Májfa (szél, fellépés, meg világosodás, mire hazaérek... minden egyben)

Huhh... Még van bennem egy kicsi, mikor ezt írom. :)
Szóval volt ugye egy fellépés Pusztaegresen ápr. utolsó napján... Ja, meg előtte pakolás ARÉV-csarnokban. Na, ott [mármint az ARÉV-ben] volt egy szimpi nő, a sulinkban vmi mindenes okosfej. Egészen szimpatikus volt. Utál korán kelni, én is. :D

Aztán felléptünk Pusztafaszomon, de minek is.... :D Jó, szép volt meg minden, de úgy fújt a szél, mintha fizetnének érte.... És sípolt és gerjedt minden, és torz volt az egész, és áááá-. :)) Mindegy tapasztalat [-szerzés], vagy mi a rák. :D

Na, de délután csak elindultunk májfázni... Az 5-kor nálunk érkező dunaújvárosival mentünk ki Szőlőhegyre, Kajos, Tukán és Turcsi már várt minket buszmegben jól. És vettem 6 borsodit, amit el is pakoltak nekem egy szatyorba a rózsaszín kocsmában. Semmi over 18 vagy bármi [szívbaj nélkül adtak, ahogy vártam is]...
Utána kimentünk fát vágni a sínekhez [az utca végébe]. Vágták a többiek serényen, meg fogyott a sör (Tukán: egy és fél; Davec: egy, Hekkel: fél, én: kettő és fél; Turcsi: fél) is, én meg inkább cipeltem a fát mint vágtam mert, ahhoz béna vagyok úgyis. :) És az üvegeket megőriztük dísznek a fákra.
Ittunk Napóleont (brendi) kólával, meg natúr, [továbbá] elfogyott a Törley is jól. Én nem sajnáltam [magamtól, de mástól sem], elvégre névnap is meg minden... Ittam, és kész. :)

Tukánról megint kiderült, h hangember, [mivel] beismerte, h hazudott sokszor, meg minden. Hülye az-. Dehát mit vártunk? Na mindegy is.
Kajoséknál Davec CoD 1-et játszott szingliben, mi meg F1 2004-eztünk PS2-n [egymás ellen]. Állat. Fogyott a kóla, a kaja, meg a zoxigén is. A fákat bevitték Tukán, Robi (Turcsi), Kajos és Davec, meg Kajosmuter kocsival. [A tornacsarnokhoz tették a fákat]
Éjfél után kivittük Nikihez a fát-. Közben láttam egy szőlőhegyi csajt, Krisztit, és egészen megtetszett... Kár hogy van barátja. Marha jól nézett ki melegítőben... Uhh! :D
A megbeszéltek szerint benyomorogtunk Seregélyesre [7-en egy Golf-ban...], hogy onnan már gyalog vigyük szét a fákat a helyszínekre. Domi és Fru volt az első állomás a tornacsarnoktól indulva, aztán ittunk Daveccel brendit, Hekkel nem volt hajlandó. Hangember az is. Azt mondta, h így iszik meg úgy, és közben semmi. Nem baj [hogy nem iszik], csak ne pofázza, h iszik... :P

Rékának, Dalmának és Tündének egy "körön" belül vittük ki a "meglepiket". Rékánál is leásta Hekkel a fát, mint Dominál. Ott is fogyasztottuk a Brendit. Az Ady utca felé sétálva két srác megállított minket, hogy van-e "meine-kleine" italunk. Rejtettem a Napóleont, mint az őrült. :D Szerencsére nem gondolták komolyan, és hamar elmentek. :)
Dalmánál is ásott Hekkelfiú... Itt végleg kiürült a Napóleonos üveg. Davec és én ittuk a javát - jellemző... Furcsa módon még semelyikőnk sem mutatkozott részegnek. Tündének is odatettük a May-tree-t.

A következő kör előtt még elfogyasztottuk a Kevertet is, bár azt is főként Davec és én nyeltük be. Na, azután már éreztem, hogy van bennem alkohol. Feldíszítettük a maradék fákat, aztán vittük a Jókai utcába. A Zsaninak állított fát bicikli-zárral is odafogattuk, meg bedrótoztunk mindent, ami lehetett. A bicikli-zár persze ott maradt a tornateremnél, úgyhogy azért én mentem vissza. Az úton visszafele már tényleg furcsán lépkedtem... :)
A zár kulcsát bedobtuk a kanálisba. Biztos, ami tuti. :)
Cinti és (majdnem) végezetül Stefi is kapott díszes fát. Győri Zsuzsihoz már nem volt kedvük kimenni a többieknek, én ezért elég rendesen lepuhapöcsöztem őket, szerintem jogosan. Hekkel már márciusban arról beszélt, h milyen jó lesz a májfaállítás, és meddig kint leszünk az éjszakában, és mennyit iszik... Ahhoz képest bemondta az unalmasat... :/ Eh, mindegy.
Kajosékért jött Kajosmuti, aki még rávett minket, h Győri Zsuzsihoz is kivigyük a fát, igaz, h kocsival. Hekkel kényelmesen be is ült hozzájuk, mi Daveccel meg hazafelé vettük az irányt, mivel nem fértünk be a Golf-ba. Morogtunk Hekkel viselkedésén... Szájhős. :/
A postánál aztán találkoztunk Kajosmutival, aki már visszafelé jött a kocsival - értünk. Még mi is kimentünk a faluvégre, majd Kajosmuti a szokásos aranyosságával hazafuvarozott minket.

5-kor értem haza. Már világosodott. Interneteztem még 7-ig, Turival beszélgettem MSN-en. Fárasztottam rendesen... Még magamat is! :D Aztán 6 után valamennyivel kitisztultam rendesen, és még majdnem CS-ztünk is, csak nem alkalmas rá igazából ez a csiganet...

Megjegyzések: Ami [...] közt van, azt utólag javítottam. Utólagosan még számtalan gépelési hibát javítottam ki.
Ami így néz ki, azt később (máj. 1. - 20 óra 49 perccel bezárólag) írtam bé.

Minden, ami szemnek szájnak nem ingere...

