Délután Gebe nélkül próbáltunk, aminek fő célja Imi "betanítása" volt, tehát hogy nagyjából belehelyezzük a régi dalokba vagy billentyűvel, vagy csörgővel, vagy vokállal. Ennek jegyében telt a nap, Anita és később Kriszta is meglátogatott minket.
Biciklivel jöttünk, de míg Krisztáékig értünk, teljesen eláztunk. x) Durván szakadt az eső, még az boxeralsóm is vizes lett.

Sárdobálás?

Érdekes dolog történt ezen a próbán. Kriszta is velem jött, de nem maradt végig; amikor pedig ment, épp a Mese habbal-t játszottuk, majd Marci a végén beénekelte, hogy "navégre... vissza se gyere...". Később mogorván megjegyezte, hogy jó lenne, ha Kriszta többet nem jönne próbára. Folytatás?

Face to face

Habár - mint tudjuk - én egy ordenáré szar alak vagyok, legalább szemtől szembe mondom meg, amit gondolok. Na de ne rohanjunk ennyire előre.
Mint írtam a tegnapi napról, Marci különösebb érv nélkül (mert azt, hogy ribanc, nem csak igaznak, de érvnek sem tartom) kijelentette, hogy Krisztát nem szeretné többet látni a próbán, mert idegesíti a jelenléte.

Ma Gebének ballagása volt, aminek megünneplésére minket (tehát zenekart és barátokat) is beszervezett Barbi és Ági asszony (GebeAnyu) meglepetésként. Eleve vicces volt, ahogy Bandival lejutottunk a próbaterembe úgy, hogy Gebe ne vegye észre; Barbi elterelte Gebét, amíg mi leosontunk. Lent Pepe már nyugisan sörözött. :)
Egy ideig vártunk még Szalcira és Marcira, aztán fél kettő körül Ági asszony úgy gondolta, lepjük meg mi hárman a ballagó diákot, a többiek pedig majd jönnek. Szalci jött is, Marcira fél 4-es indulásomig hiába vártunk.
Finom ebéd és jó hangulat volt, Gebe pedig halálian viselkedett; pl. héliumos lufi sétáltatás. x)

Nem akartam ünnepet rontani, de mivel betelt a pohár, én is léptem egyet. Szalcit félrehívtam távozásomkor, hogy pár dolgot megosszak vele;
Egyrészt, hogy a szakításunk oka nem Kriszta és nem is más volt, senki nem beszélt rá arra, hogy így döntsek. És hogy mi mégis a nagyon titkolt ok? Rájöttem, meg tudom én fogalmazni: ha majd lesz egy komoly kapcsolata Szalcinak, ami tényleg jó és harmónikus, akkor fogja tudni értékelni a mienket, és rájön, hogy ennek köztünk köze nem volt a működőképes kapcsolat fogalmához. Hogy ezt megelégeltem, és hogy nem fogok lassan 18 évesen bohóckodni, az pedig - szerintem - természetes.
Másrészt megkértem, hogy innentől ő se látogassa a próbánkat, mert miként Marcit idegesíti Kriszta, úgy engem pedig ő idegesít a nyüzsgő és minden-lében-kanál természetével. Heló.
Harmadrészt felhívtam becses figyelmét a fair-play nevű jelenségre, ahogy tettem azt akkor is, amikor a blogon leírtakkal ellentétben viselkedett velem. Akkor is megmondtam, velem nem kötelező jóban lenni, fakultatív a dolog; de hogy egyszer ez, másszor az, vagy pedig ilyen és olyan véleménnyel is legyen rólam valaki, abból köszönöm, nem kérek. Ha nehezebb is, de becsületesebb, ha az ilyen ügyeket nem egymás háta mögött sárdobálva, hanem szemtől szembe beszélik meg az illetékesek.
Én nem is mondtam semmit Krisztáról a hátamögött. "Nem hiszek neked."

"Ó, HA TUDNÁD, MI MEGY A HÁTAD MÖGÖTT
NÉZNÉL..."

