Nem tréfa - szegény Peszi

Öreg kutyánk, Peszi sajnos most már az örök házudvar lakója, őrzője és kedves fénypontja. 13 évig volt velünk, ha belegondolok, az életem hosszabb szakaszában volt mellettem, mint amennyiben nem. Nyugodjon békében!

Álmok csokorban

Mostanában rengeteg érthetetlen álmot láttam, íme:

1. A házunk egy süllyedő hajóra emlékeztetett, valamilyen becsapódás vagy természeti katasztrófa következtében a ház eleje mélyen a földbe fúródott, míg a hátulja elemelkedett a talajtól. A szobák régiesek voltak, fa padlóval, talán képek is lógtak a falakon. Nem értettem, mi történt, de a mama még élt, hátul volt a valóságban rég kivágott ecetfáknál, ott állt és rosszul volt, talán épp akkor halt meg. Peszi zavarodott volt, anya sovány, Sándor ideges. És az egészből csak annyit fogtam fel, hogy akármi van is, az semmiképpen nem megnyugtató, sőt.

2. A Műhelybe mentünk, hogy előkészítsük a koncertet, beállítsuk a hangcuccot, egyéb teendőinket elvégezzük. A pince azonban jelentősen megváltozott, a kávézó hangulatától teljesen elütő, színházi jellegű berendezés volt, a falak, asztalok, székek modern világot teremtettek, ráadásul a terem sokkal nagyobb volt, mint a valóságban, és lejutni is egy hosszabb, bonyolultabb folyosón lehetett. Odalent rengetegen voltak, MajszinÉva állította be a mikrofonokat, nekem kellett belebeszélnem, és mindenki nevetett azon, hogy a hangom valamiért időről időre elcsuklott. Lent volt Imre bá', sok Kodályos emberke, és nagy meglepetésemre Imi is. A színpad kicsi volt a nagy - és amúgy visszhangos - teremhez képest, valahogy az egész aránytalan és rossz volt. Imi rá akart beszélni, hogy maradjunk ott estére, elvégre vannak ágyak (!) is, és tényleg voltak.

3. Ez az álom is a házunk körül játszódott, anya szintén nagyon sovány volt, törékeny, már-már anorexiás, ellenben a mama - aki szintén szerepelt - valahogy gonosznak hatott. El kellett mennem a "körösztanyuékhoz", ugyanis Peszi átszökött oda, és ott dézsmált valamilyen kaját. Amikor odaértem, megijedt tőlem, és hazáig szaladt, a bundája csupa liszt volt, én pedig dorgáltam a mutatóujjamat billegetve. Otthon szégyenében és félelmében bebújt egy pici lyukba a földben, ami tele volt vízzel, és csak a feje lógott ki. Sehogy sem tudtam kicsalogatni.
Utána anyával beszéltem, valahogy a zeneiskoláról volt szó, valami protekció került szóba, és ekkor mamára kellett gondolni. Anya halkan, hogy a mama ne hallja, elárulta, hogy őt is a Hang-Szín-Térbe íratták kicsiként, de őt nem érdekelte a zene, hanem a számvitel, a könyvelés foglalkoztatta már akkor is. Ellenben én csapdában kellett éreznem magam, mert sejtettem, hogy a protekció miatt járhatok a zenei suliba, valószínűleg tehetségem nincs akkora, mint amekkorára számítottam, viszont teljesítenem kell, hogy szégyent ne hozzak a papára (!). Ez valahogy úgy állt össze, hogy a mama és a papa befolyásos emberek voltak, míg a papa meg nem halt, ám ezután a mama tovább "zsarnokoskodhatott" otthon, bár látszólag kedves volt.

Szóval szarságok vannak a fejemben...

Locsolás 2010

Skoda 120L személygépkocsival, három vödörrel, egy szódásszifonnal, népies - áutentikus - öltözetben idén is ellátogattunk néhány hölgyismerősünkhöz, nehogy elhervadjanak. Buzz vezetett, rajta kívül Imi, Szabi és én alkottuk a locsolóbrigádot.
Első állomásunk DobmayerTimi és Trixi volt - mivel egy panelben laknak -, Timi levágatta a haját, Trixi pedig beinvitált minket egy kis sütire, italra. Hopp egy pálinka, süti, majd irány Mariannhoz, aki megúszta, mivel nem volt otthon.

