Csókakő-projekt, 2. nap

Délelőtt leráztuk a ház melletti körtefáról, ami még rajta volt. Pálinka készül majd belőle, egyébként. Utána fűrészeltünk fát, közben Zsolti bá'-ék készítették a levest.
Az épület teraszán kártyáztunk (zsír, macao). Megérkezett Datyó, délután vele felmentem a hegyre. Nos, az valami csodálatos, kár, hogy nem vittem fotóapparátot. Fehérvárig ellátni. Később volt szerencsénk azt az amúgy gyönyörű látványt figyelemmel kísérni, ahogy az esőfüggöny végigvonul a falun, és halad tovább. Természetesen szarrá áztunk. (De a tájképért megérte)

Este lementünk a faluba. A parkban iszogattunk (bor), majd elkészítettük Narit, a vodkanarancsot (kb. 6 dl vodka + 12 dl narancs). Belebotlottunk szlovák csajokba (pláne Csebo botlott bele.. ;) ), akik mentek haza 11-kor busszal. A várnál a Viking együttes zenélt, megnéztük a tűzijátékot, majd mentünk is vissza (ekkor Csebo elszakadt tőlünk, nem értük utol.)
A vártól lefelé KalmárPetibe botlottunk (akit én most ismertem meg). Haláli a gyerek, hasgörcsölésig lehet nevetni rajta. x) A Gildo kocsmában elfogyasztott három sör után... Bekészültünk. Még visszanéztünk a várhoz, meg mászkáltunk mindenféle, de nem maradt meg innentől sok...

Nem sokára elmúlik a nyár

Lezajlott az évnyitó és az első nap. Nos, változás van bőven. Arady Enikő sajnos nem ment át az olasz-szintkülönbözetin, így ő 10.-es marad. A szimpatikus, kissé elvont, Judit nevű csaj pedig hozzánk bukott. Az új tanárokat még nem láttuk. Az órarendünk még fog változni, egyelőre így néz ki:

Krisztával délután ücsörögtünk Haleszban a következő buszomig, megint nosztalgiáztunk, meg próbáltuk kitalálni fejenként a jövőnket. Semmire se jutottunk.
"NEM SOKÁRA ELMÚLIK A NYÁR
MINKET EGYTŐL EGYIG FELZABÁL AZ ÉLET..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

"The only way to get rid of the temptation is to yield it."

Lassan vége lett...

Hol is kezdjem? Talán az elején. 2007. február 24-én este összejöttem egy csodás lánnyal, majd 2007. szeptember 5-én közösen arra jutottunk, hogy legyen vége itt. Igen.
Az utóbbi időben mindkettőnkben átalakult a szerelem szeretetté. Aki érzett már ilyet, az tudja, miről beszélek. Lehet ez ellen kapálózni, próbálkozhat az ember mindennel, hogy megmentse a megmenthetetlent - nem megy. Egy régi dalban az van, "A szerelemnek múlnia kell, ha múlik, akkor fájnia kell... hogy érezd, mennyit ér...". Kiskoromban sosem értettem, de most... most felvilágosultam.

Fáj. Hogyne fájna. Amikor beszéltünk telefonon, milliónyi kusza érzés kavargott bennem minden pillanatban más szemszögbe helyezve a tényt, hogy vége. Megkönnyebbülés - mert minden vég kezdet is egyben, és úgy érzem, ez a vég most egy merőben új, baráti kapcsolat kezdete lehet. Fájdalom - mert annyi leírhatatlanul csodás pillanat és emlék dübörög a fejemben, hogy nehéz ezt a nyomást elviselni. Mikor letettem a telefont, bármerre néztem, mindenről Ő jutott az eszembe. A nyakláncom, a karkötőm, a plüssbárány, a bögre, a kitűzők, a kulcstartó... Minden.

Viszont ami nem megy, azt nem szabad eröltetni, és nagyon okosan döntöttünk. Most a legminimálisabb fájdalommal, teljes békében tudtunk elválni egymástól, és ezt hiba lett volna nem megtenni. Szomorú, fáj, de a legjobbat tettük a kapcsolatunk további érdekeit szemelőtt tartva.
Hiszem, hogy lehetünk barátok. És őszintén szerettem, és még most is szeretem... Csak másként.
Végezetül idézhetnék annyi mindent, de nem szeretnék. Olyan ez, mintha valami meghalt volna bennem.

