Anglol-óra

Dogát írtunk (volna) angolon (writing, két levél összesen). Padomban a levélíráshoz előre kiadott sémák (ne szépítsünk, puska), Imi pedig úgy döntött, használatba veszi őket. Egy mozdulattal leejtette mindet a földre.
Ezzel indult el a sírvaröhögés lavinája, amit nem tudtunk megállítani, de annyira nem, hogy inkább kimentünk óráról. Itt jön az elbeszélés nehézsége; nem lehet leírni azt, hogy a két nevető fél mennyire erőlködik, mennyire igyekszik abbahagyni a szétfeszítő röhögést, és amikor már úgy néz ki, sikerült "lenyugodni", elég meghallani a másik fuldokló kacarászását ahhoz, hogy újra beinduljon a gépezet.
Úgyhogy átmentünk Restibe, Imi meghívott egy kávéra és beszélgettünk egy jót.

FMD 2009

Idén is részt vettünk a Fejér Megyei Diáknapokon, ezúttal a férfikart nevezte be Imre bá'. Korán (fél 10) kellett megjelenni, sokat kellett várni, de jó idő volt, és tulajdonképpen egész könnyen agyonütöttük az időt. Ráadásul jól sikerült az előadás.

A kellemes időjárást kihasználva Kriszta meg én este borozni mentünk a tópartihoz. Később KátaiAdriék csatlakoztak, a bor lassan elfogyott, mi pedig hazaindultunk; végül azonban kerekeztünk még egy picit a Kisteleki utca környékén, az út közepén Kispál dalokat énekelve. :)

Sunglass

Vettem egy napszemüveget, olyasmi, mint Krisztáé, csak világosabb a lencse. Az mp3-lejátszómat pedig megjavította Bandi, úgyhogy igazán kemény csávó voltam délután a fülemben üvöltő Piezzo-val, az új napszemüvegemmel, laza öltözetemmel. Tetszettem magamnak, na.
Persze nem fenékig tejfel az élet, pl. oskolában kedvenc témánk, az osztálypénz került elő ma...

Hévíz - tavaszolás/nyaralás

Megérkeztem a négynapos, regeneráló-kikapcsoló extra-kellemes pihenésből, amit Krisztával és KrisztAnyuval töltöttem Hévízen. Szerdán délelőtt indultunk, megálltunk Tihanyban sétálni/körülnézni, Révfülöpön Balaton-parti ebédszünetre, Szigligeten bevenni a várat, inni egy kávét.
Délután foglaltuk el a szállást, egy magnólia-fákkal övezett utca legnyugodtabb végén, két szoba - konyha - fürdő és terasz, ahol hangulatosan megvacsorázhattunk.

Csütörtökön a nap jelentős részét vízben töltöttük, a Tófürdő termálvízében, ahova én inkább úszógumival merészkedtem be (bár mentségemre szól, hogy egész hamar hozzászoktam, hogy nincs a lábam alatt talaj). Este Krisztával sétáltunk/fagyiztunk a városban.
Pénteken már mertem úszni a mélyvízben, ami nagy szó.
Este boroztunk egy hangulatos kávézóban.

Szombaton összepakoltunk és kirándultunk a Kis-Balatonnál, ahova én vezettem - mármint az autót, ugye. Gyakorlásképp. Már éppen csak a jogsi kéne, ami drága.
A Kis-B. látványos, ráadásul kizöldült minden, feléledt a természet, egyébiránt a horgászok is.
Délután értünk haza, este a Palotavárosi tavakhoz mentünk, mivel a zsonglőrök ott gyakoroltak töltötték az idejüket - meg az alkoholt magukba.

Húsvét 2009 projekt - lány nem marad szárazon

Autentikus öltözékben vágtunk neki a lányok locsolásának, fekete gatya, fehér ing, mellény, kalap, egy szifon, egy vödör, sibavessző és egy kamera. (YouTube link várható)
Kata volt az első áldozat, apuja épp indult el otthonról, de a kapuban megállt, ugyanis "ezt muszáj megnéznem". Jól tűrte a leányzó.
Kriszta egy sárga esőkabátban topogott ki - arany pára :) -, de nem úszta meg. Pedig még futott is egy tiszteletkört az udvarban. A bíztatás szakadatlanul jött KrisztAputól és néhány épp jelenlevő barátjától/rokonuktól. (Laci, a bátty pedig jótestvérhez méltón széles mosollyal arcán kapásból elkérte Buzztól a videófelvételt.)
Timi a panelház előtti kis placcon kapta nyakába a vödör vizet és a szifon tartalmát, a járókelő idősebb urak somolyogva gratuláltak.