Kriszta viszont nem maradt száraz. Nála viszonylag sokat időztünk, kávét, sütit, sóspálcikát (házi) kaptunk, aztán újratöltöttük a vizeskannákat és meg sem álltunk Kláriékig. A parkolás nehézkes volt - lévén belvárosról szó -, a locsolás pedig vicces - igen, belváros. Kláriék apja igazi házigazda, szép kancsóban hozta a házi bort, ami annyira finom volt, hogy muszáj volt meginni 3-4 pohárral... Énekeltünk, mivel mindenkinek van/volt köze zenei iskolához, és úgy 20-30 perccel később továbbálltunk.

Kneifel Jankát és Zsuzsit gyakorlatilag futtában öntöztük meg, siettünk Csórra Zitához. Náluk kicsit problémás volt a vizes locsolás, mivel nem számítottak rá, Réka nem is hagyta magát; mentsége, hogy megfázott.
Visszafelé Csire Timit áztattuk el, hozzá pont ebédidőben érkeztünk. Kb. ekkor alakult ki az az egy órás időbeli csúszás, amit végül nem tudtunk behozni, így KisDórihoz is csak negyed 3-ra értünk, majd SzalaiNórihoz kábé negyed 4 körül. Nórinál persze előkerült a mézespálinka, vébéká, minden.

Elvileg készül egy összeállítás a tavalyi és idei húsvét videófelvételeiből, amit természetesen itt megjelenítek, amint lehet.

Menny Utca 7.

"MOST JÁTSZD UGYANEZT ÚJRA EL
TÖBB ÉRZÉSSEL, NAGYON KÖZEL
JÁRSZ MÁR A JÓHOZ, FIAM
OLYAN KÖNNYŰ, DE (SAJNOS) NEM TANÍTJÁK..."
[KEPSZLOKK HEAVEN STREET SEVEN]

Pár napig

A következő napokban:
- holnap: meló Lidl raktárban, este Bandi szülinapjának ünneplése
- szombaton-vasárnap: FMD (Fejér Megyei Diáknapok) Mentés Másképppel, plusz vasárnap s(z)avazás.
Viszlát valahol, valamikor!

Bandi 23

Rezes Bandi 7-én betöltötte 23. életévét, és mivel a péntek volt a legmegfelelőbb időpont erre, így meg is ünnepeltük eztet (nincs retorikailag összefüggés). A gyülekező kicsit bénára sikerült, volt pöcsölés, várakozás, ahogy az lenni szokott, de végül csak-csak elindultunk, kisteszkóban beszereztük a megfelelő Dankó-mennyiséget, klasszikus kólát, ilyesmit, és a palotavárosi tavaknál leseggeltünk a fűbe, úgy.
- Csókold meg a macskát!
Mármint a kerámiamacskát, abban volt az abszint (fúj). Pepével később még eltekertünk a teszkóba utánpótlásért, aztán felszállingóztunk Bandiékhoz, amikor hűvösebb lett. A Diáknapokra való tekintettel éjfél előtt eljöttünk Krisztával, de azért nem volt rossz buli.

FMD 2010

Szombat
Hajnali kelés, búcsúpuszi Kriszta szájára, kisebb kapkodás, de végül elértem a 17-es buszt, ráadásul Zsolesz is azzal jött. Az uszodánál megtaláltuk Marcit és Ádámot, utána pedig kergemarha módjára kerestük a buszt, amivel lejuthatunk Dunaújvárosba. Már ott tartottunk, hogy lemegyünk a Kodályosokkal, ezt már Aranka nénivel is sikerült lefixálnom, amikor megtaláltuk a Hermann-Széchenyi járatot. A sofőr Zsolesz unokatestvére volt, vicces.
Odafelé a reggeli fáradtságnak megfelelő szintű beszélgetést folytattunk, szar viccekkel, fárasztó poénokkal.
Dunaújvárosban letettek minket egy kollégiumnál (a 12-es kapu közelében), ám amikor be akartunk jelentkezni, kiderült, hogy ez nem a Széchenyis diákok szállása, csak a Hermannosoké...

