünk ismét. Negyed 7-ig csak ücsörögtünk, de aztán jól összebújtunk, nagyon szorosan. :) És csókolóztunk, és puszilgattam a nyakát, és haza kellett menni, neki pedig hittanra. :/ Mindegy, majd legközelebb még többet leszünk együtt. :)
Hm. :))

Janka, a kis huncut

Rggel kipislogok az ablakon. Fehér minden. Én meg: "Mi a picsa?" :)
A buszmegállóban az unokaöcsém és Krisztián hógolyókkal vártak. El ugyan nem találtak, de elérték, h cserébe megfürdettem őket. Pöcsök. :)
Ma egészségügyi vizsgálaton esett át az egész osztály. Mi, fiúk rohadt gyorsan végigértünk. A doki egy fasz volt, de legalább megtudtam, h 58 kg, és 176 cm vagyok. Fél 1-re értünk vissza a suliba. Addig többnyire Janka, Betti, Kriszti, Szabi, Gábor és én verődtünk egy társaságba. Janka nem engedte lefotózni az arcát, így kénytelen voltam a mellét lefotografálni. :) Engedte is. Kifogyhatatlan energiakészlete van a csajszinak, zabálnivaló, és állandóan mosolyog. Igazi kis huncut. ;) Szabi egészen rá is hajtott. x)
Visszafele úton Szandra rámakaszkodott. Belémkarolt, ölelgetett, és egyebek. A cél egyértelmű volt_ féltékennyé tenni Bettit. De én nem hagyom magam, ezért rendszerint levakartam magamról, bár néha ehhez tényleg kétkézzel kellett lelöknöm a vállamról... :/ Hihetetlen.
Hirtelen eszembejutott pár Junkies-sor, prózában mondtam is neki, de nem figyelt igazán:
"Hiába minden hókusz-pókusz
Számodra nem terem
Pálmámom már több kókusz..."
A nap fénypontja kétségtelenül Olivér névnapi köszöntése volt. Szabival ketten találtuk ki és főként mi is valósítottuk meg: Buzzra rákötöttünk egy masnit, és ünnepélyesen átadtuk Olivérnek. :)) Nagy sikere volt az akciónak. (Büszkék is voltunk az ötletünkre. ;) )

Mikulás

Mindenki holtfáradt volt, aki az előző estét operanézéssel (és néhányan mással is ;) ) töltötte. Gyakorlatilag semmi érdekes nem is történt, csak annyi, h kihúztuk egymást egy kalapból, cetliken, h ki kinek adjon ajándékot. Persze már mindenki legalább háromszor elcserélte a cetlijét egy neki jobban megfelelőre, kivéve minket, fiúkat, mi még becsületesek maradtunk. :) (Egyébként mi tényleg nem cseréltünk) Én Deutsch Krisztit húztam, aki tdkp rendes, meg minden, de nem igazán beszélgetünk sokat. Engem Dornyi Betti húzott, de az asszony elkönyörögte tőle. ;) (Én persze elvileg nem tudok a nőm akciójáról, dehát nem vagyok én sem vak; észrevettem én, h mennyire boldog volt, amikor cserélt a másik Bettivel)
Egyébiránt reggel kimaradt a szokott hatnegyvenes buszunk, így a sopronival kellett mennünk, amire a postánál már csak 5 embert engedett fel a sofőr. Hm. Kibaszott az ácsorgó embertömeggel.

Alvin és a Mókusok - Bizalom

Olyan jó, hogy mi együtt
Tudod, hogy Te és én
Együtt vagyunk, békében
Ezen a földtekén
Barátkozhatsz más lánnyal
Engem nem zavar
Hiszen bízom Benned
Nincs, ami felkavar, de ha megcsalsz, én

Elvágom a nyakadat
Szétkenem az agyadat
Nem mész többet haza két lábon
Szétrúgom a fejedet
Levágom a két kezedet
Kihúzom a beledet a kicsi szádon, édes

Te drága
A romantika hű szolgája
Tudod, hogy Te vagy nekem az univerzum
Egyetlen Don Huann-ja
És ha az utcán riszálja magát
Egy csámpás szőke kurva
Nem szólok, ha a seggét pásztázva
A tekinteted elbambulna, csak rajta!

Ezt jól jegyezd meg, mielőtt egy másik segget nézel
Kurva szar, ha az üresen tátongó szemgödrödön át elvérzel

Elvágom a nyakadat
Szétkenem az agyadat
Nem mész többet haza két lábon
Szétrúgom a fejedet
Levágom a két kezedet
Kihúzom a beledet a kicsi szádon, édes

Szilveszter

Egyszerű volt. Martin átjött, társasoztunk hárman, ettünk-ittunk (nem, nem alkoholt :) ), néztük a "juroszporton" a Watts Zap-ot, és tettünk fogadalmakat. Az enyém vicces lett... ;) Nyáron a polgármesteri hivatal elé kell szarnom... xDD

Adatvesztés

Igencsak romokban hever a gépem, aminek következménye jópár decemberi, karácsonykörüli bejegyzés elvesztése. A lényeg: van elektromos gitárom, a csajommal (úgy-ahogy) elvagyunk, bár... Na ezt majd nempublikba. ;))
A Zastavánkat le kell adnunk a roncsautórendelet miatt, ezért megpróbáltunk egyet menni vele, búcsúképp, de megadta magát - teljesen. :( Szegény pára. A szívemhez nőtt.
Hogy a géppel mi lesz, az jó kérdés, az őszi adataim megvannak, nem kell félni, még a nov. vége - dec. eleje is (ebből már került is fel pár), a karácsony meg úgyis egy sablonünnep, ami jóltelt, szóval nincs nagy gáz. :)

Vége

Szakítottunk Bettivel. Részletek non-public blogban.
Tömör tapasztalat: mindenki engem utál... ;)

Péntek 13 - igyunk!

Pityuka rábeszélt, h menjek ki vele és Stefivel inni este - mint régen. Fáradt voltam, de mivel már régóta pedzegettük, h menni kék, beleegyeztem.
3/4 6-kor találkoztunk a Mikszáth u. végén. Odafele találkoztam Daveccel és Fruval.
Egy 0,75 dl-es Martini volt az ivászat tárgya, a csekély 18%-ával. Nem erős, de azért 9 óra körül már éreztük a hatását. ;)
Elmentünk a benzinkútra, vettünk dihányterméket... :/ :) Végülis...
Alig mertünk bemenni. Kurva gyávák voltunk, pedig nyáron nagyon is űztük az ipart, nem értem, mitől fostunk... Biztos megöregedtünk. :)
A Gróftemetőbe vettük az irányt. Jó kedvünk volt, de azért be kell látni, a tél, meg a sulival járó nyűg rányomta bélyegét az estére. Nem tudtunk a nyári bulikhoz hasonlóan feloldódni.
Fél 9 fele lementünk a tóhoz, nem volt befagyva. (Rádobtunk egy hordót... :) ) A jurtát viszont víz borította, így oda sem tudtunk bemenni... Stefi és Pityu beszakadt, én csendben piróztam, míg a megmaradt cigit szívták. Na, igaz, h én is, de azért néha ellenálltam is... ;)