"ÉS MARHÁRA NEM BAJ, HA SOSEM BÍRTAK
AKIK AZT SE TUDJÁK, HOGYAN HÍVNAK..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

Kisgyón-projekt, I. nap

Hajnali 6.40-kor indult el az a bakonycsernyei busz, amellyel hat elszánt kodályos tanuló utazott a tanulmányi kirándulásra. Peszti, Nóri, Kriszta, Szabi, Buzz és én kb. fél 8-kor szálltunk le a kisgyóni elágazásnál, hogy aztán fél órán keresztül cipeljük cuccainkat a szállásig. Baranyai tanárúr tűnt fel elsőként a horizonton, ő adta át nekünk a házunkat (ugyanis külön lakásban szállásoltak el minket, mivel nem volt több hely nálunk.) Kis idő múltán (amíg nagyjából berendezkedtünk) a vasváris diákokkal együtt - Bujpál tanárúr vezetésével - indultunk túrázni.

Nos, csodás helyeket jártunk be. A legelső állomáson Szabó tanárúr (és többet nem teszem a nevek mögé ezt a jelzőt, hogy ne ismétlődjön folyton) a kezünkbe nyomott egy csalánfélét, hogy együk meg (kézben tartva nem csípett). Na igen. Egy perccel később zsibbadtak a nyelvek. :)
Láttunk egy kisebb barlangot belülről, kihalt bányaváros romjain tapostunk, Szent László pénzeit kerestük. Olyan helyen is jártunk, ahol - ameddig a szem ellát - medvehagyma borított mindent.

A Csikling várnál már nem akartunk sokat várni, amíg a vasvárisok elvégzik a feladatukat, úgyhogy Szabó elmagyarázta nekünk az utat és hazaindultunk. A zöld ösvény kicsit hosszúnak bizonyult, de végül csak-csak visszataláltunk.
Este átmentünk a vasvári-táborba, Bujpálékkal vacsoráztunk (gulyásleves). Gyurival és Lacival beszélgettünk sokat, kevés szilvapálinka, némileg több bor társaságában, később pedig a tábortűznél énekeltünk velük és a tanárokkal mókás dalokat. :) Egyetlen rosszként megfájdult a fejem, amit egy Algopirin nagyjából orvosolt.

Képek feltöltve: 2008. május 26-án
szkennelte: Imi
köszi!

Kisgyón-projekt, II. nap

Reggeli klasszis jelenet: Márk kotyogón kávét főz az ébredező kodályos különítménynek...
A délelőtt folyamán egy laza túrát tett meg a csapat Bakocsernyére, ahol a Gaja patak vizének tisztaságát vizsgáltuk meg egy belga módszerrel. Szabó tanárúr vezérletével így néhány vasváris diáknak be kellett mennie a patakba. Mi kint álltunk, és a vízből nyert mintákat ellenőriztük - különböző élőlények után kutatva. A 10-es skálán 8-as tisztaságú a Gaja vize.

Megvártuk, míg Eszti és Nóri buszra száll, aztán jött a délutáni punnyadás. Meg a jégeső. Na, az például vicces volt. Buzz, Szabi és Kriszta, meg egy rövid ideig én is, kiálltunk a ház elé az esőbe.

Este új csoport jött, másik 10.-es vasváris osztály. Ők rendetlenebbek voltak, mint a másik csoport. Pl. már kb. fél 9-re bevedeltek két teljes üveg jägert, meg még ki tudja mi-mindent. Mi is elkezdtünk hát borozni... Bujpállal beszélgettem fényképezésről, majd vacsora után bent, később a tábortűznél kint gitároztunk és énekeltünk.
Végül sikerült csúnyán beboroznom. Annyira, hogy a végén már ki is estek dolgok. Arra emlékszem, hogy valamiért nevetve-kiabálva futottam a sötétben a házunkig, és poénból elbújtam Buzz és Kriszta elől... Onnantól roló le. Csak azt nem tudom, hogy vettem le az acélbetétest.

We are the best!

Milyen kellemes is a verőfényes napsütésben a Gyümölcs utcán sétálni, miközben a We are the best-et hallgatod...!
Majd később Sütivel beszélgetni a Géza szobornál egy jót. Igaz, most főként az én szám járt. Remélem, nem unta.

