Emésztés

Emésztgetjük a felvételi maradványait. A legtöbbünknek pocsék lett a matek. Ilyen 10, meg 20 pontokat kapartunk össze… Senki nem hiszi el, de télleg katasztrófa a dolgozat.
Tulajdonképpen (nem panaszkodom… : )) nekem a megjelölt sulik közül – úgymond - mindegy, hova vesznek fel, csak lehetőleg mondjuk megyén belül legyen a suli. : ) Végül egy érettségivel a kezemben úgyis azonnal zenei pályára lépek teljes gőzerővel. Ezt már most megmásíthatatlanul tudom. Igazából nincs is más, amiben el tudnám képzelni magam. Esetleg még az informatika, de ahhoz meg nem megfelelő tulajdonságom a türelmetlenség, a hirtelen-fejűség.
Más nem történik most nálunk. : ) Ma elmaradt a gitárórám… Azaz nem tudom, elmaradt-e.

Holnapután végre megyünk Dunaújvárosba, allergia-vizsgálatra. Remélhetőleg az véget vet majd ennek a szörnyű állapotnak. Különben leütöm a dokinőt. : )
(96. nap)

Stefi feltámadása

Már tegnap érezni lehetett, h Dalma és Stefi barátsága a mélypontból feltámadva új erőre kap. Ma ez a felfedezés beigazolódni látszik. Valami törés lehet Niki és Dalma közt, aminek egyáltalán nem örülök. Szerintem ugyanis – ha már mindkettejükkel nem tud ugyanolyan barátságba kerülni, választania kell, akkor már inkább – Nikivel több a közös gondolatuk, mint Stefivel.
Mindenesetre a kocka fordulni látszik, és bizonyos szempontból nem is baj. Mostanában úgyis eleget zsörtölődtem azon, h Stefi kezd elszakadni az osztálytól; meg h koravénné válik. Most ez is megszakadni látszik. Ma meglepően sokat hülyéskedtünk. : )) Mondhatni, na végre, az igazi Stefi! ; )
Azonkívül haladunk Adrival a játék kialakításában is. : ) Úgyhogy talán ez a mai nap jó lesz.
(97. nap)

összegezve

2005. 02. 03.
Dunaújváros, allergiavizsgálat. Két gyógyszer, egy kenőcs. Kék-Duna áruház; farmert nem találós, hülye divatbuzik helye-ez megállapítós.

2005. 02. 04.
Kodályban szóbelizős; féléve-szolfézsos_zongoráról le nem írt kottázós (kurva nehéz kibaszós), esély-null_irány Boglár_észrevevős, durcás, dühös kurvaanyázós, világraharagvós anyámvigasztalós gyrosevős allergiakiakadós.
Szerintem-.

A szép múlt visszaköszön

Az utóbbi időben semmi különös nem történt, egészen a mai napig.
Ma ugyanis nosztalgikus érzés uralkodott rajtam, aminek főként Dalma volt az okozója és egyben a tárgya is. Délelőtt azt a rengeteg szép emléket juttatta eszembe, amit tavaly éltem át vele. Ugyanúgy hajtotta a fejét a padomra, ugyanolyan aranyos volt, és teljesen ugyanolyannak éreztem saját magamat én is. Ha tehetném, visszatekerném az időt egészen 2004 tavaszáig. Akkor lenne alkalmam megmutatni neki, mit is érzek… Azaz éreztem. Ugyanis az azóta történtek összességében már nem tudnak bíztatni. :-/ De az emlék szép. : )
A bejegyzés eredeti formában tartalmazott egy pesszimista jellegű szöveget is a múlt és a jelen összefonódásáról, de ezt babonás mivoltom miatt nem írom be mégsem.
(103. nap)

Székes nap

A mai farsang miatt bevittem a forgószékem a suliba. Egész nap kényelmesen ültem, nem úgy, mint a suli szar székein. : ))
A műsorunkban a western világot célozzuk meg. Tuszika bemegy a Pajkos Tóni fogadóba, majd lövéseket hall és kimegy az utcára. A híres ötösfogat garázdálkodik a faluban, élükön Gyalus „Hóhér” Márkkal, akit Fekete „Veszedelmes” Dávid követ, és így tovább. Tuszikát le se szarjuk, helyette kiraboljuk a bankot, csak a két csajt (Dalma, Stefi) hagyjuk bent. (Pedig vihetnénk őket is! ; )) A seriff (Tuszika) viszont leüti Matyit, mi elmenekülünk, azonban elkapnak minket. : ))
A jelmezeink nagyon frappánsak: gumicsizma, kockás ing, kalap, kendő, farmer, pisztoly… x ))
A diszkó alatt mi leszünk a büfések. Ez nagyon jó is így, mert legalább mentesülök a diszkópatkányos ugra-bugrálás alól. : ))

