Sing a song

(De szokatlan leírva látni, hogy 2008. január 2. ...)
Tegnap volt délután egy rövid és félresikerült próba, Bandi nem tudott időben jönni, mire odaért, addigra pedig mi nem voltunk ott, ugyanis zárt a kocsma; Gebe anyuja elesett az udvaron és mentőt kellett hívni érte.
Jól indul ez az év, mondhatom.

Délelőtt a szétcseszett korareggeli hangommal fel mertem venni a dalból egyedüliként hiányzó éneksávot. Még csak az első versszak van meg, az sem tökéletes. Tulajdonképpen nagyon nem az, úgyhogy nem tudom pontosan, mihez kezdek vele, mivel nem valószínű, hogy bármikor is elégedett leszek az énekkel. Egyelőre marad így.

Stúdiófelvétel

Reggel hajnal 7-kor gyülekeztünk a vasútállomáson, én Krisztával érkeztem, Marci és Gebe már a jegyet is megvették ekkorra. Így tettünk hát mi is, majd rövid időn belül Bandi és barátnője, Solymi is befutott. Szalci csak negyed 8-kor ért be, mi addigra már megittuk a kávénkat, aztán a teljes csipetcsapat felszállt a vonatra.
Dohányzó fülke. Beültünk rögtön az ajtó után az ülésekre, még ha az egyik sor hiányzott is (!). MÁV, nem lepődtünk meg.
Az út kellemes volt, Krisztával megittuk a sörünket, reggeliztem, Marci megírta az Alkesz szövegét. A gitárok és a fényképezőgépek is előkerültek... Szerintem színt vittünk a korai utazók életébe... x)

A Déliben hamar megtaláltuk Marát. Nála volt térkép. Megtudtuk, hogy Rózsadombon, a Hasadék utcában vesszük fel az anyagot, odáig pedig villamossal fogunk eljutni. Mara tájékoztatott minket a pesti viszonyokról, és végül úgy döntöttünk, hogy a fele úton bliccelünk. 20 megállónyi villamosozással eljutottunk a világvégére, ahonnan már hál'istennek nem kellett sokat sétálni a lefagyott lábainkon.

Tehát szerény nyolc fős társaságunk belépett a családi házba (a labradoruk nagyon aranyos). András fogadott minket, majd elég gyorsan a tárgyra is tértünk. Beállíthattam a dobot a saját igényeim szerint, bár túlzottan nem dúltam fel az eddigi rendszert. Bandi is velem volt a süketszobában, mert a dobot és a basszust egyszerre vettük fel. Nehezen szoktam hozzá a metronómhoz, sokszor elcsúsztam, aztán többnyire valamilyen rendszerbe visszaértem. Pl-. volt, hogy kifordult alattam a metronóm, és akkor éreztem rá, onnantól tartottam-. Mindenesetre hogy ne kelljen megállni mindig, András eltekintett a teljes precizitástól, csak akkor állított meg, ha nagyon feltűnően elcsesztem. Így felvettük sorban a hat dalt, aztán helyünkre Gebe jött.
Egyébként mankóként Marci gitározott és ha kellett, énekelt nekünk a keverő mögül.

Gebét mi már az üvegen túlról nézhettük, egy hibája volt csak, amit András nagy szakértelemmel kijavított. Közben szurkoltunk, izgultunk, ki-be mászkáltunk, tehát zajlott az élet. Fotóztunk sokat Szalcival, hogy dokumentáljuk az első stúdiófelvételünket.
Gebe után Marci gitározta fel a saját sávját, majd beiktattunk egy ebédszünetet. Szünetben Gebével és Szalcival beültünk a süketszobába, doboltam kicsit. Muszáj volt élvezni, hogy ilyen szerelésen játszhatok, mostanában úgysem fogok.
Hamarosan folytatódott a munka, Marci, ének. Minimálisan remegett a hangja, de a felvételen nem olyan vészes, mint élőben volt. Viszont ami durva... Ugyebár megírta az Alkesz szövegét a vonaton. Namost, mint kiderült, kevés verszak készült el, és Marcinak amúgy sem tetszett az alkotása, úgyhogy inkább improvizált. Stúdióban. No comment... :D Egyébként szerintem nem is lett annyira fényes, mint amiket bármikor máskor improvizál, de szódával bőven elmegy (ahogy Marci mondaná, igaz?)

