Besokalló - pöpp

Van valami ebben a kibaszott március 1-jében, amitől következetesen utálom. Konkrétan, hogy tavaly és idén is felfordult minden erre a napra. Most konkrétan? Van barátnőm, mégsem érzem; van családom, mégsem érzem; van otthonom, mégsem érzem.
"ÚJ ÉLETET KEZDENI..."

Délután 2-kor jöttek hozzám Peszti, Nóri, Imi és Kriszta, ahogy megbeszéltük. A buszmegállótól hazafele menet elkapott minket az asztakurva-vihar, ami miatt bemenekültünk a Gelatoba. Tényleg durva volt, percek alatt eláztunk, ráadásul özönvízszerűen ömlött az eső fentről.
Nálunk megnéztük Jeff Dunham Comedy Central-os műsorát, vízipipáztunk és boroztunk. Később még az Úristen@menny.hu-val és Narancs, Tetves, Dugóval fárasztottuk magunkat. 6 körül beültünk a Vince kocsmába, utána a negyed 7-essel Fehérvárra mentünk.
Kellemes délután volt így, hogy nem egyedül punnyadtam, hanem velük szórakoztunk.

Másfél

Másfelet hallgatok.

És tényleg hangosak!

- Feleltem egy hármast töriből, de úgy, hogy végigtippeltem az egészet. Má(r)k.
- Délután beszélgettem egy jót Évával. Megtárgyaltuk, hogy aki hülye, az bekaphatja. :)
- Szalcinál is voltam, törire tanult. Jó volt vele lenni.

Zenittel készültek

Délután Szalcival töltöttem pár órát, ami alatt pl. elmentünk kivenni a képeket a Rossmann-ból. Íme néhány, szkennelve, ízelítőnek:

Az öreg és a fiatal


"Merre van az arra, biztos nem erre?"


Halesz in the '30s


Aranyos Szalci :)

Az igazság ára - avagy alázd meg magad az ország előtt!

Anyámtól hallottam, hogy a TV2-n indult egy új műsor, melynek Jakupcsek Gabriella a vezetője, a "játék" lényege pedig az, hogy hazugságvizsgálóval ellenőrzik, a feltett kínos kérdésekre igazat válaszolsz-e. (Valamilyen feltételrendszernek megfelelően még pénzt is nyerhet a szerencsés szerencsétlen.)
Nem értem, hogy eredhet útjára egy olyan tévés produkció, amely a józan ész szerint eleve halálraítélt, két okból:
- egyrészt normális, egészséges ember még nagy pénz reményében sem menne játékosnak egy ilyen idióta műsorba.
- másrészt egy ép társadalomnak el kéne utasítania az ilyen tv-szennyet, nem felháborodva, csak szimplán úgy, hogy nem nézi senki.

No, mindegy, lement az első adás, amiben egy (ha jól tudom) Renáta nevű csaj sírva rohant ki a stúdióból - vagy mifene. Nos, arany szívecskéje azt kapta, amit vállalt és megérdemelt. Jakupcsek (akinek egyébként véleményem szerint semmi keresni valója nincs a magyar televíziózásban) feltette a kínos kérdéseket: szilikon-e a melle? Megcsalta-e a barátját? (most figyelj!) Volt-e kikötözve szex közben? Gondolom a többi kérdés is hasonlóan "érdekfeszítő" és provokáló lehetett. A leányzó állítólag ott bukott el, mikor arra kellett felelnie, hogy kapott-e már pénzt szexért - és letagadta. No comment...

Vajon ölthet-e olyan mértéket valakiben az exhibicionizmus vagy a pénzvágy, hogy ilyen marhaságra vállalkozzon? Úgy néz ki, sajnos igen. Hogy megalázza magát a tv-ben, vélhetően rengeteg néző előtt? Na és! Hogy szégyent hoz a családjára is? Na és! Hogy mit szólhatnak egykori tanárai, barátai, munkatársai, mikor látják egy ostoba műsorban égni, mint a szalmakazal? Na és!

