Mentés Másképp Műhely Live II.

Eufória. Jó szó rá, milyen volt a koncertünk. A Nextep nem okozott csalódást, egy-két dolgot leszámítva bámulatos előadást produkáltak, igazán meggyőző volt. Utána jöttünk mi, és - aminek rendkívül örültem - az első pillanattól kezdve jól éreztem magam a színpadon. A hangulat megvolt, de pontosság terén kicsit hajlamosak voltunk elúszni. Az új dalsorrend bevált, bár szerintem a végén még van miért agyalni pontosításon.
Trouser Press-en időnként különösen éreztem magam, úgy bizseregtem egy-két melankolikusabb dalnál, mint már nagyon régen (ugyanis nagyon régen voltam olyan zenekar koncertjén, ami könnyen tombolható zenét játszik, talán a zp-s Biorobot volt ilyen a nyáron); bár hozzáteszem, hogy néha zavaró volt a dob pontatlansága. A lendület viszont átszállt a közönségre is.

Mentés Másképp - Tóparti Live...

Sajnálom, hogy ezt (kell) ír(n)om, de ami fos, az fos. Ez pedig hatványozottan fos volt.

Mentés Másképp - Club Nova Live, Dunaújváros

Egy hirtelen jött koncertről van szó, kedden telefonált a szervező, hogy tudunk-e menni, a Ribogzi ajánlott minket. Persze, jó, hogy megyünk!, a koncert mindig jól jön.

Kripcsi apját sikerült felbérelni a cuccok szállítására, Ford Transittal mentünk, afféle turnébusz-feeling. Fél 7-re odaértünk, a hely nagyon kulturált, van backstage (!), korrekt a színpad, még dobszínpad is van, konrtoll-ládák (igaz, csak kettő két úton), fények, meg maga a hely (bár sátor jellegű) igen hangulatos, nagymama-korabeli székekkel.
A hangbeállás egész jól sikerült, megjött a másik zenekar, a Made Yourself, átálltunk, satöbbi.
A Made viszont sajnálatos módon igencsak elütött a stílusunktól, merthát a trash metál az trash metál...
A koncert így is jó volt, bár a visszatapsot pl. csúnyán bebuktuk.

Mentés Másképp Bal2 kocsma (Dunaújváros) Live

Mentés Másképp Méhkasaula Liget Live

Ezt a napot nagyon vártam, rendkívül bizakodó voltam, és - nyilván a sok próba, a befektetett energia miatt - úgy gondoltam, hogy most igazán jó koncertet adhatunk. Marcival egy kávé után érkeztünk a helyszínre, a színpad roppant hangulatos módon két fa között helyezkedett el, és kellően magas/széles/tágas volt.

Azonban kb. már itt ki kell térni a technikai problémákra, amelyek aztán elég komolyan aláásták az előadásunkat: a hangrendszer egyik oldala egyáltalán nem szólalt meg. A "hangtechnikus" kábé a tökét vakarta csak, és elmondta, hogy a végfok kijelzője szerint minden rendben, mindkét oldal szól elméletileg. Mondom, elméletileg. Gyakorlatilag nem, tehát illene szakérteni valamit, mert ez így nem jó.
Namost Kripcsi véletlenül arra járt, és ő összehozta úgy a cuccot, hogy megszólalt mindkét fele. Ennyit a Barátság Háza hangosítóiról...

A fényeket, az "épületfestést" Zöldék állították be, a megszokott, profi módon, így a világítással, a hangulattal semmi baj nem volt, de a megszólalásról ugyanez nem mondható el. Kriszta meg Szabi segített, hogy ki hangos, ki halk, mert nem volt egy kurva hangtechnikus, aki kiáll a színpad elé és meghallgatja az arányokat (egyébként ezt kb. mi magunk tettük meg, így úgy-ahogy voltak arányok...).
Szóval borzalom, na.

Mentés Másképp Műhely Live

Jó buli volt, köszi!

Ment& Másképp - Fezen Klub

A legfontosabb tanulság az, hogy egy klubkoncertre előzenekarként nem lehet eléggé felkészülni. Hogy miért? Azért, mert mi konkrétan úgy táncoltunk, ahogy a Kowalsky meg a Vega fütyült. Megjelentünk fél 7-kor, és fél (inkább háromeld) 9-ig azt néztük, hogy Kowáék hogy szerelik össze a motyót, hogy állnak be, satöbbi. A személyes tapasztalatom velük kapcsolatban az, hogy túl nagy arccal állnak hozzá a koncerthez, pláne az előzenekarhoz. Mi 45 percet játszhattunk, bár ők (idézem) fél órát szoktak engedni.
Nem részletezem, a leírtaktól függetlenül nem voltam ideges, sem mérges, egy ici-picit csalódott csak, mert ennél barátságosabb, együttműködőbb zenekarnak feltételeztem őket. (Félreértés ne essék: valóban a "főzenekar" a produkció lényege, de az előfutárt sem kéne ennyire kiszolgáltatott helyzetbe taszítani.)

3/4 10-es kezdés volt előírva nekünk, bár 9 óra után valamivel tudtunk elkezdeni felpakolni a színpadra. A Kowa-hangcucc minden helyet elfoglalt, hiszen két kurvanagy basszushangfallal (Ashdown) és szintén kettő (szintén kurvanagy) gitárládával (Orange) érkeztek. Kb. 1 méter széles "folyosón" kellett elférnünk, egy gyors hangbeállást követően még volt időm behangolni a pótgitárt és megsodorni egy cigit, eztán kezdtünk is.