17h-ra (5 óra alatt) végeztünk a felvétellel. Az elkövetkezendő egy órában András masterelt, mi pedig a süketszobában törökülésben beszélgetve, vagy az előszobában zsemlét majszolva vártuk az eredményt. Tényleg szakemberre bíztuk magunkat, nagyon profi munkát végzett. Hat órakor már kézbe kaptuk a képen látható CD-t, sőt, Bandi és az én mp3 lejátszómra is felkerült a hanganyag.
Nem csoda hát, hogy felvillanyozva szálltunk villamosra (haha). Folyamatosan beszéltünk és örvendtünk, aztán a Döbrentei téren Gebe rájött, hogy ottfelejtette a retour vonatjegyét és vele 3000 HUF-ot a stúdióban. Mara segített, intézkedett, úgyhogy... (most rájöttem, hogy valahol elnézhettem az órát, mert a 17.30-as vonattal mentünk haza. Mindegy, ettől most kurvára eltekintek.)
Marától tehát elbúcsúztunk a Déli pályaudvaron, majd kerestünk egy üres fülkét a vonaton, és bezúdultunk.
Az úton pihentünk, ettünk, feküdtünk, és találkoztunk Jucival. :) Az állomáson a restiben ittunk két sört és beszélgettünk, majd Marical ellátogattunk Szalcihoz, hogy kiírjon nekünk egy CD-t a zenénkkel.

Végülis 6 dalt rögzítettünk, úgy mint:
- Álláb
- Hasadék utca (az instrumentális szám, a stúdió elhelyezkedése adta a címet)
- Itt bent az ablakon át (eddig Alkesz volt a címe, de a szöveg mostmár nem egyezik ezzel)
- Messzire szállj
- Pörkölt
- Q
A demo lemez címe Hasadék utca lett, minden más info a mentes.mm.am-en (hivatalos honlap, még fejlesztés alatt), a felvételek pedig elérhetőek a myspace oldalon.

Asszem ennyi.

Ilyen sem volt még: ma elaludtam angolon.
Adtam CD-t Pesztinek, Timinek és Sütinek, Timiékkel beszélgettem is a nap folyamán többször.
Egyébként a matek ultraszopásnak tűnik, akár még bukáshoz is vezethet a dolog. Ezen ma szépen kiakadtam, de nagyrészt magamra is, mert végülis én vagyok lusta, és engem nem érdekel a tantárgy.
A zenénkről elismerő visszajelzések jönnek. Délután-este beszéltem Bálinttal, elkezdtem szervezni tehát a farsangi koncertet.

Hamarosan írok némi összefoglalást az utóbbi, elfoglaltságaim miatt elhanyagolt időszakról.

Morzsák V.

-Egyik nap azt álmodtam, hogy Dalmával (ált.iskolás osztálytársam) járok.
-Tegnap volt zenekarpróba, de akadt már sokkal jobb próbánk is. Pl. most otthon felejtettem a dobverőim, úgyhogy két csonk-dobverővel játszottam. Kameráztunk, hogy a Q-hoz készítsünk klipet. Volt egy szintetizátor is, amin Marci kurvajókat improvizált blues alapra.
Viszont leültünk beszélni a zenekar dolgairól. Úgy, mint farsangi fellépés (elmondtam nekik azokat az infokat, amiket biztosra vehetünk), Marci is beszélt egy srácról, aki felajánlotta nekünk a menedzselést. Ákos (merthogy így hívják) egy móri fellépést is szervez két-három héten belül.
A dalok levédetéséről is intézkedünk hamarosan (az Artisjus.hu-n nézünk utána, Nap tanácsát megfogadva).
- Ma lyukasórában Kriszta bioszjegyzeteivel átmentem restibe inni egy kávét és tanulni. Az anyagcserefolyamatokat már betuszkoltam a fejembe, mikor egy idős faszi kihívott sakkozni. Mint kiderült, a börtönben tanult meg sakkozni... Jó tudni. Inkább nem kérdeztem meg, miért ült. Mindenesetre rendes embernek tűnt, és cseppet sem elhanyagolható, hogy úgy letámadott sakkban, hogy a felezővonalon túlra talán két alkalommal léptem. Teljesen beszorított, ezzel párhuzamosan magának rengeteg teret nyitott meg. Szóval elgyepált, pedig nem hibáztam komolyat. Érdekes.
- A biosz pedig szopatás volt egy az egyben. Nem tudom, meglesz-e egyáltalán... :/

