Agárd - kerékpáros kiruccanás

Mivel van kerékpárút a Velencei tó körül, délelőtt biciklivel vágtunk neki páran (Anita, Bandi, Buzz, Kriszta meg én) az útnak, azzal a nyílvánvaló céllal, hogy ott majdan megmártózzunk és kellemes órákat töltsünk a parton, vagy a vízben. A vízben még az előtt volt szerencsénk időzni, hogy odaértünk volna - a meglepetés azonban az, hogy nem felülről, hanem alulról ért minket a folyadék. Az M7-es autópálya alatti kerékpárútszakaszt ugyanis a párhuzamosan csordogáló csatorna elöntötte, azon márpedig még így is szívesebben keltem át, mint az M7-esen.

Barbi és Gebe előbb odaértek, mint mi (igaz, vonattal utaztak), később Encsi meg Pepe, majd Süti csatlakozott köreinkhez. A víz kellemes, néha hűvös, a palacsinta 100 forint és nem olyan finom, az eltöltött idő príma.
A visszaúttal voltak azonban problémák. Történetesen a közelgő (és mint utólag kiderült, csak vélt) vihar miatt vonattal akartunk visszajutni Fehérvárra. Buzz persze kivétel, ő dacolva bármilyen időjárási elemmel (ide értve a monszunt, tornádót, napkitörést) kerékpárján indult haza.
Szóval Agárd, vonatállomás, 16:43. Befut a vonat, megkezdjük a felszállást a leghátsó kocsiba (kerékpárszállító vagon), Kriszta feladja nekem az első biciklit, még át sem veszem teljesen, mikor a vonat elindul. Kiabálás, "hé!", némi értetlenkedés részemről, majd villámgyorsan konstatálom, hogy az iménti balesetveszélyes jelenet egyúttal azt is jelenti, hogy a többiek (tehát rajtam és a már úton lévő Buzz-on kívül mindenki) bizony Agárdon maradtak.
Aztán persze jött a két kalauz, sűrűn elnézésemet kérve és némileg magyarázkodva ("nem láttunk már semmilyen mozgást..."). A jegyem, konkrétan hogy van-e, szóba sem került (egyébiránt nem volt, mert azt Kriszta fizette volna).
Dinnyésnél végülis leszálltam, Buzz ott várt, velem együtt kibekkelte a következő vonatig hátralévő laza egy órát, majd elváltak útjaink: ő biciklivel tovább (a vihar természetesen elkerült minket), én vonaton csatlakoztam a többiekhez.

Átjáróház

Nem adjuk ki magunk' ingyen.
Szépen néznénk ki, ha ki-be
járkálnának lelkünkön.

Asztalunkhoz ülnének,
meleg húslevesünkből mernének
tányérjaikba.
Fellapoznák könyveinket,
gyűjtögetnék könnyeinket
foltozott lavorba.
Benyitnának a kisszobába,
ahol nagy, fehér, bánatos paplanokon hevernek
a megfáradtak, az elesettek.
De azért mi szép, jó éjszakát
kívánunk az álmodóknak,
hogy sorsuk - ha rosszabb is -
legalább a mienket megközelítse.

Sok, sok, sok!

Sok az elmaradás, sok a teendő,
sok az ötlet, de kevés az idő.

Mehet minden egybe II.

Ismét belesűrítek egy bejegyzésbe sok-sok történést, hogy némileg kompenzáljam az egész eddigi júliusra jellemző hiányosságot.
Volt pl. két egészen jó próba a héten; az első kedden, amikor Imi kitalálta a kisterces számot (ami nem Ment& Másképp dal lesz, mert instrumentális és nem illik abba a képbe). A kisterces szám basszusgitáron, keverőpulttal effektelve keletkezett, és nagyon jó lesz, ha végig megírja Imi/megírjuk.
A szerdai próbán négyen jelentünk meg (Szabi, Bandi, Marci és én), Gebe bejelentés nélkül úgy gondolta, e napon nem tisztel meg bennünket jelenlétével... Hogy ez mennyire megrázta a zenekart, arról mi sem árulkodik jobban, minthogy két új dalt raktunk össze, ráadásul - szerény meglátásom szerint - igen jókat.

