Garázsparti

Este kibéreltük a tornatermet és fociztunk végre, hosszú idő után újra. A kihagyott hónapok látszottak a teljesítményemen, viszont - és ez sem utolsó szempont - jól mulattam.

Utána beültünk Istiéknél a garázs kisszobájába és zenehallgatás, meg némi vodka mellett kártyáztunk, beszélgettünk, egyszóval elhülyéskedtük az időt. Datyóval vesztettünk pókerban, ezért a fogadás értelmében félmeztelenül kellett az utcasarkig futnunk. Felteszem, a torokgyulladásom díjazta mindezt.
2 körül értem haza.

Magadnál hordod

Egy hosszú kávét kérek. - mondtam 15h után nem sokkal a Marximban, majd kiszolgáltak, fizettem és leültem Marcihoz. Fél óra beszélgetést követően felszálltunk a 11-es buszra, ami kötelességtudóan kivitt minket Maroshegyre.
Bandi ma sem jött próbára, de ennek ellenére is összeraktunk két új dalt (Jolán és Magadnál hordod). Kriszta jött később, Faust is velünk volt.
Néha még lötyögnek a dalok, de végülis elégedettek lehetünk magunkkal, na jó, ez kicsit beképzelt kijelentés. Szóval egész jók vagyunk, na.

Rólam írták II.

"Annyira különbözni akarsz, mégis annyira hasonlítasz az átlaghoz.
Bele-belekapsz a dolgokba és vannak elképzeléseid, amiket szorsz a világ felé, ami csak issza magába.
Úgy érzem, megpróbálod levenni az embereket a "zsenialitásoddal" a lábukról.
és ahhoz képes, mennyire zárkózottnak tartod magad, akaratod ellenére, sok pici dolgot elárulsz, néhány homályos folttal.
És tényleg furcsa, hogy úgy érzem különbözni akarsz, még is a többivel tartasz. Legkézenfekvőbb és felszínes dolog erre a rubikozás.
Mégis... még nem ismerlek eléggé ahhoz, hogy tudjam biztosra, de merem állítani, nagyon lelkiismeretes és érzelmes ember vagy.
Aki minden rosszat a szívére vesz és még mások miatt is hibásnak érzi magát.
Könnyű megbántani de nehéz kiengesztelni, ha valaki tényleg bánt olyan durván.
A legjobb önkifejezés a számodra az alkotás, ami másnál lehet regényírásban, festészetben, rajzban, fotóban jelenik meg, vagy dalszövegben."

Egy, megérett a körte, kettő?

Este töltöttem egy kis időt Wellneréknél, Dáviddal lazáztunk, és ha már ott voltam, megkóstolhattam a frissen elkészült, ötven fokos, csókakői körtéből készített pálinkát. Minőségi áru, azt kell mondjam.

McDonald's unplugged a Kaukázustól. Nem szeretem a YouTube-ot, de ez odabasz.
(És Macska-kaparás ismét)

Csináld magad!

A délelőtt-délutánról röviden, diplomatikusan, amolyan "erre is emlékezzek, ha egyszer majd visszaolvasom"-stílusban, jegyzetelősen:
- Örülhettünk a második órának, mert kilyukadt. Krisztával kávéztunk egyet ezalatt a restiben, továbbá Mariannal nosztalgiáztunk a nyarat idézve (pl. szárszói fürdőzés)
- Viszont 6. órában természetesen már törit tartott A., nem engedett még 45 kellemes, semmittevéssel tölthető percet nekünk.
- Próbáltunk is, azonban Bandi megint nem jött, ráadásul az idő nagyrészét technikai gondok kiküszöbölésével töltöttük. A vége jó lett, márpedig minden jó, ha... és a többit már ismerjük. :)

E napnak az igazán érdekes része estére tolódott. Tegnap letöltöttem egy HammerHead nevű ritmusgép-programot, amely valójában sokkal bugyutább célt hivatott szolgálni, mint amire én használom. Ugyanis a korlátozott lehetőségek ellenére én tényleg dobgépként működtetem ezt a kis szoftvert, olyannyira, hogy rögzítettem vele az egykor Minden ember fut munkanévre hallgató dalom dobsávját. Az elkövetkező napokban szeretném felvenni hozzá a gitársávokat, és írni egy jobb szöveget egy jobb énekdallammal, majd addig csiszolni és rögzíteni mindent, hogy a sávokat egybegyúrva egy kész, teljesen kész, lemez minőségű számot kapjak végeredményül.

