Balaton-nyaralás, ketten

Tavalyhoz hasonlóan idén is Széplak-felsőn nyaraltunk Krisztával, többnyire, de nem kizárólag kettesben.
Szerdán például Barbi, Gebe, Nóri, Gergő és Buzz jöttek le, merthogy 5-e az Kriszta-nap. Átadtuk neki a hatalmas fa macskát. Hajnalig kártyáztunk, beszélgettünk, jó volt, na.
Csütörtökön befogadtunk két francia monociklis turistát, hátul sátraztak. Pénteken Siófok főterén egy angol pasas azt kérdezte tőlünk, hol tud marihuánát szerezni... Azt hittem, rosszul hallok. :)

Egyébként a Balaton igenis gonosz hely, nem lehet tőle elszakadni. Öt napot töltöttünk el a nyaralóban, és még ez sem volt elég. Maradna az ember, mert jó az a reggeli csend, ahogy kiül a kakaóval a teraszra, esetleg a Balaton zúg, meg német turisták, ich möchte bier, semmi 8-as elkerülő-zaj, autótülkölés, sziréna. Olyan ez, mint a Béke szigete.
Balaton-illat, miegymás.

Valami az augusztus első feléről

Főként a zenekarról és a saját lemez felvételéről. Pláne utóbbiról. Pláne nempublikusban.

Promo

fotók: Mitch Ádám (buherálás: részben általam)

Íme a megfogyatkozott, immáron csak hat fős Ment& Másképp. A mai délelőttöt jó hangulatban "promo" képek készítésével töltöttük - mint az látható -, Mitch-csel. (A fotókat Marci blogjáról orvul elorroztam.)
Imi szombaton koncertezik velünk utoljára. Sajnálom, mert rendkívül fontos tagja volt a zenekarnak, nem feltétlenül és nem kizárólag a hangszeres játéka miatt, hanem emberileg is. Gyász nincs, temetni nem kell senkit és semmit; a lényeg, hogy így alakult és meg kell érteni, tudomásul kell venni ezt a döntést.

Egyébiránt a mai próba biztató, ha a koncert ennyire sikerül, már örülni fogok.

Eladná, elcserélné

Alig használt 2008-as emlékeimet eladnám, elcserélném. Érdeklődni: +36 30/943 70 57

(Most, hogy olvasgattam a tavalyi bejegyzéseket, vettem észre, hogy mennyire nehéz, fárasztó és bizonytalan év volt 2008. Az idei jobban tetszik.)

Jazz-tábor I. nap

A metálarccal utaztam (Balázs), sajnos. (Nem tudok mit kezdeni vele, minden második szava a sör, kocsma, dugás aranyhármasból kerül elő...) 7.40-es busz, a cél Bodajk, Petőfi u. 7. Leszálltunk - mi hülyék - a legelső megállóban (ezt egy utas tanácsolta), ami tényleg a Petőfi utca, csakhogy nem az a vége. Konkrétan Petőfi u. 134. Sebaj, kénytelen-kelletlen együtt elsétáltunk nagy hallgatások közepette a falu túlsó végére, az iskolához.
Itt ért a kellemes meglepetés: Gábor (10.-es kodályos) is eljött a táborba (basszusgitárral), sőt, a 9.-es Dénes is csatlakozott (billentyű). Néhány tanáron, rajtuk, és egy angol(ul beszélő) lányon kívül még nem volt más itt, ám hamarosan befutott Szabó Dani, Vadovics Máté, Zsombor, és így tovább.

A színház teremben Bágyi Balázs (Lauschmann-igazgató) elmondta a tudnivalókat, majd megebédeltünk, megtörtént a főtárgy-beosztás, eldőlt, ki melyik szolfézs-csoportban lesz (én a haladóba kerültem), és a zenekari beosztások is elkészültek.
Itt egy rövid kitérő: két zenekarba osztottak be mindnyájunkat, Dénessel, Gáborral, Nagy Csabával (dobos), Fenyvesi Lacival (szintén dobos), a metálarccal, a CTF-es Górász Petivel (gitár), Polgár Julcsival (ének), Tárnok Orsival (ének), Sárával (ének) és Anával (a külföldi lány, trombitás) kerültem egy zenekarba - ez volt a kezdő csoport, ugyebár.
Dávid (zongoratanár) volt a zkr.-gyak. "vezetője", idézőjelesen, ugyanis nem játszott főnökösdit, nem fölényeskedett, ehelyett ötletekkel és bátorítással segítette a csapatot.

A vacsorát a Gaja-vendéglőben tálalták, bár talán inkább ne is tették volna. Ami finom volt, ott ügyeltek arra, hogy keveset adjanak, a többi meg úszott a zsírban, koleszterinben, mindenben, ami nem kellemes/egészséges.