Délelőtt Betti evett egy almát, és majdnem ráharapott egy kukacra. Mutatta is nekünk. Fúj. :) Jó húsos volt. x)

Végre visszamondtuk a Favorit díjcsomagot. Így már elvileg nincs akadálya a zádéeselnek, csak kéne találni jó csomagot. Mert pl. az Interware jó, de amellett telefon alapdíj is van :/
Sereg-Házban is voltam, egyrészt érdeklődni, másrészt sokmindenért. Pölö iwiw-en soksokmindenkit megtaláltam. Mennyien vannak! És mindenki ismer mindenkit :)

Meghallgattam az új TCS-t. Tetszik. :) Lukács jó szövegeket ír. Kicsit sok a fura dolog benne, de egészen jó. Jobb, mint az elődje. :)

Szent hegyek

Jé. :) Éreztem, hogy fut a hideg a hátamon, ahogy hallgattam a Holy Mountainst. :) WE'RE FREE... Olyan változatos zenéket hallgatok mostanában... SOAD, Kispál, Fürgerókalábak, Tankcsapda és némi kevert zene egy listában. :)) Hehe.

Tegnap lett egy húgom! Andi, a nyolcadik osztályból. Kedves lány, jó húgom lesz.

Megírtuk az olasz témazárót a zegyszerű múltból, vagy mi az-. IQból nyomtam, mert semmit sem tanultam rá. :P Nem érdekelt, hogy rendhagyó-e az ige, vagy van-e vele bármi különlegesség, minden mondatot ugyanaszerint az elv szerint egészítettem ki. x) Az eredmény kétes, köbö 3-as, hármasalára tippelem.
Kikaptuk viszont matekot, Szabival mindketten 23 pontyos dolgozatot írtunk, csak ő a függvényeket, és a gyökös feladatokat csesztem el. Össze kéne vágni minket. Úgy 5-ös lett volna. :)

És elmaradt a kórusunk. Így jöttem volna a fél hármassal, de az késett vagy 15-20 percet. Ezennel kijelentem, hogy az Alba Volán (és egyáltalán a Volánok) visszaél(nek) monopol helyzetükkel! Bizony. Kis dögök. :)
Azért tényleg roppant bosszantó, h az áraik az egekben járnak, de a szolgáltatásuk minőségében igencsak sok a kivetni való.

Este fociztunk nőkkel! Milyen helyesek, ahogy rúgják a labdát! :) Tündét is sikerült rávennem, hogy álljon be (mivel találkoztunk lent a pályán). Davec, Hekkel és én voltunk a falubeli nőkkel, ellenünk jópár (többségében tahó) MTH-s játszott. Közülük csak egy volt, aki tényleg törődött azzal, hogy az ellenfélben vannak nők, akiknek nem lehet úgy nekirohanni, mint pl. Davecnek vagy nekem. :/
Magyar Tahók Hazája. MTH. :)

SegítőkészPimas

Még tegnap este megtaláltam a kispálos csajt iwiwen, és be is jelöltem jól. Remélem, visszaigazol.

Fizikán megírtuk a tézét. Írtam rá cseles kis puskát, leteszteltem, észrevehető-e, Erzsó vette észre leghamarabb a fekete számológépre kékkel írt képleteket. A hátuljára még ráírtam a Kepler-törvényeket, arra volt is szükségem, a képleteket leírásuk alatt megjegyeztem. :) (Egyébként továbbra sem értem, hogy - azon túl, hogy biztos menő - minek tanuljuk gimnázium elsőben, hogy hogyan tudjuk kiszámolni a bolygók súlyát. Maximum, ha kíváncsi vagyok rá, ráteszem őket egy mérlegre, és megnézem, mit mutat. ;) )

Énekóra előtt elmagyaráztam sokaknak a modális hangsorokat, mert abból írtunk ma. Míg Mariann padja előtt guggoltam és magyaráztam (főként Mariannak, mert ő kért meg rá, de voltak ott még sokan), Kriszti (igen, akivel összezördűltem) és Betti simogatták a hátam, meg oldalt a hasam. :) Körülvettek a lányok! Persze jól esett, meg minden, ezért hagytam is.
Énekórán lesúgtam a komplett osztálynak az 5 feladat megoldását. x)) Ofő szólt is, elég jó kedvűen, viccelődve: "Márk, ne hagyd már magad!" xDD Tdkp nem is írta be a jegyeket, mert semmi értelme nem lett volna.
Mariannal kézenfogva mentünk le a lépcsőn. Fura, de sokszor nyújtja a kezét, hogy fogjam meg. Kedves lány. Ahogy így "kézenfogva" sétáltunk, mondta is a csajoknak: "Mi most járunk! :)" x))

A Jáki előtt a megbeszéltek szerint találkoztam Adrival és anyámmal. Elintézték Adri nyelvvizsgás papírját, amit muttinak is alá kellett írnia. Utána Adrival ketten bementünk egy nemrég nyílt étterembe. Tökéletes ízléssel kialakított hely, tiszta Robin Hood-feeling, szalmával, nyilakkal, középkori fegyverekkel a falon, minen szépen lakkozott fa, hangulatfények. Tisztára, mint a yankee, csak étterem. Hamiztunk egy-egy párizsi szeletet rizzsel, plusz én egy kólát is toltam, s ez mindenestül 970 Ft volt! Szerintem - bár nem vagyok egy nagy éttermi szakértő emberke - ez kurva jó ár! A két sarokkal arrébb lévő mekibe' ennyi pénzből fél fogadra kajálsz meg. A pincérek is jómodorúak, mosolyognak, kedvesek, és olyan sebességgel adták volna vissza az aprót is, hogyha nem szólok... :) Semmi időhúzás, borravalóra várás, minden klappol. Akartam is mondani neki, hogy az egyik kétezres helyett csak egy ezrest adjon vissza, és tartsa meg a másikat, mert lenyűgözött a kiszolgálás minősége. Persze lehetne ez a természetes, lehetne mindenhol ilyen... És szerintem mégsem veszik mindenhol természetesnek. Sajnos.