Alkotó

Számtech OKTV... Délután 2-kor kezdtünk, és végülis nem sikerült rosszul - bár gyorsan leszögezem, hogy jól se. Az első két feladatot oldottam meg teljes erővel (képszerkesztés, szövegformázás), a harmadikba (Word, táblázat) csak belekezdtem, a többit (körlevél, Excel) hagytam, mert elfáradtam és beleuntam.

Este szerkesztettem egy egyszerű-de-nagyszerű kongasávot a Sosem voltam egyedül c. dalhoz, és összevágtam a sima dobbal. A következő lépés a gitársáv rögzítése lesz. Alakul, és nagy a lelkesedés is, szóval úgy néz ki, ebből tényleg lesz valami kézzel, azaz füllel fogható.

MSN-en pedig jött a meglepetés: NaftzKata! "Nem fordíts hátat a világnak, mikor van, akinek még az arcodat sem mutattad meg, pedig szeretné. (ld.: én)" Teljesen lehidaltam, hogy milyen kedves, mennyire törődik velem - holott egyetlen egyszer beszéltünk élőben, és akkor is milyen iszonyatosan rossz passzban voltam. Elmondta, hogy kivételesnek és értékesnek tart.
Köpni nyelni nem tudtam. Talán a beszélgetésünk alatt el is hittem, hogy vagyok valaki - hosszú ideje először.

"Olyan nehezen jutottál el idáig..."

Suliról csak annyit, hogy megírtuk a pótló töritézét. Szopatós volt az esszékérdés, mert a forrás nem a kérdést válaszolta meg, viszont mindenképp bele kellett írni a forrásból kimagozott ismereteket.
Délután próbáltunk, végre Bandi is megjelent. Összeraktunk két új számot, bár a Vallomás egy lányhoz még kicsit lötyög, az egyelőre cím nélküli, általam Olyan nehezen-nek becézett lassú dal azonban precíz, és gyakorlatilag elsőre működött - pedig nem is vettük tervbe, hogy megcsináljuk ma.
Próba végén Gebe mutatott kártyatrükköket.
Fél 11-kor felhívott Adél. Teljesen meglepődtem, viszont jól elhülyéskedtünk úgy 10 percig, aztán jött a buszom.

Otthon még sokáig ébren voltam; a fent látható plakáttervet is ekkor készítettem el (igen, a nevet elírtam: nt helyett pp a vége). Valószínűleg ez marad végleg, ezt fogjuk kinyomtatni és 15-20 példányban sokszorosítani.
A Sosem voltam egyedül fő gitársávját is felvettem hajnal fél 2-kor, sőt, rákevertem az eddig elkészült dob- és kongaszólamra. Így már látható a dal váza, holnap a szólógitár dallama jön.

Q

2-kor Marximban, szokásos hosszúkávé. Szalci, Zsh, Gerdhart és mi ültünk egy asztalnál. Szalci és Marci mutattak gyufaszálas feladványokat, az egyik nagyon átbaszós.
Próbán egyszer végigjátszottuk a teljes műsort. Ma nagyon jól nyomtuk, szerény véleményem szerint. Kriszta és Szalci viszonylag korán hazamentek (negyed 5 körül), később jött Barbi. Megint spontán összeraktunk egy új dalt, durva hangszerelést kapott, tőlünk talán szokatlan is. Én a Q címet javasoltam, ugyanis a fiatal tinipicsákról írta a szöveget Marci. Lassan összeáll 12-13 dal, és a dalsorrendet is eldöntöttük már.
Fasza hangulat volt, végigröhögtük/-beszélgettük a pihenőket. A végén Gebével csocsóztam is.