"ÜRESEN ÁLLOK, MINDENNEK HÁTTAL..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

FeZeN 2007 - 1. nap

Évával gyalogoltunk a Bregyó-közbe, hogy részt vegyünk az idei (szokásos) utolsó zenei fesztiválon, a FeZeN-en. Elsőként sört vettem magamhoz és körülnéztünk. Tudni kell, hogy picsafagyasztó hideg fogadta a rendezvényre érkezőket.
Junkies-ra csak elnéztünk, túl korán volt, nem is nagyon volt közönség. Hiperkarma (9) 17h helyett 18h-kor kezdődött, de nem is baj. Ekkor már sok-sok ismerős is jelen volt, Szalcival és Évával beálltunk az első sorba (Éva aztán kisodródott onnan). 'karma hatalmas koncertet adott, számomra a három nap alatt a legjobbat... Bérczesi persze jól betépett a végére, de így is precízen játszottak. Az Amondó, na az tejóistenmekkoravoltmár.

Utána Vadoviccsal beszéltem a zenekar újraalapításáról, majd CsalaAnnáékhoz csatlakoztam. Anna mintha sokat ivott volna... :) Később Éváék ültek hozzánk, majd mentünk Kispálra (7), LadányiLaciékkal is találkoztam. Lovasiék megteremtették a kellő hangulatot, de valahogy most mégsem élveztem annyira. Azért rossznak nem nevezném.
Végül CsalaAnnáéknál aludtam, a város szélén. El is aludtam, de Anna nagyanyuja bevitt kocsival. Milyen rendes!

FeZeN 2007 - 2. nap

E napon az időjárás kegyetlenül lesújtott a szórakozni vágyókra - rettentő hideg uralkodott. CsalaAnna - általam tegnap megismert - barátjával és az ő ismerősével lézengtünk a fesztivál területén, legurítottunk egy sört. Supernemen (6) tiszteletemet tettem, de a Celsius-fokok hiánya és a korai időpont kellően kedvét szegték a szerény létszámú közönségnek, így én nem is merészkedtem előre.
Supernem után nemsokkal hazautaztam a 7-es sárosdival.

FeZeN 2007 - 3. nap

Krisztával érkeztem a Bregyóba, gyorsan sört ragadtunk magunkhoz, majd többször körbenéztünk. A fűbe kifeküdve beszélgettünk. Később elindultam megkeresni Ádámot, de ehelyett Ádám találta meg Krisztát. Végül én őket. Haha, a hunyó mindig nyer...
Arady Enikőékre is rátaláltunk, mászkáltunk mindenfelé, igazi fesztiválhangulatot éreztem az ereimben.

A Depresszió (8) kezdése előtt jó fél órával már beálltunk az első sorba. A koncert alatt végig küzdöttem a bokafájdalmaimmal, ennek ellenére a MÉSZÁRLÁS-t megint középen vártam... Végre kicsit levezethettük a feszültséget.
Utána Laci, Attila és Edit társaságához csatlakoztunk és beültünk a Méhkas Aurába.
30y-on (9) Attilával "tomboltunk" főként, de sokszor sikerült Krisztát is valamelyest előrecsalni. Volt egy technikai szünet is. Többször bementem magba, a tornacsukámon ez szemmel látható is...
Egy hosszú hajnali sétával hullafáradtan, de elégedetten értünk Krisztáék házához fél 4-kor. A félreértések elkerülése végett: nem, nem együtt aludtunk.

"STRANGE DAYS HAVE FOUND US..."
[KEPSZLOKK DOORS]

"LEGALÁBB AZT MONDD MEG
HOGY HOVÁ MENJÜNK
AZ OSTOBÁKKAL
MIHEZ KEZDJÜNK..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

Olvasnivaló

Van, hogy kiborul a kakaós tej

Csak egy mondat az MSN Live-ról

Hogy mi a (már elnézést) retkes faszért kötelez az MSN Live Messenger az újabb verzió telepítésére (letöltéssel és telepítéssel együtt kb. 20 perc folyamatos baszakodás), azt kurvára nem értem, de maximálisan elítélem. Jogom van eldönteni, hogy milyen verziót használok (azonban ha nem telepítem, nem tudnék bejelentkezni).