Műhely

Délelőtt a Tóparti gimnáziumban rosszul lett és kórházba szállítása után elhunyt egy diák. Ijesztő, hogy gyakorlatilag semmilyen ismert betegsége nem volt, és egyszercsak órán (!) beütött a mennykő. :/ Nyugodjék békében. :/

Mivel Marci beteg, így nélküle próbáltunk - próbálni. Szalcival mentünk Marximból 10-es busszal próbahelyre, Kriszta meg már várt minket a buszmegállóvan.
Sok eredménye nem lett a próbának, úgyhogy inkább a háromnegyed 7-es busszal beutaztunk a városba, és mentünk Műhelybe. Ez egy új kávézó/teázó, december 22-én nyílt meg. Kulturált hely, két szintes, a földszinten kívül van egy színpaddal ellátott pincehelysége is, hangulatos világítással, hintaszékkel, süppedős fotelokkal, stílusosan lefestett falakkal, csocsóval. Mi itt lenn foglaltunk helyet. Jól elütöttük az időt, közben találkoztam HorváthGergővel (vízipipáztunk), Judittal fent a pultnál futottam össze, és néhány fiatalabb kodályos is megjelent.

Krisztával fél 9-kor indultunk el hozzájuk, ittunk sört, pipáztunk, és kimerülésig beszélgettünk.

Zokogó Majom a Műhelyben

Krisztával délután pár órát nálunk töltöttünk, elintéztünk neki a neten valamit, meg MSN-eztünk /-ezett Bandival. A negyed 6-os busszal utaztunk Fehérvárra, a Piac téren megtaláltuk Bandit. Megvárták, míg felszállok a 36-osra, aztán mentek Bandihoz, hogy Kriszta tanuljon basszusgitározni.
A 36-oson ahogy megbeszéltük, fenn volt Szalci. György-Oszkárnál leszálltunk és sétáltunk Műhelybe. 18h-ra értünk oda, elvileg a kezdés időpontjára, de természetesen késtek Zokogóék. Szalcival ittunk egy sört és csocsóztunk, közben megérkeztek Gebe és Barbi, utána HorváthGergő és GyőriZsuzsi.

Gebével figyeltünk, ugyanis állítólag önkormányzati rendelet alapján 50 decibelnél több nem mehetne ki az utcára, ergo nagyon halkan kéne szólnia minden hangszernek. Legalábbis a tulaj, Attila ezzel a kifogással hárította Gebe kérdését, miszerint felléphetnénk-e itt. Szerintünk Zokogóék is legalább olyan hangosan játszottak, mint mi szoktunk a próbahelyen, vagy csak minimálisan halkabban.
Egyébként végülis egész élvezhető volt a koncert, bár csak három-négy számot ismertem, közülük is csak a Bujdosó Jágdflíger-t igazán. A poén az, hogy a 8 után nem sokkal kezdő Specko Jedno előadására már fizetni kellett volna, úgyhogy inkább mentünk haza a 9-es buszainkkal.

11-től 1-ig Györénél a garázsban volt egy kisebb összejövetel pipázással. Attila volt a legkeményebb. Kezébe adtuk az unicumot, megcsóválta a fejét:
- Ez öblítő nélkül nem megy... - mondta, és kivette Balázs kezéből a vodkát...

Osk.la

Suliról, röviden: bioszból a mentő hármas dolgozatommal a bukás helyett csütörtökön felelhetek a hármasért, művtöriből pedig az ötös feleletemmel szintén a bukás helyett kaptam egy hármast félévre. A matek marad szopás, évvégére kell javítanom.

Megvan! Megfejtettem!