Majd magammal megbeszélem II.

Íme, lassan megvalósulni látszik, amit szerettem volna régóta: megteremtettem nagyjából minden körülményt ahhoz, hogy fel tudjam venni a dalaimat. Megoldódott a dob-kérdés, találtam megfelelő keverőprogramot, a gagyi asztali mikrofont sikerült úgy beállítani, hogy nem recseg ropog a gitár, ha szépen pengetem.
Most pedig következzen egy-két információ a tervben szereplő lemezről - nem publikusban. Azért, hogy ne lőjem le a "poénokat".

Esőre várj

Röviden: biosz = szopás. Töri 3-as lett, egy pont kellett volna a négyeshez = akurvaéletbe, angol pót-tz = korrekt.
Eláztam és bosszant.
A koncerttel kapcsolatban sikerült elintéznem pár dolgot: az időpont sajnos változott, 19-én (szerdán) 18 órai kezdéssel léphetünk fel. Nem-kodályosok is jöhetnek ingyen, viszont még nem tudni, hogy lehetünk-e az ebédlőben... A tornaterem pedig kifejezetten hátrányos lenne akusztikailag.

Tesi óra után Buzz-zal fent a teremben felvettük a Sosem... billentyűdallamát. Idehaza rákevertem a már kész alapra, így már dob, konga, két gitár és billentyű szól egyszerre. A basszus és az ének van hátra.
És mindent én játszok el. Mindent én írok meg. Nagyon különleges érzés visszahallgatni.

"DE NEM TŰRÖM TÖBBET SEM TŐLED, SEM MÁSTÓL, HOGY [FÜTTY]-NEK NÉZZEN!"
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

Tegnap tartottunk próbát, Szabi és Buzz is megnézte Krisztán és Szalcin kívül. Kétszer végigjátszottuk a műsort, de még az első végén letörött a jobbos dobverőm vége. (Ráadásul ezt az első műsort elég halvány teljesítménnyel doboltam le).
Másodikra már tényleg jól zenéltünk.
Bandi kölcsönadta a basszgitárját, úgyhogy otthon felvettem és ezzel befejeztem a Sosem voltam egyedül alapját. Erre már csak fel kell énekelnem a szöveget, a végén még "masterelni", és kész.

folyt köv., azért nincs, mert elfelejtettem, mit akartam írni.

Sörös 18

Tegnap és ma délután is tartottunk egy-egy próbát, hogy a szerdai bemutatkozás zökkenőmentes legyen. Nos, a mai teljesítményünk alapján talán teljesen megnyugodhatunk. Ráadásul annak ellenére, hogy megegyeztünk, már nem rakunk össze új dalt, ma mégis sikerült egyet megcsinálni.
Látszik, hogy leesett a hó: a 7-es sárosdi fél 8-kor indult, 8-ra ért Jánosmajorhoz, majd onnan egy, azaz EGY óra alatt értünk el Seregélyes végéig. Lol.

Még ezután néztem el Sörösékhez, ahol Attila és Edit ünnepelték a 18. születésnapjukat. Sokan voltunk, több eddig ismeretlen lány is jelen volt, és tényleg nagyon jó lett volna - ha másnap nem kell mennem Galántára. Így azonban nem akartam inni, ráadásul "időben" (hajnal kettő) haza kellett érnem. Ennek ellenére azért kellemes buli volt.

Galánta-projekt I.

A hajnali 6.03-as dunaival utaztam be, a buszon Dórival találkoztam. Érkezésemkor még nem álltak ott sokan, de hamarosan jött a busz, bepakoltunk, felszálltunk, és irány Szlovákia. Aranka tanárnő nem jött, ugyanis lebetegedett. Rendkívül sajnáltuk...
A határon nem is ellenőrizték az útleveleinket, ezen kissé meglepődtem.