Elmentünk még a Melódiákba bejelentkezni, de a portás épp előttünk hagyta el a helyszínt, és nem volt kedvem az idegen épületek és a szomszédból átkeveredő Széchenyisek között keveregni. Hazamentünk az 1.50-essel. Tömegnyomor, brrr...

"UNOM A VILLAMOST, UNOM A BUSZOKAT..."
[KEPSZLOKK TANKCSAPDA]

Happy Tree Friends

Néztünk ma Happy-t a suliban. A lányok szörnyülködtek, mim meg jókat nevettünk. :)

[No Subject]

Mire megtanultam

Mire megtanultam a leckét
Már új lecke van
Mire elmentem a Holdra
Már megjöttek onnan
Mire találtam egy álmot
Már a kirakatban állt
Mire divatba jöttem volna
Nekem már derogált

Semmire nem vagyok jó
Semmire nem vagyok képes
Néha egy kicsi szex
De attól meg mindenki mérges
Már elmúltam húsz, még nem vagyok negyven
Tudom, hogy kell győztesnek lenni
De nincsen hozzá kedvem

Mire elmúlt a náthám
Már halott voltam
Mire megjött az orvos
Már meggyógyultam
Mire volt végre egy csillag
Már lehozta más
Mire kiértem a hídra
Már mindenki beugrált

Semmire nem vagyok jó
Semmire nem vagyok képes
Néha egy kicsi szex
De attól meg mindenki mérges
Már elmúltam húsz, még nem vagyok negyven
Tudom, hogy kell győztesnek lenni
De nincsen hozzá kedvem

Mire elmúlt az érzés
Már gondolkodtam azon, hogy
Milyen lesz, és...
Elment nyomban
Mire köhögtem végre
Már a rádióba` szólt
Mire megcsináltam a cselt
Már berúgták a gólt

-Kispál és a Borz-

Érettségi szünet - első felvonás

Mivel a 12.-esek érettségiznek, a többi gimnazista osztálynak nem kell mennie oskolába. Ezt kihasználva végleg kipihentem a szombat esti fáradalmakat, és kis délutáni focizás után belemerültem a HTML rejtelmeibe. Persze csak "pocsolya-búvár" szinten, de azért igyekztem elérni, h ragadjon is rám valami a bekezdés-sortörés, betűformázás, kép- vagy hivatkozásbeszúráson túl. Különbözőképpen beállított táblázatokat gyártottam, nagyjából meg is értettem, h mi mire való. (Amit nem értek, azt meg inkább hagyom :) ) Ja, és mostmár tudok ilyet csinálni.

Hát igen... :)

Érettségi szünet secon'-day - pléjsztésön

Fura dolgot álmodtam... MTH-n voltunk, és a pálya melletti temető előtt a hatalmas gazban találtam egy kisbabát. Egy nagyon picit, gyakorlatilag két tenyeremben elfért. Elindultam vele haza, de visszafordultam, és odaadtam egy lánynak - azt hiszem. Ő mondta, h nála jó helyen lesz. Én mentem elől, de gyakran hátranéztem. Egyik ilyen alkalommal a nő már egy kutya, vagy talán farkas formájában volt ott, de ember arccal. A baba a hasán lógott (hehh, tiszta Romulus és Remus, vagy mi :) ), a "nő" meg mondta, h nincs semmi baj, mert az anyai ösztöneivel védi a kicsit.

A másik álmomban Sándor, Milán és Martin farúdakat gyalult, és néztek rám, hogy miért nem csinálom. Az istállóhoz kellett, amit építeni fognak nyáron. Mellesleg ez a része nem álom, elvileg nálunk fog felépülni egy istálló. Plusz a szomszéd is építkezik, tehát nyáron nálunk felfordulás lesz... ...

Délután Kajosnál vendégeskedtünk hárman: Hekkel, Davec és én. Pléjsztésön kettőztünk (aláztuk Hekkelt... x)) )

Szarkedv-bélog

Pfff...
Pedig ma sok jó is történt (4-es fizika tz)... Mégis elromlott a kedvem nap végére. Semmire nem vagyok jó...

[Szabadtér]i[rodalomóra]

A mai dupla irodalomóra a suli közelében lévő parkban lett megtartva. Jó volt.
Betti berágott rám rajzórán pár apró vicc miatt (sztem apró, szerinte kegyetlenrossz). Túl komolyan vette. Nap végén meg közölte, h nem haragszik. Ki érti ezt...?

8,9 mp alatt futom a 60 métert. Nem olyan rossz, de nem is olyan jó.

A tegnapi rossz kedvemet még tegnap este eloszlattam sikerélményekkel: két gitáretűdöt is megcsináltam, és tanultam angolra - aminek eredményeképp ma kaptam egy 5-öst. Hurrá.

A szánalom napja

A 6.40-esen egy középsulis B-tagos és a muterja elfoglalták azt a helyet, ahova Martinnal mindig ülni szoktunk... (Vagy szoktunk mindig ülni... Vagy ülni mindig szoktunk... Vagy szokni mindig ültünk... :) ) Hangosan köhögtünk, és beszélgetésünkben többször céloztunk arra, h valahogy nem így szokott ez lenni ezen a buszon. :) (Lehet, hogy köcsögök voltunk, de reggelente a legapróbb dolog is idegesíti a zembert.)

Suli... Döglés... Töri, angol, azaz angLoL... Kémia (Bujpi-bujpi, doga...) Kedves lányok (Erzsó, Mariann, Andi)... Nyakkendőt is viseltem, viccből. Jojó... Jojóklub... Jojó minden mennyiségben-.

Még egy osztálytársunk sulit váltott... Már csak 30-an vagyunk, ami elég drasztikus csökkenés az év eleji 35-ről...

Mariannak és nekem is el kellett mennem dogásmatekról. Őt hegedűórára hívták be, engem a tanszaki bemutató kötelezett (gitár). Kértünk előtte még iskolalátogatásit, mert mindketten szeretnénk nyáron dolgozni, és ahhoz szükségeltetik ilyen papiros.

