Lazíts presszóban

Gebével kávéztunk-billiárdoztunk-vízipipáztunk délután, csendben és nyugalomban a presszó süppedős foteljeiben, kellemes volt az idő, a beszélgetés és a hangulat, ami ezt az egészet körülveszi. Egy nap, amikor éppen az a semmi kell csak, ami történik.

Lazíts presszóban II.

Nagyjából ugyanaz, mint tegnap, csak kevesebb ideig, fáradtabban (suli után), Krisztával és Imivel kiegészülve, kávé nélkül. Az epres dohány jobb, mint a barackos, de panaszra így sincs ok.

Möbius - Barbi - morzsa

A múlt héten hosszú kihagyás után újra, majd ma is beült Möbiusba az MKB-csoport (Márk-Kriszta-Barbi, a sorrend a rövidítés elszóviccelése miatt van így). A forró csoki finom, a Jenga hangos, ha összedől, szóval minden a régi, kivéve a fal színét (én észre sem vettem a változást), és a kiállított képeket a falon.
Egyébként is kávéházas hangulatom volt ma, suli után Timivel ültünk be Ribillióba, mert az is hiányzott már valahogy. Beszéltünk a jövőről, aminek legfőbb tulajdonsága, hogy bizonytalan, és csak a változás bizonyos benne; ugyebár továbbtanulás, Pest, zenekar, egyszóval minden, amit mindig mindenkivel megbeszélek, épp ezért most zipzár a szájra - kezdem unni magam.

Na de ne feledkezzek meg arról, hogy jövő héten Galántára utazik a vegyeskar, és arról sem, hogy 18-án Kiss-G koncert lesz a Petőfi Music Pubban, amire már régóta fájt a fogam fülem, szemem. Egyrészt kíváncsi vagyok a helyre (mióta megnyílt már, és még nem néztünk el oda), másrészt Kiss-G kellemes emlék Gárdonyból, és zseniális zene.
A pont az i-re a 20-i Quimby a 2008-ban teljesen ignorált FezenKlubban (észrevette valaki, hogy nem voltam ott tavaly egyszer sem? Nem tetszett a program.)

Hogyan van ez? - II. rész

Miért olyan nehéz írni a jó dolgokról, és miért könnyebb megfogalmazni a bánatot?
Miért nincs kedvem az esti impressziómról írni ennek ellenére? Pedig a zene a fülben még mindig meghatározó és szétfeszítő, ahogy jön szembe a kocsisor fénye, és ahogy egyedül van az ember, pedig hányan veszik körül...

Nagyon fáj!

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
[JÓZSEF ATTILA]

Sokat de minek

Viszonylag sokat lehetne írni a hétvégéről, de felesleges. Próbáltunk - próbálni. Nem mondhatom, hogy igazán sikerült volna, de megpróbáltuk, végül javarészt pókerezés lett a vége. Elteltek ezek a napok és ez rendjén is volt így.
Fehérvárról, a hétvégéről és a világról pedig már írt Radnóti:
"MÉG SZOMORÚ SE VAGYOK, MEGSZOKTAM E SZÖRNYŰ VILÁGOT
ANNYIRA, HOGY MÁR NÉHA NEM IS FÁJ, - UNDORODOM CSAK."
[RADNÓTI MIKLÓS]
Hogy ezt miért épp most idézem, arról talán majd egyszer írok - írhatok. Megnyugtatásul csak annyit, hogy nincsen köze a környezetemhez, nem harag vagy csalódás juttatta eszembe ezeket a sorokat - nem kell félteni, megijedni, találgatni.

Íme hát megint fél kettő...

...felé jár az idő, és - hiába fogadtam meg, hogy időben lefekszem, pihennem kéne már a jelek szerint - még mindig nem számoltattam el a tegnapot, még nem takartam be az éjszakával. Pedig ideje lenne, és e sorok is csak pontosan ezt az időt veszik el - milyen paradox! Mögöttem a még meg nem vetett ágy, előttem a monitor és a tény, hogy hamarosan fél kettő, meg kéne ágyazni és aludni még egy picit.
Az érthetetlenül nyugalmas üresség és béke búcsúztatja a mai napot.

A'la kocc

Reggel, ahogy utaztam be Fehérvárra, a Seregélyesi-Mártírok kereszteződésben belénk jött egy suzuki-. A buszon elől álltam, így jól láttam, hogy teli-zöldön megyünk át, nem is értettem, miért indul el a szürke autó balról. Még a fülhallgatón keresztül is hallottam, ahogy a buszsofőr egy későn érkező (gondolom mindegy-mostmár jellegű) "Basszameg!"-et kiált, elrántja a kormányt, aztán *csatt*, majd megállunk. Kiszállt, a buszon többen hüledeni kezdtek, páran a szívükhöz kaptak, az értelmiségi diákok egy része röhögött. Kisvártatva visszajött, mint megtudtuk, a suzukis elismerte a károkozást, de aki sietett, jobban járt, ha leszállt. Én is így tettem.