Végül a busz mindenkit elvitt a belvárosba, a Színháznál épp akkor ért véget a megnyitó, hamar benéztünk a Béke étterembe, egészen pontosan a felette található HeavenParty klubba, ugyanis ez volt a zenekari bemutatók helyszíne. Megtaláltuk a nevünket a listán, 64.-ként szerepeltünk, így rájöttünk, hogy nyugodtan elintézhetünk mindent, nem fogunk lemaradni a saját szereplésünkről. Átvettük a karszalagokat, leraktuk a cuccainkat egy szervező csaj közbenjárásával zárt helyre, majd beültünk egy kávézóba egy teára, kávéra.
Roppant hangulatos kis hely volt, ücsörögtünk ott jó egy órát, és csak ezután intéztük (volna) el a szállást. Az FMD-s karszalag ingyenes utazásra jogosított, így a 40-es busszal eljutottunk a Római körútra a Rudas kollégiumhoz.
Rövidre fogva elsőre nem sikerült szobát foglalni, mert egy töketlen, tehetetlen nővel próbáltuk meg lerendezni a szállásfoglalást. Ő csak annyit tudott mondani, hogy nem tudom, nem adhatom ki, keressék meg a tanárt, ő majd tudja, stb., és hiába mondtuk neki, hogy nincs tanár, nem tudunk senkitől sem informálódni, nem segített.

Visszatértünk a belvárosba, a Béke étterem teraszán, vagy fent a klubban üldögéltünk, kihasználtuk a potya-kajajegyeket (ebédeltünk), és e kellemes semmittevésben telt-múlt az idő. Kb. fél négy körül kerültünk sorra.
Az Atmoszféra c. új dalt és a Zsivány-t játszottuk, ami - be kell vallani - kissé csalás volt, ugyanis elvileg csak egy számot adhattunk volna elő, viszont az 5 percbe így is belefértünk... A színpad érdekes volt, szűk hely, szar monitorozás (mondanom sem kell, magamból semmit nem hallottam), basszustól és dobtól zengő hangdoboz volt az egész, viszont nagy sikert arattunk, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, többek közt (és ez talán a legfontosabb) a zsűritől. A szereplés után pedig nyugodtan adtuk át magunkat a (megérdemelt?) pihenésnek.

Negyed 6 körül Marci, Ádám és én kimentünk a koleszhoz elintézni végre a szállás kérdést, Zsolesz ekkor még úgy gondolta, hazamegy estére.
A portán most egy sokkal segítőkészebb nő ült, adta a papírokat, kitöltöttük, tessék-itt-a-kulcs, trezorba 500 HUF letétbe (ha el akarnánk lopni a kulcsot, elvégre ki tudja), lepakoltunk és csókolom. Nem hiszem el, hogy negyed 12-kor nem ugyanennyire egyszerű lett volna ezt letudni.
Visszafelé 17.48-kor beértünk a 18h-kor záró SPAR-ba, bevásároltunk három üveg bort, meg némi kólát, vettünk fogkefét és -krémet - mivel Zsolesz mégis maradt, és ezt kérte -, majd nyomás vissza a Színházhoz.
Teraszon sör, pihi, majd egy furcsa beszélgetés egy régi ismerőssel...

Gebe félrehívott és bocsánatot kért. Jólesett, mondtam is neki, hogy ezt becsülöm benne valamelyest, mert felőlem aztán meg is gebedhetett volna a hülyeségében, én oda nem mentem volna hozzá. Egyébként ennyivel kb. le is tudtuk a dolgot, ment a dolgára, miként én is a sajátomra.