A Kétfarkú kutya és Kovács Pisti

A Kétfarkú kutya és Kis Pisti esete 2006. van, ugye. Ha 2006-ból kivonunk 1990-et, ami az első hazai demokratikus (?) választások éve volt, akkor 16-ot kapunk, ami egy 4-gyel osztható szám. Következésképp idén végetér egy négyéves kormányciklus, innen pedig hamar kitalálhatjuk, h ebben az évben tavasszal bizony újra választhat a nép, mely pártok alakítsanak ki kormányt, melyek szoruljanak ellenzéki posztra; emellett persze nem elfeledve, h (szinte) mindegyik, de legalábbis mindkét nagy párt szarik a fejünkre, és csak a látszat fenntartására vesz elő minket, embereket négyévente. Hiába, no, demokrácia van.
Olyan szép világ a miénk, melyben kialakulni látszik egy tendencia. Egy tendencia, amely azt mutatja, h lassan már nem is kapaszkodik két kézzel a kormányba a hatalmon ücsörgő koalíció, hanem egyik kezével (ha nem mindkettővel) a kampányát igazgatják. A kampányt, igen, azt, amelyik minden ciklus végén egyre hamarabb jő el, most például már köbö negyedik hónapját éljük. A kampányt, amely sokszámjegyű magyar aranypengőt emészt fel - természetesen pártonként. Mert ugye olyan szép világ a miénk, amelyben ez a pénz jobb helyre nem is találhatna. Mondanom sem kell, milyen tökéletes az egészségügy, milyen csodás állapotúak a szép, új magyar utak, és akár éjjel is nyugodtan mászkálhat a választópolgár az utcákon friss, egészséges levegőt szívva magába, cseppet sem félve attól, h melyik pillanatban ütik, vagy lövik le a nála található kétezer forintért.
Na, de a lényeg, h demokrácia van, nem is akármilyen.

Maradjunk ott, h a pártok újra elővették a fiókból a kreatív team-eket, amelyek a frappánsabbnál frappánsabb plakátok, szlogenek, szórólapok alkotására hívatottak. Vegyük csak sorra, milyen feliratok, képek, hangulatok köszönnek vissza ránk - például, amikor reggel a 6.40-es busz ablakán kipillantva egy óriásplakáttal nézünk farkasszemet.
Érdemes azzal kezdeni, h Sólyom László köztársasági elnök úr mire is hívta fel a pártok figyelmét az újévet köszöntő, óévet búcsúztató beszédében-. Megpendített egy kényes húrt, a "negatív kampány"-ra behangolt húrt. Finoman utalt arra, h nagyon hamar a nép idegeire mehet, ha annak éjjel-nappal, úton-útfélen az ellenséges pártot szapuló plakátokkal kell szemben találnia magát. A pártok persze egyetértettek az elnökkel, és bőszen bólogattak, h "majd a másik fél akkor biztos kapcsol, mert nekünk ugye eszünk ágában sem volt negatív kampányba kezdeni".
Ehhez képest...
Kezdetben vala egy egyszerű piros-fehér alapú plakát, többféle felirattal. Pölö: "20%-ra csökkentettük az ÁFÁ-t", vagy "Bevezettük a 13. havi nyugdíjat." Feltűnően kijelentő módban fogalmazódtak meg a mondatok, mintegy célzásul, h ezzel ne tessék vitatkozni, mert ez így van. És ezután jön a szlogen: "Igen. Megcsináltuk." Pici, finom utalás: "Mi megtettük, amit az ellenzék csak ígért, vagy épp mégcsak nem is ígért." Egy fityisz az ellenségnek, egy sugallat a népnek, h ha minket választotok, akkor ugyanilyen ügyesek lesznük - ha nem jobbak.
Ezzel világos elkezdte a sakkjátszmát, e4-re lépett a paraszt, nyílt megnyitás kezdődött. Sötét c6-ot lép, máris félig nyílttá módosul a megnyitás.
Igen, a kissé nagyképű kormánykampányra a nagyobbik ellenzéki párt egy (szerintem) sunyi, alattomos, "bogarat fülbe ültető" szavazó-hódítással felelt.
Én személyszerint egy tipikus téli reggelen, korai kelés, buszraszállás után találkoztam a negyedhetesről kinézve először a "Rosszabbul élünk, mint négy éve" felirattal. Ilyen vacogós, sötét reggeleken nem épp legkiemelkedőbb kedvemben talál a nagyvilág, így a vezérszlogen kitalálója is elérte, h az édesanyját - nem éppen pozitív jelzőkkel ellátva - emlegessem. Eddig az ellenzék legalább aranytojást tojó tyúkot ígért minden gazdasszonynak, ha rá szavaz, de mostmár ennek illúzióját sem tartja fenn (nem mondom, az sem lenne sokkal jobb). A többesszám amúgy is indokolatlan, nem hiszem, h a szlogent megálmodó félkegyelmű nehéz anyagi helyzetben tengődne. (Inkább siralmas gondolkodásmódja, és erkölcsi fertője miatt élhet rosszabbul). Ettől függetlenül persze kétségtelen, h sokan vannak, akik tényleg rosszabbul élnek, mint négy éve. Igaz, néhányan biztos akadnak, akiknek a mostani kormány idején alakult szerencsésebben az életük.
De - könyörgöm - az ellenzék, még ha nevében szerepel is, h a mindenkori kormány tevékenységének fényét hívatott tompítani (bár jobb helyeken inkább hasznos javaslatokkal segíti az uralmon lévő koalíciót), akkor is kutyakötelessége, h nekem, mint polgárnak azt az illúziót vetítse, h ha megválasztom őt, akkor nekem jobb lesz az életem. Mert ha nekem azt mutatja, h rosszul élünk, és nem táplálja belém a tudatot, h lehetne jobb is, akkor én - jobb esetben csak - nem rá szavazok; rosszabb esetben depressziós leszek, és leugrok a Lánchídról.
A negatív kampány tehát már éppen végképp elvágta volna előttem a nagyobbik ellenzéki pártot, de jött a felmentő sereg a kormány részéről is; a nem rossz kezdés után azzal, h válaszoltak (nevezzük már nevén) a FIDESZ sárdobálós kampányára, az MSZP is leégette magát. Egy újabb morcos reggelen ugyanis szíventalált a "FIDESZ mittomén mennyivel rövidítette meg a nyugdíjasokat" szövegű plakát.

Szerencsére nem minden párt küzd ennyire elvetemülten a népszerűtlenségért, mint ők ketten. A kisebb pártok igenis ötletes, és elsősorban becsületes úton szeretnék meggyőzni a választókat arról, h érdemes rájuk voksolni. Sajnos azonban szinte kizártnak tartom, h akár az SZDSZ, akár az MDF komolyabb szerephez jutna a magyar politikai palettán, mint a rendkívül megtisztelő kisebb koalíciós párt (egyszerűbb kifejezéssel élve: csicska) titulus.
Ez persze a választókon múlik, de van egy másik tendencia is, ami az elbutulás tendenciája. Ki kell mondani, a mai választók igénylik a sárdobálást, mivel a ValóVilág óta tudjuk, h küzdeni, kardokat forgatva harcolni kell a szavazatokért. ;) Mindenhonnan ez ömlik ránk, a vodkaphone és a témobálj is - ideértve a Pannon GSM-et is egyúttal -, a Téko(zlo)m és a Tele2 is, a TV2 és az RTL Klub is ugyanígy vív, napról napra durvább módszerekhez folyamodva. Hogy erre az igény alakult ki előbb, vagy ezt kaptuk, és hozzászoktunk, azt már nem tudni, de így a Krisztus után számított 2006. évben ilyen pesszimista közeggé váltunk. Pedig ott a sok apró öröm, mint pölö előreengedni a nőt az ajtóban, állni nyáron az esőben, leinni magunkat, ha gyerekünk születik, vagy ha betöltjük a XV. évünket...
Tessék boldognak lenni!

