Down

Nincs minden rendben mostanában, mondhatni, mélypont ez az ősz egy-két szempontból. Sajnos ezeket a szempontokat csak a nem publikus részben taglalom, így most csak annyit mondhatok, hogy akkora baj nincs, mint mondjuk 2007. őszén.
Viszont a zenekar is - mikor máskor... - pont ilyenkor van - hogy is mondjam - átalakulóban, amikor van más, fontosabb probléma, szép számmal.
Mindezt úgy kell elképzelni a hétköznapokban, hogy stresszesebb, feszültebb vagyok, mint általában, keveset alszom (4-5 óra), keveset eszem (ma például 14h-kor vittem be először a szervezetembe tápértéket), ellenben sokat cigarettázom (napi 15-16 szál, ami már majdnem egy teljes doboz), de legalább a napi 2-3 kávé redukálódott napi egyre, kettőre.
Túl leszünk majd ezen is, nyilván, mint mindenen, ráadásul ami nem öl meg, az megerősít, tartja a mondás...

Egyébként tegnap este voltam az ARÉVban többek közt Bódissal, megnézni a Zene világnapja alkalmából rendezett, tradicionális műsort (amin négy éven keresztül felléptünk kórussal). Ingyen besurrantunk.

Ma vettem egy Wink cipőt, 5990.- HUF-ért, jól mutat, remélem, sokáig fogja bírni (elvégre ez lenne benne a lényeg).
Biorobot koncertre pedig végülis nem megyek, több okból (egyedül mennék, pénz- és időmegtakarítás, Kriszta Szegeden vár, ilyesmi). Pedig kár kihagyni...

Up

A hétvége viszont baromi jól telt.
Péntek este 9 körül még sétáltunk egyet Krisztával a belvárosban, szombat délben beültünk Nyugiba kávézni. Délután császkáltunk, otthon kártyáztunk, tescoba mentünk Lacival, este palacsintát sütöttünk, később Záporban söröztünk/boroztunk/kóláztunk (ki-mit ivott).
Ma meg találkoztunk Deark-kel, hoppá! Tök más élőben, mint amilyennek képzeltem.
Summázva (merthogy fáradt vagyok már és mindjárt alszom is) tehát nagyon kellemes volt megint a Szegeden együtt töltött hétvége, gyakrabban kéne ilyen...

Átrendezve

Délután átrendeztük a (volt) próbatermet, ugyanis afféle klubhelyiség lesz belőle. A dobot összepakolva a sarokba dobtam állítottam, felgöngyöltük a szőnyegeket, alatta összesöpörtünk, porszívózás, ilyesmi. Mindezek eredményeképpen persze a kis pince úgy megtelt porral, hogy muszáj volt felmenni rexezni.
Süti hazament, később jött Pepe, aztán Barbi is hazament, majd pedig jött Bandi. Az utolsó busszal hazaszivárogtam.
A hely egyébként iszonyú hangulatos lett süppedős fotelokkal, egy jópofa szőnyeggel, vízipipának szentelt hellyel, pókerasztallal, mindennel, aminek lehet, hogy hasznát se vesszük, de kellemes érzést ad.

'30-as évek

Jó az, ha valaki elsőként csinál meg valamit, például elsőként utazik a Holdra, elsőként ússza át az Atlanti Óceánt, vagy valami hasonló; de nem elég elsőnek lenni, annál azért több kell.
Riegertől kaptam Charlie Christian lemezt, erről jutott ez eszembe. Ő az egyik első elektromos gitáros ürge volt, és ahogy hallgatom ezeket a 2-3 perces bluesokat, a szemem előtt a '30-as évek jellegzetes füstös kocsmái jelennek meg.

És valami teljesen más:
"HA FÁZOL, TE KIHEZ FUTSZ MAJD?
HA KÉSŐ, TE KIHEZ FORDULSZ?
HA VÉGÜL MEGBOLONDUL EGY SÍNPÁR
A RÉGI ÚTON EGY VÁLTÓ
MEG EGY ÖREG MOZDONY
EGY SÍPSZÓ, BE AJTÓ, ABLAK
ÉS AUTÓ, FÁK ROHANNAK EL
VÁRJ MEG, VÁRJATOK MEG!
ELROHANTATOK AZ ÉLET MELLETT!"
[KEPSZLOKK BIOROBOT]

A szünet oka

Géphalál van otthon, rendesen betojt a rendszer (BIOS-ba nem tudok belépni), így most bizonytalan ideig szünetel a blog. (Most pl. a Lauschmannból írok.) Nem tartok attól, hogy huzamos ideig maradok masina - és emiatt internet - nélkül, addig pedig türelem a kis létszámú publikumtól.

Egy gondolat a hirtelen viharosra fordult időjáráshoz: túl sok fajta szél fúj túl sok fajta fát...

Jó

Néha beindul a számítógépem, olyankor ünnep van itthon.
Rengeteg dolgot tudnék most írni, ha nem lennék fáradt és képes lennék rendszerezni azt a sokat, ami a fejemben van.
Ádámmal (Ballai) voltunk szerdán Mokka kultúrkávézóban, mert a másodikos csajok duett-estje volt ott (Bea gitárral, Marcsi énekkel). Marcsi úgy énekel, hogy öröm ránézni; mosolyog, lelkes, amolyan előadó típus.
Csütörtökön a Petőfi Moziban volt Lauschmann jam session, itt pl. sikerült 700 (hetesszáz) HUF-ért innom barna sört... Egyébként hangulatos dolog ez a jammelés, sok ismerős jött el, sőt Kriszta is meg tudott jelenni (plusz végre találkoztam Imivel).
Szóval történnek jó dolgok mostanában.

