Pannónia Fesztivál 2008. - II. nap

Reggel Gebéék összecsomagoltak és hazautaztak, mivel délután már Lajoskomáromba kellett menniük. Krisztával kikísértük őket, aztán begyalogoltunk Várpalotára sörért és némi kajáért. A délutánt javarészt ismét vízifocival töltöttük a seregélyesi különítménnyel. Észbontó egy banda. :)

Találkoztam Timivel és Misivel (Vera). Nézhették azt is, ahogy vízifocizok. Gondolom élvezték, pláne, hogy a cseppet nedves pályán percenként cirka négy-öt alkalommal biztos elhasaltunk...

Ahogy közeledett az este - és ezzel a 20.30-kor kezdő 30Y (9) -, fokozatosan vittük be a sör utánpótlást. Kicsit tehát becsiccsentettem, mire Beckék nekiláttak a nagyszínpadon a koncertnek. Kriszta, Timi, Datyó, Laci, Attila és én viszonylag közel a színpadhoz táncoltunk és ordítottuk a szöveget. Egy ideig egy söröző srác is csatlakozott hozzánk, aki kérésemre kb. 20 centivel a szám fölött megdöntötte a sörös dobozt, így nem csak az orromba és a mellkasamra, de a számba is ment némi malátaleves. :)
Respekt-re Attilával és Datyóval természetesen bementünk középre. Játszották az Azt hittem, érdemest. Hopp.
Egyébként ez volt a legjobb koncert szerény véleményem szerint a fesztivál során. Talán azért is, mert nagyobb társasággal állítottunk be a tömegbe, vagy mert a fogyasztott sörök hatására leszartam az amúgy általában roppant zavaró közönséget. A lényeg, hogy a 30Y megint nagyot alakított.

Depresszióra (6) már csak Kriszta és én maradtunk, de tulajdonképpen nem tudom, mi egyáltalán miért. Ugyan annyira vészesen nem volt rossz a koncert, de Halász beképzeltsége tönkreteszi az egész produkciót... Rögtön az első szám alatt (meg sem jegyeztem, mivel kezdtek) bemondani, hogy "Taps!"... Szóval, a fene tudja, nekem egyre kevésbé jön be, amit egy-egy Depi koncerten látok. Mészárlásra azért bementem, nem is volt olyan iszonyú megeröltető, de a végéről már el is jöttünk inkább, és mentünk aludni.
Ahogy haladtunk el a Jäger sátornál, hallottuk, hogy a Hagyjatok bízni-t reagge-s kezdéssel fogják eljátszani... Előtte volt egy kis Uri Geller-es Á színpád á tiéd-hülyélkedés is, ami végleg elborzasztott. :P
Félálomban még hallottam Supernem-et, jónak tűnt, de nem volt már erőm kimászni a sátorból. Kár érte.