Olyannyira laza nap volt ez a mai (mivel nincs angol- és számtechtanár e héten), hogy 4. (lyukas) órában még egy pohár sört is lehajtottunk Restiben.
Kriszta járt ma nálunk ugyan azért, amiért hétvégén.
Újrahúroztam az elektromos gitárom, és ennek örömére végre nagynehezen megfejtettem a Mitévő? torzított gitáros szóló részét.

Este 8-tól 10-ig a Magamat egyedül én érzem munkacímű dalomon dolgoztam. Leírtam egy papírra, hogy a három fő szerkezeti rész miként ismétlődik, mi hányszor van és hogyan váltja egymást, majd ennek megfelelően legyártottam a már említett HammerHead-del a megfelelő ritmusokat. Rájöttem, hogyan lehet triolás (nyolcados) lüktetést beállítani, ehhez a dalhoz eredetileg is az kellett, így most meg is tudtam valósítani. Végül Acustica-val összeraktam a dobot és elmentettem mp3-ba. Legközelebbi leendő alkalommal felveszem a fő gitársávot, utána a basszust, addig kitalálom a szólógitárt, kongát HammerHead-del, esetleg billentyű, mindezt megeffektelem, és kész az alap.

Az ének kérdése: az elsőként elkészült Sosem voltam egyedül-hez még nem vettem fel az éneket, amit legutóbb egyszer próbáltam, az nem sikerült fényesen. Mivel ez dalonként visszatérő kérdés lesz, ezért úgy döntöttem, előbb elkészítem mindenből az ének nélküli alapot, majd azt követően egyszer erőt veszek magamon és egyszerre felveszek minden éneksávot.

Délután próbáltunk. Amíg Bandi nem jött, összetettük egy új dal alapját. Szalci megmasszírozta a hátam, mmm... Majdnem bealudtam, annyira ellazított. Ügyes.
Érdekes módon a régi dalok nem mentek ma annyira, viszont két újat is majdnem teljesen összeraktunk.

"FOGOM A KEZED
KIPÖRGETLEK ÉS ELENGEDEM..."
[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]

Figyelmeztetni luxus?!

Mint az reggel kiderült, megbuktam olaszból. Néztem egy nagyot. Noémi ment végig a névsoron, aztán mikor a nevemhez ért, szépen elővezette, hogy végeredményben ez kevés a ketteshez. Aha. Szabi és Imi szerencsésen átmentek, őket egyébként figyelmeztette is a tanárnő, hogy kapják össze magukat (egyébként nem is kérdezte őket ennek ellenére sem).
Amit én sérelmezek és ezt hozzá is vágtam Noémihez, hogy igazán szólhatott volna akár az egész osztály előtt is, ahogy Szabiékkal is tette, hogy figyeljmá', lécci szedd össze magad, mert ez kevés a ketteshez, vagy valami. Sőt, mikor a legutóbb beszéltünk a félévi jegyemről, még a hármas is szóbakerült! Tovább megyek! Tegnap ofő mindenkinek bediktálta az összes jegyét, és nekem olaszból három - egy - három szerepelt a naplóban olaszból, ami 2,33-as átlag.
Miután már ezen felhúztam magam, még ének órán drága osztályfőnököm is elképedt arccal kérdezte meg, hogy hát ezt hogy gondoltam, meg - idézem - "Többet kéne iskolába járni."... Igyekeztem nem felkapni a vizet, neki is elmondtam, hogy nem tartom fair-nek, hogy akkor tudom meg, hogyan állok, amikor már nincs időm javítani. Szavamba vágott, és onnantól meg sem hallgatott.

