Én nem akarok semmiféle ördögöt a falra festeni, de mi van, ha mégis bekövetkezik a címben említett eset? Nahát erre gondolva, lassacskán két évnyi naplót magam mögött hagyva, 2006.05.15-én arra gondoltam, leírom, mi történjen ezzel a béloggal, ha meghalnék. Tura kezébe adom a kulcsot, Őt bízom meg azzal, hogy halálom esetén az összes bejegyzést publikálja [2009.03.09.: módosítás - halálom esetén törlődjön a blog teljesen], majd ezen naplóra felhívja a következő emberek figyelmét: Dalma, Detti, Betti, Erzsó, Mariann, Davec, Szabolcs, Martin, Kriszti, Anna, Éva, és még nyílván sokan mások, akiknek elnézését kérem, amiért kifelejtettem őket most hirtelen. Tehát, ha meghalok, hajrá Tura! ;) [hangsúlyozom: eszem ágában sincs feldobni a bakancsot]
"HA MEGHALOK, AZ ANGYALOK A DOSSZIÉM LÁTTÁN A FEJÜKET CSÓVÁLJÁK HOGY BIZONY, EZ CSÚNYA LÁTVÁNY..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Nah, itt vagyok. Ma télleg megcsinálom a blogot a csapatnak, csak tegnap nem volt hajlandó behozni. Mármint a freeblog.hu-t. Haladtam a Jani, a hősben! Kiszámoltam, hogy melyik szörnynél hány EXP legyen. És beírtam. Bizony. És még focizni is voltam. Meg bringázni is. A Fruzsival, a zunokaöcsivel meg a Davec haverommal. Bezony. És ennyi.
No. Ez a nap a Jani, a hősnek volt és van szentelve. Komoly előrelépést tettem ugyanis. A 6 szörnyfajtából négyet képernyőre hoztam, és mindezt egy nap alatt, ami nálam fényévente egyszer fordul elő. Így történhetett, h megugrott a játékidő, de még így se lesz hosszabb ¾, vagy egy kerek óránál. De legalább tömény lesz, mint a pálinka. :-) Vuhhaha! A Dáviddal voltunk lenn a MTH-n, de eredetileg nem oda, hanem brinyózni mentünk volna, ezért ez nem tetszett neki. Azért ahogy ismerem, nem sértődik meg össze-vissza jobbra-balra, mer’ nem az a ’hülye fasz! Én nem oda akarok menni!!!!! Brűűűűű!’ típus. 10-9 arányban kikaptunk, pedig még be is csúsztam az egyik gólnál… Bassssssz. Na ennyi.
És most igenis rájöttem, h hol kell entert nyomni. Na. Mozgalmas nap volt a mai is. Öööö, jaaa, igeeen… Először is az volt fura, h háromnegyed kilencet mutatott az óra, mikor én talpra álltam. Ilyen korán az utóbbi időben nem keltem… Voltunk focizni, de kivel is? Hát kivel? Kivel? A Matyival (aki tkp Máté). Meg ott volt a kisebbik Tuba, meg Davec. És a boltnál találkoztunk, jöttek hozzám, de én unokaöcsistől voltam, tehát hazamentem foci előtt, mert bringázni készültem. És a póré mód az nem bringa mód, úgyhogy váltottam ruhát is. Ja. A Matyi nagyon hülye volt, hozta a formáját. A Davec ideg volt, mint egy jobbmódú állat. :-) Aztán kitaláltuk, hogy ’ugyan, menjünk bicajozni mégis!’ de Matyi is akart jönni, de mi nem akartuk, h jöjjön, mer’ Dávid nem csípi túlzottan. Meghát az én agyamra is rá tud menni, úgyhogy storno. A hintánál találkoztunk volna újra, DE mi NEM mentünk oda, viszont a chips nálunk volt, úgyhogy szegény Matyi rábaszott. Volna. De a selymesi köznél belefutottunk. Bassza meg. És kérdé, hogy ’miért nem voltatok ott????????’ Mire mi: hát de ott voltunk, csak a mami elzavart minket. Mert az a vén fasz már vagy tíz alkalommal kijött oda, hogy húzzunk innen, mert így meg úgy zavarjuk a mittoménkit, meg hogy ne ÁLLJUNK a hintán, hanem ÜLJÜNK, miközben ha leülünk, leér a lábunk is, mert tíz centire van a földtől az a szar. Jaaaaj, hol is jááárok? És blablablabla és végül elhitte. Aztán még előtte elszakadt a fékbovdenem. Már a negyedik. És megettük a chipset, és beintettünk a külföldi kamionosoknak. És aztán jött a megváltó telefon, azaz Réka felhívta Matyit, hogy ugyan, menjen le az MTH-ra. És elment. Huhh. Tömör egy nap. (Utána még kutyát sétáltattunk és kész.) A Jani meg király, már majdnem csut kész, mert már csak a királylányos rész van hátra. Humoros lesz, alig várom. Na ennyi. Adjeu!
Na. Most, hogy tegnap megszenvedtem azzal a kibaszott képpel, ma nem teszem ezt fel a netre, csak holnap, spórolok a zinterneten. Pedig ma is történt sok minden. Reggel 8-kor felkeltem, kilenckor ott voltam már a Dávidnál, és állítólag mennem kellett volna a kastélyba fürdeni. Se törölköző, se úszónadrág nem volt nálam, hát hazamentem, hogy átvegyem a nadrágot, és törölközőt csakazért se hoztam. Nehogy bemenjek a vízbe. Lábat lógattam, a Fruzsi meg a Dávid meg bent volt a vízben, és lepacsáltak, csurom víz voltam. Egye fene. Délután 3-tól fél, vagy inkább ¾ 7-ig fociztunk, a végére már mindenen röhögtem. Lenn volt mindenki, aki számít. 3-kor a Laciék, (Csebo, Sörös, Györe, később CséPeti, meg mi a Dáviddal), aztán lementünk a fűre, ott voltak a fasz Zolikáék, olyan szabálytalanok voltak, mint az ATOM!!!!!! És idegesítettek, ezért amikor lejöttek a Krisztiánék, odamentünk hozzájuk a betonra, ott volt még a régnemlátott Balázzzzzzs is. És jöttek a Tubáék, plusz Fodor és „Gölönycsér”, és mondták, hogy játszunk egy meccset. A Polányi végig fikázta a Gölöncsér, jókat röhögtem, jó volt a hangulat, blabla, és még Oszi is lejött!! Aztán megjelent a Dalma és a Szabó ikrek egyike, később meg a másika és a Szandi is. Tehát a full lánybrigád. És nézték, ahogy ez a sok hülye focizik, miközben én rengeteget röhögtem és jól szórakoztam. Hahhhahhahhahahhahhahaahhaahhahhhahhaha!!! Na pá.
Ma szerda volt. És most még van is. Most szar idő van, fúj a szél, de meleg is van, tehát nem lehet eldönteni, h kell-e pulcsi vagy nem. Háromkor azért lementünk focizni, a Fruzsi, a Dávid meg én. Ma nem voltak sokan, mint tegnap (arról nem írtam, mert érdektelen volt, mindennél jobban). Viszont lejött a Matyi is, meg persze a Pappityu. Elmentünk bicózni, de TITOKBAN!! Nehogy megint úgy járjunk, mint egyik nap. Matyi és a chips, hmm, jó sztori. Aki akarja, viheti :-)))) 6-kor hazajöttünk. Na hennyi. Jaa, és fontos komponens, nem elhanyagolható, hogy beindult IGAZÁN a http://blackfire.freeblog.hu és aki akarja, olvasgassa. Én ott „Marcoo” néven írok. Na üdv.
Dunaújváros, strand, "örök napfény, forever young", és sok jó csaj
Na. Pörgős kis nap volt ez a mai. Leutaztunk Dunaújvárosba, anya, Adri (nővérem) meg éééén. Fürödtünk, de csak a kismedencében és majdnem megtanultam úszni. Mer még nem tudok. Ettem két hamburgert és jól éreztem magam. A jó csajokat megnéztem, a többit hagytam a füttybe… Janika halad. Össze-vissza tökörésztem ezzel a kibaszott LABEL-lel. Nem értem. Annyit azért már elértem, hogy az a Zottó odajön Jani fölé átlósan, de a kombat még nem indul és a karakter is vígan mozog. (na, mondjuk még mindig jobb, mint amikor még az ’eső is elállt’ csak a zene ment tovább és F12-vel kellett kilépni, mert állt a progi.) Az Amnéziában állatul meg van oldva, amikor a Troll kirohan a rács mögül hozzánk, na onnan próbáltam egy kicsit kopizni, de valahogy nem ment. Majd holnap újra próbálkozok. Ahhoz képest egyébként ma elég hiperaktív voltam, h már két napja hozzá se nyúltam a game-hez. Jövő héten kész lesz, IGÉREM!! (és most bambiszemekkel pislogok… ;-) ;-) Ja, és Turaaaaaa!! Bassza meg az a jó Kovács Gyulás hétszentsége annak a kibaszott lélekőrnek!! Ha pár nappal előbb szóltál volna a webet illetőleg, akkor tudtam volna adni egy honlap feladatot, csak jaaj én hülye, áh, mert az együttesem csináltat, de a Gizus egyik ismerőse már régebben felajánlotta és most már nem akarom megbántani Gizust, h ne az csinálja, meg ígéret szép szó, stb. Szal bocs, ha ezt olvasod. Meg ha nem, megírom mélben.
No. Mégis voltam tegnap focizni. A Balázzsal, Zsoltival, Krisztiánnal, meg a Tintával és az unokabátyjával, Tomival. Davec nem volt. Fasz tudja, mér. A Balázs (B., W.ék is lenn voltak, de most nem velük voltam) az agyamra ment, szívatott, h a Bazsiék (W.) a bandám, meg h hozzájuk tartozom. Hülye fasz. Felidegesített a hülye humorával. Vele is elszállt az a bizonyos paci. Persze ő biztos úgy gondolja, h velem szállt el a ló (gy.k.), de ez relatív, mert sztem nem. Azért, mert tavaly nyárhoz képest nem éjjel-nappal velük (B. Balázs és társaival) focizok? Hülye ez. Ne basszon ideghez. De ma! Ma: nem megyek focizni. Ma: voltunk strandon. Ma: több volt a jó nő, mint az előző strandoláskor! :-))) És ma: befejezem a Janiban a második feladványt is. Ezzel nő a hibalehetőségek száma is, de ez van. Ééés kíváncsian várom, h milyen lesz a Jani fogadtatása. Ha csak fele annyira is sikeres lesz, mint a Kotergame, én már azzal is beérem. De azt ígérhetem, és ez REKLÁM, h jó lesz a Jani (a hős) nagyon. Nem egy Amnézia, meg a Kotergamemel sem lehet összevetni, de jobb lesz, mint a szánalmas Tűzvihar, vagy a Rubydragon. (Egyiket se vittem végig, mert már az elején szarnak találtam, míg az Amnézia és a KG (gy.k. Kotergame) lekötött. Ja, és aki nem tudja, mi az a Kotergame, az egyrészt ’szégyellje’ magát, másrészt gyorsan ismerkedjen meg vele. Oltári rpg. Ja, és ha ez nem túl nagy reklám, és nem pofátlanság, akkor azt is idevágom, h a http://kotergame.hdd.hu honlapon keresse mindenki. Duplán megéri.) És vissza Janihoz. Csinálok screenshotokat, és egy-kettőt ismerkedésül a játékkal ide is felrakok. Amúgy is látható már kettő, egy a Nadragulya-legelőről, egy meg az Ottó-combatról.
Na. Azóta volt itt a Davec, a Fruzsi (ma nagyon aranyos volt, nem hiába beszélgettem vele a Martinról, alakulhatott volna köztük vmi, de mégsem…), meg 6 után a Martin is. Lementünk először a Fruzsiék után a MTH-ra, Balázs megint szemét volt (B.). Utána bicózás, rengeteg qrva jó csaj, Daveccel néztük is őket, rendesen. :-))))) Hinta, Dinnyési út, Jókai, Park, Fru -> tollasozás. Daveccal halálra röhögtük magunkat minden szirszaron. :-) Üdvicsek.
Ma hosszú napom volt, mindjárt alszok. (21:52) Reggel 10 óra fele már hívott Davec, h nem segítenék-e egy kicsit a Fruzsinál pakolni. Mentem, azt hittem, nem lesz nagy cucc. Egy szekrényt akartunk lebirkózni az emeletről, szűk, fordulós lépcsőn, majd ki a nyári konyhába, a teraszon át (csak itt fért el). Mindezt Fruzsi szobaátalakítási ambíciói miatt. (De így télleg szebb a szobája). Másfél, két órát szenvedtünk, mire elértük a célt. Ezalatt levertük a falat, és a szekrény helyére felhurcolt, frissen festett asztallal nem csak a kezünket, hanem az egész lakást sikeresen összefeketéztük, dr. Feketével (Fekete Dávid ugyanis a neve).Éés ezek után hígítóval mostunk fel, és gipszet keverve pótoltunk a levert falrészeket. (A hőkezelő és a képek megúszták :-))) És rosszalkodtunk is! ;-))))))))) NAGYON! Hehhe. Ezt ide nem is írom le, mert sokan irigyelnének minket. :-))))) Délután fél ötkor átjött Martin, mert unatkozott. Lieroztunk. És ötkor jött Davec és Fruzsi, lementünk MTH-ra. Fociztunk, Fru meg én, Davec és Martin volt egy-egy csapatban, nyertünk valami 9:3-ra. Hahhhahhhahhaahaaha!!!! Éés jöttek Balázsék (B.). Ma agyon szívattam, szekáltam, néha-néha leszereltem, meg persze jól fociztam. És még előtte estem egyet, Martin bicajával mentem Fru után, mert szívatott, és nem tudtam megállni a „szakadék” előtt, ráestem a salakra. Foci után bringáztunk, de a Martin és az én bicajom is NAGYON strapa volt, tehát alig tekertünk. Fruék előtt tollasoztunk, de ekkorra már a Davec nagyon kivolt. Olyannyira röhögött mindenen, mintha minimum be lett volna baszva, de NEM! És mindez nem elég. („Nem elég, hogy az élet, Megnyomorított téged…”) Mert ezek után még Martin és bátyja, Milán lejött velem deathmach-focizni. Mindenki mindenki ellen. Rulz. Aztán sötétkor hazajöttünk. Lehet, h egyszer leírom, mit rosszalkodtunk. ;-)))))))) Addig is mindenki legyen jó! JÓ ROSSZ!! SOKAT ROSSZALKODNI, ADDIG IS, AMÍG NEM ÍROK, MEG AZUTÁN IS!!!!! Na jó nagyot.
Ez itt Seregélyesen aktuális nagyon. Még csak most épül az évek óta tervezett tornaterem. Decemberre kell készen lenniük, és most csinálják az alapozás utáni vmit. És 7 darab "jómunkásember" dógzik. És cigiznek és isznak, és basznak. És szarnak az egészre. Na jócakkát.
Tábori összeállítás (kategorikus legek): Minden nap új hős… (avagy a tábori napok hősei): Hétfő: Klára tanárnő Kedd: Detti Szerda: Detti Csütörtök: Júlia Péntek: Viktor Szombat: Stephan Vasárnap: Renzo Plussz egy nap: Zsuzsa tanárnő
A külföldiekre kiosztott díjak: - a legjobb barát(aim): Stephan (és egy hangyafasznyival lemaradva Tamar) - a leghumorosabb külföldi: Renzo - akivel a legtöbbet beszéltem (angolul): Stephan - a legcsinosabb külföldi: Regina - a legfeleslegesebb külföldi: Root (aki csak pár napig volt ott) - a legfurcsább külföldi: Szilvia - a legek legje: Stephan
A magyarokra kiosztott díjak: - a legkedvesebb: Detti - a legnagyobb csalódás: Kajos (ez biztos csak pillanatnyi zavar volt nála) - a leghumorosabb: Bálint - a legcsinosabb: Zsuzsa tanárnő - a kellemes meglepetés: Klára tanárnő - a legidegesítőbb gyerek: Német Laci
Az extra történések díjai: - a legkellemesebb percek: amikor Detti marasztalt, vele beszélgettem, stb. - a legszarabb pillanat: kedd, késő du. - a legvadabb este: szombat - a legszomorúbb pillanatok: a búcsúzás - a legjobb pillanatok: lassúzás Zsuzsa tanárnővel, Stephannel megértetett mondataim - a legijesztőbb percek: Német Laci ablaktörése, érvágással - a legjobb kaja: paprikás krumpli (bográcsozás) - a legjobb tanult dolog: zsonglőrködés - a legjobb program: sziklamászás - a legfélelmetesebb hely: sziklafal teteje - a legjobb verseny: székesfehérvári városismereti verseny (Stephan csapatában)
Ennyi. Ja, Quake 3 nem jött össze, de meg fogom próbálni, műxik-é a P1-emen. :-)) 5% esélyt azért adok rá. De ha tényleg nem, akkor megpróbálok beszerezni egy 500 MHz-s procit. Hátha. Tegnap írt Detti! Azt mondta, nagyon örül, h ilyen gyorsan írtam. Biztos benne, h még látjuk egymást, mert Júlia és ő meglátogatja a sulinkat ősszel! Kedves volt, hozta a formáját. :-) Nem kell csalódnom benne. Na holnap már télleg feladom a levelet Stephannek és megírom Tamarnak!:-) Ám Detti elmondta, még csak most mennek majd haza, tehát nem késtem semmit. És bassza meg, álmosan írtam vissza Dettinek, és .com helyett .hu-t írtam a mélcím végére. Na majd ma. Meg írni kéne valami kedveset, érdeklődőt. Hogy legyen miről leveleznünk. Na cső ’mber.
No. Ma még voltunk MTH-n is, kb. 3 órakor. Először csak a Davec és én mentünk le, és amikor fociztunk, egyszercsak megjelent SZ.H. Bezony. :-) Davec örült nagyon. Csinos volt, ki is akadtak Davec szemei… :-)) Aztán később megjött Zsolti és öccse, Krisztián. Rugdaltak kapura nekem, védtem mint a zállat. És jól éreztük magunkat! Bizony. Plussz később jött a Mongól, meg fasztudja, és a Balázs (B.). Balázs irtó bunkó volt, Davec kiakadt rá rendesen.v 8-kor még lementünk, mer mirmur. Milánék fáradtság miatt nem jöttek. Volt viszont Jack. Szart is. (Jack Davec kutyája) Quake 3 nem megyen a gépemen. De ez talán nem meglepő, mivel 230 MHz-n futna (nekem 133 MHz van), amihez kellene még 64 MB Ram (nekem 40 – 32+8 – van…). De én érzem, hogy a DirectX a hibás, mert utánajártam. Szerintem még lehet kezdeni vele valamit. Aki például tudja, hogy a DirectX 7.0-nak mi az alapigénye, az írja meg. (m88@vipmail.hu) Aki vírusos e-mailt küld, annak én is küldök egyet, de abban nem lesz köszönet. Azonkívül a vírusirtó úgyis leszedi, tehát szopás. :-) Na üdv.
No. Ma 3-tól 8-ig mentem fel-alá, mint a mérgezett egér. Kezdjük ott, fél kilenckor felkeltem! Ez alighanem rekord. Három előtt visszavittem Davechoz két CD-t. Háromkor meg lementünk MTH-ra. Egész jól elvoltunk, ám lejött a Lujzi, meg az Ernőke. Ők még nagyjából elmennek, de később megjelentek ilyen hülye faszok is, akik már irritáltak. Bezony. Ezért egy hasracsapott ürüggyel eljöttünk, majd csak így póré módon eltekertünk Fruhoz. A Davec kecskéje kegyetlen, rükverc viszont nincs rajta, index meg van! :-)) Fru kijött, elmentünk a hintához, már-már törzshelyünk lesz az a három kis szar sárga hinta, meg a két mérleghinta és a körhinta. Aztán le újra az MTH-ra, most viszont a fűre, ahova jöttek kis huzavona után a Balázsék (B.). Ma meglepően keveset szólt be, de a legjobban a Ringo Starr és köztem vont párhuzamokkal való viccelődés zavart! :-) Amúgy mindenkihez nagyon nyájas volt, szinte a talpunk nyalta. Hm. A faszt se hatja meg. Ja mer tegnap ugye nem voltam ott lenn náluk, de kiderült, h baszogatta a Tubát, aki megsértődött, vagy mi, és ezért a Frutól kért elnézést, persze csak SMS-ben. Igazi lúzer. Jani ma haladt, de csak egy hangyafasznyit. Kijavítottam egy hibát. Ollé! Ja, és a legfontosabbat még nem is mondtam!!!!! Kinn voltunk (Fru, Davec és én) az Aligváriban, a Davec nagypapájának rekonstruálás alatt álló házánál, gyönyörködtünk benne és kártyáztunk. Fru meg röhögött valamin, de nem bírta abbahagyni… :-))) Aztán voltunk a parkban is… Fru azon aggódik, h mi lesz Adriánnal (a barátjával), mert a Tuba meg a kis-Tuba azt mondta, h csak 3 ép csigolyája van… :-) Szerintem szegény Fru jól bedőlt nekik, mert ezen aggódik… :-) SZ.H. és Davec meg… Fruból kiszedte Davec az infót, de szerintem SZ.H. akkor szeretett bele (most) Davecba, amikor ő kiszeretett SZ.H.-ból… :-( Micsoda pech! Amúgy attól még járni fognak sztem, csak szét gonak esni… Pedig én akartam lenni az esküvői tanú!! :-) Na adjon az ég! (keddi írás)
Ma (a Kispál Ha az életben-jéről) eszembejutott Detti. Jaj. Hát én nemtom már megint mit csinálok. Asszem most felébredt bennem az az ’érzés’, amit a tábor alatt éreztem, mert oda is vittem Kispál CD-t, és a Kajos meg a K. Dávid jól leszólta, de a tanároknak tetszett. Sőt, Klára tanárnő még utolsó nap egy Kispál és a Borz pólót is felvett, „Nem írok magamra semmit” felirattal. :-) Sóhaj. Bizony. És akkor Detti olyan kedves volt, mint addig soha. Átölelt, csak pont búcsúzáskor nem, de én se akartam nagyon szomorúan búcsúzni, mert már így is nagyon megható volt, hát még ha Detti elkezdett volna ölelgetni… Sebaj, fel a fejjel, aztán jövőre találkozni mindenkivel újra!!! Addig nem nyugszom, az ugyanis biztos. :-)) Végzetemre meg kezdek kiakadni. Bizony. Lehet, h csak azért, mert rég láttam, és mostanában csak hallok róla a többiektől néhány nem kellemes dolgot, de akkor is. Jaj, emberek!! Hány csigolyája van egy embernek? 23, nem? Frunak bogarat tettek a fülébe, h a barátjának (R.A.) csak 3 ép csigolyája van!! Hát ez tiszta hülyeség. Szerintem. Bár nem vagyok doktor. Utálom a bioszt. Ja, és Végzetem nem válaszolt egy esemesemre, pedig azt direkt szépen, finoman fogalmaztam meg, egyébként a hetekben esedékesnek számított névnapjára küldtem egy köszöntőt. Egyébként ha nincs pénze, akkor személyes találkozásunkkor megköszönhette volna, de ha nem is köszön, akkor mit is várjak…? Szal lehet, h valakit rá kéne állítani Végzetemre, h addig kérdezgessen mindenfélét, amíg valamire rá nem jön. De ez se célszerű, mert nem tudok kit ráküldeni. Daveccel egyre jobb barátok leszünk, de őt nem, mert ő SEM tudna odafurakodni a barátnőitől Végzetemhez, meg másrészt annyiszor tagadtam régen, amikor tényleg úgyis volt, h nem akarok semmit, szal annyiszor tagadtam, h Végzetem vonz magához, mint a mágnes asztal a vasorrú bábát, h becsapva érezhetné magát Davec, azt meg nem akarom. Unokaöcsi mindenkihez tud szólni, de nem lehet, mert egyrészt nyaral, másrészt „nagy a pofája”, ha szívatni akar, simán elszól bárki előtt bármit, és régen is neki repezsgettem, h ’nem olyan rossz ez a csaj’, meg hogy lassúztam vele, aztán vissza is élt vele, sőt nem is hitte el, h nem szeretem. Azóta neki semmit nem mondok. :-)) Tehát senki nincs, aki megfelel, marad hát a várakozás, meg az önálló ötletek az esetleges becserkészésre. Bizony. És ínyenceknek: a Jani haladt, de csak annyit, h amit elbasztam, visszahoztam és két óra gondolkodással kijavítottam egy hibát. Na bazz. Na üdv.
Na jónagyot! Hát tegnap (aug. 12.) nem úgy alakultak a dolgok, h tudtam volna publikálni blogot. Tudniillik közbejött egy kis kitérő… Szokás szerint elmentünk focizni 4-kor, 5-kor hazajöttem ebédelni (ja igen, ¾ 11-kor keltem), aztán 6 óra után vmivel nem várt eseménysorozat következett be. Egy igen érdekes röppályára állítottak, azaz keresztülestem a Misin, és furcsán estem a karomra. Nem is vérzett, csak érdekesen állt. És alig tudtam mozgatni. Most félkézzel kezelem a billentyűzetet. :-)) Na de mi történt pontosan. Rövid gondolkozás után hazamentem, ahonnan egyenesen a dokihoz, de csak Szőlőhegyen volt ügyelet (Seregélyestől 2-3 km-re.) A fasz Kati doktornő nem volt hajlandó egyre jobban fájó karom ellenére se bejönni, mer a szabály az szabály… Busz csak 1 óra múlva, így a Tocok anyja vitt be. (ezúton is külön, speciális köszönet érte) Az a buzi dokinő meg csak rityegett rötyögött, és nem tudott semmit se mondani, csak írt egy beutalót fehérvárra. Bementünk, még mindig Tocok anyjával, de már jött Tocok is, jól beszélgettünk. Bent a kórházban Krisztiánnal találkoztunk (K.), aki szintén az MTH-n sérült meg, neki a bokája ficamodott ki nagyon csúnyán. Bizony. Egy csomó ideig tartott minden röntgen procedúra, de legalább itt már jó dokikat fogtam ki. Végül hiába volt a két karomról összehasonlítás gyanánt elvégzett röntgen, mert így se tudták megmondani, h el van-e törve, vagy se. Némi telefonálgatás után Cs. Peti hozott haza minket. Na üdv.
No. A gipszet már megszoktam, sőt ma már voltam is kinn Davecékkal parkban. Fru lehet, h szakít R.A.-val, de ez sztem baromság lenne… Ő tudja. De. Jani mingyá’ kész!!!!! Ma már az outrokat is majd’ mindet megcsináltuk, tehát holnap az utolsó határidő!!!!! Atombaró tutiállat!!!!! És jövőhéten aug. 20. Készülünk rá. Kíváncsian várom, pláne a fejleményeket… Ezért is üdv, Jani legyen veletek!!!!!! :-))))))
Na gyerekek. Történelmi pillanat, 2004. augusztus 15., 12 óra 26 perc, majd tanuljátok 8.-ban. :-) Ekkor fejeződött be a Jani, a hős nevű játék készítése. Az utólagos munkák még persze hátravannak, de ha nincs benne hiba, akkor a térképek és események a helyükön maradnak. Tura! Tesztelheted. :-)) Erre vártál, tudom jól… :-)))) Time is here. Aztán. Történt még ma, h Fru lehívott az MTH-ra, és én lementem. Lenn volt a R.A. is, akivel pár napja megingott a kapcsolata, de ma! Sztem kibékülnek jól. :-))) És egyelőre ennyi, de még csak 17 óra perc kilenc jól, tehát még tudjafaszom, mi jöhet. Mondjuk leszáll egy sereg seregély és megkapálja a földeket. Ügyesbe. Aham. Este valszeg publikálás. „Élvezd, te állat!!” Szép álmokat! :-))) (Magyar Dracula Egyesület)
Nos. Hát az a helyzet, h a Jani, a hős szélsebesen közeleg megjelenési időpontjához, és majd a http://janiahos.uw.hu-n lehet elérni. De. A gépemen telepített PC-Cillin 2002 – kicsit tán régi? :-) – nem jelezte egy bizonyos W32 vírus jelenlétét, és a gépen található ÖSSZES exe fájlt megfertőzte. Mást nem. Lekopogom. Na, 52 percig tartott, míg leszedtem a szédületes, ADSL ellenfeleként számontartott 2,92 kb/s sebességgel. És rájött, h van vírus de nem tudja leírtani. Bazmeg!! Vírusos és az is marad, ha ki nem találok vmit. A fő probléma egyébként az, h a c: és d: partíció közül eddig mindig csak a d:, a windows partíciója volt fertőzött, ezért ha minden kötél szakadt, MS-DOS módból leformattáltam, és windows újratelivel meg is voltam, c:-ről meg visszahívtam az átmentett telepítőket, mint Kótergame, az rm2k, a maker telepítő, mzsetup.exe, ami a SZAR SZAR SZAR SZAR Mozart Music Processor telepítője, plussz a gitárhangoló – Tura! A Te databasedből!! Szal van baj elég. Üdv.
50%! Ennyin áll most a Kaspersky vírusírtó letöltése. Most már csak 3,45-tel szed. Vót jobb. Milánnal megnéztünk néhány régi vírusírtót, pl. VirusBlaster (2003), de az F-protnál nem voltak jobbak. Majd most Kaspersky... Aztán. Ma leszedik a gipszet, röngten, aztán vagy szabad leszek, vagy gipszrab újra. :)) Közeleg aug.20. És akkor majd Végzetem csinál vmit, remélem. Tegnap köszöntek a barátnői! Nem szoktak. :) Tegnap Davecék sem voltak. Adrival kártyáztunk. Néztem olimpiát, mérges voltam a kézisekre. Szegények. Drukkoltam nagyon. Szép volt Gyurta Dani!!!!!!!!!! éljeeeeeeeeeeeeeeeeen. yeah! oh yeah!!! Yagayagayagayaga ummmmwwwwummmmmmmww!! (Steven Tyler után szabadon. :))) 66%-kal búcsuzom.
Két darab kezem-karom van!!! Gecccc!!! Ma elmentünk a kórházba, vissza a visszahívásra. :-)) Először csak körülnéztünk, aztán úgy döntöttünk, később visszajövünk. Elmentünk anyám munkahelyére, ahol ő nekiállt dolgozni, én meg ismerkedtem a munkatársaival. Marcsival többet beszélgettem, mert ő végülis egy cserfes „picsa”, ám rendesebb, mint hittem. Valamivel. A vírusokról beszélgettünk. Jó téma, az szent. Aztán 11-re visszamentünk a kórházba. Viszonylag hamar behívtak a traumatológiára, vagy hova a faszomba. Leszedték a gipszet, ekkor olyan kurva nehézzé vált a kézfejem, mintha ólomból lett volna. Igen. Utána irány röntgen. Rendes volt a nő, bár most máshol voltunk, mint korábban, és más végezte a röntgenezést is. Sebaj. Ezután kellett sokat várni, arra, h újra visszahívjanak. Megállapították, h valami részleges oroszkurvaanyás törésem van, amit Axl Rose terápiával és sok-sok dobolással lehet megszűntetni, csak nem. :-))) Fizikoterápia, földszint, balra a második ajtó. (egyébként jobbra volt az első :-)))) Időpontot kértünk, de ott nem, hanem egy másik hol lehetett, igen-igen, ja bizony. És hétfőn kilenckor kezdés. Aha. 10 napig. Vazz! Holnap ennek ellenére is buli a Vásártéren!!! Milán ma is átjött, megnézni, h mi van velem és mellesleg a géppel. Holnap lehet, h nekiáll az RPG készítésnek, ő a Jancsi és Júlia című klasszikust örökíti meg maker 2000-rel, mp3-mal, stb. Davec ebben a pillanatban írta SMS-ben, h holnap negyed 10-kor a helyszínen van a találkozó. Apropó Davec. Ma egyedül jött. Fájt a feje és Fru korábban felidegesítette. Fru és Réka amúgy holnap mennek Siófokra szülékkel. Jaja. Elmentünk a parkba, elmondtam Davecnek, mennyi jó nő volt a kórházban, és ez igaz is! :-)) A parkban ott volt Réka és Domi, akik mintha nem igazán bírnának engem. Szerintem. Ennek ellenére beszélgettünk velük, bár én csak válaszoltam a kérdésekre. És akkor odajött a Jobbágy. XDD Be volt baszva, mint az albán szamár. :-))) Hehhehhehe. Beszélt a dísz-szobornak. Röhögtünk mint állat. Utána elkísértek hazafelé és kijött a helyi ’vendéglátóeccségből’ egy ’jómunkásember’, és kérdé, h ama balfasz ember (Jobbágyra gondolt) ’micsiná’ a parkba’? Röhögtünk. Mondtuk neki, be van baszva, mire a Davec megszólal, ahogy maga is. XD Nem bírtam abbahagyni a röhögést… Na kb. ennyi. Ádíosz-mucsácsosz-szombrérosz-tumátosz-lukeposziszunetátrakovicsi kurvaanyázó medvemosoly. :-) Anyád mekkora barom vagyok. Volt anyád is szépleány. (Németh ’Ablaktörő’ Laci idézete)
Bizony. Ma olyan típusú napom volt, amikor majdnem mindenkivel találkoztam. Davec egész nap csörgetett, h mikor megyünk ki. 6 óra előtt átjött Milán. Megkérdeztem, nekilátott-e már a Jancsi és Juliska RPG formába öntésének, mire mondta, h ez még messze lesz. Tájékoztatott arról, h Martin menni akar biciklizni. Ez így is történt, Davecostul, Fruzsistul 7 előtt. Én gyalogoltam. Davec kérte Martintól Betti számát, de telefon nélkül nem tudta. Mentünk parkba, majd SZ.H.-hoz, aki állítása szerint nem haraxik Davecra. :-) Jól titkolja… Hazafele jövet lebasztam Martint, amiért azzal etette Cintiéket, h én és Végzetem… Ő nem emlékezett ilyesmire, de ennek ellenére bocsánatot kért. :-) Mégiscsak az unokaöcsim. És mesélte, h gitározni szeretne, és ezért mindent megtesz a suliban majd. Bár lehet, h bejár Fehérvárra suliba, de egyefene. Ugyanabba a suliba akarok én is felvételizni 8. végén. Be fogom venni a zenekaromba!!! Bár alapjában véve rapet hallgat, imádja a Tankcsapdát, és meghallgat minden jó zenét. Plussz a zunokaöcsim, aki életkedv szempontyából mindig kiemelkedő. :-)))) Szal jöjjön csak gitározni. Aztán vacsora után – közben – hívott a Milán, h valami hibaüzenet jelenik meg új project kezdésekor a Makerben. :-))) Megoldottuk, és így legalább tudom, h nekiáll a JÉJ-nek. Egy új RPG!! Mondjuk a stáblistán azért módosíthatna, mert összeírt egy rakás ilyen ’vezető-direktor, főteszter-designer, fél-Isten’ posztot, amire mindig magát írja fel. A kiadóként pedig az m88-művek fog szerepelni!! „Gyerünk, Tura, írd azt a játékot!” :-)))) Most TE jössz!! :-)))) Sok sikert! Haaaajráááááá!! Taps, taps, taps!!! :-))) Viva!! Viva!! Hipp-hipp-hurrá! :-))) Néztem Olimpiát. 1 arany, 1 ezüst a mai nap. Soha rosszabbat, fiúk!! Hajrá!! Lehet, megyünk tesóval Kispál és Tankcsapda concertre. Yippy-hupp! Üdv.
Hú, bazzzd meg!!! Davec ma kitört egy ablakot az utcánk végén! :-) Először csak poénból mondta, h kidobom, jó? Aztán hajított arrafele egy követ, de oda se nézett, és CSRRRRRRR!!! Futottunk, mint a zállat! (Kettő bicikli, egy Frué, meg egy Davecé volt, én ültem Davecén, és egykézzel vezettem, mert a másik az ugye speckós, Davec meg futott, könnyezésig röhögtem). Az MTH-n találkoztunk Csipettel meg a barátnőjével, de bazzeg, a barátnője nagyon kicsípte magát!!! Feket, átlátszó blúzban fekete melltartóval terelgette arra a férfiúi szemeket. :-)))) XD Huhh… Aztán elmentünk a temetőn keresztül, mert Davec nem akart a ’tett helyszínére’ keveredni. :-) Egy Adys kerülővel eljutottunk a parkba, ahol némi kamionos-beintés után megjelent kis Tuba is. Elmentünk a hídhoz, Davec teleköpködte, sokat röhögtünk, beszélgettünk, elütöttük a zidőt. Találkoztunk Stefivel, meg jött egy angol kiscsaj, aki a pizzéria fölött lakik. Úgy köszöntünk, h „Hy, te buzi!”, aztán „Hy, te köcsög!”, aztán „Hy, te faszkalap!”. XDDDD Széjjel-odavisszaröhögtük a hasunkat! Elképesztően jól éreztük magunkat. Aztán Davec ráhajt Bettire, és ennek első lépései ma történtek meg. (Bár az elhatározás aug. 20-án született meg) És ennyi. Még a Jókai végén elkapott a Davec egy macskát. Bizony. Ja és a szomorú eset, h Fru akár még szakít is Rigóval, mert ma összevesztek. Dióhéjban ennyi. Na csókolom.
Na. Tegnap (25-én) a szokásos délutáni bicajozást megtettük, amikor Davec ráment egy macska farkára. :-)) Durva volt. Ma (26-án) Davec a katasztrofális női kézilabda meccs végére jött hozzám, és elmentünk biciklizni, Fru nélkül. Ő ugyanis az apjával vitt konténereket, vagy mi. A hídnál beintettünk minden arra járónak, és kiveséztük, h Betti szerintem járni fog Daveccel. „Márcsak azért is…” – Kispál koncert felvétel -, mert Betti írt SMS-t Davecnek, és nem fordítva. Viszont bizonytalan a csaj, mert ki nem megy a Daveccel, sőt egy picit füllentett is, de akkor miért ír esemest? Sztem túl fiatal, és határozatlan, de összejönnek. Aztán eltekertünk a híd után SZ.H.-hoz, jókat beszéltünk vele, és holnap valszeg pizzázunk, és ő is jön. De nagyon fázott és ezért bement. És ha már az utcában voltunk, akkor elkértük Tubától a cédét, amit írt Davecnek. Utána egy kis kerülővel a hídhoz, majd a hintához mentünk, közben észleltük, h Betti a kőhídnál fagyoskodik Barátnőjével. Na, mire a hintához értünk, Davec kapott egy smst de nem a banktól :-), hanem Bettitől, h haragszik-e, a válasz nem, dehogy! volt. Visszatekertünk a hídhoz, ahol Végzetemmel és két barátnőjével találkoztunk, lelassítottunk kérésemre. Így nem kellett megelőzni, elkerülni őket, és elmentek a hídon át. Először a bal oldali, aztán Végzetem, aztán a jobb oldali csaj nézett hátra ránk. Kb. 20-30 méter távolság volt. Mondtam Davecnek, h milyen bukó volt Végzetem aug. 20-án. Aztán jött Fru, Bettivel is beszélt, fura hangnemben, bár mi nem voltunk ott. És tekertünk egy kört, aztán egy SMS, miszerint ha Davec beszélni akar Bettivel (Betti maga írta), akkor irány a kőhíd. Fruval otthagytuk őket, amikor odaértünk, és a hídnál intettünk be a sofőröknek. Ennyi dióhéjban. Na karácsonyt!
Hú bazzeg. Tegnap (aug.27.) délelőtt leformattáltuk a d:-t, mer mirmur. És rábasztunk, mert nem
tudtuk megcsinálni. :-/ Délben felhívott Martin, h megyünk moziba, 3/4 1-kor legyünk náluk. Aztán 12:16-kor azért hívott, h öt percen belül legyünk
náluk, mert csak félkor van busz. :-// Épp készülődtünk, mikor hívott, h a négyes moviera megyünk inkább, de ő most átjön. Kicsit később hívtuk Milánt is, de
nem tudott mit kezdeni a géppel. Elmentünk moziba, a buszon odafele a horrorokról beszélgettünk. :-)) Utána elmentünk és felmarkoltuk Dórit
(másoduncsitesó) és barátnőjét, a Betti a csúnyalányt. (Egy idegesítő kiscsaj, annyi) A mozi felé utolért minket Szonja, a zegyik dobostársam. Bemutattam
mindenkit mindenkinek és kész. A Garfield kurva állat volt! Mindenki nézze meg! :-))) Az uncsiék Fehérváron maradtak, ezért Adrival ketten jöttünk
haza. Utána Seregélyesen még felhívtam a Davecet, a pizzériában voltak. Elhívtak, mentem. Fru, Lantos és Dé volt még ott, de Dé rendesebb volt mint
valaha, bár attól még sztem tapló... :-) Frut megkínálta Lantos cigivel, és elfogadott egy-két slukkot. :-// Tök kiábrándító volt, bár én eddig is csak
barátként kezeltem, de ezek után már pláne nem lenne más. Kicsit flegma volt. Na de ma. (aug.28.) Ma megcsináltam valahogy a gépet. Délelőtt még átjött
Milán, és közölte velem a jóhírt. Valszeg lesz autónk, mondta. (ő 15 éves) Egy Zastava már biztos, de annak valami törés- anyagfáradás- rohadás baja van, meg
fogják hegeszteni nekünk. S bár még az igazi gazdája nem mondott le róla, de már egy ideje ott áll lapos kerekekkel a Sanyiék udvarában (Sanyi anyám tesója,
Milánék apja, egy ügyes autószerelő). Délután is átjöttek, akkor már Martin is, és játszottak a Sample Game-mel, Don játékával. Ja, és a zén készülő játékom
bizony elveszett. :-((( Most nem kezdtem újra, inkább nekiálltam egy hirtelen ötletből a Gyalus's Adventures-nek, avagy igazi címén The Big Jump. Nemtom
lesz-e belőle valami, de most semmi komoly RPG ötletünk nincs. És kedvem sincs. Aztán Milán elment betonozni, Martinnal meg én elmentem, amikor jött
Davec. Igen. Elmentünk Fruért, aztán a pizzériába csocsózni. :-/ Nem örültem, h Fru ilyen kiskurva, és h Martin ilyen kétes helyre kerül, mint pizzéria. Nem
azt mondom, jó hely az épület bal oldala, ahol a PIZZÉRIA műxik, de a játékterem szerű rész... Nem is, inkább mint a Tamás panzió, de azt úgy is csak páran
láttuk. Na olyan az a részleg, de nem is szörnyű csak... Csocsóztunk, de engem idegeített Fru, és kicsit talán bunkó is voltam. Mindegy. Aztán még tettünk
egy karikát, és megszólalt a telefonom, anya hívott, h a Milán keresett minket. Átmentünk. És. Megkörnyékeztük a Zastavát. Először fékbetéttisztítóval
kellett a darazsakat elüldözni a Zastava mellett álló Sierráról. Eztán megnéztük, indul-e a járgány. Nem indult. Az aksi nagyon gyenge, szinte tök üres. Bele
voltak süllyedve a kerekek a földbe. Bikázással beindult a motor, de ezt már Sanyi csinálta. A beragadt fékek miatt meg sem tudtuk mozdítani. De sebaj! Az
aksit kivette Milán, most is épp töltődik. :-) A pótkereket felfújtuk kompresszorral. Ekörül jött ki Dóri, aki megtiszította az ablakokat. Előkerült az
emelő, a kulcsok, stb, aztán leszedtük a jobb 'háccsó' kereket, felfújtuk, a jobbelső maradt, a bal oldal viszont lapos volt. Leszedtük, felfújtuk. Ez sok
időbe telt, besötétedett. Fákat raktunk a kerekek alá, aztán még elgurítottuk egy másik helyre. Huhh. Fárasztó volt. Holnap folytatás. (és ez nagyon dióhéj
volt. :-)))
Na. Ma tízre átmentem Milánékhoz, és éppen akkor jött ki Milán a zajtón amikor én odaállítottam.
Úgyhogy egyből el is mentünk a Zastavához, csak előtte bevitt némi száradt-ruhát meg én lepakoltam a visszahozott Mi-micsodákat. A kocsi keresztben állt
az udvarban, ahogy tegnap otthagytuk. Beültünk és megnéztük a zútmutatót, majd eszünkbe jutott, h vissza kéne rakni bele az aksit. Megtettük. Ekkor kijött
Dóri, aztán később Martin is. Elindítottuk a járgányt. Pöpec nagyon! :-) Bár csak hidegindulással indult és akkor is nehezen, szívatással, de attól még jó!!!
Utána jött Sanyi, akinek kezei alatt sima indítással is életre kapott, és normálisan leparkolt vele az udvar hátsó részében, ahol eddig is volt. Nekiláttunk
a dolgoknak. Ha jól emléxem, leszedtük a jobb elsőt, mert tegnap azt helyén hagytuk és úgy láttuk ma, h kicsit lapos. És ha már felfújtuk, a gumikat
centíroztuk is. Először csak ezt. Elég sűrün indítottuk el a motort... :-))) Eztán fogtuk a slaggot és leverettük róla a koszt. Én csináltam. :-))) Nem
bírtam normálisan irányítani a vízsugarat, és ezzel mindenkit összepacsáltam. Ekkor Dóri már elment az anyjával Sárosdra, és Adri jött át. (tesóm) A locsolás
után előrébb állhattam!!!!! Kurva jó volt, zseniális az autó!! Első két próbára alig indult és utána lefulladt, aztán a Milán se tudta megmozdítani, és
harmadik próbámnál már fulladás mentesen előrébb gördültünk jó 2-2,5 méter. XDDDDD Ekkor jött a kajaidő, ők elmentek Sárosdra kajálni. (ez családuk
hagyománya) Kb. negyed 3-kor újra jöttek. Átmentünk. Dóri újra ott volt, Adri még nem. (ő itthon foglalatoskodott) A Zastava összes kerekét centíroztuk!!!
Utána elkezdtük a designerezést, két fehér csík a szélvédőn, ralis matrica a motorháztetőn... XDD Átjött Adri. Nemsokkal utána Dóri meg az anyja buszra
szállt, h hazamenjen. Ezután felírtuk a műszerfalra az áttételezést, a fokozatok emelkedőtűrését, százalékban (1=28%; 2=15%; 3=10%; 4=5%). Elemeztük a
műszaki leírást, aztán kicsit unatkoztunk. Átszaladtam haza két szigszalag-tekercsért, és hoztam egy plüss hering figurát és egy hozzá kötözött Renault
emblémát, amit a középső visszapillantóra kifeszítettünk. :-)))) A kormányt - a Milán által rárajzolt sárga krétacsík miatt - körbeszalagoztuk, kék és fehér
színekkel. Aztán lemerült az aksi újra. :-/ És ennyi volt. De ez is nagyon állat! Ja és a kesztyűtartó navigátoros cuccokkal, térképekkel van tele.
Utána amikor menteünk Adrival haza, a davecék megláttak engem, bár én észre se vettem őket, és így elmentem velük bicózni és utána csocsózni és billiárdozni.
Mindez a Pizzériában. És ki volt ott? Stefi, a Geszti, a Heiter meg a Suha és egy másik srác társaságában. (Geszti és Heiter is lány, akárcsak Stefi.) Nem
köszöntünk mi sem (Davec, Fru, Réka plusz én) Csocsóztunk, zenét hallgattunk, ők bejártak néha, aztán elmentek a Suháék és bejöttek. Stefi lehuppant a
sarokban a fotelba, és csak a billiárdozáskor vettem észre, de nem igazán érdekeltük egymást, zavartalanul zajlott minden tovább. Ő meredten bámult egy adott
pontra, és néha elnézett az ablakon ki Gesztire (akit korábban nekem kurvázott le...), majd rajta nevetett... Furcsa. Réka és Fru nagyon hangosak, már-már
zavaróan hangosak voltak, figyelmetlenek és lököttek... Aztán egyszercsak elmentek Stefiék. De nem sokáig volt nyugi, mert jött Dé, Cs.Peti és Pető,
söröztek, csocsóztak és nézték Fru jól nekiktálalt seggét. Az a hülye meg még csocsózott is velük! :-)) (Mármint Fru, és 'hülye') Mi tovább billiárdoztunk,
aztán Réka látványosan sürgette Frut. Közben egyszer Domi és Cinti is eltekert együtt az ablak alatt, és nem intettek se Rékának, se Frunak, csak és
kizárólag Davecnek. Hazafele menet a parkban megállítottak, h mizujs, meg h Fru fúj-e rájuk meg egyebek. Válaszoltam, stb. És. Néhány adat a
Zastaváról: a fokozatok áttétele: 1=50-ig; 2=50-től 80-ig; 3=80-tól 124-ig; 4=124 fölött. Ez egy sötétkék járgány, Zastava GTL 55 névre hallgat
egészen pontosan. 5 ajtós, lóerő passz, cm3 kb. 1100. Van utólag begyártott napfényablak. Aránylag jól helyre lett pofozva két nap alatt. Kb. 4 méter hosszú
és 1,60 széles, vagy vhogy így. Ennyi. Benzingőzös szép napot!
Jaaaaj, ez a hülye internet nem akar elindulni, mndig foglalt... Jó kis nap volt... Délelőtt
gyógytorna, új, fantáziátlanabb tanárral. 11 körül hív az ofő, h 'A Márknak szeretne üzenetet hagyni', mire mondom, h én vagyok. Fél ötre kell menni,
átkísérni a kiselsősöket. Hurrá. :-// Csináltam egy kormányvédőt a Zastavára. :-)) 2 óra körül hívtak ki a Matyi meg a Pityu-Pál focizni, nem sokáig
maradtam. Otthon se, ugyanis elmentünk Martinnal bicajozni, de összefutottunk a Daveccal kiegészült Matyiékkal, és lementünk. 5 percre. Aztán Martinnal
tekertünk a faluban. Elmeséltem neki, kirúl mi az álláspontom, és többek közt Végzetemről is beszéltem vele. Aztán még miután hamar hazamentünk, azután
kerestek Davec Fru meg Réka. Vittem egy 500-t, csocsóztunk, ám akkor már Réka nélkül. Szokás szerint összevesztek valamin Fruval... :-/ A parkban még a
Cintivel és Domival is találkoztunk, és hazaebickéltem. Ennyi.
Na. Aug. 31-e van. Ma volt a zévnyitó. Előtte semmi érdekes nem volt, kivéve hogy kitaláltam pár
ping-pongos játékot. Szal évnyitó. Valahogy perfektül elkerültük egymást Végzetemmel, nem is köszöntünk, semmi. Hát én már se őt se magamat nem tom
követni... :-)) Holnap csakazértis beszélek vele. Első pillanat: találkozás mindenkivel. Ahogy szoktuk, a csajok és mi fiúk külön kis körben gyülekeztünk. A
mi körünkben mindig sok a hangos röhögés. Erről Hekk is gondoskodott. XDD Elkezdett csepegni a rain. Be kellett menni az aulába, de h arra az öt percre
miért...? Ugyanis alig öt perc múlva mi, nyolcadikosok átmentünk az oviban, mer az jóóó!!! :-))) És ott bementünk egészen az udvarra, és ott beszélgettem
Nikivel, nagyon rendes volt, ő a legpozitívabb lány. Ha lehetne, mellé ülnék a padelosztásban, mert nagyon jó barátom lett. (Nem egy bombacsaj, de ez nem
számít) És ha mellé ülnék, biztos sokat beszélgetnék Végzetemékkel is. :-))) A Daveccel ketten fogtunk meg egy óvodást, meg mindenkinek így kellett tennie.
Fru volt előttünk és Kajosék mögöttünk. A Davec kérdezgette a csávót, h 'Tudsz úszni? (Mert most belebaszlak a kanálisba!)', meg h 'Szeretsz repülni?
(Mert most fogsz!!)' :-)) Aztán végig röhögtettek. Davec mondott mindenfélét, h 'De szép ez a kerítés!! Belevágjuk a kiscsávót?', meg h 'Ez a környék
legszebb árka! Beledobjuk?'. :-)))) XDD A hátsó udvaron leparkoltuk a gyerekeket. :-) Elmondta a Sajtipogi (igazgató) a szövegét... Nevettünk... Aztán
szavaltak a kicsik... Nevettünk... És ez így ment. XD És mindezalatt végig elfordítottuk a fejünket Végzetemmel, csak lopva néztünk egyszer-egyszer egymásra.
Inkább én. Rá. :-) Holnap télleg tisztázok mindent. Elvégre én vagyok a 'férfi', vagy mi a faszom. :-)) Aztán Daveccel elmentünk tekerni. El kellett menni
fel Hekkhez Selymesbe. Baj volt. A fasz Szabó belekötött és menni kellett segíteni. De nem volt bunyó. Szerencsére. Kétszer csókolomoztunk az angol tanárnak.
Mindkétszer mosolygott. :-)) XD Elmentünk parkba, onnan Davechez pénzért. Aztán már Domi és Réka nélkül, de még Fruval csocsóztunk. Ott volt két jónő, az
egyik beszállt. :-))) Kikaptunk Daveccel a csajoktól!! :-/// :-)) XDD Aztán a jónők visszaadták a billiárdot, mi meg kikértük, és megkérdeztük az egyik
csajt, h mik a pontos szabályok. Bájosan elmagyarázta. :-))) XOO Ééééés... Fru elment, aztán már csak ketten billiárdoztunk. Ennyi a nap. Mára. Holnap suli.
:-(((((((( Na csillaghullós szép éjszakát.
"Minden reggel munka, délben hamburger, a meci..."
Na most megvolt az első 'munkanap'... Hát Végzetemmel finoman kerülgetjük egymást, nem ülünk túl
közel egymáshoz az ültetés szempontyából. Tukán a padtársam, és mivel csak 17 fő az osztálylétszám, kaptunk egy egérlyuk méretű, de hangulatos osztályt a
B-tagozat szomszédságában... :-// Én az ajtó oszlopban leghátul, a fal mellett ülök. Nagyon sokat nevettünk ma is, csináltuk a hangulatot a beugatásokkal,
egyszóval jól éreztük magunkat. Elsőként Végzetem szólt hozzám és nem én hozzá, de csak annyit, h 'Ki engedte meg, h a padomra állj?', ám mindezt legalább
cinkos mosollyal... Aztán a második szünetben odamentem hozzájuk, és kérdeztem, h hol voltak nyáron. Végzetem válasza az MTH volt, mire én fél-mosollyal
rávágtam, h láttam... :-)) Stefi is volt egypár helyen, de mintha nem volna olyan barátságos, mint tavaly. Dalmával és Nikivel és beszéltem, Dalmával alig
pár szót, Nikivel sokat. Könnyen elképzelhető, h csak azért van ez a távolság, mert se ők, se én nem közelítünk, és várunk a másikra. Holnap ennek járok
utána. (Érdekes, h Daveccel viszont überül kijönnek, és nem is Davec kezdi... De talán ebből még nincs semmi tanulságom...) És én nem is várom el, h ők
jöjjenek oda hozzám, ill. h csak ők jöjjenek hozzám és h mással ne beszélgessenek. Csak inkább úgy mondom: velem IS. Aztán fél 11-kor elengedtek minket.
Stefi ugyanarra jött, amerre mi, de nem 'mertem' beszélni velem, nehogy elharapódzon a helyzet, már ha haragszik. Szép lassan visszaállítom a helyzetet.
Remélem. Aztán itthon majd' egy órát doboltam. :-))) Na még lehet írok. (1. nap)
Na, megmondtam, h még írok, nem? :-))) Már felírtam ide, h megjelent a Jani, méghozzá a
http://janiahos.uw.hu-n. Megnéztem, és elég régen, vasárnap éjfél után publikáltam utoljára blogot - a Jani bejelentés előtt -, ezért minden elhalasztott
publikálást felnyomok ide majd jól. Ma még letöltöm a Kotergame-t újra (hát igen, a format d: az format d: :-))), plusz a Janit is!!! Kíváncsi vagyok a
telepítőre. Aztán. Voltam könyöktornán, de ma délután. 3-ra kellett bemennem... Valahogy tudtam, éreztem, h egy-két dolgot elfelejtettem... Na mindegy,
beérek, kikérem a kulcsot, pakolok az ötös szekrénybe, észreveszem, h nem hoztam papucsot. Na bazmeg. Pedig mást szinte nem is kell hozni, csak azt az egyet
kérik... Én hülye. Mindegy, behívnak 3-kor pontosan, és már éppen lenyugodtam a buszon kiabáló cigányok okozta dühömből - idegesítenek, ez van... -, amikor
azt hittem, lebasznak majd. De nem! :-) Csak mondták, h akkor mezétláb leszek. Torna kemény volt, mint az atom, ez a tornász nagyon odabaszott... Úgy
megtornáztatta a karomat bazmeg, h azt hittem, leszakad... :-))) Végre szabadultam, és mentem az öltözőbe. És akkor vettem észre, h nincs nálam a hazaútra
egy kanyi vas se!!! X-(((( Amikor leadtam a kulcsot, kértem attól a rendesnek hitt faszkalaptól 75 Ft-t, mire a vén banya nagynehezen kihozott 5 magyar
forintot. Ötöt. Érdekesen néztem, mire megkérdezte, 'mér, mennyit mondtál?!' Illedelmesen mondtam, h 75-t. Erre már idegesen visszament a szobába, ahonnan
az ötöst hozta, és megállapította, h neki csak kétszázasa van. És mi az egészben a pláne? Amikor kértem a pénzt, már az elején mondtam, h holnapig kéne. De
ezt ő meg is kérdezte az ajtóban állva. És mikor kérdezte meg? Amikor még csak az ötforintosért ment!!!!! Ez a fasz, köcsög, buzi, surmó, tetves, skót kis
faszkalap még az ötforintost is visszakérte volna!!!!! No comment... Visszaadtam az ötforintost, mondván, majd valahogy megoldom. Amikor mentem ki, még meg
is köszöntem, de nemtom, mit és minek... Az ilyen faszkopék forduljanak fel magukban... Nagyjából ilyen idegesen mentem ki a kórház épületéből. Elsőként arra
gondoltam, stoppolok a 8-s elkerülőn, hátha jön valaki ismerős, akár kamionos is, és elvisz. Aztán arra jutottam, h egy járókelőtől kérek, de annak meg nem
tudom megadni... Aztán végiggondoltam mégegyszer, és arra jutottam, h abból a húszasból, ami nálam volt - akkor találtam meg - felhívom a mobilomat, ami
anyámnál volt... Hátha bejön vagy valami... (Bejött volna, csak nem volt rá szükségem. Talpraesett gyerek vagyok, anyám az egészről otthon értesült... :-)))
De rögtön kapcsoltam is, h hol van itt fülke? Na, végül elmentem anyám munkahelyére. A főnöknő hapsija nyitott ajtót, mondtam, kit keresek, és a főnöknő -
nagyon kedves, mint a munkatársak is - tájékoztatott, h szerinte még itt van anya. Ez gyanús volt, én gondoltam, h nincs, nemtom, miből hitte... De nem baj,
mert Marcsi, a fiatal nő - munkatárs - beengedett - a külön épületként üzemelő - irodába. Kértem, h hadd telefonáljak, elmondtam, h jártam... Telefon helyett
inkább egy ötszázast adott, h ezzel haza tudok menni, és majd anya megadja neki holnap. Így jutottam haza. És ennyi. Na jó továbbiakat!
Most jut eszembe, h van egy csekély probléma azzal, h odamegyek Végzetemékhez, és felelevenítem a
barátságunkat. Mit mondok? Kérdés: 'Sziasztok. Éppenséggel nem hiányoztam a nyáron?'; válasz: 'Heló. Éppenséggel nem.'; Kérdés: 'Na jó, de akkor
haragszotok?'; válasz: 'Miért hiszed, h haragszunk? A tökünk tele van veled és a rigolyáiddal...'; Kérdés: 'Jó, bocs. És mi történt veletek a nyáron?';
válasz: 'Sok minden, például vettünk levegőt...'; Kérdés: 'Na, jó, de tényleg nem zavarok?'; válasz: 'Nem, csak szeretnénk a fiúkról beszélni,
tehát...'; Kérdés: '...Húzzak innen?'; válasz: 'De kibaszott gyorsan.'; Kérdés: 'Jó, csak még egy kérdés... Nem haragszotok? Mi bajotok velem?';
válasz: 'A kurva életbe, bazmeg, kopj már le, ha fiúkról dumálunk!!!!'... :-))
Voltam Fehérváron tornázni. Amikor visszajöttem, még kimentem kézilabda edzésünkre. Kinn volt
Végzetem is... Alig köszönt. De már nem érdekel a dolog. Na jó, csak egy picit. :-)) Gyakoroltunk különböző figurákat, Matyi, Hekk, Kajos meg én. Aztán 5
után 20 perccel jött Davec és Fru, megbeszéltük ugyanis, h megyünk billiárdozni. Késtek, mert Davec apja alig ment el dolgozni, és csak azután tudott
eljönni... A billiárd-teremben nagyon felvidultam, és ez kihatott Frura is. Ott volt a randi végett Betti is, és vele Dorina. De Davec és Betti nem sokra
jutottak, csak Frunak és nekem volt nagyon vidám hangulatunk. Rengeteget csocsóztunk, mert mindannyian hoztunk pénzt. Aztán billiárdoztunk is. Bettiék ki-be
mászkáltak, Davec nem bírta követni őket... :-))) Egyszercsak jöttek Tündiék, azaz egészen precízen Tünde (nagynéném), Martin és Peti (jó barátuk). Pizzát
vittek haza. Martinnak tetszik az új sulija, és bár csak ötödikes, már most csajozni próbál... :-))) Hát, igen... Az unokatesóm... :-)) Fru fogta Martin
vállát, meg mittudomén, és szolidan csitítottam a népet (Fru, Martin), nehogy az anyjának ne tetsszen ez a billiárdozás. Aztán amikor elfogytak a kifogásaim,
bementünk, és Martin is beszállt a billiárd partiba. Aztán ahogy elment Martin, Fru kedve szép lassan lement... De annak örülök, h ilyen vidám délutánunk
volt, és h 100%-ig kedves, vidám és 'gentle man' voltam... XD Hát, igen, tudok én, ha akarok. Amikor Fru elment, nemsokkal azután bejött a Suha meg a
Kocsi. Csocsóztunk, dehát azok nagyon tudnak. És meglepetésre jött Stefi és Geszti... Köszöntünk és visszaköszöntek. Mindegyik puszival köszöntötte Suhát...
Aztán átmentek a pizzás részlegre. Nemsokkal később elmentünk. Cinti megállított minket, h nem tudja, lesz-e kézilabda... Megnyugtattuk, h megszervezzük
okosba', tehát leszesz. A parkban Matyi és Tubáék, Domi és Réka külön, de ők és azt mondták, h lesz kézilabda. Jani üdvözli a bandát!
Bazmeg, kurva lassú a blog szerver. A tegnapi-mai írásomat a napokban töltöm fel ide majd, me most lassú. De ez sem ronthatja el a kedvem! Hiszen a Jani, a hős mostmár a http://www.nold.hu-n is megtalálható!! És már ott is 22 ember (vagy UFÓ?) töltötte le!!! Plussz a http://janiahos.uw.hu, ahonnan 7 fő töltötte le, ebből kivonunk 3-t (Tura, Nold, Rpgcentral), és így mindenestől 26 (!!!!!) ember töltötte le a szeptember 1-jei, 00:00-ra időzített megjelenés óta!! Tura!!!! Mivel hálálhatom ezeket meg? :-)) Üdv: Márk és Adri és (sztem) Tura
No gyerekek. A mai megtekintéskor 96 ember töltötte le a Janit. Hát bazmeg. :-))))) Tegnap csak Zastava volt egy pici (semmi új), meg egy kis kézilabda bizony. Holnap bunyó lesz, Davec leszedi Tukán fejét, vér fog folyni... :-) Ma voltunk (Martin, Davec és én) SZ.H.-nál, és kierült, h Tukán telepofázta a fejét ilyen ökörséggel, h Betti + Davec, bla bla... És emiatt SZ.H. haragudott Davecra. Pff. Így viszont holnap kapja meg Davec az igen/nem választ. A baj csak annyi, h Davec valszeg Bettit szereti. Bazzeg!!! Tura! Sajnos nem tudok Neked csajt keresni! Találni meg pláne nem! :-))) Kettőt és könnyebbet... :-)))) De, várjá. FBI ügynökeim jelezték, h a faludban lakik Á mellett egy E nevű csaj... Próbálkozz nála! :-)))))) Komolyra fordítva. Ha tanács kell majd eccer, azzal mindig tudok szolgálni. Ma egy SZ.H. vs. Davecet is lebonyolítottam, márcsak egy önellátás kéne, tudod, még mindig Végzetem meg ilyesmi. Amúgy visszatérve a blogra és privát üzenetet befejezve, gyanús nekem Tukán. Ugyanis. Említettem, h amikor táborban első nap még jóba voltam Stefivel, Tukán nagyon nyomult és hát másnap össze is vesztem Stefivel. Ma pedig az derült ki, h Davec és SZ.H. is Tukán miatt veszett össze, azaz zökkent egyet a pályáján. Gyanús az ürge, gyanús. És én még küldtem volna titkosügynöknek... Nem. Niki lesz az. Igen. Na és holnap suli. Grrrr...
"A távolságtartást még érteném, de az ellenszenvet nem. Vagy ez csak egy látszat-ellenszenv? Lehet, hogy csak én vagyok hülye" Igen, ez illik Végzetemre is...
Huhh, bazzeg. Stefi kezdi visszanyerni régi fényét, kezdek hozzá barátként újra közeledni. Hiányzik
már az, amikor régen még így volt együtt a társaság: Stefi, Dalma és én. Stefivel, Dalmával és Végzetemmel pedig már biztosnak látszik a köszönőviszony, és
nem az a 'Heló.', hanem az a 'Helló!' típusú köszönés. Az a lelkes. Végzetem még kicsit húzodzkodik, de vele is váltok néhány szót, és végre akkor is
megy a beszélgetés, ha én ott vagyok. Egyelőre még nem a tavalyi állapotok tértek vissza, de mostmár bízok benne, h még elcsíphetem a fülét a dolognak.
Végzetem is hozzá-hozzá szól már ahhoz, amit esetleg én mondok. Talán alakulgat a dolog, csak nehogy visszaessen az egész. Szal beindulok lassacskán -
lekopogom. És még továbbra is a véletlenre bízom a dolgot, mert mintha ez meghozná a sikert... Remélem. Holnap valszeg ültetés. :-/ Jani tegnap 203-n állt...
Yess!! :-)) Ja és gőzerővel készül az új game, ami nagy részben köszönhető az első bíztató levelemnek!! (Tamara nevű csaj, aki végigvitte a Janit! Majd
idézek a leveléből.) No jelenleg ennyi, mer bélázok. (6. nap)
"Végzem a dolgomat, Te meg majd eldöntöd, hogy mennyit ér"
Most éppen Tankcsapdát hallgatok és készülök a mai foci meccsre (mini-Olimpia). A TCS feltüzel,
felhergel!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ROCK 'N' ROLL!!!!!!!!!!! A kurva életbe, kurvára, rohadtul, kibaszottul kevés ez a hangerő!!!!!!!! Még, még még még még még még
mégf !!!!!!!Árrrrrgghhhhhg!! "Attól félek, fog rajtam az átok!!!!" Ma volt ültetés, de ezeket később, most nem bírok magammal!!!! "Szétfeszít belül a rock
'n' roll rugója"
Hát nem bírtam magammal. Annyit örjöngtem Tankcsapdára, h végül bevertem a fejem a csillárba... Még
szerencse, h nem törött sem a fejem, sem a a csillár szilánkosra, mert könnyen elképzelhető, h akkor még most is vagy a sebészeten csücsülnék szilánk okozta
vágási sebekkel, vagy alulról szagolom az ibolyát... Na de a lényegre térve. Még itt vagyok és élek-virulok, és amíg így teszek, addig mindig történik valami
velem. Ma például - mint az már említettem - volt ültetés. Az régi ülésrend alatt is igen jó, felfelé ívelő pályán kezdtem újra összebarátkozni Stefiékkel,
és közelebb kerülni Végzetemhez, de ez most még sanszosabb. Innentől ugyanis közelebb vagyok 'átvitt értelemben az ültetésnek köszönhetően' Végzetemhez.
Pölö azzal, h Dalma ül előttem, Kajos Istivel! Aztán melettem ugyebár Niki, Stefi mellett meg a Hekk... :-)) És mindez nem került egy lépésembe sem, mert
maradtam az osztály dél-nyugati részén. :-) Külön örülök, h végre elültették mellőlem Tukánt, kezdett az agyamra menni... Egyébként ő Zsani mellé került.
Uffff... Ilyet senkinek. Aztán az is megállapítható, h Végzetem ma már egyre többször mosolygott rám!! Elfolyok, elolvadok, vajjá folyok szét... XDD Na. Hú
de sok mindenről kéne még írnom. Szal délután kettőkor lementünk a MTH-ra, mert ott iskolai mini-Olimpia volt, és le kellett mennünk megnyerni a
focibajnokságot, mer az úgy jó csak, meg mert régóta kiterjed erre a profil-körünk. És eszerint így is tettünk, 8:0-ra vertük az ellenfelet. A dologhoz
hozzátartozik, h Davec a reggel lábára ejtett hi-fi hangfal okozta sérülés miatt majdnem kimaradt, plusz én és a headom, és Kajos fél órát késett, de nem
baj, nyertünk. Vmivel négy után mentünk csocsózni, mert Bettivel újra randija volt Davecnek. Endé most kedvtelen volt, pláne, h a nevét mindig egy nagyon
hasonló névvel kevertem össze. :-/ Hoztam a formám. Aztán Davec és Betti jobban elvoltak, mintha kicsrélődtek volna a tegnapi szerepek. Amikor pedig a
www.nold.hu-ról töltöttem le a Hey kids, it's time for kill Pikachu-t, jött Fru. (egyébként a program kurva szar) Elmentünk MTH-ra, a 400-s körpályán tettük
a köröket. Beszélgettünk R.A.-ról. Én nagyon sokat beszéltem, mint aki beheroinozott. Beszéltünk Davecról, h Fru szerint egy kicsit nagyképű lett a
sulikezdés óta. :-/ Én megértem Frut is, de Davecot is. Egyébként az tűnt fel, h mintha a tavalyi tanévben Stefi által betöltött 'mindenről beszélhetünk'
szerepet idén Fru töltené be, mostanság nagyon rendes, ezért figyelek, nehogy megsétsem. A hullámvölgyeit meg elfogadom, és így nagyon jó barátom. Stefi
pedig kezdi visszanyerni régi formáját. Tehát - lekopogom - kezdenek helyrejönni a baráti dolgaim, csak mostmár Végzetem is horogra akadhatna. Jani letöltés
250 fölött. Mostanában lelassult, napról napra kevesebben töltik le. Remélem ez hétvégén újra belendül. Na mindenestül józakkát (7. nap)
A mai napon semmi különleges nem történt, leszámítva az apróságokat. A ma hajnalban letöltött Suli
című rpg-vel foglalkoztam, a Darkness Entertainment kiadványa. 65%-ra értékelem magamnak. Nagyon eredeti az ötlet, néhol humoros is, és a csatagrafikák
kifejezetten jók. Ám ezek ellen szól az összebaszott grafika a chip- és néhány charsetet illetően, feleslegesek néhol a káromkodások, következetlenül jönnek
egymás után a történetszálak. A makeres kivitelezés szempontjából el kell ismernem, hogy jobban tudnak mékerezni, mint én (több rutin, stb.), viszont nagyon
durva chipset beállítási hibákat hagytak benne, akárcsak a Kapu Demoban. Szal összességében kicsit összecsapott, teszteletlen, és itt-ott túl durva. Az
alapötlet viszont nagyon jó, és néhány kivitelezési ötlet is ötöst érdemel. Az meg külön kár, hogy ez elméletileg - ha nem is ebben a formában -, de
megtörténhet, sőt a napokban sajnos meg is történt... (Csecsen terrortámadás... :-((( ) Aztán délután jött Davec. Elmentünk Fruhoz, és közben elmesélte, h
tönkrement a mobilja... Felajánlottam, h nézze meg az sms-eit a zén mobilomon sim cserével. (Amikor odaértünk a házukhoz, ezt meg is tettük) Fru viszont
olyan szinten megelőzött minket kicsit, h Betti neki is küldött egy 'esemest', h add át Davecnak, ekkor és itt. Blabla. Davecnál várnunk kellett fél órát,
mert akkor mehetett ki, ugyanis egy furcsa kamut kellett beadni az anyjának, h elengedje. Fru végig cikizte Davecot, h milyen járás ez. Részben igaza van,
vagy inkább harmadrészt... [:-)] Szal ez télleg kicsit 'kimondtuk, h járunk' szagú kapcsolat. Egy csók állítólag elcsattant... Pff. Esz a sárga irigység!
:-)) Aztán a csaj nem jött, azaz fél órát késett, mi addig már csocsóztunk. Közben elkönyveltem, h Fru újra pár napig visszatért a 'bunkóbbik' formájához,
asszem egyszer már írtam, h hullámzó hangulatú a csaj. No de aztán jött a hidegzuhany. Betti újságolta, h Martin egy érdekes sms-t írt neki a tegnap este.
"Ne találkozzünk [eredetileg is 'ü' volt 'u' helyett...] 1-2 hónapig. Ne kérdezd miért, úgyse válaszolok. Kösz" Sajnos tudom, h miért írta... Nehogy
beleszeressen újra. Hülye fasz! :-)) Nem írnia kellett volna, mert így hiába töröltem ki a telefonból, Betti emlékezetből felmondta Frunak és Davecnek is.
:-/// Tájékoztatni fogom arról, h ha valami kell, inkább üzenjen... Az biztosabb. Meg akkor át tudom úgy fogalmazni, h ne legyen semmi gyanu Martinra...
Felhívtam, h jöjjön ki bicajozni, és meg akartam vele ezeket beszélni, de amikor megkérdeztem a vonalban, h 'Hol vagy?', mondta, h Fehérváron. Így inkább
nem zaklattam azzal, h mit csináljon másképp. Este még nekiállok újra a KG-nek, asszem. Ja, igen! Jani letöltés kb. 360. Nemtom pontosan, de noldon 298 volt
az imént... :-) :-)))) X-))))) Ha a KG-t csak egy hete használja valaki, és előtte mondjuk csak az Amnéziát játszotta végig az rpg-k közül, akkor kevesebbre
becsüli, mint amikor már fél éve büszke tulaja a gémnek, és játszik olyasmivel, mint a Suli... Tehát jelenleg a második legjobb rpg az amnézia után. Meg
persze a Jani után. :-))))) Nemám. Csak vicceltem. Jaj mostkapcsolok h ezt Tura is olvassa. Hupsz. Szembedícsértem. :-) Mindegy, megesik... Ja és
gondolkoztam, h elmenjek-e Mónihoz, h aztán eljátsszam, h elfelejtettem a puszipajtásságot, és így kapjak 3, azaz inkább 6 puszit, de aztán arra jutottam, h
ez igen kicsinyes módszer... Így maradtam a seggemen. Üdvicsek [ma van szeptember 11-e. Egy perc néma csönd az áldozatokért...]
Azaz Végzetem, Móni és Endé, ebben a sorrendben, nem véletlenül. Végzetem a favoritom, őt szeretem a
legjobban, őt szeretném "megszerezni", de ez csúnyán hangzik, inkább az ő kegyeit szeretném elnyerni. :-)) Móni. Hmm, ő a második a sorban. Ez azért van így,
mert ha Végzetemmel úgy alakulnának a dolgok, hogy irgumburgum, akkor Vele találhatnám meg magamat újra. Őt is képes lennék úgy szeretni, ahogy azt megírták
a Nagy Könyvbe, de egyelőre ellenállok, és tökéletesen barátként kezelem a hölgyet. Endé. Hát ő maga a vihar. Csendes, visszafogott egy egyéniség, de nagyon
komolyan érezhet mindenki iránt, akár gyűlöl, akár szeret valakit. Ő a fekete ló, nem ismertem még ki eléggé ahhoz, hogy Vele tudjak komolyan gondolkodni,
már ami a közeljövőt illeti. De egy biztos kell, hogy legyen: bármelyikőjüket választom ki itt bent, azzal össze kell jönnöm, szeretnie kell engem, mert én
mindhármukat tudom szeretni (ebben a sorrendben meg pláne). Ezek után csekélység, hogy holnap mindannyijukat látni fogom, míg ma egyiket sem. Martinnal némi
Forma 1 nézés után elindultunk, h összeszedjük Frut, amikor is Daveccel találkoztunk, ahogy hozzánk igyekezett. Visszafordultunk, felvettem némi lovét (300
Ft), aztán elmentünk Fruért, majd Davechoz, h átöltözhessen (pórén volt... :-)), és el a pizzériába. Kihívtuk Bettit is. Davec télleg elkapta a csajt! Azaz
hogy inkább le. Mármint lekapta. Csókolóztak (szerintem hülye egy szó, de a smárolás is az, tehát mindegy. A 'megcsókolták egymást' kifejezés tökéletes.
:-)). Teccikérteni, Sándor? :-)) Szal neki alakulnak a dolgai. És pont rosszkor mennek ki nyaralni Horvátba, amikor összejött a csajával. :-/ Martin elfojtja
azt a minimális kis szerethetnékjét Bettit illetőleg, és már nem is Fru, hanem egy Laura nevű fehérvári osztálytársa a kiszemelt. A száma már megvan neki,
elkérte a Dezső haverjától. Én viszont hiába mondtam, h ne építsen ki sms-szeretlek című ostobaságot, h inkább várjon holnapig és személyesen beszélgessen
vele... :-) Lökött gyerek, annyi szent! Aztán vaciláltam, h elmenjünk-e Mónihoz, vagy ne. Aztán nem mentünk. Attól félek, h kerülni fogom, pedig nem akarom.
Valahogy túl bizalmas ez a puszipajtásság, és így azt hiszem majd mindig, h összejöhetünk. Jó lenne, csak erre kevés az esély. Nem baj, a puszipajtási
kapcsolat több, mint barátság, de kevesebb, mint egy szerelmi kapcsolat, vagy mi. :-)) Holnap suli, én leszek a hetes. Aztán kedden Dunaújváros,
allergia-kontroll, aztán szerdán én leszek az ügyeletes. És emiatt egy olyan hét elé nézek, amelyen keveset lehetek együtt Végzetemmel, és már holnap
kezdhetem a féltékenykedést a fű alatt. :-/ ... :-) Na mndegy. Üdv
Szólni fog. Ma volt ugyanis órabeosztás. Hatodik óra után rohantam a zebédért, felkaptam a zéthordót,
és mentem át a zebrán, és adtam három puszit a puszipajtásomnak, és odaálltam a Cukorkával megbeszélt helyre, a kocsija elé. Domi is látott, fülig ért a
szája... Aztán már elindultunk le a MTH-ra (ő ajánlotta fel, h elvisz, pedig lehet, h gyalog hamarabb leértem volna... :-/ ), amikor Réka is látott... Na,
leértünk, már mindenki ránk várt, Molnár Máté is ott vala, meg az a rengeteg középsulis embör, aki mind kezébe veszé a gitárt. (meg Bálint bá a
Pannóniájával, meg a két gitártanár) No, berobogánk a zaulába, mikor is észlelénk, h kéne egy terem. Hát a' meg hol terem, há' hol nem, de hol igen, ki a
zudvarra, de ekkor má' Cukorka elrobogá me' leszesz órája még ottan jól a suliban igen. Na átfurikázánk egy olajszagú terembe, műhelyekkel körülbáscsázva
vala az ott benn, és igen erőteljes mozdulatsorral betódulánk a terembe-ba oda igen cukin. Így-úgy-amúgy, hivatalos papírok lerendezvé, ozt' lehetett
kérdezni, de a tanárok kérdezék, h ki mint s hogy óhajta milyen célokból vala gitározni és mily' zenét hallgatánk ráérő szabadidőnkben-ban. Kb. 10 embör
kemény jelenléte mellett megkezdék a sort az ott helyett foglaló rockerek, Nagy János, valamilyen József, aztán egy, kinek neve kérdőjel számomra, aztán
egyetlen rapper, azt' szlipnát meg dörázmusz rajongók ketten, kézenfogva párban pedig fiúk (csak vicceltem), aztán jövék én és Molnár Máté. Na, komolyra
fordítva a szót, mindenki rocker (éljen!!!!!), kiv. a rapper, de a mellette rockzenéről beszélők közt alig merte kimondani zenei ízlésénke mivoltját, és bár
ők egy közösséget alkotnak, engem is befogadnak biztosan, mert a TCS, Gn'R és Nirvana nevek elhangzása után elégedetten bólogattak. Szal jövő héten kedden
14 órakor első gitárórámon vehetek részt D-húr nélküli gitárommal... :-))
Ma nem lehetett menni bicajozni, mert annyi volt a bogár, mintha esőként esne. :-/// Ma csupa IQ-Fighter írt nekem e-mailt. Kettő értelmes volt, az egyik Tura vendégkönyvi bejegyzése, a másik meg Kászon Tamás levele arról, h milyen jó a Jani vége, és h kár, hogy az egyik befejezés szomorú, meg nem írunk-e folytatást. Na EZ jó levél volt, meg még vicces volt ugyebár Tura bejegyzése is. :-) A többi viszont... Volt egy "ani" nevű, ha jól emlékszem... Na az volt a csúcs... Olyat ír, h h lehet játszani a játékkal... És akkor még hozzáteszi, h kössz a segítséget... Meg írt privát üzit, de nem írt e-mail címet... X))) Hát ez már IQ-betyár... Minden nap vannak top üzenetek. Az adott napra mindig valami stílus adható. Egyik nap a mentés volt a top-téma. Valami hat levél, h h lehet menteni. :-) Aztán ma a h lehet játszani a játékkal volt a topon... Erre Tura frappáns választ írt (ez volt a bejegyzése témája), méghozzá, h telepíted, aztán játszol vele. Ennyi. Az ilyen felesleges kérdések kiakasztanak, és néha én is szívesen írnék be ilyen egyszerű de nagyszerűt, mint "kollégám". :-)))
Ennyi a Jani letöltés. :-) Na. Tegnap egyre csökkent a 3 grácia… Voltunk Móninál, kedves volt, adott puszit is, bár ez télleg nemtom mér olyan nagy szám itt Seregélyesen, de valahogy mindig le kívánkozik írnódni – na ez szép volt – ez a rövid megjegyzés. Na szal Móni mondta, h Veres Rolanddal (12 éves, móni meg 15) fog járni, valszeg. Na mindegy. A nagyobb baj, h ma elszóltam magam Davec előtt, h van egy csaj a láthatáron (Végzetem, akit Martin Plusznak nevezett el, anélkül, h tudná, ki az). Na de kezdjük sorban. Davec ma fél 2 fele jött hozzám, akkor már Martin is nálunk volt. Elmondta h péntek este jöttek meg. Na, kimentünk bicajozni, Fruhoz hiába mentünk, nem jött ki, így hát elmentünk csocsózni… Biliárdoztunk is. Sőt, szórakoztunk a hídon. De egyáltalán csak tekeregtünk, és jól elvoltunk. (a hídról kidobáltunk két vizes flakont, az egyiket pont a nyomvájúba dobtam, és egy tranzit szétvitte, a másikat Davec szarul dobta el, aztán a fűben megkerestem, és pontosan a nyomvájúba helyeztem. Egy merci kamion ütötte szét, szép kis fröccsenés volt… Plussz még Davec a járda közepére pisált, amin fél óráig röhögtünk. :-)))) No. Sztem Davecnek annyira nem hiányozhatott Betti, mert beszélt a csajokról, meg nem tűnt olyan szerelemtől és társa hiányától gyötörtnek. De ez Bettit ismerve nem is baj. Aztán jött egyszer Fru, a kőhídnál talált meg minket. Egy százast hozott, csocsóztunk belőle. Aztán mi Martinnal mentünk is, mert mennünk kellett. Üres volt a kérójuk, mert az anyukája Pesten volt asszem, meg várnunk kellett Milánt, a koleszos uncsitesómat, Martin bátyját. Martinéknál még ettünk is, meg játszottunk a King Of…-fal (kamion-szimulátor…), és a Quake 3-mal. Kvék forevőr. :-) (tegnap volt a 13. nap)
No. Ma minden jól zajlott. Bár ma is volt okom féltékenykedésre, de nem nyomós, pláne, h utána magától elkezdett foglalkozni velem. :-))))) A csajról van szó. :-)) Nagyon kedves volt, igazán aranyos. X-)))) Egyszer úgyis el fogok olvadni Tőle. Ma viszont egyben bolondok háza is volt. Szimpla matek órán Tukán majdnem kapott (vagy kapott??) egy szakit, Hekknek meg Matyinak meg a kisfüzetbe írt be. Én tiszta voltam. :-))) És bár ma van Matyi névnapja is (Máté a neve, és 21-e van), mégis kiküldte Köpapa matekfelkészítőről. Matyi meg nem akart kimenni, mert szerinte nem csinált semmit. Aztán szinte úgy lökdöste ki Köpapa. :-))) Persze Szuri és Tukán is ment utána. Aztán túl nagy hanggal voltak odakint… A zigazgatóval kell holnap beszélnie Matyinak (jellemző a Sajtipogira, h már nem volt hatodik órában a suliban… A pénzt meg felveszi. Surmó.). Utána voltam gitáron. Kiderült, h ez a gitár nem jó (és nem csak a D-húr hiánya miatt). Egyszerűen kicsi nekem. Na mindegy, majd lesz valahogy. Amúgy az alapokat vágom, nagyon ki vagyok képezve. Délután voltunk Daveccel tekeregni. Hozott 200 Ft-t, tehát csocsóztunk is. Én nyertem 3-szor, egy döntetlen mellett… :-))))) Na amúgy meg elmászkáltunk mindenfele, beszélgettünk, stb. A gáz csak az, h amikor már hazafele mentünk (Davechoz), meglátta az apja. Amúgy Davec tilosban volt el, azzal az ürüggyel, h nálunk matekozunk. Uff… Na, mindegy. Utána, amikor hazaértem, az a hír fogadott, h Martin üzeni, 6-ra menjek át hozzá. Azt hittem a Zastava van készen, de nem, azt majd nekünk kell intézni… (Martin elvállalta) Bicikliztünk, hintáztunk, stb. Beszélgettünk a csajokról és az „érdekes” álmokról… :-)))) :-/ X-)))))))) Ez történt. Jaja. (15. nap)
A mai nap iskola része egész jó volt. Márcsak azért is, mert Végzetemmel egészen jól alakultak – lekopogom – a dolgok. :-)) Az egész nagyszünetet velük (Stefi, Dalma és Végzetem) töltöttem. És nagyon jó volt. Stefit engedtem, h hozzám bújjon kicsit, mert fázott… X-)) Sajnos Végzetem kevésbé fázós típus… :-) Aztán a csapágy-elvesztés (hosszú történet) miatt Dalma egy kicsit haragszik, de szerintem ez nem vészes, mert Nikinél kell lennie a csapágynak. Remélem ott van, és nem haragszik Dalma. (Elvégre egy ’hülye’ csapágyon nem veszhetünk össze.) A tesi óra viszont zúzós volt. A Karkóné hiányzik (már akinek… :-)), ezért Sajtipogi tartotta (igazgató) az órát. Játszotta nekünk, h ő a góré itt, és kegyetlenül megszívatott minket, nekünk meg visszapofázás nélkül kellett tűrni a kínzó fél-lábon ugrálást, szökdelést, ég felé emelt karral sétálást… Hogy rohadna le a töke. :-) Délután szülői értekezlet lesz, ami alatt Daveccel elmegyünk csocsózni. De egyelőre ennyit, a szó a stúdióé. X-) (16. nap) [ez valahogy kimaradt...]
Ma sajnos morcos volt Végzetem… Bár néha látható volt rajta, h érdeklődik irántam, meg mittomén, de alapjában ma morcos volt. Viszont nem adott okot féltékenységre. :-) Egyébként egész nap röhögtettem Kajost mindenféle módszerrel, ám ez Dalmának nem tetszett, mindig csitított minket, meg ilyesmi. Ma az ofő kész hülye fasz volt… Egyszerűen nekünkesett – mármint az osztálynak -, h Gazsi így panaszkodik az osztályra, meg úgy, meg az Oláhcigány (biosz tanár…) is, meg a szomszéd Pista bácsitól a virágfűző Mari néniig mindenki, akiben egy lehelet van… Aztán befenyített, h holnap nem lesz Elza-major, ha így viselkszünk. Nem-e? Neki nem kötelező jönni… Ám sajnos lehet, h Stefi nem jön. Ugyanis elutazik Bubuhoz (egy ismerőse, én is ismerem. Cigány a srác, de elég rendes. Csak hát családi körülmények, örökbe fogadták fehérek, meg a cigi…) Győrbe vonattal, egyedül. Egy ilyen szép csaj, egyedül, vonattal. Vonattal, egyes egyedül… Veszélyes üzem. (És hát ha ő nem lenne ott, akkor kétségtelenül rosszabb lenne az ottlét… Ő nagyon „fiú-baráti”, egyik nap is odabújt hozzám minden szó nélkül, mert fázott kint a hidegben. És hát az osztály egy éjszakát ott tölt majd, ami alatt vele egész messze eljuthattunk volna flörtölésben, mondjuk vele aludtam volna… X-)))) Persze rossz az, aki rosszra gondol…) A tablóval van nagy vacila, és hát ki is akasztott ma Réka… Olyan, mint egy nagyképű barom. És talán nem csak olyan, hanem az is. (17. nap)
Jaaaj, és még történt egy szomorú eset. Amikor rohantam angol órára, Végzetem és Niki jött szembe velem, sétálva, táska, stb. Melletük pont annyi hely maradt, h elférjek én. Elfutottam mellettük, de egy vélhetően elsős gyerek is futott, és ő is ki akarta kerülni Végzeteméket. Mondanom se’ kell, győzött Nweton… A srác a vállamon ütközött fel, azaz a felkoromon, pont a balon. Hogy hogyan, az kérdés, mikor az egész gyerek pontosan feleakkora volt, mint én. Mindenesetre elég rendeset repült a gyerek, kb. 1, 1 és fél métert hátra, én meg semmit. Még csak meg sem állított a lendületemben, úgyhogy még majdnem rá is léptem a kölyökre… Durva volt. Azonnal elkezdett bőgni a srác, én meg attól féltem, h valami baja lesz. Közben majdnem leütöttem azt a két kibaszott, tetű takarítót, mert egyből odarohantak és ’JAAAAJ!! Szegény gyerek! Biztos eltört a karja vagy a lába!!! Én mindent láttam!! Miért kell ennyire rohanni, kisfiam? – rámnézett… - Erre nem is jöhetnének felsősök!!!’ És ezt a műsort az odarohanó apukának is leadta, de az észnél volt és nem vette be, inkább a gyerekkel törődött. Amennyire faszkalapok voltak a takarítók, még nem is szaladtak segítségért, hanem ott sipákoltak, és a tanárnőt (Zsuzsa tanárnő, alsós ofő) három lány vezette a helyszínre. Szerencsére ő is megértette, h véletlen baleset volt az egész, és hogy órára siettem, nem szidott le. Elnézést kértem, és berobogtam órára… Mindez Végzetem szeme előtt… De Nikivel még tudtam később beszélni, és azt mondta, szerinte nem is én voltam a hibás. Én azért lelkiismeretfurdalásban szenvedek…
De előbb. Végzetem helyzetelemzése. Na. Eddig már leírtam, h mi történt pontosan a komolyabb ismerekedésünk óta. Nekem mindegy, h mi miatt, de a nyári elkerülés is megszűnt, így most itt tartok. Itt, ahol még van kétség abban, h engem/csak engem/engem sem szeret, de akkor is minden nap találok valami bíztatót. Van olyan nap, amikor én, van olyan, amikor ő nyit a másik felé, de egy olyan nap sincs, h csak egy kicsit ne kerülnénk közel egymáshoz. :-))) – lekopogom – Amúgy ha ebből akarok – márpedig akarok – kapcsolatot, akkor még sokat kell dolgozni. Megint az van, ami tavaly: kevés az idő, h kihasználjuk. Csak egy adott időt vagyunk együtt. Nem „merem” elhívni sehova, mert nem tudná mire vélni. A hímestojás hozzá képest atombunker. ;-))) Nehéz megszerezni, de megtartani még nehezebb lehet… Érzékeny lélek, nem szabad egy pillantással sem megsérteni. Látszik rajta, h tudna szeretni, és biztos (99%-ig biztos) vagyok benne, h tavaly már szeretett, csak azóta eltelt egy nyár. Tudom, h fel tudom benne ébreszteni ezt az érzést, csak kell hozzá valami. És még azután is tisztázni kell vele, h szeretem, csak akkor is úgy kell elmondani, h meg ne ijedjen ettől. Látszik rajta, h nem biztos a dolgában, csak azt a látszatot akarja kelteni. Nem szabad lerohanni, minden nap egy kicsit szabad csak előrébb menni. Áh, nagyon nehéz. De megéri, csak sikerüljön igazán. :-)) Ma voltam amúgy dobolni. Amikor hazajöttem, az a hír fogadott, h kész a Zastava. Átmentem, azaz rohantam, de kiderült, h nincs hozzá aksi, mert az biza zárlatos… {-) Ekkora szívást. És most egy hetet várhatunk… Áh, eszem-faszom megáll. :-)) Mindenesetre tényleg kész, és jó is, merev a felfüggesztés, nem csuklik össze. Sőt, ha megbikáznánk, mehetnénk is vele, de az első lefulladásnál kanyec-lovec, ottragadunk, ahol vagyunk… Ezt meg nem merjük bevállalni, lévén a határnak mennénk. (szántó-határnak, nem zöldnek… :-)) Jövő héten a Péter munka-Opeljéből vesszük ki az aksit, h egy órára elmehessünk. Ez már meg van beszélve. Éljen!!!!!
Nah. Ma nem volt sok érdemre való tett. Végzetem „szabványos” volt, aranyos és kicsit csípős… :-) Nah izé. Holnap nem lesz Kajos, azután meg Végzetem. Ja meg Dalma. :-) „Van aki tudja, van aki érti.” Tura pölö Te. Sőt, csak Te. ;-) Jaj várgyá’. Izé. Ma voltunk el Daveccel csiriózni. Stefi és Geszti is ott volt, és várták, h a kis-Sinkó és társai befejezzék végre a biliárdozást. Ma én nyertem a csocsózást, 2 győzelemmel és 2 döntetlennel, Davec ma nem vert meg. X-))) Aztán. Voltunk Davecnál, megmutatta a pillangóját, lehet h majd megveszem. Kb. ennyi. Haladtam Bélában- ben- bun. Most majd kajálok. Meg nekiállok zenétkreálni, pláne, h az utóbbi 24 órában két dalszöveget írtam. Háháá!! ;-)) A zegyik kissé szerelmesebb, de nem tükrözi tökéletesen a mostani lelkiállapotomat, mert nem vagyok szerelmes… ;-)) Amúgy meg… Ja a másik meg jobb. Ehh, ennyi. Ma nem volt pözsgés. Üdvicsek Jaj, nagyon fontos!!! A nap talán legmulattatóbb momentuma az volt, amikor megláttam Jacksie-t, ahogy a Nefelejcs előtti lebontott ház régi, kidőlni készülő kerítésének tövébe hugyál!!!!!! Csak a nemes folyadék gyönyörű sugarát és Jacksie elégedett mosolyát láttam, szerencsére. Mindenesetre azonnal megfulladtam a röhögésben. X-))))))))
Ma sem volt semmi extra. Én meghalok, ha minden nap ilyen sima lesz. Kaptam két five-t. X-) Végzetem még mindig a régi szokásos. Bírnám, ha kicsit gyorsíthatnék a tempón… Türelem, türelem, Márkó. :-) (20. nap)
Na. Tegnap volt csütörtök. Tegnapról nem készítettem feljegyzést, annyira szar nap volt… Írtam egy dalt róla, azaz egyelőre csak szöveget elképzelésekkel. Tegnap este nekiálltam a kihangszerelésnek, de nehéz és lassú, azonkívül még kb. 25 szöveg várna hangszeresítésre, sőt tegnap még egy jó dallam is eszembejutott, és persze szöveg nélkül… A mai, pénteki nap már valamivel jobban Végződött. :-)) Ma már nem volt annyira durcás… :-) Szal azzal indult a nap, h Sárkány Éva tanárnő – flúgos egy Ottó – lebaszta a suliújság szerkesztőségét, mert ő a vezetőnk, és mert nem írunk elég cikket, nincs még készen az újság, blabla… Rácz Marika, Endé, Kitti és Cinti volt még az irodában… Rajzóra végén kicsúszott a kezemből Niki sárga temperája és Niki új kabátja látta kárát ennek… Meg a pad… A papucsom… A talaj… Kurva ideges voltam… Niki is. Végzetem pedig nem, sőt jól szórakozott a dolgon, és végülis addig szekált, amíg jó lett a kedvem és később Nikinek is. Cinti és Réka orvoshoz ment és onnan haza. Matek doga – hasfájós – 3 alá lett… :-/// Végülis Végzetem a lényeg, és ma nagyon aranyos volt… :-))) Csaknem csinálja mindig így, mert akkor elolvadok egy napon… Nagyszünetben a Viva la musica-t kellett volna énekelnünk a sorakozóban, mert ma van a zenei világnap. Axl Rose, Lukács Laci, és még sokan mások: KÖSZÖNJÜK!! (Mi Stefivel nem azt énekeltük… Stefi mellettem állt és gonoszkás mosollyal elkezdte: „A véredben fürödnék…”, mire én: „Átvágnám a torkod…”, Stefi: „Néznél rám, de nem”, majd én: „Értenéd a dolgot…” – hogy honnan ismeri, passz, de én két napja azon élek… ;-)))) És a ’rólam írt’ sorok: „Nem tehet mást, hinnie kell, hogy tényleg hibátlan, A Mindent Vezérlő Vezér vrzérelve…” És még csak most jön a délután. Ja Fru és Davec még reggel összeveszett… Áh… (22. és 23. nap)
Na. Ma reggel szombat van. A tegnapi délután sem volt gyenge. Martin felhívott, h mikor megyünk ki, én meg mondtam, h jöjjön át fél 3 körül, mert még Davechez is el kell mennünk. Így is tettünk, de előtte még itthon meghallgattuk az Ez az a házat. :-))))) "Le az utcára, ki a térre!" <- ezt hallgatom épp. :-) Aztán elrepültünk Davechez, megmutattuk neki a cédét, benyomtuk róla Kicsikétet MAGAS hangerőn, repedt a fal, stb. Közben a pillangójával szórakoztunk. :-) Aztán lementünk az Enikő boltba csokiöntetért, Martin feladata volt ez. Onnan el Hekkhez, neki is megmutattuk a cédét... Aztán mostmár elég lesz nekik, nekem is kell valamit bömböltetnem! ;-))) Sajnos valahonnan Tukán is megtudta, h van ez a TCS cédé, és kérte, h adjam kölcsön. Aham. Meg a lónak a faszát... Aztán Martin 700 Ft-jából elmentünk csiriózni. A csocsóasztalt valaki tönkretette!!!! Ragadt az egyik kar, alig lehetett megmozdítani... :-// Szemetek. Ezért inkább biliárdoztunk, de azzal meg beégtünk Martin miatt... Ott volt ugyanis Beló, Sinkó Niki meg egy idegen csaj, és Martin alkotott... :-) Ezalatt Davec azt leste, h mennyiszer megy el Betti a pizzéria előtt. Amikor elmentünk, Betti és Endé már kint ült a teraszon, és nem köszöntek, pedig mi igen. :-// Aztán kóvályogtunk, meg elmentünk a hintához, és végül még egy kicsit vissza csocsózni. Utána Martinhoz, odaadta Davecnak a régi töltőjét, mi meg bementünk, h elkezdjük Martin gagyi játéktervét, a B.A.L.-t, de mivel a gépükön nincs fent az English RTP, és a telepítőjét se láttam... Azonkívül lassacskán haladnom kéne a Bélával. :-/ Aztán az is kiderült, h nem biztos a holnapi, azaz a mai Zastava hajtás. A Péter nem nagyon óhajtja odaadni azt a kibaszott aksit, lévén ezzel volt gondja tavaly egész télen. Pff. Azért csak adja oda. A nagyobb gond az, h mint az kiderült, Martin lebetegedik lassacskán, és Milán sincs a legjobb állapotban. Ehh. Azért csak lesz belőle valami... És remélem nem egsz hétvégén a Pacific Assault-ot nyomják majd. :-))
Ajh. Voltam dobolni. Rulz. Visszafele egy minőségi busszal jöttem, de az a buzi sofőr 60-nál tovább még egy mili km/h-val sem nyomta. Hülye fasz. 30 perc alatt értem haza, ami hétközben átlagosnak mondható, na de könyörgöm. Hétvégén?! Üres volt a pálya! Ilyenkor még a vak sem ereszkedik 80 alá!!! És ez a busz tudott volna menni 90-t is, és sztem onnan is csak a tempomat tartotta vissza. Eh. Na, mindegy. Már fél ötkor hívott Martin, h a megbeszélt helyett mihamarabb menjünk Adrival. Azonnal átmentünk. Az Opel akkor ért oda. Áttettük az aksit, és már csak benzin kellett. Martinnal kimentünk a benzinkúthoz és kértünk 2000 Ft értékében 95-ös benzint, de a kanna 5 literes volt, ami 1400 magyar aranypengőt nyomott. :-) Robogtunk vissza, közben a gyufa és a benzin vicces kapcsolatáról beszélgettünk. Amikor visszaértünk, már csak a naftára vártak a többiek, és töltöttük is be azonnal. Először tölcsér nélkül és így egy adag kifolyt, majd kerestünk tölcsért. Aztán észrevettük, hogy csöpög a lé. Hát az úgy nam tú jó. Először csak elhanyagolható mértékben folyt ki a benzin, ám 5 percre rá már, mint a pisi a farkakból, folyt az a kibaszott nafta. Eléggé féltettük a nyílt lángtól főként magunkat, meg a járgányt, meg az udvart… Jött egy faszi Sanyihoz (Milánék apja), és amikor kiszállt a kocsiból, láttuk, nyomja a dekket erős felindultsággal… ;-))) Mondtuk neki, ne menjen a Zasti közelébe… X-)) Végül akármilyen megoldást kerestünk, nem találtunk a mai napra megfelelő foltozást… Ráadásul Sanyi olyan humorral van megáldva, hogy lövésem nem volt soha, h most ugrat, vagy komolyan beszél… :-DD Lényegében abban maradtunk, h kell keresni valamilyen fehérvári üzletben Zastava GTL55 típushoz benzinbetöltő csövet… Vagy ilyesmit. :-) Béla-blogin: kicsit foglalkoztam Bélával. Bár most csak annyit tettem, h a 2003-as Maker csipjeit kiszedegettem, alakítgattam és átraktam Bélába, így kicsit szebb. Ennyi. Holnap meg suli, és még azt a kibaszott cikket is meg kéne írnom…
Őrült egy hétvégém volt megint. A bloginom szarakodik, mert megpróbáltam html forrást cserélni, és egy-két bejegyzésem elveszett. Az a pláne, h Kaspersky is tökölt, ezért dühömben leformattáltam a winchestert, mindezt friss mentések nélkül, így egy-két blog-bejegyzésem teljesen elveszett. A hétvégén nagyvonalakban ezek történtek: Rally Time, sok, nagyon sok. A tegnapiról (hétfő) fényképek is készültek! Ha sikerülne a Milánéknál beszkennelni, akkor ide is feltenném őket jól. : ) Ma délelőtt Daveccel bementünk a tescoba. A buszon össze-vissza röhögtünk, pedig zsúfolásig telt meg. Néztük a nőket, szórakoztunk, elvoltunk (ez nagyon dióhéj, de nem akarok most hirtelen egy Háború és békét írni). Délután Martin megkapta az új, Y-vázas bicaját. Biliárdoztunk, találkoztunk Rigóval és Krisztivel a pizzériában. Ezek nagyvonalban. Most, h talán rendeződik itt minden, visszatérek a normális kerékvágásba, és talán normális blogint tudok újra vezetni. Ennyi. Ez egy TÉVES bejegyzés, amit november 3-ára kellett volna írnom, csak mostmár lusta vagyok kitörölni...
Egy kibaszott lokálpatrióta, gyere, védd velem ezt a
környéket
A mai napon nem részletezem a sulit. Minek? Unom. Meg egyéb egyszerű indokok miatt is. Na. A fontosabb esemény az volt, h 13 óra 40 perctől 17 óra 10-ig a Seregélyes-Szőlőhegy Dunaújváros felé vezető „kijáratánál” felállított forgalom-mérőponton segédkeztem. Az egészet a katasztrófavédelmisek (Gyula bá, fiai, azaz Bálint és Péter, meg a független Viktor) bonyolították le. A mostani turnus csak próba mérés, holnap reggel 9-kor fog befejeződni. (van, aki péntek hajnali 4-től szombatig kinn van/lesz/volt…) Az egy hetes non-stop mérésen már Stefi, Dalma és Végzetem is részt vesz majd, meg persze Davec. A main két óra után Kajos és Niki segített még. Nagyon jól elvoltunk, pláne, h Viktor, aki később elment, és Bálint voltak a kihelyezett pont vezetői. Egyszóval jól elvoltunk, rengeteget szórakoztunk. Amikor Sanyi-bátyja és Martin hazavitt, még kimentünk csiriózni. A baj csak az volt, h Domi és Réka is velünk (Davec, Martin és én) volt… „Én egy kibaszott lokálpatrióta vagyok, Gyere, védd velem ezt a rohadt környéket”
Ez a nap nem úgy indult, ahogy terveztem. :-) 7 órakor ki akartam menni a központi mérőállomásra, de nem keltem fel mégsem, csak lenyomtam az órát és csá. Ehh. Zzzzzz… 10 órakor keltem ki az ágyból. Délelőtt csinálgattam mindenfélét, pölö fővárost, de csak röviden, meg berajzoltam Petuniat a 2003-ba. (ezt egy kívülálló nem érti, igaz, Tura? ;-)) Bélával is haladtam, de csak kicsit, mert lusta vagyok ahhoz is. Jó volna minél hamarabb továbblendülni ebből a tengeralattjárós részből, mert utána nagyon jó ötleteim vannak. Hallgattam mindenféle zenét, meg elvoltam. Aztán délután jött Davec 14 órára, és összetákoltunk egy ebhouset. Kerestünk faléceket, szögeket, fűrészt, kalapácsokat, aztán egy raklapot lécekkel kiszigeteltünk, és a nyári konyha sarkába állítottuk. Erre ráraktunk két palatetőt és már kész is volt. ¾ 3-ra készen állt a cucc… Persze mama végig beleszólt, mi meg jókat nevettünk… X-DD Játszottunk egyet Wormsön, aztán elmentünk biliárdozni. A pénzből még csocsóra is maradt, úgyhogy két döntetlen partival zártuk a napot. Végül még fociztunk kicsit Davec háza előtt és ennyi volt. Nah pá.
Írok Béláról kicsikét. Szal nemtom mennyire köztudott (egyáltalán ha van pár ember, aki olvassa a blogot), h már elkészült egy játékunk, amit tesómmal csináltunk. Namost én nekiláttam a következőnek, aminek becses munkacíme Béla és a Mező, ami később változhat. Bélácskával halattam a napokban sokat jól. Bár a fővonalhoz még gyűjtöm a zerőt, de egy mellékküldetést igen komoly mértékben készítek. Az elmúlt két napban megcsináltam Jani-falva térképét, és beállítgattam néhány dolgot rajta. Tegnap és ma az erdőn és az ottani eseményeken gondolkoztam, illetve az erdő ¼ része készen is van. (kép, alul) A történet szerint itt egy emberen segítünk, aki nem találja neje sírját, ám ahogy az kiderül, neje él és virul. Mi a segítségünkért némi kézpénzt, tapasztalatot és javulás-pontot kapunk (utóbbiról a játékos nem is értesül, mert ez csak a játék végén számít) A mellékküldetésben túl sok munkám van ahhoz, h ezt a leendő játékosok 90%-a észre se vegye, tehát valahogy bele kéne építenem a fővonalba… Egyébként egész szép chipseteket használok, mivel kiszedtem és módosítottam a 2003-ban találhatóakat, és átraktam 2000-be. Most azon vagyok, h a fővonallal haladjak, mert az „óperencián túlra” egész sok elképzelésem van, amiket meg is kéne mind valósítani (falvak, személyiségek, csapattagok, erdőkalandok, blabla)
No. Este még letöltöttem az rpgmaker magyarítását, és amíg jött le a netről, lementettem egy-két erotikus képet is. {-) Tényleg jó hely a www.fhm.hu, ugyanis ízléses képeket találhat a látogató, a lányok diszkréten vetkőznek, és mindig pont elég ruhát hagynak magukon, és még szépen is pózolnak. Az ilyen képek állítom, ezerszer jobbak, mint a pucér képek. Ezek szépek, nem pedig „gusztustalanok” – ahogy Réka mondaná. A mai délelőttöm aránylag jó volt, Végzetemmel is egészen jól ’elvoltunk’ – unom már a szót, de hát ez van… Még tegnap javítottam a pergődobom hangszínén, és így sokkal markánsabb, jobb. Nem recseg, búg, nem rezonál be minden ütésre, ahogy eddig tette. Úgy tervezem, h ma nagyon sokat haladok Bélában, és emellett Davechez is elmegyek. Ja igen, a gépe rossz, tehát majd vmikor megcsinálom (hiába, egy windowst azért fel tudok rakni… X-))). Most látom csak, h Szabó Erikára (Barátok közt – Tilda) egy pöttyet hasonlít Végzetem. :-)))) Nah és most dobolok. (29. nap)
Jaj, de milyen kicsi a világ. Azt tudtam, h az Unitosok (Unitranscoop – fuvarozó cég) valahol Seregélyes körül melóznak, és h mindig mennek Fehérvárra és ki Seregélyesből Sárosd fele, de h közel másfél év után még van, aki meg is ismer, pedig jó, ha egyszer-kétszer látott!! Tehát az ebédlőtől jöttem vissza, és persze egy egész konvoj ment. Segéd1 nem ismert meg (kamionos becenevek), V Peti is elment előttem simán, Segéd2 sem vett észre (ezek közül inkább a két Segédet ismerem, sztem V Peti új gyerek), de utána, amikor már feladtam h észrevegyenek, asszem Kutyaütő, vagy Kutyaautó, nemtom, dudált és intett!!! Még megismernek!!! Pedig én már nem emlékszem mindegyikőjükre, mert azóta új, fehér Mercedessel és fekete-szürke póttal járnak, és néhányan valszeg nevet is váltottak, de akkor is!!! (Utána szorosan jött Lacika, de nem ismert meg) Tehát a kis-Bigyula még ismerős nekik!! X-)))))) [Egyszer Bundit is láttam Seregélyesen, de nem látott, mert épp hintáztam. Pedig ő tuti felismerne. # Manöken viszont még régebben megismert Fehérváron. :-))) ] Na. Kaptam smst, Betti írta Davecnek. Új száma van, azt adta meg. A mobilom lemerült rajzórán, Davecnál… :-// Durva volt. Amúgy is utálom az akkumerültség hangját, de így pláne gáz volt. Végzetemre ma már nem volt energiám, éppen csak „szinten tarottam” a kapcsolatunkat. De úgy érzem, mintha hajlamos lenne nyitni. Nemtom, de ezen a héten nagyon édes volt. Jaaaaaaajjjj!!!! Kell nekem nagyon. Hiányozni fog a hétvégén, h nem látom. Angolon hegyibeszéd… :-))) Kedves volt a tanár végülis, csak azért a lebaszás az lebaszás. De most az osztályt érte. Bélában tegnap haladtam előre. Egész jól. (33. nap)
No. Tegnap is nagyon sokat haladtam Bélával, mostmár meg lehet perfektül csinálni a mellékküldetést. :-) Nagyon frankó, ott tart, h már erdőből vissza lehet jönni, nagyon hangulatos, nekem legalábbis tetszik. Éjjel 1 órakor megnéztem a HomeSite programot, és 18 MB! Hagytam, inkább letöltöttem a WinAmp-ot magyarítással együtt. (bár nem sokat ér…) Meg vagyok elégedve vele, sokkal jobb, mint a sima MediaPlayer. A windows alap mediaja mellett nem lehetett a Wordben egy büdös szót leírni, mert a zene rovására ment. Most meg, h ezt írom, a Legjobb méreg megy! ;-)) Haladtam fővárossal is (Tura! ;-)). Lesznek elnevezett utcák is. Az előbb, mivel esik az eső, gitároztam. Elhatároztam, h kazettára veszem az Egyszerű dalt. A szövegét nem tudtam teljesen összehozni a gitárral, pláne, h még nem is megy a gitár olyan jól. (Pláne-pláne, h a Polly gitártabjából csináltam, ami egy kicsit eltért a TCS-től. De nem baj.) Az első versszak egész jópofa lett, hol a gitár, hol a szöveg maradt el, de az első két sor, és az intro jól ment. A hangom nagyon furcsa kazin. Gondolkoztam már azon, h lehet, h csak én hallom így a hangom, mert nem kívülről hallom magam, és amit a kazi, meg a videók adnak vissza, az az igazi hangom. Szörnyű lenne… :-)) Tehát így telik ez az esős nap. „Fekszem a földön, arccal a sárban, A nőm az ágyban, más karjában…”
Rohadt eső! Még mindig esik. Tegnap nem publikáltam. Az „Ez csak egy egyszerű dal…” című bejegyzésem tehát szombati, ez meg vasárnapi. Ma reggel hamarjában újra nekileselkedtünk az Egyszerű dal rögzítésének. Most már sikerült felvenni, voltak benne jól eltalált és gyenge részek egyaránt. 11-kor bementem dobolni. Az eső szarrá áztatott. A dobsuliban körülnézve találtam néhány gitárt (végülis ez nem csak dobsuli, csak én hívom így. Amúgy Gorsium a becses neve.). Míg Bence és András szintetizátorokon hallgattak midiket, én egy akusztikus gitárt vettem a kezembe. Persze az Egyszerű dalt jáccccottam. X-))) Később a tiltott gyümölcsöt, az elektromos gitárt is beüzemel(het)tem. Igazad van, Tura, télleg könnyebb az elektromos gitáron játszani! A TCS-t (még mindig eccerű dalt) simán eljátszottam rajta! Nagyon pöpec. Elhatároztam, h jövő nyáron annyi diákmelót vállalok be, h összehozzak egy elektromos gitárra és egy jobb szgépre valót. Úgysem sikerül, mert ez kb. 150-200 ezer pénzecske, de ha sikerül 80-at összehozni, akkor azt már beosztom jól. Ez reálisabb cél, mert Tubának is sikerült. Ja, és a legfőbb gond, h egyéb kiadásaim is várhatóak: OKJ-s vizsga, 40 rugó; Romett Kajostól, 10 ezer; ballagás, nemtom mennyi. Mondjuk ballagási ajándék az OKJ-s vizsga lehetősége, a Romettet hagyom, feltéve, ha a Zastava jó lesz. A kismotor vizsga az az utolsó a sorban… :-) Akkor családi kiadás valszeg, h most egy egyhetes nyaralást tervezünk. Én szeretném megkeresni a pénzt a saját céljaimra, tehát gitárra (persze az akusztikust is meghagynám), és számítómasinára. Mondjuk ahhoz besegít az a kb. 10 rugó, amiért eladjuk ezt. Najó, inkább 15. Elvégre monitor… Á nem, az marad. Gép megy, meg hangfal. És akkor valahogy így kész. Nem tűnik bonyolultnak, de valszeg pontosabb számolásokat kell végeznem. Az a kibaszott ADSL meg nem képes bejönni Seregélyesre. :-/ Na. Ma még tervezem, h felveszem a Joe talán futna című vadi új dalomat, akusztikus gitárral. Ennek az a hátránya van meg, h ki kell találnom a gitárjátékot. Szöveghez dallam van jól. Eredetileg is akusztikusan akartam előadni, de dobbal, és két gitárrral, tehát együttessel. Az most nincs a zsebemben, inkább egyedül nyomom. :-))
Bevittük a papírt… Némi hercehurca után 3-kor fenn toporzékoltam Hekknél, majd elrobogtunk a kordéért. Nos a kordé jobb kerekén egy 5 centis vágás volt, amit üresen még a könnyű súly miatt megtartott a masszív gumiabroncs, de amint rápakoltunk bármit is… Elmentünk Selymes City (Seregélyes legnyugatibb, dombtetőn fekvő szakasza) másik végére, h beszedjük Gabicát. A szülei odanyomtak hozzánk egy rakás zsákot, és mondták, h várjuk meg Gabit, amíg elhozza mamájától a pájpört… Mindenestől kb. 100-120 kg-ot nyomott a szállítmány, lapos jobbkerékkel. A hatalmas domboldalon még csak lebírkóztuk, itt könnyű volt, de a sík terepen… Ráadásul Hekk és Gabica elég rikán tolták, és akkor is csak Hekk ért bármit is. Ady utcán keresztül leértünk a templom közig, ahol elkaptunk egy macskát (nem bírjuk túlzottan a földi faját, kivéve persze, ha egy nappal szelid, szőke kiscicusról van szó, aki éjjel bevadul és egy vadmacska erejével kezd dorombolni… X-))). Hekk megpörgette, és mint a kalapácsot dobta el. Olimpiai aranyérmes lett. Ezután Gabica túlzásba esett, egy elég keményet belerúgott a macsekba. Egyébként is végig az idióta Gabica hülye poénjait, berregéseit, motorhangjait, kattogásait kellett hallgatnom, ami annyira elsős szint… :-//// Valahogy lebasztuk a papírt, közben ugyanis Tocok is befutott. Utána tőlünk hoztuk el, viszint annyi volt, h kettőt kellett volna fordulnunk, de a mamám felerőltette az összeset egyre… X-// És persze az első 10 méter után leszakadt az egész… X-)))))) És a legfontosabb: amikor még csak a selymesi szállítmányt hoztuk, és pakoltuk le, megjelent Végzetem és az apja. Utóbbi miatt elég csendes, visszafogott volt. – de hülye mondat… - Én viszont végig mosolyogtam rá, és úgy nézett rám, h látszott:nem igazán érti, min mosolygok. Olyan édes vót… :-) Aztán később, amikor az üres kordét vittük vissza, találkoztunk Mónival és az ikrekkel (mármint Miklós ikrek, Miklós Alexandra és Réka – náluk próbálkoztunk be Daveccel.) Meglepően hangosan, szemembe nézve, mosolyogva köszöntek mind… Oh. A buzi surmó uncsiöcsémnek meg lehet, h egy 7.-es csaj fog összejönni… Ráadásul úgy, h Martin 5. osztályos és a csaj szólította le Martint… Arrrrgggghhhh!!!!! :-) Davecnek összejön Betti, mert megírta nekem smsben, ugyanis Davec mobilja ugye darabokban… Mostmár nekem kell egy meghatározott ember.
Ja csak nem holnap. Merthogy holnapra kellett volna elolvasni e regényt. Én a címig eljutottam, de hogy ebből karó lesz... Furcsa álmom volt: Késsel kergetett a Barátok köztből ismerős Tónit és engem egy banda, miután nem engedtük, h egy hülyegyerek (hasonlít egy seregélyesi baromra) kizsebeljen minket, és belerúgtunk. Fekete pólót viseltem, sötét volt, bokrokon keresztül menekültünk, és nagyon féltem. Végül egy rendőrőrsre értünk, ahol feljelentést tettünk, de befutottak utánunk a tettesek, és nem csináltak velük a zsaruk semmit. Vissza akartam jutni Seregélyesre. Akkor vettem észre, h csupa vér a pólóm, és "Tónié" is az volt. Ezután kimaradt részek, és valami történt még az Ady utca sarkán, Davecék körül... Félelmetes volt, de h ez miért most ugrott be...?
Dalszerzővé lettem!!!!! Bidzony! Az A hatás című dalomat kiakkordoztam. Kicsit hasonlít a Kit érdekel című TCS dalra az Em-A-F akkordok miatt, bár ott E van Em helyett... De sebaj! A refrénben már C, Gm és H akkordokat is használok, szólót nem írtam, mer nem tudok. : )))
Ebéd után Martinnal és Adrival elhoztuk mama kajáját az étkezdéből. Utána Martinnal bicikliztünk. Épp nálunk ettünk, amikor Matyi hívott, h kimegyünk-é Kajoshoz. Kimentünk. A Zichy-temető melletti földúton mentünk Szőlőhegyre. Kajosnál az F1-2002-vel játszottunk. Überjó. : ) Aztán mentünk a vendéglátó ecccségbe enni hamburgert. Amikor visszaértünk, Tóth Robi ott várt minket. Fociztunk, miegymás. Ennyi mára.
Ez hihetetlen, hogy mi folyik itt. Vipmél nem tölt be... A szabályos restart szart sem ér... Sztem még a csatolt emulátort is csak kb. 3/4-ig szedte le és ezért a WinRar szart sem tud kezdeni vele... AAAAAAAAAAAAARRGH!!!
Negyed 11-kor keltem… : ))) Martin már megint hívott korábban, h háromkor menjünk majd ki bringázni. 11-kor nekiláttunk anyámmal a fejedelmi ebéd elkészítésének: kedvencemet, a brassói aprópecsenyét készítettük el. Kisebb nehézségek árán, de kész lett, és nagyon finom. Most laktam jól vele. : )) Holnap suli. Ennek van persze jó és rossz oldala is. A jó és a rossz is egyértelmű. „Mit te gondolsz, ki te vagy? Asziszed hogy kivel beszélsz?” – másik – „Fejezd abba, hogy mert azért. Nehogy azt hidd, hogy te olyan nagyon ki te vagy!” Most mesélte a tesóm. : )) Tegnap két új dalomat is kiakkordoztam. Yeah. „Édes kis tizenhat éves…” Na ennyi. Majd aztán a délutánról még ömledezek itt.
Végzetem és én igen csipkelődős kritikákkal illettük egymást, h picit piszkáljuk egymást, és teszteljük, mi idegesíteti a másikat. Attól tartok, h a külvilág most (pláne Ica tanárnő) azt gondolja rólam, h „elzüllök”. Ezen – legalábbis Végzetem kedvéért – megpróbálok változtatni. Azaz, ez hülyeség, hanem megpróbálom bebizonyítani, h nem „züllök”. Talán holnap jobb lesz a kép. : )) „Addig nyugodni úgysem hagy, Az a valaki, aki vagy…” Gitárórán már nagyon előrehaladtam. : ) Vmi Preliudum-ot veszek, vagy ilyesmit. ; ) Ma Réka látványosan lóbálta nobicsentó új telefonját, egy beépített kamerás Samsungot – asszem. Jó, én értem, h jut neki, de ne vágjon fel vele ennyire. Az én hájtek kütyüm még mindig a M35i… Yeah. (45. nap)
Bizonyára edzett vagyok már vmennyire féltékenység szempontjából. Kicsit „hideg” a csaj, még mindig csak piszkálódásaink vannak. Bár nevetünk is együtt, de ezt inkább Kajossal műveli. Mégis úgy érzem, h ez csak átmeneti kérdés. Ma is volt egy csíntevése, Nikivel elrakták a tolltartóm. : ))) Amikor meg megkérdeztem, h nem láttátok véletlenül, akkor nevetni kezdtek. Remélem az elkövetkezendő napokban javulni fog a helyzet. A suliban csak ennyi történt, viszont tegnap este ön-oktatási célból elkezdtem elemezni az akkordok felépítését, és h mitől C-dúr a C-dúr, mitől A-moll az A-moll. Ennyi. Ezt folytatom most. (46. nap)
Voltam dobolni, és felpörögtek az események. Szonja ugyanis újra egy időben jött velem! Tehát találkoztunk. Egy barátnőjével jött próbálni (ő hegedűn, a csaj meg zongorán). Megmutattam neki a gitárszobát. Azonnal felkeltette az érdeklődését a basszusgitár, meg persze a sima is. : )) Összeraktuk a cuccot. A basszust is bekötöttük, meg a piros Johnson-t is. Kipróbáltuk a basszt, de nem értettünk túlzottan hozzá, úgyhogy én inkább kezembe vettem a piros kis édest… : ))) Játszottam Egyszerű dalt, egy kis Félre a tréfát, Bont (amennyire tudom), Legjobb mérget, miegymást. Sajnos elég hamis volt a H-húr, de nem hangoltuk be, mert az egyenlő a lebukással (a gitártanár minden apróságot észrevesz… - ilyen a Gorsium…) Nagyon rockosan szólt, nem úgy, mint legutóbb. Akkor igazán jazzes hangzása volt, most torzabb, nyersebb, jobb! Szonja elmondta, h már küldte a kottáim, én meg mondtam, h nem kaptam meg. Nagyon mérges volt Bencére, mert nem adta oda. Nem győztem nyugtatni, h nincs semmi baj. Kiderült később (amikor már a zongora teremben próbáltak), h egyszerűen elkallódtak a kottáim. :-/ Bence meg Könnyű Bandi elkeverték. Eléggé úgy tűnt, h Bence nyomul Szonjánál, akinek mellesleg veszett jó parfüme van. : ))) Telt-múlt az idő, én már mentem el, amikor még benéztem hozzájuk a mini-stúdióba (kb. 9 négyzetméter… X )). Kezet fogtam Bencével, Bandival nem, mer épp zongorázott és nagyon belemerült : ) Szonja is kezet nyújtott, de igen furán. Aztán amikor nyúltam, h kezet fogjak vele (magam sem értettem, miért fogna kezet egy lány egy fiúval?), láttam, h ebből más lesz… Egy hirtelen ötlettől vezérelve beugrott, h kezet csókoljak neki. Nem tudom, sztem erre ment ki a játék, de nem vagyok benne biztos. : )) A barátnője mindenesetre „óóóó!” felkiáltással díjazta a romantikus ötletet. Aztán az egyszerű Márk mit is csinált másat, mint megint megzavarodott. De aztán hamar rájött, h ki kell neki. És h az épp nem Szfváron tartózkodott (tudtommal). Most viszem a törit majd Dalmának. : )
Ma elég átlagos napunk volt, Végzetem sem pozitív, sem negatív irányba nem változott. Viszont még tegnap este (azaz ma, hétfő hajnalban) regisztráltam a g-portálon. Elég gagyinak tűnik, nem egy hájtek cucc, de amíg nincs dreamweaverem, addig mit tudok tenni… Szeretném kipróbálni magam, nem mindig másokra hagyatkozni, őket terhelni a szívességeikkel, amit nekem tesznek. Ha meg esetleg nem megy, akkor nem. Viszont kezdésnek nem hiszem, h rossz lenne, csak azokat a rohadt képeket már igazán beszkennelném valahol… Terveim szerint ezen a honlapon/portálon tanulok bele az alapfokú lapkészítésbe. Nem is annyira nagyok a vágyaim, ugyanis nem elsősorban weblap-szerkesztéssel szeretnék foglalkozni. Hobbiszinten azonban belemerülök a dolgokba. Aztán majd meglátjuk, mi sül ki. (Az lesz majd a jó, amikor lesz olyan gépem, amin megy a DW. És akkor már…! ; )) Ennyi. Úgyhogy fejlesztéstől függően vmikor a hónapon belül (inkább dec.) megnyílik a www.m88.gportal.hu. Ha minden úgy alakul. : )) (59. nap)
Reggel 9-kor hívott Martin, ám ekkor én még aludtam. 10 után, amikor már megreggeliztem, mondta anyám, h keresett. Úgyhogy én is felhívtam. : )) Tesómmal átmentünk. Először a Need For Speed Underground 2-vel játszottunk, ekkor még Milán autózott. Túl nagy grafikai különbség nem volt az Underground 1-hez képest, de szép, nagyon szép. És jó. : ) Az igazi meglepetés azonban a Doom 3 volt. Milán és Martin tegnap éjfélkor játszott rajta… Most is megnyitották, bár már némi „nem akaroooom!!” érzéssel. : )) Még az elején vannak. Milán vitte a pályákat, mi meg néztük. Félelmetes volt!! Azok a hangok! A hátamon végigfutott a hideg. X )) Hörgések, kiáltások… A legemlékezetesebb esetek közt volt, amikor egy hulla fejjel lefelé belógott a mennyezetből elénk, és azt mondta: „Help me…” Mi meg nem tudtuk, átmenjünk-e alatta az ajtóhoz. Aztán semmi nem lett. Nem úgy, mint amikor bemenekültünk egy „fedett” helyre, gondolván, ott nem talál ránk a tengerészgyalogos zombija. Hát nem is. Csak a bent rejtőzködő zombi (sima, nem ex-tengerész) karmolászott szét minket… X )) Ijesztő volt. Egy másik alkalommal épp homlokunkat törölve jegyeztük meg, h itt nem volt egy szörny sem. Aztán belenézett a játékos a tükörbe, egy rémisztő hang, vörös villanás, és szemben ott voltunk mi, akiről azt hittük, h ellenfél, és belelőttünk. Ismét megnyugodtunk, h ez csak tükörkép, amikor egyszerre három akármi rontott ránk… ;- Akkor már azt hittem, ez a vég. : )) Kiléptünk, és NFSU2-vel folytattuk. Ám később visszatértünk, és csak ekkor jött az igazi horror. Az, h egy csupa-vér szobában egy hulla ült a padon, nem volt újdonság. A vér töméntelen mennyiségéhez és a hullák látványához is hozzászoktunk. Viszont amikor ez a „hulla” hátulról egy hörgéssel ránktámadott… Na AKKOR leizzadtam. ; )) Ezután pár perccel egy olyan helyre értünk, ahol a vezérlőpulton egy nyitott szemű hulla feküdt. Lassú lépésekkel osontunk a közelébe, és három shotgun töltényt lőtünk bele, h megnyugodjunk. Aztán beléptünk a szobába. Az ajtótól jobbra egy „Medkit-automata” lógott a falon, amivel feltöltöttük az életünket. Az ilyen helyzeteknél, amikor armor és rengeteg medkit van elszórva, tudtuk már, h vmi ütős rész jön. Szokásosan halálhörgés volt. Féltünk. : ) Beljebb merészkedtünk, aztán a sarokból egy zombi támadott meg minket. X )) Ez ugyanannyira gyomorba vágott bennünket, mint a zombi a padon. És a plafon még csak ekkor jött. Hiába való volt az elővigyázatosság, amivel kinyitottunk egy ajtót, egy másodperc alatt ránkugrott vmi féreg, aminek legyőzését a hihetetlen sokk is nehezítette. Ezután hagytuk abba. Összegzésül el kell mondani a játékról pár szót. A hangulat: bármerre mész, teljes sötétség. Néhol egy-egy szikra, pislogó neon-fények („Neon-fények, nagyon félek!!”), de semmi több. Van egy zseblámpád, ami viszont fegyver helyett van a kezedben, tehát ha lőni kell, akkor a váltással kell kezdeni. A maximum fény ez. (egyébként a fények, az árnyékok, a tárgyak mozgása és mozgathatósága hihetetlenül precíz, fizikailag is kidolgozott munka! Csillagos ötös!) Aztán a hangok. Már említettem. Hörgések, segélykiáltások. És nem tudhatod, honnan, mikor ugrik eléd vmi őrült zombi. : )) A lőszerrel is spórolni kell. Egy shotgun, egy gépfegyver és egy pisztoly volt nálunk, és mindig mindegyikből alig volt töltényünk. Milán kezelte az egeret, meg a billentyűket, tehát ő játszott. Olyan szinten tartottunk egy-egy ajtó kinyitásától, h gyakran percekig készültünk fel „lelkileg” a dologra. : ))) Tehát összegzésként: annyi munka van benne, h az lenyűgöző. Jelenleg (szerintem) a legjobb horror-fps. : )
„Kezemben a jegyekkel” ülök itt. : ))) A TCS jegyekkel. Anyám megvette őket. X-))) Tehát. Jön Adri, Szonja… Tura? Akkor télleg nem? :-/ Esetleg Hekk, de valszeg Martin és/vagy Dóriék. Mindegy, hárman már minimum vagyunk. Aztán voltam én még Davecnél is. Kb. másfél órát beszélgettünk az utcán, előttük. Vajda is jött, de csak kis időre, mert Davec kereste. Ugrott a peti-üzlet. Legalábbis Vajdától nem lesz, bár engem ez nem érint. : ) Beszélgettünk a chatről, és elmeséltem egy durva chat sztorit, ami mellesleg igaz is, és nem bloginra való. : ) A TCS jegyeket lefényképeztem, bár lehet, h belóg a képbe egy ájszteás (rauch, az a finom) flakon, meg az új dobverőm. : ) Majd ha egyszer szkennelhetek… Cs.
Tegnap még megvolt a fellépésem, ami mellesleg elég elbaszottra sikeredett. : ) A kezem addigra olyan szinten volt dermedt, h színpadralépésemkor már nem éreztem, melyik húrt fogom le. : ))) A tanáraim előtt szerepeltem. A hangosításomat egy mikroport próbálta megoldani, melynek telepe a zsebemben lapult. : ) Az első Preludiumban 6, a másodikban kb. 2-3 hibát vétettem, de állítólag nem lehetett lentről észrevenni. Elég kevesen figyelték a produkcióm, főként osztálytársak, tanárok, anyám. A tévesztésektől függetlenül mindenkinek nagyon tetszett az előadás, rengeteget kérdeztek, és kérték, h vigyem be a gitárt vmikor. : )) Végzetem is ott volt, Stefivel. ; )) Davec végre vett (azaz kapott) egy mobilt, nem is akármilyet. És még csak ezután kezdődött az igazi szórakozás…
*** A koncert *** Az érkezés. A negyed hetes sárosdival mentem be, egyedül. A terv így nézett ki: anyám bemegy a tesómmal, elmennek Zsófi néniékhez, és lefixálják, h ott alszunk-e, vagy tomi hazahoz minket. Ez körülbelül fél kilencre biztos is lett, kb. ekkor jött a tesóm. De ne szaladjunk előre. A sor hosszan kígyózott a főbejáratnál. Mögém egy részeg csoport állt, akiktől csak egy pár választott el, amely közénk szorult. Sacc tízperces, lassú előrehaladás után megláttam Szonját és kísérőit. Odamentem hozzájuk, és mint az a bemutatkozás során kiderült, a kísérők egy zenész és egy „öcsi” volt. Belépéskor négy őr pásztázott át mindenkit. Flakont, üveget nem lehetett bevinni, nehogy aztán ’a színpadra dobálják az emberek’ azokat. :-/ A csarnok belsejébe érve elveszítettük a kísérőket szemünk elől, így Szonjával ketten maradtunk. Az időt mászkálással ütöttük fejbe, amíg elkezdődött végre háromeld 8, 8 magasságában a CDT műsora.
Cadaveres De Tortugas „Lehet, hogy hülye vagyok, de többet vártam…” Ez jellemezhette akár a CDT műsorát is. Aki szereti a hard core irányzatot, annak bizonyára tetszett az első előzenekar… A dobszerkó egy egyszerű, egy felső, két oldal tamos cucc volt, két beütő cinnel, egy kísérővel és egy hi-hat cinpárral. Meg persze duplázóval. : )) A dobos mellett volt egy kisebb, konga és pergő dobos alakzat is, bár a zenében nem lehetett hallani a kiegészítést. :-/ A basszgitáros énekes az Arany Ászok kortyolgatásával próbálta buzdítani a népet, ami héba, de inkább hóba sikerült is neki. Egyébként mellette két, ugyanolyan fazonú (raszta-hajú) gitáros nyűtte az akkordokat. Az énekes-basszgitáros egy egyszerű, zöld pólóban és army baseball sapkában nyomta. Az angolnyelvű számok voltak többségben, talán egy magyar volt közöttük. :-/ Epizód: „A pogó az nem egy tánc…” Szonja előrevezetett a CDT végét ügyesen kiszimatolva. Az első sorokban voltunk, és egy váratlanul elkezdett ráadás során belekeveredtünk a pogóba (amúgy nem vettünk benne részt, mert hát nem hiszem, h egy sima bakancs erre alkalmas lett volna). Nem volt rossz, sőt! Nem rugdalták egymást az emberek, inkább az ár sodort mindenkit, amibe néha bele-beleugrott egy-egy őrült. : ))) Jó volt. : ) A CDT végén telefonált Adri, h megjött. Kimentem elé, bevezettem, bemutattam Szonjának, stb. Amikor mindennel megvoltunk, és már hárman (azaz négyen, volt ott egy Orsi nevű, 12.-es csaj, aki akkora volt, mint én, és Szonja sulijába jár – egész jól nézett ki! ; )) kezdtünk nyomulni, indult a...
Moby Dick Az első szám az Ilyen ez a század (vagy 20. század? Nemtom) volt. Ezután találkoztam Margóval, egy nagyon régi ismerősömmel, aki puszival fogadott. Ebből is látszik, h a világ összes nyelvterületén ez az egységes ’Heló!’, csak hol nem? Seregélyesen… Mondtam neki, h majd visszaadom a Gn’R könyveket, amik már 4 éve nálam vannak… : )) Ezután jött az Ámen, ami elég jól szólt élőben. Az igazi löket a Mi van? volt, amire már igazán beindultam. Ekkor kezdtem feloldódni. X )) A későbbi Moby Dick számok már csak kisebb energiát nyomtak a tömegbe, viszont volt egy, ami nagyon odabaszott… Mentes Norbi odaállt a középső mikrofonhoz, míg a többiek szusszantak egyet. „Egy találós kérdés… - mondta – Szeptember, október, november…” A közönség egyhangú válasza: december. Mentes csóválta a fejét, és mutató ujját jobbra-balra ingázva helyesbített: „Nem, nem. GAZEMBER!” És ezzel elindult a Gazember című dal. X )))) WOOOOAH!!! Ekkor azért már javában gyűlt a nép, a „küzdőtér” is kezdett megtelni, és már a lelátók sem voltak olyannyira üresek. Megjelenésben egyszerűek voltak: fekete pólók, farmer, vagy feket nadrág, és kész. Schmiedl fáradtnak tűnt, de persze végigénekelte/üvöltötte az egész fellépésüket. A közönség is bekapcsolódott a számokba, és a pogó egyre nagyobb teret nyert magának. : ))
Tankcsapda – avagy „ITT VANNAK… A TANKOK!” Tankék dobszerkója már előre be volt lőve, sőt egyes fény-effektek is készen várták a három rocker színpadralépését. Ezt egy műanyag fedél takarta Dickék távozásáig, aztán megmutatták a közönségnek. Már ekkor is olyan hangulat keletkezett, h hű. : ))) A népek gyűltek, egy talpalatnyi hely nem maradt az állóhelyeken, és elénk is elég sokan jöttek be sajnos, sok magas is… Így inkább csak hallottuk, mint láttuk, h a jó 5-7 perces hangulatszünet után belevágnak a Négy című remekműbe. X ))))))) „Sokkal több már nekem sem kellett”. : ))) Adri csak visszafogottan oldódott fel végig, Szonját Tankék kevésbé hozták lázba, én meg… Nyehhhehe!!!! Igaz, h alig vagyok 160-165 cm, mégis olyat ugráltam, h végig láttam Lukácsot. A karom a magasban volt, és üvöltöttem a szöveget. A hangerő olyan volt, h azt nem lehet leírni. Aki volt már koncerten, az tudja, milyen. : ) A második szám telitalálat volt. „NEM HAGYLAK ELKAPLAK HAVER!!!” – az egyik, ha nem a legjobban kedvelt TCS dalom. UUUUURRRGHH. Ekkor rekedtem be először. : ) A pogó egész a mi vonalunkig elért. : ) Ezután vmikor jött a R&R rugója, aztán az Adjon az ég, amit már fentről néztem, h lássak is vmit. Az volt csak a baj, h fent nem hagyták a mászkálók, h ugráljak, tehát hamarosan visszamentünk a küzdők közé. Némi atrocitásom volt egy részeggel, aki megtántorodva nekemjött, majd megfogta a vállam, és mosolyogva motyogott vmit, vmi bocs szerűt… : ))) Én meg mutattam, h „Jah, rákendroll!!” és máris egy nyelvet beszéltünk. X )) Ezek után már nem ecsetelem tovább a feledhetetlen élményt. Ezek a számok hangzottak el (nem sorrendben, de majd megkísérlem sorba rakni. Johnny a mocsokban (ez volt az ál-zárás); Kis orosz lány; Félre a tréfát; Baj van!; Mitől legyen; Nem hagyak el; Gyűrd össze a lepedőt (ez után jött asszem a kicsike kis orosz leányzó… : )); Fordulj fel (a vége felé volt már); Voltam már bajban (Johnny előtt – ez volt az egyetlen dal a Jönnek… albumról); Négy; R&R rugója; Múlik (odabaszott); Kicsikét (dettó); Törölköző teniszütőkkel; Tetoválj ki; Ez az a ház (ugráltunk, min’ a’ állat! : )); Akinek látsz; Mennyország Tourist (no comment); Adjon az ég; Szextárgy; Azt mondom állj; Ráadások (hullafáradtan, lelátóról énekelve): Egyszerű dal (Lukács, egy szál elektro-akusztikussal, végén két beütés Fejestől); Örökké tart (Cseresznye menet közben hangolgatta a gitárját! X )); Be vagyok rúgva; A legjobb méreg (elszabadult a pokol); Itt vannak a tankok. Hopp-hopp!! : )))
Betegen ülö itthon. Tegnap, hétfőn, a 69., és ma, kedden, a 70. sulinapon sem láttam Végzetemet, és nem tudom, mi van vele. Semmiképp nem jött jól ez a kiesés, mert most amúgysem a legjobb korszakunkon vagyunk (hm, többesszám?), tehát lehet, h valszeg Kajossal szórakozik… :-/ Turától megkaptam az új blogrendszert, tehát mostantól jelszó nélkül már csak azt olvashatja az egyszerű netkalandozó, amit megengedek. : )) A géppel viszont vmi nem stimmel… Lefagyogat, instabil, nem bízok benne. A leveleimet át akarom menteni C:-re, aztán úgy leformattálom, de úgy… :-/ x )) A gond csak az, h nem találom a leveleim. Nem tudom, hova menti az outlook. Nah, mindegy, majd lesz valahogy. Legnagyobb bánatomra a gitáróráról is lemaradok… Ejhh. (70. nap - otthon)
Ma már voltam suliban. Végzetem ma sokáig csendes volt, de átlagban, tehát nem csak velem nem nevetett. Niki viszont újra volt suliban! Végre! Tdkp szinte mindig jókedvű, és ez javarészt kiterjed másokra is. Vele teljes a hangulat. Igazi jó barát és padtárs. : )) Énekórán már Végzetem is felvidult, Niki és Kajos helyet cserélt, tehát én Kajossal, Niki meg Végzetemmel ült. Ő jósolt Turának. : ) Niki mesélt egy idióta viccet. : ) Mi, Kajossal meg Tukánon nevettünk, ugyanis Kajos minden ökörséget összehordott. x ))) És újra bebizonyosodott, h Kajos nem tartja sokra Végzetemett. Amikor ugyanis piszkálta Kajos rajzfelszerelését, Kajos azt mormogta, h megkéri Ági tnőt (ofő), h hadd üljön el innen. :-/ : )) Ez jó is, meg nem is. Asszem érthető, mi miatt jó/rossz. Vele végül elég jól mulattunk, és szerencsére ez mindnyájunkra vonatkozott éneken. : )) Végzetem elég sokat piszkált, de csak visszafogottan. Azért négy hiányos nap után nem rossz ez a mai, pláne, h előtte egy mélypontszerűség volt. : )) Ami azonban sajnos nagyon biztosnak látszik, h nem szerelmes, legalábbis se nem Kajosba, se nem belém. Mégis talán most egy felfelé ívelő pálya áll előttem (előttünk), aminek tetején kell nagyon aktívnak és odafigyelőnek lennem. Egyébként együtt jöttünk haza, és egy darabig csönd ült rajtunk. Valami olyasfajta, mint amikor hosszú idő után először látják egymást a régi „szerelmesek” – hülye szó… ide legalábbis –, és nagyon beszélgetni akarnak, de nem megy. Hát majd lesz valahogy. „Elég hülye egy érzés, Hogy mellém helyetted senkit nem találok…” (71. nap)
"Lesz, ami lesz, én leszarom, többé semmi nem érdekel... NEM!"
Eljátszottam a Gyűrd össze a lepedőt TCS-számot dobon, és ettől rohadtul jó kedvem lett! ; )) „Többé az sem érdekel, ha ki vagyok rúgva!” Voltam fellépni is, de először hazaküldtek, h öltözzek át (farmerről vmi normálisra, kockásingről fehér ingre… :-/ x )) A Karácsonyi ünnepségen (merthogy ez volt a neve neki) elsőként a néptáncosok szerepeltek, aztán szép sorban minden idióta kiállt az egyszál Mennyből az angyallal, furulyán, vagy szintin (elbaszott ütemben, stb.). A legpocsékabb előadás a citerásoké volt, E. Vivien is szereplt, aki egy bizonyítottan korcs csaj(?). – Hú, de csípős lett a nyelvem! ; )) – A tanár sem tudta őket összetartani. Vmikor utánuk jöttem én az A-moll Preludiumommal, aminek közepén kicsit megkeveredtem (rosszul fogtam le egy G és egy C basszushangot, ez kicsit kihatott a negyedenként váltakozó követő-basszusokra), de nem hatott ki az egészre. 10-ből 6 (nálam, Karkóné nem is vette észre a hibákat! x )) A műsor idején – amíg csak néző voltam – pont szemben ültem Ica tnővel, és eszembe jutott, h holnap fel kéne mondanom a Körúti hajnal és a Milyen volt… verseket, amikből alig tudok vmit, de holnap határidő és… Jaj! : )) Ennyi. Egy ideig távolról Szokoli tnővel is szemben ültem, ő meg az ellentétes oldalon állt, de nem akartam sokáig a szemébe nézni. Nagyon mosolygott. Nem szeretem, ha így mosolyog. Nem tudom, mire gondol. : ) Ennyi. Némileg lelki megkönnyebbülés, h magamban lemondtam Végzetemről - ilyen formában. Ugyanis ezek után egyik cselekedetemben sem lesz ott a „mit gondol?” feeling. Éljen! Éljek! ; ))
Elméletben tényleg szép volt, amit leírtam (legalábbis hasznos). Kár, h a gyakorlat teljesen mást mutat… :-/ : )) Nagyon nagy előrelépés ma sem volt, pláne, h annyira nem is hajtottam. Viszont fizika órán, amikor hátrafordult felém (ja, megúsztuk – Niki, Stefi, Tukán és én, a hétfői hiányzók – a kémia témazárót!! ; ), ugyanúgy éreztem magam, mint tavaly, amikor közel bújtunk egymáshoz. : ))) Ugyanolyan aranyos volt, halk hangon beszélt, kacagott, stb. Hjujjjj. Nemtom, mi lesz, de ma jobban viszonyult hozzám, mint tegnap. : )) ??? Ica tnőt jókedvében kaptuk el a versmondással, így talán a szokásosnál kisebb probléma az egyik vers hiányzása. : ) Most ennyi, tömören. Az utcák csúsznak, vigyázni kell. Holnap beviszem a gitárom, zenélünk. ; ) Ma meg még hátravan a sulidiszkó, talán a frisco. x ))) Ahol mi leszünk a DJ-k. Viszek pár TCS-t, hátha berakják. : ) (73. nap)
Matyikitérő: megszületett a kisöccse! 14,5 év különbség van így köztük, és a kicsi még nem tudja, ki is a bátyja. ; )) Az anya és a baba is egészséges, 58 cm-rel és (asszem) 3,15 kg-mal jött a világra a legifjabb Vachler. Neve (Matyi tanácsára, aki mellesleg Máté, és csak a beceneve Matyi) Barnabás. : )))
Na. Sok a blog, bizony, szept. 10-ig bepréseltem, csak lassan haladt, mert akadt a zexplorer is. A diszkópatkányságról holnap, ma már lusta vagyok. : ))
Végigvittem Terminatort!! A vége elég gyorsan eljött, ám nagyon jó volt. Viszont beigazolódott, amitől tartottam. A lövöldözős része nagyon hasonlít az én szisztememre, most nemtom, mi lesz. Ma nem fejeztem be, tehát kétlem, h karácsonyi különkiadásként megjelentetem… Inkább továbbfejlesztem, immár v.1.2.-ről v.1.3.-ra, amiben már némely szörnyek vissza is lőnek. Rím! (utána nem sokkal kidolgozom az 1.5.-öt, ahol már a falakat is érzékelni fogja. : )) Kicsit szarul vagyok. Fájdogál a fejem, és néha kapar a torkom. Viszont voltam Daveccel biciklizni, és 5-kor megyünk pizzériába valszeg. Bagicától elkértük a GTA 1-et, és megkértük, h írja meg a S.O.F-ot nekünk. : ) Szonja… Valszeg elhívom. Nem élhetek mindig a saját elméleti dolgaim között! Bizonyítson a gyakorlat. ; )
Ma este lesz Szent-este! Most sincs még igazán karácsonyi hangulatom, de azért kicsit várom. : ) Bár már nem úgy, mint a kicsik, akik „vajon mit kapok?” jelleggel a körmüket is lerágják. Engem viszont egyre jobban zavar, h ez az „Üzlet ünnepe” lesz lassan. Mutatja a tévé, a híradások is arról szólnak, h micsoda hajtás van az ajándékokért. Szerintem ezzel fogja elveszíteni az ünnep a varázsát… :-/ „Na gyere-gyere-gyere-gyere-gyere-gyere-gyere-gyere!” x )) Aztán itt van Szonja. A legújabb Rockinformban megjelent egy hírdetés, amiben ő keres dobost és basszusgitárost. Mintha nem tudná nagyon jól, h szívesen beszállnék, és h már 3 éve dobolok, tehát nem vagyok pancser. :-/ Kicsit sért. Megingott benne a bizalmam. Pláne, h a legutóbb még meg is kérdezte, h van-e együttesem. Mondtam, h nincs, de szeretnék már igazán egyet. És most meg… Szal nem tudom, mi lesz. Azt hittem, benne már nem kell ilyen szarok miatt csalódnom. Ugyanakkor arra is gondoltam, h más emilcímen jelentkezem a hírdetésre, és az első levélből nem fog kiderülni, h én gyakorlatilag én vagyok. : ) Aljas módszer, de nem tudok jobbat. Még viszont átgondolom-. Ugyanakkor nem is biztos, h belépnék. Úgy tudom, Szonja a black metal stílusban szeretne zenélni, én meg nem igazán vagyok vevő arra… Azonkívül van nevük is, Kárhozottak… Ez sem tetszik igazán. Én simán átkeresztelném Két lépés előnyre. : )
Na. Küldtem emilt Szonjának, h mi van a zenekarával. Addig nem megyek tovább semmilyen szempontból, mert nem volna ildomos. : ) Viszont nagyon jó lenne egy zenekart alapítani. Annyira belefeledkeztem a Tankönyv olvasásába, h mára már kivégeztem. : )) Nagyon okos könyv. Szeretem. A legjobban akkor nevettem, amikor Szifi, a szofi esetét mesélte Lukács… x )) Lekopogom, ez az ünnep jól sikerült. Bár hagyománybontóan keveset tévéztünk, és az étel-ital dolgokat sem vittük túlzásba (tavaly is csak megmaradt minden), de akkor is jól telt a Karácsony. : ) Egyetlen bánatom, h amíg a fa bent marad, nem tudok dobolni, mert a hangszert így „össze kellett hajtani”.
Viszont már nagyon vágyom egy zenekarra!! Most, h a TCS sikertörténetét olvastam, pláne előjött belőlem a „zenélhetnék”. De itt…?! Nem is tudom, mit várnék ettől a falutól. Aki itt rockendroll-arc, az vagy zenei analfabéta, vagy csak divatrocker… :-/ És akkor is zenei analfabéta. Egyszerűen egyedül vagyok azok közt, akik zenélnek ÉS nem a lagzilajcsi-fos kedvelői. (ne-adj Isten még rosszabbak, mert vannak rapperek is a környéken…) Persze, van több is, aki már egy jó ideje szintizik, de 1.) a szintetizátor nem passzol a torzítók és hangos cintányérok képébe 2.) nem rocker. És az meg nem megy, h én beleadok a zenébe apait-anyait, a srác meg csak bólogat, h „igen, ye-yeah!” – mert ilyen zenésztársat billentyűs hangszeren tudok, nem is egyet. Viszont nincs basszgitáros, egy valamire való gitáros (rajtam kívül ; )); és dobos is csak én vagyok a faluban (tudtommal.) 4500-5000 főből egy kibaszott dobos! (hoppá, kettő. Nem… Három. De a másik kettő felnőtt, és a jazzmuzsikában helyezkedik el). Gitáros van több is, de a suliból csak a Molnár gyerek, aki olyan béna, mint a seggem; meg én. Én nem akarom bántani a srácot, de h kottát (kottafejet) leírni nem tud úgy, h „komolyan” foglalkozik a zenével, az anyja énektanár, és h fél éve szolfézsra is jár, hát… De az arca akkora, mint ide Pest (50 km), és amikor fellépés előtt meglátott és odajött hozzám, mondta, h „én miért nem léphetek fel?”. Hát, majdnem leütöttem.
Ma Daveccel egész jól elvoltunk. Kihívtuk Frut, megköszöntöttük névnapján. : ) Fura volt ez az egész. Most mindenesetre nem tudok értelmesen fogalmazni, nem megy. Fáj a fejem…
Na. Publikálisblogot írok most. Történt ma egysmás, ami nem tetszett, azaz pontosabban nem értem, de ahhoz majd össze kell szednem a gondolataim, h normálisan leírjam. :-/ Köpapa (matektanár -?-) visszatért idegbetegségéből. Nem vicc! Idegbecsípődése volt. Vagy van. Nemtom. A minket érintő dolog, h visszatért… :-/ : )) A faszi, ha nem lenne a tanárunk, egész normális lenne. Így viszont még az is gyűlöli, aki ilyet csak szökőévente érez. : ) Röhögés egész nap, ilyesmi. (75. nap)
Teljesen kiakadtam Ica tnőre… A fél osztály kapott egy egyest a vers-elmaradások miatt. Én is, de én mondjuk jogosan… Én ugyanis télleg nem tanultam meg, de Kajos, Davec, Niki és Stefi tudja a verset. (Aztán végül mertek szólni, mert egyéb félreértés is volt ott.)
A tegnapi mondandómat már nem is részletezem, mert ez csak egy újabb lökés volt a mai következtetések levonásáig. "Végzetemet" már nem szeretném „meghódítani”. (hú, de szar szó…) Mostanában eltávolodtunk egymástól. (Ma amúgy formáját hozva kedves volt. Alapjában kedves, csak most már elcsúsztunk egymás mellett.) Ő bizalmát vesztette bennem, amit én készséggel megpróbálok helyreállítani – a rend végett. : ) Nem szeretném, ha aztán fújnánk egymásra. Legyen béke, barátság, ilyesmi. : ) Ezen tehát már nem is aggódtam ma sem.
Végre volt újra gitárórám, ahol megcsillanthattam a szünetben történt szorgalmas gyakorlás okozta tudásomat. : ) (Oh, micsoda megfogalmazás…) Sőt, megismerkedtem a blues zene alapvető szabályaival, és a blues-szólók alapjaival. Továbbá megtudtam, h a rockzenészek előszeretettel használják az egyszerű, „5-ös” akkordokat, ami tdkp a rockzene – sokszorosan idézőjelezett – egyhangúságához vezet. : ) Hát, Istenkém. A rockendroll márcsak ilyen nem-komplikált zene. (76. nap)
Jó sokat nevettünk ma. : )) Kajos, Niki, Dalma, Stefi, meg hát tdkp a konkrét baráti gagyikör. : ) Teljesen elhülyültünk. ; ) Dalma nagyon sokat szekálta hol Kajost, hol engem. Tesiórán 2 kg-os súlyzókkal edzettünk, ami eléggé elfárasztott, márcsak a nyárvégi zúzódásom miatt is. Szerencsére a második tesiórán a már – szinte – teljesen befejezett tornacsarnokot nézhettük meg belülről-. Nagyon professzionális. : ) Sajnos azonban azon túl, h mindenre felkészítették a termet, vannak igen meghökkentő hiányosságok is: az ajtón Tukán és Kajos talált egy lyukat; a vakolás az emeleti korlátok alatt kisebb repedéssel van „ellátva”. Egyszóval, azért mégis látszik, h seregélyesi épületről van szó… Most még vár ránk egy magyarfejlesztő, és rám még egy verstanulás. :-/ Számomra azonban sokkal fontosabb, h most dobolok kicsit, és gitározok némi blues-t. Ez az igazi tevékenység! ; P (77. nap)
Azt hittük, nyugtunk lehet. Nem nyertünk. : ) Daveccel kimentünk a pizzériába. Egész jól elbeszélgettünk főleg a mobilokról. Aztán meg is csörrent az enyém. Martin volt. : )) Ő is kijött. Persze szokás szerint kiborított minket. : ) Eltekertünk a hintához is, márcsak a tradíció fenntartása végett is. : ) Utána ugyanazon az útvonalon vissza, egész a hídig. Onnan aztán már csak haza mentünk. Azaz Martinnal mi hozzájuk. Beugrottam a S.O.F CD-ért, h aztán majd játszhassunk Martinnal ezen az FPS-en. Majdnem össze is jött. Sőt, végül sikerült is, csak előtte ki kellett várnunk amíg Milán megcsinálja a háziját. Martint rohadtul untatta, viszont nekem nagyon tetszett a Photoshoppal (!) készített lecke, amiben képeket kellett szerkeszteni. Aztán azért játszottunk is. Akkorra már Adri is odaért, tehát együtt volt az m88-művek. : ) Milán kezdett a S.O.F-on, aztán én jöttem, de mivel Milán véletlenül kinyírt egy túszt, elbuktam a dolgot. : )) A későbbiekben Martin is „szóhoz” jutott, és végül a 3. pályáig jutottunk. 6-kor abba kellett hagynunk, mert Milánnak jelenése volt az MSN-nel a neten. : ) Azért jól elszórakoztunk addig is. Idehaza még gyakorolgattam néhány Gn’R dalt, de azok még nem mennek.
Nagyon jól telt a mai délutánom. Először dobolni voltam. Kijelöltük a vizsgaanyagom, úgy tűnik, könnyű lesz. Tudtam alkudni a ’funk’ stílusból, helyette tizenhatodos szétosztásokat kell bemutatnom majd, „ha eljön az ideje”. Amikor ezt letudtuk, már befutott Szonja. Kicsit durci volt. : ) Vagy inkább álmos. Bence, Szonja meg én (meg a Zsolt is egy ideig) kinyitottuk a gitár-szobát. Voltak benne fasza cuccok… x ))) Egy elektro-akusztikus gitár, egy basszusgitár (elég hamis volt…), és egy elektromos gitár. Be voltak kötve a rendszerbe, gyakorlatilag tálcán kínálták nekünk a gitározási lehetőséget. ; )) Hamar észrevettük, h egy torzítópedált is bekötve bent felejtettek… x ))) Életemben először játszhattam torzítóval elektromos gitáron, de hihetetlen élmény volt! ; ))) Játszottunk TCS-ket, bár Szonja nem szereti túlzottan… (Rio; Egyszerű dal – torzítósan : ))); Törölköző teniszütőkkel; Johnny a mocsokban; Mennyország Tourist; Ez az a ház; Félre a tréfát & Qui Delicia!; Vezér; Bárány; tehát rengeteg mindent) Kipróbáltam a Ketten egymásnak teremtve című „alkotásomat”. A tempót fokozva, torzítóval nagyon fasza számnak találom. : )) Metallicatól is néztük az Enter Sandmant, basszussal kísérve, a Fade to black-et, bár most nagyon kapkodva tanultam meg Szonjától, és nem is voltam túl türelmes, annyira nyüzsögtem. : )) Improvizáltunk, játszottunk blues-t. A Depi Tagadás című számát is elpróbáltuk, de csak az elejét. Aztán előkerült egy másik gitártéma is, amit én hoztam fel. Tehát minden féle jó zenét gitároztunk. x )) Szonjával a koncertet is lefixáltam. : ))
Szombat van, jelenleg 22:03. (hamarosan publikálok) Délután a negyed 5-ös busszal mentem be a „koncertre”. A pláza előtt találkoztunk. Először Szonja jött, de akkor én már 10 percet vártam. Már kezdett sötétedni. : ) Szonja fekete kabátot, bársonynadrágot és egy vicces sapkát viselt. Azt kérdezte, Szepi nem jött-e még. Mondtam, nem hiszem, bár nem ismerném fel. Pár perc múlva megérkezett egy – meglepetésemre – velem egy magasságú, 19 éves nő! Szonja bemutatott minket egymásnak. Edit a neve. Szép nő! Kicsi szemei vannak, szép, kissé göndör haja, pisze orra (amit szeretek : )). Elindultunk a Base felé. A két csaj azonnal elkezdett beszélni ismerősökről, akik számomra ismeretlenek voltak. Szonja néha rámnézett, h ’megvagyok-e’. Hosszan mentünk; a Piac térről a Teleki gimi előtt a Káoszon át, aztán a József utcánál és az ARÉV csarnoknál haladtunk, az Intersparral párhuzamos oldalon, a Széchenyi középsuliig. A két nő folyamatosan dumált. : ) Én elég keveset beszéltem. Aztán elérkeztünk a Base-hez. Lepusztult hely… Egy sötét mellékutcába sétáltunk, majd egy nagy bejáró kapun belépve egy hatalmas udvaron találtuk magunkat, ahol egy ajtó fölé ki volt írva a név: The Base. Már addig is elég sokat latolgattuk, h lesz-e koncert, mert nem volt komoly mozgás a rocker-arcok körében. Edit olvasta egy fórumon a koncert helyszínét és időpontját. Fény kevés szűrődött be az udvarra. Az ajtóhoz ballagtunk, de fény még az ablakon benézve sem volt. Benyitottunk. Teljes sötétség uralkodott. Szonjánál és Editnél volt zseblámpa, így beljebb mentünk. : )) Három emelet magasba lépdeltünk fel a lépcsőkön. Hideg volt, sötét és üresség. Ekkor azért már tudtuk, h nem lesz koncert, ezért elhagytuk az épületet. Kint, az udvaron Szonja felhívta Dave-et, a Split basszerosát. Edit adta a számot. Szonja Parlagi Eszter néven jelentkezett, és a koncertről érdeklődött. Mint kiderült, a Split szinte feloszlott, mivel elküldték az énekesüket. :-/ A koncert tehát elmaradt. A csajok nagyon letörtek lettek. Még berúgni sem volt kedvük. : ) Ötleteket kerestünk, h mit tegyünk most. : ) Elmentünk Szonjáék kedvenc helyére. Egy hasonlóan sötét utca közepén egy nagy téglaház áll, ablakok és közfalak nélkül. ; ))) Ide akartak ők bemászni. :-/ Én már a Base épületében sem voltam teljesen nyugodt, nemhogy ott. : ) Végül aztán nem jutottunk arra a szilárd elhatározásra, h „na, most bemászunk”. Csak világítottak be a házba. : ) Ekkor úgy döntöttünk, h egyszerűen csavarogni fogunk a városban. Edit Szonjáékhoz szeretett volna menni, gitározni. Szonja viszont elmondta, h az anyja nem örülne a kései (relatív, 6 órai) hangoskodásnak. A csajok aztán elhatározták, h elutaznak a Balatonra, vagy Pestre. : ) Nemtom, komolyan gondolták-e, de elindultunk az Interspar előtt a Telekiig, aztán onnan a vasútállomás fele. Ekkor még mindig szótlan voltam. Kiértünk a „tréjnsztésön”-re. Kis ott-tartózkodás után újra a Piac térre vettük az irányt. Előkerült Edit digitális fényképezőgépe. Művészképeket készített, a városi fényekről. : )) Beértünk a Piac térre. Leültünk egy padra; én még ekkor sem beszéltem sokat. (a témák általánosságban a divatpicsákról szóltak, akiket ők sem kedvelnek, továbbá hangszerekről, zenéről, zenekaralapításról) Összefutottunk Szonja két ismerősével. Ez volt a váltópont. Amikor elmentek, közösségileg kezdtünk beszélni a fehérvári zenekarokról, a zenélésről, ilyesmiről. Aztán átkerült a szó a vallásra, de a tanulásról is beszéltünk. Jó volt. : ) Amior már télleg nagyon fáztunk, bementünk a Plazaba. A csajok elmentek WC-re, aztán bementünk egy boltba. Az ital-részlegnél álltunk meg. ; ) Először az ütősebb darabokat nézegettük, mint vodka, pálnika; de ugyancsak ott találhattunk Bacardi Breezert, és likőrszerű könnyűitalokat. Továbbálltunk a borokhoz. Nagynehezen kiválasztottak a csajok egy nedűt. Már majdnem a pénztárnál álltunk, amikor visszamentünk kicserélni sörre, mert a bort nem tudtuk volna kinyitni. : ) Egy dobozos Heineken került a kosárba. Edit életkorát kihasználva végül két Heinekennel és egy ’szníkersz’ csokival távoztunk. : )) A pláza túloldalán hagytuk el a divatkánaánt, így a Media Markthoz lyukadtunk ki. Az Alba Ház épületcsoport irányában mentünk. Felbontottuk a két sört. : )) Szonja és Edit kortyolt először, majd Szonja felém adta az italt. Megkóstoltam. Nem ízlett… : )) Túl keserűnek találtam, pedig csak egy kortyot ittam. ; ) Semelyikőnk nem találta finomnak. : )) Edit azért sűrűn emelgette ajkához a dobozt, mi Szonjával meg ritkábban. (Akkor is inkább Szonja) Átkeltünk az úton, és így már a Tóparti környékén voltunk (egyben a Gorsium suli is erre van). Fogyott a sör, nálam csak alig, mégis kezdett kinyílni a szám. : )) Egyre többet beszéltem, és ekkor jött meg igazán a csavargó-feeling! x )) Sörrel kezünkben mászkáltunk 8 óra magasságában elhagyatott utcákban; fényképezett Edit bőven, pl. a színház felújítási területéről. Volt Szonja-és-a-sör kép is. Beszélgettünk, csavarogtunk. : )) Beértünk egészen a belvárosba újra, ismét a pláza felé. Megálltunk egy kútszerű valaminél. Edit ekkor már majdnem az egész sört megitta, míg mi Szonjával ketten nem jutottunk a feléig. : ) Szonja el is határozta, h felhajtja a maradékot, de nem sikerült neki. : ) Edit is vele ivott, úgyhogy pár percre kikészültek ketten. : ) Én is kortyoltam egy keveset, de a kesernyés íz nem tett a kedvemre. Edit megkért, h vegyem le a sapkám, hadd lássa, mekkora a hajam. : )) ; )) Sokat beszéltünk a rockerek sztereotípializásáról (ejha!), a plázacicákról, meg a West disco fanjairól. : )) Aztán 9 óra közeledett, és elmentünk enni a Teleki melletti Gyros árushoz. : ) A Piac tér után nemsokkal végleg elfogyott minden sör. Mindent összeadva kb. 1 dl ittam én, vagy inkább háromnegyedet, Szonja 3 dl körül, míg 5-6 dl-rel lehúzott Edit, aki ezzel jól el is filozofálgatott. Azon töprengtek, berúgtak-e, vagy sem. : ) A Gyrost én elhoztam haza, ők pedig még elkísértek a buszomig. : )) Édesek voltak. Vagány csajok mindketten, igazi városi, talpraesett nők. Szeretnék még ilyen estét többet, velük.
Délelőtt nem történt semmi különös. Niki még mindig beteg, állítólag szerdán jön. Kajosnak voltak csak nagy beszólásai, ezúttal Davechez célozva. : )) Kajos konkrétan felidegesítette szegény Davecet. ; ))
Délután már több minden volt. Elmentem Davechoz. Néztünk klipet, játszottunk GTA-n, közben meg dumáltunk főként Domiról. Ittunk is. ; ) Davec megkínált Cherryvel, ő maga meg pláinkát ivott. : ) Én csak egy kortyot döntöttem le, ő sem sokkal többet.
Összeszedtem, h eddig mennyi alkoholt fogyasztottam. : ) Nem nagy szám, de az esetek sűrűsége kezdett szaporodni. : )) Mindenestül mindössze kb. 2 dl nedű folyt le a torkomon. Arányosan: Bacardi; nagyon finom; 6 korty, kb. öthatod dl. : )) Cherry; finom; 1 korty, kb. egyhatod dl Sör!; nem ízlett; kb. 1 dl Ebből megállapítottam, h milyen italok várhatóak a jövőmre nézve. ; )) Szeretek élni! (85. nap)
A héten ma először történt talán nagyobb esemény. Több szempontból is mozgalmas napszaka volt a délelőtt a mának; a tanulás részéről nézve, meg máshogy is. : ) Pl. kiderült, h feleslegesen siettem annyira az Ábel elolvasásával (ami amúgy nem teljesen sikerült mára), ugyanis vélhetően csak kedden kérdezi a tanárnő (ma legalábbis elmaradt a dolgozat. : ))) Aztán ide tartozik Dalma megbékélése is. Elmondta nekem ugyanis nyelvtanóra végén, h ő, Stefi és Zsani már kedden tudta, h csütörtökön nem lesz kikérdezve az Ábel… c. könyv – Ica tnő ugyanis elárulta ezt nekik, szigorú titokként. : )) Kémia órán eddig általam nem tapasztalt mértékben tekertem fel Gazsit. : )) Pedig semmi komolyabb bajom nincs vele, csak egyszerűen lebuktam egy kínos ropi-üggyel… : ) Szal először jókedvem lett; Matyi kidobta a kakaós csigámat az ablakon, én megittam az italom (sweppes), tehát minden a kedvemre tett. : ) Később Gazsi észrevette az üres flakont, és a szemétbe dobatta velem. Aztán Tukán becsempészett egy csomag ropit, azt is megettük. Davec viszont nem hitte el nekem, h nincs már több, ezért felmutattam neki a pad alól kivett, üres zacskót. Pár másodperc után rájöttem, h Gazsi látja az egész akciót, majd újra Davecre néztem, s lassacskán nevetésbe fulladtam. x )) Aztán Gazsi szinte vérben forgó szemekkel ismét a kukához parancsolt, h ezt a szemetet is dobjam ki, meg, ha gondolom, „magamat is”. : )) A másik csúcspontja a napnak a biosz témazáró volt. Oláhné süket és vak. : ) Kajosnak mondtam, h üljön mellém, elvégre Niki még mindig beteg, ketten meg csak összehozunk egy jobb dogát. Aztán már óra elején röhögtünk; Oláhné vegyes dolgozatot adott nekem! Eleve úgy kellet szólnom neki, h nekem elfelejtett lapot osztani – de hogy még ezt is elbassza…! Az első lap A csoportos volt, a második B. : )) x ))) Kajossal ezt helyénvalónak találtuk, így írtam hát meg a dogát. Később aztán Tukán lebukott a füzetének lapozásával; én viszont egész órán a könyvből írtam a dolgozatomat – sőt, Kajosnak is segítettem. Mégsem hiszem, h 3-as jegynél jobb lesz… Ugyanis rengeteget nevettünk, és nem is tudtam minden kérdést kinézni a tankönyvből. A valódi tudásomat azonban így is ki tudtam pótolni. : )) Az osztályfőnök még lebaszott egyszer a rövidített ofői óra után, de ez már mit sem változtat azon a tényen, h egy hülye picsának tartom, akit pl. szívesen lehánynék. (88. nap)
Reggel az átlagosnál sokkal nehezebben keltem, olyannyira, h torokfájásra hivatkozva nem mentem suliba. 8-kor pesze így el kellett mennem dokihoz, az annak rendje és módja szerint megállapította a télleg létező torokgyulladást. A mai napra kaptam igazolást, és tornáznom sem kell, aminek felettébb örülök. : ) A gitárvizsgát persze nem hagyhatom ki, és nem is akarom. (91. nap)
Megvolt a vizsgám. Hibátlanul eljátszottam az anyagot! {-)) Az A-moll és a C-dúr Preludiumot és a Virág Erzsit kellett bemutatnom; de ezen kívül még az általam összeállított Bónusz-listáról is kíváncsiak voltak az LGT Álomarcú lány c. slágerra, és még a Metallica Enter Sandman vezértéma is belefért a műsoromba. (Az Álomarcú lánytt tegnap este kazettára rögzítettem, az én paródia-énekemmel; amin aztán még vagy 10 percet nevettünk Adrival : )) Mivel tényleg hiba nélkül zenéltem, ”kiválóan megfelelt” értékelést kaptam. Feri életkorát és súlyát is meghazudtoló megszeppentséggel adta elő vizsgadarabjait, főként magyar népdalokat. „Jól megfelelt” érdemjegyet kapott, és meg is érdemelte, tényleg nagyon jól gitározott. : ) Aztán jött Máté… Ő volt a legjobban megilletődve. :-/ Az én régi gitárommal (amit eladtunk nekik; és mellesleg 2 hónapig lógtak az árával… :-// ) mutatta be az anyagot. Hát, pff… Végülis elég jól összeszedte magát, de nem érdemelte meg a ”kiválóan megfelelt” minősítést. Nem azért, mert én is azt kaptam, és tőlem messze elmaradt. Amúgy is a magához viszonyított fejlődése miatt érdemelte ki (?) az 5-ösnek megfelelő osztályzatot, amit ő is népdalokkal szedett össze. Viszont Cukorka (aki a két tanár mellett még jelen volt) szeme fénye Máté, és amellett, h engem legalább úgy elismer, mint őt; neki is meg akarta adni a legjobb jegyet. Norbi volt a legjobb! : )) Elég lazán játszott. : ) Jópofa gyerek. (és ő még egy kivétel a cigányok közül. Ugyanis ő is sötétbőrű, mégis tiszta és becsületes) Kár, h az izgulással elcseszte… Végül Máté és én 5-öst, Norbi és Feri 4-est kaptak. Máté és Norbi jegyeit felcserélném, és az lenne az igazán reális. Szolfézsből viszont csak én lettem ötös. Nagy csapat vagyunk. Norbit és Ferit nagyon komálom. : )) Mátét meg… Viszont a tanáraink is jófejek, úgyhogy ez tényleg egy remek zenei tagozat lett. : ))
Semmi különös nem történt ma délelőtt. Kicsit kevesebb hülyéskedés volt, talán a holnapi felvételi nyomasztja az osztályt. Nem tudom, miért, de egyáltalán nem izgulok. Ennyire nem lehetek laza! : ) Az átlagom kb. 4,18; de ha beszámítjuk az angolt is, akkor 4,23 – asszem. (94. nap)
Megtettük, amit megtehettünk. : ) Ám az nem valami sok. Mindenesetre a felvételi vizsga két feladatlapját kitöltöttük valamennyien. Még Sárosdról is jöttek, többségük elég nyomorék volt… Davec a megbeszéltek szerint kb. 9 óra 10 perckor lejött hozzám. Hekk is jött hamarost, ők betették a házunkhoz a biciklijeiket. Az MTH aulájában gyülekezett a nép. Ekkor még kevesen voltunk, s a többség Sárosdról jött. Ők – mintha el akartak volna különülni – kint várakoztak. Az épületben Simi és anyja, Kajos és még néhány évfolyambeli álldogált. Szép lassan aztán mindenki befutott. Megnéztük, h ki melyik terembe került – beosztásilag. : ) Én a 2-es terem első padjába jutottam, Nikivel, Daveccel, Hekkel, Tubával és Győri Csabival együtt. Hamar helyet is foglaltunk. Egy szimpatikus nő Volt a „felügyelő” Aki a 10 órát alig várta És ha merész voltál S egy pár szót szóltál A karját csak széttárta Többet nem tudott Mint ami parancsul jutott Pedig segíteni is akart Tudott volna Mondjuk egy szikét tolna Eléd, vagy meghúzná a kart Mitől a föld nyílik ketté S amit szerettél A föld alatt várt De nem segíthet Viszont sokat veszíthet Hát ő felmérte a kárt… Hm. : ) Na, aztán miután Csabit és Tubát (akik otthon felejtették a diák igazolványaikat) igazolta Ica tnő, megkezdtük az írást. A magyar feladatlapot osztotta ki a szimpatikus nő elsőként. Volt minden. : ) Két szövegértés (műsorújságos-jajdecseles; olvasdelfigyelmesen-mitjelentez-verses – szerintem : )), nyelvi kötekedések, Katimegyvásárolni-VásárolnimegyKati, elemezdamondatot és fogalmazás. Az időbe épp belefértem, de egy szóismétlést már nem tudtam kijavítani… :-/ Szünetben Dalma elsőként hozzám jött Nikivel, amin eléggé meglepődtem. Daveccel, Hekkel, Matyival és Kajossal elemezgettük a feladatsort. Aztán második turnus. A matek dolgozat már fele ennyire jó sem lett, úgy érzem. Kinyitottam a lapot, azzal indult, h racionális szám. Az meg mi? : ) Nem dicsőség, de sosem tudtam megjegyezni, h mi a szar az, ráadásul kevertem is a többi ilyen fogalommal. :-/ A fő probléma az idő szűkössége volt. Nem tudtam ilyen gyorsan gondolkodni… A két logikai feladat jól sikerült, szerintem. Még a százalékszámításos is ment, de a többire többnyire időm sem volt… Sajnos örülnöm kell, ha 40%-osra kijön a felvételi matek része. :-/ Úgyhogy… …IRÁNY BOGLÁR! ”És ha nem gyújt lángot a félhomályban A végén majd vakon odaad mindent a semmiért…”
Emésztgetjük a felvételi maradványait. A legtöbbünknek pocsék lett a matek. Ilyen 10, meg 20 pontokat kapartunk össze… Senki nem hiszi el, de télleg katasztrófa a dolgozat. Tulajdonképpen (nem panaszkodom… : )) nekem a megjelölt sulik közül – úgymond - mindegy, hova vesznek fel, csak lehetőleg mondjuk megyén belül legyen a suli. : ) Végül egy érettségivel a kezemben úgyis azonnal zenei pályára lépek teljes gőzerővel. Ezt már most megmásíthatatlanul tudom. Igazából nincs is más, amiben el tudnám képzelni magam. Esetleg még az informatika, de ahhoz meg nem megfelelő tulajdonságom a türelmetlenség, a hirtelen-fejűség. Más nem történik most nálunk. : ) Ma elmaradt a gitárórám… Azaz nem tudom, elmaradt-e.
Holnapután végre megyünk Dunaújvárosba, allergia-vizsgálatra. Remélhetőleg az véget vet majd ennek a szörnyű állapotnak. Különben leütöm a dokinőt. : ) (96. nap)
Már tegnap érezni lehetett, h Dalma és Stefi barátsága a mélypontból feltámadva új erőre kap. Ma ez a felfedezés beigazolódni látszik. Valami törés lehet Niki és Dalma közt, aminek egyáltalán nem örülök. Szerintem ugyanis – ha már mindkettejükkel nem tud ugyanolyan barátságba kerülni, választania kell, akkor már inkább – Nikivel több a közös gondolatuk, mint Stefivel. Mindenesetre a kocka fordulni látszik, és bizonyos szempontból nem is baj. Mostanában úgyis eleget zsörtölődtem azon, h Stefi kezd elszakadni az osztálytól; meg h koravénné válik. Most ez is megszakadni látszik. Ma meglepően sokat hülyéskedtünk. : )) Mondhatni, na végre, az igazi Stefi! ; ) Azonkívül haladunk Adrival a játék kialakításában is. : ) Úgyhogy talán ez a mai nap jó lesz. (97. nap)
Az utóbbi időben semmi különös nem történt, egészen a mai napig. Ma ugyanis nosztalgikus érzés uralkodott rajtam, aminek főként Dalma volt az okozója és egyben a tárgya is. Délelőtt azt a rengeteg szép emléket juttatta eszembe, amit tavaly éltem át vele. Ugyanúgy hajtotta a fejét a padomra, ugyanolyan aranyos volt, és teljesen ugyanolyannak éreztem saját magamat én is. Ha tehetném, visszatekerném az időt egészen 2004 tavaszáig. Akkor lenne alkalmam megmutatni neki, mit is érzek… Azaz éreztem. Ugyanis az azóta történtek összességében már nem tudnak bíztatni. :-/ De az emlék szép. : ) A bejegyzés eredeti formában tartalmazott egy pesszimista jellegű szöveget is a múlt és a jelen összefonódásáról, de ezt babonás mivoltom miatt nem írom be mégsem. (103. nap)
A mai farsang miatt bevittem a forgószékem a suliba. Egész nap kényelmesen ültem, nem úgy, mint a suli szar székein. : )) A műsorunkban a western világot célozzuk meg. Tuszika bemegy a Pajkos Tóni fogadóba, majd lövéseket hall és kimegy az utcára. A híres ötösfogat garázdálkodik a faluban, élükön Gyalus „Hóhér” Márkkal, akit Fekete „Veszedelmes” Dávid követ, és így tovább. Tuszikát le se szarjuk, helyette kiraboljuk a bankot, csak a két csajt (Dalma, Stefi) hagyjuk bent. (Pedig vihetnénk őket is! ; )) A seriff (Tuszika) viszont leüti Matyit, mi elmenekülünk, azonban elkapnak minket. : )) A jelmezeink nagyon frappánsak: gumicsizma, kockás ing, kalap, kendő, farmer, pisztoly… x )) A diszkó alatt mi leszünk a büfések. Ez nagyon jó is így, mert legalább mentesülök a diszkópatkányos ugra-bugrálás alól. : ))
Nikivel ma összekaptam. Megkértem, h ne baszogassa a székem. Jövök be nagyszünetről, hát nem azzal gurul össze-vissza?! x-/ Nem is a székkel van itt a baj, hanem azzal, h csakazértis az ellenkezőjét teszi, mint amit kérek… Aztán megbékített. Dalma is nagyon rendes volt, végig a mosolyával próbálta oldani a feszültséget. A süti, amit a büfé gyarapítására szántam, nagyon morzsás lett. Szerintem az osztály jól lakik vele. : )) (104. nap)
Függetlenül a kétségtelen ténytől, h Valentin-nap van, nem érzek semmi szerelmi fellángolást magamban. A hiány ugyanakkor bennem van, mert jobb lett volna a szerelmesek napja, ha van egy párom. De hát – ahogy mondhatnám – majd jövőre. Tegnap Martin átjött, mikor hazaértem a dobóráról. Nem csináltuk meg a Zastavát a megbeszéltekkel ellentétben, ugyanis az apja nem ért rá-. Mindenesetre a Worms végigjátszásának utolsó pillanatai (és a Jani új verziójának készítése) után kazettára rögzítettük a Mennyország Tourist, a Jönnek a férgek, a Metálmackó és még sok más dal Martin-Márk verzióját… x ))) Aztán jött Tündike (Adri barátnője) netezni… :-/ Martinnal nézeteltérése kerekedett, mivel Martin eléggé zseni alkat; néha még én is csak alig értem… Ők ketten annyira otthon érezték magukat, mintha mi Adrival lennénk a vendégek. : ) A suliban semmi különös nem volt – Davec és Matyi jogos felidegesítésén kívül. : )) (105. nap)
A legfontosabb, h a suicid hajlamomat mélyre elástam. Ma gyakorlatilag egy délelőtt leforgása alatt fél Fejér megyét bejártuk anyámmal. Dunaújvárosban a doktornő nem tudott mit kezdeni velem. A pulmonológiai – vagy milyen – meghatározást megtette, viszont kenőcsöt már nem „mert” felírni nekem. A bőrgyógyászatra küldött, viszont nem ’újvárosba, hanem Fehérvárra, mivel körzetileg oda tartozunk (és a dunaújvárosi doktorokat nem is nagyon ajánlotta… ; ). A pláne az egészben, h ma mentem volna a Nyelvünkben élünk versenyre is. Persze semmi kedvem nincs hozzá, így megpróbáltam ügyesen kibújni alóla. Anyámmal hát elmentünk a Szemmelweis utcai hangszerboltba, időhúzás képpen (1 órakor indultunk volna Seregélyesről, ezt kellett elkerülni). A háztömb elég régi, majdnem garzonszerű. Hátulról lehet bejutni a hangszerboltba. Nagyon zsúfolt, kis helyre bepréselt üzletről van szó, ám felettébb sok hangszert tárol benne a tulaj. Már előre közöltem vele, h csak körülnézni jöttünk. Persze a sok gitár közül azonnal kitűnt a kedvenc formámat viselő Aria hathúrós, a pirosas-sárgás vegyített színével, ami leginkább a tűzre emlékeztet. Ára iránt érdeklődtem… 74 000 Ft-. : )) A túloldalon megláttam egy ugyanilyen formájú, fekete gitárt. Rákérdeztem. Rábasztam. Egy ’70-es évekbeli Ibanezre tapintottam a példánnyal, amitől a tulaj százezer fölött sem szívesen válna meg. : ) Ezek után a bal falra pillantottam, ahol a Stratocaster formájú gitárok sora volt felfüggesztve. Ezek már árban is barátságosabbak. (Igaz, ez az a tipikus forma, ami – mondhatni – minden háztartásban ott van. : ) Kiszemeltem egy barna-bordó-vörös-narancs-sárga színátmenetekből építkező, fehér kopólapú Jhonnson (!) gitárt. Ára 39 000 Ft-. Elégedett voltam. (Tura, Neked is pont olyan van, csak talán nem Jhonnson. : )) Voltak metálosabb külsejű gitárok is, amik nem kifejezetten vonzottak. Elég furcsa dolog, h a nyárra tervezett gitár vásárlásomat elsősorban az ár, másodsorban a forma, és csak utána a márka határozza meg. Az Aria pl. ismeretlen név, míg a Jhonnsonról már hallottam sok jót. Akusztikus gitárok egész sora, köztük a legjobbak (Fender) lógtak középen. Ezeket már csak megcsodáltam, nem kérdeztem rájuk. Távoztunk. Az elhatározásom szerint nyáron dolgozni fogok – talán – a MelóDiák cégnél, h megkeressem a gitárra valót. A saját luxusomat én szeretném (jórészt) előteremteni. Aztán beutaztunk Fehérvárra-. A kórházban káosz uralkodik: nem tudja a bal kéz, mi a faszt csinál a jobb. Ezzel a mottóval összebarangoltuk a kórház szinte teljes területét. A bőrgyógyászaton végül labor eredmények nélkül írtak fel két kenőcsöt. Azt a nőt legszívesebben leütöttem volna a rohadt akcentusával és a kurvás szemüvegével. Egyre kevésbé látok tisztán a saját ügyemben. Attól tartok, csak ketten (dr. Sipos Edit és anya) foglalkoznak komolyan az üggyel, a többi (fehérvári) doki csak a munkáját végzi, de nem érzi hivatásának a gyógyítást. „Nem lesz jobb, nem lesz rosszabb Nem lesz rövidebb, nem lesz hosszabb Az út, amit meg kell tenned Belekezdtél, hát meg kell enned Mindent, amit magadnak főztél Vesztes vagy, hiába győztél…” (108. nap)
Voltam dobolni. Semmi nem történt, nem is gitároztunk (azaz Bencéék igen). Nem lett volna szabad nekik sem, tiltás volt a hangszerekhez. Vettem gyros-t, és még a 14:10-es szegedit is elértem-. Anyám és Adri madarászni vannak, Dunaújvárosban. „Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam…” Hopp! Most jöttek meg. Na, majd visszatérek a Réka ügyre. : )
Utánanéztem interneten is a gitároknak. A Powerstate szaküzletben a gitárok ára igen kedvező, viszont kombót csak drágáért és túl erőset találtam (50W). Nekem egy 15W-os kombó kellene, mert 1. kezdésnek jó az 2. a család nagyobbtól az utcára rak ; ) Mindenesetre a kiszemelt példány ez:
Hát eljött ez a nap is… : ) A mai testnevelés óra már… A vadonat új TORNACSARNOKBAN zajlott le. Sajtipogi persze még mondott pár szót, meg körbemutatott mindent, sőt én felmentett voltam, mégis jó volt. : ) Fru sem tornázott. Hülyéskedtünk. (112. nap)
Már tegnap este éreztem, h nem stimmel vmi a torkommal. Hát ma reggel bebizonyosodott. Úgy kapart, h nyelni alig bírtam… Anyám felhúzta nekem az órát háromeld 9-re, h menjek majd el dokihoz, addig meg aludjak. Hát túl jól sikerült az alvás… Az órát lenyomtam, és öt perc pihenő helyett végül 10:15-ig aludtam vissza. A doki pedig ma csak 10-ig rendelt… :-/ Pff… Ezen feldühödve egészen 12-ig aludtam/ágyban voltam. Utána délben reggeli… : ) Forró tea, ilyesmi. Egyetlen előnye van ennek az állapotnak. Azaz több. (persze betegnek lenni sosem jó) Ma legalább nem kell találkoznom Ica tnővel. : ) Plussz egyszer végre kialudtam magam. Sőt, még a Búsuló chipset-cseréivel is tudok foglalkozni, ha a játékkészítésre gondolok. (113. nap)
Ma reggel változatlanul fájt a torkom. Pénteken sem voltam suliban, de az egy hosszú és érdektelen történet, amit lusta vagyok leírni. Tegnap találkoztam Szonjával, de nem voltunk egymásra hangolva. Ma délben keltem – „Délben fel, kávé kell…” Egy órakor elmentem a dokihoz. Kb. negyed órát beszélgettem PunkErnővel, azaz Verebessel. Elmeséltem neki a verseny-ügyet, nagyon tetszett neki. „Igazi fasza gyerek vagy!” : ) Hehh. Pedig nem is ez volt a célom. Pusztán ezért egyébként nem tartom magam nagyra, sőt, szégyelhetném is magam. De egy sablonos, már-már giccses, mégis őszinte gondolattal elintézem: nem érdekel. A dokinál ott volt Dirib-darab Kaka, ahogy a többiek hívják. Egy B-tagozatos, nyüzsi gyerek. Állítása szerint nyár van, június 1-je, szökőnap… : ) A felnőtt orvosnál várt Endé, a gyerekdokinál még Ács Norbi és faszkalap haverja, Csikós Peti és Szabó „The Bunkó” Ricsi is. Röpke két órát vártam, csekélység… Csütörtökig ki vagyok írva. (115. nap)
Ma időben keltem (9h). Valami furcsa álmom volt. Egy játékban találtam magam, egy RPG-ben. Olyasmiben, mint az Emlékcsavar. A grafika tisztára ugyanaz volt, szekerekkel mászkáltak az emberek. Minket lovasok lőtek, de általában kitértünk a golyózáporból. Adri is ott volt. Aztán volt egy Need For Speed jellegű pálya, ahol gurulószékkel kellett mnél gyorsabban végigmenni. Tetszett. : ) Tisztára, mint farsangkor. : ) Jó volt korábban kelni. Hallgathattam a bumerángot, meg muszáj készülni holnapra, ha már egyszer mennem kell suliba… :-/ (Pedig ellennék itthon… ; )) A torkom még fáj. Mynthon cukorka forever… : ) Nemtom, h lesz ebből suli holnap, de megkíséreljük. (117. nap)
Nah. Ez nem előreírt blog, hanem online. : ) Tegnap, 1-jén fél 6-ig neteztem, cseteltünk Turával, ugyebár. ; ) Az ébredésben ennek meg is látszott a nyoma: háromeld 13... x )) A széthullott Zafír Ent. maradványait elemezgetem, pl. a szánalmas Skydragon Ent.-et... (nemtom, hányadik nap)
Egyik felem dühös, a másik baszottul boldog. : ) Nincs suli. : )) Mivel lejárt az igazolásom, elindultam, h visszatérjek a tanulók normál kerékvágásába (7 óra, kelés, reggeli, stb.). Talán az egy hét pihenés tette, de egész jó kedvű vagyok. : ) Molnár Tomi az utca túloldaláról megkérdezte: „Hova sietsz? Nincsen suli!” Én meg nem hittem persze el, mert sokat viccel a srác. Aztán az iskola előtt nem állt egy autó sem, a kicsik nem nyüzsögtek… Karbantartó Feri közölte, h nincs tanítás, mert ma adják át a tornacsarnokot, fél 12-kor. Hehee! : )) Nagyon feldobott a hír, vidáman jöttem haza. Davecet is felhívtam, mesélte, h 2 alá lett a fi(zi)ka témazáróm, ami a második legszarabb az osztályban. Woaw! : ) Az ünnepélyre elmegyek, Davec zászlós lesz…! x )) Mondta, h tegnap pl. 9-en voltak (rajta kívül, ő próbált) az osztályban… Huhh. Kajos is hiányzik. Végülis nem vagyok mérges, amiért feleslegesen mentem el. Nagyobb öröm, h számomra még mindig nincs iskola. : ))) Most hallgatom a Bumerángot. : ) Nekilátok egy húsvéti mini-game elkészítésének is, amíg Adri a főjáték történetét írja. (118. nap)
Az imént volt egy különleges telefonbeszélgetésem. Egy „Ál-Stefi” hívott. Idióta cincogó hangja volt, és minden féle hülyeséget összehordott, h járjak vele, hagyjam a Dalmát (már mióta nem téma…), szeressem őt, ne törődjek Szonjával (!!)… Először, amikor még csak azt mondta, h „Stefi vagyok…”, akkor azt hittem, Davec szórakozik. Aztán amikor jöttek (többen voltak, lehetett hallani) a Dalmával, majd utána Szonjával, bebizonyosodott, h kik azok. Cumesz, Kobra vagy Kiki (a játékkészítéssel fogalkozó, azaz nem foglalkozó, feloszlott Zafír Ent. régi tagjai), esetleg mindhárman. Az ő pénzük fogyott, ezért húztam is a beszélgetést, de amikor elkezdtek „fingani” a telefonba, lebasztam a kagylót (függetlenül, h mobilon hívtak ; )). Titkosított szám volt… Hoppá! Újabb kapás! Először csak csörgettek, aztán hívtak, és fel is vettem. Szánalmas… Mostmár Dalma nevén mutatkoztak be, azt mondták, nem jön holnap suliba (mármint Dalma, és E/1. személyben beszéltek). Végig nem szóltam a telefonba, csak mosolyogtam… Ismét hívtak. Most sem szóltam bele. Kíváncsi vagyok, még hányszor teszik ugyanezt… Nevetséges játszma ez: én úgyis pontosan tudom, kik ők, és nem is idegesít már a dolog, pusztán az a tény, h >>Ennyire<< szánalmasnak is lehet lenni… Hogy lehet ekkora hülyét csinálni valakinek saját magából? Baromi kínos…
Nah. Ismét egy kis onlájn írogatás. ; ) Épp emesent töltök. Ha minden jól megy, 6,5 MB lesz csak a telepítő. Ez nem sok. Remélem ez télleg MSN, és nem csak kiegészítés. Hogy miért van szükségem MSN-re? : ) Hm... Milánnal megbeszéltük, h letöltöm az MSn-t, mert csak. Hogy legyen. Egyevigye alapon, mindent kipróbálok módszerrel. Már tegnap előtt megjött délután a hír, h a Hunyadi Szakközépben 32.-33. helyen (már nem emlékszem) vagyok (Niki mondta telefonon), és 65 főt vesznek kábé fel. : ) Tehát ez már ekkor is igen biztos volt. Anyám tegnap bement Szfvárra, hozott haza egy kis "kontírozni valót" (vmi könyvelési részfeladat), és megnézte a Kodály épületénél a felvételi listát... : )) 19. helyen vagyok!! x )) Tehát valszeg felvesznek. : ) A tegnapi délelőttöt mellesleg uncsiéknál töltöttük, azaz részben, mert 10-kor keltem, 3/4 11-től fél 1, de inkább egész 1-ig ott voltunk (Adri is). Martin Prince Of Persia II-t játszott, míg Milán meg nem jött. Utána zenét hallgattunk (volt minden... Rammstein: Moskua, meg Belga is... :-/ : )) Fura, értelmetlen zene a Belga...) Milán közben az uw-nál regisztrált, és nekilátott a MySQL-tábláknak, asszem, vagy ilyesminek... Délután Daveccel voltunk pizzériában, aztán befutott Jermann is, akitől szép lassan idegbajt kaptam... Martin és Hekk is jött. Jermann jó sokáig pofátlankodott, végül betelt a pohár. Elindultunk a Rózsa-kocsma (hehh... bisztró) felé, de Jermann ekkor már annyira dühített tolakodó viselkedésével, h nem tartottam velük. Ehelyett Milán, Martin és én kimentünk focizni kicsit, örvendve a talán már beköszöntő tavasznak. Milánnal megbeszéltem, h MSN-ezünk, és ezért töltöm az MSN-t, bár az előbb nem fogadott el vmit, és most kezdhettem előlről a letöltést... :-/
Nagyon jó, tavaszi időjárás van, ami kihozza belőlem a gonosz kis köcsögöt. : ) Már rohadtul pezseg a vérem, de ki kell bírni március „rákendroll” 25-ig. : ) x ))))) HEHEE!! Addig nem marad más, dalszövegben tombolom ki a feles energiám. Ma reggel a napsütés annyira felvidított, h kapásból jöttek belőlem a gonoszkodó sorok, csak… Elfelejtettem őket. Pff. : ) A suliban sem romlott a kedvem-. Semmi sem volt ellenem. (125. nap)
A mai délelőttön semmi különös nem történt. Annál eseménydúsabb volt a délután. Fellépésre mentem Sárbogárdra. A negyed egyes, jelentősen zsúfolt (és MTH-s balfaszokkal megtömött) sárosdival jutottam be a meki elé. Kb. 2 órakor vettek fel a többiek. A tanáromon kívül egy másik kísérő és egy Eszter nevű csaj ült a Kalosban. Eszter egy határozott, kissé makacs csaj… Elsőre az arcáról a „hosszú haj, rövid ész” gondolkodás sugárzott, ami miatt nem kezdtünk ismerkedni sem. A kísérő tanár, Zsuzsa laptop-ján Nosza, legyél mán Te is millijosom!-t játszottunk közösségileg. Aztán megérkeztünk Sárbogárdra. A helyi (lepukkant) zenesuliban kezdtünk próbálni, először csak Eszterrel együtt. Az én gitárom „mélyei”, tehát basszusai a másikhoz képest tompa volt. Mivel pont én vittem a mély-szólamot, gitárt kellett cserélni. Eztán nem sokkal befutott a helyi srác, a trió harmadik tagja: Máté. (Mennyi Máté van…!) Ő már „ránézésre” is sokkal barátkozóbbnak tűnt, mint a lány. Az első próbák nagyon jól mentek. Átköltöztünk a művházba, ami nem sokkal a zenesuli mellett volt. Az itteni próbákon a darab ’B’ részében egyre több hibát vétettem, sőt közvetlen az említett rész előtt, amolyan felvezetőként szereplő két ütemben is hibáztam, mert a kapott gitáron nem jelölték a gyártók a fekvéseket. Végül a szigorú Eszter gitárjának egyik matricáját raktuk át a hangszerre. (a 12. érintőnél levő jelölést szedtük le Eszter gitárjáról, viszont ennek sem örült, mert a darabban neki 12. fekvésig is el kellett mennie.) A színpadi próba is jól sikerült, bár egyre jobban aggódtam a ’B’ rész nehéz fogásai miatt. A „szabad” időben ismerkedtünk is azért, így kicsit képet kaptam a jellemekről… Eszter Mint írtam, makacs, akaratos csajszi. Csípős humora tanárját sem kíméli. Kevés önbizalma van, nekem úgy tűnt. Ezeken túl kedves lány. Hazafele úton már enyhült, ismerkedni kezdett velem. A hathúrost is nagyon ügyesen forgatja, és összegezve kellemes csajt ismertem meg személyében Máté Egy szolid rokker. Szereti a TCS-t, viszont Lukácséknál lágyabb irányba is elmozdul az ízlése (Republic, Edda, RHCP) Vele sokkal többet beszélgettem, kölcsönes kezdtünk barátkozni. Egyszerű gyerek. Valszeg a kapcsolatot is tartjuk majd, legalábbis sztem ő szeretné, ha így lenne. Emilcímet adtam neki, h írjon, ha gondolja. Még egy zenekar is kijöhet majd a dologból, legalábbis erre célzott. ; ) (Nagyképűen hangzik, de mintha látna bennem vmit… Legalábbis kurvára eszerint viselkedett velem) A fellépésünk nagyon jól sikerült, nekem volt egy apró, alig észrevehető tévesztésem, de meg tudtam menteni a szólamot. Természetesen a ’B’-részben csúszott be egy Am-tévesztés… :-/ Visszafele (ahogy azt már írtam) Eszter kérdezgetett néha-néha, egyre érdeklődőbben. (126. nap)
Voltam fellépni megin’. Szörnyű volt. Nem vettem komolyan. : ) Igazság szerint már bánom, h szóbahoztam Cukorkánál, h én inkább gitároznék, mint énekelnék… Nem volt összepróbálva a dolog, és hát… Meg eleve túl sok már a fehéringes fellépésem. Kicsit sztornóznom kéne ezeket a szépfiús dolgokat, mert annyira snasszak. ; ) Petrával a műsor előtt egyszer még elnyomtuk a verset (mindenkinek) gitárkísérettel. A műsor alatt eléggé furcsa hangulat uralkodot, mintha szellemek járkáltak volna ott bent. : ) Érdekes volt látni, h az időseket (akik nagy számban megjelentek) mennyire kézzelfoghatóan érintette a világháború, annak idején. Mi már nem értjük, de ők bizony visszaemlékeztek arra az időre; az arcukon igenis lehetett látni, h átélték azokat a borzadalmakat, amikről szó volt a felolvasásokban, versekben. Sírtak is, meghatódtak. Sajtos (direktor úr…) meglepett, amikor bevezetője végén felszólította a népet, h énekeljük el együtt a himnuszt… He? Az én hangommal? Nem szeretem ezzel szégyeníteni nemzeti énekünket, ezért meglehetősen halk voltam a hamiskás hangjaimmal. Viszont a hinta közelében lakó néni (aki többször elzavart minket…) nagyon szépen énekelt! Meglepődtem rajta… A műsor alatt ketten is roszul lettek (ezért is volt „földöntúli” érzésem), Ármin és RáczMarika. Az idősökön azt láttam, h ez kissé megijesztette őket, pláne, h a világháború szörnyű eseményeit olvasták közben a csajok (Réka, Fru, Stefi, Domi, Ihász Vivi – aki egészen megtetszett ; ) és Dóri). Petra nagyon közreműködő, aranyos volt. : ) Cukorka és Ica tnő bólintottak, h kezdjek gitározni. Az első négy ütem még jó volt, de aztán megszólalt Petra, és koncentráció hiányában elfelejtettem, milyen fogás jön… : D Gyakorlatilag az egész szavalat alatt össze-vissza fogtam le szar hangokat, amiknek azért ugyan volt köze az eredeti darabhoz, mégis nagyon rendszertelenül szólaltak meg. Mindegy, úgyis piano volt. : ) A végére visszataláltam, így az egész haknizásból nem is lehetett kivenni a rossz részt. : ) Davec eljött velem, h írhasson egy sms-t H.Vivinek, h járna-e vele, mert tetszik neki, és már alakul vmi. : ) Ehe-eh. Itthon, a szokásos 6:10-es emilszedéskor MSN-en beszélt velem Deark, az RPG Centrál vezetőjével. Meglepően kezdte: „Regisztráltál a centrálon?” – Igen. – „Akkor törlöm.” Mint kiderült, beválaszt adminnak, tehát megkért, h legyek társszerkezstője az RPG Centrálnak! : )) Nagyon váratlanul ért, és hatalmas megtiszteltetésnek érzem a felkérést, amelyet el is fogadtam természetesen. : ) Na. Most pedig SMS Turának, h lássa, h fontos ember. ; )
Voltam fellépni megin’. Szörnyű volt. Nem vettem komolyan. : ) Igazság szerint már bánom, h szóbahoztam Cukorkánál, h én inkább gitároznék, mint énekelnék… Nem volt összepróbálva a dolog, és hát… Meg eleve túl sok már a fehéringes fellépésem. Kicsit sztornóznom kéne ezeket a szépfiús dolgokat, mert annyira snasszak. ; ) Petrával a műsor előtt egyszer még elnyomtuk a verset (mindenkinek) gitárkísérettel. A műsor alatt eléggé furcsa hangulat uralkodot, mintha szellemek járkáltak volna ott bent. : ) Érdekes volt látni, h az időseket (akik nagy számban megjelentek) mennyire kézzelfoghatóan érintette a világháború, annak idején. Mi már nem értjük, de ők bizony visszaemlékeztek arra az időre; az arcukon igenis lehetett látni, h átélték azokat a borzadalmakat, amikről szó volt a felolvasásokban, versekben. Sírtak is, meghatódtak. Sajtos (direktor úr…) meglepett, amikor bevezetője végén felszólította a népet, h énekeljük el együtt a himnuszt… He? Az én hangommal? Nem szeretem ezzel szégyeníteni nemzeti énekünket, ezért meglehetősen halk voltam a hamiskás hangjaimmal. Viszont a hinta közelében lakó néni (aki többször elzavart minket…) nagyon szépen énekelt! Meglepődtem rajta… A műsor alatt ketten is roszul lettek (ezért is volt „földöntúli” érzésem), Ármin és RáczMarika. Az idősökön azt láttam, h ez kissé megijesztette őket, pláne, h a világháború szörnyű eseményeit olvasták közben a csajok (Réka, Fru, Stefi, Domi, Ihász Vivi – aki egészen megtetszett ; ) és Dóri). Petra nagyon közreműködő, aranyos volt. : ) Cukorka és Ica tnő bólintottak, h kezdjek gitározni. Az első négy ütem még jó volt, de aztán megszólalt Petra, és koncentráció hiányában elfelejtettem, milyen fogás jön… : D Gyakorlatilag az egész szavalat alatt össze-vissza fogtam le szar hangokat, amiknek azért ugyan volt köze az eredeti darabhoz, mégis nagyon rendszertelenül szólaltak meg. Mindegy, úgyis piano volt. : ) A végére visszataláltam, így az egész haknizásból nem is lehetett kivenni a rossz részt. : ) Davec eljött velem, h írhasson egy sms-t H.Vivinek, h járna-e vele, mert tetszik neki, és már alakul vmi. : ) Ehe-eh. Itthon, a szokásos 6:10-es emilszedéskor MSN-en beszélt velem Deark, az RPG Centrál vezetőjével. Meglepően kezdte: „Regisztráltál a centrálon?” – Igen. – „Akkor törlöm.” Mint kiderült, beválaszt adminnak, tehát megkért, h legyek társszerkezstője az RPG Centrálnak! : )) Nagyon váratlanul ért, és hatalmas megtiszteltetésnek érzem a felkérést, amelyet el is fogadtam természetesen. : ) Na. Most pedig SMS Turának, h lássa, h fontos ember. ; )
Ma megszereltük a pár napja defektes kerékpáromat, ami innentől tehát ismét kerékpár. : ) Martinnal ketten álltunk neki, de sehogy sem sikerült, így visszavittük a kereket KisJaniBához, aki ezúttal is bemutatta, mekkora faszkalap. Mindenesetre visszagyalogoltunk Martinék udvarára (az út alatt találkoztunk Hekk-kel, nevettünk is, mikor lebaszta a földre az A45-ös szímensz telefonját. Végül Sanyi, Martin (mellesleg autószerelő) apja összerakta a kereket, mi meg visszatettük a járgányra. A mai nap tárgyát emellett főként a kedvenc könyvem, a Bradley, az osztály réme újraolvasása képzi. Tegnap este kilenckor láttam neki, de mindjárt vége lesz, amit ismét bánok, kár, h ilyen rövid…
Végére értem… Huhh. : ) Nagyon jó volt újra elolvasni. Tanulságos. Jeff, Carla (akibe az első elolvasás alatt, kb. két és fél évvel ezelőtt „beleszerettem” : )) és Bradley. Állat!
Hazaértem a kecskeméti Depresszió koncertről. Huhh. x )))
Az utazás
Anyám már sokkal a busz érkezése előtt kivezényelt a megállóba, sőt velem is jött. :-/ A busz persze csak fél ötkor futott be, tehát várhattunk vagy fél órát. Nem volt már üres üléspár, így egy idősebb nő mellé kéretőztem leülni. Mezőfalva után kérte, h cseréljünk helyet (tehát üljek az ablakhoz), mert a következő megállónál leszáll. Ez megtörtént, de hamarosan újra lett ülőtársam. Szintén egy nő, kb. ugyanannyi idős, de ő hamarabb (talán Földvárnál?) úticélhoz ért, mint az előző ülőtársam. Ezután szintén elég gyorsan helyet foglalt mellettem egy nő. Egy jó nő. : ) „Heló, szabad?” Leülhetett. Érvényes volt nálam a vámpapírja. ; )) Soltnál kb. 15-20 percet álltunk (hivatalosan 20-at), ami idő alatt a nő friss levegőt (és cigit) szívott. Visszatértekor kedvesen beszélt velem: „Már eltelt a 20 perc? Nahát…” Én is hasznosan töltöttem a várakozóidőt, egy szöszke csajt néztem a túloldali buszmegállóban, és azt latolgattam, melyik faszi (ugyanis ketten is körülvették ; )) smárolja le előbb. Erre nem került sor. A busz elindult. A nőt, ha épp nem felém nézett, szemügyre vettem. Egyre szilárdabb megállapításommá vált, h baszottul szép. : )) Leszállása előtt köszönt is, amivel frankón meglepett. Az utazás innentől unalmas és egyhangú volt.
A koncert előtt A pályaudvaron egy kisebb nép várt. : )) Én már a buszról láttam, ahogy tanácstalanul néznek körbe, „hol van már Pimas?” fejjel. ; )) A busz megállt, mindenki elhagyta azt, és én elindultam Turáék felé. Üdvözlődés, bemutatkozódás. Tura, Áki, Ádám és Lovi fogadott. Turával csodálkoztunk ám, h hát szinte kívülről-belülről ismerjük egymást, és most talákozunk is. ; ))) Megkerestük Áki autóját, és beültünk mind. Megszólalt a metaaaal, és irányba vettük a Tesco-t. Ekkor főként Lovi és Tura társaságában voltam. Kerestünk sör!-t, ásványvizet, diákcsemegét (nem találtunk, pedig Tura még integetett is az eladónőnek – igaz, a háta mögött ; )) -, h vegye észre, és mondja meg, hol találunk csemegét. : ) Teszkóból Áki járgányával elmentünk Tura-lakra, ahol Fecó és SedeSanyi várt minket. Ekkor még elég oldatlan állapotban voltam. Loviék már söröztek, ráhangolódásként pedig Depit hallgattunk. Sanyi fekete Jhonnson gitárját nyűtük. Aztán kinyílt a söröm. : ) Lovi nagyon bíztatott, h azér’ ha alkoholizálni akarok, akkor már magas fokon nyomjam. ; ) Én inkább csak mértékkel és tartózkodással (mértékünk a vödör, és az asztal alatt tartózkodunk ; )) húztam meg a Borostyánt, a sörfőző mester kincsét. 9-kor, már javában késésben indultunk el. Mindenki fogta a sörét. Tura nem járt még a kiszemelt útvonalon, így Ádámra hagyatkoztunk. A söröm a második utca elején elfogyott, mivel már amúgy sem volt sok benne. Még józan voltam. Egyenesen jártam, beszéltem. : ) Aztán valamelyikőjük kitalálta, h útszéli lámpánként mindig más iszik egy kortyot a Hubertusból. A sorrendre emlékszem: SedeSanyi kezdte, Fecó követte, majd én, utánam Lovi, Tura, Ádám és Áki. Vagy Áki és Ádám? Mindegy, elég hamar sorra kerültem. Az első két korty után kezdtem jól érezni magam, úgy igazán nagyon. : )) Kb. 4-5 korty jutott fejenként, a legmerészebben Lovi húzta meg a hubit. Az utolsó korty is az övé lett. A társaság java ekkor már légkörös volt, és már én is kezdtem ittasnak érezni magam. ; ) Énekeltünk. Nemtom, mivel kezdtünk, de az biztos, h amikor valamilyen aluljáróban voltunk, akkor a Legjobb mérgeket üvöltöttük. De volt Fürgerókalábak is, meg népdalok, meg sokminden. : ) Aztán eccercsak előttünk termett a Rockcafé…
Koncert Az udvar alapján számomra a fehérvári Base jutott eszembe, csak az lepusztult hely, ellentettben ezzel. A belépéssel kaptunk egy pecsétet. A ruhatár szörnyen üzemelt, ráadásul ekkor már mindig csak a jelen pillanatot tudtam befolyásolni, azt, h mit teszek két másodperc múlva, sose tudtam. Valahol a józanság és a részegség között lavíroztam. A csocsóasztalnál már inkább a részegség dominált, bár végig tiszta minden, tehát annyira nem lehettem beállva. A híresen jó Fecó-Sanyi páros bealázott egy idegen csocsópárost, majd nagy merészséggel Lovi és én is kiálltunk Fecóék ellen. Két gólt lőttünk, kb. 6-ot kaptunk. Az alkohol miatt már csak 80%-ot teljesítettem, de sztem így volt ez mindannyiunkkal. Kb. 6-2 körül félbemaradt a játék, mert megszólalt a Hagyjatok bízni!. Turával benyomultunk bal-előre. A hangfalhoz közel voltunk, és azonnal elindult a pogó. x )) Tura végig segített talpon maradni, mintha igazi bátyám lenne. ; ))) Volt is szükség erre, ugyanis néha igen nagyot löktek rajtam hátulról. (köszi, Tura! : )) Kibaszott nagy buli volt, pláne, h végre közösen buliztunk így páran. : ) Áki már póló nélkül nyomult, később találkoztunk szinte mindenivel a csapatból; csak Lovit nem láttam soha. A számok ügyesen összeállítottak voltak (amire emlékszem, nem sorrendben): Egy életen át, Rajtad áll, Múlnia muszáj, Nem akarok elszakadni, Amíg tart, Sokkold a rendszert!, Két kezünkben, Lázadj fel!, Itt az én időm, Legyen a Föld!, Lásd (amit Neked szántak). Huhh. Nagyjából. (Persze még volt sok, ami nem jut eszembe) Páran elestek, pláne a Sokkold a rendszert! alatti MÉSZÁRLÁS idején. x ))) A végén hátra tolódtunk, de nem bántam, mert így sok csajjal találkoztunk. Nagyon édesek voltak. : ) Néhányukat megsimogattam picit, az egyik a kezem is megfogta. : ) Aranyosak voltak! : ) Az egyiknek még emlékeim szerint adtam is egy puszit a vállára. Aztán csodálkozott, és kereste szemeivel, h ki lehetett az. : ) ; ) Az örjöngés és a visszatapsolás után a ráadás utolsó dala alatt Turát elvesztettem szem elől, viszont találkoztam Fecóval. A rockdiscon már nem maradtunk ott. Ádámmal elmentünk italért; ő sört kért, én ásványvizet. Elmentünk a kabátokért, aztán kiültünk a rokk-káfé elé. Lovi becsajozott, így sokat vártunk aztán rá, de legalább jól érezte magát. ; ) Tura-lakon 3-ig hallgattunk zenét (én legalábbis), aztán bealudtam. Reggel háromeld hétkor Ákival keltünk, kivitt a buszpályaudvarra, rendes volt. : ) A buszon majdnem végig majdnemaludtam, de igazán mégsem, mert nem volt kényelmes. Ellenőr is volt. Ülőtársam csak egy rövi szakaszon, Újváros és Mezőfalva közt volt.
Pihenés… : ) Délután esetleg vmi bringázás, vagy focizás. Kurva jó buli volt!