Tanszaki bemutató. LOL! :) Fél 3 helyett háromeld háromkor beestünk Adrival (ő is fellépett)... Cukorka csúnyán nézett, dehát én szarok rá, már nem abba a suliba tartozok. A terem televolt tök kicsi kisgyerekekkel, köbö combomig érhetett a java. Pár szülő hátul, az egyik ölében egy kislány horkolt... x) Na, ő legalább őszintén kifejezte a véleményét. Kínos feszengések, súlyosan elcseszett előadási "darabok"... Volt olyan srác, aki annyira nem tudta előadni a művet, h Csaba bá' (hétfői gitártanár, az én tanárom kollegája) ütemdobogása nélkül az ütemvonalat sem lehetett volna érezni... x) Mindegy, kicsik, nem baj, h nem zenélnek profi szinten, csak így tök feleslegesek az ilyen bemutatók. A végén mi is játszottunk, én egy közperős darabot hoztam, de azért egyet rontottam benne. Azt leszámítva szép volt minden, még a dinamikára is ügyeltem.
A teremből kilépve rámjött a rövid röhögőgörcs. xD

Ez az általános iskola naggggyon szánalmas...!!

Egy nap, amikor mindenre jutott időm!

Nem voltam nulladik órai tesin. Hát izé. :) Ez gáz, igen.
Írtunk egy szánalmas ének témazárót Bach-ból és a reneszánsz korból. Vagy barokkból? :) Ahhoz képest, h zeneis vagyok, nem vágom. Magunk javítottuk a dogánkat, így hát a nulláról 3/4-re feltornásztam a válaszok "alig feltűnő" kiegészítésével. ;) Hehe.
Matekdoga. Hupp. Néztem hirtelen, nem számítottam rá, h pótolnom kell. Ki is javította Kiffer, derék 2-es lett. Hű. Ez nem jó a zévvége szempontyából, dehát ez van.
Jojóklubunk bővülget... :)
Szabiék jövőre Pausa-sok lesznek (Szabi, Gábor és Buzz). Jólesett volna, ha engem is felkér Karcsi bá', de tisztában vagyok a képességeimmel, és azzal is, h nem vállalhattam volna - mert iszonyú lusta vagyok. Így hát jó ez így, leszámítva, h Szabi és Buzz kicsit mérges rám, amiért elsőként én ajánlottam őket Pausa-ra Karcsi bá'-nak, még pár hónapja. x))
Erzsó. Ma többször is beszéltünk, aranyooooos. Meg kéne már mondanom neki pár megmondani valót, mert jövőre már nem látom ilyen sokszor. :/ :(
Ha ezt valamelyik Kodályos olvassa, kussoljon ám!

Délután egész sokat haladtam kedves kis játékunk, a Búsuló készítésével. Ma főként térképek rajzolásával foglalkoztam. Találtam a gép zegzugos mappái közt egészen használható chipseteket.

Estefelé tanultam irodalomra (magyar reneszánsz; Janus Pannonius, Balassi), mert holnap létfontosságú témazárót írunk. Azért létfontosságú, mert nem igazán kéne megbuknom irodalomból... Ebben a félévben lemaradtam a középkori témazáróról, és a bepótlás is elmaradt; amúgy egy házifeladat nem készítéssel kiérdemelt egyesem és egy kisdoga egyesem van, tehát bele kéne húzni, h ne basztasson Simon Ági. Kinézett magának már rég. Biztos, mert hosszú a hajam. :)

Még arra is maradt időm, h gitározzak. Bár a fontossági sorrend szerint kicsit előrébb kéne lennie, de egye-fene, jó lesz ez így is. Rafinált gyakorlatokat veszek mostanában. Remélem meglesz az eredménye, és majd egyszer még zenei főiskola is lesz ebből. Nagyon el kéne érni ezt, éppen ezért - saját céljainkat szemelőtt tartva - Szabival komolysági fogadalmat tettünk. Még csak kábé egy hete a fogadalomnak, de máris sokkal jobban érezzük magunkat, és pár tanárunk is jobb szemmel néz ránk (pl. angoltnő, Timi) Hiába, a célokért tenni kell, de mindenképp el kell érni őket. (Pff... Ekkora közhelyet x) )

Magyar reneszánsz

A tegnapi után a mai reggelen is egy szar, idegen buszt küldtek le a szép, ápolt Ikarusunk helyett. Fak. :) Ezek a reggelek egyre hülyébbek...

Még szünetekben is az irodalom tézére tápoltam azzal, h elmondtam pár embernek a komplett anyagot (így legalább rájuk is ragadt valami). El is jött az irodalom óra, B-csoportba kerültem. A-csop. első kérdés: Balassi katonaverseiről minden (összehasonlítások, jellemzők, stb.) Pff, ehh, arrghh, egész jó téma. Hirtelen végigfutott rajtam, h a szerelmes verseiről nem találtam semmit Rita jegyzeteiben, és h biztos azt kapom, és akkor rossz doga - következésképp bukás.
B-csop. első kérdés: Balassi búcsúverseiről mindent. Huhh. :) Egy Mount Everest zuhant le a szívemről. ;) A második B-csop. kérdés: Balassi - Adj már csendességet. Hm, oké, el is könyveltem, milyen jó lesz, de Ritáék reklamáltak. Állítólag azt mondta Simon, h az nem lesz benne, és közben mégis beletenné? Ennek a felvetésnek meglehetősen könnyen beadta a derekát (biztos nem emlékszik, mit mondott :D ), és módosított Janu Pannonius - Egy dunántúli mandulafáról c. versre. :) Még jobb. Több mint egy oldalt írtam, kis betűkkel, tömött sorokban. Szerintem tartalmilag is helyes, nem igazán hagytam ki semmit, max. a logikai következetességbe köthet bele.

Imi visszatért. Gipszben, mankóval, de visszatért.
Két apró életkép a suliból:
8.-as Eszterrel beszélgetek irodalomdoga után.
Imi: Szia Eszti! Nem zavar, hogy az előbb megböktem mankóval a segged, ugye?
Eszter: Nem...
Imi: Aha. És járunk? x))
Mariannal kézenfogva mentünk le a lépcsőn, széles mosollyal, boldogan. Judit elkerekedett szemmel néz ránk: "Ti... jártok?"

