Hó eleje - 1300. bejegyzés

Február hónap havazással indult.
Krisztával ellenállhatatlan vágyat éreztünk a visszafejlődésre, így sétáltunk egyet a havazás idején a Halesz parkban. Hógolyóztunk, ő a nyelvével kapta el a hópelyheket, élveztük, ahogy ropog a lábunk alatt a friss hav, és egyéb olyan apró dolgokat műveltünk, amiket nem is tudom, mikor volt alkalmam utoljára átélni. Lehet, hogy gyerekként.
Kár, hogy holnapra már csak latyak lesz a mai nap szép, fehér hótakarójából.

Este zenével a fülemben sétálva arra jöttem rá, hogy én végig akarok menni a világon úgy, hogy közben azok a dalok szólnak az mp3-lejátszóból, amik kellenek. (Most például a Besh o Drom - Mániás depresszió volt ilyen.) Úgy vágni keresztül az utcákon, hogy ott sem vagyok; hogy nem látnak, csak én látom őket, de hallani nem hallom őket, csak a zenét. Szomorú és boldog lennék így egyszerre.

Tehéntermesztés

Biológia órán egyik osztálytársunk (S.Betti) elszólta magát a kiselőadása közben, és tehén tenyésztés helyett tehén termesztést mondott. Hiba volt, Kriszta fantáziája beindult, amiből az alábbi képen látható dolog sült ki.

Aranka is alkotott ma töri órán:
"HOMOKBA DUGÁS FEJÉT ALKALMAZTA."
[KEPSZLOKK S.N.A]
Szerintem ez rekord-baromság, kurvajót röhögtem rajta.

A szavakról

Ha úgy vesszük, a szó fegyver, a gondolat lőpor. Fegyverkezzünk tehát fel és legyen elég muníciónk, ha a szellemi harctéren nem csak megalázott, kisemmizett halottként akarunk szerepelni.

Térdre rogyni fényes nappal a nyílt utcán és felüvölteni: oltalmazzátok a gyengéket!

What was you homework for today?

Timi tanárnő ma kicsit jobban szívatott engem az átlagosnál. Imit mindez megihlette:

Kattintásra nagyobb lesz.
Imi kiegészítése, ami a lapon is ott van, csak a méretrevágáskor lehagytam:
"Nem szeretek káromkodni, főleg nem írásban. Nem is jó dolog, kizárólag a te karaktered tökéletes imitálása érdekében hagytam meg."

Egy nagy szétesés

Az egész hétvége - vagy legalábbis a péntek délutántól vasárnap reggelig tartó szakasz - egy nagy szétesés volt számomra, kezdve a péntek este fogyasztott spicc-rummal, Gebe kedvenc italával Marximban. A folytatás ködös, Bandihoz mentünk sokan, ugráltunk pocsolyába például, pedig csoda, hogy mondjuk egyenesen mentem.
Szombaton másnaposan próbáltunk, VarróÁgi és Szabi lejöttek hozzánk szaxofonnal, ami végülis jól sült el, de összességében is egészen kreatív volt a próba. Igaz, még mindig sok idő megy el a semmittevéssel.

Vasárnap délután 18 óra valahány perc. Imi vitt minket (Krisztát meg engem) Suzukival, esős úton... Videoton pálya után az aluljárón túli körforgalomban úgy gondolta, driftel egyet, és hát túl jól sikerült neki... Finoman szólva keresztbeálltunk. Nem történt semmi baj, Kriszta szegény megijedt, én csak később kezdtem el aztakurvázni, Imi pedig röhögött, hogy ezmilyenjóvolt. Lol. :) Nem volt veszélyes szituáció, de egy pillanatra mégis megfagyott bennem a vér.

Szalagavató és péntek-13

Ezzel is megvolnánk, mondhatni végre valahára. Be kell vallanom, bőven a várakozásomon felül teljesített a csapat és ennek köszönhetően - meglepő módon - feledhetetlen szalagavató-műsort produkáltunk.
A készülődés kissé kaotikus lett az elhagyott ünneplőcipőmmel, a kocsival árokbacsúszott és emiatt késő DornyiBettivel, no meg a törkölypálinkával.
És ezzel el is érkeztünk az est sikerének kulcsához. A pálinka olyan folyékony anyag, amely a szervezetbe juttatva oldja a gátlásokat.

