Lesznek, akik majd kinevetnek.
Ti ne hallgassatok azokra.
Olyanok ők, mint a cserepes
Urasági kastély gyermekei:
Nevetik a durvaorrú parasztot,
Mikor trágyás szekerén elindul,
Hogy kenyérré kovászolja a földet.
És lesznek, akik elszörnyülködvén
Ilyesféléket beszélnek egymásnak:
Miket össze nem fecseg ez az ember!
Hisz ez bolond, zárjuk el hamar,
Lázas hitét lehűti majd a magányosság.
Erre pedig csak azt mondhatom,
Az én akarásom nem bolondság,
Hanem tövigkalászos táblája a tibennetek
Még csak csirázó búzaszemeknek.
Az én hitem a földnek melegsége
És miként a föld szétosztja melegét
Gyenge füveknek, rengeteg erdőknek egyaránt,
Az én hitemet úgy osztom szét közöttetek.
Ti mégse hallgassatok a szörnyülködőkre
És meg ne vessétek őket:
Mindannyian és egyformán
Testvéreim vagytok.
2
Ti jók vagytok mindannyian,
Miért csinálnátok hát a rosszat?
Néha ugy vagytok a rosszal,
Mint az ópiumot szívó a pipájával.
Ameddig csak tart a mámor, gyönyörűséggel telik meg,
Aztán pedig irtózik önnönmagától is.
Mert miért isztok pálinkát tej helyett?
Hisz anyátok teje sose válik pálinkává.
Ti jók vagytok mindannyian,
Hisz mindnyájan örültök a jónak
S fontoljátok meg amit mondok:
Nem sánta az, aki
Együtt lelkendezik a csúszkálókkal.
3
Ne legyen bennetek kegyetlenség
És irgalmasság se legyen bennetek.
Ha kegyetlenek vagytok,
Fiaitok is kegyetlenek lesznek.
Ha valamely bokron tövis terem,
Sarjadékán is tövis terem.
S elszaporodván tövestül kitépi
És kemencére veti a gazda.
Igy szakajtja ki kövér földjéből
Az ártatlanul kegyetleneket,
Már csak szüléjük miatt is
S tűzre, háborúba veti: az idő.
Ne legyen bennetek kegyetlenség
És irgalmasság se legyen bennetek.
Az irgalmasok irgalmasságra várnak,
Ti pedig éljetek úgy és úgy tegyetek,
Hogy ne legyen szükségtek irgalomra
S ne legyen miért irgalmazni nektek.
4
Most a jövendő férfiakról szólok.
Ők lesznek az erő és szelidség,
Szétszakgatják a tudás vasálarcát,
Hogy az arcán meglássák a lelkét.
Megcsókolják a kenyeret, a tejet
S amely kezükkel simogatják gyermekük fejét,
Ugyanavval kifacsarják az érckövekből
A vasat és minden fémeket.
Városokat raknak a hegyekből,
Nyugodt és roppant tüdejük a vihart,
A fergeteget magába szívja
S megcsöndesülnek mind az óceánok.
Mindig várnak váratlan vendégre,
Az ő számára is teríttetnek
És megterítik a szívüket is.
Az Isten szerető öccsei ők.
Legyetek hasonlók hozzájuk,
Hogy kisgyerekeitek liliomlábaikkal
Ártatlanul mehessenek át
Az előttük álló vértengeren.
5
Az üvegöntők nagy tüzeket raknak
És vérükkel meg verítékükkel
Összekeverik az anyagot,
Mely katlanukban átlátszóvá forr.
Azután meg táblákba öntik
S erős karjuk fogyó erejével
Egészen simára hengerelik.
És amikor megvirrad a nap,
A városokba meg a tanyai viskókba
Elviszik vele a világosságot.
Néha napszámosnak hívjátok őket,
Néha pedig költőnek mondjátok,
Noha nem több egyik a másiknál.
Lassan egyformán elfogy a vérük,
Ők maguk is átlátszóvá lesznek,
Ragyogó, nagy kristályablakok
A belőletek épülő jövendőn.