Alig értem haza (kb. 13:35), dudált egy autó, mama fogadta is az érkező tékomos bácsit, aki jött megnézni a telefont. Ti., erősebb szélben recseg-ropog, a net is instabil. Megnézett mindent, de semmi hibát nem talált. Elég hamar el is ment. Azt mondta, ha előfordul, azonnal jelezzük a problámát, mert ha akkor azonnal ki tud jönni, akkor meg tudja csinálni, de így nem. Aha. Végülis egész normális fószer volt.

Sörpatika és gitárhúr

Reggel megint elfoglalta az a hülye csaj a helyünket... :P Pff.
5-ös lett a zirodalom témazáróm!! Ez a nap legjobb eseménye, ezért mosolygok is rá így: :))

Tesiről korábban eljöhetett, aki nem akart focizni. Hurrá. Be is mentem ennek örömére az Allegro-ba d'Addario gitárhúrkészletért. Buzznak is vettem, adott rá pénzt.

Ezután pediglen elmentem Adrihoz és társaságukhoz a Sörpatikába. Andi volt ott, meg az ismerősei. Elsőre elég fura hely, két részből áll: csocsó-billiárd, és leülős ivós rész. Délután nyugi volt, este biztos más a helyzet.
Tömény cigifüst volt, a végére már zavart. A kezdeti csend után sok jófej arccal ismerkedtem meg (Zsobi, Zöldi, Póni).

Ennél persze ezerszer hosszabb volt a nap, még hátravolt egy Telekis koncert is, Erzsóékkal. Máté zenekarát hallgattuk meg, bődületeset alkottak, irigylem is őket - de valamiért nincs erőm és kedvem többet írni erről... :/

Innentől nem publikus. A tanulság: Utállak, élet! :) Na, jó, nem is, csak az ilyen szar helyzeteket...

[No Subject]

Szívrablás

Hülye voltál, mondom magamnak majd, ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály

Pont az az egy, az az egyetlen darabja, azt kéne
elvinni, s ha nem akar meghalni, a többi jön el érte
A szíve egy dobozba`, bársony közé rakva
És kopognak, az ajtóban áll - én meg örülök, hogy itt vagy

"Gyere be, mit hoztál, ide vele, csaknem hiánytalan
Mindenem itt van, csak a szv kéne, ami még Nálad van..."
"Azt nem adom, mert Te azt örökbe adtad"
Szólott mérgesen, s becsapja az ajtót, felőlem meghalhat

Aztán megnáom, tessék, a sajátom, nesze az itt van
Dobogjon az Benned, szolgálja életed, amíg van
Hülye voltál, mondom majd, ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már...

Hülye voltál, mondom én majd...
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már...
-Kispál és a Borz-

Még mindig [egy kis ízelítő a népnek...]

Minek ez a furcsa titkolózás?
Igen, bélogom, kapsz egy kis publikusságot is: szeretem Erzsót. A részletekről nem kapsz publikusságot, csak arról, hogy szenvedek rendesen. Milyen érdekes.

Na, jó, a mai napom legyen publikus, tényleg. Végülis még tegnap este elalvás előtt ugyanazt tettem, mint az Apa övének a csatja c. Kispál szám meghallgatása után szombaton. Csak most tovább, és kétszer. Nem, nem szekszuális dolog, mielőtt valaki aszinné (feltételezve, hogy akad, aki olvassa ezt).

Reggel elég hamar összefutottam Erzsóval. Köszönés volt, valami mosolyféle is.
Rekord idő alatt Andival is tudtam beszélni. Elmeséltem neki, hogy milyen mértéket ölt bennem a szeretet. És akkor kilépett az ajtón Erzsó, és majd megpusztultam.

Utána a 6. óráig bezáróan teljes szomorkodás, hiába akartam, nem tudtam leplezni. Persze még a tanáraim is észrevették, nem hogy a társaim. A végére még egy sírás is majdnem bejött, de nem, mégsemnem.

A 7. órában, ami lyukas volt, egy kis időt sikerült eltöltenem az Andi-Erzsó-Máté-Szabolcs társaságban. Egészen felvidultam ekkor a helyzethez képest. Erzsót viszont bántotta valami, szerintem én... x( Nem akarom, hogy ezen töprengjen! Ő nem tehet semmiről. Ő legyen ugyanolyan, mint eddig volt, semmiben ne változzon meg! És beszéljen velem, ne zavarja, hogy szeretem. Az majd szétpukkaszt belülről engem, de Őt ne!

Végül egy érdekes blog ajánlása: s!c blog - szerintem érdekes

Impresszionista szerelem

Szerintem a szerelem ezen fajtáját, amelynek szerencsés részese lehettem, impresszionista szerelemnek kéne nevezni. Ugyanolyan, mint a "normál" szerelem, csak minden szempontból erősebb.

Egyrészt gyakorlatilag órák alatt tör az emberre. Esetemben péntek koraeste. Hihetetlen sebességgel sodort magával a szeretet érzése. Eddig soha senkit nem szerettem ennyire, és attól tartok, nem is fogok. Négy napot szenvedtem át emiatt, de nem akárhogy; utólag/félig utólag visszagondolva még egyszer nehezen tudnám végigcsinálni. Tehát leírhatatlan kínok, majd egyszercsak egy varázsütés, és...

...mérsékelt szeretetbe csap át a dolog.

Esetemre lefordítva, igen, úgy érzem, kiszerettem Erzsóból. :( Fura, h most ettől vagyok picit szomorkás. Olyan felemelő érzés volt ez! Még ha 100% szenvedés, kínlódás, elérzékenyülés (még sírás is) volt csak az egész, akkor is szeretem ezt az érzést! Akkor is csodálatos, és ezért félek, hogy nem lesz többet ilyen. Még mindig úgy érzem, hogy megtaláltam a tökéletes lányt, csak már annyira megszoktam a tudatot, hogy Ő A NŐ, a felülmúlhatatlan, hogy beleszürkültem ebbe. Ennek az utózöngének, ennek nagyon sok idő kell, hogy elmúljon.
Nagyon remélem, hogy képes leszek mégegyszer erre az érzésre, csak mondjuk tartson legközelebb tovább, és leljen visszonzásra!

