Ment& Másképp - Fezen Klub

A legfontosabb tanulság az, hogy egy klubkoncertre előzenekarként nem lehet eléggé felkészülni. Hogy miért? Azért, mert mi konkrétan úgy táncoltunk, ahogy a Kowalsky meg a Vega fütyült. Megjelentünk fél 7-kor, és fél (inkább háromeld) 9-ig azt néztük, hogy Kowáék hogy szerelik össze a motyót, hogy állnak be, satöbbi. A személyes tapasztalatom velük kapcsolatban az, hogy túl nagy arccal állnak hozzá a koncerthez, pláne az előzenekarhoz. Mi 45 percet játszhattunk, bár ők (idézem) fél órát szoktak engedni.
Nem részletezem, a leírtaktól függetlenül nem voltam ideges, sem mérges, egy ici-picit csalódott csak, mert ennél barátságosabb, együttműködőbb zenekarnak feltételeztem őket. (Félreértés ne essék: valóban a "főzenekar" a produkció lényege, de az előfutárt sem kéne ennyire kiszolgáltatott helyzetbe taszítani.)

3/4 10-es kezdés volt előírva nekünk, bár 9 óra után valamivel tudtunk elkezdeni felpakolni a színpadra. A Kowa-hangcucc minden helyet elfoglalt, hiszen két kurvanagy basszushangfallal (Ashdown) és szintén kettő (szintén kurvanagy) gitárládával (Orange) érkeztek. Kb. 1 méter széles "folyosón" kellett elférnünk, egy gyors hangbeállást követően még volt időm behangolni a pótgitárt és megsodorni egy cigit, eztán kezdtünk is.

Hatalmas élmény volt azon a színpadon zenélni, abban az atmoszférában, olyan fényekkel megvilágítva, és még sorolhatnám. Technikai malőrök garmadája adódott, pl. leborult a Fender hangládáról a fej úgy, hogy én ezt csak utólag tudtam meg, a koncerten észre sem vettem! A következményeket viszont már nem tudtam nem észlelni, kiborult a söröm és a víz, abban ázott az erősítőről lezuhant mobilom, dohányom, papírom (tanulság: ezeket máskor biztosabb helyre kell elrakni).
A közönségnek - visszajelzések alapján - tetszett a zenénk, nem izgultunk, és bár rontottunk, úgy vélem, hoztuk az elvárható színvonalat.
Szavak helyett pedig beszéljenek a képek és egy videó.