Túl

"DÚDOLD EZT: TÚLÉLEM EZT IS!
GYERÜNK, DÚDOLD EZT: TÚLÉLEM EZT IS
MINT AZ ÖSSZES TÖBBIT
ÚGY ÉLJ
HOGY ENGEM TÚL ÉLHESS..."
[KEPSZLOKK BIOROBOT]

"LADIES AND GENTLEMEN... FASTEN YOUR SEATBELT!"
[KEPSZLOKK PENDULUM]

"COMBINATION STYLE..."

Túl a túlon

Fáradt vagyok.
A sokadik túlon túl valami vizualizésön fogad odaillő zenével.
Ezek csak megjegyzések, néha jó fáradtnak lenni. Négy órát aludtam, két kávét ittam meg, ezt csinálom minden nap és baszki élvezem. Mindegy, most kicsit meghasazzuk meg megnyakazzuk.
Egyébként is Pepétől kölcsönkaptam egy beteg ember diplomamunkáját, valami elképesztő... durva. Nyers. Szuggesztív.
Fények, szépek, barnák, kékek.
Puszi az éjszaka homlokára,

és a mondatnak csak itt van vége, mára tényleg.

Autumn - Influences

A két kedvenc angol szavam, mostanában. Nem csak a hangzásuk, vizuális hatásuk, hanem a jelentésük is tetszetős.
Tegnap bementem a Kodályba - nem tudom meghatározni, miért - és találkoztam a tökvéletlenül szintén visszanéző Jucival. Az emeleten (volt) ofőnkkel beszélgettünk, benéztem a 12.-es énekórára, és mindeközben arra jöttem rá, hogy most - nyilván így, hogy nem hétköznapi szinten kell bejárnom - sokkal jobb ott lenni, egyszerűen könnyebb elviselni az egészet kívülről.
Azt is megfigyeltem, hogy a Kodályos hétköznapokból fakadó feszültségek nagyban hatottak rám, az alkotói énem mazochista módon valahol biztosan még élvezte is azt a kínlódást, azt a stresszes környezetet, amit a gimnázium nyújtott, ugyanis akkor többet alkottam, általánosan.
Persze nem ez nem jelenti azt, hogy hiányzik a gimi, még egy évet nem-tudom-hogyan bírtam volna ki.

Alkonyattól pirkadatig

Tegnap megnéztük a fent említett Tarantino filmet. Egész érdekesen indult, aztán komolytalanul folytatódott... Amikor az első vámpír megjelent, percekig nem hittem a szememnek, nem akartam elhinni, hogy egy filmet így el lehet cseszni. Végülis annyira nem rossz, de a vámpíros fordulat után a jó akciófilm átvált egyfajta hiteltelen, klisés horror-próbálkozásba, ami állítólag jellemzi Tarantino többi munkáját is. Olyan érzésem volt, mintha ezt maga Tarantino sem gondolná még félig sem komolyan, vagy mintha a film felénél megunta volna a pepecselést a kidolgozott akciófilmmel, és ezért összecsapta volna egy laza félhorrorral.

Továbbá: szerdán újra próbál a Ment& Másképp! Bácskai Zsolti - dob, Bakó Szabolcs - tenor szaxofon, Ballai Ádám - basszusgitár, Franz Marci - gitár/ének, Gyalus Márk - gitár, Varró Ági - alt szaxofon. Ez lesz, ez van, a jelenlegi hanganyag a májszpész oldalunkon érhető el, és a jövő év elején már koncerttel szeretnénk kiállni a nagyérdemű elé.

Az elkövetkező napok a brutális rendrakás napjai lesznek, az imént például kiírtam 7 CD-t, csak zenéket, hogyha végleg beszarna a gép, a legfontosabbak akkor is megmaradjanak-. Rendet rakok az asztalomon, rendszerezem a fotóimat, rajzaimat, dalszövegeket, verseket, szövegcsonkokat, mindent. A folyamatot valahogy érzékeltetni akarom majd, ugyanis ez egy gigászi küzdelemnek ígérkezik, vérrel, verítékkel...

Szeretném

Szeretném egyszer a fejhallgatómmal és az mp3-lejátszómmal végigutazni az egész világot vonaton, buszon, hajón.

Re-próba

Délelőtt újra próbáltunk a Ment&-sel. Szabi ugyan nem jött, mert elaludt (fuck), Ági meg holnap zh-t ír, így ő is hiányzott, de négyen (Zsolti, Ádám, Marci meg én) mindennel dacolva megjelentünk, korántsem eredménytelenül töltve el közel három órát a Stúdió18 próbahelyén. Öt dallal foglalkoztunk, ebből négy megtalálható a myspace.com/mentesmaskepp oldalon, (a 3 óra meglepi-hez még nem nyúltunk hozzá) az ötödik pedig a 2012 c. dal.
Dióhéjban.