Nem tudtam időben felkelni, tehát nem mentem 8-kor Győri Zsuzsihoz. Kilenckor indultunk végül útnak. Hekk volt még csak a megbeszlét helyen, Simi és Davec utánunk nem sokkal érkezett. Kajos nem jött. Első állomásunk Réka volt. Fru is nála tanyázott. A többiek elúsztatták őket, de főként Fru kapott. Az esőkabát nem nyújtott hatékony védelmet a csajoknak. Fru átöltözött, Réka töltött Davecnek és Hekknek csokilikőrt, majd sárgadinnye-likőrt, asszem. Matyi is befutott, aztán Pityu is. Ezalatt Fru kicsempészett a hűtőből egy sört Davecnek. Az utcán Davec felbontotta a Kaisert, én is ittam egy kortyot (szigorúan csak egyet, nem akartam inni). Matyi is velünk tartott, Dalmához vettük az irányt. A csaj fehér nadrágban (uhh…) és fekete felsőben volt, és persze szarrá ázott. : ) Bent az anyja foglalkozott velünk, mivel Dalma lecserélte a ruháját. Kínált minket konyakkal, de nem ittunk. Vettem egy kis sütit. Végig nevettünk, nem tudom, min. Hekk rámfújt a parfümjéből, de ezt viszonoztam is. Jött egy kicsi gyerek az apjával, de hamar el is mentek. Végül mi is elmentünk, egy tojással gazdagodva. Matyi végül levált tőlünk, mert ment Ihászékhoz is. Stefihez már Simi sem jött el, és ott is kevés időt töltöttünk. Stefin is fehér nadrág volt. ; ) A nagyobbik Szigeti és egy Totya nevű volt ott, ezért is jöttünk el olyan hamar. Kifele menet Stefi ex-barátja (aki mellesleg cigány, de attól még aránylag elviselhető) ránk is öntött parfümöt… ,,|,, Davec a Mikszáth utca végén locsolt rám szódát. ,,|,, Davec már nem jött velünk, így Hekk-kel ketten gurultunk el Győri Zsuzsihoz, a falu végére. Őt nagyon csípem. : )) Húsvétkor mindig nagyon jókat beszélgetünk, mivel ő is nagyon cserfes. Most is így volt ez. Beszélgettünk a zenéről, meg sok minden egyébről is, mint suli, társadalom, stb. Az anyja is bekapcsolódott. Zsuzsi volt az első ember a környezetemben, akinek tetszett, h nő a hajam! Később Somorai Krissz is jött hozzá, és tapasztalhattam, h mit sem változott, mióta elment (Zsuzsival együtt, 7.-ben) gimnáziumba. Közel másfél óra után eljöttünk. : )
Huhh... Már csak pár óra és mehetünk körbe a faluban. Nemtom, akarom-e. :-/ Eddig a Húsvétot mindig imádtam, mert körbejártuk haverokkal az összes osztálytárs csajt, de a mostani osztályközösségi érzéseim mellett kevesebb kedvem van a dologhoz... Mindegy, majd lesz valami. "Nem kár... Minden mindegy már... Yíííííííhá! : ))"
A suliban nem volt jelen Kajos. Valszeg beteg, Tukán mondott vmit. Sajnos már szinte ott tartunk, h örülök annak, h hiányzott Isti. Egész nap nyugi volt, nem szekálta a másikat senki. Irodalom órán majdnem elaludtam… : ) A Nem tudhatom szavalására hétfőig kapott az osztály haladékot. Dalma és Tukán óra végi (!) gyorsfelelése éberré tett, pláne, h mindkettő egyessel lett „jutalmazva”… :-/ : ) Tesin elfáradtunk rendesen. Kosárlabda-gyakorlatokat csináltunk. Matyi megszokásból pofázott Karkónénak, nagyon durván, és szerintem feleslegesen. :-/ Stefin egy nagyon rövid nadrág volt. Mondtam is neki, h „csini a rucija”. (131. nap)
Ez az eredeti, ugyebár. Na, ez már korántsem eredeti... : ) A fenti két kép az osztályunk eredeti és átrendezett állapotát ábrázolja. Bolondok napja alkalmából alig dolgoztam valamennyit egész nap. Lustálkodtunk. ; )) Persze átverésben nem volt hiány. Köpapának már az első szünetben boldog születésnapot kívánt Davec. x D Matyival élünkön elkezdtük szervezni az osztályok közti helycserét is. Vida Patrikhoz és társaihoz (5. osztály) mentünk először, akik azonnal belementek a cserébe. : ) A C-osztályban tett látogatásunk is eredményes volt. Pityuék is kezet adtak a tréfára. ; ) Az A-sok már nem egyeztek bele, ezért úgy szerveztük a cseréket, h az 5.-esek lemennek a mi termünkbe, a C-sek az övékbe, mi pedig a C terembe költözünk. Ez a harmadik órára vonatkozott. Előtte azonban még volt egy jelentéktelen biosz, és egy cseles matek óránk. ; ) Papit többszörösen megszívattuk. : ) Egész jól bírta… ; ) Davec, Matyi, én meg még páran kb. két perccel később mentünk be órára. Davec órán a mobilján hallgatott midiket. : ) A legjobb poént a körzővel sütöttük el, egészen pontosan az én hirtelen meglátásomból származott a tréfa. Köpapa az asztalomra tette a fakörzőt, ami az átlagnál jóval nagyobb, mivel a táblára rajzolnak vele. Egy alkalmas pillanatban kivettem a rögzítetlen (hát igen, ilyen maszek cuccokkal dolgozik a sulink… ; )) krétát, és egy papírgalacsinra cseréltem. x DDD Papi persze nem vette észre, csak amikor furcsa módon nem fogott a „kréta”. : DDDD A teremcsere nem sikerült igazán, mert túl hamar rájöttek a tanárok a dologra… Pedig Stefi mellém ült. : ) (133. nap)
Meghalt a katolikus egyházfő, a Pápa. Nyugodjon békében. Én, mint nem-vallásos ember, nem tudok úgy emlékezni a Pápára, mint egy vallásos személy, pl. az ofőm. De hát ez van, az emberek különböznek hitük intenzitásában, meg persze egy csomó más dologban.
Tegnap, tehát szombaton Martin 13 óra körül felhívott, h nem megyek-e át segédkezni az apjának, meg Zastavát szerelni. Átmentem. Persze borult az egész terv, mert segítenünk nem kellett, a Zastava szerelésére pedig Sándornak (Martin apja, autószerelő) nem volt ideje. Megtudakoltam az összes fontos információt a járgány szervizelésének várható időpontjáról, hosszáról, stb., de a sok meló miatt semmi konkrétumot nem kaptam válaszként. :-/ Kitekertünk hát bringázni. Davechez mentünk, onnan pedig Pizzériába. Rajtunk kívül más vendég nem volt ott, tehát nyugodtan csocsózhattunk. Fruhoz tekertünk ezután, kis kerülővel, h hintázhassunk még előtte-. Focizni indultunk, viszont Fru közölte, h unokatestvérét, a 11 éves Milánt is vinnünk kell. Ennek ellenére természetesen lementünk az MTH-ra, ahol nemsokkal érkezésünk után megjelentek a sárosdiak. Négyen jöttek, persze focizni akartak. Hármat ismertünk: a nagyképű srácot, a kancsal gyereket és a „sármőrt”, de a negyedik sem volt szimpatikus. Egy buzi rapper gyerekről van szó, hiányzó elsőfogakkal, szemüveggel, fubufarmerral… :-/ Eh. Barom. Az, h mekkora faszkalap, többször bebizonyosodott meccs közben; pl. kishíján fellökte Milánt, holott az kb. feleakkora volt… Tehát majdnem „perre vittük” Daveccel a dolgot. A végeredmény kb. 12-9 lett, a javunkra. Ma lekéstem a buszt, így nem mentem dobolni. Nem volt kedvem ehhez, tehát fél-direkt módon cselekedtem. ; ) Forma 1-et néztem, tetszett, amit láttam. A Ferrari minél tovább maradjon gyenge, és akkor jó lesz. : ) Alonso ügyesen vezetett, megérdemelte a pozícióját. : ) A Nem tudhatom tanulása is egész jól megy, muszáj, hiszen holnap fel kell mondanom…
Megmaradhatott az április 1-jei, családias berendezésű osztálykép, a termet illetőleg. : ) Kajos vmiért ma is hiányzott, így ma sem volt semmi szekálás. : )) Az első, informatika órán kaptam ekszel kezelésre 4-est. Brigi tnő szigorú volt. „Imádom, amikor vad!” – Hekk. x D Interneten ránéztem a www.zeneinapok.hu-ra, és megtaláltam a FeZen 2005-öt, ami csak szeptember 8-9-10-én lesz, viszont fellép a Csapda, a Kispál és a Junkies is… : ) Ica tnő szívózott velünk a vers miatt. Fel még csak felmondtam, de hogy! A végén már szabályszerűen kerestem az emlékezetemben a szavakat. :-/ Szerdán újra kérdezi… Pff. Nekem egy 3-as jobb lenne. Persze többen fel sem mondták, vagy csak szünetben. : ) Fizika (5.) óra előtti kisszünetben Stefivel kint hintáztunk végig. : ) Becsöngetéskor mentünk be, de sajnos nem késtünk. Gazsi dogát íratott, ami az osztály kb. 80%-ának elégtelen lesz… x DD
Délutáni kiegészítés: Negyed ötkor elmentem Davechez, tornacsukában, farmerban, kockásingben, csuklószorítóval. : ) Igazi csövesnek néztem ki! : D Kár, h nem fényképezett le az utca embere. : )) Egyszercsak Hekk tekert hazafele, megláttuk egymást, intettem, és odajött hozzánk. Vele fociztunk tovább. Vidovics Réka is kijött később a szomszédból. ; ) Nemrég, este kicsit szereltem a pergődobomat, mert már nagyon puffanó hangja volt csak. : ) (134. nap)
"Mutasd ahogy szívni bírsz!" (csak mert épp ez szól... : ))
Délelőtt nem történt (asszem) semmi érdekes. Daveccel kb. negyed 2-kor kitekertünk a pizzériába. Ettől függetlenül csak 2 előtt nem sokkal mentünk be, mert Bettinek is akkor kellett (volna) megérkeznie, Endével. Daveccel addig csocsóztunk meg elütöttük az időt, de a csajok nem jöttek. Davec esemesezni kezdett Bettivel, aki az időközben eleredő esőre fogta, h nem jön. Ezen kaptuk fel a vizet. : ) Innentől kezdve ingerültek voltunk. Az eső még esett, amikor elindultunk haza, azaz én Martinhoz. Az unokaöcsém épp NFS2-t játszott, amibe én is bekapcsolódtam. Nem filozofáltunk most. Még Cséztünk (kontersztrájk : ))) kicsit, aztán hazamentem. Daveccel még letekertünk az MTH-ra. Idehaza még hallgattam a Milántól kapott Rammstein Minidisket (ilyenje is van? : )), plussz most Fürgerókalábakkal fárasztom magam. x DD „Annak ellenére, hogy nagyon fáraszt Minden reggel nyomok kétszáz fekvőtámaszt A ’svarcenegger’ csak egy piskóta Én vagyok a legerősebb, mióta GY.U.R.O.K.”
Még mielőtt dobolni indultam volna Fehérvárra, itthon felvettem kazettára az egy szál gitárral előadott Fürgerókalábak dalt, a Buzis dalt. x )) A zenesuliban Bence felhívta a figyelmem az udvaron „álló” falra. Kimentünk, megmutatta… Bedőlt. x DD (Azaz már korábban beomlott, nem abban a percben) Téglánként szét lehetne szedni, sőt a térköveket is le lehetne bontani és ellopni. : ) A megmaradt fal veszélyes, mert iszonyúan mozog. Később Hooligans alapra doboltam, nem valami nagy cucc az egész. :-/ Átmentünk a gitárszobába. Összeraktuk Bencével a rendszert. Ő a basszgitárt fogta, én a szólót. Leírtam és megmutattam neki a Buzis dal akkordvezetésének alaphangjait, amiket ügyesen lefogott a megfelelő időben. Többször eljátszottuk, aztán indultunk haza… …de megjött Bandi. Visszamentünk, átvittük a gitárokat a dobterembe, és hárman eljátszottuk a Fürgerókalábakat! : ))) Kurva nagy volt. ; ) Én „énekeltem”.
"Itt leírni engem nem lehet, amíg a Föld nem robban!"
Már második napja úgy keltem, h reggelizés és fogmosás után meghallgattam az A világ Disco c. ’csapda dalt, amire aztán begerjedek annak módja szerint, és máris jobban indul a nap. Ez erőt ad ahhoz, h leszarjak mindent, ami nem tetszik. ”Akárki akármit mond, itt leírni engem nem lehet, amíg a Föld nem robban! Kezem a szívemen, érzem idebenn, napról napra jobban dobban…”
Kb. második óra alatt eltűnt Stefi drága mobilja, valszeg kabátjának zsebéből. Még haza is ment, h megnézze, nincs-e otthon, de nem. A legdurvább, h 4. óra alatt egy hatodikas mobilja is kámforosat játszott… :-/ Valaki szarkálkodott. A föci témazáró nem lett túl jó, de a matek 6 feladatából négyet önállóan, egyet puskából megcsináltam (azaz megkaptam a megoldásokat). Cinti is segített, majdnem lebuktunk, ugyanis Köpapa pont akkor jött be cigizéséről (hát igen, kimászkál csak úgy lazán), amikor még Cinti javában gyártotta szerkesztést… :-/ : ) A végeredmény? Kb. 3-as, háromnegyed, 4-es. Majd meglátjuk. : ) Megkaptam az oltást, amit már rég meg kellett volna kapnom, csak mindig hiányoztam, vagy piros volt a torkom. (142. nap)
Háááát… Megint jól kitoltam magammal. Reggel összehalmozódott minden: álmos vagyok; bioszon be kéne mutatni a munkafüzet pótlásait év elejétől, és anyámnak még elfelejtettem a beírást is megmutatni; ráadásul tesióránk is van. Reggeli után visszaaludtam. A tervezett magyarázat: fájt a hasam, rosszul voltam; megesett már. Mamám keltegetett nyolckor, aztán elmondtam neki a kamu tényeket, és újra elaludtam… Fél egyig… : )) Hogy mivel fogom igazolni ezt a napot, azt nem tudom. (146. nap)
Tegnap negyed háromkor fel kellett lépnem a suliban – Ica tnő hívott mobilon… :-/ Egy verseny megnyitóján kellett pengetnem kicsit. A délután hátralévő részét Martinnal nála töltöttem, SCCT (Sprinter Cell – Chaos Theory, vagy mi) videókat töltött le-. Éjjel hülye álmom volt. Turával voltunk valami fura helyen, ahol a Junkies lépett fel. A színpad előtt szokatlanul kevesen voltak (hasonló álmom már volt Depivel is, de abból kevés maradt meg), kb. 30-an. Pogóztunk, de egy idő után már csak én nyomultam, mindenki csak állt egyhelyben. Tura a folyosón pihent ásványvizet kortyolva. Szekeres Andris buzdította népet, de hiába. Csaj is kevés volt, de láttam azt a punkot, aki Depi koncerten egy csajt karolt magához végig, pogó közben is, és akin egy nagyot lódított Tura. Reggel már szakadt az eső, suliig frankón el is áztam. Médiaismeret különös volt. A Megasztárról volt szó, leginkább. Előtte le kellett írni, h mit vettünk át a valóságshowkból. Réka szövege kitűnt a többi közül… Ilyen giccs- és kliséhalmazt ritkán hallok. Már majdnem közbeszóltam, h ne, ezt ne, ez már fizikailag fáj… Hogy a gazdátlan állatok (asszem BigBrother 1-ből) bemutatása mennyire szívhez szóló, és felnyitotta a szemét az állatvédelemmel kapcsolatban… És ahogyan megfogalmazta, az kész… Zárásul közölte, h a valóságsók megjelenése óta sokkal szabadabb, kötetlenebb. Ekkora gány, nyálas, rendszer-simogató dumát…! Ez teljesen olyan, mint aki betanulja, h mit szabad mondania, előadja, a rendszer pedig mosolyogva bólogat, h ez már döfi, egy perfekt tanítvány…! Szörnyű… ”Eladom magam és lesz, aki megvesz Okos leszek és szép és kedves Szimpatikus, aktuális sztár…” A matek témazáróm 3-as lett. Hm. Papától mit várjak? Olyan balfasz, következetlen módon osztályozott, h azon a fene se igazodik el. :-/ (147. nap)
A hétvégén különösebb dolog nem történt, nagyjából rendbejött a pénteki siralmas hangulatom. Tegnap este negyed 9-től fél 11-ig a dalszövegeim rendzetgettem egy új, rendszerezett fájlba mentve. Ezidő alatt végig szólt a WinAmp-ból a véletlengenerált zene (széles választék: Junkies, Depi, ’Csapda, egy Rammstein, egy Nirvana, kis Prosectura… : )), és néhány dal alatt egészen koncertes érzésem támadt. A suli ma átlagos volt. A házunk kapuján kilépve Dalmáékba botlottam, úgymond. Pár szót váltottam velük, aztán, mivel ők hozzámképest lassan mennek, előrementem. Jó jegyeket szereztem: sztech 5, nyelvtan 5. (149. nap)
Tegnap este anyám addig mondogatta, míg bele nem mentem, h egy „kicsit” vágjon elől a hajamból. Az általam meghatározott 2 cm-nek majdnem dupláját vágta le elől, majd mivel így nem maradhatott, oldalról is… x-//// Kurvára dühös voltam, és még most is az vagyok-. Tegnap megfogadtam, h többé nem lesz egy centi sem vágva a hajamból. x-// Eddig legalább jól éreztem magam a bőrömben, mert volt egy kialakított stílusom, vagy mim, ami egy biztos pont volt. A szemembe lógott a hajam, de mostmár ez sincs… Kurva életbe! Anyámhoz még ma reggel is keveset szóltam, mert nagyon dühít, h így átvert. Kicsinyes dolog ugyan, de nem megyek suliba. Nincs kedvem így mutatkozni sehol. Hehe. Cöcö. Egy picike bosszú. (150. nap)
A bélogfrissítésből és az internetes „ügyeim” (levelezés, látogatott fórumok, stb.) tolódásból látható, h e hét hétfő óta nem működött nálam a freeweb. Ma már utánajártunk a dolognak, anyám intézkedett, megkérdezte a Tudakozó+-t, ahonnan megtudtuk, h minden előzetes bejelentés nélkül megszűnt a freeweb működni. :-// Most aztán kurva jól jártunk. ISDN-re fizessünk be? Az ADSL nem éri meg, mert egyszerűen nem tudnánk kihasználni az igazi előnyét: a zenék, filmek, játékok letöltését; mert nincs helyünk rá. :-/ Egyszóval: rábaszás.
...ahol a dicséretet sértésnek értelmezzük, mert az irónia irányítja az életünket. ...ahol nem élhetsz mindentől függetlenül, mert akkor máris zseni, különc, kobold, seggfej, vagy eretnek vagy. ...ahol teperni kell töretlenül, mindig, mindenhol, különben földbe taposnak ...ahol foggal-körömmel kell harcolni azok ellen, akik elvileg társaid és szeretnek. Ritka az igaz barát. ...ahol a "divat diktál, ettél, ittál". Mert a divat irányít mindent és mindenkit. Ha ellenállsz, különc vagy, csóró, esetleg csöves ...ahol a milliomosok csak a saját gyarapodásukon törik a fejük, és... ...ahol a szegénynek kell segítenie a még szegényebben ...ahol az emberi kapcsolatok kihűlnek ...ahol az utcán nem nézünk egymás arcába, vagy ha igen, akkor is gyűlölettel, haraggal ...ahol az igazságtalanság olyan mértéket ölt, h átveszi az igazság szerepét, tehát... ...ahol minden fordítva működik ...ahol a kétszínűség hétköznapi fogalom ...ahol kilóra veszik az álszent emberek becsületét ...ahol nem egymásért, hanem magunkért küzdünk ...ahol az emberek legnagyobb öröme a másik kára ...ahol az ember uralja a természetet (legalábbis azt hiszi) ...ahol én is csak egy seggfej vagyok, és ez az írás is csak egy gány.
Nekem csak az okoz örömet/Ha kinyitod a sörömet...
Ma lett volna a „vizestúraverseny”, amit már a Víz Világnapján meg kellett volna rendezni, de az akkori idő azt tényleg nem engedte. A mai helyzetről pedig inkább nem is mondok, csak „pár” szót… Tegnap azt mondták, ha reggel rossz idő lesz, tanítás szerint menjünk. Borús volt, de az eső csak az indulásomkor kezdett csepegni. A tanári kar egyik fele szerint Elzáig megyünk, a másik szerint csak a suliban és környékén. Persze a napsütés és az elállt esőzés ellenére is az utóbbit választották. Röhej. Hogyan lehet túraversenyt rendezni egy iskola épületében?! Eljöttem. Gabica is hazament. Szarok rá, ha beírást kapok. Alig egy hónap, és elhúzok, mint a vadlibák. És búcsúzóul leköpöm a sulit. Igen. Vagy oldalbahúgyozom. : )) (155. nap)
Voltam csocsózni. Útközben találkoztam Pityuval, ő lett a tegnapi királyválasztás győztese – és ezzel a mai „Tátika” verseny zsűrijének elnöke. Davec, Hekk, Pityu, és a később érkezők (Matyi, KisTuba) meg én álltunk csapatokba, és aránylag jó meccseket játszottunk. : ) Mondták, h nem fogadja el az ofő az igazolásom, mert nyílt titok, h nem a torokfájásom miatt mentem haza szerdán. : ) Ez igaz, de én akkor is elfogadtatom vele az igazolást-. Há’…! Nem ám még a nyúl viszi a vadászpuskát! : )) Olyan jóleső érzéssel fogok balhét csapni. Ha ő megcsinálhatta, h mondvacsinált okokkal visszaültette az osztályt a régi padrendezésbe, akkor én is lehazudhatom az eget is! Várom a hétfőt, összecsapás lesz… ”Csapásra ellencsapás, soha nem lesz vége se’ Ennek a sosevolt célért vívott harcnak, hulljon a férgese!!”
Milán az érettségi szünet miatt itthon van egész héten. Ezen alkalom tökéletes a Zastava tavaszi helyrepofozására. A benzinbetöltőcső cserélése egy bonyolult folyamat, amiért le is szedtük a csomagtartó baloldali védőpanelét. Ez azóta is így van. : ) Sándor csak a kritikus helyzetekben segített, de akkor nagyot. : ) Végül üzemképes lett a járgány, már csak… -benzin kell bele -aksi, de az van; még ha nem is állandó, csak egy Opelből kiszedett ideiglenes -be kell járatni a fékeket, mert egyelőre be vannak ragadva (tehát akkor is fog, ha nem kéne… ; ) Holnap már valószínűleg megyünk vele. : )
A vártnál hamarabb jöttem haza a suliból. Bioszon és matekon ott voltam még. Matekon témazárót írtunk, Papi még ott helyben kijavította nekem, és 4-es lett. : )) Ha kicsit jobb vagyok, koncentráltabban írom, még ötös is lehetett volna. : ) Német órán már szarul voltam. Fájt a gyomrom, és szarnom kellett. Kereken 10 órakor vettem észre ezt magamon, és onnantól még 30 percig szenvedtem. Azaz még utána is, de akkor már csak hazáig. Tuszika elkísért. Fontosabb óráról már nem maradok le. Itthon megrohantam a WC-t, aztán még mindig szar volt valamennyire az állapotom, ezért lefeküdtem pihenni. Kb. 10 percig feküdtem az ágyon, aztán most itt tartok. Jól vagyok már. Rendszertelenül élek, ez a baj. Reggel sokat eszem, délben alig, délután összevissza. Változtatni kéne. Most épp copfban van a hajam, nagyon tetszik. Egyszerű befőttes gumival (természetesen újjal) összefogtam hátul, és rutintalanul megkötöttem. Kurvaállat. : ))) Este azért megyek a megbeszélt partira. Feltett szándékom nem berúgni, de ez majd kiderül ott és akkor. : ) (161. nap) Érdekesség: 13-a van, és 21 nap van hátra a suliból… Mi lesz ma?! ; )
Ma volt ebben a tanévben az utolsó dobórám. Könnyű András, Dezső bá’ és én ezt meg is ültük. : ) A buszon (odafele) a sofőr roppant humoros kedvében volt. Én: Egy diákot kérek a Piac térig Ő: Milyet? Aztán persze nem értettem, min akadt fenn. Amikor véletlenül azt mondtam, h egy diákjegyet, kiderült, ez volt a kulcsszó. Ő: 78 Ft lesz. Diák van barna, szőke, fekete… Höhö. Humor Herold. Ökör. ,,|,, Legközelebb, ha találkozok vele, áfás számlát kérek majd, mert van rá jogom. Höhö. Akkor nevessen. ,,|,, A felső megállónál, még a faluban felszállt egy Junkies-fan gyerek. 10 körül lehetett. Junkies baseball sapka, pulcsi. : ) A Gorsiumba érve hamar a tárgyra tértünk. A Tesco-ban található Don Pepe’s pizzériából (vagy ilyesmi) rendeltünk egy 52 cm-es, XXL pizzát. x ))
Ma már második ember hívott fel, h hol van a házunk/mennyiért adjuk. !!! Ennek is azt mondtam, h téves. Viszont beolvasta a számot, amit hívott, és télleg a mobilszámom volt!! : O He? Vagy 1), tévesen közölték egy hirdetési lapban a valóban árult lakáshoz tartozó telefonszámot (és az enyémet adták meg véletlen), vagy 2), valaki egy kibaszott vicces tréfát űz velem.
Matyival ketten beismertük, h nem olvastuk el mára a Rómeó & Júliát. : ) Kaptunk egy egyest, és hétfőn kérdezi Ica tanárnő. Ha nem lesz még, komolyabb következményekkel kell számolnunk. De szerintem meglesz. Azonkívül léteznek még emberek, akik szintén alig lapoztak bele, és ők jobban megszívják, mert nem ismerték be a hiányokat. :-/ Úgy kell nekik! : ) [pl. Gabica] Irodalom órán kikéretszkedtem, mert (mitagadás) szarnom kellett. Mostanában valami nem stimmel velem, gyakran fáj a gyomrom, és olyankor nagyon szarul vagyok. Kiértiezt? Tocok öccse valamilyen verseny vagy sorsolás keretén belül nyert egy Siemens M65-ös (vagy milyen) mobilt, így ingyen odaadta Tocoknak az előző mobilját. Valamilyen Nokia. : )) A mákos! ; ) Mindegyik kb. 40 ezer HUF. Persze egész nap szegény Tocok mobilján lógott Hekk, meg még néhányan. (éppen ezért, ha meg is lesz, nem viszem be az új mobilt, mert nem akarok ezzel villogni. Tudom, h Tocok sem ezért hozta be, csak hát így járt.) Azt hiszem, kezdem szépnek látni az akvárium üvegét. :-/ (164. nap – ugyanis ma láttam a tanári naplóban, h a Pünkösdöt is beleszámolják)
Nem is oly’ régen, azt hiszem a múlt héten történt, h leszúrtak egy cigány srácot egy karddal, egy pesti buszon. Az ügy nagyjából lecsengett, de megint felvetődött egy fogalom, amivel szerintem az átlagos magyar ember nincs teljesen tisztában, és könnyen dobálózik vele: rasszizmus. Itt van tehát ez a srác, akit származása miatt testi bántalom érte, méghozzá nem is akármilyen. Abba már bele se menjük, h hogyan lehet egy kardot felvinni egy buszra, mert már ez is abszurdum. De hogy közönyösen továbbmennek és leszállnak az emberek, miközben azt a szerencsétlen ott „ölik”… Érthető, h kard ellen nem szegülhet egy ember. Sem idős, sem nő, sem gyerek, de még egy egészséges fiatalember sem – egyedül. Hogy mi lett volna a száz százalékig helyes cselekvés, azt nem tudom, de én azt tettem volna, h… A buszról leszállva értesítem a mentőket, majd a rendőröket. Aztán nem elmegyek, mintha mi sem történt volna, hanem tanuskodom. Persze, érthető az is, ha valaki fél ott maradni, de valamit csak kitaláltam volna erre is. (Bár ezzel nem okolhatok senkit sem, elvégre nekem is csak a pofám jár) A kisebbségi kérdéssel már régóta kezdeni kéne valamit (hogy pontosan mit, azt nem én fogom megmondani). Nem megoldás ugyanis, h amikor történik egy-egy ilyen drasztikus eset, akkor egyszerre X számú egyesület azonnal tiltakozni kezd, és tüntetésére tán azok is elmennek, akik még egy telefont sem eresztettek meg a buszról leszállva. Ez ugyanis álszentség, mű-együttérzés. Van ugyebár ez a társadalmi célú hirdetés, a roma egyenlőségért. A szlogen szerint egy romának a homlokára van írva, h cigány, de azt nem tudja hova írni, h dolgozik úgy, mint más. Ő ne írjon semmit sehova, inkább némely társa írja ki azt magára, h… -Nem dolgozik, „Büdös neki a munka” -A kisebbségi helyzetre fogja, h olyan, amilyen -Lop, és fehér társait terrorizálja Mégegyszer mondom, ez nem mindenkire vonatkozik. Az alapvető probléma a XXI. századi ember kényelmessége. A tudatlan nép úgy osztja fel a hazai állampolgárokat, h vannak a cigányok és a fehérek. Talán egyértelmű (kéne, h legyen), h a helyes felosztás a következő lenne: becsületes és tisztességtelen. Napjaink kényelmes embere azonban a ’fehér’ szót a ’becsületes’, a ’cigány’ szót a ’tisztességtelen’ szinonimájaként használja. Holott akárhogy nézzük, mi, fehérek sem vagyunk fedhetetlenek. Közülünk is nagyon sokan lopnak/ölnek/garázdálkodnak. Mégis úgy gondoljuk, a fajelmélet alapján felsőbbrendűek vagyunk. (tisztelet a kivételnek) Bőrünkön tapasztaljuk azonban, h a cigányok is kétfélék, olyanok, mint mi: van a becsületes, és van a tisztességtelen roma. A megoldás nem Auschwitz-Birkenau; Én aszerint különböztetem meg az embereket, h tisztességesek-e, vagy sem. Ezek után, ha én egy cigányt utálok, ne mondja senki sem rám, h rasszista vagyok. Ugyanis pusztán az alapján, h cigány, nem különböztetem meg; ha én az adott illetőt utálom, akkor már valamilyen szinten ismerem. És akkor már nem a származása alapján, hanem a magatartása/viselkedése alapján helyezem a saját kis skatulyámba. Ez tehát nem rasszizmus Rögtön felhozok egy példát: Norbi, a gitáros osztálytársam. Látom rajta, h roma, de nem zavar, mert ismerem. Tudom, h becsületes, h nem lop/csal/hazudik. Ellenpéldát nem hozok. Sajnos van abból is elég, de legyünk optimisták. Remélem, mindenki számára érthető volt az eszmefuttatás. (165. nap)
Azzal a tudattal mentem suliba, h ez egy elbaszott nap lesz, mivel a péntek általában ilyen. Aztán már első órán kiderült, h nincs Oláhné. x )) Innentől minden stimmelt is. Tocok mobiljával felvettük, ahogy Matyi szadulja az énekkönyvét, majd később Hekk rajzkönyvének kivégzését is rögzítettük. : )) Angolon a táborról beszélgettünk tanárnővel, de én nem fogok menni. 16 000 HUF-ért Elzába? Hát nem, köszönöm. : )) Inkább félreteszem gitárra. Zsuzsa tnő is mondta, és én is sajnálom, h Dettit meg fogom bántani ezzel a húzásommal, de én 16 kilót nem fogok kifizetni ezért a táborért. Ez az egy bánt csak. Meg hát maga Zsuzsa tnő is sajnálja, h nem jönnék. A negyed 4-es sárosdival bemegyek, aztán veszünk telefont. Jólesz. (lekopogom) : ) (166. nap)
10-kor keltem. : ) Kb. fél óra múlva Davechez mentem, ahogy azt megbeszéltük. Beüzemeltük az Infrát, úgyhogy egy csomó csengőhang és kép került a mobilomra. A SonyEricsson jobb alap képeit átküldtem Davecnek. Otthon ezután is keveset voltam, kicsit alakítgattuk a Búsulót Adrival. Aztán egyszercsak betoppant Martin, akinek nagyon megtetszett a telefon. : ) Segítettünk mamának a ház körül, aztán elmentünk Davechez. Megvártuk Hekket, aztán elhúztunk a pizzériába (Martinnal ketten 950 Ft-ot hoztunk). Ettem egy tiramisu-sztracsatella fagyit, nem bírtam ellenállni. ; )) Nagyn finomra dolgozzák. : ) Mentünk aztán MTH-ra is, ahol Nikivel is találkoztunk. Rávettük, h álljon be a kapuba. : ) Már 5 után jártunk, amikor a hintához vettük az irányt. Megérkezve készítettünk egy-két kisfilmet a hájtek géppel. : ) 6 után értünk csak Martinékhoz. Martinunk megkérdezte Sándort, h megyünk-e a Zastavával. Milánnal mi persze eléggé kétesen értékeltük, h Martin meglepő magabiztossággal állította, fél óra múlva indulunk. Need For Speed II.-t játszottunk, aztán Milán a hálón COD-ozott. A fél órából egész lett, de akkor aztán azonnal munkához is láttunk. : )) A Paudits-srác és a barátja egy rally autót vittek el, aztán annak helyére betoltuk a Zastava útját álló piros Ford-ot. Ezután én jöttem, előrébb álltam a Zastavával, és Sándor fújt a baloldali kerekekbe. (Milánnak nem ment az előrearaszolás, a szűk hely frusztrálta). Sándor foglalta el a vezetőülést. Martin mellette, Milán Martin mögött, én Milán mellett, mi ketten hátul, értelemszerűen. A Vásártérre fordult be. Martinnal helyet cserélt, az övé volt a megtisztelő feladat, h elsőként vegye át a stafétabotot. Az indulás-megállást gyakorolta, először nagyon nem ment neki. A kuplung nagyon fent fog, ez nehezített a dolgunkat. A gázadásra is nehezen éreztünk rá; Martin nagyon sok gázzal indított, aztán a kuplung felengedésekor visszavett a gázból is, és megugrottunk, lefulladtunk. Aztán sikerült elindulnia, de a lelassításnál lefulladt. Nem tudta, h a kuplungot is kell nyomni. : ) A gyakorlat végén nagyon ügyesen vezérelte a gépet. Ezután én kerültem a kormány mögé. Nem sikerült jól az indulás. Nem mertem sok gázt adni, féltem a nagy lendülettől. Annak idején én vezettem már teherautót (!!) is egyedül, de az sokkal könnyebb, magától értetődőbb volt számomra. Komplett Ady-kört le tudtam nyomni egyedül, póttal (igaz, apa a jobbos ülésről figyelt rám), amivel fordulni is nehéz. Volt, amikor 9. sebességbe is beváltottam, ami kb. 70 km/h-t jelentett. : )) A Zastava azonban nem adta magát. Nehezen tudtam kezelni. Visszafele Milán ment, igaz, Sándor fordult meg. Meglepően jól nyomta az unokabátyám. : )) Terepváltás következett. A salakútról átmentünk a fűre. Sándor kiszállt, odament a pónilovat sétáltató (hülye kifejezés : )) Pató becenevű emberhez, így egyedül körözhettünk a járgánnyal. Óriási volt! Elsőnek én mehettem vele. Jobban indultam, mint addig, a kezdés után már simán vezettem. Aztán Martin váltott fel, Milán, és újra én. Így mentünk sorban, egyre ügyesebben. Martin gyengeőrültként vezet… : )) Sok gázt ad. A lefékezésekkor is megtréfál minket… Egyszer beestem a két első ülés közé… : )) Aztán, amikor kiszélesített köröket mentünk, Martin sok gázzal kanyarodott, de keveset kormányzott, így kb. másfél méter választott el minket az ároktól… Gyorsan repült az idő, sajnos. Egy biztos, vezetni kurva nagy élmény!
Minden korszaknak van valami tipikus kezdése, mindenben van valami, ami a nagy „első”. Írtam már dalt, egyet-kettőt, de az Aki játszik című alkotásom az igazi, első dal. Bár az Utálom azt, hogy… előbb lett készen, azaz félkészen, de az Aki játszikhoz készült el elsőként a számítógépbe írt dob- és basszusalap, és ezzel együtt gitározva és „énekelve” rögzítettem is, majd lemértem. 4:39 : ))) Van benne egy nyolcütemes szóló, azaz valami improvizált szar. Szólót még az életben nem írtam, de megtörténik majd ez is. : ) És azzal együtt fogom egyszer felvenni, de úgy igazán profin. Egyelőre nagyon szedett-vetett (vagy milyen), de tetszik. : ))
”Aki bízott bennem, átvertem, megcsaltam, akit szerettem…” - Junkies ”Nem lesz megható A síromon álljon ez a pár szó Itt nyugszik egy semmirekellő Mihaszna, züllött naplopó!” - Junkies ”Tudom, lennél a helyemben Pedig zűrzavar van a fejemben” - Junkies
Hirtelen eszembejutott Matyi zenéje, amit mutatott a táborban... "Tanulok, írok, elfáradt a kezem Ránéztem a tanárnőre, dugáson járt az eszem... Szexi tanárnéni! Szeretnék kefélni! Megmutatni, hogy dugom... Ketten a sötétben Egymásnak ölében Megbukni nem fogok..." x DD
Elmentem a szerenádhelyettesítő estre. Odafele KisSanyiék rohadt ebe kimászott a kerítésen(!!!), és kisebb sprintre kényszerített. Kurvára befostam… Kis rohadék. : ) A partit nem részletezném, minden lezajlott ügyesen, a lányok sírtak, a fiúk röhögtek. : ) Én meg feszengtem „szép ruhában”, holott legszívesebben kockásingben mentem volna ide is. ; ) Azért az jópofa volt, amikor a mécsestől lángra lobbant egy szalvéta… x DD
Nos. Egy kis publikusság. Délelőtt lezuhanyoztam, és hajat mostam, mert jó kedvemben erre volt kedvem így hirtelen. : ) Azonkívül este nem volt már erőm a hajmosáshoz, ezért délelőtt esedékesnek bizonyult ez. Mostanában sok gitártéma kóborol a fejemben, de a jelenlegi három megkezdettből csak egy forrt ki igazi dallá. (Aki játszik) Délelőtt egy – hangulatommal ellentmondóan – komor szám megírásába kezdtem, a Néha jó c. szövegemet alapul véve. Egyelőre a bevezetés van basszus- és elektromos gitárra megírva, plussz egy nagyon találó dobalap, szerintem ezt fogom használni később is, mert találó. Megfigyeléem szerint mostanában már nem csak akkordokat használok, hanem – ahogy a profik – az akkordokat jellemző dallamsort. Remélem, nem vétek kezdőként csúnya hibákat, bár visszahallgatva a playback-et, stimmelni látszik az egész. (Kerültem a disszonáns vagy milyen hangközöket, a basszus és a szoprán egymással ellentétesen mozog, asszem így helyes, stb.) Megjött Martin, bemutattam neki, mint elméletileg leendő basszerosomnak az elképzelést, nekem úgy tűnt, h nem tetszik annyira neki, mint nekem. : ) Hallgattunk System-et, annyira megszerette a B.Y.O.B.-t, h szeretné, ha majd a zenekarral játszanánk… Huhh. : )) Gondolkoztam kicsit, és arra jutottam, h legközelebb, ha lemegyünk a szégyensüllyesztőbe (nem, nem a kocsmákra, most a diszkóra gondoltam ; )) meghívom Dalmát is, mert a ballagásunkat ünneplő bulin nem volt jelen valamiért. Szerintem nem esett jól neki, h senki sem foglalkozott azzal, h jön-e egyáltalán. Martinnal aztán elmentünk ebédért, meg itthon ettünk halat. : ) A szálkákkal küzdöttünk, ezen nevettünk párszor. Elméletileg már vissza kellett volna érnie hozzám, de lehet, h nem engedték el. Pedig meghívtam volna fagyizni. ; ) Felvettem a tavalyi napszemüvegem. Kicsit romlott az állapota, kinyúlt kissé, de annyira szeretem, h nem cserélem le. Üdvözöllek a Mátrikszomban!
8-kor keltem. 9 előtt nem sokkal (2 perccel kb.) elindultam az évzáróra. Ünneplőnadrág, rövidujjas, fehéring; tornacsuka, és csuklószorító. x DD Háháá! Az ünnepély elejéről lekéstem. Hihi. : ) Mindenki felfigyelt a tornacsukára, de csak a diáktársaim merték megemlíteni, a tanárok már egy szót sem szóltak. : D A műsor megint érdemtelen szar volt, amolyan helyi tradíció szerint… Az osztályban visszakaptunk mindenféle ereklyét, önjellemzéseket, okleveleket, stb., és végül a bizonyítványt. 3,85-ös átlagot kerekítettem évvégére… 26 nap hiányzás, amiből 4 igazolatlan. De ez mind-mind lényegtelen, eltörpül a tény mellett, h… Megszűnt a jogi (és ezzel minden más) kapcsolatom a Seregélyesi Általános Iskolával! : ))) Ahogy az utóbbi időben egyre gyakrabban elhangzott: volt közünk, nincs közünk.
Fél délben eltekertem anyám bicajával Davechez, már várt ő és Hekk. Tankönyvet égettünk. : )) Kis gázolaj, ügyesen figyelve mindenre. Nem is történt semmi baj. Délután első részében Martinnal voltam. P(rince) O(f) P(ersia) 1 (SOT – Sand of time)-ot játszott, megvette 1500-ért eredetiben. : ) Az anyja szolidan átküldött minket hozzánk, mert vendége volt és zavartunk. ; ) Mi jókisgyerek módjára átjöttünk. Adrival hármasban pofozgattuk a játékot (Búsuló). Nem sokat, de haladtunk, az első kocsmajelenet már-már teljesen kész. Martin mobiljára (Nokia 3510i) letöltöttük a Splinter Cell PT egész verzióját, 750 Ft-ért, meg a Csapda Tourist csengőhangját 500-ért… ; )) 3 óra után megérkezett Hekk és Davec, lementünk focizni, de Davec rossz hangulatában volt valamiért. Este nem is mentünk hát a parkba sem. És most, miközben ezen sorokat írom, Dalma és Niki csörget, és csörgetem őket. Most nem olyan aktívak, ők kezdték, de nem csörgetnek már vissza igazán. Nikivel váltottam két sms-t, vagy egyet? Nemtom. Mindegy is, szerintem megint együtt vannak valahol és unatkoznak. ; ) Más. Ma is megírtam egy új dal vázlatát. Ez a mai pörgősebb, 280-as tempóval… Főként akkordozásra épül, most nem szaroztam a dallammal. Így már három kész dalom van. Alakul. Meg kéne tanulnom szólót írni. A Néha jó 4 perc 27 másodpercig van megírva, lemértem. És még kell a szóló, plussz egy verse, meg a végére egy extra rész, majd kihalkulás. Szerintem nagyon hosszú lesz, legalább 6 perc… :-/ : ))) Ihaj!
Amit most nyomon követhetett a néző, az egy kabaré volt. Igaz, senki nem nevetett rajta. A Michlenne (vagy hogy is írják…) bejelentette az alap tényt, miszerint veszélyes a pilóták testi épségére, ha az elküldött garnitúrákkal versenyeznek. Ez a húzás felelősségtudó döntés volt, mert mint tudjuk, „…hazudni könnyebb, mint hibát ismerni el…”. A műsor, amit ez után lenyomott az FIA, az egy röhej, egy szánalmas röhej… A ’mislen’ felajánlott egy új garnitúrát, egyenesen Franciaországból, de ez szabályellenes, és nem fogadták el. Ehelyett felvetettek több „fantasztikus” ötletet: lassító kanyarkombináció a dőlt kanyarba (inkább nem mondok semmit…); 1,5 Bar-ra fújt kerekek, ami azonban esélytelenné tette volna a mislenes autókat. Bár utálom a Ferrarit, valamilyen szinten megértem, h nem mentek bele a lassítós ötletbe, ami amúgy is nagy gyíkság volt… :-/ Végre nekik állt a zászló, persze, h nem mentek bele. Elindult a verseny, végignéztem. 6 autó versenye, sörös és vizes flakonok, üvegek, dobozok közt. A versenyzők, a nézők, a csapatok… A mislen és a Bridgestone… Mind-mind nagy vesztesei a napnak. Véleményem szerint azonban egy hatalmas (erkölcsi) vesztese van csak a botránynak: az FIA. Szerintem, ha engedtek volna a mislen kérésének, ha picit félretették volna a fenenagy szabályaikat, akkor nem állt volna elő ilyen kaotikus helyzet. Akkor nem lettek volna elégedetlenek a nézők, mert megkapták volna, amiért kifizették a hatalmas kest… A dobáló nézőkkel nem értek egyet, viszont az vesse rájuk az első követ, aki több tízezres jegyárat kifizetve nem vesztette volna el a fejét, hiszen a seggét törölhette volna ki a jeggyel, mert szart sem kapott a pénzéért cserébe… És persze, h nem gondolt mögé a dolognak, mikor a keze közül folyt ki a pénze. Hát… :-/ Mindenesetre ma is tanultam valamit: a világ nagyon szélsőséges. A kép az [origo]-ról származik
A háromeld 9-es dunaújvárosival elmentünk beiratkozni. Anyámnak jönnie kellett, Adri meg csak úgy eljött velünk. A könyvtárnál szálltunk le, tudtam az utat, próbaképp én vezettem a családot. : ) 15 perc alatt kényelmesen, feszített tempóval 10 perc az út-. A beiratkozás a 2. emeleten volt, hamar lezajlott. Az eddig látott leendő osztálytársaim rendesnek tűnnek, bár sok a plázacicus is. Összesen 3 fiú társam lesz… : ) Háremség! : D Hazafele a sorompó pont előttünk romlott el, így a busz egy kígyózó sor elejébe került (még szerencse, így hamar kijutottunk).
Terveim szerint megszerzem az Elasto Mania teljes verzióját, és beszállok a Magyar Ligába. : )) Nemzetközi és multiplayer versenyekbe nem avatkozom, mert nem vagyok megrögzött Elmás, viszont… A Magyar Liga, na az izgalmas lehet. : )) Martin kölcsönadta a ’Csapda A Legjobb Mérgek válogatás CD-ket, mert elkérte Dóriéktól. Mostanában ritkábban hallgattam TCS-t, talán újra rá is kapok? : D ”Alattam a föld van és fölöttem az ég De eljön az én időm ma még!” Nekiláttam a Majdnem másfél c. dalom hangszerelésének pontosításának. Írtam egy néhol egész frappáns szólót is bele.
Négyen unokatesók elraktároztuk ládákba és zsákokba a TSZ-től hozott 650 kg-nyi kukoricát. A végén Martint szekáltuk, mert hasznavehetetlennek minősült. Nem is. ; ))
Fru: Egyébként hogyhogy ilyen laza lettél mostanában? Alsógatya kinn... Én: Jaj, ez azért van, mert ez ilyen nadrág, mindig lecsúszik rólam. [és ez tényleg így van, viccet félretéve] Fru: Persze, én is ezt mondanám... De nekem tetszik. : )
Egy: Valami kiképzésen vettem részt, volt fegyverem, mindenem. Voltak kommandós társaim, kicsit a Kántersztrájkra hasonlított a dolog. Egyet leszedtem távcsővel, de a többiek csak álltak és néztek, h milyen hülye vagyok, ez csak egy próba. : ) Kettő: valami hihetetlen palotában voltam, kicsit Prince of Persia 2 beütéssel (ma minden álom a játékokhoz kötődik?). Egy számomra eléggé beszámíthatatlannak tűnő faszi volt a házigazda, kicsit féltem. Három: Na, ez volt a legparásabb… Davec, valaki (talán Gabica) meg én ültünk a tornacsarnokban, és néztük, ahogy az egyik lámpa szikrázik, egyre erősebben, aztán füstöl, majd füstölt még más is. Sötét volt már, csak az utcai lámpák égtek, aztán felkaptuk a gitárokat (amik nemtudom, hogyan kerültek oda), kirohantunk, és mivel Davec hátul futott, kicsit megégett abban a robbanásban, mellyel az egész épület szarrá porladt. :-/ Aztán felébredtem, és megnyugodtam.
Kicsit újra összefoglalom a publikusbélogba is azt, ami mostanában zajlott itt. Továbbra is irogatom a zenéim és a szövegeim, párosítgatom, ami sikerül, ami nem, azt meg hagyom pihenni. A játékunk, a Búsuló halad, mostanában egészen szépen. Az Elmában is nyomulok, már majdnem végigtoltam, amint értékelhető időeredményt produkálok, bejelentkezek a MEMO oldalra is. Jelenleg úgy áll a bál, h elképzelhető némi szűk magánéleti változás is, amiről (babonás parázásból) még nem sokat árulok el, de ha megtörténik, amire gondolok, akkor azt publikus bejegyzésbe (is) foglalom. Kicsit felmászok FTP-vel is a tárhelyre, pofozgatok egy-két dolgot, talán linkeket, ezt-azt. Vagy csak szétnézek, ahogy szoktam. ; )
Izé-. Ez csak azért van itt, mert véletlenül kétszer posztoltam egy bejegyzést, és lusta vagyok bemászni az adatbázisba, h kiszedjem ezt. Amúgy jól vagyok. : )
A végére értem Moldova György A pénz szaga c. riportkönyvének, mely a ’80-as évek kamionozásáról ír átfogóan. Rájöttem, h a rendszerváltás óta alig javult a magyar fuvarozás, az alapelv ugyanaz: úgy akarom, ahogy lesz! Mert úgysem úgy lesz, ahogy akarom… Talán a géppark kicsit modernebb lett, de a fejetlenség, az „oldd meg, Te vagy a sofőr!”, a fejesek hanyagsága azóta is töretlen. „Könnyű magának, szomszéd, maga kamionos!” – aki jól keres, de minden forintért duplán dolgozik meg.
Hírek a’ életemből: hajam hátul már olyan hosszú, h végülis copfba foghatnám. ; ) Elől is kezd visszanőni, aminek külön örülök. Ma lementünk focizni az MTH-ra, Milán, Martin és én. Martin azonban vmiért szar kedvében volt, és hazaindult (mindezt akkor, amikor már a teljes utat megtettük…). Milán visszahozta (szó szerint), de mivel hajthatatlan volt, vele mi is hazacaptattunk. :-/ Sokat halad a játék, amit csinálunk. Ez jó hír, teszek fel ide is egy képet, ha minden igaz: Holnap veszünk sátrat az Auchan-ben, én megtoldom egy hálózsákkal is. Így tud menni Adri madarásztáborba, kijutunk az EFOTT keddi napjára, és nyaralni is mehetünk valszeg, ötletesen kempingelni. Hogy ez utóbbi mikor és hogy, az nagyban múlik anyám szabadságán; mert egy könyvelő ugye azt nem veheti csak úgy ki.
Délelőtt főként játékot szerkesztettem, ma is aránylag jól munkálkodtam benne. Fél 11 felé szólt mama, h Milán a kerítés festését készíti elő, mi meg zenét hallgatunk, hogyan van ez. Csak ő épp azt nem tudta, h Milán természetéből eredően egy árva szót nem szólt, h megjött, mi meg nem hallottuk… Mindenesetre beálltam segíteni neki, aztán délben jött Sándor, h ebédeljünk meg, és folytassuk…Egy óra felé újra nekiláttunk, de háromeld 2-kor telefonált anya, h menjünk be a negyed 3-as busszal, mert megvesszük a sátrat. Odafele Somorai Krisztiánnal beszélgettem, volt osztálytárs, még hatodik után ment be Fehérvárra 6-os gimibe. Az iskoláról beszéltünk. Mire beértünk, egész hideg lett. Anyánk már várt minket, a 15-ös helyijárattal kimentünk az Auchen naaaagyáruházba. Az időnket jól beosztottuk, megtaláltuk a sátrat és nekem hálózsákot is, még egy szelet pizzát is ettem. Befele már esett az eső, a csuklós járaton velünk szemben a csuklóban egy kövér faszi állt, nagyban teremtette magának az amerika-fílinget, kólát tartott a bal kezében. Időnként meglötyögtette az italt, majd kortyolt belőle, és megállapította újabb lötyögtetéssel, h mennyit ivott belőle. A Piac térnél még elcsíptük a kecskemétit. Később futott még az esőben két cigánylány. -Merre megy? Sárosd felé? -Arra. – a sofőrön látszott, h le fogja koptatni őket. Csak az egyik, a fiatalabb lány jött fel. -Akkor két diákot kérek! -Igazolvány? -Azt nem hoztuk magunkkal. -Akkor leszállsz. A lány már sejthette, h elutasítja a sofőr, mert az igazolvány kérése után már meg is fordult. Lefelé valami cigány átkot mormolt, vagy csak káromkodott. Az úton hatalmas sugárban verte ki az első kerék a vizet az útról, a kisautók szinte a szélvédőjükre kapták a vízsugarat. Jánosmajor felé elaludtam. : )
Pontosan egy évvel ezelőtt indítottam útjára ezt a bélogot. Azóta szereztem némi rutint ebben, mert a kezdeti bejegyzések nagyon szarul sikerültek. : ) Mit is mondhatnék? Hosszú elemzést kéne írnom, h mi történt velem, de mivel "semmi sem változik, ugyanúgy marad örökre", ezért csak egyet mondhatok, ami biztos: unicum. És hogy szolgáljon is e bejegyzés valami hír értékkel, bejelentem, h fáradtan, álmosan 02:40-kor elmegyek zuhanyozni. Amúgy kaptam Adritól egy hajgumit, úgyhogy összefogva fogom hordani a hajam. Hadd nézzenek az emberek, ha zavarja őket!
Korán kezdtük a kerítés sikálását, kb. 10 órakor már jött is Milán. Rosszabb idő volt, mint tegnap. Én egész délelőtt, ha meg-megálltunk pihenni, a zenét baszogattam, h valami Junkies, vagy esetleg Audio CD-s ’Csapda eljusson oda előre, a fülünkig, de a hátsó szobából sehogy sem sikerült. Aztán a CD-lejátszót előre hoztam az első szobába, és úgy már valamit hallottunk a Tankológiából, de a szél és a zaj sokat elnyomott belőle így is. 1 órakor ebédidőt tartottunk, kajálás után a szabadban gitároztam. : ) Mikor Milán visszajött, már csak ímmel-ámmal ment a meló, sokat hülyéskedtünk. Kitaláltuk, h feladunk egy hirdetést, kiplakátoljuk, h vállalunk kerítésfestést. Jól aláígérünk mindenkinek, aztán keresünk egy kis pénzt. : )) A másik „találmányunk” a Zastava beindítása volt. Eredetileg az udvarunkban parkoló Skodából akartuk kivenni az aksit, Szél Laci bácsitól meg is kérdezte anyám telefonon (kérésünkre), és beleegyezett, viszont a Skoda 120L számunkra egy rejtély. Eleve alig találtuk meg a bal hátsó ajtóhoz rejtett motorfedél nyitókallantyút… :-/ : D Aztán az aksit nem találtuk, és elmentünk inkább benzinért. Közben Sándor hazahozta Martint, mire visszaértünk a naftával, már otthon várták Milánt. Ő vissza is futott hozzám, h menjek át, mert bár van három akadálya, h kimenjünk, mégis mindegyik megoldhatónak tűnik. Az első akadály, az aksi, volt a legcsekélyebb, csak kicsit kellett győzködni Sándort, h kivehessük egy Wartburgból. A második probléma, h két önerőből mozgóképtelen járművet (VW Transporter, Nissan terepjáró) ki kellett tolni a Zastava elől. A harmadik kérdéses pont… Sándor. : ) De ő győzködhető, csak okosan kell érvelni nála, mert cseles ember. : ) Kihívtuk Martint is, sikerült eltologatni jól az autókat, egy kövér, rendkívül humoros ember segített, rendes tag. : ) A kerekeket felnyomtuk kompresszorral, betöltöttük a benzint, és vártunk. 8 óra után már indultunk volna, mikor jött egy BMW… :-/ Később viszont tényleg kijutottunk. Sándor vitte ki az autót, Martin, Adri és én ültünk bent, Milán pedig a biciklit vitte, mert Sándornak még vissza kellett jönnie dolgozni (ezért volt kétes, h mehetünk-e). Volt minden… : ) A végére annyira belelendültünk, h bebasztuk 4.-be is, ami azért nem kis sebesség, kb. 70-80 km/h. Mindenkinek volt valami hibája; Milán és Martin nagyon jobbra vitte az autót, sebességváltáskor a váltót nézték; Martin és én túl nagy lendülettel indultunk; Milán túl kicsivel. Én induláskor túl lassan engedem fel az elején a kuplungot, Martin szinte csak kaparó kerékkel tud indulni, de nagyobb baj, h rettentő komolytalan, végigröhögi az utat, amikor vezet. Egoista, elfogult véleményem szerint nekem megy a legjobban az összképet tekintve a vezetés. Persze ebben biztos szerepet játszik, h apám megtanított teherautót vezetni. Annak idején úgy mentem komplett Ady-köröket, h megboldogult apám az anyósülésről adta az utasításokat, ha valami nem ment. És nem fulladtam le szinte soha, könnyebb volt vezetni a nyerges, kb. 14 tonnás Scaniát, mint a Zastavát. : )
A tegnapi és mai nap hasonlított egymásra. Délelőtt ugyanúgy kapartuk milánnal a kibaszott kerítést, délben ugyanúgy gitároztam a szabadban. Viszont én mentem ebédért, és találkoztam Kajossal, Tukánnal és a kisTukánnal (az öccsével), majd még velük együtt Rékával és Fruval. Rékával megbeszéltük, h megyünk szombaton újra az éjszakába, viszont figyelünk egymásra és nem rúgunk be. : )) Nagyon rendes volt, lehet, h amikor közösen bebasztunk, összecsiszolódtunk. Délután már festhettünk, az első szektorral készen vagyunk. Durván 3 és fél, 4 órás várakozás után kimehettünk a Zastavával. : )) Háháá! Vittünk négy elhasznált gumit, mármint abroncsot ; ), amit aztán ügyesen szlalompályának használtunk. Az első körön figyeltek minket, Tündi és Sándor. Amikor egyedül maradtunk, ráadásul Adri sem volt, bedurvultunk. ; )) Szűkre vettük a szlalomot, kaparó kerékkel indultunk, és már legalább 80 km/h-ig kihúzattuk a gépet. Egy alkalommal elmentünk az Y-fordulási pontunkon túl, kicsit gödrösebb, traktorjárta földút jött, ami a sárosdi útra vitt ki. (A falu kivezető szakasza ez, itt már javában döngetnek az osztrák vendégmunkások is.) Én vezettem, Milán fordult, majd megint én. Martin és Milán feldöntötte a gumibóláykat egy alkalommal, Martin kissé ráfutott, és megdobta az autót a gumi… Hát… : D :-/ Videóztunk a mobilon. : )) Csináltunk „rendőr-kanyarokat”, amikor visszaértünk, tehát a vásártér bejáratánál 1.-ben kanyarban fokozatosan növelt gázzal szinte kifaraltattuk a hátulját… : D Kegyetlenül zúztuk a járgányt, holnap (ha mehetünk) finomabbra kell venni a figurát…
A mai nap – úgy tűnik – az idő körül forog. Több értelemben is. Egyrészt pocsék, esős-saras időjárásunk van itt a Mezőföldön, de a Híradóból látom, h ez még szerencsés zuhé az Alpokaljához képest. :-/ Ennél sokkal jobb, h (mivel már megvannak az időeredményeim), újrapróbálkozok az Elma regisztrációval. Kíváncsiságból megnéztem a regisztrált játékosok időeredményeit, összeadtam a saját eredményeim, a végeredmény 1 óra 17 perc 49 másodperc, amiből azóta faragtam kb. fél percet. Ezzel az eredménnyel, ha sikerül 1 óra 17 perc 9 másodperc alá szorítanom az időm, a 255., ha nem sikerül, 256. leszek a MEMO ranglistán. : ) Nem túl jó, de ahhoz képest, h nemrég Elmázok csak, bőven nem rossz. Vagy izé… Felvettem és lemértem két dalom időtartamát; az első, a már korábban rögzített Aki játszik, ám kiegészítettem egy introval, és így vettem kazettára, dob- és basszusalappal, gépbe írt szólóval, akusztikus gitárral, énekkel. Ugyanilyen körülményekkel rögzítettem az Egy fecske nem csinál nyarat c. dalom is, a szólója kurvára tetszik, nagyon elfogulttá váltam megírása közben. : ) Az előző dal introval már 6:03, míg a ’fecske’ 4:33 hosszúságú. Háháá! : D
Ez a nap is úgy indult, mint az átlag. 8-kor kelés, bumeráng, emilcsekk, elma. 9 óra előtt nemsokkal azonban csörgött a telefon. Karcsi, apa volt munkatársa szólalt meg a kagylóban. -Most errefelé dolgozom, átmegyek a falun, ha gondolod, velem jöhetsz. Gondoltam. : ) Megegyeztünk abban, h felhívom anyámat, majd ha visszafelé elhagyja Jánosmajort, felhív, és megmondom, mehetek-e. Mehettem. : )) Fél 10 körül hívott is. Éreztem, h késésben vagyok, Jánosmajortól már alig 3-4 perc az út a Greiner épületéig (polgármesteri hivatal mellett), nekem készülődéssel együtt kb. 8 percre van szükségem az odaérésre, így futottam egy kicsit. Kicsit… Végig. : ) A kereszteződésben megláttam a kék Scania-t, majd a Greiner előtti placcon félreállt, és felszálltam a kamionba, újra. : ) Először furcsa volt, nagyon rég nem ültem teherautóban. Karcsival azonnal beszélgettünk az aktuális dolgainkról, hova megyek tovatanulni, mi a helyzet Adrival, anyuval, mamával; mit csinálgatok mostanság, stb., stb. Szabadegyháza előtt ő is mesélni kezdett. A tehergépkocsi-vezetők körében sajnos megszokott panaszkodást hallhattam tőle. 2003 óta csak romlott a helyzet: a rendőrök, a pacskerosok még többet baszogatják őket, a fizetés ugyanolyan, a meló, a fogszívás, a körömrágás, a stressz sem változott. Kínjában mosolyogva újságolta, h próbálkozott külföldön is. -Megérte? -Hát… Amennyivel többet kerestem, annyival több volt a rezsim is. Kint is kellett vennem ételt ugyanúgy, ráadásul ott drágább is minden. Aztán végül itt kötöttem ki újra, ebben a kis kék Scaniban. Perkátáig ki sem fogytunk a szóból, ott először szusszantunk a folyamatos beszédből csendbe lépve. Az adonyi út és a 62-es kereszteződésében újra megélénkültünk. -Az a baj, hogy már Zoli hozzáállása sem a régi. (Zoli a főnök, aki ezen túl rendkívül jó, emberi főnök) Ezeket az autókat már régen le kellett volna cserélni. A feketén (fekete Scania, apám volt autója, amit még én is vezettem) most esett szét a difizár, azzal is csak a baj van már. Két-három évvel ezelőtt, mikor behozták ezeket az autókat, jók voltak még, de megviseli ezeket is a napi 600 km, a hajtás, a súly. A jó állapotuk két év ilyen fokozott használat után a múlté. A munka is kevés, mint kiderült. -Mostanában mindenki több teherautót vesz egyszerre. Ismered az M. Ferit, nem? Na, most vett 3 MAN-t. Vagy van, aki vesz 10 autót egyszerre. Sok az autó… -…Kevés a munka. -Így van. Többek közt kell szétosztani az eddigi melókat is. Pár éve mentünk 800 km-eket naponta. Volt olyan, hogy elmentünk apáddal, és nap végére azt sem tudtam, az ország melyik részében vagyok. Ma, ha csinálunk egy napra 4-500 km-t, akkor az már jó napnak számít. Az adonyi út nagyon jó minőségű, mivel alig pár hónapja újra leaszfaltozták-. -Ezt is mi csináltuk. Az M6-os építésére járó autók tönkretették az utat. Időben még így is jobban járunk, mintha elmennénk Dunaújváros felé, ráadásul ott van sok rendőr. Meg a gázolaj szempontjából sem mindegy… Szóba került a túlsúly, ami ma is uralja a szakmát. -Régen a megengedett 27 helyett 35 tonnákat vitt mindenki. Max. 40-et. Ma még jobban túlvállalják magukat a sofőrök. Én már ezt sem szívesen hozom el (35 tonnára becslem a rakományunkat), hát még aki 45-47 tonnát pakoltat fel! Már ezzel is meg kell gondolni, ha fékezni kell, hogy mi merre hány méter. Hát még azzal! Azzal fékezni nem is lehet, csak lassítani. -Mi készteti akkor őket arra, hogy ekkora súlytöbbletet vállaljanak? Ennyivel több pénz ez? Megéri? -Nem tudom igazán. Nézd, ha a pacskeros megfog, így is, úgy is elúszik 400 000 forint. Ezzel ugrik a túlsúlyból származó havi plussz. Ha egy hónapban háromszor-négyszer elkapnak, szinte az éves bevételed dobhatod ki az ablakon. Krisztiánt is megfogták a napokban. Elértünk az M6-os építési területére. Nagy homokbuckák, feltúrt terep, sáros, poros, rongált út. -Tönkreteszik az utakat az autók, amik új utakat építenek. Így mindig van munkánk, ez amolyan körforgás. – fejtette ki Karesz. -Csak az a kérdés, megéri-e. -Majd úgyis mindenki felmegy a sztrádára, és ezek az utak el lesznek hanyagolva. Ha már nagyon súlyos helyzet alakul ki, felújítják ezeket is majd, de addigra megint elpatkol pár ember rajtuk… - mondta lemondóan, kritizálva. Kár, h igaza van… Adonyon lassan mentünk át, Karcsi visszafelé elmagyarázta, miért. Az egyik kereszteződésben megláttunk egy rendőrautót, vagy 3-4 rendőrrel. Megpróbáltunk észrevétlenül átsurranni a kereszteződésen. Karcsi még az „átlopakodás” után is kémlelte a visszapillantót. -Akkor lesz még szerencsénk, ha ezek utánunk jönnek túlsúly miatt. – jegyezte meg ironikusan. Higgadt, jófej srác, még ha keserű szájízzel beszél is a szakma szomorú helyzetéről. Valódi szerencsénk volt; nem jöttek a nyomunkban-. A 6-os útra értünk. Egy utánfutós, telepakolt lada és nem idén barnult gazdái vesztegeltek az út szélén, valószínűleg defektjük volt a „póton”. -Nem bírta a 10 tonnát a ’futó? – mosolygott Karcsi. – Ebből még akkora baleset lesz, hogy ihaj. Nem sokkal később beértünk a célnak számító Iváncsa területére. Karcsi rutinosan szelte az utcákat, míg a billentés helyére navigált. Egy hatalmas sóderkupacon 3 gyerek állt/ült, néztek minket bárgyún. Karcsira hosszú tolatási manőver várt, az út kicsi ahhoz, h a borítás előtt megforduljunk. Hozzászokhatott már, gyorsan és ügyesen hátratolatott. Egyszer egy Renault kisautó bukkant fel mögöttünk. Kivárt, de látta, h ezúttal neki kell lehúzódnia a fűre. Karcsit láthatóan bosszantotta az úrvezető értetlensége, a maga nyugodt stílusában vezette le érveit nekem. -Ezek csak azt látják, hogy jön egy nagy autó, le kell húzódniuk, poros lesz a szép, új autójuk. Elvárnák tőlünk, hogy mi menjünk le, de abba már nem gondolnak bele, hogy onnan mi ki nem jönnénk, beragadnánk, az isten tudja, ki rángatna ki minket a fűből. -Központilag jobban kéne ismertetni velük a teherautóval járó „szabályokat”. -Igen. Én biztosan elküldeném őket is pályaalkalmassági vizsgára x évente, ahogy nekünk is kötelező menni. Pszichológia vizsgálat, vezetéselméleti teszt, satöbbi. A billentés gyorsan lezajlott, bár Karcsinak lapátolnia is kellett, ráadásul a kesztyűjét elhagyta. Visszafele már gyorsabban szállt a járgány. A 6-os útra visszatérve egy traktor bukkant fel a láthatáron. Karcsi jobb oldalra mutatott, ahol egy, a traktoroknak, bicikliseknek, lovaskocsisoknak felhajtást tiltó tábla állt. -A rendőr őt is megbüntethetné, neki is kellett tanulnia a KRESZ-t. -Szerintem a tábla amúgy is elég egyértelmű lenne. Adonyban megfigyeltem egy kék kocsmát, különös volt. Karcsi mutatta az út széli repedezéseket, amik rázták is a gépkocsit. Elmagyarázta, h láthatóan nagy a bejövő forgalom, talán a Révész Transz autói közlekednek ekkora számban erre. A 20-as tábla után ismét magyarázatot közölt: -Kint van a 20-as tábla, megyek 30-cal, a helyiek így is szúrós szemmel néznek rám. Mögöttem két autó, ők is a pokolba küldenek, hogy lassan megyek. Melyik a jobb, ha a helyiekkel rúgom össze a port (akik már így is megvetnek), vagy ha a mögöttem haladókkal tolok ki. -Kutyaszorító. -Hát igen. Nem lehet minden szempontnak egyaránt megfelelni. Az Adony végét jelző tábla után Karcsi a gázra lépett, h kedvezzen az úrvezetőknek. Az egyik elhajtott mellettünk. -Megpróbálok a kettő között haladni. Hamar kiértünk a 62-es útra. A mezőgazdaság helyzetéről beszéltünk, helyi viszonylatokra vetítve. A seregélyesi TSZ csődje is szóba került. Perkátát elhagyva megfigyeltem Karcsi különös szokását, hogy minden jelentősebb kamionosnak (kivéve tehát a 7,5 tonnás kicsiket) int. Kivétel nélkül visszaintettek mind – összetartás is szorult beléjük. CB-rádión felvesszük a kapcsolatot egy Attila nevezetű Volvo-sofőrrel. Számozott jármű, tehát az M6-os építésre viszi a követ. -Perkátáig jóság van. – tájékoztatta Karcsi. Szabadegyháza felé Karcsi szóba hozta az erősebbik nem gyengéjét, a gyengébbik nemet, melynek erőssége az erősebbik nem bolondítása. : ) -Na és van barátnőd, vagy valami alakul…? -Háát… Karcsi mosolygott. -Ne is legyen, inkább még tanulj. Ezt most komolyan mondom. Ha lesz barátnőd, rájössz, hogy megbolondítja az életed teljesen. Szavaiból kivettem, h jelenleg ő is facér, amit talán nem is bán. A csajok kibeszélésének egy váratlan közúti helyzet, a „szeszházai” vasúti kereszteződés piros jelzése vetett véget. Karcsi úgy állt meg, h még figyelmeztetett is a kapaszkodásra. Beszarás. Pedig én már nem is láttam a piros jelzést, annyira az utolsó pillanatban jött. (a vonat messze-messze volt még, tehát tovább is mehettünk volna, mint egy úrvezető, de a tehergépkocsi-vezető nem adja a limitet. : ) Hát!) Karesz nem szereti a vonatokat, félelmetesnek tartja őket. Szóba került apám testvérének halálos vonatbalesete, ami bár nagyon régi eset, még nem is éltem, mégis hallottam róla én is. Karesz apám végzetes balesetét is szóba hozta. (Nem bántott meg ezzel.) Láthatóan tart attól a levegőben lebegő valamitől Karcsi, ami kirandomizálja, ki lesz a következő áldozat. Úgy tűnt nekem, h a kollegai összetartás ellentmondásba kerül azzal, h menni márpedig akkor is muszáj, ha az ember csak az elvesztett társára bír gondolni. Úgy látom, Karcsi nem egy ilyen eseten van már túl, pontosabban: még nincs rajta túl. És nem is lesz, ahogy igazán 100%-osan senki. Érdekes szakma a kamionozás, egyfajta játék a tűzzel. Aki megégeti magát, azon nem tudnak segíteni, még ha legszívesebben tűzbe is tennék egymásért kezüket. Hogy témát váltsak, és ne legyünk túl borongósak, elmeséltem egy májfaállításról szóló történetet, a két évvel ezelőttit. Láthatóan Karcsi még a vonatfékezés hatása alatt volt. Már én is éreztem, mikor átfut az emberen az, h akár ebben a helyzetben is meghalhatott volna, nem sokon múlott. És ő, aki ezt naponta eljátssza (régi megfigyelésem, h napi egy húzósabb helyzet kivétel nélkül akad), számolja a napokat, a vészhelyzeteket, h még mennyit bír el, még meddig lesz Fortuna kegyeltje. Szerintem minden túlsúly, rendőri szívatás, stb. helyett ez a legkeményebb stresszokozó ebben a szakmában. ”Hány kör lehet hátra még?”. Persze én, aki csak ritka alkalmakkor kell, h átéljek ilyen szituációkat, könnyebben viselem el mindezt. De hát ez abszolút érthető is. Seregélyesre érve visszatért Karcsi is a régi kerékvágásba. Meséltem neki kicsit a törzshelyekről, a helyi mozgalmakról, a falu életéről. Fehérvárra meglepően hamar beértünk. Aránylag szótlanul figyeltünk, míg Karcsi mesélt kicsit Angiláról. -Azt vártam, hogy nagyobb dobbanás lesz. Az egész tiszta kelet, komolyan. Téglából gyárépületek, de a lakóházak is ilyenek. Lehangoló az egész. Nem laknék kint, az biztos. Hollandiáról pozitív véleménye van. Aztán a 8-as elkerülőn egyre beljebb értünk. Karcsi minden forgalmi helyzethez idomult, viszont megjegyzései továbbra is fanyarok. A kedvünk ettől függetlenül emeltebb, mert olyan ritkán futunk így össze, h ezt semmi nem ronthatja el. : ) Háháá! Befutottunk a rakodás helyszínére, egy betonkeverő udvarára. Épp egy mixer állt a rakodótartály töltőcsöve alatt, Karcsi elkerül hátra, beáll a megfelelő helyre, közben kommentárja tradícióbontóan elmaradt köszönését a mixer sofőrje iránt. -Ennek nem köszönünk, ez tegnap sem volt képes visszainteni. Fél 12. Karcsi szerint időben jól álltunk (ekkor még). Az viszont bosszantotta, h ketten is előttünk voltak; az egyiket épp töltötték, a másiknak még a sofőrjét sem láttuk, csak a parkoló Merci mixert. (Mint kiderült, kávézni volt a fószer) Karesz számolni kezd, a műszerfalba épített órán mutatta tervét. Ha minden jól ment volna, kettő órára otthon lett volna. Kb. fél órás csúszást jelentett a tervhez képset az előttünk sorban álló két autó. Tulajdonképpen háromnegyed óra múlva tudtunk elindulni, megpakoltan. Az idő gyorsan szállhatott, mert nem tartottam ilyen hosszúnak a várakozási időt. A forgalomba visszatérve Karcsi elemezgette a lámpáknál feltorlódott autósok vezetői képességét. Az előttünk álló olasz nő például rendszeresen olvasni kezdett a piros alatt, és mindig „rá kellett szólni”, h induljon el. Az egykori Globe Motors kereszteződésénél (7-es út - 8-as elkerülő keresztezi egymást) pirosat fogtunk. -Nincs meg a lendület, innentől végig pirosunk lesz. – jósolta. Majdnem igaza is lett, a következő két lámpát ugyan éppen elkaptunk, de az azutáni kettőt nem. Ráadásul az egyik meg lett volna, de feltartotta a sort egy seatos hölgy. -A belső sávban szötymörög 40-nel, feltart mindenkit, ő még átsurran sárgán, de mi már beragadunk a lámpánál, mi szívunk helyette. Seregélyes felé semmi érdembeli nem történt. Megegyeztünk, h ilyen utazásokat máskor is megejtünk, ha lesz rá megfelelő alkalom. A Greinertől kicsit errébb, a ’megállni tilos’ táblánál gyorsan kiszálltam. : ) Most mit lehet mondani? Fantasztikus volt. : )
19-én reggel hajnalban keltünk, h elérjük a 6 óra 40-es seregélyesi buszt. Sikerült. : ) Fehérváron az 5-ös állásról induló 7:30 körüli sukorói buszra szálltunk, Sukorón megváltottuk a jegyünket Velencére (a sofőr így mondta, de hogy miért…?). A buszmegállóból elindultunk vissza, mert arra láttam hátizsákos fiatalokat. EFOTT tábla híján az északi strand felé mentünk. Eltévedve hittem magunkat, ezért felhívtam az info-linet, de foglalt volt, anyám meg nem tudott segíteni, fel is húzott rendesen. Végül csak megtaláltuk a helyszínt, ami a VVV volt (nem ValóVilágVilla, hanem Velencei Vízi Vár). Jegyért kajtattunk, de még a security-s fazonok sem tudtak elirányítani minket jó helyre. Letelepültünk hát a tömeghez közel, a bejáratnál. 9 óra felé lehetett mindez. Egyszer aztán megláttam egy szőke, hosszú hajú, szemüveges, telefonáló srácot. Odaléptem hozzá: -Égel Ákos? -Igen, miért… Á, heló, Pimas! Áki elment, megnézte, miért rohantak sokan két kék mobilirodához. Kiderült, h ott lesz majd karszalagosztás és jegyárusítás is. De arra még várni kellett… Megjött Naftz Ádám és Stadler. Megismerkedtünk. Találkoztam Lovival és egy haverjával is. 10 óra felé megnyílt a pénztár. Agyatlan szervezésnek hála a bérlettel, vagy előre vett napijeggyel rendelkezők is ott kaptak karszalagot, ahol mi, jegynélküliek. Így a két tábor egymást tartotta fel. A sorban állás alatt beszélgettünk egy csajjal. 11 után leültünk a bejárathoz a cuccokkal. Már sokan vártak itt. A nép gyűlt, de a kapukat színpadépítés miatt nem nyitották meg… Kábé 2 és fél óra várakozás után engedték be az első embert… A várakozás alatt önkéntes hangulatfelelősök (többnyire részegek) szórakoztatták szűk környezetüket. A legemlékezetesebb a szalmakalapos sörfogyasztó fószer volt. Olyan klasszikusokat talált ki, mint „minden rendezőőő buzi! Mindenrendezőőő buzi! Minden-minden-mindeeeen… minden rendezőőő buzi!” (melynek több versszaka keletkezett: elfogyott a pálinka…, stb.), „Engedjetek be!”, vagy a „rátok gyújtjuk a kócerájt!” Hihetetlen mennyiségű mondóka készült el a várakozás alatt. A kapunyitás 13:25 körül történt meg, egész gyorsan, 2 óra 1 percre beértem én is. (Adri kicsit korábban) A sátorállításra megint várni kellett bő egy órát, a színpadépítés miatt. Ekkor vettem palacsintát, nesztít, és beszéltem Turával Áki telefonján (nem sokat értettem Turából…) A sátrat Ákiék környékére vertük fel. A délutáni koncertekből az Ankou volt kiemelhető. Nagyon dinamikus, hiteles zenét játszanak. Kissé grunge-os, de nagyon jó. Fél 7 – Junkies: Az első sorba álltam be, időben, biztos helyet foglalva magamnak. Adri hátrébb maradt. A beállás alatt Barbaró kijött a színpadra és belőtte a cuccát, látható volt, h hangolt, és kötötte be a kábeleket. Bonyhádi is jelen volt, a dobcuccot állítgatta. Riki utolsóként jelent meg. Szekeres egyszerű, fekete pólót és farmert, napszemüveget viselt. Riki haja szőke és fekete volt, fekete „rapfarmert” hordott, amin csodálkoztam kissé. Piros alsónadrágját direkt láthatóvá tette, a lányok örömére. Valaki megjegyezte mellettem: „hátulról tiszta lány…”. Bonyhádiból csak a fejét lehetett látni, punk, színgazdag haja volt, és szakálla. Nem állt neki jól egyik sem. ; ) Barbaró napszemüvegben, befont, oldalt levágott, hátradobott hajjal (ahogy szokta) állt ki. Fekete „hálós” trikót viselt, látni lehetett a testére tetovált jelképeket: biliárd golyó, francia kártya, stb. Az első szám, az Amszterdami kávé felhangzásakor talán egyedül én örjöngtem, de később mindenki belejött. Mellettem két csaj volt, az egyik (baloldali) irogatott valamit időnként, a másik velem ugrált és csápolt. : )) Már a harmadik dal után kikészültem, de valahogy végignyomtam a koncertet. Üvöltöttem, mint az állatok. : )) Baszottul jó volt. Kész, leírhatatlan. Eljátszott dalok (aránylag sorrendben): -Amszerdami kávé -Állj mellém! -Üzenet a föld alól -Mese -Tovább -Maszk -Ennyi kell -Vesztettél -Hókuszpókusz -Szabad a pálya -Gyere velem a mélybe (új dal, a címet nem értettem tisztán, Adri mondta) -Félbe tépve -Élni tudni kell -Minden álmom Ráadás: -Alkohol -Viszlát Talán mondanom sem kell, mit váltott ki belőlem a Minden álmom… A sírás határán ordítottam végig, és Dalmára gondoltam közben-. Ennek ellenére beszarás jó koncertet adtk Junkiesék. : ) Hihetetlen. Az új lemez Szép új világ címmel szeptember 22-én jelenik meg, Szekeres szerint. : ) Alvin alatt pihentem, már fájt a gyomrom (meg mert nem ismerem őket ; )) Kétszer szarnom is kellett. Tankékat már lusta vagyok leírni. Nagyon fáradt voltam, visszafogottan nyomtam végig a koncertet. Adri élvezte nagyon, nekem meg fájt a szívem, h nincs erőm beállni pogózni. : ) Ők is játszottak egy újat: A nevem rock. Van benne egy ilyesféle versszak (Lukács még mindig jó szövegeket ír): Jönnek-mennek holnapok Jó napot! Veszem a kalapot ??? megyek Folyók-hegyek Mindegy, csak jó helyen legyek
Délelőtt dolgoztam. Szar volt, de nem érdekel túlzottan az egész. Van 3000 Ft-om már, a többi meg… : ) Festenünk is kellett Milánnal a kerítést. (Ezt megmondtam…) Adri viszont ki akart menni Elzába a madarásztáborba újra. -Miért nem viszitek ki Zastavával? – viccelődött anyám. Milánnal nem szaroztunk sokat, elővettük a térképet, bejelöltük a lehetséges útvonalat, majd elindultunk biciklivel felfedezni az utat. Az eső elkezdett esni. 4 óra volt. Az MTH épülete mellett fekvő sáros földúton tekertünk, túl a kanálison. Az eleje neccesnek tűnt, de egy útkereszteződésnél láttuk igazán, h ott baj lehet. A túl nagy sár veszélyesnek látszott. A kanálison túl tettünk egy felesleges kerülőt, a térkép hibájából. Az utat megtaláltuk, de (mivel nem akartunk visszamenni a hídig) a kanálison ugrottunk át, sőt a bicajokat is így adtuk át egymásnak. : ))) A TSZ-t hátulról kerültük meg, egy erdős szakaszba érve. A sár itt is jelentős volt. Egy őz szaladt el előttünk, kissé megijedtem tőle. A TSZ mellé értünk ki így, ahol nyílegyenesen átkeltünk a 62-esen, majd Szőlőhegy felé mentünk egy földúton. Itt újra eltévedtünk. Lusták voltunk visszatekerni a helyes elágazáshoz, így a vasútra másztunk fel rövidítésül. (Fontos megjegyezni két dolgot: itt hibát követtünk el, mert nem csekkoltunk le egy útszakaszt, így nem bizonyosodtunk meg járhat(atlan)ságáról; másrészt a vasútra télleg szinte mászni kellett, meredeksége miatt.) Ekkor döntöttünk úgy, h a további utat teljes ellenőrizetlenséggel (micsoda szó…) tesszük meg, ha eljutunk odáig az autóval (nem jutottunk ; ) ) Sándort kicsit fűzni kellett, de belement nagynehezen az ötletünkbe, és kivitt minket. Indulásunkkor épp jöttek hozzá autót szervizelni. A srác nyugodt volt, megvárta, míg Sanyi kivitt minket. Észrevett azonban valamit… -Így akarsz kimenni? – kérdezte Sanyitól. -Lapos a bal első? -A felnin mész… Sándort bosszantotta a figyelmetlenségünk. Stílushűen cseszett le minket: -Na, értitek, szóval ezzel az erővel már be is kaphatnátok… Egy órát bent ültök, de nem, le nem ellenőriznétek az autót… -Nem is volt egy óra… 6-kor jutottunk ki az MTH mellé. -De Ti fogtok traktor hívni, ha elakadtok… - búcsúzott Sándor. Vannak még próféták. ; ) Én ültem a volánhoz. A Zastava hátsó ülésének és csomagtartójának jó részét Adri biciklije foglalta el, ami mellett Adri kuporgott. Biztos, ami biztos alapon vittük, mert Adrinak hasznára válhatott volna Elzában. A necces földúti kereszteződésig simán elvezettem, csak kicsit csúszkált a gép. A sártengeren is átjutottam egy nagy gázzal, de nem vettük észre, h a kiszemelt helyett (ami jobbra lett volna) egy járhatatlan útra tévedtünk. A Zastava felült egy ducra. Az első (cseppet sem mellesleg hajtott) kerekek nem értek le a földre, így… Elakadtunk. A magunkkal vitt deszkák aláásása sem segített. A benzin elfogyott, tekerhettem érte a kútra… : )) Akárhogy gyötrődtünk, sem előre, sem hátra, sem tolva, sem emelővel támasztva nem mozdult semerre sem… A közelben dolgozott egy kombájn, odamentünk hozzá, de nem tudott segíteni, mennie kellett haza. Tanácsára megkérdeztük a szélső ház traktorosát, az MTH „szomszédját”, de traktorja működő képtelen volt. Már lassan egy órája vesztegeltünk, mikor megláttunk egy lovaskocsit jönni a híd felől (szemből tehát). A bácsi segítőkész volt. -Elnézést, jónapot, nem tudna segíteni nekünk? Elakadtunk az autóval. A faszi gondolkodott. -Hát… Hátulról meghúzhatom. Sikerült, a lovaskocsival kiszedte a vasat… Megköszöntük. -Megtudhatnám a nevét? – kérdeztem. -Újfalusi… Miért? -Hát, csak kíváncsiságból. (nem árultam el neki, h veszek neki hálám jeléül mástnem egy doboz cigit, mivel láttam, h dohányzik) -Ti Kaszás gyerekek vagytok, igaz? Helyeseltünk, és elbúcsúztunk. A sáros füvön csúszkált a gép, teljesen átmentem rallyba… x DD A híd után nyugalom volt, okosan kanyarogtunk a sár és fű közti köztes úton. A TSZ mögé értünk, ez egy nagyon szép kanyarral induló erdős szakasz, tele sárral. Akkora rallyt nyomtam le… : ) Hihetetlen öröm így vezetni. : )) : D Háháá! Kiértünk a TSZ mellé/elé. A 62-es keresztezésénél Milán kiszállt és leellenőrizte, jön-e valami. Mivel nem jött, gond nélkül átjutottunk. A következő útszakasz egyenes és száraz volt. Videóztunk a mobillal. Az ismeretlen útra térve azonban újra rallys csúszkálásba kezdett a Zastava, majd egy nagy sártócsában ismét elakadtunk. Ismét bevetettünk mindent, Adri és Milán nyakig sáros lett, de teljesen hiábavaló volt minden. : ) Beszarás… És már fél 8 felé jártunk. Bementem a faluba, Kajosékhoz. Adri biciklijén süvítettem. A kukoricás mellett vezetett az út, egy kutya ugatott rám és majdnem üldözőbe is vett. Féltem. Nagy dög volt. Már kezdtem megnyugodni, de szemből egy lovat láttam meg. Nem hittem a szememnek. Kiderült, h egy lógazda faszi lakik a szőlőhegyi Fő utca szélén. Hát. Elmentem mellette, de közben szartam rendesen. ; ) Kajos anyuja irányított el Kajoshoz, aki az apjával segített valami szomszédnak. Már indultunk volna, mikor Adri hívott, h Milán megoldja a helyzetet, már félig kinn van. -Biztos? -Biztos. Kajos apja megnyugtatott, h hívhatom nyugodtan, ha baj lenne. A lóval megint meggyűlt a bajom, de találkoztam a gazdával, aki bíztatott: szelíd ló ez! Sikerült gond nélkül elmennem mellette, a kutya meg már el is tűnt. A kocsi hűtővize felforrt, a gumik (akárcsak az MTH-nál) szarrá égtek. Az ujjlenyomatunk megmaradt a frissen koptatott jobb elsőn… A gép nem mozdult, pedig durván 10 centin múlott minden… : ) Kajosék segítettek, hívásom után jöttek is. Vízért visszamentek, ekkor már bőven 8-nál jártunk. Kajos apja megtolta az autót, Milán pedig a volánnál ülve segítette ki a kocsit a sárból. Innen már csak haza kellett érni. Milán vadállatként jött végig az úton. Ezt leírni nem lehet, akkorákat reccsent/roppant/kattant az autó, h szó szerint azt hittem, kettétörik. 5 perc alatt be is értünk az MTH-ig, ahol Milán újabb megpróbáltatásoknak vetette alá a Zastavát… Aki nem próbálta, nem hiszi el, mekkora élmény és mekkora parázás az egész… : ))) Hatása alatt vagyok még. A slusszpoén az volt, amikor kiértünk az MTH mellé, a Sárosdra vezető forgalmasabb úthoz. Milán apjára vártunk. Láttuk, h elhúz előttünk egy fehér Zastava, márkatárs, jókedvünkben intettem nekik. Pár perccel később visszafele jöttek, megálltak. Cigányok voltak… x DDD Ekkora ballépést! Persze meg akarták venni a vasat, kihívtak minket versenyre is, de elutasítottuk őket. Rámenősek voltak, de rendesek is, már amennyire ez ebben a fajban megvan… ; ) Végülis gond nélkül leléptek. Ezt a kalandot nem lehet jól megfogalmazni, összefoglalni… Ezt látni kellett volna. Az a szenvedés, amit lenyomtunk a hazajutásért, az maga volt az örökké valóság. Itt lehetne mondani közhelyeket, harc az elemekkel, vért izzadás, stb. De egy tuti: két tanulságom van mára: Mindent lehet, csak akarni kell. Vannak még jó, segítőkész emberek.
Mivel az EFOTT-ról szóló bejegyzésem nem nyert publikusságot, külön (és késve) írom le, amit nem is tudom, hogyan felejthettem el… Kezet fogtam Riki Chruch-csel, a Junkies basszusgitárosával! : ) A Tankoncertre igyekezett, de én megláttam… ; ) Gratuláltam neki a koncerthez, és kezet fogtam vele. Köszönte, illedelmes volt, pedig látszott, h nagyon siet. Nem is állt le különösebben dumálni, de akkor is jó volt találkozni egy ilyen híres emberrel. (hazai viszonylatban) Megjegyzem, jó másfél, két fejjel magasabb nálam. : )
Milánnal 6 órakor indultunk el, h kiutazásom alatt felmérjük a Zastava igazi megmérettetésének akadályozó tényezőit. Éppen ezért az MTH felé mentünk. Itt rátaláltunk egy járhatóbb útra. Tapasztalataink alapján a járgánynak ügyeskezű vezetés mellett csak az út egyik, sűrű erdőn átvezető szakasza okozhat gondot. Alapos felkészüléssel és eszközökkel (tehát lapáttal, pallókkal, zsáknyi kaviccsal, stb.) kivitelezhető lesz a túra. (kérdéses azonban, h mennyire vagyunk ügyes vezetők, és mekkora a helyzetmegoldó-képességünk) Kiérkezésemkor Adri szendvicset majszolt, de én lenyúltam a felét. ; )) Hamarosan tábortüzet raktak, aminél én gitároztam… volna, ha fejből vágtam volna azon dalokat, melyeket Fenyvesi táborvezető úr sorolt. Láthatóan bosszantotta, h ily felkészületlenül érkeztem közéjük. Két-három ’csapda-dal után körbejárt egy boros üveg, amiből Adri is húzott. Yeah! Ha a tesóm, akkor én is…-alapon kortyoltam a borból. Jó volt, bár amúgy utálom a borokat. Fenyvesi végül előrukkolt a dalgyűjteményes füzettel, csak azt nem tudom, addig mire várt… Pff. :-/ Így persze jobban mentek a dalok, és végül egész sokat énekeltek a népek. Az éjszaka hideg volt, pláne hálózsák nélkül… A vékony takaróval egészen 3-ig próbálkoztam, majd magamra tettem a gitáromat, tokjában. Úgy már nem fáztam. : ) 5 órakor csörgött Adri telója, megbeszéltem vele, h a hálózsákját tárjuk szét takaróvá, s így már nem fáztam. Fél 8 felé Adri már nem volt a sátorban, így az egész hálózsákot én birtokolhattam. : ) Hehe.
Délelőtt a szokásos festéssel töltöttem az időt, Milán kicsit később kelt, ám tdkp annyi baj legyen. Mama beverte a fejét a hűtő sarkába, és vérzett is kicsit a feje. Először eléggé megijedtem, de kiderült, h nincs komolyabb okom erre. A délutáni Zastava-utat terveztük. Az eredeti, 14 órai indulás Sándor pesti útja miatt 18 órára tolódott, minimum. Milánnal ettől függetlenül nem estünk kétségbe, így ugyanis alaposan előkészíthettük a túrát. A festés végeztével neki is láttunk a tervezésnek. A székhelyünk innentől Milánék háza és udvara volt. Kezdésnek közös döntés alapján kiválasztottuk a megfelelően hűvös pincét, ahol írásra volt lehetőség. Hamar összeszedtük egy listába a szükséges eszközök és teendők sorát. Kis pihenés után ezek előteremtését/végrehajtását tűztük ki célul. Ha jól emlékszem, legelső feladatunk a Zastava előrehozatala volt. A műhely épülete mellett parkolt, két autó állta útját; egy Octavia és egy régebbi Peugeout. Az Octavia kulcsát Milán egy rafinált rejtekhelyről elővarázsolta, így már „csak” el kellett tolni a megfelelő helyre. Az autó kívül-belül forró volt. Könnyen gördíthettük odébb, szinte egyedül Milán tolta. Nekem kormányoznom kellett volna, viszont hamar rájöttem, h a slusszkulcs hiánya miatt bekattant a kormányzár. Kiszálltam. A kocsi felgyorsult, ahogy az események is, a végén, már alig bírtuk megtartani a milliós értékű járgányt. ; ) Kemény helyzet volt. A Peugeout elgurítása simábban ment. A Zastavát is tolni akartuk, de ez nehéznek bizonyult, így maradt a tolatás. Rám jutott a szerep, tetszett, h milyen könnyedén kiálltam a Zastival a helyéről. A legutóbbi út során is észleltem már, h az átlagnál nehezebb feladatok megedzettek minket annyira, h gond (és komolyabb odafigyelés) nélkül tudjunk előre/hátra állni, indulni, „centizni” az autóval. Az eszközöket a pincébe hordtuk össze. Lapátok, vizes palackok (összesen 7,5 liter, csak a Zastavának, plusz magunknak 2 liter), zsák (amibe indulás előtt kavicsot töltöttünk), vontatókötél (nagy haszna lett aztán ; ) ), emelő, toll, ceruza, papír, fogó és franciakulcsok. A teendőket is elvégeztük sorban: nyomás-, olaj- és vízellenőrzés, ablaktisztítás (mókás volt ; ) A slaggal pacsáltam össze-vissza), motor csekkolása. Később hazamentem vízért, mobilért, rövidnadrágért. Mire visszaértem, az Octavia tulaja is ott volt. Ki kellett állni a Zastavával, amit Milán előre hozott a műhelytől. Simán levágtam a rövid manővereket. Hiába, no. Megtanultuk vezetni az autót. : ) (lekopogom) Elmentünk benzinért. Jani volt a kúton. 1500 Ft-ból vettünk 95-öst. Ki lehetne számolni, mennyit kaptunk érte. 5 liternél többet. Visszafelé, ahogy fordultam be Milánékhoz a közbe, leesett a Kék csodáról a lánc. Nem értettem, miért ér a bal térdem a földre, miért van az állam az ’U’-alakú kormány alján. A következő pillanatban már a jobb oldalára dőlt biciklin feküdtem, bal kezem a villa és a kerék közé szorult, bal térdemen vágás volt, vérzett a seb. Cifra káromkodásba kezdtem, Milán pedig rohant vissza segíteni. A kinti csapnál lemostam a sebet, aztán Milánnal lekezeltük faszán, még gézt is tettünk rá. A kocsiban ülve vártuk, h jöjjön Sándor. Az esésem után valahogy szóba került, h ezek a balesetek (mama feje, az én térdem) nem a legjobb előjelei az útnak. Innentől már mindenben ezt láttam. : ) Milánt már kezdtem őrületbe kergetni. Fél hétkor megelégeltük a várakozást, és Milán felhívta apját. Mint kiderült, Sándor félreérthetett valamit, mert Tündivel az IKEA-ban sétálgattak, és egyáltalán nem siettek haza. Szerencsére Sándor esze gyorsan forgott, és Pétert mozgósította, h kimehessünk.
Odafele megint én vezettem. Milán az anyósülésről segített. Vezetésem során végig két hibával dolgoztam (nem nagy, de javítandó dolgok): túl lassan mentem, és már-már görcsösen kerültem az utat (nem azért, mert debil lennék, hanem mert attól tartottam, h a kivájt úton tarott kerekek miatt leül az alja). Az út minősége tényleg sokat javult legutóbbi kalandunk óta. A fű ugyan néha rallys körülményeket állított elő, de ez inkább pozitívum, mint negatívum – nekünk. : ) A szárítóüzem melletti útról a pocsolyák java teljesen felszáradt. Ennek ellenére néha rázósabban küzdöttem át a gépet a gödrökön. A szárító bejáratánál egy traktort kellett beengednünk az üzemhez, ez némi tolatást vont maga után. A 62-es keresztezésével sem volt gondunk. A Szőlőhegyre vezető úton már kettesbe is átváltottam. (igaz, ezt talán egyszer már a szárító előtt is megtettem) Ahol a legutóbb csúnyán elakadtunk, ott most egy előre lecsekkolt kerülővel simán eljutottunk a hídig. Előtte megálltunk, megnéztük magunknak az utat, és a kevés hely ellenére is faszán rátettem az ívre az autót. Itt egy kicsit le kellett térnünk az útról, mert az járhatatlan volt, így a mezőn vágtattunk keresztül. A vége már rázkódós volt. : ) A Gróf-temetőnél sem volt komolyabb gond, Milán navigálását és az én elképzelésemet ötvözve gond nélkül jutottunk el a vasúti kereszteződésig. Itt a 62-esnél alkalmazott módszerrel keltünk át. Kisebb-nagyobb rázkódással jutottunk el a balkanyarunkig, ami a kukoricatáblák közé vezetett be minket – tele sárral. A kanyar előtt megálltunk, és ismét megnéztük, mit kell tennünk. Az eddigiekkel ellentétben azonban ezt egy az egyben leszartam, és inkább ösztönből mentem. Szerencsére sikeresen keresztülcsörtettünk a dagonyán. Itt még nem ért véget a megoldandó feladatok sora: traktorok dolgoztak a földeken, és volt, akinek kint kellett állnia (és várnia) az úton, az útunkon. Beszéltünk a traktorosokkal, mosolyogva közölték, h elférünk mi a tarlón is… : ) Végülis igazuk lett. Vesztenivalónk nem volt, fennakadás esetén biztosan segítettek volna. Az útra visszatérve két nagyobb pocsolyát kellett kikerülni, majd valamilyen okból kifolyólag visszatértem a tarlóra. Szerencsére az „ösztönöm” megint nem csalt, és nem akadtunk el. (Utólag visszagondolva rizikós volt a logikát félretéve, hasracsapva menni a semmibe, de nagy bajua sem az autónak, sem nekünk nem eshetett volna, ha elakadtunk volna) És eljött a legrázósabb út. A Zichybe vezető úton vissza a falunkba, át az erdőn. Üdvözlésül már az első facsoportnál, a kukoricatáblák végénél egy termetes pocsolyával találkoztunk, de jobboldalt akadálytalanul elmentünk. Az erdőben sok necces szakasszal kellett megküzdenünk, a főpróba azonban még hátra volt. Egy kibaszott nagy dagonya, amelyhez előzetes megítélésünk szerint használnunk kellett volna a követ, meg a lapátokat. Az erdőben szerzett tapasztalataink alapján azonban az árkot súrolva ugyan, de átszelhetővé módosítottuk az útszakaszt. Igazunk lett. Igaz, a gép is küzdött, meg én is, Milán kitámasztotta magát és reménykedett. : )) A siker részleges volt, a nagyobb sártengert kikerültem, ám annyira könnyen ment, h nem hittem el, h már vége, ezért nem vágtam át az út bal oldalára (ahol kerülnünk kellett volna a következő, kisebb dagonyát), hanem görcsösen tartottam az autót. Nem sokon múlott, h lecsússzunk az árokba. Nem volt mély és meredek, de bokrokkal, fákkal tarkította az erdő. Pechünkre persze téglákra, kövekre érkeztünk főként. Milán hátulról kezdte kiásni az autót, én a jobb hátsó elől szedtem a törmeléket. Milán elképzeléseit ezúttal szigorúan követve aztán ki tudtam állni a szarból, még ha tolni is kellett. (Hiába, ez egy „ki nem kényszerített” hiba volt. : ) ) Innentől azonban már a következő sár- és pocsolyatenger sem jelentett akadályt a vasnak. : ) Háháá! Ekkor vérszemet kaptam, és kettesben téptem végig a faluba. Egy nagyobb gödörből kifele éreztem is, h a levegőben van a gép… : D A lakott területre való tekintettel normálisan közlekedtem. A dinnyési műútra már nem hajtottam fel, félreálltunk az újra megjelent kukorica mellé, és gyalogosan indultunk el, h megnézzük, van-e rendőr a birkalegelőig, ahol az útunk folytatódott (volna). Adrival kétszer beszéltem telefonon, mérges volt ránk. :-/ Rendőrrel nem találkoztunk, így nekivágtunk a műútnak a rendszámot, forgalmit, zöldkártyát, és egyáltalán bármilyen papírt nélkülöző Zastavával, jogsi nélkül, 15 évesen. : ) Hát nem kurvajó? x )) Szemből több autó elment mellettünk, de minket egy sem előzött meg, pedig lestem az egyetlen ép, bal oldali tükrünket. A legelőhöz lefordultam ügyesen balra az útról, majd Milán megkezdte a villanypásztor drótjainak leemelését. Eléggé izgultam, elvégre ez már súrolta a bűncselekmény határát (nem mintha maga a teljes autó és vezetése nem lett volna törvénybe ütköző). Amikor Milán jelzett, megpróbáltam átmenni a föld fölött valamennyivel lógó vezetéken (amiben mellesleg akkor már nem volt áram, hiszen állat nem volt kint a legelőn, rajtunk kívül ; ) ), de az elakadt a kocsi felfüggesztésén valahol. Ekkor Milán is elismerte, h tolatni kell, és hagyni a legelős utat. (Amit mellesleg anno még én mutattam meg neki, mint lehetséges útvonalat… Már bánom. : ) ) A tolatás semmit nem oldott meg, el kellett vágni a vezetéket. Innentől gőz, azaz gázerővel mentem a műúton, csak hogy minél hamarabb eltűnjünk. :-/ Igazán nem örülök, de hát Milán sem tudhatta, h ez lesz a vége a dolognak… :-/ Pff… Szerencsére hamar odaértünk Adrihoz, aki még csak akkor kezdte leszedni a sátrat, mert telefonáltam neki. Basszus. Aztán volt egy vitánk, és végül csak a csomagjait hoztuk el, ő bicajjal ment haza. Jól járt… Visszafele készült egy meredek videó, a végén a klasszikus „Figyelj, mer’… Figyelj, mer’…! Menj már!! Bazeg! Bazeg!! Bazeg!!” mondatommal… x )) Úgymond, sikerült megfogalmaznom… : ) Aztán jött a végzet… Beértünk az erdőbe, és szürkület volt már. Milán és én sem láttuk, h a legdurvább pocsolya kellős közepe felé hajtunk 40-50 km/h-val. Milán kétségbeesve kérdezte, h merre kell menni, de én sem tudtam időben észlelni a helyes utat. Aztán egy hatalmas „csobbanás”, és kész, vége. Beletaláltunk a tenger közepébe. Az autóból kiszállni sem volt egyszerű, mert ugrani kellett a szárazföldig. Előre ráadásul egy méretes földduc miatt nem is mehettünk volna, maradt a segítségkérés, h hátra kihúzzanak minket. Bementem a faluba, egy házaspárt állítottam meg babakocsis séta közben, a férfi két barátját is felhívta, de egyik sem volt otthon. Így visszatértem Milánhoz, és kissé pánikba esve felhívtam Sándort. Sajnos a megérdemelt választ kaptuk, és nem is értem, miért számítottam többre: „Oldjátok meg!” (Ha úgy nézzük, igaza volt abban, h mi akartunk minden áron kimenni, és biztosítottuk, h mindent megoldunk… Öreg hiba. ; ) ) Azért azt megkérdezte, hol akadtunk el. Az autót Milán megemelte az emelővel, megpróbáltuk hasznosítani a hozott kődarabokat, de elnyelte mind a pocsolya. A kocsi alsó lemeze ráadásul rohad, és az emeléskor kifordult… Úgy határoztunk, hazavisszük Adri csomagjait, felöltünk egy hosszú ujjút, és kerítünk egy traktorost. Milán apja azonban (mikor már majdnem hazaértünk) hívott, h fél 11-kor legyünk az üvegháznál. -Hazaértetek már? -Mindjárt ott vagyunk, aztán kerítünk traktorost, és kihúzzuk a Zastavát. Megoldjuk. Ti otthon vagytok már? -Nem mindegy? Csak legyetek az üvegháznál fél 11-kor. Nálunk ettünk kicsit, én jégkrémet, Milán csokis kekszet. Az üvegházhoz sem értünk még, újabb hívást fogadhattam. Az utasítás tömör és velős volt, az autóhoz menjünk. Sándor ért hozzá, hogyan tegye teljesen kalandregényessé az ilyen helyzeteket. Rövidtávú terveket sem tudtunk meg tőle, csak a „mikor és hol” kérdésre kaptunk választ. Az erdőben a mobilommal világítottunk, nem volt sok fény tehát. Egyszer egy autóhoz értünk, ami fehér volt (így kapásból tudtuk, h nem a Zasti az). Én azt gondoltam, Sándor hozott valakit, akinek a gépével jöttek. Tévedtem. Sándor egyedül ült a volánnál, karba tett kézzel. Először még ijesztő is volt. Kiszállt. Megkaptuk a részletes, érvekkel alátámasztott (jogos) lebaszásunkat, aztán munkához láttunk. A legtöbbet Milánnak kellett dolgoznia, mivel rajta volt egyedül gumicsizma. A Zastavába tett vontatókötél nem ért el a száraz helyen megálló Volvo típusú autónak, még két-három kötelet hozzá kellett toldani. Ezzel a módszerrel háromszor szakítottuk el a kötélegyüttest, míg nagynehezen sikerült kiszenvedni a járgányt a mocsárból. A húzás pillanataiban a Zastava pattogott, és majdnem becsúszott az árokba. A bal első ajtót így 90°-nál tovább hajlítottuk… Éjfélkor, hazafele. Milán vezetett, követte apját, aki az út „tisztaságát” ellenőrizte. Kajáltam és fürödtem otthon. 1 óra után tudtam elaludni. Sándor búcsúszavai azonban tudatták velünk, h nem lesz hosszú időtartamú az éjszakánk: -Hatkor itt találkozunk az udvarban, és lemossátok a Volvo-t, mert 8-ra jönnek érte. Jó éjszakát.
Művek-meeting - Hartán, Tura és családja vendégségében
Az autót letisztítottuk jól-. : ) Fél 1-kor nekiláttunk Adrival, h összepakoljuk kis táskánkba azokat a cuccokat, amiket aztán magunkkal vittünk Hartára. A busz 14 óra után pár perccel ért a megállóba. -Két diákot kérek Hartára. Egészen Dunaújvárosig aludtam. Két okból is, így gyorsan elrepült az út, másrészt kicsit pihentem is, ami az előző este után nem ártott. : ) A Dunaújvárostól Hartáig tartó szakasz is gyorsan elszállt, egyedül ’Földváron kellett kicsit állni a hídon, torlódás miatt, plusz a Solton esedékes 8 perc várakozás tartotta fel a buszt. Az ajtóhoz állva már messziről kiszúrtam a napszemüvegben várakozó bátyámat, Turát. : ) Leszállva pont előtte termettünk Adrival, akit mostmár élőben mutathattam be neki. Mint házigazda, mutatta az irányt az otthonához. Harta már ekkor is jó helynek tűnt, és még nem volt éjjel. Csani házukba érve frappánsan invitált be minket a konyhába: -„Itt lakom, látod…” Kis szóda után felmentünk az emeletre, a „zene irányába”. Turi, Tura valódi öccse ült a gépnél, és itt szólt a zene is. Mint kiderült, Tura szobájába értünk. A sarokból előkerült Sede bolgár, cseppet megviselt gitárja, amiről hiányzott az A-húr. Hangolni kezdtem. Hamarosan megjelent Sede, akinek a CD-jeit írta Dénes (Turi). Elkezdtünk nézni South Park-okat. Én ezelőtt nem láttam egy részt sem, de kurva gyorsan megszerettem. x )) -Talán sorsoljuk ki, ki megy el tamponért. Mondjuk… Akit ’Butters’-nek hívnak. Téged hogy hívnak? – mondta Cartman. -Kyle. -És Téged? -Stan. -Hát Téged? -Engem Buttersnek hívnak. -Hm, akkor Te vesztettél. Igazán sajnálom, nem sokon múlott. * Butters elmegy a nővérének szerezni tampont * -Adjunk hálát az Égnek a hülyékért. -Ámen. x DD Később megnéztük az FF6 befejezését, Chrono Trigger szakaszokat, és FF5-ös jeleneteket is mutatott Tura. Vacsora után (tészta sok felvágottal : ) ) Csani bort töltött mindnyájunknak. Az elsőt mindenki kólával itta, másodszorra azonban Turának már nem maradt kóla. (Talán nem is bánta? ; ) ) 9-kor még megnéztünk két South Park részt, és célba vettük a Yankee pábot. Az az a hely, amibe leérve belül a hajam téptem, h ilyen miért nincs nálunk, Seregélyesen. Sedét bent találtuk, a pultot támasztotta sörével. : ) Kerestünk egy szabad helyet a kicsi, de annál hangulatosabb kocsmában. Tura „hátszomszédja” Julika volt, az asztalához hívott minket. Csani ekkor Sedéhez ment, visszafelé nem talált minket. ; ) Becsaptuk! ; ) Ekkor még pangás volt. Turával elmentünk italért. Négy korsó sört és egy bacardikólát vittünk, mivel nem volt mézespálesz. A negyedik korsó végül nem tudom, kié lett, mert Julika nem ivott, és elszámoltuk magunkat. (Pedig tudtuk, h nem iszik) Turi-Julika és Adri-én felállásban, aztán később Turi ellenfeleként én egyedül csocsóztunk (megaszontam) Készültek kompromittáló képek is. : ) Megérkeztek sokan: Áki, Eszter, Frei, talán DerLaci (vagy Dér Laci?), meg még rajtuk kívül is páran, tehát télleg jó sokan. Mi persze pont ez után nem sokkal mentünk át a Pizzásba, Panda hívására. A Pizzásnál még talán többen voltak, mint Yankeeben, viszont itt voltak nem kívánatos személyek is, pl. (a nálam ugyan semmitmondó) Seggarc, és Tamás2. Turáék szerint Panda kicsit ittas volt ekkor már, én ezt csak sokkal később vettem észre. Nagyon jól éreztem magam, kisebb, együttérzésem miatti kitérőktől eltekintve (ez nem lenne publikus, és nem is az én magánéletemhez kötődne szorosan, de attól még nem felhőtlen dolgok. Vagy hogyan. Na.) Meghívtam Csanit egy sörre, Adrinak pedig konyakkólát kértem. : ) Olyan kellemes társaság gyűlt össze! : ) Plussz a tesó(i)mmal együtt ittam! : ) „Ain’t this life’s so fuckin’ great?” Julikával aztán visszamentem a Yankeebe a Metallica CD-jéért, az úton jól elbeszélgettünk. Kedves, rendes csaj. : ) A nagy nyüzsi elvarázsolt. : ) Végig jól elhülyéskedtünk. Tura meghívta szűk társaságát (Julika, Dénes, Adri és én, plusz Panda, aki nem volt éhes) egy pizzára. Panda (ahogy ő viccelődött) „megrontott”, ugyanis adott egy slukkot a cigijéből. Jól esett. A harmadik sör sem ártott meg, bár már érezni lehetett rajtam, h emelkedett hangulatomban vagyok. : ) Tura elkísérte Pandát, én pedig utánuk mentem, ahogy efféle szándékomat korábban jeleztem. Csani kicsit ingerülten kért, h ne tartsak velük, először nem értettem, miért. Azt hittem, összevesztek. Egy cigit azért akartam kérni Pandától, de ekkor is elutasított Tura, és már láttam, h Panda van kicsit szétesve, így nem is értetlenkedtem tovább. Szerencsére nem haragudtak meg. : ) Visszamentem. Snake ült le az asztaltársasághoz. A hazai rock- és punkéletről volt szó. Adott fröccsöt. Adri megitta majdnem a fél söröm. (Ő sem volt már tiszta teljesen ; ) ) Tura visszatért, és hamarosan útnak indultunk a Turánszki lakba. A Yankee ugyan már zárva volt, Snake-t és egy haverját ott találtuk a páb előtt álló színpadnál. Adrival táncolt egyet Snake barátja. : )) Le lett filmezve Tura által, ám sajnos túl sötét volt már ehhez. Csaniéknál még megnéztük a készített képeket/filmeket, aztán az erőtől még valamelyest duzzadóak fogat mostak, talán még fürödtek is, de én csak bedőltem a lent megvetett ágyba. Reggel aztán már mostam fogat, de fürödni így sem fürödtem.
Hartán sok a kedves ember. Olyannyira, h Seggarcékat leszámítva csak kedves emberrel találkoztam. És – ha nem is mindenki rokker – nem szólják le a hosszú hajat. : ) Miért nem Hartán élek? ; )
Az éjjeli kimaradás miatt jó későn (háromeld 11-kor) keltem. Fél 1-ig, mikor Turáék keltek, elvoltunk Adrival, aztán kis reggelizés után dolgozni kezdtünk. : ) Először a grafikákkal bajlódtunk, aztán RM-ben alkottunk. Sajnos aztán igen hamar mennünk kellett haza. Odafelé is sokáig (Mezőfalváig) aludtam, már csak azért is, h teljék az idő. A buszról már láttam Seregélyesen, h Davec és Fru kint ül a parkban. Hazafele meg is álltam náluk, és ittam velük egy sört.
Este a Vásártérről földutakon kimentünk a faluból a Zastavával. Sándor is velünk volt. Csípem a humorát. ; ) Vezetni mindig élvezet, a mai út is nagyon kellemes volt. : ) Pláne, h utána Milánék udvarában, a sötétben játszottunk két órát Milán fegyvereivel. Nem kell megijedni, műanyag golyókat lőttünk egymásra. : ) Gyerekes, nem gyerekes, nem számít. A sötétben az udvar sövényei és a parkoló autók, a műhely között lopakodni; parás volt! ; )
18 óra után valamivel, talán már fél 7-kor megint kimentünk lövöldözni, de ezúttal a Vásártérre. Nem a faházhoz, mert körülötte egy baszott nagy puszta van csak, hanem a bejárati házhoz, és a körülötte lévő karám-szerű valamihez. Ideális terep! Sok fémajtó, „kerítések”, amelyek nem is annyira kerítések, hanem combig érő terelőlemezek. Leguggolva tökéletes fedezéket nyújtottak. A karámon túl egy fás, magas-füves területen volt egy kb. 2 méteres árok, ami lövészároknak sem volt utolsó. : ) 9-re értünk haza, a muníció javát ellőttük. : D A végeredmény: Milán: 6 frag Martin: 4 frag én: 4 frag Este nem találtunk megfelelő terepet sajnos, pedig a Vásártérre is kinéztünk. Jó is lett volna, egyetlen lámpa adta volna az összes fényt, de állt a ház mellett egy fagyisautó. :-// Basszák meg. ; ) Pedig nem kicsit lett volna parás a karám útvesztőiben bolyongani sötétben.
„Előre hízik a medve nővére” – mi is előre híztunk a holnap estére, ugyanis Davec nem jöhet. :-/ Így egyedül kell lemennem diszkó-frisco-ba. Azaz egyedül kellett volna lemennem, de egy szempár túl szép és meggyőző volt délután. Fruról van szó. Vele fogok lemenni, ami érdekesnek igérkezik. Frut ugyanis a falu lányainak fele utálja, a másik fele meg nem ismeri… ; ) Beszéltem Dalmával telefonon, ő hívott. Kérdezte, h miért voltunk Daveccel a Vásártéren ilyen időben, mire mondtam az igazat, h csak úgy-. : ) Hívtam holnap estére, mondta, h megpróbál elkéretzkedni. 6 előtt mégegyszer lejött Fru és Davec. Kimentem velük bringázni, jól elökörködtünk. Megbeszéltem Fruval a holnap esti menettervet, hadd boruljon aztán fel Morphy miatt. : ) 9-kor fogunk a parkban találkozni, aztán elmegyünk a kútra, ahol veszünk egy doboz kékmultit, meg nekem sört, Frunak meg amit kér. Utána visszamegyünk a parkba, és… Ami lesz, az lesz. Nem tudom, Fru miért akar velem lenni, azaz… Hát, mégis tudom. Egyszerű a képlet: tudja, h nem sok emberre számíthat, és ráadásul sokan utálják. De hogy miért vagyok olyan hülye, h kísérgetem majd…? Reménytelenül jó a szívem. : ) Ez visz majd a sírba. ; ) Frutól viszont teljesen függetlenül nyugodtan odamegyek Cintiékhez is majd, nem fog visszatartani ebben, h testőrt játszom. : ) Pláne, h Tündivel is szeretnék találkozni.
Fru: Táncolsz majd velem, Gyalus? Én: Ha leszek olyan állapotban… Davec: Jah, jól megkúrod. ; ) Ki tudja…?
Reggel 7 óra, kelés. Bumeráng, reggeli, Milán viszont nem jött, ezért bekapcsoltam a gépet 8-kor. Persze, h ekkor érkezett. : ) Kicsit lomhán álltunk neki a beton előállításának. A sóder-cement arány 3:1 volt, 2-szer, 3-szor forgattuk át, majd vízzel öntöttük fel. 15 lapátnyi sóder és 5 lapát cement keverékéből végül csak kb. 9:3-at használtunk fel a disznóól melletti izé lebetonozására. Na. : ) Hamár a hátsó udvarban voltunk, mama kérésére feltettünk egy palatáblát egy régi, leszakadt darab helyére. Ekkor még 9 óra is alig volt. A megmaradt sóder és cement keveréket végül nem hagytuk ott, hanem megcsináltunk egy vízelvezető vályatot a ház végénél lévő eresz aljától a kapu közepéig, ahonnan hátulra folyik a víz. Ez viszont már beletelt három óránkba, így is végeztünk negyed 1-re. Ezalatt tíz perc pihenőt tartottunk csak, amíg elküldhettem egy emilt. Turának. „Magasztos cél érdekében.” ; ) Szintén ezalatt a tíz perc alatt fogadtam egy Dalma-hívást. Mintha érezné, h csalódtam benne. Hívott hozzá, mert ott volt Niki is, de elutasítottam, nem durván, udvariasan. Két okból is; a Zastava miatt (ezzel érveltem), meg mert egyelőre nem szeretnék találkozni vele. Persze ezt nem mondtam. Vázoltam neki, h 6-7 óra felé már talán ráérnék, de lemondóan közölte, h addigra Niki hazamegy. Letörtnek hallottam a hangját. Talán mégis számítok neki legalább egy barátnyit? A munkát aztán a Zastava átalakításával folytattuk. Az átformálásra azért van szükség, mert jövőre indulni szeretnénk az Aba-rally sorozatban. : )) Addig azonban sok munka lesz a géppel; ebből két fő problémát mi nem tudunk orvosolni egyedül: a bukókeret beillesztését, és a versenyülések beszerzését. Az első célkitűzésünk az ajtók kárpitjának leszerelése volt. Ez mindössze az ablakemelő leszedése miatt tartott tovább a vártnál. Az ajtókon most így csak a kilincs maradt, meg egyelőre az üveg. De ha szerzünk flexit, akkor cseréljük azt is. : ) Az egész tehát most egy üreges fém keret. A műszerfal lebontásánál több akadályba ütköztünk. Nem is emlékszem mindre, de a legfontosabb az volt, h a kijelzők és kapcsolók drótjait ne vágjuk el. Ezt megoldottuk ügyesen, kivéve a szivatókar bowdenét, amivel még szívni fogunk... De a többi meg... ; ) Még a hangszigetelésre szolgált szivacsokat is letéptük. Így, műszerfal nélkül, fémig visszabontva kegyetlenül néz ki a gép. x DD A kormányt megpróbáltuk lecserélni egy sportkormányra, de miután leküzdöttük a régit, majd feltettük valahogy az „újat”, rájöttünk, h a sportkormányon nincs kormányagy, vagy mi a szentszar, ezért vissza kellett tennünk nagynehezen a régi, de eredeti Zastava kormánykereket. Hiába, minden kormánnyal csak a gond van... A szőnyegeket és az alsó kárpitott is kitettük, de a kárpithoz ki kellett szedni az üléseket. Volt egy korszaka az autónak, amikor egyszerűen üres volt. x DD A hátsó ülést véglegesen kitettük, mert kell a helye. Az első ülések ideiglenesen voltak kiszerelve, a kormány még nem volt a helyén akkor, a műszerfalat meg már lebontottuk. Egy váltó, egy kézifékkar, három pedál, a kormáynrúd alatt meg egy rakás kesze-kusza drót és kábel, az autóban lepattant festéktörmelékek, csavarok, kulcsok, por, kavicsok, flakonok, szőnyegdarabok, amiket a ragasztás miatt nem tudtunk leszedni. Totális káosz, de nem baj, mert „nekem káosz kell, nem bírom a rendet...” Mindeközben Milán megcsinálta alumíniumlemezből a jövőbeli kapcsoló középkonzolt. : ) Nagyon pöpec lesz. A hátsó ajtók is átestek a műtéten, a kormány a helyére került, a két első ülés is visszanyerte eredeti pozícióját. A középkonzolt kifúrásra Péterhez vittük. Kissé bajosan, de meg tudta oldani a kérésünket. Ekkor azonban már sötétedett, fél kilencre értem haza. 9 óra 5 perckor léptem ki a fürdőszobából, már tisztán. : ) Pedig az sem volt egyszerű munka, h a napi teendők nyomait eltüntessem magamról. x DD
A mai nap a tegnapival totál ellentétes volt, ezzel viszatértem a szintén érdektelenségbe fulladt hétfői, keddi és szerdai napok kerékvágásába. Az ébren töltött órák továbbra is bumeráng- és zenehallgatással, evéssel, és Adri ágyán elterülten Garfield képregények olvasásával teltek. A Garfield-ok már kezdenek vészesen fogyni, pedig ’92-től ’93-ig hiányzik csak egy-két darab, ’94-től a legfrissebbig mind megvan (total kb.: 140-150 db), és többségét már újraolvastam a közelmúltban. Szóval kéne valami izgalmas dolog, mint pl. játékkészítés, csak most nagyon sok a grafikai feladat, amiben én nem tudok segíteni Adrinak. Pozitívum, h van új dobverőpárom, a balkezes ütőt tradicionálisan leszigszalagoztam, h ne kezdje ki két nap után a káva. Viszont hiába minden erőlködés, több szót már nem tudok szaporítani az unalmassá váló napjaimról. Majdcsak lesz valami izgalmas. Holnap mehetnék megin’ diszkóba, de már halálosan idegesít. Vagy legyek öngyilkos merénylő, és repítsem az égbe a diszkót? : ) Na, még a végén valaki komolyan vesz... Ha egyáltalán olvassa ezt valaki. És feljelent. (Nocsak! Izgalom a láthatáron...) ”Terrorista vagyok Egy utolsó gyilkos”
11-kor keltem. Azzal fogadott Adri meg anyám, h mennék-e ma strandra. Néztem bambán. Nem nagyon akartam, h a helyenként még kitartó allergiás kiütéseimet ne áztassam ki. Aztán belementem, de mint rájöttem kicsi rám az eddig fürdőnadrágom. Ennek ellenére rábeszéltek az útra, h majd a strand területén veszünk. Hát sikerült... Az ottani fürdőruhabolt már zárva volt, ezért elbuszoztunk az Intersparba, de legalább tök fasza nadrágot vettünk. Így bementünk már strandolni. Mivel semelyikőnk sem tudunk úszni, a kisvízhez telepedtünk le, ahogy már évek óta mindig. A víztől ragtapasszal óvott jobb vádlim, az „utolsó mohikán” allergiám persze vízbe érve szart sem ért. A hansaplast is faszán leázott. : ) Mindegy, Adri még maradt a vízben kicsit, aztán hazamentünk. 2 és fél hamburgert azért bevágtam. ; ) 5-re értünk haza, kapásból átmentem Milánhoz, aki már korábban keresett. Első utunk aztán Péterhez vezetett, h kiszélesítse az alumíniumlapra vágott lyukakat. Ezzel a performációval már pattra betehettük a kapcsolók keretét, bele a kapcsolókat. Milán hozzájuk visszaérve kifúrta a zsaluk helyét az alumíniumon, én meg véletlenül ügyesen belegabalyodtam a hosszabító összetekerésébe. A csomó kibogózása után a Zastavát is megfúrta Milán, így beleszerelhettük a középkonzolt. Nekem speciel kurvára tetszik! ; ) 8-ra megint hazamentem pár percre, aztán kitekertem még Davecékkel. Fru alig 5 perc után hazament, Daveccel még elmentünk a kútra, vettünk egy pocsék sört. Hamar eldobtuk. Utána még 9-ig beszélgettünk mindenről.
Mi a szent szar? Turi publikus blogját olvasgattam, majd gondoltam egyet, és megnéztem azt a txt-t, ami nekem is van, és amivel meg tudja nézni a publikus blogot olvasók IP-jét, és a fenti IP-cím jött ki nekem. : O Ez meglepő, mert FTP-re 193.-mal kezdődő IP-vel csatlakoztam fel, és azóta nem jöttem le, tehát nem generálhatott nekem új IP-t a rendszer. Mostakkor mivan?
9-kor keltett Milán. Kölcsönkérte a sátrat, mert elment túlélő biciklitúrára, egyedül. Kár, h csak egy bicikli működik jól nálunk, mert mentem volna vele, de az kell anyámnak a boltba járáshoz. Pedig jó kaland lehet. : ) Még a délelőtt során járt nálunk ZéDani, és adott processzorokat, számszerint hármat: 200-, 150- és 133 MHz-eseket. Majd megvariálom itthon ügyesen a két gépünket, h a lehető legjobb legyen végre. Estefelé elmentünk Daveccel biciklizni. Felkerestük Hekkelt, majd Frut. 8 után ittunk egy sört a Vincében. (És mától, de visszamenőleg is a Vince kocsma kap egy megkülönböztető style-t) Fru aztán hazament, mi pedig beszélgettünk Bettivel. Daveccel fogadtam, h lesmárolja-e, és azt hiszem, nyertem. ; )
Itt! (71 734 bájt) Lehet letölteni a pályacsomagot, amit elküldtem MEMO-ra is, lehet, h ott is megjelenik majd.
Ha erre szörföztél, és letöltötted a csomagot, és nem robbant fel, talán még játszani is tudtál vele, esetleg időeredményt is futottál, mondjuk küldd el a legjobb eredményed! : ) Mert kíváncsi lennék a képességedre akkor tehát. Elérhetőséget találsz itt jól. (lehetőleg a legjobb és egyben elküldött idő .rec fájllal együtt érkezzen, a hitelesség kedvéért. Köszönöm.)
Pimas blogja határozatlan időre bezárja kapuit, ugyanis az történt, hogy a blogger modemje egyik pillanatról a másikra megmurdált. Most gyűjtünk neki újra, de az is lehet, hogy hétvégén adok neki egyet, csak el ne áruljátok neki! ;)
tura
Hejhopp! Éljen a seregélyesi internetszoba! ; ) Nos, kellemes meglepetés ért, mikor olvastam Tura-bátyám bejegyzését. : )) Sajnos igaz, amit írt, a modemem jobb létre szenderült... És nem tudok a hétvégi akcióról. ; ) Tura! Majd hétvégén megbeszéljük a dolgot! És köszönöm a törődést a magára maradt blogommal! Még most is tudsz pozitív meglepetéseket szerezni nekem. ; ) Öcséd.
A 200 MHz-es proci végülis csak 133-at teljesít a gépünkben. :-/ Emellett a hét legszarabb történése, h tönkrement a modemünk, egyik pillanatról a másikra. Hát... Az éjjel két baszott nagy mennydörgés is volt, negyed 3-kor az első, kisebb. Előtte 10 másodperccel felébredtem. Nem tudom, ez milyen megérzés... Háromeld 3-kor már majdnem visszaaludtam, mikor egy fülsüketítő mennydörgés felrázott újra. Komolyan, beszarás, hogy féltem... Aztán délelőtt jött a fekete leves, a reggeli szokásos levélszedéskor nem csatlakozott fel az internetre a kibaszott modem miatt. Kiszedtem, visszatettem, próbáltam mindkét foglalatban, egész nap, és nem működött. :-// Valószínű, h ez a bejegyzés is sokkal a megírása után kerül csak fel az internetre, mert jelenleg nem tudom, mi lesz. Kurvára hiányzott ez a helyzet. :-/ Daveccel 18 órakor elmentünk Cintihez, h írjon meg egy CD-t Davecnek. Én gyalog mentem. Cinti nagyon jól nézett ki. : ) Megbeszéltem vele, h 27-én összehívunk mindenkit, és egy nyár- és szabadságbúcsúztató éjszakát csapunk. Talán még valami részeg ribancot is összeszedek. Illendő lenne eképpen zárni ezt a csajmentes nyarat.
Délelőtt bumerángoltam magam. Délben Martin felhívott és átjött. Kiderült, h megtalálta a másik tárat Milán gépfegyveréhez, így kimehettünk volna lövöldözni egymásra. Martinnak azonban valamilyen lovastábori társa (akit nekem kellett volna korrepetálni...) is jött volna, és így inkább nem mentünk. Pontosabban nem találtuk meg az egyik védőszemüveget. Fél 2-kor eszembe jutott, h létezik internetszoba a falu könyvtárában, ezért kicsit rászabadulhattam a netre. Emilt azonban nem néztem, mert túl sokan voltak körülöttem. ; ) Daveccel is kimentünk aztán biciklizni. Ajánlott egy üzletet, egy gépet, a rokonaiét. Teljes felszereléssel, nyomtatóval, monitorral, mindennel. A gép azonban maga csak P1-es, és ettől függetlenül 18k-t kérnének legalább érte. Ezért végülis nem mentem bele, pláne, h modemet még mindig kéne venni. Este Frut is kihívtuk, aztán még a Jawa mopedjét is kihozta a csaj. Azaz nem is az övé, hanem az apjáé, de hát ez részletkérdés.
Hajjaj... Szar így, modem nélkül. :-/ Nézegettem a Bazárban jobb gépeket, 266 MHz-es, 4 GB HDD-vel, 32 MB RAM-mal, 2 db USB porttal, meg mittudoménmégmivel 10 500 Ft-. Eladom az adatkábelem, aztán majd lesz valami. ; )
3-kor elmentünk Davec, Hekkel és én egy új, egyre híresebb seregélyesi szolgáltatásra, a Sereg-Házba. Ugyanaz, mint a könyvtári internetszoba, csak rugalmasabb, jobb, és - pénzbe kerül. : ) Végülis megéri az óránkénti 300 (percenként 5) Ft-ot, mert az ingyenes könyvtárral szemben rengeteg előnye van-. A könyvtár ugyanis: -csak 4-ig van nyitva -4 használható gép van -hétfőn zárva tart -Marika nénihez alkalmazkodik -nem lehet játszani ; ) A Sereg-Ház azonban: -7-ig nyitva tart, szombaton is (kiv. Holnap, mert ünnep) -6 gép van, és mind jó is -fiatal és barátságos képkezelők vannak -minden óra után 20 ingyen perccel tovább használhatjuk a gépeket -lehet hálóban nyomulni játékokkal ; ) Ezt kihasználva CoD-oztunk egy kurva jót. Hekkel, Davec és én egy csapatban, ellenük szintén egyesülve nagyobb, 20-30 éves emberkék. Persze ők nagyon profin játszottak, de mi is helytálltunk. (Függetlenül attól, h most először játszottam a Call of Dutyval.) Később aztán Szuri és Lala lett az ellenfél. Szurival ketten kiemelkedően játszottunk, még ha ez beképzeltségnek is hat. 30 perc alatt Ő: 23 frag és 17 halálozás Én: 20 frag és 11 halálozás A többiek 10 találatig jutottak, átlagosan. Aztán az idő csak telt, és 475 Ft lett a végösszeg. 300 Ft-tal álltunk ott... x DD Aztán persze a srác nagyon rugalmasan kezelte az ügyet, felirattuk a nevünket és a tartozást, aztán sírvaröhögéssel elmentünk haza. Hogy aztán fél óra múlva visszajöjjünk, egyrészt törleszteni, másrészt tovább játszani. : ) Ekkor már csak Davec és én tértünk vissza végül, ketten játszottunk az addig ismeretlen mp_chateu (vagy hogy írják) pályán. Az első fél óra eredménye 12-6 lett a javamra. A következő menet 6 fragig ment, mert már csak mi ültünk benn, és közel voltunk a záráshoz. ; ) 6-4 arányban vertem Davecet. : ) Hm. Tudok...? Gyengébb teljesítményre számítottam. : ) Jövő szombat on (27.) lesz egy CoD verseny ugyanitt. 400 Ft-os nevezési díjjal, de sztem megyek. És hívom Martin, Milánt. : )
Állítólag épül a faluban egy kaszinó... De csatornázás csak '08-ban lesz.
4-kor feküdtem le - 8-kor keltem fel. Ennek ellenére nem éreztem szükségét annak, h visszafeküdjek. 9-ig megírtam az eseménydús 20-i bejegyzéseket papírra. 10-kor ébredezett Adri és kicsit később Eszter asszony (Turanyu). Turáék fél 12 körül keltek fel. South Parkot néztünk és égettünk Nero bácsival CD-kbe. Ebédkor teleettük magunkat finom rántott husival, de még így is sok maradt. : ) Gyurma (KóterGame) kiélhette volna magát. ; )) Néztünk F1-et kicsit, de jött Hanna, és unta a műsort. Ezért (is) leültünk South Parkot nézni. ; ) Kaptunk Hannától barikat, papírra vetve. : ) Jött Panda is. Az idő eltelt sajnos gyorsan. Még a Dénes által kölcsönkért infrát is használtuk, de bénáztam és kitöröltem a mobilomból az összes táborban és tábor után készült képet... pff... Azért néhány telefonkönyvi képet és videót áthúztunk a gépre, onnan meg zsugorított mp3-ak kerültek a mobilra. Dénes mutatott humoros képeket/videókat, elképesztőek voltak. x DD Fél hétkor aztán magunk mögött hagytuk Hartát... Sajnos. Megint nagyon kellemes emlékekkel távoztunk. Most is megúsztuk az érzelgős búcsúzást. ; )) Elvégre ez nem olyasmi, mint mikor az angoltábor véget ért, és a külföldiek hazarepültek. Mert velük azóta sem találkoztam, de - van egy olyan sanda gyanúm - Turát és Turit és Dórit és Julikát és Hannát még fogjuk látni. ; ) Úton hazafele a friss empéhármakat hallgattam. Nem untam meg.
Délelőtt a szokásos: bumeráng, hajmosás, ez-az-amaz. Éjjel azt álmodtam, h apám fekete Scania-ját vezetem a főúton, Daveccel az anyósülésen. Aztán elrontottam egy kanyart, és egyenesen mentem tovább egy földúton a dinnyési út helyett. Innentől nem tiszta. Daveccel 11 előtt kicsivel elmentünk a könyvtárba, de nem volt ott Marika néni. :-/ Pff... Így délután kell elküldenem egy fontos emilt valakinek. Aztán amikor kijöttünk az épületből, láttam a fekete Scania-t. Furcsa. Szörnyű volt látni, mennyire nem vigyáz rá az új sofőr. A szép díszítés kopott lett, a rendszemtábláról alig tudtam leolvasni a rendszámot, de tényleg az volt. FLA-300. :-/ Kicsit bántott, h ennyire tönkrement az egykor még szép autó. Daveccel aztán felmentünk Hekkelhez, h megtudjuk, 1-kor lejön-e hálózatban játszani. Mivel Fehérváron lesz dolga, nélküle kell majd mennünk. Hazafelé összefutottam Nikivel. A könyveiért volt Dalmával Fehérváron. Finoman céloztam arra, h Dalma a legutóbbi találkozásunkkor (diszkó-friszkó szarság) kicsit talán "ribancosabb" volt a szokottnál. Remélem, visszamondja, és akkor hamar megáll a lejtőn a csaj. Persze én is lejtőn vagyok, ha úgy vesszük, de nem hiszem, h bármelyik barátomnak csalódnia kell bennem. Ha mégis, akkor meg szóljon az illető. : ) Ezért ez a bejegyzés kap egy publikusságot. ; ) "Persze, hogy változom, mégis önmagam maradok!"
Durván fél 10 után értem a Sereg-Házba. Itt persze lehet használni pendrive-tól elkezdve mindent, nem úgy mint a könyvtárban. A fiatal (és csinos) nő volt most az ügyfélszolgáló. Tudtam végre blogot frissíteni. A floppyt valamiért nem adta ki a gép, de inkább még a nő kért elnézést, amiért nem tudja visszaadni. : ) Tényleg kibaszott rendesek (ő is, meg a srác is, aki akkor jött, amikor én mentem)! Délután fociztunk kicsit hárman (Davec, Hekkel, én), aztán 4-kor elmentünk CoD-ozni. Hárman voltunk, 1 a kettő ellen. Ha valakit érdekel, hát leírom, megközelítőleg: mp_harbor: Davec (orosz) 28 frag - Hekkel, én (német) 22 frag. Csúnya vereség. ; ) :-/ mp_railyard: Hekkel (orosz) 8 frag - Davec, én (német) 14 frag. Nem rossz. mp_pawncamp (vagy mi is?): Én (orosz) 15 frag - Davec, Hekkel (német) 11 frag. Hm. : ) Este még bicikliztünk egyet négyesben: Fru, Réka, Davec és én. Réka kérdezgetett, h milyen volt Hartán az ünnep. Szívesen válaszoltam a kérdésekre, úgy tűnt, valóban érdekli, mi történt velem ott. Persze volt valami, amiről ha tud is, de nem tőlem. ; ) Lehet, h Fru pletykált már megint, de ezen lehetőség ellenére örülök, h valakit (Davecen kívül) foglalkoztatott, mi volt velem. : ) Megbeszéltük azt is, h mostani szombaton (27-e) csapunk egy utolsó, nyárbúcsúztató izét. Viszont a diszkóval már tele a tököm, úgyhogy nem fogok bemenni. "Kapd be, gyíkok, én leléptem!"
Ha szeretnél jobban megismerni Úgy, ahogyan eddig még senki Gyere velem, mert kivettem egy szobát Ha erre nem kért meg még senki Rájössz majd, neked sincsen, ki Rajtam kívül megmondja az okát Annak, hogy mi ez, amit érzek Megremegek, mikor rád nézek A félelemtől, hogy mi lesz a folytatás Ha véget érnek az édes álmok Felébredünk és azt kiáltjuk: Miért lett minden olyan más? És jönnek persze az újabb részek Mikor az ember inkább részeg Mint hogy a bú ragadja magával el Az elején jó, de egyre jobban Gyötör a kín, ilyen állapotban Nem maradok, ébresszen valaki fel Mert nagyon vágyom egy igaz társra Valami apró bíztatásra Nehéz próbákat kellett kiállnom Ilyen őszintén nem mondtam még A múltból felderengő emlék Egy ilyen nő, mint te, volt minden álmom Minden álmom...
Még tegnap este megfejtettem az System ATWA című dalának egy komoly részét. Akit érdekel: Fm - Eb | Gm - Ab | Bbm - Ab | Gm - Fm Plusz a szövegét is megpróbáltam minél precízebben leírni. "I've got nothing, no game to loose"
Ma fél 11-kor elmentem a könyvtári netszobába, de csak 1 után lehet, internezetni, mint kiderült. Azt mondta a könyvtáros, h ezt már korábban is közölte velem. Hát nem, de mindegy. Bekaphatja. Itthon aztán kicsit üresbe tettem magam; elolvastam egy Garfieldot, aztán gondolkoztam Adri ágyán feküdve H.-ról és D.-ről (a publikusság megmaradásának kedvéért eképp rövidítettem a neveket) Próbáltam a mindekettőjükkel eltöltött boldog (!) percekre visszaemlékezni, h összehasonlíthassam a kettőt. Egyik sem volt könnyű, mert D.-vel sok időt töltöttem el, de nagyon régen, H.-val meg keveset, nagyon keveset. D.-t szerettem, H.-ba annyi idő alatt nem tudtam beleszerelmesedni, és ez nem is baj, sőt inkább jobb. D. nem teljesedett be, H. - ha úgy vesszük - igen. H.-t nem ismerem olyan túl jól, de amit megtudtam róla, az csupa pozitívum. D.-t talán túl jól is ismerem már, és az utóbbi bő fél évben szinte csak csalódhatok benne. 27-én már nem is nagyon szeretnék találkozni D.-vel, mert úgy tűnik, nagyon kellemesen zárul az idei nyár, és ő képes ezt bármikor elrontani a tudta nélkül. ; ) :-/ Érdekes, h a megtépázott nézőpontok alapján az összehasonlítás döntetlenre jött ki, enyhe H. fölénnyel. Ahogyan emlékeztem, rájöttem, h mindkettő ugyanazt váltotta ki belőlem, csak D. ... Szóval D.-vel nem vállaltuk egymást, és ezzel ugrott minden. Utólag? Utólag lehet, h jobb is így. Ha D.-vel összejöttünk volna, nagyon szerelmes páros lehettünk volna, de biztos, h ugyanilyen szenvedéllyel váltak volna el az útjaink is, és akkor még ma is utálnánk egymást. : ) Jó, mi? "S zengett a 'bezzeg', s a 'lett volna, ha...' Nem tette volna, vagy másképp tette volna" - Prosectura: Lett volna, ha...
CoD-oztunk ma is. Gyakoroltunk a holnapi versenyre-. Davec - Hekkel és Sinkó - én alkottunk egy-egy csapatot. Sinkó 5-10 perccel később jött, én voltam akkor egyedül (ennek ellenére 5-1 arányban vezettem ; ) ), és beszállt hozzám. Az első (addig ismeretlen) pálya az mp_stalingrad volt, nagyon hamar kiismertük az épületeket, csapatban mozogtunk, fedeztük egymást, stb. Mi oroszok, Davecék németek voltak. Közülünk általában egyikőnk sniper-ként funkcionált, a másik meg valami gyorstüzelővel védte a távcsöveset. Egész nagy különbséggel, kb. 51-28-cal vertük őket. Az mp_railyard már közismert pályának számít, ezen németekkel a nyomultunk. Érdekes módon sem Davec, sem Hekkel nem foglalta el a távcsöves állásokat. Pontosabban az épületablakokhoz mi mentünk be, ők pedig nem mertek, vagy csak nem akartak felmászni a szemközti, ládákkal és vasrúdakkal telerakott távcsöves pozíciókra. Ehelyett folyton alulról és a lépcsőkről akartak feljönni a sniperhez, de rendszerint én védtem a lépcsőházat, így esélyük sem volt... ; ) Az utolsó 7 percben már rájöttek, h gránátokkal kell megtisztítani a terepet, de ezután én is feljebb húzódtam, és megint le tudtam lőni őket. Sinkó meg távcsövessel, vagy sima puskával szedte a népet. : D Komoly összhangban játszottunk, nagyon értettük egymást. Meg is lett az eredménye. ; ) A "kötelező" Harbor-on megint oroszokkal mehettünk, a PPSh jó dolog... ; P Annyit erről a 30 percről, amin át ez a pálya tartott, h 100-34 arányban vertük meg őket. És így már a 28. percben véget ért a pálya. : ) Holnap verseny. "When germans deserve to die..."
Fél 9-kor már nálam volt Martin. 9 körül pedig már a parkban voltunk. Nem bírt elülni a seggén Martin... Sinkóék és Hekkel szinte egy időben értek oda, de két különböző irányból, ugyebár. Hehh. : ) A verseny interneten keresztül zajlott, ugyanis fehérváriak is becsatlakoztak hozzánk. Előre le volt zsírozva minden, így gördülékenyen ment a játék. A fehérváriak külön díjazásban részesültek. Két bemelegítő pálya volt, az mp_bercourt (vagy ilyesmi) és az mp_carentan. Már ezeken is meglepően jól mentem. A Sereg-Házban 9 fő gyűlt össze, 6 gépre. A résztvevők: Sinkó Zolika, Jan, Martin, kis Finta, a kisebb és a nagyobb Zolcsák, Hekkel, egy "Pogesz" becenevű srác, és én. A versenypályákat és az első 6 versenyzőt sorsoltuk. Az első körből Martin, Hekkel és a kisebb Zolcsák maradt ki. A "Downvill" pályán mentünk Deathmach-ben. 20 perces körök voltak előírva. Az első pályát megnyertem! : D Sinkó végzett mögöttem, aztán a fehérváriak, a többit nem tudom. Pedig Jan és Pogesz esélyesebb volt nálam. ; ) A 3 kimaradt emberke körét ugyanezen a pályán Martin nyerte, nem túl meglepő módon. A következő kör 6-osából szintén Martin és a kisZolcsák maradt pihenőn, hozzájuk "csatolva" Pogeszt. A "Hurtgen" (vagy ilyesmi) pályán nem találtam a helyem, csak 3. lettem. Sinkó nyert. A "Hármak csatáját" Martin előtt Pogesz nyerte. Az utolsó körből megint Martin, a nagyobb Zolcsák és Sinkó maradt ki. Sinkó és Martin ekkor 1 győzelem/1 második hely birtokában volt. Izgalmasnak igérkezett az utsó összecsapás. A kicsi Harbor-on egyszerre 9-en mentünk a fehérváriakkal együtt, és össze-vissza mozgott a karakter, Hekkelnek és nekem is. :-/ Tiszta szívás volt. Azért valahogy itt is behoztam magam a 3. helyre. A Sinkó-Martin párharc 37-32 arányban Martinnak kedvezett. : ) Az unokaöcsi első lett! : D A második helyet Sinkó, a harmadikat pedig én vittem el. : D A nyeremények roppant találóak voltak, az elsőnek 3, a másodiknak 2, a harmadiknak 1 óra ingyen géphasználat. : D Még délután lejátszottunk Hekkellel és Daveccel kiegészülve egy órát. Este lövöldöztünk egymásra, mert nem volt még elég a délelőtt. : ) Jött Fru és Davec is, így nem volt olyan jó, mert csak kettő fegyver volt. :-/
A 6.40-es seregélyesivel berambóztunk a városba. A buszra az MTH-nál szálltunk fel sokan, ismerősök. Tesóm, Tündike, Reni, Dalmáék, Vida Patrik, Martin (aki új suliba jár, nem az eddigi Kodályba) és én, meg egy csomó kevésbé ismert/ismeretlen arc. Martin és Patrik a "kígyós" suliba jár idéntől. Velük ültem a négyes ülésen. A postai rengetegen megállón rengetegen szálltak fel, Frunak foglaltam a helyet (kérésére). A József utcánál leszálltunk jópáran. Fruval mentem egy lámpányit, aztán egyenesen, végig a Kodályba. Kis segítséggel, de nagynehezen megtaláltam az osztályom a termünkben. Aztán jött az ofő, h menjünk le az évnyitóra. A levonuláskor megismerkedtem B. Szabolccsal, aki egy falubeli ismerős rokona, tehát tudtam, h osztálytárs lesz. Az évnyitó olyan volt, amilyen. Olyan "évnyitós". A nap hátralevő részét nem is annyira az ismerkedés, mint a tanárnőnk szófosása töltötte ki. Azért sikerült némi adatot megjegyeznem. 35-en vagyunk, ebből 6 fiú. Közülünk egy csomóan ide jártak ált.suliba is. (így könnyű... ; ) ) Szabolcs által megismertem Gusztávot is, aki 8.-as, és jóértelemben véve hülye. Aztán bemutatkoztunk egymásnak Eszterrel. Eszter is nyolcadikas, velünk egy folyosón vannak, mint a 7/A is. Van egy Szandra nevű csaj, aki kicsit morcosnak tűnik mindig, meg egy picit picsás... Na, Eszter és pár barátnője neki kiabált magas, fülsértő hangon, h "Szandraaa...! Gyere ki!". Egyszer megelégelve a rikácsolást, odafordultam. Aztán elkezdtek nevetni. : ) A következő szünetben megismertem Esztert. Nem furcsa, h az első napon több 8.-ast ismerek, mint saját osztálytársat? (1. nap)
Ma már rendes órák voltak, többnyire azonban így is csak ismerkedés volt, meg ilyen sablonok. Azért... Ma sokat sikerült rázódnia összébb a csapatnak, h magyaros legyek. Kezdenek kirajzolódni az egyéniségek. Imike (az igazgató fia) elsőre egy kissé beképzeltnek tűnik, de ha csak pár percet is beszél vele az ember, helyrejön a srácról alkotott izé. Mert amúgy jó humora van, még ha kicsit néha "sok" is, amit kapunk belőle. ; ) A mögöttem ülő Bettivel is (aki amúgy Bernadett) beszélgettem, Szabival már zsírul elvagyunk. A tornaórán (ami a lyukas 7. óra után volt) meg az idősebb gimnazista srácokkal tesiztünk. : D Ma is találkoztam Eszterrel és barátnőjével, akik egymáshoz igazították öltözékük. : ) Kockás szoknya, ujjatlan, fekete felső, meg a cipőtől elkezdve minden ugyanolyan volt rajtuk. : D Beszarás. Stefivel viszont nem tudtam találkozni végül, mert későn végeztem. Az Intersparba sem mentem be végül narancssárga cipőfűzőért, pénztárcáért és ruhát nézni. Na, majd máskor. A sulitól a buszmegállóig Junkies Minden álmom és Mindenki énekel szólt a fülemben, a headsetből. Jó dolog. (2. nap)
Elvileg mégis le van földelve a konnektorunk. A gépet visszaállítottam a helyére. Most rajta van a fedele, és azt hiszem, nem ráz. Végülis kicsi odafigyeléssel nem lesz semmi gond, hisz (mint kiderült) két és fél éven át használtuk így, és semmi nem lett. A blogom picit szét van esve itthon, a bejegyzések szétszóródtak. Megpróbálok kialakítani és megtartani egy kis rendet, amíg újra lesz otthon netem. Addig is (ha vannak) elnézést az olvasóimtól.
Namost. Az a helyzet, h nem kizárt, h lesz még a héten modemem, de az sem elképzelhetetlen, h egész karácsonyig várhatok. Kibaszott lusta vagyok floppyn becipelni az elmúlt iksz hét blogját, pedig nem ártana. Ha egyszer meglesz, >>ILYEN<< nagy lesz a robbanás itt. ; ) Addig meg kitartás
Zastava-kaland - a pech és az emberi hibák sorozata
Ez egy olyan történet, amit az ember azzal a tipikus bevezetéssel kezdene mesélni a barátainak, h "Hát, az úgy volt..." Aztán, ha mondjuk ismeretlen embereknek mesélné, akkor a történet végére érve az összes hallgató hazudósnak és fantáziálónak nézné a történet ismertetőjét. Ha jobban belegondolunk - márpedig nekünk volt időnk belegondolni - az eddigi összes zűrben (a lehetőségekhez mérten) helytállt a Zastava, és mindig mi basztunk el valamit, ami miatt bajba jutottunk. Ma már azt hittem, h a kocsi adja meg magát alattunk, de persze ezúttal is tévedtem.
A történet tdkp még tegnap kezdődött, amikor megjavítottuk, pontosabban pótoltuk az elszakadt kuplungbowdent, és felkészítettük a járgányt a mai útra. Sándor kivitt minket a Vásártérig, de megállapította, h nagyon fog a fék, akkor is, amikor nem kéne... : ) Aztán én kerültem a volánhoz. Az úticél a tejüzem melletti földút volt, de úgy kellett eljutni oda, h csak a TV-toronytól menjünk az aszfaltos úton (mert addig igencsak lakott terület van). A torony mögé vezető földút első szakasza laza fél méter körüli vízzel volt elöntve. Szerencsére ezt ki tudtuk kerülni, és onnan simán eljutottunk az Aba felé vezető földútra, elhagyva a tejüzemet. Itt kijelöltünk egy szakaszt, amin a későbbi "futamokat" tartottuk. Három-négy traktort el kellett engednünk, és megvárni, míg eltűnnek a színről, de utána beletapostunk a gázba. : )) Az út csúnyán porzott utánunk... A próbakört én tettem meg, aztán élesben mentek a körök. Az idők, teljesítési sorrendben: Martin: 1:06:8 Milán: 0:55:7 Én: 0:48:7 : ) Na, mondjuk hozzá kell tenni, h Milánnal mi ketten már kockáztattunk is. A szakasz A pontból B-be egy hosszú, lefelé vezető egyenesből és egy azt követő, derékszögű kanyarból, majd még egy rövid, enyhén jobbra ívelő egyenesből állt. Martin lassan ment, és a kanyar előtt nem fékezett, mégis be tudta venni (megjegyzem, a legsimábban). Milán már sokkal gyorsabban tépett, és fékezés ellenére megcsúszott a kanyarban... x )) Mi meg összeszartuk magunkat... A legdurvább mégiscsak én voltam. Utólag kicsit jobban vigyáztam volna, de végülis nem esett bajunk. : ) Hármónk közül én vettem a legkisebb féktávot; a többiek már rég kiabáltak, h "fékezz!", de azért még tökig álltam a gázon. A kanyarban elég súlyosan megcsúsztam, gyakorlatilag a rendelkezésre álló helyet kihasználtam... Érdekes önanalízis, h amikor komolyan kell venni a vezetést, akkor maximálisan tudok koncentrálni, és sztem megbízható teljesítményt tudok nyújtani. De amikor kicsit szabadon engedhetjük magunkat, az egyik legdrasztikusabban száguldó "őrültté" válok. : ) Végülis nem haltunk meg... Na, de aztán még elnéztünk Aba felé. Kerestünk valami izgalmasabb pályát. Nem sokáig jutottunk. Már a falu határában (na jó, távoli határában) jártunk, amikor kifogyott a nafta. x DD Martin és én visszagyalogoltunk a faluba (mármint Seregélyesre, nem Abára). Még indulás előtt felhívtuk Sándort. Közölte velünk, h az út másfél óra gyalog... Azt hittem, viccel, ezért kijelentettem, h megjárjuk azt mi fél óra alatt... Ja. 54 perc, csak a faluba... x )) Utána készítettünk némi élelmiszercsomagot, ellátogattunk a benzinkútra (már ekkor teljesen sötét volt), majd biciklivel visszamentünk Milánhoz. A világításom nagyon konkrét volt... : ) Aztán a teljes sötétségben egyszercsak feltűnt, h bár elvileg mindig jó útra fordultunk, mégsem találtuk meg Milánt, sem az autót, mégis már kukoricatáblák mellett gurulunk a lejtőn (amiket korábban nem láttunk...) Szerencsére Milán lent várt minket az út végén, az autóval együtt. Mivel lejtőn álltunk meg, leeresztette annak aljáig a kocsit, h ne álljon semmilyen traktornak se az útjába. (Végül persze nem is jött senki...) Egy baszott széles elágazásban voltunk tehát. Zseblámpát elfelejtettem hozni. Mobiltelefonfény mellett kajáltunk, majd betöltöttük volna a benzint... Ha nem felejtettem volna otthon a kulcsot, mely nyitja a tanksapka fedelét... x DD Ekkor kezdtünk el röhögni... Milán azonban hamar kapcsolt, és lefeszítette egy franciakulccsal azt a szar lemezt, betöltöttük a benzint, és bepakoltunk a bicikliket hátra. Az autó viszont nem indult el... (Ekkor hittem azt, h először bár, de cserbenhagy minket) Felhívtuk Sándort, bár ez felesleges lépés volt (távorvoslás úgysem létezik), kiszedtünk a kerékpárokat, majd Martin rávett minket, h tegyünk egy utolsó próbát, hátha nem kell otthagynunk a gépet és gyalogolnunk. Ekkor már beindult a motor... Pakolás vissza, go home... : ) A humor még hátra volt; már akkor eszembe jutott, amikor csak jöttünk vissza bringával Milánhoz, h mivel készítettünk egy középkonzolt az autóba, amibe valamiért rosszul lett bekötve, ezért nem lesz hazafele világításunk, és a vaksötétben tippelve fogunk hazavezetni... Így is lett, féltávon Milán, másik felén a tejüzemig én vezettem. Azt leírni nem lehet... x )) Az út egy halványfekete, nehezen behatárolható akármi, az azt övező árkok-bokrok, mezőgazdasági földek valamivel (de alig láthatóan) sötétebbek voltak. Amelyikőnk épp vezetett, az kihajolt az ablakon, mert persze nagyon poros/koszos/"dzsuvás" volt a szélvédő. A jobb oldalon ülő mindig tájékoztatta a vezetőt az ő oldaláról, mert azt ugye már végképp nem tudta belátni a sofőr. Mivel a biciklik teljesen elfoglalták a hátsó teret, mindhárman elől nyomorogtunk. A tejüzem melletti szakasz volt a legdurvább, mert ott extrarossz a földút állapota. És ott épp én vezettem... Kész élmény volt.
"...ÉS GONDOLATBAN MÁR ÚJRA MAGUNKAT LÁTOM, AHOGY VÁGUNK ÁLTAL A HALDOKLÓ VILÁGON AZ AUTÓM ÉS ÉN..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Ma volt az utolsó próbánk a szünetben. Fáradtak voltunk, és még balhéztak is velünk, amiért egy órával kevesebbet zenélhettünk, cserébe, ennyivel többet pakolhattunk/szívhattuk a fogunk... Na, mindegy. A lényeg utána jött. Találkoztam Bettivel, igen, direkte, megbeszélve. Azt hiszem, beadom a derekam. Szerintem tudom majd szeretni, ma nagyon úgy tűnt.
Hát, lementünk harmadszor is, h boldogítsuk Turáékat. : ) Mivel sok blogot kell még mostan megírnom, ezért nem tárgyalom percről percre a történéseket. Néztünk South Parkot, Team America-t, szombaton Mackótestvért, és voltunk yankee-ben, amit én kissé (kissé nagyon?) meg is sínlettem. Megnéztük Panda húgát, ahogy fesöndenszeltek. Szép volt, meg jó volt, tetszett, de én sohasem fogom megérteni ezt a műfajt. : ) De amúgy nagyon ügyesnek tűnnek, bár nem én vagyok a szakértője ennek. Aztán ettünk pizzát a pizzásban, találkoztunk Hannával, és később átmentünk jenkibe. Még itt, a pizzásban láttam, h mennyien néztek minket Adrival, amolyan "kiafaszvagy?" nézéssel. Aztán a pábban csócsóztunk, beszélgettünk, hevingeltünk egy gúd tájmot, és a bor is igen szépen fogyott (a szóda kevésbé). Sajnos későn éreztem meg, h túl sokat ittam. Ráadásul régen is ittam már alkoholt, most meg sokat egyszerre, de mentegetőzést félretéve: nem figyeltem magamra. A legrosszabb, vagy inkább még jó a rosszban, h mindenre emlékszem, és nem is voltam olyan iszonyat részeg, csak egyszerűen rosszul lettem. Rá kellett jönnöm, h nem bírom a bort. :-/ Aztán sajnos ki is dobtam a taccsot a jenki melletti sóderkupacra. Ezután követtem el a második nagy hibát, lementem újra, és a cigifüst még jobban felkavart. Szerencsére Tura vigyázott rám, ezer köszönet érte... Viszont elég szégyenletes teljesítményt nyújtottam, egyszerűbben: még akkor este nekilátott égni a pofám, és még a buszon haza is bántam a dolgot... :-/ Cinkes. Röhej, de amikor fél 2 fele éjjel helyrejött a gyomrom, hirtelen elálmosodtam (hogy ennek van-e biológiai oka, azt mondja meg egy biológus, de nekem lövésem sincs), és innentől emiatt voltam "használhatatlan". Hát, nem voltam valami lélekemelő dolog. Hazafelé a buszon hallgattam a mobilomról az mp3-akat, és újra lehidaltam a Minden álmom miatt. Az agyamra megy, h nem bírok ilyen jó szöveget/zenét írni, egyszerre meg pláne. Utolérhetetlen.
16:29-kor álltam a buszmegállóban, h egy nehéz és őrült nap végén hazadöcögjek a sárosdi csuklóssal, ami persze késett is bőven. Mobilon keresett Betti, és megkérdezte, olvastam-e a mai újságot. Merthogy az 5. oldal alján ott van Tóth Nikolett, a bukott osztálytársunk, és az eltűnését közli a lap! Október 27-én (utsó tanítási napunk volt) már nem tért haza a suliból... : O Szolidan lehidaltam... Mi meg azt hittük, h csak lóg, ahogy (állítólag) szokott. : | Hát...
Reggel siettem ki a negyed hetesre a sűrű ködben. Már jött fel a nap, de még aránylag sötét volt. A buszmegállóba érve léepihentem, de a faluba egy olyan jelenség érkezett, amit nem lehetett nem észrevenni. Egy fénykürtjelzéseket leadó kisautó, mögötte 5 kombájn. Valahogy sejtettem, és be is igazolódott, h a hosszú sort képző konvojt egész úton át képtelen volt megelőzni a sofőr. A kórházi lefordulónál vált csak el az utunk, mert a gépek a 8-as elkerülőn mentek tovább. Azt hiszem, nem kellett volna diploma ahhoz, h ezt a konvojmenetet ne a munkába/iskolába igyekvő embereket szállító busz menetidejére időzítsék. 20 percet késtünk.
Nikit Szandra barátnői erőszakkal bevitték a rendőrségre, és ki lett rúgva a Kodályból az igazolatlan hiányzásai miatt. Ezenkívül megírtuk a kémia dogát, és ennyi.
Ma a 2. (angol), az 5. (jelen esetben töri) és a 7. (ami amúgy is mindig lyukas) óra elmaradt. :) Hm. Liero-t játszottunk és Szabi CD-jéről South Parkot néztünk a nullás teremben. Daveccel CoD-oztunk egy jót délután. Eleinte hárman, Molnár Gézával, aki - hát...- nem igazán vágja az ipart. ;) Carentan-on és Dawnvill-en nyomultunk, mindkettőn ők voltak ketten ellenem, és mégis én nyertem. :) Háháá! Nagyon belelendültem, olyan szinten osztottam az ellent. :) Aztán Géza kilépett, és ketten folytattuk Daveccel dícsmícsben, mivel a netre nem tudtunk felcsatlakozni. Harbor-on 25:15-re elvert, de Pavlov-on puskával osztottam a headshot-okat... x)) "Ezt direkt csinálod?" Aztán jött Paudits Isti meg egy másik felnőtt is, Leslie néven szállt be, valamilyen Laci. Jót játszottunk.
Ma is játszottunk kedvenc játékunkkal. :) Ma már feljutottunk a netre, nehezebb is volt, de még így is kurvára belejöttünk. Szinte végig pozitív mérlegeket csináltam. Aztán fociztunk is, és abban is ügyesek voltunk. Hiába na, ez egy ilyen nap. ;)
És akkor bejutottunk a plenáris gyűlésre. Merthogy ma oda ment látogatóba a gimnázium. Szép épület ez a parlament, de az ott dolgozókat tekintve inkább egy állatkert... Mert ravasz rókák, buta libák, lusta disznók, nagyképű majmok és irigy kutyák ülnek bent, akik ráadásul mindenkit madárnak néznek. A szép és hiteles parlamenti körbevezetés után benézhettünk egy plenáris ülésre vagy gyűlésre, vagy mire. Nem hiszi el az Olvasó (már ha van olyan ezen a lapon ;) ), h mi zajlik ott! Megpróbálom hitelesen lefesteni a képet: egy képviselő/miniszter/főmufti beszél, amit a többi le se szar. Mit csinálnak ezek az emberek tehát? Tapasztalat, és nem fikció: telefonálnak, beszélgetnek, újságot olvasnak, laptopon interneteznek, de a legdurvább, és nem tréfálok: FHM-et nézegetnek. xDDD Ezek után nem kérdés, h miért tart itt az ország. Megjegyzem, a parkolóban a két kezem nem tudtam volna összeszámlálni az Audi típusú autókat...
Találkoztam a barátnőmmel. :) Már sötét volt, negyed 6, a zenélő haranghoz mentünk ismét. Negyed 7-ig csak ücsörögtünk, de aztán jól összebújtunk, nagyon szorosan. :) És csókolóztunk, és puszilgattam a nyakát, és haza kellett menni, neki pedig hittanra. :/ Mindegy, majd legközelebb még többet leszünk együtt. :) Hm. :))
Rggel kipislogok az ablakon. Fehér minden. Én meg: "Mi a picsa?" :) A buszmegállóban az unokaöcsém és Krisztián hógolyókkal vártak. El ugyan nem találtak, de elérték, h cserébe megfürdettem őket. Pöcsök. :) Ma egészségügyi vizsgálaton esett át az egész osztály. Mi, fiúk rohadt gyorsan végigértünk. A doki egy fasz volt, de legalább megtudtam, h 58 kg, és 176 cm vagyok. Fél 1-re értünk vissza a suliba. Addig többnyire Janka, Betti, Kriszti, Szabi, Gábor és én verődtünk egy társaságba. Janka nem engedte lefotózni az arcát, így kénytelen voltam a mellét lefotografálni. :) Engedte is. Kifogyhatatlan energiakészlete van a csajszinak, zabálnivaló, és állandóan mosolyog. Igazi kis huncut. ;) Szabi egészen rá is hajtott. x) Visszafele úton Szandra rámakaszkodott. Belémkarolt, ölelgetett, és egyebek. A cél egyértelmű volt_ féltékennyé tenni Bettit. De én nem hagyom magam, ezért rendszerint levakartam magamról, bár néha ehhez tényleg kétkézzel kellett lelöknöm a vállamról... :/ Hihetetlen. Hirtelen eszembejutott pár Junkies-sor, prózában mondtam is neki, de nem figyelt igazán: "Hiába minden hókusz-pókusz Számodra nem terem Pálmámom már több kókusz..." A nap fénypontja kétségtelenül Olivér névnapi köszöntése volt. Szabival ketten találtuk ki és főként mi is valósítottuk meg: Buzzra rákötöttünk egy masnit, és ünnepélyesen átadtuk Olivérnek. :)) Nagy sikere volt az akciónak. (Büszkék is voltunk az ötletünkre. ;) )
Mindenki holtfáradt volt, aki az előző estét operanézéssel (és néhányan mással is ;) ) töltötte. Gyakorlatilag semmi érdekes nem is történt, csak annyi, h kihúztuk egymást egy kalapból, cetliken, h ki kinek adjon ajándékot. Persze már mindenki legalább háromszor elcserélte a cetlijét egy neki jobban megfelelőre, kivéve minket, fiúkat, mi még becsületesek maradtunk. :) (Egyébként mi tényleg nem cseréltünk) Én Deutsch Krisztit húztam, aki tdkp rendes, meg minden, de nem igazán beszélgetünk sokat. Engem Dornyi Betti húzott, de az asszony elkönyörögte tőle. ;) (Én persze elvileg nem tudok a nőm akciójáról, dehát nem vagyok én sem vak; észrevettem én, h mennyire boldog volt, amikor cserélt a másik Bettivel) Egyébiránt reggel kimaradt a szokott hatnegyvenes buszunk, így a sopronival kellett mennünk, amire a postánál már csak 5 embert engedett fel a sofőr. Hm. Kibaszott az ácsorgó embertömeggel.
Olyan jó, hogy mi együtt Tudod, hogy Te és én Együtt vagyunk, békében Ezen a földtekén Barátkozhatsz más lánnyal Engem nem zavar Hiszen bízom Benned Nincs, ami felkavar, de ha megcsalsz, én
Elvágom a nyakadat Szétkenem az agyadat Nem mész többet haza két lábon Szétrúgom a fejedet Levágom a két kezedet Kihúzom a beledet a kicsi szádon, édes
Te drága A romantika hű szolgája Tudod, hogy Te vagy nekem az univerzum Egyetlen Don Huann-ja És ha az utcán riszálja magát Egy csámpás szőke kurva Nem szólok, ha a seggét pásztázva A tekinteted elbambulna, csak rajta!
Ezt jól jegyezd meg, mielőtt egy másik segget nézel Kurva szar, ha az üresen tátongó szemgödrödön át elvérzel
Elvágom a nyakadat Szétkenem az agyadat Nem mész többet haza két lábon Szétrúgom a fejedet Levágom a két kezedet Kihúzom a beledet a kicsi szádon, édes
Egyszerű volt. Martin átjött, társasoztunk hárman, ettünk-ittunk (nem, nem alkoholt :) ), néztük a "juroszporton" a Watts Zap-ot, és tettünk fogadalmakat. Az enyém vicces lett... ;) Nyáron a polgármesteri hivatal elé kell szarnom... xDD
Igencsak romokban hever a gépem, aminek következménye jópár decemberi, karácsonykörüli bejegyzés elvesztése. A lényeg: van elektromos gitárom, a csajommal (úgy-ahogy) elvagyunk, bár... Na ezt majd nempublikba. ;)) A Zastavánkat le kell adnunk a roncsautórendelet miatt, ezért megpróbáltunk egyet menni vele, búcsúképp, de megadta magát - teljesen. :( Szegény pára. A szívemhez nőtt. Hogy a géppel mi lesz, az jó kérdés, az őszi adataim megvannak, nem kell félni, még a nov. vége - dec. eleje is (ebből már került is fel pár), a karácsony meg úgyis egy sablonünnep, ami jóltelt, szóval nincs nagy gáz. :)
Pityuka rábeszélt, h menjek ki vele és Stefivel inni este - mint régen. Fáradt voltam, de mivel már régóta pedzegettük, h menni kék, beleegyeztem. 3/4 6-kor találkoztunk a Mikszáth u. végén. Odafele találkoztam Daveccel és Fruval. Egy 0,75 dl-es Martini volt az ivászat tárgya, a csekély 18%-ával. Nem erős, de azért 9 óra körül már éreztük a hatását. ;) Elmentünk a benzinkútra, vettünk dihányterméket... :/ :) Végülis... Alig mertünk bemenni. Kurva gyávák voltunk, pedig nyáron nagyon is űztük az ipart, nem értem, mitől fostunk... Biztos megöregedtünk. :) A Gróftemetőbe vettük az irányt. Jó kedvünk volt, de azért be kell látni, a tél, meg a sulival járó nyűg rányomta bélyegét az estére. Nem tudtunk a nyári bulikhoz hasonlóan feloldódni. Fél 9 fele lementünk a tóhoz, nem volt befagyva. (Rádobtunk egy hordót... :) ) A jurtát viszont víz borította, így oda sem tudtunk bemenni... Stefi és Pityu beszakadt, én csendben piróztam, míg a megmaradt cigit szívták. Na, igaz, h én is, de azért néha ellenálltam is... ;)
A Kétfarkú kutya és Kis Pisti esete 2006. van, ugye. Ha 2006-ból kivonunk 1990-et, ami az első hazai demokratikus (?) választások éve volt, akkor 16-ot kapunk, ami egy 4-gyel osztható szám. Következésképp idén végetér egy négyéves kormányciklus, innen pedig hamar kitalálhatjuk, h ebben az évben tavasszal bizony újra választhat a nép, mely pártok alakítsanak ki kormányt, melyek szoruljanak ellenzéki posztra; emellett persze nem elfeledve, h (szinte) mindegyik, de legalábbis mindkét nagy párt szarik a fejünkre, és csak a látszat fenntartására vesz elő minket, embereket négyévente. Hiába, no, demokrácia van. Olyan szép világ a miénk, melyben kialakulni látszik egy tendencia. Egy tendencia, amely azt mutatja, h lassan már nem is kapaszkodik két kézzel a kormányba a hatalmon ücsörgő koalíció, hanem egyik kezével (ha nem mindkettővel) a kampányát igazgatják. A kampányt, igen, azt, amelyik minden ciklus végén egyre hamarabb jő el, most például már köbö negyedik hónapját éljük. A kampányt, amely sokszámjegyű magyar aranypengőt emészt fel - természetesen pártonként. Mert ugye olyan szép világ a miénk, amelyben ez a pénz jobb helyre nem is találhatna. Mondanom sem kell, milyen tökéletes az egészségügy, milyen csodás állapotúak a szép, új magyar utak, és akár éjjel is nyugodtan mászkálhat a választópolgár az utcákon friss, egészséges levegőt szívva magába, cseppet sem félve attól, h melyik pillanatban ütik, vagy lövik le a nála található kétezer forintért. Na, de a lényeg, h demokrácia van, nem is akármilyen.
Maradjunk ott, h a pártok újra elővették a fiókból a kreatív team-eket, amelyek a frappánsabbnál frappánsabb plakátok, szlogenek, szórólapok alkotására hívatottak. Vegyük csak sorra, milyen feliratok, képek, hangulatok köszönnek vissza ránk - például, amikor reggel a 6.40-es busz ablakán kipillantva egy óriásplakáttal nézünk farkasszemet. Érdemes azzal kezdeni, h Sólyom László köztársasági elnök úr mire is hívta fel a pártok figyelmét az újévet köszöntő, óévet búcsúztató beszédében-. Megpendített egy kényes húrt, a "negatív kampány"-ra behangolt húrt. Finoman utalt arra, h nagyon hamar a nép idegeire mehet, ha annak éjjel-nappal, úton-útfélen az ellenséges pártot szapuló plakátokkal kell szemben találnia magát. A pártok persze egyetértettek az elnökkel, és bőszen bólogattak, h "majd a másik fél akkor biztos kapcsol, mert nekünk ugye eszünk ágában sem volt negatív kampányba kezdeni". Ehhez képest... Kezdetben vala egy egyszerű piros-fehér alapú plakát, többféle felirattal. Pölö: "20%-ra csökkentettük az ÁFÁ-t", vagy "Bevezettük a 13. havi nyugdíjat." Feltűnően kijelentő módban fogalmazódtak meg a mondatok, mintegy célzásul, h ezzel ne tessék vitatkozni, mert ez így van. És ezután jön a szlogen: "Igen. Megcsináltuk." Pici, finom utalás: "Mi megtettük, amit az ellenzék csak ígért, vagy épp mégcsak nem is ígért." Egy fityisz az ellenségnek, egy sugallat a népnek, h ha minket választotok, akkor ugyanilyen ügyesek lesznük - ha nem jobbak. Ezzel világos elkezdte a sakkjátszmát, e4-re lépett a paraszt, nyílt megnyitás kezdődött. Sötét c6-ot lép, máris félig nyílttá módosul a megnyitás. Igen, a kissé nagyképű kormánykampányra a nagyobbik ellenzéki párt egy (szerintem) sunyi, alattomos, "bogarat fülbe ültető" szavazó-hódítással felelt. Én személyszerint egy tipikus téli reggelen, korai kelés, buszraszállás után találkoztam a negyedhetesről kinézve először a "Rosszabbul élünk, mint négy éve" felirattal. Ilyen vacogós, sötét reggeleken nem épp legkiemelkedőbb kedvemben talál a nagyvilág, így a vezérszlogen kitalálója is elérte, h az édesanyját - nem éppen pozitív jelzőkkel ellátva - emlegessem. Eddig az ellenzék legalább aranytojást tojó tyúkot ígért minden gazdasszonynak, ha rá szavaz, de mostmár ennek illúzióját sem tartja fenn (nem mondom, az sem lenne sokkal jobb). A többesszám amúgy is indokolatlan, nem hiszem, h a szlogent megálmodó félkegyelmű nehéz anyagi helyzetben tengődne. (Inkább siralmas gondolkodásmódja, és erkölcsi fertője miatt élhet rosszabbul). Ettől függetlenül persze kétségtelen, h sokan vannak, akik tényleg rosszabbul élnek, mint négy éve. Igaz, néhányan biztos akadnak, akiknek a mostani kormány idején alakult szerencsésebben az életük. De - könyörgöm - az ellenzék, még ha nevében szerepel is, h a mindenkori kormány tevékenységének fényét hívatott tompítani (bár jobb helyeken inkább hasznos javaslatokkal segíti az uralmon lévő koalíciót), akkor is kutyakötelessége, h nekem, mint polgárnak azt az illúziót vetítse, h ha megválasztom őt, akkor nekem jobb lesz az életem. Mert ha nekem azt mutatja, h rosszul élünk, és nem táplálja belém a tudatot, h lehetne jobb is, akkor én - jobb esetben csak - nem rá szavazok; rosszabb esetben depressziós leszek, és leugrok a Lánchídról. A negatív kampány tehát már éppen végképp elvágta volna előttem a nagyobbik ellenzéki pártot, de jött a felmentő sereg a kormány részéről is; a nem rossz kezdés után azzal, h válaszoltak (nevezzük már nevén) a FIDESZ sárdobálós kampányára, az MSZP is leégette magát. Egy újabb morcos reggelen ugyanis szíventalált a "FIDESZ mittomén mennyivel rövidítette meg a nyugdíjasokat" szövegű plakát.
Szerencsére nem minden párt küzd ennyire elvetemülten a népszerűtlenségért, mint ők ketten. A kisebb pártok igenis ötletes, és elsősorban becsületes úton szeretnék meggyőzni a választókat arról, h érdemes rájuk voksolni. Sajnos azonban szinte kizártnak tartom, h akár az SZDSZ, akár az MDF komolyabb szerephez jutna a magyar politikai palettán, mint a rendkívül megtisztelő kisebb koalíciós párt (egyszerűbb kifejezéssel élve: csicska) titulus. Ez persze a választókon múlik, de van egy másik tendencia is, ami az elbutulás tendenciája. Ki kell mondani, a mai választók igénylik a sárdobálást, mivel a ValóVilág óta tudjuk, h küzdeni, kardokat forgatva harcolni kell a szavazatokért. ;) Mindenhonnan ez ömlik ránk, a vodkaphone és a témobálj is - ideértve a Pannon GSM-et is egyúttal -, a Téko(zlo)m és a Tele2 is, a TV2 és az RTL Klub is ugyanígy vív, napról napra durvább módszerekhez folyamodva. Hogy erre az igény alakult ki előbb, vagy ezt kaptuk, és hozzászoktunk, azt már nem tudni, de így a Krisztus után számított 2006. évben ilyen pesszimista közeggé váltunk. Pedig ott a sok apró öröm, mint pölö előreengedni a nőt az ajtóban, állni nyáron az esőben, leinni magunkat, ha gyerekünk születik, vagy ha betöltjük a XV. évünket... Tessék boldognak lenni!
Eljött a szerelmesek (és szerelmüket féltők végső kapálózásának-) napja, amikor varázsütésre mindenki felismeri, h szeretni és szeretettnek lenni milyen jó dolog. És ha a felismerés megvan, akkor már nem kell sok ahhoz, h egy kész iparág épüljen fel - kizárólag a szerelem ünneplésére. Ott van ugye az Anyák napja, ami régóta "üzemel", és mégis megmaradt a maga természetességében. Ez jól is van így. Persze e természetességet a Valentin-nap alkalmából azért sem emlegethetjük, mert - mint tudjuk - a Hülyeség Hazájából, egyenesen a nagybecsű Amerikából szabadult ránk az ünneplésvágy; Amerikában meg talán a H2O sem naturális. De ha már minden évben kis hazánk is rózsaszínbe borul Bálint napján, ám legyen. Lehetne olyan magyarosan is ünnepelgetni, picit visszafogottabban, szolidabban, nem vagyunk túl gazdag nép úgysem - de nem! - kiált a márkás kocsijából a faszi. "Az én anoreksziás plázakurvám akkor is 99 szálból álló csokrot kapjon, az internetről rendelve". Merthogy így is lehet, miért ne lehetne. Feltalálták az internetet, létrehozták a Valentin-napot, a kettőt csak össze kell kapcsolni. Idén már karácsonykor is nagy hangsúlyt kaptak a bankok reklámjai, a hitelek. Nem baj, ha nincs pénzed, végy fel kölcsönt, és játsszad a gazdagok szerepét. Aztán titokban nyögd a hitel visszafizetését, plusz a kamatokat, meg az anyámkínját, meg a satöbbit. Kíváncsian várom a jövő évet. Ha huzamosabb ideig fogunk még a pénztárcánkon túl költekezni, és erre egyre több alkamlat talál nekünk az ipar, akkor egyrészt nem csak az állam, hanem a benne élők is drasztikusan eladósodnak majd, másrészt a Bálint nap is ilyen pénzszórási alkalom lesz. Száz szónak is egy a vége, rendben, h ünnepeljük a szerelmet, de őszintén tegyük. Egy szál rózsa és egy bonbon a kandalló mellett többet tesz, mint a rózsaszín lufik és szívecskék, képeslapok áradata. A másik fontos dolog, h aki nem ünneplő típus, arra ne erőltesse rá sem a párja, sem saját maga saját magára a Szerelmesek napját. A kényszer ugyan nagy úr, de értelmetlen dolog műmosolygni egy csokorral kezünkben kedvesünk előtt.
Járt nálunk Martin, egy csomó cédével, amelyeken egy csomó gagyi játék van. Csak egy flash-es játék tetszett meg igazán, a címe a bejegyzés címével megegyezik. Gangszta Zolee és csapata vadnyugati szerencsepróbálását követi nyomon, öt pályán, mindegyiken más-más bandataggal kell lőnünk a jópofa ellenfélfigurákat, akik pályánként változó környezetben, 4-5 fedezék mögül, véletlenszerű sorrendben ugranak elő-. Egy hatlövetű Colt-unk van, végtelen lőszerrel, de tárazni itt igenis kell! Ezt a képernyő bal alján megjelenő izéra kattintva tehetjük meg, célozni és lőni az egérrel lehet, és kell. :) A grafika szerintem nagyon szép és jópofa lett, fényképekkel és vadnyugati kellékekkel telepumpálva, ahogy azt tenni kell. A zene szándékosan hamis, tükrözi a '30-as évekbeli western kocsmákban oly' elterjedt honky-tonk pianók hangulatát. A kezelés roppant egyszerű (gyakorlatilag félkezűek is játszhatnak... Pardon.) Nyílván mindenki maga fogja kitapasztalni, h mit hogyan célszerű csinálni, de nekem van pár bevált taktikám, amit most le is írok. - Ne sajnáljuk a lőszert, pláne, mikor még csak ismerkedünk a játékkal. Én kezdetben mindenkire két golyót szántam - biztos, ami biztos. Ebből általában csak a második talált, aztán később az első, és lekopott róla a második. - Érdemes "számolni magunkban", h hányszor lőttünk egy-egy újratárazás óta, így nem fogunk meglepődni, hogyha kifogy a tár, és nem lő a fegyver. Ilyenkor fel is tudunk készülni a tárazásra, két ellenfél lepuffantása közben villámgyorsan le tudjuk rántani az egeret a bal alsó sarokba. Figyelni kell persze arra, h ne kattintsunk ki windows felhasználói területre, mert olyankor bár jót lehet szusszani, de kizökkenünk a játék menetéből. A "Help" és "Credit" gombokra is figyeljünk, ezek szorosan a tárazó felület mellett vannak. - Nyugodtan blöfföljünk! Az első két pályán még nagyon is beválik, h ha a felbukkanó ellenfél észreveszi, h ráhúzod az egeret, akkor anélkül, h rád lőne, visszabujik a tereptárgy mögé. Ha kifogytunk az ammo-ból, de nincs időnk újratölteni (mert pl látjuk, h előbújik az ellen), célozzunk rá, és amíg visszakozik a lőpárbajból, van időnk a tárazásra. - Főként a második pályán okozhat gondot az a "csúnya bácsi" fent az emeleten, épp szemben. Nehéz észrevenni, gyorsan lő, távol van, és az emeleten húzódó korlát miatt eltalálni is nehéz. Őt én inkább csak megijeszteni szoktam, tehát a közelébe rántom a célkeresztet, hadd bújjon vissza. Néha kiszámítható, h ő jön, amikor lent senki nem mozgolódik, akkor célszerű felfelé kacsingatni, és ki lehet olykor szedni. Érte persze több pontot is kapunk. Ha máshonnan nem, hát innen megtaláljátok a játékot, de fontos, h ez persze (sajnos) nem az én művem, tehát minden jog a készítőket illeti meg. Végezetül bökök egy képet:
Zenekarunk három próba után felléphetett a sárszentmiklósi általános iskola farsangi rendezvényén. :) Persze nem volt minden ilyen könnyű és magátólértetődő, mint ahogy az hangzott. Kezdve azzal, h egész héten betegállományban voltam. A sors slusszpoént viszont a végére tartogatta, mivel tegnap 22 órakor belázasodtam, pedig egész torokgyulladásom alatt még csak hőemelkedésem sem volt... Végül azért szerencsére lement a hőm normális értékre, és el tudtam menni 'bogárdra (Sárbogárdra). De a változatosság kedvéért a kibaszott Kunság Volán a menetrendbeli 9:08 helyett 9:02-kor, a szemem előtt húzott el a kereszteződésben... x/ Fak! Így a 10:42-es szabadival kellett mennem. Persze addigra már az eső is hevesen zuhogott, h jól be kelljen bugyolálnom a kombómat - mert azt ugye egy csepp víz sem érheti. A bőrtok meg még nem készült el hozzá, minek is készült volna... Így izgi az élet. Azért a teletömött sárbogárdi buszon - hangulatfokozásképp - egy srác az oxigénhiányos, fülledt levegőnek hála rosszul lett, és összeesett. Leültették, mentünk tovább. Aztán én lettem rosszul... Éreztem én, h bajom lesz, mert sokkal nagyobbakat lélegeztem a szokottnál. Majd pár perc múlva fél perc leforgása alatt elmosódott a kép, sípolt a fülem, és... Hát, semmi. Nem tudom, mennyi ideig bíztattam magam, h ha ilyen állapotban, hát így, de akkor is kibírom 'bogárdig, és nem csinálok semmit. Ám nem bírtam, és kinyitottam volna az ablakot, ha bírtam volna. De nem ment. Egy srác szerencsére segítőkész volt, de a mellettem álló nő viszont egy vén kurvának tűnt. Szerintem azon agyalt, h mikor csukom már be az ablakot, mert fázik, és h le ne okádjam. Azt kellett volna tennem, de a friss levegő hatására a szemcsés kép kitisztult, és a sípolás is mérséklődött. Aztán a végállomáson leözönlött végre mindenki a buszról. Megkerestem Mátét, bementünk a suli épületébe, és vártunk. Sokat. Késett az egész műsor, a táncosoktól (köztünk Bálint és Kicsi, tehát az énekes és a dobos is, meg Alex, aki kisgyerekkoromban a falunkban lakott, mostanában meg lejár hozzánk CoD-ozni) kezdve a felvonulás, és minden. 2-kor elvileg kezdtünk volna, gyakorlatilag lövésem nincs, mikor állhattunk neki. A szervezés magas fokon jelen volt, mivel a fellépésünk helye, az ebédlő zárva volt mindaddig, amíg a felvonulás és a többi cécó lezajlott. Így aztán a nézők nemcsak a koncertet, hanem a dob összeszerelését, a hangbeállást, minden szirszart végignézhettek. Az egyik tanárnő ezidőre rögtönzötten előrehozott tombolázással csábította a - nem túl nagy... - terem másik végébe a diákokat, h aránylag nyugodtan, de továbbra is kutyafuttában dolgozhassunk. Páran azért akadtak, akik ultrakíváncsiságuk kielégítésére - szarva a tombolára - figyelemmel követték még azt is, ahogy a jack-at a kombómból a keverőbe dugom. (Ezzel elárultam, h vonalból erősítettük ki a gitáromat, de ez, mint kiderült, hiba volt. Mikrofonozni kellett volna.) A meglehetősen idős, de lelkes Laci bá' ült a keverő mögé, de Alexék nagyon sokat segítettek Laci bának és nekünk is. Önként pakoltak, mentek ki-be, satöbbi. Amikor eljött az idő, Kicsi belekezdett a Kör kezdő dobritmusába. Meglepő volt látni, ahogy a legnagyobb bunkó-parasztnak kinéző divatmajmok ahelyett, h lenézték volna, amit csinálunk, figyeltek ránk, és a dalok végén lelkesen tapsoltak, fütyültek, rikoltoztak. :) Felemelő egy érzés! A gitárom ugyan alig szólt, a hangzás és az arányok tehát pocsékok voltak, hibáztunk is, de végig 10 centivel a föld felett gitároztam. És persze rengeteg csinos csaj volt, akik fényképeztek, engem is. Persze igyekeztem ezt nem észrevenni, de nem lehetett. Érdekes volt az is, h nem néztek le egyedüli hosszúhajúként. :) Aztán a rövid, 4+1 számos (igen, volt visszataps) kiskoncert után kaptunk kólát meg lekváros kenyeret, sok gratulációt, vállveregetést, meg minden földi jót, amivel egy ilyen kezdő csapatott elhalmozhat a közönség. Én kényelmesen befaltam egy lekváros gerendát, aztán pakoltunk, és nem igazán vegyültünk, a tucczene még alkohol hatása alatt is nehezen elviselhető, anélkül meg aztán a gátlásaim és előítéleteim a diszkókkal szemben egyáltalán nem oldódnak. ;) A statisztika kedvéért: 5 lájhtos feldolgozást játszottunk el, úgy mint: Edda - Kör; Ákos - Keresem az utam; Shadows - Appache; Republic - Szeretni valakit valamiért; és a ráadás: Ákos - Ilyenek voltunk. Bálint szóvicce alapján elmondhatjuk, h "az öltözőben megbeszéltük, (m)ilyenek voltunk..." :D
Lehet, h begyulladt torokkal nem a legcélszerűbb, de mi azért kimentünk a fehérvári jégcsarnokba korcsolyázni. Adri, Martin és én a negyed 5-ös sárosdival utaztunk be a városba. Nem volt rajta fék... xDD pontosabban, nem volt tökéletes a fék. Martin végig fuldokolt a röhögéstől. :) A csarnok előtt kialakult kisebb tömegből hamar találkoztunk a nyolcadikasokkal, még csak Csecsével és Krisztiánnal. Gyorsan bejutottunk, Adriék átvették a korit, én kölcsönöztem egyet, leadtuk a cuccaink a ruhatárba, és irány a jég... :) Nehezen álltam meg rajta, sokszor estem. Alig léptem a pályára, már oda is jött hozzám egy csaj, h menjek vele, mert bejövök az egyik barátnőjének. Krisztián addig kitalálta, h mi a bajom, nem húztam meg erősen a korit, nem fogja a bokám, így nem lehet csúszni. Így mondtam a csajnak, h egy perc és itt vagyok. Egy perc, és ott is voltam; Krisztián atombiztosra kötötte a korcsolyát, nagyon sokat segített. Aztán elmentem a csajok előtt, mire valamelyik megszólalt, h "Ide se' jössz?" Odamentem. Akkor már láttam, h kissé "plázacica" stílusban nyomulnak... Az egyik elkérte a számom, én megadtam, és ezzel részemről a fáklyásmenet. Martin és Adri talált osztálytársat a tömegben. Én is találkoztam Dér Katával. :) Annyi Kodályos volt kint, mintha oroszok lennénk. A 8. osztályos Tomi tanított korcsolyázni, mire menni kellett, már egészen bele is jöttem. :)
Az Alba Volán mostanában ki-, akarom mondani, lerobbanó formában van. :) Kezdődött szombaton, a "szóló" sárosdi fékproblémájával. Ma pedig a fél 5-ös "csuklós" sárosdi robbant le (még jó, h nem fel... xD ). A börgöndi vasúti átjáró után lelassultunk, és valami kegyetlen gázolaj-szag áradt szét az utastérben. A börgöndi bejárónál befordultunk, és a sofőr közölte, h le kék szállnunk, rögvest jön a mentesítő járat, álljunk ki a buszmegállóba. Fél órát várakoztunk... xDD "Rögtön jön a mentesítő járat..." A kényesebb vén picsák hazavitették magukat a férjükkel, némi telefonálgatást követően. Jöttek is sorban az autók. Röhej. Lol :) Aztán pár perccel az amúgy is érkező 5-ös busz előtt jött is a mentesítő. Szóló buszt küldtek csuklóson utazottakért. Anyám... Alig fértünk fel! xDD A vezetőség nagy IQ-hányadossal rendelkezhet... xD Egy hörcsögképű fasztarisznya vezette a buszt, elmondása szerint először jött erre. Látszott is, mert a Jánosmajornál felszálló kisKáplár Seregélyesig kért jegyet, mire a sofőr azt válaszolta: csak Sárosdig megyek (ebben az a poén, h Seregélyes Sárosd előtt van...)
Reggel az első két óránk ideje alatt megnéztünk a Tanu c. filmet a Barátság házában. Zseniális. :) Eddig nem láttam, de kár lett volna kihagynpm. -Dehát... Ez citrom! -Narancs. Nem nyitok vitát! E napon tdkp semmi érdemleges nem történt ezen kívül, kivéve tán, h megtudtam: Anikó barátja féltékeny rám... xDD Hogy mik nincsenek...!
Egy hét - egy nappal az első, sárszentmiklósi farsangi fellépésünk után most is szerepelhettünk egy komolyabb rendezvényen, szintén 'miklóson, az alapítványi bálon. Sárbogárdra Dávid tanárúr - gitártanár - vitt le, ott pedig Mátéhoz mentem, egész a fellépésig ott is voltam. Zenét szerkesztgettünk, CoD2-t játszottunk, aztán berohantunk Máté gitárórájára (Dávid bá'-hoz), elhoztuk a művelődési házból Kicsi kedvéért a régi lábgépet, mert nem tetszett neki az új-. xD Fél 5 után már a suliban álltunk, mind a négyen, Laci bá'-val, és vártuk, h kinyissák nekünk a tornaterem ajtaját. Miután sikerült megtalálniuk a kulcsot, bejutottunk a hosszú folyosóra, ami a terembe vezet. Csináltunk egy gyors hangbeállást, bár tegnap már beállítottak Mátéék mindent. Éppen csak arról feledkeztek meg, h semmilyen kontroll-láda, vagy monitorfal nem állt rendelkezésünkre, így keveset hallottam magamból. :) A beállítások véglegessé váltak, így gyorsan lezavartak minket a színpadról, mert be kellett engedni a nézőket. Előttünk persze egy csomó műsorszám volt még, ovisoktól kezdve széplányokig minden. A széplányok valóban szépek voltak, az ovisok meg hamisítatlan ovisok, olyanok, mint mi is voltunk. "Jóóóóregggeeelt kíííváááánoook"-szavalások, esetlen, össze-vissza mozgások, mégis jópofák. Ovisok, na. :) Végül azért csak eljött a mi időnk is, Alex meg a többiek megint segítettek pakolni, Laci bá' ugyanúgy mosolygott az erősítő mögött, ahogy szokott. Két számot játszhattunk csak, azaz ha nem hagytuk volna abba az Appache és a Szeretni valakit valamiért után, akkor biztos lehetett volna több is, de az csalás lett volna. ;) Szerintem jobbak voltunk, mint egy hete. Jövő héten ünneplünk. Bár Máté nem akar különösebb banzájt, de azért csapunk valami szolidabbat. "Márcsak azért is", mert most rohannom kellett a buszra, úgyhogy csak köszönni volt időm.
És jövé a luxusbusz, és elvivé minket Mohára tikverőzést nézni. Hirtelen, tegnap bejelentett, múlt héten felvetődött ötlettől vezérelve igazgató úr (Imi bá') és ofő elvitt (-vitetett) minket, 9. osztályt Mohára (luxusbusszal). Olyannyira luxusbusszal, h elvileg csak cserecipellőben léphettünk volna fel rá - fő a tisztaság. Szerencsére ezt a bolondságot végül nem játszatták el velünk. Aztán miért is mentünk mi Mohára, Fehérvártól kicsit északra? Van ott egy télűző népszokás, valami olyasmi, h Tikverőzés. Vagy mi. Nagy bohóckodás az egész, de annyian tódultak oda a népek, h - ebből ítélve - biztos nagy hagyományt őriznek ezzel a tikverőzködéssel. Volt fánk, tea - gyümölcsös, irtó szar izű -, és forralt bor. A népek ettek-ittak, oldódtak, fáztak, a kicsik rohangáltak. Egyszer aztán valami - nyilván grandiózus - eseményt követően megjelentek a töménytelen mennyiségben jelenlévő "kormosok", akik hatalmas maskarában ijesztgették a jónépet, és mindenkit (majd mindenkit) bekentek korommal, lehetőleg az arcán. A kicsik örömmel rohangásztak - titokban persze mind azt remélte, h őt is elkapja a kormos. Gonoszságtól függően a parányi indián-csíktól kezdve, amilyen pölö Zsófi nevű osztálytársam orcáján virított egészen a teljes arc bekenéséig terjedt a kormosok tevékenykedése. Mariann és én egyáltalán nem akartuk, h bekenjenek minket, így hamar kisurrantunk a ház udvaráról, ahol már szinte mindenkit teljesen beborított a korom. Aztán egyszercsak nagy föld- és égmozdulást követően a hatalmas tömeg elindult az utcán, azaz az úton, ezzel sikeresen akadályozva az iszkai (iszkaszentgyörgyi, szomszédos falu) bányából érkező peches teherautósokat. Egy fehér autó oldalát is elhalmozta korommal az egyik félkegyelmű... Az pedig, h a menetrendszerinti járatról leszállokat a busz ajtajában kormosok fogadták, az kérem pofátlanság. Miután Szabi és Anikó forralt borának egyrészét elfogyaszthattam, és ezzel leforrázhattam a nyelvem, Mariannal visszamentünk arra az udvarra, ahonnan indultunk. A kormosoktól megmenekültünk, de mint később kiderült, lemaradtunk a tikverésről. Hát, engem nem zavart túlságosan. ;) Találkoztunk Bettiékkel, akik a hideg elől a vegyesboltba (kocsma) menekültek, majd Katinkával kijöttek elszívni egy cigit. Aztán valahára elmentünk onnan, a csókakői várhoz, megtekinteni azt. A buszon a lányok egymást szabadították meg a különböző krémek segítségével a teljes arcokat, némelyeknél még a hajat is beborító koromtól. Mariann, Enikő és én úsztuk meg "szárazon" csupán. Pontosabban én kaptam később Anikótól a homlokomra, de neki szabad. ;)
Mostanában rákaptam a Counter-Strike nevezetű méltán híres játékra. Nem sokan lehetnek, akik nem ismerik a játékot, a "försztperzonsúterek"-ben (FPS-ekben) kevésbé jártasak is nagy valószínűséggel hallották már a "csé"-ről. Korszakalkotó, na. :) Persze nyílván nem a mesterséges intelligenciája hódított... Megfigyeléseim következnek. - ha növelem a BOT-ok IQ-ját (Easy, Normal, Hard, Expert), a társaim se okosabbak, sem pontosabban célzók nem lesznek, ellenben az ellenfelek mindkét tulajdonságukban fejlődnek. - imádnivaló, amikor beállnak egy doboz mögé, h lesben várjanak az ellenfélre - és a doboz felé fordulnak... xDD - terrorista voltam, még egy társam élt, és két CT-s, mikor letettem A-pontra a bombát. Mindkét ellenfél jött, egyet le tudtam puffantani, a másik engem puffantott le... A társam pedig vígan nézelődött a B-pontot védve, míg a CT-s hatástalanította a bombámat... xDDD
Jött egy lovas(i) - Kispál és a Borz koncert, Fehérvár, Base Club
Már fél 8-kor a Base előtti lépcsőn ültünk; Adri (a tesóm), Eszter és Zsófi (8.-asok), Szabi és én. Vártunk, vegyültünk, találkoztunk sok-sok ismerőssel, aztán fel lehetett menni a terem előterébe, később be a terembe. Találkoztunk Adri osztálytársaival, nagyon jó fej mind. :) Az előzenekar ideje alatt ittunk Anettel egy sört, aztán Szabi és én Eszterékkel vegyültünk. A banda magas hatásfokra fűtötte a nézőközönséget, igazán állati, dallamos zenét játszottak. Ügyesek voltak, na. :) Kispál előtt vettünk még egy kört, Adri és Szabi viszont bort ittak. Még éppcsak belekortyoltam a Beck's-be, indult a koncert, előretörtem, Szabira hagyva a söröm. Lovasi hülye. :) Borostásan jött. Kispál meg kapásból rágyújtott a dekkre. x) És a Gomolygóval indítottak. A vártnál nagyobb pogó volt, így jobb középre szorultam, meg üvöltöttem a szövegeket, ahogy szoktam... ;) Lovasi az átvezetőjében elmondta, h "minden férfinél eljön az a pont, amikor törli a seggét, és beledugja az ujját, hogy milyen, ha seggbekúrják..." xDD Aztán volt Jövőből jövő lövő, Egy fiú ágyában, aztán sorrendiség nélkül: Éjjeli lámpa, Nem fáj, Tiszai Pu., Vackolj belém, Az utolsó aktus a földön, Etetés, Disznók tánca, 0 óra 2 perc, Kinn állok a ház előtt, Rezervátom, Dal poharakról, Bársonyfüggöny, Kapcsolj le mindent, Napos oldal, Nincs nagy baj, Iszonyú lassú, Földtörténet, Etetés, Csiga, Halszív, Jó a világ végéig... talán ennyi. Hangulat volt, főleg, mivel az elején visszavergődtem előre, bal oldalra, Dióssy, a billentyűs elé. Aztán innentől vala(k)mi miatt nem publikus... ;)) Bibii... :)
A tradícióknak megfelelően idén is tett egy felvidéki utazást a Kodály Zoltán Gimnázium vegyeskara. Idén ebbe már mi is becsatlakoztunk. :) Elvileg 3/4 7-kor indultunk volna, de Imre bá'-ék késtek... :) 7 után pár perccel azért elindultunk. Én Szabi mellett ültem, elől, mögöttünk Csecse és Petó (8.-asok). A határt fél 9-kor léptük át, gond nélkül. A településnevekkel gondban vagyok, nem fogom tudni őket leírni, elfelejtettem mind (egyet kivéve, de arról később. :) ). Délelőtt egy kisebb falu művházában, majd egy másik ált. sulijában énekeltünk, aztán utóbbinál ebédet is kaptunk-. Délután főként koszorúzási ünnepségeken szerepeltünk. Mikor már a sokadik helyről indult el a busz, egyszer észlelte valaki, h nincs meg Jani. xDD A busz azonnal megállt, és lehetett látni, ahogy Jani nyugodt lépésekkel jön utánunk... xDD Az utolsó állomáson kaptunk szendvicseket, teát, ilyesmit. Egyszercsak jön be a főterembe Jani, kezében a wc-lehúzó kallantyúval... xDDD "Azt hiszem, ezt véletlenül leszedtem." Az evés-ivás után hamar buszraszálltunk mi, 9.-esek; Szabival ketten kaptunk egy meghívást Anna, Anita és Dóri (osztálytársunk, Eszter nővére) szobájába, estére. (Anna az, akivel találkoztam szeptemberben a FeZen-en) Sötét volt már, mikor megérkeztünk a szállásra, 19:00 lehetett kábé. Négyágyas faházakba soroltattunk bé, mi (Szabi, Buzz, Szili és én) a 17.-be. (estére Imi is csatlakozott hozzánk...) Ha luxusszállásnak méreténél fogva nem is mondanám, de akkor is nagyon szép, tiszta, kellemes szállást intézett nekünk Imi bá'. Mikro, hűtő, tévé, sarokpad, minden nagyon szép, tiszta, precíz - übertáp. Készültek mobilos képek, igyekszem minél hamarabb feltenni őket. Igen hamar át is mentünk Szabival a 8-as házba, ahol Anitáék voltak. Szívesen fogadtak minket (nyílván, hiszen más esetben meg sem hívtak volna... ;) ), "vadásztunk", ők Kozelt ittak, és kínáltak minket nagyon fincsi pálinkával is (neve elfelejtve, sajnos...) Beszélgettünk. Sokat. Jól. :) Később bejöttek osztálytársnőik, Zsuzsa, Bogi, nem tudom még kik, rajtuk már látható volt az alkohol. :) Anna kicsit húzta is a száját, mivel váratlan vendégek voltak, és kicsit pofátlanok is... :/ Dóri intézkedett, h a vonósok zenéljenek (Soós Laci, Péter Tomi, a számomra ismeretlen, de szimpatikus bőgős, és Anna). Két vadász és egy pálinka után átmentünk a 21-es házba, ott kezdtek zenélni a népek. Sokan voltunk, hát kijöttem, Szabi is, és visszanéztünk a mi házunk felé. Megtudtuk, hogy hívják azt a szép lányt, akinek nem tudtuk addig a nevét. Így hát rögtön fel is kértem Tinát a nyusziistennő megtisztelő szerepére (hamarosan összefoglaltatik és megjelenik itt a Nyuszista vallás leírása - tessék majd megtérni! :) ) Vele is jól éreztük magunkat, de nagyon sokan vették mindig körül (legfőképp Imi), én meg nem akartam ilyen tömeges nyomulásban részt venni; inkább sokszor arrébb álltam. :) Visszakerültünk aztán a nyolcasba, Anitához. Az előzményeire nem emlékszem jól, de megkértem a kezét. :) Kiderült, h Szabi a szeretője, és ezért mondja nekem esténként azt, h "jaj, most ne, hosszú napom volt, fáj a fejem... Ugye, nem haragszol?" x)) Ezt el is játszottuk. xD Kaptunk tőle puszikat, és adtunk is neki, aranyos volt. :) Aztán mesélt nekünk a volt kapcsolatáról, tanulságos volt. Ittunk még, sört, pálinkát, utóbbiból sokat, cigiztünk, de Szabi nem, ez fontos! Felköszöntöttük a 12.-es Esztert szülinapján, szerenáddal, sörlocsolással... x)) Aztán... Jött Imre bá'. A 21-es házban voltunk, szinte színjózanul, de sok üres üveget hátrahagyva... Nekem - személyszerint - mondta, h látott dohányozni, ami szinte kizárt, mivel csak odabent cigiztem... :) 20 perc múlva rendet tett, bezavart minket a helyünkre, mondván holnap korán kelés, hosszú nap, satöbbi. Igaza van. De azért mi Buzz-zal és Szütyővel (Szili) negyed 5-ig beszélgettünk... xD Nem is sikerült a reggel 5-ös kelés, de fél 6-kor Szabival már talpon voltunk. Na, innentől már márc. 15-höz tartozik a dolog. :)
...Tehát laza másfél óra alvás után elindult egy új nap. A reggeli tevékenységeket elsőként végeztem el, így később nem volt semmi dolgom. Még fél 8 előtt átnéztünk Anitáékhoz. Akkortájt kelhettek, nagyon álmosak voltak, így mérsékelten örültek csak nekünk... ;) A reggeli a szállás területén üzemelő étteremben volt, svédasztallal, teával, mindennel, ami szemnek-szájnak ingere. A csóró kodályos népség degeszre is ette magát... :D Fél 9 - 9 fele elhagytuk a szállást. :( Kár, jó hely volt. Galántára utaztunk, ha jól emlékszem. Az ottani Kodály Zoltán Gimnáziumban énekeltünk, miután megnéztük az ottaniak műsorát. Nagyot alakítottunk, hatalmas tapsot kaptunk, de azért egy pici szépséghiba itt is volt... A Csujogató c. darabban Jani szinte egyedül magára vállalta a bariton szólamot (amiben én is énekeltem), csak állítólag hibázott (szerintem inkább a basszus és tenor szólam indított egy ütemmel korábban... :) ) Végülis ezt valszeg senki nem vette észre - rajtunk kívül. Tettünk egy pozsonyi kitérőt, bő másfél órás városnézéssel. A várból indultunk, az egész történelmi belvárost végigjártuk. Az idegenvezetőre nem igazán figyelt senki, de a város szép, sztem hasonlít Fehérvárra. Edit meginvitált SOAD-hallgatásra, így fülhallgatós sziámiikrekké egyesültünk egy kis időre. Pozsonyból - ha minden igaz - Peredre utaztunk, itt a teljes műsort elénekeltük, ez volt a leghosszabb koszorúzóünnepség a két nap alatt. Fülöp Andrea, valami helyi vagy körzeti főakárki felolvasta Gyurcsán Ferenc ünnepi üzenetét... Na, az egy hatalmas pofátlanság volt! A szöveg elején felhívta a figyelmet arra, h '48 olyan esemény, amellyel senki sem kampányolhat - majd egy perccel később a szövegben felsoroltatott egy rakás dolog, mellyel Gyurcsán állítólag a felvidéki magyarok sorsát javította... Aha. Nyílván elfelejtette, h milyen állásponton volt a kettős állampolgárság ügyében. x/ Ez duplán mocsok beszéd volt, ráadásul fogadni mernék, h a miniszterúr még csak nem is látta a szöveget, csak megíratta valakivel... x/ Politika ide, oda, az utazás slusszpoénja még hátravolt. Említettem vala, h egy település nevét precízen megjegyeztem. Ez Tallós. Itt életem eddigi legszánalmasabb '48-as megemlékezését láttam... xDD Szegénykék, tudom, jót akartak, de nevetségesre sikeredett a műsor. Eleve azt az egy szál mikrofont nem bírták kihangosítani, sípolt, gerjedt, berezonált, minden szart csinált. A legelső szavaló hallatán azt hihettük, példás megemlékezést produkálnak a helybéliek. Azonban a szenvedélyes verszengőt egy már-már diszleksziás nagyúr (valami képviselő-fajta) követte, állítom, minden második mondatában nyelvhelyességi- és/vagy hangsúlyhibát ejtett! xDD És jöttek a kicsik... Pontosabban nem is olyan kicsik, 5.-6. osztályosak lehettek. A baseball-sapkás Jókai Mór, és "jóóónapooot kííívánook"-stílúsban "Magyarok Istenére..."-sort skandáló társaság műsorának végén már igencsak mosolyogtam, aztán jött egy hosszabb szünet, amikor senki nem tudta, h mi következik a műsorszámok közül... x)) Végtére magnóról kihangosítva megszólaltak azok a Kossuth-dalok, amelyeket mi énekeltünk volna. "Mindegy - gondoltam -, majd éneklünk mást." De az a felvétel... Nem bírtuk tovább; Jani, Marci, Ákos, én, meg még a hátsó sorban majdnem mindenki elkezdtünk nevetni. De ezzel nem volt vége... A szörnyen hamis gyerekkórusi bejátszás után megjelent egy hülyegyerek hátrafordított baseball-sapkával fején, és berontott a szereplésüket befejező gyerekek elé, középre. Először rendbontásra gyanakodtam, ám megszólalt valami kegyetlen zsibbadt rap-alap, és a srác rányomta a következő szöveget (mint később kiderült, saját költés volt): "A Petőfi-kötet árnyékában / A magyar Himnuszra esküszöm / Ha kell, meghalok / Vasszív, vasszív" xDDDDDD (hozzáteszem, lehet, h valamit rosszul értettem, mert sírvaröhögés közben nehéz koncentrálni...) A helyzet súlyosságát jellemzi, h még Imre bá' is tenyerébe temette az arcát. No comment... Ellátást azért itt is kaptunk, majd 20:20-kor útnak indultunk hazafelé. A határt Győr felől léptük át, 21 óra környékén, ám 22:23-kor már a fehérvári buszpályaudvaron álltunk.
Összegzésként annyit lehetne elmondani (a 9. osztályosok, köztük számomra is első) galántai útról, h az előzetesen említettnél szinte még magasabbra tornásztuk a hangulatot, mindemellett sikeresek voltunk, és sok határon túli idős magyar bácsit, nénit ríkattunk meg hazafias dalainkkal. Én még nem értettem, miért ilyen meghatározó ez számukra, valószínűleg - mivel van szerencsém magyar területen élni - nem is fogom soha ugyanannyira átélni ezt a szép ünnepet, mint ők, ám látszik, h fontosat tettünk.
Dragon is, meg Blade is, kettő is, meg demo is (rejtett DB2Demo-kritika)
Nos kéremszépen, miután influenzás vagyok, és pár napja itthon ücsörgök, vagy ahogy azt tőlem hallani lehetne: "pár dapgya iddhon ücsörgök" (jó nagy orrhanggal), így tegnap letöltöttem a Dragon Blade 2 DEMO verzsönt. Tudom, mindjárt kijön a zegész, de én most döntöttem úgy, h a demo-ra vagyok kíváncsi (megjegyzem: egyszer már unokaöcséméknél játszottam vele, nem emlékszem, mennyire tetszett. Azt hiszem, talán olyan "se jó, se rossz, csak szép"-érzést váltott ki bennem) Nyamármost, hozzáteszem hamar azt is, h nem full-screen-en játszok vele, mert a monitorunk kezd (sőt, nem is csak kezd) tönkremenni. Még 640x480-os ablakban is vízszintes csíkokat húz, így Adri bánatára, az én örömömre, a grafikai oldalt kiemelő 800x600-as ablakmódra kapcsoltam. A szövegezése sajnos elüt egy ilyen tipusú, ilyen korban játszódó játéktól várható nyelvi fordulatoktól. A poénjai még jók; a Scott nevű fickót veszettül megkedveltem, kiváló személyiséggel ruházta fel Zrokky, a készítő. Ami - szerintem - egyértelműen idegesítő, nem odaillő a szövegcsíkokban, az a rengeteg "oks", "aham" és egyéb mai kifejezések. A történet szempontjából nem világosultam meg, ráadásul kimaradt az előző rész is az életemből - így nem a legkönnyebb... Ráadásul ez csak egy demo, és még nem is toltam végig (ennek okairól később). Van egy szépen kivitelezett átvezető videó, ami sok-sok dolgot sejtet, gondolom azoknak, akik az előző résszel tisztában vannak-. Nekem így sajnos ez is csak találgatások sorozata maradt. Ebben a műfajban sokan fontosnak tartják a harcokat. Mindig kritikus pontja a játéknak, hogy mennyire kell sok időt tölteni a karakterek "tápolásával", erejük növelésével. Régen talán még én is úgy voltam ezzel, h minél több ellenfél legyőzésére van szükség, annál jobb egy játék. Egy fordulópont óta azonban falramászkálok a felesleges harcoktól. Sajnos ez gyengepontja a DB2 demojának, Zrokky ugyanazt eljátsza itt is, mint az első részben (ez is fontos oka volt annak, hogy nem játszottam végig a DB1-et sem). Amikor megláttam egy nő feje fölött a felkiáltó jelet, és beszélgetésünkben azzal a küldetéssel akart megbízni, h nyírjam ki az erdő összes nyálkáját (ráadásul már megint nyálka!!! Arrgghh!), hát esküszöm a monitor földre sodrásán gondolkoztam. :) Később persze elvállaltam, mivel kiderült, h drága jó társam (a nőkkel igen kedves) Kyno (kár, h nem das Kino :D ) csak akkor mozdul el arról a pontról, ahol van, ha egyenest az erdőbe megyünk "szétcsapni pár nyálkát". Még igen/nem-es döntést sem hozhattam, h akarok-e menni. Ez a legelső alkalom, amikor a játékban "bunyóra" kerül a sor, mégis az első alkalommal kikaptam... Hát izé... Egy kezdőlépés, az miért ilyen nehéz? Persze körülnéztem a mentésből visszahívott faluban, lehet venni egy csomó, egymással köbö egyenértékű fegyvert, amelyek 1-1 pontot tolnak fel valamelyik hős valamelyik képességén. Ha itt tényleg azt várta Zrokky, h kikombinálom, h melyik variáció esetén tudom nagynehezen lecsapni a nyálkákat, akkor csalódnia kell, mert a fanatikusokon kívül a többség ilyenkor törli a játékot. Elsőként egy sikerélmény kell ugyanis a játékosnak, nem pedig kínkeservvel összeszedegetett győzelem. Miután egy nyálkacsoportot sikerült a mennybéli nyálkahártyamezőre küldenem, vissza is rohantam a faluba, hátha fel lehet már szállni arra a hajóra, amire ígyis-úgyis fel kell majd. Fel lehetett. Fel is szálltam - fel is lélegeztem. A demo egyik, ha nem konkrétan legnagyobb poénja egyébként itt játszódik, de nem lövöm le... ;) A hajó. Nos, Zrokky a hajókhoz is ragaszkodik, láttam DB1-es képeket is amelyeken hajó látható. Úgy tűnik, a bonyolultra sikeredett hajó-chipsetekhez nincs türelme Zrokkynak, így fordulhatott elő, h nem minden elem azt a funkciót tölti be, amit be kéne neki. Pölö: a kabin teteje abból a grafikai elemből áll, ami kicsivel arrébb még létra, vagy híd. Fura-. A már említett videó egyszerűen szép és kész, az egekig persze nem dícsérem, de jól mutat, ügyesen meg lett csinálva. Az átvezető után egy ravasz kis minigame teszi próbára a játékost, melynek keretein belül egy csatát vív két hajó egymással. Az ütközetben mi a megtisztelő lőszeradogató szerepéhez jutunk. Frappáns ötlet, kell hozzá ügyesség, de sajnos szerencse is, elsőre itt is elvéreztem. És ott járunk immár, ahol elakadtam. Újra harcokra került a sor. Sokadik próbálkozásra sikerült legyilkolnom az első, négyes ellenségcsoportot, de mindenzt úgy, h a hajóút elejéről kellett mentést betöltenem! (Vagy nem volt egyáltalán, vagy nem volt jó helyen a mentési pontot jelző karika) A sikeres harc után Kyno megint bedobta vérszomjas oldalát - bár minket támadtak meg, ő mindenáron át akar menni a másik hajóra... Itt újabb két küzdelem vár a szerencsétlen játékosra, az elsőben csak két ellenfelet kell eltenni lábalól (ez még ment), a másodikban azonban már 3-at (ez már nem ment). Az első csata alatt kifogyok a gyógyító kütyüjeim erősen véges számából, és még így is legyengülök, majd ezek után még álljak neki leölni puszta hobbiból a nálam jópárszor erősebb ellent. Hát nem, az nem fog menni. Végezetül pár jelentős pozitívum, csak sajnos mind-mind a szemnek, és nem a játszhatóságnak kedvez. Grafika terén Zrokky szerintem a maximumot, vagy közel a maximumot hozza ki az rm2k (RPG Maker 2000 játékkészítő program, amivel mi is dolgozunk) lehetőségeiből. Az általa külön elkészített belső menü gyönyörű, még a színválasztás is jól sikerült. Mint szinte minden játékban, itt is a játékos dönthet, hogy a tapasztalati pontokat milyen képesség/adottság fejlesztésére használja fel. (Ettől én világéletemben a falra mászkáltam, de ettől ez még nyílván hasznos) Igaz ugyan, a 'kedvencek' menüpontnál már azt éreztem, h kellett valami a hely kitöltésére, de az is ötletes, ha úgy vesszük. A falvak kialakítása kompakt, kellően élvezhető, az utcákon több emberrel találkozhatunk, akikkel ugyan semmi dolgunk nincs, de jól néznek ki, hogy vannak. És teszik a dolgukat, és lépkednek, meg ilyenek. A harcrendszer (fontos, h nem a szükséges harcok száma) kiemelkedően magas színvonalú, azonban számomra már-már túl összetett. Én pepecselős fajta vagyok, a körökre osztott adok-kapoknál csak azt szeretem jobban, ha nincs is igazán harc. A harcrendszert akárcsak rövid ideig is nézve azonban rájöhetünk, h Zrokky miért tömi tele ennyire a játékot harccal. Mert ilyen BS-t tud írni! :D Bár esetemben ezzel épp megutáltatta velem még ezt a szép, kidolgozott harcrendszert is.