Most pedig helyre kell hozni, amit tönkretettem. Mert Erzsónak olyan terheket akasztottam a nyakába, amelyeket nem szabadott volna. Látom rajta, hogy Ő is szenved (még ha nem is annyira, mint én szenvedtem).
Még annyi gondolatot kéne szavakba öntenem... Fura nagyon. Amikor minden porcikámmal szerettem, akkor először szeretni is akartam, aztán a végét kívántam - most, hogy úgy néz ki, eljött a vége, újra szeretni akarom. Milyen hülyén működöm! :)
Egyáltalán hogyan hozzam helyre? Most azt szeretném, hogy minden úgy legyen, mint régen; a szünetekben, amikor csak összefutunk, hogy mindkettőnk egy nagyon kellemes emberre gondoljon, amikor meglátja a másikat. Ne többre, ne kevesebbre. (De legalábbis kevesebbre semmiképp)

Csak ha majd újra barátként tudjuk kezelni egymást, nehogy visszaessek. :) Fura, hogy már most vissza akarok esni, de nem tudok.
Az is eszembe jutott, hogy ez biztos nem természetes állapot. Arra vágyni, hogy szenvedjek...

Túl szép, hogy igaz legyen

Nem jó. Most megint fellángolt az Erzsó iránt érzett szerelem. Tompul, de még jelen van.
Igazán eldönthetné már az agyam, hogy most szeretem, vagy nem. Ma nem szenvedtem szinte semennyit, csak most este felé jutott újra eszembe az édes mosolya, csengő hangja, nevetése, aranyos nézése, és persze hogy milyen szép, milyen iszonyú szép...
De nem lehet az enyém, ezért elérem, hogy legyünk barátok. És én is barátként fogom kezelni.

Szomorú

Reggel mentem fel egészen vidáman tesiről, és távolról láttam, ahogy Erzsó szomorúan néz felém és kicsit maga elé. Nem, nem! Nem szabad, hogy eméssze magát, hogy nyomassza a dolog! Erről Ő nem tehet, és már amúgy is múlik el az érzés! Nemakarom, hogy bármelyikőnk szomorú legyen. Legyünk barátok, és ettől boldogok! :/

"...a különös álmok, amiket látok..."

Nézzük, miket álmodok össze mostanában. Az utóbbi pár nap termése (az utolsó három egyetlen éjszaka, a tegnapi eredménye):

A Kodály udvarán álltam, mentem volna be az udvarról az alsós épületbe. Kicsit másképp állt az ajtó, a valódira derékszüget zárt be a fal kialakítása. Az ajtóban állt Andi és Erzsó, utóbbi igen fura arcot vágott (maga elé meredt). Az ajtón túl Anikó. ...ennyire emlékszem.

Soós Lacival ültem egy BMW-ben (hehh, már a második Laci-autós álmom) Fehérvár belvárosában. Csak állt az autó, mi meg ültünk benne. :) Aztán száguldunk a Budai úton, az ajtó mellettem kinyílik, és innentől homályos. Nem hiszem, hogy kiestem rajta.

És végül a frissek:

Andi, Erzsó és én egy kihalt gyártelepen. Erzsó megint fura, de most Andi is. Füvet akarnak szerezni, mert Erzsó nem bírta azt a nyomást, amit tdkp én okoztam neki. :/ Próbálom lebeszélni őket, de eltávolodnak tőlem... Lelkileg. x/

Martinék udvarán állunk egy leégett karosszériájú autóval. Tele van az udvar autókkal, és hatalmas lebaszást kaptunk-. Nem volt egy kellemes álom...

Tóth Marcival (12.-es) ballagtam a korház felől a seregélyesi úti buszmegállóba. Marci jobb lába gipszben van, bal keze is részben, mert ínhüvelygyulladást kapott. Ő tudja, merre kell menni, de nem tud igazán lépni, én segítem, de többször elesik. A buszmegállóban elszívunk egy-egy cigit, de Ő rémisztően üres volt... Semmi gondolat, semmi érzés, mint egy gép. A cigit füstszűrőig elszívtam, Symphonia volt. Sehol egy autó, és a helyszín kezd kissé Pestiesedni.

És hál'istennek felébredtem végre.
Szörnyűek ezek az álmok... Végig szarul éreztem magam, mindenki semmibevett. (A legfájóbb persze Erzsó volt... :/ )

Fehér zászló

Erzsóval ma sem jutottam dűlőre. Feladom! Majd az idő helyrehoz mindent. Jövőre - amikor visszajár a suliba - úgyis csak együtt fogunk mosolyogni azon, ami történt. (Szerintem egyébként továbbra is az nyomasztja, h szerelmet vallottam neki)
Egyik szünetben megkérdeztem, miért ilyen szótlan, de nem kaptam érdemleges választ. Szegény... És szegény én... :) ://
Az érzéseim sűrűn változnak, de tompul a szerelem.
Nem baj, innen már nincs messze a fény az alagút végén.

Amit nem erőltetek, az összejön?

Reggel a buszon előttünk állt egy fószer, aki minden mellettünk elhaladó autósnak intett... xDD Amikor leszállt az Árpádnál, a Kórházig röhögtem rajta. xD LOL! :)

Suliban... Érdekes. Most, hogy elhatároztam, hogy nem erőltetem Erzsóval a dolgot, beszéltünk pár szót, és barátságosnak, vagy barátságosabbnak tűnt, mint eddig. Mostmár nyílvánvaló, hogy csak idő kell a tökéletes rend visszaállásához. (Kár, h türelmetlen típus vagyok...)