Jazz-tábor összefoglalás

avagy az elbeszélés nehézségei a jó dolgokról.

Szóval... Nehéz belevágni, apróra elemezni mindent értelmetlen, nagy dolgokat kiemelni pedig - nagy dolgok híján - esélytelen. Azonban valahogy meg kéne próbálni szavakba önteni a reggel 9-től 10-ig zajlott szolfézsórák különleges-kellemes hangulatát, az azt megelőző 8 órai reggeli-rituálét. Utána valahogy ki kellene térni a 10-től 11-ig tartott gitárórákra, ahol nincs lehetetlen, muszáj volt és élvezet belemerülni a skálákba, szólószerkesztésbe.
11-től 16-ig pedig free-time hesszelés, amolyan kellemes semmi padon üldögéléssel, jammeléssel, gyakorlással, vagy éppen hülyéskedéssel.

és még lesz folytatás, videókkal (remélem)

Jazz-tábor zárókoncert

Délelőtt - még Bodajkon - Attila tartott egy közös gitárórát, igen tanulságos volt. Ebéd utánra már csak pakolás maradt, kiköltöztünk a kollégiumból, majd összecsomagoltuk a suliban található cuccokat, és lóra.
Vadoviccsal jutottam be Fehérvárra, a Petőfi Mozi melletti Belga sörözőben Lacival (bőgő) és Ana-val söröztünk egyet - Laci meghívott.

5 körül megkezdődött az utolsó zenekari gyakorlat, amolyan hangbeállás-főpróba, kettő az egyben. Mi maradtunk a végére, így kevesebbet tudtunk próbálni - pedig ránk fért volna.
Megérkeztek az ismerősök (anya, Kriszta, Barbi, Gebe, Buzz, később Zita, Imi, GulyásDávid), ők fent foglaltak helyet.

A koncertet 8 után jóval kezdtük el, nyitószámnak az All Blues-t választotta Attila. Nos, az az élmény valami megfoghatatlan dolog. Ott állni a színpadon, előrébb lépni, amikor szólóznom kell... (Bevallásos jelleggel: izgultam) Rajtam a világ az egybegyűltek szeme, és a végén taps. Szóval lenyűgöző.

Szegedre

Leutaztunk Szegedre Krisztával albérletnézőbe, az út oda-vissza 8, azaz nyolc óra (tehát a nap egyharmada). A város érdekes, szebbre számítottam, de ez érdemben mindegy; ami azonban kifejezetten rossz, az az albérlet. Mármint nem volna rossz, csak drága - bár szerény véleményem szerint olcsóbb sokkal nem lesz máshol sem. (Azonban ilyen árban talán találni olyat, ahol egyedül lehet egy szobában az ember, ne-adj-isten még van egy íróasztal is, figyelmes kislámpával az asztal sarkán.)
A legaggasztóbb, hogy utolsó pillanatban van minden...

Szegedre II.

Hajnalok hajnalán, amikor még a kakasok is igaz álmukat alusszák, a 4.35-ös szegedi busszal újfent elutaztunk a Napfényvárosba. A cél elég egyértelmű volt: 10 óra előtt odaérni a kiszemelt albérlethez, ugyanis akkorra jött egy másik érdeklődő. A buszpályaudvarra 9-kor értünk, viszonylag könnyen megtaláltuk a főbérlő fiát (akit amúgy Szegedi Ádámnak hívnak, haha), vezetésével eljutottunk az Ortutay 7.-be, megvizsgáltuk a lakást, jó lesz - és végeztünk is.
Innentől (9.45) 14.10-ig kellett eltöltenünk az időnket, ezalatt még a belvárosra is jutott időnk.

So what

A mai napra. (JB Project - So what)

Nyárbúcsú 'csurgón

Vasalt ingben, haptákban, kisírt szemekkel, fehér papírzsebkendőket lóbálva, alattomosan búcsúztattuk a nyarat. Marasztalni nem tudjuk, a hűtőből a sörök már amúgy is elfogytak, unja is már így három hónap után az ittenieket - hát menjen. Jövőre újra jön.

Nem voltunk sokan, ám elegen. Az est leszállta előtt tettünk egy kitérőt a tónál, amiben Marci, Gebe, Bandi, majd Pepe is megmártózott, így ért minket a sötét. GebeAnyu és GebeApu hazamentek, mi még maradtunk, Pepének volt egy szivarja.
A telken meg ettünk-ittunk (ettünk: szalonna/virsli/kenyér-sütés tűznél, hagymával; ittunk: agancsos kólát, pezsgőt, Szabi-féle házibort). Szólt a zene - például a hat számot tartalmazó Ment& Másképp kislemez -, be nem állt a szánk, és viszlát nyár.