Komárnoban megálltunk egy kisebb városnézésre, de utána meg sem álltunk Galántáig. Résztvettünk egy Kodály emlékmű koszorúzásán, később a belvárosban kaptunk szabadidőt. 80 korona a Marlboro, a választék pedig "elképesztő": West, Permunt, Main, Petra...
Imi, Enikő és én beültünk egy hangulatos helyre kávézni ~30 koronáért.
A belváros egyik terén, szabad ég alatt kellett énekelnünk estefelé. Még ezután megnéztük az egriek fellépését, ugyanott. Alig átfagyott lábakkal, ujjakkal álldogáltunk, míg végre felszállhattunk a buszra.

Végre Deákiba utaztunk, ahol elfoglalhattuk a szállást. Egy négy-, egy hat-, és rengeteg hétágyas szobát kellett elosztani, mi nagy szerencsével megkaptuk a négyágyasat (Imi, Szabi, Buzz és én). Gyakorlatilag körülnézni sem engedtek minket, egyből mehettünk próbálni és onnan fellépni a helyi templomban.
6-ra kellett volna odaérni.
18.07.
Imre bá': Már elmúlt hat óra?!
valamelyik lány: Már rég.
Imre bá': ... Akkor második versszak.
A templomban ismét az egriek énekeltek utánunk. A probléma a műsor hosszával volt csupán. Oké, tényleg nagyon szépen adták elő a darabokat, de ismét átfagytak a végtagjaink, ráadásul éhesek voltunk. A templomból elég ingerülten jöttem ki, miután már elindultunk, és még azután tartottak fenn minket egy előadással a templom történetéről.
Szerencsére a vacsora helyszínére vezetett a következő útunk, 8-kor már ehettünk. Egy pocsék fehér bort is felszolgáltak kancsókban.

A szállásunkat végre jobban szemügyre vehettük. Mint kiderült, az a rész, ahol a hétágyas szobák vannak, nemrég lehetett felújítva. Szép falak, nyílászárók, korlátok és fürdőszobák, a szobákban mutatós bútorok díszelegtek. Egyébiránt az új épületrész egy komplett kis labirintus volt.
Az udvarra merészkedtünk később, ott elkezdődött a petárda-parti... Imre bá' is jelen volt és jókat mosolygott Csecse és InczeSanyi akcióin, például amikor a levegőben durrantak el a rudak, vagy a pincelejáró érdekes akusztikájában robbanó petárdák hangja töltötte meg a környéket.

Még 10 óra előtt felmentünk a Csutiék szobájába (hatágyas, amúgy szomszédszoba), ahol nagyban vízipipáztak Bukodival. (Előtte VirágZsuzsival, Szabival és Imivel felkezdtük a boromat.) Utánunk nem sokkal Imre bá' személyesen toppant be az ajtón... Természetesen az éppen dohányzóknak el kellett nyomni a cigit, de Bukodiék nyugodtan vízipipáztak tovább... x) Imre bá' leült közéjük, és elmesélte, hogyan szokott rá, majd milyen körülmények miatt szokott le a bagóról. Ádámnak végül sikerült rávennie a tanárurat, hogy egy slukkot szippantson a pipából.
Egy ideig még hallgattuk a tanulságos sztorit, majd Barnabás és én leléptünk.

VirágZsuzsival és SoósDalmával (miután megittam azt a kevés bort, ami maradt még a szobánkban) meglátogattunk egy kocsmát (útközben Imi is hozzánkcsapódott). Buzz-zal Barbie-t énekeltünk a faluban.
Odaértünk, leültünk, és éppen kihozták a három sört (nekünk fiúknak) és két vadászt (Zsuzsinak és Dalmának), amikor telefonált Imre bá', hogy hol vagyunk, mert zárják a kaput. Villámgyorsan fogyasztottuk el az italokat, majd rohantunk vissza.