Biznisz-nap

Eljött a szerelmesek (és szerelmüket féltők végső kapálózásának-) napja, amikor varázsütésre mindenki felismeri, h szeretni és szeretettnek lenni milyen jó dolog.
És ha a felismerés megvan, akkor már nem kell sok ahhoz, h egy kész iparág épüljen fel - kizárólag a szerelem ünneplésére.
Ott van ugye az Anyák napja, ami régóta "üzemel", és mégis megmaradt a maga természetességében. Ez jól is van így. Persze e természetességet a Valentin-nap alkalmából azért sem emlegethetjük, mert - mint tudjuk - a Hülyeség Hazájából, egyenesen a nagybecsű Amerikából szabadult ránk az ünneplésvágy; Amerikában meg talán a H2O sem naturális.
De ha már minden évben kis hazánk is rózsaszínbe borul Bálint napján, ám legyen. Lehetne olyan magyarosan is ünnepelgetni, picit visszafogottabban, szolidabban, nem vagyunk túl gazdag nép úgysem - de nem! - kiált a márkás kocsijából a faszi. "Az én anoreksziás plázakurvám akkor is 99 szálból álló csokrot kapjon, az internetről rendelve".
Merthogy így is lehet, miért ne lehetne. Feltalálták az internetet, létrehozták a Valentin-napot, a kettőt csak össze kell kapcsolni.
Idén már karácsonykor is nagy hangsúlyt kaptak a bankok reklámjai, a hitelek. Nem baj, ha nincs pénzed, végy fel kölcsönt, és játsszad a gazdagok szerepét. Aztán titokban nyögd a hitel visszafizetését, plusz a kamatokat, meg az anyámkínját, meg a satöbbit.
Kíváncsian várom a jövő évet. Ha huzamosabb ideig fogunk még a pénztárcánkon túl költekezni, és erre egyre több alkamlat talál nekünk az ipar, akkor egyrészt nem csak az állam, hanem a benne élők is drasztikusan eladósodnak majd, másrészt a Bálint nap is ilyen pénzszórási alkalom lesz.
Száz szónak is egy a vége, rendben, h ünnepeljük a szerelmet, de őszintén tegyük. Egy szál rózsa és egy bonbon a kandalló mellett többet tesz, mint a rózsaszín lufik és szívecskék, képeslapok áradata. A másik fontos dolog, h aki nem ünneplő típus, arra ne erőltesse rá sem a párja, sem saját maga saját magára a Szerelmesek napját. A kényszer ugyan nagy úr, de értelmetlen dolog műmosolygni egy csokorral kezünkben kedvesünk előtt.

The Spaghetti Shooter

Járt nálunk Martin, egy csomó cédével, amelyeken egy csomó gagyi játék van. Csak egy flash-es játék tetszett meg igazán, a címe a bejegyzés címével megegyezik. Gangszta Zolee és csapata vadnyugati szerencsepróbálását követi nyomon, öt pályán, mindegyiken más-más bandataggal kell lőnünk a jópofa ellenfélfigurákat, akik pályánként változó környezetben, 4-5 fedezék mögül, véletlenszerű sorrendben ugranak elő-. Egy hatlövetű Colt-unk van, végtelen lőszerrel, de tárazni itt igenis kell! Ezt a képernyő bal alján megjelenő izéra kattintva tehetjük meg, célozni és lőni az egérrel lehet, és kell. :)
A grafika szerintem nagyon szép és jópofa lett, fényképekkel és vadnyugati kellékekkel telepumpálva, ahogy azt tenni kell. A zene szándékosan hamis, tükrözi a '30-as évekbeli western kocsmákban oly' elterjedt honky-tonk pianók hangulatát. A kezelés roppant egyszerű (gyakorlatilag félkezűek is játszhatnak... Pardon.)
Nyílván mindenki maga fogja kitapasztalni, h mit hogyan célszerű csinálni, de nekem van pár bevált taktikám, amit most le is írok.
- Ne sajnáljuk a lőszert, pláne, mikor még csak ismerkedünk a játékkal. Én kezdetben mindenkire két golyót szántam - biztos, ami biztos. Ebből általában csak a második talált, aztán később az első, és lekopott róla a második.
- Érdemes "számolni magunkban", h hányszor lőttünk egy-egy újratárazás óta, így nem fogunk meglepődni, hogyha kifogy a tár, és nem lő a fegyver. Ilyenkor fel is tudunk készülni a tárazásra, két ellenfél lepuffantása közben villámgyorsan le tudjuk rántani az egeret a bal alsó sarokba. Figyelni kell persze arra, h ne kattintsunk ki windows felhasználói területre, mert olyankor bár jót lehet szusszani, de kizökkenünk a játék menetéből. A "Help" és "Credit" gombokra is figyeljünk, ezek szorosan a tárazó felület mellett vannak.
- Nyugodtan blöfföljünk! Az első két pályán még nagyon is beválik, h ha a felbukkanó ellenfél észreveszi, h ráhúzod az egeret, akkor anélkül, h rád lőne, visszabujik a tereptárgy mögé. Ha kifogytunk az ammo-ból, de nincs időnk újratölteni (mert pl látjuk, h előbújik az ellen), célozzunk rá, és amíg visszakozik a lőpárbajból, van időnk a tárazásra.
- Főként a második pályán okozhat gondot az a "csúnya bácsi" fent az emeleten, épp szemben. Nehéz észrevenni, gyorsan lő, távol van, és az emeleten húzódó korlát miatt eltalálni is nehéz. Őt én inkább csak megijeszteni szoktam, tehát a közelébe rántom a célkeresztet, hadd bújjon vissza. Néha kiszámítható, h ő jön, amikor lent senki nem mozgolódik, akkor célszerű felfelé kacsingatni, és ki lehet olykor szedni. Érte persze több pontot is kapunk.
Ha máshonnan nem, hát innen megtaláljátok a játékot, de fontos, h ez persze (sajnos) nem az én művem, tehát minden jog a készítőket illeti meg. Végezetül bökök egy képet:

