Bérczesi - Én meg az ének est, Budapest, Gödör Klub

Suli után utaztam fel Pestre, hogy megnézzem Bérczesi Robi egyszálgitáros estjét. Hamar (~19.40) elértem a helyszínre (Gödör), beültem, ittam egy méregdrága Drehert és a Krisztától kölcsönkapott Pratchettet olvastam, mígnem valahogy eljött a 9 óra, amikor elvileg Robi elkezdte volna a koncertet. Nos, ez ebben a formájában nem teljesült, sehogysem tudta összeszedni magát és kb. fél órás csúszással vágott bele ténylegesen a zenélésbe, de időközben többször is letette a gitárt, lejött a színpadról, stb., egyszóval akadozott a gépezet. Amikor elkapta a fonalat, akkor viszont tényleg jókat játszott.

Kár ezért a pasasért, mert tényleg zseniális, de akármilyen nehéz is, be kell látni, hogy a Hiperkarmának végleg vége. Nincs az a pofon, ami kirángatja ebből a gödörből Robit, ráadásul a közönség reakciója (gyakori kiröhögés, viccesnek szánt beszólások) még ront a helyzeten.
Talán jobb lenne, ha most egy időre (akár egy évre, vagy még tovább) kivonulna Bérczesi a köztudatból, és megpróbálná elsősorban saját magát, és csak utána a zenekart összeszedni, mert jelenlegi állapotában - és rossz, hogy ezt kell mondani - örülhetünk, ha megéri a 2010. évet.

Koncert után (tehát éjfélt éppen hogy elhagyva) az egyik srác (akivel már a Hunniában is összefutottunk márciusban) elhívott gitározni hozzájuk. Miért-ne?-alapon vele tartottam, mivel ha valami ravasz rablást/lopást tervezett volna, akkor nem hagytam volna magam (ráadásul megbízhatónak néz ki). Egészen a Keletiig (!) sétáltunk, gitározgattunk a társasház lépcsőjén egy szűk háromnegyed órát, majd leléptem a Délihez. Egész gyorsan odaértem, amivel még magamat is megleptem, ráadásul az eligazodással sem voltak komolyabb problémák. Azt hiszem, jól tájékozódom Pesten.

Ahogy mostanában

Mostanában csak úgy sitty-sutty telnek a napok, általában nem jellemzőjük a gyorsaság, bár most kapásból összegyűlt négy is belőlük iskolakezdés óta. A reggelek kellemesek, a már ébredező fény jól belénkmarkol, árnyékokat taposunk a Budai úton, úgy visz az utunk a suliba. Az idei órarendünk üdítő meglepetés az eddigi három évben látottakhoz képest; például a legnagyobb szó, hogy nincs, tehát nulla darab lyukasóránk van.
Az előre borítékolt konfliktusok java már vagy úgy lett, vagy készülőben van. Ettől - és a még az eddiginél is durvábban szétszakadó osztálytól - függetlenül akadnak jópofa elcsípett pillanatok, mint pl. mikor duplamagyar után Jucival összenézünk, és szó nélkül konstatáljuk, hogy irány a dohányzó.

A délutánok melegek, és nem bírok szabadulni az olyan apró-de-zavaró tényektől, hogy a nyártól eltérően fél napokkal kell gazdálkodjak. Felmerül tehát a kérdés, hogy ha 24 órából kb. 5-6 alvással, 8 sulival, legjobb esetben is egy, várakozásokkal már lehet, hogy 1,5-2 óra telik utazással, akkor a fennmaradó időben miként szakítsak mindenre valamennyi időt.

"A RÉTEK HALVÁNYAK, LETÉRDELNI NINCS IDŐ
A HÁZAM ALMAFA, AUTÓM A CÉL
PIROS, MINT NŐM A SZÉLBEN
OLYAN JÓ KIS ÉLET VAN ITT..."
[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]

Nyárbúcsúztató fotó

Mostanában nem lesz mezítlábas idő.

Írnék én most egy bejegyzést, de minden egyenrangú és elhanyagolható, hát mit emeljek ki?

Az első

Emlékszem, tavaly az első két felelő irodalomból én voltam. Mindkét alkalommal megéreztem, hogy az én nevemet fogja mondani Simon, és úgy is lett. Az idei tanévben ma feleltetett először, és - minő meglepetés - ismét engem szólított, hogy mintegy tradicionálisan indítsam el a felelések sorát, mondhatni, vágjam át a nemzeti-szín szalagot. Kosztolányi: Boldog, szomorú dal c. verséről négyes feleletet hoztam össze. Következő órán szintén megkérdez valakit, és már-már biztos vagyok benne, hogy én leszek az.

