Morzsák VII. - december indul

Sok dologról ejthetnék most szót.
Visszakerült a régi winchester is a számítógépbe, így újra van giga-winamplista, az azóta megszerzett 3,5 GB jazz muzsikával (végighallgatni sem volt időm természetesen) együtt immáron 1467 dal közül válogathat, aki nálam akar zenét hallgatni; s ha mindezt elejétől a végéig szeretné megtenni, akkor nem csak a szélsőséges zenei műfajokra kell felkészülnie, hanem egy maratoni, 107 óra 22 perc 3 másodperces zenedömpingre is.

Van azonban rossz hír is, amiről nem írtam még, pedig tulajdonképpen egyre markánsabban szembesül vele a családunk. Konkrétan arról van szó, hogy a mama egészségi állapota igencsak megromlott. Nem új keletű dolog ez, nyilván a korral is jár - bár annyira azért még nem idős szegény -, de ahogy én látom, napról napra rosszabb. Neki főleg. Mesélte, hogy éjjelente milyen rémálmok gyötrik, és úgy vettem észre, a környezetéről is egyre kevesebbet tud... Nehéz ez.

Fázom

Hideg van, pedig senki nem kérte, hogy legyen.

Félévi vizsgakoncert

Este fél 7 körül érkeztem a Moziba, akkor már javában zajlott a hangbeállás. Előtte (délután) még akartam gyakorolni az ex-próbateremben, csak arról feledkeztem meg, hogy nincs saját jack-jack kábelem... Apropó, a lidl-es meló fizetéséből majd erre is kell gondolnom.
Olivér meghívott egy teára, összeírtuk a szólósorrendet, és ezután meg is érkeztek Krisztáék. Mi kezdtünk, nem volt nagy szám a produkció, a szólóimat elkúrtam - ami azért bosszantó, mert tudom, hogy ennél többet tudok már -, a dr.Szakáll-Metál-Balázs az All Blues-t úgy játszotta végig, hogy szerintem legalább 30 BPM-mel a zenekar alatt volt tempóban... No comment.
10-ig maradtunk, utána kocsival hazavittük Barbit.

Christmas is coming...

Közeleg a karácsony, így most következzék pár - természetesen nem publikus - mondat az ajándékokról, ötletekről, ilyesmiről.

Meghalt a mama

Jöttem haza, és már a buszról láttam, hogy Sándorék autója nálunk áll. Ahogy gyalog a házunkhoz értem, a temetkezési vállalat autója velem együtt megállt a házunknál.
A mama meghalt, egyelőre ennyit tudok írni erről, most túl sok a gondolat. :'(

12:54 - mostmár kicsit könnyebb, elvégre nem váratlan történés ez. Anyával beszélgettünk, így jobb most.

Donnie Darko

Egyik nap megnéztük a címben említett filmet. Őrületes, csak ajánlani tudom. Nem egyszerű darab, még meg kell néznem ahhoz, hogy teljesen összeálljon a kép. Ettől függetlenül engem lenyűgözött.

"I FIND IT KIND OF FUNNY
I FIND IT KIND OF SAD
THE DREAMS IN WHICH I'M DYIN'
ARE THE BEST I'VE EVER HAD
I FIND IT HARD TO TELL YOU
'CAUSE I FIND IT HARD TO TAKE
WHEN PEOPLE RUN IN CIRCLES
IT'S A VERY-VERY
MAD WORLD..."
[KEPSZLOKK MAD WORLD]

Morzsák VIII.

Átfogóan a hétről.
Szerdán volt mama temetése. Egész sokáig "tartottam magam", aztán csaknem, és jönnek az ismeretlen arcok a "fogadd őszinte részvétemet"-tel, és nem rohanhatsz el valahova a világvégére el a picsába, hogy egyedül legyél... Szóval borzalmas, hogy meg kell felelni akkor, amikor a legnehezebb, amikor amúgy kurvára egyedül akarsz lenni.

Csütörtökön próbáltunk, nem ment túl fényesen, de Ádám apja - milyen jófej amúgy - hozott sört, azt benyelve összeraktunk egy pörgős új dalt.
Sok dologról akartam még írni, de végül sorra elfelejtettem mindet.
Felmerült, hogy beköltözünk Székesfehérvárra, ugyanis a mostani ház már túl nagy ahhoz, ahányan lakjuk. Egyrészt nővérem Szegeden tanul, másrészt én is alig vagyok itthon, harmadrészt Adri a mesterképzést már - elvileg - Pesten csinálja, Lacival összeköltöznek, akkor pedig maradunk ketten egy rohadt nagy házra. Mindemellett Fehérvárhoz köt minket minden: anyunak a munkahelye, nekem a sulim, Kriszta, barátok, zenekar... Tényleg minden. A változás amúgyis egészséges dolog, most pedig okunk és lehetőségünk is van, vagy lehet rá.