Tegnap délután Marcival és egy Viki nevű lánnyal hesszeltünk a tóparton, később jött Kriszta is, majd Mufurcékhoz csatlakoztunk Sörpatikában. Jelen volt Nap is (ex-Eleven Hold énekes, ugye), továbbá egy igen komoly (kb. 20 fős) baráti társaság, melynek több tagjával igen jót beszélgettünk. Előkerültek a gitárok is, közös énekelgetés, miegymás.
Ezenkívül tegnap házilag gyártott, ultrafinom gyrost ettünk.

A jobb lábamon fekete, a balon fehér zokni van.
...és íme egy kis ízelítő, nővérem gépéről, vírusmentesen. Ez a dal (Akibújt-akinem) van a legelőrehaladottabb állapotban a majdani lemezről. Ének még nincs rajta, masterelés viszont már igen (ave Marci!), terjesztése tilos, de jöhetnek a vélemények... (egy-két helyen gitárújravétel, igazítások még hátravannak. A basszus szép hangjáért Imi gitárját - és Imit - illeti nagy köszönet)
QuickTime Player-rel rendelkezők kattintsanak rá bátran, a többieknek jobb egérgomb - hivatkozás mentése (vagy ilyesmi) javallott.

Megmártózás

Volt délután egy próba, ami után kitaláltuk, hogy le kéne menni Agárdra fürdeni - éjjel. Krisztával úgymond nehezen egyeztem meg erről, úgyhogy sokáig úgy festett, nem is megyek, a kedvem is elment az egésztől, majd Imi telefonált, noszogatott, estébé; végülis a 22:53-as vonattal lejutottunk Agárdra - Marci, Imi meg én.
A kallerekkel együtt utaztunk, igazi parti-arcok voltak, készültek videók.
Rövid fürdőzést és némi élelmiszer-fogyasztást követően visszajöttünk a 0:51-es vonattal.

A mai Nap tanulsága

Este a kisteszkóba igyekeztünk Kriszta meg én, sörért, és pont belefutottunk Mufurcékba (tehát Mufurc, tesója - Attila -, két hölgy, nevükre nem emlékszem, és Nap). A cisztercihez igyekeztek, az ottani parkba, mi bementünk sörért - ha már ez volt a terv - és később csatlakoztunk.
Nap elemében volt, mondta a filozofikus dolgait, amik aztán akarva-akaratlanul gondolkodásra késztetik az ember fiát.
Néha ez egészen borzasztó.

UtcaZene '09 - I. - avagy a sok sör

Kriszta meg én Veszprémbe utaztunk az UtcaZene fesztiválra, délután 5-re értünk oda (pontosan 17:00-kor). Gebe és Barbi jött értünk, lekísértek a szálláshelyre, ahol épp pakoltak Bandiék - merthogy felmennek a tavalyi placcra, mivel sok a csalán, idesütanap, satöbbi. Sátratvertünk, befutottak FarkasKrisztiék (tehát ő meg Dorka), ekkor találkoztunk Koppánnyal és Gerhard egyik ismerősével, Ákossal is. (Ők is ott aludtak)

A közelben van egy patak - egyébiránt annyira a közelben, hogy gyakorlatilag ártérben vertünk sátrat, de ez itt mindegy -, frissítő, jéghideg vízzel, amibe a bátor lábfagyasztók beleállhatnak, és van a vár alatt egy régi, csak filmről látott hangulatú park.
A környék tehát mesés volt, sétáltunk is sokat négyecskén, majd teszkóba indultunk fáklyaolajért (tűzzsonglőrködéshez). A teszkóhoz vezető út nincs kitáblázva, így odatalálni sem annyira egyszerű, de természetesen mi ügyesek vagyunk; míg ők vásároltak, én a bejáratnál gitároztam.
Vettem UtcaZene pólót.

A sötétedéssel egyidőben elkezdtek zsonglőrködni Gebéék, megérkezett LakiPeti, majd Marci, Gerhard, előkerültek a sörök. Voltunk boltban, ahol szauna van, öt percet tartózkodtunk bent Marcival, ám ennyi idő alatt leizzadtunk. Innen egyébként egy bevásárlókosarat is elhoztunk, mivel 8 sört nem akartunk kézben cipelni...
És innentől beindult a végtelen sörfogyasztás, ami berúgásig vezetett.

UtcaZene '09 - II. - avagy az évszázad vihara

Reggel frissítő jelleggel lábat lógattunk a hideg patakban. Gerhard haza akart menni, visszatarthatatlanul, így elengedtük.
Barbi, Kriszta, Gebe meg én elsétáltunk a SPARba reggeliért - bár én a macskajajommal nem tudtam igazán enni -, utána találkoztunk a visszatérő Gerharddal, és így öten beültünk az Incognito kávézóba.