Az első koncertünk

Zenekarunk három próba után felléphetett a sárszentmiklósi általános iskola farsangi rendezvényén. :) Persze nem volt minden ilyen könnyű és magátólértetődő, mint ahogy az hangzott.
Kezdve azzal, h egész héten betegállományban voltam. A sors slusszpoént viszont a végére tartogatta, mivel tegnap 22 órakor belázasodtam, pedig egész torokgyulladásom alatt még csak hőemelkedésem sem volt...
Végül azért szerencsére lement a hőm normális értékre, és el tudtam menni 'bogárdra (Sárbogárdra). De a változatosság kedvéért a kibaszott Kunság Volán a menetrendbeli 9:08 helyett 9:02-kor, a szemem előtt húzott el a kereszteződésben... x/ Fak!
Így a 10:42-es szabadival kellett mennem. Persze addigra már az eső is hevesen zuhogott, h jól be kelljen bugyolálnom a kombómat - mert azt ugye egy csepp víz sem érheti. A bőrtok meg még nem készült el hozzá, minek is készült volna... Így izgi az élet.
Azért a teletömött sárbogárdi buszon - hangulatfokozásképp - egy srác az oxigénhiányos, fülledt levegőnek hála rosszul lett, és összeesett. Leültették, mentünk tovább. Aztán én lettem rosszul... Éreztem én, h bajom lesz, mert sokkal nagyobbakat lélegeztem a szokottnál. Majd pár perc múlva fél perc leforgása alatt elmosódott a kép, sípolt a fülem, és... Hát, semmi. Nem tudom, mennyi ideig bíztattam magam, h ha ilyen állapotban, hát így, de akkor is kibírom 'bogárdig, és nem csinálok semmit. Ám nem bírtam, és kinyitottam volna az ablakot, ha bírtam volna. De nem ment. Egy srác szerencsére segítőkész volt, de a mellettem álló nő viszont egy vén kurvának tűnt. Szerintem azon agyalt, h mikor csukom már be az ablakot, mert fázik, és h le ne okádjam. Azt kellett volna tennem, de a friss levegő hatására a szemcsés kép kitisztult, és a sípolás is mérséklődött.
Aztán a végállomáson leözönlött végre mindenki a buszról. Megkerestem Mátét, bementünk a suli épületébe, és vártunk. Sokat. Késett az egész műsor, a táncosoktól (köztünk Bálint és Kicsi, tehát az énekes és a dobos is, meg Alex, aki kisgyerekkoromban a falunkban lakott, mostanában meg lejár hozzánk CoD-ozni) kezdve a felvonulás, és minden. 2-kor elvileg kezdtünk volna, gyakorlatilag lövésem nincs, mikor állhattunk neki. A szervezés magas fokon jelen volt, mivel a fellépésünk helye, az ebédlő zárva volt mindaddig, amíg a felvonulás és a többi cécó lezajlott. Így aztán a nézők nemcsak a koncertet, hanem a dob összeszerelését, a hangbeállást, minden szirszart végignézhettek. Az egyik tanárnő ezidőre rögtönzötten előrehozott tombolázással csábította a - nem túl nagy... - terem másik végébe a diákokat, h aránylag nyugodtan, de továbbra is kutyafuttában dolgozhassunk. Páran azért akadtak, akik ultrakíváncsiságuk kielégítésére - szarva a tombolára - figyelemmel követték még azt is, ahogy a jack-at a kombómból a keverőbe dugom. (Ezzel elárultam, h vonalból erősítettük ki a gitáromat, de ez, mint kiderült, hiba volt. Mikrofonozni kellett volna.) A meglehetősen idős, de lelkes Laci bá' ült a keverő mögé, de Alexék nagyon sokat segítettek Laci bának és nekünk is. Önként pakoltak, mentek ki-be, satöbbi.
Amikor eljött az idő, Kicsi belekezdett a Kör kezdő dobritmusába. Meglepő volt látni, ahogy a legnagyobb bunkó-parasztnak kinéző divatmajmok ahelyett, h lenézték volna, amit csinálunk, figyeltek ránk, és a dalok végén lelkesen tapsoltak, fütyültek, rikoltoztak. :) Felemelő egy érzés! A gitárom ugyan alig szólt, a hangzás és az arányok tehát pocsékok voltak, hibáztunk is, de végig 10 centivel a föld felett gitároztam. És persze rengeteg csinos csaj volt, akik fényképeztek, engem is. Persze igyekeztem ezt nem észrevenni, de nem lehetett. Érdekes volt az is, h nem néztek le egyedüli hosszúhajúként. :)
Aztán a rövid, 4+1 számos (igen, volt visszataps) kiskoncert után kaptunk kólát meg lekváros kenyeret, sok gratulációt, vállveregetést, meg minden földi jót, amivel egy ilyen kezdő csapatott elhalmozhat a közönség. Én kényelmesen befaltam egy lekváros gerendát, aztán pakoltunk, és nem igazán vegyültünk, a tucczene még alkohol hatása alatt is nehezen elviselhető, anélkül meg aztán a gátlásaim és előítéleteim a diszkókkal szemben egyáltalán nem oldódnak. ;)
A statisztika kedvéért: 5 lájhtos feldolgozást játszottunk el, úgy mint: Edda - Kör; Ákos - Keresem az utam; Shadows - Appache; Republic - Szeretni valakit valamiért; és a ráadás: Ákos - Ilyenek voltunk.
Bálint szóvicce alapján elmondhatjuk, h "az öltözőben megbeszéltük, (m)ilyenek voltunk..." :D

A jég hátán is

Lehet, h begyulladt torokkal nem a legcélszerűbb, de mi azért kimentünk a fehérvári jégcsarnokba korcsolyázni. Adri, Martin és én a negyed 5-ös sárosdival utaztunk be a városba. Nem volt rajta fék... xDD pontosabban, nem volt tökéletes a fék. Martin végig fuldokolt a röhögéstől. :)
A csarnok előtt kialakult kisebb tömegből hamar találkoztunk a nyolcadikasokkal, még csak Csecsével és Krisztiánnal. Gyorsan bejutottunk, Adriék átvették a korit, én kölcsönöztem egyet, leadtuk a cuccaink a ruhatárba, és irány a jég... :) Nehezen álltam meg rajta, sokszor estem. Alig léptem a pályára, már oda is jött hozzám egy csaj, h menjek vele, mert bejövök az egyik barátnőjének. Krisztián addig kitalálta, h mi a bajom, nem húztam meg erősen a korit, nem fogja a bokám, így nem lehet csúszni. Így mondtam a csajnak, h egy perc és itt vagyok.
Egy perc, és ott is voltam; Krisztián atombiztosra kötötte a korcsolyát, nagyon sokat segített. Aztán elmentem a csajok előtt, mire valamelyik megszólalt, h "Ide se' jössz?" Odamentem. Akkor már láttam, h kissé "plázacica" stílusban nyomulnak... Az egyik elkérte a számom, én megadtam, és ezzel részemről a fáklyásmenet.
Martin és Adri talált osztálytársat a tömegben. Én is találkoztam Dér Katával. :) Annyi Kodályos volt kint, mintha oroszok lennénk. A 8. osztályos Tomi tanított korcsolyázni, mire menni kellett, már egészen bele is jöttem. :)

Lerobbanó formában

Az Alba Volán mostanában ki-, akarom mondani, lerobbanó formában van. :)
Kezdődött szombaton, a "szóló" sárosdi fékproblémájával.
Ma pedig a fél 5-ös "csuklós" sárosdi robbant le (még jó, h nem fel... xD ). A börgöndi vasúti átjáró után lelassultunk, és valami kegyetlen gázolaj-szag áradt szét az utastérben. A börgöndi bejárónál befordultunk, és a sofőr közölte, h le kék szállnunk, rögvest jön a mentesítő járat, álljunk ki a buszmegállóba. Fél órát várakoztunk... xDD "Rögtön jön a mentesítő járat..."
A kényesebb vén picsák hazavitették magukat a férjükkel, némi telefonálgatást követően. Jöttek is sorban az autók. Röhej. Lol :)
Aztán pár perccel az amúgy is érkező 5-ös busz előtt jött is a mentesítő. Szóló buszt küldtek csuklóson utazottakért. Anyám... Alig fértünk fel! xDD A vezetőség nagy IQ-hányadossal rendelkezhet... xD Egy hörcsögképű fasztarisznya vezette a buszt, elmondása szerint először jött erre. Látszott is, mert a Jánosmajornál felszálló kisKáplár Seregélyesig kért jegyet, mire a sofőr azt válaszolta: csak Sárosdig megyek (ebben az a poén, h Seregélyes Sárosd előtt van...)

Előre a magyar narancsért!

Reggel az első két óránk ideje alatt megnéztünk a Tanu c. filmet a Barátság házában. Zseniális. :) Eddig nem láttam, de kár lett volna kihagynpm.
-Dehát... Ez citrom!
-Narancs. Nem nyitok vitát!
E napon tdkp semmi érdemleges nem történt ezen kívül, kivéve tán, h megtudtam: Anikó barátja féltékeny rám... xDD Hogy mik nincsenek...!