Összegzésként elmondanám, hogy a játékból csak egy valami hiányzik: az igazi játékélmény. Persze potyog le az állam, ha egy-egy szép képet elcsípek, de sokkal jobban megmard bennem az a negatívum, hogy nem bírom legyőzni x.y szörnyet, pedig muszáj. Zrokky képességei tehát adottak, h tökéletes környezetbe ültessen egy kevésbé élvezhető játékot... :) http://rubydragon.uw.hu
Igazából azért nem írok mostanában a kedves naplómba, mert semmi különös dolog nem történt az elmúlt időben. A csajok szépek, én folyton körülöttük legyeskedek, és így kerek a világ... ;)) Az influenzából visszatértem a suliba, kész a második új-diőszámításbeli dalom (van már pár időszámítás... ;) ) A játékunk készül, szép az élet, boldognak érzem magam, majd csak jön valaki, aki majd vállon vereget, hogy: "Öreg, nem vagy ám boldog, csak hiszed." Mert Lovasi óta tudjuk, hogy "onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél..." Egyelőre azért van pár ember, akinek a helyébe lennék... ;) De a lényeg, hogy jó nekem itt, egy ilyern hülyegyerek bőrében, amilyen vagyok. Ja, és ne felejtsük el, hogy állítólag itt a tavasz, mostmár maradjon is, ezért meghívtam kávézni, el is fogadta a meghívásom. Majd bájos mosolyommal ráveszem, hogy maradjon is, amíg a nyarat el nem hívom és meg nem csalom vele a tavaszt. Elvégre e két évszakbak tökéletesen lehet biciklizni a faluban, közben meg lobog a hajam mert nagy. Mint olvasható, a fos szóvásával, hülye vagyok, a szó fosásával még nincs bajom, az megy jól. Tehát élek, és örülök nekije. Jeee... :)
Na! Véééégre valami. Ma (a mondataim magas százalékban ezzel a szóval kezdődtek) megnéztük Móricz Zsigmond Rokonok c. regényéből írt filmet. A koleszosoknak telefonáltam, hogy "hun vattok?", és velük mentem el a Barátság Moziházhoz. A film nekem kifejezetten tetszett. Sajnos a feleségem nem mellettem ült, hanem a szeretője, az ádáz Szabolcs mellett. ;) De állítólag engem szeret. ;)) Hehe. Visszafelé már többen mentünk, pölö Betti is, meg sokan mások. Kriszta megint olyan volt, mint egyszer régebben. Nem tetszik ez-. (Bár azt a bejegyzést még nem is postoltam...! Na, majd pótlom. Nem lesz publikus.) Fizika óra elmaradt... Juhé. Legalább nem kellett Ronyec nagybecsű tanárúr bűzét szagolnunk. :) Énekórán készültünk a szombati versenyre. Egészen belejöttem az éneklésbe... :) Mostanában az osztály azon tagaival is kezdek összebarátkozni, akiktől eddig picit idegenkedtem (pl.: Rita és Kató - utóbbi ugyanazon a napon született, mint én, csak 2 órával idősebb) Ők mostmár a mestereim, akik belevezetnek engem, tanítványukat a zene/éneklés örömforrásainak meglelésének tudományába. Teccikérteni, nem? :) De volt itt más is énekórán... Imi... :/ Már megint bevágta a durcit, meg hasonlók... Istenem... :P Lol. Kiszámíthatatlan, megbízhatatlan. Megint nem énekelt, azzal fenyegetőzött, hogy majd jól nem jön el szombaton, és nem fog helyettem csörgődobozni (merthogy azt nekem kéne, csak elvállalta, aztán visszamondta, megint elvállalta...) és a legerősebb, hogy lehülyézte az apját (Imi bá', a zigazgató)... Ej. És megint mindenkinek felbaszta az agyát... :P Nademindegyis... Krisztáék szerint egyébként "tökkemény" hasam van, pedig szerintem csak reflexből befeszítem. :) Állítólag kockahasam van, pedig nincs is. És nem mutattam meg nekik a hasam, mert az enyém, és szégyellős ám a pimas. :D A nap végére (tehát mozi és két tanóra, így együtt öt tanóra) után megkértem az ofőt, hogy hadd ne kelljen elmennem a délutáni Fülharmónia előadásra. Merthogy nem tudtam, hogy ma lesz (mert nem mondta...), és rövid napra számítottam, és satöbbi. Elengedett! :D Kész csoda, de tényleg. Egész rendes volt, és nyugodt. :O :) Fejlődőképes. Itthon kerékpáriziereneztünk Martinnal. Jó az idő, süt a szánsájn, meg hasonlók. Hason-paci... ;)
Reggel korán kellett kelnem, ami kellően negatívan befolyásolta az egész napom. A Fejér Megyei Diáknapok rendezvényén vettünk részt, kamarakórus műfajban. Már 8-ra odaértem a Táncházba, pedig csak fél 9-re kellett volna, és fél 10 után kezdtünk. Kriszti és DéBetti (tehát nem az ex-em) fel is húzott a hülyeségeivel, úgyhogy elég elbasszott hangulatomba kerültem. Betti (igen, mostmár az ex-em) nyugtatgatott. MSN-ezünk mostanában, egészen pozitívan változott a véleményem róla. 10 után Tomi (másik nagybátyám, vagy még távolabbi rokonom) segítségével hazahoztuk a dobomat a Szent István pincéjéből. Navy-ék erősítői viszont még ott vannak... És én még azt hittem, már rég hazavitték... :)
Este tükörből nézve a fejemet, egy hirtelen elhatározással vágtam a hajamból. Kicsit fura lett, többet ilyet nem csinálok... :D Igazából a célom elértem: a töredezett hajvég eltűnt, és frissebb lett az egész hajszerkezetem. Reményeim szerint egy hónap alatt visszanő megint olyan hosszúra, amennyire szeretném. (Mellesleg azért is vágtam, mert már túl hosszú lett a hair-em, és nyújtotta az arcomat vizuálisan. Tecciktudni.)
A nap elejét le se szarom. Szar sulizulás. :) De ami este volt! Kimentünk partyzni. Nem volt késő, 6-kor kezdtünk, Pityu, Davec és én, Stefit nem értük el. Davec hozott Napoleont, de Pityu nem hörpintett belőle... Elfogyott az kettőnk közt is. :) Fél 7 előtt találkoztunk Győri Csabival és öccsével. Állat az a gyerek. xDD Innen már megvolt a partihangulat, besöröztünk, aztán rátaláltunk a Pityu öccsétől frissen ellopott bringára. 3 taknyos tekert a vasútnál, amikor Pityuék kiszúrták a kerékpárt. Csabi a gyerek után rohant, aztán amikor már 5 ilyen ittas állattal találta magát szemben a három kissrác, akkor már paráztak. Kiderült, h nem ők lopták, hanem cserélték a bicajt... Az eset után találkoztunk Dzsiudzsuczuval, azaz Papp Lacival, aki mostanában Fru társaságát képzi - szervesen. Mikor említettük neki az incidenst, kérdés nélkül a srác után ment... xDD Ráadásul ez is a vasútnál volt, majdnem kifarolt a vonat elé... xDD Totál... A kerékpár megkerülését még egy körrel ünnepeltük. Ez később már betett Davecnek, pláne, h még az enyémből is ihatott. Nem cigiztem, Pityu és Davec viszont igen. Az alkohol elég magasra fokozta a kedvünk, hangosak voltunk és nevettünk mindenen. Később a Mikszáth u. végén Csabi és öccse felborítottak egy fából készült mászókát, vagy mi a szart... Összetörött... xDD Hülyék. :D Cintiát is kihívtuk a háza elé, mert épp ott jártunk. Davec ekkor már erősen dőlöngélt. Később még hazakísértem Davecet, bár elég káósan került haza... :D Aztán én is hazamentem, nálam semmi nem volt. Végre nyomtunk egy jó partit... Már itt volt az ideje... :)
Délután elhívtuk Tündét, h Adri átadhassa neki közös szülinapi ajándékunkat, egy Adri ötletéből fakadó marcipánt. 6 előtt jött, fél 8 után ment. Beszélgettünk, cukkoltuk egymást, meg hasonlók. Kiderült, h csak egy évvel idősebb nálam! Hazakísértem, hátha megkínál a tortájából egy szelettel... ;))
Megszokott reggeli csézésemben most nagyot alkottam. :) Normal BOT-ok ellen, de_dust2-n, csak pisztoly beállítással 36 találat mellett egyszer sem haltam meg. A konzolból visszanézve pedig megszámoltam: a 36-ból 9 heccsát volt. :) [pikcsör]
A bajai busz picit tele volt... Majdnem az ajtóban álltunk. :/ Mezőfalvánál tudtunk leülni. Solton 5 perc helyett 10-et vártunk, késett is a busz rendesen. Tura már várt ránk a buszmegállóban. "Hazamentünk". :) Elég sok időt töltöttünk a készülő játékainkkal, de technikai okok (floppy-baszakodás ) miatt nem tudtunk haladni, csupán nézni, h hol tartunk. :) A KóterSztrájkra is kitértünk, aztán South Parkot néztünk, majd bementünk a falu belsejébe, Pizzásba. Két idegen alakhoz tudtunk leülni, azaz én nem ismertem őket-. Dénessel mi a Négy Évszak pizzát választottuk, Adri és Csanád valami mást. Dénes felvetésére elkezdtünk sakkozni, én voltam világossal. Változatos meccs volt, elég agresszíven nyomultam, ami mindig egy hajszálnyi előnyhöz juttatott, de Dénes a fontosabb pillanatokban mindig kiegyenlített, vagy átvette a vezetést. A végére teljes patt-állás alakult ki, de Dénes engedett ebből, és a lépésismétlés folytatása helyett mást lépett, ám abból rosszabbul jött ki. Más kérdés, h így is döntetlen lett, részben az én balfaszkodásom, részben Turi ravaszsága miatt. ;) Amíg sakkozgattunk, befutott Dóri, a rendelt pizzák, és egy-egy sör is. :) Később Hanna is átjött a yankee-ből, de nem sokáig maradtunk, hanem együtt, közösségileg áthaladtunk a pábba. Csaba is jött, akivel már novemberben találkoztunk. Már Julika és Sede is lent volt yankee-ben, mikor odaértünk. Söröztünk, Adri borozott. :) Julikát és Hannát is megcsikiztük Dénessel gonoszul összefogva... ;)) Hanna régi és új szemüvegét sorra felpróbáltuk sokan, és erről elég érdekes fejeket ábrázoló fényképek is készültek. :D 11 és éjfél közt valamikor Hanna hazament, Dénes is eltűnt, nyílván hazakísérte. Julikát az őrületbe kergettem azzal, h kitartóan, mosolyogva néztem. Ekkor azért jó kedve volt, de amikor fotózgattuk/videóztuk akkor sikítozott, rúgkapált, tiszta bolond volt. :) Fura. Biztos pasihiánya van, vagy nemtom. Éjfél után megérkezett a szülinapos Fecó. Hanyag eleganciával, ahogy megismertem. Bírom a srácot. :) Volt egy teleszkóp-szerűen kihúzható szipkája, ha 30 cm nem volt, egy sem, az biztos. Azzal szívta a cigijét. :D 3 sör után még Fecó pálinkájából is ittam, kétszer két kortyot. Fincsi volt, és nem is részegedtem le tőle. Furcsamód egész jól bírtam az este során az alkoholt. Julika is hazament aztán, Dénesnek és nekem puszit sem adott... :) Hihetetlen. Innentől Turi, Adri és én sokat csocsóztunk. Én többször rágyújtottam, sajnos. Egy Enikő nevű csajjal voltam egy darabig, 50 forintosokat kerestünk, hogy csocsózhassunk. Egy elég fura srác volt vele, vélhetően a barátja, bár... Szóval, ha a barátja, akkor ahhoz képest kevés köze volt a csajhoz, ha csak egy ismerőse, akkor meg ahhoz képest sok... :D Úgy láttam, kicsit zavarta is a gyereket, h beszélgetek Enikővel. Az idő annyira elszaladt, h fél 4-kor indultunk csak haza. Csanád Dórinál aludt, mi pedig Dénessel "hazamentünk". Mivel még nem voltunk igazán álmosak, megnéztünk két igazán fasza South Park részt. A Chef visszatérése c. részben nem volt felirat, így egy igen komoly listening task-ot megoldva értelmeztük a szövegeket. Egész sokat értettem belőle, csak pár dolog maradt ki.
Fél 10-kor indultunk Hekkellel és Daveccel utóbbinak házától. Első állomásunk Dalma volt. Én nem tudtam hozni szódát, mert amikor megtudtam, h itthon leszek húsvétkor, már minden bolt zárva volt. Így hát Hekkel kisegített egy szódás üveggel... ;) A Hekkel-féle csellel készültünk Dalma "ellen". Én bemásztam a kerítésen, és elbújtam a lépcsőjük alatt, ők pedig a szokásos trükkel ("Nem nyílik az ajtó...") kicsalogatták a lépcsőig. Szegény pára meg is lepődött, amikor egyszercsak alulról telibe találta egy vízsugár... xDD Míg ő átöltözött, az anyukája megkínált minket. Hekkel és Davec a konyakból kért, én a csokilikőrből. Nyami. 10 előtt már továbbálltunk. Nagy választék nem volt, mivel a régi osztálytársaink java elutazott. Győri Zsuzsihoz is kitekertünk, bár a falu végéig szembeszéllel kurva nagy élmény volt... :P Hekkel és Davec elég gázak voltak, pedig egy kortynyi konyak az nem egy nagy cucc... Mindenesetre Zsuzsival ketten elbeszélgettünk egy kicsit, megmutatta a gitárját, segítettem neki behangolni, aztán mentünk is tovább... (Végül Hekkelék nevében elnézést kértem, mivel elég gyérül viselkedtek... :P ) Fru volt az utolsó(előtti) "áldozat". Nála is bemásztam a kerítésen, de észrevett, és időben bemenekült a nyári konyhába... Ott bezárkózott, és hosszú ideig elő sem jött. Anyja győzködésére végül kifutott, egy flakonba töltött vizet szétlocsolva ránk. A kiskertbe menekült, de nem igazán nyert hangszórót... Az én üvegemben még kb. 3/4-éig volt a szóda, Davecnél is, meg még ami Hekkelében volt... A vizuális alkatú emberek el tudják képzelni az összehatást... xDD Fru Cherry-vel kínált minket, aztán amikor anyuja bement tévézni a szobába, konyakot és csokilikőrt is hozott. Finom sütiket ettünk, majd 12 órakor hazaindultunk. Én még beugrottam szeretett Tündémhez, Kéri (nem a kicsi, aki a biciklilopásos ügyben volt benne, hanem a bátyja) is épp ott volt. Ettől függetlenül több mint fél órát beszélgettünk/hülyéskedtünk hárman.
Van pár kép, amit nem töltöttem fel egy-egy bejegyzés megírásakor, mert vagy lusta voltam, vagy nem volt lehetőségem rá. Ez pölö Adri karikatúrája Rikiről és Szekeresről (Junkies).
Galántai utazás, busz. Igen. Épp pislantok... A mellettem ülő, telipofával vigyorgó srác Szabi. Ő amúgy normális, csak itt vigyoroghatnékja volt. ;)
Csé... :) [igen, hibás a kép... a Rendezgetés idején szarakodott az uw, és ez az igen fontos kép esett az áldozatául. Hm... Még mindig jobb, mintha valamelyik fontossal jártam volna így. :P]
Ő pedig az a játék, amiről február 17. körül írtam. Tényleg jópofa.
Elvileg ma próbáltunk volna a "nagyon-jó-feldolgozásokat-játszó-tánczenekarunkkal", ám miután a negyed 7-es busz lerobbant, és a buszmeállóból 10 perc baszakodás után sem mozdult (a sofőr természetesen csak ekkor jelentette be, h képtelen megoldani a problémát...), úgy döntöttem: szarok az egészre és otthon maradok. Délután jött Martin és Milán, h elmenjünk egy 6 méteres vasrúdért a vasboltnak becézett minden_árú_boltjába. Ott már várt ránk egy nő, és mutatta, h mit vigyük. Ki is volt fizetve, csak fogni kellett és cipelni. Mint kiderült, ebből én kimaradtam, mert csak két kesztyűt hoztak Martinék, és engem végülis csak beszélgetni hívtak. :) Ja, jó. :) Miután Sándor átvette tőlünk a vasrúdat, átballagtunk hozzánk, h megjavítsuk a frissen ledőlt kerítésoszlopot, amely a kertrészt és az udvart választja el. Először egy kerítéspótló kerítést húztunk fel, hogy mama tyúkja nehogy előre tudjanak jönni. Utána nekiláttunk a kettétört oszlop földben maradt részét kiásni, ám elég macerás volt ez, mindenhol betonszegélybe ütköztünk. Végül többórás vacakolás után otthagytuk... Sándor is belátta, h azt valami más módszerrel kell kihúzni onnan.
Törivel kezdődött a nap... Be kellett pótolnom az elmaradt dolgozatomat, Róma - első felvonásból. Nóri mellém került, ő a friss anyagból felelt írásban. Egymás feladatait tudtuk, úgyhogy segítettünk is egymásnak. :) Angolon is írtam, egy húsvéti képről kellett írni. Én egy nagyon szar képet kaptam, sonkák és tojások voltak rajta. Azon a lapon, amit előzőleg kaptunk, h készülhessünk erre a mai felelésre, egyetlen mondat szerepelt emellett a kép mellett. Azt fejből tudtam, le is írtam, de ennyi. Pedig 5 mondatot kellett volna írni. Pff. A papíromon végül ezek szerepeltek: People usually eat hum and hard-boiled eggs on Easter. What else can I write about that picture? Az "on" prepozícióban nem vagyok biztos, dehát erről akkor is képtelenség 5 mondatot írni... :P Rajz óra helyett eg franciaországból érkezett fúvószenekart hallgattunk meg a tornateremben. Martonvásáron és környékén koncerteztek, hát beugrottak ide is. A tornaterembe Mariann és Kis Dóri társaságában ballagtam le, közben folyamatosan megmosolyogtattam őket lenyűgöző dumámmal. Na, ez nagyképűen hangzott. :) Végül mellettük ültem a koncert alatt is. Ők a bal, Lauráék a jobb oldalamon, közben Eszter (8.-as) odarohant hozzám, h elújságolja: beszélt Turával MSN-en. Hosszú lenne leírni, ez hogy történhetett meg az én e-mail címemmel és jelszavammal... ;) A franciák rondák, de azért jól zenéltek. :) A vezetőjük azért jópofa fickó volt, kézzel-lábbal mutogatott az alsósoknak, h csendet kér... x)) Mariannal amúgy a francia himnuszt, a márszejezt hiányoltuk. Ezután a két irodalom órán kóruspróbákat tartott Imre bá'. Yeah. Még a matektémazáró is elmaradt... Igazán jó nap volt. :)
Délután 5 felé bicikliztünk egyet Martinnal, majd kihívtuk Davecet focizni. Végül Martin Fazekaséknak segített valamit a lovak körül, ezért Daveccel ketten mentünk le az MTH-ra. Lenn voltak az amatőr bajnokságra készülő felnőttek, asszem a szőlőhegyi csapat. Azokkal fociztunk, egész jól ment. Sokat szereltem, labdákat szereztem, indítottam, két-három gólpasszt és egy gólt is lőttem. Szóval elégedett vagyok magammal. :) A felnőttek is elismertek, jófej társaság volt szerintem.
Lassan finisbe ér a 2006-os választási szarság. Már itt is van az ideje... Unom már őket. Hallgattam tegnap este, h az Áder-Dávid-Lendvai-Kuncze trió mit tud összehazudni. A két nő tűnt a legőszintébbnek. Voltam próbálni Sárbogárdra, de minek... Csak az időnket basztuk el. (Továbbra is meggyőződésem, h nem a szar feldolgozásokkal kéne baszakodni, hanem a saját dalokat írni, a már készeket megtanulni. Máté is már legalább négyet írt, én is rendelkezem három kész, és három félkész dallal) Idehaza ezalatt Martin és Sándor befejezte a kerítésoszlop-projektet. Elkezdtünk ADSL-ben gondolkodni. Még elég kevés biztos dolgot tudunk, de ezen kevesek bíztatóak. Csak attól félek, h minél többet tudok meg arról, h mi mennyibe kerül, annál kevesebb esély marad arra, h tényleg beköttetjük... :) :/ Na, majd kiderül-.
"...A városi galambok a szomorúság közül szemegetnek magot Megnéztem közelről Mindegyik jól lakott... Mindegyik jól lakott"
Happy Milán-day - unatkozó pimas összefoglalásképp ír sokmindenről
Milánnak (unokabátyám) ma van a 17. születésnapja. Legyen még legalább 17 a másodikon szülinapja! :) Szóval nyuszi éltesse sokáig-. Délelőtt döglés ezerrel. A gépünkön újra fellelhető pár trójai és talán néhány vírus is, következtetek erre abból, h Nod32 bácsi kidobálgat ilyen riasztási ablakokat, meg hogy nagyon furán indul a zikszpé. Az üdvözlőképernyő után behozza a zasztalt, aztán megáll, majd pár perc múlva ráteszi a tálcát és az ikonokat is. :/ Fura. Tura fullblogját olvasgatom. Milyen érdekes! Mennyi minden változott, amikor még nem ismertem, meg amikor megismertem, meg mostanra, amikor már oda-vissza megismertük egymást. Úgy átülnék egy másik emberbe, hogy ilyen szemszögből olvashassam el a saját fullblogom... :)
Érdekes, hogy miken elgondolkodtam délelőtti unalmamban. Pl. azon, h az exemmel mostanában teljesen őszintén MSN-ezünk, ami meglepett. Ennek összes előzményét, következményét, okát végiggondoltam. Aztán ott van valaki más, aki nyaggat, idegesít, hergel, például MSN-en is. :P Ő és az Betti egyidősek, mégis hatalmas különbség van kettejük közt - értelemben, pölö.
"Ki lehetett az, aki telefonált, Hogy felejtsem már el...?"
És! Elkezdtük szervezni a májfa-állítást. Annyi már biztos, hogy sokan leszünk... Az "alapvető" tagokon kívül (Kajos, Hekkel, én, akik eddig is mindig voltunk) Davec feltétlen jön, mer' már eddig is kellett volna oda. :) Aztán akar jönni Tukán, vele és sofőrrel együtt lennénk 6-an a jó őreg Golf-ba... De még Turcsi (TóthRobi) is jönne, és Pityu is kéredzkedik... Pff... :/ A másik biztos dolog, h aki jön, annak vagy hozzá kell járulnia némi alkohollal, vagy nem iszik. :) Hekkel és Davec valami 7 dl-es töményt akar hozni, fejenként egyet. Én söröket viszek, Kajos a kajákat állja, de a többiek még kérdésesek. Egyáltalán nem örülünk, h ennyien jönnek... :/ Továbbá érdekes lesz, h másnap fellépünk a "nagyon-jó-feldolgozásokat-játszó-tánczenekarunkkal"... Mindegy, másnaposan még úgysem álltam színpadon.
Este kementünk sörözni Davec, Hekkel meg én. Elindultunk a kútra, de láttuk, h sokan vannak ott, ezért visszamentünk a Vince kocsmához. A parkban is sokan voltak, ezért sokáig csak lézengtünk... Aztán vettünk sört és a postánál megittuk. Pontosabban Hekkel nem itta meg a sajátját teljesen, még abból kortyoltam párat. utána pizzériába mentünk, és most itthon vagyok. Fura, hogy most háborgós hangulatomba kerültem. :) Mindenkit leoltok...
Mivel a menetrendszerinti suli helyett ma az Éneklő Ifjúság c. versenyen lépett fel a suli 5 kórusa, ráértem a negyed 7-essel bedöcögni. (Aludt már valaki állva buszon...?) Fél 10-kor tarott Imre bá' egy gyors próbát a tornateremben, majd 10 után elindultunk a Táncházba. (Út közben találkoztam volt ofőmmel, és váltottunk pár szót) Persze a Táncházi tükörteremben is sokat próbáltunk, meg még többet várakoztunk... A Pauza-kar, a Bárdos-kórus (ált.sulisok), a lánykar már mind szerepelt, csak mi, a férfikar, meg a vegyeskar maradtunk a végére. Fák. Szabi hozott jojót, azzal szórakoztunk. Találkoztunk Jankával újra, én Somoraival is, meg azért maradt pár lányosztálytársunk, akivel beszélgettünk, míg várni kellett. A férfikarnak sztem sikere volt, de a vegyeskar megingott. Az elején csak kisebb hibák voltak, nem is intonációsak, hanem dinamika/hangszín, stb., de a végén a szoprán igen durván elcsúszott a zongorakíséret mellett... Ennek ellenére nem hibáztathatók semmiért - szerintem. Buzz-zal, Szütyővel (Szilveszter) és Szabival a fél 3-as busz helyett beugrottunk a Műkajáldába (igen, a mekibe), és jól bezabáltunk.
Reggel Somoraival és Pityuval buszoztam, a névnapi-partyt szerveztem utóbbival a hétvégére. A suliban aránylag kevesen gondoltak a Márk-napra, de jól is van ez így, akitől vártam, az köszöntött. :) Esztertől is kaptam egy izomszeletet... x) A második óra után vonatra szállt a gimnázium (plusz a 8. oszt.) és feldöcögtünk Pestre Zsinagógát nézni, meg Szépművészetimúzeumba menni. Odafele úton Mariannal, Kis és Cserna Dórival utaztunk Szabi, Buzz és Szütyő, meghát én. Szabival különböző módszerekkel nevettettük a lányokat, szegények... x) Pesten metróztunk is, vigyáztam Mariannékra jól. Nagy volt a tömeg, mint Pesten mindig. A metrón néztek is ránk sokan, merthát kissé hangosak voltunk időnként... A táskámra akasztott plüssizé is nagy népszerűségnek örvendett... :) A Zsinagógában egy igen érthető, jóbeszédű ember vezetett minket, csak sokszor elnyomta a francia- és német idegenvezető a miénk hangját. :/ Sok félreértés tisztázódott a zsidókkal kapcsolatban, és a II. világháború idején történteket is új szemszögből láttuk. (Érdekes volt hallgatni szegény vezetőnket, aki igen erősen visszafogta magát, ha a nácikról beszélt, és még így is olyan szavak hangzottak el, hogy ihajjaj... Látni lehetett a dühöt a szemében. A Deák tér felé visszafele Szabival parasztangolul beszéltünk... xDD "If jú szí ö resztaurant, szójj tu mí, koz áj vant tu báj ö glessz of vótör" A földalattival mentünk a Hősök terére, megint vigyáztam Mariannékra, de inkább Katára és Nórira kellett volna... xDD Rossz metróra szálltak, és csak a téren vetük észre... Telefonálás, minden, aztán jöttek, ahogy tudtak. :) Mellesleg a metrón annyian voltak, h kapaszkodnom sem kellett, mert megtartott a tömeg... Megint sokan néztek minket, pláne, amikor Nóri (nem az eltévedő Hadnagy, hanem Szalai) szorosan elém keveredett, és Szilviék kihasználva az alkalmat nekiláttak a "BUGRISFIÚÚÚ :)"-féle hülyülésnek... x)) Jó volt. A kiállítást már fáradtan szenvedtem végig, pedig szép volt, tényleg, nézzétek meg sokan, csakhát ne ilyen hótfáradtan. A metrózások továbbra is jópofák voltak. A vonaton Bettiékhez ültünk be Szabival, mellettünk Adni balhézott vmi faszságán, mögöttünk Mariannék ültek. Kezdetben Szabival buzultunk (sötét alagútban: "Ezazzz, Szabi, csináld... xDD"), amin mindenki jót derült, kivéve persze Andit. :) Később előkerült Szabi funny napszemüvege, három fotografát is csináltam mobillal, egyet róla ("húdevagyány gyerekez a Szabi"), kettőt magamról ("rokkerPimas Mátrikszként"; "selyemPimas") Kár, nem tudom feltölteni a képeket... :// A buszt kényelmesen elértem, kár, h sokan voltak a fél 8-as szabadin. A buszmegállóig Gáborral mentem, közben hangosan sóhajtoztam egy Borsodi után, de csak nem pottyant le az égből bele a kezembe... Pedig úgy ittam volna egy hideg sört. :)
Mostanában három fő dolog akad, amit intézek, és amit anyám is intéz segítve nekem. Legszorosabb határidő ADSL-ügyeben sürget minket, mivel május 11-i határidővel életbelépne a Favoritos szerződés (amelyet önkényesen kötött meg velünk a tékom...). Életbelépne, ha nem mondanánk vissza. De visszamondjuk. És lesz helyette... 1.) Kábelnet. 4k havonta, gyors, viszont amellett vissza kéne mondanunk a telefont, mert az alapdíjastól már túl sok költséget jelentene együtt a nettel. A mamámnak pedig kell a telefon. 2.) Tékom által szolgáltatott ADSL. Gázabb, mert 7k, plusz ha van bekötési költség, az még rosszabb. De így maradna a telefon, még ha maga a telefon tele2-s is lenne. Miután 7k-t pengetnénk ki tékom bácsinak az ADSL-ért, a tele2 is megérdemli a lecsurgó kis lét. (Azaz nem érdemli meg, de ebbe ne menjünk bele... ;) )
A második legsürgetőbb dolog a diákmunka vállalással járó futkosás. Mondjuk ezt főként mutti vállalja magára. A cél, hogy a helyi csomagolástechnikai cégnél dolgozzunk, mert az jól tejel, és megbízható. Ezen kívül Adri is tudna ott dolgozni, mert nem megterhelő a munka, és ez nekem is előny... :) A baj csak annyi, hogy a Melódiák közvetítőirodán keresztül zajlik minden. Annyi előnye azért van, hogy többen óckodnak ettől és így kevesebben jelentkeznek erre az adott munkára, ráadásul elsősorban falubeliek jelentkezését, és csak utána idegenekét várja a cég. A kisebb gond, hogy abból a sok-sok zsetonból, amit fizetne a Greiner, lenyúl párat a Melódiák, mert ez abszolút jogtiszta dolog - és a nem-fekete melónak mindig megvan ez az adózási, meg ilyesmi hátránya...
A harmadik, legkellemesebb "probléma" a vegyeskar nyári utazása Finnországba. Köbö júl. 14-e körül indulunk, a tippek szerint max egy hétre megyünk. 15 ezer forint az út. Az utazási költségen kívül a Finnek mindent (szállás, étkezés, stb.) állnak! Ez igen... A "válogatott" keretben benne vagyok, a pénzzel mutti szerint semmi gond nem lesz, tehát már csak a munkát kéne úgy intézni, hogy ne ütközzön a kettő. Persze Finnország prioritást élvez nálam, de a pénz is jól jönne. (Mostmár biztos, hogy digifotómasinát várásolok, ha megkeresem rá a pénzt.)
Este voltunk focizni. Elég későn, 19h körül. Martinnal ketten nem vártunk tovább, lementünk MTH-ra, ahol találkoztunk Fruval és Rékával, aztán amikor ők menni készültek, jött Davec és Hekkel. Így a csajok is maradtak, és fociztak is. Réka Martinnal és velem volt. "Kicsit" nyertünk, úgy 12-5 körül, de ebben sok helyzet nincs benne, amit Réka kihagyott. :) Végülis semmit nem számít, jól összejátszottunk, Martin is összeszedte magát, a csajok szépek voltak... Martin és Laura szerelmi ügyét egyengettem még MSN-en, úgy, hogy mindkettőnek kedvezzek. Lehet, hogy összejönnek! :D Martin ma nagyon összeszedett volt, minden téren legjobb oldalát mutatta. Na, ilyen a 100%-os unokaöcsi! :)
Szóval már az 500. bejegyzés karaktereit pötyögöm be... Aha! :)
Buszon Tocokkal beszéltem. Régen (kisebb koromban) sokat lógtunk együtt, aztán szétváltunk, de még mindig barátok vagyunk, csak ő egyszerűen sokkal nyugisabb, mint én. Reggel Szabi átadta a piros jojót, amit tegnap vett nekem, én meg odaadtam az árát, ahogy megbeszéltük. Így már egész nap mindketten tudtunk jojózni. :) A Ronyec paródiával ma is sokakat megnevettettem. :) Ronyec mindenek felett. :) Kiffer Zoli bá' szólt, h szüksége lenne ránk, hogy pakoljunk az ARÉV-csarnokban székeket, meg ilyeneket 4-kor, délután. Mivel nekünk ez 3 és fél óra ácsorgást jelentett, így 6. óra után (ami alatt Szabi és Oli klarinétozott, azonkívül SOAD-ot és Kispált hallgattunk) Betti, Kriszti (igen, az idegörlő), Buzz, Szabi és én elmentünk fagyizni a Viniczaiba. Mivel nem volt nálam elég pénz, Buzz adott kölcsön, vagyhát meghívott. Buzzt elkísértük buszmegbe, közben Szabi összefutott egy szimpatikus ismerősével. Buzz elment, Szabi elkísérte az ismerősét egy darabon, így útunk elvált, és én a csajokkal maradtam.
Hiba volt. Nem voltam hangulatomnál. Márpedig azt, amit Kriszti csinál, hangulatomban is alig tudom elviselni. Idegesít, rajtam lóg, rámhajtja a fejét, belémkarol, simogatja a hasam, babusgat... IDEGESÍT!!! Nem győzöm lelökni magamról, meg kitérni előle, satöbbi. Ráadásul ha rosszabb kedvemben talál így, mint ma, akkor bunkózok is. És nem érdekel. Vegye már észre magát! Zavar! Kibaszottul megbízhatatlan, érzelmileg labilis (erősebb szóval kurva). Engem ne használjon, ne legyek senkije. Pasizzon be azzal, akit hülyére vehet, vagy akit leszophat, vagy mit bánom én, de engem hagyjon. Hát. Így persze egy hangulatromboló-öngerjesztő folyamat eredményeképp egy rossz pillanatban a Skála környékén padon ülve egy félmondatban szidtam szegény Andit, aki tulajdonképpen jófej, csak a vonatos balhéja miatt ki voltam akadva rá. Krisztivel (és Bettivel is) kisebb elvi vitánk kerekedett. Ezen még túlléptünk, elindultunk a belvárosba, a pályaudvarra, hogy elérjék a buszukat. A Városházánál (ha az az épület az az épület :) ) viszont belebotlottunk a sulink általános iskolás kórusába (Bárdos-kórus), amit Imre bá' vezérelt, és láttuk a hátul áldogáló Mariann tanárnőt is (ofő). A történethez hozzátartozik, hogy elvileg negyed 3-kor a színházban kellett volna lennie a gimnáziumi tanulóknak, mert ma volt az utolsó Fülharmónia-előadás. Mivel azonban nem volt, aki ellenőrizze, hogy elmegy-e a nép, és mellesleg nem is veszik túl szigorúan (a legutóbb is elengedett az ofő), így mi inkább csavarogtunk. A csajok azonban beindították a "bolha-elefánt" egyirányú generátort, és majdnem futóléptekben hagyták el a helyszínt, míg én csak sétáltam. Néztem rájuk mosolyogva, hogy "mivanmivan?", mire rámripakodtak, hogy siessek már, nehogy lebukjunk. Ezen végképp összevesztem Krisztivel, és elhúztam haza a fél 4-essel. (Ezzel keresztbe szarva a pakolásra.)
Este (némi rábeszélés után) az esős időjárás ellenére kimentünk megülni a névnapomat... :) A fél 7-re megbeszélt kezdés helyszínén (park) én voltam ott először. Ilyen még nem fordult elő, mindig én kések inkább. Aztán jött Pityu, később Hekkel és Davec, majd elindultunk Stefi elé, és találkoztunk is vele a pedagógusháznál. A pizzériába vitt az utunk. Elég felemás hangulat volt, nekem nem volt sok kedvem az egészhez. Csocsóztunk is, Stefitől kaptam Metallicás kitűzőt. Csikós Peti is ott volt a pizzériában, ahonnan elég hamar leléptünk kútra. Pityuból megint előjött a hangember, beígért mindenkinek egy sört otthonról, így kút helyett oda mentünk a házukhoz. Végül egyetlen sörrel tért vissza. Megemlítette, hogy van Hubertus is, amit kihozhat... Hekkellel felcsillant a szemünk, Davec, Stefi és Pityu nem nagyon akart inni... Pityu nem hozta ki végül az üveget, szerintem ez tökéletesen demonstrálja, mekkora hangember lett... :/ A sör végül az enyém lett, amit a vasúti kocsmáig el is fogyasztottam jól. Szívtunk cigit is, Hekkel kivételével. Mivel Davec és Hekkel nem komálta túlzottan Pityut, ketté húzott a társaság, én hol mitt, hol ott voltam.
A vasúti kocsmában csocsóztunk, majd visszaindultunk Pityuék felé. Ő be is ugrott otthonra, mi pedig továbbmentünk a kútra. Már besötétedett, 9 felé járhatott az idő, Davec és Hekkel hazament, Stefivel visszaindultunk Pityuért, de szembetalálkoztunk vele hamar. Még mindig nem volt partihangulat. Stefi alkoholmegtartóztató fogadalma miatt a Schäffer kocsmából is csak egy bombával jött ki, Pityu viszont hozott finom Borsodit mindkettőnknek. Mialatt azt kortolgattuk, haladtunk a vadiúj játszótér felé a Mikszáth végébe. Stefit beavattam a nyuszizmus rejtelmeibe, felkértem nyuszistennőnek, sé elvállalta! Már csak azt kell eldönteni, mikor, hol, és kinek a fényképezőgépével fotózom le... ;)) (Belevaló csaj)
Innentől megvolt a hangulat is. Leültünk a padokra, pár szálat elszívtunk, hamar megittam a sörömet is. A szekszről beszélgettünk, izgalmas témának bizonyult. Pityuval beindult a szolid-buzulás. ;) Kijelentettem, hogy csak 5 sör után vagyok kapható, innentől végig vissza-visszatérő poén volt ez. Pityu kicsit arcoskodott is, ahogy szokott, de már nem zavart, jó volt a hangulat. Lementünk a tóra is, akkor voltam a leginstabilabb. Mire visszaértünk az útra, már nem volt velem gond - egy szál se. Újra megcéloztuk a kútat, de egy gyanús bicikli miatt, ami a kútnál támasztotta a falat (és feltételezetten Stefi barátjáé volt...) visszafordultunk, és mentünk a vasútiba megint. Volt földön fekvés megint, mint mindig, megint én voltam alul. Folyamatosan a szekszről beszéltünk, közben pöfékeltünk is párszor.
A vasútiban én már csak kólát vettem, de egy dobozos sört is kikértünk Pityunak. Valami ritkaszar Rocky Cellar "márkájú" löttyől van szó, ami a világ legszarabb sörének bizonyult szememben. Anyám egyszer már hívott, de mivel hallotta, h színjózan vagyok (mert az is voltam), engedett még. 11 felé járhatott az idő. A vasút felé tettünk kitérőt, aztán mentünk végig a Kastély úton. Találkoztunk biciklisekkel, meg egy pezsgőt szorongató fiatal sráccal. Biztos buliba ment. A sört kegyetlen szar íze miatt kólával vegyítettük, egész finommá vált. A hintáknál még szívtunk, megittuk Pityuval a sör-kólát, aztán a fáradtságra és a fél 12-t mutató órára való tekintettel hazacaplattunk.
Itthon még beszéltem anyámmal egy tévéműsorról, amiben a Tankcsapda szerepelt. Észre sem vettük, h 10-15 percet beszéltünk egy fél mondatra épülve. :) Jópofa. Végül beültem még a gép elé, hogy megírjam ezt itt. Egész jó kis névnapi ivászat volt ez. Kíváncsian várom, mikor készíthetem el Stefiről a képeket :) Huhh... :)
Májfa (szél, fellépés, meg világosodás, mire hazaérek... minden egyben)
Huhh... Még van bennem egy kicsi, mikor ezt írom. :) Szóval volt ugye egy fellépés Pusztaegresen ápr. utolsó napján... Ja, meg előtte pakolás ARÉV-csarnokban. Na, ott [mármint az ARÉV-ben] volt egy szimpi nő, a sulinkban vmi mindenes okosfej. Egészen szimpatikus volt. Utál korán kelni, én is. :D
Aztán felléptünk Pusztafaszomon, de minek is.... :D Jó, szép volt meg minden, de úgy fújt a szél, mintha fizetnének érte.... És sípolt és gerjedt minden, és torz volt az egész, és áááá-. :)) Mindegy tapasztalat [-szerzés], vagy mi a rák. :D
Na, de délután csak elindultunk májfázni... Az 5-kor nálunk érkező dunaújvárosival mentünk ki Szőlőhegyre, Kajos, Tukán és Turcsi már várt minket buszmegben jól. És vettem 6 borsodit, amit el is pakoltak nekem egy szatyorba a rózsaszín kocsmában. Semmi over 18 vagy bármi [szívbaj nélkül adtak, ahogy vártam is]... Utána kimentünk fát vágni a sínekhez [az utca végébe]. Vágták a többiek serényen, meg fogyott a sör (Tukán: egy és fél; Davec: egy, Hekkel: fél, én: kettő és fél; Turcsi: fél) is, én meg inkább cipeltem a fát mint vágtam mert, ahhoz béna vagyok úgyis. :) És az üvegeket megőriztük dísznek a fákra. Ittunk Napóleont (brendi) kólával, meg natúr, [továbbá] elfogyott a Törley is jól. Én nem sajnáltam [magamtól, de mástól sem], elvégre névnap is meg minden... Ittam, és kész. :)
Tukánról megint kiderült, h hangember, [mivel] beismerte, h hazudott sokszor, meg minden. Hülye az-. Dehát mit vártunk? Na mindegy is. Kajoséknál Davec CoD 1-et játszott szingliben, mi meg F1 2004-eztünk PS2-n [egymás ellen]. Állat. Fogyott a kóla, a kaja, meg a zoxigén is. A fákat bevitték Tukán, Robi (Turcsi), Kajos és Davec, meg Kajosmuter kocsival. [A tornacsarnokhoz tették a fákat] Éjfél után kivittük Nikihez a fát-. Közben láttam egy szőlőhegyi csajt, Krisztit, és egészen megtetszett... Kár hogy van barátja. Marha jól nézett ki melegítőben... Uhh! :D A megbeszéltek szerint benyomorogtunk Seregélyesre [7-en egy Golf-ban...], hogy onnan már gyalog vigyük szét a fákat a helyszínekre. Domi és Fru volt az első állomás a tornacsarnoktól indulva, aztán ittunk Daveccel brendit, Hekkel nem volt hajlandó. Hangember az is. Azt mondta, h így iszik meg úgy, és közben semmi. Nem baj [hogy nem iszik], csak ne pofázza, h iszik... :P
Rékának, Dalmának és Tündének egy "körön" belül vittük ki a "meglepiket". Rékánál is leásta Hekkel a fát, mint Dominál. Ott is fogyasztottuk a Brendit. Az Ady utca felé sétálva két srác megállított minket, hogy van-e "meine-kleine" italunk. Rejtettem a Napóleont, mint az őrült. :D Szerencsére nem gondolták komolyan, és hamar elmentek. :) Dalmánál is ásott Hekkelfiú... Itt végleg kiürült a Napóleonos üveg. Davec és én ittuk a javát - jellemző... Furcsa módon még semelyikőnk sem mutatkozott részegnek. Tündének is odatettük a May-tree-t.
A következő kör előtt még elfogyasztottuk a Kevertet is, bár azt is főként Davec és én nyeltük be. Na, azután már éreztem, hogy van bennem alkohol. Feldíszítettük a maradék fákat, aztán vittük a Jókai utcába. A Zsaninak állított fát bicikli-zárral is odafogattuk, meg bedrótoztunk mindent, ami lehetett. A bicikli-zár persze ott maradt a tornateremnél, úgyhogy azért én mentem vissza. Az úton visszafele már tényleg furcsán lépkedtem... :) A zár kulcsát bedobtuk a kanálisba. Biztos, ami tuti. :) Cinti és (majdnem) végezetül Stefi is kapott díszes fát. Győri Zsuzsihoz már nem volt kedvük kimenni a többieknek, én ezért elég rendesen lepuhapöcsöztem őket, szerintem jogosan. Hekkel már márciusban arról beszélt, h milyen jó lesz a májfaállítás, és meddig kint leszünk az éjszakában, és mennyit iszik... Ahhoz képest bemondta az unalmasat... :/ Eh, mindegy. Kajosékért jött Kajosmuti, aki még rávett minket, h Győri Zsuzsihoz is kivigyük a fát, igaz, h kocsival. Hekkel kényelmesen be is ült hozzájuk, mi Daveccel meg hazafelé vettük az irányt, mivel nem fértünk be a Golf-ba. Morogtunk Hekkel viselkedésén... Szájhős. :/ A postánál aztán találkoztunk Kajosmutival, aki már visszafelé jött a kocsival - értünk. Még mi is kimentünk a faluvégre, majd Kajosmuti a szokásos aranyosságával hazafuvarozott minket.
5-kor értem haza. Már világosodott. Interneteztem még 7-ig, Turival beszélgettem MSN-en. Fárasztottam rendesen... Még magamat is! :D Aztán 6 után valamennyivel kitisztultam rendesen, és még majdnem CS-ztünk is, csak nem alkalmas rá igazából ez a csiganet...
Megjegyzések: Ami [...] közt van, azt utólag javítottam. Utólagosan még számtalan gépelési hibát javítottam ki. Ami így néz ki, azt később (máj. 1. - 20 óra 49 perccel bezárólag) írtam bé.
Délelőtt Betti evett egy almát, és majdnem ráharapott egy kukacra. Mutatta is nekünk. Fúj. :) Jó húsos volt. x)
Végre visszamondtuk a Favorit díjcsomagot. Így már elvileg nincs akadálya a zádéeselnek, csak kéne találni jó csomagot. Mert pl. az Interware jó, de amellett telefon alapdíj is van :/
Sereg-Házban is voltam, egyrészt érdeklődni, másrészt sokmindenért. Pölö iwiw-en soksokmindenkit megtaláltam. Mennyien vannak! És mindenki ismer mindenkit :)
Meghallgattam az új TCS-t. Tetszik. :) Lukács jó szövegeket ír. Kicsit sok a fura dolog benne, de egészen jó. Jobb, mint az elődje. :)
Jé. :) Éreztem, hogy fut a hideg a hátamon, ahogy hallgattam a Holy Mountainst. :) WE'RE FREE... Olyan változatos zenéket hallgatok mostanában... SOAD, Kispál, Fürgerókalábak, Tankcsapda és némi kevert zene egy listában. :)) Hehe.
Tegnap lett egy húgom! Andi, a nyolcadik osztályból. Kedves lány, jó húgom lesz.
Megírtuk az olasz témazárót a zegyszerű múltból, vagy mi az-. IQból nyomtam, mert semmit sem tanultam rá. :P Nem érdekelt, hogy rendhagyó-e az ige, vagy van-e vele bármi különlegesség, minden mondatot ugyanaszerint az elv szerint egészítettem ki. x) Az eredmény kétes, köbö 3-as, hármasalára tippelem. Kikaptuk viszont matekot, Szabival mindketten 23 pontyos dolgozatot írtunk, csak ő a függvényeket, és a gyökös feladatokat csesztem el. Össze kéne vágni minket. Úgy 5-ös lett volna. :)
És elmaradt a kórusunk. Így jöttem volna a fél hármassal, de az késett vagy 15-20 percet. Ezennel kijelentem, hogy az Alba Volán (és egyáltalán a Volánok) visszaél(nek) monopol helyzetükkel! Bizony. Kis dögök. :) Azért tényleg roppant bosszantó, h az áraik az egekben járnak, de a szolgáltatásuk minőségében igencsak sok a kivetni való.
Este fociztunk nőkkel! Milyen helyesek, ahogy rúgják a labdát! :) Tündét is sikerült rávennem, hogy álljon be (mivel találkoztunk lent a pályán). Davec, Hekkel és én voltunk a falubeli nőkkel, ellenünk jópár (többségében tahó) MTH-s játszott. Közülük csak egy volt, aki tényleg törődött azzal, hogy az ellenfélben vannak nők, akiknek nem lehet úgy nekirohanni, mint pl. Davecnek vagy nekem. :/ Magyar Tahók Hazája. MTH. :)
Még tegnap este megtaláltam a kispálos csajtiwiwen, és be is jelöltem jól. Remélem, visszaigazol.
Fizikán megírtuk a tézét. Írtam rá cseles kis puskát, leteszteltem, észrevehető-e, Erzsó vette észre leghamarabb a fekete számológépre kékkel írt képleteket. A hátuljára még ráírtam a Kepler-törvényeket, arra volt is szükségem, a képleteket leírásuk alatt megjegyeztem. :) (Egyébként továbbra sem értem, hogy - azon túl, hogy biztos menő - minek tanuljuk gimnázium elsőben, hogy hogyan tudjuk kiszámolni a bolygók súlyát. Maximum, ha kíváncsi vagyok rá, ráteszem őket egy mérlegre, és megnézem, mit mutat. ;) )
Énekóra előtt elmagyaráztam sokaknak a modális hangsorokat, mert abból írtunk ma. Míg Mariann padja előtt guggoltam és magyaráztam (főként Mariannak, mert ő kért meg rá, de voltak ott még sokan), Kriszti (igen, akivel összezördűltem) és Betti simogatták a hátam, meg oldalt a hasam. :) Körülvettek a lányok! Persze jól esett, meg minden, ezért hagytam is. Énekórán lesúgtam a komplett osztálynak az 5 feladat megoldását. x)) Ofő szólt is, elég jó kedvűen, viccelődve: "Márk, ne hagyd már magad!" xDD Tdkp nem is írta be a jegyeket, mert semmi értelme nem lett volna. Mariannal kézenfogva mentünk le a lépcsőn. Fura, de sokszor nyújtja a kezét, hogy fogjam meg. Kedves lány. Ahogy így "kézenfogva" sétáltunk, mondta is a csajoknak: "Mi most járunk! :)" x))
A Jáki előtt a megbeszéltek szerint találkoztam Adrival és anyámmal. Elintézték Adri nyelvvizsgás papírját, amit muttinak is alá kellett írnia. Utána Adrival ketten bementünk egy nemrég nyílt étterembe. Tökéletes ízléssel kialakított hely, tiszta Robin Hood-feeling, szalmával, nyilakkal, középkori fegyverekkel a falon, minen szépen lakkozott fa, hangulatfények. Tisztára, mint a yankee, csak étterem. Hamiztunk egy-egy párizsi szeletet rizzsel, plusz én egy kólát is toltam, s ez mindenestül 970 Ft volt! Szerintem - bár nem vagyok egy nagy éttermi szakértő emberke - ez kurva jó ár! A két sarokkal arrébb lévő mekibe' ennyi pénzből fél fogadra kajálsz meg. A pincérek is jómodorúak, mosolyognak, kedvesek, és olyan sebességgel adták volna vissza az aprót is, hogyha nem szólok... :) Semmi időhúzás, borravalóra várás, minden klappol. Akartam is mondani neki, hogy az egyik kétezres helyett csak egy ezrest adjon vissza, és tartsa meg a másikat, mert lenyűgözött a kiszolgálás minősége. Persze lehetne ez a természetes, lehetne mindenhol ilyen... És szerintem mégsem veszik mindenhol természetesnek. Sajnos.
Elmentünk még a Melódiákba bejelentkezni, de a portás épp előttünk hagyta el a helyszínt, és nem volt kedvem az idegen épületek és a szomszédból átkeveredő Széchenyisek között keveregni. Hazamentünk az 1.50-essel. Tömegnyomor, brrr...
"UNOM A VILLAMOST, UNOM A BUSZOKAT..." [KEPSZLOKK TANKCSAPDA]
Mire megtanultam a leckét Már új lecke van Mire elmentem a Holdra Már megjöttek onnan Mire találtam egy álmot Már a kirakatban állt Mire divatba jöttem volna Nekem már derogált
Semmire nem vagyok jó Semmire nem vagyok képes Néha egy kicsi szex De attól meg mindenki mérges Már elmúltam húsz, még nem vagyok negyven Tudom, hogy kell győztesnek lenni De nincsen hozzá kedvem
Mire elmúlt a náthám Már halott voltam Mire megjött az orvos Már meggyógyultam Mire volt végre egy csillag Már lehozta más Mire kiértem a hídra Már mindenki beugrált
Semmire nem vagyok jó Semmire nem vagyok képes Néha egy kicsi szex De attól meg mindenki mérges Már elmúltam húsz, még nem vagyok negyven Tudom, hogy kell győztesnek lenni De nincsen hozzá kedvem
Mire elmúlt az érzés Már gondolkodtam azon, hogy Milyen lesz, és... Elment nyomban Mire köhögtem végre Már a rádióba` szólt Mire megcsináltam a cselt Már berúgták a gólt
Mivel a 12.-esek érettségiznek, a többi gimnazista osztálynak nem kell mennie oskolába. Ezt kihasználva végleg kipihentem a szombat esti fáradalmakat, és kis délutáni focizás után belemerültem a HTML rejtelmeibe. Persze csak "pocsolya-búvár" szinten, de azért igyekztem elérni, h ragadjon is rám valami a bekezdés-sortörés, betűformázás, kép- vagy hivatkozásbeszúráson túl. Különbözőképpen beállított táblázatokat gyártottam, nagyjából meg is értettem, h mi mire való. (Amit nem értek, azt meg inkább hagyom :) ) Ja, és mostmár tudok ilyet csinálni.
Fura dolgot álmodtam... MTH-n voltunk, és a pálya melletti temető előtt a hatalmas gazban találtam egy kisbabát. Egy nagyon picit, gyakorlatilag két tenyeremben elfért. Elindultam vele haza, de visszafordultam, és odaadtam egy lánynak - azt hiszem. Ő mondta, h nála jó helyen lesz. Én mentem elől, de gyakran hátranéztem. Egyik ilyen alkalommal a nő már egy kutya, vagy talán farkas formájában volt ott, de ember arccal. A baba a hasán lógott (hehh, tiszta Romulus és Remus, vagy mi :) ), a "nő" meg mondta, h nincs semmi baj, mert az anyai ösztöneivel védi a kicsit.
A másik álmomban Sándor, Milán és Martin farúdakat gyalult, és néztek rám, hogy miért nem csinálom. Az istállóhoz kellett, amit építeni fognak nyáron. Mellesleg ez a része nem álom, elvileg nálunk fog felépülni egy istálló. Plusz a szomszéd is építkezik, tehát nyáron nálunk felfordulás lesz... ...
A mai dupla irodalomóra a suli közelében lévő parkban lett megtartva. Jó volt. Betti berágott rám rajzórán pár apró vicc miatt (sztem apró, szerinte kegyetlenrossz). Túl komolyan vette. Nap végén meg közölte, h nem haragszik. Ki érti ezt...?
8,9 mp alatt futom a 60 métert. Nem olyan rossz, de nem is olyan jó.
A tegnapi rossz kedvemet még tegnap este eloszlattam sikerélményekkel: két gitáretűdöt is megcsináltam, és tanultam angolra - aminek eredményeképp ma kaptam egy 5-öst. Hurrá.
A 6.40-esen egy középsulis B-tagos és a muterja elfoglalták azt a helyet, ahova Martinnal mindig ülni szoktunk... (Vagy szoktunk mindig ülni... Vagy ülni mindig szoktunk... Vagy szokni mindig ültünk... :) ) Hangosan köhögtünk, és beszélgetésünkben többször céloztunk arra, h valahogy nem így szokott ez lenni ezen a buszon. :) (Lehet, hogy köcsögök voltunk, de reggelente a legapróbb dolog is idegesíti a zembert.)
Suli... Döglés... Töri, angol, azaz angLoL... Kémia (Bujpi-bujpi, doga...) Kedves lányok (Erzsó, Mariann, Andi)... Nyakkendőt is viseltem, viccből. Jojó... Jojóklub... Jojó minden mennyiségben-.
Még egy osztálytársunk sulit váltott... Már csak 30-an vagyunk, ami elég drasztikus csökkenés az év eleji 35-ről...
Mariannak és nekem is el kellett mennem dogásmatekról. Őt hegedűórára hívták be, engem a tanszaki bemutató kötelezett (gitár). Kértünk előtte még iskolalátogatásit, mert mindketten szeretnénk nyáron dolgozni, és ahhoz szükségeltetik ilyen papiros.
Tanszaki bemutató. LOL! :) Fél 3 helyett háromeld háromkor beestünk Adrival (ő is fellépett)... Cukorka csúnyán nézett, dehát én szarok rá, már nem abba a suliba tartozok. A terem televolt tök kicsi kisgyerekekkel, köbö combomig érhetett a java. Pár szülő hátul, az egyik ölében egy kislány horkolt... x) Na, ő legalább őszintén kifejezte a véleményét. Kínos feszengések, súlyosan elcseszett előadási "darabok"... Volt olyan srác, aki annyira nem tudta előadni a művet, h Csaba bá' (hétfői gitártanár, az én tanárom kollegája) ütemdobogása nélkül az ütemvonalat sem lehetett volna érezni... x) Mindegy, kicsik, nem baj, h nem zenélnek profi szinten, csak így tök feleslegesek az ilyen bemutatók. A végén mi is játszottunk, én egy közperős darabot hoztam, de azért egyet rontottam benne. Azt leszámítva szép volt minden, még a dinamikára is ügyeltem. A teremből kilépve rámjött a rövid röhögőgörcs. xD
Nem voltam nulladik órai tesin. Hát izé. :) Ez gáz, igen. Írtunk egy szánalmas ének témazárót Bach-ból és a reneszánsz korból. Vagy barokkból? :) Ahhoz képest, h zeneis vagyok, nem vágom. Magunk javítottuk a dogánkat, így hát a nulláról 3/4-re feltornásztam a válaszok "alig feltűnő" kiegészítésével. ;) Hehe. Matekdoga. Hupp. Néztem hirtelen, nem számítottam rá, h pótolnom kell. Ki is javította Kiffer, derék 2-es lett. Hű. Ez nem jó a zévvége szempontyából, dehát ez van. Jojóklubunk bővülget... :) Szabiék jövőre Pausa-sok lesznek (Szabi, Gábor és Buzz). Jólesett volna, ha engem is felkér Karcsi bá', de tisztában vagyok a képességeimmel, és azzal is, h nem vállalhattam volna - mert iszonyú lusta vagyok. Így hát jó ez így, leszámítva, h Szabi és Buzz kicsit mérges rám, amiért elsőként én ajánlottam őket Pausa-ra Karcsi bá'-nak, még pár hónapja. x)) Erzsó. Ma többször is beszéltünk, aranyooooos. Meg kéne már mondanom neki pár megmondani valót, mert jövőre már nem látom ilyen sokszor. :/ :( Ha ezt valamelyik Kodályos olvassa, kussoljon ám!
Délután egész sokat haladtam kedves kis játékunk, a Búsuló készítésével. Ma főként térképek rajzolásával foglalkoztam. Találtam a gép zegzugos mappái közt egészen használható chipseteket.
Estefelé tanultam irodalomra (magyar reneszánsz; Janus Pannonius, Balassi), mert holnap létfontosságú témazárót írunk. Azért létfontosságú, mert nem igazán kéne megbuknom irodalomból... Ebben a félévben lemaradtam a középkori témazáróról, és a bepótlás is elmaradt; amúgy egy házifeladat nem készítéssel kiérdemelt egyesem és egy kisdoga egyesem van, tehát bele kéne húzni, h ne basztasson Simon Ági. Kinézett magának már rég. Biztos, mert hosszú a hajam. :)
Még arra is maradt időm, h gitározzak. Bár a fontossági sorrend szerint kicsit előrébb kéne lennie, de egye-fene, jó lesz ez így is. Rafinált gyakorlatokat veszek mostanában. Remélem meglesz az eredménye, és majd egyszer még zenei főiskola is lesz ebből. Nagyon el kéne érni ezt, éppen ezért - saját céljainkat szemelőtt tartva - Szabival komolysági fogadalmat tettünk. Még csak kábé egy hete a fogadalomnak, de máris sokkal jobban érezzük magunkat, és pár tanárunk is jobb szemmel néz ránk (pl. angoltnő, Timi) Hiába, a célokért tenni kell, de mindenképp el kell érni őket. (Pff... Ekkora közhelyet x) )
A tegnapi után a mai reggelen is egy szar, idegen buszt küldtek le a szép, ápolt Ikarusunk helyett. Fak. :) Ezek a reggelek egyre hülyébbek...
Még szünetekben is az irodalom tézére tápoltam azzal, h elmondtam pár embernek a komplett anyagot (így legalább rájuk is ragadt valami). El is jött az irodalom óra, B-csoportba kerültem. A-csop. első kérdés: Balassi katonaverseiről minden (összehasonlítások, jellemzők, stb.) Pff, ehh, arrghh, egész jó téma. Hirtelen végigfutott rajtam, h a szerelmes verseiről nem találtam semmit Rita jegyzeteiben, és h biztos azt kapom, és akkor rossz doga - következésképp bukás. B-csop. első kérdés: Balassi búcsúverseiről mindent. Huhh. :) Egy Mount Everest zuhant le a szívemről. ;) A második B-csop. kérdés: Balassi - Adj már csendességet. Hm, oké, el is könyveltem, milyen jó lesz, de Ritáék reklamáltak. Állítólag azt mondta Simon, h az nem lesz benne, és közben mégis beletenné? Ennek a felvetésnek meglehetősen könnyen beadta a derekát (biztos nem emlékszik, mit mondott :D ), és módosított Janu Pannonius - Egy dunántúli mandulafáról c. versre. :) Még jobb. Több mint egy oldalt írtam, kis betűkkel, tömött sorokban. Szerintem tartalmilag is helyes, nem igazán hagytam ki semmit, max. a logikai következetességbe köthet bele.
Imi visszatért. Gipszben, mankóval, de visszatért. Két apró életkép a suliból: 8.-as Eszterrel beszélgetek irodalomdoga után. Imi: Szia Eszti! Nem zavar, hogy az előbb megböktem mankóval a segged, ugye? Eszter: Nem... Imi: Aha. És járunk? x)) Mariannal kézenfogva mentünk le a lépcsőn, széles mosollyal, boldogan. Judit elkerekedett szemmel néz ránk: "Ti... jártok?"
Alig értem haza (kb. 13:35), dudált egy autó, mama fogadta is az érkező tékomos bácsit, aki jött megnézni a telefont. Ti., erősebb szélben recseg-ropog, a net is instabil. Megnézett mindent, de semmi hibát nem talált. Elég hamar el is ment. Azt mondta, ha előfordul, azonnal jelezzük a problámát, mert ha akkor azonnal ki tud jönni, akkor meg tudja csinálni, de így nem. Aha. Végülis egész normális fószer volt.
Reggel megint elfoglalta az a hülye csaj a helyünket... :P Pff. 5-ös lett a zirodalom témazáróm!! Ez a nap legjobb eseménye, ezért mosolygok is rá így: :))
Tesiről korábban eljöhetett, aki nem akart focizni. Hurrá. Be is mentem ennek örömére az Allegro-ba d'Addario gitárhúrkészletért. Buzznak is vettem, adott rá pénzt.
Ezután pediglen elmentem Adrihoz és társaságukhoz a Sörpatikába. Andi volt ott, meg az ismerősei. Elsőre elég fura hely, két részből áll: csocsó-billiárd, és leülős ivós rész. Délután nyugi volt, este biztos más a helyzet. Tömény cigifüst volt, a végére már zavart. A kezdeti csend után sok jófej arccal ismerkedtem meg (Zsobi, Zöldi, Póni).
Ennél persze ezerszer hosszabb volt a nap, még hátravolt egy Telekis koncert is, Erzsóékkal. Máté zenekarát hallgattuk meg, bődületeset alkottak, irigylem is őket - de valamiért nincs erőm és kedvem többet írni erről... :/
Innentől nem publikus. A tanulság: Utállak, élet! :) Na, jó, nem is, csak az ilyen szar helyzeteket...
Hülye voltál, mondom magamnak majd, ha ez elmúlik Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály
Pont az az egy, az az egyetlen darabja, azt kéne elvinni, s ha nem akar
meghalni, a többi jön el érte A szíve egy dobozba`, bársony közé rakva És kopognak, az ajtóban áll - én meg örülök, hogy itt
vagy
"Gyere be, mit hoztál, ide vele, csaknem hiánytalan Mindenem itt van, csak a szv kéne, ami még Nálad van..." "Azt nem adom, mert Te azt örökbe adtad" Szólott mérgesen, s becsapja az ajtót, felőlem meghalhat
Aztán megnáom, tessék, a sajátom, nesze az itt van Dobogjon az Benned, szolgálja életed, amíg van Hülye voltál, mondom majd, ha ez elmúlik Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már...
Hülye voltál, mondom én majd... Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már... -Kispál és a Borz-
Minek ez a furcsa titkolózás? Igen, bélogom, kapsz egy kis publikusságot is: szeretem Erzsót. A részletekről nem kapsz publikusságot, csak arról, hogy szenvedek rendesen. Milyen érdekes.
Na, jó, a mai napom legyen publikus, tényleg. Végülis még tegnap este elalvás előtt ugyanazt tettem, mint az Apa övének a csatja c. Kispál szám meghallgatása után szombaton. Csak most tovább, és kétszer. Nem, nem szekszuális dolog, mielőtt valaki aszinné (feltételezve, hogy akad, aki olvassa ezt).
Reggel elég hamar összefutottam Erzsóval. Köszönés volt, valami mosolyféle is. Rekord idő alatt Andival is tudtam beszélni. Elmeséltem neki, hogy milyen mértéket ölt bennem a szeretet. És akkor kilépett az ajtón Erzsó, és majd megpusztultam.
Utána a 6. óráig bezáróan teljes szomorkodás, hiába akartam, nem tudtam leplezni. Persze még a tanáraim is észrevették, nem hogy a társaim. A végére még egy sírás is majdnem bejött, de nem, mégsemnem.
A 7. órában, ami lyukas volt, egy kis időt sikerült eltöltenem az Andi-Erzsó-Máté-Szabolcs társaságban. Egészen felvidultam ekkor a helyzethez képest. Erzsót viszont bántotta valami, szerintem én... x( Nem akarom, hogy ezen töprengjen! Ő nem tehet semmiről. Ő legyen ugyanolyan, mint eddig volt, semmiben ne változzon meg! És beszéljen velem, ne zavarja, hogy szeretem. Az majd szétpukkaszt belülről engem, de Őt ne!
Szerintem a szerelem ezen fajtáját, amelynek szerencsés részese lehettem, impresszionista szerelemnek kéne nevezni. Ugyanolyan, mint a "normál" szerelem, csak minden szempontból erősebb.
Egyrészt gyakorlatilag órák alatt tör az emberre. Esetemben péntek koraeste. Hihetetlen sebességgel sodort magával a szeretet érzése. Eddig soha senkit nem szerettem ennyire, és attól tartok, nem is fogok. Négy napot szenvedtem át emiatt, de nem akárhogy; utólag/félig utólag visszagondolva még egyszer nehezen tudnám végigcsinálni. Tehát leírhatatlan kínok, majd egyszercsak egy varázsütés, és...
...mérsékelt szeretetbe csap át a dolog.
Esetemre lefordítva, igen, úgy érzem, kiszerettem Erzsóból. :( Fura, h most ettől vagyok picit szomorkás. Olyan felemelő érzés volt ez! Még ha 100% szenvedés, kínlódás, elérzékenyülés (még sírás is) volt csak az egész, akkor is szeretem ezt az érzést! Akkor is csodálatos, és ezért félek, hogy nem lesz többet ilyen. Még mindig úgy érzem, hogy megtaláltam a tökéletes lányt, csak már annyira megszoktam a tudatot, hogy Ő A NŐ, a felülmúlhatatlan, hogy beleszürkültem ebbe. Ennek az utózöngének, ennek nagyon sok idő kell, hogy elmúljon. Nagyon remélem, hogy képes leszek mégegyszer erre az érzésre, csak mondjuk tartson legközelebb tovább, és leljen visszonzásra!
Most pedig helyre kell hozni, amit tönkretettem. Mert Erzsónak olyan terheket akasztottam a nyakába, amelyeket nem szabadott volna. Látom rajta, hogy Ő is szenved (még ha nem is annyira, mint én szenvedtem). Még annyi gondolatot kéne szavakba öntenem... Fura nagyon. Amikor minden porcikámmal szerettem, akkor először szeretni is akartam, aztán a végét kívántam - most, hogy úgy néz ki, eljött a vége, újra szeretni akarom. Milyen hülyén működöm! :) Egyáltalán hogyan hozzam helyre? Most azt szeretném, hogy minden úgy legyen, mint régen; a szünetekben, amikor csak összefutunk, hogy mindkettőnk egy nagyon kellemes emberre gondoljon, amikor meglátja a másikat. Ne többre, ne kevesebbre. (De legalábbis kevesebbre semmiképp)
Csak ha majd újra barátként tudjuk kezelni egymást, nehogy visszaessek. :) Fura, hogy már most vissza akarok esni, de nem tudok. Az is eszembe jutott, hogy ez biztos nem természetes állapot. Arra vágyni, hogy szenvedjek...
Nem jó. Most megint fellángolt az Erzsó iránt érzett szerelem. Tompul, de még jelen van. Igazán eldönthetné már az agyam, hogy most szeretem, vagy nem. Ma nem szenvedtem szinte semennyit, csak most este felé jutott újra eszembe az édes mosolya, csengő hangja, nevetése, aranyos nézése, és persze hogy milyen szép, milyen iszonyú szép... De nem lehet az enyém, ezért elérem, hogy legyünk barátok. És én is barátként fogom kezelni.
Reggel mentem fel egészen vidáman tesiről, és távolról láttam, ahogy Erzsó szomorúan néz felém és kicsit maga elé. Nem, nem! Nem szabad, hogy eméssze magát, hogy nyomassza a dolog! Erről Ő nem tehet, és már amúgy is múlik el az érzés! Nemakarom, hogy bármelyikőnk szomorú legyen. Legyünk barátok, és ettől boldogok! :/
Nézzük, miket álmodok össze mostanában. Az utóbbi pár nap termése (az utolsó három egyetlen éjszaka, a tegnapi eredménye):
A Kodály udvarán álltam, mentem volna be az udvarról az alsós épületbe. Kicsit másképp állt az ajtó, a valódira derékszüget zárt be a fal kialakítása. Az ajtóban állt Andi és Erzsó, utóbbi igen fura arcot vágott (maga elé meredt). Az ajtón túl Anikó. ...ennyire emlékszem.
Soós Lacival ültem egy BMW-ben (hehh, már a második Laci-autós álmom) Fehérvár belvárosában. Csak állt az autó, mi meg ültünk benne. :) Aztán száguldunk a Budai úton, az ajtó mellettem kinyílik, és innentől homályos. Nem hiszem, hogy kiestem rajta.
És végül a frissek:
Andi, Erzsó és én egy kihalt gyártelepen. Erzsó megint fura, de most Andi is. Füvet akarnak szerezni, mert Erzsó nem bírta azt a nyomást, amit tdkp én okoztam neki. :/ Próbálom lebeszélni őket, de eltávolodnak tőlem... Lelkileg. x/
Martinék udvarán állunk egy leégett karosszériájú autóval. Tele van az udvar autókkal, és hatalmas lebaszást kaptunk-. Nem volt egy kellemes álom...
Tóth Marcival (12.-es) ballagtam a korház felől a seregélyesi úti buszmegállóba. Marci jobb lába gipszben van, bal keze is részben, mert ínhüvelygyulladást kapott. Ő tudja, merre kell menni, de nem tud igazán lépni, én segítem, de többször elesik. A buszmegállóban elszívunk egy-egy cigit, de Ő rémisztően üres volt... Semmi gondolat, semmi érzés, mint egy gép. A cigit füstszűrőig elszívtam, Symphonia volt. Sehol egy autó, és a helyszín kezd kissé Pestiesedni.
És hál'istennek felébredtem végre. Szörnyűek ezek az álmok... Végig
szarul éreztem magam, mindenki semmibevett. (A legfájóbb persze Erzsó volt... :/ )
Erzsóval ma sem jutottam dűlőre. Feladom! Majd az idő helyrehoz mindent. Jövőre - amikor visszajár a suliba - úgyis csak együtt fogunk mosolyogni azon, ami történt. (Szerintem egyébként továbbra is az nyomasztja, h szerelmet vallottam neki) Egyik szünetben megkérdeztem, miért ilyen szótlan, de nem kaptam érdemleges választ. Szegény... És szegény én... :) :// Az érzéseim sűrűn változnak, de tompul a szerelem. Nem baj, innen már nincs messze a fény az alagút végén.
Reggel a buszon előttünk állt egy fószer, aki minden mellettünk elhaladó autósnak intett... xDD Amikor leszállt az Árpádnál, a Kórházig röhögtem rajta. xD LOL! :)
Suliban... Érdekes. Most, hogy elhatároztam, hogy nem erőltetem Erzsóval a dolgot, beszéltünk pár szót, és barátságosnak, vagy barátságosabbnak tűnt, mint eddig. Mostmár nyílvánvaló, hogy csak idő kell a tökéletes rend visszaállásához. (Kár, h türelmetlen típus vagyok...)
Hamletet tök jól elblöfföltem! :D Elolvastam rajzon a rövidítettet félig, és pont jó kérdéseket kaptam. :DD Az A-csoportét nem tudtam volna, így viszont észre se veszi, h nem ovlastam a drámát. ;)
Tesin futottunk. 2000 métert. 8 perc 32 mp alatt futom. Ezzel a középmezőnybe kerültem a gimisek közül, bár Kiffer nem elégedett velünk. Én azért elégedett vagyok magammal. :)
És akkor az Alba Volánról... Tömören: a faszom kivan velük! A mai már a sokadik bosszantó eset volt. Holtfáradtan állok a buszmegállóban, jön a seregélyesi busz, de a táblán Veszprém-Budapest van, és Karesz nem is állt meg. (Ő nem tehet róla, ő jófej) Zsörtölődik a nép, dehát jött a szeszházi és felszálltunk rája sokan. Annyira, h az Árpádnál már a csuklós busz is ajtóig tömve volt. Hogy jól érezzük magunkat, ekkor megállt mellettünk a Polgárdi táblafeliratú seregélyesi busz, amit a Karesz-féle helyett küldtek. Teljesen üres volt, és az Árpádnál sem szállt fel rá senki, mivel a szabadegyházira ekkor már felnyomorgott a nép. Ezután előttünk indult el a "polgárdi"-seregélyesi busz, majd a körforgóban belement egy külföldi, ezzel további 5 perccel növelve a késésünket. x// Otthon beszéltem Martinnal, és elmesélte, hogy az 1.50-es seregélyesi sem a szokott buszunk volt, hanem egy roncs, ami Börgöndnél annak rendje-módja szerint le is robbant. A sárosdi vitte tovább a lerobbant buszról leszálló embereket. A nyomort el lehet képzelni... Valami gyökeres változás kéne, mondjuk a vezetőségben...
Délelőtt próbáltunk a zenekarral. Délután meg felléptünk a Sárbogárdi Napok keretein belül. :)
Fél 4-kor gyülekeztünk a színpad mögött. Épp roma táncosok szerepeltek, így a 3-4 sornyi nézők 80%-a ennek megfelelően roma volt. Gondoltuk, h ők a bemutató után odébb is állnak, és így is lett. Utánuk egy diáktánccsoport jött, sok csaj, semennyi fiú. Szépek voltak és ügyesek. Hippinek öltöztek, hippi zenére táncoltak. Heh. :)
És elérkezett az idő... Felpakoltuk a cuccainkat, mindenki a magáét rendezgette. Egészen szép, magas színpadot emeltek a rendezvényre. Kábelkötegek, hosszabítók, mikrofonok és állványaik, kontroll-ládák (!), Máténak effektpedál, tehát minden egy helyen hevert. Gyönyörű! :) A hangmérnökök profi munkát végeztek, öröm volt velük dolgozni. A vokálos csajok, Kicsi, Bálint és én elég hamar megvoltunk, csak Dizserivel volt kisebb, és Mátéval nagyobb gond. De erről később. Végre jókedvem volt, pezsegtem. Az első sorban sok-sok csaj, egy ismerős is (Janka osztálytársa), és egy nagyszájú vén fickó, Kicsi szerint részeges is. Ez a fószer elkezdett kötekedni Kicsivel, mondogatta, h doboljon addig, amíg Máté gitárjával baszakodnak. Kicsi csak nevetett rajta, én viszont kezembe vettem az irányítást. Eljátszottam neki a Boci, boci tarkát, meg a Megfogtam egy szúnyogot c. népdalt. xDD Volt ám röhögés az első sorban! :D Gyűltek az emberek, közben a mikrofonba beszélve viccelődtem a manussal, rendszerint nevetségessé tettem, majd amikor már kezdett ideges lenni, lenyugtattam, h csak viccelek. xD Szóval csináltam a hangulatot...
Viszont Máté gitárja csütörtököt mondott. Tetemes késéssel kezdtünk bele a műsorba, és végülis Máté az én gitáromon, én pedig Dizseri elektroakusztikusán játszottam. A Kör, az Induljon a Banzáj, az Etetés, a Mi vagyunk a rock, az Apache, az Indiántánc és a ráadás Ilyenek voltunk alkotta a műsorunkat. Én végig napszemüvegben gitároztam, és mosolyogtam, vigyorogtam, mint a rohadt alma. :) Többnyire hibátlanul zenéltünk. A színpad jobb részén álltam, előttem volt két csaj, akikkel néha szemezgettem. Énekelték a szövegeket, mozogtak, tehát élvezték ezt a fura műsort. (Fura az is, h ilyen régi számokat játszunk, de mindegy...) Mivel Bálint semmilyen átvezető szöveget nem mondott, ezért én lecsaptam a kínálkozó lehetőségre, és igyekeztem pár kommenttel tovább fokozni a hangulatot. ("Köszönjük szééépen! Jó látni, hogy ennyien eljöttetek...!" stb.) Tényleg tele volt az egész Hősök Tere (igen, ez a neve... :) ), valszeg 4-500 ember előtt játszottunk. Amikor Bálint bemondta, h Kispáléktól jön az Etetés, az elől álló rokker alkatúak is megmozdultak, ráadásul hallottam az előttem álló csajoktól, ahogy az egyik mondja a másiknak: fékezd magad! x)) Szerintem szimpatikusak voltunk a tömegnek, ráadásul az összes felszólalásomat szeretetteljes nevetés kísérte az első sorból. Jó érzés, amikor szórakoztatja az ember a fiatalokat. :)
A visszataps után, amikor már tényleg szedtük a sátorfánk, elővettem egy zsebkendőt, és integettem a nézőknek. Elől ekkor már tetőfokára hágott a hangulat. ;) Igen. Úgy érzem, ezzel kell foglalkoznom, ez tesz boldoggá. :)
Fontos, hogy egy hét után ma igazán istenes jókedvem volt, még Erzsóra sem sóvárogva gondoltam, hanem mint egy kedves lányra, egy félig múlt szerelemre, és egy bizonyosan új erőre kapó barátságra. Az idő megoldja, ebben biztos vagyok.
A következő három dalt játszotta egymás után a Winamp: Tankcsapda: minden szó; Junkies: Minden álmom; Kispál és a Borz: Mire megtanultam... Erzsó... Jaj...
Élünk... Beleesünk dolgokba, aztán kiesünk belőlük, átesünk rajtuk, átéljük őket, átrágjuk őket utána még milliószor, megállapítjuk, hogy nincs értelme, rájövünk, hogy mégis, aztán nem merjük megtenni, de nem is akarjuk igazán; vagy ha mégis akarjuk, akkor meg is tesszük. Azért általában nem akarjuk, és tényleg jobb is ez így. Kigondoljuk, eltervezzük - aztán jön és pofánvág minket, nem úgy sikerül, átgondoljuk millió és egyedszer is, eltervezzük mégegyszer, megcsináljuk, és bánkódunk, hogy megcsináltuk, mert másképp kellett volna. Talán épp úgy, ahogy gondoltuk, hogy nem kellene, de aztán megtettük és már bánkódhatunk. Eltalálnak minket a dolgok, eltaláljuk mi a dolgokat, kinevetjük őket, ők ismét felpofoznak minket, mert alattomos dolog ez a hangulatváltozás, és mégis belefutunk a ködbe, lehetőleg sokan, egyszerre, kéz a kézben (teljes egészben), egy halvány réten, vagy az égen át, letérdelni nincs idő, imát mondani végképp, de azt nem is akarunk. Lehet, hogy nem is tudunk. Futunk, elesünk, felkelünk, aztán egyszer majd nem kelünk fel, és akkor köszönni fog: igen, én vagyok a halál. De azért addig is élünk, és végülis jó, hogy élünk!
Vittem az elektromos gitárt a suliba. Buzz-zal be is kötöttük a számítógépbe, majd a hi-fibe, egész jó móka volt. :) Buzz kérésemre hozott nekem mikrofont a gépemhez. Így mostmár tudok belebeszélni a gépbe, jól. :)
Katóval megköszöntöttük egymást, mivel mindketten ezen a napon születtünk - csak 16 évvel ezelőtt. Bakker, 16 év. 16 darab év. Olyan soknak tűnik, és közben emberi mértékben nem is számít szinte semminek. Hát még ha a földtörténetet nézzük, ahol évmilliárdok röpködnek... Egész sokan megköszöntöttek, meg Katót is ugyanennyien. Nyílván volt, aki Katóról asszociált rám, és fordítva.
Semmi tárgyilagos ajándékot nem kaptam, de igazából nincs hiányérzetem; mire lenne szükségem? Megvannak a barátaim, akadnak, akik szeretnek, a mostani szerelmi gubancoktól eltekintve elégedett vagyok, nagyjából legalábbis.
Ma már tényleg egész sok időt töltöttem Erzsó társaságában lyukasóra alatt (elmaradt a kórus). Máté basszusgitárját is bekötöttük, meg az enyém, és a termünkben és környékén lézengtünk sokan: Andi, Erzsó, Imi, Buzz, Szilveszter, Csuti, Gábor, Tomi, Máté, Szabi és én. Erzsónak nagyon rossz kedve volt. Annyira, hogy még a könnye is kicsordult, ha jól láttam; de hamar odakapott, letörölte, biztos én is csak azért vettem észre, mert figyeltem Őt. Kérdeztük, mi baja van, de nem válaszolt. Néhány percre sikerült mosolyt csalnunk az arcára, de valamiért nagyon szomorás volt. :( Milyen lány lehet az, aki még szomorúan is ilyen kedves, és szeretnivaló? Persze kíváncsi lennék, mi lehet Erzsó keserűségének oka. Szerintem nem velem kapcsolatos, mert volt egy-egy olyan pillanat, amiből kiderült számomra, hogy itt más van. Nem tudom megfogalmazni, egy sejtés az, ami miatt biztos vagyok abban, hogy nincs közöm a szomorúságához.
Suli... Nézzük csak... Semmi különös. A tegnapi (megnyugtató) nap után már
teljesen felhőtlenül telt ez a délelőtt. Angolórán meghallgattunk egy mókás párbeszédet, szerintem ékes példája az angol humornak.
xDD Saleperson: Madame, wait a minute! Are you a) unhappy b) annoyed c) angry d) suicidal? Woman: Hm, I'm...
unhappy. Saleperson: Sure? Woman: Yes. Saleperson: So you say you're unhappy. Not annoyed, unhappy. Woman: Hm... OK,
I'm annoyed. Saleperson: You're annoyed, not angry. Woman: Yes, I'm just annoyed! Saleperson: But it looks like you're
angry! Woman: OK, I AM ANGRY!
Hekkellel bejelentkeztünk a Melange iskolaszövetkezetbe. Szerintem jó lesz. Még kell csináltatnunk folyószámlát, aztán melózhatunk is. Egy órát eltöltüttnk a 4x-ben is, volt ott pár arc, aki CS-zett. Elég profin nyomták, dust2-n szóhoz sem igen jutottam, Italy-n (amíg CT-s votam) csapatelső voltam. ;) A fél 5-ös sárosdival jöttünk haza.
Elég gyakran nézek rá a képre, általában kellemes keserűség fog el. Fura. :)
0. óra - tesi. Kiffer jelentős késése után a hidegben fociztunk. Mivel konpetenciamérést írt a 4., 6., 8., és 10. osztály, ezért a felső két emelet le volt zárva. Mi a fizikateremben töltöttük a napot. Töritézé... Egész jól ment. Ha nem Aranka lenne a tanár, még négyesre is merném tippelni. ;)
Ezenkívül semmi nem történt, leszámítva, h volt egy igen félreérthető verekedésünk DérKatával... xD Hozzámkerült a gumilabdája, és nem adtam neki vissza. Rám feküdt, harapdált, meg ilyesmi. xDD Nagyon vicces volt, ahogy fetrengtünk a poros fizikaterem padlóján. xD
(Huhh... na, lássuk, mi történt ;) ) Kezdetben a termünkben gyülekeztünk, Kriszta nekem akarta adni az általa hozatott két sörömet. Én csak egy Heinekent tettem el, a másiknak nem tudtam helyet szorítani. A tervezett 3/4 8-as indulás negyed 9-re tolódott. Szabival a busz hátuljába, Dudus és Betti mögé, Dóri és Mariann elé ültünk.
Megálltunk a Tihanyi apátságnál. Gyönyörű a kilátás a Balatonra. Énekeltünk Ave vera virginitast, volt szabadfoglalkozás, majd mentünk tovább, a szálláshelyre...
...amely elég fura volt. :) Sokan teljesen elförmedtek a tényleg nem túl komfortos házon. Ráadásul először be sem tudtunk menni, meg kellett keresni a faluban a kulcs birtokosát. x) Ezalatt mi az utcán szórakoztunk Andi labdájának dobálgatásával, meg ilyen ovis dolgokkal. ;) Társaságomat általában DérKata, Mariann, Dóri, Betti, Dudus, Kriszta és Szabi alkotta. Jól elökörködtünk.
Amikor megkerült a kulcs, elözönlöttük a házat.
Egy perspektivikus rajz a szobánkról. Igen, félkör alakú plafonja volt, egy pincehelység átalakításával jött létre.
Többen elmentek boltba, mi a fent említett társasággal elmentünk tovább azon az úton, amin mentünk volna, ha nem állunk meg. :) Természetesen hamar megláttuk a Köveskál táblát (falu vége)-. Szinte mindenki szívott "friss levegőt", ki többet, ki kevesebbet - Dóri egyáltalán nem, Szabi és Mariann keveset, mi pedig egy-egy szálat fejenként. Eléggé zavaró volt, ahogy Kriszta nyomult rám már megint. Karolt, bújt, ölelgetett, egyszer letérdelt előttem, kissé olyan pózban... x/ Fak.
Hatalmas időzavarban szenvedtem - biztos a borult idő miatt is, de azt hittem, legalább 17h van, közben meg fél 1 volt kábé. Előszedtük a gitárokat, picit fociztunk, azaz csak rúgtuk a labdát. :D Nem sok érdemleges történt...
Fél 3 felé elmentünk a közeli kősivatag megtekintésére a szomszéd faluba. Ekkor különösen sok időt töltöttem Fruzsiékkal (nem a seregélyesivel). Megtanultam kezelni a fotómasinájukat, és én örökítettem meg őket a sziklák lábánál, vagy épp azok tetején is. Jól elbohóckodtunk.
Visszaérve 'kálra, a bográcsozáshoz kellett fát keresni a közelben-. Csakhogy
ennek első fordulójáról lemaradtam, mivel Krisztiék szobájában (2-es lányszoba) gitározgattunk Bettivel és Dudussal. A helyi boltok 5-kor
zártak, ezért fél 5-kor, a faszedés második felvonása előtt lementünk Szabival, eredeti célom egy jégkrém volt. Szembetalálkoztunk
azonban Szilviékkel, akik velem akartak beszélni. Szilvi, D.Kriszti (nem a nyomulós), Eszter és Nóri azzal az igen érdekes és megtisztelő
kéréssel fordultak hozzám, h vegyek nekik Cherry-t a boltból. Adtak pénzt, elvállaltam. Különleges kikötésük volt, h ne szerezzen erről
tudomást senki, nehogy spiclibe menjenek át és beköpjék őket. Mivel Krisztáék is jöttek boltba, így Szabival mi a kocsmából
szereztünk italt. Fél literes flakonokba mérte ki a nő, egyet nekik, - és ha már ott járunk - egyet magunknak vettünk. A kocsmából
kilépve, kezünkben a két flakonnal persze pont Krisztáékba botlottunk. x) Szilviék így kénytelen-kelletlen elmondták a dolgot, és a
végére még az eddiginél is jobban összehaverkodott a két lánycsoport.
Visszaértünk után elmentünk fát szedni. Gábor, Buzz, Szütyő, Szabi, Mariann, DéBetti, Adri és én. DéBetti és Adri fárasztóak voltak... A Köveskál táblán túl szedtünk fát. A táblánál találkoztunk Bettivel, aki épp Krisztát ápolgatja, mert az a 3. cigije után rosszul lett... (Minek szív 3 cigit egymás után...? x/ )
A kaja készült, szólt a zene (Metallica, Nickelback, néha kis becsempészett
Kispál ;) )-. Misi bá' tájékoztatott minket, fiúkat, hogy készüljünk egy verssel Mariann tnőnek, mert a vacsinál beszédet fog
mondani, és lesz vörösbor is, meg ilyen kis finomságok. :) Végül nem vers lett, hanem a Két szém szemednek párja c. művet
gyakoroltuk be. Imivel ketten voltunk tenorok, ami részemről gáz volt, mert eddig basszust énekeltem ebben a műben, de mivel Imi egyedül
kevés lett volna, gyorstalpalóval bevágtam a szólamot.
Jött a vacsi ideje. Krumpli, pörkölttel. Előtte egy kis aperitív: whiskey és unikum közül lehetett választani, én viszkiztem. Mariann az unikumjából hagyott nekem - az is finom volt. Bor tisztán, nyögve nyelősen, mert nem szeretem a bort. :) Ekkor már látszott, h nem is kell titkolni az alkoholizálást, a tanáraink rugalmas keretek közt engedik ugyanis. Nagynehezen (és bénán) előadtuk Mariann tnő beszéde után a dalt, aztán oszlott a nép, mindenki ment a söréért. ;) Hamar elfogyott a két Heinekenem, közben Kata már kezdett tintás lenni (mivel a sofőr neki a mosogatásban nyújtott teljesítményéért kitöltött egy pohár viszkit. x) ). Sokan kértek a sörikémből, de mindenkinek keveset engedélyeztem csak. Nekem is kellett, na. :)
Általában már hangoskodva vonult le gyakorlatilag a komplett 9. osztály a kocsmába sörért. xD Állati hangulat volt. Imike extra jófej volt. Szabi, ő (Imi) és én fejenként két sört vettünk, mondván az egyik "osztogatós" sör lesz, a másik szigorúan a miénk. Bejött. :D Mariann már hangosan nevetett, örömében sírt, a csajok közül sokan hasonlóan feltűnőek lettek. Kata eközben a szálláson maradt, mire visszaértünk, már alig állt a lábán. :) Viszont hihetetlen, amikor részeg! xD Amúgy is nagyon csípem a csajt, de amit lerendez, ha becsiccsent... Közben sokan rágyújtottunk. Adri adott egy multit, ami az első hamuzásnál eltört a szűrőnél. xD Lol.
A tanáraink meglepően jól kezelték a helyzetet; "betereltek" minket a kapun belülre, és vetélkedőt kezdeményeztek. Én ekkor 3 sör, némi bor meg elenyésző egyéb után közepesen részegnek találtam magam. Gyakorlatilag pár kivétellel (Dóri, Dóra, Gábor, Buzz, stb.) mindenki többé, és nem annyira kevésbé volt ittas. Mulattató volt látni az oztályunkat így. x)
Az első feladat karaoke volt, amiből végülis inkább éneklés keveredett. A mi
csoportunk Mariann kedvencét, a Közeli helyekent énekelte, az ellenfél a Valami Amerikát. A későbbi feladatok során
(eszperente vers, tanárparódia - igen, Ronyec forever! - plusz Simon Ágit is parodizáltam Mariann nagy örömére) besötétedett. Volt még
egy 10 kérdéses kvíz is; én csak bambultam, mennyire jól emlékezik Kata olyan apróságokra, amikre én még józanul sem tudnék
visszagondolni! A záró feladat egy Misi bá'-nak szentelt magasztos darab bemutatása. Én felhívtam anyámat, h keresse elő a Junkies -
Alkohol szövegét, mert nem emlékszem rá. (Ő szereti azt a számot, ezért megvan neki a szöveg) Lediktálta, én begyakoroltam, és
hamisénekkel előadtam. xDD
Kezdett józanodni az osztály. Tábortüzeltünk, és innentől nem publikus... :)
Reggel tehát egy mesebeli ébredés után lehangoló szürkeség fogadta az ember fiát, ha csak kinézett azon a nem létező ablakon, vagy kinyitotta létező ajtót. Nem csoda, h gyakorlatilag a reggeliig ki sem igazán mozdultam az jó meleg ágybul. :) Bőséges reggeli... Bőséges reggeli... Ki akar velem jönni és bőségesen megreggelizni? ;) Kata megint kapott egy jó tippet a sofőrtől, így Mariann rumját felhasználva készített puncsot! Forró tea + rum. :) A felét én ihattam meg. Annyira fincsi volt, hogy el is játszadoztam a gondolattal: veszek valahol rumot, és alkalomadták puncsolok. :)
Rendet raktunk (?), bepakoltunk a buszba, és nekivágtunk a rövidke napunknak. Az eső, mint dézsából az becses nagy víz, kábé úgy ömlött fene nagy kedvében. Miután sikerült eláznunk várnézés közben, már lényegesen kevesebb kedvünk volt kimenni a salföldi izénézésre. Az osztály egy része tehát ment zuhogó esőben izét nézni, lovaskocsin, ponyvával védve az becsesnagy vízáradattól; másik része - mink - maradtunk az becstelen nagy buszon, és laza másfél órai semmittevéssel töltöttük az időt. Jó volt az mégis, meséltünk egymásnak mindenfélét, hallgattunk zenét, ésatöbbi.
Úton hazafelé aludtam, sokáig. Az ablaküvegen lezúduló víz láttán apokalipszis-érzésem támadt: ha ez nem a vég, akkor nincs is olyan. Undorító dolog, amit ez a klímaváltozás művel.
Jellemző volt a buszon az is, hogy Mariann szemeit néztem. Ha visszanézett a szemembe, akkor két másodpercen belül mindketten fülig érő mosolyt növesztettünk. Ha nem nézett vissza, akkor egymagam néztem, milyen szépek a szemei.
Sokat gondolok Mariannra. Az SMS-eiből következtetve Ő is így van velem. Most csak pár szemelvény, majd egyszer rendbeteszem a zarchívumot. "Most oly erős, szilárd szeretetet érzek irántad, mint ez eddig soha." "Ilyen éjszaka után nem tudok nem Rád gondolni." Azt hiszem, megbeszélek Vele egy találkozót a hosszú hétvégén.
Hétfőn fogunk találkozni. :) 18h. Yeah! Amúgy ma a hátsó udvarban dolgoztunk, bontottuk a régi ólat.
Tegnap Tünde és Davec 5-6 alkalommal smároltak, miután hazajöttem. Ezekszerint ügyes kerítő vagyok. x)) Amúgy egész fél 5-ig dolgoztunk egy nagyobbnak mondható ebédszünet kivételével. Fak. Fák-at forgattunk ki a földből hátul, h legyen majd hely, meg h rend legyen.
Na, hát úgy néz ki, h Mariann és én egy pár vagyunk. :) És ez nagyon jó! :D Igazából erről nem tudnak az osztálytársaink, meg tulajdonképpen senki sem, kivéve pár ismerőst, meg aki ezt olvassa. Bár bízom benne, h - naívan feltételezve, h egyáltalán olvassa ezt valaki - semelyik iskolatársam nem olvassa ezt a bejegyzést, azért ha mégis így lenne, az legyen szíves csendben örülni annak, h tudja. :)
Grazie mille che hai scritto da me! :) Tu sei la mia cara! Molti baci anche tu! Az imént kaptam. :) Aki nem tud olaszul... Az majd megtanul, ha akar - én értem, mit írt. :) Olyan ééééédes! x))
Megint előjöttek azok a hülye félelmek. Így, hogy a többiek elől titkoljuk Mariannal a dolgot, nagyon hiányzik, h nem ölelhetem meg. Ma délután a mamájának kell segítenie, holnapra is jutott valami, csak szombaton fogunk találkozni sulin kívül. Remélem, akkor megnyugtatóan fog viselkedni (mondjuk úgy, ahogy hétfőn tette). Elhatároztam, hogy ma nem írok SMS-t Neki, csak ha ír, válaszolok. Kíváncsi vagyok.
Csináltunk folyószámlát, végülis a K&H-nál. Majd meglátjuk... Le is adtam a számot a Melange-ban, ahol hatalmas felfordulást láttam. Mivanitt, kérem? Amatőrök? Volt egy lány, akinek a panaszait hallva kicsit mérges lettem. Egy hónapja bejelentkezett már, de azóta nem kapott munkát. x/ Kurvaannyukat. Remélem, ez egy kivételes eset volt csupán (úgysem), és nekem tudnak időre szerezni munkát (úgysem). Ha mégsem, akkor mérgesPimas leszek, és az nem jó. (Főként nekem nem) Amikor a Melange-ba igyekeztem, találkoztam egy csapzott faszival, aki azt kérdezte tőlem, h merrefele menjen stoppolni, mert Keszthelyre kell eljutnia. Tanácsoltam neki valamit, úgy kábéra, de ő folytatta a monológját. Állítólag Ő a Picsa dobosa, ma Keszthelyen lesz koncertjük. Kért tőlem aprót kávéra, nem adtam. Ez a faszi nem a picsa dobosa, mert egy zenész nem alussza el a vonatja indulását (már ha egyáltalán vonattal jut el a koncertje helyszínére), nem lopják el a táskáját, stb. - ráadásul nem is úgy nézett ki. ;) (Jólesett volna belekötni, h milyen dobverőt használ - vajon tudott volna mondani akár egyetlen márkát is? Csibi, Big Stick, vagy akármi)
Bakker, holnap Aba-napok, és még nem intéztünk semmit. Pedig jól esne egy kis-pálos tombolás.
Bakker, ha Mariann nem lenne olyan nyugodt természet, amilyen valójában, akkor a sok felesleges SMS-emmel, és idegeskedésemmel már rég elintéztem volna, h kidobjon. A lényeg, h kaptam egy SMS-t, h holnap beszélni szeretne velem. Én egyből arra asszociáltam, h itt a vége, fuss el véle - szakítani akar. Írtam túlbuzgó SMS-t, sokat-. Hívtam, nem vette fel, és egy csomó időbe tellett, mire kiderült, h "csak" a versem miatt ijedt meg. Ami önmagában nemjó, mert megijedt, meggondolja magát, innentől sajnos még mindig lehet szakítás, de nem biztos! A sok túllihegésem nem tett jót az ügynek, hatalmasat szerencsétlenkedtem... :/ Remélem, holnap minden helyrejön, mert nem akarom hogy elhagyjon! Nem, nem. Nagyon nem! x(
16 óra előtt még nem sok kedvem volt elmenni Abára, de aztán meggondoltam magam - és nem bántam meg!
Abára a fél 6-os sárszentágotaival akart eljutni köbö 130-150 ember... Hamar összetalálkoztunk Anettel, Petivel (Anett öccse), Vandával, Annával, és még valakivel, aki az eddig felsoroltakkal egyetemben Adri osztálytársa (kiv. Peti). Anettől kaptam egy szál Pallmallt. Most már nem voltam olyan erős, mint Erzsó után, és nem álltam ellent a dohányzásnak. Szar vagyok, na!
Anett jó megérzésének köszönhetően a sáregresi buszra szálltunk fel, amin kevesebben voltak, Adri és Anett még ülőhelyet is talált. Ez a busz ráadásul hamarabb ért Abára, bár ez mindegy volt - mivel megvártuk Vandáékat, akik a másik busszal jöttek. Sajnos hamar kettészakadt a társaság - Anették kerestek egy kocsmát, Vanda kajált, Adri és én Vandával tartottunk. A nagyszínpadon az Edda készülődött. Adri elnézett a kisebb színpadhoz, mi Vandával Anették után indultunk. Nem találtuk meg őket, de betértünk a Coop-ba, ő kaját keresett, én vettem egy Heinekent, meg egy doboz cigarettát (Pallmall). Hiba, dehát ez van.
Visszamentünk Vandával az Edda színpadhoz, a szoborhoz. (Ekkor már javában SMS-eztem Deutsch Krisztivel, osztálytársammal. Bírom az SMS-eit, pláne, amikor beígéri, h megöl! x) ) Találkoztam a Mátéval, Bálinttal és Kicsivel (zenekarunk). Elmentünk sörért, azaz ők vettek csak - nekem még volt. Közösen lézengtünk egy csomó ideig.
Ismerősök persze dögivel voltak: Kodályosok (Csuti, Martina, Tekla, Szilvi nővére, egy 10.-es csaj, akit nemtudom, hogy hívnak, Judit, később - Quimby koncert elején - osztálytársam, Eszter, nővérével, Dórival), falubeliek (Wellner Bazsi és Dávid, Ladányi Laci, Györe, Gergő - akinek odaadtam a majdnem üres szimatszatyrom, hogy ne legyen nálam Kispál alatt -, Szalai Zsuzsi, Kitti, Rácz Marika, Somorai, Győri Zsuzsi - akivel másodszor bementem a Coop-ba), ismerősök innen-onnan.
Kispál koncert előtt sikerült nagyjából mindenkit egy helyre csődíteni, Anettéktől Kicsiékig, Wellneréken át. Mivel ekkor még azt sem tudtuk, hogyan megyünk haza, Bazsi felajánlotta, h tud egy személynek sátrat biztosítani. Ekkor már elfogyott a második söröm, és kezdődött is lassan a Kispál koncert.
"Nem tudjátok, mennyi lett a Costa-Rico Argentína meccs?" kérdezte Lovasi... x) Hülye... :D Bal előlről indultam, de már a nyitószám, a Jó a világ végéig alatt bekeveredtem középelőre. Üvöltöttem, mint állat. :) Már majdnem kellemetlenül nagy lökdösődés alakult ki, miközben a harmadik számra már teljesen be is sötétedett. A nyitószám után egyébként Lovasi elmondta, h van pár receptjük hányás ellen... Mondta, hogy ha kell, majd Küldi a megoldást (ez a szám címe) x) Jött a Csillag vagy fecske és innentől a sorrend homályos. Az ingem mindig a hátam közepén kötött ki a nagy lökdösődés közepette.
Egy fiatal feketehajú lány és a barátnője kért cigit, én adtam nekik. Kaptam cserébe Martinit. Ezzel a lánnyal a karjaimban indult az Iszony lassú, amit végigölelkeztünk, miközben csókolgattam a nyakát. A következő Kicsi csillag alatt meg egyszercsak smárolunk... :) Hoppá. Kiderült, hogy Bíbornak hívják, és 14 éves. A koncert hátralévő részében vele voltam, igyekeztem védeni az egyre durvább ütközésektől. Egyébként a Csiga alatt lefejeltem Lovasi kontroll-ládáját, ami miatt kegyetlenül fájt az orrom. :) Pff.
Teljesen berekedtem. Volt Extra light, Nincs nagy baj, Egy fiú ágyában, Halszív, Vackolj belém, Ha ez a vég, Éjjeli lámpa (odabaszósan durva verzióban x) ), Bársonyfüggöny, Rezervátom, Jövőből jövő lövő, 0 óra 2 perc, Ha az életben... és Földtörténet. Jó koncert volt. :))
Bíbor, barátnője (akit Adrinak hívnak) és én elmentünk vízért. Közben próbáltam a tesómat utolérni telefonon, de nem sikerült. Leültünk egy asztalra a Közösségi Ház előtt. Pontosabban Adri elfeküdt, Bíbor pedig a vállamra hajtotta fejét. Így látott minket Judit is, aki megvetően nézett rám, és közben végigmérte Bíbort. Fura. Nem mintha sok köze lenne hozzá, kivel mit csinálok... :)
Még Quimbyn is tomboltunk a csajjal. Nagyon édes volt, csak sajnos nem teljesen tudta feledtetni az utóbbi dolgokat. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam vele, annyi szent. Egyszer elestünk, de felrántottak minket. Pff. Pedig egész addig (meg utána) tökéletesen védtem ki az ilyen helyzeteket. Az éjjeli 2-re kihirdetett busz 2:44-kor jött, 3:18-ra értünk be Fehérvárra. Az időt addig is SMS-ezéssel és Eszterék társaságában töltöttük.
Ma vége lett a kapcsolatunknak. Reggel, még órák előtt elmondta Mariann, amit el szeretett volna. Kimentünk az udvarra, egy padhoz, de nem ültünk le, csak álltunk. Elmondta, hogy tulajdonképpen nem is a versről van szó. Szegénynek hamar eleredt a könnye, ahogy mondta, hogy mi a baj-. Nagyon szeret, nagyon-nagyon. M: Jobban szeretlek, mint egy barátot, csak nem szerelemmel. Ne haragudj... Magát okolja mindenért, mondta, hogy megérti, ha megutálom, mert szemétség, amit csinál. Kifejtette, hogy a szerelem vagy jön, vagy nem jön, és most bármennyire akarta, nem jött. Hagyott magának időt, - ahogy Ő mondta - kockáztatott, és nem sikerült. M: Túl hirtelen volt minden, olyan gyors volt ez az egész... Amikor reagáltam, még nekem is kicsordult a könnyem. Megnyugtattam, hogy nem haragszom, mert helyesen cselekedett, szerencsére még az elején szólt. Elmondta, hogy nem velem van a baj, mert - szóról szóra idézve - "nálad tökéletesebbet nem találhatok". Nem akart megbántani, mert "ha valaki, akkor TE nem érdemled meg!".
Milyen lelkiismeretes lány! A legfinomabb módon oldotta meg a szakítást. (El is mondtam ezt neki.) Egyébként negyed órát késtünk az első óráról... A nap során minden zajlott tovább, szünetekben velük (Dóri, Mariann) voltam főként. Mariannt ez egyáltalán nem zavarta, engem sem. Papírlapra írva megbeszéltük, h egy kis idő után minden úgy lesz, ahogyan volt (Kispál), és nem is keseregtünk, alapjában vidámak voltunk. Leírta még azt is, hogy nagyon sajnálja, hogy nem tudott belémszeretni, mert szeretett volna - csak nem sikerült. Ilyen szép szakítás után már félig ki is szerettem belőle, csak hihetetlenül szeretethiányom van. :/
MSN-en beszéltem Krisztával (nem Deutsch-csal, hanem idegörlőKrisztával). Rákérdezett, h volt-e Mariann és köztem valami ("mert már mindenki erről beszél"). Mondtam, hogy nem válaszolok, viszont elárulhatná, hogy ki mindenki beszél erről. Nem mondta el, hanem "ellentámadásba" ment át: hogy ő csak védeni akar a pletykáktól, mert a barátok megvédik egymást. "Hű, de gáz duma" - gondoltam. Tudtára adtam, h azért ez így elég nevetséges, erre besértődött. Fak. Pont az hiányzott, hogy a sok hülye jöjjön az okos kis buksijával.
Tegnap délután Hekkel, Davec és én bementünk a 4x-be, hogy csézzünk Hekkel osztálytársa ellen. Jó volt. Itthon azonban már éreztem, h szarul vagyok. Lefeküdtem pihenni, aztán később hánytam is. Egészen vasárnap negyed 6-tól ma (hétfő) reggel negyed 10-ig aludtam/pihentem-. Ha jól számolok, ez 16 óra. Felhívtam Szabit, h a holnapi Madarak-Fuck napjára (gy.k.: madarak-fák) nyugodtan soroljanak be valamelyik csapatba, mert igyekszem elmenni. Ráadásul holnap találkozom Bíborral. Kíváncsi vagyok, mit tudunk egymással kezdeni. Ja, és elfelejtettem írni, h Abán találkoztam Ivettel is. :) (Még egy dolog, amit elfelejtettem leírni, még a péntek délelőttről. Amikor Mariannal már egy jó ideje beszéltünk, egyszer megszólalt: "Hadd öleljelek át!" Ez meg is történt, de megéreztem a puha hját, a gyönyörű illatát, és nyomban megkértem, h fejezzük be, mert ezzel csak ártunk nekem. :/ )
Most pedig azért írok, mert unatkozok, és azért dőlt betűkkel, mert talán így kevésbé feltűnő, hogy a semmiről írok. Olvasgattam az archív blogomat, és konkrétan a falra másztam magamtól. Egyrészt hihetetlenül gányul fogalmaztam meg a mondandómat a kezdetben, másrészt ez a blog tdkp végig a szerelmi gyötrődésekről, és nevetséges reménykedésekről szól/szólt. Mekkora puhapöcs voltam, vagy talán még vagyok is! Más kérdés, hogy mostanában legalább már nem alaptalan dolgok után vágyakozom sóvárogva, mint még a régi-régi "Dalma-korszakban". Sőt, tulajdonképpen jobban élek, mint négy éve ;), legalábbis ilyen érzelmi-izé szempontjából. És még egy dolog, ami feltűnt: kibaszott sok feleslegesen szétszedett bejegyzés. Majd ha költözik ez a blog a leendő pimas.dzsembori.hu/blog oldalra, akkor egybeolvasztom őket. :)
Nah, hát legyen mondjuk egy ilyen, meg egy ilyen színű része ennek a mai bejegyzésnek, mondjuk elkülönítendő a nap két szakaszát, amit nevezzünk mondjuk délelőttnek, és mondjuk délutánnak. Mondjuk.
Mondjuk-délelőtt az utolsó tanítási napunkon a Madarak-fuck napján egy eléggé elbaszott terepversenyen kellett részt vennünk. Eleve a csapatunk nem tetszett: Szandra (plázakurva), Tekla, Kriszta (nem D.), Betti, Dudus, Eszter, Andi (oszt.társ, nem 8.-as), Viki, Szabi és én. Jobb lett volna ha azokkal vagyunk egy team-ben, akikkel félszavakból megértjük egymást (Mariann, KisDóri, DérKata, Nóri). Hozzáteszem, ebből a csapatból is voltak, akiket nagyon bírok.
Mindegy, lényegtelen is. Az első feladat a suli konyhájában Simon Áginál volt, térképmásolás, meg madár- és fanevek kitalálása. A suli ajtaján kipenderedve Szandra füttyentett és intett egyet, és máris két hatalmas diszkómajom-fasztarisznya szegült hozzánk. Az egyik Szandra pasija, a másik annak a csicskája, vagy nemtudom. "Ők tudják, merre kell menni!" mondta Szandra. Hát nagyon tudták, mondanom sem kell, de jobb is, h nem szóltak bele. Pff.
Kezdetben Andiék lemaradtak, mert kényelmesek voltak, aztán amikor Andi rájött, h sietnie kéne, ha valami deles buszt el akar csípni, akkor meg ő sürgetett mindenkit. :) :/ A második feladat a Sóstói Tanösvény kapujánál volt, gyorsan megoldott, kullancsriasztóval fújtuk szét egymást, majd belevágtunk a susnáysba.
Volt feladat Timi tnőnél (inglistícsör), amit egészen faszán max. pontra hoztunk Szabival. :) Volt egy fatákolmány tetején is feladat, a csajok tesitanáránál (Zsuzsa tnő), amiben meglepően jól találtam el a madarak nevét a képük alapján. :) Hát ja, tesóm madarászkodik - rám is ragad vmi. ;)
Utána eltévedtünk. A térkép nem volt elég részletes, Timi tnő is félreérthetően magyarázott, hát faszán elkeveredtünk mindenfelé. Kiértünk a főúta (!), ahol meg is álltunk, mert már nagyon széthúzott a csapat (ezért lett volna jó olyan emberekkel menni, akikkel maximálisan egy hullámhosszon van az ember). Szandra a hülye kanjaival együtt elhúzott a városba, leszarva minket (jobb is...), mi telefonáltunk, mégegyszer eltévedtünk, aztán két ellenőrzőpontot kihagyva a célbakeveredtünk, ahol jót röhögtek rajtunk a társaink. :)
Gyalog mentünk vissza a suliba, egész rövid idő alatt beértünk. Szabival ittunk a Panama sörözőben egy korsó csapolt sört, ami szerintem pályázhatna a világ legszarabb söre cím elnyerésére... :) xP 10 perc alatt benyeltük azért így is. Hm, azt hiszem itt színt váltok... :)
Mondjuk-délután háromeld 1-kor a buszpu. melletti "hippi"-parkban találkoztam a megbeszéltek szerint Bíborral. Jankáék is ott csöveztek, ezért kezdetben velük beszélgetve ültünk a fűben. Azonban ők hamar elmentek kajálni, így az amúgy idegen, de jófej társaság ellenére kicsit később mi is odébbálltunk a tópart felé (tesóm sulija is arra van - Tóparti) Nem voltak nagyobb hallgatások, mindig tudtunk miről beszélni. A tópart előtti parkig mentünk kézenfogva, ott leültünk a fűbe. Itt is nagyjából megszakítás nélkül beszéltünk-. :) Megmutattuk egymásnak a telefonainkban tárolt képeket, némelyiken igen jót derültünk... x) Megállapítottuk, h csikisek vagyunk, csak velem ellentétben Ő nem szereti, ha csikizik. A parkot egyszercsak elözönlötték a kicsik, akik hangosak voltak, és már a "hippi"-parkban is idegesítettek minket. :) Ráadásul némelyik taknyos, amikor meglátta, h ölelkezünk, a hüvelykujját felmutatva kétpofára vigyorgott. :D Kis pöcsök. Elhatároztuk, h belelökjük őket a mögöttünk csurdogáló kis patakba. ;) A parkban egy csók is elcsattant, amit Ő "kezdeményezett".
Amikor már teljesen elültük a lábunk, a fenekünk, mindenünk, akkor továbbmentünk a Tóparti Gimnázium mellé. A vízhez közel, egészen a vízbe futó lépcsőkre ültünk le, majd hanyattdőlve sütkéreztünk itt. Sajnos ekkor már nem sok időnk maradt, mert a fél 5-ös buszok vártak minket. A búcsúzás kicsit ügyetlenre sikeredett, mert ekkor én kezdeményeztem a csókot - ezzel még nem volt baj -, majd elköszöntünk, és még pár lépést egymás mellett mentünk, mert túl korán elköszöntünk. x) Pff... Mindegy, ilyen kis ügyefogyottak vagyunk. :D
Jól telt vele ez a 3 és fél óra. Sajnos gyorsan, de jól telt. Már kezd kialakulni egy felületes kép, amiben sok "hétköznapian" szimpatikus tulajdonság mellett felfedeztem pár olyat is, amelyeket kifejezetten szeretek egy lányban/nőben. Tehát eddig minden oké. A legközelebbi találkozóról még nem beszéltünk, de arról úgyis értesül az én naplómnak az Olvasója. (Ha van olyanja, haha)
Elnézést az ocsmány színekért, de nem volt kedvem szebbeket keresgetni... :/
Nos, akkor még ebbe a bejegyzésbe illene beletömnöm egy évértékelést, vagy valamit, mert azért akárhogy nézzük, holnaptól vakáció van.
Bakker, holnaptól vakáció van, és nekem hiányozni fognak azok az emberek, akik körülvesznek minden nap a suliban! Hiányozni fog a pezsgés... Egy éve ismerem csak őket, de többük máris annyira sokat jelent nekem, hogy el sem tudnám képzelni nélkülük a hétköznapjaimat! És most úgy tűnik, 2 és fél hónapig ezt kell tennem. :/ Jó, persze fogunk találkozni, fogunk együtt éjszakázni, ezeket megbeszéltük, de mégis! ... Mariann, KisDóri, DérKata, Szabi, Esztiék, Buzz, a Mestereim, Fruzsi, Krisztiék (D.)... A lökött 8.-asok, a nem-lökött 8.-asok (Andi, Erzsó... Erzsó, akit jövőre már még ritkábban látok... Eszter, Zsófi...)
Mindegy, nézzük a jó oldalát. A kissé viharosra sikerült évvége után mindenkinek jót tesz majd egy kis lehűlés a meleg nyárban-.
Azt hiszem, nem is fájdítom tovább a szívecském. Majd szeptemberben minden a régi lesz. :) De mi lesz, amikor elballagunk?...
Hm... Olyan dolgot tudtam meg Tündéről, ami igaz nem lenne publikus... Ezért nem írom le. :) Elég tudni is... :P Ráadásul Davec mesélte - így nemigazán értem, hogy miért van még vele. Nembiztos, hogy én még komolyan tudnám venni Tündét ezután, dehát Davec tudja, nem fogok beleszólni.
Ezenkívül ma sokat voltam együtt Martinnal, ami kellemes és fárasztó időtöltés. :) Kétszer is bicikliztünk. Jó időnk volt ma, minden adott volt a tekeréshez.
Dél körül - a hőségben - tekertünk egyet Martinnal a faluban. Jó volt. 13h-kor voltunk egyet CoD-ozni Davec, Martin meg én. Elég jól ment ahhoz képest, h rég nem játszottunk. Mókás volt, amikor már nem is vettük semennyire se komolyan. xDD Martina a visszajárójából vett 12 csomag PEZ cukrot... x)
Voltunk focizni is. Amit Martin művelt... Magamutogatás magas fokon... xD xP x/ Itthon rendeltünk pizzát, később átjött beszélgetni Tünde. Végülis átgondoltam a tegnap hallottakat, belegondoltam, megrágtam, és úgy döntöttem, h Tünde ezek ellenére még jófej, csak akkor rossz passzban volt. Ma egész jót beszélgettünk, csak nem tudta, h voltunk focizni, és én elkotyogtam... :/
Lementünk futni: Adri, Tünde és én. Este, fél 9-kor. Hűs levegő, 2000 méter (ők csak 1600). Egész fasza kis nap volt, csak sajnos Bíborral nem találkoztunk. És még a Melange-t is felhívtam, de még nem tudnak melót adni. Pff, ehh...
Valami iszonyú lassú country szól Leengedett ablaknál A kocsimban, és tűnődtem Mi lenne, ha annál A szép nőnél szólna ez Aki épp mellettem áll És mereven előre néz S a jó öreg zöldre vált
Szólnék: "De jó, ez a zene!" Ő meg tudná mi a fene A cél az, hogy ott
aludjon velem bárhol, a férje meg otthon És most itt van, elvált Meztelenül festjük ki a szobáját És közben a
dallamát fújjuk ketten, a dalnak, amit gondolatba' betettem A magnójába, míg mellettem állt
Ha akarnám, meglehetne És utána elmehetne És utána visszajönne Hogy elmenőben kijött a könnye De most csak mellettem áll De rám néz majd a sárgánál És mosolyog, ahogy kuplungol Mintha tudná, hogy megvolt valahol
Írt SMS-t Bíbor, azaz még tegnap este válaszolt az én SMS-emre (amit azelőtt kevéssel küldtem). Azt írta, írt emilt, reggel meg is néztem hamar, de egy feladó nélküli tök üres levél jött csak az adott időpontban. Fura. Holnap találkozunk a Hippi-parkban. (Höhö... 18 Ft egy SMS, ebből következik, hogy nekem pont 17 Ft van a kártyámon... xD Röhej. Pofátlan dolog ezekután a tesóm telefonjáról írni...?)
Elvittük Peszit pótoltásra - mivel az első oltáskor nem értünk rá. Elég rendetlen kutya, mivel kicsi korában lehettem vagy 8-9 éves, és nem gondoltam arra, hogy nevelni kéne. Minden kutyát és embert megugatott... x) Alig égtünk... Martin és Adri is jött velem. 2400 HUF-ért oltották be.
Találkoztam Bíborral, a megbeszélt helyen, a megbeszélt időpontban. Megismertem a másik bátyját, Ármint. Határozottan jófejnek tűnik a gyerek. :) Ármin a 13:20-as busszal azonban hazament. A Hippi-park a hétvége és a jó idő ellenére (vagy épp azért?) üres volt, gyakorlatilag ketten ücsörögtünk benne hosszabb ideig. Sok sztorit meséltünk egymásnak, kezdetben egymással szemben ültünk. Egyszer mutatott egy képet a mobiltelefonján, és akkor egymás mellé kerültünk, szorosan. Elfeküdtünk a fűben (azaz leterítette a pulcsiját, amire a melegben nem volt szüksége). Ő felült, és behintett fűvel. :) Meg akart sütni, ez volt a só. ;) Egyszer megtréfált; eldőltünk, de mielőtt Ő teljesen elfeküdt volna, felült, és továbblökött engem. :) Kis gonosz. :) Később én is becsaptam: rám támaszkodott, én pedig kihúztam magam alóla. x) Eldőlt, én pedig utána dőltem. Ezek a "játékos", (Kodályos szóval) bugris pillanatok nagyon kellemesek voltak. Ültünk, nevettünk, meg ilyesmi.
Jópár szál cigit elszívott, már amennyit kért a buszpályaudvaron az emberektől. Hát igen. :P Egy-két slukkra átadta nekem, de ezenkívül ellenálltam. (szép kis dicsőség részemről...) Nevettünk a rózsaszín izompólós buzikon. xD Volt pár.
Később elmentünk a belvárosba sétálni. Láttunk két esküvői menetet is-. Jártunk a Pelikán udvarban (mi is történt ott...? :)) is - átutazóban. Akart szakítani nekem egy rózsát, de mondtam, hogy azt inkább nekem kéne - és azzal leszakítottam egy szép rózsafejet. Kitűztük a válltáskájára. B: Ezért most kapsz egy csókot! :) :** P: Hm! :) Azt hiszem, legközelebb hozok egy kertet virágokkal! Ahogy sétáltunk, valahol leesett a rózsa, így kapott még egy virágot... (És én is még egy csókot) Fagyiztunk is a Vörösmarty cukrászdában. (Megjegyzem, szerintem röhejes, mekkora vébé-láz van a belvárosban.)
A fél 6-os buszainkkal hazamentünk. A szabadegyházin Verebessel utaztam. Hülye punk! :) Szép, kellemes délután volt ez. Publikus legyen? Áh, az lesz. :)
Nemrég kaptam pár képet Ritától az osztálykirándulásunkról. Megláttam ezt és eszembejuttatta: már most hiányzik az osztályom. :/
Szabolcs és én a kiránduláson... Úgy állunk ott, mint a felfedezők... :D
Éjjel van, végre. Fenn maradtam rendezgetni a régi, "túlméretes" képeket, amik például fullblogban meg az adott hónap archívjában széttolják az oldalt. Egész jó lett, azt hiszem, mindet kijavítottam. Régen eléggé elhanyagoltam az ilyen dolgokat, mondjuk nem is értettem hozzá at all.
MSN-en Ritának segítettem, mivel németes, és angol nyelven kommunikált emberkékkel. :) Egészen belejött, az alapokat szerintem meg is tanulta már.
Lehet, hogy kéne aludni is valamennyit...
Fasza. Most 2:10 van, idáig nagyrészt az ultraweb miatt szívtam. Két képet (ráadásul két fontosabbat) nem akart megjeleníteni, bármennyire is egyezett az parancsba írt fájlnév és elérési út a valós fájlnévvel és elérési úttal, mindig arra hivatkozott, hogy márpedig ilyen fájl nincs, pláne nem a megadott helyen. Azért... sikerült bebizonyítanom neki, h ő a hülye. :)
Délután Szabi tett egy látogatást nálunk, mivel a faluban járt a mamájánál. Az mp3-lejátszójáról feltettünk a gépre régebbi SOAD albumokat. x) Állat. Feltelepítettük továbbá a Sven2 nevű játékocskát. Aranyos, ahogy a fekete báránnyal meg kell baszni a fehér báránylányokat... xD
Adtunk Szabinak Mezmerize-t, Choron Tiggert, meg AK Mouse Off-road programot. :) Meghívott egy fagyira, amíg visszakísértük mamájához.
Újra fennmaradok éjjel. Kezdek belejönni, tetszik a dolog. :) Csend van, nyitott ablak, apró bogarak, amik beszűrődnek a szúnyoghálón... A monitoron elkent szúnyog tetem szárnyait levakartuk rég... :) Rita küldött MSN-en még képeket.
Annyi minden jutott eszembe, és most elfelejtettem mindet... Szép szavak, mind jöhet... Gondolatok, vándorok, gondolat-vándorok, vándor-gondolatok. Hajszálak levesben, zsírszag palacsintasütés után... Izzadó tenyerek egymásban, félreértések, tisztázva, nemtisztázva. Apróságok a mindennapokból. Cigifüst, érzés, ami eszembejut... Ahogy nyelem a tömény italt, és marja a torkom, mondjuk.
Kontakthibás a háromméteres kábelem a gitáromhoz. Az egyik fej érzékeny, ha megmozdul, azonnal serceg vagy eltűnik a gitárhang. :/ Pedig nekem kiskábel is kell, nem csak 6 méteres, mivel azt nem fogom a szobában is folyton le- és feltekerni. Fenébe.
Gondolatok, életképek tovább. Mondjuk ahogy a szél fújja a lábszáram. Vagy egy nézés, mondjuk olyan, mint egyszer a buszon... Olyan kéne most is, meg holnap is, meg azután is. Vagy egy olyan ébredés, netalán pont ugyanaz az ébredés, talán pont ugyanvele, vagy nem ugyanvele, mert nem kesergünk. (Fogom én ezt érteni, ha egyszer elolvasom?) ... Várunk, és eszünkbejut még sokminden. Akartam mondani, de mostmár...
Mostanában sokat eszem. Anyám is észrevette. Sok jégkrémet is. Néha levegővételkor érzem is, hogy hideg, azaz furcsa a torkom. A sok jégkrém... Meg a sok undok dohány. Pedig nem is... Vagy de? Sok az? Kell az? Nem... Haladok bele az éjszakába, milyen jó is ez. Úgyis szánalmasnak fogom tartani magam, ha egyszer elolvasom ezt.
Olvastam a kezdeti bejegyzéseket. Ilyet még nem égtem magam előtt... De majd ha kétév múlva ezt olvasom, vajon szánalmasnak tartom-e majd magam?
"AKARTAM MONDANI, DE MOSTMÁR ANNYI MINDENT ELRONTOTTAM..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Még mindig ébren... Azt hiszem ezután lefekszem. Elhatároztam éjfél előtt ugyan, hogy sok hasznos dolgot csinálok ma éjjel a neten, de csak bélog lett belőle, meg egy kis MSN például Turival. Az orrom valamiért minden illatról/szagról dohányfüstre asszociál így éjjel. Fura.
18:13
Délután Martinéknál szereltünk bicikliket, Milánét és az enyém. Utóbbival sehova sem jutottunk még, előbbi félig üzemképes. A szlovákiai biciklitúra egész elérhetőnek tűnik. Milánnal beszéltünk VOLT-fesztiválról is. Elképzelhető, hogy ő is jönne, ami nem volna rossz. (Csakhát drága... :/ ) Ma újra futottunk este hármasban: Adri, Tünde és én. Ők 1600, én 2000 métert. Fülledt volt a levegő.
Deutsch Krisztivel SMS-ezek, mivel fel lett töltve a kártyám. Érdekes témákba merülünk bele... 26,5 celsius fak fok van idebent, fülledt levegővel fűszerezve. Nyitott ablak, sok icipici idegesítő bogarantyú, nem győzöm szétmorzsolni őket, ha a monitorra szállnak... Egy szúnyog szórakoz velünk, már negyedszer fenyegetem meg halálosan, de nem hallgat rám és csak röpköd itt a monitor fénye előtt.
Hajmosáskor (amit fél 12-kor fejeztem be) a vizes haj szárítása még nagyobb párát és vízgőzt és idegesítő izét csapott, a tenyerem mindenhez hozzátapadt, és patakokban jött rólam a víz... Szép, mondhatom.
Na... Kriszti... x))
Egyébként azért maradtam most fenn, hogy a bejegyzéseket "dobozokba csomagoljam", így megkönnyítve egy majdani költözést. Írtam már részleteket? ...nem most fogok.
Hm. Ezek az SMS-ek... Megint belekezdtem valamibe, és nem fejeztem be. Mindenki Mariannról kérdez. x/
Az a baj, hogy az ember mindig azzal elégedetlen, ami van. A "dobozolás" miatt olvastam 2005 augusztusi bejegyzéseim, akkor ment tönkre a régi modemem. Akkor volt okom igazán mérgesnek lenni. A másik, hogy miért nem bírok elülni a seggemen. Nem kéne SMS-ezni Krisztivel, és akkor nem kerülnék olyan helyzetbe, ahol joggal várja el, h ha belekezdtem - név nélkül - a Mariann-"ügybe", akkor fejezzem be. Azt pedig nemszabad, ígyis sokkal többen tudnak róla az osztályból, mint ahánynak szabadna. Na, az kérem a friss tanulság, ezért kap ez a bejegyzés egy "okosság" jelzőt.
Bakker, ezt nem hiszem el! 2005. július 2.: 7 (hét) darab bejegyzés! Csak kerülne a kezemközé az akkori pimas, aki annyit posztolt egy napra, ahelyett, h egy, max. két bejegyzésbe tömörítette volna az aznapi frissítenivalót. Tökön rúgdosnám, az biztos. :)
Hihetetlen, hogy még mindig van hozzáfűzni valóm. Egyrészt, hogy Tündéről már tavaly augusztusban is írtam, másrészt, hogy Kriszti a tegnapi képen (az alsón, az osztályképen, ami havas földön álló fázó embereket örökít meg) balról a harmadik, napszemüvegben. Fura, hogy mire vége lett az évnek, mennyire összehaverkodtunk. Egyébként Mikulásbácsi idején Őt húztam ki az bűvös nagy kalapból. Micsoda véletlen. Nameg ittvan az is, hogy milyen hülye vagyok, mert nem gondolok előre: összefogtam a hajam, nemis tudom igazán, miért. Most, h kibontottam, két "törés" is van benne, mert persze sajátos módszerrel fogtam össze, nemistudom, olyan konty szerűen nézhetett ki talán. Mindenesetre most meg van törve, rosszabb, mintha elfeküdtem volna. Igen, lehet röhögni. (Én is azt teszem... :) ) Mostmár tényleg alszom, mielőtt csinálok még valami ökörséget.
Nem sikerült korán kelni... Fél 10. Mondjuk nem rossz, de két órával korábban akartam, mert mennünk kellett Fehérvárra. Még meg is fürödtem reggel, tovább SMS-eztünk Krisztivel (még most is jönnek-mennek a gyorsüzenetek), aztán délben átmentünk Milánért, majd hárman felszálltunk a negyed 1-es sárosdira.
Elsőként Adrival ketten bementünk K&H bácsihoz a bankkártyánkért, Milán megvárt minket, majd együtt elmentünk a Melange-ba. A papírjaimat tényleg elhagyták, így tölthettem ki egy újat... No comment. Mindegy, így hárman nem is volt olyan rossz. Viszont hazafelé a nagylókin melegrekord volt, állítom. Mindenhonnan a víz folyik rólam, arrghh-.
Svédország - Anglia: 2-2. Hm. Végignéztem az első félidőt, aztán a másodikat a 10. perctől számítva, és mérgelődtem, mert lemaradtam az első svéd gólról. Vébéláz...
Igen, megint éjszaka. "Csomagolok" tovább, időnként pedig leírom, ami eszembe jut. Pl. hogy a 27 fokos szobában félmeztelenül nyomkodom a klaviatúrát. Hiába, no, dögmelegvan, kéremszépen.
Krisztivel végtére tegnap (20-án) is sokat SMS-eztünk. Elvileg Vele is fogok nyáron együtt sörözni, de egyszerűbb lenne, ha inkább Ő is jönne velünk - sokunkkal. (Feltéve, hogy mi, sokak tényleg meg tudjuk szervezni a találkozást. Hozzáteszem, eddig semmi jel nem utal arra, hogy nem tudjuk összehozni, tehát ebben a kérdésben joggal lehetünk optimisták)
Holnap ma újra fogok találkozni Bíborral. Hippi-park, szokott idő (13h)
Igen, itt oldalt a képen Kriszti látható. Gondoltam kiemelem, hamár ennyi SMS-t szánunk egymásra. Még a tegnaphoz tartozik, de lusta vagyok oda beírni, h a gitárévzáróra végülis csak Adri ment el. Én utálom az ilyen felhajtásokat, és végülis jól döntöttem, hogy távol tartottam magam ettől; kiderült, hogy ez egyben az áltsulisok évzárója is volt, sőt főként az volt, csak a művészetisek is megkapták a bizit. Sajtipogi állítólag ki volt akadva, mert sok a bukás. :) Megy ez, kérem, itt nálunk a faluban az általános iskolában, mint az ágybaszarás. És évről évre rosszabb eredményt produkál a suli. Nem tudom, miért.
Közben újra elmerengtem máson, meg ezen, a régi bélogbejegyzéseimen. Fene tudja, egy idő után egész tűrhető... Nemtudom. :) Sajnos most szikramentes az agyam... Hű! Épp most hallottam valami béka-zajt kintről... Hirtelen egészen megijedtem. :)
Hej... Belassultam hirtelen. Az agyam működésképtelenné válik lassan... Aludni kéne. Mégis olyan jó itt ücsörögni, hogy... Hogy most ennek ellenére lefekszem. :)
"TE MEG NEM FELEJTESZ EL, ÉN MEG NEM TALÁLLAK MEG..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Találkoztam Bíborral. Ugyanúgy, mint eddig, egy 20-30 percet csak úgy beszélgettünk, aztán összebújva beszélgettünk tovább. Szekáltuk egymást, tökjó volt. ;) Beült elém, tdkp az ölembe, csak mégse, azaz izé. Na, nem sikerül leírni, hogyan ültünk, de nagyon jó és kényelmes helyzet volt.
Kicsit később vett cigit. Hosszan dilemmázott, h vegyen-e, engem is megkérdezett, mire mondtam, h szerintem ne. Végül pénzfeldobással döntöttünk, nekem kellett feldobnom. Ha fej, vesz, ha írás, nem. Fej lett. Pff. :) :/
Végtére én is szívtam... Nem vagyok büszke erre a tevékenységemre, dehát ezvan. Néztük, hogyan pacsálnak a Hippi-park közepén a szökőkút-féleségben a parkban lézengő velünk nagyjából egykorúak. :)
Később megjelent Ármin (sógor), és gyakorlatilag Bíbor észre sem vette, csak én. :D Odamentünk hozzá, a "pacsálók" társaságában volt. Ármint nagyon bírom. Egyszerűen jófej. :) Az egyik srác elektromos gitárt is hozott, ő Marci, mint kiderült. A kodályos zenekarban, a CallisTo-ban zenél, mint billentyűs. (Rákérdeztem, miért van ráírva a szimatjára, h CallisTo, így derült ki.) Jófej gyerek, akárcsak a többi. :) Az egyik a pillangójával szórakozott, néha meg is bökte magát. :D Árnyékba vonultunk, fának (és Bíbor nekem-) dőlve.
Egy kis időre Bíbor a pillangóval "játszott", én meg gitároztam egy akusztikus gitáron, aztán 4-kor elmentünk sétálni, ettünk fagyit, és hazamentünk a fél 5-ös buszainkkal. A társaságból kilépve kevesebbet beszéltünk, és Bíbor megállapította, hogy "ezekhez a hülyékhez képest" szótlan vagyok.
Vannak olyan, pillanatok, amikor nagyon egymásrahangolódunk, és vannak olyanok, amikor még látszik, hogy nem olyan régóta ismerjük egymást. Viszont egyre több az elsőként említett pillanatok száma. Szerintem alakulunk, szerintem.
5-kor hazaértem Fehérvárról, majd 6-kor, még mielőtt fel tudtam volna menni netre, jött Martin, Milán és Sándor. Hátul a régi szennyvízgödörnél dolgoztunk, mivel helyre kellett már tenni azt is, mielőtt a nyári építkezések beindulnának. Sándor mindegyikőnket figyelmeztetett, hogy nagyon szigorú odafigyelést vár el, mert nem babra megy a játék; közel 200 kilós betonlapok megmozgatásáról volt szó. Eképp helyezkedtek el:
Ami X-szel át van húzva, az a betonlap már nem volt ott, mert korábban tönkrement, gerendákkal és pallákkal volt fedve. (Talán még nem írtam, hogy ez a szennyvízgödör persze a föld alatt volt, csak "kiástuk", mert ugye helyre kellett tenni) Amiben van egy vonal, az ott, a vonal mentén el volt törve. Amiben szaggatott vonal van, az szintén el volt törve, azaz meg volt repedve, és cipelése közben törött el, de erről később,
A gerendákat Sándor lebontotta, majd annak helyére eljuttattuk az egyik kész betonlapot. Hát nem volt egy könnyű dolog. Sándor a lapból kiálló vasgyűrűkbe fűzött kötelet és láncot, majd azon keresztbe vasrúdakat, amiknek végét fogva emeltük meg a termetesre nőtt tömböt. Lépni ugyan alig bírtunk, de elcibáltuk valahogy a megfelelő helyre. Persze nem passzolt, 1 centi kellett volna még. :P A szélső lapot Sándor kis ásással és csákányos emeléssel arrébb sodorta, majd egyszercsak - amikor emelni készültük - az új betonlap beletoccsan a lébe, amiből így mind a négyen kaptunk... xDD Szerencsére csak nagyon keveset, így végtére csak röhögtünk... Még Sándor is mosolygott. LOL! :D
Kiemeltük az emellett lévő törött betonlapot, és áthúztuk (volna) a helyére azt, amelyikről ekkor még nem tudtuk, hogy törött. Aztán megtudtuk... Szerencsére nem borult bele a fincsi szaftba, mert akkor tuti, h a kiloccsanó lé beterített volna minket. :P Így a másik kész betonlapot a képen az alsó sor balról második szektorába csúsztattuk, és kell csinálni még egy betonlapot, holnap. Cinkes... Végül kaptunk egy cuki lebaszást, mert Martin gyakran nevetett, holott Sándor direkt felhívta a figyelmünket arra, h ökörködésnek nincs helye. Cinkes, cinkes.
Már nem is akartam ébren maradni, de mivel a nempublikus részben taglalt Stefi-Pityu-én kiruccanásból eleve éjfél után értem haza, adva volt, h mégiscsak netezek egy sort...
Nem, ez tényleg nem lesz sok, mert reggel kelni kell, megint Szfvár... Mindenem viszket, a szúnyogok, vagy a dögmeleg miatt. Na, mondjuk a minden alatt a vállaimat és a térdhajlataimat értem, de azokat nem kímélte se a meleg, sem a szúnyogok. Kis köcsögök. Szúnyöcsögök, jaj. :)
"ESZEMBEJUT EGY ÉRZÉS, GYORSAN KIHÁNYOM MAGAMBÓL..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
Alig aludtam el... Fél 8-ra felhúzott mobil, Pimas felkel a csörgésre, lenyomja mobil, visszafekszik de télleg csak egyetlen egy apró percre, és úgy bealszik, h fél 9-kor (amikorra odarendelte unokatestvéreit) eszmél csak, kipattan az ágyból, befal egy Balatonszeletet, majd már jönnek is Milánék, és Pimas csipás szemmel nekilát az útnak.
Elértük a szabadegyházit, ami egy egész übertáp kis Mercedes busz volt, sok hellyel. Vittük a két kereket; a jót, meg a rosszat, amiről le akartuk vetetni a fogaskerekeket, h áttegyük a jóra. A Vitál szaküzletbe mentünk, 200 Ft-ért meg is csinálták, 150-ért vettünk hátsó fékbowdent.
Bementünk Melange-ba, de tele a faszom velük, továbbra sincs meló. Kapják be! (Mint kiderült, egy csomó osztálytársam már rég melózik... A kurva életbe, hogy csak én, azaz mi - Hekkel, Milán - vagyunk ilyen kibaszott szerencsétlenek, hogy egy ilyen szar szövetkezetbe léptünk be x/ )
Vettünk Nestea-t és Cappy-t a Kodályhoz közeli Coop-ban, majd hazamentünk, ettünk palacsintát mamánál, és megcsináltuk aránylag jóra a biciklim-.
Mivel ebben a dögmelegben enyhén leizzadtunk, vettem egy frissítő zuhanyzást
Kodály évzáró előtt. A negyed 6-os busszal döcögtem be. Épp aludtam volna, mikor zümmögést hallottam - hát ott volt mellettem egy darázs.
Hopp - gondoltam -, ennek fele se' tréfa, inkább ne mozduljunk... A darázs az előttem ülő fószerhez mászott, ahol a faszi arca mellett
mászott fel az ablak üvegén. A faszi kinéz az ablakon, és ott a darázs... Hatalmas lendülettel rántotta el onnan magát... xD (jó, nem
szép dolog kinevetni, ott én sem nevettem, csak utólag, az a mozdulat... x) )
A suliba érve kapásból találkoztam Szabival. Még abban a percben Bettivel, Krisztával és Gáborral. Arankának odaadtam a 10 ruppót a Finn út miatt, amiről kiderült, hogy 15 ezer helyett 20 lesz. No, mindegy, még így is bőven jó ár egy 11 napos utazásért.
Lementünk a portára, ahol például Mariannal (és barátnőjével, Ágival) találkoztunk. Ő mesélte először, h van munkájuk; Buzz és Csuti is ott dolgozik, Mariann pl. Csutkánnyal van egy műszakban. Örültünk titokban, hogy ilyen sima véget ért az egy hetes fellángolás - egyetlen számomra kínos helyzet volt csupán; amikor Mariann megörült Csutinak, mivel (mint írtam) egy műszakban dolgoznak, majd Szabi viccesen megszólalt nekem, halkan: "Na, ez beleszeretett Csutiba :)" Megbeszéltük, hogy egy hétvégi estén fogunk találkozni, és kör-SMS-sel, vagy körtelefonnal tudatjuk a pontos helyet/időt egymással. (Bakker, viszont nekem nincs meg Dóri száma... Mindegy, majd Mariannak vagy Szabinak írok én)
A műsor unalmas volt, végigbeszélgettük hárman: Szabi, Gábor és én. Mivel a gimnazista fiúk külön helyre lettek állítva, tehát mi sem az osztályunkkal voltunk, és elég sokan hiányoztak amúgy is tőlünk, így a jelenlevő osztályunk kissé megfogyatkozott. :) Elénekeltük az Ó, felvirradt a szép óra c. fantasztikumot, kánonban, ahol a fiúk külön szólamot képviseltek. Elsőfokú égési sérüléseket szereztünk, mivel elfelejtettük egy ponton, hogy hogyan kellene folytatnunk. xDD
Az osztályteremben már tényleg alig maradtunk, mert sokan siettek buszra/vonatra. Mi végülis jól szórakoztunk és szórakoztattunk, majd az ofő jelentős késéssel és sok kihagyással (mennyien jöttek neki virágot adni...) elmondta az elmondani valót, nyugtatta a bukfencezőket (gy.k. bukottakat), lecseszett minket, fiúkat, majd kívánt sok szépet-jót, és igencsak fél 7 körül engedett végleg mindenkit útjára.
HadnagyNóri, Szabi és én bementünk a Piac térre, a buszaink miatt. Kiderült, hogy Nóri megy VOLT-fesztiválra, így (ha lesz pénzem) én is elutazok a soproni fesztivára. Megbeszéltük, hogy telefonon megkeressük egymást, és együtt fogunk menni Fehérvárról Sopronba. Egész a részletekig lezsíroztunk sokmindent, pl. csak egy sátrat viszünk, és együtt alszunk. Ez az én ötletem volt persze, de nem azzal a céllal, hogy majd jól rámásszak. :) Nem is volt semmi baja az ötlettel.
A Piac téren még ettünk fagyit, majd mindenki a buszának megfelelően hazautazott vagy várt még. Este még bicikliztünk egyet hárman: Martin, Milán és én. Kellemes idő volt a tekeréshez, pláne a régi új bringámmal.
Reggel bizony kelni kellett fél 7-kor, mert mentünk a negyed 8-as sárosdival Fehérvárra, hogy onnan a 8-as szekszárdival eljussunk Abára útlevelet csináltatni nekem. A szekszárdin az a sofőr volt, aki szopatott a diákommal. Most is kérte persze, de szép kényelmes mozdulatokkal elővettem a bérletemből a tokot, a tokból a diákot. Sofőrbácsi: Köszi. Én: ... (Kapd be.) Abán lepattantunk a buszról, és elindultunk azon az úton, ahol Aba-napokon is mentünk. Mutattam is anyámnak, hogy itt volt a Kispál, itt meg az Edda. Az Edda őt jobban érdekelte. :) Nem mondom, hogy mindegyik abai balfasz, de akiket megkérdeztünk, hogy hol van az okmányiroda (mert persze nincs kitáblázva, nyílván minden kedves ügyfél, aki ennyit buszozik feleslegesen, fejből vágja, hogy merre kell menni...), azok nem bírtak egy épkézláb mondatot kinyögni. A csúcs egy nő: "Az árusok után jobbra." - eközben a bal kezével nyílegyenest mutat balra. xD Lol. Ügyintézőnéni tájékoztatott minket, hogy kell a másik szülő aláírása is. Miután ez képtelenség, mivel apám már elhunyt, kell a halotti anyakönyvi kivonat. Na, jöhetünk vissza hétfőn.
Így viszont a 8:47-es sárszentágotaival visszajutottunk Fehérvárra, én pedig írtam Krisztinek, hogy ha tud, jöjjön korábban a Hippi-parkhoz. Ehhez tartozó előzmény, hogy tegnap este is SMS-eztünk, és kiderült, hogy neki is van munkája. Panaszkodtam, h nekem nincs, mire mondta írta, hogy elkísér oda, ahol kapott Ő melót, hátha nekem is sikerül. Rendes, nem?
9:40-kor elindultam a Kodály felé, hogy kérjek még egy iskolalátogatásit, mivel egyet már leadtam a Melange-ban. Az eredetileg megbeszélt időpontra (10:15) így pont visszaértem volna, de mivel Kriszti írt, hogy 20 perc múlva ott van a parkban, visszafordultam, és megvártam. Álmos volt, nem volt ideje kávét inni. x) Mivel pár dolgot elmeséltünk egymásnak magunkról, állandóan mosolyognom kellett, és ő nem is nagyon nézett a szemembe. xD Persze beszéltünk egymással, ugrattuk is egymást, ahogy szoktuk mostanában. A Bazilikánál a lámpa piros volt, és a túloldalon Rita állt. :D Jé! Rábeszéltük, hogy jöjjön velünk, aztán mi is elkísérjük majd gyógyszertárba (mert oda igyekezett épp). Nem kellett sokáig győzködni. ;) Bementünk tehát hárman a sulinkba, és kértem iskolalátogatási igazolást. Portásnénivel is beszéltünk pár szót, és ittunk volna kávét, de az automata elé pakoltak rengeteg kartont, így nem fértünk hozzá. Elindultunk a gyógyszertárba. Azt még nem is írtam, hogy Kriszta lila biciklivel jött. :)
Rita sokáig volt a gyógyszertárban, mi kint vártuk meg. Kriszti majdnem elaludt állva, a biciklije mellett. Én sokmindent beszéltem neki, és pár sztorit ő is elmondott, meg mesélt erről a teszkós melójáról. Rita jött, és kísért minket egy darabig.
A Lidl-lel szemben van a Diák Navigátor, ahova bejelentkeztem. Nevettünk egyet a Lidl neven és különböző kiejtési formuláin (pl. Kriszti: Lid, Rita: lidül, én: elídéel, tehát betűzve) Kriszti lezárta a kerékpárját a lidülnél. Átmentünk az úton, és már ott is voltunk. Rita elköszönt, mi pedig felmentünk az emeletre, be az irodába. A 10.-es Tekla fogadott minket. Ezekszerint itt dolgozik. :) Míg én kitöltöttem az egy darab jelentkezési lapomat (nem hármat, mint a Melange-ban, hanem egyet), ők beszélgettek. Utána meg köszöntünk és mentünk.
Kiszabadítottuk Kriszti magányos biciklijét. Ekkor fél 12 sem volt még, nekem pedig (mivel a fél 12-est már nem volt esélyem elérni) negyed 1-kor ment buszom. Ezért nem is a Piac térre mentünk, hanem az Intersparnál álló buszmegállóhoz - Kriszti ráadásul arrafelé lakik. Az úton lefárasztottam kissé szegényt. x) Viszont legalább nem volt rossz kedvünk, sőt, sokat nevettünk. A Coop-ban vettem Nestea-t, aztán leültünk az árnyékba. Még Lovasi szövegeiről is beszéltünk, továbbá e téma mentén Kispál dalokról, kedvenceinkről, stb. Tornacsukákról (pl. az övé halálfejes fekete alapon pirossal), meg mindenféléről, és tovább fárasztottam. Jól éreztünk magunkat, vagy én legalábbis biztos. A seregélyesi fasza kis buszunkkal jöttem haza. Yeah.
"ÉS ÉN UTÁLLAK, MERT EGYEDÜL VAGY ÉS EGYEDÜL VAGYOK, MERT UTÁLLAK..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
4-kor keltem, a 4:47-es nagylókival utaztam bé Fehérvárra. 5:03-kor már bent álltunk a Piac téren. Hö. Rekord dőlt meg itten, kéremszépen. A helyijáratok megállója közel-távol üres volt, kivéve az, amelyről a 26A, 26G és 38-as buszok mentek. Páran ugyan felszálltak a 26-os A és G változatára, de a java (így én is) a 38-asra maradtunk. A buszon láttam Tomit, Mariann ikertesóját, és délután írt SMS-t Mariann, h egy buszon utaztunk, de csak akkor látott, amikor leszálltam a teszkónál. Ő is dolgozni ment. :)
Kisebb nehézségekkel ugyan, de megtaláltam a személyzeti bejáratot. Nem egészen tudtam, mit csináljak, kit keressek, de eligazítottak nagyjából. Erzsike volt az osztályvezetőm. Ica tnőre emlékeztetett, a hangja meg tiszta Aranka tnő volt. :) Megismerkedtem a békával. Egy targonca szerű emelőszerkezet, biztos sokan láttak már olyat, csak - ahogy én sem - nem tudják a becenevét. Az első feladatom a vegyi osztályon található áruk feltöltése volt. Nagyon egyszerű meló, logikus minden, 10 perc alatt belejön az ember. Beléptem a perszilek, bioponok, pávörgélek, blekmedzsikek birodalmába. :) Hamar kiderült számomra pár fontos dolog. Például, hogy a rendelést nem az igények szerint adják le, hanem rendeljük mindenből sokat, majdcsak elfogy alapon. Ez azért vicces, mert például kloroksz (igen, Clorox) volt dögivel, csak a polcokon is rengeteg állt, három dobozt fel sem nyitottam, mert az első tartalma is alig fért ki a polcokra. Később, amikor kutya- és macskaeledeleket tettem ki a polcra, ez még nevetségesebbé vált. Friszkízből egy darab nem volt, de csak csepi és dárling volt a raklapomon. Hopp. Másik hatalmas felfedezésemet a szalvétapakoláskor, meg általában azon beszélgetések során tettem, amelyeket az irányítoimmal folytattam. Tehát a teszkóban a mennyiség a fontos. Senkit nem érdekel, ha 10-ből 7 Tomi mosópor be van horpadva, ha a Clorox ráfolyik a vásárló (vagy a jómunkásember) kezére attól, h hozzáér, ha a teszkós ásványvíz lyukas (!) - a mennyiség a lényeg. A rend sem fontos. Kezdetben nagyon ügyeltem arra, hogy a megfelelő címkénél a megfelelő termék legyen, de amikor valamiért nem volt hely, vagy nem találtam a megfelelő címkét, akkor szívbaj nélkül besüllyesztettem a marhahúsos kutyakaját a csirkehúsosok közé (egy vásárló nézett is bután...). A hibásakat a polc belsejére csúsztattam, hogy a vásárló ne lássa. xD
Később egy sráccal ásványvizeket pakoltunk. Ekkor már 14h felé lehetett, találkoztam Krisztivel, aki épp az osztályvezetőjével ment a ruházatira. :) Én mentem volna haza, de a jelenléti ívvel meg kellett keresnem Erzsikét, aki ügyesen felszívódott. Edit végül aláírta, mert látta, hogy sietnék, de előtte még le kellett szednem az ásványvizek egy részét, mert túl magasra pakoltam. Na, ja, alig bírtam feltenni! :D Persze amint megkaptam az aláírást, előkerült Erzsike. :) Lol!
Mivel helyijárat nem volt, begyalogoltam a teszkótól a Piac térig... Höhö. 14:45-től 15:25-ig tartott. TaLálkoztam Buzz-zal. Babettával sietett a belvárosba. A buszon Kajossal, Tukánnal és Zsiloviccsal utaztam. Hülyék. :)
"TESZKÓGAZDASÁGOS SÖRT VEDEL ÉS KÖZBEN MEZTELEN NŐKET NÉZEGET..." [KEPSZLOKK JUNKIES]
Hívott Bíbor! :) Kicsit meglepő ugyan, de nem baj, sőt. Kérdezte, hogy hétfőn tudunk-e találkozni, mondtam, hogy mi az ábra. Merthogy az az ábra, hogy vissza kell menni Abára az útlevél-fak miatt, de mondtam, hogy kb. 16h-tól jó. Ez azért is jó, mert így nem lesz olyan meleg. Ráadásul végre nem fél 6-kor fogunk hazamenni, hanem mondjuk fél 8-kor vagy 9-kor (az én buszaim legalábbis akkor járnak). Említette azt is, hogy jövő héten lemehetnénk a Balcsira. Hm! :)
Gyakrabban jut eszembe Bíbor, mint eddig-. Úgy tűnik, ekkora hatással volt rám, hogy felhívott. (A mai mobiltelefonos társadalom egyik lételeme a csörgetés. Csörgetünk, ha azt akarjuk, h hívjanak vissza. Ez azért pofátlanság, mert ha én akarok mondani valamit, akkor nem várhatom el mástól, h visszahívjon azért, hogy elmondjam neki, amit én akarok. Csörgetünk, ha eszünkbejut az illető. Ebben ugyan semmi logika nincs, dehát ez van, kéremszépen Nyílván ezek miatt hat rám, ha nem csak csörgetnek, hanem ki is várják, hogy felvegyem.) Mindenesetre elképzeltem, milyen jó lesz (mert remélem megvalósul), hogy lemegyünk a Balatonra, ketten. A vonat, a Balaton-érzés, elfáradás, hazautazás, holtfáradtan, vonaton bealvás... :)
Holnap délelőtt Krisztivel (és elvileg pár barátnőjével) megyek véglegesíteni a Diák Navigátorban a regisztrációm, meg dokihoz, egészségügyi könyvért, vagy ilyesmi. Jólesz. :) Dél körül megyünk Abára (útlevél). Délután, koraeste Bíborral fogok találkozni. Jólesz. :)
"AZ ÉLETEM ÉRTELME AZ ÉLETEM ÉTTERME MINDENKINEK, DE FŐLEG HOZZÁD TARTOZOM..." [KEPSZLOKK PROSECTURA]
Hű! 15:14 van, épp a Lonely Day szól, és nagyon durva... Ez a szám szólt akkor is, amikor Mariannal feküdtünk összebújva, és fordítottam neki a szöveget. :(
Ez nem tartozik igazán rám, vagy hozzám, mégis leírom, mert egy olyan viselkedésforma jelei ezek, amely igazán irritál, hergel, idegesít. Egy igen kedves hölgyismerősöm (kikötöm, hogy nem: Erzsó, Mariann, Adri, Bíbor, és Deutsch Kriszti - bár ezt felesleges leírnom, mert az említett személyekről már esett annyi szó, amiből egyértelműen kiderül, hogy ők nem ilyen infantilisek) azt találta ki, hogy terhes. Ez ugyan hatalmas titok, nekem valamiért mégis elmondta. Mivel egyszer már eljátszotta ezt, kicsit kérdezgettem, hogy miből gondolja. Állítólag lecsúszott az óvszer az adott közösüléskor. Sőt, pontosítok, ahogy precízen mondta, félig csúszott le. Pár perccel később már egészen lecsúszott, állítása szerint. Megkérdeztem, hogy a közösüléskor peteérése volt-e, mert tudtommal ez igen fontos elősegítője a terhességnek. Először rávágta, hogy nem tudja, meg hogy törődik is ő ilyesmivel, aztán amikor mondtam, hogy számoljon vissza, akkor kisütötte, hogy persze, pont peteérése volt azon a napon. Felettébb gyanús lett ez a vacilálás, tovább kérdeztem. Hányadikán is volt ez? Válasz: nem tudja. LOL! Akkor hogyan számolta ki? Nem tetszik nekem ez a hantázás, itt valami nagyon bűzlik. Sajnáltatni akarja magát? Nemtudom, mi a célja ezzel a kamuzással, de nagyon idegesítő...
A negyed 9-es sárosdival berobogtam Fehérvárra, megint. A könyvtárnál szálltam le
(ahol iskolaidőben szoktam), de Kriszti még sehol sem volt. Írtam neki SMS-t, mire megkaptam a választ, már láttam is, hol jön.
Mentünk a Diák Navigátorhoz-. Útközben megint szivattuk egymást. x) Niki, Kriszti újdonsült munkatársa és barátnője már várt minket.
Fellépcsőztünk az irodába, ők csak az adószámukat adták le, én minden lapot most töltöttem ki, ami eltartott egy darabig. Köbö 10 előtt
kicsivel hagytuk el az épületet, mentünk Lidlbe bevásá'ni. Ez konkrétan annyit jelentett, hogy Kriszti vett egy másfél literes Kékkúti
ásványvizet, Niki pedig Airwaves-t, vagy hogyan is írják?
Lakótelepek között, betondzsungelen át mentünk az orvoshoz, aki kitölti nekünk a papírt, és megállapítja, hogy alkalmasak vagyunk a munkára. :) A Gorsiumhoz jutottunk, és a Tóparti gimi előtti parkon vágtunk át (ahol már voltunk Bíborral is. Apropó Bíbor, mégsem találkoztunk ma, mert kiszámíthatatlan volt, mikor érek vissza Abáról. De erről később). A parkban van egy vízforrás, amit nem is tudtam. Vasas vízzel töltheti fel flakonját az arrajáró. Niki töltött is magának, Kriszti pedig lelocsolt vele. :) Kis dög. Később Nikivel ketten összehangolt akció keretében még egyszer lepacsáltak. Felháborító, kéremszépen! :) Innentől ahányszor letekerték a kupakot, hogy igyanak, hátrébb húzódtam. A dokihoz fél 11 után értünk volna oda, de Krisztinek már nem volt kedve az egészhez, ráadásul a doki csak 11-ig rendel ezen a napon. Ezért visszamentünk a tópartra. Már megszáradtam, de Niki egy váratlan pillanatban újra lelocsolt. Fak! :) Hihetetlen... Kriszti üvegje azonban hozzámkeveredett, így Kriszti megtapasztalhatta, milyen vizesnek lenni. Aztán a béke és a bizalom jeléül kidobtuk a flakont, de úgy, hogy mivel attól tartottunk, hogy a másik elveszi, megtölti vízzel és randalírozni kezd, ezért mindketten fogtuk a flakon egyik-másik végét. xD Röhejesen néztünk ki...
A buszpályaudvarra Niki már nem jött el, mert nem arra lakik. Krisztivel mentem a buszomig. "Kísérj már tovább!" Jah, a busz meg megvár... :) Abán flottul mentek a dolgok, elintéztük az útlevelet - majd küldik -, ettünk fagyit, és hazajöttünk.
Egyébként mostanában Kriszti és én különböző Kispál és Tankcsapda idézeteket írunk egymásnak SMS-einkben, van olyan SMS is, amelyben semmi "hasznos" tartalom nincs, csak egy idézet. Fura. :)
Holnap és holnapután délután újra teszkógazdaságosan melózok. Jó! :)
Átgondoltam kicsit, és rájöttem, hogy sokat változtam, amióta a Kodályba járok, olyan környezetbe, ahonnan nem lógok ki, ahova szívesen megyek, ahol szívesen látnak. Két fő dologban változtam meg, egy pozitív, egy negatív. És mindegyiknek van jó és rossz oldala ettől függetlenül. A rossz irányú elmozdulás: nőkkel kapcsolatos. Amióta az eddigiekhez képest "könnyebben" kapok meg egy lányt (természetesen nem szekszről van szó), hajlamos vagyok önzővé válni, és "kihasználni" embereket (lányokat). Ennek legjobb példája Betti, aki nagyon akart, nagyon kitartó volt, belementem, és csúnyán összetörtem. (Szerintem egyébként ezt visszakaptam a sorstól azzal, hogy Erzsóval nem lett semmi) Mondjuk ebben nem sok pozitívum van, így elgondolva... A jó irányú elmozdulás: Könnyebben nyílok meg, könnyebben alakítok ki mély barátságokat, és talán még azt is ki merem jelenteni, hogy megértőbb vagyok sok helyzetben. De lehet, hogy ezt csak én látom így.
10:20 perc van, eléggé elszomorítottam magam azzal, hogy Mariannra gondoltam. Nem szeretem, csak hiányzik az a nagyon jó érzés. Bíborral is régen találkoztam, pedig Vele közel ugyanolyan jól érzem magam, és teljesen kikapcsolok. Tehát hiányzik az érzés, és ezt azzal tetézem, hogy az Autóm és én II.-t hallgatom.
"...MERT UTÁNA NAGYON BÚJT ÉN EGY ERŐLTETETT MOSOLLYAL KIBONTAKOZTAM A KARJAIBÓL S AZT MONDTAM: NE FÉLJ AZ ELVÁLÁSTÓL - UGYE SOHA NEM FELEJTELEK EL? - KÉRDEZTE MÉG REMÉNYKEDVE MIKOR MÁR AZ AJTÓBAN ÁLLTAM NEM - FELELTEM..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
A negyed 1-es sárosdival utaztam Fehérvárra, a Halesz-parkban a füves színpadnál találkoztunk Kriszti meg én, és elindultunk gyalog a teszkóhoz. Egy kis utcán mentünk keresztül, tök nyugis volt, és negyed óra alatt kint voltunk a záruháznál. Egy fa árnyékában hűsöltünk, láttuk, hogy Niki (és Móni, akit most ismertem meg) mennek a személyzeti bejáróhoz. [Bakker, megint a Lonely day szól... Ehhez fűzöm hozzá, hogy a negyed 1-esen az előttem ülő nőnek ugyanolyan parfüme volt, mint Mariannak. x/ ] Mi is odasiettünk hát gyorsan, és együtt léptünk bévül az teszkóba. Elmentünk hátra. Engem műszaki osztályra osztottak be, ahol egy Gyöngyi nevű csaj mondta, h mit csináljak. Egy csomó ideig semmi munkám nem volt, ezért letöröltem a port a TV-falról, később a DVD-kről, Hi-fi és magnó cuccokról, de még a porszívókról is. Röhej, kéremszépen. :) Végül kaptam egy tökjó munkát, széferezés. PC-játékokat raktam be a biztonsági dobozukba (nyílván innen a safer kifejezés). Be a dobozba, tető rá, kar elránt, meg is van-. Ezután - mivel akciócsere volt - mindenkit egy helyre irányítottak a környékről, és lebontottuk a fősort, elpakoltuk jól, majd Zita (oszt.vezetőnk) ugráltatott minket. Ekkor sokat dolgoztam Krisztiékkel együtt, ez jó volt. 22h után gyalog keveregtem volna be a Piac térre, ahol lekéstem volna a buszom, és Zsófi nénjénél kellett volna aludnom, de Kriszti anyuja ragaszkodott ahhoz, h eljön Krisztiért, és engem is bedobtak a Piac térre. (Mondjuk egy kis esti séta jó lett volna, de így legalább elértem a buszom)
Összegyűjtöttem pár dolgot, ami kimaradt egy-egy bejegyzésből, mert figyelmetlen voltam.
Például a bizonyítványom egy-az-egyben kimaradt. Nem vagyok túl büszek rá, dehát ez van, a 9. évfolyamot ellustálkodtuk Szabolccsal (meg a többi sráccal). Íme...
Irodalom
Közepes (3)
Nyelvtan
Jó (4)
Történelem
Elégséges (2)
Angol
Jó (4)
Olasz
Elégséges (2)
Matematika
Közepes (3)
Informatika
Jeles (5)
Fizika
Közepes (3)
Kémia
Közepes (3)
Földrajz
Elégséges (2)
Ének-zene
Jó (4)
Rajz
Jó (4)
Testnevelés
Jeles (5)
Nem egy szépség szegénykém, de - mint mondtam - ez van, idén ez jutott.
Tegnap előtt, 25-án este még dolgoztunk hátul, fát aprítottunk, az egészeket meghagytuk mamának télre tüzelőnek a nyári konyhába, a többit meg begyújtottuk. :) Hatalmas lángja volt. Milánnal még szalonnát is sütöttünk. :) Szintén ezen a napon volt az emlékezetes Portugál-Holland nyolcaddöntő. xD 16 sárga-, négy piroslap, két verekedés, cselgáncs mozdulatok sorozata... xD Szóval nagyon röhejes meccs volt, én személy szerint a hollandoknak drukkoltam. Egy szép kép volt a végén, amikor Deco és egy kiállított holland beszélgettek egymás mellett ülve, békében. Na, ez lenne a játék lényege, kéremszépen.
Tegnap, 26-án este írt Bíbor, hogy lebetegedett. A balatoni utazást hétvégén megpróbáljuk összehozni. Jó lenne. Szintén tegnap voltunk este 7-kor focizni. Hekkel és Davec heteseket rúgdaltak nekem, és meglepő eredmény született: Hekkel nyert! Öt kört rúgtak, minden körben 10-szer próbálkozhattak. A harmadik kör után Hekkel és Davec is 30-ból 10-et rúgott be, a végeredményre nem emlékszem (Hekkel talán 50/18, Davec 50/14 körül volt). Utána nekiálltak fogadni, hogy Hekkel berúgja-e a hetest, és 12 db Heinekent nyert Hekkel! xD Ebből kettőt átadott nekem, de ezt levontuk, mivel Davec szerint lógtam neki két sörrel, viszont még így is 10 db sörrel jön Davec Hekkelnek. Végül megegyeztek, hogy 5 sör helyett lehet 5 kóla, de a másik öt biztosan malátaleves lesz. Hekkel és Tünde fogadtak a Svájc-Ukrajna meccsre, Hekkel itt veszített két kólát, mert a svájciakra tett. :)
Továbbá mostanában erőteljesen rákaptam régebbi SOAD számokra is, úgy mint Fuck the System, A.D.D., Nüguns, és egyéb finomságok, magas hangerőn, nyitott ablaknál. Hadd örüljenek az utcán. :)
Most is délutános voltam, megint a füvesszínpadnál találkoztunk (volna) Krisztivel, de valójában kicsit elémentem, és a lámpánál ütköztünk. Először műszakin kezdtem, a monitorokról, gépekrű, billentyűzetekről töröltem a port. Viszont jött egy elég szimpatikus nő, és rámbízott egy kocsit, tele vegyes cuccokkal. Volt, amit a barkács részre, volt, amit a játékosztályra kellett lerakni.
Épp ezt csináltam, mikor bemondták, hogy minden Diák Navigátoros diák fáradjon a portára. Odamentünk. Ott volt MelósLaci is. 4 csaj kivételével mindegyikőnk átkerült a szárazáru osztályra. Én pölö egy jókora raklapot kaptam, teszkósgazdaságos gyufával, meg mindenféle szarral megpakolva. A gyufákból kipakoltam, ami kifért, aztán visszavittem a raklapot a raktárra, hogy lepakoljam egy másikra a felesleget-. Hiba volt, találkoztam Erzsikével, és lebaszott rendesen, hogy milyen lassú vagyok. Fak.
Később 8-9 óra felé söröket és ásványvizeket pakoltam át másik raklapokra, mert megdőltek az eredetin. Éva, aki ekkortájt irányított minket, szólt nekünk, amikor rá várva leültünk, hogy ilyet nem szabad. "Gyerekek, nem szabad leülni, meglátja a Kati és másnap már nem kell jönnötök..." Rendes nő, látszik rajta, hogy bír minket, és jóindulattal szólt hozzánk.
A munka végeztével a Piac téren vettem egy Pallmallt, de végül nem kezdtem fel. Majd egyszer, ha szükségét érzem, vagy még az is lehet, hogy eladom Davecnek. ;)
Azért rövidítettem le ezt a bejegyzést, mert az eredetit, amit írtam, elvitte az áram. Igen, áramszünet volt, és még az utolsó sorokat pötyögtem be a klaviatúrába, amikor elveszett minden.
Tömören tehát: negyed 9-essel Fehérvárra, kóüruspróba, sok új darab, de jó és nem is nehéz. 1-kor buszra ki, kegyetlen nagy eső elkap, szarrá ázás. Isten - ha van - biztosan csuklott, nevét többször számra vettem. MelósLacit felhívtam, hogy hazajönnék, mert épp csurom vizesen állok a szélben, rendes volt, hazaengedett. Itthon őjra felhívtam, hogy mehetek-e holnap, mondta, h igen, viszont panasz volt a munkámra. Lassú vagyok, mondotta Erzsike.
Igen, semmirekellő vagyok, mint már többször észleltem. A legfőbb baj velem, hogy ugyan nem minden helyzetben, de bizonytalan vagyok. Olyankor pedig nem tudok határozottan dönteni, a vacakolás meg sok idő. Ezért vagyok lassú. De ha (mint pl. tegnap Éva) megmondják, hogy itt ez a teli raklap, itt meg az üres, cuccold át erről erre, és nem nekem kell keresgetnem a Hawaii márkájú napolajakat a sorok közt, mikor a raklapomon még autófesték is van, akkor egyértelmű a helyzet. Mindegy, nem húzom fel magam, mivel nagyjából igazuk is van, elvárják a gyors és jó munkát, csakhát szerintem ahhoz a jóhoz idő kell... Mindenesetre ha majd felnövök, vagy megélek a zenélésből, vagy teherautó vezető leszek. Vezetni szeretek is, és állítólag van hozzá érzékem is.
"SEMMIRE NEM VAGYOK JÓ SEMMIRE NEM VAGYOK KÉPES..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Azért semmit nem adok fel, meg kell próbálni ügyesebbnek lenni.
Néha... De tényleg csak néha. Úgy megáll bennem az idő. Nem érzek végeket, nem érzem, hogy haladok valamerre, és nem érzem, hogy egyszer vége lesz ennek az életnek is. Türelmetlen vagyok, nyugtalanít sokminden. Elképzeltem magam, hogy majd egyszer felnövök, és lehet, hogy tényleg azon fog múlni sokminden, hogy most mit hogyan és mennyire cseszek el. Mennyi értelmetlen cigarettát szívok el, mennyi alkohol rongálja az agyam, mennyire vagyok lusta, trehány disznó... és mégis mennyire vágyódom mindenfélére.
Most konkrétan azt várom, hogy a holnapon legyek túl. (Holnap: kóruspróba, teszkó) Ha teszkóba nem küldenek többször, az sem érdekel (annyira) már, csak legyek túl azon, ami türelmetlenné tesz. Igenis meg akarok felelni (majdnem) mindenkinek! Csak nem tudok mégsem megfelelni senkinek...
Vajon normális, hogy már a margaréta illatú WC-papír és valamilyen (a fürdőszobában fellelhető) női parfüm keveredése is Mariann illatát érezteti velem? Most mégsem értem magamat... Ha vele vagyok, tudom barátként kezelni, de nagyon hiányzik, ha sokáig nem látom, nem beszélek vele. (Nem hallom nevetni, nem látom mosolyogni, mielőtt kitör belőle az az édes kacaj...)
Bíbor... (Hiányzik, picit)
Akusztikus gitár a kézben, pengetek mindenfélét... Halk, csendes, nyugodt, olyan, mint amilyennek várom a halált. Pontosabban: nem várom, hanem amilyennek gondolom. Nem, ezt kitörlöm. De már leírtam! Így, ni, áthúztam. Nemtudom, postoljam-e egyáltalán ezt. Megint egy értelmetlen, keserű bejegyzés, később úgyis megbánom, hogy ilyet papírra, azaz monitorra vetettem. Nem ilyen vagyok én... Vagy ilyen is vagyok?
Mégse' legyen ez olyan szomorú dolog. Bazmeg, olyan hülye vagyok, hiszen
felfoghatnám az egészet így is: Most épp csipog (vagy csicsereg? hm, dalol) egy madár. Egész szép, mosolyrafakasztó. Szombaton
talán már tényleg látom újra Bíbort. Sajnos a Balatont halasztjuk, mert - Bíbor beteg, még mindig - rossz az idő Megy ez... Máris jobb a kedvem. :) De meddig? :)
Negyed 9, bévül Fehérvárra. Meglepődtem, egész jó buszt küldtek. Persze amint leszálltam a könyvtárnál, nekilátott esni, és a Kodályig csurom víz lettem. Először mérges voltam, aztán hirtelen eszembejutott, hogy ez azért már kurvavicces, és nem is bosszankodtam tovább. Viszont amit a vihar művelt Fehérváron... A Jákyval szemben két fa is kidőlt a járdára, egy panelház szigetelését félig leszedte a szél, a sulink mellett három fa dőlt ki, ebből az egyik - egy termetes darab - beborult a szovjet temetőbe, rá egy sírra. Később, a próba után elmentem a Halesz parkba, mivel ott találkoztunk Krisztivel (mentünk teszkóba, ugyebár) - hát az nagyon durva. Leszakadt ágak, kicsavart fák... Mint egy háború utáni romhalmaz, kábé. :/
Megyek a Budai úton, jön szembe egy divatmajom, telefonál épp, mikor mellém ér, megszólal: Szevasz okádós! Hopp. Lövésem nincs, ki volt az.
Teszkó ma nagyon jó volt. A műszakin voltam. Eredetileg Gábor volt az irányítóm, de tulajdonképpen azokat a feladatokat, amit estig meg kellett volna csinálnom, fél 6-ra (kajaszünet) befejeztem. :) Ezután Editnek, a nagyon rendes, vörös hajú, alacsony nőnek segítettem. Rengetegszer megdícsért, és mint kiderült, ezt a szigorú osztályvezetőnéninek (tehát a pöcs Valinak) is elmondta.
Így kicsit helyreállt az önbizalmam, mert én is úgy éreztem, hogy ma ügyes voltam-. Úgy tűnik, hogy nagyon nem mindegy, milyen hangulatban dolgozik az ember; ha kedvesek vele, akkor jobbanmegy neki a munka, míg ha lebasszák, akkor sokkal szarabbul. Na, mára is megvolt a tanulság.
"LÁTOD, ITT VAGYOK ÉS A NAGYOKAT LESEM NEM SZÜLETTEM HŐSNEK, DE VALLD BE, HOGY TE SEM!" [KEPSZLOKK PROSECTURA]
Az esős idő ellenére a megszokott időben/helyen találkoztunk Bíborral. Elvittem magammal a Pallmall-t. Megfogadtuk közösen, hogy nem veszünk több cigit, se ő, se én. Ennek örömére 4 és fél óra alatt el szívtuk közösen. :) x/ Most nem a fűre ültünk, mert a főd hideg mostanság, hanem a betonos szélre. Csikiztük egymást, befonta a hajam, meséltünk még sztorikat egymásnak, és kimondom, ennyire jól még nem éreztem magam Vele! :)
Elsétáltunk a Pelikán udvarba. Útközben meglátott egy kirakatban egy tornacsukát, ami nagyon megtetszett neki. Végülis tényleg jól nézett ki. (és nem csak a tornacsukára gondolok ;) ) Az udvarba 15:15-kor értünk, 16h-kor van zenés órajáték, hát megvártuk fenn. A lépcsőkön ugrálva közlekedtünk felfele. :) Leültünk egy padra, Ő a pad tetejére, én pedig a lapjára, és nekidőltem a hasának. Énekelt nekem Hiperkarmát, Kispált, Quimby-t, aztán kis unszolásra én is énekeltem neki Kispált. A fejemre hajtotta a fejét, éreztem, amikor beszélt. :) Megnéztük az órajátékot, közben ettünk egy fagyit (bár csepegett az eső). Voltak ott angolajkúak is, valami egyetemről beszéltek, meg a francia és az angol nyelvről valamit.
Az órajáték után visszamentünk (fel), és szedtünk egymásnak virágot. Az ölembe ült. (Egyszer én is az övébe, mert ragaszkodott ehhez. :) Fura.) A Piac tér le lett zárva a felújítás miatt, ezért a murvás parkolóból indulnak a buszok (Media Markt, kisTesco).
Elhívott Kincsebányára sátrazni Árminnal és Adrival (akik ugyebár együtt vannak), csak az időpont Finnország és Ármin elfoglaltságai miatt kétes. Szó esett arról is, h július 27-én és 28-án leutazunk Siófokra a Coca-cola Beach-re, ahol fellép a Kispál és a Quimby is.
A mai délutánon megbizonyosodtam arról, hogy menni fog ez köztünk akár hosszútávon is. Ma ugyanis teljesen egy hullámhosszon voltunk végig. :) Viszont úgy tűnik, ma cserben hagyott a fogalmazási képességem. Szarul írtam le ezt is.
...és akkor nekifut az angol srác a tizenegyesen elhelyezkedő labdának... izgalom tetőfokon, 2:1 arányban vezetnek a portugálok... ...és akkor elmegy az áram. :) :)) x)) xDDDD [Felhívtam Turát, megtudtam, hogy nyertek a portugálok.] ...és miután minden izgalom elmúlt, árambácsi visszatért házunkba. xD
Pár napja azt álmodtam, hogy levágattam a hajam. Pontosabban csak meg akartam igazíttatni, de a fodrász (aki MelósLacira hasonlított, még humorában is) hátul elég rövidre lenyírta, és kb. úgy néztem ki, mint a Sanyi karaktere a Búsulóban. [Bakker, azt is csinálhatnám már, még ha mostanában tényleg nincs sok időm rá. :/ ] Adri elmondta, hogy álmában 7 embert megöltem, csak úgy, különösebb indok nélkül. Hopp. :)
"ÉJJEL ÁLMOMBAN JÓ HELYEN VOLTAM ÉJJEL ÁLMOMBAN..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
ÉS! Martin megérkezett a lovastáborból! Egész fura volt nélküle egy hét, bár gyakorlatilag eltelt az idő gyorsan (teszkózások miatt), mégis hiányzott. Ennek örömére kimentünk tekerni egyet a faluba. Elmesélte pár élményét, az egyik kísértetiesen emlékeztet a június 1-jei bejegyzésemre. ;) Ahogy hallgattam, nosztalgikusan gondoltam a kirándulásunkra.
Délelőtt Milánnal voltunk a Navigátornál, ugyanis ő is bejelentkezett-. Ettünk sajtburgert, és voltunk nézelődni médiamárktban, mert hülyék azért nem vagyunk.
Délután összekötöttük a gépeket, nagynehezen még hálózat is lett, így a mi gépünkről áthúztuk az övékre a cs-t, és játszottunk. Höhö. Aztán este még lődöztük egymást az airsoft fegyverekkel a szomszéd telket és a mienket is felhasználva. Ez a kis adrenalin jólesett, ráadásul egész ügyesen taktikáztam, és a célzás is jól ment. Ennyi...
Krisztivel beszéltem az imént telefonon, kérdeztem, de ő sem tud semmit arról, h holnap mehetünk-e teszkóba, Laci se őt, se engem nem hív vissza, tehát jól állunk. :) Viszont az egyenlegem lehangolóan alacsony számot mutat (200 Ft)
Amikor felszálltam a negyed 9-esre, még úgy volt, hogy nem kell dolgoznom, és Bíborral találkozok kórus után. Szerencsére azonban Bíbor lemondta. Szerencse, mert MelósLaci hívott, hogy akkor ugye tudok menni dolgozni délután. "Persze..." - mondtam, pedig egyáltalán nem erre készültem. Nem hoztam magammal elég pénzt kajára és buszjegyre, értesítenem kellett anyut.
A kórus végéről szerencsésen leléptem, hanem még így is úgy értem el a 32-est, hogy mögöttem már csukta is be a fószer az ajtót. Hoppá. Egész jó helyen szálltam le, valami megérzéstől vezérelve.
Teszkó előtt várt Kriszti. Nekiadtam minden cókmókom, és elmeséltem neki a mai délután gyönyörű kilátásait - tehát hogy éhes és szomjas vagyok, és van 50 Ft-om, ami nem elég nemhogy ételre, de még buszjegyre sem.
Bent szétosztottak minket, ő ruházatira került, én meg kaptam egy picit kövér csajt, aki első napját töltötte a teszkóban, és vele mentem polccímkézni. Nem nehéz meló, csak figyelni kell. Az árleolvasóval (szaknyelven szimplán kütyü) kell leolvasni a vonalkódot, majd kiválasztani a szükséges címke méretét és mennyiségét. Ezt csináltuk végig, kivéve, amikor leállították a rendszert valamiért. Mivel ez tervezett leállás volt, kaptunk más munkát erre az időre. Muter pedig bejött "vásárolni" a teszkóba csak azért, hogy adjon némi pénzt kajára, buszjegyre. Hát nem rendes? :) Kis gondolatolvasó...!
A rendszer visszaállásával ezt csináltuk egész végig. Már az idegeimre ment a csaj a panaszkodásával és a folyton elhangzó csájéval. Brr, azzal ki lehet hozni a sodromból. x/
Kriszti biciklivel volt, ezért gyorsgyalogolva és néha (később gyakran) futva mentem mellette. Nem baj, mert el kellett érnem a buszom. Fehérvár közvilágítást nélkülöző utcáin keveregtünk, de legalább ő tudta, merre kell menni. 21:55-kor indultunk, 22:17-kor már a Budai Kapunál voltunk. Ő hazament, én meg féltávig futólépésben eljutottam az Intersparnál lévő megállóba. Ott pedig 15 percet vártam a buszomra. Ha ezt tudom, nem futok...
Ma is bementem Fehérvárra, ezúttal a háromnegyed 9-es szeszházival. Krisztivel mentünk Navigátorékhoz, mert tegnap mondta az egyik csaj, hogy valamit kell módosítani a szerződésben. Persze most is szétszekáltuk egymást, és sok fakot mutattunk egymásnak. :D Már majdnem odaértünk a Navigátorhoz, mikor láttuk MelósLacit, kocsival elmenni. Észrevett minket, kiszólt az ablakon, hogy visszamondta a teszkó a munkát, és ne menjünk délután. Eztán azt találgattuk Krisztivel, hogy vajon végleg befuccsolt-e a teszkógazdaságos pénzkeresés, vagy csak ma délutánra. Sajnos az első verzió valószínűbb.
Végül egész a kórházig elgyalogoltunk, ott szálltam fel a fél 11-es 'újvárosira.
(A végén már számoltuk a beszólásainkat, 3:2 arányban én nyertem. ;) )
EZELŐTT PONTOSAN KÉT ÉVVEL RAGADTAM TOLLAT BILLENTYŰZETET, HOGY LEÍRJAM, MI TÖRTÉNIK VELEM. TEHÁT KÉTÉVES EME BLOG.
Álmomban valami gyárban voltam, ahol hosszú sorokban kellett állni munkáért. Kriszti és Viki beálltak, én pedig meguntam a hosszú várakozást, kiszálltam és beszélgettem velük. Később valami volt még Kriszti biciklijével, de erre már nem emlékszem jól. A másik Turihoz kötődik. Valaki megbántotta, ezért nagyon dühös volt, és sokat ivott. Mézespálinkával engem is kínált, el is fogadtam, de közben végig egymásranéztünk egy sráccal, aki Turival jött. Mindenhova kísérgettük, nehogy hülyeséget csináljon. Durva volt. :) Hö. Mennyi baromságot összeálmodik az ember. x)
S lám néhány morzsát, ami kimaradt néhány bejegyzésből. Bíbor említette, hogy szeretne majd valamikor (nem feltétlenül a közeljövőben) nyelv-piercinget csináltatni magának. Hamar el is gondolkoztam, milyen lenne vele úgy csókolózni. :)
Elfogyott a pénz a kártyámról, mint az várható volt, miután továbbra is sokat SMS-eztem Krisztivel, ráadásul rengetegszer hívtam MelósLacit is. Viszont rafinált voltam régebben, és úgyelrejtettem 1600 Ft-t, hogy csak ma találtam meg. Az utóbbi egy hétben spórolt pénzemmel együtt kijön 4000 Ft, amiből 3500-öt szerintem feltöltőkártyára költök - hamár így elbasztam a mostanit.
KIESETT NÉMETORSZÁG! A saját rendezésű vébéjükön! Mekkora már! :)
Martinék adtak egy Belinea monitort, a régi Phillips helyett, ami már kezdet igencsak szétmenni (igen, tavaly nyáron kapott pár sallert szegény... :/ ). Ez a monitor síkképernyős, mármint olyan értelemben, hogy nem homorú, mint a Phillips volt. És bírja az 1024x768-at, ami - tudom, máshol már semminek számít, de nálunk - új dimenziókat nyit meg a számítógép használatában. :)
Sokat gondolkodtam e bejegyzés publikusságán, de végülis... Mint látható, publikus.
A rohadt szegedi kb. 10 perccel előbb ment el, ezért a negyed 11-essel tudtam csak bemenni. A parkban már ott volt Bíbor, meg az egyik srác, aki már a legutóbb is. A hosszúhajú rokker. Fura dolgokat beszélt néha. Vittem az akusztikus gitárom is, hamar előkerült a tokjából-. Bíbor az együtt eltöltött idő alatt megtanulta lassacskán a Smoke on the watert. "A FÜST A VÍZ FELETTET TUDJA GITÁRON..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ] Később jöttek többen is. Itt most bemutatnám röviden a csapatot, akik a parkban szoktak lenni. Marci - ő a CalisTo billentyűse, de a parkban mindig gitározik. Kurvajó dolgokat csinál, blues-os cuccok, és fantáziadús szövegek, amiket akkor talál ki, improvizálva. Nagyon sajátos humora van, jófej, bírom. :) Timi - sárbogárdi csaj, már látásból ismertem. Vöröshajú rokkercsaj, szimpatikus. Isti - göndörhajú, nyugis gyerek. Jópofa. :) Ruszki - a pillangókéses gyerek. Biciklivel közlekszik, erről lehet felismerni. Jóhumorú, de van vele egy apró problémám, amiről majd mindjárt írok is. Ha az nem lenne, még bírnám is... Továbbá a hosszúhajú rokkergyerek, Marci egyik haverja, meg még pár, akinek nemtudom a nevét.
Visszatérve a konkrét történésekre: Klaudia jött először. Őt már ismerem a seregélyesi buszról, Jánosmajornál száll fel mindig. Így ültünk négyen, majd jött Timi, nemsokkal előtte Ruszki. Ruszkival már régebben is sokat dumált Bíbor, de most elég durván elkezdtek flörtölni. Nem is akarok mindent részletesen leírni, fura ez az egész-. Hiába voltak olyan egyértelmű pillanatok, amikor Bíborral ölelkeztünk, csikiztük egymást, elfeküdtünk a fűbe, satöbbi, mert közben meg Ruszkival piszkálták egymást, szekálták egymást, meg ilyen nagyon apró kis zavaró dolgok. Nyílvánvaló, hogy Bíbornak ez nem tűnik fel, nem tulajdonít semmi jelentőséget ennek. Nemtudom, nemtudom. Nem akarok többet foglalkozni most ezzel. Annyit megjegyzek még, hogy kettesben majdnem minden stimmel, de társaságban talán nem kötöm le annyira Bíbort. Nemtudom.
Marci nagyon feldobta a hangulatot a gitározással. :) Hülyéskedtünk sokat, közösségileg, aztán volt egy nagyonjó 10 perc, amikor az asszonnyal feküdtünk a gitártokomat párnának használva.
Találkoztam Horváth Janival és Marcival. :) Janit kérdeztem érettségiről és ilyen dolgokról. Jó volt újralátni. :) (Mitörtént még?) Szívtam Eve-t. Női cigi, nagyon dizájnos a szűrőnél. Höh. És sokáig tart egy szál. Isti adta. Bíbor valamin egyszer bedurcásodott, és úgy tudtam kiengesztelni, hogy a fáról szedett és szétmorzsolt izékat a hajamba szórta. :) Na, akkor jót szórakoztunk, de Ruszki ott is olyan dolgokat csinált, amiért szájbarúgtam volna. Pl. rácsapott Bíbor fenekére, miközben ölelkeztünk, meg Bíbor hajába szórt ilyen izéket. (Amikor a fűben ültünk és dobálta bíbor Ruszkit faágdarabokkal, Ruszki Bíbor melleihez akarta bedobni az ugyanolyan fadarabokat. x/ )
Szóval vegyes dolgok történtek a parkban, aztán Bíbornak mennie kellett, de hiába mondtam, hogy elkísérem a MediaMarkthoz, mondta, h nemkell, maradjak csak, stb. és végül nem is kísértem el. Ő tudja. 3/4 3-ig lazultam Marcival és a haverjával, meg Istivel és még két újonnan ideérkezett sráccal. Az egyik hasonlít Fecóra (Harta), de még hangjában is, szeme, szakálla, mindene. Csak világos barna a haja. Miután Bíbor ment, amúgy elment Ruszki is, Timit kísérte valahova. Már a legutóbb is elmentek sétálni ketten, nemtudom, kavarnak-e, de akkor pláne nemérteném, mi a faszt csinál Bíborral. Mindegy, mindegy. Szombaton megyünk Bíborral Balcsira.
Volt kóruspróba csak azoknak a fiúknak, akik nem tudnak minden darabot (mert pl. két évvel ezelőtt tanulta a vegyeskar). A fél 6-ost épp elértem. Bíbor adott Alvin és a Mókusokat. Állat. :)
"RÁÉRNÉL MÉG PÁR ÉV MÚLVA TÚL KORÁN NŐ FEL A MAI IFJÚSÁG A MÉLYVÍZBEN FÚLDOKOLVA JOBB LENNE MÉG NAÍVAN ÉLNI!" [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
Kórus előtt találkoztam Krisztivel, elmeséltem a tegnapot (érdekelte), és hülyéskedtünk, ahogy szoktunk. Pl. tudtára adtam tegnap este egy SMS-ben, hogy tudom a második nevét. Ma reggel gyakorlatilag majdnem megölt ezért. x) Jópofa volt, na. Kórus lazulás. Egész jól mennek a darabok. Háromnegyed egytől 13:15-ig feszült várakozás Bíborra, de végülis jött. Ruszki ma rendesebb volt, viszont még így is voltak fura helyzetek. Nem biztos, hogy összeillünk Bíborral - ezen gondolkoztam, amikor kettesben mentünk a hároméves öccséért, akit elvittünk játszóterezni. Na az jó volt. :) Áron nagyon aranyos kölök. Teledobált minket homokkal. Abban a másfél órában összemelegedtünk az asszonnyal. (Épp smárolunk Bíborral) Áron: Ti... mit csináltatok? Bíbor: Mi? Semmit. :) Áron: De láttam, hogy valamit csináltatok! Bíbor: Mi csak csókolóztunk. Áron: Pfhúj! x)) Később parkban megismerkedtem sok új arccal, pl. Tuskóval, aki nem is tuskó. A hosszúhajú rokkergyerek pedig Tibi, mint kiderült. Idehaza biciklizés, kivételesen Fruval és Daveccel kiegészítve (Martin és én alap).
És! Lesz meló vasárnap és szerdán. Felhívtam Krisztit, de említettem a második nevét, ezért letette. x) Végül beígérte, hogy legközelebb majd egy pofonnal indít, és akkor nem fog haragudni. :) Elfelejtettem írni, hogy mégsem holnap megyünk Bíborral a Balcsira, hanem hétfőn. Kíváncsi vagyok, hétőn már tényleg megyünk-e.
"HÉ... FIGYELJ MÁR... SZERETSZ? ...HÁT PERSZE, CSAK... TUDOD VAN PÁR DOLOG, AMIT UTÁLOK BENNED PÉLDÁUL MIÉRT KELL NÉLKÜLEM SZÓRAKOZNI MENNED? NA, JÓ, ÉN ITTHON VÁRLAK, SŐT MAJD MÉG MALMOZOK IS EGÉSZ ESTE ÉS HA AZT MONDOD, HOGY NEM CSALTÁL MEG, ELHISZEM NEKED..." [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
Nincs kedvem. Nincs kivédhetetlen gól, nincs törhetetlen porcelánszív, nincs papírforma, nincs lefutott meccs, nincs megzavarhatatlanul biztos szerelem, nincs meglágyíthatatlan utálat. Nincs söröm, nincs cigarettám (utóbbi szerencsére), de van öngyújtóm. Nincs kimondhatatlan szó, nincs elfelejthetetlen érzés, nincs lehetetlen, csak olyan, amit nehéz megcsinálni. Nincs vége, de nem kezdődött el, aminek vége kéne lenni. Nincs töretlen akarat, nincs tökéletes ember, vagy ha van, akkor senkinek sem kell olyan. Nincs megoldhatatlan helyzet, nincs véget nem érő állapot, bár olyan van, amiről azt hisszük, hogy végtelen. De nem az, csak azt hisszük. Nincs isten, vagy csak jól titkolja. Nincs eltitkolható titok, nincs életre szóló szerelem, nincs kitörölhető emlék (shift+del), nincs évekkel később is felidézhető pillanat. Nincs két egyforma tojás, nincs egymásnak teremtett pár. Nincs kedved? Barkácsolj magadnak! Ennek nincs értelme. Mégisvan? Nincs kedvem. Többet írni.
Reggel anyám elém tett egy feltöltő kártyát, hogy megesett rajtam a szíve. Mivel nem tudta, hogy vettem közben magamnak. De nem mondtam meg. x) Így most 6500 Ft körül lohol az egyenlegem. xD A negyed 8-assal mentem (volna) teszkóba, hívott Hekkel, mert kiderült, hogy őt is beosztotta Laci. A negyed 7-es nem jött, így a háromeld 8-assal döcögtünk be. Kriszti is akkor jött, ígyhát együtt mentünk be kisteszkóba.
Kisteszkó szar. Frissárun voltam, és a többiek is velem voltak szinte végig (mondjuk ez jó volt). Voltunk 1 celsius fokos hűtőkamrában. Kaptunk teszkós munkapólót. :) Az utolsó két órában nem volt semmi de semmi konkrét feladatunk, így Krisztivel baszogattuk egymást, hülyéskedtünk. xDD Nagyonjó volt, na. :))
Utána mekdonálcoztunk Hekkellel. Végül alig maradt pénze buszra. x) A fél 6-os szabadegyházira várva találkoztam Bíborral és Adrival (barátnője). Bíbor megvette Adri ajándékát, mert holnap lesz szülinapja, és persze voltak parkban is. Tehát drága asszonyom Ruszkival és társaságával töltötte az időt, amíg én dolgoztam. Szép. Mindenesetre nem igazán jogos, hogy pofázok, mert az utóbbi két nempublikus bejegyzéssel igencsak egálban vagyok Bíborral. Holnap megyünk Balatonra tényleg, Adri is jön. Szerencsére Ruszki nem. :) :/
A 6.40-essel mentem be a Hippiparkba. Jöttek is nemsokára Bíborék. Bíbor és Adri.
Reggel Bíborral elkövettük a nap egyetlen csókját. Azér' ez negatív-csúcs, nem? A vonaton nem volt ülőhely, Bíbor és Adri leült a
lépcsőre, nyitott ajtónál persze. Aztán egy kalauzféle lebaszott minket (bár szerintem jogosan). Viszont az a kaller, amelyik kérte a
jegyünket, az nagyon jófej volt. :D Esküszöm, még egy ilyen nincs! Hülyéskedett velünk, szidta a fogyókúrás kajákat... xD
A szárszói szabadstrand egész jó volt. Bár a vihar is elkapott minket, de nem
volt olyan rossz. Különösebb dolog nem történt. Bár az elég különös, hogy Adrival jobban elvoltam, mint Bíborral. Azaz Bíborral
mindig csak ennyire tudunk egymásrahangolódni, de Adrival jól elhülyültünk. Bíbor mellett nem tudok teljesen önmagam lenni.
Ezva'.
A vonaton visszafelé azért végig az ölemben ült, vagy hasonló. Odajött hozzánk két srác cigizni, mert a haverjuk nem szereti a füstöt. A csajokat látták csak, engem nem, nyílván csajozni jöttek, de meglátták Bíbort az ölemben. :) Egész jól elbeszélgettünk velük, kiderült pl. hogy az egyik ismeri a seregélyesi Fruzsit, Somogyi Robit, a másik meg Verebest. :D
Amikor a buszra mentünk, a Hippiparkban találkoztam TörökTomival.
Reggel olyan hisztis voltam, mint már rég nem. Nem volt kedvem menni Dunaújvárosba allergiakontrollra-. Bal lábbal keltem, na. Ezzel jól felbasztam családom idegét...
Kaptam fizetést a június végi négy napért. 13 280 Ft, amiből lejött egy ezres regisztrációs díj címén, meg 50 Ft a banknak kezelési költség címén. Így 12 230 Ft áll a rendelkezésemre. Majd nyár végén megkísérlek venni belőle egy digifotómasinát. (Necces lesz)
Estefelé Tündével és Adrival bicikliztem, majd Tünde és én lementünk MTH-ra Davechez és Hekkelhez. 11-eseket rugdaltak nekem (igen, nagykapura). Nem volt könnyű dolgom, de azért vetődtem sokszor. 5 Heinekent nyertem Hekkeltől. :D
Hajnal 4-kor kelni... Uhm. 5 után a parkban már várt rám Kriszti. Kicsit kábák voltunk. :) Teszkó-... Megdöbbentő, hogy ha párhuzamos szorító akciós (mert most ilyen barkács cuccok az akciósak), akkor párhuzamos szorítót vesz a 75 éves néni is! És ez nem vicc, mert bár a rengeteg nézelődő javát 30-40 éves férfiak adták, de komolyan 75 év körüli nénikék is vettek ilyen barkács eszközöket. Hopp. A Varázsszó: akció.
Teszkó után Krisztivel mekdonálcoztunk, majd bementünk Káoszba, körülnézni. Utána - mivel Kriszti nem kapott szimatszatyrot - átmentünk Ciánkáliba. Ott kapott szimatot. Aztán visszarángatott még Káoszba, mert vett egy szegecses karkötőt. x) Hihetetlen csajszi. És végig csípkedett, meg csikizett, meg a nyakamba akaszkodott, meg lökdöstünk finoman egymást (utcai pogó? :D ).
Reggel hajmosi. Többet ilyet nem csinálok, mert majdnem bealudtam alatta. x)
A háromeld 9-es szabadival bementünk Fehérvárra sokan: Tünde, Fru, Davec, Hekkel és én. Mentünk Navigátorhoz (Fru bejelentkezett, meg egyebek), szívtunk friss levegőt, mentünk APEH-hoz (csak Fru, mert adókártyát csináltat, mi kint megvártuk), és plázáztunk. Davec vett egy Nike labdát a Kutiban, de bementünk sok boltba nézelődni. Kedvem lett volna felgyújtani az egész kócerájt a csini divatos rucikkal együtt. Hekkel is így gondolkodott. x) Volt haszna is annak, hogy ottjártunk: találkoztam Mariannal! 3 puszin és pár szón kívül nem tudtunk hirtelen örömünkben mit beszélni, de jó volt látni, és ő is örült nekem.
Háromeld 12-kor kimentünk Hippiparkba. Találkoztam Klaudiával és Csongorral, rájukbíztam kicsit a gitárom. Vettem Planet Waves pengetőt, szép zöld színben, 0.84-eset. Fender Heavy nem volt, pedig azt akartam venni. (Nem is írtam, hogy tegnap a sárosdi busz alá ejtettem, mert kirántottam a pénzemmel együtt a tárcámból. :/ ) Davecék megvárták Bíbor érkezését, mert kíváncsiak voltak rá, aztán mentek. Adri is jött az asszonnyal. Most nagyon jól éreztem magam, és úgy láttam ők is jól szórakoztak velem. Költöttünk egy dalt, Csak úgy a címe. :) Jött Kriszti, adtam neki Prosectura-t. Most is basztattuk egymást. :) Úgy tűnt nekem, Bíbort kicsit zavarta is ez, mert többször ölelt, többször bújt. (Legalább visszakapta) Fél hatossal haza, itthon pedig...
...8-kor kimentünk Daveccel, Hekkellel. Vettünk kúton HB sört, de szar volt, és ők kapásból, én a felénél eldobtam. Beszélgettünk egy faszát az életcélokról, munkáról, családról, ilyesmiről. Ilyen jót még nem is dumáltunk. Úgyhogy ennek örülök. :)
Nem emlékszem sokra az álmomból, de szerepelt benne Bíbor, valami volt a cigarettával is, és a legdurvább, hogy Krisztivel majdnem smároltunk, de mosolyogva elfordította a fejét. Davec és Tünde azt mondja, hogy biztosan összejövök Krisztivel, mert ennyit SMS-ezünk. (Egyenlegem: 3680 Ft... no comment) Persze én hiába mondom nekik, hogy Kriszti csak barát. Tegnap este (kb. 23h-kor) felhívtam, mert ezt írta: "Jólvan! Neked nem is mondom h jó8! Mérges vagyok rád! Vedd komolyan! >( ;(" Tudtam, hogy csak viccel, de sokat akartam írni, egy SMS nem lett volna elég, inkább felhívtam. Aranyos-álmos hanggal mondta, hogy arra gondolt ezzel, hogy nem írtam vissza neki. x) A beszélgetés hátralévő részében: K: Írj! Lécci! :) P: Jó, írok. :) K: De tényleg írj! Lécci! :) P: Jó, tényleg írok. :)
Délelőtt kóruspróba, délután találkozás Bíborral és a többiekkel a Hippiparkban. Nem volt rossz, de különösebben jó sem. Ottvolt egy seregélyesi csaj, Tünde, akit a buszról látásból ismerek. Hozta a gitárját, meg az enyém is kéznél volt, így két gitárral nyomtuk a mjúzikot. 3-kor mennem kellett muttival ruhát vásárolni. Bíbor alig engedett el, bár ebben közrejátszott, hogy még akart gitározni. Hm. Vettünk egy narancssárga Ego pólót, meg egy zöld, szintén Ego rövidnadrágot. Ezutóbbi annyira nem tetszik, de elmegy. Hamiztam 4 sajtburgert. Hopp, kezdek rákapni. Pedig tök szar. :) Este fociztunk egy jót, sokan voltunk, nők is. Az egyik (Edit) nagyon jól játszott, férfiakat megszégyenítő módon.
MOST PEDIG 11 NAPRA ELKÖSZÖNÖK BÉLOGOMTÓL, MIVEL HOLNAP ESTE 9-KOR INDULUNK FINNORSZÁGBA A VEGYESKARRAL! KINT ÍROM A NAPI ESEMÉNYEKET, ÉS VISSZATÉRTEMKOR POSTOLOK. ADDIGIS JÓ SEMMITTEVÉST A SEMMITTEVŐKNEK! :)
Visszamondtam a ma délelőtti találkozónkat Bíborral, egy hazugsággal, miszerint rokonoknál leszünk. Nem tudom, pontosan miért, de nem volt kedvem találkozni vele-. Talán féltem az utóbbi két találkozás jó kicsengését? Mindenesetre most bűntudatom van, és nem csodálkoznék, ha ezzel a mai lépésemmel elvágnám magam előtte.
"LEGALÁBB TE LEGYÉL MEGÉRTŐ VELEM CSAK EGY KICSIT HAGYJÁL BÉKÉN CSAK EGY PERCRE FOGD BE A SZÁD KÉRLEK, KAPCSOLD KI A TV-T AZTÁN ODAFIGYELEK RÁD" [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
Buszon alvás, padlón elfeküdve, ülésen elterülve. 19 óra utazás. Hopp. A lengyel szállásunk egészen jó volt. Bementünk a belvárosba. Hülyéskedtünk azzal, hogy senki sem értett minket. x) Bementünk a boltba, Máté és Csecse vett óvszert. xD Odamentünk négy lengyel csajhoz a gumival, hogy could you help me to use this?. xDDD Később Mátéval kiültünk két gitárral utcazenélni. Messziről kikerültek minket. Höhö. :) Lol. Egy csaj integetett csupán, de az is a távolból. x)
Reggel 6-kor indultunk, és este - észt idő (+1 óra) szerint - 7-kor értünk a szállásra. A buszon, némi kártyázást leszámítva aludtam. :) Tallinban szálltunk meg. A tengerben fürödhettünk volna, de mivel 20 fokos volt, nem merészkedtem bele. Edittel, Zsuzsival, Tinával és Zitával hülyéskedtünk.
A szálláson Buzz, Szabi, Tomi és én a kosárlabdázó észt srácokkal beszélgettünk angolul. Odáig mentünk, hogy üzleteltünk is velük! :) K.Zsuzsi, M.Zsuzsi, Szabi, Tomi és én fejenként 1 liter sört hozattunk. Nem volt olcsó, mivel éjfélkor már a Tallintól 20 km-re eső benzinkúton kaptak sört a szesztilalom miatt. A benzinköltséggel együtt 22 Euróért hozattunk 5-en. Viszont rendesek voltak. Fél 3-kor mentünk be a szobába (tornaterem x) ), addig a Zsuzsikkal beszélgettünk kint.
A Rosella nevű komp vitt át minket Észtországból Finnbe. A hajó ügyesen fel volt szerelve mindennel, drága boltok tömkelege csalogatta az utasokat. Helsinkiben egy kisebb városnézésben vettünk részt, megkukkantottuk a piacot és két dizájnos templomféleséget.
A szálláson végre főtt ételt ehettünk! :) Van csocsó! :) Olival sorban arattuk a győzelmeket, míg SoósLaci és Gergő le nem gyakott minket. :P :) Fociztunk csajokkal is. Egész jól ment, de elfáradtam. Kaptunk palacsintát. :) És sütöttem én is egyet. Palacsintasütögetés után elmentünk fürdeni a közeli tóba. Buzz, Szabi és én, de találkoztunk Gusztival és Tomival, akik már ott voltak. Hideg volt a levegő. :) A szállásunkon még kihasználtuk a szauna lehetőségét. Állat! :)
A bőséges reggeli után elmentünk 10-kor próbát tartani a hollolai templomba. Kaptunk szerzetesi ruhát. x) Jól mutatok benne. :) 2-kor ebédeltünk, 5-kor indultunk fellépni. Az első bevetés... Nem volt rossz. Egy modern külsejű könyvtár előtt, majd 8-kor egy dizájnos étteremben léptünk "színpadra". Este lementünk a tóra, ahol ittunk némi sört és Guszti-féle házipáleszt. Nyam-nyam. Én nem mentem be a vízbe, mert hideg volt a levegő és szerintem a víz is. "Odahaza" szauna, tusolás, Csuitval hajat mostunk, és ökörködtünk a zuhanyzóban. xD
Éjjel Buzz-zal fél 3-ig beszélgettünk, főként egy mindkettőnknek meghatározó lányról. Tiszta Galánta. :)
A délelőtt jelentős részét a lahti-i sportcentrumban töltöttük. A múzeum nem volt különösebben érdekes, de voltak síugró-, lövész- és sílesikló-szimulátorok. A legérdekfeszítőbb talán az volt, hogy felvittek minket az óriásműlesíkló torony tetejébe. 3 órát kaptunk szabadfoglalkozásra. Buzz-zal, Szabival, Szilveszterrel és B.Imivel kerestünk egy szupermarketet és bevásároltunk. Később vettünk egy-egy vízipisztolyt Szabival. x)
Este volt egy fellépés, ezenkívül ma újra fürödtünk a tóban, szaunáztunk, és... És kész. :)
11-kor felléptünk Lahtiban a Market Square-n, szerzetesi ruhában, dögmelegben. Délután megnéztük a hollolai fellépéseink terepét, beálláspróbát tartottunk a templomban, aztán mentünk egy tóhoz.
A tó mellett két oldalon hegyek voltak. A vendéglátóink házához egy hosszú út vezetett, részben erdőn át. Gyönyörű volt, na. :) Népzene szólt élőben, a szaunából egyenesen a 19 fokos tóba rohantunk. Yeah. :) Volt virsli, tea, csepegő eső. Kellemes volt.
Este sütöttünk palacsintát. Finom volt. Mindenki magának sütötte, de Szabi és én pár lánynak is csináltunk, a szép szemükért. :)
Éjjel elég feszült volt a hangulat az egymás melletti szobában alvók aludni próbálók közt, mert mindegyik a másikat tartotta hangosabbnak.
Matényleg egész nap felléptünk. Tulajdonképpen reggel fél 10-kor indultunk volna, de esett az eső, így megúsztuk 11 órás starttal. Ez plusz két óra alvást jelentett. Kéremszépen, ez derék.
Sok alkalommal sok helyen léptünk fel. Este a nagysátorban kaptunk egy elég fura négyfogásos vacsit, nem ízlett egyáltalán. Mariannal, a finn kísérőnkkel beszélgettünk sokat angolul. Jó összevonni a kellemest a hasznossal: nyelvtanulás és ismerkedés. Szabi (a lány szemébe): Tudtad, hogy gyönyörűek a szemeid? Én: Khm... I think I have to translate... My friend says: Did you know that you have beautiful eyes? x) És ekkor kaptam egy sallert Szabitól. xDD Fél 12-kor értünk a szállásra. Hopp.
ÉRDEKESSÉG: találkoztunk egy magyar faszival. Egy évet dolgozik kint, Finnországban. A beszélgetés kapcsán elgondolkoztam Magyarország jövőjéről... Reméljük a legjobbakat. :/
És! Este kaptam egy iszonyú hosszú SMS-t Bíbortól. :) A SIM-memória 35%-át elfoglalja. Örömömben felhívtam, 1 perc 51 mp-t beszéltünk. Nem volt olcsó, de megérte.
Egészen 16 óráig szereplések töltötték ki az időnket. Akkor viszont búcsúvacsi volt a paplakban. Illendő módon köszöntünk el a vendéglátóinktól, annyira, hogy a hosszú búcsú következtében kishíján lekéstük a busz kompját. Ugyanis a busz fél 8-kor ment át Tallinba, mi viszont 9-kor Rosella-val. A kompon vettünk csokit akciósan. Viszek haza Bíbornak ajándékba. :)
12:14 Ilyen korán még egyszer volt időm naplót írni az utazás alatt. A kompról egyenesen buszra szálltunk, és nekivágtunk a haza vezető útnak. Egészen hajnali fél 4-ig nem is lettem álmos, onnantól azonban igen. Viszont nem tudtam kényelmesen aludni, pedig még a padlóra is lefeküdtem. Fél 11-kor megérkeztünk Suwalkiba, ugyanarra a lengyel szállásra, amelyen idefele is megpihentünk.
És most végre egy kis helyzetjelentés. A többség elment a városba, csak páran maradtunk itt. Szabi horkol néha-néha, de ezen kívül csend van. Leszámítva persze a papucsok csattogását a folyosó kövén, az ajtó nyikorgását, a lehúzott WC csobogását. Végigolvastam a Krisztivel váltott SMS-eket. Jópofák. x) Remélem dolgozunk még együtt a teszkóban. (Vagy máshol)
Sok a morzsa az ágyamon. Még így is, pedig lesöpörtem. Alszom kicsit.
...este... Este lementünk a szállás mögötti udvarra. Lent volt K. és M. Zsuzsi, Anna, Takács Dávid, meg még páran. Vízipipa is volt. Kipróbáltam. Bejött. :) Szilveszter és Szabi is szippantott belőle. Banános ízesítése volt. Éjfél körül kimentünk a városba cigarettáért. Isti, a sofőr is velünk jött. Szabi, Buzz, Guszti, Szili, K.Zsuzsi és én. Visszaérkezésünk után nem sokkal újra elmentünk a városba. Mindkét Zsuzsi kezdett részegedni. Ekkor már csak Szabi, Buzz, a két Zsuzsi, a hozzánkcsapódott Csuti és én mentünk. Vittünk Olvi nevű sört, 8,5%-os finomság. Szívószállal ittuk. Berobogtunk a városba a színpadhoz. K.Zsuzsi már rókahatáron émelygett. Nyugodt volt a város, kellemes hőmérséklet, felhős ég... Belefeküdtem a hamuba. Pff. 2-kor visszaindultunk. Fél 3-kor értünk a szálláshoz. Meglepetésünkre a kapu zárva volt, ígyhát az 1 méter 70 centis kerítés átmászására kényszerültünk. Höhö. :) A hajnali 4 órára meghirdetett ébresztő miatt már nem feküdtünk le - amúgy sem volt célunk -, hanem zuhanyoztunk, beszélgettünk, kajáltunk, pakoltuk a cuccainkat. Háromnegyed négykor (már világosodott) az ablakon kinézve az M.Zsuzsi és a táncos srác (Gábor) közti csók végét láttam. Hopp. A lány nem kicsit volt részeg. Pár perccel később a szobámból vittem le a nagytáskámat a buszhoz, a lépcsőfordulónál M.Zsuzsi nyakát szívta ki Gergő. Hopp-hopp! :) Na, de ez nem az én dolgom, viszont érdekes volt, és jópofa. Jópofa? Lol...