Viszont ne feledkezzünk el arról, hogy mindez milyen negatív hatással van a társadalomra, legalábbis az értelmetlenebb, butább rétegekre. Mit sugall a műsor? Kíváncsiskodj, pletykálj, nyomozz, faggass! Ülj a fotelodba és nézd, ne gondolkodj. Persze nevetgélünk, hogy milyen buta "produkció" is ez, de ha belegondolunk, hogy van, aki ezt élvezi... Szenzációhajhászás, alacsony fokon. Primitivitás, butítás. Pfúj.

Asszem megyek hányni.

Ment& Másképp - Sárbogárd live

Nőnap alkalmából adtam Szalcinak egy szép vörös rózsát. Kissé szar kedve volt, pl. mert nem jöhetett Sárbogárdra, és egyébként is volt rá oka. Próbáltam picit feldobni, voltunk próbahelyen dobverőkért, aztán beültünk Marximba. Itt gyűlt össze a zenekar, Szalcitól búcsút vettünk, aztán usgyi.

Henrik várt minket a buszmegállóban egy Krisztián nevű sráccal, aztán mentünk a Cosa Nostra-ba. Fasza a hely kialakítása, az eddigiek közül talán a Ribillióhoz hasonlítanám a hangulatát. (Igaz, ez pizzéria, az kávézó). És! Még színpadunk is volt!
A Titán már pakolt, hangcuccban sem volt hiány, még dobmikrofont is hozott Kicsi. 9 után hangbeálltunk, 10 előtt nem sokkal (két sör után) kezdtünk. Nem sokan (Solymi, Henrik, még páran) álltak a színpad előtt, a közönség nagy része ült, de számok között lelkesen tapsoltak. Marci viszont betegen lépett fel, paráztam is, hogy valami baja lesz koncert alatt.

Nagyvonalakban ennyi. Jó volt, szép volt, fáradt vagyok bőven kifejteni.

Ült már rád egy zsiráf álmodban?

Az imént ledőltem aludni, hogy kipihenjem a tegnapi - ma hajnali fáradalmakat, de rémálmom miatt felébredtem egy órán belül.
Az eleje nem teljesen tiszta. Annyi biztos, hogy valahol külföldön voltunk (talán Csehország), és láttunk tyűkudvarban szomorú néniket. Később én egyedül kellett, hogy elmenjek valahova, valamiért. (Itt is kimaradtak dolgok). A FeZeN Klubban lyukadtam ki, a felső emeleten, ahol egy büfé és egy kis szoba volt (a valóságban persze nem ilyen a hely). A kis szobában egy fiatal, amatőr zenekar elvileg egy fesztiválon adott koncertet (tehát a fesztivál egyik helyszíne ez a szoba volt, a közönség viszont nem itt, hanem szabad téren helyezkedett el, és az épület oldalára rögzített hangfalakból szólt az élő zene.) Berontottam, mert nekem ott volt dolgom, mutattam a zenészeknek, hogy ne zavartassák magukat. A szemben lévő falon egy ablak állt, és hogy azon kikukucskáljak, fel akartam támaszkodni egy fezenes polcra, aminek a bal fele leszakadt alattam.
A zenészek kicsit nyugtalanok voltak, hogy zajongok, ugyanis ekkor már lemezfelvétel zajlott körülöttem, és a Mitévő?-t próbálták feljátszani nem sok sikerrel. Mivel a polcot nem tudtam megcsinálni, berágtam és eljöttem.
A lépcsőn lefelé a FeZeN öltönyös, nyakkendős főmuftijával találkoztam, aki megállított, hogy hogyan-miként jutottam fel oda, mikor tilos a belépés. Tudtam, hogy csak a hatalmát akarja fitogtatni, ezért flegmán feleltem: régen ide be lehetett járni. Utána elkezdett egy hosszú prédikációt a gyerekkoráról, hogy milyen iskolákat járt ki, milyen nehezen küzdötte fel magát a ranglétrán, majd egyszercsak az órámra néztem, láttam, hogy sietnem kell, és leordítottam, miszerint ha csak ennyit akar mondani, akkor ne erőlködjön, mert kurvára sietnem kell.