Alapítványi bál

Egy hét - egy nappal az első, sárszentmiklósi farsangi fellépésünk után most is szerepelhettünk egy komolyabb rendezvényen, szintén 'miklóson, az alapítványi bálon.
Sárbogárdra Dávid tanárúr - gitártanár - vitt le, ott pedig Mátéhoz mentem, egész a fellépésig ott is voltam.
Zenét szerkesztgettünk, CoD2-t játszottunk, aztán berohantunk Máté gitárórájára (Dávid bá'-hoz), elhoztuk a művelődési házból Kicsi kedvéért a régi lábgépet, mert nem tetszett neki az új-. xD
Fél 5 után már a suliban álltunk, mind a négyen, Laci bá'-val, és vártuk, h kinyissák nekünk a tornaterem ajtaját. Miután sikerült megtalálniuk a kulcsot, bejutottunk a hosszú folyosóra, ami a terembe vezet. Csináltunk egy gyors hangbeállást, bár tegnap már beállítottak Mátéék mindent. Éppen csak arról feledkeztek meg, h semmilyen kontroll-láda, vagy monitorfal nem állt rendelkezésünkre, így keveset hallottam magamból. :) A beállítások véglegessé váltak, így gyorsan lezavartak minket a színpadról, mert be kellett engedni a nézőket.
Előttünk persze egy csomó műsorszám volt még, ovisoktól kezdve széplányokig minden. A széplányok valóban szépek voltak, az ovisok meg hamisítatlan ovisok, olyanok, mint mi is voltunk. "Jóóóóregggeeelt kíííváááánoook"-szavalások, esetlen, össze-vissza mozgások, mégis jópofák. Ovisok, na. :)
Végül azért csak eljött a mi időnk is, Alex meg a többiek megint segítettek pakolni, Laci bá' ugyanúgy mosolygott az erősítő mögött, ahogy szokott. Két számot játszhattunk csak, azaz ha nem hagytuk volna abba az Appache és a Szeretni valakit valamiért után, akkor biztos lehetett volna több is, de az csalás lett volna. ;) Szerintem jobbak voltunk, mint egy hete.
Jövő héten ünneplünk. Bár Máté nem akar különösebb banzájt, de azért csapunk valami szolidabbat.
"Márcsak azért is", mert most rohannom kellett a buszra, úgyhogy csak köszönni volt időm.

Mohai forralt bor

És jövé a luxusbusz, és elvivé minket Mohára tikverőzést nézni.
Hirtelen, tegnap bejelentett, múlt héten felvetődött ötlettől vezérelve igazgató úr (Imi bá') és ofő elvitt (-vitetett) minket, 9. osztályt Mohára (luxusbusszal). Olyannyira luxusbusszal, h elvileg csak cserecipellőben léphettünk volna fel rá - fő a tisztaság. Szerencsére ezt a bolondságot végül nem játszatták el velünk.
Aztán miért is mentünk mi Mohára, Fehérvártól kicsit északra? Van ott egy télűző népszokás, valami olyasmi, h Tikverőzés. Vagy mi. Nagy bohóckodás az egész, de annyian tódultak oda a népek, h - ebből ítélve - biztos nagy hagyományt őriznek ezzel a tikverőzködéssel. Volt fánk, tea - gyümölcsös, irtó szar izű -, és forralt bor. A népek ettek-ittak, oldódtak, fáztak, a kicsik rohangáltak. Egyszer aztán valami - nyilván grandiózus - eseményt követően megjelentek a töménytelen mennyiségben jelenlévő "kormosok", akik hatalmas maskarában ijesztgették a jónépet, és mindenkit (majd mindenkit) bekentek korommal, lehetőleg az arcán. A kicsik örömmel rohangásztak - titokban persze mind azt remélte, h őt is elkapja a kormos. Gonoszságtól függően a parányi indián-csíktól kezdve, amilyen pölö Zsófi nevű osztálytársam orcáján virított egészen a teljes arc bekenéséig terjedt a kormosok tevékenykedése. Mariann és én egyáltalán nem akartuk, h bekenjenek minket, így hamar kisurrantunk a ház udvaráról, ahol már szinte mindenkit teljesen beborított a korom.
Aztán egyszercsak nagy föld- és égmozdulást követően a hatalmas tömeg elindult az utcán, azaz az úton, ezzel sikeresen akadályozva az iszkai (iszkaszentgyörgyi, szomszédos falu) bányából érkező peches teherautósokat. Egy fehér autó oldalát is elhalmozta korommal az egyik félkegyelmű... Az pedig, h a menetrendszerinti járatról leszállokat a busz ajtajában kormosok fogadták, az kérem pofátlanság.
Miután Szabi és Anikó forralt borának egyrészét elfogyaszthattam, és ezzel leforrázhattam a nyelvem, Mariannal visszamentünk arra az udvarra, ahonnan indultunk. A kormosoktól megmenekültünk, de mint később kiderült, lemaradtunk a tikverésről. Hát, engem nem zavart túlságosan. ;)
Találkoztunk Bettiékkel, akik a hideg elől a vegyesboltba (kocsma) menekültek, majd Katinkával kijöttek elszívni egy cigit. Aztán valahára elmentünk onnan, a csókakői várhoz, megtekinteni azt.
A buszon a lányok egymást szabadították meg a különböző krémek segítségével a teljes arcokat, némelyeknél még a hajat is beborító koromtól. Mariann, Enikő és én úsztuk meg "szárazon" csupán. Pontosabban én kaptam később Anikótól a homlokomra, de neki szabad. ;)

CS-AI

Mostanában rákaptam a Counter-Strike nevezetű méltán híres játékra. Nem sokan lehetnek, akik nem ismerik a játékot, a "försztperzonsúterek"-ben (FPS-ekben) kevésbé jártasak is nagy valószínűséggel hallották már a "csé"-ről. Korszakalkotó, na. :)
Persze nyílván nem a mesterséges intelligenciája hódított... Megfigyeléseim következnek.
- ha növelem a BOT-ok IQ-ját (Easy, Normal, Hard, Expert), a társaim se okosabbak, sem pontosabban célzók nem lesznek, ellenben az ellenfelek mindkét tulajdonságukban fejlődnek.
- imádnivaló, amikor beállnak egy doboz mögé, h lesben várjanak az ellenfélre - és a doboz felé fordulnak... xDD
- terrorista voltam, még egy társam élt, és két CT-s, mikor letettem A-pontra a bombát. Mindkét ellenfél jött, egyet le tudtam puffantani, a másik engem puffantott le... A társam pedig vígan nézelődött a B-pontot védve, míg a CT-s hatástalanította a bombámat... xDDD

Jött egy lovas(i) - Kispál és a Borz koncert, Fehérvár, Base Club

Már fél 8-kor a Base előtti lépcsőn ültünk; Adri (a tesóm), Eszter és Zsófi (8.-asok), Szabi és én.
Vártunk, vegyültünk, találkoztunk sok-sok ismerőssel, aztán fel lehetett menni a terem előterébe, később be a terembe. Találkoztunk Adri osztálytársaival, nagyon jó fej mind. :) Az előzenekar ideje alatt ittunk Anettel egy sört, aztán Szabi és én Eszterékkel vegyültünk. A banda magas hatásfokra fűtötte a nézőközönséget, igazán állati, dallamos zenét játszottak. Ügyesek voltak, na. :)
Kispál előtt vettünk még egy kört, Adri és Szabi viszont bort ittak. Még éppcsak belekortyoltam a Beck's-be, indult a koncert, előretörtem, Szabira hagyva a söröm.
Lovasi hülye. :) Borostásan jött. Kispál meg kapásból rágyújtott a dekkre. x) És a Gomolygóval indítottak. A vártnál nagyobb pogó volt, így jobb középre szorultam, meg üvöltöttem a szövegeket, ahogy szoktam... ;)
Lovasi az átvezetőjében elmondta, h "minden férfinél eljön az a pont, amikor törli a seggét, és beledugja az ujját, hogy milyen, ha seggbekúrják..." xDD
Aztán volt Jövőből jövő lövő, Egy fiú ágyában, aztán sorrendiség nélkül: Éjjeli lámpa, Nem fáj, Tiszai Pu., Vackolj belém, Az utolsó aktus a földön, Etetés, Disznók tánca, 0 óra 2 perc, Kinn állok a ház előtt, Rezervátom, Dal poharakról, Bársonyfüggöny, Kapcsolj le mindent, Napos oldal, Nincs nagy baj, Iszonyú lassú, Földtörténet, Etetés, Csiga, Halszív, Jó a világ végéig... talán ennyi. Hangulat volt, főleg, mivel az elején visszavergődtem előre, bal oldalra, Dióssy, a billentyűs elé. Aztán innentől vala(k)mi miatt nem publikus... ;)) Bibii... :)

