Hoppkutya!

Este Kriszta, Rasi, Betti meg én sétálgattunk a városban és eközben a Hoppkutya! nevezetű játékot játszottuk. Elég egyszerű: ha látsz egy kutyát, mondd ki, hogy 'Hopp, kutya!', és ezzel szereztél egy pontot. Nap végén kiderül, ki nyert, és nullázódik az aznapi forduló. A játék akkor indul, amikor nap közben valaki először kimondja, hogy Hoppkutya, és ezzel máris van egy pontja.
Nos, tegnap Kriszta 15, Betti 8, én 7, míg Rasi nulla találattal zárta a napot.

Juhar van, koncert nincs

Sikerült (végre) megvásárolni a gitárépítéshez szükséges, nyaknak szánt faanyagot. A Zol-Gemnél szereztük be, egy termetes juharfa szeletről (durván: 230x35x8, cm-ben) beszélünk, amiben van két csomó, ám szerencsére a szükséges egy méteres tiszta darabot így is kiadja.
Időközben utánanéztem, mégis milyen feladat vár ránk, és konstatáltam, hogy igen nehéz. 90%-ig biztos vagyok abban, hogy nem fog úgy sikerülni a gitár, mint ahogy eltervezzük, ugyanis túl sok apróságra kell figyelni a jó végeredményhez.

Más: ma lett volna egy koncertünk Agárdon, ami elmaradt. Nem részletezem, Olivér szervezése volt, és igazán meg sem lepődtem, amikor 3 órával a kezdés előtt kiderült, hogy nem tudunk színpadra lépni. Mindenesetre Kriszta, Anett, Marci, Ádám és én lementünk fürdeni egyet, ha már amúgyis készültünk erre.

Vuvuzela!

Délután Imivel találkoztam a Műhelyben, hogy beszélgessünk például az új zenei ötletről, de mivel Zsolesz nem tudott jönni, inkább személyesebb hangvételű dolgokról volt szó. Mesélt a tábori élményeiről, ehhez kapcsolódó gondolatokról, és úgy általában olyasmikről, amikről konkrétumok nélkül nehéz körmondatot írni; konkrétumot meg ugyebár nem írok le. Ám az lényeges lehet, hogy elhozta - és meg is fújta - a vuvuzelát, amit bitang hangos tud lenni.
Egyébként a zenéről is esett szó, de most nem azon volt a hangsúly.

6 éves

Betöltötte 6. életévét e blog, úgyhogy egyrészt most rohanok a buszra, másrészt már készül a szülinapi csomag, ami itt elérhető lesz remélhetőleg már a hétvégén.

Tópart panoráma

...és Kriszta, a citromos Gösser, a Heineken, meg én.

Kis türelmet!

Az utóbbi napok (bár lehet, hogy inkább hetek) apró, jelentéktelen történései, vagy - mint egyik nap, amikor nem tudtam mit kezdeni magammal unalmamban - jelentős nem-történései oda vezettek, hogy most egy kis türelmet kell kérnem a folytatás előtt. Ettől függetlenül minden megy tovább - nyilván -, viszont amíg egy kicsit nem pofozom magamat helyre belül, addig igen, elképzelhető, hogy ingerült leszek, kiabálok, felkapom a vizet hamar.

DRV - Anyukák csuklanak

Mik is voltak mostanában? Na, igen.
Vasárnap Nóriéknál volt egy kis pancsolás sörözéssel egybekötve, Kriszta, Buzz, Szabi meg én, meg Nóri családja harmadíziglen, ami abszolút nem volt zavaró. Lesz majd Szabiéknál is ilyen valamikor, akkor jobban oda kell figyelni, hogy több volt osztálytársnak szóljunk időben (Imi, Dóri, pont mint tavaly).

Hétfőn Krisztával lementünk számlákat rendezni Siófokra, ugyanis a DuRVa címzett elhunyt jelzéssel nem tudja kiküldeni a csekkeket Fehérvárra (a nyaraló Kriszta mamájának nevén van, ő azonban 2006-ban valóban elhunyt), így minden évben eljátsszák a mivel nem fizettél, nincs víz c. játékot.
Tehát bementünk az ügyfélszolgálatra, kiegyenlítettük a tartozást, ám nem kérdeztük meg, hogy így visszakapcsolják-é a vizet. Emiatt lekéstük a 11.00-ás, sőt a 11.38-as vonatot is, mivel visszamentünk ezt az apróságot megtudakolni. A válasz megdöbbentő volt: a központi rendszerben nyoma sincs annak, amit múlt hét pénteken (amikor KrisztApuval és KrisztAnyuval együtt utaztunk a nyaralóba rendet rakni) saját szemünkkel tapasztaltunk, történetesen, hogy nincs víz a házban.
Így könnyen előfordulhat, hogy bár kikapcsolták a vizet, visszaállítani nem tudják, mert a rendszer szerint ki sincs kapcsolva... (Ez ma tisztázódik, ugyanis ma ők hárman - Kriszta + anyuka + apuka - újra ellátogatnak Siófokra.)
Nem kicsi idegeskedés és szitkozódás után a 20 percet késő 13.00-ás, Balaton Sound-ról hazafelé tartó fiatalokkal tömött vonattal hazajutottunk.