Innentől (kb. negyed 12) Imre bá' nem volt jelen az épületben, mert máshol szállásolták el. Gyakorlatilag különösebb felügyelet nélkül maradtunk... :)
Először Csutiéknál pipáztunk. Ők közben fogyasztották a zöld abszinthot (70% csupán...), úgyhogy a társaság szép lassan, de annál sokkal biztosabban elindult a részegség rögös útján. Voltak, akik inkább csak (szörnyülködve) szemlélték az esetet, de a hangulat így is kellően jónak bizonyult. Az egész épületszárnyon fel-alá mászkáltak az emberek. Rájöttünk, hogy lehet kimenni a tetőre... xD Énekeltünk mindenfélét, tiszta (jó értelemben vett) felfordulás volt.
Amikor a részegek elaludtak és csend lett, lenyugodott a tömeg, páran (Süti, Zita, Rebeka, Viki, Szabi, később Imi, a kilencedikes srácok, Buzz, Melinda) nekiálltunk beszélgetni. Évától kaptam még bort, közben azt kortyoltam, és időnként ellenőriztük a még éber illuminált egyének állapotát. :)

Két állat és a zöld szörny


Sokan


Galántai táncok, tetőn, Imi és Eszti módra


Nézik a táncot


Lépcsős beszélgetés


Bikavér Évától

Úgy 5 körül a folyosón a kislépcsőknél bealudtunk párnákon. Elvileg 6-ra felhúztam az ébresztőt, hogy még a hivatalos 7 órás keltés előtt tudjunk zuhanyozni, de mintaszerűen hagytam figyelmen kívül álmomban a csörgő mobiltelefont. Süti és Barnabás valamikor, amíg aludtam el-elszállingóztak aludni, így amikor én 6.49-kor kinyitottam a szemem, már csak a mellettem fél méterre ébredező Melindát találtam. Félálomban motyogtam valamit, aztán a párnákkal bevonultam a szobánkba, és bedobtam a szunyát...

Galánta-projekt II.

...aminek eredménye az lett, hogy Imre bá' személyesen keltett minket, hogy sikeresen lekéstük a reggelit, és próbán kéne már lennünk. Összekaptuk magunkat, és mentünk is. Végülis kaptunk virslit és kenyeret (vajjal, mustárral, hozzá tea), közben beénekeltünk, gyors áttekintés a darabokon, utána pedig irány a mise. Persze mindenki teljesen fitt volt, igen, hogyne... Csak a mise alatt kétszer is majdnem elnyomott az álom.
Érdekes volt úgy ülni a templomban, hogy nem értek igazán egyet az egyház létszükségével. Nem vagyok vallásos, de nem is a hittel van bajom - pusztán az efölé emelkedő, szabályokhoz kötő, elvárásokat támasztó szervezet az, ami ellenszenves.

A következő útunk az ebéd helyszínére vezetett. Gulyáslevest szolgáltak fel nekünk, és már az elején gyanús volt, hogy miért csak kanál van a tányér mellett, továbbá miért hoznak többször is tele tálakkal leves-utánpótlást, majd kiderült, hogy tényleg nincs második fogás. Sebaj, jóllaktunk így is.
Később még kávéval is megkínáltak minket... Én még az elsőnek lefőzöttek közül ihattam, ami csak szimplán ízetlen, de legalább zaccmentes volt. Na de amit második körben hoztak... Imi, Szabi és Buzz kávéjából egy fél csészényi zaccot kapartak össze...

Nos, ezen és egyéb poénokon keresztül eljutottam a sírvaröhögés üdvözítő állapotáig... Jó fél órán keresztül szenvedtem, folytak a könnyeim, görcsölt a szám, fájt a hasam a folyamatos nevetéstől...
13h-kor már a művházban várakoztunk Galántán, majd próbák után jött a karácsonyi hangverseny. Jól sikerült, sok elismerést kaptunk.
18h-kor indultunk haza, az út nagy részét végigaludtuk. Egyébként is, visszafele mindig csendesebb a fáradtság miatt a csapat.