6
Előttetek egy ember ment el
S utánatok is jön egy ember.
Néhányatoknak mégis fáj a járás
S fájnak a földes, iszapos tavak,
Hol a verítéket és az út porát
Le kell mosni a fáradt tagokról.
Irtóznak tőlük s tisztaságra vágynak
S tán alázattal fürödnének mindig
Kristályvérében a megváltóknak,
De nékik az élet iszapos gödör,
Boldogtalanság öblögeti őket
Míg patyolat-fehérré facsarodnak,
Mint a mosott ruha jó anyám kezében.
Reszketnek a vizek iszapjától
És mégis, mégis, tisztátalanul
Semmi kedvük sincsen továbbmenni.
Ti boldogtalanok, nem egyedül vagytok,
Előttetek egy ember ment el
S utánatok is jön egy ember.
Nézzetek apró unokáitokra:
Boldog örömmel élik a fogócskát
És nézzetek ősz nagyapáitokra:
Boldog örömmel ballagnak ők is,
Miként azok a katonák,
Kik akár vesztett, akár nyert csaták után,
Békességet áhító szivekkel
Fáradtan, de fütyörészve hazafele mennek.
7
A tegnapiak és atyáitok
A jajok lúgjával próbáltak mosakodni
S íme, tinéktek nem kell kutakat ásni
És nem szükséges,
Hogy telesírjátok a kiapadt tavakat,
Csak gyertek velem
És el ne maradjatok tőlem,
Az én számról friss források fakadnak,
Merítsétek bele véres értelmeteket,
Hányjátok el fegyvereiteket,
Mert a szerszámok nem férnek kezetekbe,
Még a múzeumokból is vessétek ki azokat,
Nehogy ők, akikből én előrejöttem,
Titeket vessenek ki majd magukból,
Mint a fegyverek fegyvereit,
Mert hogyha már muszáj választani,
Inkább testvéreink közül hulljon el egy,
Mint két idegen felebarát.
8
A koldusszegénynek krajcárt adtok,
Noha ti is igazságot kértek
S nem vagytok különbek a gyilkosoknál,
A sikkasztóknál, akik lányra pazarolnak,
Mégis felakasztjátok, becsukjátok őket.
Vagy hová lett a békesség a földről?
És kik pazarolták ölebekre
A felebaráti szeretetet?
Bizony, mindezek a dolgok
Meglátszanak az idő könyvében.
Ó, jaj azoknak, akik
Nem másszák meg a magasságokat
S úgy kerülik szavamat, mint a szakadékot,
Mert az anyák teje könnyekké változott,
Testvéreink elhulltak úgy,
Mint jégzivatarban a gyümölcsök,
Amelyeket senki, senki, senki
Kosarába többé nem szed össze.
9
Isten országát hirdetem néktek.
Szelid lehelete megsimogat minket
És a börtönöket elsodorja.
Fölméri örökeddigi szenvedésünk,
Fájdalmunk végtelen homoksivatagját.
Hiába hullott veritékünkkel,
Könnyünkkel vérünkkel gondolatunkkal
Televénnyé forgatja majd,
Hogy víg erdők és komoly akadémiák
Hazatrallalázzák bujdosó kedvünket.
Megbékélt nyáját a fegyvereknek
Nyugodt szavával gyárakba tereli,
Az irigy gépek szerelemmel magasztalják
S arató kezeit
Alázattal nyalogatják a búzaföldek.
Isten országát hirdetem néktek,
Aki eljön hozzánk: a földre,
Aki nagyobb ünnep nálunk,
Mert mindnyájunk ünnepe.
Készüljünk rája illendőképpen:
Igazi lelketek, melyet elzártatok,
Hogy be ne szennyeződjék a robotban,
Vegyétek elő immáron s öltsétek magatokra.
Foltozzák be a nem-törődömséget
És kössék maguk elé az asszonyok
Legtisztább anyaságukat,
Illatosítsák meg homlokukat
És szakállukat a férfiak
Ősi testvériségükkel, jószándékaikkal,
A gyerekek kezében virágok legyenek
És gondatlanságot adjatok nékik.
