Jé, van egy naplóm is ám...

Restellem azaz igazából leszarom na jó, nem, nem tudom megállapítani, hogyan is állok a naplóírással, mert mint látható, igen erőteljesen hanyagoltam mostanság. Mindegy, nem is törekszem visszamenőleg megfogalmazni a velem történteket, inkább csak igyekszem újra naprakészen, up-to-date vezetni a blogot - mert tényleg nem szép dolog, hogy ennyire nem foglalkoztam ezzel.

Mostanában ugye tavasz van, tegnap többek között ezt kihasználva este Imivel Kafkabeat mellett döntöttünk, előtte zenéltünk egy keveset az imaház alagsorában (már ha az annak számít). Az öltözködésemmel kissé megosztottam az (amúgy volt kodályosokból - Éva, FeketeKriszti, KátaiAdri, HorváthDóri - és hozzájuk kötődő emberekből álló) társaság véleményét, történetesen sötétszürke harisnyát húztam a rövidnadrág alá, és végre tornacipő, mert az időjárás már engedte. Üveg bor a játszótéren, Imivel kaptunk palacsintát Boritól az imaházból - Kafkába menet -, és a Vesztegzáras kidobókon kívül egy random srácot is megkérdeztünk arról, hogy vajon mik lehetnek azok a gyanúsan fényes, túl szabályosan közlekedő pontok az égen, amikről később kiderült, hogy lampionok, és a Barátság Házától eresztették őket fel a levegőbe.

Tegnap végülis Imiéknél kötöttünk ki, és hullafáradtan még könnyesre röhögtük magunkat a Jackass új részén.

Egyébként a tavaszköszöntő borozást még március 15-én ejtettük meg Wednesday-jel, egy délutáni randomparty keretein belül.

1-jén pedig Sonar szuperszonikus utazós koncerten vettem részt a Pesten a Fogasházban (Fringe fesztivál, csak hogy alliteráljunk), ami után eltévedtem a Hunniába vezető úton, mert rosszul jegyeztem meg a térképen látottakat - igaz, otthon tényleg kb. csak rápillantottam, hogy legyen sejtésem, merre kell majd menni. Hát nem volt, illetve ami volt, az rossz volt. Buzz telefonos segítségével keveredtem el a megfelelő helyre, KovácsIsti már ott ült lenn a drága Susy-val... Eleinte igen nehezen viseltem a hiperaktivitást, amit muszáj volt érzékelnem a környezetemben, és az ezzel párhuzamos inaktivitást, amit Isti és én képviseltünk.
A Bérczesi Robi és barátai este volt ez, és igen jól sikerült, Suzy jelenlétének megvolt az az előnye, hogy szívbaj nélkül ment előre és ott törökülésben kényelmesen nézhettük a "koncertet" (előadást, talán ez jobb szó).
Érdekes egyedül sétálni Pesten, pláne a Lánchídtól, a Budai oldalon, ahol már szép és nyugodt az éjjel, mivel túl sok időm volt a vonatig, le is ültem egy templom előtt egy padra olvasni (Szilvási: Ködlámpa c. regényét most épp), és - hajnali 2 és 3 között - még a madarak is csiripeltek.

Wind of change spring

"FÚJ MÁR A TAVASZI SZÉL
ELSZAKAD MINDEN KÖTÉL
NEM BAJ, HA ELSZAKAD MINDEN KÖTÉL
VAN MÉG EGY PÓT-PÓTKÖTÉL..."
[KEPSZLOKK ELVARÁZSOLT DOLLÁR]

Pathfinding

KafkaP!c

A tegnapi este helyszíne. Oh yeah!

"EZ CSAK EGY ESTE, GYÉMÁNTBA METSZVE
ÉS TE CSAK NÉZED, HOGY MÚLIK EL
EZ CSAK ÉJJEL, AMI ÉPP MOST HULLIK
EZER DARABRA SZÉT..."
[KEPSZLOKK EURÓPA KIADÓ]

167 óra

Mindfuck.

Szleng - ahogy mi csináljuk

Turi által (faszbook-on) rátaláltam erre a szleng szótárra, ami annyira frappáns, hogy az imént cigarettázás közben elgondolkodtam, mi milyen szleng kifejezéseket használunk, és ami eszembe jutott, azt most le is jegyzem (esetleg utólag bővítem is).

DÁRÉ - hard drum 'n' bass zene; "Bepunnyadok ettől a chill-es zenétől, nyomassál már valami dáré muzsikát!" ld. még dirib-darab, szelet-szelet

DIMBULNI - szórakozni menni, nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztani; "Egész héten otthon evett a fene, hétvégén muszáj lesz elmenni valamerre dimbulni."

MEGHÖMBÖLÖDIK, MEGHÖMBÖLÖDVE - igen erős alkoholos befolyásoltságot, vagy ideges, feszült állapotot kifejező szó; "Hétvégén adtunk az érzésnek, rendesen meghömbölödtünk." "Neked meg mi bajod van? Meg vagy te hömbölödve?"