Mentés Másképp - Első koncert, Kodály Zoltán Gimnázium

15h körül Gebével és apjával felhoztuk a felszerelést a pincéből és bepakoltuk a Rolandtól kölcsönkapott Hyundai furgonba. Befért minden, viszont igencsak féltettük a cuccokat. Mindenesetre épségben leszállítottunk a sulihoz mindent, Bandi, Marci, Kriszta és Szalci már ott voltak és rendezték az ebédlőt. Oldalra kitoltuk a padokat, leterítettük a szőnyeget, összeraktam a dobot, belőttük a cuccokat. A mikrofon kicsit gerjedt, de pl. a dob hangzásával teljesen megelégedtem.
Mindezzel végeztünk úgy 17 órára, tehát kimentünk a parkba meginni egy sört lazítónak.
A hideg ellenére jó hangulatban töltöttük el fél 6-ig az időnk, majd visszaballagtunk az ebédlőbe.

Szépen szállingózott a közönség, lassan megjöttek Datyóék (Datyó, Balázs, Edit, Attila) Seregélyesről, Timiék és a többi kodályos, egyéb ismerősök. Ide-oda mászkáltam, teljesen átszellemülten, koncertre hangolódva. Kezdés előtt halkan szóltak Marci telefonjáról a jobbnál jobb dalok, majd lassan belekezdtem a dobon a hangulatkeltésbe, és körülbelül hat után öt perccel kezdtünk is.
Főként dalok után nagy tapsot kaptunk, a számok alatt viszont inkább csak az ismerősök (Szalci, Zsh, Barbi) táncoltak. Nem hibáztunk különösebben nagyot, minden a tervek szerint haladt, és kifejezetten élveztem a koncertet.
A ráadás Orkán alatt totálisan bezsongtunk. :)

Az utolsó dal végeztével többen odajöttek (Kriszta, Szalci, Balázsék, Marci nővére, stb.) gratulálni, kezetfogni, nyakba ugrani. Nos, kurvajó érzés. :D Adtam egy dallistás papírt Timinek, később Süti is szerzett, és odajöttek hozzánk aláírásért. :)
Lassan nekiláttunk pakolni, bár én még nagyon pörögtem... A felszerelést kipakoltuk a furgonba, a padokat visszarendeztük, és gyakorlatilag nyoma sem volt annak, hogy az ebédlőben koncert lett volna.
Buli után elmentünk megünnepelni az első fellépés sikerét. A KisTeszkó mellett egy játszótéren álltunk meg, ugyebár teljesen át is fagytunk egy óra alatt. Gerdhart-ék berúgtak... Nagyon. Szergej állítólag a buszon hazafelé egy egészséges rókacsaládnak adott életet...

A vízipipa

Sétálunk a karácsonyi kirakodóvásárban Imivel és Timiékkel, várjuk, hogy a többiek is odaérjenek a Szent Imre templomhoz és próbáljunk... Aztán egyszercsak megpillantunk egy árust, ahol vízipipát is árulnak.
Eredmény: mivel mindkettőnknél volt pénz és Barnabástól is kaptunk kölcsön, egy vízipipa boldog tulajdonosaiként tértünk haza.

Este (Karácsonyi Hangverseny-fellépés után) Györénél boroztunk és vízipipáztunk (Balázsék pipájával, Attila dohányával). Elfogyott három-négy üveg nedű, majd hazamentünk.

Pezsgő

Délelőtt: osztálykarácsony. Sulikarácsony. Ajándékozás. (Engem TarcsaViki húzott, kaptam tőle egy fasza cannabis-kitűzőt és sok édességet.)
Délután: vettünk dohányt és szenet. Ittunk kávét Marximban, kibuszoztunk próbaterembe. Felavattuk a vízipipát. (Kriszta, Szabi, Imi, Szalci és Szalci Szabina nevű barátnője is ott volt)
Ma komolytalanra sikerült a próba, miattam főként. Volt egy dob-téma, amivel folyton röhögésre bírtam eleinte csak Marcit, aztán végül mindannyiónkat.