(Egyébként Gerharddal e két-három veszprémi nap alatt rengeteget beszélgettem, és megállapítható, hogy felnőtt emberré lett. Le merem tenni az esküt rá, hogy ő a legjobb ember közöttünk, bárki bármit mond.)

A közelgő (vagy legalábbis beharangozott) vihar miatt a patakmenti területről elköltöztünk, felcipekedtünk Pepéékhez. A Színházkertben ledőltünk pihenni délben - ekkor még olyan időjárás volt, hogy félmeztelenül megsültem, a növényöntöző flaskával locsolgattam magam ötpercenként -, akkor már erősödött a szél, és gyülekeztek a felhők az égen.
A sátrakat felvertük, és rá maximum egy órára jött a zuhé. Gebe sátrában ültünk négyen (+Barbi, +Kriszta), a nagyját ott vészeltük át. Félelmetes volt, na. Időnként ki-kinéztünk a sátorból, a focipályán állt a víz.
A következő, kisebb vihart az Incognitoban vártuk meg.

Volt egy idősebb úr, aki az első, nagy eső után odajött hozzánk, megkérdezte, jól vagyunk-e, tud-e segíteni bármiben is. Nem kértünk semmit, csak megköszöntük a jóindulatát, ám később, fél 7 körül - amikor már kiderült, hogy megtartják a Quimby koncertet - felcsöngettünk hozzá, hátha Kriszta lezuhanyozhat náluk. (Hideg volt, átfáztunk, érthető a zuhany iránti vágyakozás.) A pasas hihetetlenül kedves volt: mindhárman (Kriszta, Barbi, én) tusolhattunk, forró teát főzött, a felesége megszárította a cipőnket, meleg ruhát kerítettek elő, stb. És mindezt puszta jóindulatból. Le a kalappal.

Quimby-n Lakival, Gebével, Barbival és Krisztával voltunk, Bordély Boogie-ra megint muszáj volt előretörnöm.
Előtte, még fél 10 körül a Trasform Quintet jazz-zenekar koncertjét néztük, az is lenyűgözött.

Kőcsa

Vettünk egy Quechua sátrat Krisztával a Decathlonban. Kétszemélyes 2 seconds, magától kinyílik, összecsukni nehezebb, de gyakorlat teszi a mestert.

Kerti-party Szabinál - Dóri 18

KisDóri - az osztályból utolsóként - 18 éves lett, mi pedig meglepetés szerűen megköszöntöttük. Imi vitt kocsival (Kriszta, Szabi, én), Buzz motorral Babettával jött utánunk. Kicsivel 14h után értünk oda, fél 4 körül pedig Szabihoz mentünk 'szentmihályra csobbanni a medencéjükben. 6 körül Nóri és Gergő érkeztek meg, addigra mi már rég beseggeltünk a vízbe.
Este húst sütöttünk, Dóri is eljött később (amikor tehette), közben Imi és Kriszta megkapta az OFIK nem hivatalos SMS értesítését, mindkettejük besorolást nyert egyetemre (Kriszta SZTE-BTK, Imi PE prog.tervező info.-ra - ha nem tévedek)
Szóval egy igazán kellemes napot töltöttünk együtt így páran, lesz ilyen még később is.

Avant Garden

"THE SUN LEADS THE WAY
THE MOON NEEDS THE SKY
I SEE YOU AND I
LYING IN MY AVANT GARDEN..."
[KEPSZLOKK AEROSMITHS]

Vándortábor

A vándortábor SzabóMiki és LakiCsaba szervezése. Idén 17-en gyűltünk össze, ebből természetesen sokan nem is ismertük egymást.
Bakonykútiból indultunk hétfőn reggel (odáig busszal utaztunk), végigsétáltunk a Burok völgy nem éppen egyszerű terepén, ideértve a mellig érő csalánmezőket is. Az én táskám konkrétan 16-18 kiló körül mozgott, ami még könnyűnek számított.
A völgyben másztunk hegyet is: egyszer hobbiból, a kilátás kedvéért, táskák nélkül; másodszor a völgyből kifelé, táskákkal. Miki, Hábé meg a nagyLaki köteleket feszítettek ki a könnyebb felkapaszkodás végett.
Egyébiránt 20-23 km-t tettünk meg ezen a napon.
1. éjszaka - Kisgyón, focipálya. Az én órám szerint pontban 17.00-kor értünk az artézi kúthoz Gergővel és Hannával (őket is a táborban ismertem meg). Sátorállítás után sörözés-borozás, a telekis diákok ismerőse, a portás bácsi a közelben pihent egy házban - ott borozott még a csapat.
Éjfélig Buzz és nagyLaki sütöttek néhány tortilla-t, vagy inkább tortilla v.0.85-öt...
A sátrat Hábéval osztottam meg.