Nos, most akkor a kibaszott kurva anyjukat, jó anyákat nem szidunk, de tartom a véleményem, miszerint kurvára igazságtalanul jártak el. Arról nem beszélve, hogy Noémi meg jópofizik velem órákon. Aha. Kétszínű ribanc.
"...VANNAK MÉG IGAZI SEGGFEJEK."
[KESZLOKK JUNKIES]

Mivel előző nap elkértem Banditól Cassandrat (a basszusgitárja), így ma az egyik nap elkészített dob alapra felvettem a basszus-szólamot. Sokat szívtam vele, mert nem tudtam sem pengetővel, sem ujjal úgy pengetni, hogy elégedett legyek a ritmikával (ne késsek). Ráadásul a kombót mikrofonoztam be, de nem tudtam úgy levenni a bemeneti jelet, hogy szép is legyen és az alap búgás se hallatszódjon. Így végül rákötöttem a gépre, azt' csókolom.
És ha már belelendültem, a gitárt is rögzítettem, ugyanezzel a technikával. Elégedett vagyok az eredménnyel, szépen szólnak a gitárok, a ritmus is patent.
A folytatásban kitalálok valami (szóló)gitárdallamot rá, és felveszem azt is.

Délután próbáltunk. Fél 4 előtt találkoztunk Marximban, sokan gyűltünk össze: a bázisvendég Szalcin és Krisztán kívül ma Szabi, Barbi, Gerhard, barátnője és Marci barátnője, Dorka is ellátogatott hozzánk.
Este Barbi-Gebe-Marci-Szalci-Kriszta és én beugrottunk Műhelybe. Soós Laciék húzták a talp alá valót, bizony, népzene szólt a pincében! Törökülésben kört alkottunk a színpadon, fasza volt.
Boldog 17. szülinapot Szabinak!

Ismét próba. Szalci, mint tegnap is, megmasszírozott, igaz, ma én is őt. Általában ma jobban nyomtuk, mint tegnap, szerintem. A Pörkölt-et egyszer úgy játszottuk el, hogy _asztakurva_. Azt irgalmatlanul eltaláltuk. Egy Dinó becenevű, saját megfogalmazása szerint kiöregedett zenész is lenézett hozzánk, adott néhány jótanácsot. Kitöltöttük az Artisjus-os papírokat.
Este ismét Műhelyben töltöttük az időt. Söröztünk, csocsóztunk (mindig én nyertem Szalci ellen, muhaha), ilyesmi. Fél 11-kor mentünk haza utolsó buszokkal, közel lakó Marcik pedig gyalog. :)

Nemo me inpune lacesset

Ez lesz a címe a Magamat egyedül én érzem-nek. Kicsit talán erős és makacs, de nagyon tetszik.
Este pedig átvariáltam egy már régen megírt, de formáját nem talált akkordmenetet úgy, hogy teljesen más környezetet kap majd, de már készen van rá a szöveg nagy része és a dobtéma. Holnap tervezem felvenni a gitárt. Egyébként a címben szereplő dal párja lesz annyiban, hogy ennek a címe ...Téged sem lesz.

Szalcival

Délután 4-kor, miután végeztem a suliban, jött Szalci - ahogy megbeszéltük - és leültünk a parkban beszélgetni. Ennek van egy (szomorú) aktualitása, amit, mivel Szalci magánügye, nem írok le. Mindenesetre nem csak erről folyt az eszmecsere, rengeteg dolog szóbakerült, szerelem, barátság, kapcsolatok, sztorik, emberek, hülyéskedés, komolyság. A jó idő ellenére 6 körül beültünk Restibe és egy kávé mellett beszélgettünk tovább. Negyed 8-kor hazakísértem és a fél 8-as szabadival én is hazautaztam.
Mindent összevetve kellemes délutánt - koraestét töltöttünk együtt, sok tanulsággal, élmények megosztásával, és még arra is rájöttünk, mennyi hasonlóság van bennünk. Például mindkettőnk anyukája Ágnes, úgyhogy nekik ezúttal boldog névnapot!

Szalcival II.

Most 15h-kor végeztem, és nem is kellett sokat várnom az apró léptekkel érkező Szalcira. Mivel csepergett az eső, egyből beültünk Restibe és egy kávé, majd később egy pohár sör mellett beszélgettünk. Ugyanazt tudnám mondani, mint tegnap. Igaz, ma több sulis sztorit meséltünk, jókat mosolyogtunk, és még több közöset fedeztünk fel egymásban. Nagyon aranyos volt, igazi kis harcimókus. Elkísértem a postára, utána haza, majd a 7-es busszal hazautaztam.