Egész napos utazás... A nap történései közül nem is a tényszerű dolgok váltak érdekessé, hanem a lelkiek, a hangulat, az érzés, hogy búcsúzik a ballagó osztály. Igen, még lesz szeptemberben egy hétvége, ahol ez a kórus szerepel, de azután már nem lesz még egy - vagy ha mégis, akkor azután nem lesz, tehát egyszer, ha fáj is, végeszakad ennek. És bár a búcsúzás fájdalmas dolog, mégis vidáman szálltunk le a buszról éjfél után 20 perccel Fehérváron. Függetlenül attól, hogy van, akit sokáig nem látunk viszont. :/
Végre otthon... (Érdekes módon máris hiányzott kicsit a finnországi pezsgés.) A negyed 1-essel bementem Fehérvárra, találkozni Bíborral. Kellemes volt, úgy érzem, tényleg hiányoztam neki, a csokinak nagyon örült. Kiderült, hogy aranyos vagyok. :) Csongortól megtanultam pár Nirvana számot, mert Csutival tervezgetünk egy Nirvana-emlékzenekart. Csongort is meginvitáltam oda. Ruszki is letekert a parkba. A legzavaróbb megmozdulása az volt, h tönkrebaszta az öngyújtóm. (Igen, némileg irónikus vagyok most.) Tibi rászólt egyszer, hogy ne molesztáld már a hölgyet!. (Bíbort.) Jófej ez a Tibi, ezt egy célzással tudattam is vele. Értette.
"KEVÉS AZ EMBER, SOK AZ EMBERSZERŰ LÉNY SÖTÉT SZOBÁBAN ÉPP CSAK DERENG A LÁMPAFÉNY AZ ÉLET SZÉP, CSAK TE VILÁG VAGY BETEG MEGFERTŐZTE VALAMI AZ EMBEREKET" [KEPSZLOKK QUIMBY]
5 után tekertünk Martinnal egyet a faluban. Este Tündével ketten futottunk 2400 métert, közben meghallgattam a panaszait, és meséltem a finn útról.
Még most, indulás előtt pár rövid sorban leírom az előzményeket. Eredetileg két napott töltöttünk volna Bíborral a Sport Beach-en, de ahhoz sátor is kellett volna. A miénket Adri (tesóm) elvitte magával madarásztáborba. Ez nem lett volna akadály, maximum lementünk volna egyetlen napra. Viszont Bíbor az öccsével van unokatestvéreinél, tehát nem jön. Ettől függetlenül megyek, Kriszti lent van, és unokanővérével fog várni 16:52-kor a siófoki állomáson. Most pedig fürdés, és tűz. :)
3-kor találkoztam Buzz-zal a Media Markt-nál, eladtam neki 4000-ért az adatkábelem. Remélem ő több hasznát veszi, mint én. Elkísért a vasútállomásig, közben a szűkkörű "osztálytalálkozóról" beszéltünk, meg kéne már ejteni. A vonat 17h után ért Siófokra. Kis telefonálgatás után megtaláltuk egymást Krisztivel, és unokanővérével, Annával. Első (és második) nézésre is úgy tűnt nekem, nem vagyok szimpatikus Annának. Később Kriszti elmondta, hogy mindenkivel ilyen először. Bevásároltunk a Plus-ban, vettünk négy dobozos Drehert (Anna nem szereti a sört, így fejenként kettő jutott).
Nagynehezen megtaláltuk a Beach Hause-t, és kiderült, hogy Kispál helyett Quimby lép fel, mert megcserélték a két zenekar időpontját. Pff... x) Busszal elmentünk Siófok-Széplakra, ahol Krisztiék nyaralója van. 18:50 körül értünk oda, a 19:20-as busszal Kriszti és én vissza is mentünk. Anna nem ismeri a Quimbyt (bár Kriszti sem igazán), így nem jött.
Kicsivel 9 előtt kezdődött a koncert. Elég gyér hangulat volt az elején, de voltak pergős számok (Parafenomén, Hoppá), amik tűzre öntött olajként hatottak. Krisztivel első sorban álltunk, megittuk mindketten a söreink, csápoltunk, ökörködtünk. :) Azért... amikor egy hasamig érő srác cigit kért Krisztitől, akkor picit néztem...
A koncert után vettem egy doboz PallMallt, és két Heinekent. Egyet Krisztinek, egyet nekem. Leültünk egy padra, szekáltuk egymást. :) Nem emlékszem pontosan, hogy ekkor vagy később, de odajött egy külföldi srác. Részeg volt, és elég nehezen ejtette az angol szavakat, így csak annyit értettem belőle, hogy szereti az összes magyart, és hogy nem ivott túl sokat, később azt mondta, hogy túl sokat ivott... xD Vicces volt. Adtam neki a sörömből, majd mosolyogtunk azon, ahogy továbbtántorgott.
Krisztire rendszerint rátört a futhatnék, néha alig győztem utolérni... :) Később a második Heinekenünkön (negyedik sör összesen) is túlléptünk, és akkor leültünk a fűbe beszélgetni.
"MA ÉJJEL SEMMI SEM OLYAN MINT AMIKOR OLYAN, AMILYEN SÉTÁL A HOLD A HÁZTETŐN ZSINÓRON HÚZZA MAGA UTÁN A SZÍVEM" [KEPSZLOKK QUIMBY]
6:28-as vonattal mentem haza. Az ablaküvegen koppant a fejem, erre ébredtem. A nálam maradt Heinekent letettem a lánykolesz közelében egy virágos láda mögé. Lépek kettőt, az ablakból egy hang megszólít: miért tetted le azt a sört, testvér? Tök higgadt cigánysrác volt. Máris üzletelni akart (mobilok, olcsó feltöltőkártyák), majd mondtam neki, h nem érdekel, de a sörömet megihatja. Oda akartam adni neki, de már lejött addigra. Aztán pénzt akart váltani velem (csel1), de rábaszott, mert mutattam, hogy kőkemény 90 Ft-m volt a hazaútra. Utána, amikor már nagyon menni akartam megütögette mindkét zsebem. Kurvaannyát! Aztán aufwiedersehn, ő vissza a lakásába, én elfele.
A veszprémi buszon meg úgy bealudtam, hogy már elhagytam a leszállómat, és meg kellett kérnem a sofőrt, hogy tegyen le. Rendes volt, a megállni tilos ellenére lerakott. Huhh-. Ha később ébredek... Hiába, nem aludtam 24 órája.
Fura hangulat övezett ma. A tegnapi események kicsit felkavartak. Nem nagyon, nem vészes. A legérdekesebb dolog az volt, hogy egy mélyreható beszélgetés során teljes terjedelmünkben térképeztük fel egymást. Egy embert ismertem meg eddigi életem folyamán ennyire mélyen, ő pedig a második. Átgondoltam azt a folyamatot, ahogy kinyíltunk egymásnak. Az pedig, hogy sírt, egyértelmű tetőpontja volt a belső megmutatkozásnak.
Az utána következő dolgok bizonyos logika szerint várhatóak voltak. Kiadtunk magunkból minden felesleges érzést, az érzés-hulladékokat, megtisztultunk, új erőre kaptunk. Ezután egy sajátos atmoszféra alakult ki, amiben a két, egymás előtt mindent felfedő, fáradt lélek a másiknál keresett vigaszt. És talált.
Az ész tudja, hogy a beteljesedés nem volt helyes lépés. A testnek jól esett. A szívnek még jobban. Az ész tudja, hogy bár nem volt helyes lépés, de gondolkodás nélkül újra belemenne, pedig arról is tudná, hogy az sem helyes. Érdekes emberi kapcsolatra bukkantam. A lelki társ megfogalmazás akkor állná meg a helyét, ha nem történt volna meg a beteljesedés. Így viszont már testi társ is valamelyest. Az viszont tiltott gyümölcs. És igazán nem is akarja semelyik sem. Ám mégsem tiltakozott egyik sem.
A legfurább, hogy nagyjából minden úgy folytatódott, ahogy eddig zajlott. Nem beszélnek róla, nem firtatják, nem keresik. De jó is így.
Hamarosan elköltözik ez a wenapló egy jobb, szebb helyre, Tura jóvoltából. Pontosat majd akkor, amikor megtörtént a költözés.
Az az érdekes, hogy néha megálmodja az ember, ami meg fog történni. Pontosabban lehet, hogy csak azt álmodja, amit legmélyebben szeretne, és meg tudja valósítani. Nem mondom el, melyik közelmúltbeli álmom valósult meg, mert onnan könnyű lenne kitalálni, mi van a nempublikus részben. ;)
És hamár szóbakerült a nempublikus rész, a költözés után érdemes lesz visszaolvasni az utóbbi két nempublikus bejegyzést, mert egyes részei olvashatóak lesznek.
Ennyit az Olvasóimnak, akikről nem is tudom, vannak-e.
A negyed 9-essel utaztam Fehérvárra. Meglepetésemre Martin és Milán is azzal ment be, mert intézniük kellett egy csomó dolgot, és Budapestre is menni akartak.
Krisztin Prosecturás póló volt. :) Höhö. Mentünk Navigátorhoz, közben hülyéskedtünk (szokásos), és megint szétütötte a vállamat. x) Aú. Az fáj is. A fél 11-es dunain Tündével jöttem haza. Egész fasza kis délelőtt volt. A másik pedig, hogy szombaton Krisztinek névnapja van, és szerintem meglepem egy HappyTreeFriends-es kitűzővel. De aztán el ne mondjátok neki! ;)
Az imént újra megszereztem a Narancs, Tetves és Dugó c. klasszikust, amit már annyiszor újra és újra letöltöttem, de a régi gépemről nem került át erre. De most megvan. :)
Negyed 11-kor mentem be Fehérvárra. A buszmegállóban Milán állt. x) Megegyeztünk abban, hogy eléggé lol, hogy pár napon belül kétszer várunk ugyanarra a buszra, pedig nem beszéltünk össze. xD
Betértem a Káoszba, és elég hamar kiválasztottam két kitűzőt, egy Happy-s és egy Bátor-os lett a két kiszemelt. A Happy Tree Friend-es lesz Krisztinek ajándék névnapjára, a Bátor, a gyáva kutyás pedig Adrié (tesóm) csak úgy. (Néztem magamnak is, de nem vettem.)
A belvárosban egy kirakodósnál vásároltam még egy porcelánkutyát, de ez végülis nem tetszett annyira, szerintem azt nem adom át Krisztinek. Hihetetlen számomra, hogy mindezt teljesen önszántamból teszem - hogy képes voltam felkelni, buszraszállni, belépni a bolt ajtaján, dönteni, mondani, választani, tehát ennyi mindent cselekedni, és még csak nem is morogtam magamban, hogy megbántam volna. (Tudom, az átlagembereknek ez természetes, de én utálok vásárolni, pláne ajándékot.) Változok? Régen ilyet nem csináltam.
Délután kimentünk a bakterházhoz Hekkel, Martin és én, és "lövöldöztünk" egymásra az airsoft fegyverekkel. Jólesett az adrenalin! Ilyenkor leszarja az ember az egy kilométerrel arrébb fekvő falut, a külvilágot, arra figyel csak, hogy mi mocorog két méterrel jobbra tőlem, a fal mögött: egér, vagy az ellenfél? A slusszpoén, hogy ma nekem ment a legjobban, mind taktikailag (jó búvóhelyek választása), mind lövéspontosság szerint.
Este még pizzáztunk egyet hármasban: Tünde, Adri és én. Az is kiderült, hogy Kriszti kapott holnapra melót, engem viszont nem hívtak. Igaz, Krisztit is csak a kozmetikai pulthoz tudták beosztani, tehát valszeg az átufeltöltők (és egyáltalán amit eddig csináltunk) mind be vannak osztva. Ettől függetlenül idegesít, hogy én pont nem kaptam munkát. A pénz is kéne, unatkozni sem akarok, és amúgy is ettől olyan érzésem lett, hogy nem számítok. Mindegy, majd elmúlik ez a kis düh.
Persze semmi okom nem lenne mérgesnek lenni, mégis valamiért ma mindenkivel bunkón viselkedek, minden ötletet leugatok, mindenkire hangulatrombolóan hatok. Biztos ez a rosszidő idegesít-.
"LÁTJÁTOK, KÖCSÖGÖK, ÍGY KELL A SZART MEGKAVARNI!" [KEPSZLOKK NARANCS]
Délután találkoztam Krisztivel. Visszaadta a Bandi a hegyről CD-t, én adtam neki Quimbyt. Találkoztunk MelósLacival, kocsival bevitt minket a Halesz parkig. Jófej emberke. Közös vonás hármónkban a zene, így az autóban erről volt szó végig.
Kriszti örült a Happy-s kitűzőnek. Összességében nem sok időt voltunk együtt, tehát az unalomüző célkitűzésemre ez nem jelentett megoldást. :) :/ Viszont megint ütögette a vállam. Hát, kéremszépen.
Este voltam kint Tündével az MTH-n. Tegnap ugyebár szakított vele Davec, nem akármilyen paraszt-módon... Ekkorát nem csalódtam még Davecben. :/
Fél 9-kor felszabadultam MSN-re, ahogy szoktam, és most kb. két órán át beszéltem pl. Bettivel és Csutival. Úgy néz ki, a Nirvana emlékzenekar összeáll, és nem csak Nirvana-t fog játszani. Jó lesz, remélem. :)
Éjjel van, 0:35, és gondolkoztam. Deark blogjának 2006. március 8-i bejegyzése kicsit kapcsolódik azokhoz a gondolatokhoz, amiket az utóbbi egy hét történései ébresztettek bennem-.
Mindig úgy érzem, hogy egy adott személy hiánya, akihez ragaszkodom, örök sebet hagyna bennem. Amikor nem látom az adott személyt sok ideig, akkor rádöbbenek, hogy pótolható, hogy nincs feledhetetlen ember, kapcsolat, érzés. Főként Erzsóra gondolok itt, de ez általánosan is igaz. Mostmár nem ragaszkodom Erzsóhoz - sem mint személyhez, sem mint az érzéshez, amit sokáig képviselt bennem. De mi lesz, ha ugyanígy eldobom majd magamtól a Mariann által, a Kriszti által képviselt emberi kapcsolatokat? Lesz másik? Mindig lesz másik? Hiszen akkor nem is az érzés változik, csak a személy, aki megjeleníti az érzést bennem. (Érdekes módon pont erre jutottunk siófoki beszélgetésünk során Krisztivel)
Azzal nyugtatom magam, hogy még van három évünk, amit biztosan (azaz valószínűleg) együtt töltök Mariannal, Krisztivel, tehát azokkal, akik kiemelten fontosak számomra. (És itt nem csak kettejükre gondolok, viszont őket emelem ki.) Utána, ha majd elballagunk és elszakadunk egymástól, azon a nyáron biztos közel leszek a depresszióhoz.
Viszont ahogy felnövök, egyre több, és egyre komolyabb ilyen kapcsolatom alakul majd ki - feltehetően. (Legalábbis a tendencia ezt mutatja) Ha mindegyik elszakad végül, akkor mindegyik egyre durvábban fog megviselni. Elvileg. Ha lelkiekben nem változok, akkor hogy fogom elviselni ezeket a csalódásokat? Akkor majd annak az emléke fogja tartani bennem a lelket, hogy 2006 nyarán milyen jó barátság fonódott Kriszti és énköztem? Hogy nem csak elökörködtünk együtt, hanem a komoly pillanatok idején is egy nevezőn voltunk? Ezekre fogok emlékezni? Mert most hihetetlenül sokat számít nekem ez is, Mariann is, ami hozzá kapcsol. Ha fogok emlékezni, akkor kellemesen tudok-e majd visszagondolni, vagy pedig annak a keserű szájízét fogom érezni, hogy ez is elmúlt, ez sem tartott örökké, ezt sem élhetem át ugyanazokkal a személyekkel, ugyanott és főként nem ugyanakkor?
Ha mindez így van, akkor mi okoz örömet az életben hosszú távon? Ezer meg ezer ilyen apróság fájdíthatja az ember szívét felnőttként (mert addigra már sokakra fog úgy gondolni, ahogy írtam), viszont lehet-e ellensúlyozni ennyi bánatot? Család, gyerekek, naplemente, sóhajok a fülbe, minden este, minden nap, éveken át... Kielégíti-e az embert ez? Vágyik-e az állandóságra, törekszik-e rá?
Amikor unatkozom... Akkor nem ír vissza Kriszti. Akkor nincs otthon Martin. Akkor van a leginkább kedvem este kimenni sörözni, de Akkor délelőtt vagy délután van, vagy ha mégis este Akkor senki sem jön ki velem, és ökör iszik magában. Akkor hallgatom végig századszor is a megszokott dallamokat, de Akkor kurvára unom őket is. Akkor vágyom igazán a változatosságra, de Akkor pont nem kapom meg. Akkor nincs ihletem semmihez. Akkor mindig kapásból elkezdek blogot írni.
3:18 van, tehát ezt a bejegyzést, még inkább az előző naphoz kéne kapcsolnom. Valamiért nem hozza be a bélogomat a Firefox, dehát ez mindegy is. (Csak kicsit bosszant)
Még tegnap (5-én) este kitaláltuk Hekkellel az MTH-n (mert voltunk este lent Tünde, Hekkel és én), hogy kimegyünk az éjjel egy kicsit rosszalkodni. Apró csíntevések az éj leple alatt... Semmi komoly rongálás.
Kimentünk hát 10-kor, két alkoholos filctollal, fogkrémmel (basszus, azt nem is használtuk...), cellux-szal, madzaggal, egy füzettel, csavarhúzóval (azt sem használtuk. Bazz...) Először csak járkáltunk a központ körül. A fodrászattal szemben álló buszmegállóban a kukától a padig húztunk egy madzagot, amit később ottjártunkkor el is szakítottam véletlenül. Pff. Kár érte, jó trükk volt. :)
Kitettünk egy burgonyahirdetést Tünde telefonszámával. x)
Beszéltem Krisztivel. Kiderült, hogy a 77 Ft-s egyenlege miatt nem írt vissza. Megnyugtató kicsit, hogy nem szarik rám, csak szimplán leégett a kártyájáról a pénz.
Később jött Tünde is. Vettünk cigarettát. (De minek... :/ ) A szokásos esti diszkóba már gyülekeztek a népek, sok rosszarcú, és néhány ismerős is. Pl. Matyi.
Vettünk kenyeret. Amit nem ettünk meg, madzagon kifűztük a kanális feletti hídon, keresztbe. xD Nagyon komolyan nézett ki, mivel a madzagot nem látta az ember - tehát úgy hatott, mintha lebegne a kenyér. xDD Lol.
A pizzériában Tünde fizetett egy 0,33-as Kaisert, meg Hekkelnek egy kólát. Továbbálltunk a kőhídhoz. Ott kibeszéltük Davecet. Érdekes, hogy innentől kezdve Hekkelből előjött at igazi oldala, a nagyon értelmes, nagyon kulturált ember, akivel kifejezetten jól szót lehet érteni. Öröm volt ezt tapasztalni.
Ezután egy erdei séta után a parkba mentünk, Tünde pedig diszkóba. Hekkellel végignéztünk egy verekedést, és elmerengtünk az értelmetlen emberi lényen. Egy srácot vertek minimum hatan, majd elmenekült a fószer, és utánarohantak. Később (amikor már nyílvánvaló volt, hogy nem érik utol) két autóval is utánamentek. Eszméletlen, komolyan, hogy mennyire elborult fejek élnek közöttünk, hétköznap békében, de amikor eljön a szombat este, kibújik belőlük a vadállat... J.Feri a 62-es főút kereszteződésében állt (!), annyira részegen, hogy hárman tartották, de ordibált a rég elfutott srácnak ékes magyar káromkodással. Hihetetlen, komolyan. A mellette elhaladó autók elé majdnem kilépett (visszarántották), majd utánuk is kiabált szép szavakat. Az osztrákoknak is. Mindenkinek.
Hekkellel értetlenül csóváltuk a fejünket.
"ERŐS VAGY, BEBASZOD A TELEFONFÜLKE AJTAJÁT
AZT IS CSAK EGY KŐVEL, MERT AMÚGY NAGYON FÁJ, NAGYON FÁJ
MAGÁT HÜLYÉRE ISSZA, ÉS A TELEFONFÜLKE NEM ÜT VISSZA
AZTÁN ÜGYELJ, LE NE HÁNYD AZ ÚJ RUHÁD
TELENYOMOD FÁKKAL A SZÁDAT, AZTÁN VIGYOROGSZ, MINT EGY BAROM-ÁLLAT
NÉZD, AZ EMBER MILYEN KULTURÁLT..." [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
Tündével még egyszer találkoztunk, amikor kijött hozzánk.
Fél 3-kor nekiláttunk az utolsó mókának: Pau kocsijára kitettünk egy ál-büntetőcédulát, majd aláírtuk: Gyilkos (Hekkel), és Pimas. :) Biztos örülni fog neki.
Felhívtuk Tündét, aki azt mondta, otthon van és alszik. Nem igazán hittünk neki, később kiderült persze, hogy kamuzott. Nem mintha bármelyikőnket is zavarná, hogy mit csinál, de nem értjük, miért hazudik. Elég lett volna annyit mondania, hogy nem alkalmas, és értettük volna. Mindegy...
Eljöttünk hozzánk, mivel Hekkel biciklije az udvarunkban pihent, én pedig feljöttem netre.
Turi blogján olvastam, hogy olvasta az én blogom - igen, ez már önmagában is viccesen hangzik, hát még ha ezt írnám: olvastam, hogy olvasta, hogy olvastam, hogy olvasta-. :) - natehát, hogy olvasta a Questions bejegyzést. Örültem a hozzáfűzésének (tehát hogy hasonlóan gondolkodunk néha). Jó dolgok ezek az "apró örömök".
(Miközben ezt megírtam, szépen lejött a Narancs, Tetves és Dugó 3. része.)
Hajnali fél 5-kor feküdtem le, és még gondolkoztam kicsit.
Felvetettem a kérdést: milyen hatásnak kell érnie ahhoz, hogy végre észhez kapjak, és változtassak pár dolgon? Ha már szilárd az elhatározás, ha már csak a testnek kéne az elme jól megalkotott elképzelése szerint mozdulnia, akkor miért cselekszik a test mégis a terv ellen?
Például a dohányzás. Számtalan ember felhívta a figyelmemet, hogy nem szabad rászoknom. Én is tudom a fejemmel nagyon jól. És számtalanszor eldöntöttem: nem lesz több, és mégis.
Vagy a lustaság. Nehezen szánom rá magam a gitárgyakorlásra, pedig fontos lenne. És a játékkészítés.
"BUT I CAN CHANGE, I CAN CHANGE!" [KEPSZLOKK SZADDAM HUSSZEIN - SOUTH PARK]
Elég zavaros álmom volt... Egy fura kialakítású buszon utaztunk Horváth Gergővel, majd csak nekem jutott eszembe az utasok közül, hogy meg kéne állni a falunkban. Ezért aztán kiakadtam sok emberre, hogy miért ilyen felelőtlenek, nélkülem utazhattak volna Szegedig.
A következő felvonásban Bíbor is szerepelt, de csak egyszer csókoltam meg. Később Mariannal beszélgettem, és valamiért a szájára akartam adni búcsúzáskor a puszit, de elfordította a fejét, és mondta, hogy nem szabad belekezdenünk mégegyszer.
Zavaros, zavaros.
Kriszti megcsörgetett 6-szor, amiből arra következtettem, hogy beszélni szeretne velem. (micsoda logika...) Felhívtam, mondta, hogy kórházban van. Hopp. Először azt hittem, viccel, de nem. Valami nemtudommi baja van, magyarázta, hogy a tüdeje fáj (pedig nem is dohányzik, bár tudom, nem csak attól fájhat a tüdő), meg még pár dolog. Mondta, hogy csak szeretett volna még beszélni velem, mielőtt elpatkol. Megfenyegettem, hogy ha meg mer halni, akkor saját kezemmel végzek vele. :) :/ Jobbulást kívántam. Elvileg holnap kijöhet. Ha nem, akkor majd meglátogatom.
(Hiába, na, fontos nekem.)
Voltam Fehérváron Martinnal. A buszmegállóból még haza kellett rohannom, mert otthon hagytam a pénztárcám, majd futás vissza... Elértem még. Somorai is velünk utazott, ő az útlevelét ment meghosszabbíttatni. Martin és én bementünk Media Marktba, vettem egy kisjack-nagyjack átalakítót. Ezután hívott minket Somorai, hogy még nem nyitott ki az okmányiroda, ütközzünk valahol. Megtörtént. Sétáltunk így hárman fél 1-ig, aztán mindenki a dolgára (mi haza).
Somoraival azt beszéltük, hogy létrehozhatnánk egy jazz-esebb, alteresebb zenekart, köbö olyasmi zenével, mint a Quimby, vagy ha gitárcentrikusabban, akkor Kispál. Meg Csá, Misi! féle is lehetne-.
2-kor beszéltem Krisztivel. Kiengedték a kórházból. Mondtam, hogy kicsit megkönnyebbülés nekem, hogy semmi komoly baja, úgy tűnt, hogy egészen "meghatódott". Vagyhát olyasmi. Elhívtam 18-án Sárbogárdra, hogy ne egyedül menjek már.
3-kor Martin és én lekentünk 12 vasrudat fáradtolajjal. Ezek a vasrudak fogják alkotni részben az istálló tetejét. Hurrá.
Amint végeztünk, eleredt az eső úgy igazán.
Hívott MelósLaci! Holnap délutánra tett be, mint Krisztit, Nikit, és még sokakat. :) Végre!
10 óra magasságában még kétszer beszéltem Krisztivel, mert mindig félreértettem, hogy csörget, és azt hittem, akar is mondani valamit. Pff...
A mai munkám alatt tökéletesen megfigyelhető volt a teszkós hierarchia. Jöttek ugyanis az angol megfigyelők, szép ingben, a hölgyek szoknyában. A máskor nagypofájú osztályvezetők most babszem nagyságúra húzták össze magukat, és csak titokban mertek parancsolgatni az alattuk lévő osztályfelügyelőknek (akik közvetlen kapcsolatban vannak velünk, diákokkal). A takarítónők meglepő módon még a diákoknak sem mernek szólni semmiért, sőt, inkább félrehúzzák a kis cókmókjukat, pedig mondom is nekik, h elférek. Érdekes.
Amúgy két iszonyú bárgyú nő adta ma a feladatokat. Az egyik annyira rövid távra mondta el a teendőket, hogy két percenként fel kellett keresnem: "Igen, és most?" A másik pedig nagyon halkan beszélt, és szerintem bunkó is volt.
A nap poénja az volt, h odajött egy fiatal majom (osztályvezető), Krisztián, és:
K: Te elég sokat dolgozol itt, nem?
P: Hát, fogjuk rá.
K: Nem jutott még el a tudatodig, hogy hozhatnál magaddal hajgumit?
Legszívesebben így válaszoltam volna:
P: Nem jutott még el a tudatodig, hogy ezt az elmúlt 100 találkozásunk legelején közöld, talán nem ilyen flegma stílusban?
Egyébként dinnyéket pakoltam, és százszor átválogattam a paradicsomokat, paprikákat, uborkákat. Tanácsolom: SENKI ne vegyen a teszkóban ilyen árut. A minőség ugyanis a béka feneke alatt. Never buy tomatoes in the Tesco. Quality is under the ass of frog... x)
Egyik nap felvettem a Kurva élet c. Alvin számot gitárral és énekkel. Fura, fáradt hangom van a felvételen, elég sok helyen lehet hamis hangokat hallani, de szerintem még így sem rossz. Mindenesetre eredeti. Gondolkoztam, hogy elérhetővé tegyem-e, hát itt van. (Úgysem járnak erre annyian, hogy ne merjem feltenni.)
Adrival megnéztük a FeZeN idei kínálatát, és úgy döntöttünk, megyünk három napra, sátorral. Jónak ígérkezik, ami kicsit zavar, az a Junkies időpontja, de főként a helyszíne. Miért kell kitenni a Base-be? (Mert tudtommal az a Hadiárva u. 2.) A Fezen központja a Bregyó köz, a Base és a Bregyó meg gyalog min. fél óra. Éjjel nem járnak buszok (tudtommal), hacsak mentesítő járatokat ki nem tesznek.
Nézelődtem kicsit a hangszerázuházban, elsősorban a legközelebbi elérendő (fura szó...) célt véglegesítettem: egy Digitech RP-80-as multieffekt processzor, 24.000 Ft-ért vesztegetik. Mivel digifotómasinát és télen acélbetétest is szeretnék vásárolni, lehet, hogy ez a beruházás tavaszra tolódik.
Persze nem bánnám, ha az effektprocesszorba egy ilyen gitárt dughatnék:
...és ha már ott jártam, találtam egy képet a kombómról. (Persze azzal is fájdítottam a szívem, hogy néztem erősebb kombókat. Bár a legdurvább a 700 000 forintos Epiphone gitár volt, annak láttán be is fejeztem az önsanyargatást.)
Szóval a 15 W-os kombó, íme...:
Délelőtt és délután is egy ideig hátul dolgoztunk Martinnal. Elmondta, hogy tegnap vettek egy lovat, amit egy hónapig bértartatnak (vagy hogymondják), aztán ha kész az istálló, nálunk lesz a paci. Délben átjött Sándor, begyújtottuk a fákat, aztán mi vigyáztuk a tüzet.
Mikor Martinnál hallgattuk a Marmalade-ot, hívott a Navigátorból egy csaj, hogy pénteken lenne meló. Valszeg fél percig (amire le tudtam halkítani) semmi mást nem hallott, csak a hangos zúzást... x)
Szóval péntek, 8-tól fél 5-ig kisteszkó.
Utána beszéltem 3+11 percet (3-at az én, 11-et az ő számlájára) Krisztivel telefonon, majd 18h-kor felhívott, hogy amíg megy haza, beszéljünk. 33 perc 20 másodperc. x)) Nem baj, baszogattuk egymást, hülyéskedtünk. (Jaj, de rég telefonáltam ennyit...)
Éjjel vala. A tegnaphoz még egy hozzáfűzés: elvileg két hónapja vagyunk együtt Bíborral - gyakorlatilag két hete nem láttam. Nekem kéne keresnem őt, és szakítanunk kéne, de ez mégis nehezemre esik. Elvégre én vagyok a hibás, azaz Ő is az, csak másképp. Mindenesetre a legfontosabb hibát én követtem el.
Úgy néz ki, megalakulhat a No Smoking Club névre hallgató együttesünk. Csuti dobol, Máté (nem a sárbogárdi) basszusgitározik, én pedig szólógitáron fogok zenélni - és könnyen lehet, hogy énekesként is kell bizonyítanom. Az kezdeti időben Nirvana (és talán korai SOAD) számokat fogunk feldolgozni, később szeretné(n)k saját dalokkal előállni.
Hogy világít a Hold...
Mint látható (volt), kísérletezek a blog színével. Valószínűleg nem fogok sokáig variálni, és nem lesz havonta dizájnváltás - az elkövetkezendő legfeljebb két hétben szeretném megtalálni a megfelelő színeket. Addig viszont tényleg előfordulhat a gyakori (és megdöbbentő) váltás.
A kisteszkóban dolgoztam ma reggel 8-tól fél 5-ig. Az osztályvezető egy köcsög volt, az osztályon található összes dolgozót az őrületbe kergette a hülye beszólásaival. Jutka, Kati és a délutános nő viszont jófej volt, így jó volt dolgozni. Függetlenül attól, hogy megint a rohadt paradicsomok hazájába kalauzoltak...
Utána vettem egy háromméteres kábelt, egy fülest, és itthon "házistúdiózok". Az eredményt majd közlöm. ;)
Így működünk. A gitárból kábel a zerősítőbe, onnan egy másik a gépbe (átalakító kell), majd a füles a fülembe, és már lehet is rögzíteni GoldWave-ben.
És megkaptam a júliusi három napért a kilencezer valamennyit. Így most 26 500 és valamennyi apró a zegyenlegem. Alakul.
Reggel hajnalban a 4.47-esen ki szállt fel a postánál? Hekkel. Ejha - mondom -, ennek a fele sem tréfa, biztos ő is dolgozni megy ilyen szép időpontban.
Teszkóban egész nap irószereket és ilyesmiket pakoltam. Nem volt rossz, de "hihetetlen" módon mindenki egyszerre akarja megvenni kölkének a listára felírt kellékeket. És akkor menj be a tele raklappal a 2-3 méter "széles" sorok közé, mikor dugig van lelkes kis pöcsökkel, akik kishíján neked rohannak és a szüleik az idegösszeroppanás szélén állnak. (Ezt megértem.)
Ráadásul találkoztam Sajtipogival és komplett családjával. A szimpátia a régi...
"MIÉRT? MIÉRT MEM VAGY... OPTIMISTA?" [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
13-a van (igaz, nem péntek). Látszik is.
Tünde jött teszkóba Hekkel helyett, mert Hekkel (elvileg) máshol
dolgozik - gyakorlatilag szerintem nem akart jönni teszkóba. (Meg is
értem.)
Kezdődött azzal, hogy a nagy sietségben elfelejtettem kitenni a mobilom
a hátitáskámba, amikor azt lepakoltam a recepció mögötti kis szobában.
Nem is vettem sokáig észre, aztán meg örültem, mert legalább tudtam az
időt.
Bárhogy próbáltuk, nem tudtuk kikerülni Erzsikét, a szárazárus köcsög
osztályvezetőt. Elmentünk ugyan a műszakira, de 10 perc után átküldtek
hozzá. Munka viszont semennyi sem volt, nem volt mit kipakolni (!!!),
így a szerencsésebbek pár raklap kicipelése után, mi pedig két óra
téblábolás (!) után, 8-kor nekiláttunk takarítani. Rongy, vödör,
víz... Lássuk be, azért ez nagyon szánalmas. Egy soron mindkét oldalon a
polcokat kellett lepucolni. Nem kellett sietni. Olyannyira nem, hogy
8-tól 13-ig sikáltam, csinosítgattam az én részem. xDD
Szünetben a dohányzó étkezőbe mentünk 4-en: Tünde, egy vácis
gyerek, Virág és én-. A vácis (tehát Váci-ban tanuló) srác Szabira
emlékeztetett, de még a jelleme is - csak kevesebbet beszél. Virág egy
kissé elkényeztetett, de ennek ellenére szimpatikus csaj. Kedves. Igaz,
sokmindenben tetten érhető, hogy valszeg dúsgazdag családban nőtt fel.
Megkínált egy Vouge nevű női cigivel. Iszonyú vékony, és ennek
megfelelően hosszú szálú cigaretta, és két fő tulajdonsága van: az
egyik, hogy marhajó minőség, engem teljesen a lengyelországban szívott
vízipipára emlékeztetett. Van íze! Egyedül a másik tulajdonsága miatt
valószínű, hogy nem sokszor veszek ilyet: 610 Ft egy doboz. :) :D xDD
(Na, meg elég furán mutattam női cigarettával...)
Erzsike megdicsért minket (Tündét és engem), mert mi végeztük a
legjobb munkát, senki más nem takarított ilyen precizitással. Hö.
Erzsike... megdicsért... :) Nem tudom, mi üthetett belé... xDD
A nap vége azonban kellemetlen meglepetéssel szolgált: a biztonsági őr
mindannyiónk zsebét kipakoltatta (és ezért fontos, hogy bennmaradt a
pénztárca, mobil), egyedül a vácis srácnál nem volt semmi. Namost, ez
ugyebár szabályszegésnek bizonyul, de akkor is, amit művelt a szekuritis
őr... Először is úgy beszélt velünk, mintha mindannyian lopással buktunk
volna le. Végig így is járt el velünk, pedig egyértelmű volt, h mindenki
csak elfelejtette kitenni az értékeit. Volt, akit 29 Ft (!!!)
miatt basztatott! Felhívta az igazgatót, hogy jöjjön le, mert baj van
a diákokkal. Az igazgatót nem érdekelte az ügy, lerázta a spicli őrt
egy "nemérek rá"-val. Erzsike épp ott volt, hát hozzá fordult a
szekuritis. Erzsike meglepően normálisan viselkedett, tényleg nem tudom,
mi van vele; elmondta, h sajnálja az esetet, mert ő elhiszi nekünk, hogy
csak nálunkmaradtak az értékeink, de a szabály az szabály, és jelen
esetben neki azt írja elő, hogy fel kell írnia a nevünket és a talált
értékeket. A biztonsági őr büszkén kihúzta magát. x/
Kíváncsi lennék, milyen elkorcsosodott agy kell ahhoz, h valakit örömmel
és büszkeséggel töltsön el, hogy rajtakapott 5-6 diákot egy
figyelmetlenségből elkövetett apró szabálysértésen! Igen, büszke lehet
magára, jól végzi a dolgát, kiváló besúgó válna belőle, és talpat is
ügyesen nyal. Nemtudom, talán pár éves lehetett, amikor kemény idők
uralkodtak Magyarországon, és mindenki feljelentette a szomszédját is
(pl. "feketevágásért"). El tudom képzelni, hogy cumival a szájában
feljelenti a szomszédját valami szar miatt. Szerintem ő ilyen típusú
ember. Az ilyeneket lelkiismeretfurdalás nélkül belezném ki, és szórnám
szét a darabjait a világ minden táján!
Az imént felhívtam MelósLacit, hogy tőlünk is tudjon az esetről. Lebaszott, ahogy várható volt. Mérges volt a hangja. (Ez is várható volt). Mindegy, felesleges bármit fejtegetni, amíg nem tudjuk az eredményt.
Tündével nem sok kedvünk volt bemenni a teszkóba a tegnapi után... Ráadásul ugyanaz a recepciós volt ma is. Adri (egy sokadik Adri, nem a tesóm, nem Bíbor barátnője, nem Kodályos stb.) és Csaba (akik tegnap is voltak, és mint kiderült, járnak) is jöttek, velük mentünk be. A portás nagyot köszönt, nyájas és kedves volt. Hogy dögölne meg. Még van képe jópofizni? Akurvaannyát! Mindegy...
Jól kezdődött a nap, kapásból szívtunk... Bond-ot. 6 óra 5 perckor mentünk a raktárba, Erzsikéhez kerültünk. Ma sem csesztetett! Lehet, hogy megkedvelt, vagy látja, hogy igyekeszem?
Pár raklapot kipakoltunk, de utána megint főként takarítanunk kellett. Polcok, rollkocsik sokasága. Mesés.
Ami a mai napból kiemelendő, az a társaság, amely összejött. Adri, Csaba, Tünde és én, kicsit Kriszti, aztán napvégén Éva, egy szőke angyal-arcú csaj. Annyira szerénynek, ártatlannak tűnik az a csaj, hogy hihetetlen. :)
Szünetben nagyon kellemes hangulat alakult ki, Kriszti és Tünde engem szekált, én őket, és megállapítottuk, h Csaba és Adri olyanok, mint egy húszéve együttélő pár. x)
Az utolsó két órában amúgy eltűntek a fejesek, mert nagy megbeszélés volt az emeleten. Helyes. Legalább lazíthattunk egy "kicsit" a munkatempón. ;)
Kriszti megvárt, bár sokáig úgy nézett ki, h hazament. Mivel ezt hittem, ki is mentem Adrival, Csabával, Évával és Tündével a buszmegállóba. Jól összekovácsolt minket a teszkó. Már csak ezért is megérte. :)
Krisztivel a 8-as elkerülőn jöttünk haza. Az autósok hülyének néztek minket, mert Ő mindig megcsapkodott a pulcsijával, ha beszóltam. Ezenkívül majdnem nekilökött egy villanyoszlopnak, cserébe majdnem belöktem egy bokorba, amiért visszavágásul majdnem nekilökött egy bokornak... Ecetere-ecetere. Hülyeségünket ráfogtuk az újból kisütő napra, és a három (ill. nekem négy) napi teszkózásra.
Ma újra felhőtlenül jó kedvem kerekedett. Ezt szeretem.
"NEM SZÁMÍT, HA ROSSZUL MEGY AZ ÜZLET EGÉSZ NAP ORDÍTHAT A FŐNÖK BESZÉLHETSZ NEKEM, HIÁBA KÜZDESZ MÁR HAJNALBAN BEPÖRGÖK JÖHET ÉHES, ÁRVA TESZEK A VILÁGRA MINDEN GONDOMAT OTTHON HAGYOM SZAROK FŰRE, FÁRA, TERHES KISMAMÁRA UGRÁLNAK A HALAK, ÉS ÉN OTT VAGYOK! [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
Amúgy Kriszti szerint Tünde nyomul rám. xDD LOL!
Idehaza még Milánnal ástuk az istálló alapját. Vasárnapra kész kell lennie, mert azután 1000 Ft tartásdíjat kell fizetni minden napért. Upsz. :/ Mindenesetre szerintem Sándor tudja, mit akar.
Reggel negyed 9... már második alkalommal ébredek arra, h Kriszti megcsörget. Ez kész. x)
10-től elég huzamosan (délután sokáig) dolgoztunk hátul az istálló alapjának ásásán. Sok gyökér és törött cserepek nehezítették a dolgunkat.
Este videókat néztünk Milánnál. Vannak súlyosak. x) Nem egyszer röhögtem könnyesre a szemem. xDD
Utána (már otthon) beszéltem Krisztivel 28 percet az én számlámra, kb. 10-et az övére, mert én lemerültem (0 Ft), majd újabb 16 perc után Ő is lemerült. xD
Elfelejtettem írni, milyen vicces volt, amikor a hétfői teszkózáskor a kutyakajás polcnál beleléptem a vízzel teli vödörbe. x)
Éjjel van, de most nincs csend - zenét hallgatok a fülessel. Hogy eddig miért voltam olyan lusta, hogy ezt megcsináljam?
"MIT TEHETNÉK? HA EGY VONATBALESET UTÁNI HULLÁT MEGERŐSZAKOLNÉK TALÁN JOBBAN SZERETNÉL... DE TE CSAK SÍRSZ, MINT EGY HIPPI A HÁBORÚ MIATT PEDIG BÉKE VAN UTÁLJ MINDENKIT ÉS MINDENT, HISZ EZ MOST A DIVAT..." [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÚKUSOK]
Álmomban volt egy szájrapuszi T.Krisztivel (tehát azzal, akiről pl. április 27-én), de itt leállítottam, mert már ez is sok volt.
Utána egy különleges, a miénkhez egyáltalán nem hasonlító ház udvarára léptem, cigivel kezemben, amit a mama észrevett. Kiabált utánam, hogy hogy lehetek ilyen, aztán eldobtam a csikket, mert anyu közeledett. Nagyon sápadt volt, megijedtem, de kiderült, hogy csak valami apróság. És akkor megnyugodtam.
Nem volt kellemes.
Negyed 9-kor keltem, megint telefonrezgésre. x/ MelósLaci hívott, hogy be tudnék-e menni a teszkóba, mondjuk most. (Tehát a lehető leghamarabb). Nem fogadtam el az ajánlatot, most egy kis pihi kell, besokalltam teszkóból.
Utána kedvem támadt dolgozni. Érdekes. Nem mintha undorodnék a munkától, de ilyen, hogy kifejezetten kedvem van dolgozni, hogy szeretném csinálni, ilyen ritkán van. Hátramentem tehát, és tovább lapátoltam/ástam az alapot. Valahogy örömmel töltött el, ahogy kezdett megfelelő mélységűvé válni az alap utolsó oldala is a munkám során. Egyszerű sikerélmény, de hatásos. Később perzse jött Milán is, és délután elkísértük Adrit a madarásztáborba, hogy segítsünk neki a cuccait vinni. Idén biciklivel mentünk sajnos. ;)
Épp ez volt az első nosztalgikus a mai napon: a Zastava, az összes kaland, az mind-mind kötődik valahogy a madarásztáborhoz (mivel kétszer is elmentünk autóval arrafelé).
Hazaérve a gépen is a régi dolgok akadtak a kezem ügyébe, például régi képek az általánosiskolás osztályról, Davec régi biciklije, Martin régi biciklije, rólam régi képek... Össze is dobtam egy érdekes képet:
Viszont nem csak ezt ügyködtem, hanem:
A két kérdőjel két nem publikus hölgy képét takarja el, nem azért, mert szégyenleném őket, hanem mert a hozzájuk kapcsolódó események sem publikusak.
Továbbá egyelőre két lányról (Betti; és 2006.03.03) még keresnem kell képet.
Megtaláltam a saját LevPack-om az Elmához. :D Hihetetlenül izgalmas volt végigmenni azokon a pályákon, amiket még én gyártottam régebben! Sőt, nem is tudtam megcsinálni a javát harmadik, negyedik próbálkozásra sem. Höhö. :)
Mielőtt mentem, fürödtem, viszont annyira siettem, hogy nem vittem magammal törölközőt. :) :)) :D xDD
A negyed 5-össel időben beértem, majd a 17:35-össel ledöcögtem Bogárdra. Várnom kellett rájuk a művháznál, ahol meglepetésemre elég sokan voltak. (Főként bringások) Csövesbácsi szedegette a csikkeket... :/ Rossz volt nézni, hát adtam neki egy egész szálat.
7-kor nagynehezen megérkeztek mind a hatan: Máté, Kicsi, Bálint és Dizseri, akiket már ismerek, és Csaba (basszgit.) és Oszi (billentyű), akik azóta jöttek, mióta én kiléptem. Nem voltak ellenségesek, segítettem pakolni nekik. A művház aulája nagyon fasza kis terep egy ilyen koncerthez.
Bálint meghívott egy Heinekenre. A másik zenekar dobosával is beszélgettem, vártuk, hogy teljen az idő a kezdésig.
A kezdés 21.20-ra tolódott. A fénytechnika is überfasza volt, nagyon jól zenéltek, csakhát feldolgozások... A másik pedig, hogy Bálint egyáltalán semmi átvezető szöveget nem mondott. :/ Itt én akkorát alakítottam volna szívem szerint.. :)
Amúgy Máté faterjával söröztem a koncert alatt. :D Marha jófej az ürge. :)
Az est második, és egyben utolsó zenekara (azt hiszem, Celestis névvel) elég érdekeset alakított... Kétségtelenül jól zenélnek, de nagyon zúzós/hörgős/(szánalmas) dalokat adtak elő. Páran pogóztak (a zenekar ismerősei főként), aztán nem túl sokára véget ért a koncert-.
Koncert után beszédbe elegyedtem két lánnyal (Éva és Lella), mert Éváról azt hittem, hogy ismerem. xD A harmadik söröm is elfogyott. Jófej csajok (és szépek is). Kiderült aztán, hogy ők voltak május 27-én az első sorban, előttem tehát. :) Milyen kicsi a világ...
Mindenesetre bementünk a rockdiszkóba, ahol már csak kevesen voltunk. Az elején még bírtam a sodrást, de hamar kipurcantam. Éva és Lella sokszor felrángatott, ezenkívül volt egy Viki nevű csaj is, akivel táncikáltam. Ez pusztán azért kiemelendő, mert amikor a pultnál pihentünk:
V: Hány éves is vagy, amúgy?
P: Tizenhat.
V: Uhh... (fejét a pultra dönti)
P: :) Miért, Te mennyi?
V: Huszonnégy.
P: Hm, pedig csak 15-nek néztelek!
V: Köszi. :)
Később hallottam, ahogy beszélget a fiúhaverjaival. "Nem is smároltunk!" x) Ettől függetlenül pedofilnak nyílvánították szegényt.
Negyed 3 körül bezárt a bazár. Valamiért teljesen szarul voltam, pedig nem éreztem magam részegnek. Csak ültem a lépcsőn. Tüzet kért tőlem egy diszkós srác, majd elkezdett ismerkedni velem. Nem zavart addig, amíg nem ajánlotta fel, h aludhatok nála, és nem kérdezte meg, h megyek-e a vasútfelé sétálni. Ugyan mondta, hogy ő nem homokos, de eléggé lekezelően viselkedtem vele.
"VIDD INNEN A KEZED, LANGYOSKÁM!" [KEPSZLOKK NARANCS]
Később elhúzott a haverjaival, akik jöttek érte kocsival. Akkor láttam, hogy mattrészeg, és menni is alig bírt... Lol.
Én innentől padon aludtam, tízpercenként reflexből felriadva, hidegtől és fáradtságtól remegve. Fantasztikus... Az első busz bevitt Fehérvárra, ahol annyi időt töltöttem ébren, míg felszálltam a bajaira és helyet foglaltam. Mentem Hartára, nade hékás, ez már egy másik nap! :)
A busz 7:33-kor állt meg Hartán. Ezt kicsit korainak találtuk, Tura sem így számolt, és még nem jött ki elénk. Viszont mivel már nem először jártunk ott, elindultunk irányba.
Délelőtt bevásároltunk Reálban, majd mentünk Pandáért, onnan pediglen a Dunára, mert "favágás" volt - ahogy Tura mondta. Turiék fociztak (többek között). És dögmeleg volt mindemellett.
Mivel nagyon fáradt voltam, nem emlékszem mindenre pontosan. Délután néztünk Eva-t, South Park-ot, ettünk finom ebédet, 15h körül visszamentünk Dunára biciklikkel. Na, az vicces volt. :)
Este 8 után valamennyivel mentünk (gyalog) Dóriért újra, majd Pizzásba, ahol ettünk pizzát. Itt játszottunk picit "őz"-eset is, meg Tura és Turi közös pizzáját felcserélték véletlenül egy másik fajtával, így várniuk kellett az eledelre. Panda ajánlásával rendeltünk egy Erika-féle koktélt, ami finom volt ugyan, de egyben fura is az alkotóelemek miatt (ananász, sárgadinnyevodka - azt hiszem)
A Dunán találkoztunk Julikával. Szegényt őrületbe kergettem. x) Nem tudom nem piszkálni, bírom, ahogy duzzog, fenyegetőzik. :) A parton a sörözőnél leültünk, de mivel közeledett a tűzijáték ideje, nem ittunk semmit, hanem visszaindultunk.
Julika hazament (feltehetőleg), mert valószínűleg besokkalt belőlem. Igaz, konkrétan Turi is ott volt, amikor betelt Julikánál a pohár, de leginkább magamat éreztem bűnösnek. :/
A tűzijáték szép volt (és egészen hosszú), majd a focipályán, később a már említett sörözőnél üldögélve (és sört kortyolva) telt az idő. Háromnegyed 2-kor értünk "haza".
Fura, de nemigazán emlékszem, mi jót csináltam az elmúlt két napban. 20-án még Hartán voltunk, 4:10-kor mentünk haza, és például South Park-ot néztünk, ezek biztosak. Tegnap dolgoztunk Martinnal, meg bicikliztünk, és volt itt Tünde. Lehetséges, hogy ezen kívül nem is történt semmi? :)
Ma mellesleg volt megint reggel teszkózás, Tündével, tejosztályon. Holnap, holnapután szintén...
15h után megcsináltattuk anyuval a chipkártyás bérletemet. Ez lesz az új rendszer. Fantasztikus...
Teszkó... Unom már a kibaszott nyakkendős fejeseket. Pl. Krisztián, vagy hogy hívják. Mivel ő semmit sem csinál, gondosan ügyel arra, hogy mi állandóan stresszelve legyünk, és rohannunk kelljen - még ha nincs is semmi munka. Mert ma sem volt sok... "NEM TUDOM AZ ANYJA NEVÉT CSAK EGYSZERŰEN FANTÁZIÁLOK!" [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
Ma négy hete, hogy nem találkoztam Bíborral. :/ Negatív csúcsot döntünk.
Elgondolkoztam kicsit Kriszti személyiségén, és az enyémen. Rájöttem, hogy sokkal határozottabb személyiséggel bír. Főként arra gondolok, hogy könnyebben ismerkedik, mint én. Voltunk Ciánkáliban, elvileg acélbetétest néztünk nekem, gyakorlatilag segítettem kiválasztani, milyen láncot vegyen... x) Mindegy, a lényeg, hogy nem győztem csodálkozni, hogy a Ciánkálit vezető nővel milyen jóbaráti viszonyban van - pedig ezen a nyáron volt az üzletben, ráadásul én is ott voltam.
Amúgy egy furcsa találkozó miatt izgult, és feszültségét rajtam (is) vezette le. Érdekes volt izgatottnak látni, nem is feltételeztem róla, hogy ilyen is tud lenni. :)
P: :/
K: ...Pedig úgy szeretlek ám!
Megvettem a FeZeN jegyeket! Kettőt! Adrinak és nekem! Nyolcezer forintba került, a Káoszban szereztem be.
Az Extrem Digital-nál néztem egy fényképezőgépet. Ez a Kodak C330-as tetszett meg, hozzá egy táska és 128 MB-os SD memória. Mindez 31 500-.
Mikor ezt írom, épp a Quimby Zéró dal szól. Érthetetlen módon
ettől a daltól mindig ellazulok, és megnyugszom. Rámfér.
Először a nap első szakaszáról, a munkáról. Ismét teszkó - természetesen
-, szárazáru osztályon. Osztályvezetőm ma Edit volt, rendes nő, viszont
dél körül már iszonyú stresszes volt szegény. Megértem őt. Biztosra
veszem, hogy nem bírnám elviselni egy hétnél tovább azt, amit ő már
kitudja, mióta csinál.
Persze munka alig volt, a tököm kivan az egésszel. Nem tudnak mondani
semmit, hogy mit csináljunk, de ha meglátják, hogy nem dolgozunk rohanó
tempóban, azonnal lebasznak. Komolyan, bújkálunk a sorok között, a
kamerák elől, nehogy a faszkalap Krisztián észrevegyen. Mit mondjak
neki? Hogy nem bírtok egy épkézláb, órákra előre belátható munkát
adni, ami lefoglal? Ezt kéne a képébe vágni - nem is kellene jönnöm
többet.
Jó, hogy vége lesz már, mert bár megkerestem 15 nap munkával 52 000
Ft-t, de az utóbbi három nap alatt akkora adag stresszt kaptam a
nyakamba, hogy azzal egy évre el vagyok látva.
Érdekesség, hogy: Találkoztam Erzsóval!! A teszkóban! Az anyukájával volt
bevásárolni. Épp a mosóporos sort tisztítottam (igen, ez önmagában is
szánalmas), mikor megláttam, és odajöttek hozzám. És úgy tudtunk
beszélni egymással, mint régen, május 19 előtt! Felemelő érzés. :)
Anyujával is beszélgettem pár szót, ne feledjük, ő volt harmadik
osztályos koromban az énektanárom.
A másik érdekesség, hogy az egyik munkatársam, Ivett Bíbor barátnőjének,
Adrinak a nővére! Különös ismeretünket felfedezve beszélgettünk is
kicsit pakolás közben-.
A nap történéseit tovább fejtegetve, fél 3 előtt kiléptünk a teszkó
kapuján. Kint már várt Kriszti, nemsokkal később megkerestük Mariannt -
aki meglepődött Kriszti jelenlétén, persze pozitívan. Érdekes hármast
alkottunk, mindegyikőnk nagyon más jellem, csak egy közös van bennünk -
és az én vagyok. ;) :) Na, jó, ez erős túlzás, viszont... Viszont egy
nézőpontból vizsgálva igaz.
A 8-as elkerülőn végig, a Halesz parkon keresztül jutottunk el a
Ciánkáliig (igen, megint). Közben nyavalyogtam a fáradtságomon, és a
hülyéskedésen túl beszéltünk az osztályunkról is - komolyabb hangnemet
felvéve. Érdekes volt hallgatni Kriszti és Mariann vélekedését,
tökéletesen tükrözte a személyiségeiket a véleményük. Szeretem őket,
sokat jelentenek nekem, és remélem, én is nekik. Ez akár a nap
leglélekemelőbb momentumának is tekinthető.
Más vizekre evezve, elszakadva a konkrét történésektől, írok picit
magamról.
Az utóbbi időben szét vagyok esve. Egyszerű a képlet: túlhajtottam
magam. Dolgoztam, "buliztam", tehát társasági életet éltem, neméppen
nappal, keveset aludtam. A lényeg, hogy nem figyeltem igazán arra a
feliratra, ami (most megértettem, nem véletlenül) egy óriásplakáton lett
elhelyezve (például) Fehérváron: PIHENJ! Felőröltem magam.
Nem tudok felülemelkedni magamon, sajnos én túlzottan "lelkizős" típus
vagyok. Túlzottan meg akarok felelni (teszkó), túlzottan jószívű vagyok
(akár nagyképűen hangzik, akár nem), tényleg mindent igyekszem
figyelembe venni, és mostanában ez azzal járt, hogy magamat hanyagoltam
el.
Általában a diák társaim végtelenül lazán tudják venni a teszkós munkát.
Én nem. Én stresszelek, tökölök, gondolkodom, elméleteket
gyártok, tehát nem tudok egyszerűen beleszarni az egészbe. Pedig az
is járható út; mindegyik társam azt teszi, és egyiküket sem viseli meg
ennyire a szűnni nem akaró elvárás.
Visszatérek a nap eseményeire.
A Ciánkáliban ugyebár acélbetétes bakancsot néztünk nekem. A nő
félreértett, azaz nem értette jól, amit (megjegyzem jogos, hogy halkan)
mondtam. Felpróbáltatta velem, meg minden ilyen, és a végén kiderült,
mert mondtam, hogy most csak nézelődni jöttem. A nő kiakadt, bár
egész jól leplezte. Tulajdonképpen csak udvariasságból, a
vásárlóval szemben "előírt" viselkedés miatt fogta vissza magát.
Egyébként egy Ciánkáli bakancs 19 ezer forint. Állítólag nem olyan jó
mínőség... (Elhatároztam, hogy holnap nagyot alkotok, és veszek egy
márkás bakancsot. Viszont utánaszámoltam, hogy ebben az esetben nem
maradna elég pénzem digitális fényképezőre, hacsak nem mennék még
dolgozni. De azt már nem akarok, most mindenképpen pihenésre van
szükségem. Így holnap megveszem ezt a Ciánkáli bakancsot. Annyira biztos
nem lehet rossz minőség.)
Mentünk hippiparkba. Ott volt Tibi, Ruszki, Enikő (Mariann tesójának
volt csaja), meg... Még páran, nememlékszem kik. (Na igen, ha még nem
írtam volna, újabban nagyon feledékeny vagyok) Mariann nem túl sokára
hazament, Kriszti utána valamennyivel. Vettem fehér Pallmallt, azaz
Tibivel vetettem meg. Iszonyú gyenge cigi, nem éreztem, hogy szívom...
Utána elkövettem azt a hibát, hogy Ruszki rábeszélésével vetettem vele
egy Lucky Strike-ot, ami erős, de szar. Ügyes vagy, baszd meg, Pimas,
egy nap alatt két doboz cigit venni... x/
Enikőről elég hamar felmértem, hogy játszik a faszikkal. Most épp
Ruszkival jár (!). Néztem nagyokat... Ruszki meglepően sokat jópofizott
velem, és igyekezett lenyúlni cigivel... Néha engedtem. Remélem, Enikő
őt is jól pofára ejti, ahogy szegény Tomit is. Dehát ez nem az én
dolgom, miért is írok erről?
Elvileg a negyed 7-essel hazamentem volna, de háromeld 6-kor elindultunk
Gondűzőbe. Hát, mit mondjak, elég lepukkant hely számomra,
valahogy nem jött be. Egy egyszerű kocsma, komolyabb, igényesebb,
fantáziadúsabb kialakítás nélkül, az isten háta mögött. Sok volt az
ismeretlen ember, mégis egy Soproni társaságában egész sokáig
elüldögéltem velük... Annyira sokáig, hogy 19:17-kor kaptam észbe, hogy
fél 8-assal menni kéne. Felmértem a helyzetet, miszerint kizárt dolog,
hogy elérjem az ideiglenes pályaudvaron, így az Intersparhoz indultam.
Kétszer futottam is rövid távokat. Hogy milyen sugallat vezérelt,
nemtudom, de olyan precízen kiszámoltam, hogy a busz már beállt a
megállóba, mire odaértem! A buszon ülve a külvárosig az járt a fejemben,
hogy ha másodszor nem futok, vagy ha az egyik lámpát piroson fogom ki,
vagy ha nem rövidítek a szovjet temető közelében egy kicsit, vagy ha
bármit nem úgy csináltam volna, akkor lekéstem volna a buszt. Ez vagy
szimplán kurvanagy mázli, vagypedig valami belső megérzés.
Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat
öt, négy, három, kettő, egy
Zéró, ez itt a Föld
Az ég kék, a fű zöld
Szép szárazulatok, óriás tengerek
Lelkes állatok, kíváncsi emberek
Halkan alvó bizar bazár
Nincs az a bár bezárva már
Zöld ember, narancs parázs
Zümmög-zümmög a lámpadarázs
Olyan már, mint aki helyből távol
Miszter Honnan, Lady Bárhol
Színes filmek, oldalpáholy
Állatmenhely, embertábor
Hajnal van, és a bárban megint
ütött az óra, a pincér legyint:
- Huss, ne álmodj tovább, ember
Messze van innen az Égei-tenger
- Tudom.
- Ha tudod, légyszi menj el
A Sarki Sellő talán rendel
- Talán - mondod lehunyt szemmel
Ködbe bújok, furcsa reggel
Esik az eső. Megfürdök, aztán indulok a bakancsért. Egész eddig nem volt
kedvem menni, de eszembejutott, milyen jól nézett ki a cipellő, és ez
segített dönteni. :)
Mondanom sem kell, acélbetétesből nem lett semmi. Átmentem Milánékhoz
elintézni egy apróságot, majd jött Davec az mp5-ös fegyverért, mert
megmutatja holnap egy faszinak. Elképzelhető, hogy az emberünk vesz
airsoft-os cuccokat.
Fél 3-kor már négyen (Martin, Milán, Davec és én) CoD-oztunk a
Sereg-házban, és kontersztrájkoztunk is. x) Davecet idegesítette, hogy
nem látta, honnan szedem. x) Az ilyesmi vicces tud lenni.
Délután, azaz inkább este kimentünk a bakterházhoz lőni egymást. A sínek
mellett egy telephelynél kijött a komodor, és megkergette Davecet.
Tekertünk is ahogy bírtunk... Utólag persze jót nevettünk az incidensen,
de akkor elég veszélyesnek tűnt.
Készítettünk fotókat Milán mobiljával. Videók is készültek, de az .mp4
formátumot nem ismeri fel a gépem...
Hát, hülyék vagyunk... :)
"MER` AMÚGY VILÁGHÍRŰ VAGYOK CSAK A VILÁG NEM TUD
RÓLA A NYERGET MÁR MEGVETTEM ÉPP CSAK NEM FUTOTTA A
LÓRA..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
PIMAS Hungary Kereskedelmi Kft . 8411 Veszprém ( Kádárta )
Ezt találtam a neten! Van valami török cég, aminek Pimas a neve, és úgy látom, vannak Pimas márkájú cuccok is. xDD Lol...
Nos, jöjjön egy kis nyár-összefoglalás. Igyekszem rövidre fogni, két okból:
Egyrészt még nincs teljesen vége a nyárnak.
Másrészt enélkül is annyi karakter zúdul a netre az én klaviaturámról, hogy nincs az az épelméjű, aki mindezt követni tudja.
Tehát. Ez a nyár számomra sokmindenben eltért az eddigiektől. Például életemben először voltam hosszú ideig külföldön. 11 nap, Finnország, barátok... De szép is volt!
Kiemelkedő az is, hogy dolgozhattam. Eddig sem szerettem túlzottan, de egyetlen nyár alatt megutáltam a Tesco-t. Viszont sokat tanulhattam ott, hogyan kell ravasznak lenni, hogyan kell túlélni a gyakran teljesíthetetlennek tűnő napokat.
Ezen a nyáron alkalmam volt szinte teljesen megismerni egy embert, egy lánytnőt, lányt, aki majdnem nő. Nehéz elhinni, mennyire megismertem ahhoz képest, hogy június 9-én még nem is gondoltam, hogy az ártatlan SMS-ezésből ilyen komoly ismertség, merem állítani, hogy barátság nő ki. Ráadásul két ennyire ellentétes ember... Mostanában gyakran gondolkodok el ezen, de nemjutok sehova sem. Furcsa dolog, néha még kicsit szomorú is, hogy elmúlt az a korszak, amikor "megfejtettük" egymást, amikor még "újak" voltunk egymásnak.
És... Ezen a nyáron van, azaz volt egy barátnőm. Ehhez nem tudok mást hozzáfűzni, mint:
"NEM VESZEKSZEM VELED A SZERELEM ZSOLDJÁN ÉN SZERETTELEK, IGAZ, A MAGAM MÓDJÁN!" [KEPSZLOKK QUIMBY]
Ezen a nyáron minden eddiginél többször voltam Fehérváron, volt, amikor már csak valami apróságért mentem be, vagy igazán csak azért, hogy ott legyek. Rengeteg emberrel, és rengeteg embertípussal találkoztam.
Az sem jó, hogy vége, de unom is, nem akarom, hogy tovább tartson... Általában a nyarak nekem unalmasabbak, mint a mozgalmas hétköznapok, és nyáron mindig depresszívebb voltam eddig. Most fordult a kocka, a nyár is nagyon eseménydúsra sikeredett, és szinte végig vidám voltam... Azt hiszem.
Lassan aludni kéne...
Tegnap este találtam egy érdekes oldalt, ahol az összes Nirvana dalnak megtalálható a gitártabulátorja. Ugyan én nem szeretek tabot használni, de egyrészt a zenekar miatt meg akartam tanulni a Lithiumot, a Breed-et, és tökéletesíteni a Heart-Shaped Box-ot, másrészt érdekelt, valóban az összes dal megvan-e. Nos, valóban. Még a Return Of The Rat is szerepel a listában. Vannak ugyan pontatlan tabok (pl. Mr. Moustache), de szerintem kevés tökéletesebb oldalt találhat az, aki ilyenre vágyik. Szóval: www.ultimate-guitar.com
Gyakoroltam azokat a dalokat, amelyeket fogunk játszani. Szerintem jó lesz, csak még az éneket kell hozzáilleszteni azokhoz, amelyeket én éneklem.
A mai nap során sor került a szobánk átrendezésére. Nem volt egyszerű, Adri ágyát kivittük, a szekrényt és az én ágyamat elrendeztük, majd mama szobájából áthoztuk a kanapét... Ami viszont nem fért be az ajtón. x) Így ki kellett vinnünk, és az ablakon át (!) behozni. xDD Szánalmas volt. Mindenesetre most így néz ki a szobánk:
Később valószínűleg fel tudok tölteni képeket a műveletekről... x)
Mellesleg Andi megbukott matekból, mindenki más (így Betti is...) átment. Mit mondjak? Hipphurrá...
Az éjjel elég nehezen tudtam elaludni, biztos az új ágy miatt. Gondolkoztam sokat, de nem szomorkás dolgokról. Úgyhogy végülis megérte nem aludni. :)
"MINDEN OLYAN, MINT HA AZ VOLNA, AMI, DE MÉGSEM
HOGY TUDSZ ÍGY ALUDNI, MIKOR TUDOD, HOGY NEM ALSZOM ÉN SEM?" [KEPSZLOKK QUIMBY]
Délelőtt voltunk Martinnal Fehérváron. Az ő tankönyveiért mentünk, de nem lehetett még átvenni, csak délután 2 óra után... Vettem gitárhúrt, ettünk kürtöskalácsot (kürtikali x) ), hazajöttünk. Itthon persze kész szenvedés volt fetenni az új húrokat. Fak.
Hurrá. Betti nekiállt balhézni MSN-en, amiért megadtam a telefonszámát Davecnek. x/ Elég, elég, elééég! Lehet, hogy túl bunkó modorral rendeztem le, de nem bírom elviselni!
MSN-eztem Ritával. :) Nagyon jófej, teljesen felvidul tőle az ember, nagy dumás csaj. :)
A negyed 1-essel mentem be a tankönyveimért. Találkoztam Gazsival (volt kémia-fizika tanárom). :)
A suliban Katóék fogadtak. :D Hamar összefutottam sokmindenkivel, Szilvivel, Krisztivel, T.Krisztivel, Bettivel, Dudussal, Eszterrel, Ritával, Fruzsival... Még felsorolni is sok! :) Átvettem a tankönyveim, aztán felmentem a termünkbe. Fent Kriszti, Mariann és DérKata volt. Öröm volt újra látni őket. :)
Később Szabi és Buzz is csatlakozott, aztán Szabi, Betti és én bementünk a belvárosba. Szabi akart menni a papír-írószer boltba, és végülis mi is találtunk magunknak cuccokat (én tollat, és Dohányzó helyiség-matricát vettem). A Fő utcán találkoztunk GyőriZsuzsival és Domival. Hiába beszéltem meg, Adri nem volt a városban, így nem tudtam odaadni neki Bíbor CD-jét. Végülis, nem baj, jobban szeretném személyesen átadni.
Reggel újra szokott 6.40-es busz, de nem az, amelyik eddig volt, mert az ugyebár összetörött. :P Kellemes volt újra a megszokott időben a megszokott emberekkel buszozni (Martin, Somorai, Tündéék).
Mellesleg meglepően sokan voltak a buszon, már a második megálló után az ajtóig tömött volt a busz.
Az évnyitó olyan volt, mint minden évnyitó, giccses és hosszú, de beszélgetve elviseltük. Két csaj bukott hozzánk, Eszter és Angéla. Elkeseredettnek tűntek, ami érthető végülis.
Szabival végülis a legelső padba kerültünk, mert nem volt igazán máshol hely. Ezen sokáig bosszankodtam, de: jöttek az ex-12.-esek, és egyrészt ez örömteli találkozás volt, másrészt Jani megmutatta, hogy lehet elöl puskázni. Azóta páran irigyelnek is minket. :D
Az 5. és 6. óránkat már meg is tartotta Aranka... no comment.
Az új elsősök jófejnek tűnnek, bár az új srác tök passzív, és fura.
Suli után egy darabig Krisztivel mentem, megkerestük Fruzsit, aztán ők szoláriumba mentek (azaz Fruzsi rávette Krisztit, mindegy :) ), én pedig parkba.
Parkban először Csongorral találkoztam, beszéltem pár szót, majd mentem Adrihoz, Bíbor barátnőjéhez. Neki nincs semmi baja velem, teljesen barátságosan beszélgettünk egymással. Odaadtam neki a Kispál CD-t, ő visszaadta a csuklószorítom, amit Bíbornál hagytam. Fél 3 előtt elindultunk a Media Markt-hoz buszra szállni, de előtte elköszöntünk mindenkitől (ekkor észrevettem Ágit, Mariann barátnőjét, és beszéltünk pár szót), aztán a park szélén szembejött Janka lila hajjal. :) :D xDD Jól áll neki! Ekkor elköszöntem Adritól, mert Jankával és barátnőivel odamentünk Ágiékhoz. Itt beszélgettünk, majd a többség elment 3 után, és gyakorlatilag Jankával ketten maradtunk. Tovább beszélgettünk, egyszercsak Bíbort láttam jönni. Adott három puszit, majd sietett buszra. Olyan... semilyen volt. Nem tűnt sem haragosnak, sem... Semmilyennek.
Kriszti felhívott, hogy a parkban vagyok-e még. Mondtam, h igen és Janka is itt van, mondta, hogy jön. Jött. :) Janka negyed 5-kor ment, jött előtte kicsivel Viki (Tibi barátnője). Vele elmentünk a Vadászkürtbe, ahol kb. 2 percet töltöttünk, majd Krisztivel elmentünk haza. Azaz én ugye buszra. :)
Elvileg holnap mennem kell kisteszkóba dolgozni. Kedvem ugyan semennyi, ráadásul este kimegyünk Daveccel, Pityuval és Stefivel a faluba.
Bettiből meg ki tudtam szedni, h szerelmes belém. Hurrá.
De jó dolog picit ittasan írni blogot... :) Hátmég zenét hallgatni éjjel...
Tegnap (1-jén) fél 8-kor a parkban voltam. Davec volt akkor csak ott, elindultunk Pityuért és Stefiért. Találkozunk Tündével. Mindegy, Pityu t itt találtuk az úton. Mármint a pékségnél. (Vicces megtalálni a billentyűzeten a gombokat. :) ) A pizzéria után Stefit is megtaláltuk. Csocsóztunk kicsit, aztán 8 után elmentünk a vasúti kocsmába. (Hm, Quimbyt dobott ki a winamp :) ), ahol ittunk fejenként egy sört, és: Davec egy, Stefi és én 4 és fél sárgadinnye felest, Pityu semennyit. Narancssárga Pallmall is fogyatkozott, aztán Pityu berendezkedett egy üveg sárgadinnyére. 10 után Davec hazament, de a Vasút utcában Hekkel jött (mert Davec hívta). A buszmegállóban érdekes dolgokat csináltunk... :P :D Stefi mögött Pityu, Stefivel szemben én. Pityu behota a vodka lemaradást.
Ülep két dobozos Stefl-t ivott meg, míg mi egyet. Stefi később kicsit rosszul lett, addig mi beszélgettünk. Szépen telt az idő. Üleppel kötöttünk egy sörös fogadást, hogy melyikőnk iszik meg többet 16-án. A tét egy üveg Jéger. Ülep amúgy nagyon jó fej, laza gyerek. :)
1 után Stefit hazavittük, azaz a Tüzépig Pityu és én, onnantól Ülep kísérte. Hideg volt. Másra nem emlékszem. A fogyasztásom két sörből, és kb. 7 feles sárgadinnyéből állt. Jó este volt. Ha volt még vmi fontos, amit kihagytam, később pótlo.m
11 előtt kicsivel keltem fel. Ebből nem lett teszkó... Mindenesetre egész nap az istálló vasszerkezetét festettük, majd a nap végén össze is hegesztette Sándor. Szóval alakul.
Nemrég vettem észre a csúklószorítómon Bíbor parfümének illatát. Ezekszerint nem felejtette el az ígéretét, hogy befújja. Kellemes, és egyben kellemetlen. (Értsd: az illat jó, az emlék meg kesernyés.)
A 6.40 megint tele volt. Remélhetőleg rájönnek majd páran az újak közül, hogy ráérnek később menni. :)
A termünk irtózatosan büdös volt, mivel ki lett festve tegnap. Maradt sárga. A padokat és a szekrényt visszarendeztük, és kezdődött a törióra.
Igazán érdekes csak a biosz volt, mert ugye az új. Endre bá jófej. A fiúk kiváltságai:
- BL-meccsek után nem feleltet minket.
- Volán jégkorongmeccs után nem feleltet minket.
xDD Ezenkívül mindenkinek van félévente egy felelésmentes napja. Tehát ha óra elején kijelentem, hogy nem szeretnék felelni, indokolni sem kell - aznap békénhagy! :) Ha a születésnapunk a hétfői (egyébként egyetlen) bioszóra napjára esik, kihív feleltetni, és választhatunk, kell-e a jegy. Házassági évforduló esetén nem feleltet. xD
E: Mivel itt már nem kicsi lányok vannak, ha valamelyikőjük "csókolommal" köszön, megbeszélhetünk egy időpontot itt a parkban délután, munkaidőben nem lehet. xDD
Simon Ági már holnap akar feleltetni minket irohadalomból. Hopp.
A kórust egészen negyed 4-ig elhúzta Imre bá. És majdnem áttett tenorba! Mondom, hát az nem fog menni, magas lesz. És maradhattam bariton.
Suli után bebattyogtam parkba. Adri, Zsuzsi, Marci és Tibi volt az ismerősök közül. Adri mesélte, hogy Bíbor összejött Marcival pénteken kürtben. Hopp-hopp. Nem baj igazán, csak meglepődtem. Adott cigarettát, és jól elhülyéskedtünk. Kár, hogy van barátja. Kriszti is jött kicsit, parkba menet utolértem, Szilvivel sétált. Hamar ment, hiába mondtam, hogy maradjon. Klaudiával is találkoztam, aztán vele buszoztam haza a fél 6-ossal.
Adrit is felkértem a Nyuszistennő szerepére, és elgondolkozott. x) Persze csak viccelődtünk, de jópofa alkudozásba kezdtünk... ;)
"RÁNCTALAN KEDDRŐL ÁLMODIK A HÉTFŐ A SZERDA CSAK EGY SZERDA, A CSÜTÖRTÖK JELZŐT SE` KAP!" [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Ma is tele volt a 6.40. Remélem, jövő hétre normalizálódik a helyzet,
mert így tömegnyomor van. (Igaz, nekem mindig van ülőhelyem, úgyhogy
feleslegesen panaszkodom.)
Klaudia reggel észrevett a lámpánál, úgyhogy vele mentem a Jáky-ig. Pár
lépéssel arrébb TörökTomival találkoztam, ült a padon. "Sietsz?" Mondta,
hogy szívjunk el egy cigit. Biztos unatkozott egyedül. ;)
Irodalomból én feleltem. Lol... 3-ast kaptam. Még szerencse, hogy tegnap
figyeltem, hamár tanulni nem tanultam.
Gyűlésezett a gimnázium összes fiúja a tesióra időpontjának ügyében, és
végülis szerda/csütörtök nulladik órára esett a választás. Korrekt ez?
Mindegy, legalább nem délután húzzák el az időnk.
Matek óra előtt Kiffer megkérdezett, megyek-e FeZeN-re. :D Beszélgettünk
a fesztiválról, ő is ott lesz. :)
Mentem parkba-. Tibi, Viki, Zombi, Ruszki, Enikő és Zsuzsi volt csak
ismerős a társaságból, de ez cseppet sem zavart. Borit és Janka másik
barátnőit észrevettem, és odamentem köszönni hozzájuk, később Janka is
jött, és ezt megismételtem. (mármint a köszönést) Zsuzsi hozzámbújt,
azaz nekem dőlt, vagy ilyesmi. Nem tudtam mire vélni, de egye-fene.
Szimpatikus lány.
Gitároztam, gitároztak mások is az én gitáromon. :) Kiderült, hogy Panda
és Tura mégsem jön Fehérvárra. :/ Ezen sajnálkoztam, de aztán jött Adri
(tesóm-Adri, kivételesen) és Andi! :)
Viki nagyon rá akart venni, hogy menjek el vele valami boltba, mert
nincs, aki elkísérje. Végül nem mentem.
Már fél 5 után jött Klaudia, Kriszti, később Csongor, elmentem Zsuzsival
boltba (elráncigált :) ), és háromeld 6-kor elindultam Krisztivel haza.
Segítettem neki lerázni Dávidot, a teszkós srácot, aki nagyon nyomul rá.
Írtam a srácnak egy SMS-t, úgy, mintha Kriszti barátja lennék. Kriszti
örült, hogy megszabadult a sráctól, de amikor már egyedül vártam a
buszra, jött a válasz. Tömören: nem érdekli, h én vagyok a "barátja".
Höhö. xD Hát ez nem jött be! x)
Épp a sátorban ülök, már 8-a van, croissant-t eszek, és 13:16 van. (A croissant most fogy el. Kár.)
Tegnap (tehát 7-én) kb. fél 8-ra állítottuk fel a sátrat, ezután a lézengés, a rengeteg ismerős felkutatása, a cigi- és sörkeresés és a Junkies koncertről érdeklődés töltötte be az időnket 21h-ig, a Kispál Original kezdetéig.
Gyorsan "leltárba veszem", kikkel találkoztam (a teljesség igénye nélkül):
Ivett, Margó, Vadovics Máté, Pumi, Klaudia, Csongor, Feri, Adri, Tibi és Marci.
Kodályosok közül: Csuti, Tekla, Takács Dávid, Navy, Ádám, Nagy Eszti, Zsófi, Évi (az egyik új 9-es), Judit, Misi; és Anett, a tesóm osztálytársa.
Lovasi nagyon elemében volt. Mondta a hülyeségeit. :) Valamiért fáradékony voltam, pedig csak egy Kozelt ittam, tehát még a piára sem foghatom. Nagyon kevés lány volt sajnos, és azok is általában a faszijukkal álldogáltak. A népek egy Kispál koncerthez képest erősen pogóztak, gyakran mentem be közéjük. x) Egyébként a koncert elején Adrival és Ferivel voltam.
Koncert után Adrival, Ferivel és Tibivel voltunk. Tibi talált egy 500-ast. :) Adri (mármint nem a tesóm) két Xanax-ot vett be sörrel. Feritől kérte, aki amúgy 6 Xanax-ra tolt 2 sört, és még akart bevenni négyet, amire további alkoholt inna...
Megérkezett Milán. Mivel már majdnem biztos volt, hogy nem Junkies lesz fél 1-kor a Base-ben, így Milánnak camping-es karszalagot is akartunk. Akartunk. Csakhogy már semmilyen jegyet nem lehetett venni. Emiatt először elindultunk Tibiékkel Vadászkürtbe, majd úgy döntöttünk, elnézünk a Base-hez, hogy bebizonyosodjon, mi van ott. Persze Junkies közel-távol nem volt. A Halesszal szemben a Tini ABC-nél eldöntöttünk, hogy bevásárlunk a nagyteszkóban. :) Mindezt fél 1 után.
...ahova 7-kor értem be. (Ti. a suliba). Felmentem aludni az osztályba, de hamar jöttek az osztálytársak. A második, lyukas órában aludtam 10-15 percet, nyelvtan és olasz óráról is vannak fekete foltok, amikor nyílván aludtam, mert másra nem emlékszem.
A Bregyóba érve bevágódtam a sátrunkba, ettem, leírtam a tegnap egy részét, és aludtam. Kriszti keltett mobilon, mert jött, és én kimentem elé. Ittunk egy Kozelt, körbenéztünk, majd megálltunk Zorall-on. Az énekes mondott valamit (már nem emlékszem, mit), ami után olyan megjegyzést tettem, ami idegesítette Krisztit. (Hm, ez így bonyolult.) Megtapasztalhattam, milyen erőset üt. :P
Zorall utána Fehérvár Rádió sátrában találkoztunk Andival és Takács Nórival (9.-esek), és mentünk a Fender sátorba, ahol az órára néztünk, és... és siettük Depresszióra. :) Az első szám alatt sikerült elesnünk, engem hamar felrántottak, de Krisztit pl. nem is láttam, hol van. Itt találkoztunk Hadnagy Nórival és Dér Katával (oszt.társak), meg Kata pasijával, Lacival. Rendes srác. Én a pogó mögött voltam közvetlenül, és toltam bele az embereket. Egy csaj ezt észrevette, megelégelte, és mögém lopakodva belökött a pogó közepébe. xDD
Depiék amúgy sok új számot játszottak, de a koncertjük maximum 12-13 dalból állhatott, az egyetlen ráadásszámmal együtt. Hogy miért csak ennyi időt kaptak...?!
Katáékkal elmentünk Gerendásba, ahol ittunk egy-egy sört, kivéve Adrit, aki vadászt, és Katát, aki feles vodkát hörpintett. x) 9 körül visszamentünk, és megtaláltuk Szilvit és a barátját, akik rendelkeztek ingyenpiára feljogosító szalaggal! :) Ettől függetlenül nem használtuk ki őket. 10 körül mentünk Fürgerókára Kriszti, Adri és én. A sátor előtt találkoztunk Nórival és a barátjával, Krisztit pedig lassacskán fejbecsapta a pia. x)
Fürgerókáék nagyot alkottak. Nórival táncoltam párszor, Kriszti közben összejött Pumival. Találkoztam még egy Ivettel, Adri nővérével, akivel a teszkóban dolgoztam.
Némi kavarodás után megtalált Kriszti a főbejáratnál háromnegyed 12 körül, és odaadtam neki a szimattatyóját. Összefutottunk Anettékkel, akikkel felszálltunk az ingyenbuszra. Junkies koncert elején még az első sorokban voltam, de a közepe-vége felé már hátrébb soróltam.
Pumival és egy másik Kriszta nevű csajjal mentünk a Bregyóig. Fél 4-kor értünk vissza, addig gyakorlatilag Pumi rasszista elméleteit és Krisztával vívott elvi vitáját halgattuk.
A 12:25-ös dunaival hazamentünk zuhanyozni, meg ilyenek. A Media-nál Turával és Pandával találkoztunk. :) Micsoda meglepetés.
A negyed 7-essel mentem vissza, Adri egy órával később. Krisztivel gyalogoltam a Bregyóhoz, Pumi már várt rá. Én elmentem megkeresni Szilviéket, a Káosz sátorban rá is találtam, de DérKatával is összefutottam, és vele mentem sört inni és Cadaverest nézni. Barátjával, Lacival is találkoztam, utána elváltak útjaink, mivel mentem Adrit keresni. Adri meglett, Gusztival is találkoztam, majd Szilviékkel beszéltem pár szót.
Adrival végigjártuk a sátrakat, de semmi érdekes nem volt. Viszont megtaláltuk jópár osztálytársát. Anett, Szilvi, Vanda, Anna és egy Orsi nevű, ismeretlen csaj ültek egy padnál. Szegény Szilvi kész lett... Egy srác odajött hozzám, hogy zenélnék-e a zenekarukban. Telefonszámot cseréltünk, és majd megbeszéljük. Megkerestem Krisztit és Pumit, toltunk egy jäger felest, majd Petivel (Anett öccse) zúztunk Csapdára. Ruszki (aki részeg volt) és Pumi Echo-ra mentek.
Tankon jobb elől álltunk, hárman egymásba kapaszkodva headbang-eltünk, aztán később Peti előretört, én meg "vigyáztam" Krisztire, már amennyire kellett.
Csapda után már nem volt különösebb program, csak aludtunk.
ÖSSZEFOGLALÁS: YES... MEGÉRTE. Csak azt sajnálom, hogy vége van.
Irodalom órán felelés volt... Igen, megint én feleltem, az eddigi
két feleléskor mindkétszer én, de most volt egy második felelő is, Kató.
Mindenesetre ez teralol.
Fél 3 előtt hívott Panda, hogy nem találkozunk-e beszélgetni. Hát,
találkoztunk, bár azt hittem, otthon fényképezőgép vár. A parkban előtte
találkoztam Ágival, Ferivel, Tibivel, Ruszkival, Adrival és Zsuzsival.
Amúgy Zsuzsi elkísért megkeresni Pandát, aki szegény pont annál a
bejáratnál állt a plázánál, amelyiket utoljára néztünk meg. x) Pandával
aztán hűsöltünk egyet a parkban, majd mentem haza.
A digifényképező még nem volt otthon. Már éppen neten voltam, megnézni a
futárszolgálat telefonszámát, hogy érdeklődjek, mikor hívott a fószer,
hogy 10 perc múlva megjön. Így lett. :) A digifotómasina nagyon faszás,
eddig semmi panaszom nincs rá. :) Martinnal már alkottunk is egy kicsit,
majd ha megtanultam feltölteni a gépre, akkor felteszek ide képeket.
Amúgy Krisztivel ma rengeteget beszéltem telefonon, mondott ismét
olyanokat, amik jól estek, hogy úgy gondolja. Bírom, na. :)
Kikaptuk a történelem dolgozatokat. Nekem 3-as lett, pedig nem tanultam rá semmit. Aranka nagyon durván és könyörtelenül osztályzott. Sokan rengeteg időt szántak rá, és mégis csak kettessel, vagy egyessel kellett beérniük. Ez kérem igazságtalan! Volt, akinek egy igekötőn múlott...
Fél 8-ra kimentem Daveccel és Hekkellel pizzériába. Elindultunk kútra, aztán vasútiba, de rossz kedvem volt, és megfordultam. Nem vettek észre (biciklivel voltunk). xDD
Mindössze 4 óránk volt ma, a lyukasat befoltozták. Suli után elmentem a
MediaMarkt-ba, de nem vittem magammal elég pénzt az elemtöltőre.
Visszagyalogoltam a suliba, majd Ritával, Vikivel és Dudussal mentem egy
darabig. A Haleszban találkoztunk Krisztivel, aztán - miután megetette a
nyulait otthon - a parkba caplattunk. Ott volt Pumi, elmentek beszélni.
Jelen volt Vírus is, érdekes ember. Tényleg, nem rossz
értelemben, hanem elgondolkoztató figura. Sajátos életművész.
4 körül elindultunk haza. A Romkertnél találkoztunk Mariannal, Seat-os
papírokat osztogatott. Átvettünk tőle párat, majd útközben osztogattuk
és kocsik szélvédőire pakoltuk. :)
A Haleszban a füvesszínpadon elfeküdtünk a fűben, és fárasztottuk
egymást. xD Olyanokat nevettünk, hogy ihaj...
Én: Tök jó!
K: Mivan, beszélni sem tudsz? Tok jó...
Én: Tök jó-t mondtam. Nem hallod a pontokat?
xDD Na, ezen kifeküdtünk teljesen...
Itthon Tünde szerzett nekem kölcsönbe elemtöltőt, úgyhogy holnap, az
első No Smoking Club próbára elvileg viszem a fényképezőt is.
:)
Ezenkívül bicikliztünk egyet Martinnal.
Más. Van most egy kisebb ügy, Betti és Dudus főszereplésével. A lényeg,
hogy elkezdtek arról beszélni, hogy én mennyit vagyok Krisztivel, és ez
odáig fajult, hogy egyik nap Hadnagy Nóri megkérdezte, hogy tényleg
járunk-e. Beszéltem Bettivel is, Dudussal is, és számomra egyértelművé
vált, hogy Bettitől ered a pletyka - amit végülis nem vesz komolyan
igazán senki. Betti persze váltig tagad.
Pedig Betti szájából hangzottak el azon állítások, miszerint ő ismer
engem a legjobban, és én még mindig érzek iránta valamit. (ez azért is
érdekes, mert tdkp soha sem éreztem semmit...) Hát, kérem, ez szánalmas.
Még valami. Buzz említette, hogy nem olyan rég rátalált a naplómra. Nos,
ha ezt olvassa, akkor: Üdvölöm, Buzz uram! :)
Utánanéztem a Pall Mall-es dobozokon olvastható apró feliratoknak: Per aspera ad astra - A csillagokig göröngyös út vezet In hoc signo vinces - Ezzel a jellel győzni fogsz
(Szabad fordításban)
Lezajlott az első No Smoking Club próba. 11-kor álltunk neki Csutiék garázsában. A mikrofonállvány egy partvis volt... xD Egész jól mentek a számok elsőre. Közönségünk is volt (Andi, és Nóri a 9.-ből). A legjobb a Territorial Pissing...
Itthon rájöttem, hogyan tudom feltölteni a gépre a képeket, és bár használható elem hiányában a próbán nem fotóztam, az eddigieket rápakoltam a számító-masinára. Íme pár szemelvény:
A napi történések "elhanyagolhatóak", most inkább csak arról írok egy sort, hogy sikerült negyed 10-től mostanáig a nullára levinni a kedvem. Fáradtságból indult, és nekiálltam hallgatni olyanokat, mint Autó egy szerpentinen, Apa övének a csatja, Csend meg a zaj, Mire megtanultam...
Milyen dolog már, hogy valaki csak úgy kijelenti, hogy forradalom van?
Eszméletlen, hogy ha okot (vagy ürügyet) talál rá az ember, hogy kimutatja a foga fehérjét, és tör, zúz, rombol, pusztít, gyújtogat.
16h után indult a buszunk Tatabányára. Az új vegyeskar utazott, hogy a tatabányai Árpád Gimnázium születésének 60. évfordulóján énekeljen. Megtörtént.
Este a 9-es buszt pont lekéstem, így egy Kitti nevű 9.-essel vártam a fél 11-esre. Rájöttünk, hogy ismerjük már egymást még nagyon régről, sakkversenyekről.
Végülis már reggel éreztem, hogy begyulladt a torkom, de nem akartam hiányozni a suliból - márcsak a fizika témazáró miatt is. Föcin önként feleltem, 4/5-öd kaptam. :)
Talán fizikán voltam pont a legszarabbul, de szerintem egész jó lett a doga.
Másik álmomban egy vonatot vezettem Buzz-zal. Egy hatalmas monstrum volt, féltem, hogy kiesek a fülkéből. Mellettünk sűrűn zúgtak el a mentők és rendőrök, többször szembejött velünk egy-egy vonat, amivel majdnem összeütköztünk, és egyszer egy terepjáró is alig tért ki előlünk.
Fél 3-kor szálltam le a kórháznál, majd megkerestem Krisztit (a
füvesszínpadon volt), és mentünk No Smoking Club próbára.
(Kriszti látogatóba jött.) Odafele is szembesültünk a ténnyel, hogy
valamilyen vigadalom van a belvárosban, mert árusok portékáiban
gyönyörködő, kígyózó sorokban gyülekező tömeggel találtunk szembe
magunkat, ami mindkettőnkből kiváltotta a mindjárt idegbeteggé
válok-féle érzést... Megdöbbentett a tény, hogy még a Tóparti
gimnáziumnál is voltak rendezvények...
Maga a próba
nem volt valami hosszú, mert fél 4-re értem oda, és Máténak fél 5-kor
mennie kellett. Két új számot vettünk be a repertoárba, a Mr.
Moustache-t és a Breed-et - amit én "énekeltem", a rekedt
hangommal. A 9.-es Eszti, és egy már-nem-kodályos csaj (talán Klára?) is
jelen volt.
Krisztivel még kifeküdtünk 10 percre a Haleszban a füvesszínpadra,
szinte végig nevettettem. xD És néha ő is némán nevet, mint a
tesóm! :D
A buszon hazafele egy nőnek segítettem a fehérvári helyijáratos buszok
menetrendjén kiigazodni. Nem egyszerű feladat.
Martintól
kölcsönkaptam a Darwin-díjasok történeteit tartalmazó
könyvsorozat második kötetét. Esküszöm, az emberi hülyeség fokozható...
xD Buszon hazafelé is azt olvastam, mert ez eszméletlen...
A suliban fotózgattunk, például Bujpálról is készült két kép sunyiban...
:) Ezenkívül nekiláttunk Szabival és Imikével a SOAD Bounce-hoz
tervezett klip kivitelezéséhez.
Parkban leült hozzánk Betti is, mert arrajárt, és kicsúszott a számon, a
"nemültök le?" kifejezés... Végülis nem zavart, de továbbra is érezhető
a múltkori pletykás dolog. Megfőzte, egye is meg.
Pumi basszusgitárján lógtunk. Most nagyon jó volt a társaság, Csongor,
Klaudia, Erik, Pumi - csupa humoros ember.
Adri és az én
gitárórám pedig jövőhéttől háromnegyed 6-kor lesz.
Délután voltam a parkban. 25 Ft-tal adós maradtam Marximban... :P A faszért emeltek árakat...
Ez nem szegte kedvemet; rengetegen voltunk, nagyon sok jófej ember, akit régen láttam. Marci, Adri, Isti (Drugs are not child`s play-pólós), Klaudia, Réka (akié a fekete gitár), Csongor, Viktor, Erik, és még pár ismeretlen. (jött a tesóm is 4 előtt pár percre, meg Tibi és Viki is, de mentek is) Amikor már kicsit megritkultunk (igaz, Betti ekkor jöt... :/ ), Csongorral nekiálltunk hülyéskedni a Jó a világ végéig c. Kispál dallal. Paraszt verzsönben adtuk elő. xD Addig hülyültünk, míg végül elszakadt Réka gitárjának G-húrja. A köpésnyire lévő Allegro-ban Csongor vett egy G-húrt, és ki is cserélte, ám hangoláskor az új húr is elszakadt (mert az Allegro-s ürge is hibázott a húrlábra felfűzéskor.) Ennek ellenére én ontottam a vicces hozzáfűzéseket, amin tényleg jókat nevettek az emberek, és én is elememben éreztem magam.
A 6-os sárosdival jutottam haza, és találkoztam Tündével, akit ma húztak meg a forgalombeli vizsgáján. Egy apróságon bukott meg, szerintem ez nem fair. :/
Röviden: matektézé elmaradt, angolon kiküldött Timi tnő mert visszaszóltam, beszélgettem, stb. (kikaptuk a dogákat, hármas lett, nem örültem). Voltam parkban, és 5 után focizni is. Pénteken Csá, Misi! koncert Base-ben, október 7-én Alvin szab.műv.házban, október 14-én fellépünk Móron, ezt Hadnagy Nóri szervezte meg.
Megírtuk a matek tézét. Hát...
Simon Ági kiosztotta (az észt) a fogalmazásokat. Persze elmondta azt is, hogy síkhülyék vagyunk, ezt vegyük tudomásul... xD lol...
Az egyik fogalmazásban szerepelt ez a gyöngyszem:
"HIRTELEN GONDOLKODÁS NÉLKÜL BELEFULLADT A FOLYÓBA..."
Parkban jól elvoltunk, mint azt az alábbi képen látni lehet:
Adrival elmentünk Csá, Misi! koncertre. A Base... hát, finoman szólva üres volt. Fellépett még a Szóda is, de Adrin és rajtam kívül két csaj volt jelen, plusz a zenekarok road-jai (akik többen voltak, mint maga a közönség). Ittam két Ászokot, beszélgettünk az énekesekkel, majd a fél 11-essel hazajöttünk. Viszon egész jól éreztük magunkat, sőt, még Szóda CD-t is kaptunk. :)
Reggel 9-től este 9-ig segítettünk Martinnal Sándornak az istálló
építésében. Ez nem folyamatos munkát jelent, de folyamatos
"készenlétet". Nem csoda tehát, hogy
1.) nap végére a tökünk kivolt
2.) semmi különös nem történt velem ma
Délután, azaz estefelé, háromeld 6-kor gyülekezett a vegyeskar, az Alba Régia Kórus, meg még sok-sok ember az ARÉV-sportcsarnoknál, és megejtettük a zene világnapjára rendezett ünnepséget. Jó volt, szép volt, szerintem tisztán is énekeltem/-tünk Szabival, tehát büszke is vagyok. :)
Azt viszont bánom, hogy a férfikari fotózás miatt lemaradtam a tömegtől, és nem tudtam senkihez, semilyen társasághoz becsatlakozni. :/ Hát hazajöttem Somoraival és Győri Zsuzsival a 9-es sárosdival.
Hajtogattam a kukák mögött egy álmot
egy kerthelyiség félreeső részén
Eldugult piszoárban vitorlázok
Sapkám a hold, fésűm a szél.
Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok
fojtogató bűntudat emészt
A szívek szemétdombján kapirgálok
Szeretni, Istenem, milyen nehéz!
Annyi minden bajjal kell még megküzdenem
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem
Tükröm, tükröm,tükröm, mondd meg nékem:
Jól áll-e ez nekem?
Sorra tűnnek el mellőlem a srácok
mindegyiknek jobb dolga akadt
Zajos magányban foszforeszkálok
a sápadt fényű telihold alatt.
Annyi minden szarral kell még megküzdenem
ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem
Nincsen veszély, mondják, csak képzelem.
Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver
és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol:
a lakatlan sziget lakó lelke tenger lesz
a szíve lepényhal. Itt úszkál valahol.
Annyi minden szarral kell még megküzdenem
egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem
Választok egyet. Melyik tetsszen?
Melyik legyen a partnerem? -Quimby-
Reggel, negyed 7 előtt (mielőtt jött a busz) egy fiatal férfi stoppolt az út túloldalán. Egy teherautó megállt neki-. Érdekes, talán az emberek elidegenednek egymástól, de van még olyan réteg, amely összetart és önzetlenül segít. Igen, a teherfuvarozókra gondolok.
Mindegy.
Nulladik tesi: 2000 méteres futás felmérése. Rontottam ebben is a tavalyihoz képest, akkor (ha nem tévedek) 8 perc 39 mp körül futottam, most 9 perc 9 mp alatt.
Énekórán nekem (is) kellett lapról olvasnom (ti. kottát), és szerintem tisztán énekeltem. I was proud.
Matek tézé 2-es lett. Hát... Sejtettem. :) :/
És... Két lyukas óránk is volt! Azaz egészen pontosan így nézett ki a nap: 0., 1., 2., 3., óra megtartva, 4., 5., amelyek angolórák lettek volna (tanárnő hiányában) lyukasak voltak, 6. - rajz, és utána meg a szokásos két lyukas, majd kórus.
A 4.-5. órában Krisztivel kimentünk parkba, bár rossz idő volt, az eső is csepegett, ráadásul senki sem volt parkban. Szabi telefonált Krisztinek, hogy ők (Dudus, Betti és Szabi) is jönnek. 12h-kor indultunk vissza, addigra Feri és Csongor is jött parkba. x)
A másik két órában Buzz-zal és Szilveszterrel mentünk hozzájuk (mármint Szlájékhoz) "motorozni", persze nem működött az ezeréves MZ. xD De legalább hülyének néztek minket, már megérte... :P
Kórus fasza volt, jól ment a Mozart-féle O salutaris... c. darab. Utána Szabival még mentünk parkba kb. 20 percre, majd busz és go home.
Egy csokor idézet:
"ANYÁD, MEKKORA HECCSÁT!" [KEPSZLOKK IMIKE, AMIKOR BESZÉD KÖZBEN VÉLETLEN FEJBEKÖPTE SZILVESZTERT]
"AKI NEM, AZ BE!" [KEPSZLOKK SOMORAI EGYIK TANÁRJA]
(Ennek előzménye, hogy megkérte diákjait, akinek nincs semmi fontos a táskájában, az ne vigye be a szállásra, akinek viszont van, az vigye be. Így sikertül kifejeznie magát... x) )
"AKI AHOL VAN, ANNYI AZ IDŐ..." [KEPSZLOKK KRENCZNÉ]
Délután parkban jó volt a hangulat.
Egyszer nekiálltunk Adrival birkózni. Egészen pontosan a pengetőmre
pályázott, és megkaparintotta; markába szorította, majd én igyekeztem
kiszedni onnan, eldőltünk, ő megpróbált csikizni, majd megpróbált
harapdálni, mindezt azért, hogy elengedjem a kezét, de felülkerekedtem,
leszorítottam, azonban ő kiszabadult, és át tudta tenni egyik kezéből a
másikba, majd végül Feri felvette a földre ejtett pengetőt... xD
Ez igazán azért érdekes, mert közel voltunk egymáshoz, éreztem a
szuszogását, kellemes volt, ahogy harapott, nevetett, stb. Nem mintha
nagy jelentősége lenne ennek, amúgy is van barátja, akit ráadásul
ismerek és kedvelek (Ármin), ez mindössze egy jópofa birkózás volt - ami
nekem, szeretetéhességem miatt jól esett. :)
Most nemrég pedig elkapott egy jókora röhögőgörcs, szinte a semmin
nevettem könnyesre magam. xD
Ez egy ilyen nap, na.
"ÚGY NÉZ KI, NEM ÉN VAGYOK AZ AKIVEL BIRKÓZNI
KELL..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A
BORZ]
A 6.40-es kb. 4 percet késett. 7.05-kor már általában a Budain szoktunk lenni, de most még a körfogró előtt tobzódtunk. Ez csak azért volt gáz, mert Kriszta elvileg 7-től várt rám a Haleszban a füvesszínpadon, gyakorlatilag amikor 7.11 felé leszálltam a kórháznál, még nem volt ott. Gondoltam, nem várt meg, hát felhívtam - végül jött, és mentünk suliba jól. Majdnem el is késtünk...
Törin csodával határos módon megúsztam a felelést. x)
Aztán olaszon már éreztem, hogy megint begyulladhatott a torkom, és a lázam is felmehetett. Nyelvtanon alig írtam le valamicskét, végig az asztalra rogyva relaxáltam.
A negyed egyessel jöttem haza, és 1-től fél 4-ig aludtam is. Utána fél 7-ig Martinnál voltam, Fifa 07-eztünk. x) Lol. A magyar válogatottal 2:0-ra legyőztem a brazilokat. xD
(Délután 2-től 5-ig próbáltunk, az eddigi legösszeszedettebb munkatervet dolgzotuk ki, jó volt.)
Este a fél 9-es szegedivel utaztunk be Fehérvárra. Érdekesség, hogy ezen a buszon utazott Betti is. Igen, Betti. És odajött hozzánk.
Negyed 10 felé érhettünk oda a Szabad Műv. Házhoz, kint szép számmal fetrengtek a már részeg punkok. Villámgyorsan találtam ismerősöket: Évit, aki kodályos 9.-es, és egy barátnőjét (Bianka), akikkel pl. FeZeN-en is találkoztunk. Vadovics is ott volt, be volt baszva. x) Mondta, hogy csak akkor megy be Alvinra, ami szerinte szar zene, ha befizetjük. xD Ferivel (továbbiakban Matafán) is találkoztam, plusz pár parkos arccal.
Bementünk így négyen (Adri, mármint tesóm; Bianka, Évi és én), vettem egy Heinekent, mire az elfogyott, már kezdődött is Alvin.
A második, de főként a gyors-egymásután ivott harmadik sör után igazán ellazultam. Matafán párszor belökött pogózni, de ez a punk-pogó nekem túl vad, így 4-5 percnél többet nem töltöttem egy huzamban bent.
A koncert vége felé (kicsit ittasan) összeakadtam a nagyott ittas Zsófival (tavalyi kodályos), és ölelkeztünk nagyokat. Utána pedig a szájára tett ujjával mutatta, hogy erről egy szót se. x)
A koncert végén Adrival is találkoztam, majd kint lazítottunk Biankával és Évivel éjfélig. Ekkor felébresztettem Krisztit, majd mentünk Zsófi nénihez (rokon) aludni.
Röviden, szavakban: Reggel megint Krisztivel mentem suliba, de
most elugrottunk Szilviért is-. Olaszból kaptam egy szolid egyest (3.
kép), meg egy visszafogott hármast. Haladunk a korral.
Délután Szabival elugrottunk parkba, ahol például zsíroztam Danival és
egy idegen sráccal meg egy csajjal. Párban játszottunk, én a csajjal
voltam, és ügyesek voltunk; két körből kettőt megnyertünk. :) Szabi
ment, de jött Buzz! x)
Visszamentem a sulihoz, mert odaadtam Nórinak valamit, amit kért,
aztán Krisztivel és Fruzsival elindultam haza. Krisztivel a Halesz
parkig mentem. Este dolgoztunk az istállón.
Belépek este MSN-re, hát mi volt a megjelenítendő nevem? "Pimas aki szereti Julit (L)". Egy kedves ismerősöm (Roland) már jelezte, hogy feltehetőleg a suli számtech terméből valaki be tud jelentkezni az én címemmel, mert nyílván el lett mentve a jelszó. Azt gondoltam, az véletlen, mindenki van olyan rendes, hogy ezt észlelve vagy bejelentkezik saját címén, vagy kijelentkezik.
Juli amúgy egy 8.-as lány, akivel szoktam MSN-ezni, viszont ér(t)etlen osztálytársai... értetlenek. :) Tehát nyílván vicces nekik, hogy ilyen baromságokat állítanak a nevemben, de most megszívták, mert megváltoztattam a jelszavam. Ez nem kis munka volt, mert ugyebár az MSN-oldalon sehol sem volt erre lehetőség, de a google okos találatott dobott ki a "change password MSN" keresési feltételre.
"MERT HA NEM ÉRZEL SEMMI ROSSZAT A BARÁTNŐD FINTORÁBAN ÉS HA KIZÁRÓLAG NEM CSAK A VÉGET LÁTOD A HALÁLBAN HOGY OPTIMISTA FELFOGÁSSAL BÁRMIT ELÉRHETSZ SAJNOS AZT KELL MONDANOM, HOGY TÉVEDSZ, TÉVEDSZ!" [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
Kicsit elkeseredett és elégedetlen vagyok ma, és talán kicsit mostanában
általánosan is.
Előszöris napok óta húzódik a bakancsom ügye. Már meg kéne venni, de a
pénz az csak részben-egészben van meg, tehát meg van, de szűkös a keret.
Egy Ciánkáli bakancs 20 ezer forint, de állítólag nem jó minőség, és nem
is igazán tetszik. A HD vagy Sellys bakancsok viszont 25 felett vannak,
nekem meg pont 25 a jól megszabott keretem. Holnap reggel suli előtt
megnézem a pontos árakat, és majd lesz valahogy.
Kémián ma én feleltem, mert 12.-e van, és azt hittem, én vagyok a 12. a
névsorban. Nem igazán baj, mert így legalább megmentettem Angélát (az
"új" csajt) a feleléstől, és kaptam egy egész jó jegyet. Namost, még nem
tudom, hogy hányas is az pontosan, mert Bujpál hétfőig gondolkodik, hogy
négyest, vagy 5-öst adjon.
A legfőbb problémám pedig a "magány". Idézőjelesen, mert nem vagyok
társaságon kívüli, de szeretnék újra kapcsolatba keveredni valakivel,
ami lehetőleg az eddigieknél tovább tartson, és... És nincs más
kritérium. Pezsdüljön már meg kicsit az élet!
Délután parkban Szilveszter odaadta az effektpedálját, így lesz fasza
cuccos szombaton, a koncerten. Sokan mondták (a megkérdezettek közül),
hogy jönnek, szinte 100% biztosan, remélem, tényleg sokan lesznek.
Adrinak (nem tesóm) ma elég rossz kedve volt, ami ragadt rám is.
A parkban beszéltem Pandával, majd éppen hogy, de elértem a fél
5-ös sárosdit.
Lyukas órában kigyalogoltam anyám munkahelyére zséért, majd suli után Krisztivel mentünk, és bevásároltam a 44-es, 14 soros fekete HD bakancsot. :) Kurvajó! Fókazsírt is vettem hozzá, és kaptam egy ajándék csuklószorítót.
Amúgy akciósak most a bakancsok, így 22 000 Ft-ba került.
Este elmentem Pityuhoz a közelgő szülinapját és a péntek 13-at megünnepelni. Nem szórakoztunk sokáig, Béla bá szilvapálinkájából kapásból két felest húztam, majd 22h után megjöttek nagyjából a népek: Szigeti, Paksi, Győri Csabi, Toti, és Geszti Szandi (Pityu nője). Volt egy üveg whiskey, két pezsgő, és 24 db teszkós energiaital. xD Elmagyaráztam nekik az őz szabályait, és Szigetinek annyira bejött, hogy innentől megállás nélkül játszani akart valakivel, akár csak ketten, vagy hárman-négyen is.
Amikor az ital már fogyatkozott, kiruccantunk a Gróf temetőben - két baltával. A hangulat tetőfokon volt. Csabival felmásztunk a keresztre, de hogy hogyan nem estünk le, azt nem tudom... Szigeti, Paksi és Csabi ki akart ásni egy sírfedelet, de nem jutottak messze.
Végül 1 óra után kicsivel otthon voltam.
E bejegyzést már 15-én írom, de még tegnap, tehát 14-én este 8-kor Pető Tibi, Davec, Hekkel, Ornódi, Csikós, Paudits Isti és én lementünk a Sereg-házba CoD-ozni. A termet 8 órára béreltük ki, Tomi mellett Csabi is jelen volt (ti. ők vezetik a boltot). Éjfélkor Davec és Paudits hazamentek, de mi folytattuk. Nagyon belelendültem. ;)
Csikós kedvéért F1 2004-gyel is játszottunk, mindkét versenyben 3. lettem. Nem is rossz. :)
Egy kávéval kibírtam a nyolcórás maratont.
Nem emlékszem, írtam-e, hogy miért maradt el a móri koncertünk. Mindenesetre a lényeg, hogy az adott kocsmának már sajnos arra sincs pénze, hogy kinyisson... A múlt héten lezajlott bornapokból próbálnak pénzt szerezni, hogy jövő hét szombaton felléphessünk. Ez azonban pont egybe esne a Káosz Fesztivállal, amelyen pl. a Prosectura lesz az egyik főszereplő, így nem hiszem, hogy nagy közönségünk lenne. :) :/
Tegnap Sándor és Martin elhozták a lovat (Alízt)
Csodaországból Sárosdról, és innentől nálnunk lakik hátul, az
istállóban. Most persze mindenki jön át kíváncsiskodni - ezzel az
őrületbe kergetve Sándort, és kicsit engem is.
Ezen kívül tegnap este megint nyirbáltam picit a hajamból, hogy ne
göndörödjön/hullámosodjon folyton, de nem tetszik, béna lett. Többet
ilyet tényleg nem csinálok.
Mindenesetre reményeim szerint egy hónap múlva újra a régi lesz.
Ma kémiatézé szopatós volt, mert Bujpál olyan feladatot adott, amit
abban a formájában nem csináltunk előtte soha. Ez a legnagyobb létező
szívás, mert igazából mondhatja azt, hogy az elméleti anyag ismeretében
megoldható a feladat, csak egyedül Imike csinálta jól. Remélem minél
hamarabb kijavítja, és utána - ha rossz lesz - szolidan reklamálok majd.
Adri mesélte, hogy Bíbor és Marci szakítani fognak, mert Marci nehezen
viseli, hogy a hatalmas távolság miatt csak egy- vagy kéthetente
találkoznak. Fura, ám érthető.
ÉS! Ma volt gitáróránk, végre. Csaba bá jófej, legalább annyira, mint
tavaly volt Dávid.
"I`M A NEGATIVE CREEP, I`M A NEGATIVE CREEP AND (AWWWWWWW) DADDY`S LITTLE GIRL AIN`T A GIRL NO MORE!" [KEPSZLOKK NIRVANA]
Tegnap nekiláttam Az ifjú Werther szenvedései c. könyvnek, este alig tudtam letenni.
Ma reggel a lókival mentem, és állnom kellett. Félámomban észrevettem, hogy Jánosmajornál az a lány száll fel, akivel tegnap találkoztam a parkban. Rámmosolygott, én vissza, és köszöntünk. Amikor Fehérváron ülőhelyhez jutottam, odajött mellém, majd nem szálltam le a könyvtárnál, hanem vele szálltam le a zideiglenes megállónál. Egy darabig elkísért, mert neki több ideje volt, és amúgy is miatta szálltam le később (és késtem el így pár perccel óráról). Szóba került, hogy talán megvár hazafelé a parkban, és megyünk egy busszal.
Suliban ma ünnepeltük 23-át, és fél 1-től 2-ig a tornateremben kellett lennünk. A mi műsorunk jó volt, de az a fószer, akit elhívtak, hogy előadást tartson `56-ról, hát az katasztrófa volt. Alig lehetett érteni, és monoton módon beszélt. Kicsit el is aludtam a fal mellett ülve.
Kórusról eleve később engedett ki minket Imre bá (4:05-kor), és ráadásul a sulitól kb. százméterre eszembejutott a kabátom... Rohantam vissza, majd irány park. Volt egy megérzésem, hogy Laura már nem lesz ott, de meglepetésemre mégis a helyszínen találtam. Megmasszíroztattam magam vele, de Erik elkezdte csikizni (nem az az Erik, aki Klaudia barátja, hanem a dobos). Először azt hittem, járnak, de nem.
Annával (aki egy rokker kislány) és Laurával mentem a buszmegállóhoz. Laura néhány megszólalásom után furán nézett, és a buszon sokáig csendben voltunk, de aztán mindkettőnknek megeredt a nyelve (na, nem úgy x) ). Sokan voltak az 5-ös sárosdin, mi pedig hátul ültünk, így azzal vicceltem, hogy ha nem jut el az ajtóig, akkor segítek neki az ablakon leszállni. Amikor végül már az ajtóban állt, még sokszro visszanéztünk egymásra, és rámutattam az ablakra, amitől nevetni kezdett. :)
Éjjel amúgy azt álmodtam, hogy Bíbor és én megint összejöttünk. Nem
emlékszem, írtam-e, de már korábban is álmodtam hasonlót, csak más
helyszínen.
Fura. Ez egy jel lenne? Nem hiszem...
Suli után elkísértem Krisztit a Halesz parkig, cserébe kaptam egy túrórudit. Meg lettem vesztegetve. :)
A füvesszínpadon ülve beszélgettünk. Előkerültek komoly dolgok is. Emellett többször előfordult, hogy percekig szakadtunk a nevetéstől. x)
Mikor hazaértem, Martin épp lovagolt a kertek alatt. Gondoltam, kimegyek a kertbe, és megvárom, míg hazaér, addig fényképeztem az őszt.
Egészen más volt a kertben a földön állni, hallani a szél susogását, csiripelő madarakat, a csípős hideget érezni a kézfejemen.
"KÓCOS KIS ROMANTIKA TEJFOGÁVAL A SZÍVEMBE MART..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
(Igaz, hogy tegnap volt a koncert, de számomra ez egy közel 24 órás szakasz, aminek most lett vége)
Tehát tegnap Tomival és Zsófi nénivel utaztam be a kórházig, aztán hamarosan jött Kriszti. Anyuja munkahelyére gyalogoltunk a Gáz utcába, mert Kriszti diákigazolványa ott volt. Odafele - nem tudom, min - kegyetlenül elkezdtünk szakadni a nevetéstől. Néztek is az emberek, hogy mi van... :)
Anyuja végül kivitt minket a zideiglenes buszpályaudvarra, majd vártunk a buszra, közben találkoztunk Hekkellel és később Nórival (a parkból).
Felszálltunk a 9-es állomásról induló kecskemétire. (Kriszti tényleg nem gyakran buszozik, fel akart szállni a 4-es sárosdira... xD ) Álltunk egy darabig, majd észrevettük, hogy egy srác egyedül tesped hátul, és leültünk mellé, Kriszti az ablakhoz, én meg a srác és kriszti közé. Nem volt hely a lábunknak, így mondtam ilyeneket, hogy adózzunk egy perc néma csenddel a térdem emlékének. És ezután megint sokáig röhögtünk... x)
A meglepetés nem maradt el: Adri nem arra a buszra szállt, amelyikre mi. xD Végülis így sem volt semmi probléma, csak egy kicsit előbb ért oda, mint mi.
Később egyébként egészen kiürült a busz, így kényelmesen elterültünk az üléseken; Kriszti lába az enyémen pihent, ha jól emlékszem volt még egy hosszanröhögős szakasz.
Sikerült jó helyen leszállni! Panda, Adri, Tura és Turi már ott várt ránk. Mentünk a CBA-ba, ahol bevásároltunk. xD Ehhez még hozzátettünk egy szilvapáleszt. Mentünk Tura-lakra, Tura kiszámolta a költségeket, majd sört bontottunk, és lassan szedelőzködve elindultunk.
"HOGY MONDJÁK ANGOLUL, HOGY `HAVE FUN`?" [KEPSZLOKK TURA]
A pálinka a jól bevált lámpás módszerrel járt körbe-körbe, az elején egész merészen húztam meg, de rájöttem, hogy nem kéne. :D Krisztivel hamar nekiálltunk énekelni, és hát a magas hangok már viccesek voltak.
Annyi biztos, hogy mire odaértünk, már részeg voltam, elég szépen. Pár szót beszéltem Julikával, meg Julika külföldi haverjával is angolul.Bementünk, és nemsokára el is kezdődött a Még1x-rel a koncert.
A koncerten csak az első kb. 7-8 számon voltam benn, de az kurvajó volt. Turiba és Krisztibe kapaszkodtam, szerintük nagyon lógattam a fejem, többször kérdeztek, hogy jól vagyok-e, de igennel feleltem. Egyszer elestünk, meg sokszor belémrúgtak, -térdeltek, -könyököltek. Egyszer úgy találtak el, hogy hányingerem lett, és utána nem sokára ki is mentem.
Kint én kb. 10 percnek éreztem a hátralévő koncertet, fáztam, és csak egyhelyben ültem. Egyszercsak megjelent Tura, valahogy rámadták a kabátot, és felváltva támogattak: Panda, Turi, vagy Kriszti vitt. Egyszer elengedtek, és pár lépésig stabilan mentem. :P
Tura lakásán fényképezgettek, meg videóztak, majd egyszer kezembe került a gép, és kitöröltem a nemtetsző dolgokat. :) Ahogy utólag elmondták, nem tűntem részegnek, csak iszonyú hülyeségeket beszéltem.
Reggel valahogy sikerült kijutni a buszállomásra, de a fényképezőt ottfelejtettük. :/ Végülis ez csak annyit jelent, hogy pár nappal később kerülnek fel a képek, mert majd Panda fogja Fehérváron átadni.
Az utat szinte végigaludtam, de nagyon betett. A végén kitartó hányingerem volt, majd a kórháznál (mert elmentem odáig Krisztivel) pihengettem a Halesz parkban. Szenvedtem egy szép sort, aztán két vuk után jobban lettem. Itthon azért még lefeküdtem aludni. Blööö... Kicsit mérges vagyok magamra, de azért nem volt olyan szörnyű - a helyzethez képest meg főleg fasza volt - ez koncert.
Délelőtt a tegnap este felfedezett hibákat javítgattam a Búsulóban. Később jöttek Davecék, de akkor telefonált Szabi, hogy átjön az ingéért - mert 18-án megint az ő ingét tettem el az enyém helyett. x) Így 4-ig ittvolt, mutattam neki fényképeket, meg zenéket, és beszélgettünk tesómmal hármasban.
Utána kimentem focizni, Davecen és Hekkelen kívül még lent volt PetőTibi, a Wellner tesók, Órnódi és Sörös. Pető talált egy egész doboz zöld (mentolos) szofit. :)
Ma semmit nem csináltam, csak a játékaink készítésével törődtem!
Délelőtt belemerültem, és estig kisebb kihagyásokkal folyamatosan
dolgoztam. :) Kellemes volt. Sok látszatja ugyan nincs, mert apróbb
hibajavításokkal és szépítésekkel foglalkoztam.
Igen! Büszkék lehetünk honfitársainkra!
Riporter: És honnan jött az ötlet? [ti. a tank
ellopásáról volt szó]
Együgyű rendbontó: Hát, ott volt.
Sajnálom, hogy az ilyen emberek nem gyakorolják az orosz rulett nevű
játékot. (Igaz, én nekik teletöltött revolvert adnék, nehogy esélyük
legyen túlélni)
Dehát ez mégis hihetetlen. Ellophattak egy tankot! Ez már... lol! xD
Tényleg nehéz eldönteni, hogy akkor most sírni kell, vagy nevetni. A
rendőrök el tudták foglalni a tankot, amikor abból kifogyott az
üzemanyag. Ja, kösz...
És ha már a rendőrségről van szó, szerintem ők kutyaszorítóban voltak.
Mint a szakállas viccben, ha nyuszikán van sapka, akkor azért verik meg,
ha nincs, akkor azért. Az első tüntetések után a rendőrök nem léptek fel
elég határozottan, és ezért meg is szólták őket. Most viszont túl
határozottak voltak - mondják.
A híradók beszámoltak nem egy olyan férfiról, aki elájult, sebesült
volt, vagy bármi, és a rendőrök nem segítettek neki. A rendőrökre az
vesse az első követ, akinek nem lenne tele a hócipője azzal, hogy vele
szemben sokszáz elvetemült barom áll, köveket dobál, háborúsdit játszik
- és emellett még törődni tudna azzal, hogy valaki megsebesült, hogy nem
kívánná a pokolba az egészet. Emberből vannak.
Egy srác a haverja sebesült fejét mutatta a kamerának, és hozzáfűzte:
"Ez Magyarország!" Nem. Magyarország az Hortobágy, az Balaton, az
tokaji bor, sorolhatnám, hogy mennyi földi jóval egyenlő; amit a srác
mutatott, azok ők. Őszintén csodálkozik-e vajon, hogy baja esett, ha meg
is tett érte mindent? Provokál, tör-zúz, rendet bont, de a sebét,
a sérülését már nem találja igazságosnak.
Eszméletlen, hogy csak ilyen történések kapcsán említik hazánk nevét a
világban.
Reggel hajnalban nem is volt hideg, meglepetésemre. Most nem a
nagylóki, hanem a mezőfalvi busz állt meg (amúgy mindig ez szokott), így
nem egy buszon utaztam Laurával, viszont cselesen kiterveltem, hogy ott
szállok le, ahol ő, és "számítás megtalálva", tényleg
találkoztunk is - gyakorlatilag pont akkor szállt le, amikor a lóki busz
ajtaja előtt lépegettem-. Mivel neki ilyenkor van 20 szabad perce,
elkísért majdnem a Bazilikáig.
Matekdoga közben vettem észre, hogy a bakancsom talpa megsérült.
Hirtelen annyira felidegesített a felfedezés, hogy nem is tudtam
koncentrálni pár percig a dolgozatra - ami amúgy hat feladatból állt,
ebből kettőt (egy elméletit és egy nagyon-töprengőset) kihagytam, az
első elméleti félig-meddig-talán-talánnem, a többi szerintem
kifogástalan.
Egész nap feszült voltam.
Az első énekóra a fiúknak lyukas volt (mert lánykart tartott ofő), így
kiszabadultunk a szomszéd parkba/játszótérre. Buzz, Szabi, Szili és én.
(ld. képek)
Az ebédszünetben Krisztivel kimentünk a suliból, mert túrórudit akart
venni (amúgy nem sikerült), és majdnem elütött egy autó. Azaz majdnem
leléptem elé. Kriszti visszarántott, és az autós is lassított, de azért
máskor jobban vigyázok... :/
A hétvégi kassai kiruccanásra, a holnapi, és a közelgő férfikari
szereplésre való tekintettel ma közel 2 órát (120 percet) próbáltunk
szinte egyhuzamban. Hurrá.
Suli után elmentem Ciánkáliba megmutatni Marikának (aki vezeti a boltot)
a bakancs sebét. Elmondta, hogy sajnos a HD bakancsoknál néha előfordul
ez (kurvajó), másrészt, hogy ez még annyira nem vészes, hordjam
nyugodtan, ha tovább romlik, akkor csináltassam meg egy cipésszel,
kérjek róla áfás számlát, és kifizeti. Hozzáfűzte, hogy ugyanezt a
garanciával is megoldhatnánk, de a nagykereskedő ilyenkor egy csomó időt
elcsesz, és két hétig fixen nem használhatnám a bakancsom.
Mindenesetre megnyugodtam kicsit, bár az utóbbi két napban általánosan
szar, eleve szar kedvem van.
A negyed 1-re tervezett indulás kicsit csúszott, és a Piac téren is
szerencsétlenkedtünk valamennyit, hogy Imre bá`-t felvegyük. Az út során egyszer álltunk meg, akkor ettünk is egy
McFriest.
Kassán egy külvárosi kollégium épületében szállásoltak el minket, Szabi,
Buzz, Tomi és én az A31-es szobát kaptuk. Finom vacsora után siettünk a
Thália színházba, ahol Rákóczi életéről néztünk meg egy egészen jó
színdarabot. Innen 23h után értünk vissza a koleszba.
Csuti szekszárdi Zweigelt-je finom volt, vadászban is, meg magában is.
Nem ittam sokat. Anna, Mariann, Martina és egy idegen lány,
Zsófi vendégszeretetét élveztük, ott töltöttük az időt, amíg eljött a
villanyoltás ideje. Nyitnám az ajtónkat, de valami nem stimmelt, és csak
egy negyedet fordult a kulcs a zárban. Aranka néni szólt a portásnak,
feljöttek többen, de csak kb. fél órával később jutottunk be a szobába -
addigra amúgy már elkönyveltük, hogy az A34-esben, tehát Mariannéknál
alszunk, a másik szobarészben. (Merthogy minden szoba két kisebb,
kétágyas szobára oszlott) A biztonság kedvéért nem maradhattunk az
A31-esben, mert ha pl. belülről zárjuk be az ajtót, és újra ezt
csinálja, az gáz. :) Így elköltöztünk a B50-esbe, ami gyakorlatilag az
épületnek teljesen átellenes oldala, és a legmagasabb, 5. emelet
legvégén van. A folyosónk teljesen lakatlan volt, csak mi voltunk ott!
xD Tanári felügyeletről szó sem volt, az erkélyen kényelmesen
dohányozhattam, az alul látható kilátás mellett.
Már hajnali 2 körül lehetett, amikor kitaláltuk, hogy biztos vicces, ha
levizelünk az 5.-ről... xD Szabi lement Buzz fényképezőjével, én pedig
fentről rögzítettem a cselekményt. Egy alkalommal én is ledobtam egy
sárgát, és közben kameráztam. A felvételek nem lettek jók, mert sötét
volt, de hallani, hogy fuldoklunk a röhögéstől... xD
Amúgy valamikor ekkor törhették fel a buszainkat, amiről odahaza is
szóltak a hírek. A mi buszunkból úgy tudom, csak egy Milka csokit
sikerült ellopni, de a többi buszt nem kímélték. Nem értem, hogy nem
vették észre a DVD-lejátszót a buszunkban, de mindegy is, a lényeg, hogy
nem vitték el.
Szabi 3-4 körül bealudt, mi pedig Buzz-zal az erkélyen beszélgettünk a
hűvös levegő ellenére. Kellemes volt. Nagy "fíling" kint ülni, hallgatni
a szeleket, nézni az éjjeli külvárost, és közben csendben, nyugiban
beszélgetni.
Reggeli után mentünk is a színházba újra, bár a
jegyzőkönyvezés miatt késtünk. Hihetetlenül unalmas dolgokról beszéltek
a színpadra lépők, majd bemutatkozott a jelenlévő összes
Rákóczi-szövetségi csoport, és felléptünk. Türhető volt.
Finom ebéd után mentünk várost nézni fél 3 körül. Ugyan a csoportunk
jelentős része szeretett volna boltba menni a városnéző túra kezdete
előtt, ezt nem tehettük meg, és csak a hosszú és kivételesen unalmas
körút után tehettük meg, zárás előtt, épp időben. Hideg volt, fáztunk. A
végére nekem személyszerint teljesen elegem lett az egészből, hihetetlen
kínlódás volt csendben tűrni a tehetetlenséget.
A boltban vettük Mariannak csokit közelgő névnapja alkalmából.
A vacsora után táncház kezdődött, amit én javarészt mellőztem, nem
vágytam a társaságra. Ehelyett odafent ültem kint az erkélyen, nem is
akartam mást. :)
Szabi volt lent egy kis időt, plusz kimentünk a közeli kocsmába sört
betankolni. Na igen... xD 12%-os Saris! Kettő Szabinak, kettő nekem,
egy Buzznak, mert rábeszéltük, és Tominak, mert miközben mentünk a
sörért, belebotlottunk és velünk jött.
Mikor visszaértünk, Buzz-zal és Tomival üldögéltem kint az erkélyen. Fél
11 és 11 között valamikor Buzz elindult, hogy szóljon Szabinak, Annának
és Mariannak, hogy jöjjenek. Fél úton Szabi és Anna jött vele szembe,
Mariannak még nem volt kedve otthagyni a táncházat, mert ő ott érezte
igazán jól magát. Anna rögtön egy takaróba bugyolálva ült ki, majd
később mi is beláttuk, hogy hideg van; kihoztunk egy matracot, amire
Anna, én és félig Szabi fértünk rá. Tomi betolta a sörét, és eléggé
bebaszott tőle, vagy nem tudjuk, mitől, de bealudt hamar.
"BÖRNI, MAGA A TEVÉKENYSÉG KELL?" [KEPSZLOKK TOMI]
Fél 5-kor keltett fel, hogy lekísérem-e. Lekísértem. A liftajtó előtt
döbbenten észleltük, hogy fekszik egy srác, egy szál boxerban és
pólóban. Álltunk ott, a srác felébredt, majd be akart menni az egyik
szobába, de zárva volt. Megkérdezte, hányadik emelet ez, mondtuk, hogy
ez bizony az ötödik. Közben mondtam Annának, hogy én semmit sem értek,
az előbb még aludtam, azt sem tudom, hol vagyok, ki ez, és mi a
faszvanfaszvan?. Lent egy öleléssel és két puszival búcsúztunk.
Odafent az erkélyen dideregve még elszívtam egy szál cigarettát a
fényekben gyönyörködve, közben a Deer dance járt a fejemben; majd
felkeltettem Buzz-t, hogy valamit kezdeni kéne a helyzettel, mert minden
szanaszét van esve, így én is, semmit sem értek, és hatalmas a
rendetlenség. Úgy döntöttünk, fél 7-re halasztjuk a dolgot, de abból sem
lett semmi, és végül kelteni kellett minket, majd reggeli, satöbbi... De
ez már egy következő nap. :)
"HA TUDNÁTOK, HOGY HOGY UTÁLLAK TITEKET ILYENKOR, MERT HIDEGRE TETT A DRÁGA HIDEGLELÉS AZ ÁRA..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
Az eső miatt nem vettünk részt a felvonuláson, hanem 10-től 11-ig a
város plázájában dekkoltunk. Anna, Buzz, Mariann, Szabi és Tomi
társaságában megittam egy kávét. A misére és a felvonulás végére azonban
már mentünk. A misén majdnem elszunnyadtam, nagyon fáradtak voltunk
már. A koszorúzási ünnepség alatt (amikor egyébként Sólyom
László 10 méteres körzetében voltunk) az eső annyira rákezdett, hogy
bemondták, gyorsan helyezze el minden illetékes a koszorút, sajnos a
ceremónia félbeszakad. A közönség szétszéledt, így mi is elhagytuk a
helyszínt. Az ofőt követve páran bemenekültünk egy kapualjba, majd onnan
továbbsiettünk a buszra. Innentől eldönthettük, ki mit akar: akinek volt
még kedve az esős időben Ghymes koncertre menni, az ment, aki nem akart,
maradhatott a buszban. A koncert 16h-kor kezdődött, akkor épp nem esett
az eső, így sokan mentek. Szabi, Buzz, Anna, Vikiék, és én is a buszban
maradtunk (persze a felsoroltakon kívül is még páran; ekkor készült a
bejegyzésben szereplő kép)
Reggel korán keltünk, mert Adrival elutaztunk Kecskemétre, Turához, játékot gyártani. A főtéren meg is találtuk egymást, aztán rendeltünk pizzát, és csináltunk Kótersztrájkot, meg Búsulót is kicsit. Turi hazament 2 körül, néztünk South Parkot, majd Tura bement kicsit a munkahelyére. Este vettünk sört és bort (és zöld Eve-t), ami miatt Adri és köztem kicsit feszült volt a légkör, de ez hamar megoldódott. Néztünk DepiDVD-t, meg a konyhában beszélgettünk, egészen háromeld 3-ig, ha nem tévedek. Jó volt! :)
"I THINK ME, I WANT LIFE I THINK ME, I WANT A HOUSE AND A WIFE AND WANT TO SHIMMY-SHIMMY-SHIMMY THROUGH THE BREAK OF DAWN, YEAH!" [KEPSZLOKK SOAD]
Unalmamban reggeli után még fél 11-től fél 1-ig aludtam egyet.
Délután voltunk focizni. Állat volt, esett a hó. :) Egészen sötétedésig játszottunk.
Este Martinnal CSéztem, pl. a cs_747 pályán. Na, az durva volt.
Biológia témazáró utolsó 3 percében Szabó Endre megengedte, hogy telefonos segítséget kérjünk! xDD Felhívtam a tudakozópluszt, és kihangosítottam. xDD Válaszoltak is a kérdésre (a "faj" és a "populáció" fogalma), de nem tudtuk leírni, nem volt idő. Ennek ellenére ez kurvanagy. xD
A nap másik fő érdekessége már nem ilyen vicces, sőt, kifejezetten bosszantó: Alba, azaz Alfa Volán. Ez már fájdalmas! Egyrészt a bérletek 5-én éjfélkor lejártak, de ennek ellenére vasárnap nem voltak nyitva az árusítók, és szombaton délben a hosszú sort kivárók közül az utolsó 7-8 embert (köztük anyámat) nem szolgálták már ki! Rendben, ma jeggyel utaztam. Erre most beszéltem telefonon anyámmal, hogy a chipkártyámat nem tudják beolvasni a gépek, így valszeg nem tudja feltölteni, és még jó pár napig utazhatok jeggyel. A kurva anyjukat! Mi a bánatért kellett bevezetni ezt az idióta chipkártyás rendszert? Értelmetlen, és több bajt/hátrányt szült, mint a papírbérletes rendszer!
Itthon betettem pár System-et, és lenyugodtam aránylag, de ettől függetlenül állítom, hogy az Alba Volán országunk legszarabbul működő tömegközlekedési vállalata, és ez az állapot lassan tarthatatlanná válik.
"WHY CAN`T YOU SEE THAT YOU ARE MY CHILD? WHY DON`T YOU KNOW THAT YOU ARE MY MIND?" [KEPSZLOKK SOAD]
"NÉZEM, OTT A HOLD NÉMI ALKOHOLT FOGOK INNI, HOGY
ÚGY LEGYEN, MINT RÉGEN..." [KEPSZLOKK
KISPÁL ÉS A BORZ]
Különös álmom volt. Azt álmodtam, hogy tudok úszni! Payer Esztivel és
Szabival lubickoltam pl. a kertünkben egy medencében és egy
úszócsarnokban. Hatalmas érzés volt irányítani magam a vízben! Ráadásul
Eszti is szép volt fürdőruhában. ;) (Az álom egy rövid szakaszában
Eszter és köztem alakult egy csókféle, de Szabi felbukkanása a víz alól
megszakította ezt, és röhögtünk. xD)
Az ébredés útján után kiábrándító volt belátni, hogy valójában
nem tudok úszni. :/ :)
Találtam egy igen régi Búsuló zipet, 2005. júliusi 25-i! Ennek örömére nyitottam egy Búsuló Archív! mappát a gépen, amibe gyűjtöm innentől az időnként bezippelt fájlokat, a Búsuló különböző korszakait. :)
Ezenkívül Laurával reggel egy buszon utaztam, de leszálláskor nem vett észre és elindult más irányba, délután egy buszon jöttünk haza, és jót nevettünk magunkon a reggeli félreértés miatt. Telefonszámot cseréltünk (bár Szilveszterét is elkérte, csak nincs neki telefonja), és eddig kétszer megcsörgetett. Fura. :)
Reggel kihagytam a tesiórát.
Imi, Gábor és én nem mentünk be fizika órára, hogy megússzuk a témazárót... Az osztályban üldögéltünk nyugisan, mikor is megszólalt a csengő - folyamatosan. Bombariadó (azaz épületelhagyási gyakorlat...) Namost, ugye le nem mehettünk, mert akkor kibújt volna a szög a zsákból, mondván: "hát eddig hol voltatok?" - "Háááát, az úgy volt..." Tehát ez nem tűnt járható útnak. Így a fiúvécében töltöttünk 20 percet... xDD
Az utolsó két számtech óráról is eljöttem, fájt a torkom, és mentem Angélával a buszpályaudvarra. A parkban megálltunk, mert volt időnk, és találkoztam Csongorral, Viktorral, Marcival, Vikivel, Erikkel, ésatöbbi. Azért ilyet nem csinálok többet, ez egy kivételes - és vicces - eset volt.
Visszakaptam a bakancsom. Ennek örülök. Jól néz ki.
Jéé... A 700. bejegyzés! Én aztán jól fosom a szavt!
Most értem haza a második CoD-Maratonról. Most 16h-tól éjfélig tartottuk. Jó volt, jól ment.
Fél 11-kor azonban baleset történt a kereszteződésben. Durva volt. Az egyik autóból alig tudták kiszedni az embert. :( Lementünk megnézni, mi történt, egy furgon és az említett kisautó ütközött, de el nem tudom képzelni, ki honnan közlekedett, mert az autók egymástól messze jutottak nyugalomba. Jött mentő, rendőr, tűzoltó. Pff... Durva.
Délelőtt-délután igazán semmit nem csináltam, csak unatkoztam - leszámítva, hogy pár aprósággal gyarapítottam a Búsulót.
Állítólag még délután is az úton hevertek a tegnap esti baleset után maradt szilánkok, az árokban pedig egy majdnem egészben maradt szélvédő feküdt. Szép. :/
Még jópár nappal ezelőtt azt álmodtam, hogy Angéla összeharapdált,
azaz a fogával karcolta az arcom. Egy kék nyolcszög (tehát
stoptáblaforma) volt utána a bal orcámon. :)
Délután beugrottam a Káoszba megkérdezni, van-e Depresszió-jegy
náluk a pesti bulira. Van. Holnap veszek.
Adri meg még most sem ért haza, és ki van kapcsolva (bár ez nála
szokásos.) A faszom kivan vele, anya is elég ideges már. Miért ilyen
hülye? Miért nem ír legalább egy SMS-t, hogy bocs, kések?
Arrrggghh...
(Mikor ezt leírtam és kimentem a konyhába, megérkezett Adri. Nem szállt
fel a fél 6-osra, mert a busz füstölt! :O Hiába, Alba Volán... x/ )
A két lyukasórában elmentem a Káoszba, ahol a káosz uralkodott:
nem tudtak nekem jegyet nyomtatni, mert a Win98, ami mellesleg Linux
mellett van fenn a gépükön, meghülyült. Fasza. Elnéztem parkba,
visszamentem kórusra, majd kórus után Éva és Zsuzsi kíséretében
megkerestük a Premier jegyirodát, amit a Káoszosok ajánlottak, és
kaptam jegyet. Éva holnap veszi meg, reméljük.
Amúgy Zsuzsi a látszat ellenére egy végtelenül csendes, nyugis csaj.
Olyasmi, mint az osztályunkból Dóri.
Megyek haza, pár házzal a miénk előtt az utca másik oldalán, ahol
jöttem, egy csöves aludt a bringája mellett egy kerítés tövében.
Őszinte.
Reggel Éva elújságolta, hogy gáz van: ha a muterja elmegy a holnapi fogadóórára, és tudomást szerez Éva rossz jegyeiről, akkor nem jöhet Depire. És akkor egyedül kell mennem. :/
Kurvára bízom benne, hogy meggondolja magát Évamuter, és kihagyja a holnapi szülőit.
Reggel egyértelművé vált, hogy Éva nem jöhet a koncertre. Megpróbáltam
még Annát beszervezni, délután háromeld 4-ig függőben volt a dolog, de ő
sem jött végül. Így egyedül vágtam neki a pesti éjszakának. A negyed
5-ös sárosdival bedöcögtem, 17:30-kor vonatindulás, és go.
(Érdemes megjegyeznem, hogy Kriszti mennyire féltett. Hiába, hogy
viccelődünk egymással, hogy hülyéskedünk - ilyenkor kiderül (és mondta
is), hogy BARÁTok vagyunk. Jó érzés.
P: Ha Ádámmal leszel, ne agyalj rajtam.
K: Persze, az egyetlen barátom felmegy Pestre egyedül, és ne
aggódjak...
A vonat csupán két-három percet késett. 2-es metróval utaztam a Keleti
pályaudvarig, ahol... meg voltam lőve. Fogalmam sem volt, merre
induljak, ezért megkérdeztem egy manust, aki a 20-as, 30-as buszokat
javasolta a Hősök teréig. Épp buszindulás előtt értem oda, és - én naív
- azt hittem, hogy - akárcsak Fehérváron - lehet venni jegyet a buszon.
Felszállok. Állok a sofőr mellett, üvegfal köztünk, és nem vesz rólam
tudomást. Meglepett a szituáció... Nézett minden felé, de hogy ott áll
valaki, látni, hogy kérdezne valamit, az nem érdekelte. Oké. Leszálltam.
Elindultam gyalog a Thököly úton (ha jól írom), szerencsére jó irányba.
Egy nő nagyon segítőkész volt, elirányított a Hősök terére. A Dózsa
György úton mentem végig. Egy jó megérzéssel pont a megfelelő úton
fordultam el, csak az elágazásnál tévesztettem. Amikor jöttek szembe
velem a Depresszió-pólós emberek, sarkon fordultam. xD Becsatlakoztam
egy társasághoz, amíg a PeCsához értünk, de nem voltunk egymásnak
szimpatikusak, úgyhogy nem eröltettem a dolgot utána.
Benne voltam az első 1000 érkezőben, és kaptam CD-t! :)
Ruhatár 200 ruppó. Hoppá. Kicsit szívenütött, de hamar beszereztem egy
Borsodit, és mentem a Csakazértis utolsó pár számára. Egészen
kellemes volt hallgatni.
Na, ugyanez már nem volt igaz a Hordára. Tulajdonképpen ekkor
intéztem el minden apróságot: még egy sör, vécé, körbenézelődés,
_stírölés_, a mobilom betettem a táskámba, satöbbi. Ezen tevékenységek
időtartamán is túltett a Horda, úgyhogy muszáj voltam leülni és sört
kortyolva hallgatni.
Azonban valahogy csak végeszakadt, és jött a Depresszió. Azaz
sokáig nemjött, hagyták a közönséget gerjedni. A harmadik Dep-resz-szió
skandálás után Mi-a-fasz van?!-ra váltott a keménymag... xD Elég szar
helyet fogtam, bár elől voltam, de nálam magasabb srácok álltak előttem,
és csak pár csaj jobbra tőlem. Egészen pontosan négy.
Valahogy sikerült elkezdeniük, természetesen a Még1xrel... xDD
Egyszerűen leírhatatlan. A robbanáspont, amikor az emberből felszabadul
a feszültség, minden szart kiad magából, és ugrál, minél magasabbra, meg
látja, hogy körülötte mindenki ezt teszi; ordítja a szöveget, lök, rúg,
lökik, rúgják, rázza a fejét... Hát, szóval na.
A második szám az Én azt üvöltöm volt. Olajként a tűzre. Attól a
négy csajtól végül elkavarodtam, és jópár számmal később valahogy egy
másik "lánycsoporthoz" keveredtem. Egyiküket az előtte álló hátrébb
lökte, pontosan belém. Reflexből megkapaszkodtam benne, hátranézett egy
széles mosollyal, aztán smároltunk. :) Innentől fogtam a derekát és
védtem. Kicsivel később látom ám, hogy a barátnőjével smárol. Hopp! :)
Utána újra velem. Jópofa volt, hogy csók közben az orrunkon kapkodtunk a
levegőt, hogy kipihenjük az ugrálás fáradalmait.
Egyszer mondott valamit a barátnőjének, és eltűntek. Hopp-hopp. Nem is
láttam már többet.
Míg vele voltam (a nevét amúgy nem tudom, sőt, nem is beszéltünk
egymással, mert úgysem értettük volna), hátrébb sodródtam, ahol már nem
volt pogo, csak ugrálás és headbang. Alig kaptam levegőt, nem hagytak
időt kipihenni a számokat. Külön kiemelem a Hagyjatok bíznit,
amit a Közeli helyeken után játszottak, és baszott nagyot
tomboltam rá. (mármint a Hagyjatok bízni-re)
Összefoglalásképp: őszinte mondom, nem is tudom, voltam-e már ilyen jó
koncerten! Feriék nagyon odatettek mindenkinek.
Amikre emlékszem, a sorrend nem biztos: Még1x, Én azt üvöltöm, Néha,
Minden reggel, A mi forradalmunk, Legyen idegen, Az ébredés útján,
Rajtad áll, A véred, Közeli helyeken, Hagyjatok bízni, Mindig, mindent,
Egy életen át, Lásd (amit neked szántak), Nem akarok elszakadni
És - a kecskemétihez hasonlóan - itt is kihagyták a Sokkold a
rendszert!-t, hiába kiabáltuk többen is.
A pólómból szó szerint csavarni lehetett a vizet koncert után-.
Miután kiszedtem a cuccaim a ruhatárból, kint felhívtam Krisztit. Akkor
még Ádámmal ment haza, utána visszahívott kb. 10 percre, majd én hívtam
fel (mert több a pénz a kártyámon), és eddigi leghosszabb kimenő
hívásomat produkálva 1 óra huszonvalamennyi percet beszélgettünk -
amiután még felhívott 10 percre.
Ezután eszembejutott, hogy hiba csúszhatott a számításomba: mivan, ha
nincs éjjel metró? El is mentem a Keletihez, és valóban: az első
4.36-kor megy a Délibe. Ekkor volt 2 óra 2 perc. Mivel nem igazán
tehettem mást, azon buszmegállóban vártam ki az időt, amiből felszálltam
a buszra, ahonnan - le is szálltam. Taxira nagy valószínűséggel nem lett
volna pénzem, és meg sem kérdeztem, mennyiért vinne el a Délibe. Kétszer 10 percet aludtam a megálló ülésén (komfort...), a
mobilomat szigorúan beállítva, hogy keltsen, mert bár meglepetésemre
teljes nyugalom uralta az utcákat, nem akartam hosszabb időre elaludni.
Hol fáztam, hol nem, időszakosan váltakozott ez.
Persze még a metró sem jött teljesen össze - mivel felújítás miatt
hétvégén (és hétköznap 19.30 után, de ez engem nem érintett) metrópótló
buszok vannak-. Hát mentem azzal. Blicceltem. Ha nem tévedek, az
Astoria-nál a kodályos, végzős Misi szállt fel a barátnőjével, de
először nem vett észre, utána pedig én játszottam azt, hogy nem vettem
észre. Hö.
A Délinél egy jódarabig mögöttem jött, majd én mentem jegyet venni a
jegyautomatánál. Fáradt voltam, és utálom is az ilyesfajta szarságokat,
de egy csöves önként, szó nélkül segített! Ha nekem kellett volna
rájönnöm mindenre, lekéstem volna az 5-ös vonatot...
Így azonban pont elértem, és láttam is Mihályt és nőjét az egyik
kocsiban. Amelyikben én ültem, Depresszió-koncertről hazautazó csajok is
voltak.
Majdnem elaludtam a leszállást.
Itthon meg észrevettem, hogy egy szinte teljes lábnyom van a bal
farmerszáramon. Lol...
Ma, 20-án a tanári megbeszélés miatt nem volt tanítás az iskolánkban. Már tegnap este kiterveltem, hogy ezt a bizonyára napfényes délelőttöt az őszi hangulatképek fényképezésével töltöm. Persze reggel felébredve az ablakon kinézve kiderült, hogy napfényre nem számíthatok - de végülis ettől még ősziesebb (depresszánsabb) képek készítésére volt alkalmam. Egy fácánt is lefényképeztem volna, de elzavarták az akkor odaérő MTH-s barmok. :/ Ennek ellenére lássuk hát, mit alkottam az MTH pályán egy ködös, őszi reggelen...
"Ha két szerető szív egymáshoz közelít, és esméretségük melegebb társalkodássá általváltozik, ezer asszonyi ajkak hirdetik, bírálják és ócsárolják szívednek csendes indulásait... ezer cirkálók szemfüleskednek minden mozdulásaid körül, és irgalmatlanul bánnad veled a szeretetlenek!... Oly csuda látomány lett-é a szeretet, hogy az ily zendülést okoz?... Oly ritka, oly természetlen dolog-é az, hogy az ember szeressen?... Oly mód nélkül hibás tett-é az, ha szeretsz, hogy arról mint híres gonosztételről csevegjen az egész környék?... Oly kevés bajjal rakta-é őket meg az ég, hogy a magokén feljül a másokét is még magokra vállalják?..." - Kármán József: Fanni hagyományai
Úgy gondolom, ezen tipikus emberi tevékenység áldozata lettem én is anno, amikor Dalmát szerettem. Milyen jó, hogy azóta megerősödtem valamelyest, és remélem, többet ilyenre nem kerülhet sor.
"A TESTEM A LELKEM KIKÖTŐJE VAGY A LELKEM A TESTEM ALBÉRLŐJE..." [KEPSZLOKK TANKCSAPDA]
Volt ma egy macska a suliban. :) Egy kiscica, még én is azt mondom, hogy aranyos, pedig ez nagy szó. Köntös Judit hazaviszi. Viccelődtünk, hogy lehetne a neve Zoli, mert a Kodály Zoltán Gimnázium macskája.
Olasz témazáró: hármas, egy pont kellett volna a négyeshez. :/ Ennek örömére feleltem is még ezen az órán egy egyest... Így most 2,71 az átlagom.
Délután, azaz este 6-tól fél 8-ig meg volt férfikari próba. Holnap megint szívunk, mert délután 5-kor főpróba a pénteki pesti versenyre. A tököm televan, jó lesz, ha vége lesz ennek már...
Amúgy ezt leszámítva az egész napom egy nagy rakás szar volt. Angolon
szívatott Timi tnő, mint általában Szabit, Imikét vagy engem mindig.
Egészen addig tele volt a hócipőm az egésszel, amíg el nem jött a
főpróba ideje. Éva, Zsuzsi, Imi és én ültünk a tornaterem előtt, bent
zajlott a főpróba, mi meg kint beszélgettünk és hülyéskedtünk. Imikével
belendültünk, és kb. 10 perc alatt olyan sírvaröhögéseket produkáltunk,
mint még soha. xDD A lányok is kifeküdtek, már ránkszólt egy alsós
tanár, hogy lehetőleg csendesebben, de nem bírtuk abbahagyni...
I: Jéé... Lámpa! xDD"
Tehát mindenen nevettünk...
Előadás után el is döntöttük, hogy még egy darabig a városban is együtt
leszünk. Igaz, a csajok mentek haza a busszal/vonattal, de mi az
Intersparnál a buszmegállóban megtaláltuk Krisztit, majd elkísértük
hazáig. Ekkor is voltak röhögések, de ami igazán kellemes csalódás volt,
az visszafele történt.
Akkor ugyanis Imikével beszélgettem, és tényleg határozottan javult a
róla eddig kialakított kép bennem. Na, nem mintha eddig rühelltem volna,
de nagyon zseni-típusnak tartottam, tipikus középsőgyerek-szindróma, meg
ilyenek. Most viszont megláttam benne valamit, nem tudom, mi az, de
annyi biztos, hogy innentől komolyabban tudom venni, és igazabb
barátomnak tartom.
Kár, hogy - mivel 13 órát voltam a városban
(!) - nagyon fáradt vagyok ahhoz, hogy jól megfogalmazzam ezt a mai,
különös napot.
"A RATYI MINDEN MENNYISÉGBEN MEGTALÁLHATÓ." [KEPSZLOKK K.FRUZSI - AZ ÉLETRŐL]
Végre lezajlott az a kórusverseny, amire már régóta megfeszített erőkkel próbált a férfikar. Szerintem jól énekeltünk, én elégedett voltam. 23.05-re értünk vissza Pestről a sulinkhoz.
Az elhatározás szerint mentünk is bele az éjszakába hárman: Éva, Zsuzsi és én. Csakhogy Éva szarul érezte magát. Egy Gábor nevű, jófej srác ekkor velünk volt (amúgy 20 éves, és anno ő is kodályos volt), majd még Marci (a parkból) is velünk jött, és megcéloztuk a Pincét. Gábor nem jött velünk, csak a házáig, de mondta, hogy később lenéz hozzánk. Kint ültünk le. Zsuzsi, Marci és én ittunk egy-egy sört, Éva jobban lett. Zsuzsi már az első 0,33-as Heineken után eléggé kész volt, ezt nemigazán értettük... :)
Megjelent az a Gergő nevű gyerek, akivel Zsuzsi már beszélt telefonon, és tudtuk, hogy jönni fog. Gergő kicsit illuminált volt, és ehhez pont passzolt Zsuzsi, aki a második 0,33-as Heinekenje alatt már tényleg kész volt. A lány leginkább Gergővel volt elfoglalva, de gyakran dőlt az én, sőt Marci ölébe is...
És megérkezett Gábor. Vázoltam neki a helyzetet, miszerint Zsuzsival vigyázni kell, és Gergő is részeg... Zsuzsi elindult valamerre, én mellészegődtem. Jól tettem, ugyanis korlátot akart mászni, meg úton átkelni, és egyéb hétköznapi, mégis veszélyes dolgokat művelni. Bújt és ölelt, kézenfogva vezetett, de én inkább visszafelé vettem az irányt - mivel Gergő is jött utánunk, és amúgy is vártak minket a többiek.
Zárásig beszélgettünk a második sörünk mellett négyen: Éva, Marci, Gábor és én. Közben figyeltünk a két sajátos állapotú egyénünkre, akik szinte felfalták egymást mellettünk... Gábor szólt is, hogy kicsit konszolidáltabban kéne tevékenykedniük, de nem igazán hallhatták, mert semmi sem változott. x) :/
Mindenesetre a zárás 2 előtt kicsivel elmozdított minket a helyről, és a Teleki mellett elhaladva a Petőfi szobor park mellett mentünk végig az ideiglenes pályaudvarig. Tulajdonképpen az elfogyasztott alkoholból csak ekkor éreztem valamicskét. Zsuzsival ölelkezve majdnem elestem, közben Gábor elköszönt, és Marcit is épp hazafele kísértük.
Végül megálltunk a Pláza oldalsó bejáratánál, és kétfelé akartunk menni: Zsuzsi és (főként) Gergő a Vesztegzárba, mi Évával a Vadászkürtbe. Végül Gergő makacsul csakazértis Veszteg felé indult, Zsu utána, ígyhát mi is. Csakhogy a Piac téri építkezésnél Gergő egy szerinte rövidebb utat választott, így különszakadtunk. Mi keresztülcaplattunk a parkon, és a HVB bank felé vezető úton megálltunk pihenni.
Végül felpattantunk, és megint majdnem kétfelé szakadtunk. Éva mindenképp Vadászba akart menni (én is), Zsuzsi viszont hajthatatlan volt, mondta, hogy ha egyedül is, de elmegy Vesztegbe. Ígyhát vele tartottunk, és a Vesztegnél meg is találtuk Gergőt, viszont a megígért jelenlévő ismerőseik nem voltak már ott. Tehát végülis feleslegesen mentünk oda... Bár nem is, mert láttunk rókázó fél-diszkósokat... :P
A Vadászba is elgyalogoltunk. Zsuzsi Gergővel, Éva velem kézenfogva. x) (Külső szemlélő azt hihetné, hogy "járunk".) A távolság igen nagy, így a sok gyaloglástól már mindenünk sajgott. Fenn a Vadász emeletén a sarokasztalnál ültünk, Zsuzsi elaludt Gergő combján, majd hajnali 4 előtt kicsivel a nagy punnyadást megszakítandó elmentünk Gergőhöz, a lakásukra, aludni.
Mikor odaértünk, még a panelház tövénél, a lépcsőn ültünk egy darabig. :) Nemhogy bementünk volna...
Azért 5 előtt kicsivel csak bevonszoltuk magunkat Gergő szobájába, ami... Ami új dimenziókat nyitott számomra a rendetlenség fokozásában. Egy nagy ágyon aludtunk egymást mellett négyen: a fal mellett Éva, mellette én, mellettem Zsuzsi, mellette Gergő.
Reggel Zsuzsival elkísértük Évát és megvártuk, míg vonatra szállt, majd mi is mentünk az ideiglenes pályaudvarra, onnan meg haza.
Délután 4-től megint CoD és F1 maratont tartottunk, most az F1-gyel kezdtünk, és sikerült jól összehozni a versenyt! Eddig egy 2. helyezésem (Malajzia), két 3. helyezésem (Brazília, San Marino) és két 4. helyezésem (Ausztrália, Spanyolország) van, összesítettben a harmadik helyen állok, két ponttal Tibi mögött.
CoD nem ment annyira, csak a végén, bár nem volt rossz. Igaz, kedvem sem volt olyan sok, játék közben is gyakran elkalandoztam és a tegnapi jópofa estén járt az agyam. Meg a lábam is, mert a rengeteg gyaloglástól izomlázam lett.
Már jópár napja nem működik az internet. A modemet kiszedtem és újra visszatettem, de nem használt ez sem. Nem volna jó, ha megadná magát.
Mindenesetre felmerült az ADSL bekötése is. Kifejezetten örülnék neki.
Ma Krisztivel mentem hazafelé a Haleszig, hogy majd a Kórháznál szálljak buszra. Odafele tettünk egy érdekes fogadalmat, miszerint ha egy zenekarommal megyei szinten, vagy még annál is ismertebbek leszünk, akkor feleségül veszem. :)
A Haleszban persze sikerült belelépni egy termetes kutyaszarba. Viszont lehet, hogy pont ez hozott szerencsét. Mire hazaértem, otthon pihent az ADSL, modemmel, aktivált jelszóval, mindennel együtt! :) Összedugtuk a dolgokat Martinnal, és hopp! Már jön is az 512-es net.
Ennek most nagyon örülök. Csak még mindig alig hiszem el, hogy nem jött közbe semmi... Túlzottan babonás vagyok.
Az imént beszart az egerem-. Vicce úgy szerkeszteni egy bejegyzést, hogy a TAB és Shift+TAB kombinációk állnak csak a rendelkezésemre. :)
Délután Milánnal és Martinnal hárman cséztünk náluk. A notebook-kal (Colossus 3), az asztali gépükkel (Colossus 2) és a mi asztali gépünkkel (Jani, a hős). Colossus 2 és 3 között vezeték nélküli hálózat élt, mert Tündi vett egy ötportos vezetéknélküli bizbaszra alkalmas switch-et... :) Hopp.
Álmomban Pesten keveregtem, vonatra akartam szállni. A következő kép, ami megmaradt, hogy Tura, egy ismerős srác (sajnos nem jegyeztem meg, ki volt, de az álom további részében Bencére, egykori dobostársamra hasonlított) és én vonatra szállunk, de a még nem túl gyors vonatból kiugrottam, mert kint maradt a táskám. Futottam a vonat után. (A sínek a Kastély út közepén voltak!) Volt egy vasrácsos fal, aminek nagy igyekezetemben nekifutottam. A Bence-szerű valaki megállította a vonatot, hogy fel tudjak szállni, de ekkor már érkezett is szemből egy menetrendszerinti vonat...
Villámgyorsan lepattant Tura és a Bence-szerű alak, elfutottunk, elbújtunk, majd hallani lehetett a csattanást, és tudtuk, hogy nagy szart kavartunk. :/
Második álmomban ugyanez a helyszín volt, csak a Kastély út végén, és kicsit városiasabb volt a környezet. A sínen egyszer egy WV Transporter futott, és a vasúti kereszteződésben ütközött is egy kocsival, de nem figyeltünk rá, csak ültünk a sínek mellett. Egyszer jött egy rendőr, és kapásból igazoltatni kezdett. A személyim hátulján valami hosszú, furcsa szöveg állt, kiemelt betűkkel az, hogy Bálint. A rendőrnő azt állította, hogy van második nevem, és nekem ekkor beugrott, hogy biztos a Bálint névről van szó. Mondtam, hogy ez a második nevem, és mintha ez lett volna a megoldás, elengedett.
Pedig nem is csináltam semmit. :)
Este volt foci a tornateremben, de nem sok értelme volt - sokan voltunk. Én végül nem is fociztam. Fru is ott volt-. A kis mocsok befújta a kabátom a parfümjével. :)
"HIÁBA MINDEN HÓKUSZPÓKUSZ SZÁMODRA NEM TEREM PÁLMÁMOM MÁR TÖBB KÓKUSZ.." [KEPSZLOKK JUNKIES]
Volt ma osztályfotózás. Majd igyekszem digitális verzióban is megszerezni.
Délután Kriszti eljött velem MediaMarktba patkányt egeret venni, aztán mentünk Haleszig. Az egerem amúgy kicsi, és fürge. De majd megszokom. :)
Megyek be az alsó bejáraton a fizika terem folyosójára, és magamban nyavalygok, hogy még fel kell mennem a táskámért. Belépek az ajtón, és látom, hogy Kriszti lehozta nekem.
"ÉN MEG MONDOM: `DE RENDES VAGY!`" [KEPSZLOKK LOVASI ANDRÁS+]
Délután a parkban meg megláttam Klaudiát és egymás nyakába ugrottunk. Meghatotta, hogy valaki ennyire örül annak, hogy látja. :)
Reggel megajándékoztuk egymást Laurával Mikulás-nap alkalmából, majd lányos zavarában átadott egy levelet azzal a kikötéssel, hogy később bontsam fel. Íme a levél, ami nem publikus, mert Laura hozzájárulása nélkül nem teszem közkinccsé - a hozzájárulását meg nem kérem ki.
Nah, hát huhh. :) Szóval örültem ennek nagyon, csak egy apróság van, ami miatt nem kezdeményeztem, ez pedig nem más, mint hogy fiatal. 14 éves, igaz, maga a különbség nem vészes (két és fél év), csak megfelelően komoly legyen. A levélből is látszik, hogy - a szó kedves értelmében - egy csitri, egy fiatal, de aranyos lány. Határozatlan, botladozó, de szeretnivaló.
Valószínű, hogy megpróbáljuk együtt, és... és nincs "és", a többi még a jövő zenéje. Egyelőre csak örülök ennek a meglepő fordulatnak.
Délután megtörtént a kilencedikesek szivatása. Volt mindenféle jópofa feladat, lufiborotválás, lisztes-vizes, erotikus alma-átadás, nyelvtörő, tipikus tanár-dumákról kellett felismerni, melyik tanárról van szó, ésatöbbi. Fényképeztem, azaz inkább videóztam. Majd ide is töltök fel képet, de minden elérhető lesz a képgalérián.
Ám van itt még egy dolog. FeZeN óta Nóri és a barátja, nemrég óta már Kriszti és barátja "rajtam", azaz inkább miattam veszekszik. :/ Nóri barátja azon van felháborodva, hogy Fürgeróka koncerten meg mertem fogni Nóri kezét, és úgy "rokiztunk". Lol.
Hanem hogy Ádám (Kriszti barátja) egy visszahívós SMS miatt féltékeny rám, hát ez...
Mindenesetre szar érzés, hogy mindenki miattam veszekedik, pedig ezek a dolgok olyan apróságok, amiknek én nem is tulajdonítottam semmiféle jelentősséget. Persze, nyílván meg lehet érteni a féltékeny barátokat, de ezt én nem így akartam. :/
Tegnap írtam SMS-t Laurának, hogy ha tud, akkor jöjjön ma fél 4-kor parkba. Nyílván nem tudott, mert nem jött - bár az is igaz, h a fél 4-es busszal már mentem is haza. Viszont nem jelzett, hogy ott lenne.
Fél 6-ra a Szent Istvánnál voltam, összeraktuk a cuccot, és kb. negyed 7 után kezdtünk. Eléggé izgultam, de nem volt rossz, csak a Smells Like Teen Spirit végén beszart a technika: valamiért nem szólt a gitár, az ének tompa lett, csak a basszus és a dob ment. Navy is ott volt, ő úgy látta, füstölt az erősítő. Mindenesetre itt befejeződött a koncert, és én rohantam a vasútállomásra.
Elértem a fél 8-as vonatot, Gárdonyban pedig várt Éva. Mentünk a műv.házba, mivel Annáék ott koncerteztek. 4 számot játszottak csak, nem volt rossz, Anna jól énekel, csak a szólók üresek voltak, mivel sem dobosuk, sem basszerosuk nincs, így a kiállásokkor egyedül (!) a gitár szólt. Lol.
Jelen volt Eszter is, az egyik évismétlő újdonsült osztálytársam. Az utánuk zenélő trió bődületeset zenélt. Egy jazz-es, improvizálgatós zenekarról van szó. Jó volt, na.
Fél 10 előtt kicsivel elkövettem az est hibáját: Annával és Danival (aki Anna barátja és egyben a kétfős zenekar gitárosa) elindultam a vonatra ahelyett, hogy maradtam volna hallgatni a jó muzsikát Éva és Eszter társaságában.
A fél 10-es vonatot lekéstünk, hát Gárdonyból gyalog átmentünk Agárdra. Ott vonatra szálltunk, ahol találkoztunk Lacival és Lacihaverral (nem tudom a nevét; amúgy őket látásból ismerem, mert majdnem minden reggel szembejönnek velem)
Fehérváron elcaplattunk a Base-hez, de nem tudom, mi a ráknak (a várt ismerőseik nem jöttek), majd 0.20-kor elindultunk Rasidba... Már fájt a lábam, izomlázam volt, punnyadósak voltunk, nekem nem volt már kedvem hozzájuk, dehát oké, Rasid. Lementünk. A hely egész jó, és a zenekar tagjait ismerik Annáék, a zene sem rossz, de itt is csak punnyadtunk-.
Fél 2 felé felmentünk, mondván itt alig van valaki már, menjünk vesztegbe... no comment. Hál`istennek jött Laci és Lacihaver, és nem mentek le Rasidba, hanem jöttek velünk. Hoztak egy bevásárlókocsit is, amit az építkezésen (Piac tér) találtak. A Várkörút kihalt volt, így a középső sávban tolta Lacihaver a kocsit, amiben én ültem. xDD A Teleki körül bementünk a járdára - ez nagy szerencsénk volt.
Ekkor ugyanis jött a rendőrbácsi... Nem is egy, hanem kettő... Hopp. Gyorsan kipattantam az ideiglenes járművemből. Kérdezték, hogy ház ez mégis honnan van. Lacihaver tök nyugodtan elmondta a kocsi történetét, azt is, hogy az Intersparhoz visszük, mivel nyílván oda való. (Amúgy a kocsi fogólapjáról már lekopott az azonosító felirat (tehát spar, interspar, tesco), így nem tudtak mit kezdeni vele a rendőrök) Elengedtek minket.
Amúgy tényleg az Intersparhoz mentünk, csak azt nem mondtuk nekik, hogy egy másik kocsiért megyünk, amit még akkor vettem észre, amikor a Base-től mentünk Rasidba.
Talán mondanom sem kell, hogy Annáék, amint meglátták a rendőrt, más útvonalat választottak. x/ Erről ennyit.
Mindenesetre ekkor már megvolt a hangulat hármónk közt. :)
A Vasvárinál szembetalálkoztunk Annáékkal, de mi mentünk tovább a Veszteggel szembeni boltba. Ott még összeszedtek pár ismerőst, aztán 3-kor leléptek a vonatra, én meg mentem volna a Piac térre, de Tibi (a parkból) jött szembe velem. Elmondtuk, ki mit keres az éjszakában. Neki 7-ig kellett várnia Vikire. 3 óra volt. Befeküdtünk a vasútállomáson a váróba, majd én fél 5-kor húztam a Piactérre. Csak fél 6-kor volt buszom, mert a 4.35-öst lekéstem.
...a jegyeket a pénteki Quimbyre. Három darab: egy tesómnak, egy nekem, és Andi (9. oszt.) megkért, hogy az ő pénzén vásároljak neki is. Megtörtént.
Ezenkívül érdekes, hogy nulla tanulással 4-es - 5-ös lett az angoltézém: négyes a teszt, ötös a writing (amit amúgy nagyon elcsesztem)
Azt is pletykálják, hogy terhes az olasztanárnő. Hogy mik vannak...
Hát nem lebuktunk, hogy a két lyukas olaszórai csavargás után nem mentünk be fizika témazáróra Imi, Szabi és én?
De. Lebuktunk.
Előzmények: Délután voltam egy kb. 15 percet a parkban. Ott volt egy csaj, egy kis 12 éves lány. A többiek azzal heccelték, hogy milyen már, hogy EMO-s. Kb. két hete hallottam ezt a kifejezést, el nem tudtam képzelni, mi ez, hát megkérdeztem. A csaj válasza az volt, hogy nézzem meg a weboldalát.
Persze lehet, hogy nem fogunk röhögni, ha tényleg egy ilyen ifjúság nő fel.
"MIÉRT VÁSÁROLSZ MINDIG SZEXLAPOKAT MIKOR ESTÉNKÉNT CSAK A KÖRMÖD VÁGOD RAJTA? MERT EZT CSINÁLJÁK MÁSOK IS EZT LÁTOD A TV-BEN A XXI. SZÁZAD NAGYKÉPERNYŐS KÉSZÜLÉKÉBEN MASZKOT HÚZOL A FEJEDRE TE MINDEN SZARÉR` TÁTOD A SZÁD EGYÁLTALÁN NEM IS HASONLÍTASZ RÁD..." [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
Reggel külön busszal jöttünk, és majdnem egyszerre szálltunk le, aztán elkísért egész a sulimig - mivel ma nem is kellett volna bejönnie nulladikra. A buszról leszállva még csak puszit adtam neki (majdnem-nem), és lehet, hogy ettől kicsit meg is szeppent, de aztán hamar elmondtam neki, hogy ha komolyan gondolja, akkor belevághatunk együtt. A suli kapujában búcsúzva megint puszit adtam, de "otthagytam" a fejem, és csók lett belőle. :) Misi bá` meg ott jött és mosolygott. x)
Napközben semmi.
A fél 5-össel jöttünk, meg volt beszélve. Jelen volt a húga. Aranyos kislány. Laura a vállamra hajtotta fejét. Leszállásuk előtt szájrapuszival és "De maradnék még"-gel köszöntünk el egymástól.
Tehát egyelőre örülök, és bizakodva várom a következő napokat, heteket.
Reggel persze tesi betlehemezés-próba helyett Laurával üldögéltem egy padon. Édes volt, rámhajtotta a fejét, nevetgéltünk. Majdcsak alakul.
Buzznak és Iminek: ha véletlen olvasnátok, akkor psszt! :)
Délután Krisztivel elcsámborogtunk egy kis ajándékhajkurászásra. Anyunak vettem egy jópofa asztali tolltárolót, mert azt kaptam le a polcról. (Menekültem a boltból, idegesít a vásárlás.)
Negyed 6-ossal mentem be, majd gyalogoltam a vasútállomáshoz, mert Éváék 6 körül érkeztek vonattal. Odafele egy cé megpróbált lehúzni... x/ Először csak azzal jött, hogy merre találja a Fregattot, nagyjából elirányítottam (bár lövésem nincs, hol van a Fregatt). Utána pénzt szeretett volna váltani (tipikus), majd füvet akart szerezni (!), aztán dicsérte a kabátom, és igyekezett kitapintani a zsebem tartalmát. Ezt már nem hagytam, elléptem tőle, mondtam, hogy sietek, és olajra léptem. A kurvannyát! Azon is gondolkoztam, hogy acélossal egy kurvanagyot rúgok bele, hogy földre kerüljön, és halálra, de szószerint félholtra rugdalom. Halna ki az összes rohadék...
Mivel feltartott, persze pont 6 után pár perccel értem a vasútállomásra, és nem tudtam, vajon megérkezett-e már Éváék vonata. 18.10-ig vártam ott, majd elgyalogoltam a Base-hez, ahol még senki se volt. Hopp-. Kisvártatva jött Éva, Bianka és Barbara (Barbarával már találkoztam a FeZeN 1. napján, Kispálon). Kínáltak boroskólával. Később meglepetésként megérkeztek a parkból páran: Python, Gebe és barátnője, meg a magas srác. Pythontól kaptak hubit, Gebe meg vodkát adott... Abból viszont egy nagyonkicsi kortyot húztam csak. :)
Felmentünk. Megjött Adri (tesóm) is. Ekkor éreztem picit az italok hatását. ;) Szereztem sört (Kozel...), Csutival és nővérével találkoztam. Csocsóztunk. xD Szép lassan minden ismerős befutott, Wellnerék is, rengeteg kodályos (Takács Nóri és Dávid, Eszter, Bukodi, Andi, Márta, Zsófi) Éváékkal döglöttünk a fotelekben, közben már ment a Sun Workshop.
Quimby. Baszott nagy volt. :) Elég jól előrenyomultunk, az össze kodályos +Bianka +Barbara +Adri, a közelben Gebe meg a nője. Az első két szám után beférkőztem Andi, Márta és Nóri mögé, akik a második sorban voltak kb., és igyekeztem védeni őket a lökdösődő faszkalapoktól. Hamar hátrahúzódtak, és szétszóródtak, végül Andival ketten maradtunk, majd ő is megelégelte, hogy a benganagy marhák ugrálnak rajtunk. Ekkor átsodródtam balra, egy fószer nyomult Eszterre, nemtudom, Dávid mit szólt, ha látta. :) Eszti és Zsófi le is lépett onnan, Nórival maradtunk. Egy darabig őt is védtem, kérte is, aztán neki is elege lett, megköszönte, hogy vigyáztam rá, és átadta helyét az első sorban. Innentől végig ottvoltam, csak egyszer engedtem magam elé Évát - amikor odajött. A ráadásban nagyon belendültek, Kis Tibi hozta a szokásos pofákat... Őrület. :) Kurvanagy volt.
Számok - a sorrendiség és a teljesség igénye nélkül: Kamikaze bárány (nyitószám), Hintalógalopp, Káosz Amigos, Nyina, Hoppá, FM 66.6, Álmatlan dal, Unom átírva, Magam adom (átírva), Homo defektus (átírva), Mennyből az angyal, Don Quijote ébredése, Country Joe McDonald, Androidő, Most múlik pontosan, Autó egy szerpentinen, Sehol se talállak, Fekete Lamoure, Az otthontalanság otthona, Halleluja, Libidó, és volt kb. 3-4 régi dal, amit nem ismertem, mivel nincs meg... (Hiba.) [Update: a régiek közül azóta azonosítottam a Borbély Boogie és az If You Pay I Sing c. dalokat.]
Mikor kijöttem az "előszobába", Éva anyuja (Magdi) már ott volt. Akadt ugyan egy probléma, miszerint túl sokan lettünk volna a kocsiban, de Biankát elvitte más, így ez megoldódott. Éva anyuja haláli arc. xD Teljesen laza, közvetlen nő. Amikor megérkeztünk hozzájuk, először le kellett szerelni Kormit, a kutyát, aki megszabadult láncától.. x) Az eredeti terv szerint a mama épületében aludtunk volna, viszont amikor átmentünk volna, Kormi újra lánc nélkül lófrált fel-alá... xD Így végül Adri kapott egy kanapét, nekem pedig Éva szobájának padlóján ágyaztunk meg. Magdi közben megmutatta, mit hogy szeretne átalakítani, elrendezni a lakásban, bemutatta két fiát, akik aludtak már, és két macskájukat, akik még nem aludtak. :)
2-kor mindenki lefeküdt. Én még sokáig nevettettem szegény Évát, majd Magdi ránkszólt (megjegyzem, végülis jogosan. :) ), és befejeztük.
10-kor ébredtünk. Azaz akkor ébresztett Magdi. Kaptunk finom reggelit. :) Éva kikísért minket a vasútállomásra, majd bevonatoztunk Fehérvárra. A fél 1-es dunaival jöttünk haza.
"NEM VAGY ITT JÓ HELYEN NEM VAGY VALÓ NEKEM VILLÁMLIK, MENNYDÖRÖG EZ TÉNYLEG..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
Na, ki csápol az első sorban?
(Több kép az estéről: www.fezenklub.hu)
Mivel tegnap lebetegedtem, és ma a 2. óra után hazajöttem, itthon szerencsésen rátaláltam egy magyar, RPG Maker-rel készített játékra, A Szigetre. Még nem játszottam teljesen végig, de az eddigi észrevételeimet most papírra monitorra vetem.
Kezdjük mondjuk a grafikával. A chipsetek alap RTP-s cuccok, ráadásul túl monoton, túl szabályos módon lettek elhelyezve a színhelyeken a házak, tereptárgyak. A figurák (charset) terén már van némi plusz; hogy a készítő maga is rajzolt-e, vagy csak "ügyesen szedegette össze" a karaktereket, azt nem tudom - pontosabban voltak ismerős alakok, amik biztos több más játékból is visszaköszönhetnek. Hangulatosak a panorámaképek, a kisebb animációk, motívumok.
A zene gyenge pontja a játéknak. Alap RTP-s és az Amnéziából ismerős midik váltják egymást főként. A hangokat, effekteket már ügyesebben válogatta össze a készítő.
A történetről nem tudtam meg még sokat, nem tűnik túl fantáziadúsnak, de nem idegesítő, végülis gördülékeny.
Maga a játék kellően, kicsit talán túlzottan sodró, tehát gyorsan, hirtelen váltják egymást az események, helyszínek, történések. Mintha a készítő kapkodott volna kicsit. Ennek ellenére nem rossz. +: nem kell kínlódni a harcokkal, "tápolás" nélkül könnyedén legyőztem eddig mindenkit. (Ennél profibb játék élményét is tönkrevágta már annak készítője azzal, hogy túl sok harc volt benne, ugyebár) -: sokszor volt olyan érzésem, mintha egyfajta gyengébb Amnézia-klónnal lenne dolgom.
A mai magyar RPG Makeres alkotások között mindenesetre egész jónak mondhatjuk. www.spellsandswords.atw.hu
Beszéltem Laurával telefonon, és felvidultam tőle. Kedves volt, mesélte, hogy ő is beteg, és mondtha, hogy igyak sok-sok citromos teát, és öltözzek fel rendesen. ;) Lehet, hogy csak hozzáállás kérdése az egész, és gyorsan meg tudom szeretni? Nem volna rossz. Ez a mai telefonbeszélgetés sokat lendített a dolgon. :)
Reggeli és fürdés után a fél 11-es kecskemétivel bementem Fehérvárra, ahogy azt Angélával megbeszéltük, vásárolni. Igaz, hogy így pont az ő ajándékát nem vettem meg, de sikerült beszereznem egy macskás bögrét Krisztinek, és egy "Jó nekem, hogy vagy" feliratú szép hűtőmágnest Laurának. Ezenkívül vettem magamnak Duracell recsárdzsöböl elemeket, ha ezt is gyorsan lefogyasztja, akkor az a fotómasina hibája.
A doki kiírt a hétre. Jellemző, ámbár nem zavar. Az viszont igen, hogy a rendelőben az előttem álló három beteget és engem 50 perc alatt vizsgált meg... Persze ha két beteg közt tízperceket pihen, akkor nem kell csodálkozni.
Laurának nincs pénz a kártyáján - mégis visszaírt a tegnap későesti álmatlan SMS-emre. :) Ezenkívül váltottunk még egy rövidüzenetet. Bent van az archívumban - ami ugyebár nem publikus.
(Érdemes megnézni a Depresszió koncertről szóló bejegyzést, ami bővült egy képpel; a Depressziomusic.hun található sok hasonlóan hangulatos kép azon estéről.)
Álmomban valami Vásártérből és Bregyó közből összevont terepen voltam, és volt ott egy oroszlán is. Eleinte nem volt semmi gond vele, de egyszer fel kellett menekülnöm előle egy toronyba, és oda is utánam tudott jönni, így még feljebb másztam inogó oszlopokon. Tériszonyom volt, többször majdnem leestem, majd az oroszlán eltűnt, jöttek anyámék, és nagy szerencsével leugrottam az ágyamra.
Másik álmomban valamiért börtönbe csuktak, de egy vadidegen ürge és Szabi megszöktetett. Lebuktunk, a vadidegen fószer 4 évet kapott ezért, és nekem is le kellett ülni az eredetileg kiszabott büntetést - ami egyetlen nap volt. Bántott a tudat, hogy egyetlen napot kellett volna leülnöm csak, de most az a fószer négy évet ül azért, mert megszöktetett.
Fura.
Negyed 11, busz. Gyors last-minute vásárlás a vásárban: kitűző Krisztinek ("Senki sem bíztat az ivásra! ...önkéntes vagyok"), nyaklánc Laurának. Összefutásás Kajossal, helósziahogyhogyitt? Összefutás Pumival. Az ökörje tényleg levágatta tüsire a haját. :)
Suliban. "JéittaMárk!" :) :)) Örülés oda-vissza. Fotografálás, ajándékozás, mosolyok, felszabadultság, végreittaszünet, szuszááá... Csillagszóró, gyertya. Ilyesmi.
Én Imitől kaptam ajándékot. :) Ezen már eleve meglepődtem, de milyen kis cseles az ürge, mert hát nem pont azt a gitár alakú öngyújtót adta, amit akár magamtól is megvettem volna, ha szerdán még találtam volna a vásárban? :D Egészen meghatódtam. :)
Kriszti is "meglepett" két frankó kitűzővel, Nirvana-s csuklószorítóval, és egy csomó apró édességgel. :) Angyaltól egy aranyos valamit kaptam, ami nem tudom, mi, valószínűleg csak egy dísztárgy, szívvel, figurával. Jópofa.
Ezután: suliból ki, összefutás Lacihaverral (ld. dec. 8.), aki Tamás (mint kiderült). 10 perc várakozás, Laura megérkezik. Csókok. Bújás, csikizés, viccelődés - már amennyire ment. Azért ment.
"EZ A LEGSÖTÉTEBB TITKOK FENEKETLEN KÚTJA TÜKÖRBE NÉZZ, ÉS ODA MONDD, HOGY: `HAZUDSZ, KUTYA!`" [KEPSZLOKK A KUTYA VACSORÁJA]
Elolvastam a Tesco, a titok c. könyvet (igaz, számítógépen). Ajánlom mindenkinek.
Szomorú, de tényleg mindent el tudok hinni a könyvben leírtakból azután, hogy nyáron jómagam is a "droidok" közé tartoztam - ahogy a könyvben csak E. néven szereplő áruház-igazgató fogalmazott dolgozóival kapcsolatban.
Délután felállítottuk és feldíszítettük a fát. Félig-meddig karácsonyiasodott a hangulatom, de nem igazán vágyom rá. Adri meglepije viszont a Darwin-díjasok 3. kötete volt. :) Telitalálat.
(...persze amikor a Hiperkarma c. dal szól a megegyező nevű előadótól, akkor megy a sopánkodás, a gondolkodás.)
"ÉS NE BÁNTS ENGEM MINDIG ÉN SOSEM BÁNTANÁLAK..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Csikós áthívott egy kisebb társaságot 19h-ra magához. Hekkel, Ornódi, PetőTibi és én (Davec nem volt otthon). Leültünk huszonegyezni egy- és kétforintosokkal, mint tét. Mindenkinek 190 volt az alap tőkéje, de akinek szüksége volt rá, vehetett fel plusz 190 Ft-o(ka)t. Csikós és Ornódi közben pálinkázgattak, én whiskey-t kortyolgattam, majd chile-i fehérbort.
Az első nagyobb nyereségemig nem volt szerencsém - akkor akasztottam egy elég nagyot, és utána megint nem sikerültek a dolgok egy darabig. Tibi kiesett, én felvettem plusz 190-et, majd később Csikós és Hekkel is. Ornódinak mindig ugyanannyi pénze volt. :)
A végén, hogy megsürgessük a dolgot, emeltük az alaptétet (Ornódi is kiesett ekkor, éjfél után.) Hekkel vagy öt alkalommal felvette a plusz 190-et! x) A játék végén már jól belendültem, és mire kiesett Hekkel, negyed 2-t mutatott az óra. Csikós felajánlotta, hogy fejezzük be itt, és a nyert pénzt felezzük.
Persze otthon meg nem tudtam aludni...
Azon kívül, hogy délután átjöttek Sándorék, és játékot készítettünk Adrival, semmi különös nem történt.
Leszámítva, hogy Wellner Balázs felhívott, szilveszterezek-e náluk. :)
Szilveszter2006 alternatívák:
-Wellnerékkel
-Imivel/Krisztával, mindkettővel és még emberekkel
-Laurával
Köntös Judit megcsinált velem egy tesztet, amiben rajzolnom kellett egy embert háromszögekből, négyzetekből, körökből. Az eredmény: engem 50%-ban befolyásol az érzelem, 40%-ban a szekszualitás, és csak 10%-ban a realitás, az értelem. Hopp. Ím a rajz.
1.59. Igen, hajnali. Éjfél után a karácsonyfa égőjének fényénél még beszélgettünk egy fél órát Adrival a Búsulóról (a készülő játékunk), és nekem természetesen ebben a hajmeresztő pillanatban hatalmas kedvem támadt a készítéshez. Így előszöris elolvastam a történetet tartalmazó 17 oldalas dokumentumot, majd megcsináltam egy hiányzó (azaz félbehagyott) kocsmajelenetet. Közben szólt a zene (Csak azt nem tudom, minek hallgatom direkt a Hiperkarmát... x/ )
Megtartottuk a 3. fordulóját az F1-bajnokságunknak. Most nem ment. Nagyon nem. Csabi utolért az összesítetten, sőt, egy ponttal elém került. Hülye hibáim voltak, de annyira nem érdekel, hogy ezt hosszan ecseteljem. Ennyire nem vagyok kocka. ;)
Előre szólok, ha esetleg valaki idegen, kívülálló olvasni kezdené ezt a bejegyzést, szerintem nyugodtan kihagyhatja, vagy legalábbis ha teljesen érteni akarja, az hosszú utánajárást igényel. Például nem árt elolvasni a Centrálon született bejegyzéseket.
Viszont ez az egész annyira méltatlan egy naplóhoz... Sajnálom, hogy ilyennel "kell" foglalkoznom, ez teljesen gyerekes.
Ez az első, és egyben utolsó bejegyzés, ami a témával foglalkozik. Lássuk hát...
Első megállapításom, hogy nem a személyedet támadtam, hanem az alkotásod. Mondod, hogy a kettő ugyanaz? Nem ugyanaz. Az alkotásod olyan, mintha a gyermeked lenne. Félted, óvod. Tudom, megértem. Mint mondtam, a monitorra vetett "szar" kifejezésért elnézést kérek. Hogy nekem nem tetszik, az a magánügyem, ezért került ide. Talán megengedhetem magamnak. Nem?
Nem ismerem az erre vonatkozó törvényparagrafusokat ;), de nevetségesnek tartom az állításod, hogy rontottam a hírneved. Mivel? Azzal, hogy egy félmondatban megemlítettem a játékod? Hogy leírtam, hogy nem tetszik, hogy szerintem szar? Szerinted létezik olyan ember, akit komolyan befolyásol egy szubjektív vélemény, amit egy wenaplóban látott valami félmondatban?
Volt hivatkozás az oldaladra, hogy nézzék meg, milyen béna játékot csinált ez a szerencsétlen? A szövegkörnyezetből látni, hogy ott én példaként használtam a játékot, és nem direkt "támadtam".
Ahogy én észreveszem,
"CSAK VERED A MELLED, ÉS BÜSZKE VAGY ARRA AMIT EDDIG ELÉRTÉL..." [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
Büszke is lehetnél rá, ha a kellő szerénységgel bírnál. A legjobb alkotások attól is a legjobbak, hogy megfelelő visszafogottsággal viseled a sikert. (Nem álszerényen, és nem nagyképűen). Az alkotásaid kivitelezésében (mondjuk inkább a DB2-ben) megmutatkozik a talentumod, ahogy fogalmaztam egyszer, " Zrokky képességei tehát adottak, h tökéletes környezetbe ültessen egy kevésbé élvezhető játékot..."
Nem követem a hétköznapjaid, semmilyen weboldalad nem látogatom, tehát nem tudom, mióta lettél ilyen nagyképű, de valamikor nagyon elszállt veled a ló.
Rövid válaszok.
Zrokkynak:
"A kritikákat nem szeretem, főleg olyanoktól, akik nem sokat konyítanak a makerhez.
Beszélni én is tudok, csak annyi a különbség, hogy én nem a számat jártatom, hanem a kezeimet."
Ne várd, hogy belekezdek valami ostoba versengésbe, pontosan tudom, hogy magasabb színvonalon kezeled az RPG Maker-t, mint én, de hogy "nem sokat konyítok hozzá"... Elég, ha én tudom magamról, hogy mire vagyok képes, nem kell azt neked is tudnod. Nem fogok ilyeneket sem mondogatni, hogy "na, majd meglátod, amikor kész lesz az én játékom", mert - mint mondtam - nem kezdek bele ilyen kisded játékokba. Ez nem lóverseny, pontosan abban a tempóban készítem a játékot, amiben nekem kényelmes. Nem fogok kapkodni azért, hogy neked vagy bárkinek bizonyítsak. Van ezer más dolgom, van magánéletem.
"Semmi tiszteletet nem kapok tőletek."
A Centrálon Tura ott írta le pár bekezdéssel a tied alatt, hogy tiszteli a munkásságod.
Nem igazán tudom mire vélni ezt a mondatod, nem értem, mit vársz, miben szeretnéd látni a tiszteletet. Például abban, hogy nem adok hangot a véleményemnek? Ennyi elég?
"És persze megint ti fogtok nyerni"
Mit nyerni? Tapasztalatot talán. Ez nem verseny, nem háború, nem értem, mit kell így elnagyolni, így siránkozni.
A hát mögött-dolog, és válasz a Centrálon "glarion" néven szereplő egyén megszólalására
"nem mered megmondani az embereknek a szemébe a véleményed"
Ha a szemébe mondom, az a baj, hogy miért nem tartom meg magamnak a véleményem. Ráadásul egyértelmű támadás írni egy levelet, hogy igen, nekem nem tetszik. Te bárkihez odamész, megkocogtatod a vállát, hogy "hé, haver, nem vagy szimpatikus"?
Nehéz elhinni, de ennyire egyszerű: ha megmondom, az a baj, ha nem, akkor meg az a baj. Akkor meg sunyi vagyok. Érted? Ez természetes.
"Max bejösz, mondod, hogy szted min lehetne javítani azt elhúzol..."
Miért, nem ez történt? EGY darab bejegyzést írtam, és ha hiszed, ha nem, nem szándékoztam minden nap leírni a véleményem. Vagy volt erre utaló jel? Nem. Nalátod.
"Ne oszd itt az észt..."
Nem osztom.
"vagy hagyja békén és ne írogasson róla..."
Nem írogatok róla. Úgy beszéltek erről, mintha nekem rendszeres tevékenységem lenne cseszegetni Zrokkyt. Komolyan őrület.
Nyugodtan lehet engem szidni, anyázni, erre van rengeteg lehetőség (vendégkönyv itt, Centrál, e-mail elérhetőség, akár postagalambot is küldhettek, ha Kyno kihalássza a gyomrából...). Ez a véleményem, tessék ellenérvelni, ha jólesik. Részemről ennyi.
"HA NEM AKAROD, HOGY ÉRTSEM, AKKOR ÚGYSEM ÉRTEM..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
(2007.01.10. - Kiegészítés
"A blogod meg ugye publikus, tehát bárki olvashatja, azt azok mit gondolnak majd rólam, mikor te ilyeneket írsz?" - Zrokky.
Kiállítod te magadról a bizonyítványod, nem kellek én ahhoz.)
Voltunk korizni. Laurával és Adrival mentünk, Imi csatlakozott. A pályán rengeteg ismerős volt, Csecse, Kitti, stb. Imivel ökörködtünk (kulturáltan :) ), a korcsolyázás egész jól ment, csak kétszer estem. Laura kicsit passzív volt, ezt nem értettem, dehát remélhetőleg semmi komoly.
Hazahoztak minket kocsival, közben átadta ajándékát: egy aranyos plüssmacit és egy vihargyújtót. :)
A negyed 5-ös sárosdival bementünk Adrival. Imivel találkoztunk a mekdonálc előtt (ami zárva volt), majd mentünk Teszkóba alkoholt venni. Vettünk. Egy üveg bort és öt üveg Heinekent. :) Végülis nem kérték még Adritól sem a személyit, tehát "feleslegesen" ráncigáltam be.. ;)
Laura (még mikor a teszkóban voltunk) kétszer megcsörgetett. Ez volt az egyezményes jel arra, hogy nem jön. Tudom, hogy későn szóltam neki (reggel), de kicsit rosszul esett, hogy nélküle szilvesztereztem. Ki tudja, lehet, hogy most kezdem megszeretni igazán?
Mindenesetre Seregélyesen még gyorsan beugrottunk hozzánk a fényképezőért, aztán Imivel ketten szép komótosan elvergődtünk Wellnerékhez. Még vártunk is kicsit kint, az emlékmű mellett nem sokkal egy padon, hogy ne érkezzünk túl korán. 7.05 körül bementünk. Cseh-Bognár (Robi), Sörös (Attila) és a két Wellner volt ekkor ott.
Imit nagyon pozitívan fogadták, ez még nekem is jól esett tőlük. Szó sem volt tipikus "kínos csendről".
Kezdésnek kapásból egy feles Julianust adtak a kezünkbe, és velünk ittak. Később megjött Laci, a barátnője és Györe (Isti), utánuk Edit, majd Gergő. Ittuk a söröket meg a vadászt, petárdáztunk (pedig én amúgy nem szoktam), még vízipipát is tömtünk cigarettadohánnyal. x) Értelme nem volt, de kurva jól éreztünk magunkat, miközben szerencsétlenkedtünk.
Volt egy áramszünet is. xD
Jó zenék szóltak, Depresszió, Hiperkarma, 30Y, a konyha mellett, az üres előtérben tomboltunk a zúzósabb dalokra. Előkerült a Martini, a csokis cherry, Julianus barát is. Gyakorlatilag fél 8-tól hajnali 1, fél 2-ig egyenletesen részeg voltam. Ez tökéletes állapot volt, nem sokalltam be, és végig jól éreztem magam.
Éjfél előtt Laci, barátnője és Gergő hazamentek, Edit és Györe pedig épp csak az új évet köszönteni tértek haza. Pezsgőt bontottunk, Himnuszt énekeltünk, és az udvarból néztük a tűzijátékokat. A szembeszomszédoknak kiabáltunk BUÉK-ot, és bíztattuk őket a fájörvörksz begyújtására. Kicsivel később Edit és Györe is visszatért, ettünk virslit, ittunk tequila GOLD-ot (fahéjjal, naranccsal). x) A buli kb. utolsó másfél órájában (kb. fél 3-tól) a TV-ben a FreeX TV pornóműsorán szörnyülködtünk, majd váltottunk a Sport1 fociösszeállítására.
4 után kicsivel Imivel hazajöttünk, de még kb. fél 6-ig beszélgettünk. Ébredés csak dél körül volt, utána Imi kipróbálta a dobot, majd kikísértem a 14.15-ös Kisalföld volán buszra.
Így arra is, hogy Laura miért nem várta meg reggel azt a kb. másfél percet, amivel később ér be az én buszom.
Beszéltem egy rövid-kellemeset Évával, mert Quimby óta alig találkoztunk. BUÉK-ot is csak most vágtunk egymáshoz. ;)
Zsuzsival és a perkátai csajszival, Dórival mentünk a pályaudvarra kórus után. A buszon (milyen meglepő) találkoztam Laurával. Nézett rám a szép szemeivel, és mondta, hogy majd (tehát ha nem lesz vele a huga) elmondja, miért nem jött szilveszterezni annak ellenére, hogy akkor reggel (amikor megkérdeztem) még állította, hogy jön; és hogy miért nem várt meg ma. Kíváncsian várom.
`Neharagudj`-jal és szájrapuszival vált el tőlem.
"LEGYÉL SZÍVES, NE KEZDD EZT TE SEM TUDOD, MIHEZ KEZDJ ABBAN A NAGY JÓDOLGODBAN AMID VAN..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Kölcsön kaptam Cobain úr naplóját! Nagyon komoly. Olyan dolgokat is leír, amiket egy átlagos ember nem tudna még végiggondolni sem.
Reggel kimaradt a tesióra. No comment.
Imivel ma is kétszer előfordult, hogy teljesen sírvaröhögésig fajult az egyszerű nevetésből kiinduló, unreverzibilis folyamat. Eléggé készen voltunk a végén...
Osztályfőnök pedig lebaszta az egész osztályt, hogy nagyon leengedtünk, és fegyelmezetlenek is vagyunk. Kiemelte Szilvit, Fruzsit, Krisztit, Imit és engem, hogy sokat beszélgetünk, emellett Imit és engem a tehetségünkkel, és a vele fordítottan arányos szorgalmunkkal szivatott. A legledöbbentőbb mondata az volt, hogy nekünk majd egyszer családot is el kell tartani... Hű, mondom, oké, te tudod, de az még odébb van.
Rendben, én elismerem, hogy a tudás, a műveltség mind-mind olyan dolog, amit ebben a külvilágra és tudásra fogékony korban kell megszereznünk, de mikor éljük ki magunkat, ha nem ekkor? Ugyanis felnövünk majd, és jön a meló, a család, és már nem ficánkolhatunk, ahogy a hal a vízben. Persze, meg kell találni az arányokat. Igyekszünk.
Érdekes, hogy miként a nyakam sem akkor fáj, amikor a koncerten a headbang igénybe veszi, és ahogy az alkohol sem akkor üt, amikor legurul a torkon, valószínű, hogy később mi is bölcsen állítjuk az akkor ifjúságnak, hogy ebben a korban kell okosodni - de a mindenkori ifjúságnak csak egy nagyon minimális része fogja ezt felfogni, és - lássuk be - csak még minimálisabb része fogja ezt megbánni.
Délután voltam a parkban, ezévben először.. :) Találkoztam Adrival (Greeny, nem a tesóm), tőle kaptam a könyvet - és Csongorral, akivel eltökélten belekezdünk a zenekar létrehozásába.
"MOST ISTEN FEKSZIK AZ INTENZÍVEN BÁMUL MAGA ELÉ ORRÁBÓL CSÍKOS SZÍVÓSZÁLAK LÓGNAK A FÖLD FELÉ..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
(Körülnéztem, hogy milyen programok várhatóak az első félévben az ex-Base-ben, és elkerekedett a szemem. Igen, pozitív értelemben. Vázolom:
02.16.: Junkies
03.10.: Emil.RuleZ!
05.04.: Fürgerókalábak (INGYEN)
05.05.: Kispál és a Borz
05.19.: Hiperkarma [a Hiperkarma honlapján szerepel az időpont, a Fezenklub.hu-n még nem]
Koncertben nem lesz hiány. x) )
Voltam parkban, és nagyon jó társaság gyűlt össze, tisztára, mint nyáron. Biztos ezt a jó hangulatot vették észre azok a filmesek, akik egy tévés kamerával (tehát nem kézi, hanem "talpas" készülékkel) odajöttek hozzánk, hogy rögzítsék, amit csinálunk. Én kommunikáltam velük, mert oroszok voltak, és angolul kérdeztek. Marci gitározott nekik a kamerába. :)
Nem tudom, hogy van ez, de hiányzik Laura. Jelezhetne már, nem tudom, hogy most csak játszik velem, vagy miután megszerzett magának, kicsit "megnyugodott", lazít. :/
(Ezt még 5-én este 23.00-kor írom, de egyrészt mindjárt 6-a lesz, másrészt nem akarom az 5-i bejegyzés egységét megbontani)
Először is szól a Hiperkarma (mármint a dal), és már megint azt érzem, hogy ilyet nem lehet írni, miként a Minden álmom sem létezik, a Mire megtanultam, a Csend meg a zaj sincsen, ezeket csak én generálom magamnak, hogy ihletet merítsek, és hogy ezekbe ültessem az elérhetetlen célt, hogy valahogy így kellene megfogalmazni a dolgokat, az érzéseket.
Azzal akartam kezdeni, hogy jelenleg a Kurt Cobain napló hatása alatt vagyok, nagyon fog, mint a hülyegyerek zsírkrétája. Szívom magamba a gondolatokat, és értem, vagy igyekszem teljesen megérteni. Többnyire sikeresen.
És itt van az is, hogy Laura az istenért nem bír egy kurva visszahívós SMS-t küldeni, pedig nekem még az is elég lenne.
Fázom.
Szóval, a művészetről pár gondolatot. A művészetnek az én felfogásomban az örökítés, a továbbadás a lényege, a mozgatója. Magamnak nem lehetek művész, mert én mindig átérzem, amit gondolok, ahogy gondolom, de hogy másnak ezt átadjam, ahhoz már kell a művészet.
És itt van egy másik fontos dolog: a művészet nem feltétlenül hivatott a gondolatok átadására, ha gondolatot ébreszt, az éppen elég. Legyen példa erre a fent említett dalok bármelyike az én esetemben. Szinte biztosra vehető, hogy a szerző, a művész nem ugyanazt érezte a műve megalkotásakor, mint én, amikor hallgatom. Biztos, mert nem ugyanazon személyek veszik körül, nem azok az emlékek fűzik, valószínűleg máshogy, de biztosan érettebben gondolkodik, és megannyi más tényező befolyásolja a szubjektivitás keretein belül a dal által keltett érzést.
Viszont gondolatot ébreszt.
A nem általam alkotott, általam "csupán" csodált és élvezettel hallgatott művek és a saját alkotásaim közti főbb különbségek az elégedettségben és a gondolatok "útjában" mutatkozik meg. Mit értek ezalatt? Az elégedettséggel kapcsolatban sejthető, hogy a saját műveimmel (bármennyire sikerültek jól vagy rosszul), sohasem vagyok 80%-nál elégedettebb (ellentétben mások alkotásaival, amik épp az általam vélt tökéletességük miatt példa értékűek). Az általános elégedetlenségem oka roppant egyszerű: nem látok bele mások fejébe, és nem tudom, hogy
1.) sikerült-e átadni a gondolatot, de méginkább fontos, hogy
2.) sikerült-e gondolatot ébreszteni, elértem-e, hogy példa értékű, a hallgató által tökéletesen megfogalmazottnak tartott legyen a művem?
(Persze más kérdés, hogy a félkész, de még a teljesen kivitelezett munkáimat se látta/hallotta senki, ha jól emlékszem. Ennek majd eljön az ideje)
Valószínűleg sohasem fogok más fejébe látni (sajnos), így sosem fogom tudni, hogy elértem-e, amit akartam, adtam-e másnak olyan élményt, amit már én is kaptam (akár a fent említettekre, akár más, nem is feltétlen zenei művekre gondolok)
Eléggé tolódnak a napok, mert még a tegnap történése, hogy este kártyáztunk Csikósnál. Kicsivel unalmasabb volt, mint a legutóbb, és szerencsém sem volt sok. Mindig piros 8-ast, zöld vagy piros királyt kaptam első lapnak. Tiszta szívás. Nemrég értem haza.
Délután volt itt Gergő, és dobolt. Lehet, hogy vele és Somoraival csinálunk zenekart majd.
Ezenkívül megnéztem az Abszolutot az m1-en. Lovasi egy hülye. :)
Krisztával hülyéskedtünk egész nap, de mindkettőnknek lett ebből kifolyólag sebesülése. Én a tenyeremet vágtam meg a korlát egy kiálló csavarjával, ő pedig a kezét ütötte be, amikor elakadtam Imi lábában, Kriszta vonszolt maga utn, és ráestem. xDD Lol.
Dodóék meg betörték a fizikaszertár ablakát, és mi nyomoztunk. :)
Reggel leszálltam a buszról, Laurám sehol... Elindultam, jött a nagylóki. Megvártam, amíg leteszi az utasokat, Laura ekkor sem jelent meg. Bosszankodva tényleg elhúztam onnan, de a Telekinél belefutottam. Nemtudom, hogy engem keresett-e, mert nagyon nézelődött mindenfelé, vagy pont azt szerette volna-e kiszűrni, hogy ne találkozzunk, de mégis sikerült. Ölelé, szájrapuszik, magyarázat a korábbiakra (elég sovány indok, hogy a matektanárja szólt, hogy nem késhet többet, és ezért nem várt meg a legutóbb, mivel még régesrégen mondta, hogy ilyenkor van kb. 20-25 perce...), csók, és mindenki a sulijába. Hát, nem nyugodtam meg.
Az első-második töri óra (igen, megint kettő töri egy napon) elkeserített, elegem lett mindenből, és ez az egész napomra kihatott.
Kórus előtt felálltam a falnál a szegélyre, ahonnan már ki lehet nézni a tetőablakon a városra. Ez jól esett. Fújt az arcomba a szél, én meg csak néztem ki a fejemből.
Tisztelt Szervező(k)!
Egyetlen roppant egyszerű kérdéssel fordulok Önhöz, mégpedig:
a www.fezenklub.hu-n a programok között május 19-én az Eleven Hold szerepel.
A Hiperkarma oldalán (www.hiperkarma.hu) azonban az áll, hogy ők lépnek
fel a nevezett időpontban a Fezenklubban.
A Fezenklub honlapja frissebb, tehát elképzelhetőnek tartom, hogy a
Hiperkarma oldalán egy füstbe ment terv szerepel, de a bizonyosság kedvéért
megkérdem: május 19-én az Eleven Hold, vagy a Hiperkarma ad koncertet a
Fezenklubban?
Én személyszerint a `karmának örülnék jobban. :)
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Márk
Hali!
A hiba lehet, hogy nálam van. A Hiperkarma régebbi ügy, lehet, hogy
elfelejtettem. Napokon belül tisztázzuk.
Köszi az észrevételt.
Üdv.
Tóni
Tiszta tavasz van. Reggel sem fáztam, délután kabát nélkül mászkáltam, mert dögmeleg van.
Megírtuk a törit, talán nem is lett olyan rossz, elvégre még tanultam is rá.
Délután ücsörögtünk Krisztivel a Haleszban, és beszélgettünk egy jót, megint komoly dolgokról is.
Tegnap amúgy a befejeztem a Cobain naplót. Állat.
Köszönöm, hogy olvastátok a naplóm.
Köszönöm, hogy amit lehetett, félre is értettetek, és felhasználtátok valami olyasminek a bizonyítására, ami nem is létezik, és hogy mindezt úgy tettétek, hogy amiket leírtam, nem is bizonyítja azt, amit szeretnétek.
Köszönöm, hogy elgondolkoztattatok, van-e egyáltalán értelme egy weben vezetett naplónak, ha ennyire nem értitek.
Köszönöm, hogy így leírtátok magatokat előttem.
Köszönöm, hogy innentől nem kell egy percet sem gondolkoznom azon, mit gondoljak rólatok.
Akinek nem inge, ne vegye magára!
"ENGEM ITT SENKI... ENGEM ITT SENKI... ENGEM ITT SENKI NEM ISMER MOSTANTÓL NINCS HOZZÁM KÖZÖD ÉN NÁLAD MESSZEBBRŐL JÖVÖK NEM SZÁMÍT, RÓLAM MIT HISZEL HIDD EL, HOGY SOSEM HITTEM EL..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Egy hónaposak vagyunk Larával, de nem tudunk kapcsolatba lépni egymással. Jó, mi?
Megvolt az n+1. CoD- és F1 Maraton, és megnyertem az összesített harmadik helyért zajló csatát. Így most van egy kupám, ami erre fog emlékeztetni. :)
Kép hamarosan.
Elhatároztam, hogy szakítok Larával szerdán, mert ez így nem megy. Ha cinikus lennék, azt mondanám, már el is felejtett.
Írtam és át is adtam egy levelet Évának.
MSN-en beszélgetek egy érdekes lánnyal, akinek már a neve is érdekes: Xénia.
Írtunk irodalomdolgozatot, ami elvileg témazáró, gyakorlatilag nem lehet azt iratni az utolsó héten. Még puskám is volt, és jó helyre is ültem, takarásba, de Simon direkt odaült elénk a padra (!), így esélyünk nem volt Szabival a fegyveek elsütésére. Karó lesz.
Az meg, hogy harmadikas kis taknyosok megverik a tanárukat... Ez tökéletesen jelzi, hogy...
"PUSZTUL A VILÁG..." [KEPSZLOKK JUNKIES]
Buszon tesómmal és Horváth Gergővel kiegészülve beültünk a négyesüléshez, majd jött Krisztián, és később Martin is. Hülyéskedtünk mindenfélét, és végig nevettem. xD Kifeküdtem.. xD
Mi lesz, ha Emil, vagy akár én is
Ki akarunk egyszer a játékból állni, mint ki
rágyújtana már a repülőgépen
s ha úgy alakul, hát odafenn száll ki
És nem érdekli az ejtőernyő
Sem a kabinban repkedő furcsa tárgyak
Csak kilép, és nincsen alatta semmi
Beteljesíteni egy vágyat...
Nem megy, nem tudom akarni már...
Nem megy, nem tudom akarni már...
És úgy esik persze, hogy leesik onnan
De míg leér, nagy dolgokat láthat
Odakint, és persze magába` belül
Ahogy a föld felfelé vágtat
És mindkét keze a zsebében kotor
Hogy megtalálja azt a szál cigit
Amit induláskor az útlevéllel
együtt tett oda, de még egy kicsit...
Nem megy, nem tudom akarni már...
Nem megy, nem tudom akarni már...
...félhet is, hogy mi lesz, ha leér
Hogy vissza lehet-e még csinálni ezt?
És ráhúzta-e a kerti sufni
Ajtajára a kis zöld reteszt
És eszébe juthat, hogy úgyse` számít
a retesz, és igazán semmi sem
Túl sok idő már amúgy sem maradt, és ennyi...
Nem megy, nem tudom akarni már...
Nem megy, nem tudom akarni már...
Suli után átmentem a parkon, és Éváékba botlottam. Éva kivált Zsuzsi és barátnője társaságából, és visszagyalogoltunk a vasútállomásra. Jót beszélgettünk.
A buszon találkoztam Laurával, és... nem szakítottunk még, mert nem akartam a buszon, kisebb közönség előtt megbeszélni ezt, de azt, hogy tegnap nem várt meg, azzal magyarázta, hogy boltba kellett mennie, mert nem volt kajája.. Azt hiszem, ez tükrözi, mennyire vesz komolyan, de nem baj, mostmár egál...
Voltunk a korcsolyapályán. Tesóm, Somorai, Német Gábor meg én utaztunk be a negyed ötössel. Eleinte kevesen voltak, később tele lett a csarnok. Ismerős viszont most kevés volt. Egész jól belelendültem, igazán egyszer sem estem el, csak amikor Gábor kigáncsolt. :) Kapja be. Élveztem, ahogy síklottam a jégen, és tudtam irányítani magam. Jó dolog.
Régen írtam már ilyet, de most az élet van fenn, és én vagyok alul... Gondolkozok és nem jutok sehova. Jó lenne kilábalni innen.
"HA AZ ÉLET FENT VAN AKKOR NEKED KELL LENN LENNI..." [KEPSZLOKK 30Y]
Mostanában kialakult egy olyan helyzet, hogy mindenért Imit és engem csesz le ofő. Mi vagyunk a lusta (ez igaz), hangoskodó (ha túl-jó-kedvűek vagyunk, akkor ez is igaz) kezelhetetlen kamaszok az ofő véreres szemében.
Ma töriórán laptopról kivetített anyagot néztünk. A laptopon a háttér egy baszott nagy WTF?! felirat volt, amit Aranka nem látott, de mi pont a gép mögött ültünk. Vad röhögésbe kezdtem.. xDD
Nos, ami ma történt a sulinkban, az egyszerűen vérlázító. Három részre bontom a bejegyzést: a tények, a szubjektív vélemény (cenzúrázva), és a következtetés.
A tények. A sulink általános iskolájában van négy hülyegyerek, akik teljes mértékben kezelhetetlenek, állandó jelleggel okoznak botrányokat, de semmilyen eljárással nem lehet eltávolítani őket.
A mai napon a fő bandavezér, Patrik megverte Olivért, aki 11.-es. Érthető, nem? Egy kis taknyos senkiházi 7. osztályos magántanuló nekiront a 11.-esnek. A folyosón ment Olivér és Moncsi, majd egyszercsak Patrik hátulról nekiugrott Olinak, aki kezében tartotta laptopját is. Logikus, hogy a kis rohadék csak hátulról támad. Oli a földre került, majd még fel tudott kelni, Patrik viszont faltól falig csapdosta, amikor Oli újra a földre került, még sokáig rugdosta hasán és fején.
Olivért kórházba szállították, feltehetőleg agyrázkódása van, remélhetőleg nincsen belső vérzése/sérülése.
Állítólag Olivér apja megütötte Patrikot, mikor beért a suliba. Hát nagyon remélem is. Viszont elszomorító, hogy ezért felelősségre is vonhatják, mivel fiatalkorút bántalmazott.
Szubjektív vélemény, cenzúrázva. Azért cenzúrázva, mert ha leírnám, amit gondolok, akkor ez alapján az írás alapján később felelősségre is vonhatnának, ha valami baja lenne Patriknak. Természetesen nem arról van szó, hogy egyedül nekiesek, mert soha sem értettem egyet az agresszív vadállatokkal, nem vagyok verekedős típus, ellenben ez a kis seggnyaló napi rendszerességgel űzi a Russel Crow-sportot. Itt inkább arról van szó, hogy a gimnázium fiújai kicsit mozgolódtak, sajnos leállítottak minket. (Azaz szerencsére.) Nem tudom, mi lett volna a vége, ha kezünk közé kaptuk volna a gyereket. Én biztosan megcipőztem volna az acélossal, de szerintem senki sem fogta volna vissza magát.
Mindenkit mélységesen felháborított az eset, szerintem sokan vagyunk ezzel így, hogy még délután sem tudtunk napirendre térni a történtek felett. Ha a dühvel áramot lehetne termelni, egy 20-30 évig nem lenne hazánknak szüksége egyéb áramforrásra.
Még nagyobb gond, hogy ez az állat (merthogy embernek nem nevezném) egy ilyen közösség tagja, alkotóeleme, tehát ha megagyalnánk, egyenként úgyis elkapnának minket, és retteghetnénk az utcán, hogy mikor kapnak el hátulról...
...és folytathatnám még, írhatnék ezerszámra mondatokat, sorokat, de akkor sem meríteném ki a mondandóm, hát jöjjön inkább a következtetés. Ami nem más, minthogy ez a világ el fog pusztulni, pontosabban az emberiség évei meg vannak számolva, nagyonis így látom. Hogy miért? Ezért. Mert az ilyen állatokat védi a törvény, mert a médiából merít ötletet a gengszteresdihez, mert léteznek ilyenek. És akárki akármit mondd, tesz vagy gondol, amíg ezzel a társadalmi réteggel nem kezd valamit a civilizáció, addig nincs esély az erkölcsi romlás megállítására.