Nikivel ma összekaptam. Megkértem, h ne baszogassa a székem. Jövök be nagyszünetről, hát nem azzal gurul össze-vissza?! x-/ Nem is a székkel van itt a baj, hanem azzal, h csakazértis az ellenkezőjét teszi, mint amit kérek… Aztán megbékített. Dalma is nagyon rendes volt, végig a mosolyával próbálta oldani a feszültséget.
A süti, amit a büfé gyarapítására szántam, nagyon morzsás lett. Szerintem az osztály jól lakik vele. : ))
(104. nap)

Valentin-nap

Függetlenül a kétségtelen ténytől, h Valentin-nap van, nem érzek semmi szerelmi fellángolást magamban. A hiány ugyanakkor bennem van, mert jobb lett volna a szerelmesek napja, ha van egy párom. De hát – ahogy mondhatnám – majd jövőre.
Tegnap Martin átjött, mikor hazaértem a dobóráról. Nem csináltuk meg a Zastavát a megbeszéltekkel ellentétben, ugyanis az apja nem ért rá-. Mindenesetre a Worms végigjátszásának utolsó pillanatai (és a Jani új verziójának készítése) után kazettára rögzítettük a Mennyország Tourist, a Jönnek a férgek, a Metálmackó és még sok más dal Martin-Márk verzióját… x ))) Aztán jött Tündike (Adri barátnője) netezni… :-/ Martinnal nézeteltérése kerekedett, mivel Martin eléggé zseni alkat; néha még én is csak alig értem… Ők ketten annyira otthon érezték magukat, mintha mi Adrival lennénk a vendégek. : )
A suliban semmi különös nem volt – Davec és Matyi jogos felidegesítésén kívül. : ))
(105. nap)

Káosz a négyzeten

A legfontosabb, h a suicid hajlamomat mélyre elástam.
Ma gyakorlatilag egy délelőtt leforgása alatt fél Fejér megyét bejártuk anyámmal. Dunaújvárosban a doktornő nem tudott mit kezdeni velem. A pulmonológiai – vagy milyen – meghatározást megtette, viszont kenőcsöt már nem „mert” felírni nekem. A bőrgyógyászatra küldött, viszont nem ’újvárosba, hanem Fehérvárra, mivel körzetileg oda tartozunk (és a dunaújvárosi doktorokat nem is nagyon ajánlotta… ; ).
A pláne az egészben, h ma mentem volna a Nyelvünkben élünk versenyre is. Persze semmi kedvem nincs hozzá, így megpróbáltam ügyesen kibújni alóla. Anyámmal hát elmentünk a Szemmelweis utcai hangszerboltba, időhúzás képpen (1 órakor indultunk volna Seregélyesről, ezt kellett elkerülni). A háztömb elég régi, majdnem garzonszerű. Hátulról lehet bejutni a hangszerboltba. Nagyon zsúfolt, kis helyre bepréselt üzletről van szó, ám felettébb sok hangszert tárol benne a tulaj. Már előre közöltem vele, h csak körülnézni jöttünk. Persze a sok gitár közül azonnal kitűnt a kedvenc formámat viselő Aria hathúrós, a pirosas-sárgás vegyített színével, ami leginkább a tűzre emlékeztet. Ára iránt érdeklődtem… 74 000 Ft-. : )) A túloldalon megláttam egy ugyanilyen formájú, fekete gitárt. Rákérdeztem. Rábasztam. Egy ’70-es évekbeli Ibanezre tapintottam a példánnyal, amitől a tulaj százezer fölött sem szívesen válna meg. : ) Ezek után a bal falra pillantottam, ahol a Stratocaster formájú gitárok sora volt felfüggesztve. Ezek már árban is barátságosabbak. (Igaz, ez az a tipikus forma, ami – mondhatni – minden háztartásban ott van. : ) Kiszemeltem egy barna-bordó-vörös-narancs-sárga színátmenetekből építkező, fehér kopólapú Jhonnson (!) gitárt. Ára 39 000 Ft-. Elégedett voltam. (Tura, Neked is pont olyan van, csak talán nem Jhonnson. : ))
Voltak metálosabb külsejű gitárok is, amik nem kifejezetten vonzottak. Elég furcsa dolog, h a nyárra tervezett gitár vásárlásomat elsősorban az ár, másodsorban a forma, és csak utána a márka határozza meg. Az Aria pl. ismeretlen név, míg a Jhonnsonról már hallottam sok jót.
Akusztikus gitárok egész sora, köztük a legjobbak (Fender) lógtak középen. Ezeket már csak megcsodáltam, nem kérdeztem rájuk. Távoztunk.
Az elhatározásom szerint nyáron dolgozni fogok – talán – a MelóDiák cégnél, h megkeressem a gitárra valót. A saját luxusomat én szeretném (jórészt) előteremteni.
Aztán beutaztunk Fehérvárra-. A kórházban káosz uralkodik: nem tudja a bal kéz, mi a faszt csinál a jobb. Ezzel a mottóval összebarangoltuk a kórház szinte teljes területét. A bőrgyógyászaton végül labor eredmények nélkül írtak fel két kenőcsöt. Azt a nőt legszívesebben leütöttem volna a rohadt akcentusával és a kurvás szemüvegével.
Egyre kevésbé látok tisztán a saját ügyemben. Attól tartok, csak ketten (dr. Sipos Edit és anya) foglalkoznak komolyan az üggyel, a többi (fehérvári) doki csak a munkáját végzi, de nem érzi hivatásának a gyógyítást.
„Nem lesz jobb, nem lesz rosszabb
Nem lesz rövidebb, nem lesz hosszabb
Az út, amit meg kell tenned
Belekezdtél, hát meg kell enned
Mindent, amit magadnak főztél
Vesztes vagy, hiába győztél…”
(108. nap)