8 körül befejeződött az utolsó zenei produkció is, és elindult a szabadtéri party Dj Zöld zenéivel (Dire Straits, Koop, mindenféle jól válogatott muzsika), bekevertem az első VBK-t, majd csatlakozott hozzánk Ibolya (egy Hermannos csaj, aki kb. úgy jött oda hozzánk, hogy ordított róla, valakivel össze akar jönni) és Timi nevű (jóval visszafogottabb) barátnője. Amíg eldőlt, hogy a két szinglink közül (Marci és Ádám, ugyebár) melyik hajt rá a csajra, elfogyott egy üveg, és kiderült az is, hogy vasárnap játszhatunk egy órát az Afterparty-n. Ehhez hozzátartozik, hogy Ádám ügyesen, rámenősen közbenjárt, beszélt azzal a csajjal, aki délelőtt a zárt helyet adta a cuccainknak, és aki egyértelműen megkedvelt minket a nap folyamán. A lényeg: játszhattunk vasárnap.
11 órára az összes borunk elfogyott, így Ádámmal és Zsolesszel (utóbbi amúgy nem ivott egy kortyot sem) nekivágtunk, hogy találjunk egy non-stop boltot, és e kutatásunk közben egy Rock 'n' Roll buliba botlottunk a Mozinál. A Hep Cats nevű banda ingyenes bulijára tévedtünk be, hatalmas hangulatba csöppentünk, roptuk a jobbnál jobb '50-es évek-szagú piszkos rockabilly zenékre. A buli végén dumáltunk is pár szót a zenekarral, Ádám kipróbálhatta a nagybőgőt, és mi Zsolesszel az elkövetkező két órában ezt az élményt hallgattuk Ádám szájából...

A SPAR-tól nem messze végül találtunk éjjelnappalit, vettünk még két üveg bort, visszalébecoltunk a Színházhoz, ahol sajnos már nem pörögtek a lemezek, csak egy diszkóbuli üzemelt a HeavenParty-ban. Ádám felnézett, mert Marcit és Ibolyát kerestük, ám ők eltűntek. Időközben előkerült PolgárJulcsi kicsit ittasan, telefonon elértük Marcit, 10 perc várakozással utol is ért minket. Julcsit elkísértük a telekis koleszhoz (Vasmű út sarka, Dunaferr szálló), de ekkor már bőven fél 2 volt. Ádám felment valami csajhoz, mi elindultunk a Rudashoz, viszont én félúton visszafordultam Ádámért.
A telekis kolesz maga a káosz, a lépcsőházban már el lehet tévedni, de az emeletek számozása sem egyszerű. Julcsi előkerítette nekem az ominózus szobát, ahol Ádám feltehetőleg volt, bekopogtam, és jött is a válasz, hogy "már veszem a cipőm"... Megálltam a lépcsőháznál, egy darabig vártam, majd elindultam, és legnagyobb meglepetésemre Ádám előbb ért a Rudashoz, mint én! Kiderült, hogy egy taxi elhozta 600 forintért (bezzeg engem a Városházától nem akart elvinni 400-ért a szemét...)

Bor híján még megnéztük, hogy a közeli kocsma nyitva van-é, hátha tudunk inni egy jó-éjt-sört, ám nem jártunk szerencsével.
A kolesz és a kérdéses kocsma közötti úton leszereltünk négy darab "Gyalogos forgalom" feliratú táblát, afféle tárgyi emlék gyanánt, és két "Kutyát sétáltatni tilos!" tábla helyét is megváltoztattuk, miután rájöttünk, hogy ki lehet emelni őket a földből. (Az egyik egy kukába beleállítva, a másik a Land Rover orrának támasztva végezte.)
A koleszban felmentünk Joker-ék szobájába vízipipázni, ekkor volt durván három óra. Egy órát töltöttünk náluk, ezalatt Marci bátran húzta a törkölypáleszes üveget.
Véletlenül rossz szobába nyitottam, amikor otthagytuk őket, és ezzel kezdetét vette valami igen vicces...