És a slusszpoén: ahogy leértem a lépcsőn, lenn volt egy ló. Nagyon gyanúsan nézett rám, és sejtettem ugyan, hogy mi lesz, de elkezdtem rohanni. A ló ezen felbátorodva persze megpróbált megrúgni, de nem tudott, viszont visszafele kellett menekülni, ahonnan egy zsiráf (-szerű) lény érkezett, aki már el is talált a patájával (igaz csak a combomon), a következő pillanat pedig, hogy rám akar ülni... és ekkor felijedtem.
Anyád. Alszok tovább.

Az egyetlen említésre méltó esemény/időszak a mai napból a délután, merthogy Szalcival töltöttem. :) Készítettünk PhotoShop Demo-val egy sokkal jobb plakátot, mint amit én csináltam múlt héten, és végülis ezt fogjuk sokszorosítani. Továbbá megoldást kerestünk arra, hogy ne kelljen olyan alacsonyra hajolnom, ha meg szeretném csókolni. ;) (Egyik verzió sem jó hosszútávon: pl. nem tud mindig fotelra állni, nem fogok mindig letérdelni elé, és nem, nem vágjuk le a lábam a bokámtól.)

Matt

Este egyedül voltam itthon, így hirtelen felindulásból felvettem egy már megírt szöveget egy frissen kitalált egy-szál-gitár kísérettel. Meglepően jól sikerült, persze csak amennyire egy ilyen demo jól sikerülhet. Később kidolgozom, ez lesz a majdani album záródala.

Szalcival II.

A délután-este nagy részét Szalcival töltöttem. Marximban találkoztunk, ő már ott ült két 'palotai sráccal (így ismertem meg Smakkot és Zsédelyt) és Zsh-val. Legelőször picit morcos voltam, mivel nem tudhattam magam mögött valami hű-de-jó napot, de utána rendbejöttem, és hát igen kellemes időt töltöttünk együtt. :) Szegény Zsh-t kicsit talán el is hanyagoltuk.
Háromnegyed 6 körül értünk hozzájuk, kaptam sütit és melegszendvicset (tejben-vajban fürösztés), majd álmosító masszázsban részesítettem Szalcit. :)
Úgyhogy végkicsengésében mégis jól telt a nap, pláne így.

Ment& Másképp - Rádió Presszó live

Délután találkoztunk Marcival Marximban, ittunk egy sört, megvártuk Szalcit, aztán irány a Rádió Presszó. Nem siettünk, rengeteg időnk volt, zenélgettünk kicsit odalent, aztán fél 6 körül elkezdtünk felcuccolni. Gebe is befutott lassan, később Bandi is, utána az is kiderült, hogy nem lesz Dínótól énekerősítés.
Hangulatfényeket is tudtunk csinálni, egy kék és narancsos-sárgás lámpa borított be minket fénnyel. 7 előtt nem sokkal Szalci és a zenekar az én kivételemmel bementek Marximhoz, ugyanis úgy hirdettük meg, hogy ott gyülekezhetnek azok, akik egyedül nem biztos, hogy odatalálnának.

Ennek megfelelően háromnegyed 8-ig egy árva lélek nem jött a presszóba, és kicsit kezdtem is aggódni, hogy miként lesz ebből közönség. Majd egyszercsak megjöttek Gebéék és sorban jöttek utánunk az emberek, és még mindig csak jöttek, még mindig...
Végül jóformán megtelt a hely, rengetegen eljöttek, számomra ismeretlenek is, úgyhogy meg sem próbálom felsorolni, kik voltak jelen.