És te miért nem akarsz többé a Kodályba járni?

Először is gratulálok saját magunknak, hogy a Ment& Másképp bejutott a FeZeN Tehetségkutatóra, ami szombaton délelőtt lesz.

Tegnap délután szülői értekezletet tartott drága osztályfőnökünk, melynek során a szülők többsége megszavazta a - jól figyelj - 3.000 HUF-os osztálypénzt. Röhejes. Az osztálypénzért felelős szülő közölte, hogy a prágai utazásra befizetett pénzt senki nem kapja vissza, elvileg. (Több eltérő véleményt hallottam ezzel kapcsolatban, tehát nem tudom, mi az igazság.)
A szalagavató költségeit sajnos nem tudjuk 280.000 (!!) forint alá csökkenteni (ha jól értesültem, 50.000 forint a terembérlés. 230.000 forint hova tűnik? Minden kajára és tánctanárra megy?), ugyanis nekünk mindenképpen étteremből kell hozatni azt a hidegtálat, ami úgyis ránkrohad, mert nem fog senki sem annyit enni, hogy elfogyjon. Fejenként hat vendéggel számolnak, mivel egyes szülők nem tudják megmondani, hogy mégis hányan óhajtanak eljönni (nyílván meg kell kérdezni a nagymama-nagypapa - nagynéni-nagybácsi mellett még a körzeti postást és a szomszédot, esetleg annak a kiskutyáját, hogy eljönnének-e egy kibaszott kurva szalagavatót megnézni, mert ilyen csak egyszer van). Rohadjanak meg. Hozzátenném, hogy nekem max. két vendégem lenne, de hatot kell kifizetnem - ergo valamely osztálytársam plusz négy vendégét én lakatom jól a fogadáson. No comment.

Éppen ezen szánalmas és vérlázító elképzelések/tervek miatt akadtam ma ki nem egyszer. Ehhez nem fogok asszisztálni. Egyik drága osztálytársam ma azt mondta, hogy a köz érdekét nézzétek, mint osztályét. Csinos mondat, ezt még fogom hallani szerintem, viszont be kell látni, érdekes ez az "osztály". Tavaly szeptemberben, amikor Kisgyónról volt szó, valahogy nem hangzott el ez a mondat az illető szájából. Miért csak akkor beszél osztályközösségről, amikor az ő érdekei úgy diktálják? Amikor megvétózták a kirándulást - mocskosul az utolsó pillanatban -, akkor nem kellett volna a köz érdekeit nézni?

Szakadna rájuk a mennyezet az egész kétszínű, érdekleső tanári karral egyetemben. (Kivételt képez Inci néni és Simon).

Más téma: továbbtanulás
esélyek...

Számoljunk kicsit bolgnai-módra. A választott tárgyam ezesetben a 9.-10. évben elért rajz és vizuális kultúra, mert a célt tekintve (fotográfia szak) ez jól is jön. Eszerint:
11. év végén elért pontok:
Magyar nyelv és irodalom: 3 (kettes irodalom, négyes nyelvtan)
Matematika: 2
Történelem: 2
Angol: 3
Rajz: 5
Mindezt összeadjuk és megszorozzuk kettővel, tehát: 30.
12. év végére kitűzött (tehát elérendő) minimum jegyek:
M.ny.i.: 3,5
M.: 3
T.: 3
A.: 5
Rajz megvan: 5
Ebből jönne 39 pont így, tehát az első 100 pontból összesen 69-et gyűjtenék be. Nézzük az érettségiket (szintén elérendő, minimum):
M.ny.i.: 50%
M.: 40%
T.: 60%
A.: 90%
Műv.töri.: 85%
Ezek átlaga: 65%, ugyanennyi pont. Az első kétszáz pontból ilyen optimista számítás mellett is csak 134 gyűlne össze. Pedig erre az esély igen kicsi, ugyanis a matek 40% merész elvárás.
Jön a következő 200 pont, a két beszámított érettségi tárgy. Erről nem találtam információt, de megtippelem, hogy a műv.töri és a történelem az a két tárgy, melyet pl. a KE-MFK kérne. Ezesetben 145 pontot szereznék így. Ez eddig 279 pont, és ehhez már csak max. 80 jöhet, amiből emelt szintű angol érettségivel 40-et, középfokú angol nyelvvizsgával 35-öt írhatnék hozzá az eddigiekhez (a kettő együtt tudtommal nem lehetséges, ám a 75 pont nem lenne rossz. Persze ezt el is kell ám érni, ha van rá lehetőség).
A 80 pontból mondjuk számoljunk 35-tel, és lám-lám, 314 pontot értem el ezzel az eszmefuttatással. (Ráadásul igencsak optimista voltam a számolgatásnál).