A tavasz olyan megnyugtató. Hűvös van még, de a nap már úgy süt, hogy érezni rajta a szándékot, az árnyékok már hasonlítanak a tavaszi reggelek árnyékaira, a madarak zenélni kezdtek. Délután Krisztával tettünk egy afféle bevásárló körutat, jártunk Bahiában (elbeszélgettük az időt Zölddel), MediaMarkt-ban CR2-es (EOS-ba való) elemért, turkálókban (nem találtunk nekem való őszi-tavaszi kabátot) és papír-írószer üzletekben. Szóval jó ez a nap.

Joe bácsi

Ma találkoztunk Uncle Joe-val.

Galánta 2009

Kissé utolsó vacsora jelleget öltött számomra a dolog, mivel várhatóan ez volt az utolsó nagy utazásunk nekünk, végzősöknek a kórussal (hacsak nem lesz időnk visszajárni jövőre is, de ott már valaminek régen bűzlenie kell - pl. ez egyben a felvételi sikertelenségét is mutatná).

A buszon hátra kerültem, ott maradt hely, így SiposAndi, Gabi, Éva és Hajni társaságához volt szerencsém. Odafele javarészt aludtam, bár nem sokáig volt rá módunk, mivel 9 órakor már fel kellett lépnünk a Csemadok szervezet gyűlésén. Ezt követően villásreggelivel kedveskedtek, majd indultunk Pozsonyba várost nézni.
Az ebéd (és általában minden étkezés, mert ha valamit, akkor az ételt abszolut nem sajnálták tőlünk) ízletes levesből és mégízletesebb másodikból állt, majd végre elfoglalhattuk a szállást (a 2006. márciusi faházas hely volt most).

A késődélutáni nagy fellépés előtt tartottunk próbát, majd koszorúzás és műv.házas szereplés.
A koszorúzásokról elmondható, hogy a 2009-es szlovák választások előszele és a perifériára szorult magyarok helyzete jelentősen érződött a beszédeken. Ez persze érthető, hisz nekik tényleg küzdeni kell a magyar mivoltért.
A szereplés egészen jól sikerült, merthát tud a kórus, ha akar.
Mielőtt visszatértünk volna a szállásra, tettünk két kitérőt: a csapat egyik fele (nagyobb része) Tescoba ment Imre bá'-val, mi páran pedig Arankával mentünk elkísérni Hajnit és NagyEsztit az ügyeletre (lebetegedtek). Ezidő alatt Zitával, Imivel és Rebekával beszélgettem a busz mellett vagy éppen a buszon.

Az este hideg sörrel indult. Szabi, Buzz és én felkerekedtünk, hogy körülnézzünk, ki hol lakik, kihez érdemes menni, hol töltsük az estét. AradyEnikőéknél leragadtunk, Fanni volt ott, Szőlösi Meli, a 9.-es beképzelt srác, Roland, továbbá a sürgő-forgó emberek. Itt söröztünk, beszélgettünk, boroztunk egy jó darabig, majd már nem is tudom hova álltunk tovább, talánk a mi viskónkba húzódtunk vissza. Mindenesetre Buzz elszívta élete első (és egyben bizonyára utolsó) cigarettáját, a sok bor és némi pálinka hatására pedig kezdtem berúgni.

Később SzabóAnnáékhoz keveredtünk, ahol VirágZsuzsi telefonjáról megszólalt az azóta klasszikussá vált Buzi-e vagy? Megállapítottuk, hogy PapViki úgy issza a pálinkát, ahogy mások a vizet.
Annával, Csutival és Gáborral dumáltam fél 2-ig, és innentől már homályos, hogy mikor hova mentem. Az ágyba hajnali 3 körül vetődtem be.

Kiss-G koncert

Hogy valami aktuálisat is írjak, Krisztával este ellátogattunk a Petőfi Music Pubba, ahol a Kiss G - Dobai jazzfúzió előadását tekinthette meg az arrajáró. A kellemes jazz zene mellett (ami egyébként letépi a fejet, mert ezek a fickók nagyon tudnak zenélni) vörösbort kortyolgatva múlattuk az időt; a hely hangulatos, megvan a feeling. Egy kellemes, színvonalas estét hagytunk a hátunk mögött.

Good bye Feri

Tegnap az MSZP tisztújító gyűlésén Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy kész lemondani a kormányfői posztról, ha találnak nála alkalmasabb személyt arra. (Nyílván nem ennyire fekete-fehér a bejelentése valójában, de az esszenciája - úgy gondolom - ez.) Annyi dolgot tudnék ehhez hozzáfűzni, de egyik sem lényeges igazán; nyílván millióféle vélemény van ezzel kapcsolatban, de a lényeg egy: attól, hogy pusztán a kormányfő személye megváltozik, még semmi sem garantálja az azonnali fellendülést.
Minden jót kíván az Optimizmus Zrt.