Hamletet tök jól elblöfföltem! :D Elolvastam rajzon a rövidítettet félig, és pont jó kérdéseket kaptam. :DD Az A-csoportét nem tudtam volna, így viszont észre se veszi, h nem ovlastam a drámát. ;)

Tesin futottunk. 2000 métert. 8 perc 32 mp alatt futom. Ezzel a középmezőnybe kerültem a gimisek közül, bár Kiffer nem elégedett velünk. Én azért elégedett vagyok magammal. :)

És akkor az Alba Volánról... Tömören: a faszom kivan velük! A mai már a sokadik bosszantó eset volt.
Holtfáradtan állok a buszmegállóban, jön a seregélyesi busz, de a táblán Veszprém-Budapest van, és Karesz nem is állt meg. (Ő nem tehet róla, ő jófej) Zsörtölődik a nép, dehát jött a szeszházi és felszálltunk rája sokan. Annyira, h az Árpádnál már a csuklós busz is ajtóig tömve volt.
Hogy jól érezzük magunkat, ekkor megállt mellettünk a Polgárdi táblafeliratú seregélyesi busz, amit a Karesz-féle helyett küldtek. Teljesen üres volt, és az Árpádnál sem szállt fel rá senki, mivel a szabadegyházira ekkor már felnyomorgott a nép. Ezután előttünk indult el a "polgárdi"-seregélyesi busz, majd a körforgóban belement egy külföldi, ezzel további 5 perccel növelve a késésünket. x//
Otthon beszéltem Martinnal, és elmesélte, hogy az 1.50-es seregélyesi sem a szokott buszunk volt, hanem egy roncs, ami Börgöndnél annak rendje-módja szerint le is robbant. A sárosdi vitte tovább a lerobbant buszról leszálló embereket. A nyomort el lehet képzelni...
Valami gyökeres változás kéne, mondjuk a vezetőségben...

Isten hozott, jókedv - avagy színpadias Pimas

Délelőtt próbáltunk a zenekarral.
Délután meg felléptünk a Sárbogárdi Napok keretein belül. :)

Fél 4-kor gyülekeztünk a színpad mögött. Épp roma táncosok szerepeltek, így a 3-4 sornyi nézők 80%-a ennek megfelelően roma volt. Gondoltuk, h ők a bemutató után odébb is állnak, és így is lett. Utánuk egy diáktánccsoport jött, sok csaj, semennyi fiú. Szépek voltak és ügyesek. Hippinek öltöztek, hippi zenére táncoltak. Heh. :)

És elérkezett az idő... Felpakoltuk a cuccainkat, mindenki a magáét rendezgette. Egészen szép, magas színpadot emeltek a rendezvényre. Kábelkötegek, hosszabítók, mikrofonok és állványaik, kontroll-ládák (!), Máténak effektpedál, tehát minden egy helyen hevert. Gyönyörű! :) A hangmérnökök profi munkát végeztek, öröm volt velük dolgozni.
A vokálos csajok, Kicsi, Bálint és én elég hamar megvoltunk, csak Dizserivel volt kisebb, és Mátéval nagyobb gond. De erről később.
Végre jókedvem volt, pezsegtem. Az első sorban sok-sok csaj, egy ismerős is (Janka osztálytársa), és egy nagyszájú vén fickó, Kicsi szerint részeges is. Ez a fószer elkezdett kötekedni Kicsivel, mondogatta, h doboljon addig, amíg Máté gitárjával baszakodnak. Kicsi csak nevetett rajta, én viszont kezembe vettem az irányítást. Eljátszottam neki a Boci, boci tarkát, meg a Megfogtam egy szúnyogot c. népdalt. xDD Volt ám röhögés az első sorban! :D
Gyűltek az emberek, közben a mikrofonba beszélve viccelődtem a manussal, rendszerint nevetségessé tettem, majd amikor már kezdett ideges lenni, lenyugtattam, h csak viccelek. xD Szóval csináltam a hangulatot...

Viszont Máté gitárja csütörtököt mondott. Tetemes késéssel kezdtünk bele a műsorba, és végülis Máté az én gitáromon, én pedig Dizseri elektroakusztikusán játszottam. A Kör, az Induljon a Banzáj, az Etetés, a Mi vagyunk a rock, az Apache, az Indiántánc és a ráadás Ilyenek voltunk alkotta a műsorunkat. Én végig napszemüvegben gitároztam, és mosolyogtam, vigyorogtam, mint a rohadt alma. :) Többnyire hibátlanul zenéltünk. A színpad jobb részén álltam, előttem volt két csaj, akikkel néha szemezgettem. Énekelték a szövegeket, mozogtak, tehát élvezték ezt a fura műsort. (Fura az is, h ilyen régi számokat játszunk, de mindegy...) Mivel Bálint semmilyen átvezető szöveget nem mondott, ezért én lecsaptam a kínálkozó lehetőségre, és igyekeztem pár kommenttel tovább fokozni a hangulatot. ("Köszönjük szééépen! Jó látni, hogy ennyien eljöttetek...!" stb.) Tényleg tele volt az egész Hősök Tere (igen, ez a neve... :) ), valszeg 4-500 ember előtt játszottunk.
Amikor Bálint bemondta, h Kispáléktól jön az Etetés, az elől álló rokker alkatúak is megmozdultak, ráadásul hallottam az előttem álló csajoktól, ahogy az egyik mondja a másiknak: fékezd magad! x))
Szerintem szimpatikusak voltunk a tömegnek, ráadásul az összes felszólalásomat szeretetteljes nevetés kísérte az első sorból. Jó érzés, amikor szórakoztatja az ember a fiatalokat. :)

A visszataps után, amikor már tényleg szedtük a sátorfánk, elővettem egy zsebkendőt, és integettem a nézőknek. Elől ekkor már tetőfokára hágott a hangulat. ;)
Igen. Úgy érzem, ezzel kell foglalkoznom, ez tesz boldoggá. :)

Fontos, hogy egy hét után ma igazán istenes jókedvem volt, még Erzsóra sem sóvárogva gondoltam, hanem mint egy kedves lányra, egy félig múlt szerelemre, és egy bizonyosan új erőre kapó barátságra. Az idő megoldja, ebben biztos vagyok.