Lelkes ellelketlenedettség

Elaludtam. Fél órát késtem történelem témazáróról. Berágtam. Hazajöttem.

De tényleg... Mi van akkor, ha feladom? Mi van akkor, ha nem vagyok kitartó? Mi van, ha csak a magam feje után megyek, ha akármit mondanak, egyik fülemen be, másikon ki? A saját bőröm a saját tapasztalásom. A sorsom a párom. A párom a sorsom.* Mennyi deformált ember jön szembe az utcán, annyian hiszik el, hogy helyük van a gépezetben. Karieristák, ambicionisták, célkitűzéssel és elhivatottsággal teliek, és mind beveszik, hogy csak a természetes, a normális a járható... Az orrukig ismerik az utat, a többit megtanították nekik és kívülről fújják a leckét. Itt jobbra fordulunk.
Mit csináljak, ha a magány az egyetlen fegyverem, ha csak azzal szúrkálhatok mindenkit, aki nem ért meg? Nem értik, nem is vágyom rá, hogy értsék. Magamat úgyis egyedül csak én érzem.*

"MIT UGATOK, HA NEKEM EGYSZER ÚGY A JÓ, HA NEM LÁTNAK?
MIT AKAROK ÉN, HA NEKEM EGYSZER AZ A JÓ, HA NEM KELLEK?
TÉGED KÉRDEZLEK...!"
[KEPSZLOKK HIPERKARMA (bÉRCZESI RÓBERT) ]

*Nemrég elkészült dalaimból idézetek.

Nari

A délutánt Fehérváron töltöttem Krisztával. Sétáltunk, ettünk palacsintát, megsétáltattuk a Halesz parkban Bundást; mindez alatt beszélgettünk és hülyéskedtünk.

Este kimentünk inni - csak úgy. Kevertünk vodkanarancsot és fröccsöt, ami a parkban el is fogyott (ekkor még csak Attilán lehetett látni), aztán később Balázséknál még szereztünk Narit és fröccsöt, amitől... Bebasztam. Sok dolog nem maradt meg, de végülis nem kellett vukot eregetni.

Seregélyes - Mezőfalva: 4 - 0

Megnéztük a Seregélyes - Mezőfalva meccset. Datyó, Fekete, Balázs és én mentünk ki, az ifiben Györe is játszott (a vége 2 - 2 lett). A felnőttek küzdelmében már az első félidő három gólos fölénnyel zárult, majd a második részben megkapták a negyedik gólt, és később kiállították (jogosan) a kapusukat. Ezután a mezőfalviak bevonultak az öltözőbe, így a mérkőzés botrányos véget ért.

Anyáz

Fogkrémmel tele a pofám, csörög a vezetékes. Felveszem, egy ideig hallgatom, hogy a nő milyen előadásra akar meghívni, majd szónélkül leteszem. Anyád.
A dokinál Hekkellel és Rékával találkoztam, Hekkellel együtt mentem be a doktorhoz. Mikor kiléptem az ajtón, egy nő elkezdett nekem szövegelni, hogy ha mégegyszer be merek menni előtte, akkor felképel és blablabla... Anyád.

Lélekelemző

Kitöltöttem, kíváncsi vagyok, mi lesz az eredmény. Mostanában érdekes hangulatok váltakoznak bennem, így a puszta kíváncsiságon túl érdemes is "megnézetni" magam. ;)
Akit érdekel: www.lelekelemzo.hu

Elhunyt Ronyecz tanárúr

2-es
lett a töri tézém. Talán még soha életemben nem örültem így egy nyomorult kettesnek. :)

Helyi local

Délelőtt Krisztával sétáltunk a városban, és szembejött velünk Aranka. Ezután már biztos, hogy megint azt fogja pletykálni a tanári kar, hogy Kriszta és én egy pár vagyunk - pedig nem.