Balaton egy napra

Úgy volt, hogy hétvégére (péntek-vasárnap) mienk a nyaraló, aztán kiderült, hogy nem (Kriszta bátyja már kiadta ismerőseinek)... Ennek örömére egy napra leutaztunk, hogy legalább ízelítőt kapjunk a nyaralásból. Délután kétszer megmártóztunk a Balcsiban, igen jó, kellemesen meleg a víz.
Vacsorára sütöttünk csirkemellt, finom saláta, vidéki levegő, ilyenekkel jól lehet lakni. Még Siófokra is bementünk a Roxyba, gurult egy sör, visszafelé a parton egy jó séta.

Kb. éjfélkor még kint ültünk a teraszon, mire megszólított minket egy fürdőnadrágos félmeztelen srác. Odamentünk a kerítéshez, elmondta, hogy a problémája igen egyszerű: elhagyta a társaságát. Sok kérdés után lassan kirajzolódott, mi a helyzet; legénybúcsúra jöttek Siófokra, a szállásuk valahol a part mentén a város felé van. A rosé-fröccs miatt kissé kihagyott az emlékezete, és bár kicsit lúzer, azért jófej alak volt. Kérdeztük, miért indult el sétálni, mire egyszerűen annyit felelt, hogy "Van úgy, hogy menni kell..." Ekkor majdnem besírtam...
Végül visszakísértük, és nem_kevés gyaloglás után megtaláltuk a szállását. Hálás volt, elköszönt, mi meg sétálhattunk vissza 3-4 km-t.

Agárd megint

Barbi, Kriszta, Marci meg én. Rengeteg, de tényleg iszonyatosan sok ember volt a parton és a vízben is, a tó baromi mély, és durván 29-30°-os volt.

Biorobot - ZP, Budapest

Barbival hármasban Pestre utaztunk a zépébe, mert ott Biorobot - és előtte mellesleg Kafkaz - koncertet tartottak. A bejáratnál most kivételesen ellenőrizték a táskám, így a maradék ásványvíztől búcsút kellett vennünk. A kupon-rendszert kissé átalakították, 22h-ig egyet fizet, kettőt kap akció van, aminek így baromira semmi értelme, szerintem.
A Kafkaz a Kardos-Horváth által is emlegetett depressziós hangulatban telt, legalábbis ami azt illeti, én elég sokszor untam. Túl sok mollos dal, sokáig nyújtva, fura szövegekkel... Azért a Gyere vissza Feri, segíteni kell! viccesen ironikus volt.

A Biorobot viszont nagy buli volt, csak éppen Robi és a dobos is szét volt szívva. Azonban elmondható, hogy végre tisztességes ideig tartott a koncert, bár az még mindig fura, hogy a visszatapsnál dalt ismételnek...
Mindegy, jól éreztük magunkat.

Marina tragikus balesete

Íme, mennyire kiszámíthatatlan és kegyetlen az élet, vagy a világ, vagy én nem is tudom, hogy mi.

Marina akkor volt végzős a Kodályban, amikor mi elsősök. Időnként hallottam róla, megtudtam, hogy kiment Amerikába, később értesültem arról is, hogy ott megismerte párját, akihez két éve feleségül ment; tegnap pedig Imi sokkolt telefonon a hírrel, miszerint Marina meghalt egy tragikus autóbalesetben.
Most mindenki értetlenül áll a történtek előtt, nehéz ehhez bármit is hozzáfűzni. Nyugodjék békében!

Mások élete

Szombaton Iminél töltöttem pár késő délutáni/kora esti órát. Zenélgettünk is, hiszen részben ez volt (az egyik) cél, viszont talán még több zenét hallgattunk, egymásnak megmutatva azokat, amik mostanában a lejátszóinkból szólnak. Emellett jutott még idő egy kis beszélgetésre, összességében kellemesen (és zenei szempontból igen hasznosan is) telt el az a bő három óra.
Este még durván fél órát marximoltam, mivel a többiek ott voltak, majd a nap zárásaként Krisztával hajnalig beszélgettünk, ami kifejezetten jól esett. Fontos dolgok ezek, örülök, hogy végül is ilyen jól alakult a furcsán induló szombat.

Vasárnap az időm nagy részét Krisztával töltöttem, náluk, békésen, kellemesen. Este elhívtuk Buzzt - egyik nap szintén volt erre alkalom -, ezúttal a Mások élete c. - fantasztikus - filmet néztük meg.
Jó hétvége volt.

