Délután volt egy kisebb-nagyobb bonyodalom Kriszta és köztem, az én klasszikus hülyeségemről van szó, amit most nem részletezek.
Miután keresztülgyalogoltunk az egész városon, fél 7 előtt értünk vissza a Fezenre. Gebéhez és Barbihoz csatlakoztunk, később találkoztam Évával és egyéb kodályosokkal, majd letelepedtünk a Jäger sátor mellett a fűbe, mivel semmi értelmes koncertet nem találtunk a programban egészen 9-ig. Zsonglőrök és innen-onnan érkező ismerősök (FarkasKriszti, Zsuzsi, Barbi egyik osztálytársa, később Marci, még később Bandi, stb.) csatlakoztak hozzánk, de a sörözésen kívül javarészt semmit nem tettünk - és ez így helyesnek is bizonyult. Besötétedett, a szél is feltámadt és a levegő is jobban lehűlt, két oldalról jött a hangzavar (MediaMarkt színpad és Nagyszínpad), így elmondhattuk, hogy a fezen-életérzést ismét megerőszakoltuk és így a magunkévá tettük.
Ezt a jóérzést tetézte a Tátrai-Szűcs (10) latin koncert, amire a többiek mint Zagar előtti lazítás, Kriszta meg én pedig mint Fezenbúcsúztató előadásra mentünk be (mivel a hideg és az érdektelen program miatt fél 10-kor leléptünk). Itt leesett az állunk, ahogy a két vén szivar gitározott. Fenomenálisak. Jucival is összefutottunk egy röpke kétperce, meg Marcival is valahogy úgy hülyéskedtünk, mint már nagyon régen, és hiányzott is már ez a lökött oldala a srácnak.
Összefoglalva tehát az idei Fezen nekem csak egy nap volt, de az legalább olyan tömör, lényegretörő és csodás, mint általában a három nap együtt szokott lenni. |