Elkezdtem agyalni gitárépítésen. Persze Turi Ibanezéről (heló ;) ) nem tettem le, viszont egy home-made gitár minden szempontból előnyös, csábító ötlet. A forma nem lenne túl extrém, egy telecaster alap, inkább a kapcsolók elrendezése, a fejforma/fej elrendezése és a hangszedők jelentenék a gitár különlegességét.

Hócsata

A friss hó mire jó, ha nem arra, hogy a Lauschmann udvarán hócsatázzunk, tanárok, lányok, fiúk vegyesen...? Ha erre nem lenne jó, akkor semmire sem, mivel a bal cipőm beázott, és így persze lefagyott a lábam.
Az ajándékvásárlás amúgy a tervek szerint halad, már csak néhány dolog hiányzik.

Pepe-szülinap

Pepének egy kérése volt a szülinapjával kapcsolatban: az, hogy azon a napon tartsuk, ami a konkrét születési dátuma (tehát december 18-a), ugyanis ha nem akkor ünneplünk, akkor bármikor máskor is megtehetnénk azt. Namost, ezt az egy kérését nem tudtuk teljesíteni...
Így 18-án a Marximban ünnepelt, 19-én pedig a Presszóban, velünk. Anitáéktól gumiszamarat kapott, mi TEJ-pólót adtunk neki (jóféle). Egyébként a karácsonyi ajándékozás is ezen a napon történt, engem pont Pepe húzott, gitárhevedert kaptam tőle. Ide tartozik, hogy mindenki ügyesen választott ajándékot, én külön örültem, hogy Gebének tetszett a malacpersely, amit adtam neki.

(Juteszembe, még az ünneplés előtt a Hiemer-házban Marcsi, Bea és én felléptünk, amolyan Lauschmann-bemutató jelleggel. Jópofa volt, picit jam-jellegű...)

Az est folyamán hógolyózástól elkezdve hófasz-építésen át - ami Lacika és Gebe zseniális ötlete volt - minden megtörtént, ami megtörténhetett. Pepe egy "picit" betintázott, megfáradt, úgyhogy aludt egy másfél-két órát a buli vége előtt... Készült "pózolj Pepével!" fotó...

LINUX!

Most ennyire futotta: bejelenteni, hogy megkezdtem a LINUX Ubuntu használatát... Holnap Karácsony, holnap vége a lótás-futás hülye korszakának, holnap tehát - ha minden jól megy - kicsit részletesebben is kifejthetek mindent, plusz amikor a szkenner hazatér, lesz egy "kicsi durvaság", amit a tegnapi nap szült... Türelem blogot terem... Boldog Karácsonyt!

Karácsony és a tegnap

Felfáztam, így most fáj a hasam, a vesém, és e kettő környékén mindenem. Tegnap délután Krisztával beszereztem az utolsó ajándékokat is, elkísértem Möbiusba, ahol 2-től 10-ig dolgozott volna, viszont az igen csekély forgalom miatt 6-ra kellett csak odamennie. Marximban ültünk sokáig a Szöszi barátnőjével (Orsi) és Bódissal.
6 után én a presszóba mentem, és a 21.05-ösig ott is maradtam, Pepével együtt szárítgattuk a cipőinket, zoknijainkat...

Este békés, nyugodt körülmények között megajándékoztuk egymást Krisztával. Kellemes hangulatban telt az idő, régen éreztem már ilyen kiegyensúlyozottnak magam, pláne ha az utóbbi hetek rohanására gondolok...

Immáron itthon is áll a Karácsonyfa, átadtuk egymásnak az ajándékokat, ettünk brassóit, kekszes sütit, szól a Sunshine Jazz CD (Krisztától kaptam, bizony)... Egészséges ünnepi hangulatom van, a vesém is alig fáj már...
Visszaolvastam a 2009-es blogtermést - elejétől a végéig. Szörnyű - de - jó; nem tudom megmondani, hogy inkább kellemes, vagy kellemetlen egy nap alatt visszaemlékezni (majdnem) 365 nap történéseire.

Donnie Darko II. - ízelítő

Most találtam. Lenyűgöző.

Pre-szilveszter

Az idei évből alig több mint 12 óra maradt, ebben az évben ezek az utolsó sorok, amik lejegyzésre kerülnek. Az utóbbi napokban javarészt a DJ Hero Xbox játék kötötte le a figyelmünket Pepe jóvoltából, továbbá próbált a zenekar, ilyesmi. Most még pár perc nyugi, délután pedig indul a készülődés, és irány Iszkaszentgyörgy, az idei szilveszteri buli helyszíne. Búcsúzóul néhány kedves sor, a hozzá tartozó kedves dallam nélkül:

"NYÁRON A BALATONON
EGY MUSTANG CABRIO
TUDOM, TE IS BOLDOG LEHETNÉL..."
[KEPSZLOKK SUNSHINE]