Boldogok a lelki szegények

Nemzetvédelmi okokból egyelőre nempublikus. Akit érdekel, megkapja MSN-en vagy e-mailben. Tanulságos. ;)

Rajzkarma

Summa summarum

A mai nap reakcióba lépett velem és az alábbi melléktermékek keletkeztek:
- feszültség
- döntéskényszer
- egy ember kedvének elcseszése
- egy másik ember megbántása
- csipetnyi lelkiismeretfurdalás
- "magam alatt vágom a fát" effektus
- egyhelyben toporgás
- némi feszültséglevezetés olyanon, aki megérdemelte, még ha nem is így akartam.
A fő termék pedig egy kibaszottul elkúrt nap.

"MOST MÉGIS MIT VÁRTÁL, MIT KÉPZELSZ
MEDDIG TUDSZ ZSINÓRON RÁNGATNI MÉG?!"
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

SzabadMűvelődés Háza - Ment& Másképp

Fél 7-re a művház mögötti parkolóba értünk Gebével és apjával. Megkerestük KlecskaMarcit, és a hátsó bejárón bepakolhattuk a cuccokat. Kicsit még körbejártunk, aztán elugrottunk Joe borozójához sörér' (Gebének vodka). Odafele találkoztunk Marcival, amikor visszaértünk a műv.házhoz, Bandit is utolértük, úgyhogy teljes lett a csapat.
Triggeréktől elsőként Lőrinc, a dobos érkezett. Míg odabent pakolt, mi kint lézengtünk; jöttek Szalciék (Szalci, Némó, Zsh, Szabina, GerHard, Bogi, Dorka, Szabi, Peszti, Imi, Buzz, Szergej... talán ennyi).

Miután mindent a helyén volt, 8 előtt kicsivel megkezdtük a hangbeállást. Az erősítők mikrofonozva szólaltak meg, a lábdob kapott egy mikrofont, és egy overhead is erősítette a dobot. A fények felgyúltak, narancssárgás fényárban úszott az egész színpad. Felemelő érzés.
Mindenesetre fél 9-ig vártunk a kezdéssel. Közben jöttek még ismerősök: Adri és Laci, Mariann és Ági, Süti és Juli, sőt, Kriszta is. Kezdésig odakint vártunk, aztán fél 9 után pár perccel felvonultunk és a húrok (azaz dobok) közé csaptunk (csaptam). Első dalként ismét a Zöldmoszatot játszottuk.

A temérdek ismerős a színpad előtt állt táncolt! Hátul pár emberke üldögélt és hallgatta a zenénket, de elől táncoltak. Táncoltak. Amikor ezt látja az ember, akkor egy pillanatra megáll benne a tudat, hogy tetszik az embereknek, amit csinálunk. Na, és ez valami kibaszott jó érzés.
Mentek szépen sorban a dalok, nagyobb hiba sehol nem volt, a dobok mögött elejétől végéig élveztem a koncertet. Marci egy-két poént is beszúrt; a Messzire szállj alatt elővették a színpad előtt állók az öngyújtójaikat. Szóval a hangulatra nem volt panasz.
Visszataps után jött az Orkán, amivel akkora finálét csaptunk, hogy még vagy negyed óráig pörögtem. Barnabás készített róla egy kisvideót.
Meghajolni is alig hagytak minket, mert mindenki rögtön odajött gratulálni, megölelni minket. Tiszta eufória.

A Trigger jött lassan. Szalcival sörözve néztük, és arra jutottunk, hogy noha nagyon profi rockabilly-s zenét játszanak, nagyobb sikerünk és közönségünk volt, mint nekik. Nem értettük, miért. Végülis ez a zene jóval szélesebb közönséget kellene, hogy vonzzon - és mégsem.
Még várt ránk egy pakolás, és mehettünk még egy sörért Joehoz. Utána Szalcival "haza"sétáltunk.

Búcsúzunk

Holnap irány Németország. A tegnapi koncertről még nem került fel a bejegyzés, alkalmatlan voltam ma a megírására, a képek pedig technikai okból nem díszelegnek még itt.
Búcsúzunk, elcseszett hangulatban, szokásos letargiával.