A szobában tökidegen alakok aludtak, valószínűleg alkoholos befolyásoltságuk miatt igen mélyen. Mi a saját szobánkban jóízűen elfogyasztottuk Marci babfőzelék konzervét, majd a vécére igyekezvén poénból bedobtam az idegenek szobájába a megmaradt falat kenyeret. A kisdolgok elintézése után jött az ötlet, hogy pakoljunk be még valamit az ismeretlenekhez, konkrétan a folyosón talált szemetest vitte be Marci. Elfojtott röhögések közepette így került be a békésen alvók szobájába továbbá egy cserepes növény a lépcsőházból, egy poroltó a folyosó faláról, és végül egy (ez volt a slusszpoén) WC-pumpa a mellékhelyiségből...
Mondanom sem kell, hogy a következő fél órában fuldokoltam a röhögéstől... Képzeljük el, milyen fejet vághattak ezek a srácok, amikor reggel csipás szemüket kinyitván egy csomó ismeretlen tárgyat találnak a szoba közepén... Kész...

folyt.köv.

A 2/4 az nem 3/4

Láttam az idei Kodályos tablót, puritán, hagyományos, amolyan Aranka nénis, ám van rajta valami szokatlan. A Gaudeamus Igitur kottáját rajzolták a bal alsó sarokba, ami rendben lenne, ha legalább helyesen tették volna. 3/4-es ütemmutató mellett a második ütemben csak két negyed van feltüntetve... Jó, értem, hogy az átlag járókelő előtt ez a szépséghiba örök titok marad, de én akkor is röhögök. Nem is Kodály lenne, ha nem rontották volna el...

És aztán: a múlt hét közepén szarul voltam, megfázott a vesém és emiatt a hasam/hátam mindenem fájt. Csütörtökön vizsgakoncerten szerepeltem, amiből csak az érdemes kiemelni, hogy egytől egyig mindenki szarabbul teljesített, mint ahogy tud. Mindenki. Nem bosszankodom ezen, ez csak egy megállapítás. Biztos így álltak a csillagok.

Borkóstolás tóparton

Tegnap délután próbáltunk zenekarral. Nem volt rossz, bár játszottunk már jobban is. Vicces, de elképzelhető, hogy egy dalt én fogok énekelni (mivel én írtam a szövegét, meg a hecc kedvéért).
Próba után előre elgondolt aljas szándékkal a kisTeszkóba vettük az irányt (Zsolesz nem tudott jönni, ellenben Kriszta velünk tartott), azon belül is a borokat céloztuk meg, és hosszas hezitálás után vettünk három üveg Egri Kékfrankost. Marci már a tóparton várt minket (mivel ő busszal, mi hárman biciklivel közlekedtünk), leültünk egy asztalhoz, dugó ki, és hajrá. Durván egy - másfél óra filozofálgatás után (ami során a Naprendszert érintő kérdések is felmerültek...) Marcit hazakísértük, szép lassan, kényelmesen... Ádámon látszott a legjobban, hogy "töltött", sok vicces jelenet zajlott le, a Bőrgyár utcában meg külön kiröhögtünk egy patakba vezető lépcsőt...
Szóval jó este volt.

Valami névnap a tóparton

25th April - The International Mark-day presents...

How to celebrate your name-day?

This is an unusal post written in foreign language; any grammer mistake is made only by chance.
We met at 7 p.m at "little" Tesco, (to be continued - nincs kedvem írni most)

Bérlet nélkül nehéz

Kimentem a buszmegállóba és rájöttem, hogy kurvára otthon felejtettem a bérletemet.

Az 1500.

Bár a bejegyzések fejlécében található sorszám félrevezető lehet, valójában ez az 1500. bejegyzés ebben a blogban. E különleges alkalmat megragadva írok pár adatot, ami a statisztikában ugyan jól megtalálható, de most rögzítésre kerül igényesen, hogy ezzel hangsúlyozzam, milyen nagy (mert milyen nagy?) esemény az 1500. poszt szerkesztése.

