Ült már rád egy zsiráf álmodban?

Az imént ledőltem aludni, hogy kipihenjem a tegnapi - ma hajnali fáradalmakat, de rémálmom miatt felébredtem egy órán belül.
Az eleje nem teljesen tiszta. Annyi biztos, hogy valahol külföldön voltunk (talán Csehország), és láttunk tyűkudvarban szomorú néniket. Később én egyedül kellett, hogy elmenjek valahova, valamiért. (Itt is kimaradtak dolgok). A FeZeN Klubban lyukadtam ki, a felső emeleten, ahol egy büfé és egy kis szoba volt (a valóságban persze nem ilyen a hely). A kis szobában egy fiatal, amatőr zenekar elvileg egy fesztiválon adott koncertet (tehát a fesztivál egyik helyszíne ez a szoba volt, a közönség viszont nem itt, hanem szabad téren helyezkedett el, és az épület oldalára rögzített hangfalakból szólt az élő zene.) Berontottam, mert nekem ott volt dolgom, mutattam a zenészeknek, hogy ne zavartassák magukat. A szemben lévő falon egy ablak állt, és hogy azon kikukucskáljak, fel akartam támaszkodni egy fezenes polcra, aminek a bal fele leszakadt alattam.
A zenészek kicsit nyugtalanok voltak, hogy zajongok, ugyanis ekkor már lemezfelvétel zajlott körülöttem, és a Mitévő?-t próbálták feljátszani nem sok sikerrel. Mivel a polcot nem tudtam megcsinálni, berágtam és eljöttem.
A lépcsőn lefelé a FeZeN öltönyös, nyakkendős főmuftijával találkoztam, aki megállított, hogy hogyan-miként jutottam fel oda, mikor tilos a belépés. Tudtam, hogy csak a hatalmát akarja fitogtatni, ezért flegmán feleltem: régen ide be lehetett járni. Utána elkezdett egy hosszú prédikációt a gyerekkoráról, hogy milyen iskolákat járt ki, milyen nehezen küzdötte fel magát a ranglétrán, majd egyszercsak az órámra néztem, láttam, hogy sietnem kell, és leordítottam, miszerint ha csak ennyit akar mondani, akkor ne erőlködjön, mert kurvára sietnem kell.

És a slusszpoén: ahogy leértem a lépcsőn, lenn volt egy ló. Nagyon gyanúsan nézett rám, és sejtettem ugyan, hogy mi lesz, de elkezdtem rohanni. A ló ezen felbátorodva persze megpróbált megrúgni, de nem tudott, viszont visszafele kellett menekülni, ahonnan egy zsiráf (-szerű) lény érkezett, aki már el is talált a patájával (igaz csak a combomon), a következő pillanat pedig, hogy rám akar ülni... és ekkor felijedtem.
Anyád. Alszok tovább.