Kibaszott Winamp

A következő három dalt játszotta egymás után a Winamp: Tankcsapda: minden szó; Junkies: Minden álmom; Kispál és a Borz: Mire megtanultam...
Erzsó... Jaj...

Things

Élünk...
Beleesünk dolgokba, aztán kiesünk belőlük, átesünk rajtuk, átéljük őket, átrágjuk őket utána még milliószor, megállapítjuk, hogy nincs értelme, rájövünk, hogy mégis, aztán nem merjük megtenni, de nem is akarjuk igazán; vagy ha mégis akarjuk, akkor meg is tesszük. Azért általában nem akarjuk, és tényleg jobb is ez így.
Kigondoljuk, eltervezzük - aztán jön és pofánvág minket, nem úgy sikerül, átgondoljuk millió és egyedszer is, eltervezzük mégegyszer, megcsináljuk, és bánkódunk, hogy megcsináltuk, mert másképp kellett volna. Talán épp úgy, ahogy gondoltuk, hogy nem kellene, de aztán megtettük és már bánkódhatunk.
Eltalálnak minket a dolgok, eltaláljuk mi a dolgokat, kinevetjük őket, ők ismét felpofoznak minket, mert alattomos dolog ez a hangulatváltozás, és mégis belefutunk a ködbe, lehetőleg sokan, egyszerre, kéz a kézben (teljes egészben), egy halvány réten, vagy az égen át, letérdelni nincs idő, imát mondani végképp, de azt nem is akarunk. Lehet, hogy nem is tudunk.
Futunk, elesünk, felkelünk, aztán egyszer majd nem kelünk fel, és akkor köszönni fog: igen, én vagyok a halál.
De azért addig is élünk, és végülis jó, hogy élünk!

Ez a fontos!

16 éves vagyok?

Vittem az elektromos gitárt a suliba. Buzz-zal be is kötöttük a számítógépbe, majd a hi-fibe, egész jó móka volt. :) Buzz kérésemre hozott nekem mikrofont a gépemhez. Így mostmár tudok belebeszélni a gépbe, jól. :)

Katóval megköszöntöttük egymást, mivel mindketten ezen a napon születtünk - csak 16 évvel ezelőtt.
Bakker, 16 év. 16 darab év. Olyan soknak tűnik, és közben emberi mértékben nem is számít szinte semminek. Hát még ha a földtörténetet nézzük, ahol évmilliárdok röpködnek...
Egész sokan megköszöntöttek, meg Katót is ugyanennyien. Nyílván volt, aki Katóról asszociált rám, és fordítva.

Semmi tárgyilagos ajándékot nem kaptam, de igazából nincs hiányérzetem; mire lenne szükségem? Megvannak a barátaim, akadnak, akik szeretnek, a mostani szerelmi gubancoktól eltekintve elégedett vagyok, nagyjából legalábbis.

Ma már tényleg egész sok időt töltöttem Erzsó társaságában lyukasóra alatt (elmaradt a kórus). Máté basszusgitárját is bekötöttük, meg az enyém, és a termünkben és környékén lézengtünk sokan: Andi, Erzsó, Imi, Buzz, Szilveszter, Csuti, Gábor, Tomi, Máté, Szabi és én. Erzsónak nagyon rossz kedve volt. Annyira, hogy még a könnye is kicsordult, ha jól láttam; de hamar odakapott, letörölte, biztos én is csak azért vettem észre, mert figyeltem Őt.
Kérdeztük, mi baja van, de nem válaszolt. Néhány percre sikerült mosolyt csalnunk az arcára, de valamiért nagyon szomorás volt. :(
Milyen lány lehet az, aki még szomorúan is ilyen kedves, és szeretnivaló?
Persze kíváncsi lennék, mi lehet Erzsó keserűségének oka. Szerintem nem velem kapcsolatos, mert volt egy-egy olyan pillanat, amiből kiderült számomra, hogy itt más van. Nem tudom megfogalmazni, egy sejtés az, ami miatt biztos vagyok abban, hogy nincs közöm a szomorúságához.

Melange

Suli... Nézzük csak... Semmi különös. A tegnapi (megnyugtató) nap után már teljesen felhőtlenül telt ez a délelőtt. Angolórán meghallgattunk egy mókás párbeszédet, szerintem ékes példája az angol humornak. xDD
Saleperson: Madame, wait a minute! Are you
a) unhappy
b) annoyed
c) angry
d) suicidal?
Woman: Hm, I'm... unhappy.
Saleperson: Sure?
Woman: Yes.
Saleperson: So you say you're unhappy. Not annoyed, unhappy.
Woman: Hm... OK, I'm annoyed.
Saleperson: You're annoyed, not angry.
Woman: Yes, I'm just annoyed!
Saleperson: But it looks like you're angry!
Woman: OK, I AM ANGRY!

Hekkellel bejelentkeztünk a Melange iskolaszövetkezetbe. Szerintem jó lesz. Még kell csináltatnunk folyószámlát, aztán melózhatunk is.
Egy órát eltöltüttnk a 4x-ben is, volt ott pár arc, aki CS-zett. Elég profin nyomták, dust2-n szóhoz sem igen jutottam, Italy-n (amíg CT-s votam) csapatelső voltam. ;)
A fél 5-ös sárosdival jöttünk haza.

Elég gyakran nézek rá a képre, általában kellemes keserűség fog el. Fura. :)

Túlélőtöri

0. óra - tesi. Kiffer jelentős késése után a hidegben fociztunk.
Mivel konpetenciamérést írt a 4., 6., 8., és 10. osztály, ezért a felső két emelet le volt zárva. Mi a fizikateremben töltöttük a napot.
Töritézé... Egész jól ment. Ha nem Aranka lenne a tanár, még négyesre is merném tippelni. ;)

Ezenkívül semmi nem történt, leszámítva, h volt egy igen félreérthető verekedésünk DérKatával... xD Hozzámkerült a gumilabdája, és nem adtam neki vissza. Rám feküdt, harapdált, meg ilyesmi. xDD Nagyon vicces volt, ahogy fetrengtünk a poros fizikaterem padlóján. xD