Galánta Tour 2006

A tradícióknak megfelelően idén is tett egy felvidéki utazást a Kodály Zoltán Gimnázium vegyeskara. Idén ebbe már mi is becsatlakoztunk. :)
Elvileg 3/4 7-kor indultunk volna, de Imre bá'-ék késtek... :) 7 után pár perccel azért elindultunk. Én Szabi mellett ültem, elől, mögöttünk Csecse és Petó (8.-asok). A határt fél 9-kor léptük át, gond nélkül.
A településnevekkel gondban vagyok, nem fogom tudni őket leírni, elfelejtettem mind (egyet kivéve, de arról később. :) ). Délelőtt egy kisebb falu művházában, majd egy másik ált. sulijában énekeltünk, aztán utóbbinál ebédet is kaptunk-.
Délután főként koszorúzási ünnepségeken szerepeltünk. Mikor már a sokadik helyről indult el a busz, egyszer észlelte valaki, h nincs meg Jani. xDD A busz azonnal megállt, és lehetett látni, ahogy Jani nyugodt lépésekkel jön utánunk... xDD
Az utolsó állomáson kaptunk szendvicseket, teát, ilyesmit. Egyszercsak jön be a főterembe Jani, kezében a wc-lehúzó kallantyúval... xDDD "Azt hiszem, ezt véletlenül leszedtem."
Az evés-ivás után hamar buszraszálltunk mi, 9.-esek; Szabival ketten kaptunk egy meghívást Anna, Anita és Dóri (osztálytársunk, Eszter nővére) szobájába, estére. (Anna az, akivel találkoztam szeptemberben a FeZen-en)
Sötét volt már, mikor megérkeztünk a szállásra, 19:00 lehetett kábé. Négyágyas faházakba soroltattunk bé, mi (Szabi, Buzz, Szili és én) a 17.-be. (estére Imi is csatlakozott hozzánk...) Ha luxusszállásnak méreténél fogva nem is mondanám, de akkor is nagyon szép, tiszta, kellemes szállást intézett nekünk Imi bá'. Mikro, hűtő, tévé, sarokpad, minden nagyon szép, tiszta, precíz - übertáp. Készültek mobilos képek, igyekszem minél hamarabb feltenni őket.
Igen hamar át is mentünk Szabival a 8-as házba, ahol Anitáék voltak. Szívesen fogadtak minket (nyílván, hiszen más esetben meg sem hívtak volna... ;) ), "vadásztunk", ők Kozelt ittak, és kínáltak minket nagyon fincsi pálinkával is (neve elfelejtve, sajnos...) Beszélgettünk. Sokat. Jól. :) Később bejöttek osztálytársnőik, Zsuzsa, Bogi, nem tudom még kik, rajtuk már látható volt az alkohol. :) Anna kicsit húzta is a száját, mivel váratlan vendégek voltak, és kicsit pofátlanok is... :/
Dóri intézkedett, h a vonósok zenéljenek (Soós Laci, Péter Tomi, a számomra ismeretlen, de szimpatikus bőgős, és Anna). Két vadász és egy pálinka után átmentünk a 21-es házba, ott kezdtek zenélni a népek. Sokan voltunk, hát kijöttem, Szabi is, és visszanéztünk a mi házunk felé. Megtudtuk, hogy hívják azt a szép lányt, akinek nem tudtuk addig a nevét. Így hát rögtön fel is kértem Tinát a nyusziistennő megtisztelő szerepére (hamarosan összefoglaltatik és megjelenik itt a Nyuszista vallás leírása - tessék majd megtérni! :) ) Vele is jól éreztük magunkat, de nagyon sokan vették mindig körül (legfőképp Imi), én meg nem akartam ilyen tömeges nyomulásban részt venni; inkább sokszor arrébb álltam. :)
Visszakerültünk aztán a nyolcasba, Anitához. Az előzményeire nem emlékszem jól, de megkértem a kezét. :) Kiderült, h Szabi a szeretője, és ezért mondja nekem esténként azt, h "jaj, most ne, hosszú napom volt, fáj a fejem... Ugye, nem haragszol?" x)) Ezt el is játszottuk. xD Kaptunk tőle puszikat, és adtunk is neki, aranyos volt. :) Aztán mesélt nekünk a volt kapcsolatáról, tanulságos volt. Ittunk még, sört, pálinkát, utóbbiból sokat, cigiztünk, de Szabi nem, ez fontos! Felköszöntöttük a 12.-es Esztert szülinapján, szerenáddal, sörlocsolással... x))
Aztán... Jött Imre bá'. A 21-es házban voltunk, szinte színjózanul, de sok üres üveget hátrahagyva... Nekem - személyszerint - mondta, h látott dohányozni, ami szinte kizárt, mivel csak odabent cigiztem... :) 20 perc múlva rendet tett, bezavart minket a helyünkre, mondván holnap korán kelés, hosszú nap, satöbbi. Igaza van. De azért mi Buzz-zal és Szütyővel (Szili) negyed 5-ig beszélgettünk... xD Nem is sikerült a reggel 5-ös kelés, de fél 6-kor Szabival már talpon voltunk. Na, innentől már márc. 15-höz tartozik a dolog. :)

Bye-bye, Slovenska

...Tehát laza másfél óra alvás után elindult egy új nap. A reggeli tevékenységeket elsőként végeztem el, így később nem volt semmi dolgom. Még fél 8 előtt átnéztünk Anitáékhoz. Akkortájt kelhettek, nagyon álmosak voltak, így mérsékelten örültek csak nekünk... ;)
A reggeli a szállás területén üzemelő étteremben volt, svédasztallal, teával, mindennel, ami szemnek-szájnak ingere. A csóró kodályos népség degeszre is ette magát... :D
Fél 9 - 9 fele elhagytuk a szállást. :( Kár, jó hely volt.
Galántára utaztunk, ha jól emlékszem. Az ottani Kodály Zoltán Gimnáziumban énekeltünk, miután megnéztük az ottaniak műsorát. Nagyot alakítottunk, hatalmas tapsot kaptunk, de azért egy pici szépséghiba itt is volt... A Csujogató c. darabban Jani szinte egyedül magára vállalta a bariton szólamot (amiben én is énekeltem), csak állítólag hibázott (szerintem inkább a basszus és tenor szólam indított egy ütemmel korábban... :) ) Végülis ezt valszeg senki nem vette észre - rajtunk kívül.
Tettünk egy pozsonyi kitérőt, bő másfél órás városnézéssel. A várból indultunk, az egész történelmi belvárost végigjártuk. Az idegenvezetőre nem igazán figyelt senki, de a város szép, sztem hasonlít Fehérvárra. Edit meginvitált SOAD-hallgatásra, így fülhallgatós sziámiikrekké egyesültünk egy kis időre.
Pozsonyból - ha minden igaz - Peredre utaztunk, itt a teljes műsort elénekeltük, ez volt a leghosszabb koszorúzóünnepség a két nap alatt. Fülöp Andrea, valami helyi vagy körzeti főakárki felolvasta Gyurcsán Ferenc ünnepi üzenetét... Na, az egy hatalmas pofátlanság volt! A szöveg elején felhívta a figyelmet arra, h '48 olyan esemény, amellyel senki sem kampányolhat - majd egy perccel később a szövegben felsoroltatott egy rakás dolog, mellyel Gyurcsán állítólag a felvidéki magyarok sorsát javította... Aha. Nyílván elfelejtette, h milyen állásponton volt a kettős állampolgárság ügyében. x/ Ez duplán mocsok beszéd volt, ráadásul fogadni mernék, h a miniszterúr még csak nem is látta a szöveget, csak megíratta valakivel... x/
Politika ide, oda, az utazás slusszpoénja még hátravolt. Említettem vala, h egy település nevét precízen megjegyeztem. Ez Tallós. Itt életem eddigi legszánalmasabb '48-as megemlékezését láttam... xDD Szegénykék, tudom, jót akartak, de nevetségesre sikeredett a műsor. Eleve azt az egy szál mikrofont nem bírták kihangosítani, sípolt, gerjedt, berezonált, minden szart csinált. A legelső szavaló hallatán azt hihettük, példás megemlékezést produkálnak a helybéliek. Azonban a szenvedélyes verszengőt egy már-már diszleksziás nagyúr (valami képviselő-fajta) követte, állítom, minden második mondatában nyelvhelyességi- és/vagy hangsúlyhibát ejtett! xDD És jöttek a kicsik... Pontosabban nem is olyan kicsik, 5.-6. osztályosak lehettek. A baseball-sapkás Jókai Mór, és "jóóónapooot kííívánook"-stílúsban "Magyarok Istenére..."-sort skandáló társaság műsorának végén már igencsak mosolyogtam, aztán jött egy hosszabb szünet, amikor senki nem tudta, h mi következik a műsorszámok közül... x)) Végtére magnóról kihangosítva megszólaltak azok a Kossuth-dalok, amelyeket mi énekeltünk volna. "Mindegy - gondoltam -, majd éneklünk mást." De az a felvétel... Nem bírtuk tovább; Jani, Marci, Ákos, én, meg még a hátsó sorban majdnem mindenki elkezdtünk nevetni.
De ezzel nem volt vége... A szörnyen hamis gyerekkórusi bejátszás után megjelent egy hülyegyerek hátrafordított baseball-sapkával fején, és berontott a szereplésüket befejező gyerekek elé, középre. Először rendbontásra gyanakodtam, ám megszólalt valami kegyetlen zsibbadt rap-alap, és a srác rányomta a következő szöveget (mint később kiderült, saját költés volt): "A Petőfi-kötet árnyékában / A magyar Himnuszra esküszöm / Ha kell, meghalok / Vasszív, vasszív" xDDDDDD (hozzáteszem, lehet, h valamit rosszul értettem, mert sírvaröhögés közben nehéz koncentrálni...) A helyzet súlyosságát jellemzi, h még Imre bá' is tenyerébe temette az arcát. No comment...
Ellátást azért itt is kaptunk, majd 20:20-kor útnak indultunk hazafelé. A határt Győr felől léptük át, 21 óra környékén, ám 22:23-kor már a fehérvári buszpályaudvaron álltunk.