Pannónia Fesztivál 2008. - I. nap

Krisztával a 10.00-kor induló veszprémi járattal utaztunk Várpalotára, ahol bevásároltunk Tesco-ban. Innentől javarészt telefonos segítséggel és a tömeg követésével jutottunk el gyalog (!) az emelkedő tetején, egy Mol kútnál elhelyezkedő fesztiválra. Gyalog. Kb. 5 kilométer, csomagokkal. Mindezt azért, mert a fesztiválbuszok 10.30 és 12.30 között nem közlekedtek...

Na, semmi baj, legalább söröztünk egyet odafelé, meg a helyszínen, még a belépés előtt. Ekkor már Gebével, Barbival, Bandival és Marcival, majd Datyóval is egyesített erővel haladtunk a fesztivál területére. Hamar sátrat vertünk, majd némi lézengés, pénzbeváltás (ugyanis a pénz a PaFe-n semmit nem ért, be kellett váltani kuponokra...), Jäger-es sátorban a seregélyesiekkel találkozás után mentünk Kaukázusra (8). Nos, hatalmas bulit csaptak, függetlenül a korai (14h) kezdéstől. Krisztával, Datyóval és Marcival ugráltunk az első-második sorok környékén.

Délután lazítással, majd vízifocival töltöttük az időt. Ez utóbbi igen vicces volt. Kb. 5-kor játszottunk egy cirka 40 perces meccset, mert már senki nem akart helyettünk jönni. :)
Mielőtt elindultunk Quimby-re (7), még a sátornál megfésülködtem, ami ugye azzal járt, hogy nem látszódott az arcom. És ha már fesztiválon voltunk, poénból így vezettek Gebéék az úton. xD Időnként elkiáltottam magam, hogy Itt a haj!, néha pedig Gebe figyelmeztetett, mondván vigyázz, szemben jönnek!.

Quimby elején a színpadhoz viszonylag közel, bal oldalon voltunk. Gebéék mögöttünk, de aztán valahogy elszakadtak, és később mi is kihátráltunk, mert elviselhetetlenek voltak elől az emberek. Egyrészt a punkok lökdösődtek, másrészt beállt elénk egy apuka nyakában a kb. hároméves gyerekkel... Így hátul táncikáltunk Barbi, Gebe, Kriszta meg én, mögöttünk Gebeanyuék. A ráadásra nem bírtam nem visszamenni, számítva a Bordély boogie-ra. Számítás megtalálva, ezt játszották utoljára, előtte pedig KisTibit köszöntötte a közönség mobilokkal és öngyújtokkal mintegy tortaként a Don Quijote ébredése c. dal alatt, mivel ezen a napon ünnepelte 37. születésnapját az énekesgitáros.

Belga elején még jóval a közönség mögött ücsörögtünk a földön, de hamar beláttuk, hogy aludni kéne, úgyhogy visszamentünk a sátrakhoz és bevágtuk a szunyát-.

Pannónia Fesztivál 2008. - II. nap

Reggel Gebéék összecsomagoltak és hazautaztak, mivel délután már Lajoskomáromba kellett menniük. Krisztával kikísértük őket, aztán begyalogoltunk Várpalotára sörért és némi kajáért. A délutánt javarészt ismét vízifocival töltöttük a seregélyesi különítménnyel. Észbontó egy banda. :)

Találkoztam Timivel és Misivel (Vera). Nézhették azt is, ahogy vízifocizok. Gondolom élvezték, pláne, hogy a cseppet nedves pályán percenként cirka négy-öt alkalommal biztos elhasaltunk...

Ahogy közeledett az este - és ezzel a 20.30-kor kezdő 30Y (9) -, fokozatosan vittük be a sör utánpótlást. Kicsit tehát becsiccsentettem, mire Beckék nekiláttak a nagyszínpadon a koncertnek. Kriszta, Timi, Datyó, Laci, Attila és én viszonylag közel a színpadhoz táncoltunk és ordítottuk a szöveget. Egy ideig egy söröző srác is csatlakozott hozzánk, aki kérésemre kb. 20 centivel a szám fölött megdöntötte a sörös dobozt, így nem csak az orromba és a mellkasamra, de a számba is ment némi malátaleves. :)
Respekt-re Attilával és Datyóval természetesen bementünk középre. Játszották az Azt hittem, érdemest. Hopp.
Egyébként ez volt a legjobb koncert szerény véleményem szerint a fesztivál során. Talán azért is, mert nagyobb társasággal állítottunk be a tömegbe, vagy mert a fogyasztott sörök hatására leszartam az amúgy általában roppant zavaró közönséget. A lényeg, hogy a 30Y megint nagyot alakított.