Hatalmas élmény volt azon a színpadon zenélni, abban az atmoszférában, olyan fényekkel megvilágítva, és még sorolhatnám. Technikai malőrök garmadája adódott, pl. leborult a Fender hangládáról a fej úgy, hogy én ezt csak utólag tudtam meg, a koncerten észre sem vettem! A következményeket viszont már nem tudtam nem észlelni, kiborult a söröm és a víz, abban ázott az erősítőről lezuhant mobilom, dohányom, papírom (tanulság: ezeket máskor biztosabb helyre kell elrakni).
A közönségnek - visszajelzések alapján - tetszett a zenénk, nem izgultunk, és bár rontottunk, úgy vélem, hoztuk az elvárható színvonalat.
Szavak helyett pedig beszéljenek a képek és egy videó.

Ment& Másképp koncert - Harta, Sörpatika ismét

Két kocsival utaztunk Hartára, az egyik GebeApu Peugeot-ja, a másik TóthEnikő Suzuki Swift-je volt. Igen, Enikő autója. (Itt kitérhetnék arra, hogy mennyire meghökkentő a tény: van kocsija - amit amúgy apjától kapott -, de nem teszem meg, bőven elég volt feldolgozni ezt az információt, amikor pár hónapja megtudtam).
A Suzukit Imi vezette, Marci, Gebe és Enikő ült hátul, én elől. (Tibibá'-val Kriszta, Anita, Bandi és Ági néni - GebeAnyu - utaztak) Az életérzés egészen szokatlan, szinte megfoghatatlan, de olyan jó, amikor megszólal a Jazz + az - Mindig hétfő a rádióban és suhannak mellettünk a fák Mezőfalva felé igyekezve.

A koncert előtt résztvettünk a Ribogzi stúdimunkákban, konkrétan a Fel kéne ébredni-hez énekeltünk kiabáltunk fel egy csordavokálos részt. Enikő persze bezsongott, dehát mit lehet tenni alapon hagytuk pörögni.
A koncert érdekes volt, rengeteget bakiztam, mégis jól éreztem magam. A végére ismét felfokozódott a hangulat, de a zenekar nem volt egységes, ami meg mélyebb okok miatt van így. Fogni kéne a gereblyét és elsimítani a dolgokat.

Mindenesetre élmény volt a hartai kiruccanás, Ribogziéktól kaptunk egy K.Lajos Decodert, ami nem más, mint egy kartondobozba épített rádió, ami a Kossuth-ot fogja. Haláli ötlet.
Az oda- és visszaút az autóval olyan életérzés, hogy csak na, visszafelé a Petőfin megszólalt a Belga - Gyaloglás vége.
"ESTEFELÉ A FÉNYEK MÁR OLYAN NYUGODTAK
AZ ABLAKOT FELTEKEREM, OLYAN LEHŰLT A LEVEGŐ
KIÉGETETT, LESZÍVOTT EZ A NAP IS
CSAK ÚGY SZEVASZTOK TEKERGETEM A RÁDIÓT..."
[KEPSZLOKK BELGA]

Ment& Másképp koncert - Rasid

Hirtelen jött, hirtelen ment a mai koncert; egyrészt az utóbbi kb. 4 nap alatt szervezte meg az Indigo utca legállandóbb, oszlopos tagja, Isti. Minden felszerelésünket vinni kellett, ami egy csordultig megpakolt Peugeot 3087-et jelentett. (Tudtad, hogy a google kiadja a peugeot szót helyes írással, ha beírod a keresőbe fonetikusan [pözsó]? Ezen röhögtem könnyezve az imént.)

Némi téblábolás után - amibe beletartozik egy improvizatív karácsonyi ajándékvásárlás is és egy kellemes-tartalmas beszélgetés Barbival - megtörtént a hangbeállás, úgy, ahogy. Az Indigo utca produkció ismét nagyon tetszett, igaz, alapvetően most is egyedül nyomta Isti. Remélem egyszer már tényleg összeáll a teljes zenekaruk, hogy megszólaljon ez a zene élőben. Olyanok a dalok, hogy bármikor szívesen hallgatnám őket.
A mi koncertünkre pedig a helyes kifejezés a nyílvános próba, annyira kevesen maradtak. A végére csak ismerősök, azok közül is csak néhány, plusz a Kipu zenekar énekese, annak egy haverja, KlecskaMarci és a Rasid dolgozói. Én azért élveztem a dolgot, bár ennyire kevés ember előtt egy ilyen furcsa kialakítású pincehelyiségben tényleg nem sok értelme volt próbálkozni...

Ment& Másképp koncert - Harta, Sörpatika

12.45 körül találkoztunk Marximban, én - mint kissé másnapos személy - azonnal ittam egy kávét, ami jót is tett. Barbi el akarta használni az ételutalványait, úgyhogy vettünk 19 sajtburgert, és ami meglepő, hogy még csak furán sem nézett ránk az eladó. Vajon rendszeresen vásárolnak a McDonaldsban 19 darab sajtburgert egyszerre?
A buszon Barbival külön ültünk a többiektől Seregélyesig, mert mellettük nem volt hely, később kerültünk csak hozzájuk.