Változtatni!

A tegnap, na az durva nap volt; stresszes, érthetetlen, rajtam kívül álló, különleges és rossz.

Délben értesültem Rasitól a Szalci-Pepe bonyodalomról, aminek nem ez az oldal a megfelelő helye, így e tekintetben maradjunk is ennyiben.
Ellenben ami Krisztáéknál folyik, az felőröl, kikészít, stresszel, idegesít; elfogadhatatlannak és igazságtalannak, sőt, butaságnak, még tovább menve példátlannak és felháborítónak tartom. Krisztát felvették a PPKE-BTK magyar szakára, DE a család természetesen közbeszól, nem engedik, hogy oda járjon.
Miért? Azokat az okokat, amelyek a család magánügyei, nem firtatom, viszont az, hogy nem engedik Krisztát a saját útjára, nem engedik, hogy azzal foglalkozzon, amivel életében később is szeretne, az tűrhetetlen. A bátyja, nővére, anyja álláspontja - még ha ezt így nem is fogalmazták meg - egyértelműen az, hogy aki nem mérnök végzettségű, az nem ember, ebből következően biztosan nem fog megélni, sőt, a nem-mérnök szakokon eltöltött évek mind anyagi, mind szellemi értelemben elpazarolt évek, és mint ilyenek, nem támogathatók.

Nem mérnökök szarták a világot! A vonalzón, matematikai számításokon, tervrajzokon kívül van élet (sőt saját nézetem szerint ott van csak igazán).
Megvizsgálhatjuk, hogy él Kriszta bátyja és nővére: remek állás, szép karrier (még ha nem is a végzettségük szerinti szakmában dolgoznak - ennyit arról, hogy mi számít biztos megélhetést biztosító szaknak), magas jövedelem; zéró élet, zéró emberi kapcsolatok. Gratulálok. Dolgozzatok csak éjjel-nappal, addig sem kell gondolkodni azon, hogy miért nincs párotok, miért nincs harmincas éveitek közepén családotok, miért laksz még mindig otthon, miért nem tudtok emberi kapcsolatokat teremteni, miért nem tudtok örömet szerezni valakinek, miért nincs kinek örömet szerezni, miért fogtok egyedül megrohadni a papírhalmazotok, íróasztalotok, fenenagy pénzhalmotok és a mindent felülíró magányotok közepén, basszátokmeg!
De azt, hogy ugyanezt ráerőltessétek valakire, azt nem lehet.
Rohadt mocsok faszkalap banda.

"...HE SOON COMES TO SEE THAT HE'S A LONELY MAN..."
[KEPSZLOKK IRIE MAFFIA]

Egyszer azt írtam, hogy...

Gyurma az élet, és te formálhatod,
csak tudd, hogy' akarod
és tartsd szem előtt,
hogy ha máshogy alakul
még újragyúrhatod
nem késő, sosem késő mindent megváltoztatnod!

I-meet

(Így több mint egy hét távlatából nem is egyszerű visszaemlékezni dolgokra.)
Szóval Imivel találkoztam, a Jancsáron, bevittem a papírokat a PannonProfitba, elkezdett cseperegni, és végül besétáltunk a Ribillióig, ott ittunk kávét. Jó az a hely, pont az ilyen kötetlen, kellemes beszélgetésekhez illő azokkal a fotelokkal, fa padlóval, mindennel, ami ott van.
A zenétől az iskolán át egész sok dologról cseréltünk eszmét, persze a teljesség igénye nélkül. Annyit úgysem lehet beszélni, hogy kifogyjon belőlünk a szó. Az valahogy mindig van, szerencsére.

Mentés Másképp - Club Nova Live, Dunaújváros

Egy hirtelen jött koncertről van szó, kedden telefonált a szervező, hogy tudunk-e menni, a Ribogzi ajánlott minket. Persze, jó, hogy megyünk!, a koncert mindig jól jön.

Kripcsi apját sikerült felbérelni a cuccok szállítására, Ford Transittal mentünk, afféle turnébusz-feeling. Fél 7-re odaértünk, a hely nagyon kulturált, van backstage (!), korrekt a színpad, még dobszínpad is van, konrtoll-ládák (igaz, csak kettő két úton), fények, meg maga a hely (bár sátor jellegű) igen hangulatos, nagymama-korabeli székekkel.
A hangbeállás egész jól sikerült, megjött a másik zenekar, a Made Yourself, átálltunk, satöbbi.
A Made viszont sajnálatos módon igencsak elütött a stílusunktól, merthát a trash metál az trash metál...
A koncert így is jó volt, bár a visszatapsot pl. csúnyán bebuktuk.

Indulás elôtt...

megyünk a balcsira, juhé! amirôl majd írok: Imi-meet, na meg a koncert. Addig meg minden jót...!