"OLYAN ISZONYATOSAN EGYEDÜL VAGYOK, HOGY AZT ELKÉPZELNI SEM TUDOD..."
[KEPSZLOKK BLABLA]

Németország - I. nap

Hajnalban 6 órakor gyülekeztünk a murvás parkolóban. Senki sem késett, időben útnak tudtunk tehát indulni. Kezdetben még sötétség uralkodott a tájon, majd körülbelül az M1-es autópályára érve már kivilágosodott, és egyébiránt innentől végig pályán utazhattunk. A határokon természetesen nem kellett már megállni, gyakorlatilag (több pihenővel ugyan) keresztülszeltük Ausztriát, és újra sötétségben, este 7-kor értünk Lindenbe. A családok már vártak minket. Szabival Müllerékhez kerültem.
A házuk nagyon szép, nekem eleinte túlzottan steril volt, nem szeretem a pik-pak rendet. Ezen a napon hamar lefeküdtünk, mert persze elfáradtunk az egész napos utazásban.

Németország - II. nap

A lányt, akinek a családjánál laktunk, Onja-nak hívják. Az ő szobájában szállásoltak el minket, pechünkre őt persze nem. ;) Finom reggeli után vele indultunk az iskolába. Peszti vendéglátója és Onja jó barátnők, és mivel közel is laknak, együtt tettük meg velük az utat, öten sétálva az utcákon.
A délelőtt a bemutatkozó kisfilmek levetítésével kezdődött. Persze ekkor még kevesen oldódtak fel. Még dél előtt (talán 11 körül) nekileselkedtek tanáraink a feladat felvezetésének, első körben szétosztottak minket kisebb csoportokra, hogy csoportonként állítsunk össze a három nemzet kérdőívéből egyet, majd következő lépésként a négy csoport kérdőíveiből született volna egy.

Természetesen ez meghiúsult, hiszen a német és belga gyerekek rendkívül fegyelmezetlenek voltak. Gyakorlatilag több "kényszerszünetet" is beiktattunk, amikor a tanárok egyszerűen leszarták az egészet, és otthagytak minket... Elég megdöbbentő hozzáállással találtuk szemben magunkat.
14 helyett 15 órakor kezdtünk bele a közös, nagy kérdőív összeállításába. Megbíztak a gépeléssel. Természetesen sehova nem jutott az egész, a német és belga fiatalság röhögött és beszélgetett, így végülis elnapolták a feladat befejezését...
Szalci felhívott. :)

Este "DVD-estet" tartottunk az A-betűs, megjegyezhetetlen nevű csajnál. Amíg vártunk arra, hogy autóval elvigyenek minket Onja szülei, Peszti és Johanna (Peszti vengédlátója) nálunk töltötték az időt. Onja nagyijával utaztunk, az út feléig a Mini Cooperről áradozott. Jópofa nő.
Ahogy az idézőjel is utal rá, a DVD-est egy jól álcázott buli volt. 2,6 % körüli, malátás traubit ittunk, vízipipáztunk, és... kábé ennyi. Nem élveztük annyira nagyon, mivel 14-15 évesek a belgák és a németek, tehát nem úgy szórakoznak, mint mi, hanem elegendő élvezetet nyújt nekik a sósperecek cafatokra tépése és egymáshoz dobálása... Azért még ez is jobb időtöltésnek bizonyult, mint otthon ülni, márcsak azért is, mert Pascal-lal (nem vicc, így hívják a srácot) elugrottunk sörért a Rewe áruházba. Németországban a sörvásárlás 16 éves korhoz van kötve.
Este pedig éjfélig beszélgettünk a szülőkkel, angolul. Egészen belelendültem.

Németország - III. nap

Délelőtt Frankfurtba utaztunk - a mai nap a kikapcsolódásé volt. Először a reptéren vezettek körbe minket. A departure board-on láttuk Budapestet is, természetesen. A drága boltok csábítgatták az arra hajlamosakat, mindenhol steril rend és csillogás uralkodott. Végül a McDonalds-nál leültünk és néztük a leszálló és manőverező gépeket.

Következőnek Frankfurt belvárosát céloztuk meg. Láttunk tipikus német házakat, sétáltunk egy hídon, fotóztunk - fáztunk. Goethe-házban is jártunk. Mi volt még?