Depresszióra (6) már csak Kriszta és én maradtunk, de tulajdonképpen nem tudom, mi egyáltalán miért. Ugyan annyira vészesen nem volt rossz a koncert, de Halász beképzeltsége tönkreteszi az egész produkciót... Rögtön az első szám alatt (meg sem jegyeztem, mivel kezdtek) bemondani, hogy "Taps!"... Szóval, a fene tudja, nekem egyre kevésbé jön be, amit egy-egy Depi koncerten látok. Mészárlásra azért bementem, nem is volt olyan iszonyú megeröltető, de a végéről már el is jöttünk inkább, és mentünk aludni.
Ahogy haladtunk el a Jäger sátornál, hallottuk, hogy a Hagyjatok bízni-t reagge-s kezdéssel fogják eljátszani... Előtte volt egy kis Uri Geller-es Á színpád á tiéd-hülyélkedés is, ami végleg elborzasztott. :P
Félálomban még hallottam Supernem-et, jónak tűnt, de nem volt már erőm kimászni a sátorból. Kár érte.

Pannónia Fesztivál 2008. - hazaút

Igen, annyi szemetet hagyott ott egy punk csapat Balázsék sátra mögött nem messze.
És igen, kísérleteztünk stoppolással is, mivel hiába mentünk ki 10 órára a Mol kúthoz, ezen a napon már nem közlekedtek fesztiválbuszok.
Így hát minden cuccal megpakolva, gyalog kellett visszavágtatnunk Várpalotára. Klasszikus fesztiválvégi hangulat uralkodott, ami még ha kicsit komor is, én ezt is szeretem. Ez az, amikor mindenki fáradt, kócos, káromkodik, cipekedik, de gyakran csendben is van. A vasútállomásra, amelynek környéke amúgy szinte minden képzelőerőt felülmúlóan lepusztult, 11.45 körül értünk. Vettünk jegyet, és a 12.24-es vonattal hazautaztunk.
Összegzésként: azt mondom, soha rosszabb fesztivál ne legyen, és akkor nem lesz gond. Persze, fel lehetne sorolni rengeteg dolgot, ami zavaró volt, pláne ez a buszkimaradás, de a lényeg - mégpedig hogy jól éreztem magam - megvolt ez alatt a két és fél nap alatt. Pláne, hogy elképzelhető, ezen a nyáron más fesztiválra nem is igazán jutok el...

Fél év! - Ment& Másképp

Eme szép szerdai napon lett fél éves a Ment& Másképp zenekar! Pénteken végre próbálunk, szeretném egy szolid pezsgőzéssel ünnepelni ezt a kereknek ugyan nem kerek, de mégis megemlítendő eseményt. Úgymond félévfordulót.

És ha már zene és zenekar, akkor szólok itt még másról is. Mint korábban írtam már, készülök egy teljesen saját kezdeményezéssel is, lássunk tehát pár szót erről.
A lemezt - aminek címe Majd magammal megbeszélem lesz - nyáron fogom felvenni, a tervek szerint július végén, a Balatonon. (Krisztáék családi nyaralója lesz a rögtönzött stúdió). 12 dalt szeretnék rögzíteni, amiből már 11 ötlet megvan, többet ezek közül már az utolsó betűig és hangig megírtam. (A többit pedig rendszerezni és végleges formájába kell önteni.) A művekhez gyakorlatilag az eddigi három gimnáziumi év során nyertem ihletet, illetve szereztem tapasztalatot (jót is, rosszat is).
Az albumot személyesen fogom odaadni azoknak, akiknek szánom, pontosabban akiknek figyelmébe ajánlom (tdkp. azoknak, akik fontosak, akik bíztattak, akik kíváncsiak rám). A későbbiekben erre a produkcióra szeretnék alapozni egy zenekart (mindezt a Ment& Másképp mellett, tehát annak rovására nem menne), a leendő tagokat már nagyjából kiszemeltem. Egyikük ötlete alapján már nevet is találtunk, azonban mind ezt, mind a kiszemelt emberek kilétét jótékony homály fedi egészen addig, amíg megvalósul a zenekar.