Polgárdiba is mentünk, igaz, oda vonattal, amin ugyan volt biciklitárolós vagon, de az le volt zárva. Így kerékpárjainkat a többi utas között szállíthattuk, az ő nagy megelégedésükre. Egyébként (talán bosszúból, hehe) népi táncosoknak néztek minket.
Dóri, de a szintén otthon tartózkodó nővére, Viki szintúgy csurom vizesek lettek, igaz, Viki nehezen adta magát.
Biciklivel Sárszentmihályra tekertünk át, Szabinál megpihentünk, ettünk, majd a fináléban Nórinál tettük tiszteletünket két szifonnal és - az udvarukban talált, előző csapat által ottfelejtettel együtt - három vödör vízzel. Jó vendégként, megpihenőkként itt tovább időztünk, és bizony mézes-pálinka, sör hűsítette torkunkat, úgyhogy hazafelé kicsit csálébb volt az út, mint gondoltam.

Határon (ideiglenes bejegyzés)

Ilyet, hogy bármelyik pillanatban képes lennék összeesni a fáradtságtól, nagyon rég, vagy még egyáltalán nem éreztem, és annyira nem jó érzés, mint amennyire annak tűnik néha....

A múlt hétről átfogóan

"ÉSZREVÉTLENÜL SZALAD AZ IDŐ..."
[KEPSZLOKK QUIMBY]

Tényleg annyira telik-múlik az idő, hogy pl. észre sem veszem, egy hete nem írtam semmit ide, pedig ennél azért több dolog történik velem.
Szerda reggel kikísértem Krisztát a buszpályaudvarra, ahonnan indultak a Pausa kórussal Celjébe, Szlovéniába egy kórusversenyre. Később marxim, aztán elintéztem Krisztának a nyelvvizsga-befizetést (jó kis rohanás volt), majd iskola. Angol helyett lyukas óra (angoltanárnő is utazott), kórus elmaradt, olaszdoga Steki segítségével kipuskázva sikerült (négyes lett).
Délután próbáltunk próbálni, részben össze is jött, végül a Nagyréten csücsültünk, mert olyan jó az idő.

"A SZERDA CSAK EGY SZERDA, A CSÜTÖRTÖK JELZŐT SE KAP..."
[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]

Pénteken reggel a 16-i Holokauszt emléknap okán megnéztük a Nina élete c. filmet.
Délután horgászni mentünk Marci, Gebe, Barbi meg én a Gaja patak mellett folyó kisebb csatornához, ahova szintén kellett volna engedély, de mivel az nem volt, a kb. fél 7-kor érkező ellenőr elküldött minket.
Visszafelé a nagyréten elkapott a jegeseső, kialakult két teljes szivárvány-.

Ihletett

Olyan egyedien tucatos ihletett különböző tehát egyforma összefüggő és ennél fogva összefüggéstelen reménnyel telien üres optimistán tántorgó szavahihető önáltaló de megújulni mégis mindig képes vesszőt nem alkalmazó hajnaljáró álmodozó urbánvidéki félparaszt alul-felül középművelt gondolkodó senkiházi természetes és természetesen mint minden természetes ember önmagát megalkotott tehát korántsem fél-természetes komplikáltan egyszerű vagy egyszerűen komplikált konvencionális félhézagos életpróbálgató amatőr szópazarló vagyok hogy csak na;
ez egy vicces bejegyzés.

vége.

Zozi the GuitarHero

Tegnap este a Comenius project záróbuliján fellépett a PéterMarci - PolgárZoli - SzabóDani trio (basszus, gitár, dob, ebben a sorrendben). A szakavatott szemek esetleg kiszúrhatták, hogy nem összeszokott hármas ez (ill. Zozi és Dani egy zenekarban játszik, de Marci nem), ettől függetlenül azért csillagos 6-os zenei produkciót hoztak. A koncert után volt afféle jammelés, Imivel beszálltunk, majd 9 körül Krisztával elhagytam a helyszínt.

Critical Mass ismét

Jobb névnapi ajándékot nem is kaphattam volna a Critical Mass szervezőitől, mint hogy erre a napra tegyék a fehérvári biciklis felvonulást. Kriszta, Buzz, Gebe, FarkasKriszti, Bandi, Gerhard és a húga jött még az ismerősök közül, összesen meg voltunk vagy három-négyszázan, hatalmas sor, amit az autósoknak sajnos most ki kellett bírni.

Este Buzz és Kriszta megköszöntöttek, kaptam sütit, csokit és bort, továbbá pizzát sütöttünk. Aranyosak voltak.
Buzz-zal még fekete-fehér filmet is hívtunk elő az alsó fürdőszobában, negyed 12-kor indult haza.