Nézzük a felvi.hu-n közölt ponthatárokat:
KE-MFK fotográfia szak: 395 pont
MOME fotográfia szak (Állami): 384 pont
MOME fotográfia szak (költségtérítéses): 369 pont.
A költségtérítéses amúgy 400.000 HUF/félév.
Szervusz, Márk. Ennyit a továbbtanulásodról.

Egynapos FeZeN

Idén nem mentem Fezenre. A legnyomósabb oka ennek az ára és a gyenge program volt, tehát divatos szóval mondva az ár/érték arány. Mivel azonban a tehetségkutató rostáján átfértünk, így nem csak eljátszhattunk egy dalt a Kodolányi Színpadon, de egyúttal ingyen látogathattuk a szombati programokat.

A tehetségkutatón (a sorsolás nyomán) ötödikként léptünk fel. Gebének elszakadt egy húrja dal közben, de nem állt meg szerencsére; hibát nem vétettünk, szépen előadtuk a Szív c. számot. Egyébként is, ekkora színpadon öröm zenélni.
Többen megnézték a produkciónkat, a többi zenekaron és a velük érkezőkön kívül a Ment& Másképp baráti köre. Előtte-utána söröztünk egyet, meg egyáltalán: minden mozdulatunkban éreztem, hogy egy zenekarba tartozunk. Felemelő egy dolog ez.

Délután volt egy kisebb-nagyobb bonyodalom Kriszta és köztem, az én klasszikus hülyeségemről van szó, amit most nem részletezek.
Miután keresztülgyalogoltunk az egész városon, fél 7 előtt értünk vissza a Fezenre. Gebéhez és Barbihoz csatlakoztunk, később találkoztam Évával és egyéb kodályosokkal, majd letelepedtünk a Jäger sátor mellett a fűbe, mivel semmi értelmes koncertet nem találtunk a programban egészen 9-ig. Zsonglőrök és innen-onnan érkező ismerősök (FarkasKriszti, Zsuzsi, Barbi egyik osztálytársa, később Marci, még később Bandi, stb.) csatlakoztak hozzánk, de a sörözésen kívül javarészt semmit nem tettünk - és ez így helyesnek is bizonyult. Besötétedett, a szél is feltámadt és a levegő is jobban lehűlt, két oldalról jött a hangzavar (MediaMarkt színpad és Nagyszínpad), így elmondhattuk, hogy a fezen-életérzést ismét megerőszakoltuk és így a magunkévá tettük.
Ezt a jóérzést tetézte a Tátrai-Szűcs (10) latin koncert, amire a többiek mint Zagar előtti lazítás, Kriszta meg én pedig mint Fezenbúcsúztató előadásra mentünk be (mivel a hideg és az érdektelen program miatt fél 10-kor leléptünk). Itt leesett az állunk, ahogy a két vén szivar gitározott. Fenomenálisak. Jucival is összefutottunk egy röpke kétperce, meg Marcival is valahogy úgy hülyéskedtünk, mint már nagyon régen, és hiányzott is már ez a lökött oldala a srácnak.
Összefoglalva tehát az idei Fezen nekem csak egy nap volt, de az legalább olyan tömör, lényegretörő és csodás, mint általában a három nap együtt szokott lenni.

Őszjelző: farmer

Az én értelmezésemben az ősz egyik legbiztosabb jele, amikor farmert veszek fel. Sajnos a mai nap már így telt/telik el.
Esik az eső, beköszöntött az az időjárás, amikor kint nem jó lenni, mert a levegőben megtalálom azt a csípősséget, na meg az ujjam is lehűl, tompul. A busz fél óra undorító melegséget ad, az ablak párás, kint esőcseppek csüngenek, az összecsukott esernyőkről csöpög a víz a padlóra. Amúgy is felhordja mindenki a maga kis sarát.
A hajamból a frissen mosott haj megszokott illata árad, de ez vegyül az ázottság és a bevett cigarettafüst szagával, az érdekes egyveleg tipikus őszi illat.
A buszról leszállni a legrosszabb. Nagyjából megszáradok az út alatt, ám újra átnedvesedik mindenem a nyirkos, undorító időben, pocsolyákat kerülgetek - kórosan -, sárban-mocsokban járok, míg végre hazaérek.