Demokrácia

"Demokrácia az, amikor két farkas és egy bárány dönt arról, hogy mi legyen a vacsora..."

Tegye fel a kezét, aki keresi egy olyan csapat társaságát, ahol tudja, hogy egy ember kifejezetten utálja őt! Mmmm... És most tegye fel a kezét, akit cseppet sem zavar az, hogy őt ott valaki utálja! Nem látok sok kezet...

Délután végre tudtunk próbálni. Szalci (továbbiakban harcimókus) érkeztével felvetettem a befejezetlen-megoldatlan kérdést. Némi vagdalkozás és szóforgatás után oda jutottunk, hogy igazán nézhetném a zenekar érdekeit a sajátjaim helyett, merthogy harcimókus jót tesz nekünk, sokat segít, kreatív, amolyan joly joker, nélküle bizonyosan megállna az élet.
Namost, én eddig jártattam a szám. Eddig próbáltam megértetni egy aprócska dolgot velük, miszerint engem demoralizál harcimókusunk jelenléte, ami azt jelenti, hogy számomra ez a jelenlegi közösség nem ugyanaz, ami volt. Félreértés ne essék, a zenekar tagjaival semmi - de tényleg semmi - bajom. Mint ma is láttuk, amíg csak Gebe, Marci és én tartózkodtunk lent, kiválóan éreztem magam. Arról, hogy a vihogást, nyüzsgést, mellverést, bólogatást, bizonygatást, ajnározást nem tudom elviselni, nem tehetek.

Ha nem szeretném ennyire a zenekart, a zenét, amit csinálunk, satöbbi, akkor most állnék fel és hagynám ott az egészet. Mert ez az állapot már rég túl van a tűréshatáromon. Természetesen nem teszem ezt, mert egy ilyen miatt nem rúgok fel egy nagyszerű dolgot.
Végeztem.
A kommentelést letiltottam, nem vagyok kíváncsi rátok.

"NEM SZÁMÍT, RÓLAM MIT HISZEL..."

"TÉGED CSAK ÚGY LÁTNI JÓNAK
HA MINDENHOL OTT VAGY..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

A hétvégéről összefoglalóan

Pénteken-szombaton próbáltunk. Kicsit egybe is folyt a két nap, de ha jól emlékszem, pénteken jött le hozzánk Szabi látogatóba. A Marci egyszálgitár dalba (Apa c.) beszállt egy rögtönzött, monoton, de gyönyörű dallammal. Eredmény: valószínűleg nyáron őt is meghívjuk a zenekarba.
Szombaton átvettük az egész műsort Imivel. Szerintem menni fog neki 24-én, pláne, hogy fél 9-kor hirtelen ötlettől vezérelve eljátszottuk a teljes koncertet, így kb. 22h-ig a próbateremben voltunk.

Egyébként tervezek valamikorra egy rendes Márk balfaszkodik gitáron estet, ahol már tényleg zenélek pár meghívottnak.

Isten-ember-Isten

A mai etika órán Dosztojevszkij Karamazov testvérek c. művéből kiemelt Nagy Inkvizítor jelenetet néztük meg közelebbről. Annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy most a könyv megszerzésére törekszem.
Ráadásul ez megerősített egy nézetemben, magammal kapcsolatban. Mától könnyebb lesz.
Aki kitalálja, nyer egy piros hangszórót. (Imi, Kriszta és Buzz kizárva a versenyből, mert velük már beszéltem erről.)

Elég durva!