A valóvilágok és győzikék korát írva nem is meglepő, hogy ilyen esetekkel kell szembenéznünk, és - tegyük hozzá -, ez még nem is számít olyan kiemelkedőnek. Úgy értem, mi felháborodtunk, de rajtunk kívül kit érdekel a dolog? Amíg nem tapasztalja mindenki a saját ismerősei vagy környezetének körében, addig csak legyint egyet, hogy "igen, szörnyű, de vannak ilyenek." (És ezzel nem arra utalok, hogy bárkinek ilyeneket kívánnék)
Viszont ha semmi nem változik, akkor elszaporodhatnak ezek a történések. Lásd: harmadikasok tanárt vernek, Miskolcon 8 éves kisgyerek támadt egy idős asszonyra...
Ezellen valamit tenni kell, és az én személyes véleményem, hogy az ilyen állatfajokat nem illetném semmilyen személyiségjoggal, sőt... Vagy megtanul közösségben élni, emberként viselkedni, vagy pusztuljon, írtsuk, öljük őket, ha kell, ezerszámra. Nem érdekel, hogy milyen szociális helyzetben nyomorog, vannak náluk rosszabb helyzetben élők is, akik mégsem ilyen elvetemültek.
(Ajánlott zenei anyagok: Alvin és a Mókusok - Tíz éves, Junkies - Pusztul a világ, Depresszió - Hullák és fegyverek)
Olivért kiengedték a kórházból, de sajnos Patrik úgy tűnik, megússza az esetet. Hogy dögölne meg.
Voltam parkban, de Csongor nem jött 13h-kor. Beszélgettem Vírussal, és komolyan mondom, nagyon értelmes ember. Elszavallta egy versét, és be kell látni, teljesen emberi a gondolkodása, a vad külső értelmes, gondolkodó fickót takar.
Találkoztam Klaudiával, Marcival és még sokakkal, majd Szabi is megérkezett. Marci és Eper az Országalmánál zenélt, odamentünk hozzájuk. Jó hangulat volt, viszont pénzt nem sokat (150 Ft) szedtek össze. :)
3-kor megérkezett Csongor. Igen, elfelejtette, hogy 1-kor vártam. x) Így viszont felmentünk hozzá heten, mint a gonoszok: Klaudia, Réka (az aranyos alacsony csajszi), Pumi, Marci, Peti, Csongor és én. Fél 5-ig zenéltünk nálunk három gitárral, és valószínűleg Csongorral tényleg nekiállunk valamiféle zenekarnak, mert jól együtt tudtunk működni most is.
Este kártyáztunk Csikósnál, Hekkel, Csikós, Molnár Tomi, a barátnője (Kriszti) és én. Pókereztünk. Én estem ki elsőnek. Krisztinek az elején nagyon kedveztek a lapok, az utolsó három ember közt még benn volt. Hogy ki nyert, nem tudom, éjjel 1-kor eljöttem.
Lezajlott a félévi gitárvizsga. Bámulatos volt. Még dicséretet is kaptam, annyira lenyűgöztem Cukorkát. Most kivételesen rendes volt Adrival és velem is.
Érdekes évforduló, hogy két évvel ezelőtt írtuk a felvételit.
Jön, beszél, visz mindent. Déva vára. Én építem, más rombolja.
"MINDEGY, MIÉRT NE LEHETNE MINDEGY MOST, MIKOR SZERETNI, SZERETNI, SZERETNI, SZERETNI SZERETNI SZERINTED ANNYI CSAK HOGY JÖSSZ SZERETNI, SZERETNI, SZERETNI, SZERETNI SZERETNI SZERINTED ANNYI CSAK HOGY JÖSSZ LÁTSZ, MÉSZ, ÉS KÖZBEN MONDOD VÉGIG MONDOD..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Volt egy olyan, hogy öt lyukas óra... Lol. :) Ez tömören azt jelenti, hogy fél 11-től 3-ig semmi dolgunk nem akadt. Így Katával és Krisztivel sétáltunk egyet a városban, voltunk Ciánkáliban is.
Jövő héttől Szandra nem osztálytársunk. Átmegy a Szent Istvánba. Nem hullattam könnyeket.
A buszról hazáig Dalmával jöttem, és meglepő tanulsággal szolgált a találkozásunk. Még mindig ugyanaz a komolytalan, aranyos, link kislány, aki két éve is volt, és akit annyira szerettem. Fura ez. :)
Tegnap pókeroztunk. Nem lett volna rossz, csak nagyon komolyan vették a többiek. Biztos az 500 Ft/fő tét miatt...
Megint volt egy F1 és CoD maraton. F1 meglepően jól ment. A legviccesebb az volt, hogy az angol pályán 100%-ot mentünk, tehát 60 kört, ami 1 óra 20 perc folyamatosságot jelentett... x)
CoD-ot pedig annyira poénra vettük, hogy a könnytől alig láttam a pályát.. Mindenféle nevet beírtunk, így jöttek ki ilyen feliratok, mint Megölted Bricostore-t!, vagy Megölted alacsony-t!. Volt minden, ami szemnek-szájnak ingere: Friderikusz, Sajt, Szifilisz, Eke, Barázda... Rég volt ennyire sírvaröhögősen jó hangulat. xD
Ez durva. :) A Counter Strike - két dimenzióban. Kíváncsi voltam, hát le is töltöttem a parányi játékot, és megdöbbenésemre (az igazi háromdimenziós játékkal szemben) nem indult el a gépemen! xD Mindenesetre mindenkinek ajánlom, nagyon pihentagyú ötlet, és jópofa.
Délután megint pókeroztunk, de most csak Hekkel, Csikós meg én. Az eddigiekhez képest nagyon jól játszottam, nem is én estem ki elsőnek.
Azt már megszoktuk, hogy mennek el az osztályunkból a tanulók más iskolába. De ma vadonatúj dolog történt: érkezett egy új osztálytárs. Enikőnek hívják, ha nem tévedek, és Janka baráti körében láttam már párszor a parkban. (Tehát számomra nem teljesen új arc.) Leginkább Tekláékkal lóg, és alakulnak róla a vélemények. Nekem nem ellenszenves.
További érdekesség, hogy a Ciszterci gimiből jött, és mesélt róla egy érdekes dolgot, miszerint az ottani tanárok egy része nyomoz a diákok után, megkeresik és -találják a weblapjaikat. Nos, remélem, ebből nem lesz divat a tanárok körében, mert az engem is kínosan érinthetne. :)
(Úgy tűnik, nem csak a frankeles okítók ilyen hatalomféltők)
A negyed 7-es buszról leszállva Flórába (Eper) botlottam. Megkérdezte, merre megyek, majd egy "Sziasztok!"-kal sarkonfordult, otthagyta két barátnőjét és jött velem. Beszélgettünk, és be kell látni, érdekes csaj. Nem szereti, ha Flórának hívják, pláne, ha Flórinak becézik. Ezenkívül elmesélt egy tejszínhabos esetet, így egész út alatt ezzel a két dologgal vicceltem (tejszínhab, Flóra).
Az is kiderült, hogy van bilincse.
Reggel hajnalban valami baleset volt a 62-esen, így nem értem volna be tesire időben, ezért Krisztával jöttem suliba.
Délután meg kiakadtunk (mármint Kriszta meg én) azon, hogy a Kodolányi zeneművészeti szakán állítólag 300.000 Ft (!!) lesz egy félév tandíja. Namármost ha ez így lesz, akkor búcsút inthetek/inthetünk neki.
Később gondolkodtam egyedül, és arra jutottam, hogy szar és igazságtalan az élet. Ezt nem dühösen, inkább elkeseredetten állapítottam meg. Végiggondoltam, hogy van, akinek még ennyi sincs, van, aki még ennél is rosszabb helyzetben van, és itt Afrika jutott eszembe, meg amit földrajzon mesélt Baranyai az ottani oktatásról és állapotokról.
Továbbá gondolkodtam, hogy milyen érdekes dolog, hogy az életnek (elvileg) mindenki egyenlő eséllyel indul neki, és mekkora differencia lesz két ember között élete végére.
"SUMÁK LÁZADÓK, VÉRERES SZEMŰ SENKIHÁZIAK RÁM FIGYELJETEK, BOHÓCOK VAGYUNK ÉS MIND BELEHALUNK..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Adrival és Martinnal (plusz Német Gáborral) elmentünk ma a korcsolyapályára. A kölcsönzős nő már megint ugyanazt a korcsolyát adta, és amellett, hogy a csatjai továbbra is szarok, már életlen is... Kész élmény volt a jégen lenni vele. Mindenesetre így megtanulhattam életlen és rosszul rögzített korival közlekedni.
Kész sulis találkozó volt ez; rengeteg tavalyi 8.-as kodályos srác kijött ma. (Gege, Karcsi, Kabai, Zsolti, Csecse)
Emellett volt még egy érdekes dolog, két csaj, akik leszólítottak. Nem igazán tudtam mit mondani a nevetgélések közt elrebegett dicsőítésekre, úgy mint olyan jól korizol..., vagy az olyan - primitív gondolkodásra valló - kérdésekre, mint megadod a számod? (Nem.) és megyünk egy kört? (Ha itt leszel, amikor visszajövök a melegedőből, akkor igen.) És ahogy megszólított, a szöszi már végig is simította a melkasam. Természetesen nem azon a lejárón mentem vissza a jégre, ahol ők dekkoltak.
Ennek ellenére később megtaláltak. Újabb picsás vihogások közt megjegyezte ismét a szőkeség, hogy lógok neki egy körrel, és még ma behajtja. Nem tette.
Amikor egyszer utolértem a szöszit, a fejére dobtam a kapucniját. A másik csaj meg már oldalt smárolt egy nálam nyílván könnyebben kapható félkegyelművel. :) Lol...
Álmomban a sulinkban ültünk a gazdasági iroda mellett a kanapén meg az asztalon, és Dudussal perverzkedtem valamit, mire kijött az általános iskolás némettanár, és mondta, hogy ezt nem kéne. x)
Utána durvább volt, mert elkezdett zizegni a mögöttünk lévő biztosíték, majd a suli egész területén a falakban végigégtek a kábelet. Szikrázott minden, és kimenekültünk az utcára, ahol láttuk, hogy a Vasvári gimnázium is ugyanígy járt, és az égből is szikrák hullottak. Szabinak és nekem is megperzselődött a fejünk, és rengeteg véres sebet szereztünk az arcunkon.
Később lemostam az arcom a fiúvécében, Aranka meg odajött hozzám, hogy reméli, most elégedett vagyok. Néztem rá értetlenül, aztán folytatta, hogy én bujtogattam fel az embereket, hogy ne tanulják a történelmet, és ennek a tudatlanságnak volt az eredménye a baleset... Ráhagytam, hadd mondja.
Felébredtem. Durva volt. :)
Délután Daveccel meg Martonékkal fociztunk jó két és fél órát az MTH-n. Hideg volt, de jól esett a mozgás.
Ezenkívül délután befejeztem az új Képgalériát. Rengeteg meló volt az áttöltögetéssel, amit az új könyvtárszerkezet okozott, de megérte. Most legalább rend van a szerveren és a gépen is etéren.
Csak mostmár a játékunkkal is kéne törődni.
Töridoga hármas úgy, hogy egy feladatot egy az egyben kifelejtettem, és nem készültem rá semmit. Dögös.
Felvettem egy kémia órai kísérletet. :) Bujpál lökte a dumáit rendesen.
Patrikék ma megvertek egy 8.-as srácot, aki hazafele ment. A srác szája felrepedt és letört foga egy darabja. Jellemző a savage-ekre, hogy hárman (Dodó, Patrik, Szegszárdi) mentek egy ellen. Patrikot láttuk az eset után a kémia teremből és sántított. Hogy ütné el egy autó.
Délután a murvás parkolónál álltunk az Olcsó Bolt előtt várva Szabival a buszunkra, mikor egy csöves eltántorgott előttünk, majd egyszercsak (kb. 2 méterre tőlünk) nekiállt hányni, vélhetően részegségében. Megfogott az eset.
Még durvább eset, hogy egy Vasváris 10.-es csaj öngyilkos lett, kiugrott a tizedikről. Egy fiatal lány, tele reményekkel, és nem, valamiért nem bírt az élettel. Elszomorító. :/
Buszon egyébként Horváth Gergővel jöttem haza, és beszélgettünk a zenéről.
"PETERS PECKER PICKED ANOTHER PICKLE BEARING PUSSY PEPPER PETERS PECKER PICKED ANOTHER PICKLE BEARING PUSSY PEPPER, WHY?!" [KEPSZLOKK SOAD]
Osztályunkba betört a Simon Ági-kór. Cseppet sem ironikus értelemben kedvelt irodalomtanárunk köztudottan rajong a macskákért. Pár napja be is hozott néhány macskás posztert, hogy ha akarjuk, tegyük ki. Akartuk. Kitettük.
Ma reggel arra értem be a terembe, hogy Mariann lelkesen tolja ki a falra a macsekokat ábrázoló fotókat. Pff... :) Nem kifejezetten rajongok a cicákért, bár nem utálom őket. Mindenesetre Zsófi is egy nevezőn van velem. Ilyen mennyiségű macska-áradattal régen szembesültem... x)
Az is érdekes, hogy a tavalyi 12. ugyanebben a teremben "lakott", és nekik is hasonló képecskékkel volt teleaggatva a fal. Lol.
Ám ha Simonnak ettől jobb kedve lesz órákon, akkor legyen. Ahogy ő mondaná, ennyi év után már megérdemli. És tényleg.
(Állítólag jövőre nyugdíjba vonul. Tudom, hogy ő nem kedvel túlságosan minket, 10.-es fiúkat, viszont nekem kellemes színfolt a tanárnő egyénisége, stílusa, rigolyái. Remélem, minket még végigvisz.)
"AZ EGYIK CICA MÁSZIK, A MÁSIK CICOMÁZIK..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
Este játszottam egy pókerpartit Csikivel. Ügyes lehettem, mert megnyertem. 6-tól 9-ig játszottuk a meccset, elég hamar elhúztam és onnanól nem mozgott igazán a pénz. A végén nyomott egy (játékpénzben számolt) 300 ezres All in-t, amit én a kb. 500 ezremmel megtartottam a 6-os és 9-es lapomra. Neki ászpárja volt. Feljött egy 9-es, egy 8-as és valami. Egy lap félre, feljön egy 10-es. Egy lap félre, feljött egy 6-os... xD
Ritka példája annak, amikor a bátorság szerencsével párosul.
Angolon én is megtartottam a magam kis prezentációját a reptéri teendőkről, security check-ek és guidelines-ok világából. Szerintem sikeres volt, nem akadtam el komolyabban. És két ötöst kaptam. :) Elindultam a stréberség útján?
Délután hazafele Krisztával mentem a kórházi megállóig, és marha jókat nevettünk a hülye megszólalásaimon. x) Ilyen hülye is már régen voltam, de rámfért már.
A 15.50-es szabadival bementem Fehérvárra, mivel úgy volt, hogy Csongorékkal csendesülős gitáros délutánt tartunk a Telekiben. Ez elmaradt persze, így kb. fél 6-ig Klaudiával voltam, majd megjött Erik, és ők mentek Erik lakására. Én letettem a gitárt Zsófi néninél, aztán eltéptem Kriszta felé. Kijött, mentünk Haleszba, hintáztunk, meg énekeltünk. xD Elindultunk Ádámék elé, aztán majdnem elmentek mellettünk az utca túloldalán. :)
Ádám, Kriszta, Tamás és én felmentünk a Base-be olyan 8 körül, és egy darabig elég kevesen voltak. Ádám kicsit beihatott, legalábbis Kriszta szerint. Én csak azt vettem észre, hogy be nem áll a szája és folyton röhögnöm kell. x)
"NEVEZZÜK ÍGY." [KEPSZLOKK ÁDÁM]
Megláttam Pumit, majd Andit, Nórit és Dalmát (kilencedikesek). És cigit kértek.. Kicsit meglepődtem, de emiatt nem fogok rossz szemmel nézni rájuk.
Megjött Adri, és még ezelőtt találkoztam is CsalAnnával és Orsival. 9-kor kezdett az előzenekar... Én általában Andiék, Krisztáék és tesómék között ingáztam, és színjózanul (mert mi az a két Kozel..) is top-hangulaton voltam. :)
Később megjelent Anna sírva. Néztem is, hogy mi van... Nagyjából el tudta mondani, hogy kicsit összekaptak Danival, aztán megfordultam, és láttam a másik szobafélében Danit. Beszéltem vele, hogy ugyan, próbáljanak már meg kibékülni.
Kriszta eléggé frusztrált volt, mivel.. Talán sok volt a jelenlévő ex-ek száma. Ezt azzal tetézte, hogy többször is otthagyta Ádámot (úgyértem, elment mellőle másokhoz), és így kialakult egy kisebb konfliktus. Amíg Kriszta wc-re ment tesómmal, beszéltem kicsit Ádámmal. Később Krisztával.
11-kor el is kezdte végre a Junkies. Kicsit távolságtartóan helyezkedtünk, hogy ne sodródjunk kapásból a pogóba. Az első számból (Gyere le velem a mélybe) még fél perc se telt el, Ádám rám nézett, és egy gyors metakommunikációval elhatároztuk, hogy berontunk pogózni-. Jó volt. A vártnál kevesebbet rúgtak, így elég sokáig bent is maradtam, utána pedig jobb előlre sodródtunk. Mögöttem volt Adri és Kriszta szinte végig, de nagyon pogózták őket, úgyhogy átcsúsztak a jobb oldalamra. Szinte végig a második sorban zúztunk, egy csomószor hozzáértünk Szekereshez. :D
Nagyon sok energia szabadult fel, el is fáradtam rendesen...
Koncert után punnyadtunk kicsit, megint leöntöttem magam vízzel, ahogy azt ilyenkor szoktam... Kriszta alig várta meg Ádámot, amit nem tudtunk mire vélni... Utána meg elindultak a Halesz felé, mi meg mentünk haza.
Egyébként örültem annak, hogy Ádámmal ilyen jól kijöttünk. Pozitív csalódás.
Ismét mentünk CoD és F1 maratont tartani, viszont nem lett volna ki a létszám, ha Imi nem tudott volna lejönni azok után, hogy mindössze három órával a kezdés előtt tudtam szólni neki, hogy jöjjön, ha akar és tud.
Szóval Imivel kiegészülve kockultunk, megint jó volt a hangulat, pláne, amikor CoD-ban írkáltuk át a neveket... xD
Imi éjjel nálunk aludt, aztán fél 2 után kicsivel buszraszállt és hazautazott.
Suliban kicsit összekülönböztem ofővel, mert állandóan Imit cseszi le, és szerintem már teljesen realitását (és tekintélyét) vesztett, igazságtalan tanár. Ez a véleményem.
Vettem egy karpántféleséget Krisztának, aki holnap már 17 éves lesz. Hoppá, mi?
A 3-as seregélyesin meg elaludtam, és csak a buszfordulónál ébredtem fel (MTH pálya). Szoptam, mert gyalogolhattam egy kisebbet.
A téma már régóta motoszkál bennem, és most, hogy betegállományban itthon vagyok, le is írom, amit gondolok.
Pár hete este tesómmal leültünk pihenésképpen tespedni a myVIP-en, az ismerőseim ismerőseit böngészve. Sok ismerősből sok lehetőség fakad, de még milyenek! Egy budapesti hölgyeményt is kidobott a gép, hogy egy partnerem révén ismerhetném. Az avatarképe elég merész volt, hát rákattintottunk és leesett az állunk. A leányzó egy szál tangás képeket pakolt fel magáról elég szép mennyiségben. Mivel a rendszer lehetőséget ad rá, rengeteg kommentár érkezett, amelyeket kiéhezett férfiak írtak (vélhetően nyálukat csepegtetve közben a klaviaturára). A legprózaibb a "megbasználak" volt, de hasonló, többé kevésbé virágnyelvre fordított hozzászólások tömkelege díszelgett az FHM-be illő képek alatt. A nő pedig nem restellett szinte minden magasztaló kommentre "Köszi, cupp!"-színvonalú válaszokat adni.
Amellett, hogy a myVIP és iwiw rendszerek már rég értelmüket vesztették, már teret is adnak egy új szubkultúrának, vagy helyesebben mondva a tinikurváknak, akik ebből igyekeznek szubkultúrát csinálni (még ha tudatalatt is). Mi kell ehhez? Mellmutató, pózoló, izgató (-nak szánt) képek sokasága, semmi más. Akinek több kommentár van a képe alatt, az nyer.
(Azon is lehidaltam, amikor Enikő, az osztálytársam - a "régi" Enikő, a buta; nem az új lány - szünetben oda akart ülni az osztály gépéhez, hogy megnézze, visszaigazolta-e az anyja. Nemtudom, sírjak, vagy nevessek?)
Gondolkoztam, hogy esetleg megszüntetem a myVIP-es profilom, de vannak olyan emberek, akikkel tényleg ezen a rendszeren keresztül tartom a kapcsolatot. (Ezenkívül ingyen kabaré ;) )
"SZIA VIVIEN, LÁTTALAK AZ IWIW-EN ÚGY MEGJELÖLNÉLEK, ÚGY MEGJELÖLNÉLEK!" [KEPSZLOKK PROSECTURA]
Kriszta hozott nekem teát termoszban, citrommal meg cukorral. Rendes tőle.
4. óra után mentünk a Színházba a "Fülharmónia" bérlet következő állomását megnézni/-hallgatni. Most a Tilinkó zenélt (Imre bá népzenei együttese). Még az előadás előtt Imi tapsolt egyet, de nem azért, mert tapsolni kéne, hanem véletlenül. A birkaszellem mindenesetre kiköszönt az emberekből, mert egy csapásra a többség nekiállt tapsolni. xDD
Amúgy meg csatangoltunk a városban, és a mellékelt kép mutatja, hogy... (lol.)
Lassan vége lesz, és te itt maradsz velem a világvégén a folyóparton állunk Ha bámészkodni jöttél hozzánk, most megmondom Nincs esélyed nálunk, mi újrakezdjük, igen, együtt És elintézünk mindent A villanykörte holdat És felém szól egy hang: érj hozzám Egy bolond voltam mindig, mégis megtaláltam Elintéztem mindent...
És rohanj, és táncolj, és ugrálj, és üvölts vagy csinálj bármit, csak lássam rajtad, hogy élsz
És ha el is rontunk mindent, mi újrakezdjük, és megint együtt
Minden, amit hittem, az szerteszéjjel szállt és itt vagy (Fenn) a villanykörte holdon (látlak) És felém szól a hangod (és azt mondja) érj hozzám
És ne bánts engem mindig, én sosem bántanálak Örülj, megtaláltak, és mindent, ami fájt én a kukám mellé tettem Ma semmi nem a régi, ma tényleg más lesz minden És a folyóparton állunk A világvégén ketten Ott senki se jár Ha bámészkodni jöttél, tedd meg most, és tűnj el Te együtt jársz a sorssal Neked semmi se fáj...
Ribogzi koncert - Harta, Yankee pub (Művekmíting VII.)
Délután buszra szálltunk, hogy ellátogassunk a hartai rákenról élet feltörekvő bandájának, a Ribogzi koncertjére. :) Tura és Panda autóval várt minket a buszmegállóban, hogy villámgyorsan odaérjünk hozzájuk. Kb. egy óra pihengetés után - ami zeneválogatással telt - jött Ákos majd Sanyi, és bepakoltuk a Fordba a felszerelést. Kb. fél 7 után már a Yankeeben álltunk/ültünk.
Ekkor még kevesen voltak lent, például Hanna és egyik barátnője, Dóri. Tesóm, Dóri, Hanna és én elmentünk a szoborkertbe körhintázni. :)
Turáék eddig és ezalatt beállítottak mindent, aztán háromeld 8-kor még "hazamentünk" enni, pihenni kicsit, meg ilyesmi. 9-kor pedig teljes elszántsággal vissza a pubba.
Hannával, Dórival és tesómmal a középső bárpulthoz (vagy mi az) ültünk le, Hanna ásványvizet, Adri vadászt, én pedig sört ittam. Fecóra várt a zenekar, mivel ő még dolgozni volt 10-ig. A nép szépen gyülekezett, jópár már korábbról ismert arccal fogtam kezet.
Hannával hülyéskedtünk, például hogy elüssük az időt, parasztnintendóztunk [ xD ], vagy pirospacsiztunk. Általában ő nyert, én pedig ezt megelégelve nem játszottam vele többet. :)
Végül csak eljött az idő a kezdéshez. Kicsit későn kapcsoltam, így nem tudtam előremenni, mivel ekkor már annyian tömörültek a tenyérnyi helyen, hogy egy gyufaszálat sem lehetett leejteni. Igen sokan voltak kíváncsiak a Ribogzira. Az első pár szám után 3-4 (kicsivel idősebb) ember visszament a pulthoz, így már ideális létszámú embernép állt elöl.
Abszolut fasza műsorral álltak ki, csak a dalok közt kevés volt az átvezető beszéd. A szöveg is érthető volt, a repertoárba találó feldolgozások is kerültek (pl. Lopott könyvek, Buzis dal xD). Tetszett a népnek a produkció.
Odalent változatlanul sokan voltak, akadtak, akik már a padra hajtották fejüket. Köszöntöttük Fruzsit 14. születésnapja alkalmából, és fényképeztünk mindent és mindenkit. Hanna hazament, felkísértem. Nem tudtam mit válaszolni a "hogyan tovább?" kérdésre. :/ Mondtam neki, hogy költözzön Seregélyesre. :) :/
Az idő teltével Turáék zenéltek még a népnek, mi pedig ültünk és beszélgettünk némi ital mellett. Tamás (már részegen) nagyon haverkodni akart, aztán Turival meg egy Adri nevű csajjal ittunk kismézest. Az jól esett.
A hangulat végig fasza volt. 4-kor mentünk Turáékhoz (Turi nélkül, ő még maradt), hazakísértünk Fruzsit (az úton végig fárasztottam x) ). Reggel persze nem lett semmi a 9 órai buszból, mert 8-kor nem volt szívünk felkelteni Turáékat, aztán én aludtam el... A 13.45-össel jöttünk, de figyelmetlenségből azt is majdnem lekéstük.
"...MERT MELEG ÁGYBÓL FELÉBREDNI SENKINEK NEM FŰLLHET A FOGA IDŐ ELŐTT..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Okot nem tudok, viszont ma nagyonis könnyen fel lehetett engem ingerelni apróságokkal. Idegesített minden apró hülyeség, a humorosnak szánt, de kurvára nem humoros dolgok és poénok. És mi a francért van ilyen hideg? Minek esett havas eső? Takarodjon már el innen ez a nyüves tél, tavaszt akarok távolságok nélkül.
Elég biztos forrásokból (Karesztől, a sofőrtől) tudtuk meg reggel, hogy csütörtöktől megszüntetik a 6.40-es seregélyesi járatot, és mehetünk be a sárosdival. A hír teljesen felháborította az utazóközönséget, és minden jogunk megvan az anyázásra. A busz maximálisan ki van használva, nem lehet indok, hogy gazdaságtalan lenne az üzemeltetése (mivel az első ajtótól a hátsó ülésekig áll a nép) Semmilyen okról nem tudunk, ami elfogadhatóvá tenné a járat teljes beszüntetését. Ha nem kapunk ésszerű indoklást, reklamálunk. Somoraival már meg is beszéltük, hogy ha tényleg csütörtöktől minden reggel a rohadt, nyomorult, büdös cigányjárattal kell a városba utaznunk tömegnyomorban álldogálva, akkor kő kövön nem marad.
Szopják le magukat azok a köcsög öltönyös parasztok, akik vaktában, utána járás nélkül, az íróasztal mögül hozzák a döntéseiket, miközben ők minden reggel a tetves autóikkal járnak be dolgozni, a kurva kölyküket pedig szintén kocsival juttatják a suliba.
A két olaszóra között a tanárnő megjegyezte mosolyogva, hogy látja, hogy ma rossz napom van, ezért nem is fog felszólítani órán. Milyen rendes!
Második olaszon viszont vagy 15-20 percet röhögtem Szabi hülyeségén. Én elöl ültem, ő hátul. Nézek hátra, mutatja nekem, hogy rajzol a füzetébe, a tollát a szeme vonalába tartva méregeti a tanárnőt, mintha róla készítene rajzot. Így ügyeskedik egy darabig, majd felém fordítja a füzetet, amiben egy primitíven ábrázolt fallosz volt. x`DDD Hát én azt hittem, ott szakadok szét a nevetéstől. Így leírva nem olyan vicces, de az a fej, amit vágott közben, teljesen hitelessé tette a szituációt. xDD
Egyre inkább hiányzik Hanna. Jó ez így? Nagy a távolság... :/
"MIELŐTT NYAKUNKRA SZORUL AZ IDŐHUROK EGY HELY MÉG, HOVA MENNI TUDOK... HA VALAKI KERES, ÉN MAGAMBAN VAGYOK..." [KEPSZLOKK A KUTYA VACSORÁJA]
Olyan bolond voltam egész nap. Végig nevettem és hülyéskedtem. Hülyevagyok? Lehet. Jólesik? Igen. Baj? Nem. Akkormeg?
A legjobb dolog a napban mégiscsak az volt, hogy 99,9% biztossággal állíthatom, hogy hétvégén találkozok Hannával. :)
Jól indul ez a kurva március... Az egész nap szar volt, két tézét írtunk, de végig a szombat lobogott a szemem előtt, hogy az majd jó lesz nagyon. Hanna írt is e-mailt, aztán pár órával később Tura felhívott, hogy Hanna kórházba került. Úgy tűnik, nem túl komoly hál`istennek, de egyrészt aggódom, másrészt megdöglök, mert már annyira beleéltem magam, hogy hétvégén látom. Na, tessék... NeszeNeki, neszenekem... x(
Holnap viszont így, ha minden igaz, megyek Depresszióra Veszprémbe Ádámmal meg még pár emberkével. Tegnap lemondtam a szombat miatt, így viszont megyek és kitombolom magam, vagy még kicsit rásegítek alkohollal is... Persze csak ésszel.
Ádámmal a 17.05-ös veszprémivel mentünk, az úton a fehérvári iskolaösszevonásról, konkrétan az I. István - Hunyadi problémáról beszélgettünk. 17.58 körül már le is szálltunk a veszprémi buszpályaudvarnál, és megkezdtük a hozott gyümölcsös kevert szeszesitalokat. :) Elindultunk találomra valamerre. Mint kiderült, nem találtuk el a helyes irányt. Amikor már elég kevés ember jött szembe velünk, az gyanús volt, és végülis egy fiatal nőt kérdeztünk meg. Nagyon segítőkész volt, visszagyalogoltunk vele a centrumig, onnan pedig helyes útra terelt minket, és pillanatok alatt odataláltunk. Még fél 7 körül lehetett, és felmentünk az Eszpresszó bejárata feletti tetőtér félére. Itt ittunk tovább, közben beszélgettünk a kapcsolatokról.
Néha-néha csatlakozott hozzánk pár csoport, az egyiktől például vettünk két jegyet egy-egy ezresért, mert nekik már nem kellett, mi meg spóroltunk fejenként egy 500-ast. Ahogy várható volt, piával (üveggel, stb.-vel) nem lehetett bemenni, így visszamentünk fel, és benyakaltuk, ami még maradt. Ekkor csatlakozott hozzánk egy csaj, aki hubit szorongatott a kezében. Gyakorlott ivó lehetett, Ádám pedig mondta neki, hogy talán nem kéne többet innia. A csaj nem hallgatott rá... biztos jobban tudja, mi csak jót akartunk.
Fél 9 körül bementünk. Ádám osztálytársa, Ricsi már ott volt, meg a két idegen arc is. Letettük a kabátot, meg ilyen apróságok, aztán az előzenekar végével menyomultunk, és egész jó helyet fogtunk.
Meglepően hamar kezdett is a Depresszió, már 21h-kor.
Erősen kezdték (Lásd (amit neked szántak)), én villámgyorsan el is szakadtam Ádáméktól, előrekeveredtem. Meglepődtem, hogy eleinte elől semmi pogó nem volt. Maga a nézőtér borzasztó kicsi volt, és faltól falig álltak zsúfoltan a népek. Kevés klasszikust játszottak, például a Még1x-t nagyon hiányoltam, voltak azonban olyan finomságok, mint Messiás! Úgy 40-45 perc után teljesen kitikkadtam, a bőröm is teljesen száraz volt, úgyhogy kimentem kicsit, és Ádámék is kint voltak. Pihentünk.
10-kor Feri be is mondta, hogy Köszönjük, ez volt a Depresszió, amit persze senki sem hagyott annyiban, és visszatapsoltuk a bandát. A második (és egyben utolsó) ráadásszámra be kellett mennem, ugyanis az a Sokkold a rendszert! volt! Hoppá, mi? Az egész nézőtér pogózott! x) És eljött a MÉSZÁRLÁS ideje... x) Ha semmi más nem lett volna, csak azért a 20 másodpercért megérte volna eljönni. Nagyot nőttek a szememben, hogy újra volt Sokkold.
"HÜLYÉKÉRT NEM ÁLLOK SORBA EZ NEM A LELKEM SORSA ÉPÍTEK INKÁBB, NEM ROMBOLOK A VÉR ÍZÉRE NEM VÁGYOM EZ EGY ÚJ RENDSZER, ITT MINDENKI BOLDOG CSAK ELÉG SZARUL MENNEK A DOLGOK ROSSZ ESZMÉKÉRT VÉREDET ONTOD PUSZTÍSD EL VELEM A FRONTOT! SOKKOLD A RENDSZERT!" [KEPSZLOKK DEPRESSZIÓ]
Ádám megszerezte az egyik közönségbe dobott dobverőt. :D Durva. Leszedtük az ajtó mellett felragasztott plakátot is, szóval nem sokat szöszmötöltünk... xD Ádám a plakátot, Ricsi és én meg a jegyet írattuk alá, mind a négyük aláírását bezsebeltük. :)
Pihentünk a rockdiszkó ideje alatt, amiben a depisek elég aktívan résztvettek. Annyira, hogy Hartmann Ádám és Dávid, a dobos szépen be is piáltak... Dávid a kamerának pózolt. xD Mostmár legalább tudom, honnan vannak az olyan felvételek, mint ami a szülinapi DepiDVD-n láthatóak... Nagyon laza a srác tintásan... :)
Voltunk McDrive-nál (Ricsi vett sajtburgereket), majd még az Eszpresszóban punnyadtunk kicsit. Kerestünk kocsmát, de nem volt értelmesnek látszó hely nyitva.
Nem írtam még, hogy valamikor éjfél előtt megjelent a Jäger-csoport. Nem tudni, kik voltak és honnan jöttek, de megjelent sok-sok tetőtől talpig Jägermeisterbe öltözött fiatal lány, és egy ügyességi feladat helyes megfejtéséért cserébe lehetett kapni Jäger-es sálat, meg egy kémcsőben magát a nedűt... :) Én nem tudtam kirakni a cseles kockát, de kaptam sálat és italt is.
2 óra után kocsival Fehérvárra utaztunk. Nem voltam túl nyugodt, mert a srác, aki vezetett, ivott az este folyamán. Lassan ment, és végülis nem lett semmi baj, de nem voltam túl higgadt.
3-tól fél 6-ig Ádámnál voltam, végig beszélgettünk különböző dolgokról.
Az 5.30-ason meg majdnem elaludtam a leszállást. Nem lett volna jó Szőlőhegyen, vagy Szabadegyházán ébredni.
01.18 Fotózz bele a tükörbe! Simogasd meg a kutyád! Csináld meg a házifeladatot! Igyál egy teát! Mindig csukd le az ülőkét! Áss egy gödröt! Temesd vissza! Sirasd meg a legyet, ha lecsapod! Ne takard el a napot! Ásításkor tedd a szád elé a kezed! Legyél csendben a könyvtárban! Vágd fel az ereid! Légy boldog!
Tisztelt illetékesek!
Szeretném javasolni, hogy Szalai-Burszán Balázst, legalábbis jelenlegi formájában, miharabb szüntessük meg.
Délután voltam parkban, mert megláttam Csongort és Marcit. Csongor hamar odébbállt, de Marcival és Gebével zenélgettünk. Gitár, dorong, szájharmónika és csörgő állt rendelkezésre. Jóvolt, élveztem.
A plázatetőn találkoztam BodaAnnával, és megmutattuk egymásnak a dalszövegeink/verseink, és beszélgettünk. Utána mennem kellett volna átöltözni ünneplőbe, de már nem éreztem jól magam, és mielőtt rosszul lettem volna, hazautaztam. Így viszont nem léptem fel a Szen István műv.házban a kórussal.
Hanna nem írt, és kicsit talán kezdek elbizonytalanodni. Nem magamban, bennem biztos vagyok (te is biztos lehetsz...). Ajj, de nehéz... :/
A mai tanulság az, hogy az emberi kapcsolatok lényeges pontja a kommunikáció, és mindenki ebben gyenge.
"SENKI NEM ÉRT SEMMIT..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Nőnap van. Hannának írtam ezalkalomból egy rövid köszöntést. Voltam a dokinál. Kiakaszt, hogy kurvalassan engedi be a betegeket. 8-kor kezd a rendelés, én már ott voltam előtte öt perccel, hogy korán végezzek. Előttem mindössze hárman voltak, abból két csaj egyszerre ment be. Az elsőt negyed 9-kor hívta be a doki. (És lehetett hallani, hogy az alatt a negyed óra alatt csak dumált Ildivel, az aszisztensével) A másik két csaj rögtön ezután bemehetett, én jöttem a soron. Kijött a két lány, és persze, hogy pont előttem becsukatta az ajtót. Fél 9-kor hívott be. Ezen már szinte csak nevetni lehet. :)
Tegnap láttam a Zokogó Majom honlapján, hogy új honlap készítésére írtak ki egy kisebb pályázatot. Semmi díj nincs, vagy bármi, csupán a győztes pályázó honlapját fogják használni. Volt ihlet, így nekiláttam elkészíteni az általam elképzelt ZM szájtot, és meg is mutattam Szabó Dávidnak-. Márc. 20. körül kiderül, melyik pályázat nyeri el a tetszésüket.
Tulajdonképpen ezt a lehetőséget a tudásom letesztelésére használtam fel, és elégedett vagyok, mivel kb. egy órányi munkával (grafikai feladatokat beleértve) össze is állt a dolog. Örülök. :)
Tegnap este Fruzsival beszélgettem MSN-en, és közben nosztalgiáztam a blogom archívumát böngészve. Beszéltünk Bíborról, és hogy - noha akkor úgy éreztem, nem harmónikus a kapcsolatunk - utólag mennyire kellemes emlék maradt ő nekem.
Biztos ezért történt meg, hogy már harmadszor álmodtam, azt, hogy újra összejöttünk. És olyan jó volt vele álmomban...
"MI ÚJRA KEZDJÜK, IGEN, EGYÜTT..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Voltam Emil.RuleZ! jegyért a Káoszban, a buszmegállóban meg találkoztam Imivel és Gáborral. :)
Eszembejutott, hogy tegnap MSN-en megbeszéltem Annával (a megkülönböztetés könnyebbségéért innentől Zsh - neki mutattam meg a dalszövegeim pár napja), hogy ma fél 5-kor találkozunk a parkban, és megint kiülünk a plázatetőre. Mindez 15.34-kor ugrott be. A szeszházi busz 15.47-re van kiírva a postához. 40-kor tudtam elindulni, de hiába mentem duplaakkora lépésekkel, mint szoktam, a busz 43-kor a kereszteződésben előttem forult el. Puff.
A buszmegállóban álltam, mikor megállt egy Lada Szamara, benne Csabi. :) Ekkora mázlit. :D Bevitt a Piac térig. Nem győztem köszönni neki.
Fél 5 után persze Zsh még sehol. Azt gondoltam, hogy az esős idő miatt nem jön. Elmentem körülnézni az ideiglenes megállóban, hogy hátha vár valahol a buszára, és már épp körbeértem, mikor belebotlottam két eszméletlen grupiba. De valami rohadt nagy ribancok voltak... Megszólítottak a nevemen (!!), és megkérdezték, hogy én vagyok-e az, aki dobol. Néztem furán, mondtam, hogy igen, de elárulhatnák, honnan ismernek engem. Végül félmondatban kinyögték, hogy Fövenyi Máté révén (Sárbogárd), és még az is kiderült, hogy közös ismerősünk Isti a parkból (Göndörbobek). Behúztak az esernyő alá, és idióta hangon sipákoltak, vihogtak, és szabályosan nyögtek! Baszki, de mint valami pornófilmben... xP Zsh csörgetett. Megnéztem a nemfogadott-listát, a szőke csaj leleste, ki volt az. Lol. Kérdezték, ki ez a csaj. (Pff.) Mikor mondtam, hogy nem a barátnőm, megkönnyebbültek... Kész kabaré volt az egész. Elindultam a park felé, gondoltam Zsh ottvan és ezért csörget, jöttek utánam... Zsh felhívott, ők meg ott visítoztak a háttérben... A Mediahoz mentem ezután, és hál`istennek a plázába betérve lekoptak rólam. Már komolyan kandikamerát szimatoltam a dologban...
Gerdhart és három idegen srác volt Zsh-val, és mentünk fel a Mediahoz WC-re. (Gerdhartnak nagy dolga volt.. xD) Utána át a pláza tetejére, majd még egy szinttel feljebb, ami már illegális, egy lezárt lépcsőn mentünk fel. Ott fenn megittuk a náluk lapuló Hubertust... Az állam leesett...
Ekkor két srác hazament, és négyen lézengtünk még a városban, az esőben. Jól elvoltunk. Találkoztam Szabival is. :)
Fél 8-as szabadival go home. (Komoly egy nap volt...)
Háromeld 6-kor találkoztunk Imivel a Mekdonálc mellett, aztán egy laza sétával elrobogtunk a Base környékére. 18.10 körül értünk oda, ezért elmentünk még a Halesz parkba hintázni. Beszélgettünk a suliról és zenéről, meg persze a kettő kapcsolódásáról.
Még 7 előtt berobogtunk az ex-Basebe, kikértük az első sörünk, és először az előtérben, később bent leültünk. Előzenekar nem volt, ez nyílvánvalóvá vált azzal, hogy Hajósék kezdtek el "hangbeállni". Előrementünk, mivel azt hittük, hogy kezdődni fog a koncert. (Kicsit furcsáltam is, hogy 8 előtt miért kezdené el a banda az előadást.) A Fezenklub hangosítói nem igazán uralták a helyzetet, szerintem nem voltak felkészülve arra, hogy egy 7 fős zenekart fogadjanak. A probléma egész egyszerűen a kontrollokban leledzett, Hajós semmit nem hallott vissza nem csak magából, hanem másból se. Látni lehetett, hogy feszült és kissé elkeseredett...
H.A.: Nem is tudom, közönség is lesz? Szokott lenni?
Ahogy várható volt, a későbbi kezdéshez szokott környékbeliek 8 és 9 között teltházassá tömték a helyet, így a 21h-s kezdés már ideális volt.
A Nagyfenekű nők napja volt a kezdő szám, amit sok általam is ismert és ismeretlen dal követett. A zenekar és a közönség is teljesen feloldódott, gyakorlatilag bármerre nézett az ember, mosolygó arcot látott. Minden volt a színpadon, amit elvárhattunk tőlük: Hajós-féle gitárszóló és szövegimprovizálás, különleges kézmozdulatok, hangulatcsiholás, egy vicces szövegtévesztés, frappáns átvezetők és rengeteg impro. A Kerti party közepe felé Kisvári Ferenc (dob) és Ádám (trombita) játszott csak, hatalmasat rögtönöztek, majd egyszercsak visszaszállt az egész zenekar, folytatódott a dal. xD Imivel nem győztük összeszedni az állunkat a földről. Nagyon-nagyot zenéltek... :)
Csak a "leltár" kedvéért, amire emlékszem (teljesség igénye nélkül): Nagyfenekű nők napja, Medúza, 06/90-es csodalény, Sexplanéta, Bölcsidal, Zsebeibe zsé, Hisztis, zanga!zanga, Zazie az ágyban, Láttam Zazie-t, Kerti party, Csúszda, Térerő, Nem megy + Aki lefelé száll, Hello Turist!
Az utolsó dal a Nem megy volt, és úgy ért véget, hogy sorban egyesével meghajoltak, és lementek a színpadról a zenekartagok. Zita, a gyönyörű vokalistalány kezdte, a zongorista, Zsuzsa folytatta, majd Hajós András, Hegyi György, Kisvári, a gitáros (akinek bevallom, nem tudom a nevét) és végül a trombitás, Ádám. A visszataps szerintem minden eddigi fellépőt túltett. Komolyan, eddig akárhányszor voltam a Base-ben, ilyen határozott visszahívás nem volt soha.
Először csak a két hölgy és a trombitás jött vissza, és Zita énekelt egy (általam nem ismert) dalt. Iszonyú jó hanggal van megáldva. Visszajött a többi zenész is, aztán jött az Aki lefelé száll, a refrén alatt mindenki ugrott és üvöltötte a szöveget. :D Zárásként a Hello Turist. Amikor oda ért a szövegben, hogy Parlament of Hungary, kezével elkezdte kirajzolni az Országház alakját, majd egy váratlan fordulattal a végére érve egy középső ujjat mutatott. - És abszolut igaza van a témával kapcsolatban.
Koncert után kinn ültünk Imivel a kiszobában, és fogtuk a fejünket, hogy mekkora élményben részesültünk. Komolyan mondom, már a PeCsa Depresszióval vetekszik a dolog, bár a kettőt nem lehet összehasonlítani, de az élmény akkora volt ott is és itt is, hogy nehéz felülkerekedni... Sikerült aláírást is szereznem Hajóstól. :)
11 körül Imivel elindultunk hozzájuk haza, mivel hosszú gyalogút várt ránk. Útközben szedtünk két Hiperkarma-plakátot. Változatos helyeken mentünk, rétek, vasútvonalak mellett, és jó másfél óra tényleg kellett ahhoz, hogy odaérjünk a békés külvárosba, ahol Imiék laknak. Éjjel még ettünk pár falatot, aztán mentünk aludni.
A 6.30-ra tervezett kelés 7.00-re tolódott, de még ez is korainak bizonyult (elnéztem a buszaim), így bicikliztünk egyet a környéken és ettünk zsemlét és hozzá kakaót.
Imi kikísért a 10-es buszra (ez most nem időpont, hanem számozás), amivel beértem 8.57-re. Kiderült, hogy mégis van 9-es sárosdi (ez már időpontot jelöl). No comment. :) Pont lekéstem, így vártam a szegedire. Amúgy az a busz volt most a járat, amivel osztálykirándulásra mentünk. :) Lol.
A tavaszias időnek köszönhetően eltöltöttem két kellemes órát a parkban. Szinte mindenki ott volt, akit bírok onnan: Klaudia, Csongor, Marci, Adri (mármint Zöldi), később Zsh és azok, akikkel múlt pénteken kint voltam este. Beszélgettünk, feküdtünk a napsütötte fűben, és jól éreztük magunkat. Fél 5-kor mentem haza.
Csakúgy, mint Emil előtt, most is háromnegyed 6-kor találkoztunk a mekinél. Adri (Zöldi) is ott volt, de mondta, hogy ő valószínűleg Pestre megy. Ígyhát mi elindultunk, aztán 18.20 körül oda is értünk az ex-Basehez. Még nem lehetett bemenni, úgyhogy átugrottunk a Halesz parkba hintázni. :)
7 előtt visszamentünk, és elsők voltunk: a karszalagomon nekem a 0001, Iminek a 0002 kód állt. Bent még alig volt pár ember, aztán az első Kozel elfogyasztásakor GyőriZsuzsi és tesóm, kicsivel később tesóm osztálytársai (Anett, CsalAnna, Szilvi), újabb pár perc múlva Zsh, Szalci Marci, és még jópár parkos ismerős. Vadászkürtből jöttek, Marci be is volt lassulva, Szalci pedig amint meglátott, a nyakamba ugrott. :) Rég láttuk egymást, na.
Csócsóztunk, ittuk a söröket; befutottak még 9.-esek (Nóri, Eszter, Márti, Zsófi, Éva) és Szilvi (osztálytárs) is. Lassacskán (fél 10) kezdődött a Sajnos Batár nevű előzenekar...
A második ránézésre is teljesen hajmeresztő név ellenére nem hörgős-metált, hanem számomra kissé a Csá, Misi!-féle dallamosságal ékesített, de más stílusú zenét játszanak. A kilencedikesekkel voltunk elől, jól elökörködtük az időt. Egyszer egy részeg srác odajött hozzánk, és puszit akart adni Nórinak, aki arrébbugrott. xD Szegény srác... ki lett kosazarva. ;)
És lassan eljött a Hiperkarma ideje. A tömeg felzsúfolódott, Imi és Nóri maradt csak a környékemen, viszont mi legalább nem szakadtunk el egymástól. A Királyok, síelők volt a kezdés. A később játszott pörgősebb dalok alatt viszont nagy volt a lökdösődés. A koncert túlnyomó részében Nórit védtem, már amennyire tudtam. Szerencsére nem szakadtunk el Imitől, sőt a végén (amikor Nóri már eltűnt a szemem elől) első sorban is álltam.
Volt egy technikai szünet, mivel Robi gitárján elszakadt a felső E-húr. Igazából nem állt meg nagyon a műsor, mert amíg a másik gitáros kicserélte a húrt, billentyűs-basszus-dob alapra folyamatosan mondta, ami eszébejutott.
Igazából elég durva volt, ahogy a színpadon füvezett... Az elején vicces volt, mert még észnél volt, de már látszott rajta a hatás. A végén viszont már akkora pupillái voltak, mint a Föld, és teljes zagyvaságokat beszélt a mikrofonba. Elég meredek volt... :)
Amúgy a teljes koncertet végigüvöltöttem és kitomboltam magam.
Csak a rend kedvéért: Királyok, síelők; Fekete Péter; ?; Látatlan, R`n`R 2000; Összevisszaélet; Amondó; Blabla; Üres; Felejtő; Secperc; Zöldpardon; Dob+Basszus; Csak az kiabál, aki fél; Lidocain; Sosem voltunk senkik; Hiperkarma; Mindenki függ; Mitévő? - ez mind. :) Koncert után Imivel, Szilvivel és nővérével ültünk egy bárpultnál, szokás szerint vizet locsolva magamra. Később a benti kanapékra vágódtunk le a kilencedikesekkel, vagy a jobb számokra a táncparketten ugráltunk. Ők még záróra előtt, mi csak záráskor léptünk le. Horváth Gergővel megbeszéltük, hogy a 4.30-as szegedin találkozunk; tesómat hazavitték LadányiLaciék. Imivel egy darabig elkísértük Szilviéket (amúgy tök ellentétes irányban :) ), de még így is sok volt a szabadidőnk...
Ennyi. Fáradt vagyok többet írni. Odabaszott. :)
Gratulálok, szép március 15. volt ez a mai. Imádott politikusaink megint nagyot alkottak. Persze, hogy egy ilyen ünnep alkalmával sem bírnak békében lenni.
Hallgattam a híradót, és szörnyülködtem az ellenzéken. Én teljesen megértem, hogy mi a baj a kormánnyal, de ha az igazi kiutat keresné a gödörből a Fidesz, akkor megpróbálhatna békét teremteni, és kurvára nem uszítani az embereket. Elismerem, hogy nehéz feladat higgadtnak maradni egy ilyen balfasz kormány mellett, de ez sehova sem vezet. Ahogy Hajós mondta, úgy igaz: gyerekes az ország, de leginkább a politika. A sok bárgyú, lebutított elmerongy meg Petőfit játszik, és nem jön rá, nem látja, hogy nevetséges, amit csinál. Nem megoldás, hogy tönkretesszük Budapestet, hogy megdobáljuk a beszédet mondó főpolgármestert, hogy MEGINT feszültséget keltünk.
Szánalmas, ahogy Orbán gyűjti a népet maga köré... Ajj, fel kéne ébredni nőni már a feladathoz!
"LÁTOK VALAMIT, AMIT TE NEM... HOGY SZÉPEN LASSAN MINDENÜNK LEÉPÜL..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
A legszomorúbb, hogy az ünnep szinte már semennyire sem szólt az 1848-as hősök érdeméről.
7.44-re értem a buszmegállóba (tehát 14 perccel a kiírt idő előtt) és meglepetésemre kapásból jött a busz. Nembaj, utaztam szépen Soltig, és ott másfél óra várakozás lógott a nyakamon. Csendben elüldögéltem, számoltam a kóbor kutyákat (5), majd 10.35-kor odaálltam a buszmegállóba, hogy 10 perc múlva felszállhassak a Hartára tartó buszra. Aha. 11.07-kor óhajtott jönni a járgány...
Hanna már ott várt a buszmegállóban, AC/DC pólóban, pirospozsgásan, mint mindig. :) Az óvatosság kedvéért (és önbizalomhiányból) egy homlokra-puszival köszöntöttem, aztán elindultunk a Dunához. Érdekes, hogy ő az első olyan nő (mármint a kapcsolataim közül), aki mellett nem puhulok meg. Hogy értem ezt? Úgy, hogy vele tudok viccelődni, nem akad el a szavam, és nem kezdek el gügyögni, hanem önmagam vagyok. Ahogy én szeretem magam, azt tudom neki is adni.
Szóval (visszatérve a konkrét történésekre) legyalogoltunk a Dunához, leterített egy plédet, elfeküdtünk, és hamar előbújt a kérdés, hogy mi legyen velünk. Két lehetőséget vázolt okosan: az első, hogy egyszer fáj, de nagyon (tehát nem találkozunk többet, hogy ne kínozzuk magunkat, és igyekezzünk elfelejteni a másikat), a másik, hogy többször fáj, de kisebbet (tehát találkozunk, amikor tudunk, a köztes időben pedig kínlódunk). Kölcsönösen beláttuk, hogy szeretjük a másikat. (Ez nagyon jól esett, megnyugtatott, és minden kétséget megszüntetett bennem)
Ő az első verziót tanácsolta, én pedig a másikat. Egyszerre volt nagyszerű és szívszorító, ahogy feküdtünk ott. Elmondta, hogy ő nem tudná azt megcsinálni, hogy mindig fájjon neki a találkozás után a búcsú, és a köztes idő.
Nem jutottunk igazán dűlőre, én nem akartam ráeröltetni az akaratom, és valahogy megszakadt a gondolatmenet, felültünk, és kiszellőzött a fejünk.
Megint elkezdett korogni a gyomrom. xD (Ez már szerintem feltételes-reflex nálam) Hanna telefonált Dórának, hogy lejön-e, és hoz-e valami ropogtatnivalót. Így lett. Kártyáztunk, hevertünk, Hanna szerzett egy sört egy halásztól, aztán valahogy megint teljesen összegabalyodtunk. (Szegény Dórát kirekesztettük. ;) ) Megint előjött a "Mi legyen?", és Hanna egyszercsak felült, és sírt. :/ Ezután megint szükség volt a feloldódásra, úgyhogy szedtük a cókmókunkat, és az időre való tekintettel elindultunk a faluba.
(Folyóparton ölelkezés közben prózában elmondtam a Hiperkarma vonatkozó sorait.
"LASSAN VÉGE LESZ, ÉS TE ITT MARADSZ VELEM A VILÁGVÉGÉN A FOLYÓPARTON ÁLLUNK..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA] Jaj.)
Direkt lassan mentünk. Az 51-es főúthoz érve ők poénból elkezdtek stoppolni, én leültem a korlátra, és valahányszor Hanna át akart menni, mindig visszahúztam és megcsókoltam. :) Sokadszorra azért csak átmentünk, és a Szobor-kert felé vettük az irányt. Kérésére szedtem neki virágot. :)
(Amit úgyis csak mi hárman értünk: "Kókusz a végtelenediken")
A Szobor-kertből hamar odébbálltunk, mert három kutya ugatott, egymást marták, és folyton Dórit követték. A Yankee mellett a lépcsőn állva jött el a busz előtti utolsó 15 perc.
Dóra jó érzékkel magunkra hagyott minket. Abban maradtunk, hogy egyszer fájjon, de hatalmasat. Belül kicsit megdermedtem, ahogy végiggondoltam, hogy az "utolsó"-k jönnek. Az utolsó ölelés, csók, nézés-tekintet, mindenből, mindenből a végső. (Brr... a hideg kiráz)
Beálltunk a buszmegállóba, ölelkezve édelegtünk (ha van ilyen szó), és befordult a busz a sarkon. Pff... Felszálltam, jegyet vettem, leültem, Hanna pedig lent állt könnyes szemekkel, én meg... Áh, nem gondolok bele. Azzal bírkóztam, hogy addig ne eredjen el a könnyem, amíg elindul a busz. Pff... x( Egész Soltig, küzködtem így, ott megint vártam egy szűk félórát, aztán hazafelé már végig a naplementében gyönyörködve kínoztam magam. (Persze az agyam ilyenkor egyből Hiperkarma-t játszik a belső WinAmp-omon)
Este Hekkelék hívtak pókerozni MolnárTomihoz, dehát elképzelhető, mennyire tudtam figyelni, és ez milyen eredménnyel járt. Írtam Hannának, visszahívott, és megbeszéltük, hogy próbaidőre továbbengedjük a kapcsolatunkat.
Ha a többiek nem néztek volna hülyének, örömtáncot jártam volna, de komolyan.
Tényleg nem tudom, meddig fogjuk így bírni; de én személy szerint állom a sarat - viszont nem akarom őt kínozni. Ha egy héten egyszer látom, az feltölt annyi energiával, hogy jöhet Duracellnyuszi futószalagon, azt is lenyomom. :)
És kérésemre befújta a sálam az illatával. Szerintem már most kiszimatoltam belőle az összes molekulát. :)
(És elfelejtettem írni, hogy tegnap reggel láttam Dunaújvárosban Bíbort. Három sráccal focizott a Dózsa mozival szemben, a megállóban.
Végülis nincs jelentősége, viszont jópofa lesz majd egyszer visszaolvasni ezt.)
Este Györééknél volt egy kis összejövetel, amin pont Györe nem volt túl aktív. Mindenesetre Csebo, Wellner Balázs, az öccse (Dávid) és Sörös társaságában jól elvoltunk, szólt a jó zene, fogyott a sör és néha a pálinka is... Fél 2-kor hazament a nép.
Bioszon feleltem egy elég vicceset... Activity-showra hasonlított az egész, mert nem értettem a súgásokat. Szabó Endre és az egész osztály dőlt a röhögéstől, végül hármast kaptam, amiből legalább fél jegyet a tanárúr a műsorra adott. :)
Angolból kikaptuk a témazárókat. 79/80. Hopp. Büszkeségtől dagadok. Ha jól sejtem, e félévben csak ötösöm van. Ha ezek után évvégén nem kapom meg az 5-öst, akkor pofára osztályoz a tícsör.
A legjobb dolog mégis az az összeadva kb. 25 perc volt, amit Hannával beszéltem telefonon. Lehet, hogy szombaton újra tudunk találkozni! :)
Reggel miután lenyomtam az ébresztőt a mobilomon, láttam, hogy olvasatlan üzenetem van. Hanna írt éjjel. :) Ezzel kelni kellemes volt.
Amúgy megírtuk a törit. Egész nap frászban volt mindenki. Hát mit mondjak, nem számítok 2-esnél jobbra...
Az egy héttel ezelőtti buszérkezésből okulva most nem kockáztattam, és időben ott voltam a megállóban, majd kisvártatva jött a busz, ami elvitt Soltra. Ezúttal csak 4 kóbor kutyát láttam. Másik megfigyelésem, hogy van egy fiatal(-nak tűnő) srác, aki vélhetően csöves, mert teljesen céltalanul kószlált a múlt héten és most is az Aranykulcs körül. Elnézést, nem céltalanul: szedegette a csikkeket a földről és a kukákra rögzített hamutálakból. No comment.
Hideg volt, és sokat várakoztam a buszra, de igyekeztem hasznosan eltölteni az időt: törit tanultam, később pedig beszélgettem egy idős bácsival (azaz ő mesélte el nekem a régi szép időket).
Na, de miért írok az apróságokról, mikor Hanna várt a buszmegállóban...? Csodaszép volt most is, és elindultunk sétálni kicsit a faluban, majd beültünk a Pizzásba, a jobboldali részbe, ahol úgy 10 percet leszámítva végig kettesben voltunk. Átadta az ajándékát (Magyar vagyok, nem turista kitűző! :) ), amit azért kaptam, mert szeret. Én is előrukkoltam hát ekkor a meglepetés plüss feketebáránnyal, aki végülis a Béláné nevet viseli. Csócsóztunk is, továbbá kaptunk 5 kreditet a zenegépbe ajándékként annak karbantartóitól. Odaadta a kulcstartóját, amit ő maga készített, és egyik oldalán egy H, másikon egy M betű áll. :)
Hogy pontosan mikortól ültünk ott, azt nem tudom, de leírhatatlan volt Vele lenni. Teljesen elkényeztetett, ahogy (remélem biztos) én is őt; hol vadul, hol szelíden csókolgattuk egymás nyakát, és nem volt olyan perc, amikor ne csókolta volna meg egyikőnk a másikat. x) Elolvadtam és szétfolytam a padon. (Béláné szemét letakartuk, hogy ne lásson semmi olyat, ami az ő szigorú erkölcseit sérti ;) ) És az, ahogy felgyorsul a szuszogása, amit az arcomon és fülemen érzek, majd megy a zsigereimben az érzés... Jaj. Mennyország.
Ha Hannám wc-re ment, előtte kb. 5 percig búcsuztunk arra a 2 percre, amíg "távol" kerültünk egymástól. A buszra is kicsit sietnünk kellett, mert indulás előtt túlzottan lefoglaltuk egymást. x)
Hiába kerestem rá szavakat, nem tudtam Neki elmondani azt a boldogságot, amit éreztem (és érzek). Ilyen szenvedéllyel még senkit sem szerettem, és engem sem szeretett senki. Bakker, érzem és tudom, hogy SZERET! :) Ugyan értelmetlen dolog összehasonlítani, de még Mariannal sem éreztem ennyire jól magam. Sofőrbácsi meg nézett is, hogy mit csinálnak ezek a mai fiatalok... ;)
Este mentünk Imivel Wellnerékhez házibuliba, vittünk egy üves Muskotályost, fehéret, félédeset. A lakásba lépve kapásból sört nyomtak a kezünkbe, és leültünk a Málta - Magyarország focimeccs végét nézni. :) 9-ig lazulás volt, ekkor még csak Wellner Balázs és Dávid, Csebo (Robi), Jenovai Ricsi és mi voltunk jelen. Ennek ellenére fogyasztottuk az áfonyalikőrt.
9-kor megjött Edit, Attila, Laci és barátnője. Szólt a zene, ittunk Martinit és áfonyalikőrt még, felkezdtük a bort, jött a második/harmadik sör, szóval szép lassan kellően betöltöttem, és bizony már nem mindig jártam egyenesen. :) A hangulatra nem volt panasz, megérkezett Györe, később Pityuka és GesztiSzandra is benéztek.
22.18-kor felhívtam Hannám, amit utólag nem tartok túl okos húzásnak, mert részeg voltam. :/
Készültek a képek, a verandán sztoriztunk, üvöltöttek a jobbnál jobb zenék, egyszóval nagyon jól éreztük magunkat.
Az idő teltével Györe, Pityukáék és Laciék hazamentek, mi pedig beültünk megnézni az Argo-t. Végülis nem rossz film, és ha elvonatkoztatok attól, hogy eleve nem szeretek filmet nézni, akkor még kifejezetten viccesnek/humorosnak/betegnek is nevezném.
Az Argo alatt bealudt Attila és Dávid, később Ricsi is (Ricsi a szobában, a másik kettő a tévével szemben. Mi négyen (Csebo, Bazsi, Imi és én) fényképezővel, rúzzsal és borotvahabbal indultunk portyázni. xD Hát, hogyismondjam... Ricsit nagyon kirúzsoztuk és borotvahabot is kapott, Dávid dettó, Attila felébredt, mielőtt akciózhattunk volna.
Az én ötletem alapján végül nem is mentünk haza, hanem stílusosan befejezve a bulit bealudtunk a tv-vel szemben, váltva Attiláékat, akik (főként Bazsin) nagyon visszaadták az elkövetett gaztetteket. :) Az eszköz egy tubus fogkrém volt.
Reggel kávé, veranda, dumálás, röhögés, aztán 8-kor Imivel hazamentünk, majd ő a 11.25-össel utazott vissza Fehérvárra.
ÖSSZEFOGLALVA: a szilveszterivel minimum egyenértékű buli volt ez számomra, ahol elengedtem magam (de nem volt róka-móka)... csak Hanna hiányzik. :/
Tegnap jólesett a töritézé elégtalan.
Most meg az angol prezentéjsönt csinálom. Lehet, hogy pénteken HorváthGergővel megyünk Veszprémbe Hiperkarmára, ez holnap valószínűleg eldől.
"ÉS PRÓBÁLNAK NEKED SEGÍTENI DE TE NEM VAGY BETEG NEM VAGY BETEG..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Ááá, nagyon durva. x'D Kicsit kevesebb az ökörködés, de amikor mégis hülyeségről van szó, akkor nagyon kegyetlen... Adrival jópár dal szövegét hallgatva sírvaröhögtünk, és fogtuk a fejünket. Csak ajánlani tudom, még ha tényleg némelyik szám szokatlan is tőlük. :)
Itt megrendelhető: Fürgerókalábak.hu
"HA NEM MONDTA MÉG SENKI, AKKOR TUDATNÁM KULCSCSONTTÖRÉSSEL VÉGZŐDÖTT A MUTATVÁNY! A-MIN-DE-NIT!" [KEPSZLOKK FÜRGERÓKALÁBAK]
Volt Filharmóniás előadás, most a Székelyfonót adták elő. Aranka rendszabályozásának eredményeképp csak 12.00-kor engedhett el minket ofő az óráról, így fél óránk van, hogy átérjünk a színházba. Nórival, Katával, Krisztivel és Imivel mentem, mem siettünk, az órát sem figyeltük, és elkéstünk. 35-kor értünk be, már elkezdődött az előadás, Nórinak amúgy sem volt kedve az egészhez, és kitaláltuk, hogy akkor mostmár lépjünk meg. Elindultunk, hát nem szembetalálkoztunk ofővel? Ez így volt a legkellemetlenebb, mert vagy mentünk volna be (bár az is kínos, hogy késve beülünk a többiek mellé), vagy sikerült volna kereket oldani.
Buszpályaudvaron meg Pandával találkoztam, és végülis vele is jöttem haza a 14.10-es szegedivel. :)
Töriből írtunk egy szánalmas feladatokból összetákolt, 10 összpontos dogát. Talán nem lett rossz, készültem rá.
Hanna ennivaló volt a telefonban, és amúgy anyuja hangját is hallottam. :)
ÉS! Ma 999 napos ez a blog, ebből következik, hogy...
Íme, ezt is megélem, 1000 napja vezetem ezt a naplót. Érdekes, hogy ez nem is évforduló (hogy is lenne az), mégis még komolyabban is veszem, mint a tényleges évfordulókat. Ennyire nagy dolog az, hogy 10 a harmadikon napja írok ide? A fenti képet nemrég készítettem, és amikor befejeztem, teljesen meghatottam magam; mennyi ember, mennyi esemény, mennyi jó és kevésbé jó dolog ért 1000 nap alatt!
Különösen örülök, hogy egy ilyen kellemes szakaszban ér ez a jubileum, amikor - lekopogom - jóazisten, jótád.
Nem is szaporítom a szót egy ilyen különös március végén, amely kicsit talán rosszul indult ugyan, ám mégis mennyire maradandó élmény maradt a rengeteg koncerttel - de ami mindennél fontosabb, egy új szerelemmel.
(Igen, a képen vannak Turáéktól származó képek is a Dzsembori randomimage-listájáról)
"MOST NÉZZ AZ ÉGRE FEL MEGANNYI CSALFA JEL MEGNÉZTÜK KÖZELRŐL, MERT MI SEM HITTÜK EL HOGY EZ CSAK ENNYI VICC A 'LENNI'..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
Délután Milánnal és Martinnal pókereztem. Jól elhülyéskedtünk, végül Martin nyert a kezdők szerencséjével.
Juteszembe, tegnap megcsináltam az ABEV 2006 programmal az adóbevallásom. Milyen jó, hogy anyám könyvelő, nem?
Most meg iszonyúan fáj a fejem.
A szopatóstöri 4-es lett. A ponthatárokat figyeltem, kapaszkodtam is: 9 pontból felet veszthettél, hogy még ötös legyen a dogád, természetesen sokunknak 8 pontos lett a dolgozata... No comment. I. Aranka uralkodik. (Befogom a szám.)
Az vigasztal, hogy csütörtökön jön Hannám, és Fehérváron fogunk tölteni kb. fél napot. Csak legyen jó idő. :)
Tegnap jelentkezett egy probléma, miszerint ha feljebb tekertük a fűtést, az egész házban leállt a gáz. Tehát nem volt a csövekben. Ma rájöttünk, mi a gubanc oka: egy pöcök elől, a kiskertben lévő gázod-dobozban, ami mindig kiugrik, és vissza kell nyomni, hogy jól menjen minden. Mint kiderült, Sándoréknál is volt ilyesmivel gond még pár éve.
Most megoldottuk egy szigetelőszalagos megoldással, aztán majd jönnek és kicserélik a szakemberek, nyílván.
Ebből az a tanulság, hogy az ilyen kis szarokat anno meg tudták csinálni nagyon hosszú életűre, de most hogy elöregedett és ki lesz cserélve, két éven belül fix, hogy cserélhetjük újra.
Fogyasztói társadalom: ANYÁD!
Turi blogjából kiindulva erről inkább nem-publikus bekezdéseket írok, ugyanis az iskolánkban oktató két tanárunk érdekes műveleteiről lesz itt szó, és ha véletlenül olvasná valamelyikük ezt, akkor abból bizony bajom lenne. Ígyis sokat járt már a szám klaviaturám...
"DIE! LIKE A MOTHERFUCKER! DIE! LIKE A MOTHERFUCKER!" [KEPSZLOKK SOAD]
Reggel jött Hannám Fehérvárra. :) A 8.41-es bajai teljes precizitással érkezett, azon ült Hanna, és Fehérvárig együtt utaztunk. Leszállás után gyorsan elrohantunk plázába (kétbetűs kitérő), majd mentünk ki a palotavárosi tóhoz. Igyekeztünk nem csak felfalni egymást, beszélgettünk iskolai dolgokról (pl. elmondtam neki a tegnapi nempublikust).
Elfeküdtünk a pléden, és rengeteget édelegtünk így, csodás volt... :) Á, nem tudom leírni, de nem is akarom, marad az én mi titkunk. ;)
11 fele felhívtam Imit, meg próbáltam Buzzékat elérni, hogy ha van kedvük, jöjjenek el hozzánk. Amikor Buzz visszahívott, Hanna galád módon a nyakamat kényeztette, így alig tudtam figyelni Buzz-ra meg Szabira. x) Fél délben Hannám elment plázába megismételni a leszállás utáni műveletet, és mire visszaért, már mindhárman itt voltak (Buzz, Imi, Szabi). Mentünk Barni Babettájával a placcon, ültünk a pléden, ittunk sört (Szabi hozta), és jókat nevettünk, mert persze ment a hülyülés. Hihetetlenül kellemesen telt az idő, Hannával se fogtuk vissza magunkat, a többiek is hozták a formájukat, egyszóval minden, ami kellemes és jó, belefoglaltatott a mai délelőtt-délutánomba.
Hannával gondolkoztunk azon is, hogy alszunk kicsit, és el is feküdtünk - bár végül nem lett belőle szunyálás. Viszont teljesen elkényeztetett, a módszerei pedig kulisszatitkot képeznek. x)
16h után szedelődzködtünk mindannyian, és Hannával elköszöntünk tőlük, mivel menni kellett a buszra. Voltunk még előtte plázában ismét (csak WC miatt), közben meg találkoztunk egy seregélyesi csajjal és 4 kodályossal, külön-külön. :D Elég vicces volt, hogy léptünk párat, és megint ismerőst látok.
A búcsú pedig hamarabb jött el, mint gondoltam, mert voltam olyan hülye, hogy elfelejtettem leellenőrizni, az ő busza megáll-e nálunk. Persze a szegedi busz tábláján ott díszelgett a felirat, hogy "(gyorsjárat)", és akkor eszembe is jutott, hogy korábban már szívtam ezzel, mert 16.35-ös dunaújvárosit akkor lekéstem. Ugyan most elértem, de nem Hannával utaztam hazáig. :/
Mindenesetre ez az egyetlen szépséghibája volt a mai találkozásnak, mert ezt leszámítva csodálatos órákat töltöttünk együtt. x)
Negyed órával a bajai busz érkezése előtt kint álltam a buszmegállóban - biztosra mentem. 16h előtt kicsivel értem Hartára, és ahogy megéreztem, Hanna még nem volt a buszmegállóban. :) Persze két perccel később fordult is az OTP-nél (? biztos?) a sarkon, és mentünk a Dunára (ideiglenes jelleggel). Focimeccs volt lenn, sok nép volt, mi pedig jól elhülyéskedtünk az úton, majd a madárleshez mentünk (de nem másztunk fel). A folyóparton álltunk és édelegtünk, mondanom se kell, milyen csodás volt, és hogy szállt az idő. A hajam persze mindig pofátlanul az arcomba lógott, dehát ezt már megszoktuk. ;)
Szóval egyszer csak észrevettük, hogy mintha késésben lennénk, ezért (nagynehezen) elindultunk a Drinkhez, ahol még nem volt senki. Ezen kicsit meglepődtünk, de Ákos telefonhívásával kiderült, hogy 6-kor pakolnak Turánál. Értelemszerűen a következő útunk Turáékhoz vezetett, útközben találkoztunk Fecóval, majd később hívott minket Tura, hogy mégse' menjünk, mert felesleges. Ígyhát a glesszháusz melletti parkban múlattuk az időt, aztán kicsivel később mentünk Hannáékhoz - haza.
Hanna bemutatta a szobáját, és teljesen elkényeztetett. :) Béláné irigykedve nézett minket a kanapé háttámláján ülve.
Kicsivel később megjött a család, és "vacsoráztunk". Ennek előzménye, hogy eléggé tartottam a családi vacsitól, mert azt gondoltam, hogy sablonos kérdések tömkelegébe és kínos feszengésbe fog fulladni az egész. Ehhez képest ez a visszájára fordult. HannaApu olyan volt, amilyenre számítottam. Laza, de tipikus apa, aki nem enged akárkit a lánya közelébe. Ákossal beszélgettem például Veszprémről a nekem kitöltött nagyfröccsö(ke)t kortyolva.
3/4 8-kor a szülők átmentek valamelyik ismerősükhöz kellemes Húsvétot kívánni, mi pedig beültünk a nappaliba DVD-n zenét nézni/hallgatni. Áki negyed 9-kor ment el otthonról, Hannámmal így ketten maradtunk (na meg B.B. King a blues-zal DVD-ről). Ahogy Neki is mondtam, olyan volt az egész, mint egy álom. Ennyire tökéletesen boldognak még sosem éreztem magam.
Leoltottuk a villanyokat, és 21h-ig tartó alvásról határoztunk, amiből persze nem sokminden lett, mivel diszkréten felfaltuk egymást. Mint a mesében: békében elterülve csak az ajkak érintkezése hallatszott, a levegőben áradt a boldogság, a külvilág teljesen ki lett zárva és csak Ő meg én léteztünk.
Az idillt a hazaérkező szülők és a közelgő indulás törte meg valamelyest 3/4 9-kor. Ismét Hanna szobájába felhúzódva édelegtünk még kicsit pécsi képeket nézve, amellyel valamelyest betekintést nyerhettem Hannám hétköznapjaiba. Utána megtapasztalhattam, hogy egy nő mennyi idő alatt készül fel az estére... ;) Az indulás végül kb. negyed 10-re tolódott, de pillanatok alatt a Drinkben üdvözölhettük Pandát, Fruzsit, Julikát és húgát, Turát és Dénest, Fecót és Sanyit. Mivel még volt idő a kezdésig, kicsimmel átnéztünk yankeebe, ahol nem voltak sokan, és kb. 20 másodpercnyi lent tartózkodás után vissza is mentünk. Viszonylag gyors egymás-utánban megittam két korsó sört, ezzel súrolva a józanság határát.
Egyszercsak elkezdte a Ribogzi. Én személyszerint nagyon jól éreztem magam, de ahogy észrevettem, ezzel a többiek is hasonlóképpen voltak. Turáék határozottabban játszottak, mint a legutóbb, bár kevesebben voltunk, mint akkor. Mindazonáltal teljesen elégedett voltam, hisz' minden stimmelt. Na, jó, Julika továbbra sem volt túl barátságos velem, dehát ezt már megszokhattam. Legalább már szóra méltatott.
A Ribogzi után Hannámmal átmentünk pizzásba. Ő fázott, engem valamelyest fűtött az alkohol. Ahogy beültünk hátra, majdnem elkezdtem sírni örömömben, ami biztos a józanságküszöb átlépésének is köszönhető volt.
Visszatérve Drinkbe hallgattuk még egy darabig a Rocktár feldolgozásait, majd fél 2 előtt hazamentünk.
"Otthon" szép csendben beosontunk, miután a kiskapunál elhadartuk a Fekete Pétert. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán mentünk aludni (külön-külön). Ezt persze hosszas búcsúzkodás előzte meg.. :)
Reggel kávéval és csókkal ébresztett a drága. :) Elmesélte, hogy elég hamar elaludtam, de még visszajött hozzám, hogy átállítsam a mobilom 5.00 helyett 5.30-as ébresztőre. Erre nagyon homályosan emlékszem csak, inkább álomnak hittem. Hát igen, fáradt voltam.
A buszra idejében kimentünk, volt időnk rendesen elbúcsúzni is.
"ILYEN ŐSZINTÉN NEM MONDTAM MÉG A MÚLTBÓL FELDERENGŐ EMLÉK EGY ILYEN NŐ, MINT TE, VOLT MINDEN ÁLMOM... MINDEN ÁLMOM..." [KEPSZLOKK JUNKIES]
Hartán a buszmegállóban fáradtan még azon az állásponton voltam, hogy nem megyek sehova locsolni, hanem bedőlök otthon az ágyba és ki se lehet engem robbantani onnan. Ehhez tartottam magam kb. Mezőfalváig, majd hazáig meggyőztem magam arról, hogy a Davecéknek adott ígéret és a muri kedvéért megyek mégis.
Fél 10 után a templom mögött vártam is őket (miután 8.37-kor hazaértem), kb. 3-4 perc késéssel érkezett is Fekete meg Hekkel. Réka nem volt otthon, Dalmánál megint bevetettük a "Pimas-beugrik-a-kerítésen-és-hátulról-támad" c. játékot.
Tündénél Hekkellel beosontunk a ház mellé, majd amikor Davec kellően kicsalogatta szegény lányzót, hátulról is kapott szódát. Fruzsinak pedig csak annyi kérése volt, hogy még szárazon hadd menjen le a lépcsőn, és csak utána kapjon vizet. :)
Győri Zsuzsinál még én is kaptam vizet.
Kínáltak minket konyakkal, sörrel, borral, unicummal, úgyhogy a fáradtságomra még kicsit rátöltöttem... Hazafelé pedig még bementünk Wellnerékhez kicsit, csak lazulni.
Este 7-kor összegyűltünk Wellneréknél, hogy onnan induljunk és csapjunk egy görbe estét. Csebo nem jött, viszont Davec, Hekkel és unokatesója jelen volt.
A benzinkúton a bevásárlás az összedobott pénzből igencsak jól sikerült: 20 sör, 19 kisjäger 5100 Ft-ból. 9-re odamentünk Györéékhez, mivel elvileg náluk pókereztünk volna. Azonban senki nem volt otthon. Kint vártunk a kerítés alapján ülve, lementünk a pékséghez kenyeret venni, Horváth Gergő és Sörö meg már égre-földre keresték, de csak nem találták sehol. Már megjöttek a szülei/tesói, és később mi is elindultunk, amikor Hekkel észrevette, hogy megérkezett. Persze nem engedett be minket a srác, pedig még csendben is maradtunk. ;)
Elmentünk még a Zoli-bolthoz, ott megittam 5. sörömet, aztán szépen mindenki hazament.
Fruzsival MSN-eztem éjjel - részegen. Visszaolvastam, amiket írtam, és hát... xD
Suli után mentem Timiékhez (8.-as lány) bemutatkozni anyukának. Erről még nem írtam, lényegretörően csak annyi az egész, hogy június 1-jén lesz a FeZeN Klubban Rómeó Vérzik, amire megyek tesómmal, és Timi is szeretne jönni. Csakhogy anyukája nem engedi egyedül, ami mondjuk érthető, és Timi engem kért meg, hogy "kísérjem el", azaz hogy hadd jöjjön velünk. Ehhez viszont be kellett mutatkoznom anyukájánál, hogy tudja, kire bízza a kislányát. x) Elég vicces volt a dolog, tulajdonképpen 10 percet, ha lehettem náluk.
A negyed 5-össel újra bementem a városba, mivel most tényleg megtartottuk a Csendesülős estet a Telekiben. 5 előtt a Telekinél álltam tehát, mikor Szalci és Erik (a dobos) megérkeztek (róluk sem tudtam), és együtt bementünk. MózsBarbival és Erzsóval is találkoztam, Győri Zsuzsi is jelen volt.
A 3-as termet rendezték be tornatermi szőnyegekkel, mécsesekkel, hangulatvilágítással, teát is főztek, majd jöttek az első fellépők. Egy gitáros srác és egy énekes csaj, ügyesek voltak. Egy lány szólóénekelt, majd egy színpadias előadást mutatott be egy fiúval, egy szerelmes dalt énekeltek el kész koreográfiával. Ekkor megállt kicsit a műsor, lehetett tenni-venni, beszélgetni, közben mi nekiláttunk a rögtönzött produkciónknak.
Hiperkarmákat gitároztam és énekeltem, nagy sikere volt a dolognak, meg is lepődtem. Gyakorlatilag aki ismerte a dalokat, velünk énekelte. Tiszta tábortűz-érzésünk lett. :) Csongorral Kispált is játszottunk, meg mindenfélét, ami eszünkbejutott.
3/4 8-kor pakoltunk vissza, majd negyed 9 fele bezárt a bazár. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam.
10 perce még Csongorhoz is felugrottam Capival és Rékával, mert Réka a 22.40-es busszal tudott csak hazamenni. Én jöttem a 9-essel.
"AKI SZÁMÍT, AZT TE SOSEM LÁTOD AKI VALAMIT IS AKAR AZ A JÓBARÁTOD!" [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Hannám már egy órával az érkezésem előtt a buszmegállóban állt, majd még hazament (és visszajött), mivel elnézte az érkezés időpontját. :) Az utazást amúgy szinte végigaludtam.
Mentünk a Dunára pokróccal, tollasütőkkel és még pár aprósággal felszerelve. Eleinte elég álmosak voltunk, dehát ez érthető az 5 órai kelés után.
Némi pokrócon-hentergés után Hanna kitalálta, hogy tollasozzunk. (Persze mire felkeltünk, pláne, hogy mindig visszadőltem... :) ) A tollaslabdázás elég viccesre sikerült, gyakorlatilag ekkor is többet foglalkoztunk egymással, mint a játékkal. Leültünk a sóderes földre és édelegtünk.
Visszaültünk/-feküdtünk a plédre. Napfény sütött a lombos fuck alá, a Duna hullámai zenéltek. Hannám gyönyörű volt, rengeteg ideig heverésztünk ebben az idilli nihilben, és nincs rá jobb szó, szerelmet érzek iránta. Csodás volt vele lenni; persze megint elkényeztetett a kis cseles... ;)
Például előrukkolt a türelemjátékkal. Roppant egyszerű a feladat: ajkával közelít az enyémhez, és ki kell várnom, amíg ő csókol meg - én nem "kezdhetem" a csókot. Később Hannám nehezítette a dolgot, mert összeérintette a szánkat, de még elhúzta. x)
Kaptam tőle ajándékot! :) Igaz, hogy csak 25-én lesz a névnapom, de mivel sajnos csak azután pár nappal találkozunk valószínűleg, így már előre átadta a nyakláncom, amit ő csinált, és rá van fűzve egy pengető. Zsír. :) 1-korfél 2-kor 2 előtt elindultunk a Dunáról a Pizzásba, addig természetesen folyamatosan visszarántottuk egymást a plédre. :) Oda hívtuk Dórit is. Csocsóztunk egyet, én pedig kezdtem elfáradni a koránkelés miatt.
A 16.10-es busszal mentem haza, de csak miután Hanna befújta a sálam. :)
Az Olvasótól és elsősorban magamtól elnézést kérek a silány megfogalmazásért. Ennek oka elég prózai: ezt már másnap dél körül írom, és másnaposságom miatt képtelen vagyok a magamtól elvárt színvonalon megírni a történéseket. Pedig csodálatos volt.
Nade miért vagyok másnapos? Íme...
Kimentünk Wellner Dávid 17. szülinapját megünnepelni. Részletesen nem írom le, mert már sokkal később írom ezeket a sorokat, de elég csúnyán betintáztunk sárgadinnyevodkával, pálinkával, háziborral, sörrel és pezsgővel... :P
Ma vagyunk egy hónaposak Hannámmal! :) Le kell írnom, hogy ilyen boldog még talán soha nem voltam, pláne nem ennyi ideig - és ez még csak a kezdet.
Babonás ember lévén ezt le is kopogom; és ajj, annyira szeretem...! :))
Ofő ma sikeresen felhúzott. Félrehívott minket Imivel, hogy nem vittük-e el a nullás teremből a switchet... Magyarul elloptuk-e. Mondom neki, hogy nem, bár eközben az államat is fel kellett kaparnom a padlóról a feltételezést hallva. Imi is mondja, hogy nem, mire ofő:
Rendben, így elhiszem.
Kösz, a kurva anyád.
Rohadtul nem ismer, borítóról ítéli meg a könyvet, akárcsak az inkább nem megnevezett felbujtója.
Köszönöm a feltételezést, nem én voltam.
Anyád pedig biztos csuklik...
"ÉN MINDEN TANÁRT ÁLDOK DE CSAKIS , MERT TŐLÜK MEGTUDHATTAM HOGY MILYEN NE LEGYEK NEHOGY OLYAN LEGYEK ÉN IS, MINT ŐK!" [KEPSZLOKK ELEVEN HOLD]
Röhejesen különleges álmom volt: a férfiak ki tudták cserélni a farkukat! Pl. tesi után, amikor mindenki megizzadt, kapásból ment a péniszváltás. xD Ráadásul kettőt is egymásra lehetett húzni, vagy le is lehetett venni, ha nem akartál magadnak phaszt. Lol. xD
Negyed 6-kor volt próba az ARÉV-ben, rengeteg régi kedves ismerős és a mostaniak is jelen voltak a Kodályból.
Nem akarok sokat írni, szép volt a (ha nem tévedek) V. Fehérvári Kórustalálkozó megnyitója, a Kállai kettős nagyon jól sikerült.
Buzzal, Nórival, Katával és Zsuzsival mentünk a Budain a Piac tér fele, mikor egyszer észrevettem, hogy Patrik van mögöttünk. Buzz-zal elkezdtünk sietni, de a lányok nem vették a lapot, így én velük maradtam, de Barni nagyon előrement. Patrik elment mellettünk, mi persze egészségesen paráztunk, majd azon aggódtam, hogy Buzznak hátulról simán nekiugorhat... 20-30 méteren keresztül Buzz közvetlen közelében ment, majd elkerülte végre. Nagy kő esett le a szívünkről...
Nóri hazament, Katát és Barnit elkísértük egy darabig Zsuzsival, majd lenéztünk Marximba (mivel voltak lenn ismerősök a suliból, akik szartak ránk x) ), ahol csippendél-só volt. Lol.
Találkoztunk Gergővel, majd vele mentünk egy darabig, megálltunk egy parkban, ahova jött Miki (Gergő ismerőse) és vízipipáztunk. Ezzel beléptem a ninja-klubba, aminek a beavató szertartásaként - Gergő után - beugrottam egy bokorba. xD
Fél 11-essel hazajöttem, és Zzz...
Reggel 8-ra mentünk a Hermann zenesuliba kóruspróbára, aztán a Szent István Művelődési házban szerepeltünk a kórustalálkozó alkalmából szervezett hangversenyen. A fél 2-essel utaztam haza Zsuzsival.
Este 5-kör találkoztunk az Országalmánál, megejtettünk egy villámgyors próbát a (talán) Szent Imre templomban (nem biztos). A vegyeskaros fellépésen még ott voltam, azonban a férfikariról elkéretzkedtem, hogy haza tudjak menni a fél 8-assal, és időben odaérjek Wellnerékhez Csebo szülinapját ünnepelni.
Elég sokan voltunk: Dávid, Bazsi, Csebo, Hekkel, Ádám (Hekkel unokatesója), Davec, Györe, Márk (Györe unokatesója), Jenovai és egy ideig Roxi. Pókereztünk és szépen fogyasztottuk a sört, bort, kevertet, miegyebet, közben szólt a zene. Ádám csúnyán bekészült, a kutyaól mögé letett pár vukot.
Fél 2-kor hazamentünk. Jól éreztem magam.
Egy érdekes adat: a péntek-szombat 48 órájából (ha az alvást és a reggeli/esti szokásokat nem vesszük bele) 2 és felet voltam otthon - tehát ennyi szabadidőm volt szerény hajlékunkban. Csodás.
E napon rendezték a Táncházban az Éneklő ifjúság névre hallgató versenyt. A sulink kórusai mind arany oklevelesek lettek, a lánykar ezen felül az Év kórusa címet is bezsebelte. Ügyesek a csajok.
Reggel Szabi, Kriszta és Kata meghatottak a névnapi meglepetéssel: kaptam egy Kerüld a másnaposságot! Maradj részeg feliratú kitűzővel, és egy eszement jó pólóval: felfele mutató nyíl, alatta: Az ész, nyíl a szívemre, alatta: Az érző szív, nyíl lefele, alatta: A Legenda. :) Tényleg meghatottak.
Két lyukas órában a közeli parkban filozofáltunk Buzz-zal és Mariannal. Egyszer lehet, hogy megfogalmazom és leírom olyan ügyesen a gondolataimat, mint délután.
Negyed 5-től negyed 8-ig fociztunk, és egész jól ment. Örülök.
A legjobban mégis az esett, amikor Hannát felhívtam, és amint felvette beleszólt, hogy "Boldog névnapot!" és beszédéből érezhettem, hogy mosolyog, és hogy szeret. :)
Nulladik óránk (tesi) végén kimehettünk az udvarra focizni. Éltünk is a lehetőséggel. Egyszer a labda a kerítéshez gurult, és meg odakocogtam, hogy utána elvégezzem a bedobást, csakhogy nem vettem észre, hogy a két fémrúd között, ahol elfutok, egy fejmagasságban elhelyezkedő vascső is van. Igen, lefejeltem. De elég durván. Természetesen egy szép kis púp nőtt a homlokomon, és még az orrom is belefájdult. Föci és kémia után hazajöttem, mert nem enyhült a fájdalom.
Persze, hogy lekéstem a 9.50-es győri buszt, ebből következik, hogy a dokihoz se értem oda - nem tudom, miért emlékeztem ráadásul arra, hogy délután van rendelés...
Mikor e sorokat írom, már csak úgy fáj a púp, ha hozzáérek, de elég kába vagyok.
Azonkívül hogy lehettem ekkora fallosz, hogy nem veszem észre azt a rohadt csövet? :) Ott volt a szemem előtt, baszki...
"DE LÁTOD MÁR RENDBE' VAN MINDEN ILYEN KÖNNYEN AZÉR' NEM MENEKÜLÖK INNEN!" [KEPSZLOKK TANKCSAPDA]
Úgy volt, hogy ma írunk egy próba nyelvvizsgát az Unió nyelviskolában, vagy hol. Végülis én vétóztam meg a dolgot, amiről tanárnő még nem tud, tehát nyílván abban a tudatban van, hogy elmentünk. Az osztályból csak Szabit és engem érintett a dolog, Szabi pedig nélkülem nem akart elmenni.
Hogy mit fog szólni a tanárnő, azt nem tudom nagyon is jól tudom, dehát ez van.
Osztályunk kamarakórusa fellépett a Fejér Megyei Diáknapokon. Ofő rossz hangot adott, és teljesen rosszul, hamisan kezdtük a Yesterdayt... Gáz volt, de utána csak elénekeltük valahogy.
Szereplés után kimentünk a Tópartihoz a partra süttetni a hasunkat. Mentem Buzz Babettájával, ültünk a fűben és rendeltünk pizzát. Kriszta, Arady Enikő és ikertesója (Kriszti), Buzz, Gábor, később Kató, Rita és egy régi osztálytársuk, Vera, aztán egy ideig Fui és Szilvi is ott ült, Kata is, csak ő dél előtt hazament. Benéztünk a zenekarok előadásaira is, meg rengeteg ismerőssel találkoztunk, egyszóval jól éreztük magunkat. Kár, hogy nem vittem a fényképezőt.
A kórháznál a buszmegállóban találkoztam a Ninjákkal, azaz egy részükkel (Gergő, Miki, Zsuzsi bátyja, két ismeretlen arc, akik jófejnek tűntek). Mennek Bölcskére Kanna Fesztivál-t rendeznek. A legközelebbire én is megyek. :) Amúgy a bajai busz csúnyán tele volt emberekkel...
Este fél 8-ra átmentem Balázshoz, megvártuk Davecet és Hekkelt, majd mentünk Györéhez. Roxi fogadott minket, bementünk, letettük a hozott dolgokat, megjött Edit. Elindultunk a kútra söré'.
Kútról megint egy tálca sörrel távoztunk. Hopp. :) Visszafele találkoztunk Lacival és Sörössel, akik Mirelláért mentek a buszmegállóba.
Visszaérve ott volt a (már múlt héten is meg-) ünnepelt Csebo is, úgyhogy felkezdtük a töményeket. Én egész este egy feles sárgadinnyét ittam, a whiskey-ből és egyéb nyalánkságokból most nem kértem, éreztem, hogy fáradt vagyok ehhez. Davec elég hamar betintázott, és hát... hőbölgött, ahogy szokott. Én meg csak kortyolgattam a söröm.
Az est egyik vicces tanulsága volt, hogy Laci és az én kivételemmel mindenki többé-kevésbé rá volt mozdulva Roxira. Roxi be is rúgott valamennyire, és adta is a fiúk alá a lovat rendesen. x) Józanul nagyon nevetségesen festett az egész.
Egyszer kint végre egyedül maradtam, és fel tudtam hívni Hannám. Utána Lacival beszélgettünk Davec hülyeségeiről (kötekedés) és erről a vicces, mindenki egyre hajt helyzetről.
Fél 11-kor lementünk a buszmegállóba Dávidért és Gergőért. Roxi is jött velünk, dehát részeg volt a lány... Nekiállt cigánykerekezni meg spárgázni az út közepén. (Hiába, a könyv is ott nyílik ki, ahol a legtöbbet használják... :P ) Amíg mi a buszra vártunk, Roxi eltűnt a Club 62-ben, majd visszafele egyszercsak újra velünk volt.
Davecék már jöttek elénk a Templom közben, mert valaki mondta, hogy valaki ölelgette Roxit, amíg a diszkóban volt. Kit kell megverni?. Persze visszafordítottuk őket, tehát nem csinált Davec balhét, de utána meg az est hátralevő részében (11h volt ekkor) Gergővel volt baja (amúgy tök mondvacsinált okokból)
Mindenesetre Dávid meghozta a rush-t, amit Davec, a már eléggé kész Balázs és szintén kiütött Csebo is kipróbált - Hekkel, Laci, Sörös, a csajok és én nem. Davec szinte folyamatosan szipuzta az üvegcsét, mert állítólag nem érzett semmit. No comment.
Az idő telt, megjött MolnárNiki, amin eléggé meglepődtem. Később Balázst hazavitte Sörös és Györe, szegény srác gondban volt a mozgáskoordinációval. Csehbognár felment aludni, később Davec és Hekkel hazament. Aztán elkezdődött a buli. :)
Legalábbis számunkra mindenképp, Kispálra és egyebekre tomboltunk. Körbeálltunk kézenfogva sokan, és egyszerre befutottunk a kör közepébe, majd ki, aztán vissza... és így tovább. :D Edittel hülyeségből egyszer vagy 5 percen keresztül pörögtünk ugyanabba az irányba, persze úgy elszédültünk, mintha bepiáltunk volna.
MolnárNikiben viszont pozitívan csalódtam, sokkal butább és egyoldalúbb diszkós picsának (diszkicsa) gondoltam, ehhez képest nagyon nyitott volt (bár részeg is.. :) )
Még megosztottuk egymással, hogy ki miért nem bírja Hekkelt és Davecet... Tulajdonképpen kibeszéltük őket. Az a fő probléma velük, hogy nem lehet megmondani a szemükbe, mi a helytelen a viselkedésükben, mert pontosan a nem kívánt módon reagálnának, és nem értenék meg, mit kifogásolunk.
Fél 2 után kicsivel Gergővel hazamentünk, a templomnál váltak el útjaink. Utána én észrevettem, hogy Reni és Tünde lépked előttem 30 méterrel. Utolértem őket, ami nem volt nagy kunszt, mivel mindketten illumináltak voltak. Mindenen nevettek. :)
És az est másik tanulsága, hogy jópofa józanul figyelemmel kísérni egy bulit.
(Íme pár szó az utóbbi időben felmerült filozófia kérdéseimről, amikről beszélgettem Buzz-zal szerdán)
Már jóideje foglalkoztat, hogy vajon ki tudok-e, ki akarok-e tűnni az átlagból, mert úgy érzem, van egy üzenetem, amit közvetíteni szeretnék az erre fogékony embereknek. Hogy mi ez az üzenet, ki fogadja be, és hogy mikor és hogy fogom megfogalmazni, ezek még javában a jövő kérdései, de mindenképpen a zenében akarom kifejezni magam.
Ez az a fajta művésziesség, ami - remélem tényleg - bennem lakozik. Csakhogy ilyet rengetegen éreznek, és sokan közülük valójában hétköznapi emberek, akik csak elhitetik magukkal, hogy átlagon felüliek. De mégis honnan fogom tudni, hogy én is csak egy naív, művészetre hivatkozó halandó vagyok-e, vagy valóban megvan-e az a talentum, amiről beszélek? Nyílván majd az idő eldönti a kérdést.
Továbbá elmélkedtünk még a bolondság és a művészet közti nagyon vékony határvonalról. Merthogy a zsenialitás és az őrület igenis egy hajszálon múlik, és nagyon nem mindegy, melyik oldalán áll az ember.
"HOL MARAD AZ ÜZENETED?" [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Arra is rájöttünk szerdán, hogy Mariann Istenben, Buzz véletlenben, én sorsban hiszek. Ha mögénézünk, látjuk, hogy ők jóbarátok.
Hajnalban a már-már szokásos bajai busz elröpített Hartára. Na, nem röpített, de azért precízen a kiírt időpontra (7.39) ott voltam, és elindultam Hanna elé - mivel nőiesen késett. ;) Tettünk egy rövid kört, bolt/kocsma után járva, végül a Kisvendéglőben sikerült rágót és PM-t MF-t vennem.
Eztán elugrottunk Hannáékhoz letenni a táskám, majd vissza a Szobor-kertbe, ugyanis oda jött Dóri. Még amíg Hannával ültünk a parkban, eltekert mellettünk Panda, és fiúnak néztem. :) Hiába, reggel volt, na.
Zenesuliban Hanna sürgött-forgott, mi pedig Dórival nem győztük kapkodni a fejünk, hogy épp hol van. Hehe. Kiderült, hogy lesz felvonulás, úgyhogy átcipekedtek szépen a művelődési ház (és yankee) előtti színpad mellé, majd elsétáltak (és mi velük) a Glasshouse melletti parkhoz a sarokra, és indult a zenés menetelés. Dóri és én a pizzás előtt vártuk meg őket, majd csatlakoztunk és így visszakerültünk a majális helyszínére. (Amúgy volt 2-3 elég nagy sátor, alatta padok, természetesen sör és kolbász a szomjazóknak/éhezőknek)
A fúvószenekar nekiállt a hosszú, színpadi műsorának, kicsivel később megjelent Tura a horizonton. A focimeccsről jött, ők is beneveztek; később Dórival meg is néztük egy meccsüket. Nem voltak olyan rosszak, mint amennyire Tura mesélte, az utolsó percben kaptak csak egy gólt.
Mire visszamentünk a színpadhoz, a zenekar már nem játszott. Hoppájé. Dórival elkezdtük keresni Hannámat, szerencsére visszaindulva a légvár mellett szembetalálkoztunk Vele. :)
H: Többet ilyet ne csinálj! :) :*
Ennek örömére gyalogoltunk is hozzájuk ebédelni, Dóri is velünk tarthatott. Valami nagyonfinom borsós-húsos leves volt (nagyi miért nem tud pont ugyanolyat?), utána tojásos nokedli, de még megkóstoltuk a keleti fűszerezésű kakast is (tényleg csak kóstoltuk, mert már jóllaktunk) HannApu és -anyu is barátságosan bántak velünk.
Kis pihenés és lebzselés után átmentünk Dóriék házába, ami egyébként üres volt, a család többi tagja fürödni ment valahova. Ittunk tényleg forró csokit, és megnéztünk a Garfield 2-t. Dóri rajzolgatott/írogatott, és mi is inkább egymással, mint a filmmel voltunk elfoglalva. ;) Azért a lényege megmaradt, és tetszett is.
16h után valamivel járhatott ekkor az idő, és elindultunk vissza a faluba.
Dóri szép lassan elszomorodott. Már a suli udvarán se volt kedve frizbizni (ami amúgy vicces volt xD ), majd miután már pizzásban is voltunk egy percre és mentünk haza az időre (18h) való tekintettel vacsorázni, elmondta, hogy a nevelőapja (Nemonddki ) és a családi helyzet (nem az én dolgom, ezért nem részletezem - így is kurvasokat írok) bántja, nyomasztja. Vacsora előtt Hanna szobájában beszélgettünk hármasban erről, és sajnálom a lányt. Mindegy, nem írhatok róla, pedig (mint mindenről) Nemonddki-ről is megvan a véleményem... x/
Hidegvacsi után Ákival mentünk a majálisra. Pár ismerőssel már ekkor összefutottunk, és ami meglepő, Julika egész emberi bánásmódban részesített (köszönt például). Kár, hogy volt egy hülye megjegyzése az estével kapcsolatban...
A Ribogzi előtt egy gyengécske hastáncműsort láthattak az arra kíváncsiak, mi lehúzódtunk jenkibe egy korsó sörért és nyugiért.
20.30 után valamennyivel (nem néztem az időt) kezdett hát a Ribogzi, és jó kis koncertet adtak Sanyiék. A szél elég nagy ellenfélnek bizonyult, a fújta össze-vissza a lapokat, úgymond "lapozgatott a mappában". Egyszer (a Söpredék alatt) elment az áram. Pedig pont ekkor kezdett beizzani a nép, pl. Julikáék is táncoltak elől. A rend helyreálltával eljátszották egészben a dalt (szerintem a Chickenmother, a Fel kéne ébredni és a Pénz a lényeg mellett a legjobb ez a friss szám), és a közönség lelkesedése a koncert végéig kitartott.
Sör yankeeben
Hanna
Sokaság
Maga a Ribogzi
Belehallgattunk még a blues-zenébe, amit két idősebb úr prezentált, de aztán Dóri, Turi, Hanna és én lementünk a teletömött yankeebe. Szószerint úgy kellett székeket vadásznunk, hogy leülhessünk sokadiknak hátra egy asztalhoz (összesen 12-en ültünk ott). Még korábban meghívott Turi egy sörre, amit ő elég gyorsan megivott, és én is siettem, mert át akartunk menni pizzásba-. Így is tettünk.
Ők hárman eléggé fáztak, pláne Hanna, és hiába bújt hozzám, úgy remegett, mint a kocsonya. :/ Bent kicsivel jobb volt, és evett egy hamburgert, amit a felénél rámruházott, és majdnem elaludt az asztalnál. Közben visszahívtam Turit egy korsó sörre. Hannám fáradt és álmos volt, úgyhogy mire Turi kajája megjött, szinte meg is ittam a sört, és mentünk haza.
A következő bekezdés pedig azért nem publikus, mert irigy kutya vagyok. :) Amúgyis, eddig is már elégszer részleteztem publikusan a magánéletem magánéletünket.
Ismét kávés ébresztést kaptam. Kimentünk a buszmegállóba időben, és hosszan búcsúztunk. Jaj, annyira szeretem... :)
A bajairól leszállva Balázsba és Davecbe botlottam, és megbeszéltem velük, hogy a negyed 11-essel utánuk megyek. Miért? Mert az Interfrucht parkolójában megrendezésre került a XII. JSI-kupa.
Meg is találtam őket egy telefonálással, még Dávid is ott volt. Érdekes autók és vezetők vállalták a versenyt; voltak ügyes sofőrök, sok átlagos autó átlagos vezetővel, túl merészek, és kifejezetten bénák is. Tetszett a rendezvény, függetlenül attól, hogy nem vagyok autóbuzi.
Volt pár kocka-Lada
Fekete, szép
A tömeg igen kicsi része
Balázs és Davec
Balázs ment 3/4 1-kor gyakorlatra, mi pedig fél 2-kor átmentünk az Árpád Szakközép udvarára, ahol majális volt. Az Auchen-es hűtkocsinál azt vettük észre, hogy az emberek nem adnak se pénzt, se cetliket vagy kuponokat az édességekért/chipsekért, amit elvesznek. Dávid megkérdezte, és kiderült, hogy egy-kettőt el lehet venni ingyen. Namost ezen annyira röhögtem, hogy folytak a könnyeim. 5 percenként mentünk oda valami szarért, már éhesek se voltunk, csak a vicc kedvéért csináltuk.
Hanem hogy hárman három focilabdát vittünk haza, azért az kemény. :D Egészen pontosan úgy kérdezte meg Dávid, hogy levihetjük-e a labdát a pályára focizni, és ilyen sémával elhoztunk 3 Auchen-es Landcast labdát. Sírvaröhögtem. x'D
Egyszer Dávid odament, és gondolta, újít, úgyhogy jégkrémre pályázott.
D: A hűtőből lehet kapni valamit?
Nő: Onnan csak fagyijeggyel.
D: És azt hol lehet szerezni?
Nő: A belépőn van rajta.
(Dávidnak leesik az álla)
D: Öö, rendben, megkeresem a haverom, mert neki adtam, hogy ne veszítsem el.
Na, ez után hagytuk el a terepet... Hátul mentünk ki, így egy darabig a használaton kívüli vasúti síneken jöttünk. Szembetalálkoztunk Olivérrel és Moncsival, és köszönni alig tudtam neki, mert még akkor is dőltem a nevetéstől...
"AZ INGYENÉLÉS MŰVÉSZET, NEM HOLMI SZAROS EGZAKT-TUDOMÁNY!" [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
Buzz küldte eMSN-en a mobiljával ezeket a fényképeket, amik a fehérvári bányatónál készültek. Ugyan keveset látni rajtuk, de elég szépnek tűnik ez a hely, és Buzz szerint is érdemes megmutatni Hannának, ha hétfőn tud jönni.
Az imént telefonáltam Hannával, és bár elég fáradtak voltunk mindketten, beszélgettünk (igaz, hogy nem túl részletesen, mert ahhoz mégiscsak kevés egy telefonhívás) a továbbtanulásról/felnőtt létről is - tehát komolyabb dolgokról is. Ez érdekes és örvendetes dolog.
Remélhetőleg hétfőn tudunk találkozni, mert nagyon hiányzunk egymásnak.
"UGYE LESZEK AMI MARAD, UGYE VAGYOK AKI LESZEK UGYE VALAMIRE VISZED, UGYE? VALAMIRE-VALAMIRE VIDD!" [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Csongorral mentünk egy Botond (Boti) nevű sráchoz az Öreghegyre, aki dobos, és akivel próbáltunk egyet-. Azaz nem is próbának nevezném, hanem közös zenélgetés. Ebből szerintem még lesz valami, és el is döntöttük, hogy megpróbáljuk összehozni a zenekart jól. Egy számot már írtunk is. Amúgy lesznek még zenészek, fehérvári ismerősökből/barátokból áll majd össze az együttes.
Elballagott tesóm.
A közös ballagás a Városháza téren került megrendezésre, ott találkoztunk Lacival is (tesóm barátja). Elég érdekes fickó, nekem a játékunkból (Jani, a hős) a főszereplő jutott eszembe róla. Sebaj, anyámmal és vele kísértük hát végig a ballagást, majd a Tópartinál a műsort is.
A fél 1-es dunaival jöttünk, amin Szabi is velünk utazott a nagyijához.
4-ig családi ebéden voltunk Sárosdon, ami egész tűrhető volt, bár nem sokban tért el a megszokott, sablonos sémától. Azon viszont meglepődtem, hogy a Zöllei családot is meghívták Tündiék, pláne, hogy a lányuk, Kriszta a pasiját is hozta.
(Már egy jó ideje szokásom, hogy egy napra nem írok több bejegyzést, de a ballagás és a koncert annyira elüt egymástól, hogy most mégis szétszedem a két eseményt. Íme hát a koncert.)
7-kor találkoztam Klaudiával, Rékával, és pár nekem idegen, de szimpatikus ismerősükkel (Orsi, Netti, Tomi) az ideiglenes pályaudvaron, majd mentünk gyorsan a Fezenklubba, hogy még viszonylag időben ott legyünk. Sikerült, nem voltak sokan.
Ittunk sört, csocsóztunk, társasági életet éltünk. Megérkezett Szalci, Zsh, Gebe, Barbi, Marci és Gerthard. Klauval és Rékával beálltunk az első sorba, és hamarosan kezdődött is a Kispál és a Borz (az előzenekar a Drágám, tévedtem! névre hallgatott, egész jót zenéltek, csak az énekes hangja nekem kicsit a Prognózisra emlékeztetett, azt meg nagyon nem szeretem)
Örülök, hogy a zenekar visszanyerte a régi lendületét, egyszerűen látható volt rajtuk, hogy újra öröm együtt zenélniük.
Lovasi megint hozta a formáját... x) Gyakran ismételgette, hogy igen, a siker... MEGÉRDEMELT!.
A Nyár volt, s a blúzát... c. dalt csak Dióssy zongorán és Lovasi szólóénekkel adta elő. Bandi rögtönzött átirata:
"AZTÁN MEG A LÁBA KÖZÉ TERELGETTE MIND AZ ÖT UJJAMAT KETTŐ BECSÚSZOTT HÁROM KINN MARADT..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
A ráadásban a Hang és fény szövege helyett eleinte improvizált mindenféle hülyeséget, hogy a siker megérdemelt... ne higgyétek, hogy nagyképzű zenekar a Kispál és a Borz... Csak a Dióssy nagyképű és be nem állt a szája, gyurgyalagokról is beszélt, majd átcsapott a szöveg Jutkába. Aszittem beszarok, marhajó volt.
Az egyetlen probléma az iszonyatos hő volt. A színpadra is csöpögött az izzadtság, a pólóm teljesen rámtapadt, és meg lehetett fulladni, annyira nem volt levegő.
10-es skálán 10-est kap ez a koncert.
Dalok, a teljesség és a sorrendiség igénye nélkül: Bársonyfüggöny; A honi csillagászat fejlődése; 0 óra 2 perc; Etetés; Nem fáj; Még egyszer; Nyár vot, s a blúzát...; Tejjel kifli; Az utolsó aktus a Földön; Földtörténet; Autók a tenger felé; Jönni fog egy lovas; Zsákmányállat; Húsrágó, hídverő; Fűben alvó; Jelvény nélkül; Csiga; Ippon lite; Szőkített nő; Hang és fény; Emese; és három új szám
Koncert után összeszedtük magunkat és kb. fél órányi pihenés után elindultunk Csongorhoz a vártnál sokkal többen: Réka, Árpi (aki kiköpött Kurt Cobain), Zöldi (=Adri - nem tesóm, aki nagyon kész volt, de erről inkább nem publikusan...), Szalci, Zsh, Klau, Netti, Tomi, egy Tibi nevű idegen és én. A Base kapuja előtt egy (nem vicc) az egész úttestet ellepő vízáradat hömpölygött. Klau le is fényképezte, ahogy a kocsikból csónak lesz-.
A West-nél Klau, Tomi és Netti különváltak, mert mentek a Piac térre, így hatan folytattuk útunkat. Csongor meg is lepődött, de végülis nem volt gáz a meglepetésvendégekből. Gitározgattunk, teáztunk és beszélgettünk, amíg el nem szenderültünk.
Jött reggel a bajai busszal Hanna és Dóri. Seregélyesen ugye felszálltam a buszra, meglepetésre Panda is velük utazott, ment fősulira.
"EZ NEM VICCES, JÓ?" [KEPSZLOKK DÓRI]
Szóval megérkeztünk az új buszpályaudvarra (igen, ezt is megértük :) ), és láttuk is rögtön Szabit és Buzzt. Csatlakoztak, majd Hanna és Dóri WC-re plázába, mi pedig McKajálsz elé mentünk. Mariann jött is, Imi meg hívott, hogy még nem tud betekerni, mert meg kell várnia anyuját. Mindenesetre így hatan elsétáltunk a tóhoz, és kétszer váltottunk helyet, mire megtaláltuk a kellően árnyékos és napos, szeles és szélvédett helyet mindannyiónk igénye szerint. Hehe.
Gitároztunk, kártyáztunk, feküdtünk, beszélgettünk, tehát jól és kellemesen töltöttük az időt, majd egyszer (amikor épp Babettával köröztem a környéken) megérkezett Kriszti és Kata (Hannám és Dóri ekkor épp megint plázában kitérőztek)
Ők persze szívattak minket Hannával rendesen... (Köpöd ki! és társai) Pláne miután elmentünk a kukához és soká értünk vissza. :) Utána Szabi szőrös hasát szekálták. Igen "komoly" témák kerültek felszínre...
Rendeltünk pizzát is, ami finom volt.
2 körül Mariann, Kriszta és Kata mentek a dolgukra, majd kicsivel később befutott Imi. Még kb negyed 4-ig lazítottunk, aztán mentünk a(z új) Piac térre. Ekkor döbbentem rá, hogy mától nem a 8-as és 9-es, hanem 3-as és 4-es buszállásról indulnak a járataink. Zsír. Az legalább fedett helyen van.
Hannám és Dóri a kecskemétivel, én a sárosdival utaztam - az ugyanis biztosan megáll nálunk is.
Hanna már most átadta a szülinapi ajándékom, egy ezüst karláncot. Nagyon tetszik, a buszon végig azt nézegettem, milyen jól áll, és büszkeségtől viruló fejjel szálltam le a járgányról. Kellemes volt ez a nap - lehetne minden nap ilyen jó, és akkor sose panaszkodnék. :)
No, kéremszépen, meghatározó élmény számomra ez a fesztivál, mégsem fogok róla sokat írni (mégis sikerült). Miért? Mert ezt átélni kell, ez csak úgy poén, ha az ember ott van. És ez persze igaz minden koncertbeszámolóra, de ide kiváltképp. Lássuk hát.
Balázzsal bebuszoztunk Fehérvárra (negyed 7-essel) és az Intersparban vettünk 6 Sopronit, egy kenőmájast és egy Ice tea-t. A sörök miatt a pénztárnál elkérte Balázs személyijét a nő, és alig értette meg, hogy '88-as a srác. :D
"NEM IGAZÁN TUDJA, MILYEN RENDEZVÉNYEN VAN." [KEPSZLOKK BALÁZS]
Na, ezen szinte sírvaröhögtem.
Vonaton bedöntöttünk két-két sört, meg Kérdezz!-Feleleket is játszottunk, vicces volt. A Déli pu.-n észleltünk egy kellemetlen időjárási jelenséget; esett az eső. Hoppá.
Metróval átrobogtunk a Keletibe, és épp lekéstük a 9.40-es hatvani vonatot. Nagyon nem bosszankodtunk, poénra vettük a dolgot, és mentünk a 10.40-essel. Az infós nőről sütött az unottság.
A 3-as vágánynál vártunk, mert oda volt kiírva a vonat, és ott állt egy Depi pólós szőke csaj és a barátnője. Később ők átmentek az 1-es vágányhoz, és tényleg onnan indult az amúgy egész kulturált szerelvény.
Márk
Sör
Balázs
Isaszegen egy jó erős gyaloglással megtaláltuk a helyszínt, ami amúgy egy hegy/domb lábánál terült el, és elég kicsinek tűnt. Nem kellett hosszasan várni a bejutásra, hiába, ez nem EFOTT. :) Bent lepihentünk, és odajött hozzánk a Depi pólós szőke csaj tűzért, és hogy nincs-e kedvünk odamenni hozzájuk. Odaültünk.
A másik csaj kiköpött Bibor. De valami nagyon komoly hasonlóság van közöttük, leginkább külsőre, mert amúgy Emese (merthogy így hívják) sokkal mosolygósabb és talán vidámabb, mint az ex-em. Mindenesetre innentől végig velük töltöttük az időt, hamar összehaverkodtunk velünk, és ment a történetmesélés, mint a vízfolyás. Később jött egy Peti nevű ismerősük, meg kisebb-nagyobb időre különváltunk egymástól (WC, bolt, ez-az-amaz).
Egyébként pestiek és 15 évesek.
Az első fellépő, amire odafigyeltünk és lejöttünk a hegyről, ami tényleg magas volt, meredek út vezetett rá, ahol a szobor áll, és ahova a sátrunkat vertük, az a Beatrice volt. Kicsit hungarista-beütéssel bírtak a számok, amiket játszottak, de hallhattuk a tipikus 'rice dalokat (Azok a boldog szép napok; 8 óra munka...) Auróra nem kifejezetten az én stílusom, vagy úgy is mondhatjuk, hogy kifejezetten nem az enyém, viszont előrementünk, és vigyáztam a pogóba vágyó csajok cuccaira. Emese elég aranyosan pogózik, kicsit esetlen szegény. ;) Effeta alatt enyhén szarul voltam. Mentünk boltba meg kocsmába, mire visszaértünk, határozottan szarul lettem, fájt a gyomrom, fáztam, lehet, hogy a délután folyamán felmelegedett bor kavarta fel a gyomrom - bár részeg nem voltam. Meglátogattam a Toi-toi-t és nagynehezen rendbe jöttem.
Pál Utcai Fiúk tetszett, bár nem ismerem. A csajok eléggé unták, főleg Dóri, ráadásul ekkor már szülői felügyelet alatt álltak, ami nyílván nem tetszett nekik. Mi Balázzsal azért felhőtlenül szórakoztunk.
Később jött a Depresszió, amire összeszedtem minden energiámat és hatalmasat zúztunk. Volt egy punk csaj, aki rászállt Emesére és Dórira, meg egyszer a hátamba karmolt két szám között. Komolyan, csak néztem rá, ő meg mosolygott, mintha ez lenne az ismerkedés legtermészetesebb útja. Azt hittem, leütöm. A lányokat vitték haza a szülők, de mi nem maradtunk le az olyan lényeges dolgokról, mint például MÉSZÁRLÁS. A tömeg magja körül voltam végig, egyszer kaptam is egy erőset a felkaromba, de rohadt jól esett pogózni! Maga a mészárlás nem volt olyan durva, mint Veszprémben, de eléggé elfáradtunk, úgyhogy mentünk is ki a levegőre. (Amúgy a színpad előtt egy száraz, poros talaj volt, és ki lehet találni, mekkora port vert fel a tömeg, mennyire lehetett oxigénhez jutni.)
Összességében részt vettem már jobb Depi koncerten is, de ez nem becsmérlés, csupán pl. a veszprémi vagy PeCsa-beli bulik dicsérete. Mindemellett állat volt nagyon.
Azt hittem, Quimbyre már nem is lesz erőm, ezért felhúzódtunk a domboldalba, és onnan néztük - volna. Csakhogy a hangosítók nem bírták beállítani a rengeteg csatornát, így hatalmas késéssel kezdtek Tibiék, fél 1 után. Negyed 2 körül felmentünk a sátrunkba, én félálomban hallgattam a zenét, a végére teljesen felébredtem. A Sehol se talállak, Magam adom, Káosz Amigos, Hoppá, Autó egy szerpentinen, Ventilátor Blues, Androidő, Halleluja, Bordély boogie hatalmas volt, vertem a fejem a falba, hogy miért nem maradtam lenn.
Mindenesetre a sátorban egész jó idő volt, nem fáztam.
Címszavakban, mert így volt kedvem megírni:
- Fél 9-kor kelés, 3 tartós kenyér májkrémmel, sátorbontás
- Gyaloglás. Balázs vesz a Coop-ban egy üdítőt, ami a szűk pénzügyi keretet felrúgja...
- Várakozás a vasútállomáson. Helyi vicces arcok, 30 HUF-ot kérek (és kapok) tőlük, kérésükre fotómasinájukkal lefotózom őket a pénztáros nővel.
- Kulturált vonat, metrózás, Déli pu. Jegyvásárláskor 500-as, 200-as, két 50-es, öt 20-as, még egy 20-as, 5, 2 és 1 forintosok felhasználása, ezt követően sírvaröhögés.
- Vonatozás, Kérdezz-felelek, anyázás a MÁV-nak, mivel fűtötték (!!) a kocsikat.
Voltam allergiakontrollon - csakhogy mostmár ugye Fehérvárra kell mennem, mert 16 év fölött 'újváros nem fogad. A bírósággal majdnem szemben van egy lepukkant épület, a Bőr- és nemibeteg-gondozó intézmény (ezért B.É.N.I.), aminek az emeletén van az allergológia. Két gyerek sipákolását és a várakozást is egész jól tűrtem a tegnapi hisztisségem után, a dokinő kedves volt, rendben van minden (lekopogom), és kiderült, hogy 4 liternél is nagyobb a tüdőm.
A lánykolesz mellett sétáltam, az utcán beszélgetett egy fiú meg egy lány, és mikor melléjük értem, a csaj tett felém egy lépést, és megszólított: Ugye? Meglepődtem, és egy így van, biztos-t válaszoltam. :D
A IX. Európai Ifjúsági Kórusfesztivál keretein belül énekeltünk egy gregorián-éneket a megnyitón. Előtte egész napos próba volt, szintén a Videoton Oktatási Központban. Kaptunk ebédet, uzsonnacsomagot, kaptunk két, kb. egy - másfél órás szünetet.
Jól sikerült az ének, nagyon koncentrált a veszprémiekkel és kicsikkel kiegészített kórus, fegyelmezetten viselkedtünk (legalábbis a színpadon biztos)
Fellépés után (kb. 21.20) elindultunk sörözni öten: Mariann, Buzz, Szabi, Imi és én. Az Alibiben (micsoda találó kocsmanév...) vettünk 7 db Sopronit és kimentünk a Háromágúhoz. Mire kiértünk, sikerült benyelnem megközelítőleg másfél liter malátalevest (kettő üveget egymagam, egyet Mariannal ittunk meg), aztán a torony tetején a piros pöttyből kettőt láttam (bár nem voltam részeg, szerintem ez a fáradtság és az alkohol egyvelege miatt volt így).
Filozofáltunk. Sokat, de szép számmal jöttünk rá okos dolgokra, persze biztos beszéltünk hülyeségeket is. Érdekes, hogy ha 5 kodályos nekiáll beszélgetni, abból 99%-ban filozofálgatás kerekedik ki. :D
Mariannak mennie kellett, de az utolsó buszra nem siettünk, inkább gyalogoltunk. Elkísértük a lányt a Halesz parkig, onnan már biztosan tudta az utat hazáig, és mi visszafordultunk. Mentünk Buzzhoz, és nála is aludtunk. Anyuja nagyon jófej volt velünk, éjjel fél 1-kor ilyen készségesnek lenni, hát, szerintem komoly teljesítmény. (Minden bizonnyal én szülőként bosszúsabb lennék, ha a fiam kitalálná, hogy három osztálytársa nálunk alszik.) Kaptunk teát, reggel pedig reggelit.
Este 8 után kicsivel kimentünk az MTH mellé egy kicsit elhagyatott tisztásra szalonnát sütni és italozni a csipet-csapattal. (Balázs, Dávid, Davec, Hekkel, Csebo, Roxi, Györe) Hamar gyűjtöttünk is fát és Dávid gyújtott is tüzet, megkezdtük a borunkat, elővettem a gitárt és leültünk. Dumáltunk, italoztunk és kellemesen telt az idő. 10 előtt kicsivel Roxi, Györe és Davec mentek haza, addigra a májkrémes zsemléket megettük és nekiálltunk a szalonnasütésnek. Megérkezett Sörös és Edit, Dávid is visszaért (mert elkísérte Roxit) - két üveg pezsgővel és egy borral érkezett. A szalonna istenire sikeredett, azt és a pezsgőket is elfogyasztottuk, aztán nekiállt cseperegni az eső, így szedelődzködtünk. Balázs és Csebo bedobott a tűzbe egy gáztöltőpalackot, hiába mondtuk Dáviddal, hogy nem kéne. Nagyot szólt és a parázs is szanaszét repült. Az eső ellenére a hozott vízzel eloltottuk a még pislákoló rakást, és elindultunk az MTH melletti, fedett buszmegállóba (ahonnan megyek reggelente).
Tűz
Májkrémes zsömi
A Sörös testvérek (Edit, Attila)
Maradvány
A padokon kényelmesen elhelyezkedve gitároztam mindenfélét, és (Hekkel kivételével, aki nem hallgat ilyesmit) énekeltük a Hiperkarmák, Kispálok, egyebek szövegét. A harmadik üveg bor is elfogyott, mégsem volt senki se részeg. Egy koleszos srác kijött néha hozzánk, és kérésére leírtam neki az Emese akkordjait.
Éjfél körül hazamentünk. Jól éreztem magam.
Otthon megírtam ezt, feltettem a képeket, és beszéltem Hannámmal telefonon a folyosóra kisétálva. :)
Ezt most valószínűleg célszerű lenne nem-publikusban írni, de csakazértsem.
Jövőre Kiffer nem tanít matematikát, mert átmegy a Vasváriba, továbbá a Vasváriból átjáró tanáraink Baranyai kivételével szintén nem okítják tovább iskolánk diákjait. Miért? Mert az eddiginél több órát kell tartaniuk a törzs-suliban, így nem érnek rá átjárni hozzánk. Jövőre tehát új fizika, matek és biosz tanárunk lesz. Nem személyeskedek inkább, de sajnálom, hogy ők (pláne Szabó Endre) nem tanít minket tovább.
Imivel ma sikeresen elszakítottuk a nadrágom - ott. x'D Rajzórára átvettem Barni tesis rövidnadrágját és Kata megvarrta nekem a nadrágom, hogy a nap hátralevő részében legalább ne középen tátongó nadrágban feszítsek.
Elszakadhat itt más is, egy Kriszta meg egy Ádám, de ez nem az én dolgom, nem írom le, mik történnek. Fájdalmas még nézni is.
Délután fociztunk, és amikor a susnyásból hoztam vissza a labdát, rosszul léptem. De ennyire még soha. Végülis nem tört el a bokám, talán húzódás lehet. Borogatjuk, és csak bicegve tudok közlekedni. Javul viszont, nem romlik az állapota.
"EZ A BOKA NEKEM NEM IDEÁL..." [KEPSZLOKK TANKCSAPDA]
Este Turával bogóztuk ki a nyári fesztiválok programjait/árait/egyebeket, hogy melyikre menjünk. Egyelőre a Hegyalja vezet.
Délelőtt voltam dokinál megmutatni a lábam meg tanácsot kérni. 3/4 órát ültem ott, aztán észrevettem az apróbetűs feliratot az ajtón, miszerint 24-én és 25-én nincs doki. Ó, bazmeg...
És most egy kis programajánló, szószerint. Ráakadtam egy NeoPaint nevű aprócska rajzprogramra, és meglepődtem. Maximálisan elégedett vagyok vele, a rétegkezelésen kívül rengeteg dolgot tud, és mindössze 3 MB-ot emészt a merevlemezről. A legmeglepőbb az volt, hogy még azt is be lehet állítani, a memóriából maximum mennyit használhasson a program.
Kár, hogy 30 napig használhatom csak, utána ki kell találni valamit.
Reggel kelés, kibicegés a buszmegállóba és nyomás Hartára a bajaival. A buszon semmi különös nem volt, most nem üvöltött hisztis kisgyerek mindenki fülébe. Igaz, a sofőr nagyokat ásított...
Hanna kicsit másnapos és nagyon fáradt volt, mentünk le a Dunára, a megszokott két fához leterítettük a plédet. Megajándékoztuk egymást, kaptam tőle Ne igyál, amikor vezetsz! Még kilöttyen a pia... feliratú kitűzőt és Nirvana-s öngyujtót, amit a nap folyamán - én balfasz - el is hagytam. :/ Pff...
Jött Turi és később Dóra is, gitározgattunk, ültünk-feküdtünk a pléden, majd délben felmentünk Hannáékhoz ebédelni-.
Turi ment haza, mi hárman pedig legyalogoltunk a partra, és a lányok bemutattak Dóri szüleinek. Edit nagyon szimpatikus, Nemonddki meg tényleg egy bunkó. Gréta, Dóra húga egy picit elkényeztetett, akaratos tízéves.
Fent feküdtünk az ágyon (vagy az ágy mellett), és egyszercsak késésbe keveredtünk. :)
Hannának 4-re kellett volna a zenesuliba érnie, de csak 4-re értünk hozzájuk. Mindenesetre fél 5 után beestünk a próbára, mi kint vártuk meg a zene-bona végét. Bogdán rendes ember, utazhattunk velük a buszon, sőt, még 500 Ft-os kajajegyet is kért nekünk. Segítettünk pakolni székeket, dobot. Panda meg nem nagyon akart észrevenni... (Szia, ha olvasod.)
A műsor termetes késésben volt, bő egy órát csúszott minden és a fúvószenekar több ráadás-dalt is eljátszott. Egyébként ügyesek voltak nagyon.
Negyed 9-kor indultunk el vissza, azonban Dóra megint elkedvetlenedett, győzködni kellett, hogy jöjjön, majd a főúton túl, a Harta táblánál hosszas bíztatás után is visszafordult, és hazament. Mi is lépkedtünk hát haza, útközben Hanna magyarázatott adott Dóra viselkedésére, beszélgettünk. Nem részletezem, mivel nem az én dolgom, de sajnálom Dórát, és Editet is.
(Többek közt az ilyen, sok összetevős családi állapotok hátterének felderítése miatt érdekel a pszichológia, az emberismeret.)
Hannáéknál a vacsora alatt beszélgettem egy keveset HannAnyuval a továbbtanulásról és pár ehhez kapcsolódó dologról. Kaptam két fröccsöt, és összekészülődés után (kb. 22h) elindultunk vissza a Dunához.
Hannámmal ettünk sült krumplit és ittunk hozzá egy sört a kajajegyet kihasználva. A New Generation már javában játszotta a '60-as, '70-es, '80-as évek nagy külföldi és hazai slágereit. Új generáció, mi? :D
Megkerestük Dórát (és vele Grétát plusz Szandrát, Gréta barátnőjét), lementünk a romantikusnak is mondható partra. Pláne romantikus volt, hogy egy részeg fószer terült el a sörkert mögött.
Hannával beültünk egy csónakba, és kikapcsoltunk. Egy ideig Dóráék is magunkra hagytak minket, csodálatos volt, ám nem részletezem, hogy Pandának is megfeleljen az írás és ne legyen túl csöpögő... (Szia, ha olvasod II.)
Tényleg olyan volt, hogy ha becsuktam a szemem, akkor a Duna közepén éreztem magam egy ringó ladikban lánnyal.
El is álmosodtunk, ahogy várható volt. A focipályánál a HAZAI kispadon elfeküdtünk, pihentünk, majd Dóriékkal bírkóztunk, hogy mitévők legyünk, és Dóri Hannánál aludjon, vagy ne. Végül Fél 1 után kicsivel megszületett a döntés, miszerint megyünk haza, Dóri pedig még marad, mert nem álmos (sőt, fitt).
Hazafele az 51-es főútnál:
P: Kíváncsi vagyok, mi lehet arra. H: Mehetünk ott is. Megmutatom. A hely, ami érdekelt, a főúttal párhuzamos, szűk utca, amit balról egy hatalmas palánk, jobbról árok és a magasabban lévő főút határol. Az elején rögtön van egy kis balra kanyar, amit nem lehet belátni, mert mint írtam, nagy a kerítés bal oldalt. Mielőtt elfordultunk:
P: Csak kóbor kutyával ne találkozzunk.
Befordultunk, és látjuk ám, hogy előttünk jó 15-20 méterrel egy németjuhász ül a kapu előtt. Leblokkoltunk, a kutya észrevett, ugatni kezdett, mi pedig egy igen határozott hátraarccal futásnak eredtünk.
A képen a piros X a kutya, a piros vonalnál fordultunk vissza. (Arányok elcseszve.)
Jópár házzal arrébb megálltunk, kiszuszogtunk a fáradalmakat, csókokkal megnyugodtunk és jót nevettünk a kis kalandon.
Lassan, fáradtan döcögtünk haza az árnyékainkkal a nyugodt, kihalt hartai utcákon ölelkezve.
7-re mentem Balázsékhoz, három felessel bemelegítettünk, aztán bevásároltunk kúton, majd gyalogoltunk Laciékhoz. Mirella is ott volt már. Az erkélyen söröztünk és ettük a szendvicseket. Sokan később jöttek, de összeállt a csapat. (Balázs, Dávid, Csebo, Györe, Roxi, Gergő, Attila, Laci, Mirella, Edit, MolnárNiki, Domi és féltesója, Dani)
A továbbiakban pontokba szedve:
- Ittunk rövideket, sikerült kicsit betölteni...
- Tomboltunk 30Y-ra, Depire meg mindenfélére
- Erkély, sör, beszélgetés, hülyélkedés. Rengeteget fotóztunk Roxi digifotó-masinájával
- Komoly beszélgetés Mirellával, Nikivel és Domival négyesben; meggyőződtem arról, hogy Niki a látszat ellenére egy értelmes, intelligens csaj
- Örültem annak is, hogy Domival újra beszéltem, mivel gyakorlatilag ballagásunk óta csak néha látjuk egymást a buszon
- Sírvaröhögés Balázs a FreeX-hez tett megjegyzésein
- 4 óra után, már világosodásban hazaérkezés
Ezt is megértem, még egy gyertyával több roskadozik a tortán, immáron 17. Idén nincs okoskodás, nincs lelkizés. Egész sokan megköszöntöttek, szinte én jobban megfeledkeztem a saját születésnapomról, mint mások. Szóval semmi különleges, semmi extra, egy évvel idősebb lettem.
Kicsi vagyok, székre állok, a rohadt életbe még mindig nem látok, de önnek uram boldog születésnapot kívánok! ;) Hanna üzenete :)
Megírtuk a kompetenciamérést. Elég röhejes volt, fél órás kezdéssel indultunk, mert nekünk (de csak nekünk) valami központi felügyelőnő jött. Ehhez képest... Szóval a B csoportot írtam, álmosan és nyűgösen, úgyhogy mire végeztem a két 45 perces matekkal, a magyarhoz semmi kedvem nem volt. FülöpAdri ült mellettem, lesúgta szinte az egész magyart, én meg neki a matematikát... Így kell ezt...
Na de sokkal érdekesebb, hogy tesóm a Kiscsillag zenekar Greatest Hits Vol. 01 c. lemezét adta ajándékba. Lovasi másik zenekaráról van szó ugye, ami elég friss, viszont nagyon bejön. Sok szó van a szexről, van szerelmes dal (Ha én lennék) lötyögős és lelkes verzióban, pörgős angol hülyéskedés (Russian in the school), három összefűzött dal, szomorkás (Az az idő), és a végére egy magyar pörgős (Hú de sötét). Teljesen hallgatható, sőt, kifejezetten jó!
"NA, HOVÁ HOZTALAK? EZ ITT AZ ÁLMOM DUGNAK A KERTBEN HÁNYNAK AZ ÁGYON..." [KEPSZLOKK KISCSILLAG]
A Mit kerestél te ott, mikor Kecskeméten volt a fiúkar? kérdésre válasz: a doki kiírt, elvileg otthon kellett volna ücsörögnöm. Namost az, hogy ne menjek se Kecskemétre, se Abára, az nem működik. Így végülis illegálisan Abán voltam.
Negyed 4 körül érkeztünk meg Balázzsal és Dáviddal, apjuk hozott le minket. A suli területén kiszúrtuk a legfaszább területet sátorveréshez, és meg fel is állítottuk a kuckókat. Kajáltunk és vártuk Csebot és Istit. Befutottak a busszal, az ő sátrukat is felvertük, majd tettünk egy kis körutat, ami alatt szereztünk 30Y aláírást. :)
Attila és Edit kicsivel 30Y előtt érkezett, Laci és Mirella alatta. Szép kis pogó volt, bejött pár fura arc, meg kb. melkasomig érő punk kisgyerekek, akiken egyet kellett lökni, hogy elterüljön... Ennek ellenére rohadt jó koncertet adtak Zoliék, bár volt sok új szám, amit nem ismertem. (Igaz, pl. a Dadog is új, mégis odabaszott)
Sört kerestünk, találkoztam pár ismerőssel, aztán visszamentünk Supernemre. Csak néhány számra mentem be, mert nem ismerem. A ráadásban játszottak egy AC/DC-t, mire én pattantam és be a tömegbe... :)
Depresszió előtt már nem mentem sehova, és így összefutottam Laurával (és barátjával). Akkor még nem tűnt fel, hogy részeg a csaj. Mindenesetre ahhoz képest egész jól elbeszélgettünk-. Depresszió... hát, mit ne mondjak. Végig elől voltam, a pogó(ban) és az első sor között, mikor hova sodródtam jobban. MÉSZÁRLÁS egész tűrhető volt, durvábbra számítottam. A ráadás utolsó száma alatt (Lásd!) kijöttem, mert elkezdett görcsölni a lábam.
Mentünk a sátorhoz, ahol én ahogy voltam elaludtam, hányingerem volt és szarul voltam, de reggelre elmúlt a dolog.
Mindenesetre odabaszott.
Reggel egész korán keltünk, 6 után valahogy. Egy mosakodást hamar meg is ejtettünk, Dávid és Csebo fürdeni is elmentek (az már 200 Ft-ba került). Balázzsal elindultunk a buszmegállóba, és vártunk is vagy 3/4 órát a buszra, utána meg rohantunk rá, mert nem jött be a faluba, és a főútig szaladtunk, ahogy észrevettük a járművet. Anyád.
Otthon tusolással és hajmosással el is ment az idő.
A háromnegyed 1-essel beutaztunk Fehérvárra, aztán átszállás és irány Aba-. A délutánt sörkortyolós, focizós, kártyázós napozás töltötte ki; találkoztam Enikővel (Aradyval, nem Tóth), aztán Balázs hozott a Coopból még sört, és körülnéztünk. Hívott Réka, hogy betenné a cuccát a sátorba (mivel megbeszéltük, hogy nálam alszik). Megkerestem, és mire visszaértünk a sátorhelyre, már mindenki bontotta a sátrát, mert a cé-k kötekedtek... Rendőrt is hívtak, rendet is tettek, de ettől függetlenül kiürült a placc, így mi is elhúztuk a csíkot. Nagy Gábor apjának lakása mögött a kertben vertük fel újra a "lakásokat", jött velünk pár szomszédos sátorlakó is. Minden pakolással, szöszmöszöléssel együtt is végeztünk fél 9-re, és mentünk vissza a centrumba. Még két sör elfogyott, találkoztam kodályos 9.-esekkel, és kezdődött is a Kiscsillag. A többiek hátul maradtak, mert nem ismerték, én nyomultam elől, pláne a Hú de sötét alatt. Lovasi az Lovasi, hozta a tőle várt show-t, szóval jól éreztem magam-.
Quimby előtt beszélgettem Csuti nővérével, aztán egyszercsak megjelent maga Csuti is, Szabival az oldalán. :) A koncert elkezdődött, a por most is durván felverődött (ha lehet ilyet mondani). Voltak hatalmas alakítások, Káosz Amigos; Hoppá; Country Joe McDonald, jó lassúk (Magam adom; Az otthontalanság otthona; Most múlik pontosan), jazz-es betétek, különleges átdolgozások (Ventilátor Blues; Hol volt, hol nem volt...), minden amit kell és elvárható a Quimbytől.
Összefutottam Biborral. megkocogtatta a vállam, Szia, Bibor vagyok. Nevettem, mondom, azért még felismerlek. :) A lökdösődés néha még egymás mellé sodort minket, aztán mint a szamár a ködben.
Koncert után megtaláltam nagynehezen Rékát, és 2 körül végre visszajutottunk a szállásra sokan; ugyanis jöttek Csongorék sátorral, meg Vazul, akit most ismertem meg.
Rékával még beszélgettünk a szerelmi "háromszögéről", és én is meséltem rég múlt időkről, meg Hannáról.
Reggel májkrémes kenyér, mosakodás, sátorbontás, hazautazás.
Ha én lennék a szerelmed
Minden máshogyan menne
Te is máshogyan mennél el tőlem
mint tegnap este
Megszoknád a hús szagát
Megszoknád az ólmokat
Megszoknád az életem
Miként a sajátodat
Ha én lennék a szerelmed
Szeretnél, mert megszoktad
Hogy megszokásból rúgdalod
magad elé az álmokat
Ha villanyt oltasz sötétnek
és halkan kicipzározod őt
És magadba rakod a régi semmit
A megszokott soha el nem jövőt
Ha én lennék a szerelmed
Biztos nevetnél néha
Persze nem többször, mint most
Csak rosszabb vicceken, ha én a
szerelmed lennék
mindig máshogy neveznélek
Termések, állatok, kis izék
Magamba' most is beszélek
Ha én lennék a szerelmed
Biztos, hogy a miénk lenne
Az egyszerű igazságok boltja
És te eladó lennél benne
Ősszel mindig lemennénk
a tengerpartra, szottyos fügét
enni a kiégett fű közül
Akkor, ha én lennék
Ha én lennék a szerelmed
Sok szerencsét hozzám
Igérem, nem leszel hibás
De sok múlik majd a kémián
Én már elterveztem mindent
Egy életre elég a dolgom
Ígérem, nem lesz sok időnk
egyedül lenni, úgy már voltunk
Ha én lennék a szerelmed
Rám mondanád, hogy ez Ő
Csak el kéne hinned, és úgy kellenék
neked, mint a levegő
Ha én lennék a szerelmed
Biztos sokszor bántanálak
Hogy tudsz így szeretni?
Én soha nem tudnálak! -Kiscsillag
Természetesen nem Hannáról van itt szó, mielőtt valaki azt hinné, hogy valami baj van. Egyszerűen azért írtam le a dal szövegét, mert szerintem az egyik legtökéletesebb, amit eddig írt Lovasi, ráadásul a látszat ellenére nem szomorú. Nagyon találónak tartom az olyan sorokat, mint pl. "Ha én lennék a szerelmed / Biztos nevetnél néha / Persze nem többször, mint most / Csak rosszabb vicceken...", és van még nagyon sok ilyen, ami miatt megszerettem ezt a szerzeményt.
Aki teheti, hallgassa, nekem egyik kedvencem lett.
Egyik szünetben álltam az osztályban, és néztem pár osztálytársam (T.E., R.Sz.). Mondták egymásnak, hogy ebből megvan a négyes, abból a hármas, jajdejó. Igen - gondoltam -, csak sajnos a jegyed nem tükrözi a tudásod. Nem érti a Passive voice-ot, csak benyalja a sok conversation-t, és elhiszi magáról, hogy megérdemli az osztályzatát. És erről eszembejutott:
"MENNYI ELTEMETETLEN HÜLYESÉGNEK VAGY A HORDOZÓJA MENNYI OKOT TALÁLTÁL MÁR AMINEK NEM VOLT OKOZÓJA..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Délután voltam Balázséknál, és egy francia család biciklistúráján itt szállt meg. Mivel kemping nincs a faluban, Balázs anyuja befogadta hátra a füves részre őket, és angolul beszélgettem velük. :) Nagyon érdekes volt, beszéltünk a két orzság közti hasonlóságokról és különbségekről, és rengeteg dologról.
3/4 8-kor indult a csipetcsapat a sulitól, egy sima, hétköznapi Ikarussal, amit az Alfba Volántól béreltünk. Szóval hétköznapi a busz, de jó a hangulat; keresztülmentünk Seregélyesen is, tehát egy kis idegenvezetést is tarthattam. Egyébiránt végig szinte teljesen ugyanazon az úton mentünk, amin Hannához szoktam eljutni. Harta mellett is elmentünk, mert Kalocsa volt az első úticél.
Kalocsán az érseki könyvtárat, kincstárat, templomot, és a Paprika múzeumot vettük szemügyre. A könytárban az idegenvezető manus beszédéből érezni lehetett a gyűlöletet a mai politika iránt, ráadásul jó humorú is az ürge... :)
Miután a múzeumban is végeztünk, kaptunk fél óra szabadidőt, ami alatt Enikővel (Enikő alatt végig Arady Enikőt értem majd), Szabival, Nórival és Imivel kerestünk egy kávézót.
Utaztunk tovább; Gemenc, kisvasút. Jó móka volt, de nagyon lassan haladt a vonat, és igazán nem is volt szép a táj, mindenhol csalán nőtte be a szabad területeket... Mindegy.
Innen már egyenesen a szállásra vitt az utunk, kb. 5 körül érhettünk oda, ha nem tévedek nagyot. Szabival és Buzzal voltam egy szobában, lepakoltuk a cuccokat, és utána Imivel kiegészülve húztunk is egy felest a pálinkából. Hát igen, erősnek bizonyult. Kicsit körbejártunk, aztán vacsora.
A kicsit sovány milánói makaróni után szedtük a cókmókunkat, és mentünk fürödni a Duna holtágába, ami az épülettől kb. 200 méterre volt. Eleinte úgy volt, hogy nem megyek be, mivel okosan nem hoztam el a fürdőnadrágom... Ettől függetlenül végülis megmártóztam a Dunában, mert volt elegendő alsóm és rövid nadrágom ahhoz, hogy a vizeseket pótoljam.
Miután eleget szórakoztunk a vízben a Takács Kriszti labdájával, kimásztunk és visszatértünk a szállásra, ahol sört vettünk a kezünkhez és indultunk a Duna partra.
Fogytak a sörök és pezsgők, gitároztam, beszélgettünk és leginkább fogyasztottunk. Mindenki feloldódott, még KisDóri is, aminek nagyon örültünk. A kísérőtanáraink (ofő, Mi'-bá', Kiffer) engedték az alkoholizálást, csak ofő kérte, hogy 10-re menjünk be, és ne essünk bele a vízbe. Ennek eleget is tettünk, később mentünk is vissza... Csakhogy elvesztettem a fényképezőt, úgyhogy rohantunk a partra reflektorral - és megtaláltuk. Huhh.
A táborhelyen énekeltünk és feladatokat oldottunk meg szobánként csoportba rendezve. Arankához kellett ódát írni, egy reklámot kellett előadni. Az ódát gitárral előadva nagy sikert arattunk.
A végére Kiffer is jól betöltött, óvatosan ment le a lépcsőn, nehogy elessen... :)
A feladatok megoldása alatt Szabival majdnem hogy csak ketten bepusziltuk a Kékfrankost, így már kicsit részegnek is éreztem magam.
A szemben lévő szobában érdekes dolgok történtek, amiről publikusan semmiképp nem írok. :)
Éjjel marha keveset aludtunk, áthívtuk hozzánk KisDórit és Mariannt beszélgetni. Szabi ekkor már aludt, és éjjel egyszercsak:
Sz: Mínusz tíz fok.
(Állak leesnek, kisebb nevetés, majd...)
Én: És... nem fázol?
Sz: Nem.
Én: Sőt, meleged van.
Sz: Csakis.
Ezen elég jót derültünk.
Végül Dóri az emeletes ágyon aludt, Mariann lenn, Buzz-zal kajáltunk egyet hajnalban, majd minket is elnyomott az álom. Mariann mellett aludtam. (Azért húzom alá, mert nem Mariannal, hanem mellette). És a reggeli pletykákkal ellentétben nem történt semmi, de köszönöm a feltételezést... :P
Rita gyors volt, már fenn is vannak a képei: Itt
Majd itt lesznek a fotóim.
Reggelre terveztünk Buzz-zal és Szabival fürdést a Dunában, de inkább aludtunk.
A reggeli egész finomra sikerült, és utána (negyed 10) mehettünk volna a vízbe, de csak 10-15 percünk lett volna - ergo semmi értelmét nem láttuk belegázolni a Dunába ilyen rövid időre.
A nap első kótyagos útja Szekszárdra vezetett, ahol megnéztük a Babits emlékházat és kaptunk szabadidőt, amit jégkrémfalással töltöttünk.
A vajtai strandon Szabival, Buzzal, Gáborral, Szilveszterrel és pár fürdőző lánnyal (pl. Edina) töltöttem az időt. A melegvizes medence nekem jobban bejött, de labdával szórakoztunk a normál hőmérsékletűben is.
Majdnem meg is tanultam úszni, de végül nem ment eléggé. Mindenesetre jól éreztem magam, és megettem életem eddigi legrosszabb ár/érték arányú kürtöskalácsát.
Este Dáviddal és Balázzsal ellátogattunk Györéhez, akinél állítólag buli lett volna. Csebo ott volt, de a buli nem - így mi lementünk a kútra. Ittunk sört, beszélgettünk, majd egyszercsak megjelent Csebo és Györe. Györét nagynehezen rávettük, hogy menjünk el hozzá a pókerkészletért. Még a kúton lenyomtunk egy pókerpartit (második lettem), majd mentünk elvileg haza.
A parkban azonban Davecbe, Rékába, (a seregélyesi) Fruzsiba és Domiba botlottunk. Davecre vártunk, mert menni akart mindenki (rajtam és Dávidon kívül) a Fagyizóba - de Davec diszkóban is volt... Tequilát és házipáleszt töltött magába, úgyhogy... bebaszott.
Fél 4-kor eljöttem, hogy reggel 6-kor fel tudjak kelni, és hajat moshassak, fürödhessek Hannám érkezése előtt...
...ám a reggel 6-os ébresztőből nem lett semmi, és csak a szerencsémen múlt, hogy 8 előtt 5 perccel kinyitottam a szemem és az órára nézve fegyverből kilőtt puskagolyóként pattantam ki az ágyból. Fél óra alatt összeszedtem magam (fürdés, hajmosás, ilyesmi), aminek okán külön gratulálok magamnak, messze egyéni csúcsot futottam... :P
Buzz-nak telefonáltam, hogy fogadja a barátnőmet Fehérváron, én magam pedig 10-15 perccel később érek oda. Hannámat nem értem el telefonon, mert aludt a buszon. Később aztán hívott, mivel észlelte a hiányosságot. :) Szegény egészen megijedt.
Fehérváron sikeresen megtaláltuk egymást és felbuszoztunk Szabival a Bányatóhoz, Barni Babettán követett minket. A tó mellett plédet terítettünk, ettünk, pecáztunk, és kellemesen töltöttük az időt. Hannám kicsit fáradt volt, de az olyan vicces dolgok, mint a Puszi kupon végig jó tréfának bizonyultak, ráadásul újból el lettem kényeztetve... ;)
Fogtam 3 naphalat! Persze visszadobáltuk őket, de a sikerélmény jelentős.
Rendeltünk pizzát is, de nem tudtuk mind megenni. Etettünk kenyérbéllel hattyúkat, és még mindig feküdtünk a pléden. Meg kell vallani, csodálatos volt. (Remélem Szabi és Buzz se unta a banánt)
A buszra igencsak sietnünk kellett (mármint a helyijáratra), de elértük, és volt időnk a buszpályaudvaron is. A 16.05-ös kecskemétivel utaztunk haza - együtt.
Fáradt vagyok, és amúgy sem tudnám jól leírni, milyen érzés is Vele lenni. Nem próbálkozom, szerelmes vagyok, ez elmond mindent. :)
"AZ ÉN TENGEREMEN CSAK EGY HAJÓ VAN..." [KEPSZLOKK 30Y]
Szóval ma összesen háromszor tettem meg ugyanazt a kört a faluban egyedül, biciklivel, mert jólesett. Gondolkodtam közben mindenféle érdekes dolgon, jó volt friss levegőn lenni.
A gitárvizsga amúgy sablonos volt, és jól (5) sikerül.
Buzz-zal és Mariannal bementünk Pannon Profithoz, megyek szombaton képzésre, aztán hétfőn már irány is a Sanmina.
Imi és én is átmentünk olaszból. Jupi.
Este meg a Kastély úton kiugrott a bicikli hátsókereke. Alig bírtam hazaszenvedni, a végén 20 méterenként igazítottam meg a csavart.
Azoktól a tanároktól, akik jövőre már nem tanítanak minket (vagy mert nem lesz az adott tantárgy, vagy mert elmennek a suliból) ma búcsúztunk el üdvözlőlapokkal és énekléssel. A legjobban Kiffert és Ronyecet hatottuk meg, de mindenki őszintén örült nekünk. Ronyec amúgy mesélt az életéről, és hát... Szóval abszolut példaképe lehet bárkinek ez az ember, hatalmas életútja van, és tényleg elképesztően példaértékű akarata és lelkesedése van, volt, de még lesz is egy darabig. Tisztelet neki.
Hát (-tal nem kezdünk mondatot) ennek az iskolaévnek is VÉGE. Amúgy Kolombusz Kristófról néztünk egy filmet, és gyakorlatilag mentünk is...
...szerződést írni a Pannon-Profithoz.
Délután volt Botondnál próba (igen, elég nagy kihagyással, aminek én voltam az oka). Most jött Capi és egy leendő zenésztársunk, Zsofó is. Maga a próba elég rövid volt technikai szarakodás miatt, de végülis jópofa volt. Zsofóval megállapítottuk, hogy ugyanolyan allergiánk van.
Később megbeszéltük, hogy ki mit szeretne, és kábéra kijelöltünk egy zenei vonalat és egy munkamódszert, amit én javasoltam, mert nekem úgy menne jobban. Majd meglátjuk.
Megint túl sok dolog történik egymásután. Tegnap próba, ma reggel Barni és apuja lehozták a Babettámat. Fél 9-re értek a seregélyesi vasútállomáshoz, én is egy perccel utánuk ottvoltam. Onnan "talpon" hoztam haza az Öreget, kicsit még nehézkes, de szeretem.
Délután mentem a Sanmina képzésre (ha nem írtam volna, áttettek délutánra). Mariannal és Ágival buszoztunk a Tesco háta mögötti céghez. Tavalyi teszkós ismerősök (MóréDávid, Attila) is megjelentek, úgyhogy nem voltam egyedül.
Az oktató (Laci) egy fiatal, rendes manusz volt, rögtön leszögezte, hogy elvileg 8 órás a képzés, de három és fél, négy órában szeretné betömöríteni az anyagot. Nagyon egyszerű és magától értetődő volt minden, a három tesztfüzetből az utolsót meg gyakorlatilag lediktálta. Végeztünk is 17.20-ra.
Este Györénél volt kisebb zenés pókerezgetés, sörözés, almavodkázás (!). 2 tájékán átmentünk Attila, Balázs, Dávid meg én Balázsékhoz, ettünk, és bent zenéthallgattunk. 4-kor értem haza.
Kicsit borús volt reggel, pláne, hogy három óra alvás után keltem, majd beutaztam Fehérvárra. 3/4 9-re oda is értem az állomásra, Szabi, Ági, Isti (Ági barátja) már ott állt, Mariann, Imi és Buzz pedig szinte velem együtt értek oda. Jegyvétel, 5 perc várakozás és jött a vonat, ami... Ne szépítsünk, kurvára zsúfolt volt. Mi a becsukott ajtó mögött álltunk még pár emberrel, aztán valamikor Siófok környékén találtunk ülőhelyet. A 'kanizsai vonat egyébként teljesen korszerű, kulturált kocsikból állt, sőt, mi a másodosztályú jegyünkkel ültünk az első osztályon.
Balatonszárszón leszállás, és a tavalyi emlékek alapján könnyen megtaláltuk a strandot. Gyakorlatilag csak letettük a cuccunkat és már gázoltunk is a kellemes vízbe. A 120 centiméteres vízmélységet jelző tábláig bementünk és ott dobáltuk a labdát (mint táborban), meg hülyéskedtünk. Durván egy óra múlva mentünk ki a vízből, napoztunk, beszélgettünk.
Buzz-zal, Imivel és Szabival felkerekedtünk, hogy boltot keressünk. Imi és Szabi mezítláb jöttek, az aszfalt pedig forró volt... Imi elvette Buzz papucsát, lol. :)
Nagynehezen találtunk egy fagyist és egy boltot, ahol vettünk Heinekent, meg egyéb - nem alkoholos - folyadékot. Szabival az úton vissza be is döntöttük a malátalevest, aztán kis szöszmötölés után újra a vízben csobbantunk. Rájöttem, hogy kell úszni! Ahogy Barni mondta, egy fuldokló kutyára hasonlítok, de amíg nem kell levegőt venni, addig egész jól megy, tudok úszni 4-5 métert egyhuzamban.
Imi leszedte Buzz-ról a fürdőalsót és kitette egy kiemelkedő stég közepére. Hopp. Ezzel beindított egy exhibicionista hullámot, aminek kapcsán rengeteget baromkodtunk és röhögtünk. Részleteket nem árulok el, elvégre lehetnek 18 év alattiak is, akik talán olvassák ezt. ;)
Fél 4 körül kijöttünk a vízből, száradtunk, pakoltunk, és 16h után valamivel elindultunk. A vonat 4 perccel előbb jött, de mi ott voltunk időben.
Egy bicikliszállító kocsiban ültünk le, énekeltünk vicces dolgokat (Ha meghalok ürmös borba temessenek...; Csiga-biga; Fallári), volt ott egy biciklivel felszálló csaj, akinek tetszettek ezek a kis hülyeségek.
A másik nagy poén a Szabi-féle Hanna hívás volt. Hanna telefonált velem, Szabi pedig felvetette, hogy hívjam vissza az ő számáról Hannámat, mert az 20-as hálózaton belül neki most ingyenes. Így letettem a telefont, de Szabi nem adta az övét, hanem személyesen hívta fel Hannám. :) Utána Iminek adta a vonalat, Imi Buzznak, Buzz Marinak, Mariann Istinek, Isti Áginak, Ági pedig végül nekem. Lol.
A vonatunk pontosan a kiírt érkezésre futott be a fehérvári állomásra (18.48)
Harmadik napomat töltöm a Sanmina-SCI cégnél, amely számítógépeket gyárt. Az első napon három órányi várakozással kezdtünk, majd Barnabással a csomagoló osztályra kerültünk. (Egyébiránt Mariann, Tomi - Mariann tesója -, Ági, Rita és Tike is velünk dolgozik itt, csak másik soron) Gyakorlatilag nyolc órában ragasztok R-betűs, vonalkodós címkéket a dobozokra. Tegnap és ma egy egész szimpatikus csaj állt mellettem, ráadásul ma végre a kettővel mellettem álló is egy normálisabb lány volt - értsd: nem gőgös, nem picsás, normális. Zoli (a műszakvezető) és Marika (a sorvezető) is jófej, bár Marika szereti hajtani az előrébb álló fiúkat, meg a matricák elhelyezésével sem mindig elégedett. A munkamorál fényévekkel jobb, mint a teszkóban.
Egyelőre ennyi.
Az Öreg. Kimentem vele 7 előtt kicsivel az abai határba. Hatalmas élmény volt a természet lágy ölén megállni a vasparipával... :)
A Sanminában ma kb. 10-20 perccel előbb elengedtek minket, ráadásul az utolsó kb. 80 percben megállt a sorunk. Az összes érkező gépet (nem is volt sok) áttolták a párhuzamos sorra. Komolyan, már nevettünk a végén, hogy ez hogy lehet. :)
Egyébként is laza napunk volt, nem termelt sokat a nép annak ellenére sem, hogy volt audit, tehát jött három japán és nézelődtek a kíséretükkel együtt.
Az is érdekes, hogy a mi sorunk, ami csak diákokból áll, vagy 10-15 perccel később kezdi a gyártást reggel. Azok érnek be legutoljára, akik a sor elején vannak, mi addig ülünk. Lol.
A hajnali busszal megérkeztem Hartára, Hanna már várt az új, jól sikerült frizurájával (innentől csak ilyen lehet neki ;) ). Most nem gyalogoltunk le a Dunához, hanem mentünk a lakásukhoz. Hanna szobájában töltöttük az időt, zenét hallgattunk, neteztünk kicsit, meg egyebek. :) Kellemesen szaladt hát el az idő, amikor már menni szándékoztunk a kékesi tóhoz.
Hannámmal fogtunk két biciklit, és elindultunk a hosszú betonúton; durván fél 1 körül érhettünk ki, Sándor, Viola, Kornél, Csilla és Dinnye voltak még csak kinn. Sanyi megkínált egy sörrel, lementünk a stégre horgászni. Hanna és én is fogtunk fejenként 2-3 törpeharcsát. Lábat lógattunk. A víz kellemes volt.
Sanyi nekilátott a főzésnek, finom illatok terjengtek a közelben. 15h körül megérkezett Tura és Panda, valamikor Keszeg és Viktor is jöttek motorral.
Tura bevitt a faluba minket (Hannát, Pandát és engem) hogy mi kihozzuk a cuccainkat és így fürödhessünk a tóban, ők pedig behűtsék a sört. Ez meg is történt, amikor visszaértünk, megmártóztunk a tóban. Tura és Panda mindenáron meg akartak tanítani úszni, pedig már egész jól ment. :D Végülis mostmár addig tudok úszni, amíg a karom bírja; kevésbé kapálózok, tudok levegőt cserélni süllyedés nélkül.
Egyébként vízben csókolózni jó.
Fürdés után leültünk enni. Sanyi egy ízletes marhapörköltet dobott össze, nokedlival, finom uborkával. Mikor végeztünk az étkezéssel, elmentünk egy motoros körre. Én Keszeg mögé ültem fel, aki már kicsit ittas volt... Egyszer fékezéskor majdnem leestem... Végülis nem történt semmi baj-.
Viktor motorjával Hanna, aztán én is mentem egyet. Ahhoz képest, hogy először ültem váltós motoron, ügyes voltam. (Hiába, a véremben van...)
Amikor visszaértem, Hanna, Keszeg és a motorja nem voltak ott. Viktor mondta, hogy igen, az van, amire gondolok. Keszeg ekkor már még részegebb volt, úgyhogy amíg nem értek vissza, elég ideges voltam... Persze épségben szálltak le mindketten a motorról, dehát huhh. (Keszeg még később is vitt egy srácot, aztán Viktor kikötötte az aksiját. Keszeg megoldotta: azután Sanyi motorját kérte el... :P )
Tura visszament a pestiekért (Lovi, Peti), mi újra fürödtünk egyet. Fecó, aztán Áki is megérkezett, egész sokan lettünk, kártyáztunk, beszélgettünk, ettünk-ittunk, lazultunk. Szólt a jó zene, fényképezgettem, tehát igazán jól telt az idő.
Hanna vizes fürdőruhában volt kinn, mert nem hozott váltást; így eléggé fázott egy idő után, úghogy 10 után kicsivel hazaindultunk. Az út mentén nem volt világítás, a kerékpárokon sem, így egy szürke masszán közlekedtünk egészen Harta határáig.
Odahaza a vizes ruhák kiterítése és egyebek után nyugovóra tértünk.
Fruzsival kitaláltuk MSN-en, hogy este megyünk egyet a városban. Így lett, fél 7-kor találkoztunk a buszpályaudvaron, és sétáltunk egyet. Meséltem neki a szombatról és Hannámról, ő is beszélt Gabról. Vett McKaját, aztán én is egy Heinekent a kisTeszkóban. Egy játszótéren üldögéltünk ezután, az osztályról, embertípusokról, sok érdekes dologról cseréltünk véleményt.
Az utolsó busszal mentünk az útunkra.
Örülök, hogy így megértjük egymást, és hogy összebarátkoztunk
Munka után elmentünk kicsit Betekints-be. Tike meg én, és jött Mariann kicsit később. Igazából elbasztuk, mert rövid ideig voltunk kint. Azért megittam egy Kozelt és mentem nagynénémékhez aludni.
Este éjjel munka után lementünk kútra (fél 12-re értünk le). Dávid és én mentünk, Balázs, Csebo és Györe már ott volt, de Balázs pókerozott egy Mikszáth-os társaságban. A pókernek vége lett, és valahogy oda jutottunk, hogy Feri, akit én nem ismerek (hosszúhajú, szakállas 26 éves) - de ő állítja, hogy ismer engem -, elvitt a 250 ccm-es MZ-jével egy körre. Egyrészt elég hamar rájöttem, hogy nem tudok nézelődni előrefele, mert a menetszélben nem kapok levegőt se, másrészt fáztam, de valami iszonyúan; harmadrészt a Fő úton 110 km/h-ig húzatta a járgányt.
Úgy szálltam le, hogy még öt percig remegett a kezem-lábam a hidegtől. (Vagy az ijedtségtől?)
A mai nappal (egyelőre) befejeztem a munkát, a szerződésem a Sanminával (ha jól tudom) lejárt. 10 munkanapomért (ami 80 óra ugye) elvileg 32 000 Ft-t kapnék, gyakorlatilag 34-35 ezer körül mozog az összeg, mivel öt napon (e héten) délutános voltam. A múlt hétről: megszoktam a környezetet, a munkatársak szimpatikusnak és humánosnak bizonyultak. Volt hajtás, fájt a derekam és a lábam, de akadt egy laza nap is. A szünetek szigorúan húszpercesek maradtak, Marika (sorvezető) ellenőrizte. Végig R-címkét ragasztottam (talán három órában osztottak be máshova). E hétről: Lenovo-ról Server-re kerültünk, Buzz-zal továbbra is egy helyre tettek szerencsére. Az öreg manus, akinek segítettünk (Zoli) nagyon jófej, öreges életstílussal, igazán magyarosan él (sör, horgászat, család). Kedden raklapokat vittünk békával, raktárban tettünk rendet, szerdán gépeket szkenneltem be (szopás). A többi napon (és ezen a két kivételesen is) teljes nyugalomban jöttek a gépek, lassan, sokat ülhettünk, össze sem lehetett hasonlítani a múltheti hajtás ezzel a lazsálással. Szüneteinket 35-45 percre nyújtottuk, 22h előtt 15-25 perccel előbb eljöttünk. A mai napon alig csináltam valamit, megkoronázva ezzel ezt a kényelmes hetet.
Summa-summarum jó volt, és pénzt is kerestem.
"MÉG HOGY EGY NAP FÉL ÓRÁNÁL TÖBBET DOLGOZZAK...?! MIT KÉPZELNEK, MI VAGYOK ÉN, ÁLLAT?" [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
Délután jött Barni, és bütyköltünk az Öregen. Kipucoltuk a kipuffogó betétet (csak az egyiket tudtuk kiszedni), Buzz fúrt rá két új lyukat, és a meglévőket kitágította. A szikraközt is kisebbre vette, elvileg így kicsit stabilabb a járgány, gyorsabbnak nem igazán mondanám, de dögösebb hangja van. Lol. :)
Kimentünk az abai határba két Babettával (ő is azzal jött ugyanis), és a természet lágy ölén kajáltunk egyet. Jó volt.
Este az Öreggel robogtam Györéhez fél 10-re. Hátul raktunk tüzet, ittunk sört és pálinkát, valamennyire be is rúgtam tőle. Niki és Mirella nagyon bátran húzták a vodkát és arra a narancsot. Bementünk a medencébe is... (Eredetileg haza akartam menni fürdőnadrágért, de a Babetta baloldali fedlapja leesett. Most nincs is nálam, Györénél hagytam a garázsban.)
Niki részegen alkotott a vízben, elég vicces volt... :) Mindenesetre inkább kimentem száradni a tűznél.
Fél kettő után indultunk el, a Babetta alig akart beindulni, de csak hazavitt.
Elhatároztam, hogy a nyáron megírok egy teljes albumot. Egyedül. Van annyi ötlet mind zeneileg, mind szövegben, hogy összejöjjön, sőt. Még válogathatok is, hogy csak a koncepcióban összeférő, és azok közül is csak a legjobb dalok maradjanak benn a végső listában. Ma elkezdtem összeállítani, hogy mely zenéhez kell szöveget írnom (vagy újraírnom), mely szövegekhez kell zenét írni (vagy a meglévőkből párosítani). Nehéz és hosszú folyamat lesz, de ha egyszer a végére érek, akkor akár egyedül elkezdem felvenni a gitár-, ének-, basszus- és dobszólamokat, a billentyűket és effekteket pedig valahogy kitalálom.
Hogy miért döntöttem így? Rájöttem, hogy egyedül is lehet. Így legalább minden a saját elképzeléseim szerint alakul, addig bíbelődhetek vele, ameddig akarok. A megfelelő embereket pedig ráérek megtalálni, de ha egyszer összeáll az, amit akarok, akkor onnantól nem engedek belőle. Tűzzel, vassal.
"AKÁRKI AKÁRMIT MOND ITT LEÍRNI ENGEM NEM LEHET, AMÍG A FÖLD NEM ROBBAN...!" [KEPSZLOKK TANKCSAPDA]
A negyed 9-essel beutaztam Fehérvárra és Buzz-zal leadtuk a teljesítménylapunkat a Pannon Profitban.
Melange-ék meg hívtak, hogy Seregélyesen szerveznek könnyű fizikai munkát, érdekel-e. Érdekel. Majd meglátjuk, mi lesz, de ha helyben van, miért ne?
Figyelem már rég, Ön olyan fenséges
Még biztos sosem hibázott
Még Ön is azzal jön, hogy nekem a legkönnyebb
Pedig rossz évet zárok
Akit nem szeretünk, azt magunkkal
akit meg nagyon, azzal magunkat bántjuk
De mit tehetnénk? az a fél százalék, aki kivétel
nem közöttünk jár
Hát jobb, ha Ön is mértékkel marasztal
és hazaküld a hajnali vonattal
Maradjon e pár óra olyan szép
Amilyennek látni akarom...
A jóhiszeműség véget nálam ér
Kiváltképp azzal vigyázok, akit
nagyon megkedvelhetnék, elnézést, kiszállok
További jó mulatást
Szenvedek, hát nem érdekel
Legyen inkább Önért, mint Öntől
Akit énbelém lát, csak az a fél százalék
akit végül úgyis mindenki bánt... -Eleven Hold-
(Emlékszem, télen mennyit hallgattam, és ma újra előszedtem. Nosztalgia rulz.)
3 éves a blogom.
Ennek örömére egy ujdonsággal rukkolok elő, ami talán azért is ötlött agyamba, mert nézegettem mostanában ún. Fotóblogokat. (Ott a példa)
Módosítottam a délután leírtakat, és Buzz-ra hallgatva nem keverem össze a sima blogot azzal, ami itt már elindult. Tehát: mától fotóblogot is vezetek, ami ennek van alárendelve olyan értelemben, hogy ez mégiscsak rólam szól, az pedig csak képekből áll.
Egyszóval a kettő független egymástól, a fotóblog egyfajta művészi hobbi az én szememben.
Reggel kimentem a buszhoz Hanna elé, leszállt, majd hazagyalogoltunk. Adri pont ment be Fehérvárra, mama meg boltba, anya dolgozott, tehát a családi bemutatkozás nem délelőtt esett meg (azonkívül Adrit már ismeri).
Kellemesen ütöttük el az időt, míg hazaért Adri. Ebédeltünk levest és császármorzsát (smornit). (Mama jól megijesztett minket, mert amikor betette anya asztalára a Petrovai-féle paksamétát, visszafele megbotlott a küszöbben, és nekiesett a hűtőnek. :/ Hál'istennek semmi baja nem lett, sőt mi jobban frászba jöttünk, mint ő.)
Ebéd után megnéztünk két South Parkot (AZ - Kyle unokatestvére és Törcsi), le is fáradtunk szépen... 14h körül kisétáltunk a mesterséges tóhoz, mivel jobb helyet a faluban nem igazán tudok. Végülis hangulatos volt, először padokra ültünk, de a darazsak (és egy dongó) kierőszakolták, hogy a partra feküdjünk inkább. Szemben egy horgász ücsörgött, de valószínűleg
a.) a rossz idő miatt
b.) a rossz kapás miatt
c.) a gátlástalan és erkölcstelen csókjaink miatt ;)
eltűnt. Mi csak 16h körül indultunk haza, mert tudtuk, hogy anya már otthon lehet (és illendő volt bemutatkozni)
A konyhában leültünk beszélgetni, később kijött Adri is, és gyorsan elszállt az idő. Tetszett, hogy milyen családias hangulat alakult ki.
19h-kor elindultunk kútra. 19.20 körül ki is értünk, nemsokkal később jött Balázs, Davec, Edit és Attila is. Söröztünk, osztottuk a sztorikat, meg figyeltük a mellettünk zajló eseményeket. Kisebbséghez tartozó emberkék (sokan) vásároltak meg egy, a kúton hirdetett Mazdát. A kút tulajdonosai (az öreg hölgy és férje), a kisKardos, az apja egyik beosztottja, meg még egy ismeretlen faszi is jött, papírokat intéztek, és végül amikor mentünk haza (elég korán sajnos, 9 után), akkor mentek el mellettünk mindannyian.
Hannával még leültünk a parkban, és kb. 10-kor kerültünk haza.
Hű de szép
Egy rövid ideig együtt aludtunk, azaz egymás mellett feküdtünk, de Hanna elég rosszul volt (fázott, valszeg émelygett), és végül Adri helyén aludt el.
Mindenesetre örültem, hogy most én voltam a házigazda, sikeres volt a bemutatkozás is, és kellemes napot töltöttünk együtt. :)
Részegedj okosan!-t játszottunk Györééknél, ahol házibuli volt - végülis Balázs holnapi, 19. születésnapját ünnepeltük. A megfelelő italapparáttal felszerelve kezdtünk el játszani (pezsgőnk nem volt hál'istennek). Nos, Balázs és én maradtunk utoljára, elég nagy pechem volt, valami 5-6 alkalommal ráléptem a "Vissza a start mezőre" kockára...
Pihetnem egy jót.
Tegnap délután felvettük Györe kamerájával, ahogy focizunk. Lehet, hogy a kamera miatt, de nagyon jól ment a játék.
Este meg Sándor vezényletével szétszedtem a Babit (néha a gyorsaság kedvéért segített Milán), megnéztük a gyertyát, letisztítottuk, ellenőriztük - van szikra. Következő lépésben leszedtük a karburátort, aztán Sándor rájött, hogy nincs benne benzin... Pff.
Ma megtankoltam, és tényleg megy. Lol. (Lekopogom)
Fél 5-kor találkoztam Balázzsal és Dáviddal a Coop-nál, ahol vettek kilenc Beck's-et. Viccelődtünk is később, hogy Beck Zoli és a sör neve nem lehet véletlen egybeesés. A buszmegállóban pár perc várakozás után Gergő és Laci is megjelent.
A szabadegyházi busz kényelmes tempóban kocogott, végül 17.17-kor leszállhattunk a Piac téren. Az úticél a kisTesco volt, ugyanis Laci és Gergő alkoholtartalmú italt akart vásárolni... Mi addig leültünk azon a játszótéren, ahol legutóbb Fruzsival beszélgettem, és - nem zavartatva magunkat a mászókázó gyerkőcöktől és szüleiktől - sört bontottunk. Gergőék vodkával és borral tértek vissza, amit nem bontottunk meg, hanem visszagyalogoltunk a buszpályaudvarra és helyet foglaltunk a negyed 7-es budapesti járaton, leghátul. Még el se indult a busz, amikor már kibontottunk egy újabb sört, amit Balázzsal még Fehérvár területén kivégeztünk.
Pákozdon felszállt Tomi, Gergő osztálytársa. Az úton jól elhülyéskedtünk, zenét hallgattunk, tehát jól telt az idő.
A buszról leszállva azonnal kerestünk egy elhagyatott fát... Miután sikerrel jártunk, leültünk az Egyetemisták Parkjában, vagy hogy hívják. Három familiárisan hiperpigmentált egyén oda is jött lehúzni minket. Kb. 140 Ft kaptak végül tőlünk, amit javában Laci adott, hogy tűnjenek már el. Hála égnek odébbálltak másik üldögélőkhöz.
A bor elfogyott (én nem ittam, nem kívántam), Laci a vodkát is elég merészen húzta - én csak söröztem. 20h után nemsokkal be is mentünk.
Zöld Pardon. Aki volt már ott, az tudja, milyen a hely, aki nem, az pedig nem is sejti, mit hagy ki. Első pillanattól fogva tetszett a hely, a hangulata, a stílusa, maga az, hogy szabadtéri; ez mind-mind szimpatikussá tette nekem.
Gyakorlatilag nem volt időnk semmire, még a pultnál állt Laci sörért, amikor megszólalt a Gyerünk. Dáviddal nyomultunk előre, a többiek kicsit lemaradtak, majd a nyitószám után közösen beférkőztünk az első sorokba. Egy dal alatt el is estem, elég erős volt a lökdösődés, és kevés a hely a lábnak.
Tömören megfogalmazva kurva jó volt, de ez nem elég kifejező, sőt vulgáris is ráadásul. Sok új dal volt, de legalább mostmár valamennyire ismertem a többségét. A "kötelező" Bogozd ki mellett sok pörgős, tombolós alkotást eljátszottak Zoliék (sorrendiség és teljesség igénye nélkül Egy perccel tovább; Gyerünk; Rajzszöggel középre; Bájtos mosolyú lány; Teremtős; Defender; Puhatalpú lányok; Pont úgy kezdem el; Mámorba táncba; Tüzet raktam; Mentés másként; Kipakolta; Dadog; Sötét van; Respekt)
A Kipakolta és a Respekt volt számomra a csúcspont.
A koncert végeztével kerestünk egy pultot, Balázsék hoztak újabb malátaleveseket, amiből kettőt kiborítottak véletlen... x) Dávid eltűnt csajozni, olyannyira, hogy az indulásra való tekintettel nekem kellett elmenni megkeresni. Ez persze nem sikerült a lejátszóból szóló zenére mulatozó tömegben, viszont találkoztam Évával. Egyszercsak melléléptem, és egyszerre néztünk egymásra. :) Beszéltünk kicsit, majd visszamentem, és addigra már Dávid is ott állt...
A kijáratnál végülis úgy döntöttünk, hogy mi nem szeretnénk már hazatérni, úgyhogy Gergő és Tomi szálltak csak buszra. Balázs, Dávid, Laci és én belevágtunk a Zöldpardonos, pesti éjszakába. (Már leírni is imádom.)
Körbenéztem, majd visszaültem az asztalhoz, ami a törzshelyünkként szolgált. Dávid újabb "csajszerző" túrát ejtett meg, rengeteg ízlésesen öltözködő, tényleg szép lány rohangált fel-alá, és persze voltak kurvák is...
A srác végül sikerrel odahívott az asztalunkhoz két hölgyikét, Annát (szőke) és Alexát (fekete). Zenéről, zenekarokról beszélgettünk.
A lányok ismerőse, bizonyos Charlie (aki már a negyedik X-en felül van) elég hosszú időre elhívta Annát a 4-5 méterre lévő pulthoz, valahányszor odanéztem, felest ittak, később pedig Charlie kezei egyre érdekesebb helyekre kalandoztak. x) Lol... Alexa eközben erősen szemezett Balázzsal, a beszélgetés főként kettejükre redukálódott, mivel Dávid és Laci újra és újra körbejárták a terepet.
Kisvártatva aztán Alexa kimentette Annát Charlie karjai közül, és kicsivel éjjel 1 óra után hazautaztak a lányok.
Dávidék sikertelen köröket futottak már csupán, ezért 2-kor úgy döntöttünk, hogy mi is odébb állunk. Első lépésként megnéztük, mikor indul haza buszunk, és elkerekedett a szemünk: 6 óra 9 perckor tudtunk volna felszállni az első Fehérvárra igyekező járatra.
Úgy döntöttünk hát, hogy gyalog eljutunk a Déli pályaudvarra, ugyanis vonat még így is jóval korábban megy, mint busz. (A térképen látható az útvonalunk) Eleve téves feltételezésre építkezve vágtunk neki a pesti éjszaka útjainak, ugyanis valamiért azt hittem, hogy a Dunával párhuzamosan vezet az út, amin megyünk. Mindenesetre viszonylag sokszor érdeklődtünk, merre kellene mennünk. Az Irinyi és Október 23. utcák érintkezésénél lévő benzinkúton pl. megmondták a helyes irányt, mi viszont elvétettük. (Ezért tettünk egy kisebb kerülőt)
Egy park mellett elhaladva arra lettünk figyelmesek, hogy a locsolóberendezés nem a füvet, hanem egy parkoló kocsit és az aszfaltot öntözi. x'D A földön térdelve röhögtem a látványtól, egyszerűen fenomenális: a vízcseppek lassan gurulnak le a kocsi oldalán, gyülekeznek arról lecseppenve a talajon, majd pocsolyává alakulnak. Eközben az autó tulajdonosa vélhetően békésen aludt, míg járművét spontán mosásban részesítette a rosszul beállított öntöző. Lol.
Hosszú, egy óra tíz perces gyaloglás után, 3.17-kor megérkeztünk a Délibe. Az aluljárón át bejutottunk a pályaudvarra, és leültünk az első alkalmas tárgyra (egy összecsukott újságárusító bódéra). Egy idősebb nő jelent meg, megszólított minket, hogy segítsünk neki elvinni a feljárókat elzáró kordont a helyéről. Hamar kiderült, hogy a nő fogyatékos. Folyton odajött hozzánk, teljesen zagyva dolgokat beszélt össze-vissza, és az agyunkra ment. Laci evett két kolbászt, Balázzsal megpróbáltunk jegyet venni, de az automata kifogott rajtunk - a nő közben folyamatosan a nyakunkban loholt, az őrületbe kergetve minket.
Végül fél 4 után nemsokkal felszálltunk a vonatra, előtte Balázs szólt a kallernak, hogy nem tudtunk jegyet venni az automatával - a fószer pedig sokat sejtetően annyit mondot, hogy majd megoldjuk.
A járat elindult, a kalauz hamar jött is. 900 Ft-ot vett el tőlünk, és így mindenki jól járt. Fejenként 325 HUF-ért utaztunk 525 helyett, neki pedig lett 900 Ft-ja. Jó üzlet.
A vonaton rövid hülyéskedés után bealudtunk mind.
Fehérváron a restiben vettünk a maradék (nagyon kiszámolt) pénzből kaját, vagy italt. A fél 6-os buszt pont lekéstük, így 6.13-ig várhattunk... Mindent összevetve megérte, ez az éjszakázás, a koncert, maga a Zöldpardon és a haverok maradandó élményt okoztak.
"TUDOD, ÉN ÁTÖLELNÉM AZ EGÉSZ VILÁGOT... (HA VOLNA OLYAN...)" [KEPSZLOKK 30Y]
Este 9 után átmentem Pityukához, mert hívtak kártyázni. Pityu, GesztiSzandra (Pityu barátnője), Klaudia és kisvártatva Robi meg én kiültünk a teraszra kártyázni. Fél 11-ig Béla is velünk volt, aki már mattrészegen döntögette magába a sört. Nagyon okosat akart mondani, de sehogy sem sikerült neki - ha másért nem, akkor azért, mert már beszélni sem tudott érthetően. A fiatalok támogatásáról, kapcsolatépítésről, ilyesmiről öntötte a szavakat, de rendkívül zavarosan... :D
Béla bement aludni, és elkezdhettünk békében kártyázni. Lopkovicá-t játszottunk, egyszer második, egyszer pedig első lettem, pedig most tanultam meg ezt a játékot. (Kezdők szerencséje)
A legidegesítőbb az volt, hogy Pityu és Szandra szinte folyamatosan arról beszéltek, hogy hol-hogyan-mikor szopták/nyalták/dugták egymást, és hogy mit fognak csinálni, miután hazamentünk... Hát meg is van a véleményem róluk... Egyrészt a szex elég intim dolog ahhoz, hogy talán nem kéne másoknak kiteregetni a szekszuális életüket ilyen nyíltan; másrészt ezzel talán bizonyítani akartak nekünk valamit (mondjuk, hogy nekik milyen tökéletes kapcsolatuk van). Hm. Kösz, ebből nem kérek.
Annyi izgalom még jutott az estére, hogy Szandra elhagyta a 70 000 forintos eljegyzési gyűrűjét, amit a fáklya fényénél akartak megkeresni-. Kilöttyent a beletöltött benzin, és a teraszon lágrakapott egy durván egy négyzetméteres terület. Az asztaltól mindannyian hihetetlen gyorsasággal pattantunk fel, majd a tűz magától elaludt egy idő után. Lol.
"SZEKSSZEL GYÓGYÍTJÁK A SEMMIT ÉS ÁLMODOZNAK, HOGY MÁS A HIBÁS FELNÉZNEK, ÉS ELKEZDIK, HOGY 'NEM FÁJ!'..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Este Wellneréknél gyűltünk össze egy pókerpartira. (Csebo, Györe, Laci, Attila, Edit, Balázs, Niki, 11 után Dávid, meg én.) Pókerezés után épp kezdtük nem_tudni, hogy mit csináljunk, amikor megjelent Roxi és valami Adri nevű, Hugi becenévvel illetett csaj... Edit és Niki kissé kiakadtak. Annyi előnye volt a dolognak, hogy ihattunk pezsgőt, mivel a két lány hozott.
Dáviddal eltekertünk kútra söré', amit meg is ittunk szépen.
Gitároztam. A Csak az kiabál, aki fél-re improvizáltam a szöveget, Laci felvette videóra, Dávid és Attila könnyesre nevették magukat. (Egyébként kb. 13 percig osztottam a hülyeségeim.)
Szép lassan ment mindenki haza, én személyszerint 3-ra kerültem ágyba. Fasza volt.
Kicsivel több, mint egy órája elmentem megtankolni a Babettát. Ahogy szoktam, tekertem a kútra, és a rossz előérzetem bejött; egy rendőrrel találkoztam szembe, amikor fordultam a kútra. A rendőr is oda igyekezett épp, meg is állt és kiszállt. Kérdezte, hogy "bukó?" Mondom, csak tekerem. Megkérdezte hol lakom, aztán készségesen mondta, hogy tankoljak és toljam haza a járgányt. (Végülis rendes volt, meg is büntethetett volna)
Az első kisutcáig toltam, majd benzincsap elfordít, szivató be, és dagadt gázzal hazasunnyogtam mindenféle eldugott utcácskán keresztül. :D
Hajnali fél 2-kor tudtam elaludni a 30°-os szobában... Fél 4-kor keltem, hogy a hajnali csendben 4-kor elinduljak Buzz fogadására Babettával. Korainak bizonyult, 4.06-ra már a Kastély útnál voltam, Barni fél körül (a megbeszélt időben) érkezett. Vasparipáinkon elsüvítettünk a halas tóhoz, a nyirkos, világosodó időben nekiláttunk horgászni. Fél 10-ig 8 halat fogtam, úgyhogy dagad a mellem. Ittunk kakaóstejet (klasszis).
Fél 10-kor jött aztán a halőr. Ezen nem kicsit lepődtünk meg, mivel én is úgy tudtam, hogy nem kell engedély. Hát kell. Hát szép. Hát az nincs. Hát az baj.
Végülis a fószer elengedett minket, csak figyelmeztetett, hogy többet ilyen ne forduljon elő.
:D
Dáviddal még napközben találtuk ki, hogy menjünk le az utolsó vonattal Agárdra fürdeni, majd az elsővel haza. Ebből végülis nem lett semmi, helyette csak kiültünk este-éjjel a parkba sörözni (Edit, Niki, Laci, Attila, NagyAttila hozzánk csapódott, meg Dávid és én). Szépen mindenki hazaszállingózott éjfél körül, csak NagyAttila, Dávid és én maradtunk a Fagyka közelében háromnegyed 3-ig. Akkor Atti hazament, nekem pedig teljességgel abnormális ötlet jutott az eszembe: le kéne menni biciklivel Agárdra. Mindezt hajnali 3-kor, józanul. Elbicikliztünk Dávidékig, ahol végülis eldöntöttük, hogy tényleg nekivágunk.
Mivel csak Dávidnak volt egyáltalán, és neki is csak hátsó világítása, így kicsit ijesztő tudott lenni a Dinnyési út. Közvilágításról csak Elzamajor és Dinnyés környékén beszélhettünk, amúgy vaksötét utakon kellett eljutnunk Agárdig. Összesen három autó és egy robogó került el minket az egész út alatt (ami 16 km és háromnegyed óra volt).
Az agárdi szabadstrandot mások is kitűnő helynek találták egy kis éjszakai fürdőzésre. Ahol mi vízre szálltunk, nem voltak mások - csak pár hattyú. A víz kb. 28-30 °C-os lehetett, és miután kijöttünk, nem fáztunk. Kb. 20-30 percet áztattuk magunkat, majd körülnéztünk, megtörölköztünk és elindultunk haza. Ekkor már 3/4 5-öt mutatott az óra és természetesen világosodott.
Az út haza nagyobb kínszenvedésnek bizonyult, mint hittem. Fájt a fenekünk és a lábunk, később már a karom is. Háromnegyed 6 után léptem be otthon az ajtón. 30-32 km-t tettünk meg hajnalban. Nagy poén volt, megérte!
[KÉPEK LESZNEK!]
"PÁR PERCCEL MÚLT NULLA ÓRA AMIKOR ELMENTEK FÜRDENI MEZTELENÜL A BÁNYATÓRA" [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Györééknél fürödtünk éjfélig, nagyot pacsáltunk/ökörködtünk. Végül kb. 1-re értem haza, és fél kb. 4-ig... chateltem! Valami hirtelen felindulásból kb. évek óta először feltévedtem a chat.hu-ra, és beszélgettem két értelmes, jópofa lánnyal. Nem konkrét dolgokról, csak mindenféle hülyeséget kitaláltunk, gyakorlatilag megírtunk egy zagyva, de humoros mesefélét. :)
Azért ebből nem lesz rendszer.
"A TORTA MEG LESZ FŰSZEREZVE CSAK LEGYEN HOZZÁ ELÉG FŰ SZEREZVE..." [KEPSZLOKK TANKCSAPDA]
Az EFOTT-os cuccaimat lepakoltam Zsófi néniéknél, aztán mentem a többiekhez, már vártak a Piac téren.
A buszon hátul ültünk és betalált minket három cigány. Igazi, original faszszopó köcsögökről van szó, lehúztak minket két sörrel, a telefonomról beszéltek (persze pont indulás előtt töltöttem fel), és baszogattak minket. Nem részletezem, szar volt és iszonyúan felidegeltem magam, de nem tudtam jól kezelni a helyzetet.
Röviden-tömören csak annyit, hogy megértem az összes rasszistát, bizony-bizony, az ezekhez hasonló rohadékoknak kibelezve kéne feküdniük az út szélén. Sajnálom, ez van.
A koncert maga kellően felszabadító volt, Bérczesi persze megint szívott a színpadon. Az az igazság, hogy már EFOTT után írom mindezt, tehát nem emlékszem a kiemelendő részekre, de teljesen leizzadtam a hatalmas lökdösődésben, tehát jól éreztük magunkat.
Az előadás után Domit is megkerestük, Zsuzsival és Domival beszélgettem tehát indulásig - merthogy most kedv híján mindenki menni akart haza az utolsó busszal, és végülis így is tettünk. Összességében tehát gyengébb esténk volt, mint a 30Y utáni, de nem nevezném rossznak ezt se.
Mivel még éjjel eljutottunk Fehérvárra, ezért aludhattam Zsófi néniéknél. Alig tudtam nyugovóra térni, és reggel is fájt a fejem. Jött a vasútállomásra Adri és Laci, így végülis elértük a vonatot, és kényelmes tempóban utazhattunk Pesten is, minden terv szerint haladt A-tól Z-ig.
Debrecenben a második hullámban induló fesztiválbuszra elsőként szálltam fel, így viszonylag időben kiértünk a helyszínre, Hannáék is megtaláltak minket, és vártunk. Csak egy-két órát, dehát még egész jól jártunk, árnyékban kellett építeni a kígyózó sort.
2000 Ft/fő/hét árban vettünk Dorcas karszalagot, így a fizetős (és jobban őrzött, kulturáltabb) sátorhelyre kerültünk. Rengeteg új arc volt a csapatban, fel se merem sorolni, nem jutnék a végére.
Adrival és Lacival elnéztünk Csá, Misi!-re (6), hangulatos volt azért. A kempingbe visszatérve Turival, (egyik) Andrással, Robival, másik Andrással (Hepi) és gitárral lazultunk, a két _nagyonokos_nagyonblues_nagyonnagyon emberke fárasztott minket.
Elindultunk Kiscsillagra (7), de valamennyire rosszul lettem. Valószínűleg keveset ettem egész nap, Turi vett nekem egy croissant, Hanna ölelt és vigyázott rám, majd visszaindultunk a sátorhoz. Kicsivel később, amikor rendbejöttem, egyedül még visszasiettem a koncertre. Lovasi eléggé piás volt már, tévesztett szöveget is. Egyébként szinte végigröhögtem azt az időt, amennyit ott töltöttem, mert Lovin csak nevetni lehet. :)
Végül Hannámmal összebújva tértem nyugovóra.
Sikerült elég későn kelni. Turi, Áki meg még jópáran mentek Debrecenbe fürdeni, mert ugye az hetijeggyel ingyé' van és a meleg nem restellte tiszteletét tenni az EFOTT-on. Adri és Laci is beutaztak a városba, csak ők kajáért; utána pedig mentek haza, mert Laci szomorú hírt kapott otthonról. :/
Őszintén szólva nem emlékszem, mi jót csináltunk ezen a napon, de biztos jó lehetett.
Este aztán mentünk FRL-re (7) Turival és Andrással, amin jobb közönséget vártam (egyébként a közönségre majdnem minden koncerten volt panaszom, nem találtam sok barátságos embert) Szóval ott álltak a tarajos punkok, de nem csinálták a hangulatot. Ettől függetlenül a zenekar kitett magáért, és itt is mosolyogtam, mint nulladik napon Lovasin. Junkieson (8) már csak Turi meg én maradtunk, András eltűnt. Sokáig úgy nézett ki, a közönség, mint olyan, nem vesz részt a bulin, aztán végül a hangbeállás alatt/után már szép számmal szállingóztak a népek. Ezen a koncerten már éreztem a fesztivál-bizsergést, talán azért, mert itt már a hallgatóság is beleélte magát.
Mivel Hannát nem találtam a sátrunknál, elsétáltam Turival a Vodafone internetsátorhoz, majd elnéztem Zorallra (4), de Hannát ott sem láttam. Hogy ne hiába járjak ott, vettem egy nagyon finom lángost, és ahogy elindultam a kempinghez, a Nescafés pultnál belebotlottam picimbe, úgy, hogy meg is leptem. Hehe. :)
Ha jól emlékszem, ezen a napon ment haza Péter (valami történt a kezével) és András (családi okok). Mi pedig csak búslakodva néztük, ahogy fogyunk, mint a hold.
17h-kor Hannával elnéztünk Kistehén tánczenekarra (6), de csak távolról néztük. Tetszik, de annyira nem ismerem. Viszont hamár ott ültünk, akkor ettünk lángost is.
Visszafelé betértünk a Közös Pont sátorba Ki nevet a végén?-t játszani. Egy idős házaspár csatlakozott még, meg a sátort üzemeltető keresztényekkel versengtünk. Az én csapattársam egy rendes, fiatal manus volt, persze mi lettünk az utolsók. ;) A játék után Hanna ott maradt rajzolni.
Később Turival mentünk Hannáért, majd amikor visszaértünk a kempingbe, balszerencsésen fogalmaztam meg Hannának a mondandóm: Nem vagyunk összenőve. Igazság szerint már amikor kimondtam, akkor rájöttem, hogy ezt szebben és részletesebben kellett volna kifejteni a félreértéseket elkerülendő, de valamiféle büszkeség vagy dac, vagy egyszerűen a közelgő Quimby koncert miatti nyüzsgés nem hagyott időt arra, hogy még akkor elmagyarázzam, mit szerettem volna ezzel mondani.
Hülye fejjel tehát inkább fogtam még egy sört és egyedül odaállítottam Quimbyre (9).
Ezt a koncertet élveztem a legjobban, és csak pár okból nem adom meg rá a 10-es jelölést. Úgy mint a közönség, ismét. Pl. a (kb.) negyedik sorban szól a csaj mögöttem, hogy óvatosan ugráljak, mert papucsban van. Könyörgöm, koncertre, pláne első sorokba mióta mászkál bárki is nem zárt lábbeliben?!
A másik pedig, hogy visszaütött a faragatlan megszólalásom, és egész koncert alatt bennem motoszkált, hogy valami nem jó. Az első sorban álló lányok közül négyről hittem azt, hogy Hanna. Egyszer hátulról rátette valaki a kezét a vállamra, már majdnem megkönnyebbülve fordultam hátra, mikor kiderült, hogy nem Hanna az, hanem egy csaj, aki összetévesztett valakivel.
Ezektől eltekintve igazán jól éreztem magam.
Ahogy vége lett a koncertnek, belebotlottam Turiékba, akitől megtudtam, hogy Hannám a kempingben van. Rohantam oda, de meglepetésemre nem találtam ott. Körülnéztem a zuhanyzónál, ám ott se leltem meg, így leültem gitározni a sátrunknál Hepi pokrócára.
"LÁTOD, MILYEN KÖNNYEN ANNYI LEHET ANNAK, AMI VOLT..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Dél körül, amikor sikerült felébredni és kimászni a sátorból, Turi ment is haza (mivel családdal mennek nyaralni). Elég szar, hogy ő is elhagyta az EFOTT-ot.
Hajmosás és zuhanyzás után leültem pókerezni Dáviddal, Robival, Ákival, Evelinnel, StadlerGáborral. Egész jól kezdtem, aztán elfogyott a szerencse, Evelin és Áki után én is kiestem.
Kispál és a Borzra (8) megint nagyon fáradtan és kicsit szarul mentünk. Kígyóval és barátnőjével, Ágival, meg Pál is csatlakozott hozzánk. Ági kicsit már részeg volt, vigyázni kellett, hogy egyedül ne kóboroljon el. Ittunk vadászt, aztán mivel a főkapun nem engedték be még fél literes kiszerelésben sem, gyorsan ledöntöttük azt a maradékot is.
A koncert elején még elől álldogáltunk, aztán Hannámmal kiültünk oldalra, majd én fél 12 előtt kicsivel mentem is aludni, mert nem voltam túl jól.
Fél 3-kor felébredtem, és még akkor is egyedül voltam a sátorban. 3 körül ért haza picim, kicsit még édelegtünk, de hamar elnyomott az álom.
Lovasi amúgy viccelődött valami angol basszusgitárossal, nem jegyeztem meg a nevét.
L.A.: ...odajött hozzám egy szarul sikerült koncert után, megveregette a vállam és azt mondta: 'Te jobb vagy mint én, geci...'. Erre én visszapaskoltam a vállát, és annyit mondtam: 'I know...'. Egyébként ennyit tudok angolul.
Egy relatív korai, 10 órai kelés után sakkoztam egyet Stadival. Kikaptam.
Naftz-cal, DérLacival és Stadival 11 körül mentünk vízifocizni. Két-három meccset lejátszottunk, majd mentünk a BME sátorhoz, ahol ingyen lehetett vízipipázni. Alma-menta kevert dohányt szívtunk, pikáns íze van.
A Hubertus Szarvasvadászat előtt üldégélve találkoztunk hartaiakkal (Julika, Előd, Heni meg számomra ismeretlenek) és ismét meglátogattuk a vízifocipályát. Elég vicces volt, senki nem bírt megállni a talpán, ráadásul Elődék pólóban fociztak és természetesen eláztak.
Visszamentünk a kempinghez, Stadival sakkoztam párat megint, de most jobb eredménnyel. ;) Hannával, Evelinnel és Dáviddal kiegészülve néztünk vissza a rekeszépítéshez, be akartam nevezni, de későn értünk oda, és már nem fértem bele az aznapi versenyzők közé. (Hanna meg is könnyebbült, mert féltett.)
Ismét vízipipáztunk, most mangó ízesítésű dohánnyal. Jól elvoltunk, csak sajnos elég hamar szóltak, hogy zár a sátor, ennyi volt. Pff.
Stadival még vettünk le pénzt a kártyánkról, aztán én indultam Supernemre (6) a Pepsi sátorba. Tetszett, de nem ismerem eléggé, így inkább hátul álldogáltam sörrel a kézben.
Visszafele elfelejtettem Hannának lángost hozni, így kicsivel később visszatértem a lángososhoz. 14 perc sorban állás után vihettem a finomságot a lánynak. Elkezdtünk beszélgetni, de kezdődött a Tankcsapda (8), amire ő - mivel álmos volt - nem jött.
22.30-ra, tehát kezdésre értem a nagyszínpad elé, ismerőst nem találtam a szokásos helyen sem. Már rögtön a nyitásnál felpezsdült a közönség, amire aztán megint több okból is tudok panaszkodni. Pl. egy 35 év körüli apuka a nyakában vitte be kb. 6 éves kislányát a pogó közelébe! Szerintem már a hangerő megterhelő lehetett a lánynak, nemhogy a tömeg... A biztonsági elől haragosan intett a faszinak, hogy takarodjon már onnan.
Később egy srác szemüvegét keresték a tömeg kellős közepén. Segítettem én is, de nem találtuk meg - viszont a mögöttünk álló tahóknak fel se tűnt, hogy mi van. Direkt lökdösték az előttük állókat és egymást a szemüveget keresőknek. :P
Maga a koncert egyébként jó volt, egész jól feloldódtam és szórakoztam.
Miután 3.55 körül elaludtam, jól esett a 4.55-ös ébresztés... Mindegy, mivel vállaltam/vállaltuk. 6-ra készen is voltunk a sátorbontással/összepakolással, és a jó 15 fős társaság elindult a távolsági buszok megállójába. 6.29-kor jött a busz, 7-re Debrecenben voltunk, majd a 7.30-as szolnoki vonatra felszálltunk. (Necces volt, mert Áki és Ági melegszendvicsre vártak a büfénél.)
Szolnokon átszálltunk, majd Pesten metróztunk még egyet, de ekkor már kezdtek különválni az útjaink. A déliben én is elszakadtam a többiektől.
Mint minden kellemes dolognak, ennek is kesernyés lett a vége. Sajnáltam, hogy csak ennyi egy EFOTT, mert a frissen megkedvelt megismert embereket is nagyon megszerettem.
Nem baj, pozitívan állunk a dolgokhoz: jövő újra lesz EFOTT. :)
Este Dáviddal és Attilával kiültünk a parkba egy pár sör társaságában. Később Laci is csatlakozott, de éjfél körül ők mentek is haza. Dáviddal pedig újfent elmondtuk a baljós Amondó vagyok, hogy Mitévők legyünk mondatot. (Az agárdi éjjel is így indult). Ezúttal "csak" Jánosmajorig mentünk (15 perc, viszont a 62-es főúton kell menni), fél 2-kor indultunk. Éljenek a hülyék!
"AKIT NEM SZERETÜNK, AZT MAGUNKKAL AKIT MEG NAGYON, AZZAL MAGUNKAT BÁNTJUK..." [KEPSZLOKK ELEVEN HOLD]
Daveccel és Balázzsal lementünk a kútra sörözni. Csatlakozott Robi is, majd Davec ment haza, mi pedig beültünk Stefánékhoz pókerozni. A negyedik sör után már nem mondhattam magam józannak, viszont elég korán hazaértem...
Most Balázséknál ültünk össze pókerozni. Két meccset játszottunk, egyszer 3., egyszer pedig első lettem, és Balázzsal játszottam a Head's up-ot. Jól éreztem magam.
Tedd le most azt a nagy felesleget
Bárki elbírja, nem kell ez neked
Szokd a nagy helyet, a felhőkarcolót
A titkárnőt és az arany Marlboro-t
Lifttel közlekedj a mélygarázsba le
Családi képet tedd az irodádba be
Sportos skótzakó, Spriengfield, kurvajó
A fejlődés mindig fenntartható
Nagy ház nagy család, fajtiszta kutyák
Gyeptéglád van és kocsid is három
A koktélpartikon a sima talpadon
a szőnyegbe süppedsz egy sokadik lábon
Konferenciák, konkurenciák
Kompetenciák, konvergenciák
Közte nézz ide, fallabda, mibe, hogy
nem múlik el az egyesült álom?
A látszat, hogy simán jöttél
nem árthat, de a lelkeden mocsok
szárad, aki így nyer
az ne mondja nekem, hogy korrekt a rendszer
A Saab-ok, meg a milliárdok
csak álmok, itt felhőkarcoló nincsen
de egy szinten túl már közösülések vannak a liftben
Tedd le most azt a nagy felesleget
Bárki elbírja, nem kell ez neked
Fogd a részed és nézd az egészet
Esetleges vagy, esetleg nem érted
Tfor nem arat, Trumann lemarad
Vegas csak sivatag, Alaszka belefagy
Extra nagy profit, a Wall Street felnagyít
Olajkutakat és szabad légutat
Nem hogy leborulsz, de inkább kiborulsz
A pénzpiramisok előtt azt én kiáltom
A géped zakatol, az élet hanyagol
Téged kérnek majd mindenér' számon
Hogy vagy, elavult?
Kösz, jól, betanult, kissé finomult, proli barátom
Tiéd a világ, a nagy tőkét imádd
Nem múlnak el az egyesült álmok -Kaukázus-
Délelőtt ellátogattunk az Interfructba Csebo, Balázs és én. Nagybevásárlást tartottunk: 34 (!) db Becks', egy Gin, egy Napoleon Brandy és egy Johnny Walker Red Label... Orsi, Csebo nővére ült a pénztárban, és elég jól elhülyéskedtünk a többi eladóval is az alkohol mennyiségén...
Hazaérve takarítottunk és előkészítettük a bulihoz a terepet Daveccel és Dáviddal kiegészülve.
6-ra megérkezett Imi a buszával, és végülis egyből mentünk is Balázsékhoz. (Mi jöttünk elsőként) 7-kor Davec, Csebo, aztán később szép lassan mindenki megjelent. "Leltár": Balázs, Dávid, Csebo, Davec, Györe, Dani, Laci, Attila, Edit, Tamara (Aba-napok), egy újonnan megismert lány - Regi, Gergő, Jenovai.
Eleinte nem volt nagy mozgólódás, de egy társaság elkezdett Részegedj okosan!-t játszani, és utána már faszán bepörgött mindenki. Gyakran mászkáltunk be tombolni a jobbnál jobb zenékre, de kint is zajlott az élet. Dumáltunk, hülyéskedtünk, fényképeztünk - és én személy szerint nagyon jól éreztem magam. (Pláne, hogy még ha bennem is volt pia, mégis a társaság egyik legjózanabb tagjaként figyeltem az eseményeket x) )
Akadt viszont egy gond. Imi is eléggé betöltött, de Davec még jobban. És mint tudjuk, ha Davec bepiál, akkor kitör belőle a faszkalap-kötekedős énje. Egy alkalommal (amikor Dáviddal mentek le a Fagykába) Imi az udvaron feküdt, Davec pedig belerúgott és pofázott. Odamentem hozzá és eltereltem a témát, de amikor visszaért és Imi Balázs szobájában feküdt az ágyon, Davec megint belekötött. Még korábban szóltam Lacinak, hogy ha gáz lenne, akkor segítsen kicsit. Ennél az alkalomnál épp ott állt a közelben Laci, és - le a kalappal előtte! Davec megint megrúgta az ágyon pihenő Imit (!), Laci pedig a következő pillanatban megfogta és a kanapéra vágta Davecet. Kivezettük onnan, és kint elmagyaráztuk neki, hogy ilyet ne csináljon többet.
Később én is lementem Daveccel és Dáviddal Fagykába, ők nyerőgépeztek is, meg Davec részegen a pultoscsajjal akart haverkodni. :) Hoztam két West-es hamutálat a vicc kedvéért (meg mert ittam eleget ehhez).
Visszaérve a házhoz már fél 2 körül lehetett, ha nem több. A többség már kijózanodott, Balázs és Csebo bealudt, mi pedig hajnalig (fél 5-ig) beszélgettünk még a piknikben, Suha Marci is bejött.
Jenovai és Imi a TV előtt aludtak el, Davec, Dávid és én pedig Balázs szobájában kerestünk helyet magunknak.
10-kor ébredtünk, 11-ig kb. semmit nem csináltunk, csak felmértük a helyzetet. Gyorsan rendbetettük a lakást és az udvart, majd punnyadtunk kb. 1-ig.
Régen voltam ilyen jól összehozott buliban.
Este pókereztünk egyet Balázséknál, majd lementünk Hekkel, Balázs és én Fagykába, hogy ott kártyázzunk. Mindkét partiban második lettem, ami jó.
Hanem hogy Balázséktól hazafele biciklivel mekkorát sikerült borulnom... Én hülye siettem, tekertem, mintha muszáj volna, és lecsúszott a jobb lábam, a kerékpár kibillent egyensúlyából, és mintaszerű ívet leírva egy szemhunyás alatt az árokban kötöttem ki - (mindezt színjózanul hoztam össze). Az eredmény:
- kiszakadt a kedvenc kockás nadrágom
- az überfasza napirajzos (fehér) pólóm csupa fű és föld
- megsérült az EFOTT-os karszalagom
- a jobb térdem alatt hatalmas, vérző horzsolás, lábszáram végig, és alkarom is horzsolt
- a bringa kormánya elferdült, az első kerék kattog, a hátsó fék gyakran befog
Annyira mérges lettem magamra, hogy ekkora balhere hogy tudok lenni... Gratulálok, fiam, Lajos...
Viszont kétségtelenül érdekes és elgondolkodtató, hogy egyik pillanatban még az utat látom és érzem, hogy baj van, majd a következő képkocka, hogy a bicikli rajtam, orrom előtt fűszál, és fáj a jobb felem.
7.45-kor értem Hartára, Hannám már ott várt és útközben sokat viccelődve mentünk a Dunára. Voltak lenn sátrazók, meg egy faszi a kutyájával. Kaptam egy bögrét és egy plüss-valamit a kedvesemtől. :)
A faluba visszatérve a pizzásban ettünk egy-egy hamburgert, majd hazamentünk pihenni.
Mielőtt kimentünk volna a faluba, aludtam egy keveset. Asszem 5-kor találkoztunk Agátával és Turival a sarkon, majd mentünk Dórihoz, onnan pedig Katához, aki kihozta Fifit, a kiskutyáját. Vicces eb, ijesztegette a macskákat, meg minden tipikus "kutyás" dolog a vérében van. Lesétáltunk a Duna partra, a sörkertben Turival megittunk egy-egy sört, aztán 8-ra hazaértünk vacsorázni. Utána még lepihentünk háromeld 10-ig, majd kiugrottunk a faluba.
Amint elindultunk, elkezdett esni. Yankeebe néztünk le először, Panda, Fruzsi meg három idegen ült hátul, Julika a pultosokkal dumált. Átnéztünk Kocsmába (mivel Turáék ott pókeroztak). Kezet fogtam Turával, Fecóval, majd nyúlnék már nem is tudom, kihez, mikor levertem egy poharat... :P Mindenki nézett a ki ez a vadidegen faszkalap? tekintettel, hamar olajra is léptünk.
Pizzásban is jártunk, de visszatértünk Yankeebe. Fruzsi akkor már nem volt ott, az "idegenek" pedig mentek el, tehát Pandával hármasban beszélgettünk. Hannám álmosan ücsörgött, majd jött Turi és Julika is csatlakozott. Ettünk chilis csokit, csocsóztunk és fárasztottuk egymást - tehát egész jó volt a hangulat. (Függetlenül a rendszeres áramszünettől)
Valamikor éjfél körül hagyhattuk el a helyet, Vendéglőben csak pár percet időztünk, amíg jött velünk Tura-. Pizzásban ültünk le, Tura kicsit ittas volt, de épp csak annyira, hogy vicces legyen. (Panda nem vette poénra) Kacsáék ültek a közelünkbe, elvoltunk egy kis időt, majd hazafelé vettük az irányt.
Hannámtól délután utaztam haza, az addig eltelt időt pihenéssel és andalgással, egymással töltöttük igen kellemesen.
Fél 7-re értem haza, 7-kor beszéltem Dáviddal, és elújságolta, hogy a 22.59-es vonattal lemehetnék Balatonöszödre vele Laciék víkend házába - Laci, Balázs és Gergő már ott vannak.
A legnagyobb ellenségünk, az eső kitartóan zúdult az égből, majd mikor 22.10 körül találkoztam Dáviddal a Piac téren és elindultunk a vasútállomásra, elállt. A vonaton rengetegen utaztak Siófokig, sok diszkós arc. A siófoki állomás a rengeteg leszállóval átalakult állatkertté...
Siófoktól 'szárszóig szinte üres vonat közlekedett.
Balatonszárszóról egy szép (félórás) gyaloglással (szakadó esőben) eljutottunk Laciék házáig, ittunk sört, zenét hallgattunk, történeteket meséltünk (sírvaröhögésig), majd bealudtunk a kanapén, sokan.
Fél 11-kor keltünk. Balázzsal elmentünk (esőben) boltba, Balatonöszödre. Vasárnap a helyi bolt zárva tart. Anyjukat. Átmentünk 'szemesre, bevásároltunk konzerveket és kenyeret. Mindezt másfél óra alatt...
Kártyáztunk (makaó), majd egyet pókereztünk is. Gergő hazament a 15.39-es vonattal ügyintézés miatt.
Este bepakoltuk az összes sört két táskába és kiültünk a Balaton partjára. Elég gyorsan kivégeztük a malátaleveseket egy jó beszélgetés alatt. Éjfél után feküdtünk le-.
Egész korán (9 körül) ébredtünk, kártyáztunk, aztán Balázzsal mentünk boltba - megint - Öszödre... Hiba volt, 11.50-re értünk oda, és 11h-tól 14h-ig ebédszünetet tart az eladó... Fak, mehettünk megint 'szemesre. Röhej.
Így viszont darástésztát ettünk ebédre, ami után összepakoltunk, rendet tettünk, kártyáztunk, majd Laci anyuja lehozta a furgont és hazarepültünk.
Az új Völgyhídon is átmentünk. Váó.
Ma:
- vittem Davecet Pető Simsonján.
- lefújtuk feketére az Öreg első felnijét, küllőit, első sárhányóját és villáját, majd...
- ...ahogy várható volt, kidurrant a hátsó kerék, szerencsére nem menet közben.
- baleset történt az utcánkban, egy fehér Lada Samara sofőre valószínűleg elaludt, és Simonék előtt beletrafált egy villanypóznába. 21.30 körül elment az áram, mert akkor állították helyre az oszlopot.
Délután felvettem két gitársávot, hogy ha már elhatároztam, akkor legyen is foganatja. Akusztikus gitárt rögzítettem a gépre csatlakoztatott mikrofonnal, de túl sok zaj hallatszódott, és nagyon torz lett a gitárhang. (Holnap újra próbálom, de egyenesen a gépre csatlakoztatott elektromos gitárral, hogy a zajokat kiszűrjem).
Amúgy a két sáv összemixelése egész jól sikerült, rosszabbra számítottam.
Este Fagykában pókereztünk, és megnyertem a nyolc fős meccset (+3000 Ft). Jól esett, nem is szálltam be több partiba.
És! Ezúton is szevasz! :) Krisztának Angliába, ha olvasod! :) Nézzél Napirajzot!
Tökvéletlenül ráakadtam, hogy tavaly augusztusban csináltam egy érdekes térképet, és mivel azóta új városok kerültek fel, így a poén és a nosztalgia kedvéért újra megcsináltam. x)
"LEGYEN ÚGY, AHOGYAN ELKÉPZELTED PONT ÚGY, AHOGY MINDIG VÁRTAD..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Délelőtt Balázséknál szereltük szerelték (Balázs és Davec) a Babettát, a gumicserével szórakoztunk, rossz volt nézni. Délután Balázs apja teljesen helyrepofozta a gépet, még az alapjáratot (stb.) is beállítottuk, külsőleg is bütyköltük.