Hartán Tura jött elénk, lepakoltunk a Ribogzi próbateremben (kipróbáltam a Pearl-t, állat), majd kicsit később átültünk Pizzásba, itt töltöttük az időt a pakolásig (cirka 19h-ig). Sakkoztunk, beszélgettem Pandával, satöbbi.
A koncert kezdésével vártunk, hogy jöjjenek az emberek, kb. negyed 10 - fél 10 tájékán csaptunk a húrok közé.
Imi kedvéért megemlítem az órásmestert a pultnál, akiről kép is készült, figyeldoda:

[ITT LESZ A KÉP, AMINT HELYREÁLLÍTOTTAM AZ FTP-KAPCSOLATOT A RENDSZER-ÚJRATELEPEÍTÉS UTÁN]

A koncertet igazán élveztem, bár az elején lapos volt a hangulat; Marcin ez tükröződött is. Ahogy egyre többen érkeztek, a figyelem fokozódott, a hangulat növekedett, úgyhogy a buli végére már tényleg koncert-feeling volt.
Ribogziék koncertjén most többet maradtam benn, mint a legutóbb, pedig most is éppen eléggé elfáradtam a saját másfél óránk alatt.
Most pedig bocsánatot kérek magamtól (és az olvasóktól), hogy ilyen semilyen - összehányt stílusban írtam meg ezt a többre méltó estét, de majdnem egy hét távlatából már nincs akkora kedve az embernek precízen-szépen fogalmazni. Sorry.

Ment& Másképp koncert - Bőrgyár

Egyszóval? Állat!
A többi szóval már bajban vagyok, például a kimerültség miatt is. Hogy kikerüljem a holiskezdjem-effektust:
• Korán megjelentem a próbateremben, Imi az utolsó pillanatban esett be (aludt), pakoltunk és vittük is 5-re a cuccainkat a Bőrgyárhoz. A színpad kissé instabilnak bizonyult, különösen Imi látta ennek kárát; a billentyű hullámvasutat megszégyenítő módon liftezett fel-le. Azért a dob sem volt kutya, előttem is lengett minden jobbra-balra.
Hangbeállás rövid-tömör-jó volt, stimmeltek a dolgok, ha nem elsőre, akkor legkésőbb másodikra. Ezért jó szakemberekkel dolgozni.
• találkozás a sokmindenkivel, akit most még véletlenül sem fogok felsorolni. Ittunk Joe-nál (Joe borozója rulz) egy gyümi-vodi-t, meg Bőrgyárba visszaérve sört, töménytelen mennyiségben.
• az Indigo utca (tehát Mufurc egyszálgitár) koncertje meggyőző volt, Gebéék egyébként jóban is vannak vele, én csak most ismertem meg (tényleg jófejnek tűnik)
• és 9-kor felkerültünk a színpadra. Nos, (számomra) az eddigi legjobb koncertünket adtuk, az első perctől a végéig együtt éltem a koncerttel, még akkor is, amikor a 3 dobverőmből kettő eltörött... Igen. Törött verővel nyomtam le a koncert felét, durva.
A közönség, a fény, a hangulat, a hangzás, minden tökéletes volt, úgyhogy én köszönöm, elégedett vagyok!

Ment& Másképp koncert - Tóparti Gimnázium

Este koncerteztünk a Tóparti gimnáziumban, a 143-as teremben, ha jól emlékszem. Ezzel sokmindent elmondtam a körülményekről, pláne, hogy az aulában közben végig ment az elviselhetetlen tuc-tuc zene, amire majdnem élő emberhez méltó módon vonaglott néhány diák.
A teremnek jóformán a felét elfoglaltuk csak a cuccainkkal, ráadásul ha nem hoztuk volna a próbateremből a kék és sárga hangulatfényeinket, akkor neoncsövek fehérségében zenéltünk volna. Mivel várni kellett a hangcucc egy részére, így a tervezett 20h helyett ~20.10-kor kezdtünk, ezért a végén ki kellett hagyni két számot.

A torokfájásom ellenére felszabadultan játszottam, és ahogy néztem, a többiek is. A nézeteltéréseket úgy ahogy, de javarészt tisztáztuk még délután, így a koncerten nem lehetett észrevenni, hogy valami baj lenne a zenekaron belül. Hiba volt pár, de csak apróbbak, viszont én nem voltam elégedett magammal.
A hangulatra nem volt panasz.
Utánunk játszott a Justification, Nagy Gábor (osztálytárs) az énekes. Ez egy jókora meglepi volt neki és nekünk is. Ők Rage Against The Machines és egyéb hasonló stílusú feldolgozásokat játszanak, és lássuk be, pénzben nincs hiány náluk. A dobcuccon kívül a Behringer csöves erőlködőn akadtam fenn, meg mondjuk Pete (nem tudom, miért kell egy Pétert pítnek becézni) - aki amúgy Kátai Adri barátja - basszerja adó-vevőről szólt (60.000 HUF), amit egy túl jól sikerült mozdulattal szét is rúgott a koncert során. Az is igaz, hogy a srác nagyon él a színpadon, igazi showman, akiből kinézem, hogy a gitárt szétveri, annyira belelendül a zenébe.

Ment& Másképp - Szabad Művelődés Háza live

Miután Möbiusban ittam egy szörpöt Krisztával, a megbeszélt 4 órai találkozóra is precízen érkeztem a próbahelyre. Bandi, Kriszta meg én fél 6 körül biciklivel elindultunk, McKaja és Teszkó (sörszerzés) után a Szabad Művelődés Háza előtt egyesült a zenekar. Némi pakolászás és egy egész jó hangbeállás után pihenő, majd kezdődhetett a koncert.