Összegzésként annyit lehetne elmondani (a 9. osztályosok, köztük számomra is első) galántai útról, h az előzetesen említettnél szinte még magasabbra tornásztuk a hangulatot, mindemellett sikeresek voltunk, és sok határon túli idős magyar bácsit, nénit ríkattunk meg hazafias dalainkkal. Én még nem értettem, miért ilyen meghatározó ez számukra, valószínűleg - mivel van szerencsém magyar területen élni - nem is fogom soha ugyanannyira átélni ezt a szép ünnepet, mint ők, ám látszik, h fontosat tettünk.

Dragon is, meg Blade is, kettő is, meg demo is (rejtett DB2Demo-kritika)

Nos kéremszépen, miután influenzás vagyok, és pár napja itthon ücsörgök, vagy ahogy azt tőlem hallani lehetne: "pár dapgya iddhon ücsörgök" (jó nagy orrhanggal), így tegnap letöltöttem a Dragon Blade 2 DEMO verzsönt. Tudom, mindjárt kijön a zegész, de én most döntöttem úgy, h a demo-ra vagyok kíváncsi (megjegyzem: egyszer már unokaöcséméknél játszottam vele, nem emlékszem, mennyire tetszett. Azt hiszem, talán olyan "se jó, se rossz, csak szép"-érzést váltott ki bennem)
Nyamármost, hozzáteszem hamar azt is, h nem full-screen-en játszok vele, mert a monitorunk kezd (sőt, nem is csak kezd) tönkremenni. Még 640x480-os ablakban is vízszintes csíkokat húz, így Adri bánatára, az én örömömre, a grafikai oldalt kiemelő 800x600-as ablakmódra kapcsoltam.
A szövegezése sajnos elüt egy ilyen tipusú, ilyen korban játszódó játéktól várható nyelvi fordulatoktól. A poénjai még jók; a Scott nevű fickót veszettül megkedveltem, kiváló személyiséggel ruházta fel Zrokky, a készítő. Ami - szerintem - egyértelműen idegesítő, nem odaillő a szövegcsíkokban, az a rengeteg "oks", "aham" és egyéb mai kifejezések.
A történet szempontjából nem világosultam meg, ráadásul kimaradt az előző rész is az életemből - így nem a legkönnyebb... Ráadásul ez csak egy demo, és még nem is toltam végig (ennek okairól később).
Van egy szépen kivitelezett átvezető videó, ami sok-sok dolgot sejtet, gondolom azoknak, akik az előző résszel tisztában vannak-. Nekem így sajnos ez is csak találgatások sorozata maradt.
Ebben a műfajban sokan fontosnak tartják a harcokat. Mindig kritikus pontja a játéknak, hogy mennyire kell sok időt tölteni a karakterek "tápolásával", erejük növelésével. Régen talán még én is úgy voltam ezzel, h minél több ellenfél legyőzésére van szükség, annál jobb egy játék. Egy fordulópont óta azonban falramászkálok a felesleges harcoktól.
Sajnos ez gyengepontja a DB2 demojának, Zrokky ugyanazt eljátsza itt is, mint az első részben (ez is fontos oka volt annak, hogy nem játszottam végig a DB1-et sem). Amikor megláttam egy nő feje fölött a felkiáltó jelet, és beszélgetésünkben azzal a küldetéssel akart megbízni, h nyírjam ki az erdő összes nyálkáját (ráadásul már megint nyálka!!! Arrgghh!), hát esküszöm a monitor földre sodrásán gondolkoztam. :) Később persze elvállaltam, mivel kiderült, h drága jó társam (a nőkkel igen kedves) Kyno (kár, h nem das Kino :D ) csak akkor mozdul el arról a pontról, ahol van, ha egyenest az erdőbe megyünk "szétcsapni pár nyálkát". Még igen/nem-es döntést sem hozhattam, h akarok-e menni.
Ez a legelső alkalom, amikor a játékban "bunyóra" kerül a sor, mégis az első alkalommal kikaptam... Hát izé... Egy kezdőlépés, az miért ilyen nehéz? Persze körülnéztem a mentésből visszahívott faluban, lehet venni egy csomó, egymással köbö egyenértékű fegyvert, amelyek 1-1 pontot tolnak fel valamelyik hős valamelyik képességén. Ha itt tényleg azt várta Zrokky, h kikombinálom, h melyik variáció esetén tudom nagynehezen lecsapni a nyálkákat, akkor csalódnia kell, mert a fanatikusokon kívül a többség ilyenkor törli a játékot. Elsőként egy sikerélmény kell ugyanis a játékosnak, nem pedig kínkeservvel összeszedegetett győzelem.
Miután egy nyálkacsoportot sikerült a mennybéli nyálkahártyamezőre küldenem, vissza is rohantam a faluba, hátha fel lehet már szállni arra a hajóra, amire ígyis-úgyis fel kell majd. Fel lehetett. Fel is szálltam - fel is lélegeztem.
A demo egyik, ha nem konkrétan legnagyobb poénja egyébként itt játszódik, de nem lövöm le... ;)
A hajó. Nos, Zrokky a hajókhoz is ragaszkodik, láttam DB1-es képeket is amelyeken hajó látható. Úgy tűnik, a bonyolultra sikeredett hajó-chipsetekhez nincs türelme Zrokkynak, így fordulhatott elő, h nem minden elem azt a funkciót tölti be, amit be kéne neki. Pölö: a kabin teteje abból a grafikai elemből áll, ami kicsivel arrébb még létra, vagy híd. Fura-.
A már említett videó egyszerűen szép és kész, az egekig persze nem dícsérem, de jól mutat, ügyesen meg lett csinálva.
Az átvezető után egy ravasz kis minigame teszi próbára a játékost, melynek keretein belül egy csatát vív két hajó egymással. Az ütközetben mi a megtisztelő lőszeradogató szerepéhez jutunk. Frappáns ötlet, kell hozzá ügyesség, de sajnos szerencse is, elsőre itt is elvéreztem.
És ott járunk immár, ahol elakadtam. Újra harcokra került a sor. Sokadik próbálkozásra sikerült legyilkolnom az első, négyes ellenségcsoportot, de mindenzt úgy, h a hajóút elejéről kellett mentést betöltenem! (Vagy nem volt egyáltalán, vagy nem volt jó helyen a mentési pontot jelző karika) A sikeres harc után Kyno megint bedobta vérszomjas oldalát - bár minket támadtak meg, ő mindenáron át akar menni a másik hajóra... Itt újabb két küzdelem vár a szerencsétlen játékosra, az elsőben csak két ellenfelet kell eltenni lábalól (ez még ment), a másodikban azonban már 3-at (ez már nem ment). Az első csata alatt kifogyok a gyógyító kütyüjeim erősen véges számából, és még így is legyengülök, majd ezek után még álljak neki leölni puszta hobbiból a nálam jópárszor erősebb ellent. Hát nem, az nem fog menni.
Végezetül pár jelentős pozitívum, csak sajnos mind-mind a szemnek, és nem a játszhatóságnak kedvez.
Grafika terén Zrokky szerintem a maximumot, vagy közel a maximumot hozza ki az rm2k (RPG Maker 2000 játékkészítő program, amivel mi is dolgozunk) lehetőségeiből. Az általa külön elkészített belső menü gyönyörű, még a színválasztás is jól sikerült. Mint szinte minden játékban, itt is a játékos dönthet, hogy a tapasztalati pontokat milyen képesség/adottság fejlesztésére használja fel. (Ettől én világéletemben a falra mászkáltam, de ettől ez még nyílván hasznos) Igaz ugyan, a 'kedvencek' menüpontnál már azt éreztem, h kellett valami a hely kitöltésére, de az is ötletes, ha úgy vesszük.
A falvak kialakítása kompakt, kellően élvezhető, az utcákon több emberrel találkozhatunk, akikkel ugyan semmi dolgunk nincs, de jól néznek ki, hogy vannak. És teszik a dolgukat, és lépkednek, meg ilyenek.
A harcrendszer (fontos, h nem a szükséges harcok száma) kiemelkedően magas színvonalú, azonban számomra már-már túl összetett. Én pepecselős fajta vagyok, a körökre osztott adok-kapoknál csak azt szeretem jobban, ha nincs is igazán harc.
A harcrendszert akárcsak rövid ideig is nézve azonban rájöhetünk, h Zrokky miért tömi tele ennyire a játékot harccal. Mert ilyen BS-t tud írni! :D Bár esetemben ezzel épp megutáltatta velem még ezt a szép, kidolgozott harcrendszert is.