Este házistúdióztam, rögzítettem egy gitársávot elektromossal, de valami kontakthibás, és egy idő után "ráz" (csipked) a gitár. :/ Ez akadályoz csak a hatékony előremenetelben. Kurva bosszantó-.
Ilyen hülye éjszakánk is régen volt már.
8-kor Hekkel, Csebo, Balázs és én leültünk Fagykában és hamar el is kezdődött a pókerparti, Davec is lejött, de hamar ment is haza, Dávid pedig nézte a kártyapartit. Amúgy második lettem.
11-kor hazaindultunk (azaz Balázsékkal mentem én is, mert a biciklim náluk pihent). Balázs és Csebo tényleg haza is tértek, Dáviddal mi ketten azonban visszamentünk a centrumba - csak úgy, ok nélkül.
A parkból vissza kellett sietni, mert a mobilomat a Fagyizóban felejtettem. Szerencsémre Hekkel eltette nekem.
A buszmegállóban aztán Rékába és Domiba botlottunk. Réka rendelt a fagykából: 4 doboz mentolos Multit, egy öngyújtót, két kólát és nekem egy Heinekent hoztam kérésére (attól tartott, neki nem adnak cigarettát).
Kisvártatva Hekkel is megjelent, majd fél 1 után nem sokkal elindultunk mindannyian a kútra. Ekkor ittam az ötödik söröm, plusz Réka vett pezsgőt és Hekkel egy üveg Napoleont (!).
Visszatértünk a centrumba, majd elindultunk ismét a fagyizóhoz, mert Réka egy üveg Martini-t szeretett volna venni. Megvettük neki, fagykában pedig Danival találkoztunk.
Az óvoda előtt az emlékmű közelében leültünk a fűbe, a két lány, közülük is Réka eléggé illumált állapotba került, mondhatni vicces volt... :)
Dani és pár fehérvári ismerőse megérkezett, majd utánuk nem sokkal jött valami Jankó nevű H.V.CS a kíséretével. Odament Danihoz, merthogy szerinte Dani bemutatott neki az utca másik oldaláról (eleve nem volt ott). Dani tagadott és valamennyire visszaállt a srácnak, aztán jött Bóza és... A végeredmény egy hatalmas balhé lett, az egyik fehérvári csajt a földre lökte Bóza, Dani pedig kapott rendesen. Jellemző módon miután "lerendezték" a dolgot dagadó mellel elsétáltak a helyszínről. Faszt a seggükbe, abba.
Dani hívta a rendőröket, akik sok érdembeli dolgot nem csináltak, mondhatni, semmit. Felvettek egy jegyzőkönyvet és tanácsolták, hogy Dani fáradjon be az ügyeletre - de a srác kérésére sem vitték be.
5-kor, világosodással jutottam haza.
"NA JÓLVAN, MEGYEK MÁR, IGYEKSZEM
ILYEN BUNKÓKKAL ÚGYSE VEREKSZEM..." [KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
"Hajnali" 11-kor arra ébredtem, hogy csörög a szobában a vezetékes telefon. Felvettem, a rendőrség volt az, behívtak délutánra tanúként kihallgatásra. Egyeztettem Domival, hogy mikor/hol találkozzunk, és negyed 4 körül a Zichy Liget túloldalán lévő kapitányságon lezajlott a vallomás. Dani apja, az ügyvéd Géza is jelen volt, plusz DomiAnyu. Nem izgultam, két óra leforgása alatt mindhármónkat kihallgatták a zsaruk, majd mehettünk haza.
Egy kis para van bennem, dehát csaknem keresnek meg Bózáék.
Napközben beszéltem Dáviddal, Balázzsal és Daveccel az ügyről. Davec (akinek Hekkel mesélte az esetet) szerint kihúztam a gyufát, Hekkel pedig állítólag beszélt Bózával, és ne kerüljek a szeme elé
Dáviddal délután elindultunk focizni, de előtte beugrottunk Somogyi Robihoz beszélni vele - nem volt otthon. Majsai (az a srác, aki Bóza mellett a másik elkövető) akkor biciklizett haza fagykából, Dávid megállította egy szóra. (Fel se ismertem a gyereket). A srác eléggé leszarja, nem fenyegetett meg, gyakorlatilag majdnem hogy elpoénkodtuk vele a dolgot.
Bózával még nem találkoztam, de nem hinném, hogy laposra verne. Max. feljelentem. ;)
Este kimentünk kútra. Elkapott minket az eső, de végülis nem áztunk el. SuhaJani is beült közénk, végülis rá is igaz, hogy a zord (kigyúrt) külső egy rendes embert takar. Hekkel is megérkezett, majd mentünk Fagykába. Majsaival itt is találkoztunk, de továbbra se volt semmi probléma. Egy idő után leültünk pókerezni hajnali 3-ig két partit játszottunk, és mindkettőt megnyertem (+3500 HUF).
Eddig hatszor játszottam a Fagyizóban, három első és három második hellyel büszkélkedhetek (pénzt még nem buktam itt). Jágeci.
(Mostanság ritka, hogy egy nap két bejegyzés, de most elüt a két dolog egymástól.)
Az imént (23-án hajnal 2-kor) értem haza, Dáviddal és Balázzsal kint boroztunk a felső buszmeg.-ben. Ott állt a Babetta is. A rendőr pedig megállt, felírta az adatainkat, az alvázszámot, ilyesmi. Ez már röhejes. :)
Hajnali fél egykor kiötlöttem egy szép akkordmenetet, és az imént be is fejeztem teljesen a zenéhez írt szöveget. Ilyen sikerélményem régen volt már, ráadásul kivételesen 100%-ig elégedett is vagyok a munkámmal.
Sajnos már pár nappal később írom ezt, így kicsit felületesebb lesz.
Reggel jött Hanna, hazaugrottunk, majd kisétáltunk a tópartra.
Délután kétszer is egyedül kellett hagynom Hannám, amíg elrohantam Györéhez és Balázsékhoz.
Este Balázséknál kezdtünk, majd onnan mentünk Dáviddal, Cseboval és Balázzsal Györéhez. A buli elég lassan indult be. BorbélyReniék, Attila lányismerősei is jelen voltak.
Hannám kicsit rosszul lett, úgyhogy egy ideig elég feszült voltam, de hál'istennek rendbejött.
Dávid hazament, mert Edit megint felhozta Dani esetét, és továbbra is azon lovagolt, hogy miért nem álltunk oda. Ebből akadt még probléma, aztán elsimult a dolog - mivel (majdnem) mindenki lerészegedett. Végülis jó buli volt, csak sok körülmény befolyásolta. Fél 1-kor eljöttünk Hannával.
Ilyen végeláthatatlan éjszakám-hajnalom se volt mostanában nemrég volt - na de ennyire...?
Balázzsal és Dáviddal kúton ittunk egy sört, majd Dáviddal (innentől Datyóként is szerepelhet) lenéztünk Fagykába, ahol Hekkellel és Csikivel pókereztünk. Nem egyet. Nem kettőt. Végülis nemtudom, mennyit (kb. 4-5), de kettőt nyertem. És gyakori volt a könnyezve röhögés.
Ezt 27-én 7.53-kor írom, talán háromnegyed órája vagyok itthon.
"CSAK AZT NEM TUDNI HOGY TE MI A FASZÉR' JÁRSZ EL SZÓRAKOZNI HA ALSZOL SZINTE EGÉSZ VÉGIG CSAK AKKOR KELSZ, MIKOR A PULTBÓL KÉRIK..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Ugyan nem akarok politizálni, de ebből még lehet bőven bajunk. Egyértelmű, hogy a Fidesz még több szimpatizánsra akar szert tenni azzal, hogy támogatja a (M)agyar Gárdát (ergo a hungaristákat), akik ráadásul hivatalból utálják Gyurcsányt (aki szintén megéri a pénzét...)
Én így látom.
Egyébként egyik kutya, másik eb.
"Tényleg úgy látod, hogy meg kell menteni a magyarságot? Ha arra gondolsz, hogy lehetne jobb Magyarországnak, vannak más megoldások is. Például lehetne rendesen tanulni, dolgozni, felnevelni a gyerekeket, és megnevelni a politikusainkat. Ez persze nehezebb, mint gárdát alapítani."
és még ha elfogult is kissé a cikk, ebben a pár sorban egyet kell, hogy értsünk.
Délután 5-kor találkoztunk a suli előtt. Tizenhárman jelentünk meg, Stefi, Zsani, Simi és Cintia nem tudott eljönni. Beültünk a pizzériába, ettünk-ittunk, fotókat nézegettünk, röhögtünk, dumáltunk, majd elindultunk a kútra és szépen szétklikkesedtünk. Ettől függetlenül azért jó móka volt, megérte megszervezni.
Kriszta hazajött Angliából, így ennek örömére meg is beszéltünk egy találkozót. Semmit sem változott, tök bírom. :) Beszélgettünk kb. 3 órát, azaz kicsivel többet is. Ettünk szőlőt, hülyéskedtünk. Szóval jó volt újra látni, már hiányzott. :)
Krisztával találkoztam a Halesz parkban, és mentünk a suliba a tankönyvekért. A budai úti MekkDonálc mellett elhagyott minket Barni Simsonnal.
A suliban találkoztunk pár osztálytárssal, beültünk a termünkbe, elvoltunk.
Krisztával sétáltunk még a városban, leültünk az Országalma közelében, és... röhögtünk. :D Mindenen, mindenkin.
(Közeledik egy kb. 2-3 éves kisgyerek.) K: Juj. Én: Ne félj tőle, acélbetétesben vagy. x'D
Balázzsal és Cseboval utaztunk ki délután Csókakőre, Balázsék weekend-házához, ahol Balázs szüleivel "nyaraltunk" a Csókakői Várnapok alkalmából. A móri buszon találkoztam Hadnagy Nórival. :)
A délután folyamán hárman beosontunk egy, a hegyi út legvégén álló, elhagyatott házba, hogy Zsolti bá'-nak hozzunk pár bakelitlemezt.
Ettünk finom pörköltet rizzsel, nassoltunk szőlőt.
Este lementünk az alsó kocsmába, Éva asszonnyal és Zsolti bá'-val billiárdoztuk, benyeltünk az est folyamán 5 üveg sört. Az út hazafele vicces volt...
Délelőtt leráztuk a ház melletti körtefáról, ami még rajta volt. Pálinka készül majd belőle, egyébként. Utána fűrészeltünk fát, közben Zsolti bá'-ék készítették a levest.
Az épület teraszán kártyáztunk (zsír, macao). Megérkezett Datyó, délután vele felmentem a hegyre. Nos, az valami csodálatos, kár, hogy nem vittem fotóapparátot. Fehérvárig ellátni. Később volt szerencsénk azt az amúgy gyönyörű látványt figyelemmel kísérni, ahogy az esőfüggöny végigvonul a falun, és halad tovább. Természetesen szarrá áztunk. (De a tájképért megérte)
Este lementünk a faluba. A parkban iszogattunk (bor), majd elkészítettük Narit, a vodkanarancsot (kb. 6 dl vodka + 12 dl narancs). Belebotlottunk szlovák csajokba (pláne Csebo botlott bele.. ;) ), akik mentek haza 11-kor busszal. A várnál a Viking együttes zenélt, megnéztük a tűzijátékot, majd mentünk is vissza (ekkor Csebo elszakadt tőlünk, nem értük utol.)
A vártól lefelé KalmárPetibe botlottunk (akit én most ismertem meg). Haláli a gyerek, hasgörcsölésig lehet nevetni rajta. x) A Gildo kocsmában elfogyasztott három sör után... Bekészültünk. Még visszanéztünk a várhoz, meg mászkáltunk mindenféle, de nem maradt meg innentől sok...
Lezajlott az évnyitó és az első nap. Nos, változás van bőven. Arady Enikő sajnos nem ment át az olasz-szintkülönbözetin, így ő 10.-es marad. A szimpatikus, kissé elvont, Judit nevű csaj pedig hozzánk bukott. Az új tanárokat még nem láttuk. Az órarendünk még fog változni, egyelőre így néz ki:
Hétfő
Kedd
Szerda
Csütörtök
Péntek
0.
Sztech előkészítő
1.
Angol emelt
Ének
Olasz
Töri
2.
Angol emelt
Matek
Olasz
Ének
3.
Biosz
Matek
Töri
Ének
Matek
4.
Töri
Magyar
Fizika
Ének
Magyar
5.
Angol
Etika
Magyar
Fizika
Média
6.
Osztályfőnöki
Angol
Magyar
Biosz
Angol
7.
Olasz
Művészettöri
8.
V.Gy.K
Programozás
Tesi
9.
Tesi
V.Gy.K.
Krisztával délután ücsörögtünk Haleszban a következő buszomig, megint nosztalgiáztunk, meg próbáltuk kitalálni fejenként a jövőnket. Semmire se jutottunk.
"NEM SOKÁRA ELMÚLIK A NYÁR MINKET EGYTŐL EGYIG FELZABÁL AZ ÉLET..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Hol is kezdjem? Talán az elején. 2007. február 24-én este összejöttem egy csodás lánnyal, majd 2007. szeptember 5-én közösen arra jutottunk, hogy legyen vége itt. Igen.
Az utóbbi időben mindkettőnkben átalakult a szerelem szeretetté. Aki érzett már ilyet, az tudja, miről beszélek. Lehet ez ellen kapálózni, próbálkozhat az ember mindennel, hogy megmentse a megmenthetetlent - nem megy. Egy régi dalban az van, "A szerelemnek múlnia kell, ha múlik, akkor fájnia kell... hogy érezd, mennyit ér...". Kiskoromban sosem értettem, de most... most felvilágosultam.
Fáj. Hogyne fájna. Amikor beszéltünk telefonon, milliónyi kusza érzés kavargott bennem minden pillanatban más szemszögbe helyezve a tényt, hogy vége. Megkönnyebbülés - mert minden vég kezdet is egyben, és úgy érzem, ez a vég most egy merőben új, baráti kapcsolat kezdete lehet. Fájdalom - mert annyi leírhatatlanul csodás pillanat és emlék dübörög a fejemben, hogy nehéz ezt a nyomást elviselni. Mikor letettem a telefont, bármerre néztem, mindenről Ő jutott az eszembe. A nyakláncom, a karkötőm, a plüssbárány, a bögre, a kitűzők, a kulcstartó... Minden.
Viszont ami nem megy, azt nem szabad eröltetni, és nagyon okosan döntöttünk. Most a legminimálisabb fájdalommal, teljes békében tudtunk elválni egymástól, és ezt hiba lett volna nem megtenni. Szomorú, fáj, de a legjobbat tettük a kapcsolatunk további érdekeit szemelőtt tartva. Hiszem, hogy lehetünk barátok. És őszintén szerettem, és még most is szeretem... Csak másként.
Végezetül idézhetnék annyi mindent, de nem szeretnék. Olyan ez, mintha valami meghalt volna bennem.
Évával gyalogoltunk a Bregyó-közbe, hogy részt vegyünk az idei (szokásos) utolsó zenei fesztiválon, a FeZeN-en. Elsőként sört vettem magamhoz és körülnéztünk. Tudni kell, hogy picsafagyasztó hideg fogadta a rendezvényre érkezőket.
Junkies-ra csak elnéztünk, túl korán volt, nem is nagyon volt közönség. Hiperkarma (9) 17h helyett 18h-kor kezdődött, de nem is baj. Ekkor már sok-sok ismerős is jelen volt, Szalcival és Évával beálltunk az első sorba (Éva aztán kisodródott onnan). 'karma hatalmas koncertet adott, számomra a három nap alatt a legjobbat... Bérczesi persze jól betépett a végére, de így is precízen játszottak. Az Amondó, na az tejóistenmekkoravoltmár.
Utána Vadoviccsal beszéltem a zenekar újraalapításáról, majd CsalaAnnáékhoz csatlakoztam. Anna mintha sokat ivott volna... :) Később Éváék ültek hozzánk, majd mentünk Kispálra (7), LadányiLaciékkal is találkoztam. Lovasiék megteremtették a kellő hangulatot, de valahogy most mégsem élveztem annyira. Azért rossznak nem nevezném.
Végül CsalaAnnáéknál aludtam, a város szélén. El is aludtam, de Anna nagyanyuja bevitt kocsival. Milyen rendes!
E napon az időjárás kegyetlenül lesújtott a szórakozni vágyókra - rettentő hideg uralkodott. CsalaAnna - általam tegnap megismert - barátjával és az ő ismerősével lézengtünk a fesztivál területén, legurítottunk egy sört. Supernemen (6) tiszteletemet tettem, de a Celsius-fokok hiánya és a korai időpont kellően kedvét szegték a szerény létszámú közönségnek, így én nem is merészkedtem előre.
Supernem után nemsokkal hazautaztam a 7-es sárosdival.
Krisztával érkeztem a Bregyóba, gyorsan sört ragadtunk magunkhoz, majd többször körbenéztünk. A fűbe kifeküdve beszélgettünk. Később elindultam megkeresni Ádámot, de ehelyett Ádám találta meg Krisztát. Végül én őket. Haha, a hunyó mindig nyer...
Arady Enikőékre is rátaláltunk, mászkáltunk mindenfelé, igazi fesztiválhangulatot éreztem az ereimben.
A Depresszió (8) kezdése előtt jó fél órával már beálltunk az első sorba. A koncert alatt végig küzdöttem a bokafájdalmaimmal, ennek ellenére a MÉSZÁRLÁS-t megint középen vártam... Végre kicsit levezethettük a feszültséget.
Utána Laci, Attila és Edit társaságához csatlakoztunk és beültünk a Méhkas Aurába. 30y-on (9) Attilával "tomboltunk" főként, de sokszor sikerült Krisztát is valamelyest előrecsalni. Volt egy technikai szünet is. Többször bementem magba, a tornacsukámon ez szemmel látható is...
Egy hosszú hajnali sétával hullafáradtan, de elégedetten értünk Krisztáék házához fél 4-kor. A félreértések elkerülése végett: nem, nem együtt aludtunk.
Hogy mi a (már elnézést) retkes faszért kötelez az MSN Live Messenger az újabb verzió telepítésére (letöltéssel és telepítéssel együtt kb. 20 perc folyamatos baszakodás), azt kurvára nem értem, de maximálisan elítélem. Jogom van eldönteni, hogy milyen verziót használok (azonban ha nem telepítem, nem tudnék bejelentkezni).
Elaludtam. Fél órát késtem történelem témazáróról. Berágtam. Hazajöttem.
De tényleg... Mi van akkor, ha feladom? Mi van akkor, ha nem vagyok kitartó? Mi van, ha csak a magam feje után megyek, ha akármit mondanak, egyik fülemen be, másikon ki? A saját bőröm a saját tapasztalásom. A sorsom a párom. A párom a sorsom.* Mennyi deformált ember jön szembe az utcán, annyian hiszik el, hogy helyük van a gépezetben. Karieristák, ambicionisták, célkitűzéssel és elhivatottsággal teliek, és mind beveszik, hogy csak a természetes, a normális a járható... Az orrukig ismerik az utat, a többit megtanították nekik és kívülről fújják a leckét. Itt jobbra fordulunk.
Mit csináljak, ha a magány az egyetlen fegyverem, ha csak azzal szúrkálhatok mindenkit, aki nem ért meg? Nem értik, nem is vágyom rá, hogy értsék. Magamat úgyis egyedül csak én érzem.*
"MIT UGATOK, HA NEKEM EGYSZER ÚGY A JÓ, HA NEM LÁTNAK? MIT AKAROK ÉN, HA NEKEM EGYSZER AZ A JÓ, HA NEM KELLEK? TÉGED KÉRDEZLEK...!" [KEPSZLOKK HIPERKARMA (bÉRCZESI RÓBERT) ]
A délutánt Fehérváron töltöttem Krisztával. Sétáltunk, ettünk palacsintát, megsétáltattuk a Halesz parkban Bundást; mindez alatt beszélgettünk és hülyéskedtünk.
Este kimentünk inni - csak úgy. Kevertünk vodkanarancsot és fröccsöt, ami a parkban el is fogyott (ekkor még csak Attilán lehetett látni), aztán később Balázséknál még szereztünk Narit és fröccsöt, amitől... Bebasztam. Sok dolog nem maradt meg, de végülis nem kellett vukot eregetni.
Megnéztük a Seregélyes - Mezőfalva meccset. Datyó, Fekete, Balázs és én mentünk ki, az ifiben Györe is játszott (a vége 2 - 2 lett). A felnőttek küzdelmében már az első félidő három gólos fölénnyel zárult, majd a második részben megkapták a negyedik gólt, és később kiállították (jogosan) a kapusukat. Ezután a mezőfalviak bevonultak az öltözőbe, így a mérkőzés botrányos véget ért.
Fogkrémmel tele a pofám, csörög a vezetékes. Felveszem, egy ideig hallgatom, hogy a nő milyen előadásra akar meghívni, majd szónélkül leteszem. Anyád.
A dokinál Hekkellel és Rékával találkoztam, Hekkellel együtt mentem be a doktorhoz. Mikor kiléptem az ajtón, egy nő elkezdett nekem szövegelni, hogy ha mégegyszer be merek menni előtte, akkor felképel és blablabla... Anyád.
Kitöltöttem, kíváncsi vagyok, mi lesz az eredmény. Mostanában érdekes hangulatok váltakoznak bennem, így a puszta kíváncsiságon túl érdemes is "megnézetni" magam. ;)
Akit érdekel: www.lelekelemzo.hu
Mint ma megtudtuk, a napokban elhunyt dr. Ronyecz József, volt fizika tanárunk. Az osztályban természetesen nagy döbbenetet és sajnálatot váltott ki a hír, de nem csak mi, a többi évfolyam és a tanári kar is gyászolja a bölcs tanár urat-. Életében hatalmas karriert épített, annak ellenére, hogy sok sorscsapással kellett szembenéznie. Isten nyugosztalja!
Ha tehetjük, részt veszünk a temetésen - melynek időpontjáról és helyszínéről még semmit sem tudunk.
Délelőtt Krisztával sétáltunk a városban, és szembejött velünk Aranka. Ezután már biztos, hogy megint azt fogja pletykálni a tanári kar, hogy Kriszta és én egy pár vagyunk - pedig nem.
Este ellátogattunk a Helyi local névre hallgató rendezvényre. Érdekes egy elnevezés, kicsit olyan, mintha valamit a 'Fekete black' névvel illetnénk... Mindenesetre rengeteg fiatal gyűlt össze a Szabad Művelődés Házánál. Mi nem mentünk be, kint amúgy is rengeteg kodályos volt, ráadásul az egyetlen zenekar, amire benéztem volna, már végzett az érkezésünk előtt. Fuival megbeszéltük, hogy találkozunk, fél 10-től fél 11-ig vele sétáltam és beszélgettem.
Hazaérve Balázsékkal ittunk a buszmegállóban, de most nem volt kedvem hozzá. (Ráadásul amikor ezt írom, fáradt vagyok)
Mivel programozás órával fejeztük be a napot, az úton hazafelé magányosan elkalandoztam és beugrott egy program, amit meg kellett csinálnom. A belső késztetés eredményeképp rég látott lelkesedés szállt meg: a buszon kikerestem a Pascal könyvben (Adri barátjától kaptam a hétvégén kölcsön) a vonatkozó fejezetet, hazaérkezésemre már kész tervvel ültem le a géphez, és alig több, mint egy óra alatt elkészítettem a remekművet. Letölthető, de kopirájt védi.
Nos, az elmúlt egy hét alatt tőlünk zengett az egész iskola, és valószínűleg még hosszú ideig ad beszédtémát a tanári szobában osztályunk "sztrájkja". Történt ugyanis, hogy a 28 fős csapatból 11 ember különböző hihető és kevésbé hihető okokra (és ürügyekre) hivatkozva bejelentette, hogy nem óhajtanak jönni az amúgy kötelező tanulmányi kirándulásra, melyet Bujpál, Baranyai és Szabó szerveztek (volna). Az ügy érdekessége, hogy ők hárman már nem tanítanak minket, és szívességet tettek nekünk azzal, hogy vállalták a szervezést és egyáltalán a részvételt. Osztályunk pedig hálás és hűséges, mint látható... :P
Tizenheten maradtunk tehát, akik lelkesedtek, ám ilyen körülmények között a tanár urak (megjegyzem, jogosan) visszamondták a kirándulást. Szégyen és gyalázat, hogy az osztály 40%-a miatt ekkora fekete pontot szerzünk, ráadásul nem csak Szabóéknál, hanem majdnem az egész tanári karnál. Ráadásul minket, akik szerettünk volna menni, most nem csak az élménytől fosztottak meg társaink, hanem függetlenül attól, hogy szenvedő alanyai vagyunk a történéseknek, még minket is hálátlannak könyvelnek el.
Nem fejtegetem tovább, fájdalmas ez az egész. Osztályközösség, mi?
(Hozzá kell tenni, hogy abból a 11 főből is van, aki érthető okokból maradt volna otthon - pl. Mariann -, de akik puszta döjfösségből fújták le a dolgot, azok tehetnek egy szívességet...)
"MA CSAK AZ JÖJJÖN, AKI KÖNNYEN SZÉTDŐL AKI ÚGY INDUL EL, HOGY A VÉGÉRE ÉR..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Buzznak pontos elképzelése volt arról, hogy honnan szemléljük a tavaktól fellőtt tűzijátékot. Ha jól emlékszem, a Bakony utcán gyalogoltunk volna végig... Azonban Barni kivitt mindkettőnket a Simsonján. Nem, nem fordult kettőt. Egyszerre. Kriszta a tankon, Barni a helyén, én pedig a második személy ülésén. Vicces, de a körülményektől független nem oly veszélyes utazás volt. A szennyvíztisztító-telep melletti aszfaltozott bekötőúton álltunk meg, itt vártuk meg a produkciót (tetszett), majd Barnabás elfuvarozott minket a Haleszig (gyalogoltunk is, nehogy a rendőr megállítson).
Az utolsó buszra felültem, még benéztem otthon Lacihoz a házibuliba, majd hajnalig (fél 4) pókereztünk Balázséknál.
Addig jár a korsó a kútra, míg bele nem esik a macska a forró kásába
Ebben a jelentős képzavarral indított bejegyzésben a tegnapi (nempublikus) önmagam tudnám ismételni, azzal a nem elhanyagolandó ténnyel megfűszerezve, hogy írtam egy 4-es, talán 5-ös esélyes irodalom témazárót. Tanultam és szerencsém is volt, ezt a kettőt együtt igazán szeretem.
Csak tömören, mert hamarosan álomtól elnyomott fejem a klaviaturára zuhan.
- A buszpályaudvaron megtaláltam Adélt, kipróbáltam az eukaliptuszcigit.
- Nóri vonata 10 perc késéssel befutott. Nóri tényleg sokat beszél. :)
- A Fezenklubban pangás, koncert kezdése előtt Krisztával beszélgetés és nyugtató séta a Haleszban.
- Barnabás megérkezik, motorján elvitt hozzájuk, majd vissza is hozott a rend kedvéért.
- Nórival és Adéllal kiegészülve a nagyteszkónál csövezés hajnali 3/4 4-ig.
- Első busz, első vonat, mindenki haza.
Tetszett az este.
Imivel, Szabival, Buzz-zal és Csecsével forgattunk egy reklámfilmet angolra a szennyvíztelepnél a biciklis úton. Szabinak ehhez el kellett sajátítania a simson kezelésének fortélyait, és bravó! Sikerült neki.
És megtanultam szemrebbenés nélkül hazudni nektek mindannyiótoknak. Nesztek.
"Most érzem úgy, hogy kiismertem a környezetem, a környezetem is engem, és tovább kéne lépni. Előbb rácsapni majd felborítani az asztalt, kiinni azt a kis bort a pohárból és továbblépni. Venni kabátom kalapom a fogasról és egy "viszontlátásra" után kilépni az ajtón (ablakon) valami új felé. Csak azokat vinni magammal, akik fontosak,
és, ami a lényeg, azoknak javát is csak a szívemben..." - ahogy ezt este írtam MSN-en valakinek.
"AZ ÉLETEM ÁLOM A VÉGEMET VÁROM..." [KEPSZLOKK JUNKIES]
És nem, Kriszta és én továbbra sem vagyunk egy pár, üzenem ezt azoknak, akik azt hinnék.
Talán ma, különösebb ok nélkül jött el a várva várt enyhülés, amikor a közérzetem végre megüti az emberi szintet. Ennek jegyében telt a nap, kellően sok bohóckodással.
Barnival elgyalogoltam lyukasórában a MediaMarktba elemér', mert hülye azé' nem vagyok.
"NEM MUTATHAT, NEM IS ÁSHAT OLYAN VERMET NEKTEK SENKI AMIBŐL EGY CSETTINTÉSSEL KINN NE TUDNÁTOK TEREMNI..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
És ezt alkottuk a hétvégén: nézelődj.
Este pókereztünk Balázséknál új készlettel (odabasz), hazafelé pedig a Vince kocsmától egy olyan részeg biciklist követtem, aki a felezővonallal szimpatizált, miközben újraírta az egyenes fogalmát (két pont között a leghosszabb út).
Eme mozgalmas napon az átaludtak is beleértve nyolc órát tartózkodtam itthon, ami - nem sok. A Távirda úti Bahia-ban vettem eukaliptuszt, 300 aranyforintér'. Pesten olcsóbb állítólag.
Este Krisztával töltöttem az időm, fogyasztottuk a sört és ittunk puncsot, újra megpróbáltuk megfejteni magunkat és másokat. Sorra vettük osztálytársainkat, egyenként veséztük ki mindet, és - mily meglepő - ugyanazt gondoltuk egy-két kivételtől eltekintve mindnyájukról.
(Csak a rend és a békesség kedvéért: ugyan a következő bekezdés nem publikus, de néhány alpári vélemény elkerülése végett hasonlóan trágár módon kijelentem, nem, nem dugunk.)
Este Balázséknál megrendezésre került egy zártkörű pókerverseny, nyolcan indultunk, és ami a hangulat után a legjobb, +3000 HUF-fal tértem haza éjfélkor.
Ahogy az mostanában lenni szokott, találkoztam Krisztával. Ittunk egy sört, majd - most kapaszkodj - Gazdálkodj okosant játszottunk. Igen, 17 éves fejjel. :) Mivel meguntuk, megtanítottam pókerezni. Na, jó, egész jól ment neki.
Az imént pedig költöttem egy verset a múlt heti hangulattól vezérelve, viszont csakazértsem lesz publikus. Dalt írok belőle.
Amikor a neten (kikapcsolódásképpen) teljesen céltalanul barangolok, és kattintások peches egymásutánjával rátalálok egy "vitára", melyet tizenkétéves Tokio Hotel "fanok" és "antik" folytatnak egymás közt; akkor úgy érzem, hogy - noha csak 5 év van körülbelül köztük és köztem, mégis - kiöregedett mogorva vénemberként csóválom a fejem levonva a tanulságot: az én generációm halott.
(15.30, és pimas már otthon? Igen, elmaradt a vgyk.
Említésre méltó még, hogy szereztem egy ötöst fizikából. Éljenéljen.)
Mint előzetesen is írtam, segélykoncertet szerveztek a Ribogzinak, és mi is tiszteletünket tettük a rendezvényen... Ezen a hétvégén szinte csak a zenekar járt jól, ugyanis hál'istennek x ezer forint gyűlt össze a belépőszedésből.
Reggel ahogy felébredtem, TuraAnyu hozta be tesómat a vécéről, mert ott elájult. Igaz, hogy a lábán jött be, de rémisztő volt: nem tudott magáról. Nem akarom részletezni, majdnem sírtam az ijedtségtől, szörnyű volt így látni. Hál'istennek rendbejött később.
Arra jutottam, hogy valami nagyon szétesett, valami nagyon elromlott, és vonatom már-már helyreállíthatatlanul kisíklott. Egyedül éjjel Hiperkarmát hallgatni... Mi ez, ha nem reménytelen?
Tessék, kárörvendők, most röhögjetek! Legyetek olyan kedvesek, és sorban nevessetek a szemembe, mert magamnak főztem, hát egyem is meg-.
Kérek mindenkit, hogy tudatosítsa bennem, hogy a hiba bennem van, mert pont erre van szükségem. Ha nem mondjátok ki, legalább gondoljátok így. Basszátok meg.
Csakazértis Lovasitól:
"RÓLAM ÚGYSE' ÉNEKEL SENKI MIT TUDJÁK, HOGY ÉN MIT GONDOLOK, MIT ÉRZEK? NEHOGYMÁR KISZÁMÍTSATOK..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
A tripla (hát igen, így alakult) irodalom órán Arany János Epilógus és Sejtelem c. költeményeit vettük. A hangulatomhoz illet, sőt, még gumikalapáccsal ütött is rá párat.
Egyébiránt Barnabás rendkívüli módon aggódhatott értem, mivel Imit is beavatta a hétvégén történtekbe; Imi pedig beszélt velem, ami - makacsságomból fakadóan - ugyan nem hatott rám kifejezetten, de mindenképpen jól esett. Köszi, srácok!
Az imént pedig hirtelen felindulásból rendbeszedtem az MSN-partnerlistám. Töröltem, nem is keveset, csoportosítottam, summa summárum: átláthatóvá tettem.
Mivel tudtuk, hogy elmarad az első két, mellesleg olaszóránk, így még tegnap elhatároztuk, és reggel véghez is vittük Krisztával azt az őrült tervet, hogy suli előtt iszogatunk egy kicsit. Az erre legalkalmasabb helynek a már reggel nyitva tartó Marxim-ot találtuk, ugyan egyikőnk sem szereti ezt, a fiatalok körében igen népszerű kocsmafélét. Odaértünk 8 körül, több réglátott ismerősbe botlottunk. Pl. Tibi. Míg elfogyasztottunk három sört, Tibi fárasztott minket. Haláli az a fazon.
Kissé kapatos állapotban értünk be órára... Be kell látni, sokkal jobb ittasan koptatni a padot! Persze Buzzék félig-meddig tudtak az akcióról és sejtették is, de egy tanár sem figyelt fel ránk. (Igaz, annyira nem piáltunk be, hogy kirívóak legyünk)
Sajnos énekóra felénél már kitisztultunk.
(Az oldalt látható plakát árulkodó lehet. Igen, a jegy megrendelve.)
Bizony, a mai napon Kriszta járt nálunk. Különösebb ok nélkül, pár óra erejéig. Mutattam neki régi fotókat (avagy milyen volt Márk kicsi korában), szörföztünk a neten, miegyéb.
Miután elindult a busza, a hazafelé vezető úton láttam ofőt a kocsijával. Szerencsére ő nem vett észre...
Délelőtt egybegyűltünk Szilvinél, hogy az angol projekt (erről majd egyszer bővebben írok) ránk eső feladatát, a kérdőív összeállítását elvégezzük. Utána Krisztával elsétáltam anyám munkahelyéhez, mert az Alfa Volános chip-kártyám tönkrement, és pénzre cseréltem (a hazajutás érdekében) a használhatatlan bérletem. Imádom Alfáékat. Ehhez inkább nem fűzök különösebb kommentárt...
Igen! Ott voltam!
De nézzük meg közelebbről... A 16.39-es gyorssal utaztam díszes fővárosunkba, s hogy az az órácska, míg a vonaton ücsörgök, ne teljen hasztalanul, Hiperkarmát hallgattam és gyönyörködtem a sötétségbe burkolózó tájban. Imádom, ahogy egybeolvad az ablakban látott tükörkép és az azon túli, kékes-kormos égbolt. Pest ezernyi fénye pedig számomra szinte a Kánaán, teljesen bezsongok a fővárosi éjszakától.
Adél már várt rám a Déli pályaudvaron, pillanatok alatt megtaláltuk egymást és metróra szállva süvítettünk a Gödör irányába. Érkezésünkkor még nem álltak sokan a klub előtt, sőt, a bejárat is nyitva volt. Leültünk kb. 3 percre a közeli lépcsőkre, és mire felocsúdtunk, a kígyózó sor a bejárattal szemközti lépcsők közepén ért véget. Hoppá. Mivel rendeltem jegyeket, így nem teketóriáztunk: a bejárattól két méterre megálltunk.
Az elővételes jegyek átvételéről semmit sem (azaz egymással ellentmondásos tényeket) közöltek az embertelenül bunkó biztonságiak, viszont fél 8 körül így is hozzájutottam a ticketeinkhez.
A várakozás végével non-stop bolt után néztünk, találtunk, és vásároltunk - némi alkoholt. (sör, bor) Kisvártatva megérkeztek Nóri és Kármen (utóbbit és barátját most láttam először), bent lepakoltunk, és HorváthGergővel is összefutottam.
Az előzenekar (Plutó) koncertje alatt Adéllal sétáltunk a környéken, gyönyörködtünk a szép épületekben és fényekben.
Fél 11 felé visszatértünk a Gödörbe, épp akkor ért véget a Plutó műsora, és ami megdöbbentő: már akkor tele volt a nagyszínpadnál a placc. De faltól falig. Beküzdöttük magunkat második-harmadik sorba Nóriékhoz, és pár perc múlva már jött is Bérczesi, és a Zöldpardonnal elkezdte a koncert. Másodiknak a Secperc sújtott le, de hamar követte a Látatlan, R'n'R 2000, ?, Sosem voltunk senkik, stb. A közönségre megint panaszkodom, fel kéne fogni, hogy ha a lábad mellett szorosan egy idegen láb van (ennyire összezsúfolódott a tömeg), akkor nem célszerű lökdösődni... Adéllal kb. 5 szám után kivonultunk a színpad mellé, és a hátralévő időben onnan szemléltük az előadást. Amondóra viszont muszáj voltam visszamenni. HorváthGergő megtalált a sok ember között, együtt tomboltunk. x) Leírhatatlan. Az Amondó egy olyan dal, amiért már megszületni is érdemes volt.
Egyébként ennyire összeszedett Hiperkarmát még nem láttam. Igaz, Bérczesi rögtön két spanglival alapozta meg az estéjét, mégsem esett annyira szét, hogy tönkretegye a bulit. A vendégek (mindenki, aki valaha zenélt velük) kellemes ízt adtak a daloknak, ráadásul a vége felé két ritka dallal is előrukkolt a banda: a Frenk által elénekelt Purple Rain és a Szószerint is elhangzott. A második visszataps után egy új dalt, az Egyszál gitáros esteken már bemutatott és neten is elterjedt, "Folyton féltem..." kezdetű Pontot játszották el.
Robinak még mindig volt kedve gitározni, úgyhogy pár feldolgozást egymaga adott elő, meg mesélt vicces dolgokat a közönségnek, amely ekkor már kicsit szétszéledt, úgyhogy végre kényelmesen elfértünk. Adéllal bementünk a nyugi-terembe, és ledőltünk egy babzsákra. :)
Kriszta kinyitja az ablakot. Fogja a hatalmas plüssmackót, és kitámasztja vele a kitárt nyílászárót. Nem figyelek épp oda, majd egy pillanat múltán Krisztát hallani: - Hö..!
...és a medve kizuhan az ablakon, a szomszédhoz. Arccal a föld felé, széttárt karokkal és lábakkal, mint aki valaha tényleg élt, de a zuhanás végén a becsapódáskor meghalt... Kriszta pórszívót (!) hoz, de nem tudjuk felszippantani a macit. Végül egy esernyő és egy seprű segítségével Medvét visszaemeljük az ablakba.
Rég nevettünk ilyen jóízűen... :)
Mivel hétfőn soha sincs első két óránk, így Krisztával ma a két hete csütörtökihez hasonlóan Marximban kezdtük a napot. Három sör mellett megírtuk az angolházit, később Judit, aztán Tibi is megérkezett. Kissé kapatosan ültünk be bioszra...
Érdekesség gyanánt megemlítem, hogy miközben DornyiBetti felelt törin, megszólalt a tűzjelző. Nem is ez a durva, hanem hogy A....* vállat vont, és kérdezte tovább Bettit, majd amikor megkérdeztük, hogy nem kéne talán kivonulni, azt a választ kaptuk, hogy majd kimegyünk, ha tudjuk, hogy tűz van...
Mint azt az imént megtudtam, december elsején Fehérvárra látogat a magyar Tokio Hotel.
"12.01. no thanx élő koncert Korai kezdés: 19:00 elővétel: 1.200,- Ft, a helyszínen: 1.500,- Ft a koncert után 22:00-tól Zenerehab Embrióval - ingyenes!!!"
Vajon azért kezdenek olyan korán, mert a közönségüknek, vagy mert a zenekar tagjainak kell időben ágyba bújniuk pizsamában, zokniban?
15.30 - Skála. Kicsit késtem, de az általános iskolás (volt) angoltanárnőm időben érkezhetett. Elindultunk a belvárosba, addig az általános iskolai "élményeimről" beszéltünk. Marxim tele - a 'nemdohányzó' padhoz ültünk.
Két sör mellett elmeséltem neki az utóbbi kb. három év legfontosabb történéseit: a gimnáziumi első évet, hogy miként ismerkedtem meg Krisztával, az osztályról, Szabóról, Bujpálról, akik őt is tanították; Éváról (mert ismeri), Hannáról, rólam, tervekről, célokról. Kb. 6-kor indultunk el haza (azaz én Krisztához, majd onnan haza), és örültem, hogy ilyen jót beszélgettünk.
Krisztának egyébként rossz kedve volt, próbáltam ugyan jobb kedvre deríteni több-kevesebb sikerrel.
Mivel rengeteget idézett belőlük, ezért kölcsönkértem Krisztától egy Terry Pratchett regényt, történetesen A mágia színe c. regényről van szó. Ez egy fantasy, amely műfaj eddig távolt állt tőlem mind könyv, mind film formájában, azonban be kell látnom, e könyv érdekes és humoros olvasmány. Ha kezembe veszem, nehéz letenni.
Délután angol OKTV-t írtunk, ami (nem szépítem) hatalmas szopásnak bizonyult. A feladatok összetettek voltak, a szövegben rengeteg ismeretlen szóra akadtunk - azaz helyesbítenék: néhányat azért tudtunk közülük. Fuival és Krisztával jöttem el 15h-kor, amikor végleg bedobtuk a törülközőt.
Nos, miután a mai napon Gebe és főként apja segítségével elszállítottuk a dobot a próbaterembe (ami Gebe szüleinek kocsmája alatt, a pincében van), megejtettük az első Mentés másképp próbát. (A név Marci ötlete, ideiglenesnek mondható.) Bandi nem ért rá ma, így "csak" hárman zenéltünk, de ennek ellenére is azt kell mondjam, ígéretesen indultunk. A Pörkölt-et és az Orkánt már nagyjából össze is raktuk. Folytatás pénteken, újrabőrözött pergővel.
Mivel a fél 8-as buszomat még futva is lekéstem, Krisztánál időztem fél 11-ig. Ezúttal teljesen oldottan, már-már gátlástalanul cseréltünk eszmét - már-már gátlástalan dolgokról. Jól szórakoztunk. :)
"F=C/SHAKIRA" [KEPSZLOKK IMI]
"A SZÜRKEÁLLOMÁNY LEÉPÍTÉSÉNEK KÉT MÓDJA VAN: ALKOHOL/DROGOK, VAGY BESZÉLGETÉS TÓTH ENIKŐVEL" [KEPSZLOKK KRISZTA]
"AZT MONDJÁK SZÁLLJ, DE VALAMI VISSZAHÚZ AZT MONDJÁK, JÁRJ, DE AZ ÉLET A FÖLDRE ZÚZ AZT MONDJÁK, ÁLMODJ, DE A VALÓSÁG KÍSÉRT AZT MONDJÁK, SZERESS, MÉG HA GYŰLÖLNEK IS EZÉRT..." [KEPSZLOKK JUNKIES]
Fél 4-kor gyülekeztünk a Marxim előtt, Kriszta velem jött megnézni minket. Bandira kellett várni, de végül ő is jött a barátnőjével. Vettünk Remo dobbőrt háromezehnégyszáhhért, nagynehezen fel is szereltük. Bandinak negyed 7 körül mennie kellett.
A Pörköltet, Zöld moszatot és Orkánt már egész jól összeraktuk, a Fehér képekkel is jól haladunk.
Negyed 9-kor jöttünk el a pincéből, Krisztánál aludtam. Szórakoztam a fényképezővel. Ismét szóbakerültek nempublikus dolgok is, főként Hannrtáról. ;)
És igen, kifelejtettem azt, hogy Krisztával (az egész napos cipőben/bakancsban tartózkodás okozta, nemesített lábillat elűzése végett) lábat mostunk. :) Vicces volt, na.
Öt szám már megvan!
Ezen a meglehetősen hideg délutánon is összegyűltünk a tegnapihoz hasonlóan, hogy próbáljunk. A már tegnap kidolgozott három dal mellé kigyakoroltuk a Fehér képeket, és hozzávettük az Álláb c. számot is, ami közös kedvencünk lett. Kriszta és Barbi (Gebe barátnője) ma is megnéztek minket.
A pihenésre szánt szünetekben, de gyakorlatilag az egész próba alatt kiváló hangulat uralkodott, sokat nevettünk. A végleges zenekarnevet még nem találtuk meg, de amíg gondolkoztunk, rengeteg sületlenség hagyta el a szánkat... Az általam felvetett Get-see (vagy Getzi) pl. fémjelzi, mennyire beteg ötletek merültek fel... x)
Ma szedtem egy ilyen plakátot. A poén csak az, hogy este esett le a tantusz: mint ma kiderült, december 15-én és 16-án Galántán szereplünk a vegyeskarral, így hiú remény, hogy EFOTT után újra Quimby koncertre tudok menni. Slusszpoén: Adél és Nóri is jöttek volna... Picsába!
Osztályunkban érdekes hobbi uralkodik a fiúgyermekek között: Barnabás nemrég behozott egy rubikkockát, amit algoritmusok és egyéb leírások, na meg sok józan paraszti ész felhasználásával kirakott. Tegnap Iminek, ma pedig nekem is sikerült némi segítséggel ugyanezt véghez vinnünk.
Felléptünk a pályaválasztási kiállításon a vegyeskarral. Ha már ott jártunk, körül is néztünk, Timivel és Sütivel mászkáltunk a pavilonok között, de találkoztam Zsh-val és Némóval is, akik... még mindig nagyon alacsonyak. :D
Szereplés után Krisztával gyalogoltunk vissza a városba.
Egyébként a vegyeskaros Annától kaptam egy öreg, de használható rubikkockát. :) Rendes tőle!
Reggel fél 9-kor átvettük a V.O.K.-ban a pályaválasztási útmutatón felállított Kodály standot, ugyanis ezen a délelőttön Buzz, Szabi, Kriszta és én kerültünk ügyeletbe. Szórólapot osztogattunk, rubikkockáztunk, kajáltunk, olvastunk, ücsörögtünk. Nagyjából ezzel telt el az a három óra, amíg jött a délutáni váltás.
Este jöttek messziföldről lányok: Adél és Alexa, aki Adélnak (asszem) szobatársa, de lehet, hogy osztálytárs is. Krisztával vártuk őket a Piac téren 19.45-kor. Alexa huga is jött, ők egy ideig külön utakon jártak. Adél, Kriszta és én gyalogoltunk a Fezenklubig, Kriszta szépen felhúzott a "szokásosnál" bunkóbb megszólalásaival. Amikor már ittunk egy kis vodkanarancsot a Fezenklub előtt, akkor helyrejött Kriszta is, és onnantól egész este még az átlagnál is aranyosabb volt. :)
Alexa és a faszija megérkeztek, Gerdhart is belénkbotlott (akinek megtanulhatnám leírni a nevét). Amúgy Alexáék egész este kb. bruttó 30 percet töltöttek velünk, noha Adéllal jöttek.
Egyébként a koncerteket kint hallgattuk a kanapén. Adéllal - hogyismondjam - összejöttünk? Nem jó szó, mindenesetre folytattuk a Gödörben elkezdetteket. :) Később Gebe is csatlakozott hozzánk, és javarészt így töltöttük az időt hajnali kettőig, amikor Krisztáékhoz indultunk.
Kriszta Alexáéknak is felajánlotta, hogy aludjanak nyugodtan ott, senkit sem fognak zavarni, de a csaj csak húzta a száját, hümmögött, és végül elindultak (kissé duzzogva) a Budai úton ellenkező irányba.
Az alsó szobában aludtam Adéllal, már ha az a kb. két óra alvásnak mondható...
Egyébként Adél elhívott a december végén megrendezésre kerülő SZIN Ice fesztiválra. :) Ha minden jól megy, ott tudok lenni.
Reggel 9-kor mentünk próbálni. Bandi nem ért rá, mi pedig halál fáradtak voltunk... Ilyen szarul még nem doboltam. Mindenesetre a hangulatra azért véletlen sem panaszkodnék, ráadásul volt vagy három-négy olyan improvizálásunk, ami koncerten is megállná a helyét. Kriszta és Gerdhart is jelen volt, és csocsóztunk a végén.
"FÁRADTAK VAGYUNK, NAGYON FÁRADTAK VAGYUNK OLYAN FÁRADTAK, HOGY MÁR ZENÉLNI SEM TUDUNK..." [KEPSZLOKK MARCI]
...annyira elcseszettül éreztem magam még reggel is, hogy végül nem mentem iskolába se. Álmos, levert, ingerült és rossz közérzetű vagyok. Ráadásul Kriszta megkért, hogy menjek be hozzá, amit szívesen megtennék, de:
- nem tudom rendbeszedni magam, ilyen állapotomban pedig nem merészkedek emberek közé.
- milyen pofátlanság lenne, ha suliba nem, de hozzá bemennék?
- anyám nem örülne, ld. egy sorral feljebbi indok.
Mivel ő győzködött, én meg mondtam, hogy nem, és végülis ez utóbbiban maradtunk, lelkiismeretfurdalásom támadt, ami átcsapott dühbe. Magamra lettem dühös, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe sodortam magam. A kurva életbe!
Rátaláltam erre a programra, amely számomra kiváló, felettébb hasznos. Mit tud, mit csinál ez a csekély helyet felemésztő, memória-kímélő kis cucc? Nos, csak rá kell kötnöd az elektromos gitárod a gépre, és máris kapsz egy multieffekt processzort. A beállítások menthetőek, ráadásul rengeteg effektet kapcsolhat össze a felhasználó, és ezeken belül is számtalan variáció van. Később talán képpel is illusztrálom. Ingyen kipróbálható a guitar-fxbox.comra kattintva.
- Reggel hó csillogot a szomszéd ház tetején, mikor kinéztem az ablakomon.
- A harmadik óra előtt az egyben tartott első-második óra miatt 20 perc szünetet kaptunk, amit végigbeszélgettem Évával a folyosón. Hogy miért emelem ezt ki? Mert jólesett.
- Ofő ma félrehívott, és kínmosolyok közepette megkért, hogy ugyan "szép dolog a szerelem", de Krisztával ne a suliban éljük a magánéletünket, ne itt "perverzkedjünk". xD Kiábrándítottam azzal, hogy közöltem: mi továbbra sem vagyunk egy pár. Pedig állítólag már a tanárok is erről pletykálnak.
Szerdán délután próbáltunk, de valahogy nem működtünk megfelelően. Nem baj, nyílván van ez így is.
Este rosszul lettem Krisztánál. A fejem majd' szétrobbant, hányingerrel küzdöttem és levert voltam. Csütörtökön emiatt meglátogattam a dokit, aki erre a hétre kiírt, továbbá Klacidot kell szednem. Ma végére értem a Mágia fényének, ami a Mágia színe c. rész folytatása. Nos, a katarzis talán erős kifejezés lenne, de ezt az olvasmányt még fel kell dolgoznom. Kiváló, bárkinek tudom ajánlani!
Délután gyülekeztünk Marximban. Marci és Gebe NagyEsztivel ültek egy asztalnál, nem is tudtam, hogy ismerik egymást - bár itt már mindenki ismer mindenkit. :) Ittam egy finom hosszúkávét, közben megérkezett Kriszta, Szalci és Némó. Némó és Kriszta a próbára is eljöttek velünk, bár előbbi kb. fél óra múltán haza kellett, hogy menjen.
Érdekes módon akkor játszottunk jól, amikor lejöttek Fausték. Gerdhart valószínűleg már érkezése előtt jó barátságot kötött némi alkohollal, bár az általános vélekedés szerint csak rendkívüli módon tettette a részeget.
A háromeld kilences busszal visszautaztunk a belvárosba, hogy résztvegyünk a Bőrgyárban rendezett improvizációs esten. Faust és Gerdhart vettek még alkoholt, Gebe ötletét szemelőtt tartva mi pedig a Joe borozója nevű mineknevezzem előtt álltunk meg. Sárgadinnyevodka-feleseket hajtottak le.
A Bőrgyárról. Egy nem túlzottan eldugott, de a forgalomtól már távol eső helyen, egy rét mellett kell elképzelni egy téglafallal körbevett udvart, és régi omladozó épületet. Ahogy beléptünk a kapun, kapásból egy 1940-es évekbeli, háborújárta területre asszociáltam, és - nem tévedtem túl sokat. Kátyús, gödrös udvar, farakások, gaz, a már említett téglafal, ilyesmi. A ház kívülről valamelyest dekorált, művészi (vagy annak szánt) minták találhatóak az oldalán.
Az épületbe lépve még érdekesebb dolgok tárultak a szemem elé. Gyakorlatilag egy omladozó hodály az egész. Az oszlopokra hasonló mintákat pingáltak, mint kívülre, az asztalok és székek, a mindent ellepő por csak úgy sugározza, hogy, ha valami, akkor ez az underground fellegvára.
Találkoztunk Judittal (és Tikével, ZsoldosMónival, akik nem igazán vettek rólunk tudomást). Hamar szembesültünk azzal, hogy dobfelszerelés nincs, így, noha improvizációs esten vagyunk, nem tudunk fellépni. A zenét főként a Zokogó Majom énekes-gitárosának számítógépes alapra rögtönzött dallamai jelentették. Egy ideig elviselhető aláfestésnek bizonyult, de ha huzamosabb ideje hallgattuk, könnyen idegörlővé vált. Ehhez a zenéhez vagy nagyon be kell füvezni, vagy perverziót kell érezni az ilyesmi iránt.
Végül egyezményesen úgy határoztunk, hogy kint a hideg ellenére is jobb dolgunk akad, mint odabenn. Egy méregdrága (250 HUF-ot kóstáló) Kozel elfogyasztása után, kb. 22.00 és 22.30 között szétszéledtünk, mindenki haza - vagy ideiglenes szállására.
Este kibéreltük a tornatermet és fociztunk végre, hosszú idő után újra. A kihagyott hónapok látszottak a teljesítményemen, viszont - és ez sem utolsó szempont - jól mulattam.
Utána beültünk Istiéknél a garázs kisszobájába és zenehallgatás, meg némi vodka mellett kártyáztunk, beszélgettünk, egyszóval elhülyéskedtük az időt. Datyóval vesztettünk pókerban, ezért a fogadás értelmében félmeztelenül kellett az utcasarkig futnunk. Felteszem, a torokgyulladásom díjazta mindezt.
2 körül értem haza.
Egy hosszú kávét kérek. - mondtam 15h után nem sokkal a Marximban, majd kiszolgáltak, fizettem és leültem Marcihoz. Fél óra beszélgetést követően felszálltunk a 11-es buszra, ami kötelességtudóan kivitt minket Maroshegyre.
Bandi ma sem jött próbára, de ennek ellenére is összeraktunk két új dalt (Jolán és Magadnál hordod). Kriszta jött később, Faust is velünk volt.
Néha még lötyögnek a dalok, de végülis elégedettek lehetünk magunkkal, na jó, ez kicsit beképzelt kijelentés. Szóval egész jók vagyunk, na.
"Annyira különbözni akarsz, mégis annyira hasonlítasz az átlaghoz.
Bele-belekapsz a dolgokba és vannak elképzeléseid, amiket szorsz a világ felé, ami csak issza magába.
Úgy érzem, megpróbálod levenni az embereket a "zsenialitásoddal" a lábukról.
és ahhoz képes, mennyire zárkózottnak tartod magad, akaratod ellenére, sok pici dolgot elárulsz, néhány homályos folttal.
És tényleg furcsa, hogy úgy érzem különbözni akarsz, még is a többivel tartasz. Legkézenfekvőbb és felszínes dolog erre a rubikozás.
Mégis... még nem ismerlek eléggé ahhoz, hogy tudjam biztosra, de merem állítani, nagyon lelkiismeretes és érzelmes ember vagy.
Aki minden rosszat a szívére vesz és még mások miatt is hibásnak érzi magát.
Könnyű megbántani de nehéz kiengesztelni, ha valaki tényleg bánt olyan durván.
A legjobb önkifejezés a számodra az alkotás, ami másnál lehet regényírásban, festészetben, rajzban, fotóban jelenik meg, vagy dalszövegben."
Este töltöttem egy kis időt Wellneréknél, Dáviddal lazáztunk, és ha már ott voltam, megkóstolhattam a frissen elkészült, ötven fokos, csókakői körtéből készített pálinkát. Minőségi áru, azt kell mondjam.
A délelőtt-délutánról röviden, diplomatikusan, amolyan "erre is emlékezzek, ha egyszer majd visszaolvasom"-stílusban, jegyzetelősen:
- Örülhettünk a második órának, mert kilyukadt. Krisztával kávéztunk egyet ezalatt a restiben, továbbá Mariannal nosztalgiáztunk a nyarat idézve (pl. szárszói fürdőzés)
- Viszont 6. órában természetesen már törit tartott A., nem engedett még 45 kellemes, semmittevéssel tölthető percet nekünk.
- Próbáltunk is, azonban Bandi megint nem jött, ráadásul az idő nagyrészét technikai gondok kiküszöbölésével töltöttük. A vége jó lett, márpedig minden jó, ha... és a többit már ismerjük. :)
E napnak az igazán érdekes része estére tolódott. Tegnap letöltöttem egy HammerHead nevű ritmusgép-programot, amely valójában sokkal bugyutább célt hivatott szolgálni, mint amire én használom. Ugyanis a korlátozott lehetőségek ellenére én tényleg dobgépként működtetem ezt a kis szoftvert, olyannyira, hogy rögzítettem vele az egykor Minden ember fut munkanévre hallgató dalom dobsávját. Az elkövetkező napokban szeretném felvenni hozzá a gitársávokat, és írni egy jobb szöveget egy jobb énekdallammal, majd addig csiszolni és rögzíteni mindent, hogy a sávokat egybegyúrva egy kész, teljesen kész, lemez minőségű számot kapjak végeredményül.
Számtech OKTV... Délután 2-kor kezdtünk, és végülis nem sikerült rosszul - bár gyorsan leszögezem, hogy jól se. Az első két feladatot oldottam meg teljes erővel (képszerkesztés, szövegformázás), a harmadikba (Word, táblázat) csak belekezdtem, a többit (körlevél, Excel) hagytam, mert elfáradtam és beleuntam.
Este szerkesztettem egy egyszerű-de-nagyszerű kongasávot a Sosem voltam egyedül c. dalhoz, és összevágtam a sima dobbal. A következő lépés a gitársáv rögzítése lesz. Alakul, és nagy a lelkesedés is, szóval úgy néz ki, ebből tényleg lesz valami kézzel, azaz füllel fogható.
MSN-en pedig jött a meglepetés: NaftzKata! "Nem fordíts hátat a világnak, mikor van, akinek még az arcodat sem mutattad meg, pedig szeretné. (ld.: én)" Teljesen lehidaltam, hogy milyen kedves, mennyire törődik velem - holott egyetlen egyszer beszéltünk élőben, és akkor is milyen iszonyatosan rossz passzban voltam. Elmondta, hogy kivételesnek és értékesnek tart.
Köpni nyelni nem tudtam. Talán a beszélgetésünk alatt el is hittem, hogy vagyok valaki - hosszú ideje először.
Suliról csak annyit, hogy megírtuk a pótló töritézét. Szopatós volt az esszékérdés, mert a forrás nem a kérdést válaszolta meg, viszont mindenképp bele kellett írni a forrásból kimagozott ismereteket.
Délután próbáltunk, végre Bandi is megjelent. Összeraktunk két új számot, bár a Vallomás egy lányhoz még kicsit lötyög, az egyelőre cím nélküli, általam Olyan nehezen-nek becézett lassú dal azonban precíz, és gyakorlatilag elsőre működött - pedig nem is vettük tervbe, hogy megcsináljuk ma.
Próba végén Gebe mutatott kártyatrükköket.
Fél 11-kor felhívott Adél. Teljesen meglepődtem, viszont jól elhülyéskedtünk úgy 10 percig, aztán jött a buszom.
Otthon még sokáig ébren voltam; a fent látható plakáttervet is ekkor készítettem el (igen, a nevet elírtam: nt helyett pp a vége). Valószínűleg ez marad végleg, ezt fogjuk kinyomtatni és 15-20 példányban sokszorosítani.
A Sosem voltam egyedül fő gitársávját is felvettem hajnal fél 2-kor, sőt, rákevertem az eddig elkészült dob- és kongaszólamra. Így már látható a dal váza, holnap a szólógitár dallama jön.
2-kor Marximban, szokásos hosszúkávé. Szalci, Zsh, Gerdhart és mi ültünk egy asztalnál. Szalci és Marci mutattak gyufaszálas feladványokat, az egyik nagyon átbaszós.
Próbán egyszer végigjátszottuk a teljes műsort. Ma nagyon jól nyomtuk, szerény véleményem szerint. Kriszta és Szalci viszonylag korán hazamentek (negyed 5 körül), később jött Barbi. Megint spontán összeraktunk egy új dalt, durva hangszerelést kapott, tőlünk talán szokatlan is. Én a Q címet javasoltam, ugyanis a fiatal tinipicsákról írta a szöveget Marci. Lassan összeáll 12-13 dal, és a dalsorrendet is eldöntöttük már.
Fasza hangulat volt, végigröhögtük/-beszélgettük a pihenőket. A végén Gebével csocsóztam is.
Íme, lassan megvalósulni látszik, amit szerettem volna régóta: megteremtettem nagyjából minden körülményt ahhoz, hogy fel tudjam venni a dalaimat. Megoldódott a dob-kérdés, találtam megfelelő keverőprogramot, a gagyi asztali mikrofont sikerült úgy beállítani, hogy nem recseg ropog a gitár, ha szépen pengetem.
Most pedig következzen egy-két információ a tervben szereplő lemezről - nem publikusban. Azért, hogy ne lőjem le a "poénokat".
Röviden: biosz = szopás. Töri 3-as lett, egy pont kellett volna a négyeshez = akurvaéletbe, angol pót-tz = korrekt.
Eláztam és bosszant.
A koncerttel kapcsolatban sikerült elintéznem pár dolgot: az időpont sajnos változott, 19-én (szerdán) 18 órai kezdéssel léphetünk fel. Nem-kodályosok is jöhetnek ingyen, viszont még nem tudni, hogy lehetünk-e az ebédlőben... A tornaterem pedig kifejezetten hátrányos lenne akusztikailag.
Tesi óra után Buzz-zal fent a teremben felvettük a Sosem... billentyűdallamát. Idehaza rákevertem a már kész alapra, így már dob, konga, két gitár és billentyű szól egyszerre. A basszus és az ének van hátra.
És mindent én játszok el. Mindent én írok meg. Nagyon különleges érzés visszahallgatni.
"DE NEM TŰRÖM TÖBBET SEM TŐLED, SEM MÁSTÓL, HOGY [FÜTTY]-NEK NÉZZEN!" [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Tegnap tartottunk próbát, Szabi és Buzz is megnézte Krisztán és Szalcin kívül. Kétszer végigjátszottuk a műsort, de még az első végén letörött a jobbos dobverőm vége. (Ráadásul ezt az első műsort elég halvány teljesítménnyel doboltam le).
Másodikra már tényleg jól zenéltünk.
Bandi kölcsönadta a basszgitárját, úgyhogy otthon felvettem és ezzel befejeztem a Sosem voltam egyedül alapját. Erre már csak fel kell énekelnem a szöveget, a végén még "masterelni", és kész.
folyt köv., azért nincs, mert elfelejtettem, mit akartam írni.
Tegnap és ma délután is tartottunk egy-egy próbát, hogy a szerdai bemutatkozás zökkenőmentes legyen. Nos, a mai teljesítményünk alapján talán teljesen megnyugodhatunk. Ráadásul annak ellenére, hogy megegyeztünk, már nem rakunk össze új dalt, ma mégis sikerült egyet megcsinálni.
Látszik, hogy leesett a hó: a 7-es sárosdi fél 8-kor indult, 8-ra ért Jánosmajorhoz, majd onnan egy, azaz EGY óra alatt értünk el Seregélyes végéig. Lol.
Még ezután néztem el Sörösékhez, ahol Attila és Edit ünnepelték a 18. születésnapjukat. Sokan voltunk, több eddig ismeretlen lány is jelen volt, és tényleg nagyon jó lett volna - ha másnap nem kell mennem Galántára. Így azonban nem akartam inni, ráadásul "időben" (hajnal kettő) haza kellett érnem. Ennek ellenére azért kellemes buli volt.
A hajnali 6.03-as dunaival utaztam be, a buszon Dórival találkoztam. Érkezésemkor még nem álltak ott sokan, de hamarosan jött a busz, bepakoltunk, felszálltunk, és irány Szlovákia. Aranka tanárnő nem jött, ugyanis lebetegedett. Rendkívül sajnáltuk...
A határon nem is ellenőrizték az útleveleinket, ezen kissé meglepődtem.
Komárnoban megálltunk egy kisebb városnézésre, de utána meg sem álltunk Galántáig. Résztvettünk egy Kodály emlékmű koszorúzásán, később a belvárosban kaptunk szabadidőt. 80 korona a Marlboro, a választék pedig "elképesztő": West, Permunt, Main, Petra...
Imi, Enikő és én beültünk egy hangulatos helyre kávézni ~30 koronáért.
A belváros egyik terén, szabad ég alatt kellett énekelnünk estefelé. Még ezután megnéztük az egriek fellépését, ugyanott. Alig átfagyott lábakkal, ujjakkal álldogáltunk, míg végre felszállhattunk a buszra.
Végre Deákiba utaztunk, ahol elfoglalhattuk a szállást. Egy négy-, egy hat-, és rengeteg hétágyas szobát kellett elosztani, mi nagy szerencsével megkaptuk a négyágyasat (Imi, Szabi, Buzz és én). Gyakorlatilag körülnézni sem engedtek minket, egyből mehettünk próbálni és onnan fellépni a helyi templomban.
6-ra kellett volna odaérni.
18.07.
Imre bá': Már elmúlt hat óra?!
valamelyik lány: Már rég.
Imre bá': ... Akkor második versszak.
A templomban ismét az egriek énekeltek utánunk. A probléma a műsor hosszával volt csupán. Oké, tényleg nagyon szépen adták elő a darabokat, de ismét átfagytak a végtagjaink, ráadásul éhesek voltunk. A templomból elég ingerülten jöttem ki, miután már elindultunk, és még azután tartottak fenn minket egy előadással a templom történetéről.
Szerencsére a vacsora helyszínére vezetett a következő útunk, 8-kor már ehettünk. Egy pocsék fehér bort is felszolgáltak kancsókban.
A szállásunkat végre jobban szemügyre vehettük. Mint kiderült, az a rész, ahol a hétágyas szobák vannak, nemrég lehetett felújítva. Szép falak, nyílászárók, korlátok és fürdőszobák, a szobákban mutatós bútorok díszelegtek. Egyébiránt az új épületrész egy komplett kis labirintus volt.
Az udvarra merészkedtünk később, ott elkezdődött a petárda-parti... Imre bá' is jelen volt és jókat mosolygott Csecse és InczeSanyi akcióin, például amikor a levegőben durrantak el a rudak, vagy a pincelejáró érdekes akusztikájában robbanó petárdák hangja töltötte meg a környéket.
Még 10 óra előtt felmentünk a Csutiék szobájába (hatágyas, amúgy szomszédszoba), ahol nagyban vízipipáztak Bukodival. (Előtte VirágZsuzsival, Szabival és Imivel felkezdtük a boromat.) Utánunk nem sokkal Imre bá' személyesen toppant be az ajtón... Természetesen az éppen dohányzóknak el kellett nyomni a cigit, de Bukodiék nyugodtan vízipipáztak tovább... x) Imre bá' leült közéjük, és elmesélte, hogyan szokott rá, majd milyen körülmények miatt szokott le a bagóról. Ádámnak végül sikerült rávennie a tanárurat, hogy egy slukkot szippantson a pipából.
Egy ideig még hallgattuk a tanulságos sztorit, majd Barnabás és én leléptünk.
VirágZsuzsival és SoósDalmával (miután megittam azt a kevés bort, ami maradt még a szobánkban) meglátogattunk egy kocsmát (útközben Imi is hozzánkcsapódott). Buzz-zal Barbie-t énekeltünk a faluban.
Odaértünk, leültünk, és éppen kihozták a három sört (nekünk fiúknak) és két vadászt (Zsuzsinak és Dalmának), amikor telefonált Imre bá', hogy hol vagyunk, mert zárják a kaput. Villámgyorsan fogyasztottuk el az italokat, majd rohantunk vissza.
Innentől (kb. negyed 12) Imre bá' nem volt jelen az épületben, mert máshol szállásolták el. Gyakorlatilag különösebb felügyelet nélkül maradtunk... :)
Először Csutiéknál pipáztunk. Ők közben fogyasztották a zöld abszinthot (70% csupán...), úgyhogy a társaság szép lassan, de annál sokkal biztosabban elindult a részegség rögös útján. Voltak, akik inkább csak (szörnyülködve) szemlélték az esetet, de a hangulat így is kellően jónak bizonyult. Az egész épületszárnyon fel-alá mászkáltak az emberek. Rájöttünk, hogy lehet kimenni a tetőre... xD Énekeltünk mindenfélét, tiszta (jó értelemben vett) felfordulás volt.
Amikor a részegek elaludtak és csend lett, lenyugodott a tömeg, páran (Süti, Zita, Rebeka, Viki, Szabi, később Imi, a kilencedikes srácok, Buzz, Melinda) nekiálltunk beszélgetni. Évától kaptam még bort, közben azt kortyoltam, és időnként ellenőriztük a még éber illuminált egyének állapotát. :)
Két állat és a zöld szörny
Sokan
Galántai táncok, tetőn, Imi és Eszti módra
Nézik a táncot
Lépcsős beszélgetés
Bikavér Évától
Úgy 5 körül a folyosón a kislépcsőknél bealudtunk párnákon. Elvileg 6-ra felhúztam az ébresztőt, hogy még a hivatalos 7 órás keltés előtt tudjunk zuhanyozni, de mintaszerűen hagytam figyelmen kívül álmomban a csörgő mobiltelefont. Süti és Barnabás valamikor, amíg aludtam el-elszállingóztak aludni, így amikor én 6.49-kor kinyitottam a szemem, már csak a mellettem fél méterre ébredező Melindát találtam. Félálomban motyogtam valamit, aztán a párnákkal bevonultam a szobánkba, és bedobtam a szunyát...
...aminek eredménye az lett, hogy Imre bá' személyesen keltett minket, hogy sikeresen lekéstük a reggelit, és próbán kéne már lennünk. Összekaptuk magunkat, és mentünk is. Végülis kaptunk virslit és kenyeret (vajjal, mustárral, hozzá tea), közben beénekeltünk, gyors áttekintés a darabokon, utána pedig irány a mise. Persze mindenki teljesen fitt volt, igen, hogyne... Csak a mise alatt kétszer is majdnem elnyomott az álom.
Érdekes volt úgy ülni a templomban, hogy nem értek igazán egyet az egyház létszükségével. Nem vagyok vallásos, de nem is a hittel van bajom - pusztán az efölé emelkedő, szabályokhoz kötő, elvárásokat támasztó szervezet az, ami ellenszenves.
A következő útunk az ebéd helyszínére vezetett. Gulyáslevest szolgáltak fel nekünk, és már az elején gyanús volt, hogy miért csak kanál van a tányér mellett, továbbá miért hoznak többször is tele tálakkal leves-utánpótlást, majd kiderült, hogy tényleg nincs második fogás. Sebaj, jóllaktunk így is.
Később még kávéval is megkínáltak minket... Én még az elsőnek lefőzöttek közül ihattam, ami csak szimplán ízetlen, de legalább zaccmentes volt. Na de amit második körben hoztak... Imi, Szabi és Buzz kávéjából egy fél csészényi zaccot kapartak össze...
Nos, ezen és egyéb poénokon keresztül eljutottam a sírvaröhögés üdvözítő állapotáig... Jó fél órán keresztül szenvedtem, folytak a könnyeim, görcsölt a szám, fájt a hasam a folyamatos nevetéstől...
13h-kor már a művházban várakoztunk Galántán, majd próbák után jött a karácsonyi hangverseny. Jól sikerült, sok elismerést kaptunk.
18h-kor indultunk haza, az út nagy részét végigaludtuk. Egyébként is, visszafele mindig csendesebb a fáradtság miatt a csapat.
Mentés Másképp - Első koncert, Kodály Zoltán Gimnázium
15h körül Gebével és apjával felhoztuk a felszerelést a pincéből és bepakoltuk a Rolandtól kölcsönkapott Hyundai furgonba. Befért minden, viszont igencsak féltettük a cuccokat. Mindenesetre épségben leszállítottunk a sulihoz mindent, Bandi, Marci, Kriszta és Szalci már ott voltak és rendezték az ebédlőt. Oldalra kitoltuk a padokat, leterítettük a szőnyeget, összeraktam a dobot, belőttük a cuccokat. A mikrofon kicsit gerjedt, de pl. a dob hangzásával teljesen megelégedtem.
Mindezzel végeztünk úgy 17 órára, tehát kimentünk a parkba meginni egy sört lazítónak.
A hideg ellenére jó hangulatban töltöttük el fél 6-ig az időnk, majd visszaballagtunk az ebédlőbe.
Szépen szállingózott a közönség, lassan megjöttek Datyóék (Datyó, Balázs, Edit, Attila) Seregélyesről, Timiék és a többi kodályos, egyéb ismerősök. Ide-oda mászkáltam, teljesen átszellemülten, koncertre hangolódva. Kezdés előtt halkan szóltak Marci telefonjáról a jobbnál jobb dalok, majd lassan belekezdtem a dobon a hangulatkeltésbe, és körülbelül hat után öt perccel kezdtünk is.
Főként dalok után nagy tapsot kaptunk, a számok alatt viszont inkább csak az ismerősök (Szalci, Zsh, Barbi) táncoltak. Nem hibáztunk különösebben nagyot, minden a tervek szerint haladt, és kifejezetten élveztem a koncertet.
A ráadás Orkán alatt totálisan bezsongtunk. :)
Az utolsó dal végeztével többen odajöttek (Kriszta, Szalci, Balázsék, Marci nővére, stb.) gratulálni, kezetfogni, nyakba ugrani. Nos, kurvajó érzés. :D Adtam egy dallistás papírt Timinek, később Süti is szerzett, és odajöttek hozzánk aláírásért. :)
Lassan nekiláttunk pakolni, bár én még nagyon pörögtem... A felszerelést kipakoltuk a furgonba, a padokat visszarendeztük, és gyakorlatilag nyoma sem volt annak, hogy az ebédlőben koncert lett volna.
Buli után elmentünk megünnepelni az első fellépés sikerét. A KisTeszkó mellett egy játszótéren álltunk meg, ugyebár teljesen át is fagytunk egy óra alatt. Gerdhart-ék berúgtak... Nagyon. Szergej állítólag a buszon hazafelé egy egészséges rókacsaládnak adott életet...
Sétálunk a karácsonyi kirakodóvásárban Imivel és Timiékkel, várjuk, hogy a többiek is odaérjenek a Szent Imre templomhoz és próbáljunk... Aztán egyszercsak megpillantunk egy árust, ahol vízipipát is árulnak.
Eredmény: mivel mindkettőnknél volt pénz és Barnabástól is kaptunk kölcsön, egy vízipipa boldog tulajdonosaiként tértünk haza.
Este (Karácsonyi Hangverseny-fellépés után) Györénél boroztunk és vízipipáztunk (Balázsék pipájával, Attila dohányával). Elfogyott három-négy üveg nedű, majd hazamentünk.
Délelőtt: osztálykarácsony. Sulikarácsony. Ajándékozás. (Engem TarcsaViki húzott, kaptam tőle egy fasza cannabis-kitűzőt és sok édességet.) Délután: vettünk dohányt és szenet. Ittunk kávét Marximban, kibuszoztunk próbaterembe. Felavattuk a vízipipát. (Kriszta, Szabi, Imi, Szalci és Szalci Szabina nevű barátnője is ott volt)
Ma komolytalanra sikerült a próba, miattam főként. Volt egy dob-téma, amivel folyton röhögésre bírtam eleinte csak Marcit, aztán végül mindannyiónkat.
Ez a nap egy-az-egyben komplett rohanás volt. Délután anyámmal bementünk Fehérvárra vásárolni. Én egy megállóval korábban szálltam le, mert Kriszta is velem jött. Amint elindult a busz, eszembe jutott, hogy anyám nem hagyott nálam pénzt.
Vele tehát össze kellett futni az Intersparnál. Kriszta segítségével beszereztem az utolsó ajándékot is, és helyi járatra szálltam, hogy anyám munkahelyéről elhozzam azt a sólámpát, amit a főnöknőtől kaptam. Amikor kiértem, senki nem volt ott. Kisvártatva megjelent a főnöknő húga, aki először szinte betörőnek, majd ügyfélnek nézett. Végül odaadtam neki a telefont, mert épp hívott anyám, és így sikerült tisztázni minden félreértést. Óbazmeg.
Egyébként a sólámpa szép, hangulatos. Imádom.
Fa áll, díszítési fázisba léphetünk. Törökülésben rakosgatom az alsó ágakra a szaloncukrokat - majd egyszercsak miapicsa!... és rám dőlt a fa. Igaz, anyám megfogta, amint észlelte, hogy mi történik.
Mindenesetre jót röhögtünk.
Viszonylag sok apróságot hozott a Jézuska, de ami a fő lényeg: Adrival tudtunk szerezni anyának egy nyomtatót.
Délelőtt próbáltunk. Lejött egy Guszti nevű fazon a próbaterembe, aki, nos, mint az albánszamár... Viccesen csápolt és kiáltozott, majd sűrűn dícsért minket.
Marci hozott egy üveg Egri Kékfrankost, amolyan karácsonyi ünneplés címén. Egyébként a próba is egész jól sikerült, befejeztük a múltkor elkezdett dalt, ami lehet, hogy instrumentális marad.
Továbbá érdekesség, hogy január 5-én megyünk Pestre stúdiófelvételt készíteni! Marci nővére intézte nekünk. Korainak tűnhet, és lehet, hogy az is, de a stúdió tulajdonosa el fog utazni januárban és csak nyáron jön haza, addig pedig nem akarunk várni és másik helyet sem akarunk keresni-.
13h után nem sokkal a Fekvő katonánál találkoztunk Timivel, mi ketten vettünk jegyet a holnapi 30y-ra. Kriszta hazament, én lekéstem a fél 2-es buszom, így végülis Timivel tartottam MediaMarktba, postára. Egész kellemesen elütöttük az időt, cikiztük egymást, ilyesmi. :)
Timi kedvéért a Rollni-sztori: MediaMarkt, posta, tele emberekkel. Timi odaad egy könyvet, hogy fogjam meg neki egy pillanatra, majd elveszi, és ad egy zacskót ugyanazzal a kéréssel. Könnyeden átveszem a tasakot, s mint kiderült, egy csomó rollni volt benne... Természetesen nem ilyen súlyú csomagra számítottam, úgyhogy egy rollni kigurult a zacskóból és földre zuhant. Timi persze jót nevetett...
Azért elég vicces volt. :)
Délután próbáltunk. Készültünk a stúdióra, sávokra szedtük a dalokat és úgy játszottuk. Vízipipáztunk, csocsóztunk, tehát a gyakorláson kívül lazítani is sikerült. A lábcinnel egyébként volt egy kisebb gond, a pedált rögzítő bőrpánt elszakadt. Most spárga fogja oda.
Negyed 8-kor mentünk 30yra. Beugrottunk a meki mekkajáért, mert még a műanyag is jobb, mint a gyomorkorgás. Szép számban vonultunk az utcán: Kriszta, Barbi, Gebe, Marci, Bandi, Imi és én. Zsh-ék csatlakoztak, Bandi nem tudott bejönni, Kriszta előbb hazaugrott pénzért, később jött be.
Bent találkoztam Timivel meg pár 9.-es volt-, vagy jelenlegi kodályossal. Datyóék is jelen voltak már, söröztek. Vad Fruttik alatt én is lehajtottam két pohár Kozelt, így egész élvezhető volt... ;) Gebéékkel időnként a hangzavarban azt kiabáltuk, hogy... (pina).
A 30y... Na, az tényleg isteni volt. Olyan dalok alatt, mint pl. Dadog; Puhatalpú lányok; Defender; Kipakolta; Respekt stb. hatalmasat tomboltunk Datyóval, Balázzsal, Lacival, Imivel. Játszottak viszonylag ritkábban előadott számokat, pl. Próbáld fel; Pécsi tánctanár; Vér-veríték. Szóval odatették magukat szépen. Bogózd ki alatt kimentünk Datyóval, és én onnantól kinn is maradtam. Jobb is, mert utána volt két technikai szünet is, mert természetesen csöpögött a plafonról a lecsapódott pára, izzadtság.
Kinn Timi mellett ültem, akire nyomult egy Peti nevű srác... Elég viccesen, mondhatni nevetségessé tette magát. Szegény Timi, hehe. :) A koncert utáni dalrengetegből egyszercsak kiemelkedett a Terézanya, csapjad!... x) Hirtelen a foteleknél összegyűlt társaság nekiállt énekelni... Szóval igen, a hangulatra nem panaszkodhattunk.
Fél 1-kor Timinek mennie kellett, én pedig hazakírértem. Jót beszélgettünk, pláne, hogy kb. 5-7 percet álltunk a panel bejáratánál, mert még volt ideje 1-ig.
Utána mentem Krisztáékhoz aludni-.
És akkor ott volt mindenki.
Azért kezdem így, mert nem akarok elveszni a részletekben. Például rögtön az elején "leltárban" rögzítem, kik voltak jelen: Szalci (házigazda), Zsh, Barbi, Kriszta, Bori, Dorka, Bogi, Szabina, Gebe, Gerdhart, Marci, Szergej, Koppány, Henrik, Imi, Szabi, Buzz, később Roli, Denisz, Erik... Talán ennyi. (Ha valaki kimaradt, az a véletlen műve).
Elrakodtuk a felesleges asztalokat, törékeny bútorokat a nappaliban és a konyhában, majd 8 körül beindult a buli a konyhában vízipipázással és sörbontással. Gitár is került elő.
Éjfélkor bekapcsoltuk a konyhai tévét, miután összeszedtünk mindenkit. Meghallgattuk/elénekeltük a Himnuszt, majd pezsgős műanyag poharak kerültek a kezekbe és sűrű koccintások közepette köszöntöttük az új, sorban a (Krisztustól számított) 2008. évet.
A buli zenehallgatással és borászattal folytatódott a nappaliban.
Reggel 2008. korántsem legfrissebb arcai gyűltek össze a konyhában - már a "koránkelők", ami itt hajnali 9 órát jelöl. Az álomszuszékok még távozásunkkor (fél 11) is ágyban, vagy mint Szalci szobájában Koppány és na jó, nem nevezem nevén egy váratlan benyitásomkor, egymáson feküdtek. x) A rendrakáshoz üzemanyag (kávé) szükségeltetett.
Összefoglalva csak elismerően tudok nyilatkozni az idei szilveszterről, még ha voltak is szarabb részek az én szemszögömből.
"VÉR-VERÍTÉK VAN EZEN A BULIN ÉS HOGY TAPIZLAK, AZ TÉNYLEG CSAK RUTIN A SZÍV IS DOLGOZIK ÉS ÜZEN A KÉZNEK HOGY NYÚLKÁLJON..." [KEPSZLOKK 30Y]
(De szokatlan leírva látni, hogy 2008. január 2. ...)
Tegnap volt délután egy rövid és félresikerült próba, Bandi nem tudott időben jönni, mire odaért, addigra pedig mi nem voltunk ott, ugyanis zárt a kocsma; Gebe anyuja elesett az udvaron és mentőt kellett hívni érte.
Jól indul ez az év, mondhatom.
Délelőtt a szétcseszett korareggeli hangommal fel mertem venni a dalból egyedüliként hiányzó éneksávot. Még csak az első versszak van meg, az sem tökéletes. Tulajdonképpen nagyon nem az, úgyhogy nem tudom pontosan, mihez kezdek vele, mivel nem valószínű, hogy bármikor is elégedett leszek az énekkel. Egyelőre marad így.
Reggel hajnal 7-kor gyülekeztünk a vasútállomáson, én Krisztával érkeztem, Marci és Gebe már a jegyet is megvették ekkorra. Így tettünk hát mi is, majd rövid időn belül Bandi és barátnője, Solymi is befutott. Szalci csak negyed 8-kor ért be, mi addigra már megittuk a kávénkat, aztán a teljes csipetcsapat felszállt a vonatra.
Dohányzó fülke. Beültünk rögtön az ajtó után az ülésekre, még ha az egyik sor hiányzott is (!). MÁV, nem lepődtünk meg.
Az út kellemes volt, Krisztával megittuk a sörünket, reggeliztem, Marci megírta az Alkesz szövegét. A gitárok és a fényképezőgépek is előkerültek... Szerintem színt vittünk a korai utazók életébe... x)
A Déliben hamar megtaláltuk Marát. Nála volt térkép. Megtudtuk, hogy Rózsadombon, a Hasadék utcában vesszük fel az anyagot, odáig pedig villamossal fogunk eljutni. Mara tájékoztatott minket a pesti viszonyokról, és végül úgy döntöttünk, hogy a fele úton bliccelünk. 20 megállónyi villamosozással eljutottunk a világvégére, ahonnan már hál'istennek nem kellett sokat sétálni a lefagyott lábainkon.
Tehát szerény nyolc fős társaságunk belépett a családi házba (a labradoruk nagyon aranyos). András fogadott minket, majd elég gyorsan a tárgyra is tértünk. Beállíthattam a dobot a saját igényeim szerint, bár túlzottan nem dúltam fel az eddigi rendszert. Bandi is velem volt a süketszobában, mert a dobot és a basszust egyszerre vettük fel. Nehezen szoktam hozzá a metronómhoz, sokszor elcsúsztam, aztán többnyire valamilyen rendszerbe visszaértem. Pl-. volt, hogy kifordult alattam a metronóm, és akkor éreztem rá, onnantól tartottam-. Mindenesetre hogy ne kelljen megállni mindig, András eltekintett a teljes precizitástól, csak akkor állított meg, ha nagyon feltűnően elcsesztem. Így felvettük sorban a hat dalt, aztán helyünkre Gebe jött.
Egyébként mankóként Marci gitározott és ha kellett, énekelt nekünk a keverő mögül.
Gebét mi már az üvegen túlról nézhettük, egy hibája volt csak, amit András nagy szakértelemmel kijavított. Közben szurkoltunk, izgultunk, ki-be mászkáltunk, tehát zajlott az élet. Fotóztunk sokat Szalcival, hogy dokumentáljuk az első stúdiófelvételünket.
Gebe után Marci gitározta fel a saját sávját, majd beiktattunk egy ebédszünetet.
Szünetben Gebével és Szalcival beültünk a süketszobába, doboltam kicsit. Muszáj volt élvezni, hogy ilyen szerelésen játszhatok, mostanában úgysem fogok.
Hamarosan folytatódott a munka, Marci, ének. Minimálisan remegett a hangja, de a felvételen nem olyan vészes, mint élőben volt. Viszont ami durva... Ugyebár megírta az Alkesz szövegét a vonaton. Namost, mint kiderült, kevés verszak készült el, és Marcinak amúgy sem tetszett az alkotása, úgyhogy inkább improvizált. Stúdióban. No comment... :D Egyébként szerintem nem is lett annyira fényes, mint amiket bármikor máskor improvizál, de szódával bőven elmegy (ahogy Marci mondaná, igaz?)
17h-ra (5 óra alatt) végeztünk a felvétellel. Az elkövetkezendő egy órában András masterelt, mi pedig a süketszobában törökülésben beszélgetve, vagy az előszobában zsemlét majszolva vártuk az eredményt. Tényleg szakemberre bíztuk magunkat, nagyon profi munkát végzett. Hat órakor már kézbe kaptuk a képen látható CD-t, sőt, Bandi és az én mp3 lejátszómra is felkerült a hanganyag.
Nem csoda hát, hogy felvillanyozva szálltunk villamosra (haha). Folyamatosan beszéltünk és örvendtünk, aztán a Döbrentei téren Gebe rájött, hogy ottfelejtette a retour vonatjegyét és vele 3000 HUF-ot a stúdióban. Mara segített, intézkedett, úgyhogy... (most rájöttem, hogy valahol elnézhettem az órát, mert a 17.30-as vonattal mentünk haza. Mindegy, ettől most kurvára eltekintek.)
Marától tehát elbúcsúztunk a Déli pályaudvaron, majd kerestünk egy üres fülkét a vonaton, és bezúdultunk. Az úton pihentünk, ettünk, feküdtünk, és találkoztunk Jucival. :) Az állomáson a restiben ittunk két sört és beszélgettünk, majd Marical ellátogattunk Szalcihoz, hogy kiírjon nekünk egy CD-t a zenénkkel.
Végülis 6 dalt rögzítettünk, úgy mint:
- Álláb
- Hasadék utca (az instrumentális szám, a stúdió elhelyezkedése adta a címet)
- Itt bent az ablakon át (eddig Alkesz volt a címe, de a szöveg mostmár nem egyezik ezzel)
- Messzire szállj
- Pörkölt
- Q
A demo lemez címe Hasadék utca lett, minden más info a mentes.mm.am-en (hivatalos honlap, még fejlesztés alatt), a felvételek pedig elérhetőek a myspace oldalon.
Ilyen sem volt még: ma elaludtam angolon.
Adtam CD-t Pesztinek, Timinek és Sütinek, Timiékkel beszélgettem is a nap folyamán többször.
Egyébként a matek ultraszopásnak tűnik, akár még bukáshoz is vezethet a dolog. Ezen ma szépen kiakadtam, de nagyrészt magamra is, mert végülis én vagyok lusta, és engem nem érdekel a tantárgy.
A zenénkről elismerő visszajelzések jönnek. Délután-este beszéltem Bálinttal, elkezdtem szervezni tehát a farsangi koncertet.
Hamarosan írok némi összefoglalást az utóbbi, elfoglaltságaim miatt elhanyagolt időszakról.
-Egyik nap azt álmodtam, hogy Dalmával (ált.iskolás osztálytársam) járok.
-Tegnap volt zenekarpróba, de akadt már sokkal jobb próbánk is. Pl. most otthon felejtettem a dobverőim, úgyhogy két csonk-dobverővel játszottam. Kameráztunk, hogy a Q-hoz készítsünk klipet. Volt egy szintetizátor is, amin Marci kurvajókat improvizált blues alapra.
Viszont leültünk beszélni a zenekar dolgairól. Úgy, mint farsangi fellépés (elmondtam nekik azokat az infokat, amiket biztosra vehetünk), Marci is beszélt egy srácról, aki felajánlotta nekünk a menedzselést. Ákos (merthogy így hívják) egy móri fellépést is szervez két-három héten belül.
A dalok levédetéséről is intézkedünk hamarosan (az Artisjus.hu-n nézünk utána, Nap tanácsát megfogadva).
- Ma lyukasórában Kriszta bioszjegyzeteivel átmentem restibe inni egy kávét és tanulni. Az anyagcserefolyamatokat már betuszkoltam a fejembe, mikor egy idős faszi kihívott sakkozni. Mint kiderült, a börtönben tanult meg sakkozni... Jó tudni. Inkább nem kérdeztem meg, miért ült. Mindenesetre rendes embernek tűnt, és cseppet sem elhanyagolható, hogy úgy letámadott sakkban, hogy a felezővonalon túlra talán két alkalommal léptem. Teljesen beszorított, ezzel párhuzamosan magának rengeteg teret nyitott meg. Szóval elgyepált, pedig nem hibáztam komolyat. Érdekes.
- A biosz pedig szopatás volt egy az egyben. Nem tudom, meglesz-e egyáltalán... :/
Délelőtt a Tóparti gimnáziumban rosszul lett és kórházba szállítása után elhunyt egy diák. Ijesztő, hogy gyakorlatilag semmilyen ismert betegsége nem volt, és egyszercsak órán (!) beütött a mennykő. :/ Nyugodjék békében. :/
Mivel Marci beteg, így nélküle próbáltunk - próbálni. Szalcival mentünk Marximból 10-es busszal próbahelyre, Kriszta meg már várt minket a buszmegállóvan.
Sok eredménye nem lett a próbának, úgyhogy inkább a háromnegyed 7-es busszal beutaztunk a városba, és mentünk Műhelybe. Ez egy új kávézó/teázó, december 22-én nyílt meg. Kulturált hely, két szintes, a földszinten kívül van egy színpaddal ellátott pincehelysége is, hangulatos világítással, hintaszékkel, süppedős fotelokkal, stílusosan lefestett falakkal, csocsóval. Mi itt lenn foglaltunk helyet. Jól elütöttük az időt, közben találkoztam HorváthGergővel (vízipipáztunk), Judittal fent a pultnál futottam össze, és néhány fiatalabb kodályos is megjelent.
Krisztával fél 9-kor indultunk el hozzájuk, ittunk sört, pipáztunk, és kimerülésig beszélgettünk.
Krisztával délután pár órát nálunk töltöttünk, elintéztünk neki a neten valamit, meg MSN-eztünk /-ezett Bandival. A negyed 6-os busszal utaztunk Fehérvárra, a Piac téren megtaláltuk Bandit. Megvárták, míg felszállok a 36-osra, aztán mentek Bandihoz, hogy Kriszta tanuljon basszusgitározni.
A 36-oson ahogy megbeszéltük, fenn volt Szalci. György-Oszkárnál leszálltunk és sétáltunk Műhelybe. 18h-ra értünk oda, elvileg a kezdés időpontjára, de természetesen késtek Zokogóék. Szalcival ittunk egy sört és csocsóztunk, közben megérkeztek Gebe és Barbi, utána HorváthGergő és GyőriZsuzsi.
Gebével figyeltünk, ugyanis állítólag önkormányzati rendelet alapján 50 decibelnél több nem mehetne ki az utcára, ergo nagyon halkan kéne szólnia minden hangszernek. Legalábbis a tulaj, Attila ezzel a kifogással hárította Gebe kérdését, miszerint felléphetnénk-e itt. Szerintünk Zokogóék is legalább olyan hangosan játszottak, mint mi szoktunk a próbahelyen, vagy csak minimálisan halkabban.
Egyébként végülis egész élvezhető volt a koncert, bár csak három-négy számot ismertem, közülük is csak a Bujdosó Jágdflíger-t igazán. A poén az, hogy a 8 után nem sokkal kezdő Specko Jedno előadására már fizetni kellett volna, úgyhogy inkább mentünk haza a 9-es buszainkkal.
11-től 1-ig Györénél a garázsban volt egy kisebb összejövetel pipázással. Attila volt a legkeményebb. Kezébe adtuk az unicumot, megcsóválta a fejét:
- Ez öblítő nélkül nem megy... - mondta, és kivette Balázs kezéből a vodkát...
Suliról, röviden: bioszból a mentő hármas dolgozatommal a bukás helyett csütörtökön felelhetek a hármasért, művtöriből pedig az ötös feleletemmel szintén a bukás helyett kaptam egy hármast félévre. A matek marad szopás, évvégére kell javítanom.
Olyannyira laza nap volt ez a mai (mivel nincs angol- és számtechtanár e héten), hogy 4. (lyukas) órában még egy pohár sört is lehajtottunk Restiben.
Kriszta járt ma nálunk ugyan azért, amiért hétvégén.
Újrahúroztam az elektromos gitárom, és ennek örömére végre nagynehezen megfejtettem a Mitévő? torzított gitáros szóló részét.
Este 8-tól 10-ig a Magamat egyedül én érzem munkacímű dalomon dolgoztam. Leírtam egy papírra, hogy a három fő szerkezeti rész miként ismétlődik, mi hányszor van és hogyan váltja egymást, majd ennek megfelelően legyártottam a már említett HammerHead-del a megfelelő ritmusokat. Rájöttem, hogyan lehet triolás (nyolcados) lüktetést beállítani, ehhez a dalhoz eredetileg is az kellett, így most meg is tudtam valósítani. Végül Acustica-val összeraktam a dobot és elmentettem mp3-ba. Legközelebbi leendő alkalommal felveszem a fő gitársávot, utána a basszust, addig kitalálom a szólógitárt, kongát HammerHead-del, esetleg billentyű, mindezt megeffektelem, és kész az alap.
Az ének kérdése: az elsőként elkészült Sosem voltam egyedül-hez még nem vettem fel az éneket, amit legutóbb egyszer próbáltam, az nem sikerült fényesen. Mivel ez dalonként visszatérő kérdés lesz, ezért úgy döntöttem, előbb elkészítem mindenből az ének nélküli alapot, majd azt követően egyszer erőt veszek magamon és egyszerre felveszek minden éneksávot.
Délután próbáltunk. Amíg Bandi nem jött, összetettük egy új dal alapját. Szalci megmasszírozta a hátam, mmm... Majdnem bealudtam, annyira ellazított. Ügyes.
Érdekes módon a régi dalok nem mentek ma annyira, viszont két újat is majdnem teljesen összeraktunk.
"FOGOM A KEZED KIPÖRGETLEK ÉS ELENGEDEM..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Mint az reggel kiderült, megbuktam olaszból. Néztem egy nagyot. Noémi ment végig a névsoron, aztán mikor a nevemhez ért, szépen elővezette, hogy végeredményben ez kevés a ketteshez. Aha. Szabi és Imi szerencsésen átmentek, őket egyébként figyelmeztette is a tanárnő, hogy kapják össze magukat (egyébként nem is kérdezte őket ennek ellenére sem).
Amit én sérelmezek és ezt hozzá is vágtam Noémihez, hogy igazán szólhatott volna akár az egész osztály előtt is, ahogy Szabiékkal is tette, hogy figyeljmá', lécci szedd össze magad, mert ez kevés a ketteshez, vagy valami. Sőt, mikor a legutóbb beszéltünk a félévi jegyemről, még a hármas is szóbakerült! Tovább megyek! Tegnap ofő mindenkinek bediktálta az összes jegyét, és nekem olaszból három - egy - három szerepelt a naplóban olaszból, ami 2,33-as átlag.
Miután már ezen felhúztam magam, még ének órán drága osztályfőnököm is elképedt arccal kérdezte meg, hogy hát ezt hogy gondoltam, meg - idézem - "Többet kéne iskolába járni."... Igyekeztem nem felkapni a vizet, neki is elmondtam, hogy nem tartom fair-nek, hogy akkor tudom meg, hogyan állok, amikor már nincs időm javítani. Szavamba vágott, és onnantól meg sem hallgatott.
Nos, most akkor a kibaszott kurva anyjukat, jó anyákat nem szidunk, de tartom a véleményem, miszerint kurvára igazságtalanul jártak el. Arról nem beszélve, hogy Noémi meg jópofizik velem órákon. Aha. Kétszínű ribanc.
"...VANNAK MÉG IGAZI SEGGFEJEK." [KESZLOKK JUNKIES]
Mivel előző nap elkértem Banditól Cassandrat (a basszusgitárja), így ma az egyik nap elkészített dob alapra felvettem a basszus-szólamot. Sokat szívtam vele, mert nem tudtam sem pengetővel, sem ujjal úgy pengetni, hogy elégedett legyek a ritmikával (ne késsek). Ráadásul a kombót mikrofonoztam be, de nem tudtam úgy levenni a bemeneti jelet, hogy szép is legyen és az alap búgás se hallatszódjon. Így végül rákötöttem a gépre, azt' csókolom.
És ha már belelendültem, a gitárt is rögzítettem, ugyanezzel a technikával. Elégedett vagyok az eredménnyel, szépen szólnak a gitárok, a ritmus is patent.
A folytatásban kitalálok valami (szóló)gitárdallamot rá, és felveszem azt is.
Délután próbáltunk. Fél 4 előtt találkoztunk Marximban, sokan gyűltünk össze: a bázisvendég Szalcin és Krisztán kívül ma Szabi, Barbi, Gerhard, barátnője és Marci barátnője, Dorka is ellátogatott hozzánk.
Este Barbi-Gebe-Marci-Szalci-Kriszta és én beugrottunk Műhelybe. Soós Laciék húzták a talp alá valót, bizony, népzene szólt a pincében! Törökülésben kört alkottunk a színpadon, fasza volt.
Boldog 17. szülinapot Szabinak!
Ismét próba. Szalci, mint tegnap is, megmasszírozott, igaz, ma én is őt. Általában ma jobban nyomtuk, mint tegnap, szerintem. A Pörkölt-et egyszer úgy játszottuk el, hogy _asztakurva_. Azt irgalmatlanul eltaláltuk. Egy Dinó becenevű, saját megfogalmazása szerint kiöregedett zenész is lenézett hozzánk, adott néhány jótanácsot. Kitöltöttük az Artisjus-os papírokat.
Este ismét Műhelyben töltöttük az időt. Söröztünk, csocsóztunk (mindig én nyertem Szalci ellen, muhaha), ilyesmi. Fél 11-kor mentünk haza utolsó buszokkal, közel lakó Marcik pedig gyalog. :)
Ez lesz a címe a Magamat egyedül én érzem-nek. Kicsit talán erős és makacs, de nagyon tetszik.
Este pedig átvariáltam egy már régen megírt, de formáját nem talált akkordmenetet úgy, hogy teljesen más környezetet kap majd, de már készen van rá a szöveg nagy része és a dobtéma. Holnap tervezem felvenni a gitárt. Egyébként a címben szereplő dal párja lesz annyiban, hogy ennek a címe ...Téged sem lesz.
Délután 4-kor, miután végeztem a suliban, jött Szalci - ahogy megbeszéltük - és leültünk a parkban beszélgetni. Ennek van egy (szomorú) aktualitása, amit, mivel Szalci magánügye, nem írok le. Mindenesetre nem csak erről folyt az eszmecsere, rengeteg dolog szóbakerült, szerelem, barátság, kapcsolatok, sztorik, emberek, hülyéskedés, komolyság. A jó idő ellenére 6 körül beültünk Restibe és egy kávé mellett beszélgettünk tovább. Negyed 8-kor hazakísértem és a fél 8-as szabadival én is hazautaztam.
Mindent összevetve kellemes délutánt - koraestét töltöttünk együtt, sok tanulsággal, élmények megosztásával, és még arra is rájöttünk, mennyi hasonlóság van bennünk. Például mindkettőnk anyukája Ágnes, úgyhogy nekik ezúttal boldog névnapot!
Most 15h-kor végeztem, és nem is kellett sokat várnom az apró léptekkel érkező Szalcira. Mivel csepergett az eső, egyből beültünk Restibe és egy kávé, majd később egy pohár sör mellett beszélgettünk. Ugyanazt tudnám mondani, mint tegnap. Igaz, ma több sulis sztorit meséltünk, jókat mosolyogtunk, és még több közöset fedeztünk fel egymásban. Nagyon aranyos volt, igazi kis harcimókus. Elkísértem a postára, utána haza, majd a 7-es busszal hazautaztam.
A mai nap reakcióba lépett velem és az alábbi melléktermékek keletkeztek:
- feszültség
- döntéskényszer
- egy ember kedvének elcseszése
- egy másik ember megbántása
- csipetnyi lelkiismeretfurdalás
- "magam alatt vágom a fát" effektus
- egyhelyben toporgás
- némi feszültséglevezetés olyanon, aki megérdemelte, még ha nem is így akartam.
A fő termék pedig egy kibaszottul elkúrt nap.
"MOST MÉGIS MIT VÁRTÁL, MIT KÉPZELSZ MEDDIG TUDSZ ZSINÓRON RÁNGATNI MÉG?!" [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Fél 7-re a művház mögötti parkolóba értünk Gebével és apjával. Megkerestük KlecskaMarcit, és a hátsó bejárón bepakolhattuk a cuccokat. Kicsit még körbejártunk, aztán elugrottunk Joe borozójához sörér' (Gebének vodka). Odafele találkoztunk Marcival, amikor visszaértünk a műv.házhoz, Bandit is utolértük, úgyhogy teljes lett a csapat. Triggeréktől elsőként Lőrinc, a dobos érkezett. Míg odabent pakolt, mi kint lézengtünk; jöttek Szalciék (Szalci, Némó, Zsh, Szabina, GerHard, Bogi, Dorka, Szabi, Peszti, Imi, Buzz, Szergej... talán ennyi).
Miután mindent a helyén volt, 8 előtt kicsivel megkezdtük a hangbeállást. Az erősítők mikrofonozva szólaltak meg, a lábdob kapott egy mikrofont, és egy overhead is erősítette a dobot. A fények felgyúltak, narancssárgás fényárban úszott az egész színpad. Felemelő érzés.
Mindenesetre fél 9-ig vártunk a kezdéssel. Közben jöttek még ismerősök: Adri és Laci, Mariann és Ági, Süti és Juli, sőt, Kriszta is. Kezdésig odakint vártunk, aztán fél 9 után pár perccel felvonultunk és a húrok (azaz dobok) közé csaptunk (csaptam). Első dalként ismét a Zöldmoszatot játszottuk.
A temérdek ismerős a színpad előtt állt táncolt! Hátul pár emberke üldögélt és hallgatta a zenénket, de elől táncoltak. Táncoltak. Amikor ezt látja az ember, akkor egy pillanatra megáll benne a tudat, hogy tetszik az embereknek, amit csinálunk. Na, és ez valami kibaszott jó érzés.
Mentek szépen sorban a dalok, nagyobb hiba sehol nem volt, a dobok mögött elejétől végéig élveztem a koncertet. Marci egy-két poént is beszúrt; a Messzire szállj alatt elővették a színpad előtt állók az öngyújtójaikat. Szóval a hangulatra nem volt panasz.
Visszataps után jött az Orkán, amivel akkora finálét csaptunk, hogy még vagy negyed óráig pörögtem. Barnabás készített róla egy kisvideót.
Meghajolni is alig hagytak minket, mert mindenki rögtön odajött gratulálni, megölelni minket. Tiszta eufória.
A Trigger jött lassan. Szalcival sörözve néztük, és arra jutottunk, hogy noha nagyon profi rockabilly-s zenét játszanak, nagyobb sikerünk és közönségünk volt, mint nekik. Nem értettük, miért. Végülis ez a zene jóval szélesebb közönséget kellene, hogy vonzzon - és mégsem.
Még várt ránk egy pakolás, és mehettünk még egy sörért Joehoz. Utána Szalcival "haza"sétáltunk.
Holnap irány Németország. A tegnapi koncertről még nem került fel a bejegyzés, alkalmatlan voltam ma a megírására, a képek pedig technikai okból nem díszelegnek még itt.
Búcsúzunk, elcseszett hangulatban, szokásos letargiával.
"OLYAN ISZONYATOSAN EGYEDÜL VAGYOK, HOGY AZT ELKÉPZELNI SEM TUDOD..." [KEPSZLOKK BLABLA]
Hajnalban 6 órakor gyülekeztünk a murvás parkolóban. Senki sem késett, időben útnak tudtunk tehát indulni. Kezdetben még sötétség uralkodott a tájon, majd körülbelül az M1-es autópályára érve már kivilágosodott, és egyébiránt innentől végig pályán utazhattunk. A határokon természetesen nem kellett már megállni, gyakorlatilag (több pihenővel ugyan) keresztülszeltük Ausztriát, és újra sötétségben, este 7-kor értünk Lindenbe. A családok már vártak minket. Szabival Müllerékhez kerültem.
A házuk nagyon szép, nekem eleinte túlzottan steril volt, nem szeretem a pik-pak rendet. Ezen a napon hamar lefeküdtünk, mert persze elfáradtunk az egész napos utazásban.
A lányt, akinek a családjánál laktunk, Onja-nak hívják. Az ő szobájában szállásoltak el minket, pechünkre őt persze nem. ;) Finom reggeli után vele indultunk az iskolába. Peszti vendéglátója és Onja jó barátnők, és mivel közel is laknak, együtt tettük meg velük az utat, öten sétálva az utcákon.
A délelőtt a bemutatkozó kisfilmek levetítésével kezdődött. Persze ekkor még kevesen oldódtak fel. Még dél előtt (talán 11 körül) nekileselkedtek tanáraink a feladat felvezetésének, első körben szétosztottak minket kisebb csoportokra, hogy csoportonként állítsunk össze a három nemzet kérdőívéből egyet, majd következő lépésként a négy csoport kérdőíveiből született volna egy.
Természetesen ez meghiúsult, hiszen a német és belga gyerekek rendkívül fegyelmezetlenek voltak. Gyakorlatilag több "kényszerszünetet" is beiktattunk, amikor a tanárok egyszerűen leszarták az egészet, és otthagytak minket... Elég megdöbbentő hozzáállással találtuk szemben magunkat.
14 helyett 15 órakor kezdtünk bele a közös, nagy kérdőív összeállításába. Megbíztak a gépeléssel. Természetesen sehova nem jutott az egész, a német és belga fiatalság röhögött és beszélgetett, így végülis elnapolták a feladat befejezését...
Szalci felhívott. :)
Este "DVD-estet" tartottunk az A-betűs, megjegyezhetetlen nevű csajnál. Amíg vártunk arra, hogy autóval elvigyenek minket Onja szülei, Peszti és Johanna (Peszti vengédlátója) nálunk töltötték az időt. Onja nagyijával utaztunk, az út feléig a Mini Cooperről áradozott. Jópofa nő.
Ahogy az idézőjel is utal rá, a DVD-est egy jól álcázott buli volt. 2,6 % körüli, malátás traubit ittunk, vízipipáztunk, és... kábé ennyi. Nem élveztük annyira nagyon, mivel 14-15 évesek a belgák és a németek, tehát nem úgy szórakoznak, mint mi, hanem elegendő élvezetet nyújt nekik a sósperecek cafatokra tépése és egymáshoz dobálása... Azért még ez is jobb időtöltésnek bizonyult, mint otthon ülni, márcsak azért is, mert Pascal-lal (nem vicc, így hívják a srácot) elugrottunk sörért a Rewe áruházba. Németországban a sörvásárlás 16 éves korhoz van kötve.
Este pedig éjfélig beszélgettünk a szülőkkel, angolul. Egészen belelendültem.
Délelőtt Frankfurtba utaztunk - a mai nap a kikapcsolódásé volt. Először a reptéren vezettek körbe minket. A departure board-on láttuk Budapestet is, természetesen. A drága boltok csábítgatták az arra hajlamosakat, mindenhol steril rend és csillogás uralkodott. Végül a McDonalds-nál leültünk és néztük a leszálló és manőverező gépeket.
Következőnek Frankfurt belvárosát céloztuk meg. Láttunk tipikus német házakat, sétáltunk egy hídon, fotóztunk - fáztunk. Goethe-házban is jártunk. Mi volt még?
Szabadprogram. Két órányi. Nórival, Pesztivel, Szabival, Imivel és Buzz-zal mászkáltunk a városban, ami be kell látni, igen szép. Elsőként beültünk egy kávézóba, míg a lányok vásárolgattak. Persze később mi is vettünk apróbb ajándékokat, pl. Toblerone csokit, plüsst, ki mit akart. Érdekesség: Egy idős ember hegedűlt a sétálóutca elején, és mikor másodszor mentünk el előtte, épp az Az a szép... dallamát játszotta. Megálltunk, és megkérdeztük, hogy véletlenül nem magyar-e; és ráhibáztunk, magyar. Adtunk neki fejenként kb. egy eurot apróban (Imi többet), aztán lassan elköszöntünk tőle.
Slusszpoén: mmegláttuk Timi tanárnőt egy kirakat előtt nézelődni, odasiettünk és elújságoltuk, hogy magyar öregúrral találkoztunk. A tanárnő mellett álló nő ekkor felénkfordult, hogy "ugye, milyen jó, hogy ennyi magyar van itt?" - majd sarkonfordult és továbbállt. :D Na, ekkor végleg leesett az állunk.
Este 8-kor - már Lindenben - Onjával kimentünk az Ice cream shop nevű helyre. Johanna és Peszti, Kim és Nóri is jöttek, így beszéltük meg. Kellemeset fagyiztunk (én forrócsokit ittam), beszélgettünk, és még 10 előtt hazatértünk.
Megint beszélgettünk a szülőkkel, sőt, csocsóztam is a faszival. Két gólt tudtam max. lőni, pedig nem voltam rossz formában. :) Nagyon ért hozzá.
Délelőtt befejeztük a projekt kijelölt részét. Nehéz szülés volt, most is sokat szarakodtak a német és belga gyerekek, nem vették igazán komolyan a feladatot. Mindenesetre elkészült a kérdőív és a brosúra is, ráadásul mi, magyarok külön dícséretben részesültünk, lévén mi melóztunk a legtöbbet.
Munka után jön az édes pihenés, így vonatra szállt a Comenius-project csapata és utazott egyet Giessen-be. A Mathemiatikum múzeumában tettük látogatást, rengeteg érdekességet kipróbálhattunk. Néhány példa képben:
PÍ-fal Tükörcsapda Tükörcsapda II.
Közel másfél óra szabadidőt kaptunk ezután, majdnem ugyanúgy töltöttük el, mint Frankfurtban. Nórival jól elhülyéskedtünk. I'm sorry... meg Utazhatunk egy lépcsőn? és Ez még az előjáték?. :D
A megbeszélt időpontban csak ofő nem volt a találkozóhelyen. Mikor megláttuk közeledni, a nevét skandultuk, később pedig amerikai katonadallamra írtunk szöveget (Megjött Mariann néni, nem fogunk így elkésni...) Még ő is mosolygott rajta. :)
A vonatállomáson majdnem megszívtuk az egyszeműt; az 5-ös vágányról indult a vonatunk. Elvileg. Csakhogy a digitális kijelzőn egy apró mozgófelirat, majd később a hangosbemondó is jelezte, hogy ezen a napon a 13-as vágányról indul Linden felé a vonat. Persze ezt is Buzz vette észre, mert közülünk csak ő és ofő tud németül, a németek és a belgák pedig természetesen mindenre figyeltek, csak erre nem. Sőt, mikor elindultunk a 13-as vágányhoz, még méltatlankodtak is, hogy hova megyünk, mikor innen indul a vonat... No comment.
Lindenben egyből a búcsúvacsorára mentünk egy szép, bár kicsi étteremszerűségbe. Jó hangulatban beszélgettünk-hülyéskedtünk, sokszor a külföldi fiatalokat bevonva. Az étel is meglehetős volt, lasagna, pizza és finom zöldségek. Később ittunk egy, majd mivel többet nem kaptunk, kint megittuk a másik (magunkkal hozott) sörünket. Szépen telt tehát az utolsó esténk a fritzeknél.
Délután próbáltunk. Szalci, Szabi, később Hermina és Buzz is kijött megnézni minket. Összeraktuk a Tejfölös szelet-et, a Szalci szólt-at (nagyjából); Marci és Bandi pedig megcsinálták a mozihangfalas, régi erősítős énekhangcuccot. A slusszpoén, hogy mikor mindenki lelépett, összeraktunk egy kurvajó, kurvapörgős, kurvakurva számot, amit meglepetésnek szánunk mindenkinek, úgyhogy senkinek nem fogjuk megmutatni. Először élőben Hartán, a Sörpatikában hallhatja a nagyérdemű, február 9-én, a Ribogzi visszatérő buliján, ahol mi melegítjük be a közönséget.
Este voltunk még Műhelyben, ahol Krisztával - egy egymástól távol töltött hét után - helyrehoztunk mindent, ami eddig elromlott. :)
Nemtudom, hogy mi a fasz van ma, de a számítógép "meghülyült". Az első idegesítő volt, mikor letöltöttem a Cubasis nevű keverőprogramot, azaz DEMO változatát. Ez akkor érintett kínosan, mikor nem tudtam menteni, mondván, ez csak demo...
Később nem tudtam bejelentkezni MSN-re, mert valami ismeretlen hibát talált, amit még a roppant tehetséges hibaelhárító sem tudott kiküszöbölni.
Az imént pedig minden előzmény elveszett a Firefox-ból, így az eddigiekkel ellentétben ha pl. iwiw-re akarok elnézni, nem elég egy i-betűt ütnöm ahhoz, hogy felkínálja az i-vel kezdődő honlapokat, hanem be kell gépelnem.
Faszom.
Krisztával kimentünk a próbahelyre, elhoztam a dobverőket és a pergőt. Tiszta tavaszias időjárás volt.
Ahogy várható volt, a csapat java már Marximban ült. Elrendeztük a CD-ket, meg egyéb ilyen apróságok, aztán negyed 2-kor kisétáltunk a 4-es kocsiálláshoz. Szabi már ott volt, Imi pedig elnézte az időt, de végülis kis szerencsével így is elérte a buszt.
Elfoglaltuk a busz hátulját: leghátra Kriszta, mellé én, Szalci és Szabi ültünk, elénk Bandi és Gebe, Imi és Marci, eggyel előttük Laci. Gebének amúgy egész jegyet kellett vennie, mert nincs diákja. Az utazás kellemesen telt, jól szórakoztunk.
A buszmegállóban Adri és Tura várt minket, gyors létszám ellenőrzés után pedig a próbateremben találtuk magunkat. Itt is ment a hülyéskedés, röhögés, később Áki és Sanyi is megérkezett, aztán mi mentünk a faluba egy kicsit körülnézni. A szoborparkban kötöttünk ki... Kár volt, ugyanis Fehérvár beszabadult Hartára, és a körhintán addig ökörködtek, míg Imi és Szalci le nem esett. Szerencsére semmi bajuk nem lett.
Ahogy visszaértünk a próbaterembe, megvacsoráztunk majd sört nyitottunk és 7 körül átszállítottuk a cuccokat a Sörpatikába. Kriszta sajnos tequilát is ivott.
Szóval kezdésig megittam végülis három sört, de szerencsére talán nem lehetett érezni a doboláson. :) A hangbeállás alatt még talán igen. Megérkeztek Gebe szülei is, NaftzKatát is láttam már, Turi, Panda, Szus, stb.-stb. mindenki jelen volt. Szalcival és Krisztával jót táncikáltunk a Dob + basszus-ra, mikor az szólt, aztán lassan kezdtünk is...
Azt az érzést mindenkinek ajánlom, amikor beülsz a dob mögé, kiteszed a zsebedből a cuccokat, ledobod magad mellé a dallistához és a sörhöz, aztán hadd szóljon. Az valami zseniális. Egyébként talán kicsivel többet hibáztunk, mint Szab.műv.házban, de a műsort gördülékenyen átsiklott ezeken az apróságokon, és szerintem nagyon fasza kis hangulatot teremtettünk a Ribogzinak. A végét különösen odatettük, mivel az Orkán és a Buszpályaudvar közben Marci felhívta a színpadra Sanyit, és átadta a dedikált CD-nket és a szintén aláírt és kicsit kipingált törött cintányért, ami szimbólikus ajándék, rajta a felirattal: "Hamuból nő a legszebb virág." Úgy tűnt, nagyon is örülnek a kis meglepetésnek.
Na, de a Buszpályaudvar, az valami hatalmasat szólt... És visszatapsott is kaptunk!
A Ribogzi hamarosan kezdett is, eleinte sokáig bent tudtam maradni - főként Szalcival ugráltunk -, de később Krisztára figyeltem inkább, vagy pihenésképpen üldögéltünk, esetenként Szalcival az ölemben. Mindenesetre Isti, az új Ribogzi-dobos keresztbe ledobol engem. :) Az egyedüli észrevétel, hogy talán túl sűrűn tesz díszítést a dalokba, majdnem minden két sor után.
NaftzKatával is sikerült beszélnem, még ha nem is túl sokat, de legalább nem olyan szar passzban, mint októberben. Örült nekem és én is neki, ráadásul boldog, hiszen a barátja is vele volt. Csak úgy ragyogott a csajszi, nagyon aranyos. :)
Kettő és három között összepakoltunk és visszacuccoltunk a próbaterembe-.
A próbateremben Szalcival aludtam a földön, és alig kaptam takarót. Imi, Marci és Bandi aztán elég gyorsan elaludtak, de Szabi és Sanyi, aki velünk maradt nem tudtak nyugovóra térni. Szalci sem tudott hosszabb időre kikapcsolni, és én is végig ébren voltam. 5 körül Sanyi és Szabi eltervezték, hogy úgy keltenek fel minket 6 előtt, hogy Sanyi Jawa 250-es motorját beállítják az ajtóba és beindítják... Mi Szalcival ezt hallottuk is, de már nem volt erőnk bármit tenni ellene. Fél 6-kor bealudtam, és kb. 20 perccel később arra ébredtem, hogy Sanyi beindította a motrot...
A buszon nem aludtam túl sokat. Szalci az ölembe fektette fejét, és valamennyit ő is szunyókált így. Általában mindenki más bealudt.
Fehérváron Gebe, Szalci és én még felmentünk Bandihoz, ahol kaptunk kávét és vajaskenyeret felvágottal. Leültünk és Jeff Dunham show-t néztünk YouTube-on, végignéztük (-röhögtük) a másfél órás Comedy Central-os fellépését...
"BUUUUZIIII... ÉS ALAPJÁRATON: HOMO-HOMO-HOMO-HOMO..." [KEPSZLOKK PEANUT - JEFF DUNHAM]
"ÉLET, ITT TÉGED SZERETNÉNEK MEGMENTENI MERT SZERETNEK TÉGED, TE KIS ÉLET..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
(Elnézést attól a pár olvasótól a sok nempublikusért, de így alakulnak ezek a napok. Egyébként Paulo Coelho - Veronika meg akar halni c. regényét olvasom, sok okosat találok benne. Mindenkinek ajánlom, szép napot.)
Egy hirtelen jött lehetőséget kihasználva ezen a napon felléptünk Inotán egy (szószeint) kiskocsmában, az est "fénypontjaként", mint harmadik, záró zenekar. Szalci, Barbi és Solymi jött velünk, Gebe és Barbi Gebeapuval utazott, mi pedig busszal. Délután próbáltunk még egy utolsót, aztán 20.40-essel irány Inota!
Sokat gyalogoltunk a hidegben/sötétben, mire odaértünk a kocsmához... Ahol döbbenten észleltük, hogy valójában semmi keresnivalónk itt... :D Az előttünk zenélő zenekarok P-Mobil, Ossian, Pokolgép, és egyéb stílusban tőlünk teljes eltérő feldolgozásokat játszottak... A közönség pedig pontosan ehhez a stílushoz való volt. Így, amikor éjfél körül elkezdtük a műsorunkat, az addig zsúfolt helység egy cseppet kiürült... :) Vicces volt, na. Marcinak a koncert elején ez láthatóan szarul esett, de végülis sikerült magunknak és kicsiny közönségünknek egy rendkívül hangulatos, majdhogynem nyíltpróba jellegű előadást felmutatnunk.
Gebeapu két fordulóval vitt minket haza, Gebe, Szalci és én a második fordulóval utaztunk, tehát vártunk kb. egy órát, ami alatt szusszantunk egy nagyot és jót mosolyogtunk ezen a kicsit félresikerült, de a zenekar életében szerintem meghatározó estén. Ilyen is kell, na. :)
Erről hamarosan. A lényeg tömören: eldöntöttem, hogy - még nem tudom, hogyan - beszerzek egy régi, lehetőség szerint a címben megadott típusú analóg, tükörreflexes gépet. Hogy miért kell ilyen nekem, mikor van egy kissé talán már idejét múlt (lassan két éves) Kodak C330-as kompakt digitális gépem? Megtudjuk hamarosan..
20 órai kezdéssel felléptünk a Ribillió nevű, roppant hangulatos belvárosi kávézó/söröző helyen. A hétköznapi időponthoz képest sokan eljöttek, hát még ha elengedték volna azokat is, akik mondták, hogy jönnének; na akkor tele lett volna az alagsori terem. Az első három dalnál még mindenki ült, aztán később táncikáltak az emberkék és végülis igazán jó hangulatú koncertet adtunk, Inota után kifejezetten jól esett. :)
Röviden ennyi, ha tudok, szerzek képe(ke)t is ide.
Kellemes időjárással örvendeztetett meg minket a mai nap, ami egyébként egy éves évfordulója annak, hogy Hannával összejöttünk. Mindez ma már csak statisztika.
Szalcival - némi kavarodás és vicces félreértés után - megtaláltuk egymást a Piac téren, majd beültünk Ribillióba egy kávére. 3-kor pedig Bandival és Marcival kiegészülve buszoztunk a próbahelyre. Összeraktunk egy szakmailag talán minden eddiginél bonyolultabb dalt, szerintem dögösre sikeredett, ráadásul Szalcival is kellemesen töltöttük az időt, együtt.
Mint korábban pár szóban említettem, újabban foglalkoztatnak a régi analóg, tükörreflexes gépek, konkrétan a szovjet Zenit márkájú masinák. Buzz 12 XP-jét és Szalci TTL-ét már volt szerencsém kezelésbe venni, ugyan még egyik filmet sem hívattuk elő, így eredményt konkrétan nem láttam.
Viszont érdeklődtem pár emberkénél, és a 9.-es Ricsi hozott bemutatóba egy ET típusú Zenitet, amit vakuval 4500 HUF-ért adna el nekem. Namost az ET-nek van egy hátránya: a fénymérő szelénes, így ugyan elemet nem igényel, de egyrészt nem a képkeresőben helyezték el az indikátort, másrészt a szelénes mérők hajlamosak elfáradni, elromlani. Nos, ami ezen a gépen van, az is feladta már a küzdelmet az idők során.
Buzztól kapott pénzből vettem egy 24-es filmet, amit ma ellövök a Ricsitől kipróbálásra kölcsönkapott Zenittel. Végülis ahogy fotózgatok vele, egészen elégedett vagyok, persze igazán majd az előhívott képek láttán alkothatok véleményt, ráadásul még akkor is ott van a tapasztalatlanságomból fakadó hibafaktor.
Mindenesetre Jucival még körülnézek Pesten jövőhéten, és ha nem találok jobbat, akkor nagy valószínűséggel megveszem ezt a masinát - persze ahhoz még pénzt is kell szereznem, spórolnom.
Képzelj el öltönyben.
Ha ez megvan, akkor a mai nap legmeghökkentőbb tényét már tisztáztuk is, emellett szinte eltörpül, hogy a kórussal ma Pestre utaztunk, hogy részt vegyünk egy stúdiófelvételen. Nem, nem egy hagyományos stúdiót kell szemünk elé képzelni, hanem egy kurvanagy csarnokot, aminek egyik sarkában egy kis-zenekar (dob, gitár, basszusgitár, billentyű), mellette egy rézfúvószenekar, mögöttük pedig mi, a kórus helyezkedtünk el. A három dal, mely rögzítésre került: a 220 felett, a Zenevonat és a Zene nélkül mit érek én volt.
Szólamonként (b2, b1, t2, t1) kaptunk pár térmikrofont, mi Imivel pont az egyik előtt álltunk. Para, mert nem tudtam pontosan a műveket. Mindenesetre Imi ügyeskedett, én meg követtem.
A tervezett déli hazaindulásról csak annyit, hogy 3-kor fejeztük be a munkát. A zenészek nagyon profin tették dolgukat, a dobos láttán pl. a földről kellett felszedni az állam.
A buszon hazafelé Csutiék csupasz seggüket tolták néha az ablakra... No comment. :D
Imivel és a 9.-es Ricsivel beültünk még egy sörre Marximba.
U.i.: Imi, remélem elegendő karaktert írtam. :)
A mai nap jóformán egyetlen pozitívuma abban leledzett, hogy estefelé beszélgettem kb. másfél órát Timivel. Sétáltunk és közben megosztottam vele sok dolgot, Fehérvárról, Hartáról... Meg általában. Talán most tényleg belátást nyert a kis elcseszett, elvi síkon tökéletes, gyakorlatban örökké elhibázott életembe.
Van valami ebben a kibaszott március 1-jében, amitől következetesen utálom. Konkrétan, hogy tavaly és idén is felfordult minden erre a napra. Most konkrétan? Van barátnőm, mégsem érzem; van családom, mégsem érzem; van otthonom, mégsem érzem.
"ÚJ ÉLETET KEZDENI..."
Délután 2-kor jöttek hozzám Peszti, Nóri, Imi és Kriszta, ahogy megbeszéltük. A buszmegállótól hazafele menet elkapott minket az asztakurva-vihar, ami miatt bemenekültünk a Gelatoba. Tényleg durva volt, percek alatt eláztunk, ráadásul özönvízszerűen ömlött az eső fentről.
Nálunk megnéztük Jeff Dunham Comedy Central-os műsorát, vízipipáztunk és boroztunk. Később még az Úristen@menny.hu-val és Narancs, Tetves, Dugóval fárasztottuk magunkat. 6 körül beültünk a Vince kocsmába, utána a negyed 7-essel Fehérvárra mentünk.
Kellemes délután volt így, hogy nem egyedül punnyadtam, hanem velük szórakoztunk.
- Feleltem egy hármast töriből, de úgy, hogy végigtippeltem az egészet. Má(r)k.
- Délután beszélgettem egy jót Évával. Megtárgyaltuk, hogy aki hülye, az bekaphatja. :)
- Szalcinál is voltam, törire tanult. Jó volt vele lenni.
Az igazság ára - avagy alázd meg magad az ország előtt!
Anyámtól hallottam, hogy a TV2-n indult egy új műsor, melynek Jakupcsek Gabriella a vezetője, a "játék" lényege pedig az, hogy hazugságvizsgálóval ellenőrzik, a feltett kínos kérdésekre igazat válaszolsz-e. (Valamilyen feltételrendszernek megfelelően még pénzt is nyerhet a szerencsés szerencsétlen.)
Nem értem, hogy eredhet útjára egy olyan tévés produkció, amely a józan ész szerint eleve halálraítélt, két okból:
- egyrészt normális, egészséges ember még nagy pénz reményében sem menne játékosnak egy ilyen idióta műsorba.
- másrészt egy ép társadalomnak el kéne utasítania az ilyen tv-szennyet, nem felháborodva, csak szimplán úgy, hogy nem nézi senki.
No, mindegy, lement az első adás, amiben egy (ha jól tudom) Renáta nevű csaj sírva rohant ki a stúdióból - vagy mifene. Nos, arany szívecskéje azt kapta, amit vállalt és megérdemelt. Jakupcsek (akinek egyébként véleményem szerint semmi keresni valója nincs a magyar televíziózásban) feltette a kínos kérdéseket: szilikon-e a melle? Megcsalta-e a barátját? (most figyelj!) Volt-e kikötözve szex közben? Gondolom a többi kérdés is hasonlóan "érdekfeszítő" és provokáló lehetett. A leányzó állítólag ott bukott el, mikor arra kellett felelnie, hogy kapott-e már pénzt szexért - és letagadta. No comment...
Vajon ölthet-e olyan mértéket valakiben az exhibicionizmus vagy a pénzvágy, hogy ilyen marhaságra vállalkozzon? Úgy néz ki, sajnos igen. Hogy megalázza magát a tv-ben, vélhetően rengeteg néző előtt? Na és! Hogy szégyent hoz a családjára is? Na és! Hogy mit szólhatnak egykori tanárai, barátai, munkatársai, mikor látják egy ostoba műsorban égni, mint a szalmakazal? Na és!
Viszont ne feledkezzünk el arról, hogy mindez milyen negatív hatással van a társadalomra, legalábbis az értelmetlenebb, butább rétegekre. Mit sugall a műsor? Kíváncsiskodj, pletykálj, nyomozz, faggass! Ülj a fotelodba és nézd, ne gondolkodj. Persze nevetgélünk, hogy milyen buta "produkció" is ez, de ha belegondolunk, hogy van, aki ezt élvezi... Szenzációhajhászás, alacsony fokon. Primitivitás, butítás. Pfúj.
Nőnap alkalmából adtam Szalcinak egy szép vörös rózsát. Kissé szar kedve volt, pl. mert nem jöhetett Sárbogárdra, és egyébként is volt rá oka. Próbáltam picit feldobni, voltunk próbahelyen dobverőkért, aztán beültünk Marximba. Itt gyűlt össze a zenekar, Szalcitól búcsút vettünk, aztán usgyi.
Henrik várt minket a buszmegállóban egy Krisztián nevű sráccal, aztán mentünk a Cosa Nostra-ba. Fasza a hely kialakítása, az eddigiek közül talán a Ribillióhoz hasonlítanám a hangulatát. (Igaz, ez pizzéria, az kávézó). És! Még színpadunk is volt!
A Titán már pakolt, hangcuccban sem volt hiány, még dobmikrofont is hozott Kicsi. 9 után hangbeálltunk, 10 előtt nem sokkal (két sör után) kezdtünk. Nem sokan (Solymi, Henrik, még páran) álltak a színpad előtt, a közönség nagy része ült, de számok között lelkesen tapsoltak. Marci viszont betegen lépett fel, paráztam is, hogy valami baja lesz koncert alatt.
Nagyvonalakban ennyi. Jó volt, szép volt, fáradt vagyok bőven kifejteni.
Az imént ledőltem aludni, hogy kipihenjem a tegnapi - ma hajnali fáradalmakat, de rémálmom miatt felébredtem egy órán belül. Az eleje nem teljesen tiszta. Annyi biztos, hogy valahol külföldön voltunk (talán Csehország), és láttunk tyűkudvarban szomorú néniket. Később én egyedül kellett, hogy elmenjek valahova, valamiért. (Itt is kimaradtak dolgok). A FeZeN Klubban lyukadtam ki, a felső emeleten, ahol egy büfé és egy kis szoba volt (a valóságban persze nem ilyen a hely). A kis szobában egy fiatal, amatőr zenekar elvileg egy fesztiválon adott koncertet (tehát a fesztivál egyik helyszíne ez a szoba volt, a közönség viszont nem itt, hanem szabad téren helyezkedett el, és az épület oldalára rögzített hangfalakból szólt az élő zene.) Berontottam, mert nekem ott volt dolgom, mutattam a zenészeknek, hogy ne zavartassák magukat. A szemben lévő falon egy ablak állt, és hogy azon kikukucskáljak, fel akartam támaszkodni egy fezenes polcra, aminek a bal fele leszakadt alattam.
A zenészek kicsit nyugtalanok voltak, hogy zajongok, ugyanis ekkor már lemezfelvétel zajlott körülöttem, és a Mitévő?-t próbálták feljátszani nem sok sikerrel. Mivel a polcot nem tudtam megcsinálni, berágtam és eljöttem.
A lépcsőn lefelé a FeZeN öltönyös, nyakkendős főmuftijával találkoztam, aki megállított, hogy hogyan-miként jutottam fel oda, mikor tilos a belépés. Tudtam, hogy csak a hatalmát akarja fitogtatni, ezért flegmán feleltem: régen ide be lehetett járni. Utána elkezdett egy hosszú prédikációt a gyerekkoráról, hogy milyen iskolákat járt ki, milyen nehezen küzdötte fel magát a ranglétrán, majd egyszercsak az órámra néztem, láttam, hogy sietnem kell, és leordítottam, miszerint ha csak ennyit akar mondani, akkor ne erőlködjön, mert kurvára sietnem kell.
És a slusszpoén: ahogy leértem a lépcsőn, lenn volt egy ló. Nagyon gyanúsan nézett rám, és sejtettem ugyan, hogy mi lesz, de elkezdtem rohanni. A ló ezen felbátorodva persze megpróbált megrúgni, de nem tudott, viszont visszafele kellett menekülni, ahonnan egy zsiráf (-szerű) lény érkezett, aki már el is talált a patájával (igaz csak a combomon), a következő pillanat pedig, hogy rám akar ülni... és ekkor felijedtem.
Anyád. Alszok tovább.
Az egyetlen említésre méltó esemény/időszak a mai napból a délután, merthogy Szalcival töltöttem. :) Készítettünk PhotoShop Demo-val egy sokkal jobb plakátot, mint amit én csináltam múlt héten, és végülis ezt fogjuk sokszorosítani. Továbbá megoldást kerestünk arra, hogy ne kelljen olyan alacsonyra hajolnom, ha meg szeretném csókolni. ;) (Egyik verzió sem jó hosszútávon: pl. nem tud mindig fotelra állni, nem fogok mindig letérdelni elé, és nem, nem vágjuk le a lábam a bokámtól.)
Este egyedül voltam itthon, így hirtelen felindulásból felvettem egy már megírt szöveget egy frissen kitalált egy-szál-gitár kísérettel. Meglepően jól sikerült, persze csak amennyire egy ilyen demo jól sikerülhet. Később kidolgozom, ez lesz a majdani album záródala.
A délután-este nagy részét Szalcival töltöttem. Marximban találkoztunk, ő már ott ült két 'palotai sráccal (így ismertem meg Smakkot és Zsédelyt) és Zsh-val. Legelőször picit morcos voltam, mivel nem tudhattam magam mögött valami hű-de-jó napot, de utána rendbejöttem, és hát igen kellemes időt töltöttünk együtt. :) Szegény Zsh-t kicsit talán el is hanyagoltuk.
Háromnegyed 6 körül értünk hozzájuk, kaptam sütit és melegszendvicset (tejben-vajban fürösztés), majd álmosító masszázsban részesítettem Szalcit. :)
Úgyhogy végkicsengésében mégis jól telt a nap, pláne így.
Délután találkoztunk Marcival Marximban, ittunk egy sört, megvártuk Szalcit, aztán irány a Rádió Presszó. Nem siettünk, rengeteg időnk volt, zenélgettünk kicsit odalent, aztán fél 6 körül elkezdtünk felcuccolni. Gebe is befutott lassan, később Bandi is, utána az is kiderült, hogy nem lesz Dínótól énekerősítés.
Hangulatfényeket is tudtunk csinálni, egy kék és narancsos-sárgás lámpa borított be minket fénnyel. 7 előtt nem sokkal Szalci és a zenekar az én kivételemmel bementek Marximhoz, ugyanis úgy hirdettük meg, hogy ott gyülekezhetnek azok, akik egyedül nem biztos, hogy odatalálnának.
Ennek megfelelően háromnegyed 8-ig egy árva lélek nem jött a presszóba, és kicsit kezdtem is aggódni, hogy miként lesz ebből közönség. Majd egyszercsak megjöttek Gebéék és sorban jöttek utánunk az emberek, és még mindig csak jöttek, még mindig...
Végül jóformán megtelt a hely, rengetegen eljöttek, számomra ismeretlenek is, úgyhogy meg sem próbálom felsorolni, kik voltak jelen.
8 után röviddel kezdtünk is, Zöldmoszattal. Ezután viszont már variáltunk a sorrenden, ennek megfelelően voltak nagyon pörgős és kicsit nyugisabb részek. Végülis 20 dalt játszottunk el a két ráadásszámmal együtt. Nos, teljes eufória. Eleve az, hogy élvezzük a zenénket, és a hab a tortára a közönség. Szinte mindenki táncolt! :)
Visszatapsoltak minket. :) A Buszpályaudvar alatt megint eltörött egy verőm... Nem értem. ;)
Szóval hatalmas sikerünk volt, és az egész zenekar meg a közönség is úgy néz ki, marha jól érezte magát. Akiknek menniük kellett, azok elindultak negyed 11 felé, akik viszont ráértek, azok lejöttek velünk a próbaterembe, ugyanis tartottunk egy afféle afterparty-t, vagy hívhatjuk nyílt próbának, improvizálgatásnak, bárminek. Szalcival fél 12-kor jöttünk el, Gebe apuja fuvarozott minket haza.
... mint a tegnap és a ma, amikor
- elmaradtak az angolórák, és ezzel megúsztam egy nem-megírt 250 szavas újságcikket és egy 250 szavas fogalmazást (amúgy egész héten elmaradnak)...
- Szalcival két mondhatni idilli (kicsit giccses a szó, sebaj) délutánt töltöttem el...
...na, szóval az ilyenek azért feldobják az embert. :)
Megvettem! A fénymérővel még van egy apróbb gubanc, de időközben utánajártam a dolognak és hamarosan orvoslom is. Utána pedig...
Este Nóri, Kriszta, Mariann, Buzz és én elmentünk Műhelybe. Söröztünk, kakaóztunk, kibeszéltünk mindenkit ( ;) ) és jót filozofáltunk. Meg persze nevettünk hangosan, mosolyogtunk, és idővel hazatértünk.
Kellemes este volt, gyakrabban kéne ilyen.
Három szóban? Zagyva, értelmetlen, kaotikus.
Bővebben? 7-re odaértünk, és az eleje még egészen jól is alakult. Évával és Korrugával is találkoztunk a helyszínen, meg a tüzesek is készültek, tehát minden jónak ígérkezett. Dob persze nem volt a helyszínen, így csak Bandi és Marci tudtak hangszeresen hozzászólni eleinte, de olyannyira, hogy talán ők kezdték ezen az estén a zenélést. Péntek Tamás (Zokogó Majom, gitár, harmónium, hegedű, ének) egész frappánsan rájátszott klarinéton, hegedűn.
Kinn elindult a tüzezés. Szalci is beszállt, tiszta korom lett a lány keze. :) Egyébként ügyesen, de méginkább merészen bántak a tüzes poikkal meg egyebekkel.
Amikor Évával visszamentünk az udvarról az épületbe, kb. akkor kezdett ellaposodni a zene. Elektronikus alapot adtak alá, ami valahogy nem passzolt; mindegyik hangszeres egymaga akart improvizálni és megmutatni magát, közös törekvésekben Marcin kívül senki nem gondolkodott, de őt le is halkították.
Nekem teljesen úgy tűnt, hogy az impro-est nem az, aminek eredetileg meghirdették. Szabadon improvizálhatsz, persze, de elnyom a többi hangszer, nem figyelnek rád, és - lehet, hogy csak én olvasok rosszul a szemekből, de - nem is feltétlen nézik jó szemmel, ha hozzá mersz szólni az este lényegéhez: az improvizáláshoz.
Szóval ez az öncélúság drasztikusan az underground felé viszi az egész produkciót, ezért fordulhat elő olyan, hogy egy (igaz, kissé ittas) srác úgy jön be az ajtón, hogy "mi ez a szar zene?", vagy - és ez szintén megtörtént - hárman visszafordulnak, még mielőtt bejönnének.
A fél 11-essel mentem haza, Lacihoz még benéztem a garázspartira... olyannyira, hogy fél 5-kor kerültem ágyba, kicsit illumináltan.
10-re kellett volna Marxim előtt lennem, de a hajnali kimaradásom okán 10-kor ébredtem. Ekkor két dolog sokkolt: egyrészt, hogy nekem 20 km-rel arrébb kéne elhelyezkednem, másrészt, hogy havas a szomszéd ház teteje.
Fél 5-ig próbáltunk, aztán én Szalcival eljöttem és a vasútnál le is szálltam a 43-as buszról.
Új vonattal utaztam Pestre, teljesen meglepődtem, hogy ilyen van Magyarországon. :) Kényelmes, tiszta, halk, kulturált... Nem csoda, hogy nem hittem a szemeimnek.
A Déliben persze elnyelt a magyar valóság: van tüzed? van cigid? van apród?... Anyád.
Egyedül tehát, de dinamikusan - ez volt a mottó, mivel ha már egyedül voltam, legalább megpróbáltam élvezni, vagy ha mást nem, az előnyeit kihasználni. Pl. a saját tempómban villámgyorsan elmetróztam a Blaháig, ott pedig egy kb. 50 méteres kitérővel elsőre megtaláltam az Erzsébet körutat, azon pedig a Hunnia mozit. Háromnegyed 8-kor bementem.
1500-at akartak kérni belépőként. Mivel én ezer forinttal számoltam, így nem is hoztam magammal sokkal több pénzt. Volt még 300 forintom, de azt jobb szerettem volna megtartani biztos ami biztos. Végül rendes volt a csaj, mert egy ezres értékben adott kupont ezerötszáz helyett (mert ugye a belépőt le lehetett fogyasztani).
Felmentem, Bérczesin és egy (a Plutó zenekarból való) gitároson kívül csak két vendég volt még jelen. Leültem, hamarosan jött egy srác, aki szóba elegyedett Robival. Mivel Bércezsi engem is megszólított, odamentem, és innentől végig itt ültem, gyakorlatilag karnyújtásnyira Robitól.
Nos, nem tudom részletezni az estét. Túl koncentrált volt ez, nehéz feldolgozni. Aki nem fogékony Bérczesire, az sosem fog eljönni egy egyszálgitáros estre, amit meg is értek. Engem személy szerint nagyon érdekel. Több videót is felvettem, de egyik sem az igazi, nem tudtam felvenni azokat a nagyon jó gondolatokat, amiket akartam... Kicsit ijesztő is a krapek, persze ez attól függ, kit mennyire zavar az, ha egy skizofrénnel beszélget. Fel lehetett menni a színpadra, és negyed 2-kor én is rászántam magam, hogy zenéljek. Nem akartam sokat.
Összesen hárman vállalkoztunk arra, hogy gitárt ragadjunk, és Robi arra kért minket, hogy vegyük fel vele a kapcsolatot és csináljuk meg ezeket a dalokat. Hát, kíváncsian várom, ha írok neki, emlékszik-e majd. :)
Fél 3 előtt valamivel vége lett. Bérczesi letette a gitárt, kikapcsolta az erősítőt és a mikrofont és felállt. Nem rohant semerre, úgy viselkedett, mint bármelyikőnk, intézett egy telefont, amiben teljesen hétköznapian közölte egy lánnyal, hogy fellépése volt. Miután letette és elhaladt mellettem, megjegyezte, hogy Anett szép lány.
Fél háromkor tehát nyakamba vettem a várost, és elindultam a Rákóczi úton. Az Erzsébet hídon átkeltem, és ekkor kellett kicsit odafigyelnem. Január elejéről ismerős volt a Döbrentei tér, és végülis a villamos síneit figyelve könnyedén a Krisztina körútra jutottam, ahonnan már gyerekjáték volt a Déli pu. 3.10-kor értem oda, rendeltem egy melegszendvicset, majd felszálltam a vonatra és Fehérvárig aludtam.
Egy hatalmas élménnyel lettem gazdagabb.
Nos, hogy húsvétkor hó, az akárhogy nézzük, irreális. Persze idén korán volt Húsvét, de a hóeséshez már kései a március 24., nem? Sebaj, Imivel és Buzz-zal felkerekedtünk, jártunk Krisztánál, Mariannál, Nórinál és Pesztinél. (Utóbbi kettőnél már a bokaszalag szakadással küzködő Szabi is velünk tartott). Krisztánál nem sok időt töltöttünk, Mariannnál valamivel többet. Kínáltak minket pezsgővel és sörrel, a pezsgő kicsit ütött is. Finom sütik is vártak minket... :)
Buszra szálltunk, majd Nórinál mézespálinkával és vadásszal láttak el minket. Imi repetázott a páleszből... Eszti ázott el talán a legjobban. Szegény. :)
• próbáltunk.
• Szalcival töltöttem kellemes időket
• a kezem ügyébe akadt egy Canon Eos 33V (Szalci kapott kölcsön ilyen gépet)
• megcsináltam egy effekteken alapuló, intsrumentális dalt (még csak DEMO verzió, kell hozzá basszusgitár)
• Buzz-zal bütyköltük a Zenit fénymérőjét, de túl hamar elhittük, hogy megcsináltuk, és egy órával később megint folyamatosan jelzett a két kis led. Ennek ellenére vettem bele egy 400-as 36-os filmet.
• ma Krisztával estig beszélgettünk, nagyon jó volt végre újra jókat nevetni, felidézni mindenféle sztorit, stb. :)
• (örülök, hogy megtaláltam ennek a pöttynek a HTML-kódját Turánál)
Csak röviden: 7-kor Marximban találkoztunk, nekem fél 8-kor el kellett rohannom a Láczos gimnáziumhoz, hogy Botondtól átvegyem a kölcsönkapott pergőt (enélkül nagyon szar lett volna, úgyhogy köszönjük Botinak).
Mikor odaértem a tópartihoz, végre pihenhettem egy nagyobbat, Erikkel doboltunk kongán és dzsembén (ha jól írtam le), Szalcival fényképeztünk (Canon Eos).
A fellépés nem volt rossz, de azért éltünk már át sokkal jobbat is. Az akusztika pocsék az aulában. Mindenesetre sokan megnéztek minket, CD-t is többen kértek tőlünk, tehát úgy tűnik, jó nyomot hagytunk.
Délután próbáltunk, este pedig (Bandi kivételével) beültünk Műhelybe, jött még Barbi és Kriszta is. Fárasztóak voltunk a hülye poénokkal...
Délután volt egy kissé rövidre sikerült, de jó próbánk. Bandi E-húrja elpattant, amíg hazament a póthúrokért, vezethettem Gebe 110 köbcentis mini chopperjét... Durva. Hármas feléig nem mertem húzni. :D
Háromnegyedkor kijött a Nagyváradira Buzz, a táskájában az állvánnyal és a Zenitével. Marci meg én busszal, Buzz Simsonnal indultunk a városba (Buzz nyert). A pláza előtt Kriszta már várt minket, és Bandi is jött, tehát öt fős társaság gyűlt össze, holott eredetileg csak Buzz meg én mentünk volna fotózni. :) Természetesen ez pozitívum.
A pláza hídra telepedtünk le először, a buszpályaudvar felé fordítottuk a gépet. A rekeszt teljesen behúztuk, hogy az állandó fények (lámpák, neonfeliratok) a legkevésbé égessék ki a filmet. Barnabás 5 és 10 másodperces záridővel próbálkozott, asszem öt másodperccel kétszer is fotózott. Én 5 - 7,5 - 10 mp-ig tartottam nyitva a távkioldóval a zárat.
Innen még átmentünk a tópartihoz, de ott már csak Buzz, Kriszta és én voltunk. Itt jóval sötétebb volt, kevesebb volt az állandó fény, így volt, amikor 25 másodperces záridővel is kísérleteztem.
Búcsúzóul tettem egy kört Buzz motorjával.
Délután Szalcival rohangáltunk a városban, kiragasztotta a plakátainkat, én pedig elkísértem.
Mikor hazament, én elindultam a Tóparti felé, hogy majd a tónál fotózok. Elsőként KovácsSzandrába botlottam, és meglepő ugyan, de pár mondat erejéig egész értelmesen lehetett vele beszélni. Persze túlzásokba nem esünk, úgyhogy haladtam tovább. :)
A tóparton pedig egy érdekes manusz szólított meg, hogy mióta fotózok. Leült és adott pár tanácsot, azonkívül mesélt magáról. Fura.
Végül 7-től 8-ig Buzz-zal hosszúexpozíciós fotókat készítettünk a Mártírok úti felüljáróról.
Nos, a zenekar nyakába vette Magyarország vasúthálózatának egy részét és a MÁV békésen poroszkáló személyvonatával Pestre utazott, hogy megmérkőzzön egy tehetségkutatón. Mara és egy barátnője már várt minket, és hamar oda is értünk a Művészbázisba.
Előttünk két zenekar játszott, mi voltunk az utolsó fellépő. A Babilon egy Depresszióhoz hasonlítható keményrockzenekar, meg kell hagyni, ügyesek. A Lazul a lánc még az előzőnél is durvább zenét játszik, őszintén szólva én már undorodom ettől a stílustól, mivel semmi újat nem mutat. Egyedül a SOAD tudott új színt vinni ebbe a műfajba, ráadásul ők kellően szuggesztívak is.
Ugyanakkor a Lazul a lánc nagyon pontos műsorral állt ki, és a külsőségekre is sokat adtak. Meg is nyerték a mai versenyt.
Nos, és mi... Mi beszariak voltunk. Nem voltunk együtt kellően, pontatlanok és cseppet sem meggyőzőek voltunk. A zsűri első tagja véleményem szerint elragadtatta magát azzal, hogy milyen mértékig döngölt földbe minket (és Marcit külön). Egyébként sem volt szimpatikus a fószer a beképzelt tekintetével és flegma hanglejtésével... Mindenesetre a többi zsűri tag építő kritikát mondott, igaz, hogy egyikük sem tudott igazán pozitívat mondani (egy-két apróságtól eltekintve), de legalább bíztattak minket, hogy ne adjuk fel, csak dolgozzunk sokkal többet.
Hazafelé Marci sokáig letört volt, de szerencsére ő is megértette, hogy most nem elkeserednünk kell, hanem változtatni.
Nap végén megegyeztünk, hogy ignoráljuk a mai napot... :)
(Elnézést, ha kicsit felületes leszek, de pótlólag írok.)
Szóval du. időhiányban szenvedtünk, felpakoltunk, hangbeálltunk, Bandi erősítőt javított gyorsan, majd a háromnegyed hetes busszal Gebe, Marci, Barbi és én mentünk Marximhoz. Kicsit kevesebben gyűltek össze, mint a legutóbb, de Datyó, Attila és Laci (no meg velük Regina) jött Seregélyesről. Ők kínáltak pálinkával, Datyó még egy sörre is meghívott, úgyhogy mire visszaértünk a Rádió Presszóba, megjött a hangulat... ;)
A koncertet nagyon nem is részletezem, nagy buli volt, élveztem minden dalt. Bandi hétfőn ünnepli szülinapját, úgyhogy meg is köszöntöttük, a koncert végén pedig bejelentettük, hogy Imi hamarosan a zenekar tagja lesz. :)
Ahogy a legutóbb, most is volt after-party, de most jóval kevesebben maradtak. Én pedig tovább fogyasztottam az alkoholt (sör, némi pálinka)...
...és elkeseredtem. Nem voltam rosszul, nem hánytam, mindenre emlékszem, csak elkeseredtem, és ennek hangot is adtam. Elég ijesztő volt számomra ez a viselkedés, nem tudom igazán leírni, de maradandó emlék.
Bocsánat mindenért.
"A LEJTŐN TÚL EGY ÚJABB LEJTŐ A VIHARON TÚLRÓL ESŐFELHŐVEL EGYÜTT ÉRKEZEM...
MIT TEGYEK, HA EGY LAKAT VAGYOK CSAK A SAJÁT SZÁMON?"
[KEPSZLOKK BÉRCZESI]
Elnézést kell kérjek magamtól és a néhány visszatérő olvasótól, de torlódnak a bejegyzések, és még most sincs időm kifejteni a keddet, ráadásul az utóbbi napokról is most még csak vázlattal szolgálhatok:
• szerda: egy kis vicces nempublikus
• csütörtök: tehetségkutató (pofáraesés)
• péntek: egy hatalmas Rédió Presszós buli, utána kelleténél kicsit több alkohol és egy nagyon furcsa hatás. ("összeomlás", vagy nemtudom minek hívjam) - őszinte beszélgetés sokakkal (Szalci, Marci, Timi) - hazaút, nosztalgiázás, pozitív végkicsengés. :)
"Fel kell írnod: van, aki kíváncsi rád.. és Szeret."
Délelőtt írtam egy üreslapos fizikadolgozatot, ami, hát, kicsit lehúzta a kedvem. Akkora balfasz vagyok, hogy nem bírom összeszedni magam minimális szinten sem, és ezzel - meg egyéb hülyeségekkel - sorra marom el magam mellől az embereket... Imi végülis utánamjött Restibe, amikor rájött, hogy ott vagyok, és ez határozottan jól esett.
De ettől még nem léphetek át a saját hibáimon.
Délután kivettük Szalcival a képeket. 1445 HUF-ba került, 34 db. 21-et beszkenneltettem este Datyóval, de ne szaladjunk ennyire előre, Szalcival is töltöttem délután némi időt. Kitalálta, mit ad Bandinak szülinapjára, de nem írom le, mert még a végén Bandi innen tudja meg, és lelövöm a meglepetést. ;)
Szóval ízelítő.
Erről a roppant fárasztó napról csak annyit jegyeznék meg: két hete állítottam a Piac téri órákhoz a mobilomat, hogy a buszok indulását még véletlen se tudjam félreértésből elnézni. Ma Datyó telefonján 56, a barátnője kézibeszélőjén 54, az enyémen 57 volt, mikor a sárosdi buszunk elindult nélkülünk. S láss csodát, a digitális kijelzőkön minden óra egységesen 18:00-t jelzett.
Úgy tűnik, a buszpályaudvaron gyorsabban telik az idő...
Délután szakítottam Szalcival.
Délután szakítottam az új Márkkal.
Délután szakítottam időt Timire, pontosabban ő szakított rám, és így beszélgettünk egy jót.
Délután megtettem minden tőlem telhetőt, hogy egy kicsit jobban érezzem magam, hogy helyrerázzam azt, ami mostanában kisíklott, de nem sikerült.
Elvileg minden kész.
Elvileg minden rendben.
Elvileg most változnia kéne valaminek, de semmi nem történik.
Bandi szülinapját ünnepeltük. Szalci hozott tortát, Gebe vodkát, Krisztától egy doboz Black-et kapott. Sokan gyűltünk össze: a zenekaron kívül Barbi, Kriszta, Szalci és egy Anita nevű csajszi (Szalci egyik sulis barátnője) és Gerhard.
És Imi, akit múlt hét szombat óta már zenekari tagként említhetünk meg, ugyanis billentyűsként immáron ő is részese a Ment& Másképpnek!
Szóval ettünk tortát, ittak vodkát (én egy felest húztam csak le, azt is csak udvariasságból), Anita, Bandi és Gebe benyomtak próba végére.
Igazán sok értelmét nem láttam a fél 10-ig tartó kínlódásnak, nem is gyakoroltunk valami sokat.
Szalci mindenképpen beszélni akart velem, ráadásul Anita is ezt akarta nyomatékosítani apróbb fenyegetésekkel (mondván felképel, ha nem adok Szalcinak normális magyarázatot), amik miatt sajnos meg kellett szakítanom vele a társalgást... (Később elnézést kért)
Szalcival végül négyszemközt váltottunk pár szót, de nem sikerült megérttetnem vele az okot.
Délelőtt FMD-re (Fejér Megyei Diáknapok) utaztunk Dunaújvárosba. A kodályos busz természetesen tele volt, ZemlényiMisiéknek már állni kellett. A Dózsa Mozinál tett le a busz, ahonnan a kollégiumig sétált ofő vezetésével a csoport. Eközben elmentünk az FMD egyik (számunkra fontos) helyszíne mellett, a Széchenyi Gimi mellett.
Mint kiderült, kb. öt-tíz ember miatt cibált el minket ofő a koleszig, úgy, hogy Buzzék bőgőt és cipeltek ezalatt. Okos szervezés...
Míg a többiek megnyitóra mentek, mi Enikővel és Krisztával ittunk egy kávét.
A szereplések jók (néha viccesek) voltak.
Este Sárbogárdra mentünk ismét, újból a Titán zenekar vendégségébe, csak ezúttal a Rock Caffé-ban léptünk fel. Jelentős csúszással kezdtünk, de marhajól éreztük magunkat. Igazi koncerthely a megfelelő technikával, fényekkel, hangulattal, a közönség kitartóan visszatapsolt! Erre ugyan nem számítottunk, de visszajöttünk eljátszani a Q-t.
A Titán koncertje alatt pedig, nos... Szépen berúgtunk. Marci, Bandi és Henrik nem, de Kriszta és én eléggé, talán Gebe is.
Süti mondta, hogy álmában meg akartam ölni egy dobverővel... x'D
Egyébként hamarosan indulok Datyó 18-at ünnepelni, szolidan, egy-két sör társaságában.
Ha lenne elég bátorságom, akkor most itthagynék mindent (zenekar, család, barátok) és eltűnnék valami egészen új helyre, ahol senki sem ismer, rendbeszedném az életem, és csak utána jönnék vissza.
Délelőtt a suliban a Comenius-projekt hazai része vette kezdetét: megjöttek a németek és belgák. Mindezt persze egy duplaórás olasz témazáró előzte meg, de szerintem egész jól sikerült (a hármasban azért nem merek reménykedni, hiszen olaszról van szó).
Szóval német és belga társainkkal dolgoztunk, jó őket újra látni.
Délután Marximoltunk egyet Imivel, később Géza szobornál dekkoltunk, amíg el nem eredt az eső. Este az ARÉV sportcsarnokban részt vettünk a 10. Gyermekkórus Fesztivál nyitóünnepségén, a Kreol Misét énekeltük. Itt-ott meg-megakadt, de végülis ráfoghatjuk, hogy jól sikerült.
És hogy miért fourteen-free? Imivel a 14-es busszal utaztunk a Kórház felől, az útvonal szerint a Király sor - Budai kereszteződésben a busz a Budai útra fordul. Az útvonal szerint. Sofőrbácsink azonban elnézett valamit, és átment a kereszteződésen, ezzel a Király sorra vezérelve a járatot. :D Kisebb morajlás és röhögés keletkezett a buszon, pláne, mikor lefordultunk egy kisutcába. A sofőr - megnyugtatandó az utasokat - hátraszólt, hogy mindjárt visszatér a Budaira.
Végül a Kisteleki úton, a keresztnél lyukadtunk ki a helyes útvonalra... x) Lol.
Mivel délutánra próbát beszéltünk meg, fél 3-kor beültem Marximba, majd a az egészes 10-essel utaztam Maroshegyre. Marci, Gebe és Szalci már ott volt, Bandi még nem. Imi jött 20 percen belül, de Bandi nagyon nem. Nagyon-nagyon nem. Még mindig nem-.
Így ment ez fél 7-ig, amikor elértük telefonon, 7-re ért oda. Zenéltünk kb. fél 9-ig, éskész.
Délelőtt - délután a Comenius projekttel utaztunk Pestre. Elég punnyadtak voltunk, pl. a másfél órás szabadprogramot azzal töltöttük, hogy a Gödör klubnál lévő vizes placc mellett ücsörögtünk Imi, Kriszta meg én.
Este mentünk a zenekarral Csórra koncertezni... nos, borzalmas volt. A hely: lepukkadt, ronda művházi kisterem. Hangosítás: pocsék. Egymás mellé (!) állítottak fel minket, a dobot nem tudtam testre szabni és szörnyen volt hangolva... Közönség: helyi hungaristák (!), lerobbant, csöves arcok... 7 dal után összecsomagoltunk, és azzal a busszal, amivel jöttünk, mentünk is haza... :D
Székesfehérváron tegnap délután volt Critical Mass, amiről lemaradtunk, mivel Pesten töltöttük a délután a németek és belgák kísérgetésével. Ennek ellenére már tegnap is tekertünk Krisztával a városban, ma pedig újra kedvünk támadt ehhez, így délután a próbateremhez látogattunk - drótszamáron. Ott pedig pont Gebébe és barbiba botlottunk, Imi nemsokára telefonon keresett - így hát őt is kihívtuk; és a nagyréten mono- és biciklis délutánt töltöttünk. Jól esett.
A Kodály iskola kórusainak ma tartották az Éneklő Ifjúság-ot, a Szent István teremben. Csak itt, csak most, csak nekünk küldték tehát a hihetetlenül elfogult, lehurrogó zsűrit-. Igaz, nem teljesítettünk olyan jól, mint szoktunk, de ez nem is csoda az utóbbi időszaknak köszönhetően (FMD, Kreol mise, többieknek csütörtöktől Erdély). Mindegy, lehetett volna kicsit fair-ebb a play, hogy gyenge szóvicceket dobáljak.
Az egészséges életmód jegyében Krisztával délután felbicikliztünk a Háromágúhoz. Sütött a nap, muffint zabáltunk és beszélgettünk, majd a lejtőn lefelé 10 perc alatt elértünk hozzájuk. Hiába, ha hátszél kap a vitorlába... ;)
Este tesómmal és Turával Solton találkoztunk, majd onnan Hartára mentünk tovább, hogy megtartsuk a sokadik művekmítinget, hátha haladunk is a Búsulóval. Először (Turival kiegészülve) megvitattuk, hogy kb. hol tartunk, miket kéne csinálni a közeljövőben, majd este 9-kor elnéztünk Ribogzi próbára, utána pedig söröztünk/faltunk egyet Pizzásban.
A játékkal inkább másnap délelőtt foglalkoztunk. (Látszik, hogy utólag írom mindezt)
...-et tartottunk. Azaz főként tartottunk volna.
Eredetileg csak Krisztának, Sütinek és Timinek szóltam, ugyanis ha a zenekar is jelen lett volna, az kissé frusztrált volna.
Ennek ellenére úgy alakult, hogy a teljes Imi híján teljes zenekar eljött, mivel többségében beléjük botlottam oda vezető utamon... :D Mindenesetre, amíg nem értek oda (és nem szerelte meg Marci a pergőt - ezért hálás köszönet :) ) addig zenélgettem, gitároztam... Szokásos önbizalomhiánnyal.
A próba pedig elég érdekes lett, talán túl fáradtak voltunk. Mindenesetre van fasza csörgő, mikrofon és alsóbőr (!). A csörgőt pl. néha csak rátesszük a lábcinre és azzal együtt szól. :)
Fél 1-től fél 4-ig számtech gyakorlati próbaérettségit írtunk. Egész könnyű volt, bár az adatbázishoz hozzá se nyúltam, azt majd meg kell tanulni. A PowerPoint és a HTML kis szerencsével akár hibátlan is lehet, de Excelben és Wordben biztos hibáztam itt-ott.
Utána Krisztával meglestük, kik vannak Géza szobornál, és találkoztunk Gebével, Barbival (nagy B, nem 'ie'), Sütivel, Timivel, Lakival, stb. Amíg cseperegni nem kezdett, maradtunk. Jó volt.
Délután Gebe nélkül próbáltunk, aminek fő célja Imi "betanítása" volt, tehát hogy nagyjából belehelyezzük a régi dalokba vagy billentyűvel, vagy csörgővel, vagy vokállal. Ennek jegyében telt a nap, Anita és később Kriszta is meglátogatott minket.
Biciklivel jöttünk, de míg Krisztáékig értünk, teljesen eláztunk. x) Durván szakadt az eső, még az boxeralsóm is vizes lett.
Érdekes dolog történt ezen a próbán. Kriszta is velem jött, de nem maradt végig; amikor pedig ment, épp a Mese habbal-t játszottuk, majd Marci a végén beénekelte, hogy "navégre... vissza se gyere...". Később mogorván megjegyezte, hogy jó lenne, ha Kriszta többet nem jönne próbára. Folytatás?
Habár - mint tudjuk - én egy ordenáré szar alak vagyok, legalább szemtől szembe mondom meg, amit gondolok. Na de ne rohanjunk ennyire előre.
Mint írtam a tegnapi napról, Marci különösebb érv nélkül (mert azt, hogy ribanc, nem csak igaznak, de érvnek sem tartom) kijelentette, hogy Krisztát nem szeretné többet látni a próbán, mert idegesíti a jelenléte.
Ma Gebének ballagása volt, aminek megünneplésére minket (tehát zenekart és barátokat) is beszervezett Barbi és Ági asszony (GebeAnyu) meglepetésként. Eleve vicces volt, ahogy Bandival lejutottunk a próbaterembe úgy, hogy Gebe ne vegye észre; Barbi elterelte Gebét, amíg mi leosontunk. Lent Pepe már nyugisan sörözött. :)
Egy ideig vártunk még Szalcira és Marcira, aztán fél kettő körül Ági asszony úgy gondolta, lepjük meg mi hárman a ballagó diákot, a többiek pedig majd jönnek. Szalci jött is, Marcira fél 4-es indulásomig hiába vártunk.
Finom ebéd és jó hangulat volt, Gebe pedig halálian viselkedett; pl. héliumos lufi sétáltatás. x)
Nem akartam ünnepet rontani, de mivel betelt a pohár, én is léptem egyet. Szalcit félrehívtam távozásomkor, hogy pár dolgot megosszak vele;
Egyrészt, hogy a szakításunk oka nem Kriszta és nem is más volt, senki nem beszélt rá arra, hogy így döntsek. És hogy mi mégis a nagyon titkolt ok? Rájöttem, meg tudom én fogalmazni: ha majd lesz egy komoly kapcsolata Szalcinak, ami tényleg jó és harmónikus, akkor fogja tudni értékelni a mienket, és rájön, hogy ennek köztünk köze nem volt a működőképes kapcsolat fogalmához. Hogy ezt megelégeltem, és hogy nem fogok lassan 18 évesen bohóckodni, az pedig - szerintem - természetes.
Másrészt megkértem, hogy innentől ő se látogassa a próbánkat, mert miként Marcit idegesíti Kriszta, úgy engem pedig ő idegesít a nyüzsgő és minden-lében-kanál természetével. Heló.
Harmadrészt felhívtam becses figyelmét a fair-play nevű jelenségre, ahogy tettem azt akkor is, amikor a blogon leírtakkal ellentétben viselkedett velem. Akkor is megmondtam, velem nem kötelező jóban lenni, fakultatív a dolog; de hogy egyszer ez, másszor az, vagy pedig ilyen és olyan véleménnyel is legyen rólam valaki, abból köszönöm, nem kérek. Ha nehezebb is, de becsületesebb, ha az ilyen ügyeket nem egymás háta mögött sárdobálva, hanem szemtől szembe beszélik meg az illetékesek. Én nem is mondtam semmit Krisztáról a hátamögött. "Nem hiszek neked."
"Ó, HA TUDNÁD, MI MEGY A HÁTAD MÖGÖTT
NÉZNÉL..."
"ÉS MARHÁRA NEM BAJ, HA SOSEM BÍRTAK AKIK AZT SE TUDJÁK, HOGYAN HÍVNAK..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Hajnali 6.40-kor indult el az a bakonycsernyei busz, amellyel hat elszánt kodályos tanuló utazott a tanulmányi kirándulásra. Peszti, Nóri, Kriszta, Szabi, Buzz és én kb. fél 8-kor szálltunk le a kisgyóni elágazásnál, hogy aztán fél órán keresztül cipeljük cuccainkat a szállásig. Baranyai tanárúr tűnt fel elsőként a horizonton, ő adta át nekünk a házunkat (ugyanis külön lakásban szállásoltak el minket, mivel nem volt több hely nálunk.) Kis idő múltán (amíg nagyjából berendezkedtünk) a vasváris diákokkal együtt - Bujpál tanárúr vezetésével - indultunk túrázni.
Nos, csodás helyeket jártunk be. A legelső állomáson Szabó tanárúr (és többet nem teszem a nevek mögé ezt a jelzőt, hogy ne ismétlődjön folyton) a kezünkbe nyomott egy csalánfélét, hogy együk meg (kézben tartva nem csípett). Na igen. Egy perccel később zsibbadtak a nyelvek. :)
Láttunk egy kisebb barlangot belülről, kihalt bányaváros romjain tapostunk, Szent László pénzeit kerestük. Olyan helyen is jártunk, ahol - ameddig a szem ellát - medvehagyma borított mindent.
A Csikling várnál már nem akartunk sokat várni, amíg a vasvárisok elvégzik a feladatukat, úgyhogy Szabó elmagyarázta nekünk az utat és hazaindultunk. A zöld ösvény kicsit hosszúnak bizonyult, de végül csak-csak visszataláltunk.
Este átmentünk a vasvári-táborba, Bujpálékkal vacsoráztunk (gulyásleves). Gyurival és Lacival beszélgettünk sokat, kevés szilvapálinka, némileg több bor társaságában, később pedig a tábortűznél énekeltünk velük és a tanárokkal mókás dalokat. :) Egyetlen rosszként megfájdult a fejem, amit egy Algopirin nagyjából orvosolt.
Képek feltöltve: 2008. május 26-án
szkennelte: Imi
köszi!
Reggeli klasszis jelenet: Márk kotyogón kávét főz az ébredező kodályos különítménynek...
A délelőtt folyamán egy laza túrát tett meg a csapat Bakocsernyére, ahol a Gaja patak vizének tisztaságát vizsgáltuk meg egy belga módszerrel. Szabó tanárúr vezérletével így néhány vasváris diáknak be kellett mennie a patakba. Mi kint álltunk, és a vízből nyert mintákat ellenőriztük - különböző élőlények után kutatva. A 10-es skálán 8-as tisztaságú a Gaja vize.
Megvártuk, míg Eszti és Nóri buszra száll, aztán jött a délutáni punnyadás. Meg a jégeső. Na, az például vicces volt. Buzz, Szabi és Kriszta, meg egy rövid ideig én is, kiálltunk a ház elé az esőbe.
Este új csoport jött, másik 10.-es vasváris osztály. Ők rendetlenebbek voltak, mint a másik csoport. Pl. már kb. fél 9-re bevedeltek két teljes üveg jägert, meg még ki tudja mi-mindent. Mi is elkezdtünk hát borozni... Bujpállal beszélgettem fényképezésről, majd vacsora után bent, később a tábortűznél kint gitároztunk és énekeltünk.
Végül sikerült csúnyán beboroznom. Annyira, hogy a végén már ki is estek dolgok. Arra emlékszem, hogy valamiért nevetve-kiabálva futottam a sötétben a házunkig, és poénból elbújtam Buzz és Kriszta elől... Onnantól roló le. Csak azt nem tudom, hogy vettem le az acélbetétest.
Milyen kellemes is a verőfényes napsütésben a Gyümölcs utcán sétálni, miközben a We are the best-et hallgatod...!
Majd később Sütivel beszélgetni a Géza szobornál egy jót. Igaz, most főként az én szám járt. Remélem, nem unta.
Krisztával a 10.00-kor induló veszprémi járattal utaztunk Várpalotára, ahol bevásároltunk Tesco-ban. Innentől javarészt telefonos segítséggel és a tömeg követésével jutottunk el gyalog (!) az emelkedő tetején, egy Mol kútnál elhelyezkedő fesztiválra. Gyalog. Kb. 5 kilométer, csomagokkal. Mindezt azért, mert a fesztiválbuszok 10.30 és 12.30 között nem közlekedtek...
Na, semmi baj, legalább söröztünk egyet odafelé, meg a helyszínen, még a belépés előtt. Ekkor már Gebével, Barbival, Bandival és Marcival, majd Datyóval is egyesített erővel haladtunk a fesztivál területére. Hamar sátrat vertünk, majd némi lézengés, pénzbeváltás (ugyanis a pénz a PaFe-n semmit nem ért, be kellett váltani kuponokra...), Jäger-es sátorban a seregélyesiekkel találkozás után mentünk Kaukázusra (8). Nos, hatalmas bulit csaptak, függetlenül a korai (14h) kezdéstől. Krisztával, Datyóval és Marcival ugráltunk az első-második sorok környékén.
Délután lazítással, majd vízifocival töltöttük az időt. Ez utóbbi igen vicces volt. Kb. 5-kor játszottunk egy cirka 40 perces meccset, mert már senki nem akart helyettünk jönni. :)
Mielőtt elindultunk Quimby-re (7), még a sátornál megfésülködtem, ami ugye azzal járt, hogy nem látszódott az arcom. És ha már fesztiválon voltunk, poénból így vezettek Gebéék az úton. xD Időnként elkiáltottam magam, hogy Itt a haj!, néha pedig Gebe figyelmeztetett, mondván vigyázz, szemben jönnek!.
Quimby elején a színpadhoz viszonylag közel, bal oldalon voltunk. Gebéék mögöttünk, de aztán valahogy elszakadtak, és később mi is kihátráltunk, mert elviselhetetlenek voltak elől az emberek. Egyrészt a punkok lökdösődtek, másrészt beállt elénk egy apuka nyakában a kb. hároméves gyerekkel... Így hátul táncikáltunk Barbi, Gebe, Kriszta meg én, mögöttünk Gebeanyuék. A ráadásra nem bírtam nem visszamenni, számítva a Bordély boogie-ra. Számítás megtalálva, ezt játszották utoljára, előtte pedig KisTibit köszöntötte a közönség mobilokkal és öngyújtokkal mintegy tortaként a Don Quijote ébredése c. dal alatt, mivel ezen a napon ünnepelte 37. születésnapját az énekesgitáros.
Belga elején még jóval a közönség mögött ücsörögtünk a földön, de hamar beláttuk, hogy aludni kéne, úgyhogy visszamentünk a sátrakhoz és bevágtuk a szunyát-.
Reggel Gebéék összecsomagoltak és hazautaztak, mivel délután már Lajoskomáromba kellett menniük. Krisztával kikísértük őket, aztán begyalogoltunk Várpalotára sörért és némi kajáért. A délutánt javarészt ismét vízifocival töltöttük a seregélyesi különítménnyel. Észbontó egy banda. :)
Találkoztam Timivel és Misivel (Vera). Nézhették azt is, ahogy vízifocizok. Gondolom élvezték, pláne, hogy a cseppet nedves pályán percenként cirka négy-öt alkalommal biztos elhasaltunk...
Ahogy közeledett az este - és ezzel a 20.30-kor kezdő 30Y (9) -, fokozatosan vittük be a sör utánpótlást. Kicsit tehát becsiccsentettem, mire Beckék nekiláttak a nagyszínpadon a koncertnek. Kriszta, Timi, Datyó, Laci, Attila és én viszonylag közel a színpadhoz táncoltunk és ordítottuk a szöveget. Egy ideig egy söröző srác is csatlakozott hozzánk, aki kérésemre kb. 20 centivel a szám fölött megdöntötte a sörös dobozt, így nem csak az orromba és a mellkasamra, de a számba is ment némi malátaleves. :) Respekt-re Attilával és Datyóval természetesen bementünk középre. Játszották az Azt hittem, érdemest. Hopp.
Egyébként ez volt a legjobb koncert szerény véleményem szerint a fesztivál során. Talán azért is, mert nagyobb társasággal állítottunk be a tömegbe, vagy mert a fogyasztott sörök hatására leszartam az amúgy általában roppant zavaró közönséget. A lényeg, hogy a 30Y megint nagyot alakított.
Depresszióra (6) már csak Kriszta és én maradtunk, de tulajdonképpen nem tudom, mi egyáltalán miért. Ugyan annyira vészesen nem volt rossz a koncert, de Halász beképzeltsége tönkreteszi az egész produkciót... Rögtön az első szám alatt (meg sem jegyeztem, mivel kezdtek) bemondani, hogy "Taps!"... Szóval, a fene tudja, nekem egyre kevésbé jön be, amit egy-egy Depi koncerten látok. Mészárlásra azért bementem, nem is volt olyan iszonyú megeröltető, de a végéről már el is jöttünk inkább, és mentünk aludni.
Ahogy haladtunk el a Jäger sátornál, hallottuk, hogy a Hagyjatok bízni-t reagge-s kezdéssel fogják eljátszani... Előtte volt egy kis Uri Geller-es Á színpád á tiéd-hülyélkedés is, ami végleg elborzasztott. :P
Félálomban még hallottam Supernem-et, jónak tűnt, de nem volt már erőm kimászni a sátorból. Kár érte.
Igen, annyi szemetet hagyott ott egy punk csapat Balázsék sátra mögött nem messze.
És igen, kísérleteztünk stoppolással is, mivel hiába mentünk ki 10 órára a Mol kúthoz, ezen a napon már nem közlekedtek fesztiválbuszok.
Így hát minden cuccal megpakolva, gyalog kellett visszavágtatnunk Várpalotára. Klasszikus fesztiválvégi hangulat uralkodott, ami még ha kicsit komor is, én ezt is szeretem. Ez az, amikor mindenki fáradt, kócos, káromkodik, cipekedik, de gyakran csendben is van. A vasútállomásra, amelynek környéke amúgy szinte minden képzelőerőt felülmúlóan lepusztult, 11.45 körül értünk. Vettünk jegyet, és a 12.24-es vonattal hazautaztunk. Összegzésként: azt mondom, soha rosszabb fesztivál ne legyen, és akkor nem lesz gond. Persze, fel lehetne sorolni rengeteg dolgot, ami zavaró volt, pláne ez a buszkimaradás, de a lényeg - mégpedig hogy jól éreztem magam - megvolt ez alatt a két és fél nap alatt. Pláne, hogy elképzelhető, ezen a nyáron más fesztiválra nem is igazán jutok el...
Eme szép szerdai napon lett fél éves a Ment& Másképp zenekar! Pénteken végre próbálunk, szeretném egy szolid pezsgőzéssel ünnepelni ezt a kereknek ugyan nem kerek, de mégis megemlítendő eseményt. Úgymond félévfordulót.
És ha már zene és zenekar, akkor szólok itt még másról is. Mint korábban írtam már, készülök egy teljesen saját kezdeményezéssel is, lássunk tehát pár szót erről.
A lemezt - aminek címe Majd magammal megbeszélem lesz - nyáron fogom felvenni, a tervek szerint július végén, a Balatonon. (Krisztáék családi nyaralója lesz a rögtönzött stúdió). 12 dalt szeretnék rögzíteni, amiből már 11 ötlet megvan, többet ezek közül már az utolsó betűig és hangig megírtam. (A többit pedig rendszerezni és végleges formájába kell önteni.) A művekhez gyakorlatilag az eddigi három gimnáziumi év során nyertem ihletet, illetve szereztem tapasztalatot (jót is, rosszat is).
Az albumot személyesen fogom odaadni azoknak, akiknek szánom, pontosabban akiknek figyelmébe ajánlom (tdkp. azoknak, akik fontosak, akik bíztattak, akik kíváncsiak rám). A későbbiekben erre a produkcióra szeretnék alapozni egy zenekart (mindezt a Ment& Másképp mellett, tehát annak rovására nem menne), a leendő tagokat már nagyjából kiszemeltem. Egyikük ötlete alapján már nevet is találtunk, azonban mind ezt, mind a kiszemelt emberek kilétét jótékony homály fedi egészen addig, amíg megvalósul a zenekar.
"Demokrácia az, amikor két farkas és egy bárány dönt arról, hogy mi legyen a vacsora..."
Tegye fel a kezét, aki keresi egy olyan csapat társaságát, ahol tudja, hogy egy ember kifejezetten utálja őt! Mmmm... És most tegye fel a kezét, akit cseppet sem zavar az, hogy őt ott valaki utálja! Nem látok sok kezet...
Délután végre tudtunk próbálni. Szalci (továbbiakban harcimókus) érkeztével felvetettem a befejezetlen-megoldatlan kérdést. Némi vagdalkozás és szóforgatás után oda jutottunk, hogy igazán nézhetném a zenekar érdekeit a sajátjaim helyett, merthogy harcimókus jót tesz nekünk, sokat segít, kreatív, amolyan joly joker, nélküle bizonyosan megállna az élet.
Namost, én eddig jártattam a szám. Eddig próbáltam megértetni egy aprócska dolgot velük, miszerint engem demoralizál harcimókusunk jelenléte, ami azt jelenti, hogy számomra ez a jelenlegi közösség nem ugyanaz, ami volt. Félreértés ne essék, a zenekar tagjaival semmi - de tényleg semmi - bajom. Mint ma is láttuk, amíg csak Gebe, Marci és én tartózkodtunk lent, kiválóan éreztem magam. Arról, hogy a vihogást, nyüzsgést, mellverést, bólogatást, bizonygatást, ajnározást nem tudom elviselni, nem tehetek.
Ha nem szeretném ennyire a zenekart, a zenét, amit csinálunk, satöbbi, akkor most állnék fel és hagynám ott az egészet. Mert ez az állapot már rég túl van a tűréshatáromon. Természetesen nem teszem ezt, mert egy ilyen miatt nem rúgok fel egy nagyszerű dolgot.
Végeztem.
A kommentelést letiltottam, nem vagyok kíváncsi rátok.
"NEM SZÁMÍT, RÓLAM MIT HISZEL..."
"TÉGED CSAK ÚGY LÁTNI JÓNAK HA MINDENHOL OTT VAGY..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Pénteken-szombaton próbáltunk. Kicsit egybe is folyt a két nap, de ha jól emlékszem, pénteken jött le hozzánk Szabi látogatóba. A Marci egyszálgitár dalba (Apa c.) beszállt egy rögtönzött, monoton, de gyönyörű dallammal. Eredmény: valószínűleg nyáron őt is meghívjuk a zenekarba.
Szombaton átvettük az egész műsort Imivel. Szerintem menni fog neki 24-én, pláne, hogy fél 9-kor hirtelen ötlettől vezérelve eljátszottuk a teljes koncertet, így kb. 22h-ig a próbateremben voltunk.
Egyébként tervezek valamikorra egy rendes Márk balfaszkodik gitáron estet, ahol már tényleg zenélek pár meghívottnak.
A mai etika órán Dosztojevszkij Karamazov testvérek c. művéből kiemelt Nagy Inkvizítor jelenetet néztük meg közelebbről. Annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy most a könyv megszerzésére törekszem.
Ráadásul ez megerősített egy nézetemben, magammal kapcsolatban. Mától könnyebb lesz.
Aki kitalálja, nyer egy piros hangszórót. (Imi, Kriszta és Buzz kizárva a versenyből, mert velük már beszéltem erről.)
A nap legjobbja: Krisztával beültünk a MekKajálszba két sajtburger erejéig, azonban ott felejtettem a táskám. A Rossmannhoz vettük az irányt, hogy filmet vegyek, amikor eszembejutott, hogy valami hiányzik. Persze rohantunk is vissza, bementem, mire egy ott dolgozó fiatal lány megkérdezte, a táskáért jöttem-e (eltette, hogy ne vigyék el). Mondtam, igen, voltaképpen itt felejtettem a táskát. Erre széles mosollyal elkezdett bólogatni: "Hát ez elég durva!". x)
Ez a vicces-őszinte reakció feldobta az egész napom. :)
18.50. Ekkor indult a veszprémi busz, amire Krisztával szálltam fel. Majdnem egy órányi zötykölődés után megérkeztünk a szomszédos megyeszékhelyre, ahol, nos, régen jártam. Kriszta szerint bizonytalanul, szerintem viszont egész találékonyan mutattam az utat. Odafelé ettünk egy gyrost, mert éhesek voltunk.
Kb. 8 - negyed 9 felé odaértünk az Expresszóba, épp hangbeállást tartottak Másfélék. Meglepetten vettem észre, hogy egyrészt nem kérte tőlünk senki sem az ezer huf-os belépőt, másrészt, hogy rajtunk és a technikai személyzeten kívül csak maga a zenekar volt jelen.
A hely nagyon pozitív benyomást keltett, szép színek, kényelmes (mű)bőr fotelok, csinos bútorok, kellemes fények és kialakítás jellemezte. Ittunk egy-egy sört (300 forintért...), elnevetgéltük az időt a fotelokban 10-ig. Kicsit rosszul lettem, ahogy egyre többen jöttek és füstösebb, levegőtlenebb lett a hely. Mint Kriszta megtudta, azért sem kezdett időben (22h) a zenekar, mert az Expresszó felett mozi van, ahol még vetítés zajlott...
Egyszer aztán csak megszólalt a Tekerj bele, Konrád!, ám a dal közben a pultos srác felugrott a színpadra, mondott valamit a basszerosnak, az továbbadta Leventének (szaxofon) és Zolinak (dob), majd a dal végén Levente bemondta: ez volt a Másfél, fent még megy a mozi, nemsokára jövünk. (Aztán lejöttek a némileg már nagyobb számú közönség soraiba és söröztek)
Már jóval 11 után végre elkezdhették. A teljes dallista, a sorrendiség igénye nélkül:
• Tekerj bele, Konrád!
• Sakavaka
• Dub in da bath
• Piedone
• Csendes Bob
• Angyaltojás
• Lengyel
• Piezzo
• Mr. Kozlov
• Varjú
• Demo Bunyó (ráadás)
Több szempontból is leesett az állam: egyrészt élőben sokkal-sokkal jobb hallgatni őket, mint lemezről. Másrészt teljesen élethűen adják vissza a dalokat, márpedig ez ilyen effektek mellett nagy szó. Harmadrészt játszi könnyedséggel zenélnek.
Peti (basszeros) többször kiült a színpad szélére, odaszólt hozzánk, hogy jól vagytok?, és végig rengeteget poénkodott.
(Levi: Hangulatvilágítás nincs?
Peti: Nincs hangulat, nincs hangulatvilágítás.)
Szóval hatalmasat denszeltünk, nagyon beleültették a fülembe a boogie-t. Lenyűgöző színpadiassággal nyomták végig a koncertet.
Autogramot is sikerült szerezni tőlük, mivel Kriszta megszólította a basszerost, mielőtt mentek volna el a helyszínről. Így hát szóba is elegyedtünk velük. Közvetlenek, sallangmentesek, teljesen hétköznapi módon viselkednek. Nem láttunk rajtuk semmiféle "sztárvagyok" szarakodást, totál emberközeliek. :)
Miután ők kisbuszba szállva eltűntek a helyszínről, mi még kényszerből 4-ig a helyszínen maradtunk. Néha szóba elegyedtünk vicces arcos-harcosokkal, majd a 4.30-as pesti busszal hazadöcögtünk.
Kurvajó volt. :)
Mivel elaludtam, kicsit rohannom kellett és még így is csak fél kettőre értem a megbeszélt dél helyett a próbaterembe. Más kérdés, hogy semmiről nem maradtam le: Gebe és Bandi még nem jöttek ekkorra, és a hangtechnika is csak 6-ra volt várható.
Ebből adódtak is gondok, konkrétan a kapkodás. Mindenesetre valahogy csak-csak sikerült beállítani a cuccokat, szerintem jól szólt kifelé.
7-re bementünk Marxim elé, de kisebb meglepetésünkre nem jöttek sokan. Ebből kitaláltuk azt is, hogy a koncerten is igen nagy valószínűséggel az eddigiekhez képest roppant kevesen lesznek (az előző két rádiós koncert alkalmával megtelt a hely). Kodályból jöttek páran (Sütit nem engedték el; Timi, - az osztályunkból pedig - Nóri, Eszti, Buzz és Szabi, majd kicsit késve Kriszta jelentek meg.
Kicsivel 20h után el is kezdtük, még ha elég családias is volt a hangulat.
Imi nagyon jól debütált, még ha mikrofonproblémák miatt most a vokál el is maradt. :/ Szóval ügyes és frankón illik is a zenekarba, mind zeneileg, mind emberileg. A színpadon pedig nem láttam görcsösnek.
Marcin viszont kissé megmutatkozott, hogy kevesen jöttek el. Szerencsére később ő is feloldódott, talán azért is, mert látta, hogy én mennyire élvezem a koncertet.
Érdekes ez, mert ennél adtunk már jobbat is, én mégis most - mivel jól akartam érezni magam - nagyon átéltem a zenét.
Az Apa c. dalban Szabi vendégzenészkedett klarinéton, hatalmas sikert aratott ez a dal. (Egyébként megdöbbentő hangulatot csinált az a kb. 20 emberke, aki a közönséget képezte.)
Az este hátralévő részében egy nagyobb társaság ("leltár" szerint: a zenekar, + Timi, Pepe, Szabi, Henrik, Krisztián, Anita) verbuválódott össze, a nagyréten keresztül mentünk, és közben páran igencsak berúgtak. Néha vicces volt, általában én figyeltem/vigyáztam Pepére és Szabira, nehogy lemaradjanak.
Hazakísértem Timit és beszélgettünk egy nagyon tartalmasat. Családról, barátságról, szerelemről, filozófiai dolgokról.. Jól esett, nagyon.
Mivel vannak képek, érdemes újra megnézni, akit érdekel.
Más. Újra olvastam sic-ről, nála. Olyan stílusa van a lánynak, mint Jucinak. Határozottan bírom így látatlanban is.
Nos, ma informatika érettségi vizsgát tettem - hogy szépen, hivatalosan fejezzem ki magam. Nem volt egy nagy was-ist-das-kutykurutty, csupán annyi hiba volt, hogy semennyit sem készültem rá, ennek megfelelően hármasnál, talán négyesnél jobbra nem számítok.
Ez tulajdonképpen hatalmas könnyelműség és baki, mivel kis rákészüléssel meg tudtam volna csinálni ötösre, ez 99,9%. Még ott van a lehetőség, hogy megbuktatom magam (nem megyek szóbelizni) és jövőre újrapróbálom, de minek? Ezzel igazán nem akarok semmit kezdeni, a lényeg, hogy megvan a választott tantárgy, ráadásul jövőre épp elég lesz négy tárgyból felkészülni.
A felső kép már szerepelt a blogon, és most Fotozz.hu-ra is feltettem. Az alsó nem olyan rég készült. Mindegyiken +10 piros érték van, keret, és mindkettő vágás az eredeti képekből.
Eme szép, kora-nyári napon arra a gondolatra ébredtem, hogy öregedek. Bizony, ma betöltöttem 18. életévemet! Nem nagy szó, tudom, de mindenképpen meghatározó életkor ez, hiszen mostantól nagykorú vagyok - és büntethető. Fogyaszthatok alkoholt, vásárolhatok cigarettát, nézhetem a 18 éven felülieknek szóló filmeket (nem mintha néznék egyáltalán filmet, vagy eddig ezt figyelembe vettem volna), és egyben választópolgár is lettem...
Ma egész nap mosolyogtam, pörögtem, úgy éreztem magam és úgy is viselkedtem, mint akinek a 18 évéből kivontak tizet. A tanteremben például szünetekben többször eljátszottam a Happy Birthsday-t, a Belgiumban tartózkodó Kató és a (na igen, főként) a saját tiszteletemre. :)
Nos, mit írhatnék még? Túl sok gondolat jár a fejemben, és mindent egyszerre nem tudok leírni. Mindenesetre, nagyon kellemesen telt a napom.
Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám és felköszöntött. :)
Este Krisztánál összegyűltünk páran, úgymond Márk-szülinapot ünnepelni. Sütit nem engedték el, úgyhogy Timi, Peszti, Nóri, Buzz, Szabi, Kriszta és én voltunk jelen. Nos, bevallom, kicsit meghatottak ezek a bolondok, nem számítottam arra, hogy ennyire fontosnak tartanak - vagy nemtudom, hogy mondjam. Szóval egy cseppet zavarba hoztak. :)
Pláne, amikor megkaptam Ursulát, aki egy guminő, nővérruhában. Durva. x')
Az este a finom torta elfogyasztásával folytatódott, utána lementünk az udvarra a hintaágyhoz, és ott beszélgettünk 10-ig, kb.
előljáróban a hajnali esethez:
"...DE EBBEN MÁS LEHET TÁRSAD NE BÁND, MERT ÉN NEM VAGYOK HÁZAD
CSAK EGY HÍD, ÉPP HOGY TÖBB LEGYÉL NÁLAM AZÉRT SZÓLTAM PÁR SZÓT..." [KEPSZLOKK ELEVEN HOLD]
...csakhogy ebben az esetben egyáltalán nem volt megtiszteltetés, sőt, inkább fáj az, hogy a süllyedő hajódba vizet hordasz... (É.H.-nak)
Egyébként délután 4-re értünk Hartára, lepakoltunk a Sörpatikánál, Panda elkísért minket boltba, és utána lementünk a Dunához. Egy Kata nevű csaj jött velünk a partra (fehérvárról egyébként Barbi és Anita kísért minket). Marci, Gebe és Bandi megmártóztak a vízben... Nos, én ahhoz túl koszosnak ítéltem a Dunát, dehát ők tudják. Mindenesetre kellemesen elhülyéskedtünk, aztán 7-re visszamentünk.
Hangbeállást és pár sört követően, kis késéssel kezdett a Heart of Metal zenekar, érdekes volt. Azt kifogásoltam bennük nagyon, hogy semmi színpadiasság nem mutatkozott rajtuk, nem mozogtak, nem láttam, hogy élveznék, amit csinálnak. Ez rontotta el a produkciójukat.
Utánunk jöttünk mi, már sötétben. Az elején meglepően szarul doboltam, aztán kb. a harmada után belejöttem. Nekem most a Vallomás egy lányhoz jött be a leginkább, pláne, hogy kicsit gyorsítottunk rajta, ami koncerten az előnyére vált.
Banditól és Anitától kaptunk (Gebe, Marci és én) szülinapi ajándékot is, párnákat, belehímezve a nevünk. Aranyosak.
Koncert végére már a közönség is egész szép számban összegyűlt, a hangulat sem volt rossz.
A Ribogzi koncertje előtt még beszéltem Hannával... Egész normálisnak tűnt, kár, hogy bebizonyította később az ellenkezőjét. :/ Na, de amikor hallottuk, hogy kezdődik, visszasiettünk és Turival, Pandáékkal, Marcival és még pár emberkével jót tomboltunk, amíg el nem fáradtunk. :) Azután pedig csak ültünk elpilledve.
NaftzKatával is találkoztam! Örült a jókedvemnek, beszéltünk pár szót, táncoltunk. A barátja, Enzim velünk egy busszal jött, mint kiderült. Velük a hajnal folyamán még kétszer összefutottam.
Reggel alig két óra alvás után Keszeg és az infantilis-tapló haverjai keltettek minket... Nem bosszantott fel minket az elviselhetetlen tahó "poénáradat", pláne ébresztés gyanánt, nem, tényleg...
Van olyan - nem sokszor, de néha -, amikor úgy állnak a bábuk, hogy megállítanék egy percre mindent, sóhajtozva és gyönyörködve megnézném, milyen jó így a világ, majd amikor kigyönyörködtem magam, továbbengedném az időt. Majd ha később - akár évek múltán - össze is dőlne néhány kártyavár, pár figura el is mozdulna, mégis emlékeznék arra az apró, nem is kiemelkedő, de hétköznapi harmóniára, ami egyszer már tudom, hogy megadatott.
És ezzel a mostani helyzetre gondolok, amit ha tudják is páran, mi okozza bennem, nincsenek túl sokan ők sem. Nem kell egetrengető dolgokra gondolni, ráadásul van persze üröm az örömben, de ebben a megállított pillanatban ezzel nem foglalkozok. (Hozzáteszem, amúgy sem igazán)
Ilyenkor odamennék mindenkihez, ha jó, ha rossz, és csak annyit mondanék: így tovább!
Mint a címben utaltam rá, idén 2x1 napos az osztálykirándulásunk (tehát nem ottalvós). Lényegében a dolog buli-részétől fosztottak meg minket ezzel, de bízzunk benne, hogy az őszi, prágai utazás kárpótol majd.
Első napon tehát a martonvásári Brunszvik-kastélyt látogattuk meg (javítsatok ki, ha rosszul írom), különös tekintettel a benne lévő Beethoven-múzeumra. A park gyönyörű, bánom, hogy nem vittem a Zenit-emet. (Juci Eos 100-asával fotóztam egyet, asszem)
A múzeum maga röhejesen parányi, össz-vissz három (azaz 3) szoba. Fura.
A kastély után beültünk egy fagyizóba, majd a 13 órás vonattal hazadöcögtünk.
Reggel a 8.40-es isztiméri busszal kiutazott az osztály (azaz nagy része, mert sokan nem jöttek...) Guttamásiba, Misi bá' nyaralójához. A buszút eleve vicces volt, nem minden nap utazik egy osztály járatos buszon... Guttamásiban kisebb (25 perces) sétával kiértünk a házhoz, szép udvar, cseresznyefa, bokrok, nyugágy várt ránk. Előkészültünk a főzéshez (krumplipucolás - lányok, szeletelés - vegyesen), és délben elindultunk egy túrára. Többen húzták a szájukat, hogy miért kell mászkálni, eleinte én sem rajongtam az ötletért.
A víztározó mentén odaértünk a Nagy Kopaszhoz. Egy kisebb sziklásról van szó, amit nekünk - igen, jól sejted - meg kellett másznunk. Misi bá' előre küldött minket, majd mint kiderült, nem is jött fel. :) A lányok lúdbőröztek aggódtak, szidkozódtak, paráztak, amit részben megértek (nem úgy készültek, hogy hegyet mászunk), de voltak páran (Edina, DornyiBetti) akik élvezték, és én is jónak találtam ezt a nem épp hétköznapi hegymászást.
Kicsit később a Becsali csárda hűsében söröztünk, majd Szilveszter kivételével mi, srácok megmártóztunk a tóban.
A délután-este némi borozással, főzéssel és lazulással telt el.
Nekem személyszerint tetszett ez az osztálykirándulás.
Délután Marximban lenyeltem egy sört. Ezzel a megalapozással kibuszoztam próbahelyre, ahol csak nagyvártatva jelent meg Bandi, Marci és Imi. (Gebe nem tudott ekkor még jönni) Összeraktunk egy új dalt, tisztára úgy kezdődik, mint az Örömóda. ;)
Este az Asolar (javítson ki valaki, ha rosszul írom) zsonglőrcsapat (tehát Gebéék) adtak egy tüzes pörformönszt a presszó udvarában, majd az utolsó buszról lebeszéltek a többiek... Így hát egyrészt hajnali 1-ig próbáltunk, másrészt telefonbetyárkodtunk pár ismerőst megszivatva Pannon szignállal (megalol).
Bandi, Gebe meg én kint is aludtunk. Jó buli volt.
Bár eleinte úgy tűnt, az idő elmossa a tanulmányi versenyt, mégis szerencsénk volt és megrendezésre került ez az évente ismétlődő bohóckodás. Késve érkeztünk Krisztával, így egy szokatlanul kis létszámú, négy fős csoportot alakítottunk Buzz-zal és Szilveszterrel. A slusszpoén pedig: bringával vettünk részt a versenyen. Igazán nem volt nagy durranás az egész, természettel kapcsolatos feladatokat kellett megoldani.
Mint utólag megtudtuk, holtversenyben megnyertük a vetélkedőt.
Késő délután Datyóval, Attilával és Lacival bementünk Fehérvárra EB-meccset nézni, hideg sörrel. Műhely zárva volt (hagytunk üzenetet... :) ), így Marximban ültünk le. Kicsit később csatlakozott Era és Regi, majd még később (amikor már átmentünk a Peti söröző udvarába) Robi. A legtöbb gólról lemaradtunk amúgy.
1. szívdobogásérzés, szapora szívverés
2. izzadás
3. remegés, reszketés
4. légszomj vagy nehézlégzés
5. torokszorítás – gombócérzés a torokban
6. mellkasi fájdalom vagy nyomásérzés
7. hányinger vagy hasi panaszok
8. szédülés, bizonytalanság-, ájulásérzés
9. Önmagának idegenként való megélése, az ismert környezet idegenségérzése
10. megőrüléstől való félelem
11. halálfélelem
12. zsibbadásérzés vagy érzéketlenség
13. kipirulás, hidegrázás
A pánikroham átélésekor kétségbeesve keresnek segítséget az emberek, halálfélelemtől űzve arra gondolnak, hogy szívroham végez velük, meg fognak fulladni vagy megőrülnek. Riadtan menekülnek mindenhonnan, ami a rohamra emlékezteti őket. A szorongás nem állandóan uralja őket, csak a roham ideje alatt lép fel, akkor viszont hevesen."
Este bementünk az EB-sátorba megnézni a Csehország - Törökország (amúgy sorsdöntő) mérkőzést, melynek tétje az volt, melyik csapat jut tovább a legjobb nyolc közé. Mi a csehek mellett foglaltunk állást, sokkal szimpatikusabbak, mint az egyébként is rossz szomszéd hírében álló törökök. Aki látta, az tudja... Két gólos előnyt buktak el a fehérmezesek, és bár nem nekik szorítottam, be kell látni, a törökök hatalmas küzdelemmel fordították meg a meccset az utolsó percekben. Le a kalappal.
• elaludtam, pedig fél 8-ra az érettségi miatt az iskolában kellett volna lennem. Ilyenre is csak én vagyok képes. (lol)
• Krisztával két narancsszörpöt is ittunk Möbiusban.
• délután voltunk egy igen hosszúra nyúlt és unalmas oktatáson a Sanminában. Idén a szigorú nő okított minket, de gyakorlatilag most is szájbarágta az egészet, eltéveszteni nehéz volt a feladatokat.
• este beestem háromnegyed órával a Hang-szín-tér évzáró koncertjére, ahol két számban doboltam: az egyik a Green Day Wake me up... c. dala, a másik előadóját nem tudom, de a címe Gone, és - hát hogyismondjam - nem éppen az én stílusom... Mindenesetre problémamentesen előadtuk mindkét darabot (legalábbis én nem hibáztam, de szerintem más sem). A Green Day-ben Timi is gitározott.
Így zárult a nap, amikor. Tartsanak velünk legközelebb is!
...minden máshogy történik, mint ahogy eltervezed. És most következzen egy többszörösen összetett, keszekusza, de egy mondat:
Kezdetben vala a terv, pontosabban az előírás, miszerint nékem délben kellett (mint mostmár tudjuk, volna) szóbeli érettségi vizsgát tennem, amiből a csekély kétórás csúszásnak köszönhetően ugyebár 12+2=14h lett (az Adatkeresés az interneten c. tételt fogtam ki, amelyről mondanom sem kell, hogy noha az egyik legprimitívebb tétel, át sem néztem, így - mint mindig - most is fejből kellett okosnak látszanom, több-kevesebb [értsd: 3-as vagy 4-es] sikerrel), és ekkor a felelésem előtt és alatt visszafojtott nevetések okozta feszültség levezetésére muszáj voltam Marximban egy jég hideg Dreher-t magamhoz láncolni, e folyamat közben pedig Bandival (és Anitával) találkoztam, aki(k) mellékes információként közölték velem, hogy 4-kor próbál a zenekar, amiről a legfinomabb kifejezéssel élve gőzöm nem volt - hát még Iminek mennyi lehetett -, ennek okán villámosdit játszottam és egy óra alatt megtettem a belváros-Budai-Maroshegy távot, félig kerékpáron, félig tömegközlekedésen; próbán ottvolt a sokmindenki, akiket Mr. Gebe (aki a széke alapján direktor) egytől egyig meghívott hozzájuk szalonnasütésre. (És ezzel lezárult az első mondat, indul a második, ami egyben az utolsó.)
Miután Gebe meggyőzött róla, hogy e napon már nem fog égi áldás hullani, nem kértem tőle pulóvert, és így indultam el, hogy kijussak a Sanminához (ugyanis kimentem Kriszta elé), ahova a 27-es busszal akartam eljutni (amire én hülye még vártam is egy jó fél órát, és ekkor kezdett el esni az eső). (Tényleg hazudtam, két mondatnál is több lesz).
Szóval ez a busz a Visteonhoz visz, amiről nem tudtam, mi az, úgyhogy gondoltam nem szállok le a Sanmina III. portánál (a buszon egyébként harapni lehetett a szürkeséget, unottságot, fásultságot, ami jobban áradt a szalagmunkához igyekvő emberekből, mint a pálinkaszag) és egyéletemegyhalálom meglátjuk, mi a végállomás, esetleg pont ez a busz lehetett volna az, amire emlékszem, hogy tavalyelőtt felment a Sanmina III. portához, majd megfordult és a tényleges végállomás (a Tesco porta érintésével) a Sanmina Teherporta volt. Ennek reményében igen váratlanul érintett, hogy a sokat emlegetett III. porta után a Visteon cég épülete tűnt fel (utólag nem értem, mi volt ezen olyan meglepő, és hogy miféle csodában hittem, hogy majd a teherportán letesz a busz és nem kell közel 10 percet sétálnom az esőben), amelynél tovább már nem mertem fennmaradni a buszon, és csak kicsit motoszkált bennem a gondolat, hogy ha leszállok (vállalva az elázást) és mégis két percre rá mellettem megy el a busz, ami mégis a teherportához visz - na hogy akkor mit szóltam volna. De hál'istennek ekkora szívást már az égiek sem okéznak le, a busz eltűnt szőrén szálán - biztos van valami ésszerű magyarázat, miért nem láttam visszafele jönni.
Krisztával tehát esernyő alatt, gyalogolva, biciklit tolva sétáltunk, és már az OMW-nél jártunk, amikor leszakadt az ég. Amikor már láttam, hogy reménytelen szárazon maradnom, némi szingin in dö réjn beütéssel ugrabugráltam a patakká változott Budai úton...
Délelőtt: 8 óra munka a Sanminában. Délután: foci az MTH-n Datyóékkal. Füves pályán játszottunk, a második körben én voltam a kapus (két csapat ment egy kapura, független kapussal), egészen belejöttem. Este: Attilával és Datyóval megnéztük a Portugál - Német meccset. Úgy tűnik idén, hogy akinek szurkolok, az kikap. Egyébként véleményem szerint nem a Németek nyerték meg, hanem a Portugálok veszítették el ezt a találkozót...
Ijesztő álmom volt: Datyó megölte KisDórit. Mindezt pár forintért, mert úgy gondolta, sok pénz van nála - de tévedett. A legfélelmetesebb az emberek viselkedése volt: ugyan teljesen egyértelmű volt, hogy nem természetes halállal ért véget Dóri élete, mégsem kereste senki sem a gyilkost. Egy nagy teremben ültünk sokan, mindenki gyászolt, Datyó pedig mosolygott rám, hogy el ne mondjam, amit tudok...
A végén az a pulcsi, amiben meghalt Dóri, rajtam volt. A nyakánál pár vérfolt még megmaradt, amikor levetettem, Kriszta észre is vette, de annyival elintézte a dolgot, hogy van valami barnás, véres folt a pulcsid nyakán... na, mindegy.
Túlóráztunk egyet délután Sanminában, Kriszta is, Kátai Adri is, én is, meg egy-két srác, akivel a héten együtt dolgoztam (pl. Máté). Gyorsan telt az idő, Attila is ott volt (Melinda fia, akivel a héten együtt dolgoztam, de a srácot már a Tesco-s év során megismertem), szóval kellemes volt ez a nyolc óra.
A Hollandok kiestek... Ilyen nincs. Szurkoltam a Cseheknek - a törökök nyertek; a portugáloknak, a németek nyertek; a horvátoknak, a törökök megint vitték a pálmát, és hogy még a hollandok... a hollandok is kiestek... :P
Este Pepénél volt egy kis grillezés-pókerezés, de mivel fáradtak voltunk, negyed 1-kor eljöttünk Krisztával. Útközben leszedtünk három Volt fesztiválos, három Balaton Sound-os és egy Szigetes plakátot... Lol. :D
Az Erzsébet úti Coop-nál a zsaruk is megállítottak egy pillanatra minket, mondván ugye nem kiragasztani megyünk. Höhö. :)
Délutános vagyok ezen a héten. A társaság ugyanaz, kiegészülve Attilával (Melinda fia, igen). Vele és a 25 éves Mátéval kifejezetten jó csapatot alkotunk, nem csak munka, hanem hangulat tekintetében is.
Ma csináltam egy hülyeséget, a szedő alapján 21 dobozt tettem egy raklapra, amiből egy kb. 3,5- 4 méter magas torony kerekedett. Mint megtudtam, ilyen helyzetben kivételt tehet az ember és szedheti két raklapra a csomagokat. (Egyébként Attila le is borította ezt a stócot, mert poénból túl gyorsan húzta a békát... Szerencsére nem lett baj belőle... :) )
Nap végén nem kaptunk aláírást, mondván majd a hét végén, egyben elintézzük. Nem vagyok rosszindulatú, de gyanakszom. Ha nem írják alá ezt a hetemet hétvégén, akkor nem kapok fizetést, az pedig nem fekszik, hogy egy hétig ingyen dolgozok itt.
Erősködjek addig, míg minden nap végén aláírják? Az lesz, basszákmeg.
Mire költöm idén a keresetem?-lista
• egy mobiltelefon a mostani, igencsak megromlott állapotú helyett (16.000 HUF, remélem még akciós lesz, amikor meglesz a pénzem.)
• a zenekar stúdiófelvétele (~20.000 HUF, min.)
• *Öszödfeszt és a saját lemez balatoni felvétele (~15.000 HUF, együtt, remélem)
• teleobjektív a Zenitre (igen, létezik, csak ritka) (7000-15.000 HUF, típustól függ)
Ennyi pénzem nem lesz természetesen, sajnos, úgyhogy majd be kell osztani, hogy mikor mit engedhetek meg magamnak.
Miután Möbiusban ittam egy szörpöt Krisztával, a megbeszélt 4 órai találkozóra is precízen érkeztem a próbahelyre. Bandi, Kriszta meg én fél 6 körül biciklivel elindultunk, McKaja és Teszkó (sörszerzés) után a Szabad Művelődés Háza előtt egyesült a zenekar. Némi pakolászás és egy egész jó hangbeállás után pihenő, majd kezdődhetett a koncert.
Egész sokan eljöttek, leültek a székekre, figyeltek, amikor tudták, hogy kezdünk. Marci tehát rázendített a Fehér képekre, és kb. 10 másodperc elteltével páran (Szalciék, meg egyéb csajok) berohantak középre táncolni (a narancssárga hangulatvilágítás miatt alig láttam a közönségből valamit). Én (de szerintem a többiek és még talán a közönség nevében is mondhatom) fergetegesen jól éreztem magam. A végén nagyot dobott a hangulaton a Jáccó-Orkán-Buszpályaudvar hármas.
Ennyi hiányzik a nyárra tervezett saját kiadású lemezről. Az utóbbi két napban befejeztem az összes félkész, vagy nem tisztázott struktúrájú dalt. A hiányzó darab szövegének részei már készen vannak, már csak a zene és az összeállított szöveg van hátra.
Végül mégsem mentem fel Datyóékkal Pestre, hanem a fehérvári sörsátorban néztem a meccset Krisztával, Timivel, Zsidóval, Misivel és Tomival. Kriszta megmondta, hogy a spanyolok fognak nyerni, és tényleg úgy lett. A helyzet komikuma, hogy ezt az utóbbi kb. öt-hat meccsnél eljátszotta, és egyszer sem tévedett... :D
Reggel a 9-es vonattal elutaztunk Széplak-felsőre hatan, hogy megejtsük a hőn áhított első (közös) mártózást az idén. A vonaton persze nem jutottunk ülőhelyhez, ráadásul fülledt volt a levegő a zárt térben.
Krisztáék nyaralójához igyekezve beugrottunk egy boltba kenyérért (folyékonyért of course).
Közel 10 órát tartózkodtunk a Balatonon, este a 8-as vonattal mentünk haza. Megettünk ~20 darab virslit (grilleztünk), háromszor merültünk a magyar tenger habjai közé, leégtünk, elfáradtunk, és szerintem a többiek nevében is kijelenthetem, hogy marha jól éreztünk magunkat.
A cím megtéveszt: nem Siófokon tartottuk a meglepetés bulit.
Siófok úgy kerül a képbe, hogy Buzz és én leutaztunk Kriszta szüleivel a nyaralóhoz, hogy segítsünk KrisztApunak a mólót összeszerelni. Előtte fürödtünk, ettünk-ittunk, tehát pihentünk és élveztük a balatoni nyarat. Utána pedig a balatoni sarat, na jó, legyen iszap (mert voltaképp az). A legnagyobb mólódarabot begurítottuk (már amennyire használhatunk ilyen kifejezést egy korántsem gömb alakú valamire), a többit Buzz-zal behordtuk, KrisztApu pedig csavarozta össze az elemeket.
Még egyet fürödtünk, aztán hazavonatoztunk a szülőket hátrahagyva.
Este pedig Datyó szervezésében náluk gyűltünk össze, mivel Balázs az utolsó busszal jött haza munkából. Viszonylag sokan voltunk, beültünk a sötét nappaliba, és csendben (oké, viszonylag csendben) vártuk az ünnepeltet. Mikor felkapcsolta a villanyt, egyszerre Bamboocha-felkiáltással köszöntöttük.
Állítólag valami változni fog, legalábbis ha jól rémlik, az egyik (nem olyan régi) álmom megfejtése ezt mondta. Most én is így érzem.
Változni fog, mint azt sejtem is, és már csak arra kéne rájönni, hogy mi, milyen irányba, és hogy jó lesz-e nekem ez. Egyre jobban összpontosul bennem az erő, a zenekarral (saját) kapcsolatban, kezdem át- és késznek látni az egészet. Furcsa ez, mert rajtam kívül még csak egy ember biztos, de a dalok (11/12) készen vannak, megterveztem mindent, és úgy is kezelem, mintha már készen lenne, csak még meg kell várnom, amíg beteljesül.
A név pedig kötelez, és ezzel a névvel (továbbra is homály fedi) én életem végéig elégedett leszek.
Hölgyeim és uraim, nem olyan sokára (augusztus 18.) elkészítem a saját anyagot, azt a lemezt, amely hatalmába kerített anélkül, hogy készen lenne. Kiderül tehát, mennyire élek a zárt világomban, mennyire fogékonyak mások rám, és hogy mennyire tudom jelenleg kifejezni magam a zenével. Eldől, hogy van-e lehetőség hittel és akarattal életben tartani, esetleg saját mércével mért sikerre vinni egy olyan dolgot, ami bennem régóta megvan, de még senki nem szembesült vele.