Az előző mondat végén lévő .-ig (pontig)
• 2.249.210 karakter került bepötyögésre.
• 2123 napja üzemeltetem a blogot, tehát hamarosan a 6. születésnapját ünnepelhetem.
• átlagosan 1059 karaktert gépeltem be egy nap alatt.
• átlagosan 1499 karakter alkot egy bejegyzést.
• 2006. júniusa hozta a legnagyobb termést: 102.438 karaktert jegyeztem le 40 posztban.
• 2005. szeptemberében mindössze 4138 karakter került a blogba.
• A legtöbb bejegyzés (konkrétan 200 db) 250-500 karakter terjedelmű.

És most szeretnék köszönetet mondani - mintha valami komoly díjat vennék át -...
• Turának - amiért rendelkezésemre bocsátja ezt az igen pöpec blogrendszert
• a lemorzsolt és moderált Olvasóimnak - amiért nyomon követik ezt a szart
• magamnak - amiért közel 6 éve lelkesen/kevésbé lelkesen DE írom ezt a szart.
Találkozunk a 3000. bejegyzéskor! ;)

Két dolog

"KÉT DOLGOT NEM BÍRTAM ELVISELNI VILÁG ÉLETEMBEN
AZ EGYIK, HOGY EGYEDÜL VAGYOK, A MÁSIK, HOGY VAN VALAKI VELEM..."
[KEPSZLOKK HS7]

Benderson 'Gyalus Márk Model'

Nem emlékszem, írtam-e már a gitárépítési ambíciómról, de ha még nem, akkor itt az ideje.
Még télen rukkolt elő Bódis azzal, hogy ha épít egy gitárt, és tetszik nekem, mennyiért veszem meg tőle. Mondtam, hogy ahhoz olyan gitárt kell gyártania, amilyet én mondok, és az üreges testű jazz gitár kell, hogy legyen. Telt-múlt az idő, tervezgetett, majd tervezgettünk közösen, utánanézett pár dolognak, én is utánanéztem, majd kb. másfél hónappal ezelőtt az ő ötlete alapján véglegesítettem a fent látható gitárformát.

A Lauschmannban volt szerencsém látni kettő home-made gitárt is, igaz, mindegyik basszusgitár volt (ez azonban majdnem teljesen lényegtelen). A Nagy Gitár Könyvet elolvasva, plusz az egyik basszusgitár tulajdonosát alaposan kikérdezve arra jutottam, hogy egyáltalán nem lehetetlen, sőt, ha úgy nézzük kifejezetten könnyű házilag elkészíteni egy tömör testű elektromos gitárt. A minősége nyilván más kérdés, az a felhasznált faanyagokon, a beszerelt hangszedőkön/elektronikán, na meg egy kicsit a szakértelmen múlik.

A gitár tervezésekor a kivitelezhetőség volt az irányelv. Mivel találtunk - egyelőre ismeretlen típusú - faanyagot Krisztával a padlásukon, ám az nem volt elég széles a test kialakításához, így átmenő nyakas konstrukció mellett döntöttem. A meglévő faanyag a test "szárnyait" fogja kiadni, egyébként a körvonalakat már felrajzoltam a fára, csak ki kell vágnunk. A nyakhoz egy asztalos (akinek anyuék könyvelnek) keres faanyagot, kérésemre vagy juhart, vagy jávort, a fogólap a tervek szerint ében- vagy rózsafa lesz. A tervek szerint a védőlap is fából készül majd, továbbá a potméterek gombjai és a pick-up váltó pöcke is faanyag lesz.
Az asztalos egyébként - állítólag - szívesen segít a kivágásban.
Az, hogy mikor lesz ebből kézzel fogható (füllel hallható) eredmény, az sajnos pénzkérdés. Az elektronika és a hangszedők ára nélkül az egyéb fémalkatrészek (hangolókulcs, húrláb, híd) ~13.000 forintba kerülnek, mondanom sem kell, hogy ezek még így is a legolcsóbbak közül valók.
Azonban az utóbbi időben a téli tervezgetéshez képest nagyon sok dolog "elindult", úgyhogy némi optimizmussal úgy vélem, augusztusban már ezt a gitárt fogom használni.