Reggel 7 órakor a Fanni-Timi-Miki trió Pál, Kata, Péter, jó reggelt!-tel ébresztette a tábort. A korai kelés ellenére természetesen nem indultunk korán, bár a csapat nagy része már fél 10-kor, legkésőbb fél 11-kor összecsomagolt, a tökvakarászás 11:20-ig húzódott. Az első elágazásnál (ami egyébként 100-200 méterre van a focipályától) Mikiék egy matekfeladvánnyal álltak elő, a megoldást Bebesi szolgáltatta, Fischer (Hanna bátyja), Buzz, a reggel csatlakozó Dorka, Fanni, Timi meg én pedig bashoztunk az aszfalton.
Az emlékmű előtt szertartásosan ledobáltuk kövekkel az egykori "Kisgyónbánya" felirat 'B' betűjét.
A Hamuháznál pihentünk.
Délután Tésen vendéglátóegység, jégkrém, sör.
A Tés-Jásd távolság legnagyobb rákfenéje a folyamatos lejtő.
2. éjszaka - Jásd, szintén focipálya.
Elsőként említendő a melegvizes zuhanyzási lehetőség, másodikként pedig Fischerék ismerősei, akik főztek ránk.
Ezen a napon indult el a "gyilkos" játék, aminek szabályaira itt nem térek ki, viszont roppant izgalmas. Utólag már nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy Miki és Fischer volt a gyilkos, sőt azzal sem, hogy bár LakiPetivel rájuk tippeltünk, a várakozásunktól eltérően gyilkoltak. Történt ugyanis, hogy Boda reggel, Kisgyónban a kútnál meghalt. Ott Mikivel láttuk, erre színtisztán emlékeztem - azonban őt Fischer ölte meg (őt nem vettük észre). Gergő a Szentély és a Tűzköves árok után halt meg - őt Miki ölte meg.
Az esti szavazáson engem öltek meg, úgy tűnik, túlzottan gyanússá tettem magam.

Szerda. Kriszta ezen a napon csatlakozott hozzánk, LakiPetivel mentünk el érte Tésre, majd onnan - kisebb tájékozódási kavalkáddal - visszajutottunk a Vadalmás forráshoz, ahol e napot a csapat töltötte. (Tulajdonképpen a rendkívül rövid - 2-3 km-es - táv miatt ez pihenőnapnak számított.)
Délután-este számháborúztunk egyet, ami nem volt rossz, de annyira jó sem. A terep még úgy-ahogy megfelelt, de a játék nem volt túl aktív. A legfőbb probléma pedig abból adódott, hogy a háború miatt jelentősen csúszott a hátralévő napi program - konkrétan a lencsefőzelék elkészítése.
3. éjszaka - Vadaláms forrás
Este 10 körül azért sikerült megvacsorázni, aminek köszönhetően Kriszta egész éjjel rosszul volt.

Másnap Bakonynánán bevásároltunk apróságokból (csoki, kenyér, sör). A cél Nagyesztergár volt, teljesült is, délután 5-re odaértünk. Az úttal egy gond volt, hogy nem volt, legalábbis helyenként igen gazos, ösvénytelen, vagy tűző napon átvezető utakat jártunk. A falu mellett, az erdő szélén telepedtünk le.
4. éjszaka - Nagyesztergár, falu mellett.
7 óra körül bementünk a falu központjába mosakodni. Négy fiú, öt lány, a lányok bikiniben... El lehet képzelni, mekkorra látványosságot jelentettünk a helyieknek. A kút a falu főterén van, szemben kocsma... Akadt olyan bácsi, aki többször is eljött mellettünk, gondolom, mindig otthon felejtett valamit.
A paprikás krumpliban odaégett a pirospaprika, így kissé keserű lett - Buzz mentségére mondva, ehető volt.
Éjjel őrködtünk. Én Fischerrel őriztem a tüzet 1 és 3 között.