Egész sokan eljöttek, leültek a székekre, figyeltek, amikor tudták, hogy kezdünk. Marci tehát rázendített a Fehér képekre, és kb. 10 másodperc elteltével páran (Szalciék, meg egyéb csajok) berohantak középre táncolni (a narancssárga hangulatvilágítás miatt alig láttam a közönségből valamit). Én (de szerintem a többiek és még talán a közönség nevében is mondhatom) fergetegesen jól éreztem magam. A végén nagyot dobott a hangulaton a Jáccó-Orkán-Buszpályaudvar hármas.

Ment& Másképp + Ribogzi - Harta, Sörpatika Szabadtéri

előljáróban a hajnali esethez:
"...DE EBBEN MÁS LEHET TÁRSAD
NE BÁND, MERT ÉN NEM VAGYOK HÁZAD
CSAK EGY HÍD, ÉPP HOGY TÖBB LEGYÉL NÁLAM
AZÉRT SZÓLTAM PÁR SZÓT..."
[KEPSZLOKK ELEVEN HOLD]
...csakhogy ebben az esetben egyáltalán nem volt megtiszteltetés, sőt, inkább fáj az, hogy a süllyedő hajódba vizet hordasz... (É.H.-nak)

Egyébként délután 4-re értünk Hartára, lepakoltunk a Sörpatikánál, Panda elkísért minket boltba, és utána lementünk a Dunához. Egy Kata nevű csaj jött velünk a partra (fehérvárról egyébként Barbi és Anita kísért minket). Marci, Gebe és Bandi megmártóztak a vízben... Nos, én ahhoz túl koszosnak ítéltem a Dunát, dehát ők tudják. Mindenesetre kellemesen elhülyéskedtünk, aztán 7-re visszamentünk.

Hangbeállást és pár sört követően, kis késéssel kezdett a Heart of Metal zenekar, érdekes volt. Azt kifogásoltam bennük nagyon, hogy semmi színpadiasság nem mutatkozott rajtuk, nem mozogtak, nem láttam, hogy élveznék, amit csinálnak. Ez rontotta el a produkciójukat.
Utánunk jöttünk mi, már sötétben. Az elején meglepően szarul doboltam, aztán kb. a harmada után belejöttem. Nekem most a Vallomás egy lányhoz jött be a leginkább, pláne, hogy kicsit gyorsítottunk rajta, ami koncerten az előnyére vált.
Banditól és Anitától kaptunk (Gebe, Marci és én) szülinapi ajándékot is, párnákat, belehímezve a nevünk. Aranyosak.
Koncert végére már a közönség is egész szép számban összegyűlt, a hangulat sem volt rossz.

A Ribogzi koncertje előtt még beszéltem Hannával... Egész normálisnak tűnt, kár, hogy bebizonyította később az ellenkezőjét. :/ Na, de amikor hallottuk, hogy kezdődik, visszasiettünk és Turival, Pandáékkal, Marcival és még pár emberkével jót tomboltunk, amíg el nem fáradtunk. :) Azután pedig csak ültünk elpilledve.
NaftzKatával is találkoztam! Örült a jókedvemnek, beszéltünk pár szót, táncoltunk. A barátja, Enzim velünk egy busszal jött, mint kiderült. Velük a hajnal folyamán még kétszer összefutottam.
Reggel alig két óra alvás után Keszeg és az infantilis-tapló haverjai keltettek minket... Nem bosszantott fel minket az elviselhetetlen tahó "poénáradat", pláne ébresztés gyanánt, nem, tényleg...

Ment& Másképp - Rádió Presszó live III.

Mivel elaludtam, kicsit rohannom kellett és még így is csak fél kettőre értem a megbeszélt dél helyett a próbaterembe. Más kérdés, hogy semmiről nem maradtam le: Gebe és Bandi még nem jöttek ekkorra, és a hangtechnika is csak 6-ra volt várható.
Ebből adódtak is gondok, konkrétan a kapkodás. Mindenesetre valahogy csak-csak sikerült beállítani a cuccokat, szerintem jól szólt kifelé.

7-re bementünk Marxim elé, de kisebb meglepetésünkre nem jöttek sokan. Ebből kitaláltuk azt is, hogy a koncerten is igen nagy valószínűséggel az eddigiekhez képest roppant kevesen lesznek (az előző két rádiós koncert alkalmával megtelt a hely). Kodályból jöttek páran (Sütit nem engedték el; Timi, - az osztályunkból pedig - Nóri, Eszti, Buzz és Szabi, majd kicsit késve Kriszta jelentek meg.
Kicsivel 20h után el is kezdtük, még ha elég családias is volt a hangulat.

Imi nagyon jól debütált, még ha mikrofonproblémák miatt most a vokál el is maradt. :/ Szóval ügyes és frankón illik is a zenekarba, mind zeneileg, mind emberileg. A színpadon pedig nem láttam görcsösnek.
Marcin viszont kissé megmutatkozott, hogy kevesen jöttek el. Szerencsére később ő is feloldódott, talán azért is, mert látta, hogy én mennyire élvezem a koncertet.
Érdekes ez, mert ennél adtunk már jobbat is, én mégis most - mivel jól akartam érezni magam - nagyon átéltem a zenét.
Az Apa c. dalban Szabi vendégzenészkedett klarinéton, hatalmas sikert aratott ez a dal. (Egyébként megdöbbentő hangulatot csinált az a kb. 20 emberke, aki a közönséget képezte.)

Az este hátralévő részében egy nagyobb társaság ("leltár" szerint: a zenekar, + Timi, Pepe, Szabi, Henrik, Krisztián, Anita) verbuválódott össze, a nagyréten keresztül mentünk, és közben páran igencsak berúgtak. Néha vicces volt, általában én figyeltem/vigyáztam Pepére és Szabira, nehogy lemaradjanak.

