Íme hát megint fél kettő... ...felé jár az idő, és - hiába fogadtam meg, hogy időben lefekszem, pihennem kéne már a jelek szerint - még mindig nem számoltattam el a tegnapot, még nem takartam be az éjszakával. Pedig ideje lenne, és e sorok is csak pontosan ezt az időt veszik el - milyen paradox! Mögöttem a még meg nem vetett ágy, előttem a monitor és a tény, hogy hamarosan fél kettő, meg kéne ágyazni és aludni még egy picit.
Az érthetetlenül nyugalmas üresség és béke búcsúztatja a mai napot. |