A nap legjobbja: Krisztával beültünk a MekKajálszba két sajtburger erejéig, azonban ott felejtettem a táskám. A Rossmannhoz vettük az irányt, hogy filmet vegyek, amikor eszembejutott, hogy valami hiányzik. Persze rohantunk is vissza, bementem, mire egy ott dolgozó fiatal lány megkérdezte, a táskáért jöttem-e (eltette, hogy ne vigyék el). Mondtam, igen, voltaképpen itt felejtettem a táskát. Erre széles mosollyal elkezdett bólogatni: "Hát ez elég durva!". x)
Ez a vicces-őszinte reakció feldobta az egész napom. :)

Másfél koncert - Veszprém, Expresszó

18.50. Ekkor indult a veszprémi busz, amire Krisztával szálltam fel. Majdnem egy órányi zötykölődés után megérkeztünk a szomszédos megyeszékhelyre, ahol, nos, régen jártam. Kriszta szerint bizonytalanul, szerintem viszont egész találékonyan mutattam az utat. Odafelé ettünk egy gyrost, mert éhesek voltunk.
Kb. 8 - negyed 9 felé odaértünk az Expresszóba, épp hangbeállást tartottak Másfélék. Meglepetten vettem észre, hogy egyrészt nem kérte tőlünk senki sem az ezer huf-os belépőt, másrészt, hogy rajtunk és a technikai személyzeten kívül csak maga a zenekar volt jelen.

A hely nagyon pozitív benyomást keltett, szép színek, kényelmes (mű)bőr fotelok, csinos bútorok, kellemes fények és kialakítás jellemezte. Ittunk egy-egy sört (300 forintért...), elnevetgéltük az időt a fotelokban 10-ig. Kicsit rosszul lettem, ahogy egyre többen jöttek és füstösebb, levegőtlenebb lett a hely. Mint Kriszta megtudta, azért sem kezdett időben (22h) a zenekar, mert az Expresszó felett mozi van, ahol még vetítés zajlott...
Egyszer aztán csak megszólalt a Tekerj bele, Konrád!, ám a dal közben a pultos srác felugrott a színpadra, mondott valamit a basszerosnak, az továbbadta Leventének (szaxofon) és Zolinak (dob), majd a dal végén Levente bemondta: ez volt a Másfél, fent még megy a mozi, nemsokára jövünk. (Aztán lejöttek a némileg már nagyobb számú közönség soraiba és söröztek)

Már jóval 11 után végre elkezdhették. A teljes dallista, a sorrendiség igénye nélkül:
• Tekerj bele, Konrád!
• Sakavaka
• Dub in da bath
• Piedone
• Csendes Bob
• Angyaltojás
• Lengyel
• Piezzo
• Mr. Kozlov
• Varjú
• Demo Bunyó (ráadás)

Több szempontból is leesett az állam: egyrészt élőben sokkal-sokkal jobb hallgatni őket, mint lemezről. Másrészt teljesen élethűen adják vissza a dalokat, márpedig ez ilyen effektek mellett nagy szó. Harmadrészt játszi könnyedséggel zenélnek.
Peti (basszeros) többször kiült a színpad szélére, odaszólt hozzánk, hogy jól vagytok?, és végig rengeteget poénkodott.
(Levi: Hangulatvilágítás nincs?
Peti: Nincs hangulat, nincs hangulatvilágítás.)
Szóval hatalmasat denszeltünk, nagyon beleültették a fülembe a boogie-t. Lenyűgöző színpadiassággal nyomták végig a koncertet.

Autogramot is sikerült szerezni tőlük, mivel Kriszta megszólította a basszerost, mielőtt mentek volna el a helyszínről. Így hát szóba is elegyedtünk velük. Közvetlenek, sallangmentesek, teljesen hétköznapi módon viselkednek. Nem láttunk rajtuk semmiféle "sztárvagyok" szarakodást, totál emberközeliek. :)
Miután ők kisbuszba szállva eltűntek a helyszínről, mi még kényszerből 4-ig a helyszínen maradtunk. Néha szóba elegyedtünk vicces arcos-harcosokkal, majd a 4.30-as pesti busszal hazadöcögtünk.
Kurvajó volt. :)

Képek feltöltve: 2008.06.16.
Utómunkát végeztem
Szkennelte: Datyó
Köszi!

Ment& Másképp - Rádió Presszó live III.

