Galánta-projekt II.

...aminek eredménye az lett, hogy Imre bá' személyesen keltett minket, hogy sikeresen lekéstük a reggelit, és próbán kéne már lennünk. Összekaptuk magunkat, és mentünk is. Végülis kaptunk virslit és kenyeret (vajjal, mustárral, hozzá tea), közben beénekeltünk, gyors áttekintés a darabokon, utána pedig irány a mise. Persze mindenki teljesen fitt volt, igen, hogyne... Csak a mise alatt kétszer is majdnem elnyomott az álom.
Érdekes volt úgy ülni a templomban, hogy nem értek igazán egyet az egyház létszükségével. Nem vagyok vallásos, de nem is a hittel van bajom - pusztán az efölé emelkedő, szabályokhoz kötő, elvárásokat támasztó szervezet az, ami ellenszenves.

A következő útunk az ebéd helyszínére vezetett. Gulyáslevest szolgáltak fel nekünk, és már az elején gyanús volt, hogy miért csak kanál van a tányér mellett, továbbá miért hoznak többször is tele tálakkal leves-utánpótlást, majd kiderült, hogy tényleg nincs második fogás. Sebaj, jóllaktunk így is.
Később még kávéval is megkínáltak minket... Én még az elsőnek lefőzöttek közül ihattam, ami csak szimplán ízetlen, de legalább zaccmentes volt. Na de amit második körben hoztak... Imi, Szabi és Buzz kávéjából egy fél csészényi zaccot kapartak össze...

Nos, ezen és egyéb poénokon keresztül eljutottam a sírvaröhögés üdvözítő állapotáig... Jó fél órán keresztül szenvedtem, folytak a könnyeim, görcsölt a szám, fájt a hasam a folyamatos nevetéstől...
13h-kor már a művházban várakoztunk Galántán, majd próbák után jött a karácsonyi hangverseny. Jól sikerült, sok elismerést kaptunk.
18h-kor indultunk haza, az út nagy részét végigaludtuk. Egyébként is, visszafele mindig csendesebb a fáradtság miatt a csapat.