Hazakísértem Timit és beszélgettünk egy nagyon tartalmasat. Családról, barátságról, szerelemről, filozófiai dolgokról.. Jól esett, nagyon.

Ment& Másképp - Csór live

Délelőtt - délután a Comenius projekttel utaztunk Pestre. Elég punnyadtak voltunk, pl. a másfél órás szabadprogramot azzal töltöttük, hogy a Gödör klubnál lévő vizes placc mellett ücsörögtünk Imi, Kriszta meg én.

Este mentünk a zenekarral Csórra koncertezni... nos, borzalmas volt. A hely: lepukkadt, ronda művházi kisterem. Hangosítás: pocsék. Egymás mellé (!) állítottak fel minket, a dobot nem tudtam testre szabni és szörnyen volt hangolva... Közönség: helyi hungaristák (!), lerobbant, csöves arcok... 7 dal után összecsomagoltunk, és azzal a busszal, amivel jöttünk, mentünk is haza... :D

Ment& Másképp - Sárbogárd live II.

Délelőtt FMD-re (Fejér Megyei Diáknapok) utaztunk Dunaújvárosba. A kodályos busz természetesen tele volt, ZemlényiMisiéknek már állni kellett. A Dózsa Mozinál tett le a busz, ahonnan a kollégiumig sétált ofő vezetésével a csoport. Eközben elmentünk az FMD egyik (számunkra fontos) helyszíne mellett, a Széchenyi Gimi mellett.
Mint kiderült, kb. öt-tíz ember miatt cibált el minket ofő a koleszig, úgy, hogy Buzzék bőgőt és cipeltek ezalatt. Okos szervezés...
Míg a többiek megnyitóra mentek, mi Enikővel és Krisztával ittunk egy kávét.
A szereplések jók (néha viccesek) voltak.

Este Sárbogárdra mentünk ismét, újból a Titán zenekar vendégségébe, csak ezúttal a Rock Caffé-ban léptünk fel. Jelentős csúszással kezdtünk, de marhajól éreztük magunkat. Igazi koncerthely a megfelelő technikával, fényekkel, hangulattal, a közönség kitartóan visszatapsolt! Erre ugyan nem számítottunk, de visszajöttünk eljátszani a Q-t.
A Titán koncertje alatt pedig, nos... Szépen berúgtunk. Marci, Bandi és Henrik nem, de Kriszta és én eléggé, talán Gebe is.

Ment& Másképp - Rádió Presszó live II.

(Elnézést, ha kicsit felületes leszek, de pótlólag írok.)
Szóval du. időhiányban szenvedtünk, felpakoltunk, hangbeálltunk, Bandi erősítőt javított gyorsan, majd a háromnegyed hetes busszal Gebe, Marci, Barbi és én mentünk Marximhoz. Kicsit kevesebben gyűltek össze, mint a legutóbb, de Datyó, Attila és Laci (no meg velük Regina) jött Seregélyesről. Ők kínáltak pálinkával, Datyó még egy sörre is meghívott, úgyhogy mire visszaértünk a Rádió Presszóba, megjött a hangulat... ;)

A koncertet nagyon nem is részletezem, nagy buli volt, élveztem minden dalt. Bandi hétfőn ünnepli szülinapját, úgyhogy meg is köszöntöttük, a koncert végén pedig bejelentettük, hogy Imi hamarosan a zenekar tagja lesz. :)
Ahogy a legutóbb, most is volt after-party, de most jóval kevesebben maradtak. Én pedig tovább fogyasztottam az alkoholt (sör, némi pálinka)...

...és elkeseredtem. Nem voltam rosszul, nem hánytam, mindenre emlékszem, csak elkeseredtem, és ennek hangot is adtam. Elég ijesztő volt számomra ez a viselkedés, nem tudom igazán leírni, de maradandó emlék.
Bocsánat mindenért.

"A LEJTŐN TÚL EGY ÚJABB LEJTŐ
A VIHARON TÚLRÓL ESŐFELHŐVEL EGYÜTT ÉRKEZEM...
MIT TEGYEK, HA EGY LAKAT VAGYOK CSAK A SAJÁT SZÁMON?"
[KEPSZLOKK BÉRCZESI]

Ment& Másképp - Tóparti live

Csak röviden: 7-kor Marximban találkoztunk, nekem fél 8-kor el kellett rohannom a Láczos gimnáziumhoz, hogy Botondtól átvegyem a kölcsönkapott pergőt (enélkül nagyon szar lett volna, úgyhogy köszönjük Botinak).
Mikor odaértem a tópartihoz, végre pihenhettem egy nagyobbat, Erikkel doboltunk kongán és dzsembén (ha jól írtam le), Szalcival fényképeztünk (Canon Eos).

A fellépés nem volt rossz, de azért éltünk már át sokkal jobbat is. Az akusztika pocsék az aulában. Mindenesetre sokan megnéztek minket, CD-t is többen kértek tőlünk, tehát úgy tűnik, jó nyomot hagytunk.

Délután próbáltunk, este pedig (Bandi kivételével) beültünk Műhelybe, jött még Barbi és Kriszta is. Fárasztóak voltunk a hülye poénokkal...