Sose maradsz ki a jóból

Olyan megdöbbentő számomra ez a hirtelenjött hideg, hogy ma már sálat is vettem. Lassan a pulcsi is kevésnek bizonyul, ami azért elég borzasztó. Holnap szerintem már kesztyű lesz, mert a kezem különleges végtagom: a legfázósabb féléből való.
A busz pedig még mindig egy csodás dolog, kiváltképp az utasok miatt. Imádom, ahogy megállnak a busz közepén, a két üléssor között feltorlódnak az emberek, a kórháznál már az ajtóban áll a sor (én is ide kerülök), és még jön a tejüzemi és az iparizónai megálló, természetesen hátrébb senki sem húzódik, így elől heringmódra nyomorgunk, alsó lépcsőn utazunk, kapaszkodási lehetőséget keresünk (én jó helyet találtam, közvetlenül az ajtónál, két talpalatnyi hellyel és fogódzkodóval). A legszebb, hogy később már ülőhely is szabadul fel hátul, amit senki sem akar elfoglalni a kényelmesebben álldogálók közül, így fordulhat elő, hogy üres ülést látok hátul, míg elől küzdök az elemekkel.

Budapest de csodás

Legalábbis az Erzsébet tér és környéke mindenképp.
A 11. és 12. osztály (tehát mi is) vonattal Pestre utaztunk, és míg az erősebb gyomorral (és erre szánt felesleges 1.500 forinttal) rendelkezők a Bodies kiállítást tekintették meg, míg Aranka személyes engedélyével leléptünk és megkerestük a Soós Fotó kereskedést, meg Szabinak a Reflex Shop-ot (jojót vett). Soósnál Buzz-zal vegyszereket és fekete-fehér filmeket vásároltunk, plusz egy 135mm-es (fél)teleobjektívet. A/M kapcsolós, 2.8-as fényerejű, precízen jár, és még napellenző is van rajta. Márkáját tekintve Pallas Magenta, bár ez tökmindegy nekünk.

Critical Mass Fehérváron

Krisztával, Buzz-zal és Gebével (utóbbi monociklin) részt vettünk a Critical Mass fehérvári kerékpáros felvonulásán, annak ellenére, hogy Gebének ugyebár nincs ki, csak egy kereke. Möbiusban ittunk előtte egy forrócsokit/forralt bort/teát/szörpöt (tehát csak én ittam hideget), aztán usgyi, tekertünk egy jó nagy kört a háromszáz fős tömeggel. Igazán kellemes élmény egy ilyen megmozdulás egyik pici elemének lenni. Kár, hogy hűvös volt az idő.

Este próba* után Imivel beszélgettem egy órán keresztül a Vízaknai - Szörényi utcasarkon. Mint tudjuk, ő augusztus elején megtért, a fehérvári baptista gyülekezet tagja lett, és beszélgetésünk során is kb. 80%-ban a vallásról, hitről, egyéb filozofikus csecsebecsékről cseréltünk gondolatokat. Hát, igen. Barát ő a javából. Respekt!

* próba "végén" Marci fogta magát és hazament, mert szóltunk neki, hogy ne zajongjon a dobbal és az mp3-ról lejátszott d'n'b dalaival, továbbá Marci szerint Gebe leszólta a drum 'n' bass számait... No comment.

MBH-Company

Délután valami új vette kezdetét: Imi, Szabi, Buzz, részben Kriszta, meg én egy új zenekar első próbáját tartottuk meg a Ment& Másképp próbahelyén. Imi billentyűn, Buzz (és Kriszta) basszusgitáron, Szabi klarinéton (és később szaxofonon) én pedig gitáron zenéltem, Krisztára a későbbiekben még énekesként (is) számítunk, de egyelőre elég képlékeny a felállás. Viszont kifejezetten élveztem, hogy gitározhattam, végre. Az ötletek jók, úgy néz ki, könnyen, mondhatni játszva működünk együtt, élvezzük a zenét és jó a hangulat. Szóval itt valami nagyon fasza dolog jöhet létre.
(Persze sem a Ment& Másképp, sem a majdani saját zenekar rovására nem megy ez a hobbizenekar.)