Bölcs szivekkel örvendezzetek
És siessetek, siessetek,
Mert alighogy méltón fölkészültünk,
Akit elűztek a hadnagyok,
Nyugodtan biztosan észrevétlenül
Isten országa hazatalál.
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
13
Mikor raktok parazsakat
Már-máron látó szemetekbe,
Hogy ne csak lássanak,
Világítsanak is!
Szurkos fáklyát gyujtanak szemükben
Immár a hátulgombolós négerek is
S bennünk még sötétben alusznak a galambok.
Denevér-szárnyon röpködjenek?
Mert eljönnek a kormos fütyülő fickók
És darabos piros kiáltással behajítják
A földszintes mult apró ablakait.
14
Bölcs, vén könyvekben áll, hogy por vagyunk.
De én, aki a füvek beszédjét
S a kométák dübörgését delelőtökre terelem,
Tudom, hogy nemcsak por vagyunk:
Por és Istenpor vagyunk.
Visszahullván
A por a porral elkeveredik,
Visszahullván
Igy keveredik el Istennel a lélek.
Ki szagolta meg közületek az égi virágokat?
Ki állna nyugodtan robogó vonat előtt?
Lám, az örökké-könyörgők se
S mégis eltemetik a lelkük elevenen.
Le kéne vágni szemhéjukat, mert mindig lecsukják,
S akadna-e közülük is,
Aki élő izmait elásná? [JÓZSEF ATTILA]
Mindig elfelejtem, hogy a bölcsességhez vezető út hallgatással van kikövezve.
Ti ezt mindenkor szem előtt tartsátok,
s így bárki mondhat bármit rátok,
sújthat rátok ezer átok,
a kijelölt utat el nem hagyjátok!
Továbbá: tegnap próbált a Ment& Másképp, és ugyanígy tesz szombaton is. Intenzív munka volt a tegnapi négy óra, legalábbis a maga módján; végig metronómra gyakoroltunk, némelyik dal kifejezetten jól, némelyik kifejezetten nem jól ment, viszont öröm az ürömben, hogy remekül szórakoztunk - vagy a siker, vagy a bénázás miatt. Egy szó mint száz, nagyonis helyes, hogy bevetettük a metronómot, 4-5 próba elteltével meg fogunk lepődni, mennyit használ a csapatnak.
Ésmég: Rieger meg kint van Jamaikában... piszok mázlista.
E hóeséssel tarkított februári napon ünnepelte Barbara és (vele együtt) x fős (ahol x osztható 3-mal, x<10 és x>6) társasága a születésnapját, Székesfehérváron, bizonyos Ribillió kávézó és sörözőben, visszafogottan. A féktelen forrócsokizással, kávézással és - kapaszkodjunk - narancslé-ivással (volt gyömbér is) nem ért véget az este, a túlkapó fiatalok nem átalkodtak egy tortát is elfogyasztani nevezett R. András nagykorú lakásán.
Az ezt megelőző napon a fent említett lakáson vicces események zajlottak. A lányok ún. "csajbuli"-t tartottak a HB-ben, míg az X.Y kromoszómájú egyedek (Bandi, Faust - vele barátnője, Bogi, a kivétel, aki erősíti a szabályt -, Pepe, később Marci, plusz én) a házban tartották a frontot, vörösboroskólát ittak (már-aki), XBox-szal játszottak (már-aki), Quak3-mal "kockultak" (már-aki) és salvia divinorum (látnok zsálya) 10x kivonatot használtak (már-aki) jókdevük fokozására. (Rám vonatkozó részek: VBK - igen, kb. egy pohárral; XBox - igen, megtanultam ezt a fura kalandjátékot, 10 percig szórakoztam vele; Quake 3 - igen, nem találtam ellenfélre; salvia - nem, nem szívtam, mégis jót derültem)
A zsályás cigit megtekertem Marciéknak, Bandi jól megcsúszott rajta, muhaha... Az igazán vicces rész akkor jött, amikor Faust visszajött (szobáról) Bogival, ugyanis ő(k) még nem próbálták a salviát. Eredmény: Faust 5-7 percig visított - szószerint - a röhögéstől, de úgy, hogy olyat még nem hallottam...