Összegzésként elmondanám, hogy a játékból csak egy valami hiányzik: az igazi játékélmény. Persze potyog le az állam, ha egy-egy szép képet elcsípek, de sokkal jobban megmard bennem az a negatívum, hogy nem bírom legyőzni x.y szörnyet, pedig muszáj.
Zrokky képességei tehát adottak, h tökéletes környezetbe ültessen egy kevésbé élvezhető játékot... :)
http://rubydragon.uw.hu

Semmi különös

Igazából azért nem írok mostanában a kedves naplómba, mert semmi különös dolog nem történt az elmúlt időben. A csajok szépek, én folyton körülöttük legyeskedek, és így kerek a világ... ;)) Az influenzából visszatértem a suliba, kész a második új-diőszámításbeli dalom (van már pár időszámítás... ;) ) A játékunk készül, szép az élet, boldognak érzem magam, majd csak jön valaki, aki majd vállon vereget, hogy: "Öreg, nem vagy ám boldog, csak hiszed."
Mert Lovasi óta tudjuk, hogy "onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél..." Egyelőre azért van pár ember, akinek a helyébe lennék... ;) De a lényeg, hogy jó nekem itt, egy ilyern hülyegyerek bőrében, amilyen vagyok.
Ja, és ne felejtsük el, hogy állítólag itt a tavasz, mostmár maradjon is, ezért meghívtam kávézni, el is fogadta a meghívásom. Majd bájos mosolyommal ráveszem, hogy maradjon is, amíg a nyarat el nem hívom és meg nem csalom vele a tavaszt. Elvégre e két évszakbak tökéletesen lehet biciklizni a faluban, közben meg lobog a hajam mert nagy.
Mint olvasható, a fos szóvásával, hülye vagyok, a szó fosásával még nincs bajom, az megy jól. Tehát élek, és örülök nekije. Jeee... :)

"Már megint azok a rohadt rokonok...!"

Na! Véééégre valami. Ma (a mondataim magas százalékban ezzel a szóval kezdődtek) megnéztük Móricz Zsigmond Rokonok c. regényéből írt filmet. A koleszosoknak telefonáltam, hogy "hun vattok?", és velük mentem el a Barátság Moziházhoz. A film nekem kifejezetten tetszett. Sajnos a feleségem nem mellettem ült, hanem a szeretője, az ádáz Szabolcs mellett. ;) De állítólag engem szeret. ;)) Hehe.
Visszafelé már többen mentünk, pölö Betti is, meg sokan mások. Kriszta megint olyan volt, mint egyszer régebben. Nem tetszik ez-. (Bár azt a bejegyzést még nem is postoltam...! Na, majd pótlom. Nem lesz publikus.)
Fizika óra elmaradt... Juhé. Legalább nem kellett Ronyec nagybecsű tanárúr bűzét szagolnunk. :)
Énekórán készültünk a szombati versenyre. Egészen belejöttem az éneklésbe... :) Mostanában az osztály azon tagaival is kezdek összebarátkozni, akiktől eddig picit idegenkedtem (pl.: Rita és Kató - utóbbi ugyanazon a napon született, mint én, csak 2 órával idősebb) Ők mostmár a mestereim, akik belevezetnek engem, tanítványukat a zene/éneklés örömforrásainak meglelésének tudományába. Teccikérteni, nem? :)
De volt itt más is énekórán... Imi... :/ Már megint bevágta a durcit, meg hasonlók... Istenem... :P Lol. Kiszámíthatatlan, megbízhatatlan. Megint nem énekelt, azzal fenyegetőzött, hogy majd jól nem jön el szombaton, és nem fog helyettem csörgődobozni (merthogy azt nekem kéne, csak elvállalta, aztán visszamondta, megint elvállalta...) és a legerősebb, hogy lehülyézte az apját (Imi bá', a zigazgató)... Ej. És megint mindenkinek felbaszta az agyát... :P
Nademindegyis... Krisztáék szerint egyébként "tökkemény" hasam van, pedig szerintem csak reflexből befeszítem. :) Állítólag kockahasam van, pedig nincs is. És nem mutattam meg nekik a hasam, mert az enyém, és szégyellős ám a pimas. :D
A nap végére (tehát mozi és két tanóra, így együtt öt tanóra) után megkértem az ofőt, hogy hadd ne kelljen elmennem a délutáni Fülharmónia előadásra. Merthogy nem tudtam, hogy ma lesz (mert nem mondta...), és rövid napra számítottam, és satöbbi. Elengedett! :D Kész csoda, de tényleg. Egész rendes volt, és nyugodt. :O :) Fejlődőképes.
Itthon kerékpáriziereneztünk Martinnal. Jó az idő, süt a szánsájn, meg hasonlók. Hason-paci... ;)