Sólámpa

Ez a nap egy-az-egyben komplett rohanás volt. Délután anyámmal bementünk Fehérvárra vásárolni. Én egy megállóval korábban szálltam le, mert Kriszta is velem jött. Amint elindult a busz, eszembe jutott, hogy anyám nem hagyott nálam pénzt.
Vele tehát össze kellett futni az Intersparnál. Kriszta segítségével beszereztem az utolsó ajándékot is, és helyi járatra szálltam, hogy anyám munkahelyéről elhozzam azt a sólámpát, amit a főnöknőtől kaptam. Amikor kiértem, senki nem volt ott. Kisvártatva megjelent a főnöknő húga, aki először szinte betörőnek, majd ügyfélnek nézett. Végül odaadtam neki a telefont, mert épp hívott anyám, és így sikerült tisztázni minden félreértést. Óbazmeg.
Egyébként a sólámpa szép, hangulatos. Imádom.

Karácsony 2007 - de' la fa'

Fa áll, díszítési fázisba léphetünk. Törökülésben rakosgatom az alsó ágakra a szaloncukrokat - majd egyszercsak miapicsa!... és rám dőlt a fa. Igaz, anyám megfogta, amint észlelte, hogy mi történik.
Mindenesetre jót röhögtünk.

Viszonylag sok apróságot hozott a Jézuska, de ami a fő lényeg: Adrival tudtunk szerezni anyának egy nyomtatót.

Jegyetvevő égimeszelő

Délelőtt próbáltunk. Lejött egy Guszti nevű fazon a próbaterembe, aki, nos, mint az albánszamár... Viccesen csápolt és kiáltozott, majd sűrűn dícsért minket.
Marci hozott egy üveg Egri Kékfrankost, amolyan karácsonyi ünneplés címén. Egyébként a próba is egész jól sikerült, befejeztük a múltkor elkezdett dalt, ami lehet, hogy instrumentális marad.
Továbbá érdekesség, hogy január 5-én megyünk Pestre stúdiófelvételt készíteni! Marci nővére intézte nekünk. Korainak tűnhet, és lehet, hogy az is, de a stúdió tulajdonosa el fog utazni januárban és csak nyáron jön haza, addig pedig nem akarunk várni és másik helyet sem akarunk keresni-.

13h után nem sokkal a Fekvő katonánál találkoztunk Timivel, mi ketten vettünk jegyet a holnapi 30y-ra. Kriszta hazament, én lekéstem a fél 2-es buszom, így végülis Timivel tartottam MediaMarktba, postára. Egész kellemesen elütöttük az időt, cikiztük egymást, ilyesmi. :)

Timi kedvéért a Rollni-sztori: MediaMarkt, posta, tele emberekkel. Timi odaad egy könyvet, hogy fogjam meg neki egy pillanatra, majd elveszi, és ad egy zacskót ugyanazzal a kéréssel. Könnyeden átveszem a tasakot, s mint kiderült, egy csomó rollni volt benne... Természetesen nem ilyen súlyú csomagra számítottam, úgyhogy egy rollni kigurult a zacskóból és földre zuhant. Timi persze jót nevetett...
Azért elég vicces volt. :)

30y koncert, FeZeN Klub (Base)

Délután próbáltunk. Készültünk a stúdióra, sávokra szedtük a dalokat és úgy játszottuk. Vízipipáztunk, csocsóztunk, tehát a gyakorláson kívül lazítani is sikerült. A lábcinnel egyébként volt egy kisebb gond, a pedált rögzítő bőrpánt elszakadt. Most spárga fogja oda.

Negyed 8-kor mentünk 30yra. Beugrottunk a meki mekkajáért, mert még a műanyag is jobb, mint a gyomorkorgás. Szép számban vonultunk az utcán: Kriszta, Barbi, Gebe, Marci, Bandi, Imi és én. Zsh-ék csatlakoztak, Bandi nem tudott bejönni, Kriszta előbb hazaugrott pénzért, később jött be.
Bent találkoztam Timivel meg pár 9.-es volt-, vagy jelenlegi kodályossal. Datyóék is jelen voltak már, söröztek. Vad Fruttik alatt én is lehajtottam két pohár Kozelt, így egész élvezhető volt... ;) Gebéékkel időnként a hangzavarban azt kiabáltuk, hogy... (pina).
A 30y... Na, az tényleg isteni volt. Olyan dalok alatt, mint pl. Dadog; Puhatalpú lányok; Defender; Kipakolta; Respekt stb. hatalmasat tomboltunk Datyóval, Balázzsal, Lacival, Imivel. Játszottak viszonylag ritkábban előadott számokat, pl. Próbáld fel; Pécsi tánctanár; Vér-veríték. Szóval odatették magukat szépen.
Bogózd ki alatt kimentünk Datyóval, és én onnantól kinn is maradtam. Jobb is, mert utána volt két technikai szünet is, mert természetesen csöpögött a plafonról a lecsapódott pára, izzadtság.