A pontot az i-re Bandi rakta fel, amikor a szobában elkezdett próbálkozni a távirányítós helikopterével, ami egyrészt nem kicsi, másrészt ebből kifolyólag szintén nem kicsi szelet csap, harmadrészt Bandi egyelőre nem mestere a helyes irányításnak, így amikor a helikopter a dohánnyal, cigipapírokkal, szűrőkkel és egyéb lim-lommal teli tálca fölé került, le kellett ülnöm a földre a nevetéstől...
Yaman, big fun.
Felsírsz, és örülnek neked.
Örökbe adják a neved,
Nomen est omen;
Ó nem
tudod ekkor még,
hogy mennyit jelent ez neked
hátralévő életedben.
Óvnak a széltől, aludj csak, tanulj, tapasztalj,
idővel megtudod, milyen nagyot téved,
aki tagadja, hogy az életben a legszebb
a gyermekként eltöltött első tíz éved!
- 2 -
Öt plusz egy lépés a világ.
Aszfaltcsíkot húznak a csigák,
panel a házuk, az ablakokban
cserepes virágok sorakoznak.
Délben húsleves illata száll
attól csordul a szájon a nyál ki.
Mikor a molnár hazatér, a malomban
már minden munka alszik, halomban
fekszenek azok készen.
Azonban
Ne csöngess be minden házba,
van hol aludnának...
- 3 -
Reméltél-e többet, jobbat?
Reméltél, az bizonyos,
de mély vízbe hogy' ugorhat
az, aki víz-iszonyos?
Tettél-e a terveidért,
vagy csak tervek maradtak?
Arató akarsz-e lenni,
vagy az, amit aratnak?
Bizony, testvér, semmik vagyunk,
míg nem fog semmit kezünk!
Többek ennél úgy lehetünk,
hogyha magunkért teszünk!
S nem csak magán, embertársán
is segít, ki többre tör,
lásd: egymásnak bakot tartván
előbb vagyunk hegytetőn!
Most is csak azért vakarok ide valamit, hogy legyen egy hangulat-lenyomat, ha később - mondjuk félév, egyév, másfél év, két év múlva - esetleg kíváncsian böngészném a lejegyzéseimet azt kutatva, mikor milyen passzban voltam. Akkor majd megállapíthatom: 2010. február 15-én egy átlagos, szürke nap telt el, a háztetők havasak voltak és olyan színűek, mint mögöttük az ég; olyan-semmilyen. Hideg volt, helyenként csúsztak az utak - nekem pedig elegem volt abból, hogy semmire nem vagyok jó, semmire nem vagyok képes...
Amúgymeg a faszér' kell keseregni - és pl. ez bosszant magamban a legjobban, hogy okom nincs, -kuss a nevem-, ahogy Rasi mondaná: minden földi nyomorod megvan, van kezed, van szád, enni tudsz, baszni tudsz...
AKKORMEGMIAFASZOMVAN?!
1:57 és 2:04 között a bal szélen Kriszta és Márk, az éles szeműeknek.
Érdekes ez a szar-kedv dolog, indokolhatatlan és mindenre kiterjedő. Nincsen kedvem emberekkel foglalkozni, pedig telefonálnom kéne, nincs erőm megmozdulni, csak túrórudit zabálni, és bár tudom, hogy - nagy valószínűséggel - senki nem akar kommentelni, de annyira nem akarok reagálni semmire, hogy még a kommentezés lehetőségét is letiltom ehhez a bejegyzéshez. Nyugi, 8 napon belül gyógyuló...
Csütörtökön kis híján a nyakunkba (értsd: Barbi, Gergő meg az én nyakamba) zúdult egy háztetőről leolvadó hótömb, szerencsére időben elugrottunk.