Késődélután (miután Möbiusban ittunk egy szörpöt) Bandi, Gebe, Kriszta és én biciklivel eltekertünk a Kócsagos toronyhoz, vagy mi a szösz a neve. Ez a tákolmány a Sóstói Természetvédelmi terület egyik legszebb helyén áll, ahonnan még rálátni a maradék tóra. Itt időztünk egy kicsit, Buzz is jött később, majd még tekertünk egyet a parkon belül, és mentünk haza.
Nemrég lett 4 esztendős e blog. Hogy rohan az idő... Egyszer már visszaolvasom az egészet, amolyan nosztalgiaképp...
Este éjjel buszmegállós-buli volt, ahogy az időnként előfordul szerény vidéki életünkben. Attila és Datyó viszontlag hamar, kb. 1 órakor már mentek, mi még beszélgettünk a zenéről és egyéb, kissé filozofikus dolgokról. Jött SuhaMarci, és végül fél 4-kor indultunk haza.
Otthon már nem is aludtam, hamarosan világosodott.
Délután - az amúgy 10 perces késéssel induló - 16.55-ös vonattal Kriszta meg én lementünk Balcsira, hozzájuk (nyaraló). A vonaton TörökTomiékkal egy kocsiban utaztunk, ők Szabadisóstóra igyekeztek.
Naplementére kimentünk a partra egy üveg Merlot kíséretében. Persze hiába vittem a Zenitet, a felhők takarták a naplementét. (Később azért találtam még fotótémát) Sétáltunk egy hatalmasat, egészen a legközelebbi boltig (Camelot étterem környékén). Gumicukor, német fiatalok kiröhögése, gyönyörködés az éjjeli magyar tengerben, jó beszélgetés, és hazaértünk.
Tulajdonképpen semmi érdemlegeset nem tettünk (még csak fürdeni sem mentünk, mivel fújt a szél), mégis kellemes volt ez a kiruccanás. Éreztük a balatoni éjszaka feelingjét.
Miután tegnap megkerestek a Pannon Profittól, hogy ugyan tudok-e róla, hogy dolgoznom kellene (nem, senki nem szólt), ma délután újra Sanmina pardon, Foxcon, vagy mi, 8 órában. Tulajdonképpen nem is bánom, miért tenném? Ha minden jól megy, és nem mond vissza semmit az új tulajdonos, akkor augusztus 31-ig bármikor mehetek dolgozni, ami azt jelenti, hogy az elkövetkezendő négy hétben így is teszek, majd két hét balatoni pihenés (Öszödfeszt, saját lemez) után, még suli kezdés előtt lehúzok egy búcsúhetet. Ha minden számítás megtalálva, és tényleg eszerint telik innentől a nyaram, akkor cirka 130-140 ezer HUF-ot szedhetek össze diákmunkával.
A klasszikus Márk-effektus már fel is ütötte a fejét, azonnal elkezdtem számolni és nézelődni; egy Canon Eos 300 használtan akadály nélkül beleférne a költségvetésembe, mindent figyelembe véve. Persze a kérdés, hogy mennyire merjek előre tervezni, mert ha kiderül két hét múlva, hogy nincs több munka, akkor elesek 50-60 ezer forinttól, és úgy már igencsak felborulna a nyári költségvetésem.
Persze kérdés, hogy minek nekem egy ilyen fényképezőgép, hiszen analóg SLR-em már van (Zenit 12XP). Mégis úgy gondolom, hogy - bár a régi szovjet Zenittel semmi bajom, imádom - egy Eos 300, ami pl. akár 1/2000-es záridőre is képes (az életben ki nem használnám, haha), és alapból 28-80 mm-es zoomobjektívvel van szerelve (továbbá nem tettem le a teleobjektív-vásárlásról, amit Zenittel és adapterrel az Eos-szal is tudnék használni), sokat könnyítene a fotók pontos kiexponálásában (pláne, hogy a Zenittel most csak tippelem a fény-értékeket). Szóval egy jobb eszköz kerülne a kezembe, amivel lefotózhatnék olyan dolgokat, amikre a Zenit már képtelen.
Természetesen a szovjet masinától sem válnék meg.
És mindezt most azért volt időm leírni, mert hosszú idő után először nem készültem el időben, és meg sem próbáltam elérni a 11.07-es buszt. Amikor még 11.03-kor sem álltam készen, akkor adtam fel.
Kezdődött azzal, hogy a tervezett film-forgatást (Tesco tejföl folytatás) Buzz lemondta. Krisztával keresztülnyargaltunk a városon (a szokásos Öreghegy-Maroshegy táv, már a véremben lábamban van) és beszéltünk Imivel, aki kedvesen vendégül is látott minket egy órára.
A délutánra megbeszélt próba finoman szólva is veszekedésbe fulladt, amit most semmiképpen nem részletezek, ugyanis lusta vagyok hozzá, továbbá nincs is kedvem ezzel foglalkozni.
Van egy (chö, nem is egy) őrült a koronázó város lakosai közül, aki időről időre felbukkan a belváros utcáin, és hangosan - de komolyan, mint egy gyengébb hangosbemondó - hirdeti különböző nézeteit, legtöbbször összefüggéstelenül. Az emberek persze összeráncolják szemöldökeiket, összenéznek, nevetnek és/vagy mesélik egymásnak, hogy a múltkor is láttam, ez mindig itt rohangál, de engem érdekel ez a muksó. Annyira megkérdezném tőle, hogy mi történt vele, milyen (volt) az élete.
Szinte biztos, hogy skizofrén a manus.
A minap két alkalommal is láttam-hallottam a Piac téren, először megtiltotta, hogy parancsoljak neki (értsd: kb. azt ordította egy feltehetőleg fiktív E/2-nek, hogy nekem te ne parancsolgass...), később fennhangon közölte (a nagyvilággal): két diploma és négy oklevél birtokosa, mindent elért, amit el akart, és tanuljuk meg becsülni egymást.
Ne feledjük el, hogy a bolondok, részegek és gyerekek mindig igazat mondanak. Hogy van-e diplomája, oklevele? Nem tudni, de teljesen mindegy is. Amit mondott, nem hülyeség, ám senki sem lehet próféta a saját hazájában.
Nem tartom kizártnak, hogy beleőrült a sikertelenségbe, őt is, mint minket egytől egyig, felzabálta az élet...
"HALLATLAN LÁTATLAN ÓVATLAN KELLETLEN VÉGETLEN VÁRATLAN VÁGATLAN VÉLETLEN - MINDENKÉPP MEGVÁROM... - BÁRMEDDIG VÁRHATOD. Ő KÉSIK, MINT MINDIG, ÉS MINDIG IS KÉSNI FOG..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
"Üresen állok, mindennek háttal." Könnyeden, nem feszengve, mint aki már sok mindent letudott előre, elkészült a számla, és sem panasz, sem észrevétel nincs, csak egy háló - a közöny - amivel befogom a dolgokat. "Számítás megtalálva. Ellenfél nincs komoly."
Azt értsétek meg, hogy nem vagyok szomorú, csak olyan, mint a szobor a téren. Eddig is így gondoltam, ezután sem fogom másképp, mindenkinek a maga felfedező útját kell járnia. Én közel vagyok a végéhez. Lényeges újdonság már nem érhet semmivel és senkivel kapcsolatban, na jó, biztos érhet "legyen igazad."
Visszaköszönnek majd ezek a dolgok. 11. dal.
Este felkerekedtünk, hogy Veszprémbe jussunk, ha már UtcaZene fesztivál van. Ennek megfelelően a gitár elengedhetetlen kellékként jött velem, én meg Balázzsal, Datyóval és Lacival. Fehérváron beszereztünk pár doboz sört (no meg találkoztunk Timivel és Misivel), aztán buszra szálltunk.
A veszprémi pályaudvaron, amíg Krisztát vártuk - és miután megérkezett - a gitár segítségével tartottam távol a járókelőket. Jöttek Gebéék, elnéztünk hozzájuk is, később megint visszajöttünk a sétálóutcára. Vettem Utcazene pólót. :)
Megjött HorváthGergő és Csebo, ittunk még és mászkáltunk fel-alá a városban egész éjjel. A hajnali busz előtt sikerült egy órát aludni a pályaudvar egyik padján.
A buszraszállást pedig egy csöppet nevetségessé tette a sok értetlen utas és a kelleténél sokkal idegesebb sofőr. A vége az lett, hogy a rendőröket is kihívta a Volánbuszos dolgozó...
Nézzük meg közelebbről a fehérvári Rádió Tornyot, ugyanis e napnak egyik kulcsfontosságú épületegyütteséről ejtek néhány szót.
A toronypár Maroshegyen található, a történetéről én nem tudok valami sokat. Régen katonai célokat szolgáltak, manapság már csak sima rádió adó-vevő tornyok, ráadásul elképzelhető, hogy a közeljövőben lebontják őket. (A maroshegyiek bátran javítsanak ki, ha tévedek valamiben).
Állítólag többen felmásztak már a magasba nyúló vasszerkezetekre, sőt, a kettő torony között húzódó kábelen egy kitömött over-all lóg, feltételezem, azt sem a jézuska tette oda karácsonyi ajándékként... ;)
Este, ahogy kiléptem a próbateremből (pontosabban a kocsmából) megpillantottam a tornyokat, és egyből tudtam, mihez kezdünk a sötétség eljövetelével. Marciék már akcióztak egyet, most hasonlóképp lopakodtunk oda mind az öten (tehát a zenekar). Az épületben égtek a lámpák, de kellően távol van a toronytól, így nem is aggódtam igazán. A "földszintről" már elláttunk a létesítmény (vélhetően) főbejáratáig, ahol egy hajlongó faágról azt hittem, egy takarító, aki épp felmos. Imi teleobjektívével megvizsgáltuk a kérdéses alakot, aztán elindultunk fel.
A szél meghiúsította az akciót, Gebe sapkáját majdnem le is fújta a fejéről - el lehet képzelni, mekkora fuvallat lehetett.
És igen. Ma reggel megérkezett a Canon Eos 300, amihez még ajándék két filmet is kaptam. Az egyiket már be is fűztem be is fűzte helyettem a gép (automatika, ugyebár). User Guideline ugyan még nincs, de már rajta vagyok az ügyön, és tulajdonképpen bekapcsolni be tudom, az automatától a manuális módig tudok kezelni mindent, szóval csak egy-két gomb funkciójának kéne utánanézni, hogy válogathassak a négyféle fénymérés és a trallalalllala stb. ezernyi megoldás között. Okos a gép, na, ki is kell használni.
Ilyen felbuzdult állapotomban persze, hogy elvittem magammal próbára is, és istenem az a 28 mm-es gyújtótáv, hogy mi mindent be tudok vele fogni egy képbe... Próba után Marcival egy fillére kiszámolós vásárlást ejtettünk meg a Lidlben, majd felugrottunk Bandihoz is, ahol az erkélyről is muszáj volt lőnöm két képet (ebből lett három, úgy, hogy rajtafelejtettem az ujjam az expo gombon, és már készült is a második fotó ugyanarról a témáról, ugyanonnan, precízen. Erre a hibára amúgy már számítottam, és bele is léptem, de legalább ezentúl nem lesz ilyen. Mert figyelek.)
* FIGYELEM, A KÖVETKEZŐ TÖRTÉNET NEM FELTÉTLENÜL IGAZ! *
Este, 10 óra. Sötét volt és szélcsend, még egy kávé és indulhatunk. Mentálisan felkészülve, adrenalin a farzsebben, megérkeztünk a helyszínre. Egy piros fény, feljebb még egy, még feljebb az utolsó. Rádió torony, igen. Természetesen ahogy odaértünk, néhány villám és pár égdörgés jelezte, hogy hülyeséget művelünk, de visszafordulni...? Á, nem úgy van az.
Bejutottunk, indul az első, követi a többi, és a végén én is felkapaszkodtam a létrára. Szapora szívverés, adrenalin már nem a farzsebben, megjelentek az első fények a távolból, szemmagasságból eltűntek a fák és hirtelen már felettük álltam. Felnéztem, Bandi talpa egyre távolodott, de sietni nem szabad. Villámlott. Nabazmeg.
Az első emelet fényei közeledtek, túljutottunk a szorítón, és egyszercsak felértem. Elég szűkösen fértünk el öten, ráadásul tuti, hogy takartuk részben a lámpákat, tehát biztos nem voltunk feltűnőek messziről.
Visszafele elsőnek indultam. A ha innen lejutok élve, többet ilyet nem csinálok szlogen villódzó piros betűkkel fegyelmezett a belső képernyőn, miközben fáradt karokkal és remegő lábakkal araszoltam alá - a sötétbe, persze. Szerencsére hamar lenyugtattam magam és kitaláltam egy jó mászó-taktikát, amely szerint három fix pont (végtag) mindig kapaszkodik és csak egy mozdul; a végefelé már meglehetősen gyorsan tudtam ezzel haladni.
Nincs megnyugtatóbb, mint amikor a szemem sarkából újra látom a fákat... :)
Krisztával késődélután vonatra szálltunk és irány Siófok, na jó, Széplak felső, nyaraló. Amolyan nosztalgiázás, két éve voltunk Siófokon Quimby-n. Mire lepakoltunk és szusszantunk, már indulnunk is kellett Nóriért és Janóért - mivel hívtunk magunkkal jópár barátot, csak egy picit későn szóltunk, tehát rajtuk kívül nem tudott velünk tartani senki.
Mindenesetre így négyen is jól agyonütöttük az időt, megbeszéltünk mindent, söröztünk, vadász(oz)tunk a tóparton, néztük a villámokat, később Nóri meg Janó be is merészkedtek a vízbe. (Másodfokú viharjelzés meg le van szarva... x) )
Eleve nem tudom, hogy lehet, hogy pontban 22.22-kor nyomtam meg az Új bejegyzés gombot...
Mostanra tényleg hazaértem, például Siófokról, de azért Fehérvárat is illik szóbahozni. A délelőttből megmaradt két óra (mostanában kicsit későn kelek, még ha most konkrétan ennek megfelelően későn is aludtam el) részben hasznosan, részben inkább haszontalanul telt el, de akármelyik oldalát is nézem, nem cserélném el a nyugodt balatoni perceket semmire. Nóriék ráadásul még utánunk keltek fel, na de aztán összeszedtük magunkat és mentünk megmártózni.
Kényelmes boltban járás után a parton Kriszta (mivel mezítláb sétált a forró járdán, majd hűsítően a fűben) belelépett egy darázsba, amitől eleinte igencsak a frász kerülgetett, mert úgy tudtam, allergiás az efféle csípésekre. Hál'istennek sem öt, sem tíz perc után nem lett rosszul, leszámítva, hogy természetesen fájt a lába.
Ezt a feszültséget - hogy máshogy - egy újabb fürdéssel vezettük le, tudatában annak, hogy a 14.39-es vonatra már esélyünk sem volt. Nem mintha bántuk volna, délután még jobb volt a víz, pedig délelőtt sem neveztem volna hidegnek, csak koszosnak (mivel az esti vihar minden természetben fellelhető limlomot kihozott a partra).
Kötelességtudatból - vagy hívjuk muszájnak - végül összecsomagoltunk és hazautaztunk a 17.24-es gyorssal.
Fehérváron még elrohantam próbára, bár igazán sok értelme nem volt, így utólag átgondolva. Persze próbálni végülis mindig jó, és bár keveset zenéltünk, de azt a keveset is nagyon élveztem, Barbival sokszor össze is nevettünk, ahogy látta, milyen echte laza mozgáskultúrával dobolok.
A 9-es sárosdin aztán benyomtam a fülembe azt, hogy "so in the manner of speaking I just want to say...", amitől még mindig kiráz a hideg, függetlenül attól, hogy semmilyen negatív élményhez nem kapcsolom. (Szimplán szép.) Kacérkodtam a gondolattal, hogy a kórháznál leszállok és meglepem Krisztát, de holnap munka, és pihennem is kéne már.
A fül fejhallgatóm, a Philips, kontakthibás lett. Megesz a fene.
Egész nap fáj a gyomrom, álmos, nyomott és nyűgös vagyok, mint egy tízéves kislány (már ha a tízéves kislányok ilyenek). Ahogy munka után felszálltam a buszra, benyomtam a zenét fülbe (most kényszerhelyzet van a fejhallgató miatt, így hát telefonról) és elaludtam. Szószerint, mert amikor kinyitottam a szemem, már Seregélyes és Sárosd között jártunk, erre döbbenetes gyorsasággal és nyugalommal ébredtem rá.
A helyzet azért vált kínossá, mert pénzem az nincsen és a város is üres, ráadásul Sárosd legelején szálltam le. (Ez olyan, hogy az útnak csak az egyik oldalán található két-három ház.) Nem akartam besétálni a faluba és pénzt kunyerálni, stoppolni sem volt pofám, úgyhogy magamban szidkozódva vártam a buszt. (Egy óra várakozás)
Öt perccel a busz indulása előtt arrajáró volt általános iskolás tanárom hazahozott.
Ez és ez pedig szívás, dehát úgymond ez van. A tavalyi két incidens után nem értem, miért kellett belelépni valami tisztázatlanba a Vörösmarty Színházat ismerve.
Tegnap este összegyűltünk páran (Datyó, Balázs, Laci, Gergő meg én) egy iszogatós-mászkálós bulit tartani. (Ideje is volt, mert UtcaZenén láttam őket utoljára.) Már a buszon jól indítottunk, Balázs ugyanis kezet nyújtott egy srácnak, akiről - amikor odafordult - kiderült, hogy tulajdonképpen nem is ismeri, csak hasonlított valakire.
A városban egy kissé röhejes, kisteszkóban megejtett vásárlás után helyet kerestünk magunknak, ehhez tartozik, hogy a Hunyadi László c. opera (ha jól mondom) miatt lezárták a belváros kisutcáit és a fő tér egy részét. Így hát a Romkert szélén telepedtünk le, itt szépen elfogyasztottunk mindent (sör, bor, pálinka és vodkanarancs). Volt egy incidens, miután Balázs kicsit - na jó, nem kicsit - kapatosan beszólt egy gyúrós gyereknek. A srác tűrt egy darabig, aztán meghallva az utolsó, túl hangosra sikerült megjegyzést, odajött hozzánk (eközben a trikójától is megszabadult, demonstrálva az erőt).
Kicsivel később visszajött bocsánatot kérni. Durva. (Ritka az ilyen ember!)
Valahogy eljutottunk Vesztegzárba, ahol 400 forintos a belépő (Gergő fizette nekem). VirágZsu-val és még pár ninja-val is találkoztam, de lényegében innentől semmi nem történt. Talán Datyó és Tomi (Gergő haverja) nem voltak (olyan) részegek, de a hangszórót Balázs nyerte; ő járni nem tudott jóformán.
Lacival elmentünk a Prohászka templomhoz aludni (nem röhög...), majd később arra ébredtem, hogy Datyó hív. El lehet képzelni, milyen kommunikatív ilyen kába állapotban az ember, de azért sikerült megtalálni egymást, és még arra is fény derült, hogy Balázs elhagyta a pénztárcáját, benne azzal a pénzzel, amiből szüleik hazaérkezéséig kellene megélniük. Datyó egy picit ingerültté vált ettől, még szerencse, hogy Gergő később megtalálta a tárcát - igaz, 600 forinttal.
Az első busszal hazautaztunk, és végülis Datyóéknál délig aludtunk.
Egy dalszöveg utolsó sorait keresgéltem egy régi füzetemben, amikor több szösszenetet is találtam, amiket több mint egy, némelyeket már másfél éve lejegyeztem. Íme egy aranyos és egy enigmatikus.
"Én egy szerelmes dalt akartam írni neked de rájöttem, hogy nem tudom leírni azt, hogy szeretlek."
"Ha mélyen magadba nézel van ott valami, amit a lelkiismeret időnként rávesz arra, hogy a naívak közt keressen neki belőled még egyet, hátha kettő vagy."
Jó csámcsogást kíván a Ne-bánts-engem-mindig Kft.
(És készen vannak a végleges szövegek, összegyűjtve, egy .doc fájlban. Haladunk)
Igaz, nem tetszik neki ez a fotó, mert szerinte túlzottan képeslapos, de ettől függetlenül ezúton is boldog névnapot a külhonban tartózkodó Krisztának. :)
Érdekes dolog ez, hogy a testem nem fogja fel, hogy éjjel van és aludni kéne, de azt tervezem, hogy reggel kegyetlen leszek magammal és 8-kor riadót fújok, hogy tudjak olyanokkal foglalkozni, amikkel kapcsolatban határidő köt (pl. lemez-előkészületek).
(Azon jóformán már meg sem lepődök, hogy végül a földön volt kedvem megágyazni és ott aludtam el.)
Mostmár legalább álmosodom azzal együtt, hogy jól is esik ilyen sokáig ébren maradni. Végülis ez is valami, de ebből szerintem megint kimerültség és földön alvás lesz. Ám hogy ne csak ebből csináljak tradíciót, íme a 3. augusztusi térkép.
Ma (tehát hivatalosan tegnap, de nekem 00.59-kor a tegnap még aznap) egy órát dolgoztunk, majd hetet ültünk, ami - lássuk be - figyelemre méltó. A röhejes délután oka a rendszerleállás, amit a szakértők folyamatosan próbáltak helyre hozni, de 20h körül már Imin (a főnökön) is mutatkoztak a beletörődés jelei, úgy mint extra cigiszünet és még afelett is szemet hunyt, hogy játszottunk a számítógépeken - Zumát. A szakértők tehát szakot értenek.
Nem lennék a másik műszak helyében holnap.
Este éjjel pedig még mindig jó egyedül sétálni, bár városban hangulatosabb, de most a falu is megteszi. A csillagok továbbra is a helyükön vannak, és még manapság is akad kőszállító teherautó a 62-esen, egyedül, hogy megzavarja (és ezzel kerekebbé tegye) az éjszakát. A kutyák úgy ugatnak, mintha rádiós összeköttetésben lennének; valamelyik az őrültebbek közül észrevesz, és onnantól az összes megugat, pedig nesztelenül suhanok a járdaköveken.
A holnap húzós lesz, legjobb esetben is 6-kor kelek, de alvás helyett ezt nézem. Kár, hogy vége.
"UGYE AZT HITTED, MINDENT KIBÍR?" [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Átgondoltam a bloggal kapcsolatos dolgokat, hogy mennyi botrány, felesleges sárdobálás, félreértés, stb. adódott már ebből a webnaplóból, és úgy döntöttem: megszüntetem a kommentelési lehetőséget. Emellett lehetséges, hogy drasztikusabb lépésre szánom el magam: ne lepődjetek meg, ha visszamenőleg minden bejegyzés nem-publikussá válik az elkövetkező pár nap alatt.
Régen érdekes módon senki nem volt kíváncsi rám és a kicsike életemre, az utóbbi kb. egy évben azonban egyre többen gondolták úgy, hogy beleszólhatnak / beleláthatnak / vitatkozhatnak a hétköznapjaimon. Hát nem. Sajnálom. A továbbiakban magamnak írom.
Csillagászati szempontból az augusztusok igen kedvezőek, úgy tudom. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy alig több mint egy órája Krisztával kinéztünk az ablakon, és megpillantottuk a holdfogyatkozás elejét. Hullócsillagot az utóbbi két hétben tucatnyit lehetett látni, Imi egy éjszaka alatt huszonvalamennyit számolt össze.
Idehaza egyébként megkíséreltem lefotózni a holdat a fátylával együtt, meglátjuk majd, hogy sikerült (amint előhívatom a filmet).
A 2007-es év is tele volt hullócsillagokkal, de holdfogyatkozással is; feloszlott az Eleven Hold, az Amorf Ördögök (bár részben tovább él a Péterfy Bori & a Love Band-del) és - a számomra legfájóbb - a Hiperkarma.
Apropó, szeptember 1-jén (tehát a sulikezdés estéjén) a Gödör Klubban Bérczesi egyszálgitározik, arra felmegyek.
De ha már közelgő koncertekről van szó, ma vettem észre, hogy jövő héten Siófokon lesz Másfél koncert. Véletlen egybeesés, hogy az egész elkövetkező hetet Széplakfelsőn töltöm Krisztával (lemezfelvétel, ugye), így azon az estén jóhogy ott leszünk Másfelen.
A lemezfelvétel amúgy elég zűrös, tisztázatlan, ennél sokkal nagyobb rendet szerettem volna teremteni magamban és körülményekben is. A felszerelés talán megvan, bár elektro-akusztikus gitárom nem lesz, kicsit kapkodósra sikerült az egész.
...na de hogy.
Bandi odaadta a basszusgitárját, de erősen kétlem, hogy kibírja akár csak ezt az egy hetet is. Nem tudom, mit csinált vele a srác, de a jack bemenete szinte teljesen elbaszódott, kontaktos.
Marci pedig nem adta oda a szintetizátort, tehát eleve alávágott az egésznek.
Ennyit erről. Jó a kedvem, pont így terveztem az egészet, pont erre számítottam, hogyne...
Biztos nem vagyok egyedül, valószínűleg sokan érezték már azt a furcsa keserűséget, amikor valami nagyon jó nagyon véget ér.
Persze az élet megy tovább, mint mindig, de kicsit nehéz hozzászokni a gondolathoz, hogy újra itt vannak a szürke hétköznapok, amikor nem az a legfőbb gondod, hogy mikor menj bele a Balatonba. Ilyenkor rámzuhan minden, kezdve azzal a különös ürességgel, hogy otthon vagyok, de mégsem, hogy sok a dolgom, de mégsem (mert igazán egyik sem fontos), és hogy kezdeni kéne magammal valamit, de mégsem.
Űr van tehát, de nincs gond, mert visszatér az ember a szokásos kerékvágásba, csak olyan jó lenne örökre úgy maradni.
Egészen pontosan tehát 17-én koradélután indultunk el Krisztával a nyaralójukba, Széplak felsőre, anyuja vitt minket és a szépen összegyűlt csomagokat. Takarítással kellett kezdeni, mert az előttünk ott járt vendégek (akiknek kölcsön adták a kis házikót) nem hagytak valami nagy tisztaságot maguk után.
Este a teraszon kakaóztunk és beszélgettünk (egyébként ez szinte minden nap jellemző volt).
Hétfőn délelőtt nekiláttam a Bólogató János c. dal felvételének, de több apró-de-zavaró problémába ütköztem, pl. a gitár, ahogy sejtettem, időnként csípett egyet-egyet. A technika igen egyszerű volt: gitár az erősítőre dugva, amit mikrofonoztam - jack-átalakítóval a számítógépbe -, és mindezt az ACID 5.0 zeneszerkesztő programmal akartam felvenni, úgy, hogy a dobszólam a fülesen visszajön. Végül persze (ahogy sejtettem) talán a gép "sebessége" miatt csúsztak a felvett sávok, a hangminőségen is volt mit javítani, úgyhogy a jó öreg Goldwave-vel rengeteg utómunkát eszközöltem, így lassan megszülettek az aránylag elfogadható eredmények.
Délután csónakáztunk, ha jól emlékszem.
Kriszta főzött is, már nem tudom, melyik nap mit, de meg kell hagyni, marha finom kajákat ütött össze.
Este jártunk Siófokon bevásárolni, így pl. vöröspezsgőt is szereztünk. Hazaérve a teraszon kortyolgattuk.
Kedden a Névnapomra került sorra. Délután fürödtünk a kellemes vízű Balatonban, este ismét Siófokon jártunk.
...tulajdonképpen nem is bontom le a történéseket külön napokra, mert egymáshoz hasonló módon teltek a napok.
Kellemes nyaralás volt.
Bocsánat, elkapkodtam a leírást, de gyakran nem tudom megütni a magam mércéjét, ha valami kellemeset kellene részleteznem.
Feszültebb, nyugtalanabb vagyok az utóbbi pár napban, bár esküdni mernék rá, hogy kívülről nem látszik, és igazából jelentősége sincs, mert csak egy dolog zavar: nevezetesen a jövő hét első napja, amelyen egyben az utolsó, 12. tanévem startpisztolya is eldördül. Remélem, nem a halántékomon.
Már most borítékolni tudnék néhány olyan alapvető problémát, ami vissza fog köszönni ebben a nyavalyás 12.-ben:
• botrány a 3000-ra emelkedő (!) osztálypénzzel kapcsolatban
• ennek folyamányaként a prágai osztálykirándulást a folyton elégetlenkedők partizánokat megszégyenítő módon aláaknázzák
• vita a szalagavatóval és az egyéb költséggekkel/rendezvényekkel, ne-adj-nyuszi a szivaravatással kapcsolatban
Emellett csesztetve leszünk a nyelvvizsgák és a romló tendenciát mutató tanulmányi eredmények miatt, ha nem is osztályszinten, de elég nagy létszámban. Így, hogy ezt végiggondoltam, hát, nincs kedvem még egy év erejéig visszaülni az iskolapadba.
Emellett sajnos a természet is jelzi, hogy közeleg az ősz: egyre hűvösebbek azok a nagyon kellemes reggelek, amikor még a csipa mögül próbálom kideríteni, hogy a 17-es vagy a 23-as busz közelít; fél 9-kor már sötét van, ami engem derült égből villámcsapásként ért - mintha elszunyókáltam volna az utóbbi hetekben, és most ébrednék, hogy "jé már ennyi az idő?". A maga nevében én minden évszakot szeretek, de a nyár abból a szempontból kivételezett, hogy az ő elmúlását "megsiratom". Mondhatni, nálam az év vége nem december, hanem augusztus.
Délután elmentem Rossmanba az első canon-os képekért. Hát, csalódtam. A színek, a kiégések, a bemozdulás, az életlenség, az alulexponálás miatt a képek többsége teljesen élvezhetetlen. Legalábbis elsőre nagyon dühítettek ezek, de higgadt fejjel átnéztem mégegyszer a fotókat, és belátom, először túl kritikus voltam önmagammal. Magasra tettem a lécet, úgy persze, hogy levertem. A tanulság: több odafigyelés és fokozatosan növelendő elvárások.
Drága iskolánkban ma kellett (volna) átvennünk a tankönyveinket, azonban én nem jártam sikerrel. Az error: nem hoztam a tartós betegségemet (allergia) igazoló papírt. Mint anyámtól megtudtam, ilyenem nincs is, mert bár megállapították, hogy még mindig allergiás vagyok, igazolást nem adtak róla. No comment.
Szóval így tankönyv nélkül távoztam, ami, nos, nem rázott meg igazán. Viszont nem vagyok hajlandó fizetni a könyvekért, a bürokrácia meg...
Kriszta elhozta Mariann tankönyveit is, mivel ő nyelvvizsga miatt nem ért rá. Miután eljöttünk, első utunk Mariann anyujához vezetett, és bár elvileg csak beugrottunk a lépcsőházba átadni a csomagot, végül hosszasan beszélgettünk vele. Elmondott jópár dolgot osztályfőnökünkről, amin én igazán már meg sem lepődtem, sajnos. Nem kezdek bele, év közben úgyis lesz alkalmam kifejteni, mi a probléma.
Mint kiderült, a mai volt az utolsó munkanapom, ugyanis a Foxconn őrzi a Sanmina túlórával kapcsolatos hagyományait, amelyek a következők: többféle verzió pletykaszintű elterjesztése, döntéshozás csütörtökön, tájékoztatás - majd, hogy izgalmasabb legyen, pénteken változtatás és újabb tájékoztatás. Így alakult tehát, hogy a szombat-vasárnap délelőtti túlóra vasárnap délutánra korlátozódott a mi műszakunkra vonatkoztatva, igaz, diákként a másik műszakkal mehetnék szombat délután, ám úgy döntöttem, ezt már nem vállalom. Kell a pihenés.
Mindenesetre a váratlan események következménye, hogy hirtelen szembesültem a ténnyel: az utolsó munkanapomat töltöm. Nem vagyok az a tipikus búcsúzó, de mégiscsak hozzámnőtt ez a kis csipetcsapat, fura lesz egy ideig, hogy nem látom őket rendszeresen.
Az idei nyár amúgy igen jövedelmezőre sikerült, összesen ~ 130.000 HUF-ot kerestem, ami elég vad, úgy gondolom.
Koraeste utaztam egy nagyot, Fehérvárról Soltra, ahol Turira számítottam, de Turával (+Panda +Enikő) találkoztam, akik mit sem sejtve kellően meglepődtek. Átadtam nekik Áki basszusgitárját, ami kölcsönben tartózkodott nálam, majd 19.10-kor visszajöttem.
Érdekes dolog az ősz, még nincs itt, de a hideg futkos a hátamon, ha rágondolok. Dunaújváros szélén pl. éreztem a kiskoromból ismerős augusztus-illatot, ami a vizes homok szagára emlékeztet (vagy az is), és kapcsolódik hozzá egy furcsa, univerzális kép, ahogy játszok gyerekként a homokozóban, és a látvány, ahogy nézek ki bután a busz ablakán.
És ez az a fajta rosszkedv, ami voltaképp nem is az, nem is rossz kedv, csak megmagyarázhatatlanul borongós. Sajnos nekem ez az évszakkal jár, indokolatlanul is borúsabb vagyok ilyenkor.
Egyébként még mindig érzem a balatoni egy hét hiányát, egyrészt szerintem azért, mert ott valahogy eldőlt, hogy a nyárnak (szabadság szempontjából legalábbis) tényleg vége, másrészt azért, mert ennek tudatában valami iszonyú ragyogó egy hét volt, Krisztával. Mintha valaki közölné veled, hogy 2009. július 17-én meghalsz, mire mondanád, hogy rendben, de 16-án még behajtom az élettől az összes szépet és jót - mindezt természetesen sztoikus nyugalomban.
Bérczesi - Én meg az ének est, Budapest, Gödör Klub
Suli után utaztam fel Pestre, hogy megnézzem Bérczesi Robi egyszálgitáros estjét. Hamar (~19.40) elértem a helyszínre (Gödör), beültem, ittam egy méregdrága Drehert és a Krisztától kölcsönkapott Pratchettet olvastam, mígnem valahogy eljött a 9 óra, amikor elvileg Robi elkezdte volna a koncertet. Nos, ez ebben a formájában nem teljesült, sehogysem tudta összeszedni magát és kb. fél órás csúszással vágott bele ténylegesen a zenélésbe, de időközben többször is letette a gitárt, lejött a színpadról, stb., egyszóval akadozott a gépezet. Amikor elkapta a fonalat, akkor viszont tényleg jókat játszott.
Kár ezért a pasasért, mert tényleg zseniális, de akármilyen nehéz is, be kell látni, hogy a Hiperkarmának végleg vége. Nincs az a pofon, ami kirángatja ebből a gödörből Robit, ráadásul a közönség reakciója (gyakori kiröhögés, viccesnek szánt beszólások) még ront a helyzeten.
Talán jobb lenne, ha most egy időre (akár egy évre, vagy még tovább) kivonulna Bérczesi a köztudatból, és megpróbálná elsősorban saját magát, és csak utána a zenekart összeszedni, mert jelenlegi állapotában - és rossz, hogy ezt kell mondani - örülhetünk, ha megéri a 2010. évet.
Koncert után (tehát éjfélt éppen hogy elhagyva) az egyik srác (akivel már a Hunniában is összefutottunk márciusban) elhívott gitározni hozzájuk. Miért-ne?-alapon vele tartottam, mivel ha valami ravasz rablást/lopást tervezett volna, akkor nem hagytam volna magam (ráadásul megbízhatónak néz ki). Egészen a Keletiig (!) sétáltunk, gitározgattunk a társasház lépcsőjén egy szűk háromnegyed órát, majd leléptem a Délihez. Egész gyorsan odaértem, amivel még magamat is megleptem, ráadásul az eligazodással sem voltak komolyabb problémák. Azt hiszem, jól tájékozódom Pesten.
Mostanában csak úgy sitty-sutty telnek a napok, általában nem jellemzőjük a gyorsaság, bár most kapásból összegyűlt négy is belőlük iskolakezdés óta. A reggelek kellemesek, a már ébredező fény jól belénkmarkol, árnyékokat taposunk a Budai úton, úgy visz az utunk a suliba. Az idei órarendünk üdítő meglepetés az eddigi három évben látottakhoz képest; például a legnagyobb szó, hogy nincs, tehát nulla darab lyukasóránk van.
Az előre borítékolt konfliktusok java már vagy úgy lett, vagy készülőben van. Ettől - és a még az eddiginél is durvábban szétszakadó osztálytól - függetlenül akadnak jópofa elcsípett pillanatok, mint pl. mikor duplamagyar után Jucival összenézünk, és szó nélkül konstatáljuk, hogy irány a dohányzó.
A délutánok melegek, és nem bírok szabadulni az olyan apró-de-zavaró tényektől, hogy a nyártól eltérően fél napokkal kell gazdálkodjak. Felmerül tehát a kérdés, hogy ha 24 órából kb. 5-6 alvással, 8 sulival, legjobb esetben is egy, várakozásokkal már lehet, hogy 1,5-2 óra telik utazással, akkor a fennmaradó időben miként szakítsak mindenre valamennyi időt.
"A RÉTEK HALVÁNYAK, LETÉRDELNI NINCS IDŐ A HÁZAM ALMAFA, AUTÓM A CÉL PIROS, MINT NŐM A SZÉLBEN OLYAN JÓ KIS ÉLET VAN ITT..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Emlékszem, tavaly az első két felelő irodalomból én voltam. Mindkét alkalommal megéreztem, hogy az én nevemet fogja mondani Simon, és úgy is lett. Az idei tanévben ma feleltetett először, és - minő meglepetés - ismét engem szólított, hogy mintegy tradicionálisan indítsam el a felelések sorát, mondhatni, vágjam át a nemzeti-szín szalagot. Kosztolányi: Boldog, szomorú dal c. verséről négyes feleletet hoztam össze. Következő órán szintén megkérdez valakit, és már-már biztos vagyok benne, hogy én leszek az.
Először is gratulálok saját magunknak, hogy a Ment& Másképp bejutott a FeZeN Tehetségkutatóra, ami szombaton délelőtt lesz.
Tegnap délután szülői értekezletet tartott drága osztályfőnökünk, melynek során a szülők többsége megszavazta a - jól figyelj - 3.000 HUF-os osztálypénzt. Röhejes. Az osztálypénzért felelős szülő közölte, hogy a prágai utazásra befizetett pénzt senki nem kapja vissza, elvileg. (Több eltérő véleményt hallottam ezzel kapcsolatban, tehát nem tudom, mi az igazság.)
A szalagavató költségeit sajnos nem tudjuk 280.000 (!!) forint alá csökkenteni (ha jól értesültem, 50.000 forint a terembérlés. 230.000 forint hova tűnik? Minden kajára és tánctanárra megy?), ugyanis nekünk mindenképpen étteremből kell hozatni azt a hidegtálat, ami úgyis ránkrohad, mert nem fog senki sem annyit enni, hogy elfogyjon. Fejenként hat vendéggel számolnak, mivel egyes szülők nem tudják megmondani, hogy mégis hányan óhajtanak eljönni (nyílván meg kell kérdezni a nagymama-nagypapa - nagynéni-nagybácsi mellett még a körzeti postást és a szomszédot, esetleg annak a kiskutyáját, hogy eljönnének-e egy kibaszott kurva szalagavatót megnézni, mert ilyen csak egyszer van). Rohadjanak meg. Hozzátenném, hogy nekem max. két vendégem lenne, de hatot kell kifizetnem - ergo valamely osztálytársam plusz négy vendégét én lakatom jól a fogadáson. No comment.
Éppen ezen szánalmas és vérlázító elképzelések/tervek miatt akadtam ma ki nem egyszer. Ehhez nem fogok asszisztálni. Egyik drága osztálytársam ma azt mondta, hogy a köz érdekét nézzétek, mint osztályét. Csinos mondat, ezt még fogom hallani szerintem, viszont be kell látni, érdekes ez az "osztály". Tavaly szeptemberben, amikor Kisgyónról volt szó, valahogy nem hangzott el ez a mondat az illető szájából. Miért csak akkor beszél osztályközösségről, amikor az ő érdekei úgy diktálják? Amikor megvétózták a kirándulást - mocskosul az utolsó pillanatban -, akkor nem kellett volna a köz érdekeit nézni?
Szakadna rájuk a mennyezet az egész kétszínű, érdekleső tanári karral egyetemben. (Kivételt képez Inci néni és Simon).
Más téma: továbbtanulás esélyek...
Számoljunk kicsit bolgnai-módra. A választott tárgyam ezesetben a 9.-10. évben elért rajz és vizuális kultúra, mert a célt tekintve (fotográfia szak) ez jól is jön. Eszerint: 11. év végén elért pontok:
Magyar nyelv és irodalom: 3 (kettes irodalom, négyes nyelvtan)
Matematika: 2
Történelem: 2
Angol: 3
Rajz: 5
Mindezt összeadjuk és megszorozzuk kettővel, tehát: 30. 12. év végére kitűzött (tehát elérendő) minimum jegyek:
M.ny.i.: 3,5
M.: 3
T.: 3
A.: 5
Rajz megvan: 5
Ebből jönne 39 pont így, tehát az első 100 pontból összesen 69-et gyűjtenék be. Nézzük az érettségiket (szintén elérendő, minimum):
M.ny.i.: 50%
M.: 40%
T.: 60%
A.: 90%
Műv.töri.: 85%
Ezek átlaga: 65%, ugyanennyi pont. Az első kétszáz pontból ilyen optimista számítás mellett is csak 134 gyűlne össze. Pedig erre az esély igen kicsi, ugyanis a matek 40% merész elvárás.
Jön a következő 200 pont, a két beszámított érettségi tárgy. Erről nem találtam információt, de megtippelem, hogy a műv.töri és a történelem az a két tárgy, melyet pl. a KE-MFK kérne. Ezesetben 145 pontot szereznék így. Ez eddig 279 pont, és ehhez már csak max. 80 jöhet, amiből emelt szintű angol érettségivel 40-et, középfokú angol nyelvvizsgával 35-öt írhatnék hozzá az eddigiekhez (a kettő együtt tudtommal nem lehetséges, ám a 75 pont nem lenne rossz. Persze ezt el is kell ám érni, ha van rá lehetőség).
A 80 pontból mondjuk számoljunk 35-tel, és lám-lám, 314 pontot értem el ezzel az eszmefuttatással. (Ráadásul igencsak optimista voltam a számolgatásnál).
Nézzük a felvi.hu-n közölt ponthatárokat:
KE-MFK fotográfia szak: 395 pont
MOME fotográfia szak (Állami): 384 pont
MOME fotográfia szak (költségtérítéses): 369 pont.
A költségtérítéses amúgy 400.000 HUF/félév.
Szervusz, Márk. Ennyit a továbbtanulásodról.
Idén nem mentem Fezenre. A legnyomósabb oka ennek az ára és a gyenge program volt, tehát divatos szóval mondva az ár/érték arány. Mivel azonban a tehetségkutató rostáján átfértünk, így nem csak eljátszhattunk egy dalt a Kodolányi Színpadon, de egyúttal ingyen látogathattuk a szombati programokat.
A tehetségkutatón (a sorsolás nyomán) ötödikként léptünk fel. Gebének elszakadt egy húrja dal közben, de nem állt meg szerencsére; hibát nem vétettünk, szépen előadtuk a Szív c. számot. Egyébként is, ekkora színpadon öröm zenélni.
Többen megnézték a produkciónkat, a többi zenekaron és a velük érkezőkön kívül a Ment& Másképp baráti köre. Előtte-utána söröztünk egyet, meg egyáltalán: minden mozdulatunkban éreztem, hogy egy zenekarba tartozunk. Felemelő egy dolog ez.
Délután volt egy kisebb-nagyobb bonyodalom Kriszta és köztem, az én klasszikus hülyeségemről van szó, amit most nem részletezek.
Miután keresztülgyalogoltunk az egész városon, fél 7 előtt értünk vissza a Fezenre. Gebéhez és Barbihoz csatlakoztunk, később találkoztam Évával és egyéb kodályosokkal, majd letelepedtünk a Jäger sátor mellett a fűbe, mivel semmi értelmes koncertet nem találtunk a programban egészen 9-ig. Zsonglőrök és innen-onnan érkező ismerősök (FarkasKriszti, Zsuzsi, Barbi egyik osztálytársa, később Marci, még később Bandi, stb.) csatlakoztak hozzánk, de a sörözésen kívül javarészt semmit nem tettünk - és ez így helyesnek is bizonyult. Besötétedett, a szél is feltámadt és a levegő is jobban lehűlt, két oldalról jött a hangzavar (MediaMarkt színpad és Nagyszínpad), így elmondhattuk, hogy a fezen-életérzést ismét megerőszakoltuk és így a magunkévá tettük.
Ezt a jóérzést tetézte a Tátrai-Szűcs (10) latin koncert, amire a többiek mint Zagar előtti lazítás, Kriszta meg én pedig mint Fezenbúcsúztató előadásra mentünk be (mivel a hideg és az érdektelen program miatt fél 10-kor leléptünk). Itt leesett az állunk, ahogy a két vén szivar gitározott. Fenomenálisak. Jucival is összefutottunk egy röpke kétperce, meg Marcival is valahogy úgy hülyéskedtünk, mint már nagyon régen, és hiányzott is már ez a lökött oldala a srácnak.
Összefoglalva tehát az idei Fezen nekem csak egy nap volt, de az legalább olyan tömör, lényegretörő és csodás, mint általában a három nap együtt szokott lenni.
Az én értelmezésemben az ősz egyik legbiztosabb jele, amikor farmert veszek fel. Sajnos a mai nap már így telt/telik el.
Esik az eső, beköszöntött az az időjárás, amikor kint nem jó lenni, mert a levegőben megtalálom azt a csípősséget, na meg az ujjam is lehűl, tompul. A busz fél óra undorító melegséget ad, az ablak párás, kint esőcseppek csüngenek, az összecsukott esernyőkről csöpög a víz a padlóra. Amúgy is felhordja mindenki a maga kis sarát.
A hajamból a frissen mosott haj megszokott illata árad, de ez vegyül az ázottság és a bevett cigarettafüst szagával, az érdekes egyveleg tipikus őszi illat.
A buszról leszállni a legrosszabb. Nagyjából megszáradok az út alatt, ám újra átnedvesedik mindenem a nyirkos, undorító időben, pocsolyákat kerülgetek - kórosan -, sárban-mocsokban járok, míg végre hazaérek.
Olyan megdöbbentő számomra ez a hirtelenjött hideg, hogy ma már sálat is vettem. Lassan a pulcsi is kevésnek bizonyul, ami azért elég borzasztó. Holnap szerintem már kesztyű lesz, mert a kezem különleges végtagom: a legfázósabb féléből való.
A busz pedig még mindig egy csodás dolog, kiváltképp az utasok miatt. Imádom, ahogy megállnak a busz közepén, a két üléssor között feltorlódnak az emberek, a kórháznál már az ajtóban áll a sor (én is ide kerülök), és még jön a tejüzemi és az iparizónai megálló, természetesen hátrébb senki sem húzódik, így elől heringmódra nyomorgunk, alsó lépcsőn utazunk, kapaszkodási lehetőséget keresünk (én jó helyet találtam, közvetlenül az ajtónál, két talpalatnyi hellyel és fogódzkodóval). A legszebb, hogy később már ülőhely is szabadul fel hátul, amit senki sem akar elfoglalni a kényelmesebben álldogálók közül, így fordulhat elő, hogy üres ülést látok hátul, míg elől küzdök az elemekkel.
Legalábbis az Erzsébet tér és környéke mindenképp.
A 11. és 12. osztály (tehát mi is) vonattal Pestre utaztunk, és míg az erősebb gyomorral (és erre szánt felesleges 1.500 forinttal) rendelkezők a Bodies kiállítást tekintették meg, míg Aranka személyes engedélyével leléptünk és megkerestük a Soós Fotó kereskedést, meg Szabinak a Reflex Shop-ot (jojót vett). Soósnál Buzz-zal vegyszereket és fekete-fehér filmeket vásároltunk, plusz egy 135mm-es (fél)teleobjektívet. A/M kapcsolós, 2.8-as fényerejű, precízen jár, és még napellenző is van rajta. Márkáját tekintve Pallas Magenta, bár ez tökmindegy nekünk.
Krisztával, Buzz-zal és Gebével (utóbbi monociklin) részt vettünk a Critical Mass fehérvári kerékpáros felvonulásán, annak ellenére, hogy Gebének ugyebár nincs ki, csak egy kereke. Möbiusban ittunk előtte egy forrócsokit/forralt bort/teát/szörpöt (tehát csak én ittam hideget), aztán usgyi, tekertünk egy jó nagy kört a háromszáz fős tömeggel. Igazán kellemes élmény egy ilyen megmozdulás egyik pici elemének lenni. Kár, hogy hűvös volt az idő.
Este próba* után Imivel beszélgettem egy órán keresztül a Vízaknai - Szörényi utcasarkon. Mint tudjuk, ő augusztus elején megtért, a fehérvári baptista gyülekezet tagja lett, és beszélgetésünk során is kb. 80%-ban a vallásról, hitről, egyéb filozofikus csecsebecsékről cseréltünk gondolatokat. Hát, igen. Barát ő a javából. Respekt!
* próba "végén" Marci fogta magát és hazament, mert szóltunk neki, hogy ne zajongjon a dobbal és az mp3-ról lejátszott d'n'b dalaival, továbbá Marci szerint Gebe leszólta a drum 'n' bass számait... No comment.
Délután valami új vette kezdetét: Imi, Szabi, Buzz, részben Kriszta, meg én egy új zenekar első próbáját tartottuk meg a Ment& Másképp próbahelyén. Imi billentyűn, Buzz (és Kriszta) basszusgitáron, Szabi klarinéton (és később szaxofonon) én pedig gitáron zenéltem, Krisztára a későbbiekben még énekesként (is) számítunk, de egyelőre elég képlékeny a felállás. Viszont kifejezetten élveztem, hogy gitározhattam, végre. Az ötletek jók, úgy néz ki, könnyen, mondhatni játszva működünk együtt, élvezzük a zenét és jó a hangulat. Szóval itt valami nagyon fasza dolog jöhet létre.
(Persze sem a Ment& Másképp, sem a majdani saját zenekar rovására nem megy ez a hobbizenekar.)
Van egy ismerősöm, akivel igazán szoros kötelék ugyan sosem alakult ki közöttünk, de egy időben elég sokszor találkoztunk és bírtam is őt. Ami már akkor sem tetszett, az a rendszeres és változatos drogfogyasztása. Amikor legutoljára beszéltem vele, már nem egyszer dobált extasy-t, és az első speed-tablettán is túl volt már.
Most, hogy hosszú kihagyás után ismét beléptem az iwiwre, az üzenőfalon láttam egy jelentéktelen kiírását - és az avatar képét. Megnéztem a többi feltöltött fotót is, és hát igencsak megváltozott a lány. Üres arcokkal ölelkezik különféle szórakozóhelyeken, tágra nyílt szemmel - és valami elképesztően ostoba arccal - néz a kamerába.
Kár érte.
"TE PARTY-RA JÁRÓ EXTASY-ZABÁLÓ MŰANYAG ARCÚ ÉGIMESZELŐ RÁZOD A TESTED, A VIVÁRÓL LESTED..." [KEPSZLOKK BLABLA]
Az utóbbi időben elharapóztak a dolgok a zenekaron belül, konkrétan Imi és én kerültünk összetűzésbe Marcival. A tegnapi próba is úgy ért véget, hogy (igaz, a zenélést aznapra már befejeztük) Marci fogta a cuccait és hazahúzott. Először Imi mert szólni neki, hogy legyen kedves ne doboljon - persze ezen megsértődött -, majd amikor Imi elköszönt tőlünk és kilépett a teremből (hozzáteszem, Marci kb. úgy köszönt el Imitől, mintha a seggéből rántotta volna ki), egyből beült a dobokhoz, ekkor én kértem meg, hogy ne doboljon már, legyen csend. Ezután ment haza.
Egyébiránt Marci mostanában igen mély magánéleti válságban vergődik, viszont nem találom helyesnek, hogy ezt rajtunk (is) vezeti le, így. Szépen kértük, hogy ne doboljon, tapintatosak voltunk, de ő természetesen megsértődött, és teljesen kezelhetetlenné, hisztissé és undokká vált. Közben érdemes megnézni, hogyan éli meg ő ezeket a dolgokat.
Irritál, hogy neki kedve szerint mindent szabad, hazamehet próbáról, gúnyos megjegyzéseket tehet (pl. Bandi elfelejtett hozni forrasztóónt, pedig már egy jó ideje ígéri. Marci reakciója: "Kösz, Bandi, hogy hoztad az ónt, nagyon rendes vagy." A hangsúlyt és az arckifejezést nem nehéz kitalálni...) Mindannyian küzdünk ilyen-olyan, kisebb-nagyobb gondokkal, de egyikőnk sem hozza be a saját bejáratú problémáját a zenekarba.
Szilárd véleményem, hogy tudatalatt kifejezetten élvezi a folytonos mártír-szerepet, azt, hogy látványosan szenvedhet, hogy középpontba tud kerülni, hogy sajnáltatja magát, de mindeközben egyáltalán nem hagyja, hogy bárki segítsen neki, sőt ő maga sem próbálja megoldani a gondjait, és a plusz egy ráadás, hogy eközben a lehető legtöbb embert marja el maga elől.
A tegnapi próbáról azzal a lepecsételt gondolattal jöttem el, hogy még egy ilyen húzása van, és kilépek. Mivel Imi is gondolkodott ezen, így gyanítom, hogy ő sem maradna. Lehet, hogy jó lecke lenne Marcinak. Imit és engem is Gebe meg Bandi tart még itt, mert őket nem akarjuk faképnél hagyni.
A legrosszabb az, hogy Marcit kezdem meggyűlölni, és legszívesebben hagynám, hogy belerokkanjon a saját hülyeségébe. Akurvaéletbe. Aki hülye, haljon meg.
Este koncerteztünk a Tóparti gimnáziumban, a 143-as teremben, ha jól emlékszem. Ezzel sokmindent elmondtam a körülményekről, pláne, hogy az aulában közben végig ment az elviselhetetlen tuc-tuc zene, amire majdnem élő emberhez méltó módon vonaglott néhány diák.
A teremnek jóformán a felét elfoglaltuk csak a cuccainkkal, ráadásul ha nem hoztuk volna a próbateremből a kék és sárga hangulatfényeinket, akkor neoncsövek fehérségében zenéltünk volna. Mivel várni kellett a hangcucc egy részére, így a tervezett 20h helyett ~20.10-kor kezdtünk, ezért a végén ki kellett hagyni két számot.
A torokfájásom ellenére felszabadultan játszottam, és ahogy néztem, a többiek is. A nézeteltéréseket úgy ahogy, de javarészt tisztáztuk még délután, így a koncerten nem lehetett észrevenni, hogy valami baj lenne a zenekaron belül. Hiba volt pár, de csak apróbbak, viszont én nem voltam elégedett magammal.
A hangulatra nem volt panasz.
Utánunk játszott a Justification, Nagy Gábor (osztálytárs) az énekes. Ez egy jókora meglepi volt neki és nekünk is. Ők Rage Against The Machines és egyéb hasonló stílusú feldolgozásokat játszanak, és lássuk be, pénzben nincs hiány náluk. A dobcuccon kívül a Behringer csöves erőlködőn akadtam fenn, meg mondjuk Pete (nem tudom, miért kell egy Pétert pítnek becézni) - aki amúgy Kátai Adri barátja - basszerja adó-vevőről szólt (60.000 HUF), amit egy túl jól sikerült mozdulattal szét is rúgott a koncert során. Az is igaz, hogy a srác nagyon él a színpadon, igazi showman, akiből kinézem, hogy a gitárt szétveri, annyira belelendül a zenébe.
Halványan rémlett még valami, hogy milyen szar érzés, amikor beteg az ember - most nem a köhögök kettőt és jaaj-de-rossz-nekem-én-így-nem-mehetek-suliba betegségre gondolok -, de ma megtalált jól a láz, ég az orrom és a torkom is, ha levegővétellel próbálkozok, szipogok-köhögök, a hideg folyamatosan ráz és leginkább egy elátkozott törpére hasonlítok mind a hangommal (deb vadok dáthás), mind az arckifejezésemmel.
A délután jelentős részét ennek megfelelően alvással töltöttem, amit három részben (14-16, 16-18, 18-19h) kiviteleztem.
Most libabőrös és morcos vagyok, zúg a fejem.
Az imént tettem egy sétát a kellemes, langyos napsütésben az udvarunkon, egészen hátra, a kertekig elporoszkáltam. Újra felfedeztem a falusi élet szépségeit, mint például a csendet. A kertkapunktól egészen a falun kívül haladó főútra ellátni, láttam például a fél kettes szabadi-t, mögötte két teherautó igyekezett, a hangjukat viszont már elnyelte a távolság. Alíz, a ló kitartóan éli a lovak egyszerű életét, sztoikus nyugalommal álldogál, néha szalmát (vagy szénát? még ezt sem tudom) rágcsál, és kifejezéstelen, de elégedettséget sugárzó arccal bámulja azt, aki hátratéved az istállója környékére. A kacsák még mindig olyanok, mint kiskoromban voltak: hangos, kétségbeesett hápogással fogadnak, mintha maga a sátán lennék én, az ember. A tyúkok, csirkék ostobán meresztik rám pont-szemüket, hátha ehető vagyok, vagy legalábbis van nálam valami ehető a számukra. A kakas gyanakvó, igyekszik úgy megvizsgálni engem, hogy én ne vegyem őt észre, keresi a gyanús mozdulataimat, döjfös, legyőzhetőnek és legyőzendőnek tart, de ha nem muszáj, mégsem bizonyosodik meg erről.
Peszi, az öregedő kutyánk bölcsen uralja az első udvart, kedve szerint árnyékban vagy napsütötte területen elnyújtózva.
"...VÉGIG A FÖVENYEN VAKONDOK TOLJÁK A HELYÉRŐL A FÖLDET, MÁS MOZGÁS ALIG VAN..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Egyébként ma írtunk egy könnyű-mégis-elbasztam típusú bioszt.
Kérdés: "2.) Mit tudsz a fehérvérsejtekről?" Válasz: "Több millió van belőlük bennünk, és igen hasznosak."
Ne nevess, hé! :)
A Negyedik Köztársaság nevű csoport (?) szervezésében tavasz és nyár után ősszel is megrendezésre került Székesfehérváron a Keresd a zászlót!, vagy ha úgy tetszik CTF (Capture The Flag) játék. A szabályokat nem ismertetem, a N.K. honlapján nyílván megtalálható minden részlet.
Mi (tehát baráti kör + én) most tudtunk először beszállni a nyílt utcán zajló össznépi stratégiai fogócskába, de mondhatom, nem bántuk meg. Sőt...
18 órakor a vasútállomáson - a megbeszélt időben a megbeszélt helyen - már sokan álltak. Én Gebével érkeztem próbáról, Szabi már a helyszínen várt, Kriszta is befutott, később FarkasKriszti, Timi, Süti, Lakiék és SzabóMiki, de majdhogynem végeláthatatlan sorban a barátok, haverok, ismerősök, és akkor még nem beszéltünk azokról, akikkel most ismerkedtünk meg. Mi a sárga csapatba szálltunk be, minden ismerősünkkel együtt. A piros csapat számunkra vadidegenekből állt.
Egyedül én vállaltam, hogy a játékban is kerékpárral veszek részt, ami egy ideig egészen ésszerű ötletnek tűnt. Természetesen felderítőként funkcionáltam, ennek megfelelően kaptam egy walky-talky-t is.
A térképen bal oldalon látható terület lett a miénk. Szabi, Kriszta, Gebe, Timi, Süti, Lakiék és Szabó Miki is velem együtt a támadó csoportba jelentkeztünk, FarkasKriszti maradt védő. Mi támadóként természetesen csak akkor jártunk a saját területünkön, ha elkaptak és vissza kellett menni.
19 órakor végül elkezdődött a játék, a Gyümölcs utca - Munkácsy utca kereszteződésére felálltunk, és nagy csatakiáltások közepette elindultunk előre. Engem biciklisként szégyenszemre hamar elkaptak, ugyanis néhány piros rafináltan elénk jött, és a Jákyval szemben a bokrok mögött már vártak is ránk, a hirtelen támadt káoszban pedig nem tudtam eliszkolni a sok futó, és engem feltartó csapattársam miatt. Később feltérképeztem az iskolánk környékét, de hamar kiderült, hogy a pirosak a titokzatos szovjet temető és a környező park helyett inkább a lakótelepek könnyebben átlátható, ám nehezebben bevehető sűrűjét választották zászlójuk elhelyezésére.
Mégis - ha jól tudom, Szabó Mikiék - fél 8-kor megszerezte csapatunk a piros lobogót, úgyhogy 1:0 ide...
A második elhelyezés már jobb választás volt részükről.
Biciklivel a Lövölde utat végigjártam, közben összegyűltünk a McDonalds körül páran, hogy hátulról támadjuk le a piros védőket. (A biciklit innentől nem használtam, igaz, ezzel részben megnehezítettem azoknak a dolgát, akik helyettem figyeltek rá.) Kezdetben meglepetésszerűen érte őket, ha egyszerre támadtunk a Meki felől és a Jáky oldaláról. Pláne, hogy a McDonalds szélén a bokros területek már csak egy sarokra voltak a zászlótól, és az első néhány roham idején nem őrizték kellőképpen ezt a támpontot. Itt pl. Gebével is megbújtunk, és be is jutottunk egészen a zászlót védő utolsó védelmi vonalig, itt buktunk el.
Akadtak rafinált pirosak, akik a békésebb(nek hitt) sarkokon megpihenő és tervet szövő sárgákat kapták el, pl. sétálgató szerelmespárnak álcázva magukat. Ebből aztán tanultunk, de sajnos ők is, és a taktikailag fontos kereszteződéseket, csomópontokat a későbbiekben is hatékonyan őrizték.
Miután minden belünket kifutottuk, próbálkoztunk összehangolt, elterelő, vagy éppen l'art pour l'art módon, spontán támadással, több-kevesebb sikerrel. Egyszer például a zászlót övező három méteres kör kétméteres közelébe is kerülhettem egy piros védelmi megingást kihasználva, de sajnos az utolsó védelmi vonal elkapott. Utolsó akcióm során hátulról űzött egy védő a többi karjába, így elkiáltottam magam, hogy "Öngyilkos merénylő...!" és belerohantam a piros védőláncba. :)
9 után fáradtan, lihegve sétáltunk a vasútállomásra, ahol kihirdették az 1:1-es végeredményt (a piros támadók az utolsó 10 percben szerezték meg a zászlónkat), megköszönték a jelenlétünket, és lassan elindultunk hazafelé.
Persze legközelebb is jövünk.
"SZŐNYEGBOMBÁZÁST KÉREK A MEKI MELLÉ!" [KEPSZLOKK SÁRGA VASVÁRIS TÁMADÓ WALKY-TALKY-N]
Kriszta kölcsönkapta, én pedig - miután elolvasta - kölcsönvettem Buzztól Sáringer Károly Nőt akarok! - avagy válasz Terézanyunak c. könyvét, ami a két nem csodás harcáról, együttéléséről, vagy ha lényegileg vizsgáljuk, a dugásról szól. Sok érdekes sztori van benne, néhol hímsoviniszta - vagy annak tűnik -, de azért élvezhető olvasmány. (Igaz, meg kell barátkozni azzal, hogy modern könyv, de nekem ez kb. 50-60 oldal után nem okozott gondot)
Elgondolkodtam az eddigi életem nőügyeiről, egészen a kezdetektől a máig, és visszaemlékezve akadnak kínos, csak utólag megszépült történetek, főként általános iskolából.
Talán egyszer publikálom a legjobb három esetet.
Indulás reggel 6-kor. Álmos tekintetek, ismerkedés a velünk utazó idegenekkel, elhelyezkedés a buszon, satöbbisatöbbi. Még sötétben eredtünk útnak, de ettől függetlenül nem igazán aludtunk az úton. Magyarország területén egyszer álltunk meg, majd Szlovákiában és Csehországban még párszor volt technikai szünet, ahogy az igen érdekes idegenvezetőnőnk mondta.
Délután megérkeztünk a szállásra, jobbról, szemből építkezés zajlik, tehát számíthattunk a csendre és nyugalomra. A szoba kellemes volt, az 503-asba kerültünk, mellettünk Krisztáék, mindenki más tőlünk lejebb.
Némi körülnézés és elhelyezkedés után busszal eljutottunk a belvárosba, pontosabban a Vencel tér előtt tett le minket a sofőr, onnan sétáltunk végig a tervezett úton. Fotóztunk sokat, megcsodáltuk és rögtön meg is szoktuk a sokszínű tömeget, láttunk sok-sok érdekességet, érintettük a zsidónegyedet, majd kaptunk szabadidőt. Előtte persze elrendeztük - úgy, ahogy - az anyagiakat, ami kissé megalázó volt. 300 koronát kértek a kombinált jegyre, amivel meg tudjuk nézni a város nevezetességeit (igaz, mondták, hogy ebből fogunk visszakapni kb. 150 koronát). Mivel én össz-vissz 300 koronát hoztam, mondtam, hogy ezt nem fogom kifizetni, ofővel előzőleg egyeztettem, hogy nem tudok mindenre pénzt költeni, örülök, hogy egyáltalán el tudtam jönni. Természetesen Aranka addig erőlködött, míg belementem, hogy fizeti ő, és majd otthon visszaadom neki a pénzt. Ezzel a felnőttek (Szilvike drága anyucija, az ostoba idegenvezetőnk, ofő és Aranka) elégedetten elvonult. Én nem különösebben kaptam fel a vizet ezen, az anyagi jellegű dolgokon már nem lepődök meg, osztályfőnökünk - a drága aranyos ofő - nem ismer ilyen problémákat.
Téma itt lezárva, erre nem fecsérelek most szót.
Este vacsoráztunk egy közeli kocsma-étteremben, a pincér sem angolul, sem németül nem beszélt igazán.
A szálláson volt egy fejmosás szerű megbeszélés, amely rádöbbentett, hogy ofő soha nem fogja megérteni, hogy nem gyerekes dacból problémázunk a forintokon. Aranka bejelentette, hogy megszületetett második unokája is, úgyhogy akár ennek tiszteletére is ihattuk azt a sört, amit - miután engedélyt kértünk távozásra - a kocsma-étteremben rendeltünk. A pincér egyszerre hat sört hozott ki (Kriszta, Nóri, Szilveszter, Buzz, Imi és én, ugyebár).
Éjjel Jägermaistert (Iminek hála) és Becherovka-t (Gábornak köszönhetően) ittunk (én csak jägert, a Becherovkával nem kísérleteztem), közben jazz-t hallgattunk. Később átjártunk az 502-be, majd Gábor és utána Imi is feladta a küzdelmet... :)
Osztálykirándulás 2008. (12. osztály) - Prága - II. nap
Ködös és zajos ébredésünk után gyors reggeli, napi porció sumák elcsomagolása (a macskajajjal küzdőkre is gondoltak a jobb lelkűek), és már indulhattunk is a busszal az Óváros - tényleg - szép vidékére.
Macskaköves utak vezettek mindenfelé, a dombtetőről igazán csodás volt letekinteni a tejfölös völgyre, a távolban alig láthatóan város-foszlányok nyújtóztak.
A Szent Vitus katedrális udvarában fél óra szabadidőt töltöttünk, utána körbenéztünk és végül a templomba is beléptünk.
A leglátványosabb néznivaló számomra az Arany utcácska volt. A kijáratánál slusszpoénként a turista-kedvenc szobor áll, pontosabban hasal, vagy inkább pucsít. Aranka néni arckifejezését többet fotózták is, mikor megkértük, hogy járja körbe a márványpasast, akinek hátulról látható a nemiszerve is. (S hogy miért turista-kedvenc? Nos, különféle nyelveket beszélő turisták fotózkodtak mosolyogva a szobor hátánál. De csak a hátánál. Egy angol pasas meg is fogta a szobor szerszámát.)
A Károly hídon már szabadprogramban lehetett átkelni, a túloldalon pedig további közel két óra szabad császkálás várt ránk. Dórival, Vikivel (aki Dóri nővére ugyebár), Krisztával, Nórival, Buzzal beültünk a piac mellett lévő önkiszolgáló helyre, ittunk barna Kozelt. 22 korona egész baráti ár volt érte.
Buzz-zal ma fekete-fehér negatívokat hívtunk elő a női (!) tanári WC-ben. (Ezt ugyanis jól be lehet sötétíteni, csak minimális szórt fény szűrődött be.) A képlet "szárazon" egyszerű: film befűzése az orsóba, orsó elhelyezése a tankban, hívóoldat betöltése, várakozás, hívó ki, vízzel átmosás, fixír be, várakozás, fixír ki, vízzel hosszan öblögetés. Csak mindezt vaksötétben.
Azt azért megállapíthatjuk, hogy jól sikerült a három előhívott film (még az is, amelyiket én készítettem), a filmek száradás után is egész jónak mutatkoznak.
Délelőtt a suliban megnéztük a címben szereplő filmet, néhol egészen megdöbbentő volt, szerencsére nem kerekítették le a végét egy buta happy end-re, csak félig, de annyi kellett is. Egyszóval nem rossz, már amennyire én értek a filmekhez.
Délután próbáltunk, nem ment nekem valami jól, ráadásul kb. azóta fáradt vagyok. Barbival viszont jót beszélgettem/beszélgettünk, amikor kikísértük Krisztát a buszra, meg utána is (amíg visszakísértem Barbit).
És jött Barbi! :)
Krisztához, és így kakaó és némi csoki társaságában beszélgettünk mindenféléről. Fárasztóak is voltunk, komolyak is voltunk, egyszer voltunk, hol nem voltunk, mindenesetre jól éreztük magunkat, mindemellett sikerült hasznosan elcsevegni az időt. És mindezt olyan álmosan írom, hogy majd lecsukódik a szemem.
Egyszóval? Állat!
A többi szóval már bajban vagyok, például a kimerültség miatt is. Hogy kikerüljem a holiskezdjem-effektust:
• Korán megjelentem a próbateremben, Imi az utolsó pillanatban esett be (aludt), pakoltunk és vittük is 5-re a cuccainkat a Bőrgyárhoz. A színpad kissé instabilnak bizonyult, különösen Imi látta ennek kárát; a billentyű hullámvasutat megszégyenítő módon liftezett fel-le. Azért a dob sem volt kutya, előttem is lengett minden jobbra-balra.
Hangbeállás rövid-tömör-jó volt, stimmeltek a dolgok, ha nem elsőre, akkor legkésőbb másodikra. Ezért jó szakemberekkel dolgozni.
• találkozás a sokmindenkivel, akit most még véletlenül sem fogok felsorolni. Ittunk Joe-nál (Joe borozója rulz) egy gyümi-vodi-t, meg Bőrgyárba visszaérve sört, töménytelen mennyiségben.
• az Indigo utca (tehát Mufurc egyszálgitár) koncertje meggyőző volt, Gebéék egyébként jóban is vannak vele, én csak most ismertem meg (tényleg jófejnek tűnik)
• és 9-kor felkerültünk a színpadra. Nos, (számomra) az eddigi legjobb koncertünket adtuk, az első perctől a végéig együtt éltem a koncerttel, még akkor is, amikor a 3 dobverőmből kettő eltörött... Igen. Törött verővel nyomtam le a koncert felét, durva.
A közönség, a fény, a hangulat, a hangzás, minden tökéletes volt, úgyhogy én köszönöm, elégedett vagyok!
Annyira örömteli, amikor végigkínlódik egy napot az ember, valahogy túlél mindent, pedig a felénél feladná, és amikor otthon már azt hiszi, hogy béke van, megnyugodhat, becsúszik a kegyelemdöfés. Ez történt most, így bocsánat mindenkitől, sajnos kiborultam.
Délután 5-kor beszéltünk a Stúdió18 szakembereivel (Imi nem tudott eljönni, így hát négyen + Süti), barátságosan fogadtak minket és elképzeléseinket. Ugyanakkor az is kiderült, hogy 160.000 HUF alatt nem érdemes belevágni. Ettől függetlenül egy laza, feszengés nélküli csevegés alakult ki, sok technikai információt és tanácsot kaptunk, igazán hasznos volt.
Restibe és próbaterembe is elnéztünk később.
Most olyan mártír leszek; beleremeg a föld. Mindent leírok, ami kifelé akar jönni. Mindennel végzek; de legalábbis végeznék. Ahogy épp ma a kezembe került:
"Vagy csak így megülni veszteg, fölgyujtani Budapestet..."
Krisztával délelőtt tekertünk egy felesleges kört a városban, fehér arcfesték és vámpírfog után kutatva, de kb. 8-10 boltból egyetlen egyben tartottak fehér acrfestéket (vámpírfogat ott sem), de az árával nem békültünk ki (~2.x00). Mikor visszaértünk hozzájuk, a padláson keresgéltünk, és találtunk... LEGO-t! Természetesen az elkövetkezendő egy órát kreativitásunk kiélésével töltöttük.
Hazafelé elgondolkoztam, hogy milyen jó is lenne örökre gyereknek maradni, nem pedig felnőni, számlákon aggódni, korán kelni - munkába menni, és belefásulni mindenbe. Eszembe ötlött még Kosztolányi és Karinthy, no meg az, hogy ezen gondolkodva milyen jó példát is mutathattam annak a kisgyereknek, akit az anyja vezetett kézen fogva, én pedig - mivel siettem - gyalogátkeltem a piros figyelmeztetés ellenére, majd hamuztam...
Este Krisztával Möbiusban Kovács Milán fotókiállításának megnyitóján és az azt követő Halloween party-n vettünk részt, fehérre kimaszkírozva, fekete szájjal, R.I.P-es kalapban. Nem mondhatni, hogy szívet melengető látványt nyújtottunk.
Sokan voltak jelen, pl. a (hálistennek) régen látott Eper, de kellemesebb emberkék is, pl. Rácskay Zoli. A Blody Mary koktél, amit a jelmezesek kaptak, nem volt rossz, csak túl tömény - mármint maga a paradicsom. (A vodkát nem is lehetett érezni.)
Kovács Milán szánalmas megnyitót produkált, ugyanis a Bibliábólolvasott nyökögött fel részleteket, elfogadhatatlan stílusban. (Folyton megbotlott a nyelve, ráadásul többször idétlenül felröhögött - nyílván észlelve a saját balfaszságát. Nem tudom, hogy ennyire el akarta-e tusolni a kínos bénázást, vagy észre sem vette, hogy ciki, amit csinál...)
Az Asolar (Gebéék zsonglőrcsoportjának) fellépése kellemes színfoltot hozott az estébe, bár kicsit fura volt a Lány és a csavargó-ra alkotott koreográfia így, hogy mint tudjuk, a két főszereplő érzelmi kötődése már nem aktuális... Összegezve nem volt rossz este, bár ha kifejezetten ünnepelném a halloweent, akkor ez kevés lett volna ahhoz. Maskarás komédiának és kellemes esti időtöltésnek megfelelt.
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Régen volt, de jó, hogy volt
az a percnyi igazi csend
Régen volt, de jó volt, hogy volt
az a folt, és hogy emlékezem, az nem más
csak ráadás, mert jó látni, hogy ez is megmaradt
és nincs az a rohanás
ami kimossa belőlem, hogy volt bennem
egy percnyi csend, egy szeletke igazi rend.
Elvek jöttek és mentek, idők teltek és múltak
és hála az égnek, hogy ami az enyém, a múltnak
még nem csókolomot köszönök.
Ifjúság-bolondság, s én, mint ifjú bolond
falok fel mindent mohón, kapzsin, holott
van időm, mondják... de honnan tudják
hogy tényleg van-e?
Velem úgy fut a szekér, hogy észre se' veszem
s ha célba ér majd, úgy emlékezem
vissza rá, mint az álomból ébredtek szoktak:
ez volt az álmom? Ez volt az élet?
Csak attól félek, majd arra eszmélek
hogy nem értek semmit, vagy nem éltem semmit
pedig most mindent értek, és túl sokat élek.
Velem úgy fut a szekér, hogy észre se' veszem
Csak fusson, az a dolga - én elképzelem
hogy sokáig fut még, és a végén majd: "Tessék
leszállni - mondják -, Ön amit lehet
már mindent látott. Hagyjon másnak is helyet."
Különösebb kommentárt nem fűzök hozzá, csak annyit, hogy ez nem szomorú. Viszont mindenkit megkérnék, írjon véleményt kommentben!
Vers, igen, de megvan a fejemben a dallam hozzá, tehát valószínűleg egyszálgitár kísérettel hallható lesz a jövőben.
Update: 1.56-ra az akkordsor is megszületett.
Van itt ez a fotópályázat, amire nevezni ugyan nem fogok, de elkészítem a kért fotókat. "Megmutatnád milyennek látod Magyarországot? Képet adnál arról, hogy mennyit fejlődött, változott az elmúlt években?" Hogyne adnék képet róla...
Miután felvettük az IMF-hitelt, persze, hogy bemutatom, hogy fejlődik (vissza) az ország.
Erre még vissza fogok térni, gyanítom...
"A miniszterelnök várhatóan hétfőn aláírja azt a kormányrendeletet, amely 12 milliárdról kétmilliárdra csökkenti a minisztériumoknál és a háttérintézményeknél a jutalomra felhasználható keretet - tudta meg kormányzati és minisztériumi forrásból az MTI." - Index.hu
Tegnap este elkezdtem, ma reggel pedig befejeztem az olvasását Samuel Beckett: Godot-ra várva c. színműjének, és hát, frusztráló. Nem egyszerű megemészteni, szerintem.
Az utóbbi két hétben egyébiránt még két modern drámát olvastam, két kötelező olvasmányt: Gorkij: Éjjeli menedékhely és Dürrenmatt: Fizikusok c. darabját, mindkettő, de pláne a Fizikus elnyerte a tetszésemet.
Mindenesetre a Godot-ra várva-n még most is agyalok. Azért is vettem a kezembe, mert meglepetten láttam, hogy összvissz öt szereplővel és mint kiderült, egyetlen helyszínen játszódik a "cselekmény". Poént nem lövök le, márcsak azért sem, mert nincs is mit elárulni.
...és a tárgyalás délután, igen. A tavalyi eset folytatása, potom egy év három hónap távlatából... A bíróságra menet ráadásul egy kétszemélyes TV-stáb is megállított, arra kíváncsian, hogy mi a véleményem a külföldi munkavállalásról. Happy.
A bíróság épületén belül viszonylag hamar megtaláltam Domiékat, és elindult a várakozás (kb. annyi értelemmel, mintha Godot-ra várnék). Befutott minden illetékes, Hekkel, Réka, Datyó, SomogyiRobi, stb., majd két órás csúszással, kb. fél 4-kor behívtak. Mindenre igyekeztem konszolidált választ adni, mivel nem célom szétveretni az okos kis buksim Bózával, a végén még azt is bejátszottam volna, hogy visszavonom a korábbi vallomásom, azonban az az indok, hogy ki akarom vonni magam a történésből, nem bizonyult elégnek; a bírónő amellett, hogy tájékoztatott a felnőtt viselkedésről, még hamis tanuzással is megkörnyékezett - így hát ráhagytam és fenntartottam a korábban elmondottakat.
Igazából a faszom kivan ezzel, nem érdekel, hogy gyáva viselkedés-e, amit produkáltam. Engem az foglalkoztat, hogy minél inkább kimaradjak ebből, hagyjanak békén, ne kérdezzenek, ne kelljen többet ilyesmiben részt vennem.
Egyébként imádom a szavakat - erre rájöttem. Úgy tudom őket csűrni-csavarni, és mások is úgy tudják, ahogy akarják; ez egyben fegyver az idiótákkal szemben (nem értik ugyanis pl. az iróniát), továbbá hasznos ping-pong ütő akkor, ha egy értelmes embernek kell valamit finoman elmondani. A bírónő persze átlát a szitán - ez a szakmája. Mindegy. Sohatöbbetnehalljakerrőlafaszságról.
"KIT ÉRDEKELNE, HA KITÖRNE VALAMI HÁBORÚ A MAGAM RÉSZÉRŐL INKÁBB A SEGGEM FÉLTENÉM HISZEN A LELKEM - KÖSZÖNI SZÉPEN - JÓL VAN..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Este a színházban rendezett Hermann 95. születésnapi ünnepségen (fehérvári konzi) fellépett a vegyeskar. Fél 5-től fél 6-ig próbáltunk, majd egészen 8-ig szabadidőt kaptunk, mivel semmi dolgunk nem volt a helyszínen. Így hát Möbiusba siettünk, Éva, Csecse, NagyGábor, Bence, Konrád meg én. A két lúzert leszámítva jó volt a hangulat (Bence és Konrád, ügye), később még érkeztek kodályosok, pl. IricsekAndiék, mégkésőbb a 10.-es fiúk. SzabóAnna elkapott két üveg bort a táskájából, úgyhogy fizettünk és odébbálltunk, elfogyasztottuk a nedűket - de mint a villám - és máris kicsit szebb volt a világ.
NagyEsztiék persze szabályosan berúgtak, nem csak olyan kispályás picit-érzem-a-fejemben módon, mint mi.
Visszatértünk 8-ra a színházba, mint kiderült, azért, hogy további két órát várjunk itt. Mi persze kellemesen elütöttük az időt, és a fejünk is kitisztult fellépésre.
A művek egyébként szépen szóltak, csak a bizonytalan pontokon volt egy-két megingás.
Dél körül úgy fájt a hasam, hogy néha nehezemre esett felegyenesedni is.
Este Möbiusba mentünk Kriszta, Barbi meg én, beszélgettünk, forró langyos csokit ittunk, sajnos a Scrabble-t nem találtuk meg (biztos valami gonosz ember elcsórta), úgyhogy Jenga-t (vagy hogy írják) játszottunk, ami elég vicces volt. Logikai fa-kirakósokat is megpróbáltunk, a csillagot sikerült összeállítanunk, a többit nem igazán.
Barbit elkísértük a buszra, valahogy (hogy-nem) még a nevetőláz is megtalált minket, úgyhogy alig tudtunk elköszönni. Kellemes este volt.
Imi nem ért rá, de négyen azért összegyűltünk, hogy megünnepeljük zenekarunk 1 éves fennállását. A Lidl-ben vettünk két üveg Rosé-t, egy üveg Sangriát (vagy mi az) és végülis 18h-rá mindenki odaért a próbaterembe, Süti és Anita jött még négyünkön kívül. Marcinak kedden volt névnapja, így Gebétől egy üveg jóféle Fütyülős Mézesbarackos pálinkát kapott ajándékként, amit nem sokáig tartott bontatlanul. Egy szó mint száz, sikerült szépen berúgni, legalábbis nekem biztos - de talán a többiek sem panaszkodhatnak ilyen szempontból. Zenélgettünk kicsit, majd Gebe és Süti kiváltak, és négyen mentünk Bandiékhoz, majd nem sokkal később én Krisztához.
12.45 körül találkoztunk Marximban, én - mint kissé másnapos személy - azonnal ittam egy kávét, ami jót is tett. Barbi el akarta használni az ételutalványait, úgyhogy vettünk 19 sajtburgert, és ami meglepő, hogy még csak furán sem nézett ránk az eladó. Vajon rendszeresen vásárolnak a McDonaldsban 19 darab sajtburgert egyszerre?
A buszon Barbival külön ültünk a többiektől Seregélyesig, mert mellettük nem volt hely, később kerültünk csak hozzájuk.
Hartán Tura jött elénk, lepakoltunk a Ribogzi próbateremben (kipróbáltam a Pearl-t, állat), majd kicsit később átültünk Pizzásba, itt töltöttük az időt a pakolásig (cirka 19h-ig). Sakkoztunk, beszélgettem Pandával, satöbbi.
A koncert kezdésével vártunk, hogy jöjjenek az emberek, kb. negyed 10 - fél 10 tájékán csaptunk a húrok közé.
Imi kedvéért megemlítem az órásmestert a pultnál, akiről kép is készült, figyeldoda:
[ITT LESZ A KÉP, AMINT HELYREÁLLÍTOTTAM AZ FTP-KAPCSOLATOT A RENDSZER-ÚJRATELEPEÍTÉS UTÁN]
A koncertet igazán élveztem, bár az elején lapos volt a hangulat; Marcin ez tükröződött is. Ahogy egyre többen érkeztek, a figyelem fokozódott, a hangulat növekedett, úgyhogy a buli végére már tényleg koncert-feeling volt.
Ribogziék koncertjén most többet maradtam benn, mint a legutóbb, pedig most is éppen eléggé elfáradtam a saját másfél óránk alatt.
Most pedig bocsánatot kérek magamtól (és az olvasóktól), hogy ilyen semilyen - összehányt stílusban írtam meg ezt a többre méltó estét, de majdnem egy hét távlatából már nincs akkora kedve az embernek precízen-szépen fogalmazni. Sorry.
A hétvégén lerobbant a Windows XP, tegnap tudtam helyreállítani nagynehezen, és bár nem akartam, nem tudtam kikerülni a format C: parancsot, úgyhogy van adatveszteség, nem számottevő, de hát mégis, na. A blog is emiatt késett és késik még most is, pótolom a törölt programokat és állítok vissza mindent olyanra, ahogyan megszoktam.
Olyan egy nap volt a mai, amibe belefért az érezhető - és életnyi hosszúságúnak tűnő - jó és rossz pillanatok java, kezdve azzal, hogy reggel megint, sokadszorra is feladtam, majd Kriszta (meg Juci meg Imi) valamennyire megvígasztaltak - bár erről ők valószínűleg nem is tudtak, észre se vették.
Most ezt nézem.
Mamát tegnap műtötték, hál'Istennek minden rendben ment. Az viszont durva, hogy a - nem vicc - 666-os kórteremben fekszik.
Délután volt pár óra, amíg teljesen egyedül voltam itthon, kimentem a folyosó végére (az ablakom elé) dohányozni, és rámzuhant az egyedüllét. Konkrétan az, hogy a vaksötétség uralta az udvart, a szél fújta a fákat, de még a kerítést is, én pedig nemes egyszerűséggel fáztam.
Az övemre pedig tegnap próbateremben ráapplikáltam egy windows-billentyűt, úgyhogy mostmár hivatalosan is windows alatt futok, ha lefagyok, az emiatt van...
"ÚGY CSINÁLNI VÉGIG HOGY SOHA NE TUDJA MEG SOHA NE TUDJA MEG AZ, AKIÉRT TESZED..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
A folytonos tervezgetést végre felváltotta a tett.
Valahol el kell kezdeni a szereplést, és én most elkezdtem. Most először sikerült mernem énekelni józanul, pár emberke előtt komolyabban. Konkrétan Barbi, Kriszta és Timi (ABC-sorrendben) jött el a próbaterembe 18h-ra. (Én már korábban kimentem a helyszínre)
Kispált, Hiperkarmát, Blabla-t, Quimby-t, néhol egy-két saját dalt, ezt-azt gitároztam, és meglepően tisztán énekeltem is - bár a szövegekkel igencsak hadilábon álltam.
Kellemes hangulat uralkodott, beszélgettünk, közben zenélgettem; meghitt, családias hangulat... Ilyen estéket szeretnék, szeretném, hogy tetsszen másoknak, amit csinálok; márpedig elmondásuk szerint nekik hármuknak ez tetszett.
Az estét a Möbiusban folytattuk, labirintussal és jengával játszottunk.
Tél van, köszönöm szépen, innentől már tényleg egészen bizonyosan tél, olyan az idő, amikor a tornacsuka már két zoknival a lábamon is kevés ahhoz, hogy ne fázzon a lábam. A télnek szaga is van, pontosabban illata, amit a mai napon inkább szagnak neveznék, mert igenis váratlanul ért, hogy hóval - olyannal, ami megmaradt a talajon - és erős széllel kellett szembesülnöm.
Nyílván az időjárás csak egy apró adalék volt a mai hangulatomhoz, amit nem a szomorú, hanem a dühös jelzővel lehet leírni.
Délután ugyanis volt egy próba, ami nem is mondható annak; Bandi, Marci és én értünk ugyanis rá, mivel elfelejtettük, hogy Iminek ma más dolga van. Egyébként ezt Barbi juttatta eszünkbe, akivel 13h körül találkoztam Marximban. Ittam egy sört, az asztalnál ült még Szalci, és Zsh (BodaAnna) képezte az eszmecsere tárgyát, mivel mostanában több a vérében a THC, mint egy gramm fűben... Én nem avatkozok közbe, mivel tulajdonképpen semmi közöm hozzá, sem ahhoz, hogy mit csinál 15 évesen; Barbi és Szalci viszont fontolgatják az ellenlépést - avagy az észhez térítést.
Barbi lejött a "próbára" negyed 4-kor - elsőként. 2-től negyed 4-ig csak én voltam lent, viszont elfoglaltam magam a Nagy utazás olvasásával. Megérkezett Marci, majd Bandi, később meglepetésszerűen Gerhard, és végül - még később, szintén meglepetésként - FarkasKriszti. Tökéletesen semmi sem történt, ami engem végső soron igencsak felbosszantott. Fél 6-ig töltöttük a drága időnket a próbahelyen, úgy, hogy nem történt semmi. Egyedül Marciban dúlt az energia, mindenki más punnyadt, akár elismerte, akár nem.
Ezt megelégelve a 6-os busszal hazajöttem.
A címben a mai próba torzszülöttjére, egy beteg, elborult új dalra utalok.
Előtte azonban megállapítom, hogy Gebe sajnos ma sem tudott eljönni próbálni, mivel Marximban dolgozik. Talán épp ezért - mármint mivel Gebe nem volt jelen - Marci, Imi és én alkottunk, divatos szóval élve "jammeltünk". Meg kell említenem Bandi sértettségét is, ami teljesen egyértelmű volt, sőt ha pontosítok, nem is sértettség, hanem inkább dac uralkodott el rajta. Van egy új szám, amihez Imi találta ki a basszust múlt hét szerdán, mivel Bandi nem volt olyan állapotban, hogy játsszon. Egy szó mint száz, az Imi kreálta szólamot nem hajlandó megtanulni Bandi, mindenféle ócska kifogással próbál kibújni a feladat alól, úgy mint nem tetszik, hülyén szól, ésígytovább. Remélem hamar kiéli a dackorszakát...
Szóval az új dal... Imi - míg mi a kishelyiségben dohányoztunk - egy 5/8-os dallamot pengetett a basszusgitáron. Beszálltam a dobok mögül, később Marci is pötyögött kíséretképpen valamit. Hogy ne legyen olyan kaotikus a dolog, vittünk bele egy kis szisztematikát; 6/8-ban kezd Marci, belép Imi, majd én, innen átmegyünk 5/8-ba, jön egy lendületesebb rész 8/8-ban (4/4), visszalépünk 5/8-ba, következik egy 6/8-os kitérő, megint 5/8, majd 4/4-ben ér véget, úgy, hogy Imi utolsó üteme értelmezhető 7/8-nak, ami után egy vezető hangon (szi - itt f#) áll meg egy fél ütemen át tartó nagytriolával - természetesen ehhez passzol, hogy Marcival mi 4/4-ben maradunk és a következő ütem negyedik nyolcadán ér véget a dal. Mindez olyan mozgalmas, nyughatatlan, lökdösődő és értelmezhetetlen (vagy legalábbis ilyen érzetet kelthet a hallgatóban), hogy külső szemlélő nem könnyen fedezheti fel a szerkezet komoly megszerkesztettségét. Azt már mondanom sem kell, hogy zeneileg mekkora kihívás precízen eljátszani egy ilyen alkotást... :)
Közvéleménykutatás a felugró ablakokról - avagy _nemjó_próba és DRIVE
Ivan Nyikolajevics elmeklinikai szobájának erkélyén megjelent egy férfi, épp akkor, amikor kiittam az utolsó korty kávét a csészéből, hamuztam, összecsuktam A Mester és Margaritát, felvettem szövetkabátomat és elindultam kifelé a Marximból. A busz 14.25-kor indul a Szedreskerti lakónegyedről, én pedig már 14.13-kor kint álltam a pályaudvaron, úgyhogy elsétáltam a következő megállóig. Egy autó dudált, SzalaiNóri integetett az ablakból, később felhívott, hogy sétáljak el a Lidl-höz, ha a próbaterembe megyek, kivisznek kocsival. Így is lett.
A Rádió Presszó előtt gyanús Suzuki gépkocsi állt, ismerős rendszámmal, olyan színben, mint Imi anyujának autója. Nem tévedtem, Imi már lent ült a próbateremben, basszusgitározott, és valóban ő jött kocsival. Felkerekedtünk, tettünk egy félelmetes kört a Rádió Tornyok körüli kisutakon. Csak néha paráztam rá - de akkor nagyon -, hogy háténittmárjavábanfékeznék...
Épségben visszatértünk, nemsokára jött Marci és Bandi. Imi elhozta a honlapot, és ahogy néztük, egyszercsak Bandi (vagy Marci, nem tudom) kitalálta, hogy a felugró ablak nem jó, jelenjen meg egyből a böngészőben. Marci - ahogy szokása - beleélte magát abba, hogy neki ez nem tetszik, és mindenféle ócska érvet hozott fel, továbbá minden második mondata az volt, hogy ez így szar...
Ebből persze a végére már elég komoly nézeteltérés lett, mint az Ment& Másképp berkekben szokás. Kedvem lett volna leüvölteni Marcit és kissé Bandit is, hogy ilyen jelentéktelen szarságon ne akadjanak fenn.
A próba egyébként fabatkát sem ért, pedig már napokkal korábban bezsongtam, hogy végre jelen lesz a teljes zenekar. Neszeneked.
Imádom, ahogy megélénkülnek a színek az esőtől. Az aszfalt szürkéből feketévé lesz, a fű zöldből zöldebb, a panelház szürkesége mögött az esőfelhők sorakoznak, a pocsolyában megúszik a jelzőlámpa zöld fénye, meginognak, megtörnek a villanydrótok ívei a tükörképben.
Volt egy nem kifejezetten jó, de legalább viszonylag szorgos próba (azt értem ezalatt, hogy nem ment jól a zenélés, de a lelkesedés valamelyest előremutató volt a legutóbbi próbákhoz képest), továbbá Bandi egy igen érdekes kéréssel-kérdéssel fordult Krisztához (és hozzám), ami nem-publikus bekezdsét kíván... x'D
...avagy 9. osztály avatása. Ha egy szóval, és nem túl frappánsan kellene jellemeznem, azt írnám, hogy szar volt. Ha egy szóval, találóbban kéne jellemeznem, azt írnám, hogy kaotikus volt. Ha több szóval kellene körülírnom, bajban lennék, annyi jelző jutna eszembe hirtelen. A probléma az, hogy nem lenne közöttük sem a - nem túl frappáns - jó, sem a szórakoztató, sem a megfelelő melléknév.
Mert hogy nem volt megszervezve, az nem kérdés. Az osztály összetartóerejét tökéletesen bemutattuk, szervezetlen, kaotikus, kapkodó volt a szivaravató. Szórakoztató feladatokat találtunk ki; és borzalmasan vezettük le a műsort.
Több szót erről ne is.
(KisDóri nővérétől kértünk kölcsön egyik nap egy gépet, azt az Olympus E-500-at, amit Prágába hozott magával. Az eredeti cél tablófotózás, vagy legalábbis annak a kipróbálása volt, de egy-két felvétel erejéig a saját malmomra is hajtottam a vizet. Az első képen vágás, színtelenítés és zajszűrés, a másodikon kb. háromszor ennyi utómunka van - mivel itt részben ez is volt a cél-.)
Tudtam én tegnap is, hogy valamit kifelejtettem, és az imént eszembejutott, miről akartam írni: tegnap Tóth Enikő felelt történelem órán. Khm.
Muszáj kiemelnem három gyöngyszemet csodás mondatai közül.
1.) - A kérdés: miért nem döntöttek a demokrácia mellett, amikor 1920 körül államformát kellett választania Magyarországnak?
"Mert nagy lett volna a demokratikus lázongás." 2.) - A kérdés: melyik párt jutott kormányra?
"Hát a Clerk-ék."
(Clerk antant diplomata volt, akit azért küldtek Magyarországra, hogy rendet tegyen.) 3.) - A kérdés: ki lett a kormányzó?
"Tisza Kálmán"
(Esetleg Tisza István, bár ő is csak annyiban helyes, hogy legalább abban a korban politizált. Egyébként Horthy Miklós...)
Aranka itt feladta. Megmondta Enikőnek, hogy ezt - így, pontosan - nem bírja tovább, inkább üljön le, kénytelen beírni az egyest.
Nehéz ilyenkor megszólalni; végignézve az elmúlt hét napjait, elmondható, hogy ez nem a te heted. Szerdán késtem kórusról - pontosabban korábban kezdődött, három óra helyet fél háromkor -, később elhagytam a sálam, a nagyonszép zöld-sárga gyapjúsálat, amit Jucitól kaptam, és gyapjú természeténél fogva bök (de hozzá lehet ám szokni). Próba nem volt, ugyanis éppen aznap szerelték a szakértők a villanyt a próbateremben. Ezen a napon álmodtam azt, hogy mellem van, de már álmomban is tiszta sor volt, hogy mindez csak poénból van így, és fújtuk rá a tejszínhabot, és nevettünk, és néztem magam a tükörben, lila melltartóban. Identitászavar...
Szintén ezen a napon kezdődött el a háromnapos gyomorfájásom, amit máig nem tudok mire vélni, szerintem megfázott a hasam. Mindenesetre szörnyű volt, pláne, hogy csütörtök este komolyan azt hittem, sose' lesz vége. Csütörtökön azért egy jó dolog is történt: Kriszta a suliban megtalálta a sálam. Pénteken estére a gyomorfájást felváltotta a fejfájás.
Tesómmal épp az imént beszéltük meg, hogy forradalmárok vagyunk. Hogy miért? Időnként ránézünk az órára. Ez idáig nem érthető, de ő legtöbbször 19:56-kor, én pedig szinte minden nap 18:48-kor tekintünk a ketyegőre. Biztos van valami különös erő, ami az említett időpontokban arra sarkall minket, hogy nézzük meg az időt.
"ILYEN FORRADALMÁR MINDEN VÁROSBA KELL NEKEM MEG EZ A VÁROS NAGYON MEGFELEL..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
0/3 tételt tudtam reggel, pedig 7.45-kor emelt törin pótló tételdogát íratott Aranka. Az esélytelenek nyugalmával ittam meg Marximban a kávém, közben Jucival és Erikkel beszélgettem és átnéztem a Trianon-tételt, hogy legalább 33% esélyt adjak magamnak. Késve értem be, de Aranka még nem kezdte az órát (+2 mázli-pont). Megkaptam a lapot, rajta a források a... trianon-tételhez. (+7 mázli-pont) Egyszerre futott le bennem az ezazgetzimekkoramákomvanmár és a höhöeztnemhiszemel program, aztán írtam belőle két és fél oldalt. A hármas-négyes garantált.
A Kodály-hét keretein belül ma sportnap volt, úgyhogy öt rövidített óra után mentünk a műjégpályára. Két éve nem koriztam, és ennek ellenére egyszer sem estem, ami egész jó teljesítmény. Krisztával és Buzz-zal jól szórakoztunk, kár, hogy csak egy órát tölthettünk a jégen.
Aranka kijavította a tételdogákat, azt hittem, lefordulok a székről, amikor meghallottam, hogy ötöst kaptam rá. :) Ráadásul megdícsért A., hogy nem csak megtanultam, hanem meg is értettem az anyag lényegét. Ez utóbbi állítással egyet értek, ugyanis tényleg értem, másképp nem írtam volna meg ötösre. Az, hogy 20 perccel a dolgozatírás előtt 10 percet rászántam az átnézésre, az még nem tanulás, de sebaj.
Volt egyszer egy szerda, akkor volt a jam-próba. Imi meg én kicsit korábban le tudtunk menni, úgyhogy egy jazz-es témát, és még sok mást (Pink Panther) játszottunk.
Volt egy szombat, amikor Bandi-nélküli próba volt, mert azt hitte a srác, hogy nem próbálunk, úgyhogy nem jött. Mi négyen azért összeraktunk egy új, nagyon_állat -minősítésű dalt Pillangó, a rétre való címmel.
Vasárnap saját dalt (Patt) vettem fel Bandi laptopjára.
Ilyesmi.
Hirtelen jött, hirtelen ment a mai koncert; egyrészt az utóbbi kb. 4 nap alatt szervezte meg az Indigo utcalegállandóbb, oszlopos tagja, Isti. Minden felszerelésünket vinni kellett, ami egy csordultig megpakolt Peugeot 3087-et jelentett. (Tudtad, hogy a google kiadja a peugeot szót helyes írással, ha beírod a keresőbe fonetikusan [pözsó]? Ezen röhögtem könnyezve az imént.)
Némi téblábolás után - amibe beletartozik egy improvizatív karácsonyi ajándékvásárlás is és egy kellemes-tartalmas beszélgetés Barbival - megtörtént a hangbeállás, úgy, ahogy. Az Indigo utca produkció ismét nagyon tetszett, igaz, alapvetően most is egyedül nyomta Isti. Remélem egyszer már tényleg összeáll a teljes zenekaruk, hogy megszólaljon ez a zene élőben. Olyanok a dalok, hogy bármikor szívesen hallgatnám őket.
A mi koncertünkre pedig a helyes kifejezés a nyílvános próba, annyira kevesen maradtak. A végére csak ismerősök, azok közül is csak néhány, plusz a Kipu zenekar énekese, annak egy haverja, KlecskaMarci és a Rasid dolgozói. Én azért élveztem a dolgot, bár ennyire kevés ember előtt egy ilyen furcsa kialakítású pincehelyiségben tényleg nem sok értelme volt próbálkozni...
24-én nyugodt, békés családi hangulatban otthon töltöttem az időt, rakott kel sütéssel, karácsonyfaállítással és -díszítéssel, utolsó-pillanatra-hagyott ajándékcsomagolással, hasonló _kellemességekkel_ telt el a nap. Nővéremnek egy gyapjúsálat, anyumnak egy szép gyertyatartót ajándékoztam, ők pedig Napirajz-könyvvel és fotóalbummal leptek meg.
25-én jártam Krisztánál, agyonütöttük az időt délután. A Rádió presszóban is voltam este Gebe-Bandi-Barbi-Pepe társaságban. 26-án Imivel és Krisztával találkoztam délután, plusz véletlenül összefutottam az ajándékgyártó Gebével.
Tudom, hogy keveset írok, tudom, hogy azt is csak vázlatosan, sajnos most ilyen hangulatom van. Majd jövőre bepörgök.
Különösebb cím sem jutott eszembe ehhez a kellően jelentéktelen naphoz, amikor az idő (de legalábbis a délután) nagy részét a próbateremben (és a kocsma rész biliárdasztalja körül) töltöttem. Egy-két dolog mégis megemlítésre kerül, pl. Imi szép sálja, amit Zitától kapott, vagy az, hogy többé- de inkább kevésbé megbeszéltük az illetékesekkel a szilveszter kapcsán felmerült hogyan-mikénteket, vagy az, ahogy kivitt minket Imi a fagyos ablakú Suzukival a buszmegállóba. A többiek paráztak, én már megszoktam... ;)
Tegnap este az indokolatlan derültség közepette futott át az agyamon egy ötlet: jön az új év, elgondolkoztam; változtatni márpedig lehet dolgokon, így azon is, hogy dohányzom. A terv a következő: fokozatosan szoktatom le magamamat a káros szenvedélyről, '09 januárjában minden hétfő nem-dohányzó nap. Februárban a csütörtök is csatlakozik ehhez, márciusban már vasárnap sem gyújthatok rá, áprilisban nem füstölöghetek mondjuk kedden, ésígytovább.
Elvileg így július hónapban (ami ideális, mivel addigra az érettségi is lezajlik) nem-dohányzóvá válok.
Egyébiránt a napok azért nem egymás után tűnnek el (hétfő, kedd, szerda, stb.) mert figyelembe veszem, hogy kezdetben ne legyen egymás mellett két nem-dohányzó nap, plusz a zenekar-próbák napjai (szerda, péntek, szombat) az utolsó "betiltott" napok között legyenek.
Hajrá, seggfej!
Sokáig úgy nézett ki, hogy Széplakfelsőn töltjük az óév utolsó - és az újév első néhány óráját, de technikai (fűtés-, vízellátás) gondok miatt végül nem így lett; ehelyett Csákváron szilvesztereztünk. A társaság ugyanazon emberekből állt, mindössze a helyszín változott. Felsorolás jelleggel: Bandi, Anita, Gebe, Barbi, Süti, Kriszta, Buzz, Szabi, Szalci, Pepe, Barbus (Szabi egyik ismerőse), Lilla (a házigazda) és én.
Pepe meglepetése a fiúk számára egy spermaformájú üvegcse volt, amiből vanílialikőrt hörpintettünk.
Viszonylag hamar sört bontottunk, tequiláztunk, még abszintot is ittam, megkóstoltuk Szabi mézespálinkáját is, Gebével vodkáztam egyet, sör, sör, vbk, vbk, szóval éjfélkor már összecsúszott a kép.
Később már határozottan kiestek dolgok. Folyton Bődöcsöt hajtogattam: Nem, nem, nem, nem, nem... rövidet nem... - mondanom sem kell, ezt azóta is a fejemhez vágják széles mosollyal arcukon, akik ott voltak. Szóval szépítgetés nélkül, berúgtam, mint az albán szamár, amire nem vagyok büszke; ugyanakkor nem szégyenlem annyira, mivel szilveszterkor talán még el lehet ezt nézni.
Egyébként egy kisebb palota Lilláék háza, galériás tetőtérrel, szélvédőnyi LCD-TV-vel, bőrgarnitúrával; azt hiányoltam, hogy a hűtő nem beszélt hozzám - bár lehet, hogy kicsivel több alkohollal ez a kérdés is megoldódott volna. Mindenesetre pozitívum, hogy ilyen anyagi háttérrel roppant szerény (és szimpatikus) Lilla.
A reggelt - már amennyire reggelnek számít 11 óra - rosszullét fűszerezte, amit macskajaj váltott. A szigorú 'mentesvíz- és frisslevegőkúra segített.
Délutánra jutott még a jóból: a Tisza Volán Székesfehérvár-Szeged járata szónélkül elment mellettem, pedig a buszmegállóban álltam. Lehet, hogy jelzőrakétát kellett volna fellőnöm, vagy a busz elé ugrani, ahogy a viccben: Szofőrbáci szofőrbáci ájjonmeg!
Az újév első próbája, bizony. Nem volt rossz, na, bár kicsit unalmas lett a végére, ráadásul Marci viszonylag korán le is lépett Vikihez.
Egyébként 5-én 0:59-kor írom ezt a bejegyzést, nem tudok aludni. A hátam mögött a karácsonyfa villódzik, csináltam egy kis hangulatvilágítást magamnak. És igen, a fát is le kéne szedni legkésőbb 6-án.
Most pedig ugrunk egyet az időben; utánam, Olvasó, és - ha nem is a Szadovaja 302/B-be, de - képzeljük magunkat egy panelházba ( "retorikailag nincs összefüggés" ), mondjuk 2-án. Laza utószilveszterezés szándékával összegyűltünk Bandinál, nem volt nagy buli, két pohár bort ittam meg. A beszélgetések viszont jók és érdekesek voltak.
Ha pedig egy napot lapozunk, 3-án próba után Bandi, Imi és én Gebéhez mentünk. Imi kivételével bashoztunk kicsit, Vilmossal, a körtepálinkával. Leálltunk persze egy idő után, mivel 1.) nem volt cél, hogy berúgjunk 2.) hárman túl gyorsan körbeérünk, ergo túl sűrűn iszunk.
Imivel beszélgettem egy jót, amíg a Jancsárnál el nem vált az utunk.
Valami irtózatos hülyeséget álmodtam, olyat, mint mostanában mindig: keszekuszát és nyomasztót.
Tegnap "púpos Skodát" (gy.k. régi Skoda teherautót) vezettem a 8-as elkerülőn, de úgy, hogy kanyarban majdnem nekimentem az oszlopnak, pirosnál alig tudtam időben megállni, tehát szarul, kapkodva vezettem. Egyébként nem értem, miért, de valahányszor azt álmodom, hogy vezetek, mindig rosszul csinálom.
Ma pedig ülök az autóban és visznek valahova, ahol nekem jó lesz. Ezt csak onnan tudom, hogy a srác - aki leginkább egy tanácsaadóra emlékeztetett - kedvesen mondja, hogy szerinte most a masszázst válasszam. (?) Voltak csinos nők, akik azt hittek, hogy őket stírölöm, és ezért kinevettek.
Radikális váltás: CS a seregélyesi suli udvarján. Az egyik CT-s ellenfél annyira szerette volna, hogy lelőjem, hogy a szájába dugta a fegyver csövét...
Ismét radikális váltás: sétálok a hídon a Nagyrét felett, kicsit rossz az idő. Narancslevet szorongatok, leteszem a földre, körülnézek. Ahogy visszafordulok, összezsugorodtam, a pohárnál alig vagyok nagyobb, a narancslémbe pedig egy cigicsikket dobott valaki. Előre fordultam, és egy részeg csöves hányt. Alig tudtam kikerülni, de közelített és le akart hányni...
Ekkor végre felébredtem.
Szószerint. Semmi gáz nem jön a vezetékeken, mindenki erről beszél napok óta. Az iwiw-üzenőfalán állítólag lehetett olvasni egy ilyet:
Nyakunkon a gazdasági világválság, de semmi gáz!
Találó. Szerintem Magyarországon nem kell annyira félni a gáz-helyzettől, mint pl. Szlovákiában vagy Bulgáriában, ahol tényleg éleződik a szituáció.
Annak örülök, hogy szombaton nem kell iskolába mennünk, csak annak nem, hogy mi az oka.
Olyan nap, amiről előre tudod, hogy nem lenne szabad ilyet engedni
Tudtam, hogy írunk történelemből; tudtam, hogy írunk matekból, amiből ráadásul éppenséggel bukásra álltam (azóta el is dőltem), csak egyet nem tudtam: rávenni magamat arra, hogy előrelátóan kicsit tanuljak is valamit. Így persze mindkét dolgozat gyenge lett, a matek egyben a félévi visszatapsolást is jelenti, és ismét megéreztem, hogy milyen rossz a saját bőrömben lenni. Elpöcköltem ezeket a motszkáló dolgokat, sicc inet.
"ÚGYHOGY HAGYJUK, AHOGY HAGYJUK RÉGEBBEN IS ELMÚLATTUK AZT AZ IDŐT VALAHOGY MINDIG ELVOLTUNK MAGUNKTÓL ELVONVA HÚZTUNK LÓLÁBUNKRA NYÚLCIPŐT..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
Történtek apró - de - jó dolgok is, mint például az énekóra (igen, ez így meglepő), amikor Juci és Kriszta egész órán neteztek, mellettük Imi és én ültünk; Imi, aki a Carmina Burana hallgatása közben zongorán belejátszott részleteket a műből úgy, hogy ofő észre sem vette. Ez önmagáért beszél.
Továbbá történt még, hogy "kioktattam" Jucit, mivel sztájliszt lettem egy szünet erejéig.
A vízipipám pedig meghalt. Délután búcsúztattam egy utolsó pipázással, ugyanis Sütitől szenet, Martintól pedig dohányt kaptam.
Az estéről még írok, kell írnom róla, de nem most. Most fáradt vagyok.
A volántársaságokkal már tényleg tele a tököm. 15.08-ra van kiírva a tatabányai busz. 14.57-kor indultam otthonról, direkt biciklivel, hogy biztos elérjem, és éppenhogy 200m-rel eltávolodtam a házunktól, amikor láttam a távolban a kanyarban fordulni a buszt 15.00-kor. Pontban. Rohadjon meg.
A Tóparti melletti csónakázó tóra mentünk orsolyázni korcsolyázni, és mivel nincs korim, Buzz-zal ketten használtuk az övét. Rendes volt tőle, hogy rendelkezésemre bocsátotta.
Barbival és a katonaként 20-án bevonuló Gerhard-dal jöttem a 10-es buszon. A sokmindenki már rég a jégen volt, mire odaértünk, aztán két órán keresztül csúszkáltunk, fagyoskodtunk, majdnem-elestünk (csak a kevésbé profik, ld. én), és a végén tényleg-elestünk - azaz elestem; fáj is a könyököm. 6 után beültünk Marximba forrócsokizni.
A hideg kiráz, ha arra gondolok, mennyire tébolyult útkeresésbe kezdtem (ez így nem igaz, az útkeresés időszakához értem), mennyi dolog bizonytalan a jövőt illetően, és kár, hogy az egyetlen vigasz és igazság, ami nyugtathat valamennyire az egy közhely, miszerint úgy még nem volt, hogy sehogy se lett volna. Persze, hogy valahogy mindig van, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az a valahogy.
Pedig most nem szabad megállni ilyen dolgok fölött elmélázva, sopánkodva, mivel többen vagyunk ebben a kritikus-bizonytalan állapotban, és jelenleg nekem kell erősnek és bátorítónak lennem. De hogy lehet vezér valaki, aki épp olyan megtört és bizonytalan, mint mindenki más?
El akarom olvasni a Könyv következő lapjait:
• Kriszta
• Gebe
• Imi
• én.
És még sok más emberét is, hogy kinek miként alakul a sorsa. Mindenkinek a legjobbat kívánom, akit szeretek és féltek (ugyanis vannak olyan emberek is, akiket nincs miért félteni, mert pályára álltak, pl. nővérem).
Ha az én kezemben lenne a távirányító, olyan önzetlenül adnék menedéket és megoldást mindenkinek*...
*kivéve Iminek, aki már megtalálta a "távirányító" "tulajdonosát", és bizonyos szempontból sokkal jobb neki, mint nekünk. :)
Tura csinált a blogrendszerbe képfeltöltést, így jóval egyszerűbb szerkeszteni a bejegyzésekhez csatolt pikturákat. ;) Lássunk ennek örömére négy t(r)ük(k)[r]ös felvételt. (Utómunka: Artweaver-ben auto-level, sajnos rájuk fért)
Seregélyes, te bájos temető,
az értelem temetője vagy.
Otthonom, melyet elhagyom, amint csak tudom.
Tanítottál, neveltél
gyakran megnevettettél
s e verssel köszönöm meg, hogy elengedsz.
Mert -ugye- elengedsz? Hisz' nem is tehetsz másképp
Egyetlen szépséged a lankás tájkép
melyet négy- vagy csak kétlábú
barmok néznek arcukon bárgyú
kifejezéstelen tekintettel.
Hát légy rám tekintettel.
Még szeretnélek, ha nem így alakul sorsod.
Részben sajnállak, hogy a hátadon hordod
a csőcseléket, akinek öntelt
vigyort rajzol arcán, és büszkeséggel tölt el
ha betör egy ablakot, széttör egy üveget
vagy a nyílt utcán aláz meg egy öreget.
Bűnös vagy. Mindezt miért hagyod?
Igaz, mit is tehetnél...
Rossz helyen, vagy inkább rossz korban
teremtél.
Ahogy mihaszna, pletykás öregeid mondják:
'Azelőtt minden más volt...'
Tiszta utcáid ápolt
házakat, udvarokat fűztek virágkoszorúba.
Határodban ízes szőlő termett.
Az árkokban játszott sok gyermek.
Lovak patái masszírozták hátad.
Friss hó volt a téli kabátod.
Mindez a múlté. Szebb napokat
látott arcod
most ugye tenyeredbe hajtod
a szégyen miatt?
Nyílj meg alattuk. Nyeld el őket,
a megszégyenítőket!
Újulj meg. Ültess virágot
oda, hol eddig gyom állott!
Legyél újra szép, friss, terebélyes
otthon, te bájos temető, Seregélyes!
Koránkelés, későnfekvés, második napja angol mondatokkal álmodtam, lemondtam róla, bizakodtam, mindezt napi x-szer váltogatva, de mégis mekkora megkönnyebbülés, hogy vége. Szinte biztos, hogy elbuktuk a vizsgát és vele a 25 ezer forintunkat, ám hatalmas tanulság ez - és nem győzöm hangsúlyozni, legalább vége, egy ideig nincs több stressz...
Fruzsi apuja (aki valami hihetetlenül jófej, amúgy) vitt minkett Pestre, Ponty u. 3, Hunfalvy János Kéttannyelvű Közgazdasági Szakközépiskola (megragadt a fejemben a név). A sztrádán 160-180 km/h között utaztunk, úgyhogy nem késtünk, és Iminek is van még hova fejlődnie - vagy inkább a Suzukinak az Opelhez... ;)
Az írásbeli még úgy - ahogy ment, de a levélírást elcsesztük, sokkal rövidebb leveleket írtunk, mint kellett volna. Krisztának ment a listening, nekem már az sem.
Nóri 12:15-re, Kriszta és Fruzsi 13:15-re volt "beidézve" szóbelire, Juci 14:15-kor én pedig 15:15-kor... Ebben külön bosszantó volt, hogy mivel Juci nem velünk jött, így csak miattam kellett Fruzsiéknak két órát (amiből egyébként a csúszás miatt persze három lett) várakozni.
Jucival beültünk a szabadidőnkben a Lánchíd Sörözőbe összefüstözni magunkat, inni egy kávét és megbeszélni, hogy márpedig sikerülni fog (Juci lelkesítő ötlete volt). Úgy is mentünk vissza, hogy mi átmegyünk ezen a vizsgán, mert hogy ne mennénk át. Később aztán egyedül maradtam és az idő múlásával már semmi versenydrukk, semmi izgalom nem maradt bennem, csak a méreg, hogy miért kell ennyit várnom, végignéznem, hogy mellettem mindenki megkönnyebbülhet, és a vizsga legutolsó csoportjával bemennem kínódni.
Nóri, Fruzsi, Kriszta, és mint utólag megtudtam, Juci is a könyv bemutatást kapta feladatul. Én meg mit? Magyar oktatási rendszer, vagy Magyarországon beszélt nyelvek, dialektusok... Timi tanárnő ezt nem is említette, mint lehetőséget, nyílván nem tudott róla, hogy ilyen is lehet.
És itt megálljt parancsolok, nem részletezem tovább, negyed 7-re értünk haza, este a próbateremben ittunk Gebe, Bandi és Barbi társaságában némi alkoholt, hogy jobb legyen.
Bérczesi mondta egyszer: "Nem érted, miért nem vagy boldog, megmondom neked. Azért, mert nem szeretsz szomorú lenni. Ha mindig csak boldog lennél, nem is tudnád, hogy boldog vagy."
Ha ebből indulunk ki, akkor hogy' lehet, hogy bár én szeretek szomorú lenni, mégsem vagyok boldog?
Találóskérdés rovatunkat olvasták.
Megvolt a tablófotózás, ami olyasmivel járt, mint hogy a fél, vagy - egy idő után inkább - a háromnegyed osztály hiányzott, mert a fodrász sminkes masszőr lelki tréner vagy akihez ment megszépülni (többnyire sikertelenül) akkor ért rá. (Főként lányokról van itt szó, ugye.)
Néhányan olyan elképesztően - kár szépíteni, mind a szót, mind az illetőt - rondán jelentek meg, hogy ámultan néztem: ezért nem volt délelőtt iskolában? Ezért fizetett a fodrászának?
Néha úgy érzem, a világ számottevő része és én nagyon eltávolodtunk egymástól...
"AZ ÉLET SZÉP, CSAK TE, VILÁG VAGY BETEG..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
"DE MIT MONDJAK RÓLAD AMI ÚJ NEKED...?" [KEPSZLOKK BLABLA]
Halad a saját dalok felvétele - lassan, de halad.
Még valami. Már régóta meg akartam kérdezni az Olvasót, úgyhogy most megteszem: mit gondolsz, mire lehetne használni közel 250-300 darab sörösfület? Milyen dekoráció készíthető ilyesmiből? A legötletesebb kommentelő kap egy piros hangszórót valamit.
Semmi, semmi, semmi, semmi, semmi.
Legyen, hogy ne legyen,
legyen, hogy ne legyen -
mondjuk: Edit.
A csillagokat most a láthatatlan,
sárga kis csibék szemelgetik.
Talán hajnalodik, talán Budapest ég,
talán egy izzadt óriás-leány
arcán olvad a festék.
Kocsik zörögnek, redőnyök görögnek,
tengerek dörögnek, emberek áradnak.
Bosszant az a goromba ház a sarkon -
olyan, mint kisgyermek arcán az ótvar.
Vagy ismeretlen reggel ez, vagy idegen pályaudvar,
ahová most érkeztem.
Nincsen málhám.
Valamit elfelejtettem - talán ha azt kitalálnám.
Egy: semmi.
Kettő: semmi.
Három: semmi.
Olyan szokatlan, mint ez a pályaudvar,
hogy egyáltalában nincsen semmi.
Tegnap este Kriszta meg én nekiálltunk Jani, a hőssel játszani. Durván nosztalgia, nagyon. :) Egészen a végéig jutottunk, de Draculával már nem bírtunk el, valamit elronthattam korábban.
És most morzsák: készek a tablóképek, hát, érdekesek. Talán még töltök is fel ide, ha nem leszek lusta beszkennelni.
4-es irodalom dolgozat.
Ment& Másképp problémák.
Szóval minden a szokásos, ilyesmi.
Van az a pont, amikor nem bírja az ember abbahagyni a nevetést. PéterMarcival kóruson megtaláltuk. Először Konrád feleselésén, később Fogi töketlenkedésén, majd az újonc gyereken - aki békésen szunyókált kórus ideje alatt - röhögtünk annyira, hogy folyt a könnyünk, fulladoztunk, énekelni persze emellett már nem igazán lehet.
Ha költő leszek, verset költök
Nem törődök semmi mással,
Sűrű csenddel, holdvilággal
azonos leszek, s szép ruhát öltök.
Ha költő leszek, lelket öntök
azokba, akikben nincsen,
Szív-formákat öntök ingyen,
A rút világra nyelvet öltök.
Ha költő leszek, biztos eltart
valaki, vagy legrosszabb esetben
eltartom majd magamat.
"Semmilyen szél nem jó annak,
ki nem tudja melyik kikötőbe tart."
mondják, és majd békén hagynak.
Néha nem értem a kutyámat, hogy lehet szemmel láthatóan olyan rossz kedve, hogy az embernek összeszorul a szíve, hacsak ránéz. És az is talány, hogy miért akkor sürög-forog körülöttem lelkesen, farkát csóválva, amikor bennem áll meg az élet, amikor belőlem fogy ki minden tartalék, nyílván különösebb ok nélkül.
Nem nekem találták ki a telet.
"SZÉP A TAVASZ, SZÉP A NYÁR IS, DE SZEBB AZ ŐSZ S LEGSZEBB A TÉL, ANNAK, KI TŰZHELYET, CSALÁDOT MÁR VÉGKÉPP MÁSOKNAK REMÉL." [KEPSZLOKK JÓZSEF ATTILA]
Február hónap havazással indult.
Krisztával ellenállhatatlan vágyat éreztünk a visszafejlődésre, így sétáltunk egyet a havazás idején a Halesz parkban. Hógolyóztunk, ő a nyelvével kapta el a hópelyheket, élveztük, ahogy ropog a lábunk alatt a friss hav, és egyéb olyan apró dolgokat műveltünk, amiket nem is tudom, mikor volt alkalmam utoljára átélni. Lehet, hogy gyerekként.
Kár, hogy holnapra már csak latyak lesz a mai nap szép, fehér hótakarójából.
Este zenével a fülemben sétálva arra jöttem rá, hogy én végig akarok menni a világon úgy, hogy közben azok a dalok szólnak az mp3-lejátszóból, amik kellenek. (Most például a Besh o Drom - Mániás depresszió volt ilyen.) Úgy vágni keresztül az utcákon, hogy ott sem vagyok; hogy nem látnak, csak én látom őket, de hallani nem hallom őket, csak a zenét. Szomorú és boldog lennék így egyszerre.
Biológia órán egyik osztálytársunk (S.Betti) elszólta magát a kiselőadása közben, és tehén tenyésztés helyett tehén termesztést mondott. Hiba volt, Kriszta fantáziája beindult, amiből az alábbi képen látható dolog sült ki.
Aranka is alkotott ma töri órán:
"HOMOKBA DUGÁS FEJÉT ALKALMAZTA." [KEPSZLOKK S.N.A]
Szerintem ez rekord-baromság, kurvajót röhögtem rajta.
Ha úgy vesszük, a szó fegyver, a gondolat lőpor. Fegyverkezzünk tehát fel és legyen elég muníciónk, ha a szellemi harctéren nem csak megalázott, kisemmizett halottként akarunk szerepelni.
Timi tanárnő ma kicsit jobban szívatott engem az átlagosnál. Imit mindez megihlette:
Kattintásra nagyobb lesz. Imi kiegészítése, ami a lapon is ott van, csak a méretrevágáskor lehagytam:
"Nem szeretek káromkodni, főleg nem írásban. Nem is jó dolog, kizárólag a te karaktered tökéletes imitálása érdekében hagytam meg."
Az egész hétvége - vagy legalábbis a péntek délutántól vasárnap reggelig tartó szakasz - egy nagy szétesés volt számomra, kezdve a péntek este fogyasztott spicc-rummal, Gebe kedvenc italával Marximban. A folytatás ködös, Bandihoz mentünk sokan, ugráltunk pocsolyába például, pedig csoda, hogy mondjuk egyenesen mentem.
Szombaton másnaposan próbáltunk, VarróÁgi és Szabi lejöttek hozzánk szaxofonnal, ami végülis jól sült el, de összességében is egészen kreatív volt a próba. Igaz, még mindig sok idő megy el a semmittevéssel.
Vasárnap délután 18 óra valahány perc. Imi vitt minket (Krisztát meg engem) Suzukival, esős úton... Videoton pálya után az aluljárón túli körforgalomban úgy gondolta, driftel egyet, és hát túl jól sikerült neki... Finoman szólva keresztbeálltunk. Nem történt semmi baj, Kriszta szegény megijedt, én csak később kezdtem el aztakurvázni, Imi pedig röhögött, hogy ezmilyenjóvolt. Lol. :) Nem volt veszélyes szituáció, de egy pillanatra mégis megfagyott bennem a vér.
Ezzel is megvolnánk, mondhatni végre valahára. Be kell vallanom, bőven a várakozásomon felül teljesített a csapat és ennek köszönhetően - meglepő módon - feledhetetlen szalagavató-műsort produkáltunk.
A készülődés kissé kaotikus lett az elhagyott ünneplőcipőmmel, a kocsival árokbacsúszott és emiatt késő DornyiBettivel, no meg a törkölypálinkával.
És ezzel el is érkeztünk az est sikerének kulcsához. A pálinka olyan folyékony anyag, amely a szervezetbe juttatva oldja a gátlásokat.
Pörögtek a műsorszámok, izgultak a fellépők, szép és gördülékeny volt minden - az öltözőnek persze megvolt a maga kaotikus varázsa, de ez kívülről láthatatlan dolog, puszta kulisszatitok. Énekeltünk a fiúkkal, majd felolvastam a búcsúztató beszédemet... Kicsit talán izgultam, kicsit talán nem, elvégre olyan felszabadító dolog kinn állni az emberek előtt, és most még a tanárokkal való - néha igen zűrös - kapcsolat is kisimult.
Megtörtént a szalag feltűzése, Majszin Éva tűzte nekem, ahogy megbeszéltük.
Legurult még pár pálinka, és végül jött a közös produkció Szilvivel (Kriszta annyira izgult, hogy végülis nem merte vállalni a Manner-t), az Ágnes Vanilla - Talán eltűnök hirtelen (József Attila megzenésítve). Ekkor már végképp nem izgultam, Szilvinek néha megremegett a hangja, egyet félrenyúltam, de összességében sikeres volt az előadás, ahogy az ezt követő Csókkirály is. Annyira, hogy visszatapsoltak minket. Nos, nagy élmény, frenetikus emlék marad, az egészen biztos. Ráadásként Szabival elénekeltük Bujpálék kedvéért a Barbie-dalt.
A fogadás - bár elvileg legkésőbb 11-ig tarthatott - már fél 10 után véget ért, addig szépen kortyolgattuk a pezsgőt és sodródtunk a tanárok és vendégek között erre-arra. Gebe megérkezett, végül vele, VarróÁgival és Jankával kiegészülve mentünk Marximba.
Az utóbbi két-három-négy nap kellően mozgalmas volt, kezdve a pénteki szalagavatóval, folytatva a szombati Barbi-bulival, és befejezve a tegnapi és mai lebetegedéssel.
A szombati buli jól is sikerült, meg nem is. Gebe ügyesen szervezte meg a dolgot, mindenki el tudott jönni, kb. húszan gyűltünk össze, Barbi meghatódott... Utána meg ment Gergőhöz, amit váratlanul jelentett be. Gebe kiakadt (ez azért érthető, szerintem), a hangulat leült.
Vasárnap belázasodtam, de nagyon durván. Megtudtuk a nyelvvizsga eredményeket, legnagyobb meglepetésemre megvan a C, tehát komplex vizsga. Fruzsinak, Krisztának és Nórinak A, Jucinak B eredménye lett, Edináról nem tudok semmit.
Próbahelyen, szolidan, két tortával és baráti társasággal ünnepelte, ünnepeltük. 19, bizony.
"A KOR ÁLLAPOT, ÉS NEM ÉRDEM." [KEPSZLOKK KRISZTA]
...ahogy mondogatta régen. :)
A kocsmában is születésnapot ünnepeltek, egy 50 éves emberét, akinek az egyik ajándéka egy sztriptíz táncosnő volt. Élesbe. Finoman fejezem ki magam, ha azt mondom, erotikus és szexuális töltetű volt a mozgása. Az sem igaz, hogy a pasas megilletődött volna, én már azt vártam, mikor rántja elő a szerszámot és működteti a leányzót élő egyenes adásban 40-50 ember (köztük a feleség) előtt...
A dolog egyébként bugyivesztésig fajult.
Odalent pedig súlyos alkoholvesztésig, rajtam kívül mindenki beintázott. Igen, ilyen ritkán van, hogy csak én nem iszom.
Szeretem is meg nem is, amikor alig van kedvem/időm/erőm/kedvem írni ide; most pedig azt szeretem, hogy egy eleve szar nap fel tud javulni jóérzésektől, mosolyoktól, beszélgetésektől - hétköznapi, de sokat mondó dolgoktól (Kriszta mosoly, anya beszél). Így hiába az elcseszett nyelvtan doga, a keresztülkínlódott délutáni matek, az éhgyomorra megnézett Csinibaba (az oskolában kötelező volt megnézni, sajnos), nemrontja el a kedvem most semmi. (Remélem)
"NE TEKERD ÁT! EZT MOST ÉN KÜLDÖM NEKED ELÉG NEHÉZ VOLT, DE KIDERÍTETTEM HOGY MELYIK ADÓRA ÁLLSZ RÁ ILYENKOR..." [KEPSZLOKK ELEVEN HOLD]
Félig üres lap, rengeteg áthúzott sor,
csikkekkel teli tál és fél üveg száraz bor
alszik az asztalom érdes lapján.
A szavak régi, koszos kalapján
ujjnyi vastag por áll.
Szellő szökik be a nyitott
ablakon, s egy kis hamu száll
a lámpafénybe. Itt-ott
mosatlan tányér, összegyűlt
szennyes, könyvek a földön,
félbetört tervek, összegyűrt
lapok; minden, ami közt az időmet töltöm.
A nyílt utcán fényes nappal térdre rogyni
és felüvölteni, hogy oltalmazzátok a gyengéket!
A Petőfi mozinál sétáltam és egyszerre minden
emlékem, érzésem, félelmem - amiről azt hittem
nincs is már - elém állt. Tele
lett velük a kihalt utca hirtelen.
"Add számba a szavakat,
mindent elmond, ahogy hallgatsz."
A sarkon a lámpa hallgat hozzád hasonlóan.
Egyetlen napon talán több ezren állnak
egymás mellett, amíg a buszra várnak.
Mint a karók, pont olyanok, nem vitás,
hogy kiveszett belőlük a szolidaritás.
A dolgát hajtja és nem is sejti,
hogy mellette éppen
élete törékeny
gyöngyét ejti el egy embertársa.
Nem vesszük észre, vagy figyelembe egymást.
Nem vesszük észre a csendes segélykérőket.
Nem vesszük észre azt, kit keringőre hív a halál.
Közel egy hónapja készült, csak nem volt kedvem eleddig publikálni.
Két kocsival utaztunk Hartára, az egyik GebeApu Peugeot-ja, a másik TóthEnikőSuzuki Swift-je volt. Igen, Enikő autója. (Itt kitérhetnék arra, hogy mennyire meghökkentő a tény: van kocsija - amit amúgy apjától kapott -, de nem teszem meg, bőven elég volt feldolgozni ezt az információt, amikor pár hónapja megtudtam).
A Suzukit Imi vezette, Marci, Gebe és Enikő ült hátul, én elől. (Tibibá'-val Kriszta, Anita, Bandi és Ági néni - GebeAnyu - utaztak) Az életérzés egészen szokatlan, szinte megfoghatatlan, de olyan jó, amikor megszólal a Jazz + az - Mindig hétfő a rádióban és suhannak mellettünk a fák Mezőfalva felé igyekezve.
A koncert előtt résztvettünk a Ribogzi stúdimunkákban, konkrétan a Fel kéne ébredni-hez énekeltünk kiabáltunk fel egy csordavokálos részt. Enikő persze bezsongott, dehát mit lehet tenni alapon hagytuk pörögni.
A koncert érdekes volt, rengeteget bakiztam, mégis jól éreztem magam. A végére ismét felfokozódott a hangulat, de a zenekar nem volt egységes, ami meg mélyebb okok miatt van így. Fogni kéne a gereblyét és elsimítani a dolgokat.
Mindenesetre élmény volt a hartai kiruccanás, Ribogziéktól kaptunk egy K.Lajos Decodert, ami nem más, mint egy kartondobozba épített rádió, ami a Kossuth-ot fogja. Haláli ötlet.
Az oda- és visszaút az autóval olyan életérzés, hogy csak na, visszafelé a Petőfin megszólalt a Belga - Gyaloglás vége.
"ESTEFELÉ A FÉNYEK MÁR OLYAN NYUGODTAK AZ ABLAKOT FELTEKEREM, OLYAN LEHŰLT A LEVEGŐ KIÉGETETT, LESZÍVOTT EZ A NAP IS CSAK ÚGY SZEVASZTOK TEKERGETEM A RÁDIÓT..." [KEPSZLOKK BELGA]
Gebével kávéztunk-billiárdoztunk-vízipipáztunk délután, csendben és nyugalomban a presszó süppedős foteljeiben, kellemes volt az idő, a beszélgetés és a hangulat, ami ezt az egészet körülveszi. Egy nap, amikor éppen az a semmi kell csak, ami történik.
Nagyjából ugyanaz, mint tegnap, csak kevesebb ideig, fáradtabban (suli után), Krisztával és Imivel kiegészülve, kávé nélkül. Az epres dohány jobb, mint a barackos, de panaszra így sincs ok.
A múlt héten hosszú kihagyás után újra, majd ma is beült Möbiusba az MKB-csoport (Márk-Kriszta-Barbi, a sorrend a rövidítés elszóviccelése miatt van így). A forró csoki finom, a Jenga hangos, ha összedől, szóval minden a régi, kivéve a fal színét (én észre sem vettem a változást), és a kiállított képeket a falon.
Egyébként is kávéházas hangulatom volt ma, suli után Timivel ültünk be Ribillióba, mert az is hiányzott már valahogy. Beszéltünk a jövőről, aminek legfőbb tulajdonsága, hogy bizonytalan, és csak a változás bizonyos benne; ugyebár továbbtanulás, Pest, zenekar, egyszóval minden, amit mindig mindenkivel megbeszélek, épp ezért most zipzár a szájra - kezdem unni magam.
Na de ne feledkezzek meg arról, hogy jövő héten Galántára utazik a vegyeskar, és arról sem, hogy 18-án Kiss-G koncert lesz a Petőfi Music Pubban, amire már régóta fájt a fogam fülem, szemem. Egyrészt kíváncsi vagyok a helyre (mióta megnyílt már, és még nem néztünk el oda), másrészt Kiss-G kellemes emlék Gárdonyból, és zseniális zene.
A pont az i-re a 20-i Quimby a 2008-ban teljesen ignorált FezenKlubban (észrevette valaki, hogy nem voltam ott tavaly egyszer sem? Nem tetszett a program.)
Miért olyan nehéz írni a jó dolgokról, és miért könnyebb megfogalmazni a bánatot?
Miért nincs kedvem az esti impressziómról írni ennek ellenére? Pedig a zene a fülben még mindig meghatározó és szétfeszítő, ahogy jön szembe a kocsisor fénye, és ahogy egyedül van az ember, pedig hányan veszik körül...
Viszonylag sokat lehetne írni a hétvégéről, de felesleges. Próbáltunk - próbálni. Nem mondhatom, hogy igazán sikerült volna, de megpróbáltuk, végül javarészt pókerezés lett a vége. Elteltek ezek a napok és ez rendjén is volt így.
Fehérvárról, a hétvégéről és a világról pedig már írt Radnóti:
"MÉG SZOMORÚ SE VAGYOK, MEGSZOKTAM E SZÖRNYŰ VILÁGOT ANNYIRA, HOGY MÁR NÉHA NEM IS FÁJ, - UNDORODOM CSAK." [RADNÓTI MIKLÓS]
Hogy ezt miért épp most idézem, arról talán majd egyszer írok - írhatok. Megnyugtatásul csak annyit, hogy nincsen köze a környezetemhez, nem harag vagy csalódás juttatta eszembe ezeket a sorokat - nem kell félteni, megijedni, találgatni.
...felé jár az idő, és - hiába fogadtam meg, hogy időben lefekszem, pihennem kéne már a jelek szerint - még mindig nem számoltattam el a tegnapot, még nem takartam be az éjszakával. Pedig ideje lenne, és e sorok is csak pontosan ezt az időt veszik el - milyen paradox! Mögöttem a még meg nem vetett ágy, előttem a monitor és a tény, hogy hamarosan fél kettő, meg kéne ágyazni és aludni még egy picit.
Az érthetetlenül nyugalmas üresség és béke búcsúztatja a mai napot.
Reggel, ahogy utaztam be Fehérvárra, a Seregélyesi-Mártírok kereszteződésben belénk jött egy suzuki-. A buszon elől álltam, így jól láttam, hogy teli-zöldön megyünk át, nem is értettem, miért indul el a szürke autó balról. Még a fülhallgatón keresztül is hallottam, ahogy a buszsofőr egy későn érkező (gondolom mindegy-mostmár jellegű) "Basszameg!"-et kiált, elrántja a kormányt, aztán *csatt*, majd megállunk. Kiszállt, a buszon többen hüledeni kezdtek, páran a szívükhöz kaptak, az értelmiségi diákok egy része röhögött. Kisvártatva visszajött, mint megtudtuk, a suzukis elismerte a károkozást, de aki sietett, jobban járt, ha leszállt. Én is így tettem.
A tavasz olyan megnyugtató. Hűvös van még, de a nap már úgy süt, hogy érezni rajta a szándékot, az árnyékok már hasonlítanak a tavaszi reggelek árnyékaira, a madarak zenélni kezdtek. Délután Krisztával tettünk egy afféle bevásárló körutat, jártunk Bahiában (elbeszélgettük az időt Zölddel), MediaMarkt-ban CR2-es (EOS-ba való) elemért, turkálókban (nem találtunk nekem való őszi-tavaszi kabátot) és papír-írószer üzletekben. Szóval jó ez a nap.
Kissé utolsó vacsora jelleget öltött számomra a dolog, mivel várhatóan ez volt az utolsó nagy utazásunk nekünk, végzősöknek a kórussal (hacsak nem lesz időnk visszajárni jövőre is, de ott már valaminek régen bűzlenie kell - pl. ez egyben a felvételi sikertelenségét is mutatná).
A buszon hátra kerültem, ott maradt hely, így SiposAndi, Gabi, Éva és Hajni társaságához volt szerencsém. Odafele javarészt aludtam, bár nem sokáig volt rá módunk, mivel 9 órakor már fel kellett lépnünk a Csemadok szervezet gyűlésén. Ezt követően villásreggelivel kedveskedtek, majd indultunk Pozsonyba várost nézni.
Az ebéd (és általában minden étkezés, mert ha valamit, akkor az ételt abszolut nem sajnálták tőlünk) ízletes levesből és mégízletesebb másodikból állt, majd végre elfoglalhattuk a szállást (a 2006. márciusi faházas hely volt most).
A késődélutáni nagy fellépés előtt tartottunk próbát, majd koszorúzás és műv.házas szereplés.
A koszorúzásokról elmondható, hogy a 2009-es szlovák választások előszele és a perifériára szorult magyarok helyzete jelentősen érződött a beszédeken. Ez persze érthető, hisz nekik tényleg küzdeni kell a magyar mivoltért.
A szereplés egészen jól sikerült, merthát tud a kórus, ha akar.
Mielőtt visszatértünk volna a szállásra, tettünk két kitérőt: a csapat egyik fele (nagyobb része) Tescoba ment Imre bá'-val, mi páran pedig Arankával mentünk elkísérni Hajnit és NagyEsztit az ügyeletre (lebetegedtek). Ezidő alatt Zitával, Imivel és Rebekával beszélgettem a busz mellett vagy éppen a buszon.
Az este hideg sörrel indult. Szabi, Buzz és én felkerekedtünk, hogy körülnézzünk, ki hol lakik, kihez érdemes menni, hol töltsük az estét. AradyEnikőéknél leragadtunk, Fanni volt ott, Szőlösi Meli, a 9.-es beképzelt srác, Roland, továbbá a sürgő-forgó emberek. Itt söröztünk, beszélgettünk, boroztunk egy jó darabig, majd már nem is tudom hova álltunk tovább, talánk a mi viskónkba húzódtunk vissza. Mindenesetre Buzz elszívta élete első (és egyben bizonyára utolsó) cigarettáját, a sok bor és némi pálinka hatására pedig kezdtem berúgni.
Később SzabóAnnáékhoz keveredtünk, ahol VirágZsuzsi telefonjáról megszólalt az azóta klasszikussá vált Buzi-e vagy? Megállapítottuk, hogy PapViki úgy issza a pálinkát, ahogy mások a vizet.
Annával, Csutival és Gáborral dumáltam fél 2-ig, és innentől már homályos, hogy mikor hova mentem. Az ágyba hajnali 3 körül vetődtem be.
Hogy valami aktuálisat is írjak, Krisztával este ellátogattunk a Petőfi Music Pubba, ahol a Kiss G - Dobai jazzfúzió előadását tekinthette meg az arrajáró. A kellemes jazz zene mellett (ami egyébként letépi a fejet, mert ezek a fickók nagyon tudnak zenélni) vörösbort kortyolgatva múlattuk az időt; a hely hangulatos, megvan a feeling. Egy kellemes, színvonalas estét hagytunk a hátunk mögött.
Tegnap az MSZP tisztújító gyűlésén Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy kész lemondani a kormányfői posztról, ha találnak nála alkalmasabb személyt arra. (Nyílván nem ennyire fekete-fehér a bejelentése valójában, de az esszenciája - úgy gondolom - ez.) Annyi dolgot tudnék ehhez hozzáfűzni, de egyik sem lényeges igazán; nyílván millióféle vélemény van ezzel kapcsolatban, de a lényeg egy: attól, hogy pusztán a kormányfő személye megváltozik, még semmi sem garantálja az azonnali fellendülést.
Minden jót kíván az Optimizmus Zrt.
Mostanában sodornak a hétköznapok, kiemelkedő dolog nem történik, vagy nem emlékszem rá, ám apróságokat tudok említeni. Tegnap például Gebe kisréten szélsárkányt eregetett, villámgyorsan én is elsajátítottam, hogyan kell ezt. Szombaton természetesen volt próba, az általam hozott real-time programmal gitáreffekteléssel próbálkoztunk. Úgy gondolom, életképes ötlet, csak ügyesen kell használni.
Kriszta nálunk aludt, kakaóztunk és rádiókabarét hallgattunk.
Elkezdtem olvasni a következő kötelezőolvasmányunkat, az Iskola a határon-t. Meglehetős könyvnek ígérkezik.
Satöbbi.
Nem tetszik az utóbbi két nap, túl sok benne a veszekedés, a feszültség és az idegeskedés. Most, amikor írok, is majd szétrobbanok a dühtől, méregtől, és ez csak ront a helyzeten, ugyanis az utóbbi időszak (viszonylag) kötelességtudó Márkja - talán az ajtón kopogtató tavasz miatt - megint a múltté, a feladataim elmaradnak mögöttem. Például az Iskola a határont nem tudom befejezni időben, (számomra) képtelenség közel 300 oldalt elolvasni holnap reggelre, ráadásul a hangulatom és a szélmalomharc-érzés még csak nehezíti a dolgot.
Pokolba az egésszel! - jutott eszembe most, és nem is tudok másként gondolni a tegnapi, mai, holnapi és holnapután napomra... Puskaporos hordónak érzem magam. Detonation in 3... 2... 1...
Az eső kísért utamon délután, meg Kiffer szelleme, miután ellógtam a testnevelés órát, majd a 23-ason együtt utaztunk. Krisztát észrevette, engem talán nem, a helyzet mindenesetre nevetséges volt - bár gyanítom, mindössze a tipikus-sunyi Kiffer-mosollyal elkönyvelte volna magában a lebukásomat.
A buszon hazafelé pedig úgy sütött be a lemenő nap, hogy a szürkés-kék, sötét és rideg busz narancs színű fényárban úszott belül. És ilyenkor persze sehol egy fényképezőgép...
Pszichológia órán elvégeztünk egy érdekes felmérést, amely alapján megtudhatjuk, a négy személyiségtípus (népszerű szangvinikus, erőteljes kolerikus, tökéletes melankólikus és békés flegmatikus) közül melyik, vagy melyek keveredése jellemző ránk. Rám a szangvinikus-kolerikus vegyesen igaz, Szabi egyértelműen szangvinikus, Buzz és Juci melankólikus-flegmatikus keveredés, Kriszta hasonlóképp, bár nála a kolerikus emberekre jellemző vonások is megmutatkoztak. A Wikipedia sajnos nem ismeri ezeket a fogalmakat, leírni pedig hosszú lenne, hogy melyik típusra mi jellemző, de tényleg 85-95%-ban helytállóak voltak az eredmények.
A feliratok nehezen olvashatóak ilyen piciben, de azért talán érthetőek, vagy ha nem is, a vizuális élmény még akkor is megmarad
Pénteken este 7 órakor az ARÉV sportcsarnokban kezdetét vette a VI. Székesfehérvári Kórustalálkozó. A megnyitón (ami előtt SzabóDaniékkal megittunk egy sört Möbiusban) elhangzott néhány giccses beszéd, bemutatkoztak (énekkel) a kórusok, Fehérvár különböző csoportjai (néptánc, népzene, stb.) műsorral köszöntötték a vendégeket, majd mindenki ment a dolgára. (Egyébként szép megnyitónak lehettünk szem- és fültanúi).
Kriszta, Nóra, Szabi, Buzz, Imi meg én kimentünk Rádió Presszóba (Buzz a pályaudvarról Simsonon vitt engem), billiárdoztunk, söröztünk, ez-az-amaz.
Szombaton délelőtt lezajlott a hangverseny, zsűri előtt. Néhány műsorszámot végignéztem, néhányat nem, a mienkkel nem voltam elégedett, fegyelmezetlen a vegyeskar (egy része).
A késő délutáni templomi hangverseny előtt kiderült, hogy Kriszta otthon felejtette a fehér ingem, ünneplőcipőm, feketenadrágom, úgyhogy rohantam egy kört; szerencsére annyira időben értem vissza, hogy még sörözni is volt időnk SzabóDaniékkal Möbiusban.
A templomban egyébként fantasztikusan szóltak a művek, ráadásul szép műsort állítottunk össze (O vos omnes, Ave Maris Stella, Hegyet hágék).
A hangversenyt követő táncházas estről eljöttünk, Bandihoz igyekeztem Krisztával, de - mint kiderült - Pepéék még ott sem voltak nála. Fél 9 után visszanéztünk a főtérre, majd megint Bandihoz - ide Kriszta már nem jött.
Dogát írtunk (volna) angolon (writing, két levél összesen). Padomban a levélíráshoz előre kiadott sémák (ne szépítsünk, puska), Imi pedig úgy döntött, használatba veszi őket. Egy mozdulattal leejtette mindet a földre. Ezzel indult el a sírvaröhögés lavinája, amit nem tudtunk megállítani, de annyira nem, hogy inkább kimentünk óráról. Itt jön az elbeszélés nehézsége; nem lehet leírni azt, hogy a két nevető fél mennyire erőlködik, mennyire igyekszik abbahagyni a szétfeszítő röhögést, és amikor már úgy néz ki, sikerült "lenyugodni", elég meghallani a másik fuldokló kacarászását ahhoz, hogy újra beinduljon a gépezet.
Úgyhogy átmentünk Restibe, Imi meghívott egy kávéra és beszélgettünk egy jót.
Idén is részt vettünk a Fejér Megyei Diáknapokon, ezúttal a férfikart nevezte be Imre bá'. Korán (fél 10) kellett megjelenni, sokat kellett várni, de jó idő volt, és tulajdonképpen egész könnyen agyonütöttük az időt. Ráadásul jól sikerült az előadás.
A kellemes időjárást kihasználva Kriszta meg én este borozni mentünk a tópartihoz. Később KátaiAdriék csatlakoztak, a bor lassan elfogyott, mi pedig hazaindultunk; végül azonban kerekeztünk még egy picit a Kisteleki utca környékén, az út közepén Kispál dalokat énekelve. :)
Vettem egy napszemüveget, olyasmi, mint Krisztáé, csak világosabb a lencse. Az mp3-lejátszómat pedig megjavította Bandi, úgyhogy igazán kemény csávó voltam délután a fülemben üvöltő Piezzo-val, az új napszemüvegemmel, laza öltözetemmel. Tetszettem magamnak, na.
Persze nem fenékig tejfel az élet, pl. oskolában kedvenc témánk, az osztálypénz került elő ma...
Megérkeztem a négynapos, regeneráló-kikapcsoló extra-kellemes pihenésből, amit Krisztával és KrisztAnyuval töltöttem Hévízen. Szerdán délelőtt indultunk, megálltunk Tihanyban sétálni/körülnézni, Révfülöpön Balaton-parti ebédszünetre, Szigligeten bevenni a várat, inni egy kávét.
Délután foglaltuk el a szállást, egy magnólia-fákkal övezett utca legnyugodtabb végén, két szoba - konyha - fürdő és terasz, ahol hangulatosan megvacsorázhattunk.
Csütörtökön a nap jelentős részét vízben töltöttük, a Tófürdő termálvízében, ahova én inkább úszógumival merészkedtem be (bár mentségemre szól, hogy egész hamar hozzászoktam, hogy nincs a lábam alatt talaj). Este Krisztával sétáltunk/fagyiztunk a városban.
Pénteken már mertem úszni a mélyvízben, ami nagy szó.
Este boroztunk egy hangulatos kávézóban.
Szombaton összepakoltunk és kirándultunk a Kis-Balatonnál, ahova én vezettem - mármint az autót, ugye. Gyakorlásképp. Már éppen csak a jogsi kéne, ami drága.
A Kis-B. látványos, ráadásul kizöldült minden, feléledt a természet, egyébiránt a horgászok is.
Délután értünk haza, este a Palotavárosi tavakhoz mentünk, mivel a zsonglőrök ott gyakoroltak töltötték az idejüket - meg az alkoholt magukba.
Autentikus öltözékben vágtunk neki a lányok locsolásának, fekete gatya, fehér ing, mellény, kalap, egy szifon, egy vödör, sibavessző és egy kamera. (YouTube link várható) Kata volt az első áldozat, apuja épp indult el otthonról, de a kapuban megállt, ugyanis "ezt muszáj megnéznem". Jól tűrte a leányzó. Kriszta egy sárga esőkabátban topogott ki - arany pára :) -, de nem úszta meg. Pedig még futott is egy tiszteletkört az udvarban. A bíztatás szakadatlanul jött KrisztAputól és néhány épp jelenlevő barátjától/rokonuktól. (Laci, a bátty pedig jótestvérhez méltón széles mosollyal arcán kapásból elkérte Buzztól a videófelvételt.) Timi a panelház előtti kis placcon kapta nyakába a vödör vizet és a szifon tartalmát, a járókelő idősebb urak somolyogva gratuláltak.
Polgárdiba is mentünk, igaz, oda vonattal, amin ugyan volt biciklitárolós vagon, de az le volt zárva. Így kerékpárjainkat a többi utas között szállíthattuk, az ő nagy megelégedésükre. Egyébként (talán bosszúból, hehe) népi táncosoknak néztek minket. Dóri, de a szintén otthon tartózkodó nővére, Viki szintúgy csurom vizesek lettek, igaz, Viki nehezen adta magát.
Biciklivel Sárszentmihályra tekertünk át, Szabinál megpihentünk, ettünk, majd a fináléban Nórinál tettük tiszteletünket két szifonnal és - az udvarukban talált, előző csapat által ottfelejtettel együtt - három vödör vízzel. Jó vendégként, megpihenőkként itt tovább időztünk, és bizony mézes-pálinka, sör hűsítette torkunkat, úgyhogy hazafelé kicsit csálébb volt az út, mint gondoltam.
Ilyet, hogy bármelyik pillanatban képes lennék összeesni a fáradtságtól, nagyon rég, vagy még egyáltalán nem éreztem, és annyira nem jó érzés, mint amennyire annak tűnik néha....
"ÉSZREVÉTLENÜL SZALAD AZ IDŐ..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
Tényleg annyira telik-múlik az idő, hogy pl. észre sem veszem, egy hete nem írtam semmit ide, pedig ennél azért több dolog történik velem. Szerda reggel kikísértem Krisztát a buszpályaudvarra, ahonnan indultak a Pausa kórussal Celjébe, Szlovéniába egy kórusversenyre. Később marxim, aztán elintéztem Krisztának a nyelvvizsga-befizetést (jó kis rohanás volt), majd iskola. Angol helyett lyukas óra (angoltanárnő is utazott), kórus elmaradt, olaszdoga Steki segítségével kipuskázva sikerült (négyes lett).
Délután próbáltunk próbálni, részben össze is jött, végül a Nagyréten csücsültünk, mert olyan jó az idő.
"A SZERDA CSAK EGY SZERDA, A CSÜTÖRTÖK JELZŐT SE KAP..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
Pénteken reggel a 16-i Holokauszt emléknap okán megnéztük a Nina élete c. filmet.
Délután horgászni mentünk Marci, Gebe, Barbi meg én a Gaja patak mellett folyó kisebb csatornához, ahova szintén kellett volna engedély, de mivel az nem volt, a kb. fél 7-kor érkező ellenőr elküldött minket.
Visszafelé a nagyréten elkapott a jegeseső, kialakult két teljes szivárvány-.
Olyan egyedien tucatos ihletett különböző tehát egyforma összefüggő és ennél fogva összefüggéstelen reménnyel telien üres optimistán tántorgó szavahihető önáltaló de megújulni mégis mindig képes vesszőt nem alkalmazó hajnaljáró álmodozó urbánvidéki félparaszt alul-felül középművelt gondolkodó senkiházi természetes és természetesen mint minden természetes ember önmagát megalkotott tehát korántsem fél-természetes komplikáltan egyszerű vagy egyszerűen komplikált konvencionális félhézagos életpróbálgató amatőr szópazarló vagyok hogy csak na;
ez egy vicces bejegyzés.
Tegnap este a Comenius project záróbuliján fellépett a PéterMarci - PolgárZoli - SzabóDani trio (basszus, gitár, dob, ebben a sorrendben). A szakavatott szemek esetleg kiszúrhatták, hogy nem összeszokott hármas ez (ill. Zozi és Dani egy zenekarban játszik, de Marci nem), ettől függetlenül azért csillagos 6-os zenei produkciót hoztak. A koncert után volt afféle jammelés, Imivel beszálltunk, majd 9 körül Krisztával elhagytam a helyszínt.
Jobb névnapi ajándékot nem is kaphattam volna a Critical Mass szervezőitől, mint hogy erre a napra tegyék a fehérvári biciklis felvonulást. Kriszta, Buzz, Gebe, FarkasKriszti, Bandi, Gerhard és a húga jött még az ismerősök közül, összesen meg voltunk vagy három-négyszázan, hatalmas sor, amit az autósoknak sajnos most ki kellett bírni.
Este Buzz és Kriszta megköszöntöttek, kaptam sütit, csokit és bort, továbbá pizzát sütöttünk. Aranyosak voltak.
Buzz-zal még fekete-fehér filmet is hívtunk elő az alsó fürdőszobában, negyed 12-kor indult haza.
Visszaolvastam a blog bizonyos részeit, és mosolygok, mennyi elképesztő dolog történt velem az elmúlt 4-5 évben.
Egyébként tegnap rendet raktam a próbateremben; Ági néni takarított, én pedig a zenekar cuccait rendeztem el. Másfél év elhasznált húrjai, papírok, listák, fecnik, földimogyoró-zacskó, rengeteg cigarettacsikk, és a végén egy meglepő rend. Furcsa, hogy egy ilyen hétköznapi dologban mennyi mögöttes tartalmat fedezhet fel az ember.
(Hamarosan megyünk szerenádozni osztályfőnökhöz.)
És az új Quimby-dalok jók.
"DUGD LE AZ UJJAD, DŐLJ MEG EGY KICSIT MÍG HÁNYSZ, ÉN TARTOM A FEJED RAKÉTÁKAT LŐ A TELIHOLD S TE VALAHOGY NEM TALÁLOD A HELYED..."
"TUDOM, SZERETET NÉLKÜL MINDEN HÁZ ÜRES MINDEN VÁROSKA LAKATLAN MINDEN ZSENI ÜGYETLEN FÉLŐS NYUSZI CSAK A KALAPBAN..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
Kedden este tehát osztályfőnökünknél szerenádoztunk. A gyülekező helyszíne az Országalma volt, teljes létszámmal megjelentünk - ilyen sem mostanában történt -, a belvároson keresztülrobogva haladtunk a cél, tehát a Tolnai utca felé.
Érkezésünkkel nagyjából egyidőben osztályfőnöknőnk meg is jelent az erkélyen, mi produkáltuk a műsort, majd az invitálásnak megfelelően mintegy ostromoltuk a 3. emeleti lakást. Kellemes beszélgetések, emlékezések, oda-vissza ajándékozások (személyre szabott ajándékokat kaptunk, ami igenis meglepő és kedves gesztus volt Mariann néni részéről; én konkrétan vekkert kaptam), némi pozitív csalódás (majd ezt ellensúlyozandó némi csalódás), bor, és valami szokatlan összetartozás-érzés jellemezték az estét. Hiába, no, négy év azért négy év.
Szilveszter hazavitt volna minket a Ford Orionnal, azonban - minthogy Imiékhez tartottunk elsőként - a Szilvamagnál (próbateremhez igen közel) beesett a kuplung. Telefonos segítség, próbálkozások, telefonos segítség, próbálkozások, és így tovább, az autó viszont nem mozdult. Végülis KrisztAnyu elvitt minket (tehát Krisztát, Gábort és engem), Szilveszter és Imi pedig szerencsésen eljuttaták a járgányt Imiékig, majd másnap délután megoldódott a mizéria.
Szerdán szintén az Országalmánál folytatódott a szerenád, először a "központi" dalolást tudtuk le (tehát azok a tanárok, akik nem akartak otthon fogadni minket, ide jöttek el). Kaptunk útravalót: több liternyi kóla, narancs, őszibarack, több tál süti, némi ropogtatni való.
Az élvezetesebb rész itt kezdődött, gyalog tettük meg az utat egyik tanártól a másikig. Szabó Endrénél kezdtünk, utána Aranka néni (mint megtudtuk, III. Napóleon korabeli szekrényei vannak), Rita nénihez vezető úton Szabival legurítottunk egy sört (a gyerekei amúgy rendkívül aranyosak). Timi tanárnőhöz 24-es busszal mentünk. Visszafelé akadtak problémák, nevezetesen a társaság azon fele, akik elől mentek, nem tudták, hogy melyik buszmegállóba kell menni, így rossz helyen álltak meg. Egy szó mint száz, futnunk kellett a Videotonhoz, ráadásul úgy tűnt, lekéstük a buszt, ezért alternatív megoldásként a csapat első pár tagja elkezdett felszállni a 19-esre, amikoris befutott a mi buszunk, a 26A. Tehát gyors átszállással jutottak fel néhányan a teletömött 26A-ra, amin egyébként kisebb bulit rendeztek a feltehetőleg Váci Mihály Szakközepes srácok és srácnők; volt minden, focimeccseken hallható kürt, csörgődob, közös éneklés, testszag...
Ági néni felé már előkerült a bor. Forró teával kínált minket, jól is jött olyan hidegben. Marcsi néniél palacsintáztunk a 10.-en, aztán Vali néni (előkerült a második és harmadik üveg bor), Baranyai, végül Maroshegyen Dorgai, ahol viszonylag sok időt (és bort) eltöltöttünk.
A slusszpoén a végére maradt, amikor már hulláfáradtan, átfagyva hiába kerestük Bujpált, mint utólag kiderült, elaludt.
Jó volt, na.
Bár tegnap este valamiért 38,6°-os lázam lett (Krisztának 38 kereken), és a ma reggelt is 37,2-vel kezdtem (e percekben is ennyi a hőm), a ballagásom kötelezett, nem maradhattam el. A fehérvári szokásoknak megfelelően a központi búcsúzással kezdtünk, hajnali 9-kor, aminek egy jelentős részét Jucival egy közeli kávézóban töltöttük. Az iskolánkba visszérve eljött az utolsó osztályfőnöki óra ideje; ha belegondolunk, tényleg nehéz ésszel felérni, hogy mi is történik most, mert változik valami, nagyon is változik, és nem könnyű itthagyni négy évet, és nem könnyű külön utakra lépni, és a többi.
A giccs, a tizenkettő-egy-tucat búcsúbeszédek azonban elbagatelizálják a mi ballagásunkat - éppúgy, ahogy az összes előző és utánunk következő évfolyamét. Ha ügyesek vagyunk - márpedig hogyne volnánk azok -, akkor megtaláljuk magunkat és a ránk vonatkozó lényeget ebben a feltupírozott, uniform, műkönnyekkel átitatott ballagási hajcihőben.
Pl. Éva belecsempészett egy papírlapot a Ballagás c. ajándékkönyvembe:
" "Lassan vége lesz és te itt maradsz velem a világ végén."
Azért jó volt ez a négy év, ugye Márk?. "
Vagy legalábbis meg lesz írva minden bejegyzés, ami most még félbehagyva van, de nem most. Kis türelmet kérek magamtól, elvégre holnap érettségi. Jé...
"MER' AMI ÉRDEKES, AZ MEG VAN ÍRVA MINDEN..." [KEPSZLOKK LOVASI ANDRÁS]
Az utóbbi időben nem töltöttem sok időt internetközelben, a természetben viszont annál többet.
Éppen ezért nem írtam eddig egy árva szót sem az érettségiről, pedig pont egy hete már megírtuk a magyart, amit a matek, a töri majd az angol követett. Meglepő, de nehezebbre számítottam. Izgalomnak, stressznek nyoma sem volt bennem.
• magyaron érvelős fogalmazást írtam, a régi könyvek (pl. Jókai) mai nyelvre történő átírása ellen érveltem.
• matekon az utolsó pár feladatba nem kezdtem bele, amikor rájöttem, hogy a hármasért sokat kéne kepeszteni, a hőn áhított kettes pedig így is megvan.
• a töri nehezebb volt, mint vártuk. A tanáraink is megerősítettek minket abban, hogy ennél könnyebb szokott lenni az érettségi feladatsor. A második ipari forradalom, tatárjárás és mai magyarországi választási rendszer témakörökről írtam az esszéket.
• angolon egy-egy nehezebb feladattól eltekintve nem szakadtunk meg.
• a büfénél megvártuk egymást, így az érettségi után hol Marximban, hol Möbiusban megittunk egy-egy sört.
Imi időközben egy gyönyörűszép Cort GB-75 típusú basszusgitár boldog tulajdonosa lett. :)
Péntek-szombat-vasárnap Kisgyónban pihentünk a vasváris tanárainkhoz kilátogatva. Buzz simsonnal akart eljutni a helyszínig, ami majdnem sikerült neki (Mecsérnél lerohadt, 30 kiló cuccal megpakolva várt rá egy szép kis séta).
Első éjjelen - némi sörözés után - részt vettünk az éjszakai túrán, sőt a vasváris lányok ijesztegetésében is - bár csak Szabi volt sikeres. Szombaton a nagytúra egyharmadánál az ebédkészítőkkel visszajöttünk, ám a kirándulás első része is izgalmasnak bizonyult a rögtönzött ösvénytaposással és visszafogott barlangászással.
Este jött Kriszta, a tábortűznél autentikus dalok mellett elfogyott a software (két üveg "minőségi" Dankó vörösbor) és a hardware (a szállásunk hűtőjében talált szilvapálinka) is.
A hazaút fárasztó és egyben üdítő volt. Jövőre is jövünk.
Krisztával ma végigsétáltuk a fél várost ilyen-olyan apróságok miatt, Möbiusban találkoztunk Marcival meg egy lánnyal, akinek A-val kezdődött a neve, de az Anetteket, Andikat mindig keverem. Végül a Halesz parkban egy nyugágyszerű hintán ledőltünk és mintha csak fotoszintetizálni akartunk volna, szívtuk magunkba a napsütést.
Egyrészt még ilyet! Levették youtube-ról a Tesco Tejföl kisfilmet, ami 2007 őszén készült Imi és Szabi ötlete alapján. Fak.
Másrészt sikerült olyan egyszerű dolgokat elintéznem, mint iskolalátogatási-kérés, gitárállvány visszajuttatása próbaterembe, ilyenek. Szeretem Imádom, ha egy terv sikerül. Plusz összefutottam suliban Imivel és a keménytokkal.
Azt csiripelik a verebek, hogy Rita tanárnő elégedett Kriszta és az én érettségimmel (matek).
Tegnap volt egy igen elcseszett Ment& Másképp próba, Ági és Imi nem tudott jönni, így öten próbálkoztunk "valami szarral előrukkolni" (ahogy a Vallomás egy lányhoz c. dalban van). Nagyjából jól játszottunk, de egyrészt a nagyjából az nagyjából, tehát benne foglaltatik, hogy nem az igazi; másrészt úgy tűnik, valami végleg kiveszett belőlünk, és ez aggasztó. Mert olyan régen is volt, hogy egy adott próbán nem mentek a dalok - előfordul. De ez valami más.
Az egyik pihenő alatt gitárt ragadtam, játszogattam magamnak kedves és saját dalokat, közben pedig fél füllel hallgattam a környezetet (lejöttek most is jópáran). Ekkor fogalmazódott meg bennem az, hogy elég volt - a probléma az, hogy nem tudom, miből.
Ki akarok törni ebből a sefüle-sefarka állóvízből, ha kell vagy lehet, akkor valami másba kezdeni, ahol - nem mellékesen - tudok figyelni arra, hogy ne kövessem el azokat a hibákat, amiket a Ment& Másképp elkövetett. Úgy mint:
• hiba volt ismerősök körében adni a legtöbb koncertet, sokat alapozni a haveri körre.
• hiba volt leengedni a próbahelyre mindig mindenkit. (Ugyanis így az ismerősök számára a koncert majdnem ugyanaz, mint a próba; a koncert elveszíti azt a varázsát, hogy ott látható/hallható kizárólagosan a zenekar)
• hiba volt új tagokat bevenni úgy, hogy a körülmények és a zenekar sem állt készen rá (Imi még viszonylag korán jött, így könnyebben beletanult, de a szaxofonosok csak lógnak a levegőben.)
A Ment& Másképp tehát zátonyra futott, persze még megoldatlan kérdések garmadája vár megfejtésre. Pl. itt a vége, fuss el véle? Összeszedjük magunkat? Tagcsere nélkül szedjük össze magunkat? És még lehetne sorolni, de most új nótába kezdünk...
Ma el szerettem volna kérni Banditól a laptopot, hogy tudjak felvenni. Hosszú ideje nem kértem már tőle a gépet, mert az utóbbi két-három ilyen kérésemre elutasító választ kaptam, ám ma megpróbáltam. Nem jött össze, így innentől nála nem próbálkozok, új vízekre evezek, még nem tudom, hogyan, de megoldom.
A saját lemez felvételének elsősorban külső akadályai vannak, másodsorban pedig belső; a szisztematikát kell kitalálnom, rendszert kell vinnem a káoszba. Ha egy hónapra sikerülne szereznem egy laptopot, amin felvehetném és editálhatnám a zenét, akkor gyakorlatilag kész lenne a lemez.
Öröm az ürömben, hogy az érettségi szünetnek köszönhetően Krisztával rengeteget sétálunk, bohóckodunk, kisimulnak az utolsó tanévben meggyűrődött idegeink.
Kriszta meg én beültünk este Bőrgyárba (ami elvileg már nem működhet, gyakorlatilag azonban szerencsére igen), Indigó utca és The Kollins koncertre - illetve csak az előbbi érdekelt minket, továbbá Jucival is akartunk találkozni. Fél 9 után valamivel Isti a húrok közé csapott, közben összefutottunk Csutiékkal, Tikével és társaságával, majd később Jucussal is - jupi!
Az Indigó utca meg elragadó. A zene egyszerű, az tény, de a szöveg valami eszméletlen jó, a srác meggyőzően adja elő még egyedül is.
A The Kollins elektornikus, szinti-popos, kappanhangos, Bee-Gees_Modern Talking_Depeche Mode ötvözetet játszik, korántsem eredetiek, a billentyű hangszíneitől meg olykor falnak mentem volna.
Laci (Kriszta bátyja), Kriszta és én hajnali kelést követően Tatára utaztunk a 40-es sebességkorlátozó táblákkal végig ellehetetlenített Zámoly-Gánt útvonalon, merthogy ott került megrendezésre a 3. GARMIN GPSGames Műhód Fesztivál. Jó móka, egy-két dologtól eltekintve - úgy mint Laci által diktál brutális tempó, hogy a legfontosabbat ragadjam ki. 12 pontot kellett megtalálni a 16-ból, a pontokon elhelyezett lyukasztóval tudtuk igazolni a találatot a menetlapon. Az első szakasz igen körülményes volt, patakon átkeléses, erdőben ösvényt vágós kaland. A ruhánk/táskánk sínlette meg a legjobban, na meg a lábunk, hogyne.
A második szakasz már betonúton, szép parkokon, tóparton zajlott.
Na, címszavakban:
• kurvafáradtak voltunk a kessing miatt.
• volt egy kishíján svédasztalos szülinapi-vacsi
• klikkesedtünk: Anita-Bandi szinte folyton félrevonult, a fél bagázs kint beszélgetett-filozofált (na az pl. nagyon jó volt), a másik fele bent Guitar Hero-n játszott (vicces-de-jó)
• korán elmentünk aludni Krisztával.
• reggel negyed 9-kor ébredtünk, és a fél csapat már haza is ment akkorra (éljen...). Gebe, Barbi, Anita, Bandi, Gerhard és Süti léptek le ilyen korán.
• mi "maradékok" dél körül jöttünk el.
Voltunk bulivárosban (Siófok) Krisztával a nyaraló áram- és vízszámláját rendezni, ráadásul kerékpárt is vittünk magunkkal - így mégiscsak jobb és gyorsabb. A DRV-t (vízügy) egész gyorsan megtaláltuk és rendberaktuk; az E-on viszont jól elbújt - nem tudom, miért rakták ha a világnak nem is, de Siófok végére. Az ügyfélfogadás 12h-tól él, így fél 11-től vártunk rá egy kávézó hűs - de nem olcsó - árnyékában. A slusszpoén a végére maradt, kétszeresen is: azonosítószám hiányában az e-onos néni tanácstalanul állt esetünk előtt, ráadásul a vasútállomásra visszaérve az is kiderült, hogy további közel két óra múlva indul vonatunk vissza - az előző természetesen 10 perccel érkezésünk előtt gördült ki a pályaudvarról.
Úgyhogy ismét a nem-olcsó-viszont-hűs árnyék, majd az izgalmakat fokozva egy széplaki kitérő, kerítésmászással (mivel kulcs nem volt nálunk) a villanyóra sorszámáért.
A látszat ellenére engem nem bosszantott a pech-széria, kellemes félnapot töltöttünk el bulivárosban.
Csütörtökön 12.30 körül értem Tésre, oda jöttek értem autóval és vittek az erdőbe a táborozók. SzabóMiki, BodaMarci, GyőriZsu és Buzz. Mivel ők már szerdán leverték a sátrakat, egy kialakított, kényelmes tábor fogadott, nyugággyal, hűtővel (a közelben volt egy forrás, annak a medrébe tettük le a borokat), asztallal (egy hasamig érő szikla). Buzz főzött chilis babot, majd tettünk egy kis túrát a Római fürdőig, a sziklákon pihentünk, majd vissza a Gaja patak mentén (illetve a telekisek, tehát Miki-Marci-Zsu a Gaja patakban).
Este megkíséreltünk pitát készíteni, inkább tortilla (vagy mi) lett belőle. Felsétáltunk a domboldalra a második üveg borral, kémlelni az égboltot Iridium villanásért és a Nemzetközi Űrállomás szemmel látható fényes átvonulásáért - ez utóbbit sikerült nyomon követni, a villanásokról lemaradtunk.
Nos... hát... nehéz megszólalni ezután...
Elkövettem azt a hibát, hogy életemben először, de garantáltan utoljára felnéztem a napiszar.hu weboldalra - bár kicsit erős kifejezés, hogy weboldal. (Ahogy maguk a szerkesztők illették: az internet pöcegödre.) Kb. fél órán keresztül nézelődtem, olvasgattam kommenteket, de sehogy sem tudtam azonosulni az oldal tartalmával. Világos, hogy mi az üzemeltetők célja, ám hosszasan lehetne vitázni arról, mit érnek el valójában ezzel a szargyűjteménnyel. Aminek teret adnak, az él; amivel foglalkoznak az emberek, az él. Ha valóban mindenki mélyen megvetné a napiszaron kínált képeket/videókat, akkor nem lenne százakárhány komment egy-egy bejegyzés alatt. Ameddig van erre igény, addig nem fog eltűnni ez a "műfaj". Aki odaírja egy-egy kép alá, hogy "szánalmas, lol, sunáznám", az sajnos nem gondolja úgy, hogy ez tényleg szánalmas lenne - illetve ha úgy is gondolja, akkor is foglalkozik vele.
Ide özönvíz kéne.
Vagy ha az nem is, de valami olyan erő jöhetne már, ami elsodorja az iwiw-en myvip-en hősködő organizmusokat, műembereket.
Mert sajnos sokan vannak, és csak szaporodnak...
...próba, ahol ugyan a létszám megint nem volt teljes (Szabi, Ági nem tudtak jönni), de az alap ötös legalább gyakorolt kicsit. Amiket játszottunk, azok egészen tűrhetően mentek, és úgy tűnt, mindenki élvezte a zenélést.
A tegnapról és a máról pár szóban.
Pénteken (tehát tegnap) betöltöttem a 19. életévemet, ez kissé sokkolt most, hogy felfogtam. A 18 még nem sok, ráadásul friss élmény az alkohol/cigaretta vásárlás (mármint hogy kötelesek kiadni). A 19-cel az a baj, hogy már nem 18, de ha hozzáadunk egyet, akkor már 20. A húsz pedig XX, ami már emlékeztet arra, hogy lassan elkezdődik az élet - mármint a nagybetűs, a kőkemény.
A Balatonon (Széplak-felsőn) ünnepeltünk, Kriszta nyaralójában. Mi ketten korábban lementünk, hogy rendet varázsoljunk - jelentem, sikerült. A 15h-s vonattal megérkezett Barbi, Marci, Pepe, Szalci és Süti, később autóval Nóri és Gergő (a barátja), még később vonattal Bandi, Anita és Gebe (Anita még este visszament, így volt sok értelme lejönnie. Ő tudja.)
Pepe beüzemelte a grillt, elkészült a tortán az utolsó simítás, megköszöntöttek (továbbá megköszöntöttük még Gebét, valamelyest Marcit és Szalcit, mivel nekik is mostanában volt/lesz a születésnapjuk). Találó ajándékokkal leptek meg, Kriszta pl. miniüveges italokkal, egy József Attila verssel és a Másfél - En garde! eredeti lemezzel, Nóriék egy 1990-ről szóló képeslappal és pezsgővel. :)
Krisztát, Nórit, Gergőt és Szalcit illeti nagy köszönet a kitartó sütés-főzésért. 10-re készült el minden étel, de annyi, hogy még haza is vittünk belőle.
Hajnali 3-kor még ment a dajdanozás, voltak, akik többé, voltak, akik kevésbé rúgtak be... ;)
Reggel Gebe, Marci és Bandi korán (fél 10) leléptek haza, Nóri és Gergő is elindultak kicsivel később, így a takarítás hatunkra (Barbi, Kriszta, Szalci, Süti, Pepe és én) maradt. Kényelmesen elkészültünk, majd elindultunk a 13:47-es vonatra, amit Gebéék írtak meg nekünk. Kiértünk az állomásra már 13:30 körül, amikoris kiderült, hogy a 13:47-es Nagykanizsára és nem Fehérvárra megy... No comment.
Gyalog eljutottunk Siófokra, ugyanis onnan korábban (15:23) indult vonat, mint Széplakról (15:49). Azon meg sem lepődtünk, hogy a 15:23-as 15 perc késéssel indult... :)
Amióta nem kell iskolába járnunk, 9-10-11 órákat alszok, későn fekszem le, de legalább későn is kelek. Nem csinálok semmit, vagy legalábbis olyat nem, amit kéne. Mert kéne bizony tanulni, mától kereken két hetünk van felkészülni a szóbelire, továbbá e hét péntekén Lauschmann felvételi, amire meg kell tanulnom egy jazz-standardet gitáron - és egyelőre nem tudom, mit takar ez. Pedig muszáj lenne jól felvételizni.
Megyek, főbe lövöm magam a nemlétező fegyveremmel.
Pár nappal ezelőtt megnézhettük a kijavított írásbeli érettségi dolgozatainkat, az eredmények a következők:
• Angol - 107 pont (5 - 13 pont kell szóbelin; mellesleg osztályelső dolgozat)
• Matek - 48 pont (3 - szóbeli nincs ugyebár)
• Töri - 69,5 pont (4 - 50,5 pont kell az ötöshöz, 20,5 a négyeshez szóbelin)
• Magyar - 94 pont (5 - 26 pont kell szóbelin)
Muhaha. Rosszabbra számítottam. Az angolban és a magyarban bíztam, de hogy a töri nem kettes, nem is hármas, hanem négyes - ötös határán van, meg hogy a matek erős hármas lett... Érzem az erőt a térben.
A szóbelire még csak tegnap kezdtem el készülni, a Római köztársaság válsága tételt így már tudom.
A tegnapi és mai napomat javarészt a Lauschmann felvételire (ami holnap lesz) való készülés töltötte/tölti ki. Elkeresedtem, új erőre kaptam, ismét elkeseredtem, de most, hogy fél óra alatt megtanultam egy jazz standard-et (követelmény), kicsit megnyugodtam. Már csak a sikeres felvételi esetén szeptembertől fizetendő havi 20.000 HUF-ot kóstáló tandíj aggaszt...
Volt ugye a Lauschmann felvételi tegnap. Olivér is megjelent, örültünk egymásnak, hogy van ismerős végre, bár az ismeretlenekkel is hamar közös nevezőre jutottunk. Van egy srác, aki Pécsről (!) jelentkezik ide, és dobos, akadt két-három metálarc is... A tanári kar szimpatikus, azonnal tegeződésre bíztattak minket.
Úgy néz ki, felvesznek.
A tételeket meg elkezdtem tanulni, a legnagyobb baj a történelemmel van, az irodalom-nyelvtan javarészt kipipálható (mármint fogalmam van róluk). Egy szép hajrával itt még akármi lehet.
Egy mondat a politikáról: vannak fenntartásaim így, hogy a Jobbik 3 képviselőt küldhet az EP-be. Ezzel az a baj, hogy jövőre, az Országgyűlési Választásokon is számolni kell velük.
S hogy mégis mi a bajom a szélsőjobbal? Az 1930-as/1940-es évek Európája már megmutatta, miért nincs egyáltalán semmi helye a radikális jobbosoknak a politikában.
Punktum.
Viszont nem akarok csak úgy a levegőbe beszélni; elolvastam Morvai Krisztina néhány nyílt levelét, és úgy találtam, hogy ez ugyanaz a politika, mint a NSDAP-é volt.
Amilyen agresszívan lépnek fel ők, olyan agresszívan kell fellépni ellenük is.
Felhívtam Mufurcot, hogy csináljunk egy dob-gitár próbát Maroshegyen, a Ment&-próbahelyén. Két számot már 99%-osan összeraktunk (Varázsló és Rajzfilmhős, amelyek a myspace oldalon meghallgathatók), plusz a Holdkeresőt is megnéztük. A folytatás szóbeli után várható, remélhetőleg addigra basszusgitárossal és szólógitárossal kiegészülve.
Érdekes ez a nyár, valahogy egészen másképp alakul az időérzékelés, mint eddig. Arra gondolok, hogy az érettségi diktálja a szakaszokat, az elsőn túl vagyunk (írásbeli), utána jött a hosszúnak hitt kb. 5 hetes pihenő, ami a végét járja; jövő hét elején szóbeli vizsga. Készülünk már, de az idő véges, csúszunk ki a határidőből, utána pedig hoppá - máris a nyár közepébe csöppenünk. Legalábbis majdnem.
"NE HIDD, HOGY ENNYIVEL MEGÚSZOD
NE HIDD, HOGY NEM SOKÁIG HÚZOD..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Mint tavaly októberben (és idén áprilisban, amikor Hévízen voltunk), most is megrendezésre került Fehérváron a 4K! zászlókereső akciója, a nyílt utcai fogócska. 18h-kor gyülekezett a népes társaság a Technika Házánál, és bár az ismerősök többsége nem ígérte, hogy jön, mégis majdnem mindenki megjelent a csapatból (végenincsen-dolog lenne mindenkit felsorolni, azonban Surci és Bálint - Surci haverja - említésre méltók, mivel először játszottak ilyet).
Sütiék pirosak voltak, elárulták a színünket (sárga). A bosszúnk utolérte őket... Muhaha. ;)
[itt térkép lesz, ha eltüntetem a vírust]
Izgalmas összecsapás volt, a pirosak ügyesen védekeztek, jó helyre rakták a zászlójukat, mi meg ügyesen rohantunk be közéjük, kerítést másztunk, egyesek a garázssor tetejére is feljutottak (később rendőri kérésre nem másztak fel többször), estünk, keltünk, és rengeteget futottunk. Csapatunk 1:0 arányban nyert, hehe.
Sokszor jutottam be az utolsó védelmi vonalig, egyszer pedig a zászlót övező körbe is - ahonnan nehéz kijutni.
A játék után Marximban söröztünk.
1, Megérett a Márk - avagy szóbeli érettségi vizsga
Úgy lett, ahogy akartam: hétfőn, az elsők közt behívtak és le-/megfeleltem. A második érettségiző voltam, elsőként angolból feleltem, majd magyar (20. tétel: Parti Nagy Lajos: Szende (kortárs), 3. tétel: Kommunikációs folyamat), ami egész jól ment, és végül töri (24. tétel: Az Európai Unió), amiből tényleg helyt álltam.
Kriszta is ezen a napon felelt, akárcsak Szabi, Imi, és még sokan mások.
Innentől konfetti-zápor, édes semmittevés.
Eljött a naaagy nap, amikoron átvehettük érettségi bizonyítványainkat. Délután, fülledt melegben, egy enyhén légkondicionált terem szépen elrendezett padjai közt a seggfej* érettségi elnök széles mosolygás közepette nyújtotta át mindnyájunknak. (Imivel nem kaptuk meg, mert könyvtári tartozásunk volt. Lol.)
Lássuk tehát az eredményeket:
- magyar: 92% jeles
- matek: 48% közepes
- töri: 82% jeles
- angol: 92% jeles
- info: 62% jó
* az irodalom írásbeli pontszám felülbírálata miatt eleve nem zártam a szívembe - Szabi és én 5, Kriszta 3 pontot veszített a fogalmazás terjedelme miatt...
A bankett este 8 órakor kezdődött a Robin Hood étteremben, kértünk kapásból egy jó pofa sört, sutyiban pedig pálinkát is gurítottunk Pesztiéknek köszönhetően, úgyhogy a hangulatra nem volt panasz. Az ételek finomak voltak, kívéve a somlóit.
Meglepő módon a tanárainknak csak kis része ült le közénk, (Simon) Ági néni, Inci néni és a 9.-es rajztanárnőnk, Kriszti. Ő mesélte a legérdekesebb történeteket, rengeteg kulisszatitokra derült fény a távozását illetően.
Éjfél körül Kiffer tanárúr csatlakozott az asztalunkhoz, ekkor a negyedik sörömet fogyasztottam, hopp.
Éjjel Imre bá' vezetésével bementünk az iskolába, fel a 10. osztály termébe, ott fogyasztottunk még ezt-azt, majd 3/4 3 körül Krisztával és Nórival eljöttünk.
Mentünk, sokan (Pepe, Szalci, Deni, Lilla, Gerhard, Barbi, Bandi, Anita, Kriszta, én), fürödtünk egy keveset (kellemes, bár hűvös a víz), visszafelé futottunk a vonatra úgy, hogy elment előttünk, majd a sorompót megkerülve utánaeredtünk, közben szóródtak ki a táskákból a vizespalackok, mobiltelefonok, mindenek, amiknek leginkább bent kellett volna maradni a táskában, hogy ne akadályozzanak minket a sikeres vonatelcsípési akciónkban. Végül hogyne sikerült volna, elvégre képzett hősök vagyunk mi mindannyian.
(E bejegyzést több mint egy héttel később írom, úgyhogy nagyon vázlatos lesz, sajnos.)
Marci, Mufurc, egy Dávid nevű basszeros és én lementünk a Ment& Másképp próbahelyre Indigó Utca próbát tartani. A Varázsló szinte 100%-osan összeállt, és gyakoroltunk volna még jó sokat - azonban a szomszédok ismét szóltak. A fejmosást GebeAnyutól telefonon kaptam, Gebétől pedig élőben - ez van. Ami nem öl meg, az megerősít.
Tocsogós bulit rendeztek ma az égiek, olyat, hogy a tornacipő végképp feladta a küzdelmet, alulról-felülről utat engedve a víznek, a kalapomról a szemem előtt csöppentek le időnként az összegyűlt esőcseppek. Esernyőm nem csak nem volt, de ha lett volna, sem próbálkoztam volna vele - esélytelen.
Ugyanakkor soha ennyire könnyű még nem volt eloltani égő cigarettacsikkjeinket, ha feltételezzük, hogy a világ egy hatalmas hamutál.
Amúgy nem az.
A tiszta vizet a pohárba project lényege az, hogy eldöntsük, lesz-e folytatás avagy sem. Ennek tegnap lett volna a megfelelő ideje, legalábbis ha megfelelő időnek vesszük az előre megbeszélt időpontot, amit Imi és Gebe hagyott figyelmen kívül - szemrehányás nélkül jegyzem meg ezt. Tegnap 4-kor tehát Ági, Szabi, Bandi, Marci és én ültünk le a próbaterem félhomályában átrágni egy-két kérdést, felvetni egy-két építő ötletet (pl. Ági nagyon pozitív hozzáállásról tett tanubizonyságot, meg hát jó elképzelései vannak). Most még nem fejtek ki semmit, ma lesz a - remélhetőleg már teljes létszámú - folytatás.
Adri meg előszedte egy régen megvásárolt Aerosmith kazettánkat, a Just Push Play-t, azt hallgatjuk most, én már el is felejtettem, hogy ez milyen jó. Energikus, modern, dallamos, kreatív, zúzós - ha kell, nyugodt - ha kell... Valahogy mp3-ba kéne önteni.
Kriszta meg én felmentünk az nagy Budapestre, hogy átvegyük a nyelvvizsgánkat, amit - hát, finoman szólva - nem most csináltunk meg. Astoria, laza séta, Bródy Sándor utca; 5 perc alatt a megfelelő helyen voltunk - nem megfelelő időben. Nem volt ügyfélfogadás.
Így hát Bródy Sándor utca, laza séta, laza kávé egy hangulatos-kisteraszos-nemtúldrága helyen, majd vissza a Délibe-. A vonat hazafelé úgymond beázott, mivel volt egy ablak, amit nem lehetett becsukni, az eső pedig időközben rákezdett.
Most, hogy a fáradtságom közelít vagy el is érte tetőpontját, eljött az idő szavakba önteni az utóbbi pár napot.
Például meghalt Michael Jackson. Nem méltóságteljesen, nem ágyban, párnák közt, de meghalt, valahol ez azért mégiscsak megdöbbentő. Legalább egy kicsit.
Na, de az van, hogy haladás van, hosszú-hosszú idő után először érzem azt, hogy ebből nem csak az örökös tervezés marad, hanem belátható időn belül valósággá érik a szép elképzelés. Csütörtökön-pénteken-szombaton Marci és én (Bandi laptopjára) vettünk fel gitársávokat, billentyűket, tehettük mindezt a Mufurc által rendelkezésünkre bocsátott okos kiskeverővel. Marci rengeteget segített, és végül egy dal majdnem teljesen elkészült, további négy-öt pedig igencsak előrehaladott állapotba jutott.
Szombaton Quimby koncert volt Abán (Aba-napok), az emlékműnél a csúszós domboldalon, virágágyásban táncoltunk, kiabáltuk a szöveget, ittuk a finom sört-. Szabi érdekes kilengéssel rendelkezett, Kriszta meg kitaposott magának egy sajátos sáros gödröt a petúniák és a szúrós bokor között. A végén meg ismét jött a furcsa késztetés, hogy a Bordély Boogie-ra muszáj berohannom, mobilt a jobb, fejfedőt a bal kézben szorongatva.
Vasárnap Széplakra utaztunk (KrisztAnyu, Kriszta, Laci), Lacival a stégnek készítettük elő a helyet, ami nádvágással, iszapásással egyenlő. Nem valami kellemes munka, a nád makacs, rendszerint nem hagyja magát, vág, bök.
Délelőtt/reggel Barbival és Krisztával ismét felutaztam Pestre, hogy tényleg átvegyük a nyelvvizsgánkat végre. Az ügyfélfogadás megint szopatós volt, 13h-ig várhattunk. Addig felháborítóan drága antikváriumokban, megdöbbentően olcsó könyvkiárusításokon, Gergővel (Bódis) kiegészülve meg a Mozaik Teaházban töltöttük a drága időnket. Végülis átvehettük a nyelvvizsgánkat, majd pár perccel lekéstük a 14:13-as vonatunkat...
Este Dorgai tanárúr tartott egy kerti-partyt, néhányan nem jelentek meg, de a többség azért eljött. Mariann, Buzz és Imre bá' húzták a talpalávalót, volt finom fasírt (mint szerenádkor), Dorgai folyton újratöltötte kiürült borospoharainkat, a hangulatra sem volt panasz. Ilyen gyakran lehetne, mégiscsak hiányozni fog ez a lökött osztály.
"KERTI-PARTYRA HÍVOTT EL EGY POFA MERT Ő MINDIG MEGHÍVAT ENGEM IS, BÁR NEM VAGYOK A ROKONA
SE' ŐSE, SE' HŐSE, SE' ISMERŐSE MÉGIS Ő AZ, AKI MINDIG SZÓL, DE PEDIG NEM ISMER Ő SE'..." [KEPSZLOKK EMIL.RULEZ!]
Mivel van kerékpárút a Velencei tó körül, délelőtt biciklivel vágtunk neki páran (Anita, Bandi, Buzz, Kriszta meg én) az útnak, azzal a nyílvánvaló céllal, hogy ott majdan megmártózzunk és kellemes órákat töltsünk a parton, vagy a vízben. A vízben még az előtt volt szerencsénk időzni, hogy odaértünk volna - a meglepetés azonban az, hogy nem felülről, hanem alulról ért minket a folyadék. Az M7-es autópálya alatti kerékpárútszakaszt ugyanis a párhuzamosan csordogáló csatorna elöntötte, azon márpedig még így is szívesebben keltem át, mint az M7-esen.
Barbi és Gebe előbb odaértek, mint mi (igaz, vonattal utaztak), később Encsi meg Pepe, majd Süti csatlakozott köreinkhez. A víz kellemes, néha hűvös, a palacsinta 100 forint és nem olyan finom, az eltöltött idő príma.
A visszaúttal voltak azonban problémák. Történetesen a közelgő (és mint utólag kiderült, csak vélt) vihar miatt vonattal akartunk visszajutni Fehérvárra. Buzz persze kivétel, ő dacolva bármilyen időjárási elemmel (ide értve a monszunt, tornádót, napkitörést) kerékpárján indult haza.
Szóval Agárd, vonatállomás, 16:43. Befut a vonat, megkezdjük a felszállást a leghátsó kocsiba (kerékpárszállító vagon), Kriszta feladja nekem az első biciklit, még át sem veszem teljesen, mikor a vonat elindul. Kiabálás, "hé!", némi értetlenkedés részemről, majd villámgyorsan konstatálom, hogy az iménti balesetveszélyes jelenet egyúttal azt is jelenti, hogy a többiek (tehát rajtam és a már úton lévő Buzz-on kívül mindenki) bizony Agárdon maradtak.
Aztán persze jött a két kalauz, sűrűn elnézésemet kérve és némileg magyarázkodva ("nem láttunk már semmilyen mozgást..."). A jegyem, konkrétan hogy van-e, szóba sem került (egyébiránt nem volt, mert azt Kriszta fizette volna).
Dinnyésnél végülis leszálltam, Buzz ott várt, velem együtt kibekkelte a következő vonatig hátralévő laza egy órát, majd elváltak útjaink: ő biciklivel tovább (a vihar természetesen elkerült minket), én vonaton csatlakoztam a többiekhez.
Nem adjuk ki magunk' ingyen.
Szépen néznénk ki, ha ki-be
járkálnának lelkünkön.
Asztalunkhoz ülnének,
meleg húslevesünkből mernének
tányérjaikba.
Fellapoznák könyveinket,
gyűjtögetnék könnyeinket
foltozott lavorba.
Benyitnának a kisszobába,
ahol nagy, fehér, bánatos paplanokon hevernek
a megfáradtak, az elesettek.
De azért mi szép, jó éjszakát
kívánunk az álmodóknak,
hogy sorsuk - ha rosszabb is -
legalább a mienket megközelítse.
Ismét belesűrítek egy bejegyzésbe sok-sok történést, hogy némileg kompenzáljam az egész eddigi júliusra jellemző hiányosságot.
Volt pl. két egészen jó próba a héten; az első kedden, amikor Imi kitalálta a kisterces számot (ami nem Ment& Másképp dal lesz, mert instrumentális és nem illik abba a képbe). A kisterces szám basszusgitáron, keverőpulttal effektelve keletkezett, és nagyon jó lesz, ha végig megírja Imi/megírjuk.
A szerdai próbán négyen jelentünk meg (Szabi, Bandi, Marci és én), Gebe bejelentés nélkül úgy gondolta, e napon nem tisztel meg bennünket jelenlétével... Hogy ez mennyire megrázta a zenekart, arról mi sem árulkodik jobban, minthogy két új dalt raktunk össze, ráadásul - szerény meglátásom szerint - igen jókat.
Tegnap délután Marcival és egy Viki nevű lánnyal hesszeltünk a tóparton, később jött Kriszta is, majd Mufurcékhoz csatlakoztunk Sörpatikában. Jelen volt Nap is (ex-Eleven Hold énekes, ugye), továbbá egy igen komoly (kb. 20 fős) baráti társaság, melynek több tagjával igen jót beszélgettünk. Előkerültek a gitárok is, közös énekelgetés, miegymás.
Ezenkívül tegnap házilag gyártott, ultrafinom gyrost ettünk.
A jobb lábamon fekete, a balon fehér zokni van.
...és íme egy kis ízelítő, nővérem gépéről, vírusmentesen. Ez a dal (Akibújt-akinem) van a legelőrehaladottabb állapotban a majdani lemezről. Ének még nincs rajta, masterelés viszont már igen (ave Marci!), terjesztése tilos, de jöhetnek a vélemények... (egy-két helyen gitárújravétel, igazítások még hátravannak. A basszus szép hangjáért Imi gitárját - és Imit - illeti nagy köszönet)
QuickTime Player-rel rendelkezők kattintsanak rá bátran, a többieknek jobb egérgomb - hivatkozás mentése (vagy ilyesmi) javallott.
Volt délután egy próba, ami után kitaláltuk, hogy le kéne menni Agárdra fürdeni - éjjel. Krisztával úgymond nehezen egyeztem meg erről, úgyhogy sokáig úgy festett, nem is megyek, a kedvem is elment az egésztől, majd Imi telefonált, noszogatott, estébé; végülis a 22:53-as vonattal lejutottunk Agárdra - Marci, Imi meg én.
A kallerekkel együtt utaztunk, igazi parti-arcok voltak, készültek videók.
Rövid fürdőzést és némi élelmiszer-fogyasztást követően visszajöttünk a 0:51-es vonattal.
Este a kisteszkóba igyekeztünk Kriszta meg én, sörért, és pont belefutottunk Mufurcékba (tehát Mufurc, tesója - Attila -, két hölgy, nevükre nem emlékszem, és Nap). A cisztercihez igyekeztek, az ottani parkba, mi bementünk sörért - ha már ez volt a terv - és később csatlakoztunk.
Nap elemében volt, mondta a filozofikus dolgait, amik aztán akarva-akaratlanul gondolkodásra késztetik az ember fiát.
Néha ez egészen borzasztó.
Kriszta meg én Veszprémbe utaztunk az UtcaZene fesztiválra, délután 5-re értünk oda (pontosan 17:00-kor). Gebe és Barbi jött értünk, lekísértek a szálláshelyre, ahol épp pakoltak Bandiék - merthogy felmennek a tavalyi placcra, mivel sok a csalán, idesütanap, satöbbi. Sátratvertünk, befutottak FarkasKrisztiék (tehát ő meg Dorka), ekkor találkoztunk Koppánnyal és Gerhard egyik ismerősével, Ákossal is. (Ők is ott aludtak)
A közelben van egy patak - egyébiránt annyira a közelben, hogy gyakorlatilag ártérben vertünk sátrat, de ez itt mindegy -, frissítő, jéghideg vízzel, amibe a bátor lábfagyasztók beleállhatnak, és van a vár alatt egy régi, csak filmről látott hangulatú park.
A környék tehát mesés volt, sétáltunk is sokat négyecskén, majd teszkóba indultunk fáklyaolajért (tűzzsonglőrködéshez). A teszkóhoz vezető út nincs kitáblázva, így odatalálni sem annyira egyszerű, de természetesen mi ügyesek vagyunk; míg ők vásároltak, én a bejáratnál gitároztam.
Vettem UtcaZene pólót.
A sötétedéssel egyidőben elkezdtek zsonglőrködni Gebéék, megérkezett LakiPeti, majd Marci, Gerhard, előkerültek a sörök. Voltunk boltban, ahol szauna van, öt percet tartózkodtunk bent Marcival, ám ennyi idő alatt leizzadtunk. Innen egyébként egy bevásárlókosarat is elhoztunk, mivel 8 sört nem akartunk kézben cipelni...
És innentől beindult a végtelen sörfogyasztás, ami berúgásig vezetett.
Reggel frissítő jelleggel lábat lógattunk a hideg patakban. Gerhard haza akart menni, visszatarthatatlanul, így elengedtük.
Barbi, Kriszta, Gebe meg én elsétáltunk a SPARba reggeliért - bár én a macskajajommal nem tudtam igazán enni -, utána találkoztunk a visszatérő Gerharddal, és így öten beültünk az Incognito kávézóba.
(Egyébként Gerharddal e két-három veszprémi nap alatt rengeteget beszélgettem, és megállapítható, hogy felnőtt emberré lett. Le merem tenni az esküt rá, hogy ő a legjobb ember közöttünk, bárki bármit mond.)
A közelgő (vagy legalábbis beharangozott) vihar miatt a patakmenti területről elköltöztünk, felcipekedtünk Pepéékhez. A Színházkertben ledőltünk pihenni délben - ekkor még olyan időjárás volt, hogy félmeztelenül megsültem, a növényöntöző flaskával locsolgattam magam ötpercenként -, akkor már erősödött a szél, és gyülekeztek a felhők az égen.
A sátrakat felvertük, és rá maximum egy órára jött a zuhé. Gebe sátrában ültünk négyen (+Barbi, +Kriszta), a nagyját ott vészeltük át. Félelmetes volt, na. Időnként ki-kinéztünk a sátorból, a focipályán állt a víz.
A következő, kisebb vihart az Incognitoban vártuk meg.
Volt egy idősebb úr, aki az első, nagy eső után odajött hozzánk, megkérdezte, jól vagyunk-e, tud-e segíteni bármiben is. Nem kértünk semmit, csak megköszöntük a jóindulatát, ám később, fél 7 körül - amikor már kiderült, hogy megtartják a Quimby koncertet - felcsöngettünk hozzá, hátha Kriszta lezuhanyozhat náluk. (Hideg volt, átfáztunk, érthető a zuhany iránti vágyakozás.) A pasas hihetetlenül kedves volt: mindhárman (Kriszta, Barbi, én) tusolhattunk, forró teát főzött, a felesége megszárította a cipőnket, meleg ruhát kerítettek elő, stb. És mindezt puszta jóindulatból. Le a kalappal.
Quimby-n Lakival, Gebével, Barbival és Krisztával voltunk, Bordély Boogie-ra megint muszáj volt előretörnöm.
Előtte, még fél 10 körül a Trasform Quintet jazz-zenekar koncertjét néztük, az is lenyűgözött.
KisDóri - az osztályból utolsóként - 18 éves lett, mi pedig meglepetés szerűen megköszöntöttük. Imi vitt kocsival (Kriszta, Szabi, én), Buzz motorral Babettával jött utánunk. Kicsivel 14h után értünk oda, fél 4 körül pedig Szabihoz mentünk 'szentmihályra csobbanni a medencéjükben. 6 körül Nóri és Gergő érkeztek meg, addigra mi már rég beseggeltünk a vízbe.
Este húst sütöttünk, Dóri is eljött később (amikor tehette), közben Imi és Kriszta megkapta az OFIK nem hivatalos SMS értesítését, mindkettejük besorolást nyert egyetemre (Kriszta SZTE-BTK, Imi PE prog.tervező info.-ra - ha nem tévedek)
Szóval egy igazán kellemes napot töltöttünk együtt így páran, lesz ilyen még később is.
A vándortábor SzabóMiki és LakiCsaba szervezése. Idén 17-en gyűltünk össze, ebből természetesen sokan nem is ismertük egymást. Bakonykútiból indultunk hétfőn reggel (odáig busszal utaztunk), végigsétáltunk a Burok völgynem éppen egyszerű terepén, ideértve a mellig érő csalánmezőket is. Az én táskám konkrétan 16-18 kiló körül mozgott, ami még könnyűnek számított.
A völgyben másztunk hegyet is: egyszer hobbiból, a kilátás kedvéért, táskák nélkül; másodszor a völgyből kifelé, táskákkal. Miki, Hábé meg a nagyLaki köteleket feszítettek ki a könnyebb felkapaszkodás végett.
Egyébiránt 20-23 km-t tettünk meg ezen a napon. 1. éjszaka - Kisgyón, focipálya. Az én órám szerint pontban 17.00-kor értünk az artézi kúthoz Gergővel és Hannával (őket is a táborban ismertem meg). Sátorállítás után sörözés-borozás, a telekis diákok ismerőse, a portás bácsi a közelben pihent egy házban - ott borozott még a csapat.
Éjfélig Buzz és nagyLaki sütöttek néhány tortilla-t, vagy inkább tortilla v.0.85-öt...
A sátrat Hábéval osztottam meg.
Reggel 7 órakor a Fanni-Timi-Miki trió Pál, Kata, Péter, jó reggelt!-tel ébresztette a tábort. A korai kelés ellenére természetesen nem indultunk korán, bár a csapat nagy része már fél 10-kor, legkésőbb fél 11-kor összecsomagolt, a tökvakarászás 11:20-ig húzódott. Az első elágazásnál (ami egyébként 100-200 méterre van a focipályától) Mikiék egy matekfeladvánnyal álltak elő, a megoldást Bebesi szolgáltatta, Fischer (Hanna bátyja), Buzz, a reggel csatlakozó Dorka, Fanni, Timi meg én pedig bashoztunk az aszfalton.
Az emlékmű előtt szertartásosan ledobáltuk kövekkel az egykori "Kisgyónbánya" felirat 'B' betűjét.
A Hamuháznál pihentünk.
Délután Tésen vendéglátóegység, jégkrém, sör.
A Tés-Jásd távolság legnagyobb rákfenéje a folyamatos lejtő. 2. éjszaka - Jásd, szintén focipálya.
Elsőként említendő a melegvizes zuhanyzási lehetőség, másodikként pedig Fischerék ismerősei, akik főztek ránk.
Ezen a napon indult el a "gyilkos" játék, aminek szabályaira itt nem térek ki, viszont roppant izgalmas. Utólag már nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy Miki és Fischer volt a gyilkos, sőt azzal sem, hogy bár LakiPetivel rájuk tippeltünk, a várakozásunktól eltérően gyilkoltak. Történt ugyanis, hogy Boda reggel, Kisgyónban a kútnál meghalt. Ott Mikivel láttuk, erre színtisztán emlékeztem - azonban őt Fischer ölte meg (őt nem vettük észre). Gergő a Szentély és a Tűzköves árok után halt meg - őt Miki ölte meg.
Az esti szavazáson engem öltek meg, úgy tűnik, túlzottan gyanússá tettem magam.
Szerda. Kriszta ezen a napon csatlakozott hozzánk, LakiPetivel mentünk el érte Tésre, majd onnan - kisebb tájékozódási kavalkáddal - visszajutottunk a Vadalmás forráshoz, ahol e napot a csapat töltötte. (Tulajdonképpen a rendkívül rövid - 2-3 km-es - táv miatt ez pihenőnapnak számított.)
Délután-este számháborúztunk egyet, ami nem volt rossz, de annyira jó sem. A terep még úgy-ahogy megfelelt, de a játék nem volt túl aktív. A legfőbb probléma pedig abból adódott, hogy a háború miatt jelentősen csúszott a hátralévő napi program - konkrétan a lencsefőzelék elkészítése. 3. éjszaka - Vadaláms forrás
Este 10 körül azért sikerült megvacsorázni, aminek köszönhetően Kriszta egész éjjel rosszul volt.
Másnap Bakonynánán bevásároltunk apróságokból (csoki, kenyér, sör). A cél Nagyesztergár volt, teljesült is, délután 5-re odaértünk. Az úttal egy gond volt, hogy nem volt, legalábbis helyenként igen gazos, ösvénytelen, vagy tűző napon átvezető utakat jártunk. A falu mellett, az erdő szélén telepedtünk le. 4. éjszaka - Nagyesztergár, falu mellett.
7 óra körül bementünk a falu központjába mosakodni. Négy fiú, öt lány, a lányok bikiniben... El lehet képzelni, mekkorra látványosságot jelentettünk a helyieknek. A kút a falu főterén van, szemben kocsma... Akadt olyan bácsi, aki többször is eljött mellettünk, gondolom, mindig otthon felejtett valamit.
A paprikás krumpliban odaégett a pirospaprika, így kissé keserű lett - Buzz mentségére mondva, ehető volt.
Éjjel őrködtünk. Én Fischerrel őriztem a tüzet 1 és 3 között.
Tavalyhoz hasonlóan idén is Széplak-felsőn nyaraltunk Krisztával, többnyire, de nem kizárólag kettesben.
Szerdán például Barbi, Gebe, Nóri, Gergő és Buzz jöttek le, merthogy 5-e az Kriszta-nap. Átadtuk neki a hatalmas fa macskát. Hajnalig kártyáztunk, beszélgettünk, jó volt, na.
Csütörtökön befogadtunk két francia monociklis turistát, hátul sátraztak. Pénteken Siófok főterén egy angol pasas azt kérdezte tőlünk, hol tud marihuánát szerezni... Azt hittem, rosszul hallok. :)
Egyébként a Balaton igenis gonosz hely, nem lehet tőle elszakadni. Öt napot töltöttünk el a nyaralóban, és még ez sem volt elég. Maradna az ember, mert jó az a reggeli csend, ahogy kiül a kakaóval a teraszra, esetleg a Balaton zúg, meg német turisták, ich möchte bier, semmi 8-as elkerülő-zaj, autótülkölés, sziréna. Olyan ez, mint a Béke szigete.
Balaton-illat, miegymás.
Íme a megfogyatkozott, immáron csak hat fős Ment& Másképp. A mai délelőttöt jó hangulatban "promo" képek készítésével töltöttük - mint az látható -, Mitch-csel. (A fotókat Marci blogjáról orvul elorroztam.)
Imi szombaton koncertezik velünk utoljára. Sajnálom, mert rendkívül fontos tagja volt a zenekarnak, nem feltétlenül és nem kizárólag a hangszeres játéka miatt, hanem emberileg is. Gyász nincs, temetni nem kell senkit és semmit; a lényeg, hogy így alakult és meg kell érteni, tudomásul kell venni ezt a döntést.
Egyébiránt a mai próba biztató, ha a koncert ennyire sikerül, már örülni fogok.
A metálarccal utaztam (Balázs), sajnos. (Nem tudok mit kezdeni vele, minden második szava a sör, kocsma, dugás aranyhármasból kerül elő...) 7.40-es busz, a cél Bodajk, Petőfi u. 7. Leszálltunk - mi hülyék - a legelső megállóban (ezt egy utas tanácsolta), ami tényleg a Petőfi utca, csakhogy nem az a vége. Konkrétan Petőfi u. 134. Sebaj, kénytelen-kelletlen együtt elsétáltunk nagy hallgatások közepette a falu túlsó végére, az iskolához.
Itt ért a kellemes meglepetés: Gábor (10.-es kodályos) is eljött a táborba (basszusgitárral), sőt, a 9.-es Dénes is csatlakozott (billentyű). Néhány tanáron, rajtuk, és egy angol(ul beszélő) lányon kívül még nem volt más itt, ám hamarosan befutott Szabó Dani, Vadovics Máté, Zsombor, és így tovább.
A színház teremben Bágyi Balázs (Lauschmann-igazgató) elmondta a tudnivalókat, majd megebédeltünk, megtörtént a főtárgy-beosztás, eldőlt, ki melyik szolfézs-csoportban lesz (én a haladóba kerültem), és a zenekari beosztások is elkészültek.
Itt egy rövid kitérő: két zenekarba osztottak be mindnyájunkat, Dénessel, Gáborral, Nagy Csabával (dobos), Fenyvesi Lacival (szintén dobos), a metálarccal, a CTF-es Górász Petivel (gitár), Polgár Julcsival (ének), Tárnok Orsival (ének), Sárával (ének) és Anával (a külföldi lány, trombitás) kerültem egy zenekarba - ez volt a kezdő csoport, ugyebár.
Dávid (zongoratanár) volt a zkr.-gyak. "vezetője", idézőjelesen, ugyanis nem játszott főnökösdit, nem fölényeskedett, ehelyett ötletekkel és bátorítással segítette a csapatot.
A vacsorát a Gaja-vendéglőben tálalták, bár talán inkább ne is tették volna. Ami finom volt, ott ügyeltek arra, hogy keveset adjanak, a többi meg úszott a zsírban, koleszterinben, mindenben, ami nem kellemes/egészséges.
Szóval... Nehéz belevágni, apróra elemezni mindent értelmetlen, nagy dolgokat kiemelni pedig - nagy dolgok híján - esélytelen. Azonban valahogy meg kéne próbálni szavakba önteni a reggel 9-től 10-ig zajlott szolfézsórák különleges-kellemes hangulatát, az azt megelőző 8 órai reggeli-rituálét. Utána valahogy ki kellene térni a 10-től 11-ig tartott gitárórákra, ahol nincs lehetetlen, muszáj volt és élvezet belemerülni a skálákba, szólószerkesztésbe.
11-től 16-ig pedig free-time hesszelés, amolyan kellemes semmi padon üldögéléssel, jammeléssel, gyakorlással, vagy éppen hülyéskedéssel.
Délelőtt - még Bodajkon - Attila tartott egy közös gitárórát, igen tanulságos volt. Ebéd utánra már csak pakolás maradt, kiköltöztünk a kollégiumból, majd összecsomagoltuk a suliban található cuccokat, és lóra.
Vadoviccsal jutottam be Fehérvárra, a Petőfi Mozi melletti Belga sörözőben Lacival (bőgő) és Ana-val söröztünk egyet - Laci meghívott.
5 körül megkezdődött az utolsó zenekari gyakorlat, amolyan hangbeállás-főpróba, kettő az egyben. Mi maradtunk a végére, így kevesebbet tudtunk próbálni - pedig ránk fért volna.
Megérkeztek az ismerősök (anya, Kriszta, Barbi, Gebe, Buzz, később Zita, Imi, GulyásDávid), ők fent foglaltak helyet.
A koncertet 8 után jóval kezdtük el, nyitószámnak az All Blues-t választotta Attila. Nos, az az élmény valami megfoghatatlan dolog. Ott állni a színpadon, előrébb lépni, amikor szólóznom kell... (Bevallásos jelleggel: izgultam) Rajtam a világ az egybegyűltek szeme, és a végén taps. Szóval lenyűgöző.
Leutaztunk Szegedre Krisztával albérletnézőbe, az út oda-vissza 8, azaz nyolc óra (tehát a nap egyharmada). A város érdekes, szebbre számítottam, de ez érdemben mindegy; ami azonban kifejezetten rossz, az az albérlet. Mármint nem volna rossz, csak drága - bár szerény véleményem szerint olcsóbb sokkal nem lesz máshol sem. (Azonban ilyen árban talán találni olyat, ahol egyedül lehet egy szobában az ember, ne-adj-isten még van egy íróasztal is, figyelmes kislámpával az asztal sarkán.)
A legaggasztóbb, hogy utolsó pillanatban van minden...
Hajnalok hajnalán, amikor még a kakasok is igaz álmukat alusszák, a 4.35-ös szegedi busszal újfent elutaztunk a Napfényvárosba. A cél elég egyértelmű volt: 10 óra előtt odaérni a kiszemelt albérlethez, ugyanis akkorra jött egy másik érdeklődő. A buszpályaudvarra 9-kor értünk, viszonylag könnyen megtaláltuk a főbérlő fiát (akit amúgy Szegedi Ádámnak hívnak, haha), vezetésével eljutottunk az Ortutay 7.-be, megvizsgáltuk a lakást, jó lesz - és végeztünk is.
Innentől (9.45) 14.10-ig kellett eltöltenünk az időnket, ezalatt még a belvárosra is jutott időnk.
Vasalt ingben, haptákban, kisírt szemekkel, fehér papírzsebkendőket lóbálva, alattomosan búcsúztattuk a nyarat. Marasztalni nem tudjuk, a hűtőből a sörök már amúgy is elfogytak, unja is már így három hónap után az ittenieket - hát menjen. Jövőre újra jön.
Nem voltunk sokan, ám elegen. Az est leszállta előtt tettünk egy kitérőt a tónál, amiben Marci, Gebe, Bandi, majd Pepe is megmártózott, így ért minket a sötét. GebeAnyu és GebeApu hazamentek, mi még maradtunk, Pepének volt egy szivarja.
A telken meg ettünk-ittunk (ettünk: szalonna/virsli/kenyér-sütés tűznél, hagymával; ittunk: agancsos kólát, pezsgőt, Szabi-féle házibort). Szólt a zene - például a hat számot tartalmazó Ment& Másképp kislemez -, be nem állt a szánk, és viszlát nyár.
Ezennel hivatalice is a Dr. Lauschmann Gyula Zenei Szakközépiskola tanulója vagyok, megtörtént a beiratkozás. 11-kor ittunk egy kávét Krisztával a 12-kor nyitó Möbiusban (varázslat oldja a paradoxont), és még a PannonProfithoz is ellátogattam munkáért. Jók az esélyek, mivel hétköznap is ráérek.