Visszalapozott - avagy morzsák

Visszaolvastam a blog bizonyos részeit, és mosolygok, mennyi elképesztő dolog történt velem az elmúlt 4-5 évben.
Egyébként tegnap rendet raktam a próbateremben; Ági néni takarított, én pedig a zenekar cuccait rendeztem el. Másfél év elhasznált húrjai, papírok, listák, fecnik, földimogyoró-zacskó, rengeteg cigarettacsikk, és a végén egy meglepő rend. Furcsa, hogy egy ilyen hétköznapi dologban mennyi mögöttes tartalmat fedezhet fel az ember.
(Hamarosan megyünk szerenádozni osztályfőnökhöz.)

És az új Quimby-dalok jók.
"DUGD LE AZ UJJAD, DŐLJ MEG EGY KICSIT
MÍG HÁNYSZ, ÉN TARTOM A FEJED
RAKÉTÁKAT LŐ A TELIHOLD
S TE VALAHOGY NEM TALÁLOD A HELYED..."

"TUDOM, SZERETET NÉLKÜL MINDEN HÁZ ÜRES
MINDEN VÁROSKA LAKATLAN
MINDEN ZSENI ÜGYETLEN
FÉLŐS NYUSZI CSAK A KALAPBAN..."
[KEPSZLOKK QUIMBY]

Szerenádok

Kedden este tehát osztályfőnökünknél szerenádoztunk. A gyülekező helyszíne az Országalma volt, teljes létszámmal megjelentünk - ilyen sem mostanában történt -, a belvároson keresztülrobogva haladtunk a cél, tehát a Tolnai utca felé.
Érkezésünkkel nagyjából egyidőben osztályfőnöknőnk meg is jelent az erkélyen, mi produkáltuk a műsort, majd az invitálásnak megfelelően mintegy ostromoltuk a 3. emeleti lakást. Kellemes beszélgetések, emlékezések, oda-vissza ajándékozások (személyre szabott ajándékokat kaptunk, ami igenis meglepő és kedves gesztus volt Mariann néni részéről; én konkrétan vekkert kaptam), némi pozitív csalódás (majd ezt ellensúlyozandó némi csalódás), bor, és valami szokatlan összetartozás-érzés jellemezték az estét. Hiába, no, négy év azért négy év.

Szilveszter hazavitt volna minket a Ford Orionnal, azonban - minthogy Imiékhez tartottunk elsőként - a Szilvamagnál (próbateremhez igen közel) beesett a kuplung. Telefonos segítség, próbálkozások, telefonos segítség, próbálkozások, és így tovább, az autó viszont nem mozdult. Végülis KrisztAnyu elvitt minket (tehát Krisztát, Gábort és engem), Szilveszter és Imi pedig szerencsésen eljuttaták a járgányt Imiékig, majd másnap délután megoldódott a mizéria.

Szerdán szintén az Országalmánál folytatódott a szerenád, először a "központi" dalolást tudtuk le (tehát azok a tanárok, akik nem akartak otthon fogadni minket, ide jöttek el). Kaptunk útravalót: több liternyi kóla, narancs, őszibarack, több tál süti, némi ropogtatni való.
Az élvezetesebb rész itt kezdődött, gyalog tettük meg az utat egyik tanártól a másikig. Szabó Endrénél kezdtünk, utána Aranka néni (mint megtudtuk, III. Napóleon korabeli szekrényei vannak), Rita nénihez vezető úton Szabival legurítottunk egy sört (a gyerekei amúgy rendkívül aranyosak). Timi tanárnőhöz 24-es busszal mentünk. Visszafelé akadtak problémák, nevezetesen a társaság azon fele, akik elől mentek, nem tudták, hogy melyik buszmegállóba kell menni, így rossz helyen álltak meg. Egy szó mint száz, futnunk kellett a Videotonhoz, ráadásul úgy tűnt, lekéstük a buszt, ezért alternatív megoldásként a csapat első pár tagja elkezdett felszállni a 19-esre, amikoris befutott a mi buszunk, a 26A. Tehát gyors átszállással jutottak fel néhányan a teletömött 26A-ra, amin egyébként kisebb bulit rendeztek a feltehetőleg Váci Mihály Szakközepes srácok és srácnők; volt minden, focimeccseken hallható kürt, csörgődob, közös éneklés, testszag...

Ági néni felé már előkerült a bor. Forró teával kínált minket, jól is jött olyan hidegben.
Marcsi néniél palacsintáztunk a 10.-en, aztán Vali néni (előkerült a második és harmadik üveg bor), Baranyai, végül Maroshegyen Dorgai, ahol viszonylag sok időt (és bort) eltöltöttünk.
A slusszpoén a végére maradt, amikor már hulláfáradtan, átfagyva hiába kerestük Bujpált, mint utólag kiderült, elaludt.
Jó volt, na.