Mivel elaludtam, kicsit rohannom kellett és még így is csak fél kettőre értem a megbeszélt dél helyett a próbaterembe. Más kérdés, hogy semmiről nem maradtam le: Gebe és Bandi még nem jöttek ekkorra, és a hangtechnika is csak 6-ra volt várható.
Ebből adódtak is gondok, konkrétan a kapkodás. Mindenesetre valahogy csak-csak sikerült beállítani a cuccokat, szerintem jól szólt kifelé.

7-re bementünk Marxim elé, de kisebb meglepetésünkre nem jöttek sokan. Ebből kitaláltuk azt is, hogy a koncerten is igen nagy valószínűséggel az eddigiekhez képest roppant kevesen lesznek (az előző két rádiós koncert alkalmával megtelt a hely). Kodályból jöttek páran (Sütit nem engedték el; Timi, - az osztályunkból pedig - Nóri, Eszti, Buzz és Szabi, majd kicsit késve Kriszta jelentek meg.
Kicsivel 20h után el is kezdtük, még ha elég családias is volt a hangulat.

Imi nagyon jól debütált, még ha mikrofonproblémák miatt most a vokál el is maradt. :/ Szóval ügyes és frankón illik is a zenekarba, mind zeneileg, mind emberileg. A színpadon pedig nem láttam görcsösnek.
Marcin viszont kissé megmutatkozott, hogy kevesen jöttek el. Szerencsére később ő is feloldódott, talán azért is, mert látta, hogy én mennyire élvezem a koncertet.
Érdekes ez, mert ennél adtunk már jobbat is, én mégis most - mivel jól akartam érezni magam - nagyon átéltem a zenét.
Az Apa c. dalban Szabi vendégzenészkedett klarinéton, hatalmas sikert aratott ez a dal. (Egyébként megdöbbentő hangulatot csinált az a kb. 20 emberke, aki a közönséget képezte.)

Az este hátralévő részében egy nagyobb társaság ("leltár" szerint: a zenekar, + Timi, Pepe, Szabi, Henrik, Krisztián, Anita) verbuválódott össze, a nagyréten keresztül mentünk, és közben páran igencsak berúgtak. Néha vicces volt, általában én figyeltem/vigyáztam Pepére és Szabira, nehogy lemaradjanak.

Hazakísértem Timit és beszélgettünk egy nagyon tartalmasat. Családról, barátságról, szerelemről, filozófiai dolgokról.. Jól esett, nagyon.

Back to Kisgyón-feeling

Mivel vannak képek, érdemes újra megnézni, akit érdekel.
Más. Újra olvastam sic-ről, nála. Olyan stílusa van a lánynak, mint Jucinak. Határozottan bírom így látatlanban is.

Info érettségi

Nos, ma informatika érettségi vizsgát tettem - hogy szépen, hivatalosan fejezzem ki magam. Nem volt egy nagy was-ist-das-kutykurutty, csupán annyi hiba volt, hogy semennyit sem készültem rá, ennek megfelelően hármasnál, talán négyesnél jobbra nem számítok.
Ez tulajdonképpen hatalmas könnyelműség és baki, mivel kis rákészüléssel meg tudtam volna csinálni ötösre, ez 99,9%. Még ott van a lehetőség, hogy megbuktatom magam (nem megyek szóbelizni) és jövőre újrapróbálom, de minek? Ezzel igazán nem akarok semmit kezdeni, a lényeg, hogy megvan a választott tantárgy, ráadásul jövőre épp elég lesz négy tárgyból felkészülni.

Két kép egy parkról

A felső kép már szerepelt a blogon, és most Fotozz.hu-ra is feltettem.
Az alsó nem olyan rég készült.
Mindegyiken +10 piros érték van, keret, és mindkettő vágás az eredeti képekből.