K.A.r érte

Van egy ismerősöm, akivel igazán szoros kötelék ugyan sosem alakult ki közöttünk, de egy időben elég sokszor találkoztunk és bírtam is őt. Ami már akkor sem tetszett, az a rendszeres és változatos drogfogyasztása. Amikor legutoljára beszéltem vele, már nem egyszer dobált extasy-t, és az első speed-tablettán is túl volt már.
Most, hogy hosszú kihagyás után ismét beléptem az iwiwre, az üzenőfalon láttam egy jelentéktelen kiírását - és az avatar képét. Megnéztem a többi feltöltött fotót is, és hát igencsak megváltozott a lány. Üres arcokkal ölelkezik különféle szórakozóhelyeken, tágra nyílt szemmel - és valami elképesztően ostoba arccal - néz a kamerába.
Kár érte.

"TE PARTY-RA JÁRÓ EXTASY-ZABÁLÓ
MŰANYAG ARCÚ ÉGIMESZELŐ
RÁZOD A TESTED, A VIVÁRÓL LESTED..."
[KEPSZLOKK BLABLA]

A mai nap mellékterméke: Szem-fény-vesztő

Jelezve, hogy mennyire fáradt vagyok most.

Ment& Másképp válság

Az utóbbi időben elharapóztak a dolgok a zenekaron belül, konkrétan Imi és én kerültünk összetűzésbe Marcival. A tegnapi próba is úgy ért véget, hogy (igaz, a zenélést aznapra már befejeztük) Marci fogta a cuccait és hazahúzott. Először Imi mert szólni neki, hogy legyen kedves ne doboljon - persze ezen megsértődött -, majd amikor Imi elköszönt tőlünk és kilépett a teremből (hozzáteszem, Marci kb. úgy köszönt el Imitől, mintha a seggéből rántotta volna ki), egyből beült a dobokhoz, ekkor én kértem meg, hogy ne doboljon már, legyen csend. Ezután ment haza.

Egyébiránt Marci mostanában igen mély magánéleti válságban vergődik, viszont nem találom helyesnek, hogy ezt rajtunk (is) vezeti le, így. Szépen kértük, hogy ne doboljon, tapintatosak voltunk, de ő természetesen megsértődött, és teljesen kezelhetetlenné, hisztissé és undokká vált. Közben érdemes megnézni, hogyan éli meg ő ezeket a dolgokat.
Irritál, hogy neki kedve szerint mindent szabad, hazamehet próbáról, gúnyos megjegyzéseket tehet (pl. Bandi elfelejtett hozni forrasztóónt, pedig már egy jó ideje ígéri. Marci reakciója: "Kösz, Bandi, hogy hoztad az ónt, nagyon rendes vagy." A hangsúlyt és az arckifejezést nem nehéz kitalálni...) Mindannyian küzdünk ilyen-olyan, kisebb-nagyobb gondokkal, de egyikőnk sem hozza be a saját bejáratú problémáját a zenekarba.
Szilárd véleményem, hogy tudatalatt kifejezetten élvezi a folytonos mártír-szerepet, azt, hogy látványosan szenvedhet, hogy középpontba tud kerülni, hogy sajnáltatja magát, de mindeközben egyáltalán nem hagyja, hogy bárki segítsen neki, sőt ő maga sem próbálja megoldani a gondjait, és a plusz egy ráadás, hogy eközben a lehető legtöbb embert marja el maga elől.

A tegnapi próbáról azzal a lepecsételt gondolattal jöttem el, hogy még egy ilyen húzása van, és kilépek. Mivel Imi is gondolkodott ezen, így gyanítom, hogy ő sem maradna. Lehet, hogy jó lecke lenne Marcinak. Imit és engem is Gebe meg Bandi tart még itt, mert őket nem akarjuk faképnél hagyni.
A legrosszabb az, hogy Marcit kezdem meggyűlölni, és legszívesebben hagynám, hogy belerokkanjon a saját hülyeségébe. Akurvaéletbe. Aki hülye, haljon meg.

