KafkaBeat!

Délután Bandiéknál Anita és Barbi szülinapját ünnepeltük, finom tortával, activity-zéssel. A továbbiakban KafkaBeat volt az úti cél, ahova egyébként én már némi whiskey és bor ledöntésével érkeztem, úgyhogy az alaphangulat mondhatni fokozott volt. Kafkában valóban elég sok kodályos ex-diák volt jelen, mint az sejthető volt a faszbook-on létrehozott esemény alapján. Egyébiránt az asztalfoglalás is sikerült, így tehát egy pont optimális méretű és kellően körülülhető asztal jelentette a "főhadiszállásunkat", a kiindulópontot, ahonnan az est folyamán jópárszor át kellett verekedni magunkat a számos emberseregen, hogy a pulthoz jussunk. A kiszolgálás egyébként kissé lassú, szerény véleményem szerint...

Az idő csak úgy repült, jó zenék szóltak, fogytak a sörök, állandóan volt kivel társalogni, és pikk-pakk hajnali 2, majd 3, majd fél 4 lett.
Ide tartozik, hogy kerek egy héttel ezelőtt is Kafkában múlattuk az időt Imivel, Danival (aki egyébként trombitál a helyen), akkor nővéremnél aludtam, most azonban kisebb összezörrenésünk miatt (és mert túl hamar mennem kellett volna Adrihoz) inkább Bandiéknál húztam meg magam éjjelre.
A KafkaBeat-ről egyébként elég nehéz jó leírást adni, mivel mint minden jó szórakozóhelynek, ennek is megvan a maga varázsa, amit látni/hallani/érezni kell, a szavak ereje itt elfogy. A zene, a közfalak, a tény, hogy egy padlástérben vagy, plusz a meleg fények (narancssárga, sárga, piros, stb.) együttesen adják az igazi Kafka-élményt.

Coming Soon

Még 3 nap...

A londoni útról

Nem rossz így sem, de az igazi a mostani hosszú hétvége volt. Az előző fél év és ami most következik, az csak a sallang.
Persze, éldegélni kell, és vannak itt is örömök; kifejezetten örülök a zenekarnak, a zenének, amit játszunk, és még inkább annak, hogy milyen szeretetreméltó emberekkel játszhatok együtt. Tehát nem panaszkodom, a lehetőségekhez mérten jól alakulnak a dolgok. Csak azt akarom valahogy kifejezni, hogy Kriszta mennyire fontos, sőt a legfontosabb eleme a boldogságomnak.

A kint töltött idő bár rövid volt, de jelentőségét a hosszú szomjazás után kapott egy csepp vízhez tudom hasonlítani. Felüdülés a javából. Hosszasan kell koncentrálnom most, hogy szavakra tudjak gondolni, amiket ide írhatnék, és amelyek arra lennének hivatottak, hogy képet adjanak az ott megélt napokról; de nem megy. Nem is erőltetem. Sajnos bármennyire is szeretném éreztetni a kedves Olvasóval az élményeimet, megfoghatatlanságuk miatt ezek (Krisztán kívül) csak az enyémek maradnak.
Akinek van érzelmi intelligenciája, az el tudja képzelni!

Bérczesi egyszálgitár-est - Gödör Klub, Budapest

Bérczesi Robi józanul játszik, és nagyon jó.

19.45-re értem a Délibe, onnan egy kellemes zenehallgatós sétával 25 perc alatt a Deák térre jutottam, és pont össze is futottam már a Pistával... folyt.köv.