18

Eme szép, kora-nyári napon arra a gondolatra ébredtem, hogy öregedek. Bizony, ma betöltöttem 18. életévemet! Nem nagy szó, tudom, de mindenképpen meghatározó életkor ez, hiszen mostantól nagykorú vagyok - és büntethető. Fogyaszthatok alkoholt, vásárolhatok cigarettát, nézhetem a 18 éven felülieknek szóló filmeket (nem mintha néznék egyáltalán filmet, vagy eddig ezt figyelembe vettem volna), és egyben választópolgár is lettem...
Ma egész nap mosolyogtam, pörögtem, úgy éreztem magam és úgy is viselkedtem, mint akinek a 18 évéből kivontak tizet. A tanteremben például szünetekben többször eljátszottam a Happy Birthsday-t, a Belgiumban tartózkodó Kató és a (na igen, főként) a saját tiszteletemre. :)

Nos, mit írhatnék még? Túl sok gondolat jár a fejemben, és mindent egyszerre nem tudok leírni. Mindenesetre, nagyon kellemesen telt a napom.
Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám és felköszöntött. :)

Este Krisztánál összegyűltünk páran, úgymond Márk-szülinapot ünnepelni. Sütit nem engedték el, úgyhogy Timi, Peszti, Nóri, Buzz, Szabi, Kriszta és én voltunk jelen. Nos, bevallom, kicsit meghatottak ezek a bolondok, nem számítottam arra, hogy ennyire fontosnak tartanak - vagy nemtudom, hogy mondjam. Szóval egy cseppet zavarba hoztak. :)
Pláne, amikor megkaptam Ursulát, aki egy guminő, nővérruhában. Durva. x')
Az este a finom torta elfogyasztásával folytatódott, utána lementünk az udvarra a hintaágyhoz, és ott beszélgettünk 10-ig, kb.

Ment& Másképp + Ribogzi - Harta, Sörpatika Szabadtéri

előljáróban a hajnali esethez:
"...DE EBBEN MÁS LEHET TÁRSAD
NE BÁND, MERT ÉN NEM VAGYOK HÁZAD
CSAK EGY HÍD, ÉPP HOGY TÖBB LEGYÉL NÁLAM
AZÉRT SZÓLTAM PÁR SZÓT..."
[KEPSZLOKK ELEVEN HOLD]
...csakhogy ebben az esetben egyáltalán nem volt megtiszteltetés, sőt, inkább fáj az, hogy a süllyedő hajódba vizet hordasz... (É.H.-nak)

Egyébként délután 4-re értünk Hartára, lepakoltunk a Sörpatikánál, Panda elkísért minket boltba, és utána lementünk a Dunához. Egy Kata nevű csaj jött velünk a partra (fehérvárról egyébként Barbi és Anita kísért minket). Marci, Gebe és Bandi megmártóztak a vízben... Nos, én ahhoz túl koszosnak ítéltem a Dunát, dehát ők tudják. Mindenesetre kellemesen elhülyéskedtünk, aztán 7-re visszamentünk.

Hangbeállást és pár sört követően, kis késéssel kezdett a Heart of Metal zenekar, érdekes volt. Azt kifogásoltam bennük nagyon, hogy semmi színpadiasság nem mutatkozott rajtuk, nem mozogtak, nem láttam, hogy élveznék, amit csinálnak. Ez rontotta el a produkciójukat.
Utánunk jöttünk mi, már sötétben. Az elején meglepően szarul doboltam, aztán kb. a harmada után belejöttem. Nekem most a Vallomás egy lányhoz jött be a leginkább, pláne, hogy kicsit gyorsítottunk rajta, ami koncerten az előnyére vált.
Banditól és Anitától kaptunk (Gebe, Marci és én) szülinapi ajándékot is, párnákat, belehímezve a nevünk. Aranyosak.
Koncert végére már a közönség is egész szép számban összegyűlt, a hangulat sem volt rossz.

A Ribogzi koncertje előtt még beszéltem Hannával... Egész normálisnak tűnt, kár, hogy bebizonyította később az ellenkezőjét. :/ Na, de amikor hallottuk, hogy kezdődik, visszasiettünk és Turival, Pandáékkal, Marcival és még pár emberkével jót tomboltunk, amíg el nem fáradtunk. :) Azután pedig csak ültünk elpilledve.
NaftzKatával is találkoztam! Örült a jókedvemnek, beszéltünk pár szót, táncoltunk. A barátja, Enzim velünk egy busszal jött, mint kiderült. Velük a hajnal folyamán még kétszer összefutottam.
Reggel alig két óra alvás után Keszeg és az infantilis-tapló haverjai keltettek minket... Nem bosszantott fel minket az elviselhetetlen tahó "poénáradat", pláne ébresztés gyanánt, nem, tényleg...