8 után röviddel kezdtünk is, Zöldmoszattal. Ezután viszont már variáltunk a sorrenden, ennek megfelelően voltak nagyon pörgős és kicsit nyugisabb részek. Végülis 20 dalt játszottunk el a két ráadásszámmal együtt. Nos, teljes eufória. Eleve az, hogy élvezzük a zenénket, és a hab a tortára a közönség. Szinte mindenki táncolt! :)
Visszatapsoltak minket. :) A Buszpályaudvar alatt megint eltörött egy verőm... Nem értem. ;)
Szóval hatalmas sikerünk volt, és az egész zenekar meg a közönség is úgy néz ki, marha jól érezte magát. Akiknek menniük kellett, azok elindultak negyed 11 felé, akik viszont ráértek, azok lejöttek velünk a próbaterembe, ugyanis tartottunk egy afféle afterparty-t, vagy hívhatjuk nyílt próbának, improvizálgatásnak, bárminek. Szalcival fél 12-kor jöttünk el, Gebe apuja fuvarozott minket haza.

Egy sima, egy fordított

Az utóbbi hét munkája nyomán átalakult a Képgaléria. Nekem jobban tetszik így.

Az olyanok, mint a hétfő és a kedd...

... mint a tegnap és a ma, amikor
- elmaradtak az angolórák, és ezzel megúsztam egy nem-megírt 250 szavas újságcikket és egy 250 szavas fogalmazást (amúgy egész héten elmaradnak)...
- Szalcival két mondhatni idilli (kicsit giccses a szó, sebaj) délutánt töltöttem el...
...na, szóval az ilyenek azért feldobják az embert. :)

Megvettem a Zenitet!

Megvettem! A fénymérővel még van egy apróbb gubanc, de időközben utánajártam a dolognak és hamarosan orvoslom is. Utána pedig...

Este Nóri, Kriszta, Mariann, Buzz és én elmentünk Műhelybe. Söröztünk, kakaóztunk, kibeszéltünk mindenkit ( ;) ) és jót filozofáltunk. Meg persze nevettünk hangosan, mosolyogtunk, és idővel hazatértünk.
Kellemes este volt, gyakrabban kéne ilyen.

Impro-est

Három szóban? Zagyva, értelmetlen, kaotikus.
Bővebben? 7-re odaértünk, és az eleje még egészen jól is alakult. Évával és Korrugával is találkoztunk a helyszínen, meg a tüzesek is készültek, tehát minden jónak ígérkezett. Dob persze nem volt a helyszínen, így csak Bandi és Marci tudtak hangszeresen hozzászólni eleinte, de olyannyira, hogy talán ők kezdték ezen az estén a zenélést. Péntek Tamás (Zokogó Majom, gitár, harmónium, hegedű, ének) egész frappánsan rájátszott klarinéton, hegedűn.
Kinn elindult a tüzezés. Szalci is beszállt, tiszta korom lett a lány keze. :) Egyébként ügyesen, de méginkább merészen bántak a tüzes poikkal meg egyebekkel.

Amikor Évával visszamentünk az udvarról az épületbe, kb. akkor kezdett ellaposodni a zene. Elektronikus alapot adtak alá, ami valahogy nem passzolt; mindegyik hangszeres egymaga akart improvizálni és megmutatni magát, közös törekvésekben Marcin kívül senki nem gondolkodott, de őt le is halkították.
Nekem teljesen úgy tűnt, hogy az impro-est nem az, aminek eredetileg meghirdették. Szabadon improvizálhatsz, persze, de elnyom a többi hangszer, nem figyelnek rád, és - lehet, hogy csak én olvasok rosszul a szemekből, de - nem is feltétlen nézik jó szemmel, ha hozzá mersz szólni az este lényegéhez: az improvizáláshoz.
Szóval ez az öncélúság drasztikusan az underground felé viszi az egész produkciót, ezért fordulhat elő olyan, hogy egy (igaz, kissé ittas) srác úgy jön be az ajtón, hogy "mi ez a szar zene?", vagy - és ez szintén megtörtént - hárman visszafordulnak, még mielőtt bejönnének.

A fél 11-essel mentem haza, Lacihoz még benéztem a garázspartira... olyannyira, hogy fél 5-kor kerültem ágyba, kicsit illumináltan.