Szabadprogram. Két órányi. Nórival, Pesztivel, Szabival, Imivel és Buzz-zal mászkáltunk a városban, ami be kell látni, igen szép. Elsőként beültünk egy kávézóba, míg a lányok vásárolgattak. Persze később mi is vettünk apróbb ajándékokat, pl. Toblerone csokit, plüsst, ki mit akart.
Érdekesség: Egy idős ember hegedűlt a sétálóutca elején, és mikor másodszor mentünk el előtte, épp az Az a szép... dallamát játszotta. Megálltunk, és megkérdeztük, hogy véletlenül nem magyar-e; és ráhibáztunk, magyar. Adtunk neki fejenként kb. egy eurot apróban (Imi többet), aztán lassan elköszöntünk tőle.
Slusszpoén: mmegláttuk Timi tanárnőt egy kirakat előtt nézelődni, odasiettünk és elújságoltuk, hogy magyar öregúrral találkoztunk. A tanárnő mellett álló nő ekkor felénkfordult, hogy "ugye, milyen jó, hogy ennyi magyar van itt?" - majd sarkonfordult és továbbállt. :D Na, ekkor végleg leesett az állunk.

Este 8-kor - már Lindenben - Onjával kimentünk az Ice cream shop nevű helyre. Johanna és Peszti, Kim és Nóri is jöttek, így beszéltük meg. Kellemeset fagyiztunk (én forrócsokit ittam), beszélgettünk, és még 10 előtt hazatértünk.
Megint beszélgettünk a szülőkkel, sőt, csocsóztam is a faszival. Két gólt tudtam max. lőni, pedig nem voltam rossz formában. :) Nagyon ért hozzá.

Németország - IV. nap

Délelőtt befejeztük a projekt kijelölt részét. Nehéz szülés volt, most is sokat szarakodtak a német és belga gyerekek, nem vették igazán komolyan a feladatot. Mindenesetre elkészült a kérdőív és a brosúra is, ráadásul mi, magyarok külön dícséretben részesültünk, lévén mi melóztunk a legtöbbet.
Munka után jön az édes pihenés, így vonatra szállt a Comenius-project csapata és utazott egyet Giessen-be. A Mathemiatikum múzeumában tettük látogatást, rengeteg érdekességet kipróbálhattunk. Néhány példa képben:

PÍ-fal

Tükörcsapda

Tükörcsapda II.

Közel másfél óra szabadidőt kaptunk ezután, majdnem ugyanúgy töltöttük el, mint Frankfurtban. Nórival jól elhülyéskedtünk. I'm sorry... meg Utazhatunk egy lépcsőn? és Ez még az előjáték?. :D
A megbeszélt időpontban csak ofő nem volt a találkozóhelyen. Mikor megláttuk közeledni, a nevét skandultuk, később pedig amerikai katonadallamra írtunk szöveget (Megjött Mariann néni, nem fogunk így elkésni...) Még ő is mosolygott rajta. :)
A vonatállomáson majdnem megszívtuk az egyszeműt; az 5-ös vágányról indult a vonatunk. Elvileg. Csakhogy a digitális kijelzőn egy apró mozgófelirat, majd később a hangosbemondó is jelezte, hogy ezen a napon a 13-as vágányról indul Linden felé a vonat. Persze ezt is Buzz vette észre, mert közülünk csak ő és ofő tud németül, a németek és a belgák pedig természetesen mindenre figyeltek, csak erre nem. Sőt, mikor elindultunk a 13-as vágányhoz, még méltatlankodtak is, hogy hova megyünk, mikor innen indul a vonat... No comment.

Lindenben egyből a búcsúvacsorára mentünk egy szép, bár kicsi étteremszerűségbe. Jó hangulatban beszélgettünk-hülyéskedtünk, sokszor a külföldi fiatalokat bevonva. Az étel is meglehetős volt, lasagna, pizza és finom zöldségek. Később ittunk egy, majd mivel többet nem kaptunk, kint megittuk a másik (magunkkal hozott) sörünket. Szépen telt tehát az utolsó esténk a fritzeknél.

Nóri a tőlem kapott rózsával