Vándortábor

A vándortábor SzabóMiki és LakiCsaba szervezése. Idén 17-en gyűltünk össze, ebből természetesen sokan nem is ismertük egymást.
Bakonykútiból indultunk hétfőn reggel (odáig busszal utaztunk), végigsétáltunk a Burok völgy nem éppen egyszerű terepén, ideértve a mellig érő csalánmezőket is. Az én táskám konkrétan 16-18 kiló körül mozgott, ami még könnyűnek számított.
A völgyben másztunk hegyet is: egyszer hobbiból, a kilátás kedvéért, táskák nélkül; másodszor a völgyből kifelé, táskákkal. Miki, Hábé meg a nagyLaki köteleket feszítettek ki a könnyebb felkapaszkodás végett.
Egyébiránt 20-23 km-t tettünk meg ezen a napon.
1. éjszaka - Kisgyón, focipálya. Az én órám szerint pontban 17.00-kor értünk az artézi kúthoz Gergővel és Hannával (őket is a táborban ismertem meg). Sátorállítás után sörözés-borozás, a telekis diákok ismerőse, a portás bácsi a közelben pihent egy házban - ott borozott még a csapat.
Éjfélig Buzz és nagyLaki sütöttek néhány tortilla-t, vagy inkább tortilla v.0.85-öt...
A sátrat Hábéval osztottam meg.

Reggel 7 órakor a Fanni-Timi-Miki trió Pál, Kata, Péter, jó reggelt!-tel ébresztette a tábort. A korai kelés ellenére természetesen nem indultunk korán, bár a csapat nagy része már fél 10-kor, legkésőbb fél 11-kor összecsomagolt, a tökvakarászás 11:20-ig húzódott. Az első elágazásnál (ami egyébként 100-200 méterre van a focipályától) Mikiék egy matekfeladvánnyal álltak elő, a megoldást Bebesi szolgáltatta, Fischer (Hanna bátyja), Buzz, a reggel csatlakozó Dorka, Fanni, Timi meg én pedig bashoztunk az aszfalton.
Az emlékmű előtt szertartásosan ledobáltuk kövekkel az egykori "Kisgyónbánya" felirat 'B' betűjét.
A Hamuháznál pihentünk.
Délután Tésen vendéglátóegység, jégkrém, sör.
A Tés-Jásd távolság legnagyobb rákfenéje a folyamatos lejtő.
2. éjszaka - Jásd, szintén focipálya.
Elsőként említendő a melegvizes zuhanyzási lehetőség, másodikként pedig Fischerék ismerősei, akik főztek ránk.
Ezen a napon indult el a "gyilkos" játék, aminek szabályaira itt nem térek ki, viszont roppant izgalmas. Utólag már nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy Miki és Fischer volt a gyilkos, sőt azzal sem, hogy bár LakiPetivel rájuk tippeltünk, a várakozásunktól eltérően gyilkoltak. Történt ugyanis, hogy Boda reggel, Kisgyónban a kútnál meghalt. Ott Mikivel láttuk, erre színtisztán emlékeztem - azonban őt Fischer ölte meg (őt nem vettük észre). Gergő a Szentély és a Tűzköves árok után halt meg - őt Miki ölte meg.
Az esti szavazáson engem öltek meg, úgy tűnik, túlzottan gyanússá tettem magam.

Szerda. Kriszta ezen a napon csatlakozott hozzánk, LakiPetivel mentünk el érte Tésre, majd onnan - kisebb tájékozódási kavalkáddal - visszajutottunk a Vadalmás forráshoz, ahol e napot a csapat töltötte. (Tulajdonképpen a rendkívül rövid - 2-3 km-es - táv miatt ez pihenőnapnak számított.)
Délután-este számháborúztunk egyet, ami nem volt rossz, de annyira jó sem. A terep még úgy-ahogy megfelelt, de a játék nem volt túl aktív. A legfőbb probléma pedig abból adódott, hogy a háború miatt jelentősen csúszott a hátralévő napi program - konkrétan a lencsefőzelék elkészítése.
3. éjszaka - Vadaláms forrás
Este 10 körül azért sikerült megvacsorázni, aminek köszönhetően Kriszta egész éjjel rosszul volt.

Másnap Bakonynánán bevásároltunk apróságokból (csoki, kenyér, sör). A cél Nagyesztergár volt, teljesült is, délután 5-re odaértünk. Az úttal egy gond volt, hogy nem volt, legalábbis helyenként igen gazos, ösvénytelen, vagy tűző napon átvezető utakat jártunk. A falu mellett, az erdő szélén telepedtünk le.
4. éjszaka - Nagyesztergár, falu mellett.
7 óra körül bementünk a falu központjába mosakodni. Négy fiú, öt lány, a lányok bikiniben... El lehet képzelni, mekkorra látványosságot jelentettünk a helyieknek. A kút a falu főterén van, szemben kocsma... Akadt olyan bácsi, aki többször is eljött mellettünk, gondolom, mindig otthon felejtett valamit.
A paprikás krumpliban odaégett a pirospaprika, így kissé keserű lett - Buzz mentségére mondva, ehető volt.
Éjjel őrködtünk. Én Fischerrel őriztem a tüzet 1 és 3 között.