Bérczesi 'Én meg az ének'-est - Budapest, Hunnia

10-re kellett volna Marxim előtt lennem, de a hajnali kimaradásom okán 10-kor ébredtem. Ekkor két dolog sokkolt: egyrészt, hogy nekem 20 km-rel arrébb kéne elhelyezkednem, másrészt, hogy havas a szomszéd ház teteje.
Fél 5-ig próbáltunk, aztán én Szalcival eljöttem és a vasútnál le is szálltam a 43-as buszról.

Új vonattal utaztam Pestre, teljesen meglepődtem, hogy ilyen van Magyarországon. :) Kényelmes, tiszta, halk, kulturált... Nem csoda, hogy nem hittem a szemeimnek.
A Déliben persze elnyelt a magyar valóság: van tüzed? van cigid? van apród?... Anyád.
Egyedül tehát, de dinamikusan - ez volt a mottó, mivel ha már egyedül voltam, legalább megpróbáltam élvezni, vagy ha mást nem, az előnyeit kihasználni. Pl. a saját tempómban villámgyorsan elmetróztam a Blaháig, ott pedig egy kb. 50 méteres kitérővel elsőre megtaláltam az Erzsébet körutat, azon pedig a Hunnia mozit. Háromnegyed 8-kor bementem.

1500-at akartak kérni belépőként. Mivel én ezer forinttal számoltam, így nem is hoztam magammal sokkal több pénzt. Volt még 300 forintom, de azt jobb szerettem volna megtartani biztos ami biztos. Végül rendes volt a csaj, mert egy ezres értékben adott kupont ezerötszáz helyett (mert ugye a belépőt le lehetett fogyasztani).
Felmentem, Bérczesin és egy (a Plutó zenekarból való) gitároson kívül csak két vendég volt még jelen. Leültem, hamarosan jött egy srác, aki szóba elegyedett Robival. Mivel Bércezsi engem is megszólított, odamentem, és innentől végig itt ültem, gyakorlatilag karnyújtásnyira Robitól.

Nos, nem tudom részletezni az estét. Túl koncentrált volt ez, nehéz feldolgozni. Aki nem fogékony Bérczesire, az sosem fog eljönni egy egyszálgitáros estre, amit meg is értek. Engem személy szerint nagyon érdekel. Több videót is felvettem, de egyik sem az igazi, nem tudtam felvenni azokat a nagyon jó gondolatokat, amiket akartam... Kicsit ijesztő is a krapek, persze ez attól függ, kit mennyire zavar az, ha egy skizofrénnel beszélget. Fel lehetett menni a színpadra, és negyed 2-kor én is rászántam magam, hogy zenéljek. Nem akartam sokat.
Összesen hárman vállalkoztunk arra, hogy gitárt ragadjunk, és Robi arra kért minket, hogy vegyük fel vele a kapcsolatot és csináljuk meg ezeket a dalokat. Hát, kíváncsian várom, ha írok neki, emlékszik-e majd. :)

Fél 3 előtt valamivel vége lett. Bérczesi letette a gitárt, kikapcsolta az erősítőt és a mikrofont és felállt. Nem rohant semerre, úgy viselkedett, mint bármelyikőnk, intézett egy telefont, amiben teljesen hétköznapian közölte egy lánnyal, hogy fellépése volt. Miután letette és elhaladt mellettem, megjegyezte, hogy Anett szép lány.
Fél háromkor tehát nyakamba vettem a várost, és elindultam a Rákóczi úton. Az Erzsébet hídon átkeltem, és ekkor kellett kicsit odafigyelnem. Január elejéről ismerős volt a Döbrentei tér, és végülis a villamos síneit figyelve könnyedén a Krisztina körútra jutottam, ahonnan már gyerekjáték volt a Déli pu. 3.10-kor értem oda, rendeltem egy melegszendvicset, majd felszálltam a vonatra és Fehérvárig aludtam.
Egy hatalmas élménnyel lettem gazdagabb.