Mindennapok

Mostanában sodornak a hétköznapok, kiemelkedő dolog nem történik, vagy nem emlékszem rá, ám apróságokat tudok említeni. Tegnap például Gebe kisréten szélsárkányt eregetett, villámgyorsan én is elsajátítottam, hogyan kell ezt. Szombaton természetesen volt próba, az általam hozott real-time programmal gitáreffekteléssel próbálkoztunk. Úgy gondolom, életképes ötlet, csak ügyesen kell használni.

Kriszta nálunk aludt, kakaóztunk és rádiókabarét hallgattunk.
Elkezdtem olvasni a következő kötelezőolvasmányunkat, az Iskola a határon-t. Meglehetős könyvnek ígérkezik.
Satöbbi.

Na-na

Nem tetszik az utóbbi két nap, túl sok benne a veszekedés, a feszültség és az idegeskedés. Most, amikor írok, is majd szétrobbanok a dühtől, méregtől, és ez csak ront a helyzeten, ugyanis az utóbbi időszak (viszonylag) kötelességtudó Márkja - talán az ajtón kopogtató tavasz miatt - megint a múltté, a feladataim elmaradnak mögöttem. Például az Iskola a határont nem tudom befejezni időben, (számomra) képtelenség közel 300 oldalt elolvasni holnap reggelre, ráadásul a hangulatom és a szélmalomharc-érzés még csak nehezíti a dolgot.

Pokolba az egésszel! - jutott eszembe most, és nem is tudok másként gondolni a tegnapi, mai, holnapi és holnapután napomra... Puskaporos hordónak érzem magam. Detonation in 3... 2... 1...

Raindrops keep fallin' on my head

Az eső kísért utamon délután, meg Kiffer szelleme, miután ellógtam a testnevelés órát, majd a 23-ason együtt utaztunk. Krisztát észrevette, engem talán nem, a helyzet mindenesetre nevetséges volt - bár gyanítom, mindössze a tipikus-sunyi Kiffer-mosollyal elkönyvelte volna magában a lebukásomat.
A buszon hazafelé pedig úgy sütött be a lemenő nap, hogy a szürkés-kék, sötét és rideg busz narancs színű fényárban úszott belül. És ilyenkor persze sehol egy fényképezőgép...

Szangvinikus-kolerikus

Pszichológia órán elvégeztünk egy érdekes felmérést, amely alapján megtudhatjuk, a négy személyiségtípus (népszerű szangvinikus, erőteljes kolerikus, tökéletes melankólikus és békés flegmatikus) közül melyik, vagy melyek keveredése jellemző ránk. Rám a szangvinikus-kolerikus vegyesen igaz, Szabi egyértelműen szangvinikus, Buzz és Juci melankólikus-flegmatikus keveredés, Kriszta hasonlóképp, bár nála a kolerikus emberekre jellemző vonások is megmutatkoztak. A Wikipedia sajnos nem ismeri ezeket a fogalmakat, leírni pedig hosszú lenne, hogy melyik típusra mi jellemző, de tényleg 85-95%-ban helytállóak voltak az eredmények.

A feliratok nehezen olvashatóak ilyen piciben, de azért talán érthetőek, vagy ha nem is, a vizuális élmény még akkor is megmarad

Kórusfesztivál-hétvége

Pénteken este 7 órakor az ARÉV sportcsarnokban kezdetét vette a VI. Székesfehérvári Kórustalálkozó. A megnyitón (ami előtt SzabóDaniékkal megittunk egy sört Möbiusban) elhangzott néhány giccses beszéd, bemutatkoztak (énekkel) a kórusok, Fehérvár különböző csoportjai (néptánc, népzene, stb.) műsorral köszöntötték a vendégeket, majd mindenki ment a dolgára. (Egyébként szép megnyitónak lehettünk szem- és fültanúi).
Kriszta, Nóra, Szabi, Buzz, Imi meg én kimentünk Rádió Presszóba (Buzz a pályaudvarról Simsonon vitt engem), billiárdoztunk, söröztünk, ez-az-amaz.

Szombaton délelőtt lezajlott a hangverseny, zsűri előtt. Néhány műsorszámot végignéztem, néhányat nem, a mienkkel nem voltam elégedett, fegyelmezetlen a vegyeskar (egy része).
A késő délutáni templomi hangverseny előtt kiderült, hogy Kriszta otthon felejtette a fehér ingem, ünneplőcipőm, feketenadrágom, úgyhogy rohantam egy kört; szerencsére annyira időben értem vissza, hogy még sörözni is volt időnk SzabóDaniékkal Möbiusban.
A templomban egyébként fantasztikusan szóltak a művek, ráadásul szép műsort állítottunk össze (O vos omnes, Ave Maris Stella, Hegyet hágék).

A hangversenyt követő táncházas estről eljöttünk, Bandihoz igyekeztem Krisztával, de - mint kiderült - Pepéék még ott sem voltak nála. Fél 9 után visszanéztünk a főtérre, majd megint Bandihoz - ide Kriszta már nem jött.