Pörögtek a műsorszámok, izgultak a fellépők, szép és gördülékeny volt minden - az öltözőnek persze megvolt a maga kaotikus varázsa, de ez kívülről láthatatlan dolog, puszta kulisszatitok. Énekeltünk a fiúkkal, majd felolvastam a búcsúztató beszédemet... Kicsit talán izgultam, kicsit talán nem, elvégre olyan felszabadító dolog kinn állni az emberek előtt, és most még a tanárokkal való - néha igen zűrös - kapcsolat is kisimult.
Megtörtént a szalag feltűzése, Majszin Éva tűzte nekem, ahogy megbeszéltük.
Legurult még pár pálinka, és végül jött a közös produkció Szilvivel (Kriszta annyira izgult, hogy végülis nem merte vállalni a Manner-t), az Ágnes Vanilla - Talán eltűnök hirtelen (József Attila megzenésítve). Ekkor már végképp nem izgultam, Szilvinek néha megremegett a hangja, egyet félrenyúltam, de összességében sikeres volt az előadás, ahogy az ezt követő Csókkirály is. Annyira, hogy visszatapsoltak minket. Nos, nagy élmény, frenetikus emlék marad, az egészen biztos. Ráadásként Szabival elénekeltük Bujpálék kedvéért a Barbie-dalt.

A fogadás - bár elvileg legkésőbb 11-ig tarthatott - már fél 10 után véget ért, addig szépen kortyolgattuk a pezsgőt és sodródtunk a tanárok és vendégek között erre-arra. Gebe megérkezett, végül vele, VarróÁgival és Jankával kiegészülve mentünk Marximba.

Volt még...

Az utóbbi két-három-négy nap kellően mozgalmas volt, kezdve a pénteki szalagavatóval, folytatva a szombati Barbi-bulival, és befejezve a tegnapi és mai lebetegedéssel.
A szombati buli jól is sikerült, meg nem is. Gebe ügyesen szervezte meg a dolgot, mindenki el tudott jönni, kb. húszan gyűltünk össze, Barbi meghatódott... Utána meg ment Gergőhöz, amit váratlanul jelentett be. Gebe kiakadt (ez azért érthető, szerintem), a hangulat leült.

Vasárnap belázasodtam, de nagyon durván. Megtudtuk a nyelvvizsga eredményeket, legnagyobb meglepetésemre megvan a C, tehát komplex vizsga. Fruzsinak, Krisztának és Nórinak A, Jucinak B eredménye lett, Edináról nem tudok semmit.

Egyszer volt, hol nem volt, Marxim

Kattra nagyobb lesz. Mobil minőség, gyászkeret, de mostanában szeretem a panorámákat.

Kriszta szülinap

Próbahelyen, szolidan, két tortával és baráti társasággal ünnepelte, ünnepeltük. 19, bizony.
"A KOR ÁLLAPOT, ÉS NEM ÉRDEM."
[KEPSZLOKK KRISZTA]
...ahogy mondogatta régen. :)
A kocsmában is születésnapot ünnepeltek, egy 50 éves emberét, akinek az egyik ajándéka egy sztriptíz táncosnő volt. Élesbe. Finoman fejezem ki magam, ha azt mondom, erotikus és szexuális töltetű volt a mozgása. Az sem igaz, hogy a pasas megilletődött volna, én már azt vártam, mikor rántja elő a szerszámot és működteti a leányzót élő egyenes adásban 40-50 ember (köztük a feleség) előtt...
A dolog egyébként bugyivesztésig fajult.
Odalent pedig súlyos alkoholvesztésig, rajtam kívül mindenki beintázott. Igen, ilyen ritkán van, hogy csak én nem iszom.