Húsvét - hóban, fagyban

Nos, hogy húsvétkor hó, az akárhogy nézzük, irreális. Persze idén korán volt Húsvét, de a hóeséshez már kései a március 24., nem? Sebaj, Imivel és Buzz-zal felkerekedtünk, jártunk Krisztánál, Mariannál, Nórinál és Pesztinél. (Utóbbi kettőnél már a bokaszalag szakadással küzködő Szabi is velünk tartott).
Krisztánál nem sok időt töltöttünk, Mariannnál valamivel többet. Kínáltak minket pezsgővel és sörrel, a pezsgő kicsit ütött is. Finom sütik is vártak minket... :)
Buszra szálltunk, majd Nórinál mézespálinkával és vadásszal láttak el minket. Imi repetázott a páleszből...
Eszti ázott el talán a legjobban. Szegény. :)

Az utóbbi napokban...

• próbáltunk.
• Szalcival töltöttem kellemes időket
• a kezem ügyébe akadt egy Canon Eos 33V (Szalci kapott kölcsön ilyen gépet)
• megcsináltam egy effekteken alapuló, intsrumentális dalt (még csak DEMO verzió, kell hozzá basszusgitár)
• Buzz-zal bütyköltük a Zenit fénymérőjét, de túl hamar elhittük, hogy megcsináltuk, és egy órával később megint folyamatosan jelzett a két kis led. Ennek ellenére vettem bele egy 400-as 36-os filmet.
• ma Krisztával estig beszélgettünk, nagyon jó volt végre újra jókat nevetni, felidézni mindenféle sztorit, stb. :)
• (örülök, hogy megtaláltam ennek a pöttynek a HTML-kódját Turánál)

Ment& Másképp - Tóparti live

Csak röviden: 7-kor Marximban találkoztunk, nekem fél 8-kor el kellett rohannom a Láczos gimnáziumhoz, hogy Botondtól átvegyem a kölcsönkapott pergőt (enélkül nagyon szar lett volna, úgyhogy köszönjük Botinak).
Mikor odaértem a tópartihoz, végre pihenhettem egy nagyobbat, Erikkel doboltunk kongán és dzsembén (ha jól írtam le), Szalcival fényképeztünk (Canon Eos).

A fellépés nem volt rossz, de azért éltünk már át sokkal jobbat is. Az akusztika pocsék az aulában. Mindenesetre sokan megnéztek minket, CD-t is többen kértek tőlünk, tehát úgy tűnik, jó nyomot hagytunk.

Délután próbáltunk, este pedig (Bandi kivételével) beültünk Műhelybe, jött még Barbi és Kriszta is. Fárasztóak voltunk a hülye poénokkal...

Fotózz este

Délután volt egy kissé rövidre sikerült, de jó próbánk. Bandi E-húrja elpattant, amíg hazament a póthúrokért, vezethettem Gebe 110 köbcentis mini chopperjét... Durva. Hármas feléig nem mertem húzni. :D

Háromnegyedkor kijött a Nagyváradira Buzz, a táskájában az állvánnyal és a Zenitével. Marci meg én busszal, Buzz Simsonnal indultunk a városba (Buzz nyert). A pláza előtt Kriszta már várt minket, és Bandi is jött, tehát öt fős társaság gyűlt össze, holott eredetileg csak Buzz meg én mentünk volna fotózni. :) Természetesen ez pozitívum.
A pláza hídra telepedtünk le először, a buszpályaudvar felé fordítottuk a gépet. A rekeszt teljesen behúztuk, hogy az állandó fények (lámpák, neonfeliratok) a legkevésbé égessék ki a filmet. Barnabás 5 és 10 másodperces záridővel próbálkozott, asszem öt másodperccel kétszer is fotózott. Én 5 - 7,5 - 10 mp-ig tartottam nyitva a távkioldóval a zárat.
Innen még átmentünk a tópartihoz, de ott már csak Buzz, Kriszta és én voltunk. Itt jóval sötétebb volt, kevesebb volt az állandó fény, így volt, amikor 25 másodperces záridővel is kísérleteztem.
Búcsúzóul tettem egy kört Buzz motorjával.