Este volt egy csapnivaló jam session a Moziban, rosszkedv betetézett...
Szombaton megszereztem Kriszta ajándékát, egy zöld tollú hullámos papagájt, akit később Shrek-nek neveztünk el. Délután gőzerővel próbáltunk, ugyanis február 27-én a Fezen Klubban a Kowalsky meg a Vega előzenekaraként lépünk fel. Próba után Ribillióban - majd később Bandiéknál - ünnepeltünk Kriszta 20. születésnapját.
Ma pedig jó idő van végre, ezzel pedig rengeteg dolog változott meg pozitív irányba. Érzem a tavaszt, az erőt, a kedvet... Nem tudom megmondani, mi az, de valami nagyon jó fog történni.
Közeleg a Ment& Másképp "visszatérése", vagy ha úgy tetszik, az "ősbemutató", mint írtam, szombaton a Fezen Klubban játszunk. Több mint féléves "hallgatás" után térünk vissza a színpadra, az új felállás első koncertje lesz ez, érthető tehát, hogy nagy a készülődés. Ízelítőül (és hogy maradandó emlék maradjon) íme, közlöm a dallistát: • Félrehord
• Láwolunk
• Anyám fia
• Kulcs a lépcsőn
• Pillangó a rétre való
• Hosszú sztori
• Megértő
• Menekülő
• Pörkölt
• Nyugodt emberek
• Jáccó
• Russian Track
• 2012
• Nosztalgia
• Zsivány
• Fáj az igazság
A legfontosabb tanulság az, hogy egy klubkoncertre előzenekarként nem lehet eléggé felkészülni. Hogy miért? Azért, mert mi konkrétan úgy táncoltunk, ahogy a Kowalsky meg a Vega fütyült. Megjelentünk fél 7-kor, és fél (inkább háromeld) 9-ig azt néztük, hogy Kowáék hogy szerelik össze a motyót, hogy állnak be, satöbbi. A személyes tapasztalatom velük kapcsolatban az, hogy túl nagy arccal állnak hozzá a koncerthez, pláne az előzenekarhoz. Mi 45 percet játszhattunk, bár ők (idézem) fél órát szoktak engedni.
Nem részletezem, a leírtaktól függetlenül nem voltam ideges, sem mérges, egy ici-picit csalódott csak, mert ennél barátságosabb, együttműködőbb zenekarnak feltételeztem őket. (Félreértés ne essék: valóban a "főzenekar" a produkció lényege, de az előfutárt sem kéne ennyire kiszolgáltatott helyzetbe taszítani.)
3/4 10-es kezdés volt előírva nekünk, bár 9 óra után valamivel tudtunk elkezdeni felpakolni a színpadra. A Kowa-hangcucc minden helyet elfoglalt, hiszen két kurvanagy basszushangfallal (Ashdown) és szintén kettő (szintén kurvanagy) gitárládával (Orange) érkeztek. Kb. 1 méter széles "folyosón" kellett elférnünk, egy gyors hangbeállást követően még volt időm behangolni a pótgitárt és megsodorni egy cigit, eztán kezdtünk is.
Hatalmas élmény volt azon a színpadon zenélni, abban az atmoszférában, olyan fényekkel megvilágítva, és még sorolhatnám. Technikai malőrök garmadája adódott, pl. leborult a Fender hangládáról a fej úgy, hogy én ezt csak utólag tudtam meg, a koncerten észre sem vettem! A következményeket viszont már nem tudtam nem észlelni, kiborult a söröm és a víz, abban ázott az erősítőről lezuhant mobilom, dohányom, papírom (tanulság: ezeket máskor biztosabb helyre kell elrakni).
A közönségnek - visszajelzések alapján - tetszett a zenénk, nem izgultunk, és bár rontottunk, úgy vélem, hoztuk az elvárható színvonalat.
Szavak helyett pedig beszéljenek a képek és egy videó.
• a fikció jogát fenntartom! • ha nem tetszik, nem olvasod. • nem neked írom, hanem magamnak. • jó szórakozást!