Rohanó

Szeretem is meg nem is, amikor alig van kedvem/időm/erőm/kedvem írni ide; most pedig azt szeretem, hogy egy eleve szar nap fel tud javulni jóérzésektől, mosolyoktól, beszélgetésektől - hétköznapi, de sokat mondó dolgoktól (Kriszta mosoly, anya beszél). Így hiába az elcseszett nyelvtan doga, a keresztülkínlódott délutáni matek, az éhgyomorra megnézett Csinibaba (az oskolában kötelező volt megnézni, sajnos), nemrontja el a kedvem most semmi. (Remélem)

"NE TEKERD ÁT!
EZT MOST ÉN KÜLDÖM NEKED
ELÉG NEHÉZ VOLT, DE KIDERÍTETTEM
HOGY MELYIK ADÓRA ÁLLSZ RÁ ILYENKOR..."
[KEPSZLOKK ELEVEN HOLD]

Vers mindenkinek

Félig üres lap, rengeteg áthúzott sor,
csikkekkel teli tál és fél üveg száraz bor
alszik az asztalom érdes lapján.
A szavak régi, koszos kalapján
ujjnyi vastag por áll.
Szellő szökik be a nyitott
ablakon, s egy kis hamu száll
a lámpafénybe. Itt-ott
mosatlan tányér, összegyűlt
szennyes, könyvek a földön,
félbetört tervek, összegyűrt
lapok; minden, ami közt az időmet töltöm.

A nyílt utcán fényes nappal térdre rogyni
és felüvölteni, hogy oltalmazzátok a gyengéket!

A Petőfi mozinál sétáltam és egyszerre minden
emlékem, érzésem, félelmem - amiről azt hittem
nincs is már - elém állt. Tele
lett velük a kihalt utca hirtelen.
"Add számba a szavakat,
mindent elmond, ahogy hallgatsz."
A sarkon a lámpa hallgat hozzád hasonlóan.

Egyetlen napon talán több ezren állnak
egymás mellett, amíg a buszra várnak.
Mint a karók, pont olyanok, nem vitás,
hogy kiveszett belőlük a szolidaritás.
A dolgát hajtja és nem is sejti,
hogy mellette éppen
élete törékeny
gyöngyét ejti el egy embertársa.

Nem vesszük észre, vagy figyelembe egymást.
Nem vesszük észre a csendes segélykérőket.
Nem vesszük észre azt, kit keringőre hív a halál.

Közel egy hónapja készült, csak nem volt kedvem eleddig publikálni.

Ment& Másképp koncert - Harta, Sörpatika ismét

Két kocsival utaztunk Hartára, az egyik GebeApu Peugeot-ja, a másik TóthEnikő Suzuki Swift-je volt. Igen, Enikő autója. (Itt kitérhetnék arra, hogy mennyire meghökkentő a tény: van kocsija - amit amúgy apjától kapott -, de nem teszem meg, bőven elég volt feldolgozni ezt az információt, amikor pár hónapja megtudtam).
A Suzukit Imi vezette, Marci, Gebe és Enikő ült hátul, én elől. (Tibibá'-val Kriszta, Anita, Bandi és Ági néni - GebeAnyu - utaztak) Az életérzés egészen szokatlan, szinte megfoghatatlan, de olyan jó, amikor megszólal a Jazz + az - Mindig hétfő a rádióban és suhannak mellettünk a fák Mezőfalva felé igyekezve.

A koncert előtt résztvettünk a Ribogzi stúdimunkákban, konkrétan a Fel kéne ébredni-hez énekeltünk kiabáltunk fel egy csordavokálos részt. Enikő persze bezsongott, dehát mit lehet tenni alapon hagytuk pörögni.
A koncert érdekes volt, rengeteget bakiztam, mégis jól éreztem magam. A végére ismét felfokozódott a hangulat, de a zenekar nem volt egységes, ami meg mélyebb okok miatt van így. Fogni kéne a gereblyét és elsimítani a dolgokat.

Mindenesetre élmény volt a hartai kiruccanás, Ribogziéktól kaptunk egy K.Lajos Decodert, ami nem más, mint egy kartondobozba épített rádió, ami a Kossuth-ot fogja. Haláli ötlet.
Az oda- és visszaút az autóval olyan életérzés, hogy csak na, visszafelé a Petőfin megszólalt a Belga - Gyaloglás vége.
"ESTEFELÉ A FÉNYEK MÁR OLYAN NYUGODTAK
AZ ABLAKOT FELTEKEREM, OLYAN LEHŰLT A LEVEGŐ
KIÉGETETT, LESZÍVOTT EZ A NAP IS
CSAK ÚGY SZEVASZTOK TEKERGETEM A RÁDIÓT..."
[KEPSZLOKK BELGA]