VITRIN - csinos nő (akivel szívesen lefeküdne a szó használója), az "elraknám a vitrinbe" kifejezésből származik; "Idefele jövet két vitrint is láttunk, de felső polcosat!"

Rövid eszmefuttatás a világvégéről

Hajmosás közben elgondolkodtam a világvégéről, mert ugyebár jövőre azt ígérik, hogy ez lesz a program.

Eleve nem létezik olyan, hogy világvége*; olyan előfordulhat, hogy kipusztul az emberiség, de a kettő nem azonos dolog. Ostobán, helytelenül és egocentrikusan a fajunk kihalására használjuk a 'világvége' kifejezést, holott csak a mi kapcsolatunk a világgal (ti. hogy benne létezünk) szűnhet meg, továbbá a Föld, vagy netalán a Naprendszerünk pusztulhat el. Ha ugyanis így értelmezzük, tulajdonképpen már a világvége után vagyunk, legalábbis a dinoszauruszok már "megélték" a világvégét. Már az nagy szerencse, hogy bolygónk megfelelő környezettel, feltételekkel rendelkezik egy komolyabb létforma kialakulásához, ez sem sok planétáról mondható el. És ha már említettem a dinókat, ők legalább nem küzdöttek ennyire kitartóan a környezetük (lakhelyük!) elpusztításáért, mint a mai emberiség teszi azt...

*Világvége. Ugyanúgy felfoghatatlan, mint az, hogy a világűr végtelen. Próbáljátok meg értelmezni, hogy végtelen. "Rendben, de mi van azon túl?" Ugye, hogy nem lehet...

Maga a semmi

Hogy mi a nagy büdös helyzet ezen a végen? Semmi. Semmi. Semmi.
Semmi.
Eltelt két-három perc: semmi. Lófasz. Nihil.
És ilyenkor annyira szétbasz az ideg, hogy fel tudnék robbanni, mint Cartmen, amikor megtudja, hogy a KFC hozzáférhetetlenné válik.
Kb. másból sem állnak a hétköznapjaim, mint 8 óra bitangfos biorobotolásból a kurva VT Metálban, vagy ha ez nincs, akkor itthon hesszelek, és a következő időtöltések egyikét-másikát, esetleg mindkettőt egyszerre űzöm:
1.) várom, hogy Kriszta hazajöjjön.
2.) várom, hogy próbáljunk a zenekarral.
Előbbire kb. júliusig kell várnom, utóbbira változó intervallumot, de az állandó, a konstans, az anyag, ami kitölt engem már nagyon régóta, az a várakozás. És ebbe lehetőleg ne őrülj bele, lehetőleg ne akarj időnként rommá törni mindent, lehetőleg maradjon életkedved.
De én ezt már l.e.í.r.h.a.t.a.t.l.a.n.u.l. unom, ebből már iszonyúan elegem van, megőszülök, egyenként tépem ki a haj- és szőrszálaimat attól, hogy per pillanat nem mozdíthatok meg magam egyetlen követ sem, hanem várnom kell, hogy megmozduljon. Dúl bennem az energia, és le vagyok kötözve egy székhez.

A slusszpoén az, hogy amikor ezt a nyomorult tehetetlenséget megérzem magamon, akkor egyszerre mindentől elmegy a kedvem, nincs motivációm előszedni a gitárt, nincs kedvem olvasni, mást sem csinálok, csak cigarettáról cigarettára gyújtok, közben ülök a kibaszott gép előtt és a kibaszott COD-dal játszom, és tudomhogyerrőlénistehetekdeakkorisafaszomatazegészbe #@&°`$łŁđĐ{[ߤłŁ÷!!!

Négyhúsz

Hajnalban nem jött időben a busz, így most a Videoton-os járattal mentem dolgozni (ami szintén Alfa Volán, viszont a Piac tér helyett a Videoton a végállomás). Ezt ezentúl akár rendszeresíthetem is, így többet alhatok a buszon.
Délután random találkoztam Pepével, Rasival és Trollal, Marxim teraszán süttettük a hasunkat. Vicces párbeszédek délutánja volt ez a mai, rengeteg - tényleg - jó poén hangzott el, na és persze a szokásos cseszegetések.

Személyiségteszt - változások két év alatt

Két évvel ezelőtt az erőteljes kolerikus (és szangvinikus) személyiségtípus(ok) volt(ak) igazán jellemző(ek) rám, és miután Krisztával beszéltünk erről, most újból megcsináltam az akkori tesztet, amiből a következő eredmény született:
52%-ban extrovertált, 62%-ban instabil, főként tökéletes melankolikus (és kolerikus/szangvinikus) személyiség vagyok, és ez körülbelül jól türközi azokat a változásokat, amiket megfigyeltem magamon.