Ment& Másképp - Rádió Presszó live

Délután találkoztunk Marcival Marximban, ittunk egy sört, megvártuk Szalcit, aztán irány a Rádió Presszó. Nem siettünk, rengeteg időnk volt, zenélgettünk kicsit odalent, aztán fél 6 körül elkezdtünk felcuccolni. Gebe is befutott lassan, később Bandi is, utána az is kiderült, hogy nem lesz Dínótól énekerősítés.
Hangulatfényeket is tudtunk csinálni, egy kék és narancsos-sárgás lámpa borított be minket fénnyel. 7 előtt nem sokkal Szalci és a zenekar az én kivételemmel bementek Marximhoz, ugyanis úgy hirdettük meg, hogy ott gyülekezhetnek azok, akik egyedül nem biztos, hogy odatalálnának.

Ennek megfelelően háromnegyed 8-ig egy árva lélek nem jött a presszóba, és kicsit kezdtem is aggódni, hogy miként lesz ebből közönség. Majd egyszercsak megjöttek Gebéék és sorban jöttek utánunk az emberek, és még mindig csak jöttek, még mindig...
Végül jóformán megtelt a hely, rengetegen eljöttek, számomra ismeretlenek is, úgyhogy meg sem próbálom felsorolni, kik voltak jelen.

8 után röviddel kezdtünk is, Zöldmoszattal. Ezután viszont már variáltunk a sorrenden, ennek megfelelően voltak nagyon pörgős és kicsit nyugisabb részek. Végülis 20 dalt játszottunk el a két ráadásszámmal együtt. Nos, teljes eufória. Eleve az, hogy élvezzük a zenénket, és a hab a tortára a közönség. Szinte mindenki táncolt! :)
Visszatapsoltak minket. :) A Buszpályaudvar alatt megint eltörött egy verőm... Nem értem. ;)
Szóval hatalmas sikerünk volt, és az egész zenekar meg a közönség is úgy néz ki, marha jól érezte magát. Akiknek menniük kellett, azok elindultak negyed 11 felé, akik viszont ráértek, azok lejöttek velünk a próbaterembe, ugyanis tartottunk egy afféle afterparty-t, vagy hívhatjuk nyílt próbának, improvizálgatásnak, bárminek. Szalcival fél 12-kor jöttünk el, Gebe apuja fuvarozott minket haza.

Ment& Másképp - Sárbogárd live

Nőnap alkalmából adtam Szalcinak egy szép vörös rózsát. Kissé szar kedve volt, pl. mert nem jöhetett Sárbogárdra, és egyébként is volt rá oka. Próbáltam picit feldobni, voltunk próbahelyen dobverőkért, aztán beültünk Marximba. Itt gyűlt össze a zenekar, Szalcitól búcsút vettünk, aztán usgyi.

Henrik várt minket a buszmegállóban egy Krisztián nevű sráccal, aztán mentünk a Cosa Nostra-ba. Fasza a hely kialakítása, az eddigiek közül talán a Ribillióhoz hasonlítanám a hangulatát. (Igaz, ez pizzéria, az kávézó). És! Még színpadunk is volt!
A Titán már pakolt, hangcuccban sem volt hiány, még dobmikrofont is hozott Kicsi. 9 után hangbeálltunk, 10 előtt nem sokkal (két sör után) kezdtünk. Nem sokan (Solymi, Henrik, még páran) álltak a színpad előtt, a közönség nagy része ült, de számok között lelkesen tapsoltak. Marci viszont betegen lépett fel, paráztam is, hogy valami baja lesz koncert alatt.

Nagyvonalakban ennyi. Jó volt, szép volt, fáradt vagyok bőven kifejteni.

Ment& Másképp - Székesfehérvár, Ribillió live

20 órai kezdéssel felléptünk a Ribillió nevű, roppant hangulatos belvárosi kávézó/söröző helyen. A hétköznapi időponthoz képest sokan eljöttek, hát még ha elengedték volna azokat is, akik mondták, hogy jönnének; na akkor tele lett volna az alagsori terem. Az első három dalnál még mindenki ült, aztán később táncikáltak az emberkék és végülis igazán jó hangulatú koncertet adtunk, Inota után kifejezetten jól esett. :)
Röviden ennyi, ha tudok, szerzek képe(ke)t is ide.

Ment& Másképp - Inota live

Egy hirtelen jött lehetőséget kihasználva ezen a napon felléptünk Inotán egy (szószeint) kiskocsmában, az est "fénypontjaként", mint harmadik, záró zenekar. Szalci, Barbi és Solymi jött velünk, Gebe és Barbi Gebeapuval utazott, mi pedig busszal. Délután próbáltunk még egy utolsót, aztán 20.40-essel irány Inota!
Sokat gyalogoltunk a hidegben/sötétben, mire odaértünk a kocsmához... Ahol döbbenten észleltük, hogy valójában semmi keresnivalónk itt... :D Az előttünk zenélő zenekarok P-Mobil, Ossian, Pokolgép, és egyéb stílusban tőlünk teljes eltérő feldolgozásokat játszottak... A közönség pedig pontosan ehhez a stílushoz való volt. Így, amikor éjfél körül elkezdtük a műsorunkat, az addig zsúfolt helység egy cseppet kiürült... :) Vicces volt, na. Marcinak a koncert elején ez láthatóan szarul esett, de végülis sikerült magunknak és kicsiny közönségünknek egy rendkívül hangulatos, majdhogynem nyíltpróba jellegű előadást felmutatnunk.
Gebeapu két fordulóval vitt minket haza, Gebe, Szalci és én a második fordulóval utaztunk, tehát vártunk kb. egy órát, ami alatt szusszantunk egy nagyot és jót mosolyogtunk ezen a kicsit félresikerült, de a zenekar életében szerintem meghatározó estén. Ilyen is kell, na. :)