Este ellátogattunk a Helyi local névre hallgató rendezvényre. Érdekes egy elnevezés, kicsit olyan, mintha valamit a 'Fekete black' névvel illetnénk... Mindenesetre rengeteg fiatal gyűlt össze a Szabad Művelődés Házánál. Mi nem mentünk be, kint amúgy is rengeteg kodályos volt, ráadásul az egyetlen zenekar, amire benéztem volna, már végzett az érkezésünk előtt. Fuival megbeszéltük, hogy találkozunk, fél 10-től fél 11-ig vele sétáltam és beszélgettem.
Hazaérve Balázsékkal ittunk a buszmegállóban, de most nem volt kedvem hozzá. (Ráadásul amikor ezt írom, fáradt vagyok)

Önítélet

Ne feledd, hogy én egy végtelenül önző és számító alak vagyok.

K-O-C-K-A

Mivel programozás órával fejeztük be a napot, az úton hazafelé magányosan elkalandoztam és beugrott egy program, amit meg kellett csinálnom. A belső késztetés eredményeképp rég látott lelkesedés szállt meg: a buszon kikerestem a Pascal könyvben (Adri barátjától kaptam a hétvégén kölcsön) a vonatkozó fejezetet, hazaérkezésemre már kész tervvel ültem le a géphez, és alig több, mint egy óra alatt elkészítettem a remekművet. Letölthető, de kopirájt védi.

"...NEKED KÖNNYEBB MINDEN"
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

Kisgyón-mizéria

Nos, az elmúlt egy hét alatt tőlünk zengett az egész iskola, és valószínűleg még hosszú ideig ad beszédtémát a tanári szobában osztályunk "sztrájkja". Történt ugyanis, hogy a 28 fős csapatból 11 ember különböző hihető és kevésbé hihető okokra (és ürügyekre) hivatkozva bejelentette, hogy nem óhajtanak jönni az amúgy kötelező tanulmányi kirándulásra, melyet Bujpál, Baranyai és Szabó szerveztek (volna). Az ügy érdekessége, hogy ők hárman már nem tanítanak minket, és szívességet tettek nekünk azzal, hogy vállalták a szervezést és egyáltalán a részvételt. Osztályunk pedig hálás és hűséges, mint látható... :P

Tizenheten maradtunk tehát, akik lelkesedtek, ám ilyen körülmények között a tanár urak (megjegyzem, jogosan) visszamondták a kirándulást. Szégyen és gyalázat, hogy az osztály 40%-a miatt ekkora fekete pontot szerzünk, ráadásul nem csak Szabóéknál, hanem majdnem az egész tanári karnál. Ráadásul minket, akik szerettünk volna menni, most nem csak az élménytől fosztottak meg társaink, hanem függetlenül attól, hogy szenvedő alanyai vagyunk a történéseknek, még minket is hálátlannak könyvelnek el.
Nem fejtegetem tovább, fájdalmas ez az egész. Osztályközösség, mi?

(Hozzá kell tenni, hogy abból a 11 főből is van, aki érthető okokból maradt volna otthon - pl. Mariann -, de akik puszta döjfösségből fújták le a dolgot, azok tehetnek egy szívességet...)
"MA CSAK AZ JÖJJÖN, AKI KÖNNYEN SZÉTDŐL
AKI ÚGY INDUL EL, HOGY A VÉGÉRE ÉR..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

Buzznak pontos elképzelése volt arról, hogy honnan szemléljük a tavaktól fellőtt tűzijátékot. Ha jól emlékszem, a Bakony utcán gyalogoltunk volna végig... Azonban Barni kivitt mindkettőnket a Simsonján. Nem, nem fordult kettőt. Egyszerre. Kriszta a tankon, Barni a helyén, én pedig a második személy ülésén. Vicces, de a körülményektől független nem oly veszélyes utazás volt. A szennyvíztisztító-telep melletti aszfaltozott bekötőúton álltunk meg, itt vártuk meg a produkciót (tetszett), majd Barnabás elfuvarozott minket a Haleszig (gyalogoltunk is, nehogy a rendőr megállítson).

Az utolsó buszra felültem, még benéztem otthon Lacihoz a házibuliba, majd hajnalig (fél 4) pókereztünk Balázséknál.