Ámde. Tartok kicsit a programjaim sűrűségétől. A suli mellett (ide értve azt is, hogy gyakorolnom kell a hangszeren) dolgozni szeretnék (hogy fizessem a tandíjam, emellett spóroljak gitárra, később jogsira), hétvégén Krisztával szeretnék lenni, mindemellett a zenekart (Ment&), a másik zenekart (ne feledjük, Indigó utca), a saját felvételt is szeretném csinálni, és meggebedni, tönkremenni sem óhajtok. Menni fog? Simán.
Rámjött a Nirvana-t hallgathatnék, ami a reggelire meghallgatott Gambale The User és Joey's Waltz után nem kis váltás. Ezek után már-már félek a délutántól...
"DADDY'S LITTLE GIRL'S AIN'T A GIRL NO MORE..." [KEPSZLOKK NIRVANA]
Ellátogattunk a volt iskolánkba délelőtt; körülnézni, kiélvezni, hogy már nem ott tanulunk... A tanári kar ismét jelentősen változott, a volt tantermünk falai lilára lettek festve... Érdekes.
Este pedig eláztunk a monszunra hajazó időjárásnak köszönhetően. Komolyan ömlött a víz.
Ha felnövök, kizárólag nyomós kútból fogom inni a vizet, a gitárom lesz a szócsövem az olyan dolgok elregéléséhez, amit nem csak mások, de én sem fogok tudni soha teljesen megérteni. Mert úgy leszakadtam minden más világról, ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.
A messzibe tartó buszoknak integetnek a pályaudvarokon, ám azok csak mennek a végtelenbe, napnyugtán keresztül, sötétedésre fittyet hányva, mogorván. Gázolajos szívüket csak a megérkezés (ami a végtelen miatt csak pihenésnek értelmezendő) dobogtatja meg.
A délelőtt folyamán Marximban megittam egy kávét, olvastam ÉS-t, feladtam egy csekket (diákigazolvány igénylés, 550.- HUF) és évet nyitottam sok más emberrel egyetemben a Lauschmannban, 11 órás kezdettel.
Tetszetős órarend. A zenei menedzselés igen érdekes órának ígérkezik; a zenekari gyakorlatban többek közt Ballai Ádámmal és Magán Olival fogok együtt zenélni (na meg sajnos a Szakállal is).
Munka-ügyben is ténykedtem ma, vasárnap Fezenen színpadot bontok 500-as órabérben.
...és ekkor még mindig csak dél múlt kicsivel...
Gyakoroltam a próbateremben, vettem kaját, elmentem Kriszta lakására a gitáromért (senki nem volt otthon, érdekes), egyszóval egész áldott nap tébláboltam.
Iminek (és minden kedves jazz-kedvelőnek) sok szeretettel! (Imi! Gulyás Dávidnak mutasd meg a videót mindenképp. :) Kedvenc részek: 1:13 és környéke, 1:27 )
A fent közölt dalon kívül még a - már ismert - All Blues, a Merci, Merci, Merci és a Hot Barbeque szerepel a zenekari listán.
Mint látható, elindult tehát a zenegépezet a Lauschmannban.
Az van, hogy Gebe kilépett, vagy mi. És kb. annyi idő alatt dőlt el mindez, mint amennyi ideig nekem ezt a kezdő mondatot leírni tartott, vagy mint amennyi ideig elintonálta az erre utaló mondatot délután. Lehetne szakemberekkel elemeztetni a történteket, de felesleges.
Hanem az már érdekesebb és említésre méltóbb, hogy Gebe Marcival veszett össze, merthogy ő nem tudott a délutánra szervezett próbáról, dolgoznia kellett, ki lett hagyva mindenből, és hogy mindezt mi (kiemelten Marci) hogy képzeljük/képzeli. Jött is a válasz, hogy ha nem tetszik, ki lehet lépni; s láss csodát, ezzel meg is történt a különös szakítás. Hogy minél több dologgal vagdalkozhassanak, Gebe azonnali hatállyal kiparancsolta Marcit (minden cókmókjával együtt) a próbateremből, ő ennek eleget is tett, s bizony este 7 után kicsivel - Szabi szüleinek segítségével - hazavitte mindenét: erősítő, gitár, szintetizátor, számítógép. (Szabi barátnője [sic!] egyébként gyanútlanul eljött megnézni a próbát... cifra dolgokat láthatott.)
Na most az van, hogy mi van. Semmi. Apacuka fundaluka. Ha Gebe tényleg kilép, akkor a próbaterem ugrik. Ha vissza akar majd jönni - kétlem, ehhez túl makacs és büszke -, akkor Marci csakazértsem fogja visszafogadni. Egy gitár elég a zenekarba, ha "szakmai" szempontból nézzük, de vegyük most az "emberi" oldalát a dolgoknak.
Vergődés másképp... Én azt szeretném elérni, hogy a zenekart (és érdekeit) tegyük félre addig, amíg az emberi kapcsolatokat nem rendezzük a zenekaron belül. Ehhez beszélnem kell Gebével, majd Marcival.
Sok sikert...
Nem olyan jó, mint a Hiperkarma, viszont egyrészt jó hír, hogy Bérczesi nem csak hogy él, de zenél is még, másrészt ez a Csipogó c. dal valami eszméletlen kellemes. Okt. 2. Gödör. Ki jön velem? :)
Bagoly típusnak lenni nem feltétlen a legjobb; mindig elhatározom, hogy időben fekszem le, aztán mégis találok még egy cikket, még egy weblapot, még egy akármit, ami miatt még fél 2-kor is fenn vagyok. Mindemellett zuhanyzás után - törölközéskor - elszédülök, nekimegyek az ajtófélfának, hajszárítás közben majdnem elalszom, és csodálkozom, hogy csak öt órákat alszom...
Holnap ma viszont irány Napfényváros, Tiszával, parkokkal, kávézókkal, napraforgós MediaMarktokkal.
Az utóbbi két és fél napot Szegeden töltöttem Krisztával, náluk, az albérletben. Laci, az egyik elsős lakótársa szintén a városban maradt a hétvégére, így hát őt is elhívtuk ide-oda.
Ez a város egyébként olyan nekem, mint egy béke szigete, ahol nem zargat minket senki, van élet sötétedés után is, szép a környezet, és még sorolhatnám. Kriszta körbevezetett a belvároson és környékén, bementünk a Dómba is, szombat este a Don Quijote pizzériában vacsoráztunk, majd a Zápor József kávézója nevű - egyébként rendkívül hangulatos - helyen kártyáztunk hárman egy sör/kóla mellett.
Kár, hogy nem ott lakom.
Ma már nem mondok estimesét a hétvégi szegedi kiruccanásról, elöljáróban annyit, hogy nagyon kellemes volt, bővebben majd akkor, amikor nem ragad le a szemem. Jóéjt.
Több mint 800 kerékpáros (monociklis, gördeszkás, görkorcsolyás) vett részt a Halesz parkból 18h-kor induló felvonuláson, ami a szokásos útvonalat követte. Gebe ismét mono-n, Bandi és Süti tandemen, de jött még Buzz és Szabi is natúr bringán. Jó volt.
350-en. Az rengeteg. Annyian voltunk. (Mellesleg ez fehérvári rekord)
A pálya izgalmas volt, a két piros zászlót nagyon közel rakták egymáshoz, de ügyesen (és sajnos sokszor szabálytalanul) őrizték. Buzz-zal bringás felderítők voltunk az első tíz percben, utána kábé be is sötétedett, gyalogosan próbálkoztunk. A horgász-megoldás nem jött be, a kerítésugrással meg lehetett lepni a védőket, trükköztünk ahogy tudtunk.
1-1 lett a végeredmény, a pirosak vezettek az utolsó 10 percig.
...avagy hogy állítsunk bele egy zenekart a földbe?
Szóval az van, hogy maradtunk kb. négyen (Ági, Szabi, Marci, én), miután tegnap Bandi is kilépett a zenekarból - tette mindezt úgy, hogy Marcinak nem szólt erről. Az ok - vagy talán ürügy inkább? nem tudom - Marci Anitának tett bejelentése, vagy nem tudom minek nevezzem. A lényeg, hogy most hirtelen Bandi (is, Gebe után, ugyebár) úgy gondolja, hogy Marci egy görény, akivel nem hogy egy zenekarban, de egy légtérben tartózkodni sem érdemes. És most némi non-public fejtegetés arról, hogy mi miért van így.
Tehát a legnagyobb jó indulat mellett sem tudom feltételezni, hogy Bandi egyedül jutott volna a fenti megállapításokra, ehhez szinte biztos, hogy kellett Gebe hatása is. Nem akarom bántani B.-t, de nincs önálló véleménye, olyan, mint egy bábu, az erősebb kutya meg baszik és irányítja. Itt most Gebe ez a kutya, ő állítja maga mellé Bandit.
Ezt az SMS-t kaptam tőlük: "Remélem tudod, hogy a zenekartagok száma marcika jóvoltából még 1 taggal csökkent, ha így folytatja tovább jó esélye van hogy egyedül marad. Ja ha nem akarod hogy te is bekerülj az exek társaságába akkor ne állj szóba velünk, mert az Úr akkor nagyot fog csalódni benned. Legalább te tarts ki. Őszintén szorítunk. Vigyázz magadra meg a többiekre, kiv. akire nem kell. Az igazi Ment&Másképp volt tagjai."
Október 22-én (csütörtökön) a Coffé Izé nevű helyen (Barátság Háza) afféle Indigó utca unplugged műsor lesz látható, közreműködik Franz Márton és Gyalus Márk (ha minden jól megy).
(Ez túl hivatalosan hangzik...)
Október 22-én (csütörtökön) a Coffé Izéban (Barátság Háza) a Mufurc meg én Indigó utca, Hiperkarma, meg egyéb jó dalokat fogunk előadni gitáron, énekkel, valószínűleg csatlakozik Marci is.
Állítólag még a Gödör című új dalom is hallható lesz... ;)
Voltunk este Gebéékkel (ex)próbateremben, a zenekarról nem sok szó esett szerencsére, így egész felhőtlen volt a hangulat. Később rexeztünk, fura egy játék. A kezdők szerencséjével nyertem, de ez evidens.
Egyébként megy minden tovább, csak másképp. Jelenleg az Ági-Szabi-Marci-én négyesen kívül Ballai Ádám tagja még az együttesnek, ő osztálytársam a Lauschmannban, és nem mellékesen a DNS Company nevű zenekar basszerosa.
A legjelentősebb változás, hogy eladom a dobomat, és (szóló)gitárosként fogok szerepelni (Marci veszi át a ritmusgitáros szerepet, így könnyebb lesz az énekre koncentrálni). Pont.
Nincs minden rendben mostanában, mondhatni, mélypont ez az ősz egy-két szempontból. Sajnos ezeket a szempontokat csak a nem publikus részben taglalom, így most csak annyit mondhatok, hogy akkora baj nincs, mint mondjuk 2007. őszén.
Viszont a zenekar is - mikor máskor... - pont ilyenkor van - hogy is mondjam - átalakulóban, amikor van más, fontosabb probléma, szép számmal.
Mindezt úgy kell elképzelni a hétköznapokban, hogy stresszesebb, feszültebb vagyok, mint általában, keveset alszom (4-5 óra), keveset eszem (ma például 14h-kor vittem be először a szervezetembe tápértéket), ellenben sokat cigarettázom (napi 15-16 szál, ami már majdnem egy teljes doboz), de legalább a napi 2-3 kávé redukálódott napi egyre, kettőre.
Túl leszünk majd ezen is, nyilván, mint mindenen, ráadásul ami nem öl meg, az megerősít, tartja a mondás...
Egyébként tegnap este voltam az ARÉVban többek közt Bódissal, megnézni a Zene világnapja alkalmából rendezett, tradicionális műsort (amin négy éven keresztül felléptünk kórussal). Ingyen besurrantunk.
Ma vettem egy Wink cipőt, 5990.- HUF-ért, jól mutat, remélem, sokáig fogja bírni (elvégre ez lenne benne a lényeg). Biorobot koncertre pedig végülis nem megyek, több okból (egyedül mennék, pénz- és időmegtakarítás, Kriszta Szegeden vár, ilyesmi). Pedig kár kihagyni...
A hétvége viszont baromi jól telt.
Péntek este 9 körül még sétáltunk egyet Krisztával a belvárosban, szombat délben beültünk Nyugiba kávézni. Délután császkáltunk, otthon kártyáztunk, tescoba mentünk Lacival, este palacsintát sütöttünk, később Záporban söröztünk/boroztunk/kóláztunk (ki-mit ivott).
Ma meg találkoztunk Deark-kel, hoppá! Tök más élőben, mint amilyennek képzeltem.
Summázva (merthogy fáradt vagyok már és mindjárt alszom is) tehát nagyon kellemes volt megint a Szegeden együtt töltött hétvége, gyakrabban kéne ilyen...
Délután átrendeztük a (volt) próbatermet, ugyanis afféle klubhelyiség lesz belőle. A dobot összepakolva a sarokba dobtam állítottam, felgöngyöltük a szőnyegeket, alatta összesöpörtünk, porszívózás, ilyesmi. Mindezek eredményeképpen persze a kis pince úgy megtelt porral, hogy muszáj volt felmenni rexezni.
Süti hazament, később jött Pepe, aztán Barbi is hazament, majd pedig jött Bandi. Az utolsó busszal hazaszivárogtam.
A hely egyébként iszonyú hangulatos lett süppedős fotelokkal, egy jópofa szőnyeggel, vízipipának szentelt hellyel, pókerasztallal, mindennel, aminek lehet, hogy hasznát se vesszük, de kellemes érzést ad.
Jó az, ha valaki elsőként csinál meg valamit, például elsőként utazik a Holdra, elsőként ússza át az Atlanti Óceánt, vagy valami hasonló; de nem elég elsőnek lenni, annál azért több kell.
Riegertől kaptam Charlie Christian lemezt, erről jutott ez eszembe. Ő az egyik első elektromos gitáros ürge volt, és ahogy hallgatom ezeket a 2-3 perces bluesokat, a szemem előtt a '30-as évek jellegzetes füstös kocsmái jelennek meg.
És valami teljesen más:
"HA FÁZOL, TE KIHEZ FUTSZ MAJD?
HA KÉSŐ, TE KIHEZ FORDULSZ?
HA VÉGÜL MEGBOLONDUL EGY SÍNPÁR
A RÉGI ÚTON EGY VÁLTÓ
MEG EGY ÖREG MOZDONY
EGY SÍPSZÓ, BE AJTÓ, ABLAK
ÉS AUTÓ, FÁK ROHANNAK EL
VÁRJ MEG, VÁRJATOK MEG!
ELROHANTATOK AZ ÉLET MELLETT!" [KEPSZLOKK BIOROBOT]
Géphalál van otthon, rendesen betojt a rendszer (BIOS-ba nem tudok belépni), így most bizonytalan ideig szünetel a blog. (Most pl. a Lauschmannból írok.) Nem tartok attól, hogy huzamos ideig maradok masina - és emiatt internet - nélkül, addig pedig türelem a kis létszámú publikumtól.
Egy gondolat a hirtelen viharosra fordult időjáráshoz: túl sok fajta szél fúj túl sok fajta fát...
Néha beindul a számítógépem, olyankor ünnep van itthon.
Rengeteg dolgot tudnék most írni, ha nem lennék fáradt és képes lennék rendszerezni azt a sokat, ami a fejemben van.
Ádámmal (Ballai) voltunk szerdán Mokka kultúrkávézóban, mert a másodikos csajok duett-estje volt ott (Bea gitárral, Marcsi énekkel). Marcsi úgy énekel, hogy öröm ránézni; mosolyog, lelkes, amolyan előadó típus.
Csütörtökön a Petőfi Moziban volt Lauschmann jam session, itt pl. sikerült 700 (hetesszáz) HUF-ért innom barna sört... Egyébként hangulatos dolog ez a jammelés, sok ismerős jött el, sőt Kriszta is meg tudott jelenni (plusz végre találkoztam Imivel).
Szóval történnek jó dolgok mostanában.
Fáradt vagyok.
A sokadik túlon túl valami vizualizésön fogad odaillő zenével.
Ezek csak megjegyzések, néha jó fáradtnak lenni. Négy órát aludtam, két kávét ittam meg, ezt csinálom minden nap és baszki élvezem. Mindegy, most kicsit meghasazzuk meg megnyakazzuk.
Egyébként is Pepétől kölcsönkaptam egy beteg ember diplomamunkáját, valami elképesztő... durva. Nyers. Szuggesztív.
Fények, szépek, barnák, kékek.
Puszi az éjszaka homlokára,
A két kedvenc angol szavam, mostanában. Nem csak a hangzásuk, vizuális hatásuk, hanem a jelentésük is tetszetős.
Tegnap bementem a Kodályba - nem tudom meghatározni, miért - és találkoztam a tökvéletlenül szintén visszanéző Jucival. Az emeleten (volt) ofőnkkel beszélgettünk, benéztem a 12.-es énekórára, és mindeközben arra jöttem rá, hogy most - nyilván így, hogy nem hétköznapi szinten kell bejárnom - sokkal jobb ott lenni, egyszerűen könnyebb elviselni az egészet kívülről.
Azt is megfigyeltem, hogy a Kodályos hétköznapokból fakadó feszültségek nagyban hatottak rám, az alkotói énem mazochista módon valahol biztosan még élvezte is azt a kínlódást, azt a stresszes környezetet, amit a gimnázium nyújtott, ugyanis akkor többet alkottam, általánosan.
Persze nem ez nem jelenti azt, hogy hiányzik a gimi, még egy évet nem-tudom-hogyan bírtam volna ki.
Tegnap megnéztük a fent említett Tarantino filmet. Egész érdekesen indult, aztán komolytalanul folytatódott... Amikor az első vámpír megjelent, percekig nem hittem a szememnek, nem akartam elhinni, hogy egy filmet így el lehet cseszni. Végülis annyira nem rossz, de a vámpíros fordulat után a jó akciófilm átvált egyfajta hiteltelen, klisés horror-próbálkozásba, ami állítólag jellemzi Tarantino többi munkáját is. Olyan érzésem volt, mintha ezt maga Tarantino sem gondolná még félig sem komolyan, vagy mintha a film felénél megunta volna a pepecselést a kidolgozott akciófilmmel, és ezért összecsapta volna egy laza félhorrorral.
Továbbá: szerdán újra próbál a Ment& Másképp! Bácskai Zsolti - dob, Bakó Szabolcs - tenor szaxofon, Ballai Ádám - basszusgitár, Franz Marci - gitár/ének, Gyalus Márk - gitár, Varró Ági - alt szaxofon. Ez lesz, ez van, a jelenlegi hanganyag a májszpész oldalunkon érhető el, és a jövő év elején már koncerttel szeretnénk kiállni a nagyérdemű elé.
Az elkövetkező napok a brutális rendrakás napjai lesznek, az imént például kiírtam 7 CD-t, csak zenéket, hogyha végleg beszarna a gép, a legfontosabbak akkor is megmaradjanak-. Rendet rakok az asztalomon, rendszerezem a fotóimat, rajzaimat, dalszövegeket, verseket, szövegcsonkokat, mindent. A folyamatot valahogy érzékeltetni akarom majd, ugyanis ez egy gigászi küzdelemnek ígérkezik, vérrel, verítékkel...
Délelőtt újra próbáltunk a Ment&-sel. Szabi ugyan nem jött, mert elaludt (fuck), Ági meg holnap zh-t ír, így ő is hiányzott, de négyen (Zsolti, Ádám, Marci meg én) mindennel dacolva megjelentünk, korántsem eredménytelenül töltve el közel három órát a Stúdió18 próbahelyén. Öt dallal foglalkoztunk, ebből négy megtalálható a myspace.com/mentesmaskepp oldalon, (a 3 óra meglepi-hez még nem nyúltunk hozzá) az ötödik pedig a 2012 c. dal.
Dióhéjban.
Nehéz erről az előadásról mit írni az olyan konkrétumokon túl, minthogy a Műhelyben történt, Rieger zenekara játszott egy francia zongoristával, Thomas Bercy-vel kiegészülve, és így tovább. Maga a zene lehengerlő, az-ahogy produkálják, tehát az a spirituális átélés, az még lehengerlőbb. Videófelvétel kéne ide, vagy nem tudom, mivel lehetne visszaadni egy csipetnyit az est hangulatából.
Az utóbbi időben sokat játszunk Activity-vel, olyannyira, hogy Gebe pl. már jóformán kívülről fújja a lehetséges válaszokat. Voltak nagy alakítások, úgy mint Faust és a zászlórúd, ami sikertelen kísérlet volt (akárcsak a boszorkányseprű), vagy Kriszta és a női szeszély (ezt mutogassa el valaki, ember a talpán, akinek sikerül), Süti és az istentisztelet, vagy én a struccpolitikával, egyébként az utóbbi kettő eredményes próbálkozás volt. Itt megjegyzem a fészekvirágzatúak kifejezést, amit lerajzolnia kellett volna valahogy Sütinek.
Nagy színészi alakításokat egyébként a hétköznapi életben is találunk, az Oscar-esélyes groteszk figura, Encsi (Domján) viccnek is rossz történettel rukkolt elő, amikor is előadta Gebének, hogy - kapaszkodj, Olvasó - elvetélt előző este. Elvetélt. Csak úgy, l'art pour l'art. Három-négy hónapnyi rejtett terhesség után, vagy hogy? Nemértem.
A zenekar sora pedig jól alakul, Marci überjó dalokat szerez. Vannak lehetőségeink, amikről csak később írok, ha beválni látszanak.
Fut a kocsi, nyikorog úgy szalad, hogy imbolyog hányan futnak, hányan mennek úgy, hogy közben elfelednek élni?
Ég a lámpa, világít. Kiabál a világ, itt az ablakom alatt. Azt mondja, hogy szóljak nektek, Emberek! Emberek! Ilyen zajban nem lehet élni. Kiabál, hogy szóljak rátok, Emberek! Emberek! Ily rohanásban nem lehet élni!
Megkaptam a H1N1 elleni védőoltást. Sokan mondják, hogy nincs értelme, több baj lesz belőle, mint amennyi ellen megvéd, és így tovább. Nos, én változatlanul azt gondolom, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni a vírus elleni védekezésre, nem szabad ez esetben sem lustának, sem szkeptikusnak lenni - pedig ha valaki, akkor én mindkettő tulajdonsággal jellemezhető ember vagyok általánosan.
Most mohó vagyok, és mindent egyszerre akarok meghallgatni, egyszerre akarok mindenhol ott lenni, követelem vissza a kedvenc pillanataimat, rá akarok gyújtani, tele vagyok élettel.
Ilyen széles még nem volt a zenei látó hallóköröm, most épp Pendulum megy (Girl In The Fire), előtte nem sokkal a Bob James Trio, de még annyi mindent sorolhatnék, amit most azonnal meg akarnék hallgatni. Borzalmas.
Szombaton kis túlzással egész nap úton voltam, ráadásul javarészt én vezettem. Reggel az öröknyüzsgő piacon kezdtünk Krisztával és KrisztAnyuval, majd Ment& Másképp próbát tartottunk. Alakulnak az új számok, plusz előszedjük a félkész régieket (pl. Anyám fia).
Vasárnap ezzel szemben 15.45-ig aludtam, ami megközelítőleg a nap 62,5%-át jelenti, mivel valamivel éjfél után tértünk nyugovóra. A kipihentség halvány jelei 18h körül jelentkeztek, utána egészen fitt voltam.
A mai napon pedig egy turkálóban vásárolt, barna, halvány csíkos nadrággal gyarapodott a ruhatáram.
Megyünk Irie Maffia lemezbemutatóra ma este.
Volt próbánk is, jók a dalok, jó a hangulat. Úgy tűnik, bevált a vérátcsoportosítás.
No. A negyed 6-ossal mentem bé a városba, korán beért a busz, de szerencsémre Marxim mellett éppen Pepéékbe (Pepe, Gebe - immár raszta hajjal -, Barbi) futottam, utánam egy perccel megjött Szalci, és mentünk az Országalmához. Süti megérkezett, Bandi és Anita viszont nem, úgyhogy beszéltünk velük telefonon és irány FezenKlub. Krisztával a Láncos Gimnáziumnál találkoztunk szembe, és így kábé kiegészült a csapat.
Kapunyitástól (19h) 21.30-ig nem sok érdemleges történt, csocsóztunk, megittam egy (tehát 1 db) sört, továbbá Gebe meghívott egy Jägerre, és itt be is zárult az alkoholfogyasztás. Egy srác mellesleg rosszul lett, állítólag cukorbeteg, és ebből adódott valami gigszer. Escape volt az előzenekar, úgy-ahogy, de azért elment. Jobb elől álltunk, a hangerővel már ekkor összetűzésbe keveredtem, később ez még jellemzőbb lett, de minden alkalommal ő került ki győztesen... A buli kedvéért táncoltam, ugráltam, ilyesmi, és még jól is éreztem magam, bár maga a zene nem volt nagy eresztés.
Az Irie Maffia megvárta a kezdéssel a 23 órát, és egyből - in medias res - a Hámzinámdieer-rel (gy.k. Hands In The Air) indítottak. Jöttek sorra az ismeretlen dalok, időnként tömény gandzsaszag ütötte fel fejét, így haladt előre a koncert. A Kávézós (vagy Kávészünet?) c. dalukat ugyan nem ismertem, ám az egyik legjobbnak találtam. A végére jöttek a kiskedvenceim, Rock It On, meg egy másik, melynek címe ismeretlen számomra. A Bombooklath-ot (vagy hogy írják...?) hiányoltam.
Összességében egyébként jól éreztem magam, kellett már egy ilyen koncert is, idejét sem tudom már, mikor voltam utoljára hasonló típusú bulin, pláne a Fezenben.
A rohadt kurva picsába az EGÉSZ számítástechnikával, hogy baszódjon meg a kibaszott számítógépem, amiért NEM BÍR, egyszerűen NEM BÍR kibaszott nyomorult 1024x768-et produkálni úgy, hogy NE SZÁJBAKÚRT 60 HZ, hanem neadjisten 85 Hz legyen a monitor képfrissítési gyakorisága, hogy úgy legalább ne folyjon ki a szemem, bassza meg. És ezért kell itt szopni a gép előtt két órán keresztül, baszódjon meg, mert egyszer MŰKÖDÖTT, mostmeg egész egyszerűen NEM HAJLANDÓ, a retkes büdös picsába ezzel a KURVA géppel, a FASZOM KIVAN BASSZAMEG. Abüdöskurvaéletbe.
Sok dologról ejthetnék most szót.
Visszakerült a régi winchester is a számítógépbe, így újra van giga-winamplista, az azóta megszerzett 3,5 GB jazz muzsikával (végighallgatni sem volt időm természetesen) együtt immáron 1467 dal közül válogathat, aki nálam akar zenét hallgatni; s ha mindezt elejétől a végéig szeretné megtenni, akkor nem csak a szélsőséges zenei műfajokra kell felkészülnie, hanem egy maratoni, 107 óra 22 perc 3 másodperces zenedömpingre is.
Van azonban rossz hír is, amiről nem írtam még, pedig tulajdonképpen egyre markánsabban szembesül vele a családunk. Konkrétan arról van szó, hogy a mama egészségi állapota igencsak megromlott. Nem új keletű dolog ez, nyilván a korral is jár - bár annyira azért még nem idős szegény -, de ahogy én látom, napról napra rosszabb. Neki főleg. Mesélte, hogy éjjelente milyen rémálmok gyötrik, és úgy vettem észre, a környezetéről is egyre kevesebbet tud... Nehéz ez.
Este fél 7 körül érkeztem a Moziba, akkor már javában zajlott a hangbeállás. Előtte (délután) még akartam gyakorolni az ex-próbateremben, csak arról feledkeztem meg, hogy nincs saját jack-jack kábelem... Apropó, a lidl-es meló fizetéséből majd erre is kell gondolnom.
Olivér meghívott egy teára, összeírtuk a szólósorrendet, és ezután meg is érkeztek Krisztáék. Mi kezdtünk, nem volt nagy szám a produkció, a szólóimat elkúrtam - ami azért bosszantó, mert tudom, hogy ennél többet tudok már -, a dr.Szakáll-Metál-Balázs az All Blues-t úgy játszotta végig, hogy szerintem legalább 30 BPM-mel a zenekar alatt volt tempóban... No comment.
10-ig maradtunk, utána kocsival hazavittük Barbit.
Jöttem haza, és már a buszról láttam, hogy Sándorék autója nálunk áll. Ahogy gyalog a házunkhoz értem, a temetkezési vállalat autója velem együtt megállt a házunknál.
A mama meghalt, egyelőre ennyit tudok írni erről, most túl sok a gondolat. :'(
12:54 - mostmár kicsit könnyebb, elvégre nem váratlan történés ez. Anyával beszélgettünk, így jobb most.
Egyik nap megnéztük a címben említett filmet. Őrületes, csak ajánlani tudom. Nem egyszerű darab, még meg kell néznem ahhoz, hogy teljesen összeálljon a kép. Ettől függetlenül engem lenyűgözött.
"I FIND IT KIND OF FUNNY I FIND IT KIND OF SAD THE DREAMS IN WHICH I'M DYIN' ARE THE BEST I'VE EVER HAD
I FIND IT HARD TO TELL YOU 'CAUSE I FIND IT HARD TO TAKE WHEN PEOPLE RUN IN CIRCLES IT'S A VERY-VERY MAD WORLD..." [KEPSZLOKK MAD WORLD]
Átfogóan a hétről. Szerdán volt mama temetése. Egész sokáig "tartottam magam", aztán csaknem, és jönnek az ismeretlen arcok a "fogadd őszinte részvétemet"-tel, és nem rohanhatsz el valahova a világvégére el a picsába, hogy egyedül legyél... Szóval borzalmas, hogy meg kell felelni akkor, amikor a legnehezebb, amikor amúgy kurvára egyedül akarsz lenni.
Csütörtökön próbáltunk, nem ment túl fényesen, de Ádám apja - milyen jófej amúgy - hozott sört, azt benyelve összeraktunk egy pörgős új dalt.
Sok dologról akartam még írni, de végül sorra elfelejtettem mindet.
Felmerült, hogy beköltözünk Székesfehérvárra, ugyanis a mostani ház már túl nagy ahhoz, ahányan lakjuk. Egyrészt nővérem Szegeden tanul, másrészt én is alig vagyok itthon, harmadrészt Adri a mesterképzést már - elvileg - Pesten csinálja, Lacival összeköltöznek, akkor pedig maradunk ketten egy rohadt nagy házra. Mindemellett Fehérvárhoz köt minket minden: anyunak a munkahelye, nekem a sulim, Kriszta, barátok, zenekar... Tényleg minden. A változás amúgyis egészséges dolog, most pedig okunk és lehetőségünk is van, vagy lehet rá.
Elkezdtem agyalni gitárépítésen. Persze Turi Ibanezéről (heló ;) ) nem tettem le, viszont egy home-made gitár minden szempontból előnyös, csábító ötlet. A forma nem lenne túl extrém, egy telecaster alap, inkább a kapcsolók elrendezése, a fejforma/fej elrendezése és a hangszedők jelentenék a gitár különlegességét.
A friss hó mire jó, ha nem arra, hogy a Lauschmann udvarán hócsatázzunk, tanárok, lányok, fiúk vegyesen...? Ha erre nem lenne jó, akkor semmire sem, mivel a bal cipőm beázott, és így persze lefagyott a lábam.
Az ajándékvásárlás amúgy a tervek szerint halad, már csak néhány dolog hiányzik.
Pepének egy kérése volt a szülinapjával kapcsolatban: az, hogy azon a napon tartsuk, ami a konkrét születési dátuma (tehát december 18-a), ugyanis ha nem akkor ünneplünk, akkor bármikor máskor is megtehetnénk azt. Namost, ezt az egy kérését nem tudtuk teljesíteni...
Így 18-án a Marximban ünnepelt, 19-én pedig a Presszóban, velünk. Anitáéktól gumiszamarat kapott, mi TEJ-pólót adtunk neki (jóféle). Egyébként a karácsonyi ajándékozás is ezen a napon történt, engem pont Pepe húzott, gitárhevedert kaptam tőle. Ide tartozik, hogy mindenki ügyesen választott ajándékot, én külön örültem, hogy Gebének tetszett a malacpersely, amit adtam neki.
(Juteszembe, még az ünneplés előtt a Hiemer-házban Marcsi, Bea és én felléptünk, amolyan Lauschmann-bemutató jelleggel. Jópofa volt, picit jam-jellegű...)
Az est folyamán hógolyózástól elkezdve hófasz-építésen át - ami Lacika és Gebe zseniális ötlete volt - minden megtörtént, ami megtörténhetett. Pepe egy "picit" betintázott, megfáradt, úgyhogy aludt egy másfél-két órát a buli vége előtt... Készült "pózolj Pepével!" fotó...
Most ennyire futotta: bejelenteni, hogy megkezdtem a LINUX Ubuntu használatát... Holnap Karácsony, holnap vége a lótás-futás hülye korszakának, holnap tehát - ha minden jól megy - kicsit részletesebben is kifejthetek mindent, plusz amikor a szkenner hazatér, lesz egy "kicsi durvaság", amit a tegnapi nap szült... Türelem blogot terem... Boldog Karácsonyt!
Felfáztam, így most fáj a hasam, a vesém, és e kettő környékén mindenem. Tegnap délután Krisztával beszereztem az utolsó ajándékokat is, elkísértem Möbiusba, ahol 2-től 10-ig dolgozott volna, viszont az igen csekély forgalom miatt 6-ra kellett csak odamennie. Marximban ültünk sokáig a Szöszi barátnőjével (Orsi) és Bódissal. 6 után én a presszóba mentem, és a 21.05-ösig ott is maradtam, Pepével együtt szárítgattuk a cipőinket, zoknijainkat...
Este békés, nyugodt körülmények között megajándékoztuk egymást Krisztával. Kellemes hangulatban telt az idő, régen éreztem már ilyen kiegyensúlyozottnak magam, pláne ha az utóbbi hetek rohanására gondolok...
Immáron itthon is áll a Karácsonyfa, átadtuk egymásnak az ajándékokat, ettünk brassóit, kekszes sütit, szól a Sunshine Jazz CD (Krisztától kaptam, bizony)... Egészséges ünnepi hangulatom van, a vesém is alig fáj már...
Visszaolvastam a 2009-es blogtermést - elejétől a végéig. Szörnyű - de - jó; nem tudom megmondani, hogy inkább kellemes, vagy kellemetlen egy nap alatt visszaemlékezni (majdnem) 365 nap történéseire.
Az idei évből alig több mint 12 óra maradt, ebben az évben ezek az utolsó sorok, amik lejegyzésre kerülnek. Az utóbbi napokban javarészt a DJ Hero Xbox játék kötötte le a figyelmünket Pepe jóvoltából, továbbá próbált a zenekar, ilyesmi. Most még pár perc nyugi, délután pedig indul a készülődés, és irány Iszkaszentgyörgy, az idei szilveszteri buli helyszíne. Búcsúzóul néhány kedves sor, a hozzá tartozó kedves dallam nélkül:
"NYÁRON A BALATONON EGY MUSTANG CABRIO TUDOM, TE IS BOLDOG LEHETNÉL..." [KEPSZLOKK SUNSHINE]
Áttekintés a szilveszterről (jan. 10-én írom):
• autózás Iszkaszentgyörgyre, kavicsos, murvás úton autófelráncigálás, ügyesen-okosan
• hely elfoglalása, jäger Pepével, Gebével.
• töltődés, időre és alkoholra levetítve.
• sütemény és hidegtál fogyasztása, legyen ami felszívja
• szmóka, 1st time
• ivódás, Dj Hero, le-föl keringés, beszélgetés odalent, beszélgetés odafent
• szmóka, 2nd time; itt jött az alsószomszéd fazon, hogy folyik a víz nála, tőlünk. Intézés.
• kártyázás Anitával, ezzel bezárólag vége a jóllétnek.
• rókaanyu, rókaapu, frisslevegő, pihenés, Szalci aranyos volt, Pepe szintén.
• BUÉK az ágyból
• ébredés, mea culpa, rendberázódás, bulifolytatódás
Íme az első 2010-es bejegyzés. Semmi extra, semmi különös; a szilveszteri riport még várat magára, most egyébként betegeskedem is kicsit, reggel 38,2˚, most már csak 37,1.
"AKIK ELPUSZTULTAK, AZOK ÚJRA JÖNNEK..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Nem tudom, mi van velem, de ma valahogy nem érzem jól magam a bőrömben. Igaz, már nem lázasodtam be (legalábbis nem éreztem nyomát se a láznak, bár hőt nem mértem), mégis szanaszét van a testem is, a fejem is. Korán keltem, bementem suliba, két kávét ittam meg, viszont bőségesen ebédeltem is, talán csak vizet - folyadékot - nem vittem eleget a szervezetembe; ezek ellenére - vagy épp ezekből kifolyólag - nem akar helyesen működni a testem, az utca kivételével mindenhol melegem van, kiszárad a szám, eldugul az orrom... Shit.
Viszonylag sok dolgom lenne - a karácsonyfát leszedni, kivinni, írni kéne a szilveszterről [vagy nem], rendet kéne rakni [holnap jön a házfelbecsülő szakzseni] -, jövőhéten írásbeli, majd szóbeli vizslák várnak... Jön a káosz, a régi harcostárs.
Gyűlölöm az esőt télen. Gyűlölöm, hogy beázik a bal cipőm (a jobb nem, csak a bal, nemértem), utálok tocsogni az utcán, undorodom attól az érzéstől, amikor a hideg lé átáztatja a zoknimat, és a slusszpoén az, ahogyan minden lépésnél fel-le szivárog a zokni szövetén keresztül a víz. Utálom azt is, hogy ilyenkor úgy viselkedek, mintha ez a világ legborzasztóbb dolga lenne, hatalmasakat káromkodok, csapkodok. Gyűlölöm azt a hónak már nem nevezhető anyagot, ami ilyen időjárásban az utcákat, házakat, kocsikat borítja, azt az undorító, szürke, mocskos pépet, amin ezidőben járnunk kell. Az egész város átváltozik ezzel egy özönvíz sújtotta területté, összefüggő, mély pocsolyák között igyekszünk viszonylag száraz, féllábnyi szigetecskékre lépkedni.
Gyűlölöm, hogy a nyomvályúk megtelnek szutykos vízzel, még ennél is jobban gyűlölöm, hogy a buszok/teherautók képesek ezt a vizet több méterre felverni a járdára.
(Ezen az estén mindenki a legjobbat nyújtotta. A színészek tökéletesre formálták a szerepüket, a monológok hibátlanul hangzottak el, a díszlet, az időzítés, minden a legnagyobb rendben volt.)
Gyanútlanul felmentünk Bandiékhoz úgy kb. 8-an, úgy mint Bandi, Ancsi, Pepe, Kriszta, Faust, Bódis, Barbi meg én. Mindez így, az utolsó két névvel együtt azért vált lehetségessé, mert Gebe nemmel válaszolt Pepe előző napi invitálására, miszerint tartson velünk. Ha nem, hát nem, így viszont el merészelték hívni Barbit és Bódist.
Pepe és Bandi lementek kóláért (a whiskey-hez), Bandi pedig fennhagyta a telefonját, ami persze megcsörrent, konkrétan Gebe kereste. Anita felvette, és elkövette azt a hibát, hogy zavarában kijelentette, nincs itt senki, és nem is lesz. Ezt követően sorra szólaltak meg a marokbeszélők (kivétel: Kriszta, Bódis, Barbi meg én. Mindenki másé csörgött.), például az otthon üldögélő Szalcié is, akit Gebe előbb ért el, mint mi, így máris kiderült, hogy mégis ott vagyunk Bandinál. Ezután eszeveszett telefonálás, "jössz, Gebe?", "nem, már megint átbasztátok a fejem", stb., viszont amikor Faust, Bandi meg én kinn cigiztünk az erkélyen, Faust kiszúrt a Kisvadász felől egy közelgő alakot, aki Gebére hasonlított (valszeg ő volt az valóban.)
Sálálá, tittirii, ugra-bugrálás, mi-hogyan-legyen, kis intézkedés, és semmi. Bandi hívta Gebét, informálódni, hogy hol van, mit csinál, de ahogy várható volt, nem azt csinálta, amit mondott. Egy szónak is száz a vége, egyszercsak csöngettek, és természetesen Gebe volt az, a belső szobában meg ott állt Barbi meg a Bódis. Pepe nyitott ajtót, egyúttal őt el is vitte a szívroham, akkorát hőkölt hátra az ajtóból, ahogy meglátta Gebét, mintha maga a sátán állt volna ott a kíséretével. A botrány innentől nyílván elkerülhetetlenné vált, a pulzusok a vérnyomással együtt az egekbe szöktek, végül Gebe belépett az ajtón és... csapó!
Ezen az estén mindenki a legjobbat nyújtotta. A színészek tökéletesre formálták a szerepüket, a monológok hibátlanul hangzottak el, a díszlet, az időzítés, minden a legnagyobb rendben volt.
Gebe egy szappanoperába illő "Tudtam..."-mal kezdett... Végrehajtott egy laza szobaátrendezést (fellökött egy vaslétrát, ami egy műanyag polcos szekrényfélét is felborított, a létra amúgy Ancsi oldalán ütött egy lila foltot), vérágas szemekkel üvöltözött néhány "bibliai szépségű" mondatot, majd - miután Krisztát lefogtuk, hogy ne pofozza fel őfelségét - kiviharzott és "becsukta" maga mögött az ajtót.
A reklám után folytatjuk...
Körülnéztem egy csomó blogon az imént, és azt tapasztaltam, hogy divat lett csalódni emberekben, állatokban, nem is értem magamat, én miért nem csinálom ezt...
Tegnap sok-sok dolog lezárult. Az utóbbi napokban némi internetes (blogos) és telefonos vitasorozattal a hajthatatlan felek útja végleg elvált egymástól (muhaha, micsoda visszafogott tényfeltárás), este például (Gebeanyu külön kérésére) minden cuccunkat elhoztuk a régi próbateremből. Pepe hiába nyújtott kezet, Gebe nem fogadta el, én hiába kerestem vele a szemkontaktust, csak annyi derült ki, hogy nem képes a szemembe nézni... És ezzel - még ha sok szempontból sajnálatos is ez - végre vége; konfetti-zápor, pezsgődurranás - legalábbis részemről -, és egy hatalmas megkönnyebbülés (talán többünk részéről), hogy nincs több konfliktus, cseszegetés, szarkavarás.
"YOU DON'T TELL ME TO STOP..." [KEPSZLOKK MIX FROM DJ HERO]
A vizsgáim zömét elbasztam, a szolfézs és jazzelmélet van csak meg, de azok legalább jól sikerültek. Ma konkrétan átaludtam a kötelező zongora vizsgát, holnap pedig a gitárral befejeződik a vizsgaidőszak, és így legalább minden jó, ha a vége jó.
Tehát zusammen: ne kérdezzetek semmit, ne akarjatok tudni semmit, ne faggassatok, csak csendben, a háttérben figyeljétek, hogy innentől
"JOBB LESZ MINDEN, NEKEM ELHIHETED..." [KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Biorobot - Budapest, Gödör - Világveleje Fesztivál
Egy kis kikapcsolódás Krisztával ketten. Vonat fel, némi fűtéssel, kártya az út közben, besötétedett már - részemről hamisíthatatlan "fogd a pénzed megyünk Pestre"-hangulat. Persze az is jó, hogy 90%-os jeggyel oda-vissza egy főnek 220.- HUF Budapest, pénzben. (Vicces, hogy a helyi közlekedés drágább akár Pesten, akár Fehérváron nézzük...)
És metró, aluljáró, furcsa emberek, sok emberek, Déliben hasis-hölgy, Gödör előtt csattintós-csikk... Pest. A sorbanállás klasszikus Gödörrel-járó, viszont a biztonságiak - már ahányan egyáltalán voltak - most jófejnek bizonyultak. Bevinni bármit be lehetett volna, nem nézte a kutya se'... Mivel azonban ez csak a helyszínen derült ki, így (drága) sört és (szintén drága) forralt bort fogyasztottunk a koncert kezdetéig, körülnéztünk a kiállításokon, lébecoltunk, ilyesmi.
A 21h-ra kiírt kezdés 21.20 után valósult meg, 22-kor azonban be is fejezték Robiék, mivel - prózai egy ok... - nincs több kész daluk. Ettől függetlenül élveztem/-tük az előadást, a hangerőt leszámítva. Érdekes jelenség Robi... Kriszta most látta először élőben, mondhatni milyen jó, hogy nem korábban, amikor jobban szét volt csúszva az ürge.
Ez a kis, fél órás koncert annyira kellett már, hogy megérte a kb. 4-szer annyi utazási időt, energiát, pénzt, egyebet.
Méghogy öröm, méghogy mámor...
Épp csak olyan, mint egy tábor
zárásakor a sátor
szedése.
Kevés, de
Akad olyan ember, akinek a bontott
sátor a menedéke.
Méghogy öröm, méghogy mámor...
Ki egyedül vág bele, bátor,
ki a világ ellen megy, merész.
Kevés, de
milyen kevés viszi sikerre,
milyen kevés tudja, merre,
hova viszi őt az útja.
Ki a tudója, hova vezet
az ösvény, mely mellett áll egy
megkopott tábla: "Vigyázat!
Magánnyal őrzött övezet!" ...?
• Reggel óta folyamatosan hull-a-pelyhes, így érdekes lesz visszajutni a városba.
• Megszereztem a 21-i Biorobot koncert hanganyagát.
• A Ment& Másképp-pel mégsem a PASO, hanem (feltehetőleg) a Vad Fruttik előtt lépünk fel a FezenKlubban március 20-án.
• A napokban megint megnéztük Krisztával a Donnie Darko-t, plusz este két Buzz által hozott filmet, nevezetesen a Jesus Camp c. dokumentumfilmet és a Moon c. sci-fi félét. Beteg..
Lesznek, akik majd kinevetnek.
Ti ne hallgassatok azokra.
Olyanok ők, mint a cserepes
Urasági kastély gyermekei:
Nevetik a durvaorrú parasztot,
Mikor trágyás szekerén elindul,
Hogy kenyérré kovászolja a földet.
És lesznek, akik elszörnyülködvén
Ilyesféléket beszélnek egymásnak:
Miket össze nem fecseg ez az ember!
Hisz ez bolond, zárjuk el hamar,
Lázas hitét lehűti majd a magányosság.
Erre pedig csak azt mondhatom,
Az én akarásom nem bolondság,
Hanem tövigkalászos táblája a tibennetek
Még csak csirázó búzaszemeknek.
Az én hitem a földnek melegsége
És miként a föld szétosztja melegét
Gyenge füveknek, rengeteg erdőknek egyaránt,
Az én hitemet úgy osztom szét közöttetek.
Ti mégse hallgassatok a szörnyülködőkre
És meg ne vessétek őket:
Mindannyian és egyformán
Testvéreim vagytok.
2
Ti jók vagytok mindannyian,
Miért csinálnátok hát a rosszat?
Néha ugy vagytok a rosszal,
Mint az ópiumot szívó a pipájával.
Ameddig csak tart a mámor, gyönyörűséggel telik meg,
Aztán pedig irtózik önnönmagától is.
Mert miért isztok pálinkát tej helyett?
Hisz anyátok teje sose válik pálinkává.
Ti jók vagytok mindannyian,
Hisz mindnyájan örültök a jónak
S fontoljátok meg amit mondok:
Nem sánta az, aki
Együtt lelkendezik a csúszkálókkal.
3
Ne legyen bennetek kegyetlenség
És irgalmasság se legyen bennetek.
Ha kegyetlenek vagytok,
Fiaitok is kegyetlenek lesznek.
Ha valamely bokron tövis terem,
Sarjadékán is tövis terem.
S elszaporodván tövestül kitépi
És kemencére veti a gazda.
Igy szakajtja ki kövér földjéből
Az ártatlanul kegyetleneket,
Már csak szüléjük miatt is
S tűzre, háborúba veti: az idő.
Ne legyen bennetek kegyetlenség
És irgalmasság se legyen bennetek.
Az irgalmasok irgalmasságra várnak,
Ti pedig éljetek úgy és úgy tegyetek,
Hogy ne legyen szükségtek irgalomra
S ne legyen miért irgalmazni nektek.
4
Most a jövendő férfiakról szólok.
Ők lesznek az erő és szelidség,
Szétszakgatják a tudás vasálarcát,
Hogy az arcán meglássák a lelkét.
Megcsókolják a kenyeret, a tejet
S amely kezükkel simogatják gyermekük fejét,
Ugyanavval kifacsarják az érckövekből
A vasat és minden fémeket.
Városokat raknak a hegyekből,
Nyugodt és roppant tüdejük a vihart,
A fergeteget magába szívja
S megcsöndesülnek mind az óceánok.
Mindig várnak váratlan vendégre,
Az ő számára is teríttetnek
És megterítik a szívüket is.
Az Isten szerető öccsei ők.
Legyetek hasonlók hozzájuk,
Hogy kisgyerekeitek liliomlábaikkal
Ártatlanul mehessenek át
Az előttük álló vértengeren.
5
Az üvegöntők nagy tüzeket raknak
És vérükkel meg verítékükkel
Összekeverik az anyagot,
Mely katlanukban átlátszóvá forr.
Azután meg táblákba öntik
S erős karjuk fogyó erejével
Egészen simára hengerelik.
És amikor megvirrad a nap,
A városokba meg a tanyai viskókba
Elviszik vele a világosságot.
Néha napszámosnak hívjátok őket,
Néha pedig költőnek mondjátok,
Noha nem több egyik a másiknál.
Lassan egyformán elfogy a vérük,
Ők maguk is átlátszóvá lesznek,
Ragyogó, nagy kristályablakok
A belőletek épülő jövendőn.
6
Előttetek egy ember ment el
S utánatok is jön egy ember.
Néhányatoknak mégis fáj a járás
S fájnak a földes, iszapos tavak,
Hol a verítéket és az út porát
Le kell mosni a fáradt tagokról.
Irtóznak tőlük s tisztaságra vágynak
S tán alázattal fürödnének mindig
Kristályvérében a megváltóknak,
De nékik az élet iszapos gödör,
Boldogtalanság öblögeti őket
Míg patyolat-fehérré facsarodnak,
Mint a mosott ruha jó anyám kezében.
Reszketnek a vizek iszapjától
És mégis, mégis, tisztátalanul
Semmi kedvük sincsen továbbmenni.
Ti boldogtalanok, nem egyedül vagytok,
Előttetek egy ember ment el
S utánatok is jön egy ember.
Nézzetek apró unokáitokra:
Boldog örömmel élik a fogócskát
És nézzetek ősz nagyapáitokra:
Boldog örömmel ballagnak ők is,
Miként azok a katonák,
Kik akár vesztett, akár nyert csaták után,
Békességet áhító szivekkel
Fáradtan, de fütyörészve hazafele mennek.
7
A tegnapiak és atyáitok
A jajok lúgjával próbáltak mosakodni
S íme, tinéktek nem kell kutakat ásni
És nem szükséges,
Hogy telesírjátok a kiapadt tavakat,
Csak gyertek velem
És el ne maradjatok tőlem,
Az én számról friss források fakadnak,
Merítsétek bele véres értelmeteket,
Hányjátok el fegyvereiteket,
Mert a szerszámok nem férnek kezetekbe,
Még a múzeumokból is vessétek ki azokat,
Nehogy ők, akikből én előrejöttem,
Titeket vessenek ki majd magukból,
Mint a fegyverek fegyvereit,
Mert hogyha már muszáj választani,
Inkább testvéreink közül hulljon el egy,
Mint két idegen felebarát.
8
A koldusszegénynek krajcárt adtok,
Noha ti is igazságot kértek
S nem vagytok különbek a gyilkosoknál,
A sikkasztóknál, akik lányra pazarolnak,
Mégis felakasztjátok, becsukjátok őket.
Vagy hová lett a békesség a földről?
És kik pazarolták ölebekre
A felebaráti szeretetet?
Bizony, mindezek a dolgok
Meglátszanak az idő könyvében.
Ó, jaj azoknak, akik
Nem másszák meg a magasságokat
S úgy kerülik szavamat, mint a szakadékot,
Mert az anyák teje könnyekké változott,
Testvéreink elhulltak úgy,
Mint jégzivatarban a gyümölcsök,
Amelyeket senki, senki, senki
Kosarába többé nem szed össze.
9
Isten országát hirdetem néktek.
Szelid lehelete megsimogat minket
És a börtönöket elsodorja.
Fölméri örökeddigi szenvedésünk,
Fájdalmunk végtelen homoksivatagját.
Hiába hullott veritékünkkel,
Könnyünkkel vérünkkel gondolatunkkal
Televénnyé forgatja majd,
Hogy víg erdők és komoly akadémiák
Hazatrallalázzák bujdosó kedvünket.
Megbékélt nyáját a fegyvereknek
Nyugodt szavával gyárakba tereli,
Az irigy gépek szerelemmel magasztalják
S arató kezeit
Alázattal nyalogatják a búzaföldek.
Isten országát hirdetem néktek,
Aki eljön hozzánk: a földre,
Aki nagyobb ünnep nálunk,
Mert mindnyájunk ünnepe.
Készüljünk rája illendőképpen:
Igazi lelketek, melyet elzártatok,
Hogy be ne szennyeződjék a robotban,
Vegyétek elő immáron s öltsétek magatokra.
Foltozzák be a nem-törődömséget
És kössék maguk elé az asszonyok
Legtisztább anyaságukat,
Illatosítsák meg homlokukat
És szakállukat a férfiak
Ősi testvériségükkel, jószándékaikkal,
A gyerekek kezében virágok legyenek
És gondatlanságot adjatok nékik.
Bölcs szivekkel örvendezzetek
És siessetek, siessetek,
Mert alighogy méltón fölkészültünk,
Akit elűztek a hadnagyok,
Nyugodtan biztosan észrevétlenül
Isten országa hazatalál.
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
13
Mikor raktok parazsakat
Már-máron látó szemetekbe,
Hogy ne csak lássanak,
Világítsanak is!
Szurkos fáklyát gyujtanak szemükben
Immár a hátulgombolós négerek is
S bennünk még sötétben alusznak a galambok.
Denevér-szárnyon röpködjenek?
Mert eljönnek a kormos fütyülő fickók
És darabos piros kiáltással behajítják
A földszintes mult apró ablakait.
14
Bölcs, vén könyvekben áll, hogy por vagyunk.
De én, aki a füvek beszédjét
S a kométák dübörgését delelőtökre terelem,
Tudom, hogy nemcsak por vagyunk:
Por és Istenpor vagyunk.
Visszahullván
A por a porral elkeveredik,
Visszahullván
Igy keveredik el Istennel a lélek.
Ki szagolta meg közületek az égi virágokat?
Ki állna nyugodtan robogó vonat előtt?
Lám, az örökké-könyörgők se
S mégis eltemetik a lelkük elevenen.
Le kéne vágni szemhéjukat, mert mindig lecsukják,
S akadna-e közülük is,
Aki élő izmait elásná? [JÓZSEF ATTILA]
Mindig elfelejtem, hogy a bölcsességhez vezető út hallgatással van kikövezve.
Ti ezt mindenkor szem előtt tartsátok,
s így bárki mondhat bármit rátok,
sújthat rátok ezer átok,
a kijelölt utat el nem hagyjátok!
Továbbá: tegnap próbált a Ment& Másképp, és ugyanígy tesz szombaton is. Intenzív munka volt a tegnapi négy óra, legalábbis a maga módján; végig metronómra gyakoroltunk, némelyik dal kifejezetten jól, némelyik kifejezetten nem jól ment, viszont öröm az ürömben, hogy remekül szórakoztunk - vagy a siker, vagy a bénázás miatt. Egy szó mint száz, nagyonis helyes, hogy bevetettük a metronómot, 4-5 próba elteltével meg fogunk lepődni, mennyit használ a csapatnak.
Ésmég: Rieger meg kint van Jamaikában... piszok mázlista.
E hóeséssel tarkított februári napon ünnepelte Barbara és (vele együtt) x fős (ahol x osztható 3-mal, x<10 és x>6) társasága a születésnapját, Székesfehérváron, bizonyos Ribillió kávézó és sörözőben, visszafogottan. A féktelen forrócsokizással, kávézással és - kapaszkodjunk - narancslé-ivással (volt gyömbér is) nem ért véget az este, a túlkapó fiatalok nem átalkodtak egy tortát is elfogyasztani nevezett R. András nagykorú lakásán.
Az ezt megelőző napon a fent említett lakáson vicces események zajlottak. A lányok ún. "csajbuli"-t tartottak a HB-ben, míg az X.Y kromoszómájú egyedek (Bandi, Faust - vele barátnője, Bogi, a kivétel, aki erősíti a szabályt -, Pepe, később Marci, plusz én) a házban tartották a frontot, vörösboroskólát ittak (már-aki), XBox-szal játszottak (már-aki), Quak3-mal "kockultak" (már-aki) és salvia divinorum (látnok zsálya) 10x kivonatot használtak (már-aki) jókdevük fokozására. (Rám vonatkozó részek: VBK - igen, kb. egy pohárral; XBox - igen, megtanultam ezt a fura kalandjátékot, 10 percig szórakoztam vele; Quake 3 - igen, nem találtam ellenfélre; salvia - nem, nem szívtam, mégis jót derültem)
A zsályás cigit megtekertem Marciéknak, Bandi jól megcsúszott rajta, muhaha... Az igazán vicces rész akkor jött, amikor Faust visszajött (szobáról) Bogival, ugyanis ő(k) még nem próbálták a salviát. Eredmény: Faust 5-7 percig visított - szószerint - a röhögéstől, de úgy, hogy olyat még nem hallottam...
A pontot az i-re Bandi rakta fel, amikor a szobában elkezdett próbálkozni a távirányítós helikopterével, ami egyrészt nem kicsi, másrészt ebből kifolyólag szintén nem kicsi szelet csap, harmadrészt Bandi egyelőre nem mestere a helyes irányításnak, így amikor a helikopter a dohánnyal, cigipapírokkal, szűrőkkel és egyéb lim-lommal teli tálca fölé került, le kellett ülnöm a földre a nevetéstől...
Yaman, big fun.
Felsírsz, és örülnek neked.
Örökbe adják a neved,
Nomen est omen;
Ó nem
tudod ekkor még,
hogy mennyit jelent ez neked
hátralévő életedben.
Óvnak a széltől, aludj csak, tanulj, tapasztalj,
idővel megtudod, milyen nagyot téved,
aki tagadja, hogy az életben a legszebb
a gyermekként eltöltött első tíz éved!
- 2 -
Öt plusz egy lépés a világ.
Aszfaltcsíkot húznak a csigák,
panel a házuk, az ablakokban
cserepes virágok sorakoznak.
Délben húsleves illata száll
attól csordul a szájon a nyál ki.
Mikor a molnár hazatér, a malomban
már minden munka alszik, halomban
fekszenek azok készen.
Azonban
Ne csöngess be minden házba,
van hol aludnának...
- 3 -
Reméltél-e többet, jobbat?
Reméltél, az bizonyos,
de mély vízbe hogy' ugorhat
az, aki víz-iszonyos?
Tettél-e a terveidért,
vagy csak tervek maradtak?
Arató akarsz-e lenni,
vagy az, amit aratnak?
Bizony, testvér, semmik vagyunk,
míg nem fog semmit kezünk!
Többek ennél úgy lehetünk,
hogyha magunkért teszünk!
S nem csak magán, embertársán
is segít, ki többre tör,
lásd: egymásnak bakot tartván
előbb vagyunk hegytetőn!
Most is csak azért vakarok ide valamit, hogy legyen egy hangulat-lenyomat, ha később - mondjuk félév, egyév, másfél év, két év múlva - esetleg kíváncsian böngészném a lejegyzéseimet azt kutatva, mikor milyen passzban voltam. Akkor majd megállapíthatom: 2010. február 15-én egy átlagos, szürke nap telt el, a háztetők havasak voltak és olyan színűek, mint mögöttük az ég; olyan-semmilyen. Hideg volt, helyenként csúsztak az utak - nekem pedig elegem volt abból, hogy semmire nem vagyok jó, semmire nem vagyok képes...
Amúgymeg a faszér' kell keseregni - és pl. ez bosszant magamban a legjobban, hogy okom nincs, -kuss a nevem-, ahogy Rasi mondaná: minden földi nyomorod megvan, van kezed, van szád, enni tudsz, baszni tudsz...
AKKORMEGMIAFASZOMVAN?!
1:57 és 2:04 között a bal szélen Kriszta és Márk, az éles szeműeknek.
Érdekes ez a szar-kedv dolog, indokolhatatlan és mindenre kiterjedő. Nincsen kedvem emberekkel foglalkozni, pedig telefonálnom kéne, nincs erőm megmozdulni, csak túrórudit zabálni, és bár tudom, hogy - nagy valószínűséggel - senki nem akar kommentelni, de annyira nem akarok reagálni semmire, hogy még a kommentezés lehetőségét is letiltom ehhez a bejegyzéshez. Nyugi, 8 napon belül gyógyuló...
Csütörtökön kis híján a nyakunkba (értsd: Barbi, Gergő meg az én nyakamba) zúdult egy háztetőről leolvadó hótömb, szerencsére időben elugrottunk.
Este volt egy csapnivaló jam session a Moziban, rosszkedv betetézett...
Szombaton megszereztem Kriszta ajándékát, egy zöld tollú hullámos papagájt, akit később Shrek-nek neveztünk el. Délután gőzerővel próbáltunk, ugyanis február 27-én a Fezen Klubban a Kowalsky meg a Vega előzenekaraként lépünk fel. Próba után Ribillióban - majd később Bandiéknál - ünnepeltünk Kriszta 20. születésnapját.
Ma pedig jó idő van végre, ezzel pedig rengeteg dolog változott meg pozitív irányba. Érzem a tavaszt, az erőt, a kedvet... Nem tudom megmondani, mi az, de valami nagyon jó fog történni.
Közeleg a Ment& Másképp "visszatérése", vagy ha úgy tetszik, az "ősbemutató", mint írtam, szombaton a Fezen Klubban játszunk. Több mint féléves "hallgatás" után térünk vissza a színpadra, az új felállás első koncertje lesz ez, érthető tehát, hogy nagy a készülődés. Ízelítőül (és hogy maradandó emlék maradjon) íme, közlöm a dallistát: • Félrehord
• Láwolunk
• Anyám fia
• Kulcs a lépcsőn
• Pillangó a rétre való
• Hosszú sztori
• Megértő
• Menekülő
• Pörkölt
• Nyugodt emberek
• Jáccó
• Russian Track
• 2012
• Nosztalgia
• Zsivány
• Fáj az igazság
A legfontosabb tanulság az, hogy egy klubkoncertre előzenekarként nem lehet eléggé felkészülni. Hogy miért? Azért, mert mi konkrétan úgy táncoltunk, ahogy a Kowalsky meg a Vega fütyült. Megjelentünk fél 7-kor, és fél (inkább háromeld) 9-ig azt néztük, hogy Kowáék hogy szerelik össze a motyót, hogy állnak be, satöbbi. A személyes tapasztalatom velük kapcsolatban az, hogy túl nagy arccal állnak hozzá a koncerthez, pláne az előzenekarhoz. Mi 45 percet játszhattunk, bár ők (idézem) fél órát szoktak engedni.
Nem részletezem, a leírtaktól függetlenül nem voltam ideges, sem mérges, egy ici-picit csalódott csak, mert ennél barátságosabb, együttműködőbb zenekarnak feltételeztem őket. (Félreértés ne essék: valóban a "főzenekar" a produkció lényege, de az előfutárt sem kéne ennyire kiszolgáltatott helyzetbe taszítani.)
3/4 10-es kezdés volt előírva nekünk, bár 9 óra után valamivel tudtunk elkezdeni felpakolni a színpadra. A Kowa-hangcucc minden helyet elfoglalt, hiszen két kurvanagy basszushangfallal (Ashdown) és szintén kettő (szintén kurvanagy) gitárládával (Orange) érkeztek. Kb. 1 méter széles "folyosón" kellett elférnünk, egy gyors hangbeállást követően még volt időm behangolni a pótgitárt és megsodorni egy cigit, eztán kezdtünk is.
Hatalmas élmény volt azon a színpadon zenélni, abban az atmoszférában, olyan fényekkel megvilágítva, és még sorolhatnám. Technikai malőrök garmadája adódott, pl. leborult a Fender hangládáról a fej úgy, hogy én ezt csak utólag tudtam meg, a koncerten észre sem vettem! A következményeket viszont már nem tudtam nem észlelni, kiborult a söröm és a víz, abban ázott az erősítőről lezuhant mobilom, dohányom, papírom (tanulság: ezeket máskor biztosabb helyre kell elrakni).
A közönségnek - visszajelzések alapján - tetszett a zenénk, nem izgultunk, és bár rontottunk, úgy vélem, hoztuk az elvárható színvonalat.
Szavak helyett pedig beszéljenek a képek és egy videó.
Mostanában 17 fokok rohangálnak, én pedig ritkán írok. Az előbbi talán végre már a tavasz közeledtét jelzi, az utóbbi pedig két dolgot: sok apróságot intézek, és semmi igazán fontos nem történik velem. Múlt héten pénteken találkoztam Imivel, jó volt újra látni és beszélgetni kávé/tea mellett.
Tegnap jártam a Szabad Művelődés Házában Bódissal ügyintézni, Ádámnak vittem fezenes fotókat, ő pedig rendelkezésemre bocsátotta a - nem túl jól sikerült - hanganyagot.
Krisztával egyébként kezdünk Született feleségek-függőkké válni... ;)
Események mostanában, általánosan:
Esténként átjárunk Bandiékhoz, szombaton volt egy - viszonylag - nagyobb összejövetel, különösebb ok nélkül. Nekiálltunk Audiosurf-fel játszani, főként drámenbészekre.
A múlt héten random találkoztam Imivel és Zitával az ex-suliban. Ugyanezen a napon úgy adódott, hogy túl sok szabadidőm lett, ezért kikerekeztem a tóparthoz, és ültem ott egy padon a zuhanó napsütésben és töknyugalomban. Ez is valami.
Visszaváltottam XP-re, hogy anya tudjon adóbevallásokat készíteni a gépen.
Holnap március 15-e, nemzeti ünnep lesz, lehet készülni rá lelkileg. Holnap este majd megnézem a híreket, hátha történik valami érdekes, esetleg tojásdobálás, vagy Morvai Krisztinák potyognak az égből, bármi lehet. Ha ez lezajlik, eggyel közelebb kerülünk a várva várt áprilishoz, dejólesz! Mehetünk majd s(z)avazni, csak addig még el kell dönteni, kire...
Hallgattam egyik reggel Marximban a Szöszit, ő biztos Jobbik-szavazó és próbált meggyőzni minket is. Kevés sikerrel, mondhatom. Mint elmondta, Bodajkon volt lakossági fórum (Seregélyesen egyébiránt ma 18h-tól van, kiplakátolták az egész falut...), ahol vaskeresztet (!!) osztottak az egybegyűlteknek. Kenyér és bor, szentelt vaskereszt...
Olvastam az Index.hu-t (bár sok helyen inkább már csak zsindex...), és csak az jutott eszembe, hogy ha a gyűlölközők haragját villamosenergiává alakíthatnám, akkor életem végéig nem lenne probléma az áramellátással.
És hogy ez hova vezet? Hónapokon belül megtudjuk.
Régóta terveztem, hogy beszerzek egy multieffekt-pedált, de eleddig nem volt rá lehetőségem. Most egy kedvező helyzet állt elő, ugyanis ezt a pedált egy angol honlapon találtam meg, ahol 59 font-ért árulják (~18.000 HUF) adapterrel együtt, míg idehaza ugyanez 25.000 forintomba kerülne. Anya volt munkatársa, Éva e héten utazott ki a szigetországba, és még indulása előtt sikerült vele lezsírozni, hogy hoz egyet. Bővebben akkor írok erről, ha már a kezemben lesz.
Tegnap előtt, azaz pénteken este elkísértem a zsonglőröket egy tüzes fellépésre a Táncházba. Mint kiderült, a Kodályos szülő-nevelő bálba csöppentünk, így tökvéletlenül találkoztam Imivel, MajszinÉvával, Dorgai tanárúrral, és még sok más régen látott ismerőssel.
Kellemes volt az idő, dukált mellé egy üveg sör... A műsor után már-már igazi nyári éjszaka-hangulatban sétáltunk vissza, csak túl lassan, túl sok időt elpazarolva.
Szombat este pedig Bandiéknál gyűltünk össze, és egyszercsak kitaláltuk, hogy felmegyünk a tetőre, s meglepetésünkre az ajtó sem volt zárva. Kriszta, Anita, Faust, Faustina meg én tehát egy tízemeletes tetejéről csodálhattuk a várost az esti fényekben.
Az ajtó egyszer kinyílt nyikorogva, gondolom a légmozgás miatt, mindenesetre a Paranormal Activities után ez valahogy nem volt olyan vicces...
Hétfőn este Anita elköltözött otthonról jó igényesen, miután a nevelőapja tdkp elküldte. Bandin kívül Kriszta, Pepe meg én segítettünk elhozni a cuccokat, az utolsó helyi járatot lekésve taxizni kellett. Csütörtökön délelőtt Krisztával és Anitával a munkavállaláshoz szükséges bürokratikus köreinket futottunk, úgymint egészségügyi kiskönyv beszerzése (60 Ft), tüdőszűrő (840 Ft), amit először pénz hiányában nem tudtunk elvégezni, de miután átvettem Évától az effektpedált és a visszajárót, visszamentünk.
Délután az üzemorvosnál ismét találkoztunk, ezután még elugrottunk a Diák Navigátorba, útközben egy elektronikai boltban megtudtam, hogy beszerezhető a pedál adapterének használatához szükséges átalakító (angol aljzatú az adapter ugyanis); a slusszpoén pedig, hogy elhagytam a maradék dohányomat (Utah), két héten belül ez a második ilyen eset (az előző Taste dohány volt, és szintén kevés volt már benne). Pénteken életem kb. legunalmasabb hét óráját dolgoztam le a kisteszkóban...
Kedden Szabi bejelentette a zenekarnak kilépési szándékát. Indoklásként elmondta, hogy szerinte a zenekar tudásban, felkészültségben lehagyta, azt pedig nem szeretné, hogy miatta lassabban haladjunk, hogy fékezzen minket. Amit neki is elmondtam, az az, hogy szvsz hozzáállásban maradt el tőlünk, tehát kevésbé lelkes, nem készül próbákra, úgy am block kevésbé érdekli már az egész.
Végül is így mindenki "jobban jár", ez igaz. Elmondható, hogy a Mentés Másképpet most olyan tagok alkotják, akiknek egyformán fontos a zenekar szekere, mindenki hozzáteszi a saját részét, és akik így, együtt még sokra vihetik. Nem ajnározni akarom magunkat, de ha valamikor, hát most a legerősebb a csapatszellem.
Öreg kutyánk, Peszi sajnos most már az örök házudvar lakója, őrzője és kedves fénypontja. 13 évig volt velünk, ha belegondolok, az életem hosszabb szakaszában volt mellettem, mint amennyiben nem. Nyugodjon békében!
Mostanában rengeteg érthetetlen álmot láttam, íme:
1. A házunk egy süllyedő hajóra emlékeztetett, valamilyen becsapódás vagy természeti katasztrófa következtében a ház eleje mélyen a földbe fúródott, míg a hátulja elemelkedett a talajtól. A szobák régiesek voltak, fa padlóval, talán képek is lógtak a falakon. Nem értettem, mi történt, de a mama még élt, hátul volt a valóságban rég kivágott ecetfáknál, ott állt és rosszul volt, talán épp akkor halt meg. Peszi zavarodott volt, anya sovány, Sándor ideges. És az egészből csak annyit fogtam fel, hogy akármi van is, az semmiképpen nem megnyugtató, sőt.
2. A Műhelybe mentünk, hogy előkészítsük a koncertet, beállítsuk a hangcuccot, egyéb teendőinket elvégezzük. A pince azonban jelentősen megváltozott, a kávézó hangulatától teljesen elütő, színházi jellegű berendezés volt, a falak, asztalok, székek modern világot teremtettek, ráadásul a terem sokkal nagyobb volt, mint a valóságban, és lejutni is egy hosszabb, bonyolultabb folyosón lehetett. Odalent rengetegen voltak, MajszinÉva állította be a mikrofonokat, nekem kellett belebeszélnem, és mindenki nevetett azon, hogy a hangom valamiért időről időre elcsuklott. Lent volt Imre bá', sok Kodályos emberke, és nagy meglepetésemre Imi is. A színpad kicsi volt a nagy - és amúgy visszhangos - teremhez képest, valahogy az egész aránytalan és rossz volt. Imi rá akart beszélni, hogy maradjunk ott estére, elvégre vannak ágyak (!) is, és tényleg voltak.
3. Ez az álom is a házunk körül játszódott, anya szintén nagyon sovány volt, törékeny, már-már anorexiás, ellenben a mama - aki szintén szerepelt - valahogy gonosznak hatott. El kellett mennem a "körösztanyuékhoz", ugyanis Peszi átszökött oda, és ott dézsmált valamilyen kaját. Amikor odaértem, megijedt tőlem, és hazáig szaladt, a bundája csupa liszt volt, én pedig dorgáltam a mutatóujjamat billegetve. Otthon szégyenében és félelmében bebújt egy pici lyukba a földben, ami tele volt vízzel, és csak a feje lógott ki. Sehogy sem tudtam kicsalogatni.
Utána anyával beszéltem, valahogy a zeneiskoláról volt szó, valami protekció került szóba, és ekkor mamára kellett gondolni. Anya halkan, hogy a mama ne hallja, elárulta, hogy őt is a Hang-Szín-Térbe íratták kicsiként, de őt nem érdekelte a zene, hanem a számvitel, a könyvelés foglalkoztatta már akkor is. Ellenben én csapdában kellett éreznem magam, mert sejtettem, hogy a protekció miatt járhatok a zenei suliba, valószínűleg tehetségem nincs akkora, mint amekkorára számítottam, viszont teljesítenem kell, hogy szégyent ne hozzak a papára (!). Ez valahogy úgy állt össze, hogy a mama és a papa befolyásos emberek voltak, míg a papa meg nem halt, ám ezután a mama tovább "zsarnokoskodhatott" otthon, bár látszólag kedves volt.
Skoda 120L személygépkocsival, három vödörrel, egy szódásszifonnal, népies - áutentikus - öltözetben idén is ellátogattunk néhány hölgyismerősünkhöz, nehogy elhervadjanak. Buzz vezetett, rajta kívül Imi, Szabi és én alkottuk a locsolóbrigádot.
Első állomásunk DobmayerTimi és Trixi volt - mivel egy panelben laknak -, Timi levágatta a haját, Trixi pedig beinvitált minket egy kis sütire, italra. Hopp egy pálinka, süti, majd irány Mariannhoz, aki megúszta, mivel nem volt otthon.
Kriszta viszont nem maradt száraz. Nála viszonylag sokat időztünk, kávét, sütit, sóspálcikát (házi) kaptunk, aztán újratöltöttük a vizeskannákat és meg sem álltunk Kláriékig. A parkolás nehézkes volt - lévén belvárosról szó -, a locsolás pedig vicces - igen, belváros. Kláriék apja igazi házigazda, szép kancsóban hozta a házi bort, ami annyira finom volt, hogy muszáj volt meginni 3-4 pohárral... Énekeltünk, mivel mindenkinek van/volt köze zenei iskolához, és úgy 20-30 perccel később továbbálltunk.
Kneifel Jankát és Zsuzsit gyakorlatilag futtában öntöztük meg, siettünk Csórra Zitához. Náluk kicsit problémás volt a vizes locsolás, mivel nem számítottak rá, Réka nem is hagyta magát; mentsége, hogy megfázott.
Visszafelé Csire Timit áztattuk el, hozzá pont ebédidőben érkeztünk. Kb. ekkor alakult ki az az egy órás időbeli csúszás, amit végül nem tudtunk behozni, így KisDórihoz is csak negyed 3-ra értünk, majd SzalaiNórihoz kábé negyed 4 körül. Nórinál persze előkerült a mézespálinka, vébéká, minden.
Elvileg készül egy összeállítás a tavalyi és idei húsvét videófelvételeiből, amit természetesen itt megjelenítek, amint lehet.
"MOST JÁTSZD UGYANEZT ÚJRA EL TÖBB ÉRZÉSSEL, NAGYON KÖZEL JÁRSZ MÁR A JÓHOZ, FIAM OLYAN KÖNNYŰ, DE (SAJNOS) NEM TANÍTJÁK..." [KEPSZLOKK HEAVEN STREET SEVEN]
Rezes Bandi 7-én betöltötte 23. életévét, és mivel a péntek volt a legmegfelelőbb időpont erre, így meg is ünnepeltük eztet (nincs retorikailag összefüggés). A gyülekező kicsit bénára sikerült, volt pöcsölés, várakozás, ahogy az lenni szokott, de végül csak-csak elindultunk, kisteszkóban beszereztük a megfelelő Dankó-mennyiséget, klasszikus kólát, ilyesmit, és a palotavárosi tavaknál leseggeltünk a fűbe, úgy.
- Csókold meg a macskát!
Mármint a kerámiamacskát, abban volt az abszint (fúj). Pepével később még eltekertünk a teszkóba utánpótlásért, aztán felszállingóztunk Bandiékhoz, amikor hűvösebb lett. A Diáknapokra való tekintettel éjfél előtt eljöttünk Krisztával, de azért nem volt rossz buli.
Szombat
Hajnali kelés, búcsúpuszi Kriszta szájára, kisebb kapkodás, de végül elértem a 17-es buszt, ráadásul Zsolesz is azzal jött. Az uszodánál megtaláltuk Marcit és Ádámot, utána pedig kergemarha módjára kerestük a buszt, amivel lejuthatunk Dunaújvárosba. Már ott tartottunk, hogy lemegyünk a Kodályosokkal, ezt már Aranka nénivel is sikerült lefixálnom, amikor megtaláltuk a Hermann-Széchenyi járatot. A sofőr Zsolesz unokatestvére volt, vicces.
Odafelé a reggeli fáradtságnak megfelelő szintű beszélgetést folytattunk, szar viccekkel, fárasztó poénokkal.
Dunaújvárosban letettek minket egy kollégiumnál (a 12-es kapu közelében), ám amikor be akartunk jelentkezni, kiderült, hogy ez nem a Széchenyis diákok szállása, csak a Hermannosoké...
Végül a busz mindenkit elvitt a belvárosba, a Színháznál épp akkor ért véget a megnyitó, hamar benéztünk a Béke étterembe, egészen pontosan a felette található HeavenParty klubba, ugyanis ez volt a zenekari bemutatók helyszíne. Megtaláltuk a nevünket a listán, 64.-ként szerepeltünk, így rájöttünk, hogy nyugodtan elintézhetünk mindent, nem fogunk lemaradni a saját szereplésünkről. Átvettük a karszalagokat, leraktuk a cuccainkat egy szervező csaj közbenjárásával zárt helyre, majd beültünk egy kávézóba egy teára, kávéra.
Roppant hangulatos kis hely volt, ücsörögtünk ott jó egy órát, és csak ezután intéztük (volna) el a szállást. Az FMD-s karszalag ingyenes utazásra jogosított, így a 40-es busszal eljutottunk a Római körútra a Rudas kollégiumhoz.
Rövidre fogva elsőre nem sikerült szobát foglalni, mert egy töketlen, tehetetlen nővel próbáltuk meg lerendezni a szállásfoglalást. Ő csak annyit tudott mondani, hogy nem tudom, nem adhatom ki, keressék meg a tanárt, ő majd tudja, stb., és hiába mondtuk neki, hogy nincs tanár, nem tudunk senkitől sem informálódni, nem segített.
Visszatértünk a belvárosba, a Béke étterem teraszán, vagy fent a klubban üldögéltünk, kihasználtuk a potya-kajajegyeket (ebédeltünk), és e kellemes semmittevésben telt-múlt az idő. Kb. fél négy körül kerültünk sorra.
Az Atmoszféra c. új dalt és a Zsivány-t játszottuk, ami - be kell vallani - kissé csalás volt, ugyanis elvileg csak egy számot adhattunk volna elő, viszont az 5 percbe így is belefértünk... A színpad érdekes volt, szűk hely, szar monitorozás (mondanom sem kell, magamból semmit nem hallottam), basszustól és dobtól zengő hangdoboz volt az egész, viszont nagy sikert arattunk, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, többek közt (és ez talán a legfontosabb) a zsűritől. A szereplés után pedig nyugodtan adtuk át magunkat a (megérdemelt?) pihenésnek.
Negyed 6 körül Marci, Ádám és én kimentünk a koleszhoz elintézni végre a szállás kérdést, Zsolesz ekkor még úgy gondolta, hazamegy estére.
A portán most egy sokkal segítőkészebb nő ült, adta a papírokat, kitöltöttük, tessék-itt-a-kulcs, trezorba 500 HUF letétbe (ha el akarnánk lopni a kulcsot, elvégre ki tudja), lepakoltunk és csókolom. Nem hiszem el, hogy negyed 12-kor nem ugyanennyire egyszerű lett volna ezt letudni.
Visszafelé 17.48-kor beértünk a 18h-kor záró SPAR-ba, bevásároltunk három üveg bort, meg némi kólát, vettünk fogkefét és -krémet - mivel Zsolesz mégis maradt, és ezt kérte -, majd nyomás vissza a Színházhoz.
Teraszon sör, pihi, majd egy furcsa beszélgetés egy régi ismerőssel...
Gebe félrehívott és bocsánatot kért. Jólesett, mondtam is neki, hogy ezt becsülöm benne valamelyest, mert felőlem aztán meg is gebedhetett volna a hülyeségében, én oda nem mentem volna hozzá. Egyébként ennyivel kb. le is tudtuk a dolgot, ment a dolgára, miként én is a sajátomra.
8 körül befejeződött az utolsó zenei produkció is, és elindult a szabadtéri party Dj Zöld zenéivel (Dire Straits, Koop, mindenféle jól válogatott muzsika), bekevertem az első VBK-t, majd csatlakozott hozzánk Ibolya (egy Hermannos csaj, aki kb. úgy jött oda hozzánk, hogy ordított róla, valakivel össze akar jönni) és Timi nevű (jóval visszafogottabb) barátnője. Amíg eldőlt, hogy a két szinglink közül (Marci és Ádám, ugyebár) melyik hajt rá a csajra, elfogyott egy üveg, és kiderült az is, hogy vasárnap játszhatunk egy órát az Afterparty-n. Ehhez hozzátartozik, hogy Ádám ügyesen, rámenősen közbenjárt, beszélt azzal a csajjal, aki délelőtt a zárt helyet adta a cuccainknak, és aki egyértelműen megkedvelt minket a nap folyamán. A lényeg: játszhattunk vasárnap.
11 órára az összes borunk elfogyott, így Ádámmal és Zsolesszel (utóbbi amúgy nem ivott egy kortyot sem) nekivágtunk, hogy találjunk egy non-stop boltot, és e kutatásunk közben egy Rock 'n' Roll buliba botlottunk a Mozinál. A Hep Cats nevű banda ingyenes bulijára tévedtünk be, hatalmas hangulatba csöppentünk, roptuk a jobbnál jobb '50-es évek-szagú piszkos rockabilly zenékre. A buli végén dumáltunk is pár szót a zenekarral, Ádám kipróbálhatta a nagybőgőt, és mi Zsolesszel az elkövetkező két órában ezt az élményt hallgattuk Ádám szájából...
A SPAR-tól nem messze végül találtunk éjjelnappalit, vettünk még két üveg bort, visszalébecoltunk a Színházhoz, ahol sajnos már nem pörögtek a lemezek, csak egy diszkóbuli üzemelt a HeavenParty-ban. Ádám felnézett, mert Marcit és Ibolyát kerestük, ám ők eltűntek. Időközben előkerült PolgárJulcsi kicsit ittasan, telefonon elértük Marcit, 10 perc várakozással utol is ért minket. Julcsit elkísértük a telekis koleszhoz (Vasmű út sarka, Dunaferr szálló), de ekkor már bőven fél 2 volt. Ádám felment valami csajhoz, mi elindultunk a Rudashoz, viszont én félúton visszafordultam Ádámért.
A telekis kolesz maga a káosz, a lépcsőházban már el lehet tévedni, de az emeletek számozása sem egyszerű. Julcsi előkerítette nekem az ominózus szobát, ahol Ádám feltehetőleg volt, bekopogtam, és jött is a válasz, hogy "már veszem a cipőm"... Megálltam a lépcsőháznál, egy darabig vártam, majd elindultam, és legnagyobb meglepetésemre Ádám előbb ért a Rudashoz, mint én! Kiderült, hogy egy taxi elhozta 600 forintért (bezzeg engem a Városházától nem akart elvinni 400-ért a szemét...)
Bor híján még megnéztük, hogy a közeli kocsma nyitva van-é, hátha tudunk inni egy jó-éjt-sört, ám nem jártunk szerencsével.
A kolesz és a kérdéses kocsma közötti úton leszereltünk négy darab "Gyalogos forgalom" feliratú táblát, afféle tárgyi emlék gyanánt, és két "Kutyát sétáltatni tilos!" tábla helyét is megváltoztattuk, miután rájöttünk, hogy ki lehet emelni őket a földből. (Az egyik egy kukába beleállítva, a másik a Land Rover orrának támasztva végezte.)
A koleszban felmentünk Joker-ék szobájába vízipipázni, ekkor volt durván három óra. Egy órát töltöttünk náluk, ezalatt Marci bátran húzta a törkölypáleszes üveget.
Véletlenül rossz szobába nyitottam, amikor otthagytuk őket, és ezzel kezdetét vette valami igen vicces...
A szobában tökidegen alakok aludtak, valószínűleg alkoholos befolyásoltságuk miatt igen mélyen. Mi a saját szobánkban jóízűen elfogyasztottuk Marci babfőzelék konzervét, majd a vécére igyekezvén poénból bedobtam az idegenek szobájába a megmaradt falat kenyeret. A kisdolgok elintézése után jött az ötlet, hogy pakoljunk be még valamit az ismeretlenekhez, konkrétan a folyosón talált szemetest vitte be Marci. Elfojtott röhögések közepette így került be a békésen alvók szobájába továbbá egy cserepes növény a lépcsőházból, egy poroltó a folyosó faláról, és végül egy (ez volt a slusszpoén) WC-pumpa a mellékhelyiségből...
Mondanom sem kell, hogy a következő fél órában fuldokoltam a röhögéstől... Képzeljük el, milyen fejet vághattak ezek a srácok, amikor reggel csipás szemüket kinyitván egy csomó ismeretlen tárgyat találnak a szoba közepén... Kész...
Láttam az idei Kodályos tablót, puritán, hagyományos, amolyan Aranka nénis, ám van rajta valami szokatlan. A Gaudeamus Igitur kottáját rajzolták a bal alsó sarokba, ami rendben lenne, ha legalább helyesen tették volna. 3/4-es ütemmutató mellett a második ütemben csak két negyed van feltüntetve... Jó, értem, hogy az átlag járókelő előtt ez a szépséghiba örök titok marad, de én akkor is röhögök. Nem is Kodály lenne, ha nem rontották volna el...
És aztán: a múlt hét közepén szarul voltam, megfázott a vesém és emiatt a hasam/hátam mindenem fájt. Csütörtökön vizsgakoncerten szerepeltem, amiből csak az érdemes kiemelni, hogy egytől egyig mindenki szarabbul teljesített, mint ahogy tud. Mindenki. Nem bosszankodom ezen, ez csak egy megállapítás. Biztos így álltak a csillagok.
Tegnap délután próbáltunk zenekarral. Nem volt rossz, bár játszottunk már jobban is. Vicces, de elképzelhető, hogy egy dalt én fogok énekelni (mivel én írtam a szövegét, meg a hecc kedvéért).
Próba után előre elgondolt aljas szándékkal a kisTeszkóba vettük az irányt (Zsolesz nem tudott jönni, ellenben Kriszta velünk tartott), azon belül is a borokat céloztuk meg, és hosszas hezitálás után vettünk három üveg Egri Kékfrankost. Marci már a tóparton várt minket (mivel ő busszal, mi hárman biciklivel közlekedtünk), leültünk egy asztalhoz, dugó ki, és hajrá. Durván egy - másfél óra filozofálgatás után (ami során a Naprendszert érintő kérdések is felmerültek...) Marcit hazakísértük, szép lassan, kényelmesen... Ádámon látszott a legjobban, hogy "töltött", sok vicces jelenet zajlott le, a Bőrgyár utcában meg külön kiröhögtünk egy patakba vezető lépcsőt...
Szóval jó este volt.
25th April - The International Mark-day presents...
How to celebrate your name-day?
This is an unusal post written in foreign language; any grammer mistake is made only by chance.
We met at 7 p.m at "little" Tesco, (to be continued - nincs kedvem írni most)
Bár a bejegyzések fejlécében található sorszám félrevezető lehet, valójában ez az 1500. bejegyzés ebben a blogban. E különleges alkalmat megragadva írok pár adatot, ami a statisztikában ugyan jól megtalálható, de most rögzítésre kerül igényesen, hogy ezzel hangsúlyozzam, milyen nagy (mert milyen nagy?) esemény az 1500. poszt szerkesztése.
Az előző mondat végén lévő .-ig (pontig)
• 2.249.210 karakter került bepötyögésre.
• 2123 napja üzemeltetem a blogot, tehát hamarosan a 6. születésnapját ünnepelhetem.
• átlagosan 1059 karaktert gépeltem be egy nap alatt.
• átlagosan 1499 karakter alkot egy bejegyzést.
• 2006. júniusa hozta a legnagyobb termést: 102.438 karaktert jegyeztem le 40 posztban.
• 2005. szeptemberében mindössze 4138 karakter került a blogba.
• A legtöbb bejegyzés (konkrétan 200 db) 250-500 karakter terjedelmű.
És most szeretnék köszönetet mondani - mintha valami komoly díjat vennék át -...
• Turának - amiért rendelkezésemre bocsátja ezt az igen pöpec blogrendszert
• a lemorzsolt és moderált Olvasóimnak - amiért nyomon követik ezt a szart
• magamnak - amiért közel 6 éve lelkesen/kevésbé lelkesen DE írom ezt a szart.
Találkozunk a 3000. bejegyzéskor! ;)
Nem emlékszem, írtam-e már a gitárépítési ambíciómról, de ha még nem, akkor itt az ideje.
Még télen rukkolt elő Bódis azzal, hogy ha épít egy gitárt, és tetszik nekem, mennyiért veszem meg tőle. Mondtam, hogy ahhoz olyan gitárt kell gyártania, amilyet én mondok, és az üreges testű jazz gitár kell, hogy legyen. Telt-múlt az idő, tervezgetett, majd tervezgettünk közösen, utánanézett pár dolognak, én is utánanéztem, majd kb. másfél hónappal ezelőtt az ő ötlete alapján véglegesítettem a fent látható gitárformát.
A Lauschmannban volt szerencsém látni kettő home-made gitárt is, igaz, mindegyik basszusgitár volt (ez azonban majdnem teljesen lényegtelen). A Nagy Gitár Könyvet elolvasva, plusz az egyik basszusgitár tulajdonosát alaposan kikérdezve arra jutottam, hogy egyáltalán nem lehetetlen, sőt, ha úgy nézzük kifejezetten könnyű házilag elkészíteni egy tömör testű elektromos gitárt. A minősége nyilván más kérdés, az a felhasznált faanyagokon, a beszerelt hangszedőkön/elektronikán, na meg egy kicsit a szakértelmen múlik.
A gitár tervezésekor a kivitelezhetőség volt az irányelv. Mivel találtunk - egyelőre ismeretlen típusú - faanyagot Krisztával a padlásukon, ám az nem volt elég széles a test kialakításához, így átmenő nyakas konstrukció mellett döntöttem. A meglévő faanyag a test "szárnyait" fogja kiadni, egyébként a körvonalakat már felrajzoltam a fára, csak ki kell vágnunk. A nyakhoz egy asztalos (akinek anyuék könyvelnek) keres faanyagot, kérésemre vagy juhart, vagy jávort, a fogólap a tervek szerint ében- vagy rózsafa lesz. A tervek szerint a védőlap is fából készül majd, továbbá a potméterek gombjai és a pick-up váltó pöcke is faanyag lesz.
Az asztalos egyébként - állítólag - szívesen segít a kivágásban.
Az, hogy mikor lesz ebből kézzel fogható (füllel hallható) eredmény, az sajnos pénzkérdés. Az elektronika és a hangszedők ára nélkül az egyéb fémalkatrészek (hangolókulcs, húrláb, híd) ~13.000 forintba kerülnek, mondanom sem kell, hogy ezek még így is a legolcsóbbak közül valók.
Azonban az utóbbi időben a téli tervezgetéshez képest nagyon sok dolog "elindult", úgyhogy némi optimizmussal úgy vélem, augusztusban már ezt a gitárt fogom használni.
Fél 8-ra beszéltük meg a találkozót a FezenKlub előtt. Krisztával gondolkodtunk is, hogy vajon ki fog a legtöbbet késni: Bandiék vagy Pepéék. A papírforma borult: Szalci és Pepe már 3/4 8 után valamivel megérkeztek, utána nem sokkal Anita meg Bandi, és meglepetésként Barbi egyedül jött - később Gergő is, ő egyébként a majálison dolgozott és volt némi félreértés a munkáltatóval...
Egyébként Ibolya (MarcIbolya, FMD-s lány) kb. akkor ért oda, mint mi.
Faust és Faustina belibegett, sőt még Rasi is eljött.
Volt olyan csaj, aki még világosban, fél 8-kor kifeküdt, de a későbbiekben még többen ütötték ki magukat koncert előtt vagy alatt, gyakorlatilag az egész klubot körbehányták a jónépek. Ehhez csak annyit, hogy amúgy a közönség általam saccolt 10%-a volt józan és tiszta, a fennmaradó 90% vagy részeg volt, vagy beszívott, esetleg papíron/gombán flashelt, vagy ezek kombinációja...
A koncertről röviden (mivel már két hete ígérem a folyt.köv.-öt): első sorban álltunk, hőség volt és fasza buli, úgyhogy ez egy 10 pontos nagyonpríma jóféle Irie volt.
Ahogy tavaly, úgy idén is beköszöntött a május eleji lebetegedés. Pár napja köhögök, betaknyosodtam, most pedig 37,9°-os hőemelkedésem/lázam van, ami természetesen a legjobbkor bújt elő. Ugyanis holnapra terveztük a - szintén tradicionális, május eleji - Kisgyónos kiruccanást, ami így részemről kérdésessé vált (vagy leküzdöm magam holnap, ha jobban leszek, vagy szombaton, vagy ha tovább elhúzódik a betegség, akkor ki kellene hagynom, amiért baromi mérges lennék); ráadásul a jövő heti koncertünk miatt ma este egy igen fontos próbán kell valahogy megjelennem.
Ezen kívül több más, fontosabb dolog miatt tartom elátkozottnak és gyűlöletesnek május 6-át.
Idén kissé fura volt a kirándulásunk, ami leginkább annak tudható be, hogy a vasváris osztályok évről évre egyre rosszabb hozzáállással jönnek erre a tanulmányi túrára. Igaz, Krisztával csak két napra tudtunk ellátogatni, mivel beteg voltam/vagyok, és ezt a két napot pont az évfolyam legproblémásabb osztálya töltötte velünk. Mivel előző este valaki a flaszterra rókázott, így eleve hosszabb túrát kellett teljesíteniük. Ennek 1/3-a után Buzz és Kriszta visszamentek a szállásra - mindegyiküknek gondja van a térdével -, Szabival viszont végigcsináltuk, jó volt.
Az esti hangulatot azonban az osztály részegedése és az idősebb vasvárisok "zavargása" rútul aláásta, úgyhogy idén csak ez jutott.
Élőben valami világvégi relaxációt eredményez nekem ez a dal.
Egy új dal, a Csirkefarm
Nos, vegyes élményekkel távoztunk a ZPből Krisztával, miután megnéztük a Másfél + Gaya koncertet. Továbbra is zenei unikumnak tartom őket, és a 2008. májusi koncert után már nagyon ki voltam/voltunk éhezve az élő Másfél performanszra, azonban Gaya-t illetően a vártnál is nagyobbat csalódtunk. A 2005-ös En Garde! lemezen az Aerosoul c. dal hangját adó - egyébiránt orosz - hölgy a színpadon borzalmasan viselkedik. Az alsó videón látható vonaglás, motherfucker-ezés, Köszönjük so much és egyéb számomra taszító dolgok jellemzik. Amin nagyon kiakadtam, az a Mi van, mi a fasz van?! megszólalás, nyilván hangulatfokozó/provokáló céllal - nálam nem talált. A régi dalokba nem kéne eröltetni, a Lengyel szerintem instrumentálisan volt tökéletes, az új szerzeményekben elfér - szívesebben hallanám azokat is ének nélkül, de mivel választani nem lehet, jó lesz így is.
Az a baj még, hogy Gaya-ra kifejezetten gerjednek a farokvezérelt 16-20 év közötti srácok, akik "uá-uá" kiabálással, Vissza! helyett We want more!-ral akarják meggyőzni Gaya-t a szeretetükről; ezek miatt van az, hogy 100%-ról 85%-ra esett vissza nálam egy Másfél + Gaya koncert élvezhetősége.
Ettől függetlenül kíváncsian várom az ősszel állítólag érkező lemezt, meg a legközelebbi Másfél koncertet, amire eljutunk.
Kriszta M30-as lapját a PannonProfitban azért nem találta meg a legutóbb (két hete) a nő, mert Dajcs-ként kereste. Jó, mi? (Amúgy aJózsibácsi - így egyben - megtalálta egyből.)
A Napirajz.hu figuráiból újra készülnek pólók, eltöprengtem, hogy be kéne szerezni egy Medvés halas verziót. Aztán tovább barangoltam a Pólópokol.hu-n, és találtam mindenféle gyöngyszemet, de a bal oldalt látható póló kiemelkedett mind közül. Ezen könnyesre nevettem magam.
Ha egyszer annyi pénzem lesz, hogy megengedhetem magamnak, akkor biztosan vásárolok egy ilyen pólót.
Egyébként ma délután "főpróbálunk" a zenekarral, holnap este pedig koncert a Műhelyben. Ha minden jól megy, készül hang- és videófelvétel is.
Durván bekeményített az időjárás. Májusban 9 °C? Cudar, na.
Reggel a buszmegállóba menet olyan érzésem volt, mintha óriások lépkednének körülöttem, és ezért igencsak meg kéne válogatni minden lépésemet, nehogy agyontapossanak. Ezt fokozta a Budai út látványa: az aszfalton végig az óriások megunt és emiatt szétmorzsolt játékainak darabjai hevertek.
Aztán ott van az a fa, amit Kriszta szobájának ablakából szoktam nézni; az a fa van vagy 30-40 méter magas, és körülbelül 6-7 méteres kilengéssel dolgozik, cseppet sem vicces módon föléhajolva így egy háznak.
Szóval cefet egy idő várható.
A jazztöri vizsga gyakorlatilag annyiból állt, hogy Zoli 41 előre kiválasztott dalból ötöt lejátszott (ill. beletekert), fel kellett ismerni és leírni az előadót/dalcímet. Röhejesnek tűnhet, de természetesen nem volt annyira könnyű feladat, mint amilyennek hangzik. Tegnap este kb. másfél - két óra gyakorlással - amiben Kriszta rengeteget segített - készültem a mai vizsgára, és végül is nem eredménytelenül; 5-ből 4-et helyesen felismertem. A fenti videóban szereplő dal is a listán volt, bár a vizsgán ez konkrétan nem szerepelt.
A bukási ráta viszont igen magas volt: 11-ből 4-en mentünk át, és csak a SzakállMetál Balázs és én végeztünk 4-essel, Peti 3-at, Zsombi kettőt talált el.
Mostanában sok hülyeséget álmodok, de a mai szerintem az utóbbi évek termései közül is az egyik legnagyobb marhaság. Szóval: Kriszta erkélyén állok, nézek az égre, és azt látom, hogy egy narancssárga fényű, ovális, gyűrűszerű UFO időnként lézercsíkkal lövi meg a Holdat, ráadásul tetszés szerint arrébb tudja pakolni.
Ezután kimaradtak részek, a folytatás Dunaújvárosban, a Béke téren (buszpályaudvar) játszódott, de ebből is csak annyi maradt meg, hogy Buzzt kérdezem, nem kéne-e indulni az utolsó buszra.
Aztán megint szakadás, de még mindig Dunaújváros: a Heaven Clubnál (ld. FMD) valami cheap-and-deal buli volt, ott kellett keresztülmennem, hogy Krisztával találkozhassak. Egy félmeztelen, tangás (!) srác köszönt, de én nem ismertem (ettől függetlenül visszaköszöntem), és még láttam, ahogy egy koktélt szorongató csaj elkapja a lábával őt, és kérdezi, hogy mennyiért lenne az övé egy órára... Valahogy keresztüljutottam az emberek sokaságán, és boldogan odaállítottam Krisztához, de velem egyidőben nemcsak a pizzája (?), hanem egy rendőr (!) is az asztalhoz ért, aki el is vitte őt. Én rohantam utánuk, fel a lépcsőn - ami egy kisebb palotához vezetett... -, de csak visszafele jövet tudtam beszélni Krisztával, aki szűkszavú és ideges volt, a BMW-jét (!!) - öregebb, de jó állapotú modell - lefoglalták, és mégcsak az őrzött garázsba sem állhatott be; közben annyit tudtunk meg, hogy a rendőrség már egy hete lehallgatta a beszélgetéseit, ugyanis tudomásukra jutott, hogy Kriszta - és itt valahogy Deark személye is felmerült - a Tankcsapdától lop dalokat, szerzői jogokkal él vissza a Tankcsapda-feldolgozásokat előadó zenekarával...
Délelőtt Buzz-zal náluk nekiestünk a gitár "szárnyait" kivágni a jókora faanyagból, amit viccesen "csempésztünk ki" Krisztáéktól. Dekopir fűrésszel dolgoztunk, azaz dolgozott Buzz, mivel én csak segítettem lefogni a deszkát. Ha minden jól megy, holnap délelőtt csiszolással folytatódik a ma végre megkezdett tényleges munka.
Egyébként az már most világosan látszik, hogy a nyak kidolgozása lesz az igazi macera, azon belül is - bár ez eddig sem volt rejtély - a bundozás.
Tegnap egyébként a telefonom lendületből leesett, így jelenleg használhatatlanná vált (kijelzőn a kristályok megsérültek, és valamiért amúgy sem kapcsol be). Ezért határozatlan ideig a Buzztól kölcsönkapott, a w200i-hez igen hasonló SonyEricssont használom.
A Pendulum - tudtommal - harmadik nagylemeze az Immersion címet viseli, idén jelent meg, és én épp most hallgatom meg először, ismerkedem a dalokkal. Az első hallgatás minden esetben csalóka, ezért most csak impressziókról beszélhetek, de egyelőre azt kell mondjam: unalmas. Az első album, az In Silico tartalmazott jobb és kevésbé jobb számokat, bemutatkozásnak mindenesetre igen ütős volt. A második, Hold Your Color c. LP általam igen nagyra becsült, és lehet, hogy a mostani lemez okozta csalódás oka épp ebben keresendő. Egyelőre semmi újat nem mutat a lemez, nincs meg benne az a lendület, mint az előzőben, nincs innováció.
Remélhetőleg sokadik meghallgatásra (aminek előfeltétele, hogy a második-harmadik lejátszáskor már érezzek késztetést arra, hogy újra betegyem a lemezt) jobban meggyőz az anyag.
Update: több ponton tévedtem: először is a Hold Your Color 2005-ös album, míg az In Silico 2008-as, tehát a bemutatkozónak vélt LP valójában a második.
Egyelőre a The Island c. dallal - ill. dalokkal, mivel van I. és II. része - sikerült megbarátkoznom, pláne a második "felvonásával".
Bár nem is olyan régen voltunk Irie-n, sőt, ZP-ben is épp csak pár hete jártunk, de a kettő együtt mégis elég vonzó volt ahhoz, hogy ne hagyjuk ki. Barbi és Bódis eljött velünk, 18.10 körül találkoztunk a pályaudvaron, és bár elértük volna az óra-15-kor induló buszt, mi - a legkevésbé sem bölcsen - megvártuk a 25-öst. Igen ám, csakhogy a 25-ös 18.40-kor gurult be a placcra, úgyhogy ekkor már inkább a 45-öst választottuk, ott legalább jutott ülőhely.
A ZP-be az előzenekar utolsó pár számára értünk oda, amivel nem igazán foglalkoztunk, inkább Bódissal ittunk egy sört, és kezdődött is a buli. Kb. a harmadik dal után cseperegni, majd perceken belül zuhogni kezdett az eső, és természetesen a koncert végén állt csak el. Ettől függetlenül egy zseniális koncertet élvezhettünk, jól nyomták a srácok*; más kérdés, hogy szószerint bőrig áztunk. Volt Bomboklaat - sajnos General Levy nélkül, helyett Busa nyomott egy free-style-t. Az első sorokban elég bátran csapattak a népek, dehát ez Irie-n nem meglepő. Már csak ha a Baszd fel a kéketre gondolunk...
Hazafele a buszon egy szál alsógatyában csücsültünk, hátha megszárad valamennyire a nadrágunk. (Persze nem.)
A sofőr rendes volt, majdnem Krisztáék háza előtt tett le.
Ám a címben megjelölt témával kapcsolatban (mivel még nem történt meg) semmit nem tudok mondani, ellenben fura: bevágtam egy egész tábla milkacsokit úgy, hogy a végén vettem csak észre, mit csinálok. :)
Fél 11 körül levizsgáztam főtárgyból (ugyebár gitár), így már csak a holnapi kötelező zongora/jazz-/zeneelmélet/szolfézs szóbeli vizsgák maradtak, ami gyakorlatilag csak zongorázásból áll. A mai vizsga egyébiránt nem sikerült rosszul, bár nyilván lehetett volna jobb is - mindig lehetne jobb.
Update: úgy elmosta az egészet a vihar, hogy az erősítőket, a dobot, és kb. minden elektronikai kütyüt zuhogó esőben és erős szélben kellett lehordani a szabadtéri színpadról. Megérte megpróbálni szabadtéren lebonyolítani, mondhatom...
1 azaz egy nap maradt meg a tinédzserkoromból. Közel a második x, bár állítólag nem szólal meg semmilyen világvégi, földön túli C-dúr major 6/9.
Ellenben ma még boldog névnapot Turának!
...kisebb lébecolás után szétszóródott a csapat, mi (tehát Ádám, Marci meg én) Pepével tartottunk, aki Szalciért ment, és elvileg vissza is értünk volna fél 8-ra az Országalmához (ez volt megbeszélve Krisztáékkal), azonban Szalcinál ott voltak az osztálytársnői, és épp akkor végeztek a filmnézéssel (amúgy Donnie Darko, szóval legalább jó filmet néztek), ergo nem tudtunk azonnal visszaindulni a városba. Marcival és Ádámmal tehát kimentünk az elvileg igen, ám gyakorlatilag nem létező 20h-s buszra, helyette begyalogoltunk toronyirányban (a következő busz 20.15-kor ment volna, addigra már majdnem be is értünk). Ádám levált, Marcival ketten pedig meglepetten konstatáltuk, hogy az Országalmánál bizony már kurvára nincsen senki.
Marximban Faust és Faustina ültek, várták a pizzájukat, és ők legalább meg tudták mondani, hogy Krisztáék a tópartra mentek (Tópartihoz), továbbá hogy Bandihoz negyed 10-re fel lehet menni. Éljen. Marcival tehát ellépegettünk tópartra, valóban ott ültek Kriszta - Barbi - Bódis, de még Bandi és Anita is. Nem sokkal érkezésünk után csokivadászatra indultunk (kisteszkó), és annak rendje-módja szerint úgy elmúlt a negyed 10, ahogy kell, közben Pepe és Szalci is elérhetetlen volt, pedig ők a tópartra jöttek volna elvileg.
Kb. 3/4 10 körül Bandiék háza előtt a parkban találkoztunk végül Pepéékkel és Faustékkal is, és odafent még további majdnem két órán át Dj Hero-n és egyéb XBox-os szirszaron játszottunk. Marcival meg lejártuk a lábunkat is.
Nézd csak, hogy szaladnak az évek, máris 20 van belőlük...
Próbáról visszatérve Kriszta tortával és kedves meglepetésekkel köszöntött fel, és rájöttem, hogy nem is hiányzik a nagy buli (bár jövő héten elvileg csinálunk egy Szalcival és Rasival kibővített nagyobb születésnapozást a Balatonon); kellemes nyugalomban ünnepeltünk így, ketten.
Később némi telefonálgatás után Pepével és Barbival megegyeztünk egy fél 8-as találkozóban, a Bory vár bejáratánál. Rengeteg emberrel (többek közt Zsolesszel) futottunk össze, némi ácsorgást (sörözést) követően bementünk. Kriszta és Gerhard játszottak egy mérkőzést a 3D-s malmon, a háttérben elmebeteg káosz-zene szólt, az emberek fel-alá mászkáltak, és ez a zsongás, na meg a hely különös hangulata kellemes érzéssel töltött el.
Ma fikázzunk egy jót. Szar az időjárás. Mégis hogyan van az, hogy június 1-jén megfagyok pulcsiban? Szar a fikázó quart.hu. Igaz, most konkrétan nem olvastam semmi kiborítót, de talán még nem említettem, hogy a quart.hu nagyjából megfelel a magyar fika-gép elvárásainak, és kábé mindent leszól. Most én szólom le őket. Haha. Szar zenét csinál Frenk. Ez kapcsolódik a quart.hu fikázásához, ugyanis bár köztudott, hogy Frenk F.O.S zenét művel - még F.O.S-abb szövegekkel súlyosbítva azt, ami amúgyis -, a quart.hu jó kritikával illette még az első lemezét, holott belehallgatva mindkettő kiadott albumába csak azt nehéz eldönteni, hogy a debütáló, vagy a most megjelent - és amúgy a Petőfin is agyonjátszott - kiadvány szarabb.
Most pedig jöjjön valaki, és oltson le engem is, mint egy kislámpát...
Köszönöm. Mai fikázásunkat olvashatták.
Voltunk mi outletben ám, mivel KrisztAnyu, Kriszta, Barbi és Gergő vásárolni szerettek volna ezt-azt (nadrág, cipő, ilyesmi). Kettő célpont volt, a GL Outlet Törökbálinton, meg a Premier Biatorbágy környékén. Valamivel 10 óra előtt (ami mindkét helyen a nyitás időpontja) nem kevés kavargás után megtaláltuk a GL-t, érkezésünkkor az első furcsa jel a parkoló megdöbbentő üressége volt. Nevermind, elindultunk az üzletek felé, jobb és bal kéz felől sorra tátongó boltok, néhol otthagyott áruk, egy helyen az Itt hamarosan új üzlet nyílik! felirat díszelgett... Egyetlen takarítónőt találtunk, ő kérdésünkre elmondta, hogy általában kettő üzlet nyit ki, ha gondoljuk, várjunk egy kicsit... Döbbenet. Egy kb. 50-60 üzletet magába foglaló outlet centerben kettő azaz kettő darab bolt üzemel... Bódissal visszamentünk a kocsihoz, azonban a lányok megvárták a cipőbolt nyitását. Ekkor mi is megcsodáltuk az egyetlen nyitva tartó üzletet: az eladónő kint cigarettázott a padoknál, míg KrisztAnyu válogatott, és ha kérdése volt, kintről válaszolt a nő egykedvűen. Gyanítom, hogy KrisztAnyu vásárlásával (ami kb. 3.000 HUF-tól szabadította meg) az üzlet egész heti bevételét fedezte...
A Premierbe viszonylag könnyedén odataláltunk, és itt már azt kaptuk, amit vártunk: rengeteg (nyitva tartó) bolt (de tényleg rengeteg), vásárlók elfogadható mennyiségben. A nőktől még az elején elszakadtunk Bódissal, ugyanis ők a mi mércénkkel felfoghatatlanul alaposan - és lassan - tekintettek körül mindenhol, így mire ők az üzletek egyharmadát járták végig, mi már minden arra érdemes helyen megfordultunk. (Hozzáteszem, hogy az én "vásárlási tempóm" valahol középúton van, mert a Bódis már a másik véglet a csajokhoz képest: bemegy a boltba, megnéz két cipőt - egyik sem nyeri el tetszését - és már jövünk is ki...)
Talán mindent elárul az, hogy fél 4-kor sikerült elindulni vissza, úgy, hogy sem Barbi, sem Kriszta nem találta meg azt, amit keresett, és valami más apróságot vásárolt mindössze meg.
Állunk délután a buszmegállóban hárman: Kriszta, Barbi meg én. Elméláztam (amúgy is tök fáradt voltam, meg álmos), majd egyszer csak gondoltam, adok egy puszit Kriszta homlokára; majd ezzel a lendülettel majdnem homlokon pusziltam Barbit. Durva. Szerencsére azért vicces volt...
A slusszpoén, hogy hasonlót már Pepe is csinált korábban: kezet nyújtott Szalcinak, és majdnem másnak adott szájrapuszit.
Az utóbbi három napban a PannonProfit iskolaszövetkezet jóvoltából dolgoztam, méghozzá két cégnél is; az pedig csak ráadás, hogy mindkettő üzem CNC forgácsolással, esztergálással foglalkozik. Legyenek ők A és B, abból baj nem lehet.
'A' cég egy viszonylag kicsi vállalkozás, bár Kft., ami ugye eleve jelent egyfajta éves bevételt (így van?); viszont egy műszakban "csak" két ember dolgozik (a multikhoz képest ez ugye lófasz). Az üzem maga nem is olyan nagy, egy tágasabb és egy kisebb teremből áll, minden csupa olaj (a talaj is), kosz, meg zaj - ellenben nyugalom van, nincs kapkodás, nincs cseszegetés, csak csináld a dolgod. Az első napon egy 10 másodperces műveletet ismételtem 8 órán át, konkrétan alátéteket sorjáztam. A rádió szólhat munka közben, így meglepően gyorsan telt az idő.
A második nap nagyobb szívás volt, emelgetni kellett 20-30 kilókat, továbbá még koszosabb melót kaptam, "mosni" kellett az előzőleg lesorjázott alátéteket, majd dobozolni. (Az utolsó két óra szintén sorjázással telt.)
'B' cég már nagyobb üzem, alapterülete és a foglalkoztatottak száma alapján is. Az épület oldalán az olvasható, hogy bent kötelező fülvédő használata, továbbá tilos a dohányzás, kivéve az ajtónál lévő kijelölt területnél. Csengettem - merthogy így lehetett bejutni -, és meglepetésemre egy nő nyitott ajtót; égő cigarettával a kezében. Követtem az irodáig - ezzel egyébként a három terem egyikén már át is vezetett -, közben további 6-8 munkás kezében/szájában láttam munkavégzés közben cigit. Mint később megtudtam, feszes a munkatempójuk, így egy 20 perces kaja szünetük van csak, a dohányzást a főnökök engedélyével (!) meló közben intézhetik el.
Egyébként a műszakvezetőm egy szimpatikus pasas volt, elmagyarázta a mit-hogyant, eleinte menetet metszettem, majd éleket csiszoltam, és később is ezek a munkafolyamatok jutottak nekem, felváltva. Találkoztam Szilveszterrel, neki a jóval unalmasabb csavarválogatás jutott osztályrészül.
Délután - míg Zita és Kriszta tételeket tanultak - Imivel megittunk egy-egy sört a Műhelyben, közben jót beszélgettünk a zenéről. (Ezt a bekezdést a legutóbb sokkal részletesebben és kellemesebben megírtam, viszont akkor bekrepált a szerver, és nem tudtam elmenteni...)
Imivel folytattuk az csütörtöki beszélgetést, csak most éppen a zenéről nem, és minden másról cseréltünk eszmét. Kellett már ez.
Az estét pedig itthon, falun töltöttük Krisztával, beszélgettünk anyuval, sétáltunk, és kipihentük magunkat, meg szívtuk magunkba a szmogmentes vidéki levegőt.
Tegnap meg ma megmártóztunk Agárdon a Velencei tóban, mert annak bizony már kellemes a vize. A kaller beszólt a 90%-os kedvezményre jogosító kártyámért, merthogy szerinte fénymásolt. Hát a kurvaanyád. Arról, hogy egy ilyen komoly, országosan bárhol igénybe vehető kedvezményt biztosító okmány ilyen szinten hamisítható (ugyanis se sorszáma, se érvényesítő matricája, de mégcsak fénykép sincs ezen az amúgy fekete-fehér kártyán, csak egy kurva aláírás, amit valami MÁK-os kapar oda), na arról nem én tehetek; ha pedig nem tetszik valami, akkor próbáljon meg megbüntetni, hátha sikerül neki. (Bármikor be tudom vinni a MÁV-hoz a jogosultságot igazoló levelet.)
A víz tehát jó, jót szórakoztunk, kellemes időt fogtunk ki.
A munkahelyen általában szól a rádió; vagy Class, vagy Neo FM. (Az mr2 Petőfi a viszonylag jó zenékkel nyilván szóba sem jöhet.) A Bumeráng a Neo FM szerint az ország leghallgatottabb, legkedveltebb reggeli rádiós műsora. A Morning Show (aminek már a neve is gagyi) Magyarország kedvenc ébresztő show-ja, véli a Class FM. Akkor most...?
Ezt a napot nagyon vártam, rendkívül bizakodó voltam, és - nyilván a sok próba, a befektetett energia miatt - úgy gondoltam, hogy most igazán jó koncertet adhatunk. Marcival egy kávé után érkeztünk a helyszínre, a színpad roppant hangulatos módon két fa között helyezkedett el, és kellően magas/széles/tágas volt.
Azonban kb. már itt ki kell térni a technikai problémákra, amelyek aztán elég komolyan aláásták az előadásunkat: a hangrendszer egyik oldala egyáltalán nem szólalt meg. A "hangtechnikus" kábé a tökét vakarta csak, és elmondta, hogy a végfok kijelzője szerint minden rendben, mindkét oldal szól elméletileg. Mondom, elméletileg. Gyakorlatilag nem, tehát illene szakérteni valamit, mert ez így nem jó.
Namost Kripcsi véletlenül arra járt, és ő összehozta úgy a cuccot, hogy megszólalt mindkét fele. Ennyit a Barátság Háza hangosítóiról...
A fényeket, az "épületfestést" Zöldék állították be, a megszokott, profi módon, így a világítással, a hangulattal semmi baj nem volt, de a megszólalásról ugyanez nem mondható el. Kriszta meg Szabi segített, hogy ki hangos, ki halk, mert nem volt egy kurva hangtechnikus, aki kiáll a színpad elé és meghallgatja az arányokat (egyébként ezt kb. mi magunk tettük meg, így úgy-ahogy voltak arányok...).
Szóval borzalom, na.
Mostanában az van, hogy délelőtt dolgozok (egy korábbi bejegyzésben említett 'A' cégnél), ami jó, mert ebből lesz nekem pénzem a nyáron, nem kevés, de természetesen nem elegendő minden célomra - viszont egy részükre igen. A munka még mindig kicsit olajos és vasszagú, nem kevésbé monoton, de a munkatársak (pl. ezen a héten egy jófej srác is, mint diákmunkás) rendes arcok, a munkatempó barátságos; tehát örülök, hogy ott dolgozhatok.
Mint az látható, a meló miatt nem sűrűn jutok gépközelbe, bár ehhez hozzátartozik, hogy (szintén a munka okán) nincs igazán mit részleteznem (amit pedig részletezhetnék, pl. a koncertünk, arra meg - pl. emiatt a bejegyzés miatt - nem jut idő. Paradox, 'ázz).
Viszont az utóbbi pár napban erősödik bennem egy vágy, egyfajta projekt létrehozásáról szóló vágy, amiről az érintettek megkérdezéséig (ami részben megtörtént, részben most fog történni) nem nyilatkozom bővebben. Ha összejön, régi álmom valósul meg.
Este Kriszta, Rasi, Betti meg én sétálgattunk a városban és eközben a Hoppkutya! nevezetű játékot játszottuk. Elég egyszerű: ha látsz egy kutyát, mondd ki, hogy 'Hopp, kutya!', és ezzel szereztél egy pontot. Nap végén kiderül, ki nyert, és nullázódik az aznapi forduló. A játék akkor indul, amikor nap közben valaki először kimondja, hogy Hoppkutya, és ezzel máris van egy pontja.
Nos, tegnap Kriszta 15, Betti 8, én 7, míg Rasi nulla találattal zárta a napot.
Sikerült (végre) megvásárolni a gitárépítéshez szükséges, nyaknak szánt faanyagot. A Zol-Gemnél szereztük be, egy termetes juharfa szeletről (durván: 230x35x8, cm-ben) beszélünk, amiben van két csomó, ám szerencsére a szükséges egy méteres tiszta darabot így is kiadja.
Időközben utánanéztem, mégis milyen feladat vár ránk, és konstatáltam, hogy igen nehéz. 90%-ig biztos vagyok abban, hogy nem fog úgy sikerülni a gitár, mint ahogy eltervezzük, ugyanis túl sok apróságra kell figyelni a jó végeredményhez.
Más: ma lett volna egy koncertünk Agárdon, ami elmaradt. Nem részletezem, Olivér szervezése volt, és igazán meg sem lepődtem, amikor 3 órával a kezdés előtt kiderült, hogy nem tudunk színpadra lépni. Mindenesetre Kriszta, Anett, Marci, Ádám és én lementünk fürdeni egyet, ha már amúgyis készültünk erre.
Délután Imivel találkoztam a Műhelyben, hogy beszélgessünk például az új zenei ötletről, de mivel Zsolesz nem tudott jönni, inkább személyesebb hangvételű dolgokról volt szó. Mesélt a tábori élményeiről, ehhez kapcsolódó gondolatokról, és úgy általában olyasmikről, amikről konkrétumok nélkül nehéz körmondatot írni; konkrétumot meg ugyebár nem írok le. Ám az lényeges lehet, hogy elhozta - és meg is fújta - a vuvuzelát, amit bitang hangos tud lenni.
Egyébként a zenéről is esett szó, de most nem azon volt a hangsúly.
Betöltötte 6. életévét e blog, úgyhogy egyrészt most rohanok a buszra, másrészt már készül a szülinapi csomag, ami itt elérhető lesz remélhetőleg már a hétvégén.
Az utóbbi napok (bár lehet, hogy inkább hetek) apró, jelentéktelen történései, vagy - mint egyik nap, amikor nem tudtam mit kezdeni magammal unalmamban - jelentős nem-történései oda vezettek, hogy most egy kis türelmet kell kérnem a folytatás előtt. Ettől függetlenül minden megy tovább - nyilván -, viszont amíg egy kicsit nem pofozom magamat helyre belül, addig igen, elképzelhető, hogy ingerült leszek, kiabálok, felkapom a vizet hamar.
Mik is voltak mostanában? Na, igen. Vasárnap Nóriéknál volt egy kis pancsolás sörözéssel egybekötve, Kriszta, Buzz, Szabi meg én, meg Nóri családja harmadíziglen, ami abszolút nem volt zavaró. Lesz majd Szabiéknál is ilyen valamikor, akkor jobban oda kell figyelni, hogy több volt osztálytársnak szóljunk időben (Imi, Dóri, pont mint tavaly).
Hétfőn Krisztával lementünk számlákat rendezni Siófokra, ugyanis a DuRVa címzett elhunyt jelzéssel nem tudja kiküldeni a csekkeket Fehérvárra (a nyaraló Kriszta mamájának nevén van, ő azonban 2006-ban valóban elhunyt), így minden évben eljátsszák a mivel nem fizettél, nincs víz c. játékot.
Tehát bementünk az ügyfélszolgálatra, kiegyenlítettük a tartozást, ám nem kérdeztük meg, hogy így visszakapcsolják-é a vizet. Emiatt lekéstük a 11.00-ás, sőt a 11.38-as vonatot is, mivel visszamentünk ezt az apróságot megtudakolni. A válasz megdöbbentő volt: a központi rendszerben nyoma sincs annak, amit múlt hét pénteken (amikor KrisztApuval és KrisztAnyuval együtt utaztunk a nyaralóba rendet rakni) saját szemünkkel tapasztaltunk, történetesen, hogy nincs víz a házban.
Így könnyen előfordulhat, hogy bár kikapcsolták a vizet, visszaállítani nem tudják, mert a rendszer szerint ki sincs kapcsolva... (Ez ma tisztázódik, ugyanis ma ők hárman - Kriszta + anyuka + apuka - újra ellátogatnak Siófokra.)
Nem kicsi idegeskedés és szitkozódás után a 20 percet késő 13.00-ás, Balaton Sound-ról hazafelé tartó fiatalokkal tömött vonattal hazajutottunk.
Úgy volt, hogy hétvégére (péntek-vasárnap) mienk a nyaraló, aztán kiderült, hogy nem (Kriszta bátyja már kiadta ismerőseinek)... Ennek örömére egy napra leutaztunk, hogy legalább ízelítőt kapjunk a nyaralásból. Délután kétszer megmártóztunk a Balcsiban, igen jó, kellemesen meleg a víz.
Vacsorára sütöttünk csirkemellt, finom saláta, vidéki levegő, ilyenekkel jól lehet lakni. Még Siófokra is bementünk a Roxyba, gurult egy sör, visszafelé a parton egy jó séta.
Kb. éjfélkor még kint ültünk a teraszon, mire megszólított minket egy fürdőnadrágos félmeztelen srác. Odamentünk a kerítéshez, elmondta, hogy a problémája igen egyszerű: elhagyta a társaságát. Sok kérdés után lassan kirajzolódott, mi a helyzet; legénybúcsúra jöttek Siófokra, a szállásuk valahol a part mentén a város felé van. A rosé-fröccs miatt kissé kihagyott az emlékezete, és bár kicsit lúzer, azért jófej alak volt. Kérdeztük, miért indult el sétálni, mire egyszerűen annyit felelt, hogy "Van úgy, hogy menni kell..." Ekkor majdnem besírtam...
Végül visszakísértük, és nem_kevés gyaloglás után megtaláltuk a szállását. Hálás volt, elköszönt, mi meg sétálhattunk vissza 3-4 km-t.
Barbival hármasban Pestre utaztunk a zépébe, mert ott Biorobot - és előtte mellesleg Kafkaz - koncertet tartottak. A bejáratnál most kivételesen ellenőrizték a táskám, így a maradék ásványvíztől búcsút kellett vennünk. A kupon-rendszert kissé átalakították, 22h-ig egyet fizet, kettőt kap akció van, aminek így baromira semmi értelme, szerintem.
A Kafkaz a Kardos-Horváth által is emlegetett depressziós hangulatban telt, legalábbis ami azt illeti, én elég sokszor untam. Túl sok mollos dal, sokáig nyújtva, fura szövegekkel... Azért a Gyere vissza Feri, segíteni kell! viccesen ironikus volt.
A Biorobot viszont nagy buli volt, csak éppen Robi és a dobos is szét volt szívva. Azonban elmondható, hogy végre tisztességes ideig tartott a koncert, bár az még mindig fura, hogy a visszatapsnál dalt ismételnek...
Mindegy, jól éreztük magunkat.
Íme, mennyire kiszámíthatatlan és kegyetlen az élet, vagy a világ, vagy én nem is tudom, hogy mi.
Marina akkor volt végzős a Kodályban, amikor mi elsősök. Időnként hallottam róla, megtudtam, hogy kiment Amerikába, később értesültem arról is, hogy ott megismerte párját, akihez két éve feleségül ment; tegnap pedig Imi sokkolt telefonon a hírrel, miszerint Marina meghalt egy tragikus autóbalesetben.
Most mindenki értetlenül áll a történtek előtt, nehéz ehhez bármit is hozzáfűzni. Nyugodjék békében!
Szombaton Iminél töltöttem pár késő délutáni/kora esti órát. Zenélgettünk is, hiszen részben ez volt (az egyik) cél, viszont talán még több zenét hallgattunk, egymásnak megmutatva azokat, amik mostanában a lejátszóinkból szólnak. Emellett jutott még idő egy kis beszélgetésre, összességében kellemesen (és zenei szempontból igen hasznosan is) telt el az a bő három óra.
Este még durván fél órát marximoltam, mivel a többiek ott voltak, majd a nap zárásaként Krisztával hajnalig beszélgettünk, ami kifejezetten jól esett. Fontos dolgok ezek, örülök, hogy végül is ilyen jól alakult a furcsán induló szombat.
Vasárnap az időm nagy részét Krisztával töltöttem, náluk, békésen, kellemesen. Este elhívtuk Buzzt - egyik nap szintén volt erre alkalom -, ezúttal a Mások élete c. - fantasztikus - filmet néztük meg.
Jó hétvége volt.
A tegnap, na az durva nap volt; stresszes, érthetetlen, rajtam kívül álló, különleges és rossz.
Délben értesültem Rasitól a Szalci-Pepe bonyodalomról, aminek nem ez az oldal a megfelelő helye, így e tekintetben maradjunk is ennyiben.
Ellenben ami Krisztáéknál folyik, az felőröl, kikészít, stresszel, idegesít; elfogadhatatlannak és igazságtalannak, sőt, butaságnak, még tovább menve példátlannak és felháborítónak tartom. Krisztát felvették a PPKE-BTK magyar szakára, DE a család természetesen közbeszól, nem engedik, hogy oda járjon.
Miért? Azokat az okokat, amelyek a család magánügyei, nem firtatom, viszont az, hogy nem engedik Krisztát a saját útjára, nem engedik, hogy azzal foglalkozzon, amivel életében később is szeretne, az tűrhetetlen. A bátyja, nővére, anyja álláspontja - még ha ezt így nem is fogalmazták meg - egyértelműen az, hogy aki nem mérnök végzettségű, az nem ember, ebből következően biztosan nem fog megélni, sőt, a nem-mérnök szakokon eltöltött évek mind anyagi, mind szellemi értelemben elpazarolt évek, és mint ilyenek, nem támogathatók.
Nem mérnökök szarták a világot! A vonalzón, matematikai számításokon, tervrajzokon kívül van élet (sőt saját nézetem szerint ott van csak igazán).
Megvizsgálhatjuk, hogy él Kriszta bátyja és nővére: remek állás, szép karrier (még ha nem is a végzettségük szerinti szakmában dolgoznak - ennyit arról, hogy mi számít biztos megélhetést biztosító szaknak), magas jövedelem; zéró élet, zéró emberi kapcsolatok. Gratulálok. Dolgozzatok csak éjjel-nappal, addig sem kell gondolkodni azon, hogy miért nincs párotok, miért nincs harmincas éveitek közepén családotok, miért laksz még mindig otthon, miért nem tudtok emberi kapcsolatokat teremteni, miért nem tudtok örömet szerezni valakinek, miért nincs kinek örömet szerezni, miért fogtok egyedül megrohadni a papírhalmazotok, íróasztalotok, fenenagy pénzhalmotok és a mindent felülíró magányotok közepén, basszátokmeg!
De azt, hogy ugyanezt ráerőltessétek valakire, azt nem lehet.
Rohadt mocsok faszkalap banda.
"...HE SOON COMES TO SEE THAT HE'S A LONELY MAN..." [KEPSZLOKK IRIE MAFFIA]
Gyurma az élet, és te formálhatod,
csak tudd, hogy' akarod
és tartsd szem előtt,
hogy ha máshogy alakul
még újragyúrhatod
nem késő, sosem késő mindent megváltoztatnod!
(Így több mint egy hét távlatából nem is egyszerű visszaemlékezni dolgokra.)
Szóval Imivel találkoztam, a Jancsáron, bevittem a papírokat a PannonProfitba, elkezdett cseperegni, és végül besétáltunk a Ribillióig, ott ittunk kávét. Jó az a hely, pont az ilyen kötetlen, kellemes beszélgetésekhez illő azokkal a fotelokkal, fa padlóval, mindennel, ami ott van.
A zenétől az iskolán át egész sok dologról cseréltünk eszmét, persze a teljesség igénye nélkül. Annyit úgysem lehet beszélni, hogy kifogyjon belőlünk a szó. Az valahogy mindig van, szerencsére.
Egy hirtelen jött koncertről van szó, kedden telefonált a szervező, hogy tudunk-e menni, a Ribogzi ajánlott minket. Persze, jó, hogy megyünk!, a koncert mindig jól jön.
Kripcsi apját sikerült felbérelni a cuccok szállítására, Ford Transittal mentünk, afféle turnébusz-feeling. Fél 7-re odaértünk, a hely nagyon kulturált, van backstage (!), korrekt a színpad, még dobszínpad is van, konrtoll-ládák (igaz, csak kettő két úton), fények, meg maga a hely (bár sátor jellegű) igen hangulatos, nagymama-korabeli székekkel.
A hangbeállás egész jól sikerült, megjött a másik zenekar, a Made Yourself, átálltunk, satöbbi.
A Made viszont sajnálatos módon igencsak elütött a stílusunktól, merthát a trash metál az trash metál...
A koncert így is jó volt, bár a visszatapsot pl. csúnyán bebuktuk.
Megjöttünk. Megérkeztünk, bár nem akartunk. Van valami különös a balatoni nyaralásban, illetve épp ez az: nincs benne semmi különös, különösen nincsen stressz, csak a semmi van, az a kicsi semmi ami kell, csak annyi. Nos, ezért nehéz eljönni onnan, meg ezért nehéz erről úgy írni, ahogy szeretnék; mert ez nem arról szól, hogy kedd: ma 11 órakor keltünk, kellemesen telt a délelőtt, kávéztunk 3 in 1, a híz videg, de csónakáztunk, stb.. Ez arról szól, hogy csak ő meg én, meg a Balaton. Persze, jó volt a kezdő buli is, ugyanis volt olyan is, jöttek kurvasokan, Pepe elég szépen be is rúgott, satöbbi, de nekem ebből a nyaralásból csak az a végtelen nyugalom, a kellemes időtöltés maradt meg, amit Kriszta meg én átéltünk. Végülis minden percére emlékszem, de össze is folyik az egész nyomokban, és nem érdekel, hogy egész héten kb. semmit nem csináltunk. Azok a séták Siófokon, az étterem színpadáról kiszóló '30-as évekbeli swing-féle, a Kriszta-névnap, a Betti-féle karikatúra, a hajnalig tartó beszélgetések, a böfögő tajparaszt szomszédok - na szóval ez valahogy mind az idei nyaralásunkat képezte, minden okkal volt pont úgy, és csak annyit tudok zárásul ezzel kapcsolatban kijelenteni, hogy ezek életem legszebb napjai, azok, amikre mindig emlékezni akarok és fogok is.
Az enkispalom.blog.hu kezdeményezés mintájára én is megírom, miként ismerkedtem meg a Kispállal, és nekem mit adott ez a zenekar, amely egyébiránt idősebb, mint én magam vagyok.
Sziasztok!
A következő várható blogömlés időpontja: 2010.09.05
Okkal alakult így. Tudom, hogy sok dolog vár megírásra, igyekszem részletes (vagy viszonylag részletes) beszámolót írni a Szigetes koncertünkről, a Jozsó-jelenségről (merthogy jártunk ott is), a tóparti hétköznapokról, satöbbi, de: Kriszta szeptember 4-én reggel repülőre száll és egy évet Londonban tölt, úgyhogy addig a kevés blog - kevés egyéb - sok Kriszta elv érvényesül. Amíg lehet.
Utána úgyis megkétszereződik a begépelt karakterek száma a nagy magányban.
(Kriszta mögöttem alszik, a drága... Fáradt a szentem. Kissé Radnótis beütésem van, noha én most nem verset írok.)
Néhány hete (talán több mint egy hónapja már) egyik napról a másikra úgymond megálmodtam egy zenekart, amiben le szándékoztam vezetni a felesleges zenei energiáimat - nevezzük így. Az elképzelés szerint breakbeat-es, groove-os, loop-os, akár drum 'n' bass-es alapokra épített acid-jazz beütésű, alapvetően instrumentális zenét játszik ez az együttes - és ami a legjobb, hogy ma próbált először.
Zsolesz és Imi is örömmel fogadta a meghívást ebbe a projektbe, s így hosszas időpont-egyeztetést követően elkezdhettük a közös 'munkát'. A négy óra alatt két jelentősebb ötlettel kísérleteztünk, a másodikat egy első próbához képest igen jól össze is tudtuk rakni.
Nyilván ebben a felállásban sem szólalnak meg a hangszerek maguktól - értem ezalatt azt, hogy sok munkát, kreativitást, és még ki tudja mi mindent igényel a zenekar működtetése, de látok benne fantáziát.
A cél az örömzenélés, a szónak abban az értelmében, hogy mindenek előtt mi magunk élvezzük a zenét, amit létrehozunk. Fontos, és szerencsére már most beigazolódni látom azt, hogy Zsolesz és Imi egymással olyan jól kijönnek majd, mint ahogy mindketten velem, külön-külön. A zenekart - és ezt mindegyiküknek elmondtam, amikor felkértem őket - szabadidős tevékenységnek, hobbinak szeretném megtartani - persze kellő komolysággal, viszont kínos kötöttségek nélkül.
A hosszú távú tervek közé csak ezek tartoznak. Nem cél, hogy rajongóink legyenek, "befussunk", satöbbi. A közönség elé csak akkor hozzuk ki a produkciót, amikor az megérett rá; mindemellett főként olyan helyeken szeretnék - íme, ez mégis távlati terv - fellépni ezzel a felállással, ahol - az akár igen csekély számú - közönség kulturált, nyitott az efféle muzsikára, továbbá ahol a hely hangulata eleve impozáns, passzol a zenéhez. (Hogy példát említsek: a Barátság Házánál adott szabadtéri Mentés-koncert helyszínét/hangulatát, vagy akár egy Mokka/Műhely/Ribillió szintű kávézó kicsi színpadát ideálisnak tartom.)
Zárásként pedig megjegyzem, örülök, hogy sikerült Imivel és Zsolesszel (tehát hogy pont velük) összehozni az egyelőre név nélküli zenekart.
Ha létezne, vélhetően megdöntöttem volna e napon az egy városon belül legtöbb különböző helyen elkövetett Élet és Irodalom olvasás világrekordját. Marxim, Törökudvar, tópart, tópart II., Ciszter-park...
Persze lehetséges, hogy már létezik ilyen Guiness-rekord. Ha nem, akkor mondjuk mostantól (még ha nem is hivatalos).
"KITALÁLTAM, ÉS ATTÓL KEZDVE VAN..." [KEPSZLOKK BIOROBOT]
Itt ez a blog, itt a billentyűzet, minden adott, de nem tudok mit kezdeni a körülöttem lévő dolgokkal. Közel 22 és fél órája vagyok ébren, ezen az egy napon kb. négy napra elég élmény ért; kissé úgy érzem, hogy bár jól vagyok, élek, ép az elmém, valójában le vagyok sokkolva.
Borzalmas volt, vagy legalábbis hátborzongató a tök sötét úton közeledni Ferihegy-1 felé, fogy az idő, peregnek le a percek.
Nem írom meg, mert nem akarok emlékezni. Utálunk búcsúzni, különben is, hogy lehet jól elköszönni egymástól közel egy évre? Sehogy. Á, basszus, hiányzik.
(Annyira nem bírom ezeket a dolgokat megfogni, hogy most már azon gondolkodom, felhagyok ezzel a bloggal is...)
Nem a kép, hanem a hang lényeges. Kérem a távolságot, mint üveggolyót a kezembe! Update: időközben betöltöttem a 24. ébren töltött órámat; ez intő jel az alvásra, jóéjt
Még nem sikerült teljesen felülkerekedni magamon, meg a megváltozott helyzeten, és szerintem ez így is marad még egy darabig. Ennek megfelelően a bejegyzések is teljesen szétesettek, nem tudom megírni a történéseket, ezért visszamenőleg elképzelhető, hogy nem is pótlok, helyette megpróbálom innentől rendesen vezetni a történéseket.
Tegnap Buzz-zal kiegészülve KrisztAnyu meg én lementünk Balatonra, és az amúgy ott pihenő Rasival (és Betti is ott volt) kiszedtük a mólót.
Kezdődik a suli, érdekes változások történtek, szerkezetileg, ugye. Arról van szó, hogy az összes énekes hölgy végzett tavaly, így idén egyetlen egy, ráadásul fiú énekes jár az iskolánkba. Az első évfolyamban rajta kívül két dobos, három basszeros, két gitáros van, és asszem ennyi.
Krisztával kapcsolatban pedig a mai nap fejleménye egyrészt az, hogy regisztráltam a faszbook-ra (a kapcsolattartást könnyítendő), másrészt az, hogy hiányzik. Persze ez utóbbi nem újdonság, de másképp hiányzik, mint az elmúlt két napban. Eddig konkrétan a búcsú okozta sokk hatása alatt voltam, és talán még vagyok is, viszont emellett ma megéreztem a fizikai hiányát, vagyis azt, hogy nem láthatom, nem érinthetem meg, nem csókolhatom meg, hogy nincs velem. Nehéz nélküle.
A suliban végül úgy-ahogy kialakult az órarendem, amivel sajnos nem lehetek teljesen elégedett, mert bár korán (ill. nagyon korán) nem kell kelnem (8.45-nél előbb nem kezdődik órám), van, hogy 14.00-ig is suliban vagyok, és ettől az én kényelmes pofám elszokott már. Az elsősök egyik zenekari gyakorlatán részt vettem, nem volt rossz (lyukas óra, úgyhogy lehet, hogy rendszeresen bejárok).
A nap fénypontja így is az este volt, ugyanis végre sikerült Krisztával kommunikálnom, és íme, kérésére máris nem olyan negatív a bejegyzés. Igazán szükségem volt már egy ilyen beszélgetésre vele, ami kicsit áthidalja a távolságot, kicsit közelebb-, vagy akár visszahozza nekem őt a ködös albionból. Erőt kaptam a hétköznapok folytatásához.
Néha nem tudom eldönteni, hogy az álmomból vagy álmomban ébredek fel (ld. 2007-es szigetes Hiperkarma koncertfelvétel). Egyébként leginkább egyik sem igaz, sajnos. Szívesen venném - még így is, hogy a hangulatom az utóbbi napokban már megütötte az emberi szintet -, ha felébrednék az álomból.
Nem problémamentesen ugyan, de végül kicsivel 20h előtt eljutottam a ZP-be, csak éppen a kuponom felejtettem el elvenni az automatából. A kétbetűs helyiség felkeresése után hamar odaálltam a színpadhoz közel, ekkor még elég kevesen vállalkoztak erre a szemerkélő eső miatt. Egy srác mellém állt, megkérdezte, hogy elrakhatja-e a táskámba az esernyőjét, mondtam, hogyne.
A koncert egyébként hatalmas volt, mindenestől bejött, leszámítva azt, hogy árpádsávos zászlós bőrfejűek is jöttek, akik a Rock it on alatt pogózni kezdtek. Nekik bizony a...
Hétfőn megtippeltem, hogy mikorra kell beérnem iskolába, és még a bele nem kalkulált elalvással együtt is pont jókor, 10 perccel kezdés előtt értem be. Délután nem akartam otthon ülni, ezért viszonylag korán visszajöttem a városba, Marximban ültünk sokan, jókedvűen.
Kedd este azt hittük, hogy lesz kodolányis jam-session a Műhelyben, de nem volt, így négy üveg Hangulattal (Weinhaus) kiültünk a játszótérre a teszkó mellé. Nem volt fergeteges hangulatom, sőt. Ezt nyilván a fejfájás is fokozta, meg a Fire with fire, a repülőgépek az égen.
Szerdán kora este Imivel (és később Ádámmal) találkoztunk, javarészt tópart, séta, beszélgetés.
Megjegyzés: ez a bejegyzés hiánypótlóként funkcionál, ugyanis észrevettem, hogy megint napokig eleresztem magamat, és nem írok egy betűt sem. Ezért ez itt szolgáljon prológként; a következő napokban a most olvasható felszínes, száraz, adatszerű blogoláson jóval túlmutató, érzelmeket őszintén felszínre táró, és ráadásul nem szomorú bejegyzést fogok közölni. (Igen, Krisztáról lesz főként szó, mivel az ébren töltött órák számának 95%-ában rá gondolok, ezen pörög az agyam.) Felkészülni...
Ezen a reggelen minden összefügg.
Kimentem a verandára, kávé, cigi, tavakban áll az utóbbi időben lehullott eső, és csillog a háztető a napsütésben. Hátul egy macska settenkedett, a kakas és a tyúkok némi félelemmel követték a mozgását, a nagyobb állatok (Evelin - a kecske, a bárány és Fáni - a kis bárány) észre sem vették.
Amióta Kriszta elutazott, nem emlékeztem az álmaimra. (Mondhatnám, hogy azóta nem álmodtam semmit, de mint tudjuk, ez nem így van; az ember mindig álmodik, viszont nem minden esetben emlékszik rá.) Most megtört a jég, és bár konkrét cselekményeket nem tudok felidézni, annyi biztos, hogy egész éjjel végigkísért Kriszta jelenléte. Kellemesen ébredtem.
Megkocogtatom a fejem, és azt veszem észre, hogy benőtt a fejem lágya. Belém hasított a felismerés, hogy felnőttem Krisztához, egyre erősebbnek és komolyabbnak érzem magam, napról napra erősebben kötődök hozzá, napról napra erősebben szeretem.
Nem szidom, csak megmosolygom azt, hogy 16-17 éves korom óta meg voltam győződve arról, hogy milyen érett is vagyok én; a maga módján még igaz is lehet ez, de mostanában olyan gondolatok foglalkoztatnak, olyan dolgok jutnak az eszembe, olyan felismeréseket teszek, melyek azt mutatják, hogy az igazi szellemi világom még csak most kezd megmutatkozni. Mondhatni megvilágosultam, és ezt nagyon hálásan szeretném megköszönni elsősorban Krisztának, majd Pepének, Rasinak, Iminek, Juckónak, a sorrendiség és a teljesség igénye nélkül. (Bocsánat, lehet, hogy kihagytam valakit.)
Érzem, hogy ez egy jó nap lesz. Elkezdtem úgy nézni ezt az előttünk álló egy évet, mint ami a napok előrehaladtával egyre közelebb hoz minket. Nem azt számolom, hogy te jó ég, még mennyi időt kell külön töltenünk?, hanem azt, hogy már csak x nap, és újra megölelhetjük egymást. Rengeteg erőt kapok ettől a hozzáállástól, ami a hétköznapok sűrűjéhez szükséges.
Hazaérésemkor az a hír fogadott a híradóban, hogy a tegnapi Critical Mass pesti felvonulásán a rendőrök tömegesen büntették, úgymond szívatták a kerékpárosokat. Gratulálok nekik, jól végezték dolgukat, most pedig gondolkodjanak el, köpjék le magukat és egymást, Gyula, te meg ne hagyd elmenni, baszd fel a kéket, baszd fel a kéket, a kurvaanyját, hát feljelentem a gecibe!
Egy összetett mondatban így foglalnám össze: 550-en voltunk, vittem a zászlót - persze elkaptak, de akkor is: az élmény örök -, nyertünk mi, sárgák, ismét a kékek vetettek véget a játéknak, és minden körülmény között kurvajó volt.
Aztán majd egyszer csak-csak kivesézem.
Bárhogy nézem, ez a hónap túl hosszú ahhoz, hogy valóságos legyen. Márpedig elvileg az. Mégsem értem, hova tűnik ennyi idő úgy, hogy alig vánszorognak a napok egymás után. Talán időközben megvalósult az az álmom, hogy egy nap 24 helyett 36 órából álljon? Nem, ez irracionális, továbbá most még csak nem is örülnék neki.
Itt valahol kell lennie egy kádnak, ami idővel van tele, és valaki kihúzta a dugót.
Be kellene szorítani a Földet két gigantikus hangszóró közé úgy, hogy a világ minden pontján ugyanaz a dallam szóljon olyan hangerővel, ami nem fülsüketítő, hanem velőig hatoló; valahogy úgy, mint amikor maximum hangerőn szól a fülhallgatóból a zene, és megszűnik a külvilág. Szóljon a Fire with fire, és a második versszak után a refrénnél mindenki érezze azt a különös bizsergést, amit én élek át olyankor, és üvöltsük együtt, és rohanjunk előre, és mozduljunk meg, mindenki a földkerekségen, egyszerre...
Voltunk hangot foglalni, ami annyit takar, hogy Szabival, Sörös Danival meg két ismerősükkel eltömegközlekedtünk (MÁV, metró) a SYMA csarnokba, ahol ingyenes hangszerkiállításon vettünk részt. A hangszerek többségét ki lehetett próbálni, így néhány jazzgitárt, hammondot és padlóeffektet örömmel leteszteltem én is.
CTF-re már csak Szabival ketten maradtunk, így mi a metróról a Deák téren szálltunk le, onnan sétáltunk el a Vörösmarty térre. Nem sokkal később gyülekeztek az emberek, sőt a zászlók is megérkeztek, na és Fehérvárról is akadtak ismerősök (LakiPetiék). Körülbelül 500-600 játékos jött el, a múlt heti akcióval szemben azonban magasabb volt az átlagéletkor és a játék iránti elhivatottság (tehát nem [csak] sörözni jött a nép, meg nem a csürhebanda képviseltette magát).
Az első fél óra a terep felfedezésével telt el, később azonban szervezett támadásokat tudtunk indítani a zászlóra, és bár több alkalommal sikerült elhozni, mindig időben visszaszerezték a piros védők, így nem kaptunk pontot. Külön poén, hogy Szabival ugyanazt a zászlót támadtuk, mégis másfél órán keresztül elkerültük egymást, én azt hittem, hogy visszament védőnek. Volt, hogy - Laki szerint - 5 méterre voltunk egymástól... Lol.
Végül - nagy meglepetésünkre - 1:0 arányban nyertünk, mivel az utolsó 5-10 percben a másik zászlót (tehát nem azt, amit mi támadtunk) el tudták hozni a csapattársak.
A Déli pályaudvarra gyalog jutottunk vissza, majd egy pihentető vonatúttal hazaértünk.
A random találkozások napja. Jól telt, délelőtt végre nem aludtam el, a zenekari gyakorlat és a gitáróra is élvezetes volt, majd visszafelé sétálva váratlan vendégekbe botlottam. Először Mufurccal futottam össze, megtudtam, hogy az Indigó utca él és mozog, egy tehetséges pesti gitárossal és egy kahunos sráccal zenél mostanában Isti, igyekeznek felvenni a hanganyagot, és a fővárosban un-plugged felállással koncerteznek. (Egyébként elképzelhető, hogy lesz Mentés-akusztik is, ugyanis egy teaházba be tud juttatni minket Isti.)
Ahogy Istitől elköszöntem, Marxim mellett szembejött velem random-Imi, és egy lepény mellett (muszáj volt, kilyukadt a gyomrom) beszélgettünk röpke fél órát. Örülök, hogy idén újra a városunkban jár oskolába, ugyanis így sokkal könnyebb vele - akár véletlenszerűen is - összefutni, mint Veszprémben. Elhatároztuk azt is, hogy a közös zenélést sem hanyagoljuk.
Estefelé (ill. késődélután, koraeste) Ádámmal mászkáltam a városban, majd random-Rasi és Betti, később random-Pepe és Viki, még később random-Marci és Julák csatlakozott hozzánk, amivel egyetlen egy gond volt; történetesen lekéstem a 9-es buszomat, és így bent kellett maradnom az utolsóig. Húzós volt így a nap, a végére eléggé elfáradtam.
Illetve félig random. Marximban indítottunk sörrel, majd kiderült, hogy Julák (Marci barátnője) lebetegedett. Kis téblábolás után eljutottunk a Petőfi moziba, ahol Hang-Szín-Tér bemutató zajlott éppen. Némi nedű még lecsúszott, és időnként egész jó zene szólt, de nagyjából ennyiből állt ez az este. Azért rossz nem volt...
Eufória. Jó szó rá, milyen volt a koncertünk. A Nextep nem okozott csalódást, egy-két dolgot leszámítva bámulatos előadást produkáltak, igazán meggyőző volt. Utána jöttünk mi, és - aminek rendkívül örültem - az első pillanattól kezdve jól éreztem magam a színpadon. A hangulat megvolt, de pontosság terén kicsit hajlamosak voltunk elúszni. Az új dalsorrend bevált, bár szerintem a végén még van miért agyalni pontosításon. Trouser Press-en időnként különösen éreztem magam, úgy bizseregtem egy-két melankolikusabb dalnál, mint már nagyon régen (ugyanis nagyon régen voltam olyan zenekar koncertjén, ami könnyen tombolható zenét játszik, talán a zp-s Biorobot volt ilyen a nyáron); bár hozzáteszem, hogy néha zavaró volt a dob pontatlansága. A lendület viszont átszállt a közönségre is.
Ha a mai napomat egy Kispál dallal kéne definiálnom, akkor a Gyógyüdülőt választanám.
Egyébként reggel átutalt nekem a Pannon Profit 10.200 HUF-ot, ami nem járt, ugyanis készpénzben átvettem még pénteken. Becsületes voltam és felhívtam erre a hibára a figyelmüket, nagyon hálásan köszönték, holnap viszem be nekik a zsét.
A tegnap rettenetes volt, ólomszagú, ijesztő, üres... Olyan nap, amitől sikítva fut el minden jobb érzésű élőlény.
A legjobb dolog a pizza volt benne. Apropó, Marxim nemdohányzó üzlet lett hétfőtől.
Mostanában egyébként gyakran kihajózok a gondolatok mélyvizére, és csak nagyon ritkán esem kalózok áldozatául.
Kata kitalálta, hogy menjünk el Devecserre (vagy ahogy a helybéliek mondják: Devecserbe) segíteni a vörösiszap-katasztrófa okozta károk helyreállításában, így reggel 9-kor négyen (Kata, az egyébként devecseri, de szerencsére a város érintetlen részén lakó Dani, az egyik elsős basszusgitáros, Barnabás és én) találkoztunk a sulinál, majd egy kávé után útnak indultunk.
Devecser előtt néhány kilométerrel az út szélén lehetett az első nyomait látni a történteknek. A városba fordulva a tévéből/internetről ismerős kép fogadott minket, rengeteg rendőr, a bevezető út legelején rögtön ellenőrző pont áll. Amint elmondtuk, hogy dolgozni jöttünk, készségesen továbbengedtek bennünket. Első utunk Daniékhoz vezetett, majd egy rövid reggeli után eligazítást kértünk a polgármesteri hivatalban, kaptunk védőfelszerelést, és megtudtuk, hova kell mennünk.
Két talicskát és négy lapátot vittünk magunkkal, a feladat gipsz szétszórása volt a ház kertjében, később a szennyezett föld felásása, majd ugyanez egy másik háznál. Ezeknél az épületeknél a vörösiszap szintje a fejem felett húzódott, ahogy az a falakról, fákról, kerítésekről, és úgy általában mindenről azonnal látszott. A lakás belülről borzalmas látványt nyújtott, bútorok nélküli üres, iszappal vastagon megkent szobák, konyha, fürdőszoba, vécé ugyanígy... Elképesztő élmény volt, letaglózó.
A védőmaszk rendkívül kényelmetlennek bizonyult, a zárt ruházatban a lapátolástól jól kimelegedtünk.
Érdeklődtünk, hogy előreláthatólag meddig tart a helyreállítás, már csak azért is, mert ahogy időnk engedi, jövünk még máskor is segíteni; a válasz szerint várhatóan decemberig eltart a munka.
Szerveztünk egy mini-osztálytalálkozót, amin Dóri, Nóri, Szabi, Imi, Buzz és én vettünk részt, beültünk Marximba, ittunk ezt-azt, beszélgettünk, majd mindenki szépen hazaszállingózott. A legtovább Nóri maradt, aki még találkozott az unokatestvérével, és őket Marcival együtt kísértük el a rendőrpalota környékére.
A munkaszüneti nap miatt nem volt 20.40-es isztiméri busz, így a 22.40-essel tudtam elutazni Iszkaszentgyörgyre, ahol Jucus és jópár soproni erdész a kastélyban buliztak.
Juckó már kissé illumináltan vezetett a buszmegállóból a kastélyba, bár szerencsére nem volt nagy a távolság. Eleinte furán éreztem magam, mindenki részeg volt már érkezésemkor, csak én nem, aztán elkortyolgattam a magammal hozott üveg bor nagy részét, és máris sokkal kevésbé éreztem magam kívülállónak. Hajnali háromkor nagyjából mindenki nyugovóra tért, leszámítva a szülinapos Barbit (nem a fehérvári Barbi), aki 3-kor pattant fel álmából, hogy akkor most itt az ideje bulizni.
Reggel (kb. 10 - fél 11-kor keltem) Dugóék újrakezdték az alkohol - mint főgonosz - pusztítását, így fél 1-es indulásunkig ismételten eredményesen berúgtak, feltalálták Csokival a szupertequila boros változatát, konkrétan tehát azt, hogy a minőségi spanyol vörösbor (Kaccsintosz) kortyolása előtt piros paprikát szippantanak az orrukba, majd a nedű fogyasztása után lilahagymát dörzsölnek a szemükbe... Egen. Indulásunkkor azon tanakodtak, hogy milyen módon juttassanak pirospaprikát minden testnyílásukba...
A soproniak állatok. :)
Magas hegyen állok, messzire látok,
de a semmibe nézek.
Egy fészek
van jobbra tőlem,
felőlem
lehet kakukkmadár
fészke is akár.
Törzsi éneket hallok, mely a felhőkön alvók
álmait zavarja.
Aki akarja,
tetten érheti,
de meg nem értheti
e perc varázsát.
A völgyben dübörög
pár dob,
a sámán sürög-
forog,
valamit morog,
majd sikolt. Egy sárkány-
képzet tán üldözőbe vette.
Az égből szállt alá, ami megnyílt felette.
Volt egy ilyen.
Azért volt jó ez az este, mert szerkesztett műsor keretében mutattuk be a zenekari gyakorlaton tanult dalokat, majd ezután csapott át a koncert szabad jammelésbe. Érdekes módon ezúttal izgultam, pedig köztudottan nem vagyok lámpalázas típus; sajnos ez látszódott (illetve hallatszódott) az If I were a bell-en. Mindenesetre a Birk's Works határozottan jól sikerült, sőt, a jam különösen élménydús lett.
Sok ismerős jött el, pl. Imi, Kis Dóri, Mariann, Barbiék, Rasiék - és még sorolhatnám, de inkább jóéjszakát.
A negatív előjelek (reggel próbáltam hívni a boltot, de nem vették fel; negyed 9-es sokat késett; lemerült az mp3 lejátszóm; nem kaptam Taste dohányt, se ÉS-t) ellenére sikerrel jártam a pesti kiruccanással, amelynek célja a gitárhoz szükséges (undok) bundok (haha, mekkora szóvicc) beszerzése volt. Judittal (régi kodályos ismerős) utaztam odafele, ami nem a véletlen műve volt, hanem a tegnapi faszbook-os útitársszerző hadművelet eredménye. Jót beszélgettünk, és még a Baross utcáig a 6-os villamossal is együtt utaztunk, onnantól én egyedül a Jászai Mari térig.
Gyűszűnyi előrelátással még azt sem néztem meg otthon a térképen, hogy merre (milyen utcán) kell elindulnom, így tehát random-üzemmódba kapcsolva a megérzéseim szerint közlekedtem, és számomra is meglepő módon kb. 10 perccel azután, hogy leszálltam a villamosról, már a boltban találtam magam (kb. 100 métert kerültem mindössze). Ebben az üzletben (MezzoForte) nem volt éppen raktáron bundkészlet (ekkor tűnt úgy, hogy értelmetlenül utaztam fel), ám a fiatal srác átirányított gyakorlatilag a konkurenciához (illetve abból, hogy átküldött, arra következtetek, hogy jó kapcsolatot ápol a két bolt), az Oroszlánbarlangba. Itt kavarogtam egy fél órát, pedig közel van egymáshoz a két üzlet, csak a következetlenség megbosszulja magát.
Az eladó készséges volt, én megkaptam, amiért jöttem, és szerencsésen még a hazafelé tartó buszra sem kellett 10 percnél többet várnom.
A bundokat még nem raktuk fel, viszont elkészült a nyereg, izgalmas volt, mert nem várt jelenségek is felütötték a fejüket. A testet, mint látható, bepácoltuk, szerintem igazán jól mutat, persze nyilván egy gitárnál ez másodlagos a hangja/kezelhetősége után. És ha már ezeket említem, hozzáteszem, hogy nap végén felhúroztuk, csak próbaképpen, használt húrokkal, és azt tapasztaltuk, hogy iszonyú magas a húrnyomás, továbbá, hogy a nyak nincs elég erősen rögzítve ahhoz, hogy a megfeszített húrok ne húzzák el. Ez a két kellemetlen eredmény némi agyalásra kényszerít minket, folytatásos kalandok a jövő héten várhatóak.
Gyűlölöm azokat az éjszakákat, amikor betegen fekszik le az ember, és a két réteg takaró alatt reggelre tocsogósra izzad össze minden ágyneműt, sőt magát az ágyat is. Az utóbbi két estém így telt, nem csoda tehát, hogy most reggel az első utam a villámgyorsan lerángatott huzatokkal a szennyesekhez vezetett, és úgy dobtam oda mindet, ahogy csak az igazán haragos emberek tudnak dobálni olyan tárgyakat, amikre rendkívül haragszanak.
Megint.
Mint mindig, most is az van, hogy ráismertem arra a folyamatos körforgásra, amivel valószínűleg mindig is küzdöttem, és ami mindig legyőz, hogy aztán kicsit én is felülkerekedjek - persze csak amiatt vagy avégett (ezt nem tudom eldönteni), hogy újra fölém emelkedjen. Gurul a kerék, aminek az átmérőjének két végpontján vagyok én és az ellenséges massza, a valami, ami sejtésem szerint szintén hozzám kapcsolódik, valami komplementerhalmazom lehet nagy valószínűséggel.
Ez a viszonyrendszer mutatkozik meg a mostanában igencsak hullámzó kedélyállapotomban. Ha csak a közelmúltat (utóbbi egy-két napot) vizsgálom, a mostani legalább a második eset, amikor két szélsőséges hangulat nagyon rövid időn belül (kb. 10 perc) váltja egymást úgy, hogy különösebb kiváltó ok valójában nincs, egyszerűen kattan valami.
Attól tartok, hogy én olyan lény vagyok, amely irányítás, külső útmutatás nélkül eltéved a rengetegben, ugyanakkor sajnálatos módon semmilyen irányításnak, külső útmutatásnak nem engedelmeskedik; ráadásul haragját minden esetben a közvetlen közelében vezeti le.
Szombaton kiléptem a Mentés Másképpből.
Amilyen váratlanul hathat, annyira megfontolt lépés volt ez. Zsolesz is kilépett. Ő sem átgondolatlanul. Nem beszéltünk össze, nem puccsról van szó, nem szabotálásról, hanem arról, hogy ez a zene már nem az, amit szeretnék játszani. Szerencsére Marciban pozitív értelemben nagyot csalódtam, ugyanis teljesen sértődés- és félreértésmentesen felfogta, hogy mindez miért történik, és hogy nem az a célunk ezzel, hogy keresztbe tegyünk neki (vagy Ádámnak).
Szintén szombaton, de már este sor került egy nosztalgiázós pókerezésre a régi próbateremben, Gebével. Bandi, Pepe, Szabi, Gebe és én voltunk jelen, később Faust, Viki és a másik Szabi (Viki öccse) csatlakoztak. Hajnali 1-ig kártyáztunk és szórakoztunk.
Nem feledkezem meg arról, hogy Szabinak kijött a Royal Flush.
Kezdem a tegnappal, ugyanis ismét random-party volt, na de ne szaladjunk ennyire előre; kezdjük inkább azzal, csak címszavakban, hogy a 20 font esete a faszkalappal, aki elhagyja. Yes, az én volnék, erre azonban a megmaradt idegszálaimat kímélendő nem térek ki bővebben.
Szóval random-party, és ezen belül az est sztár- és meglepetésvendége Imi. Kifejezetten örülök, hogy összefutottunk és hogy velünk tartott. (Aww, maaaan!) Sőt, ezúttal Troll is a társaságban volt, ami szintén pozitívum.
A hangulat adta, hogy benn maradjak az utolsó buszig.
Ma este Rasival és Bandival indultam útnak, amiből az kerekedett, hogy felmentünk a jojós Botiékhoz a Kúró nevű placcra (nem tudjuk, csak sejtjük az elnevezés miértjét). Jojóztam én is, egyfajta nosztalgiázásként, és meglepő módon jöttek elő az emlékek gimnáziumból, volt pár apró trükk, amire még Szabi tanított meg, na ezek most kibújtak a ködből és újra valósággá (kezdtek) válni. Ha tudok akasztani kölcsönbe egy jojót, akkor felelevenítem az egyszer már részben megtanult dolgokat és elegyítem újakkal.
Ez volt az év legnagyobb félig tervezett/félig rögtönzött bulija.
Trollal (aki nem régiben költözött haza 'Barcikáról) megbeszéltük, hogy 3-kor találkozunk a Piac téren. Így is lett. Elsétáltunk Rasihoz, onnan Bettivel és Rasival együtt kismillió kört tettünk a városban, majd felmentünk Bandiékhoz úgy, hogy mivel Bandiék belementek, nem is terveztük elérni az utolsó buszt. Oda-vissza mutattuk egymásnak a különféle zenéket youtube-on, rengeteg közös vonásunkra/szokásunkra rájöttünk, és a holtponton átesve még egy hajnali 1-es séta után (ahova Bandi és Rasi kíséretében mentünk, és aminek célja az volt, hogy találkozzunk a cseppet már részeg és lelkileg nem a legjobb formájában lévő Brigivel) sem éreztük úgy, hogy fáradtak vagy álmosak lennénk.
Így persze már csak a poén kedvéért is találkoztunk negyed 6-kor Káróval, és onnan viszont már tényleg lassan elfáradva vánszorogtunk a 6.50-es buszra. Mindenestül 15 és fél órát lógtam együtt Trollal.
Ez a kezdetek napja.
11 és fél 2 között a Lauschmann zenekari termében próbáltunk Zsolesszel, Imivel és Danival, aki trombitán játszik (és osztálytársam). Dani csak 3/4 1 körül csatlakozott be, mivel tanórája volt, viszont trióban addig összeraktunk egy alapot. Ahogy vége lett az órájának, együtt folytattuk a dalszerzést, és végül egy szám (kezdetleges formában ugyan) elkészült. Az eredmény roppant kellemes volt, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ez még csak az első próba volt. Komolyan mondom, ebben a két és fél órában megszólalt valami, amit én nagyon-nagyon régóta szerettem volna hallani.
Ebben a felállásban az a zseniális, hogy sikerült álmaim zenéjét (egy régi nagy vágyat) olyan emberekkel megvalósítani (ill. elkezdeni megvalósítani), akik nem csak jó "kollégák", hanem emberként is sokat jelentenek nekem.
A Magyar Államkincstár dolgozóinak (tisztelet a vélhetően csekély számú, eddig nem tapasztalt kivételnek) meg kellene tanulniuk helyesen használni szép magyar anyanyelvünket, és egyszerű, lényegre törő mondatokat fogalmazni. Erre azért lenne szükség, mert a magyar lakosság elhanyagolható százaléka irodalmár, és ennek az elhanyagolható számú irodalmárnak is komoly erőfeszítésekre lenne szüksége ahhoz, hogy értelmezni tudja a túlbonyolított, erőltetetten hivatalos, ezer sebből vérző, többszörösen összetett mondataikat.
Van olyan, hogy 'bal lábbal kelés' - most abban a ritka és szerencsés helyzetben vagyok, hogy ennek az ellenkezőjét tudom elmondani magamról.
Az utóbbi hetekben gigantikus lelki hullámvasutazáson vettem részt, sok mélyponttal. Nem merem azt gondolni, hogy ennek vége, csak élvezem azt a határozatlan időt, amíg egy fennsíkon döcög a vonatom.
Tisztáztam magamban egy halom gondot, megoldást kerestem és találtam a bajaimra, már csak erő kell, és főként türelem, hogy mindent terv szerint tudjak véghez vinni.
"TERVEZEK, MINDEN NAP TERVEZEK ÉS MEGTERVEZEM A HOLNAPI TERVEMET ÉS HOLNAPUTÁN MAJD A TEGNAPELŐTTŐL EGY TERVET KÉREK KÖLCSÖN ÉS KEZDEM ELŐLRŐL..." [KEPSZLOKK HS7]
Mostanában Imivel újra sok időt töltünk együtt, majdnem úgy, mint amikor gimnazisták voltunk, és pozitív hatással van rám. Nem kell bonyolult, filozofikus dolgokra gondolni, egyszerűen örülök, hogy van időnk egymásra.
Mindemellett a zenekar létrejötte is egy olyan apró, de nagyszerű dolog, amivel tudom boldogítani magamat, ha éppen down-mood felé hajlok, és amire ráfordíthatom a felesleges energiámat, kísérletezőkedvemet, zenei ötleteimet.
Továbbá... már csak két hónap, és megyek Krisztához!
Le vagyok nyűgözve: ez már a második hétfő, ami nemhogy nem volt rossz, hanem inkább úgy mondanám, hogy határozottan jól telt.
Délután próbáltunk a "quartettel", nos, egyre jobb, pedig már az első próbán is azt éreztem, hogy zseniális dolog vette kezdetét... és hát ez az érzés csak fokozódik, például már most várom a következő közös zenélést.
Este a suliban karácsonyoztunk, random-ajándékozással, sok forralt/nem forralt borral, véget nem érő jammeléssel... Nem semmi az, amikor az iskola épületében este a tanárokkal és a diáktársakkal bulizik az ember. :) Kár, hogy nem szerveztük meg a suliban alvást...
Az egyetlen pech a mai napon az volt, hogy mivel bent maradtam a városban az utolsóig, és Kriszta már nagyon elfáradt, nem tudtunk beszélni skype-on. Ettől eltekintve szupör.
Korai Öröm - Gödör Klub, Budapest (+Dirty Disco Rockers!)
Trollal és Zsolesszal úgy indítottuk az évet, hogy ingyenes Korai Öröm koncertre cipeltük fáradt tagjainkat egyenesen Pestre.
[ Idén rendhagyó módon (elvégre ez egy rendhagyó év) nem részletezem a szilveszteri úri-murit, csak röviden vázolom, hogy Szalci volt a házigazda, a bánzáj viszonylag későn (kb. 22.30-kor) kezdődött, és igen szép számmal gyűltünk össze - külön poén, hogy a közel 25 fős csapatnak legalább a felét nem ismertem; sőt, mi több, nem is találkoztam velük sűrűn, pedig ugyanabban a házban tartózkodtunk. Egyébként ezen tényezők nem rontottak a hangulaton, inkább eklektikussá varázsolták azt, pláne, hogy két 'táncparketten' (konyha, nappali) két DJ (na, jó, valójában aki épp odakerült) húzta a talpalávalót.
Éjfélkor felhívott Kriszta, amire nem számítottam, és a meglepetéstől, továbbá attól, hogy a többiek milyen szeretettel üvöltötték szinte egyszerre, hogy "SziaKrisztaaa!", na ezektől elpityeregtem magam, aztán még keresztülkiabáltunk egy hatalmas BUÉK-ot 1800 km-en, a Himnusz alatt viszont már inkább leraktuk a telefont.
A göndörhajú srác a lakás legváltozatosabb pontjain hagyta ott rókáit túlzott alkoholfogyasztása jeléül, és ha már itt tartunk, büszkén lejegyzem, hogy mindössze fél sört és egy feles pezsgőt döntöttem le a torkomon.
Krisztának videóhíváson keresztül megmutattuk a bulit.
Hajnali 4-kor nyugovóra tértem kényelmesen, egy babzsákon! ]
A Gödörben 9-kor még halálos nyugalommal zajlott a hangbeállás, és csak utána valamivel kezdődött el az első zenekar, a Cliptop Rabbits koncertje... ami finom szólva nem volt meggyőző. Vagy élből szar számot kezdtek el játszani, vagy szétgitározták egy részét, vagy egész jól zajlott a dal, és akkor beszállt az ének, hogy elrontsa, plusz volt egy teljesen értelmezhetetlen dobszóló szerű kiállás... az, hogy az arányok rosszak voltak, már talán nem is írható a zenekar számlájára, bár érdekes módon az utánuk következő Dirty Disco Rockers, egy szlovák zenekar hatalmasat alakított, és ott (na meg a Korain is) már jól szólt minden.
A DDR tehát eszméletlen kellemes zenét játszik, jól keverik az elektronikát a groove-os alapokra, közben pedig iszonyat funky-gitározás zajlik, minden részlet a helyén van, kerek egészet alkot a zenekar. (Velük felvettem a kapcsolatot faszbook-on is.)
A Korai Öröm pedig olyan volt élőben, amilyennek elképzeltem; nagyon sok régi dalt játszottak, '97-es és '96-os számok is elhangzottak, és bár a fáradtság miatt már nem a tömegből, hanem hátrébb és székeken ülve hallgattuk, hatalmas koncert részeseivé váltunk egy csapásra.
Évek teltek el... hosszú évek, és a káosz csak nőtt és nőtt... már mindenki azt feltételezte, hogy e folyamat végeláthatatlan és megállíthatatlan, de egyszer csak... jött valaki. Valaki, aki bátran szembenézett a veszedelemmel, aki nem félt, aki életét kockáztatva véghezvitte elhatározását, és rendet rakott a szobájában...
Hazafelé igen durva pillanatokat éltem át, a 15.25-ös busszal jöttem, és Jánosmajornál hirtelen késztetést éreztem rá, hogy leszálljak a buszról, ugyanis bepánikoltam. Iszonyú volt. Tényleg le kellett szállnom, frusztrált a bezártság, idegesítettek az emberek.
Miután vettem pár nagy levegőt, felkerestem Buzzt (visszahívós sms, szerencsére felhívott), ő a maga higgadtságával nyugtatott, bár nekem ettől nem lett jobb a helyzetem. Kérésemre megkereste Krisztát, így később ő is felhívott. A következő busz érkezéséig nagyjából összeszedtem magamat, legalább annyira, hogy fel tudjak szállni, megálltam rögtön az első ajtónál a sofőr mellett, és egészen a falu második megállójáig bírtam, ott ismét leszálltam (a negyediknél kellene egyébként, az van a legközelebb), és hazagyalogoltam úgy, hogy közben Krisztával tartottam telefonon a kapcsolatot.
Ennyire még sosem féltem a becsavarodástól, borzalmas volt. Este a Petőfi Moziban zenéltünk volna, és miután otthon anyának is vázoltam a történteket, még gondoltam rá, hogy "kutyaharapást szőrivel" alapon visszamegyek a városba, erőt veszek magamon és zenélünk egy jót, de ekkor már annyira gyengének éreztem magam, hogy jobb volt lefeküdni aludni. A 16 órás maratoni alvás valamelyest helyretett, remélem, hogy több ilyen "élményben" nem lesz részem. Senkinek sem kívánom.
(Egy vasból készült, régi gitárállvány volt az eszköz. A winchestert megóvtam. Igen, baromi jól esett végre ripityára törni egy nyomorult számítógépet - bár konkrétan a másik gép idegesített fel, de azt nem szabad bántani. Egyedül az zavar, hogy anyát valamelyest elszomorította az eset.)
Délután Bandiéknál Anita és Barbi szülinapját ünnepeltük, finom tortával, activity-zéssel. A továbbiakban KafkaBeat volt az úti cél, ahova egyébként én már némi whiskey és bor ledöntésével érkeztem, úgyhogy az alaphangulat mondhatni fokozott volt. Kafkában valóban elég sok kodályos ex-diák volt jelen, mint az sejthető volt a faszbook-on létrehozott esemény alapján. Egyébiránt az asztalfoglalás is sikerült, így tehát egy pont optimális méretű és kellően körülülhető asztal jelentette a "főhadiszállásunkat", a kiindulópontot, ahonnan az est folyamán jópárszor át kellett verekedni magunkat a számos emberseregen, hogy a pulthoz jussunk. A kiszolgálás egyébként kissé lassú, szerény véleményem szerint...
Az idő csak úgy repült, jó zenék szóltak, fogytak a sörök, állandóan volt kivel társalogni, és pikk-pakk hajnali 2, majd 3, majd fél 4 lett.
Ide tartozik, hogy kerek egy héttel ezelőtt is Kafkában múlattuk az időt Imivel, Danival (aki egyébként trombitál a helyen), akkor nővéremnél aludtam, most azonban kisebb összezörrenésünk miatt (és mert túl hamar mennem kellett volna Adrihoz) inkább Bandiéknál húztam meg magam éjjelre.
A KafkaBeat-ről egyébként elég nehéz jó leírást adni, mivel mint minden jó szórakozóhelynek, ennek is megvan a maga varázsa, amit látni/hallani/érezni kell, a szavak ereje itt elfogy. A zene, a közfalak, a tény, hogy egy padlástérben vagy, plusz a meleg fények (narancssárga, sárga, piros, stb.) együttesen adják az igazi Kafka-élményt.
Nem rossz így sem, de az igazi a mostani hosszú hétvége volt. Az előző fél év és ami most következik, az csak a sallang.
Persze, éldegélni kell, és vannak itt is örömök; kifejezetten örülök a zenekarnak, a zenének, amit játszunk, és még inkább annak, hogy milyen szeretetreméltó emberekkel játszhatok együtt. Tehát nem panaszkodom, a lehetőségekhez mérten jól alakulnak a dolgok. Csak azt akarom valahogy kifejezni, hogy Kriszta mennyire fontos, sőt a legfontosabb eleme a boldogságomnak.
A kint töltött idő bár rövid volt, de jelentőségét a hosszú szomjazás után kapott egy csepp vízhez tudom hasonlítani. Felüdülés a javából. Hosszasan kell koncentrálnom most, hogy szavakra tudjak gondolni, amiket ide írhatnék, és amelyek arra lennének hivatottak, hogy képet adjanak az ott megélt napokról; de nem megy. Nem is erőltetem. Sajnos bármennyire is szeretném éreztetni a kedves Olvasóval az élményeimet, megfoghatatlanságuk miatt ezek (Krisztán kívül) csak az enyémek maradnak.
Akinek van érzelmi intelligenciája, az el tudja képzelni!
19.45-re értem a Délibe, onnan egy kellemes zenehallgatós sétával 25 perc alatt a Deák térre jutottam, és pont össze is futottam már a Pistával... folyt.köv.
Felesleges fecsegés és álmodozás egy leendő gitárfelszerelésről
FIGYELEM! A következő bejegyzés teljesen felesleges és értelmetlen lehet a többség számára, és részben sajnálatos, hogy a 'Bérczesi egyszálgitár' és a 'Troll lakásavató buli' még nem, ez a poszt azonban mégis lejegyzésre kerül, azonban a blog olyan, amilyen én vagyok: kapkodó és kaotikus. Szóval tessék...
Szóval tervezem, hogy az egyébként elvárásoknak megfelelően, vagy még azon is túl teljesítő Zoom G1XN pedált lecserélem, mivel az új zenekar még komolyabb hangzást igényel, és a kreativitásomnak is tágasabb térre van szüksége, továbbá a színpadi kényelem is fontos szemponttá vált (gondolok itt arra, hogy a Zoom-nak két váltógombja van, és egy fél-lábamnyi expression pedálja).
A következőkben a lehetőségeket tárgyalom meg magammal.
Line6 POD XT LIVE
Ő az ún. befutó. Már ránézésre is igen színpadias egységnek tűnik, és ez az érzésem a kezelési útmutató (letölthető amúgy) böngészése után csak erősödött. Mint a képen látható, majdnem mindennek külön pedált szántak a készítők, tulajdonképpen a tap/tuner az egyetlen multifunkciós gomb rajta. Az általam áhított effektek - ha jól emlékszem - mindegyikével rendelkezik, a csatornák elérése brutálisan egyszerű, a meghallgatott/megnézett videók alapján a hangzása korántsem olyan mű, mint amilyennek előszeretettel állítják be páran a fórumokon. (Nyilván nem kell erőltetni a modellezett erősítőket/torzítókat, de egyébként ez az összes többi multieffektre elmondható, talán az előfokcsövesesek kivételével.)
Napjainkban nem gyártják, így beszerezni csak használtan lehet, amivel semmi baj nem lenne, ha könnyen elérhető lenne. Kb. december végén és januárban a gitarshop.hu-n legalább 5-7 ilyen pedál kelt el, azóta sajnos egyet sem látok fenn, ami kicsit aggaszt, bár bízom benne, hogy valaki majd pont akkor akar megválni tőle, amikor nekem meglesz rá a pénzem. Ára ~55.000-60.000 HUF körül mozog.
Boss GT-8
Ha a POD XT az ún. befutó, akkor a GT-8 az ún. kifutó nálam, ugyanis valamilyen érthetetlen oknál fogva eleve nem szimpatizálok ezzel a multieffekt-processzorral. Kismillió gomb és potméter található rajta, kapcsolópedál viszont igen kevés, ami miatt az a sejtésem, hogy bár a mostani Zoom-nál lényegesen könnyebben tudnék váltogatni a csatornák között egy ilyen egységen, a Line6-hez képest azonban jóval bonyolultabban. A legbosszantóbb, hogy nincs dedikált tap tempo gomb, ami - különösen egy olyan vastagon delay-ezett zenében, mint amit mi játszunk - igen nagy hátrány lehet élőben. Fórumozók szerint ez egy afféle "szinti-pop pedál", rengeteg extrém effekttel, ennek megfelelően műanyag hangzással, és én hajlok arra, hogy ezt elhiggyem, függetlenül attól, hogy a videók alapján annyira azért nem volt rossz (a Line6 jobban meggyőzött)... (Gyorsan megjegyzem, hogy a Zoom-hoz képest nyilván előrelépésnek számítana ez is, de nem mindegy, hogy az előrelépés mekkora. Meg hát tegyük hozzá, a G1XN alsó kategória, ez meg nem.) Gyakorlatilag csak azért merült fel bennem, hogy erre a pedálra ruházok be, mert mindenki szabadulni akar tőle igen sok eladó példány van belőle, meg a kisöccséből, a GT-6-ból is. (Durva példa: akad egy tag, aki pontosan egy Line6 POD XT LIVE-ot akar GT-8-ra cserélni. Így hirdeti, csereként.) Előnyös, hogy a GT-6-ról - és ezáltal közvetve a GT-8-ról - akár saját szememmel is meggyőződhetek, tesztelhetem, ha erre megkérem a Fövenyit, aki valószínűleg ebben is - mint eddig mindenben - segítőkész lenne. Ára kb. a Line6-szel megegyező, bár inkább 60.000-től valamivel felfelé mozdul.
Vox ToneLab EX
Nos, ez a pedál szöget ütött a fejemben, amikor ma véletlenül rátaláltam. Egyrészt a kistestvérét (ToneLab ST) régebben nézegettem, viszont pont azon hiányosságai miatt vetettem el még a gondolatát is, ami miatt igen szimpatikussá vált ez a pedál. Legnyerőbb közös tulajdonságuk, konkrétan a real 12AX7 triode vacuum tube ragadta meg mindkét esetben a szememet (és a videók alapján* a fülemet). Az EX magasabb kategória, mint az ST, ebből következik, hogy könnyebben kezelhető, több taposógombot találni rajta. A Line6 bámulatos praktikusságát nem éri el, de a Boss-ot übereli; a tap-tempora kissé különös megoldást találtak (ld. a képen), de talán annyi baj legyen. Ami miatt jobban aggódom, az az ára, ugyanis kis hazánkban még csak hamarosan jelenik meg, így ára sincs, Angliában 229 fontot kérnek érte, ebből szerény tippem szerint Magyarországon közel 80-85.000 forintos érték lesz, és gyanítom, hogy használtan ősznél előbb nem lesz forgalomban (ráadásul eleinte nem is sokkal olcsóbban). Kár. Le is mondhatok róla, pedig vonzó az az előfokcső, és ha elérhető áron jelenne meg, akkor hosszasan dilemmáznék a POD és e között, majd valószínűleg győzne a TUBE (gy.k. ill. nem hozzáértőknek: a csöves, tehát ez), még a kicsivel bonyolultabb kezelés ellenére is.
* Nagyon kiakadtam azon, hogy a Vox bemutató videóiban - bár ez gyakorlatilag minden más cég által készített review-ra igaz - szinte csak és kizárólag az az overdrive és metál hangzás közötti finom (vagy kevésbé finom) átmenetet érzékeltetik, magyarul hősgitározással próbálják megnyerni a vásárlót, hogy ez lesz a nagyontuti pedál. A Vox-ok esetében ez a cső miatt félig-meddig indokolt is, ugyanis tényleg iszonyú jól szólnak, na de kérem! A MULTIeffekt, az attól multi, hogy ott több típusú effektet kapcsolhatunk össze, sőt, ezeket a kombókat el is menthetjük. Ez a lényeges különbség a kisvasút és a multieffekt között. Ha én tökös overdrive vagy metál hangzást akarok, akkor szóba sem jöhet semmi modellezés, semmi multieffekt jellegű dolog, hanem csak a csöves torzítópedálok, persze tökig kihajtott marshall fej+ládán. Igen, ez drága, elismerem. Ha erre nem telik, akkor legalább analóg torzítót vesz egy magára valamit adó metálgitáros. A multieffektek célközönsége inkább a kísérletező, "matekozó", pepecselő gitáros, vagy legalábbis ez kéne, hogy a célközönség legyen. Én is ide tartozom, és jóformán sértve érzem magam, hogy a Line6-en kívül - az is csak többé-kevésbé - senki nem hajlandó mutatni valamit a multieffektek sokoldalúságából.
Még megemlítem a Line6 új generációját, amire vitán felül a választásom esne, ha a pénztárcám is úgy gondolná. Ide tartozik a HD-300, -400, -500, sorban mondom: 93-, 128- és 148 ezer forintért megkaphatóak. A HD-300-on látszik, hogy a legkisebb ezek közül (persze beszarnék, ha ilyen "kistesó" lenne a talpam alatt), ugyanis itt a bank-váltáshoz egyszerre kell két pedálra taposni, ami ugyebár nem éppen praktikus. Közös bámulatba ejtő tulajdonságuk, és ez természetesen a 300-ra is vonatkozik, hogy rendelkeznek LOOP funkcióval... Nincs időm részletezni, ezzel a zseniális lehetőséggel mi mindent bírnék kezdeni, különösen a zenénkben. A 400 és 500 közötti különbségekről és az ezekhez tartozó véleményemről, a Line6-re jellemző leleményességről tudnék még írni, de holnap 4-kor kelek és dolgozom, így erre majd esetleg máskor kerül sor... Most rövidre zárom: jóéjt.
Restellem azaz igazából leszarom na jó, nem, nem tudom megállapítani, hogyan is állok a naplóírással, mert mint látható, igen erőteljesen hanyagoltam mostanság. Mindegy, nem is törekszem visszamenőleg megfogalmazni a velem történteket, inkább csak igyekszem újra naprakészen, up-to-date vezetni a blogot - mert tényleg nem szép dolog, hogy ennyire nem foglalkoztam ezzel.
Mostanában ugye tavasz van, tegnap többek között ezt kihasználva este Imivel Kafkabeat mellett döntöttünk, előtte zenéltünk egy keveset az imaház alagsorában (már ha az annak számít). Az öltözködésemmel kissé megosztottam az (amúgy volt kodályosokból - Éva, FeketeKriszti, KátaiAdri, HorváthDóri - és hozzájuk kötődő emberekből álló) társaság véleményét, történetesen sötétszürke harisnyát húztam a rövidnadrág alá, és végre tornacipő, mert az időjárás már engedte. Üveg bor a játszótéren, Imivel kaptunk palacsintát Boritól az imaházból - Kafkába menet -, és a Vesztegzáras kidobókon kívül egy random srácot is megkérdeztünk arról, hogy vajon mik lehetnek azok a gyanúsan fényes, túl szabályosan közlekedő pontok az égen, amikről később kiderült, hogy lampionok, és a Barátság Házától eresztették őket fel a levegőbe.
Tegnap végülis Imiéknél kötöttünk ki, és hullafáradtan még könnyesre röhögtük magunkat a Jackass új részén.
Egyébként a tavaszköszöntő borozást még március 15-én ejtettük meg Wednesday-jel, egy délutáni randomparty keretein belül.
1-jén pedig Sonar szuperszonikus utazós koncerten vettem részt a Pesten a Fogasházban (Fringe fesztivál, csak hogy alliteráljunk), ami után eltévedtem a Hunniába vezető úton, mert rosszul jegyeztem meg a térképen látottakat - igaz, otthon tényleg kb. csak rápillantottam, hogy legyen sejtésem, merre kell majd menni. Hát nem volt, illetve ami volt, az rossz volt. Buzz telefonos segítségével keveredtem el a megfelelő helyre, KovácsIsti már ott ült lenn a drága Susy-val... Eleinte igen nehezen viseltem a hiperaktivitást, amit muszáj volt érzékelnem a környezetemben, és az ezzel párhuzamos inaktivitást, amit Isti és én képviseltünk.
A Bérczesi Robi és barátai este volt ez, és igen jól sikerült, Suzy jelenlétének megvolt az az előnye, hogy szívbaj nélkül ment előre és ott törökülésben kényelmesen nézhettük a "koncertet" (előadást, talán ez jobb szó).
Érdekes egyedül sétálni Pesten, pláne a Lánchídtól, a Budai oldalon, ahol már szép és nyugodt az éjjel, mivel túl sok időm volt a vonatig, le is ültem egy templom előtt egy padra olvasni (Szilvási: Ködlámpa c. regényét most épp), és - hajnali 2 és 3 között - még a madarak is csiripeltek.
Turi által (faszbook-on) rátaláltam erre a szleng szótárra, ami annyira frappáns, hogy az imént cigarettázás közben elgondolkodtam, mi milyen szleng kifejezéseket használunk, és ami eszembe jutott, azt most le is jegyzem (esetleg utólag bővítem is).
DÁRÉ - hard drum 'n' bass zene; "Bepunnyadok ettől a chill-es zenétől, nyomassál már valami dáré muzsikát!" ld. még dirib-darab, szelet-szelet
DIMBULNI - szórakozni menni, nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztani; "Egész héten otthon evett a fene, hétvégén muszáj lesz elmenni valamerre dimbulni."
MEGHÖMBÖLÖDIK, MEGHÖMBÖLÖDVE - igen erős alkoholos befolyásoltságot, vagy ideges, feszült állapotot kifejező szó; "Hétvégén adtunk az érzésnek, rendesen meghömbölödtünk." "Neked meg mi bajod van? Meg vagy te hömbölödve?"
VITRIN - csinos nő (akivel szívesen lefeküdne a szó használója), az "elraknám a vitrinbe" kifejezésből származik; "Idefele jövet két vitrint is láttunk, de felső polcosat!"
Hajmosás közben elgondolkodtam a világvégéről, mert ugyebár jövőre azt ígérik, hogy ez lesz a program.
Eleve nem létezik olyan, hogy világvége*; olyan előfordulhat, hogy kipusztul az emberiség, de a kettő nem azonos dolog. Ostobán, helytelenül és egocentrikusan a fajunk kihalására használjuk a 'világvége' kifejezést, holott csak a mi kapcsolatunk a világgal (ti. hogy benne létezünk) szűnhet meg, továbbá a Föld, vagy netalán a Naprendszerünk pusztulhat el. Ha ugyanis így értelmezzük, tulajdonképpen már a világvége után vagyunk, legalábbis a dinoszauruszok már "megélték" a világvégét. Már az nagy szerencse, hogy bolygónk megfelelő környezettel, feltételekkel rendelkezik egy komolyabb létforma kialakulásához, ez sem sok planétáról mondható el. És ha már említettem a dinókat, ők legalább nem küzdöttek ennyire kitartóan a környezetük (lakhelyük!) elpusztításáért, mint a mai emberiség teszi azt...
*Világvége. Ugyanúgy felfoghatatlan, mint az, hogy a világűr végtelen. Próbáljátok meg értelmezni, hogy végtelen. "Rendben, de mi van azon túl?" Ugye, hogy nem lehet...
Hogy mi a nagy büdös helyzet ezen a végen? Semmi. Semmi.Semmi. Semmi.
Eltelt két-három perc: semmi. Lófasz. Nihil.
És ilyenkor annyira szétbasz az ideg, hogy fel tudnék robbanni, mint Cartmen, amikor megtudja, hogy a KFC hozzáférhetetlenné válik.
Kb. másból sem állnak a hétköznapjaim, mint 8 óra bitangfos biorobotolásból a kurva VT Metálban, vagy ha ez nincs, akkor itthon hesszelek, és a következő időtöltések egyikét-másikát, esetleg mindkettőt egyszerre űzöm:
1.) várom, hogy Kriszta hazajöjjön.
2.) várom, hogy próbáljunk a zenekarral.
Előbbire kb. júliusig kell várnom, utóbbira változó intervallumot, de az állandó, a konstans, az anyag, ami kitölt engem már nagyon régóta, az a várakozás. És ebbe lehetőleg ne őrülj bele, lehetőleg ne akarj időnként rommá törni mindent, lehetőleg maradjon életkedved.
De én ezt már l.e.í.r.h.a.t.a.t.l.a.n.u.l. unom, ebből már iszonyúan elegem van, megőszülök, egyenként tépem ki a haj- és szőrszálaimat attól, hogy per pillanat nem mozdíthatok meg magam egyetlen követ sem, hanem várnom kell, hogy megmozduljon. Dúl bennem az energia, és le vagyok kötözve egy székhez.
A slusszpoén az, hogy amikor ezt a nyomorult tehetetlenséget megérzem magamon, akkor egyszerre mindentől elmegy a kedvem, nincs motivációm előszedni a gitárt, nincs kedvem olvasni, mást sem csinálok, csak cigarettáról cigarettára gyújtok, közben ülök a kibaszott gép előtt és a kibaszott COD-dal játszom, és tudomhogyerrőlénistehetekdeakkorisafaszomatazegészbe #@&°`$łŁđĐ{[ߤłŁ÷!!!
Hajnalban nem jött időben a busz, így most a Videoton-os járattal mentem dolgozni (ami szintén Alfa Volán, viszont a Piac tér helyett a Videoton a végállomás). Ezt ezentúl akár rendszeresíthetem is, így többet alhatok a buszon.
Délután random találkoztam Pepével, Rasival és Trollal, Marxim teraszán süttettük a hasunkat. Vicces párbeszédek délutánja volt ez a mai, rengeteg - tényleg - jó poén hangzott el, na és persze a szokásos cseszegetések.
Két évvel ezelőtt az erőteljes kolerikus (és szangvinikus) személyiségtípus(ok) volt(ak) igazán jellemző(ek) rám, és miután Krisztával beszéltünk erről, most újból megcsináltam az akkori tesztet, amiből a következő eredmény született:
52%-ban extrovertált, 62%-ban instabil, főként tökéletes melankolikus (és kolerikus/szangvinikus) személyiség vagyok, és ez körülbelül jól türközi azokat a változásokat, amiket megfigyeltem magamon.
Elfelejtettem papírra monitorra vetni a szombat esti hazautat, most röviden pótlom e hiányosságot.
(Hm, mégsem. Elkezdtem, elmentve itt pihen alább láthatatlanul, ha sikerül a kritériumoknak megfelelő módon befejeznem, akkor publikálom, ha nem, akkor összecsapom a lényeget. De nem most. Most alvás.)
Sokszor gondolkodtam, hogy vajon mikor fogom befejezni ezt a blogot, most rájöttem: eljött ez az idő. Tegnap este Kriszta és én - a lehető legbékésebb módon - külön váltunk, és ezzel nem csak egy hihetetlenül fontos és meghatározó kapcsolat ér véget, hanem ez a napló is. El sem tudnám képzelni, hogy nélküle folytatódjon, hogy majd egyszer másról írjak itt, ahol Ő marad az a bizonyos Ő.
Rövidre zárom ezt a bejegyzést is. Sziasztok!
(A blog itt marad, de nem frissül többé.)
• a fikció jogát fenntartom! • ha nem tetszik, nem olvasod. • nem neked írom, hanem magamnak. • jó szórakozást!
nem akarok semmiféle ördögöt a falra festeni, de mi van, ha mégis bekövetkezik a címben említett eset? Nahát erre gondolva, lassacskán két évnyi naplót magam mögött hagyva, 2006.05.15-én arra gondoltam, leírom, mi történjen ezzel a béloggal, ha meghalnék. 
Na, ez már korántsem eredeti... : )
A lóval megint meggyűlt a bajom, de találkoztam a gazdával, aki bíztatott: szelíd ló ez! Sikerült gond nélkül elmennem mellette, a kutya meg már el is tűnt.
Délelőtt Betti evett egy almát, és majdnem ráharapott egy kukacra. Mutatta is nekünk. Fúj. :) Jó húsos volt. x)
Tegnap (1-jén) fél 8-kor a parkban voltam. Davec volt akkor csak ott, elindultunk Pityuért és Stefiért. Találkozunk Tündével. Mindegy, Pityu t itt találtuk az úton. Mármint a pékségnél. (Vicces megtalálni a billentyűzeten a gombokat. :) ) A pizzéria után Stefit is megtaláltuk. Csocsóztunk kicsit, aztán 8 után elmentünk a vasúti kocsmába. (Hm, Quimbyt dobott ki a winamp :) ), ahol ittunk fejenként egy sört, és: Davec egy, Stefi és én 4 és fél sárgadinnye felest, Pityu semennyit. Narancssárga Pallmall is fogyatkozott, aztán Pityu berendezkedett egy üveg sárgadinnyére. 10 után Davec hazament, de a Vasút utcában Hekkel jött (mert Davec hívta). A buszmegállóban érdekes dolgokat csináltunk... :P :D Stefi mögött Pityu, Stefivel szemben én. Pityu behota a vodka lemaradást.
Koncert után Adrival, Ferivel és Tibivel voltunk. Tibi talált egy 500-ast. :) Adri (mármint nem a tesóm) két Xanax-ot vett be sörrel. Feritől kérte, aki amúgy 6 Xanax-ra tolt 2 sört, és még akart bevenni négyet, amire további alkoholt inna...
xD Buszon hazafelé is azt olvastam, mert ez eszméletlen...
Sikerült jó helyen leszállni! Panda, Adri, Tura és Turi már ott várt ránk. Mentünk a CBA-ba, ahol bevásároltunk. xD Ehhez még hozzátettünk egy szilvapáleszt. Mentünk Tura-lakra, Tura kiszámolta a költségeket, majd sört bontottunk, és lassan szedelőzködve elindultunk.
Matekdoga közben vettem észre, hogy a bakancsom talpa megsérült.
Hirtelen annyira felidegesített a felfedezés, hogy nem is tudtam
koncentrálni pár percig a dolgozatra - ami amúgy hat feladatból állt,
ebből kettőt (egy elméletit és egy nagyon-töprengőset) kihagytam, az
első elméleti félig-meddig-talán-talánnem, a többi szerintem
kifogástalan.
Az első énekóra a fiúknak lyukas volt (mert lánykart tartott ofő), így
kiszabadultunk a szomszéd parkba/játszótérre. Buzz, Szabi, Szili és én.
(ld. képek)
Az út során egyszer álltunk meg, akkor ettünk is egy
McFriest.
Reggeli után mentünk is a színházba újra, bár a
jegyzőkönyvezés miatt késtünk. Hihetetlenül unalmas dolgokról beszéltek
a színpadra lépők, majd bemutatkozott a jelenlévő összes
Rákóczi-szövetségi csoport, és felléptünk. Türhető volt.
xD 12%-os Saris! Kettő Szabinak, kettő nekem,
egy Buzznak, mert rábeszéltük, és Tominak, mert miközben mentünk a
sörért, belebotlottunk és velünk jött.
A misére és a felvonulás végére azonban
már mentünk. A misén majdnem elszunnyadtam, nagyon fáradtak voltunk
már.
Kétszer 10 percet aludtam a megálló ülésén (komfort...), a
mobilomat szigorúan beállítva, hogy keltsen, mert bár meglepetésemre
teljes nyugalom uralta az utcákat, nem akartam hosszabb időre elaludni.
Hol fáztam, hol nem, időszakosan váltakozott ez.
Ma, 20-án a tanári megbeszélés miatt nem volt tanítás az iskolánkban. Már tegnap este kiterveltem, hogy ezt a bizonyára napfényes délelőttöt az őszi hangulatképek fényképezésével töltöm. Persze reggel felébredve az ablakon kinézve kiderült, hogy napfényre nem számíthatok - de végülis ettől még ősziesebb (depresszánsabb) képek készítésére volt alkalmam. Egy fácánt is lefényképeztem volna, de elzavarták az akkor odaérő MTH-s barmok. :/ Ennek ellenére lássuk hát, mit alkottam az MTH pályán egy ködös, őszi reggelen...
Előzmények: Délután voltam egy kb. 15 percet a parkban. Ott volt egy csaj, egy kis 12 éves lány. A többiek azzal heccelték, hogy milyen már, hogy EMO-s. Kb. két hete hallottam ezt a kifejezést, el nem tudtam képzelni, mi ez, hát megkérdeztem. A csaj válasza az volt, hogy nézzem meg a weboldalát.
Felmentünk. Megjött Adri (tesóm) is. Ekkor éreztem picit az italok hatását. ;) Szereztem sört (Kozel...), Csutival és nővérével találkoztam. Csocsóztunk. xD Szép lassan minden ismerős befutott, Wellnerék is, rengeteg kodályos (Takács Nóri és Dávid, Eszter, Bukodi, Andi, Márta, Zsófi) Éváékkal döglöttünk a fotelekben, közben már ment a Sun Workshop.
Mivel tegnap lebetegedtem, és ma a 2. óra után hazajöttem, itthon szerencsésen rátaláltam egy magyar, RPG Maker-rel készített játékra, A Szigetre. Még nem játszottam teljesen végig, de az eddigi észrevételeimet most 
Negyed 11, busz. Gyors last-minute vásárlás a vásárban: kitűző Krisztinek ("Senki sem bíztat az ivásra! ...önkéntes vagyok"), nyaklánc Laurának. Összefutásás Kajossal, helósziahogyhogyitt? Összefutás Pumival. Az ökörje tényleg levágatta tüsire a haját. :)
Mindenesetre Seregélyesen még gyorsan beugrottunk hozzánk a fényképezőért, aztán Imivel ketten szép komótosan elvergődtünk Wellnerékhez. Még vártunk is kicsit kint, az emlékmű mellett nem sokkal egy padon, hogy ne érkezzünk túl korán. 7.05 körül bementünk. Cseh-Bognár (Robi), Sörös (Attila) és a két Wellner volt ekkor ott.
Jó zenék szóltak, Depresszió, Hiperkarma, 30Y, a konyha mellett, az üres előtérben tomboltunk a zúzósabb dalokra. Előkerült a Martini, a csokis cherry, Julianus barát is. Gyakorlatilag fél 8-tól hajnali 1, fél 2-ig egyenletesen részeg voltam. Ez tökéletes állapot volt, nem sokalltam be, és végig jól éreztem magam.
A 15.50-es szabadival bementem Fehérvárra, mivel úgy volt, hogy Csongorékkal csendesülős gitáros délutánt tartunk a Telekiben. Ez elmaradt persze, így kb. fél 6-ig Klaudiával voltam, majd megjött Erik, és ők mentek Erik lakására. Én letettem a gitárt Zsófi néninél, aztán eltéptem Kriszta felé. Kijött, mentünk Haleszba, hintáztunk, meg énekeltünk. xD Elindultunk Ádámék elé, aztán majdnem elmentek mellettünk az utca túloldalán. :)
A téma már régóta motoszkál bennem, és most, hogy betegállományban itthon vagyok, le is írom, amit gondolok.
Kriszta hozott nekem teát termoszban, citrommal meg cukorral. Rendes tőle.
Délután buszra szálltunk, hogy ellátogassunk a hartai rákenról élet feltörekvő bandájának, a Ribogzi koncertjére. :) Tura és Panda autóval várt minket a buszmegállóban, hogy villámgyorsan odaérjünk hozzájuk. Kb. egy óra pihengetés után - ami zeneválogatással telt - jött Ákos majd Sanyi, és bepakoltuk a Fordba a felszerelést. Kb. fél 7 után már a Yankeeben álltunk/ültünk.
Nőnap van. Hannának írtam ezalkalomból egy rövid köszöntést.
A Nagyfenekű nők napja volt a kezdő szám, amit sok általam is ismert és ismeretlen dal követett. A zenekar és a közönség is teljesen feloldódott, gyakorlatilag bármerre nézett az ember, mosolygó arcot látott. Minden volt a színpadon, amit elvárhattunk tőlük: Hajós-féle gitárszóló és szövegimprovizálás, különleges kézmozdulatok, hangulatcsiholás, egy vicces szövegtévesztés, frappáns átvezetők és rengeteg impro. A Kerti party közepe felé Kisvári Ferenc (dob) és Ádám (trombita) játszott csak, hatalmasat rögtönöztek, majd egyszercsak visszaszállt az egész zenekar, folytatódott a dal. xD Imivel nem győztük összeszedni az állunkat a földről. Nagyon-nagyot zenéltek... :)
És lassan eljött a Hiperkarma ideje. A tömeg felzsúfolódott, Imi és Nóri maradt csak a környékemen, viszont mi legalább nem szakadtunk el egymástól. A Királyok, síelők volt a kezdés. A később játszott pörgősebb dalok alatt viszont nagy volt a lökdösődés. A koncert túlnyomó részében Nórit védtem, már amennyire tudtam. Szerencsére nem szakadtunk el Imitől, sőt a végén (amikor Nóri már eltűnt a szemem elől) első sorban is álltam.
Hogy pontosan mikortól ültünk ott, azt nem tudom, de leírhatatlan volt Vele lenni. Teljesen elkényeztetett, ahogy (
Ennek ellenére fogyasztottuk az áfonyalikőrt.
Kár, hogy nem vittem a fényképezőt.
Örülök, hogy a zenekar visszanyerte a régi lendületét, egyszerűen látható volt rajtuk, hogy újra öröm együtt zenélniük.
Isaszegen egy jó erős gyaloglással megtaláltuk a helyszínt, ami amúgy egy hegy/domb lábánál terült el, és elég kicsinek tűnt. Nem kellett hosszasan várni a bejutásra, hiába, ez nem EFOTT. :) Bent lepihentünk, és odajött hozzánk a Depi pólós szőke csaj tűzért, és hogy nincs-e kedvünk odamenni hozzájuk. Odaültünk.
Az első fellépő, amire odafigyeltünk és lejöttünk a hegyről, ami tényleg magas volt, meredek út vezetett rá, ahol a szobor áll, és ahova a sátrunkat vertük, az a Beatrice volt. Kicsit hungarista-beütéssel bírtak a számok, amiket játszottak, de hallhattuk a tipikus 'rice dalokat (Azok a boldog szép napok; 8 óra munka...)
Megírtuk a kompetenciamérést. Elég röhejes volt, fél órás kezdéssel indultunk, mert nekünk (de csak nekünk) valami központi felügyelőnő jött. Ehhez képest... Szóval a B csoportot írtam, álmosan és nyűgösen, úgyhogy mire végeztem a két 45 perces matekkal, a magyarhoz semmi kedvem nem volt. FülöpAdri ült mellettem, lesúgta szinte az egész magyart, én meg neki a matematikát... Így kell ezt...
Harmadik napomat töltöm a Sanmina-SCI cégnél, amely számítógépeket gyárt. Az első napon három órányi várakozással kezdtünk, majd Barnabással a csomagoló osztályra kerültünk. (Egyébiránt Mariann, Tomi - Mariann tesója -, Ági, Rita és Tike is velünk dolgozik itt, csak másik soron) Gyakorlatilag nyolc órában ragasztok R-betűs, vonalkodós címkéket a dobozokra. Tegnap és ma egy egész szimpatikus csaj állt mellettem, ráadásul ma végre a kettővel mellettem álló is egy normálisabb lány volt - értsd: nem gőgös, nem picsás, normális. Zoli (a műszakvezető) és Marika (a sorvezető) is jófej, bár Marika szereti hajtani az előrébb álló fiúkat, meg a matricák elhelyezésével sem mindig elégedett. A munkamorál fényévekkel jobb, mint a teszkóban.
Sanyi nekilátott a főzésnek, finom illatok terjengtek a közelben. 15h körül megérkezett Tura és Panda, valamikor Keszeg és Viktor is jöttek motorral.
A konyhában leültünk beszélgetni, később kijött Adri is, és gyorsan elszállt az idő. Tetszett, hogy milyen családias hangulat alakult ki.
Este Wellneréknél gyűltünk össze egy pókerpartira. (Csebo, Györe, Laci, Attila, Edit, Balázs, Niki, 11 után Dávid, meg én.) Pókerezés után épp kezdtük nem_tudni, hogy mit csináljunk, amikor megjelent Roxi és valami Adri nevű, Hugi becenévvel illetett csaj... Edit és Niki kissé kiakadtak. Annyi előnye volt a dolognak, hogy ihattunk pezsgőt, mivel a két lány hozott.
Akkor Atti hazament, nekem pedig teljességgel abnormális ötlet jutott az eszembe: le kéne menni biciklivel Agárdra. Mindezt hajnali 3-kor, józanul. Elbicikliztünk Dávidékig, ahol végülis eldöntöttük, hogy tényleg nekivágunk.
Mivel még éjjel eljutottunk Fehérvárra, ezért aludhattam Zsófi néniéknél. Alig tudtam nyugovóra térni, és reggel is fájt a fejem. Jött a vasútállomásra Adri és Laci, így végülis elértük a vonatot, és kényelmes tempóban utazhattunk Pesten is, minden terv szerint haladt A-tól Z-ig.
Este aztán mentünk FRL-re (7) Turival és Andrással, amin jobb közönséget vártam (egyébként a közönségre majdnem minden koncerten volt panaszom, nem találtam sok barátságos embert) Szóval ott álltak a tarajos punkok, de nem csinálták a hangulatot. Ettől függetlenül a zenekar kitett magáért, és itt is mosolyogtam, mint nulladik napon Lovasin.
Kispál és a Borzra (8) megint nagyon fáradtan és kicsit szarul mentünk. Kígyóval és barátnőjével, Ágival, meg Pál is csatlakozott hozzánk. Ági kicsit már részeg volt, vigyázni kellett, hogy egyedül ne kóboroljon el. Ittunk vadászt, aztán mivel a főkapun nem engedték be még fél literes kiszerelésben sem, gyorsan ledöntöttük azt a maradékot is.
Egy relatív korai, 10 órai kelés után sakkoztam egyet Stadival. Kikaptam.
Visszamentünk a kempinghez, Stadival sakkoztam párat megint, de most jobb eredménnyel. ;) Hannával, Evelinnel és Dáviddal kiegészülve néztünk vissza a rekeszépítéshez, be akartam nevezni, de későn értünk oda, és már nem fértem bele az aznapi versenyzők közé. (Hanna meg is könnyebbült, mert féltett.)
Szalcival és Évával beálltunk az első sorba (Éva aztán kisodródott onnan). 'karma hatalmas koncertet adott, számomra a három nap alatt a legjobbat... Bérczesi persze jól betépett a végére, de így is precízen játszottak. Az Amondó, na az tejóistenmekkoravoltmár.
Buzznak pontos elképzelése volt arról, hogy honnan szemléljük a tavaktól fellőtt tűzijátékot. Ha jól emlékszem, a Bakony utcán gyalogoltunk volna végig... Azonban Barni kivitt mindkettőnket a Simsonján. Nem, nem fordult kettőt. Egyszerre. Kriszta a tankon, Barni a helyén, én pedig a második személy ülésén. Vicces, de a körülményektől független nem oly veszélyes utazás volt. A szennyvíztisztító-telep melletti aszfaltozott bekötőúton álltunk meg, itt vártuk meg a produkciót (tetszett), majd Barnabás elfuvarozott minket a Haleszig (gyalogoltunk is, nehogy a rendőr megállítson).
"ÉS NEM CSODÁLOM
Fél 11 felé visszatértünk a Gödörbe, épp akkor ért véget a Plutó műsora, és ami megdöbbentő: már akkor tele volt a nagyszínpadnál a placc. De faltól falig. Beküzdöttük magunkat második-harmadik sorba Nóriékhoz, és pár perc múlva már jött is Bérczesi, és a Zöldpardonnal elkezdte a koncert. Másodiknak a Secperc sújtott le, de hamar követte a Látatlan, R'n'R 2000, ?, Sosem voltunk senkik, stb. A közönségre megint panaszkodom, fel kéne fogni, hogy ha a lábad mellett szorosan egy idegen láb van (ennyire összezsúfolódott a tömeg), akkor nem célszerű lökdösődni... Adéllal kb. 5 szám után kivonultunk a színpad mellé, és a hátralévő időben onnan szemléltük az előadást. Amondóra viszont muszáj voltam visszamenni. HorváthGergő megtalált a sok ember között, együtt tomboltunk. x) Leírhatatlan. Az Amondó egy olyan dal, amiért már megszületni is érdemes volt.
15h körül Gebével és apjával felhoztuk a felszerelést a pincéből és bepakoltuk a Rolandtól kölcsönkapott Hyundai furgonba. Befért minden, viszont igencsak féltettük a cuccokat. Mindenesetre épségben leszállítottunk a sulihoz mindent, Bandi, Marci, Kriszta és Szalci már ott voltak és rendezték az ebédlőt. Oldalra kitoltuk a padokat, leterítettük a szőnyeget, összeraktam a dobot, belőttük a cuccokat. A mikrofon kicsit gerjedt, de pl. a dob hangzásával teljesen megelégedtem.
Szépen szállingózott a közönség, lassan megjöttek Datyóék (Datyó, Balázs, Edit, Attila) Seregélyesről, Timiék és a többi kodályos, egyéb ismerősök. Ide-oda mászkáltam, teljesen átszellemülten, koncertre hangolódva. Kezdés előtt halkan szóltak Marci telefonjáról a jobbnál jobb dalok, majd lassan belekezdtem a dobon a hangulatkeltésbe, és körülbelül hat után öt perccel kezdtünk is.
Az utolsó dal végeztével többen odajöttek (Kriszta, Szalci, Balázsék, Marci nővére, stb.) gratulálni, kezetfogni, nyakba ugrani. Nos, kurvajó érzés. :D Adtam egy dallistás papírt Timinek, később Süti is szerzett, és odajöttek hozzánk aláírásért. :)
Lassan nekiláttunk pakolni, bár én még nagyon pörögtem... A felszerelést kipakoltuk a furgonba, a padokat visszarendeztük, és gyakorlatilag nyoma sem volt annak, hogy az ebédlőben koncert lett volna.
Továbbá érdekesség, hogy január 5-én megyünk Pestre stúdiófelvételt készíteni! Marci nővére intézte nekünk. Korainak tűnhet, és lehet, hogy az is, de a stúdió tulajdonosa el fog utazni januárban és csak nyáron jön haza, addig pedig nem akarunk várni és másik helyet sem akarunk keresni-.
Délután 4-kor, miután végeztem a suliban, jött Szalci - ahogy megbeszéltük - és leültünk a parkban beszélgetni. Ennek van egy (szomorú) aktualitása, amit, mivel Szalci magánügye, nem írok le. Mindenesetre nem csak erről folyt az eszmecsere, rengeteg dolog szóbakerült, szerelem, barátság, kapcsolatok, sztorik, emberek, hülyéskedés, komolyság. A jó idő ellenére 6 körül beültünk Restibe és egy kávé mellett beszélgettünk tovább. Negyed 8-kor hazakísértem és a fél 8-as szabadival én is hazautaztam.
Krisztával a 10.00-kor induló veszprémi járattal utaztunk Várpalotára, ahol bevásároltunk Tesco-ban. Innentől javarészt telefonos segítséggel és a tömeg követésével jutottunk el gyalog (!) az emelkedő tetején, egy Mol kútnál elhelyezkedő fesztiválra. Gyalog. Kb. 5 kilométer, csomagokkal. Mindezt azért, mert a fesztiválbuszok 10.30 és 12.30 között nem közlekedtek...
A 