Ment& Másképp + Ribogzi - Harta, Sörpatika

Krisztával kimentünk a próbahelyre, elhoztam a dobverőket és a pergőt. Tiszta tavaszias időjárás volt.
Ahogy várható volt, a csapat java már Marximban ült. Elrendeztük a CD-ket, meg egyéb ilyen apróságok, aztán negyed 2-kor kisétáltunk a 4-es kocsiálláshoz. Szabi már ott volt, Imi pedig elnézte az időt, de végülis kis szerencsével így is elérte a buszt.
Elfoglaltuk a busz hátulját: leghátra Kriszta, mellé én, Szalci és Szabi ültünk, elénk Bandi és Gebe, Imi és Marci, eggyel előttük Laci. Gebének amúgy egész jegyet kellett vennie, mert nincs diákja. Az utazás kellemesen telt, jól szórakoztunk.

A buszmegállóban Adri és Tura várt minket, gyors létszám ellenőrzés után pedig a próbateremben találtuk magunkat. Itt is ment a hülyéskedés, röhögés, később Áki és Sanyi is megérkezett, aztán mi mentünk a faluba egy kicsit körülnézni. A szoborparkban kötöttünk ki... Kár volt, ugyanis Fehérvár beszabadult Hartára, és a körhintán addig ökörködtek, míg Imi és Szalci le nem esett. Szerencsére semmi bajuk nem lett.
Ahogy visszaértünk a próbaterembe, megvacsoráztunk majd sört nyitottunk és 7 körül átszállítottuk a cuccokat a Sörpatikába. Kriszta sajnos tequilát is ivott.

Szóval kezdésig megittam végülis három sört, de szerencsére talán nem lehetett érezni a doboláson. :) A hangbeállás alatt még talán igen. Megérkeztek Gebe szülei is, NaftzKatát is láttam már, Turi, Panda, Szus, stb.-stb. mindenki jelen volt. Szalcival és Krisztával jót táncikáltunk a Dob + basszus-ra, mikor az szólt, aztán lassan kezdtünk is...
Azt az érzést mindenkinek ajánlom, amikor beülsz a dob mögé, kiteszed a zsebedből a cuccokat, ledobod magad mellé a dallistához és a sörhöz, aztán hadd szóljon. Az valami zseniális. Egyébként talán kicsivel többet hibáztunk, mint Szab.műv.házban, de a műsort gördülékenyen átsiklott ezeken az apróságokon, és szerintem nagyon fasza kis hangulatot teremtettünk a Ribogzinak. A végét különösen odatettük, mivel az Orkán és a Buszpályaudvar közben Marci felhívta a színpadra Sanyit, és átadta a dedikált CD-nket és a szintén aláírt és kicsit kipingált törött cintányért, ami szimbólikus ajándék, rajta a felirattal: "Hamuból nő a legszebb virág." Úgy tűnt, nagyon is örülnek a kis meglepetésnek.
Na, de a Buszpályaudvar, az valami hatalmasat szólt... És visszatapsott is kaptunk!

A Ribogzi hamarosan kezdett is, eleinte sokáig bent tudtam maradni - főként Szalcival ugráltunk -, de később Krisztára figyeltem inkább, vagy pihenésképpen üldögéltünk, esetenként Szalcival az ölemben. Mindenesetre Isti, az új Ribogzi-dobos keresztbe ledobol engem. :) Az egyedüli észrevétel, hogy talán túl sűrűn tesz díszítést a dalokba, majdnem minden két sor után.
NaftzKatával is sikerült beszélnem, még ha nem is túl sokat, de legalább nem olyan szar passzban, mint októberben. Örült nekem és én is neki, ráadásul boldog, hiszen a barátja is vele volt. Csak úgy ragyogott a csajszi, nagyon aranyos. :)
Kettő és három között összepakoltunk és visszacuccoltunk a próbaterembe-.

A próbateremben Szalcival aludtam a földön, és alig kaptam takarót. Imi, Marci és Bandi aztán elég gyorsan elaludtak, de Szabi és Sanyi, aki velünk maradt nem tudtak nyugovóra térni. Szalci sem tudott hosszabb időre kikapcsolni, és én is végig ébren voltam. 5 körül Sanyi és Szabi eltervezték, hogy úgy keltenek fel minket 6 előtt, hogy Sanyi Jawa 250-es motorját beállítják az ajtóba és beindítják... Mi Szalcival ezt hallottuk is, de már nem volt erőnk bármit tenni ellene. Fél 6-kor bealudtam, és kb. 20 perccel később arra ébredtem, hogy Sanyi beindította a motrot...

A buszon nem aludtam túl sokat. Szalci az ölembe fektette fejét, és valamennyit ő is szunyókált így. Általában mindenki más bealudt.
Fehérváron Gebe, Szalci és én még felmentünk Bandihoz, ahol kaptunk kávét és vajaskenyeret felvágottal. Leültünk és Jeff Dunham show-t néztünk YouTube-on, végignéztük (-röhögtük) a másfél órás Comedy Central-os fellépését...
"BUUUUZIIII... ÉS ALAPJÁRATON: HOMO-HOMO-HOMO-HOMO..."
[KEPSZLOKK PEANUT - JEFF DUNHAM]

SzabadMűvelődés Háza - Ment& Másképp

Fél 7-re a művház mögötti parkolóba értünk Gebével és apjával. Megkerestük KlecskaMarcit, és a hátsó bejárón bepakolhattuk a cuccokat. Kicsit még körbejártunk, aztán elugrottunk Joe borozójához sörér' (Gebének vodka). Odafele találkoztunk Marcival, amikor visszaértünk a műv.házhoz, Bandit is utolértük, úgyhogy teljes lett a csapat.
Triggeréktől elsőként Lőrinc, a dobos érkezett. Míg odabent pakolt, mi kint lézengtünk; jöttek Szalciék (Szalci, Némó, Zsh, Szabina, GerHard, Bogi, Dorka, Szabi, Peszti, Imi, Buzz, Szergej... talán ennyi).