Ment& Másképp koncert - Tóparti Gimnázium

Este koncerteztünk a Tóparti gimnáziumban, a 143-as teremben, ha jól emlékszem. Ezzel sokmindent elmondtam a körülményekről, pláne, hogy az aulában közben végig ment az elviselhetetlen tuc-tuc zene, amire majdnem élő emberhez méltó módon vonaglott néhány diák.
A teremnek jóformán a felét elfoglaltuk csak a cuccainkkal, ráadásul ha nem hoztuk volna a próbateremből a kék és sárga hangulatfényeinket, akkor neoncsövek fehérségében zenéltünk volna. Mivel várni kellett a hangcucc egy részére, így a tervezett 20h helyett ~20.10-kor kezdtünk, ezért a végén ki kellett hagyni két számot.

A torokfájásom ellenére felszabadultan játszottam, és ahogy néztem, a többiek is. A nézeteltéréseket úgy ahogy, de javarészt tisztáztuk még délután, így a koncerten nem lehetett észrevenni, hogy valami baj lenne a zenekaron belül. Hiba volt pár, de csak apróbbak, viszont én nem voltam elégedett magammal.
A hangulatra nem volt panasz.
Utánunk játszott a Justification, Nagy Gábor (osztálytárs) az énekes. Ez egy jókora meglepi volt neki és nekünk is. Ők Rage Against The Machines és egyéb hasonló stílusú feldolgozásokat játszanak, és lássuk be, pénzben nincs hiány náluk. A dobcuccon kívül a Behringer csöves erőlködőn akadtam fenn, meg mondjuk Pete (nem tudom, miért kell egy Pétert pítnek becézni) - aki amúgy Kátai Adri barátja - basszerja adó-vevőről szólt (60.000 HUF), amit egy túl jól sikerült mozdulattal szét is rúgott a koncert során. Az is igaz, hogy a srác nagyon él a színpadon, igazi showman, akiből kinézem, hogy a gitárt szétveri, annyira belelendül a zenébe.

(Igen, mostanában ennyire nem találok fotótémát.
A "gyászkeret" Buzz kedvéért. ;) )

37,9

Halványan rémlett még valami, hogy milyen szar érzés, amikor beteg az ember - most nem a köhögök kettőt és jaaj-de-rossz-nekem-én-így-nem-mehetek-suliba betegségre gondolok -, de ma megtalált jól a láz, ég az orrom és a torkom is, ha levegővétellel próbálkozok, szipogok-köhögök, a hideg folyamatosan ráz és leginkább egy elátkozott törpére hasonlítok mind a hangommal (deb vadok dáthás), mind az arckifejezésemmel.
A délután jelentős részét ennek megfelelően alvással töltöttem, amit három részben (14-16, 16-18, 18-19h) kiviteleztem.
Most libabőrös és morcos vagyok, zúg a fejem.

Rainy

38,4° - hathatna a Rubophen.

Falu vs. város

Az imént tettem egy sétát a kellemes, langyos napsütésben az udvarunkon, egészen hátra, a kertekig elporoszkáltam. Újra felfedeztem a falusi élet szépségeit, mint például a csendet. A kertkapunktól egészen a falun kívül haladó főútra ellátni, láttam például a fél kettes szabadi-t, mögötte két teherautó igyekezett, a hangjukat viszont már elnyelte a távolság.
Alíz, a ló kitartóan éli a lovak egyszerű életét, sztoikus nyugalommal álldogál, néha szalmát (vagy szénát? még ezt sem tudom) rágcsál, és kifejezéstelen, de elégedettséget sugárzó arccal bámulja azt, aki hátratéved az istállója környékére. A kacsák még mindig olyanok, mint kiskoromban voltak: hangos, kétségbeesett hápogással fogadnak, mintha maga a sátán lennék én, az ember. A tyúkok, csirkék ostobán meresztik rám pont-szemüket, hátha ehető vagyok, vagy legalábbis van nálam valami ehető a számukra. A kakas gyanakvó, igyekszik úgy megvizsgálni engem, hogy én ne vegyem őt észre, keresi a gyanús mozdulataimat, döjfös, legyőzhetőnek és legyőzendőnek tart, de ha nem muszáj, mégsem bizonyosodik meg erről.
Peszi, az öregedő kutyánk bölcsen uralja az első udvart, kedve szerint árnyékban vagy napsütötte területen elnyújtózva.

"...VÉGIG A FÖVENYEN VAKONDOK TOLJÁK
A HELYÉRŐL A FÖLDET, MÁS MOZGÁS ALIG VAN..."
[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]

Tiltó-minimál

Úgy tűnik, mostanában naponta jut egy.
A képgalériát rendbeszedtem.
Update: Imi (és Buzz) kedvéért