Kinn Timi mellett ültem, akire nyomult egy Peti nevű srác... Elég viccesen, mondhatni nevetségessé tette magát. Szegény Timi, hehe. :) A koncert utáni dalrengetegből egyszercsak kiemelkedett a Terézanya, csapjad!... x) Hirtelen a foteleknél összegyűlt társaság nekiállt énekelni... Szóval igen, a hangulatra nem panaszkodhattunk.
Fél 1-kor Timinek mennie kellett, én pedig hazakírértem. Jót beszélgettünk, pláne, hogy kb. 5-7 percet álltunk a panel bejáratánál, mert még volt ideje 1-ig.
Utána mentem Krisztáékhoz aludni-.

HS7

"BRUTÁLIS MAJÁLIS, MEGBÁNJA AZ ANYÁD IS
RENDET RAKOK, AKÁRKI HOZZÁM SZÓL
ÉN NEMT'OM MI LESZ..."
[KEPSZLOKK HS7]

Mert ma visszanyertem a kedvem

"LOVE FOREVER, LOVE IS FREE
LET'S TURN FOREVER YOU AND ME
WINDMILL, WINDMILL FOR THE LAND
IS EVERYBODY IN?"
[KEPSZLOKK GORILLAZ]

(Trükköztem kicsit, így csak a nagyon szemfülesek veszik észre a nem publikus bejegyzéseket.)

Szilveszter 2007

És akkor ott volt mindenki.
Azért kezdem így, mert nem akarok elveszni a részletekben. Például rögtön az elején "leltárban" rögzítem, kik voltak jelen: Szalci (házigazda), Zsh, Barbi, Kriszta, Bori, Dorka, Bogi, Szabina, Gebe, Gerdhart, Marci, Szergej, Koppány, Henrik, Imi, Szabi, Buzz, később Roli, Denisz, Erik... Talán ennyi. (Ha valaki kimaradt, az a véletlen műve).
Elrakodtuk a felesleges asztalokat, törékeny bútorokat a nappaliban és a konyhában, majd 8 körül beindult a buli a konyhában vízipipázással és sörbontással. Gitár is került elő.

Éjfélkor bekapcsoltuk a konyhai tévét, miután összeszedtünk mindenkit. Meghallgattuk/elénekeltük a Himnuszt, majd pezsgős műanyag poharak kerültek a kezekbe és sűrű koccintások közepette köszöntöttük az új, sorban a (Krisztustól számított) 2008. évet.
A buli zenehallgatással és borászattal folytatódott a nappaliban.

Reggel 2008. korántsem legfrissebb arcai gyűltek össze a konyhában - már a "koránkelők", ami itt hajnali 9 órát jelöl. Az álomszuszékok még távozásunkkor (fél 11) is ágyban, vagy mint Szalci szobájában Koppány és na jó, nem nevezem nevén egy váratlan benyitásomkor, egymáson feküdtek. x) A rendrakáshoz üzemanyag (kávé) szükségeltetett.
Összefoglalva csak elismerően tudok nyilatkozni az idei szilveszterről, még ha voltak is szarabb részek az én szemszögömből.

"VÉR-VERÍTÉK VAN EZEN A BULIN
ÉS HOGY TAPIZLAK, AZ TÉNYLEG CSAK RUTIN
A SZÍV IS DOLGOZIK ÉS ÜZEN A KÉZNEK
HOGY NYÚLKÁLJON..."
[KEPSZLOKK 30Y]