Miután mindent a helyén volt, 8 előtt kicsivel megkezdtük a hangbeállást. Az erősítők mikrofonozva szólaltak meg, a lábdob kapott egy mikrofont, és egy overhead is erősítette a dobot. A fények felgyúltak, narancssárgás fényárban úszott az egész színpad. Felemelő érzés.
Mindenesetre fél 9-ig vártunk a kezdéssel. Közben jöttek még ismerősök: Adri és Laci, Mariann és Ági, Süti és Juli, sőt, Kriszta is. Kezdésig odakint vártunk, aztán fél 9 után pár perccel felvonultunk és a húrok (azaz dobok) közé csaptunk (csaptam). Első dalként ismét a Zöldmoszatot játszottuk.

A temérdek ismerős a színpad előtt állt táncolt! Hátul pár emberke üldögélt és hallgatta a zenénket, de elől táncoltak. Táncoltak. Amikor ezt látja az ember, akkor egy pillanatra megáll benne a tudat, hogy tetszik az embereknek, amit csinálunk. Na, és ez valami kibaszott jó érzés.
Mentek szépen sorban a dalok, nagyobb hiba sehol nem volt, a dobok mögött elejétől végéig élveztem a koncertet. Marci egy-két poént is beszúrt; a Messzire szállj alatt elővették a színpad előtt állók az öngyújtójaikat. Szóval a hangulatra nem volt panasz.
Visszataps után jött az Orkán, amivel akkora finálét csaptunk, hogy még vagy negyed óráig pörögtem. Barnabás készített róla egy kisvideót.
Meghajolni is alig hagytak minket, mert mindenki rögtön odajött gratulálni, megölelni minket. Tiszta eufória.

A Trigger jött lassan. Szalcival sörözve néztük, és arra jutottunk, hogy noha nagyon profi rockabilly-s zenét játszanak, nagyobb sikerünk és közönségünk volt, mint nekik. Nem értettük, miért. Végülis ez a zene jóval szélesebb közönséget kellene, hogy vonzzon - és mégsem.
Még várt ránk egy pakolás, és mehettünk még egy sörért Joehoz. Utána Szalcival "haza"sétáltunk.

Mentés Másképp - Első koncert, Kodály Zoltán Gimnázium

15h körül Gebével és apjával felhoztuk a felszerelést a pincéből és bepakoltuk a Rolandtól kölcsönkapott Hyundai furgonba. Befért minden, viszont igencsak féltettük a cuccokat. Mindenesetre épségben leszállítottunk a sulihoz mindent, Bandi, Marci, Kriszta és Szalci már ott voltak és rendezték az ebédlőt. Oldalra kitoltuk a padokat, leterítettük a szőnyeget, összeraktam a dobot, belőttük a cuccokat. A mikrofon kicsit gerjedt, de pl. a dob hangzásával teljesen megelégedtem.
Mindezzel végeztünk úgy 17 órára, tehát kimentünk a parkba meginni egy sört lazítónak.
A hideg ellenére jó hangulatban töltöttük el fél 6-ig az időnk, majd visszaballagtunk az ebédlőbe.

Szépen szállingózott a közönség, lassan megjöttek Datyóék (Datyó, Balázs, Edit, Attila) Seregélyesről, Timiék és a többi kodályos, egyéb ismerősök. Ide-oda mászkáltam, teljesen átszellemülten, koncertre hangolódva. Kezdés előtt halkan szóltak Marci telefonjáról a jobbnál jobb dalok, majd lassan belekezdtem a dobon a hangulatkeltésbe, és körülbelül hat után öt perccel kezdtünk is.
Főként dalok után nagy tapsot kaptunk, a számok alatt viszont inkább csak az ismerősök (Szalci, Zsh, Barbi) táncoltak. Nem hibáztunk különösebben nagyot, minden a tervek szerint haladt, és kifejezetten élveztem a koncertet.
A ráadás Orkán alatt totálisan bezsongtunk. :)

Az utolsó dal végeztével többen odajöttek (Kriszta, Szalci, Balázsék, Marci nővére, stb.) gratulálni, kezetfogni, nyakba ugrani. Nos, kurvajó érzés. :D Adtam egy dallistás papírt Timinek, később Süti is szerzett, és odajöttek hozzánk aláírásért. :)
Lassan nekiláttunk pakolni, bár én még nagyon pörögtem... A felszerelést kipakoltuk a furgonba, a padokat visszarendeztük, és gyakorlatilag nyoma sem volt annak, hogy az ebédlőben koncert lett volna.
Buli után elmentünk megünnepelni az első fellépés sikerét. A KisTeszkó mellett egy játszótéren álltunk meg, ugyebár teljesen át is fagytunk egy óra alatt. Gerdhart-ék berúgtak... Nagyon. Szergej állítólag a buszon hazafelé egy egészséges rókacsaládnak adott életet...