Gondolatkifejtéses bejelentős

Nah. Holnap (remélhetőleg) kifejtem az álláspontomat Rékáról és a szándékairól. Meg az enyémekről. : )

Unalom a köbön

Voltam dobolni. Semmi nem történt, nem is gitároztunk (azaz Bencéék igen). Nem lett volna szabad nekik sem, tiltás volt a hangszerekhez.
Vettem gyros-t, és még a 14:10-es szegedit is elértem-. Anyám és Adri madarászni vannak, Dunaújvárosban.
„Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam…”
Hopp! Most jöttek meg. Na, majd visszatérek a Réka ügyre. : )

A kiszemelt

Utánanéztem interneten is a gitároknak. A Powerstate szaküzletben a gitárok ára igen kedvező, viszont kombót csak drágáért és túl erőset találtam (50W). Nekem egy 15W-os kombó kellene, mert
1. kezdésnek jó az
2. a család nagyobbtól az utcára rak ; )
Mindenesetre a kiszemelt példány ez:

Felavattuk a tornacsarnokot

Hát eljött ez a nap is… : ) A mai testnevelés óra már…
A vadonat új TORNACSARNOKBAN
zajlott le. Sajtipogi persze még mondott pár szót, meg körbemutatott mindent, sőt én felmentett voltam, mégis jó volt. : ) Fru sem tornázott. Hülyéskedtünk.
(112. nap)

Betegen

Már tegnap este éreztem, h nem stimmel vmi a torkommal. Hát ma reggel bebizonyosodott. Úgy kapart, h nyelni alig bírtam… Anyám felhúzta nekem az órát háromeld 9-re, h menjek majd el dokihoz, addig meg aludjak. Hát túl jól sikerült az alvás… Az órát lenyomtam, és öt perc pihenő helyett végül 10:15-ig aludtam vissza. A doki pedig ma csak 10-ig rendelt… :-/ Pff… Ezen feldühödve egészen 12-ig aludtam/ágyban voltam. Utána délben reggeli… : ) Forró tea, ilyesmi.
Egyetlen előnye van ennek az állapotnak. Azaz több. (persze betegnek lenni sosem jó) Ma legalább nem kell találkoznom Ica tnővel. : ) Plussz egyszer végre kialudtam magam. Sőt, még a Búsuló chipset-cseréivel is tudok foglalkozni, ha a játékkészítésre gondolok.
(113. nap)

Dokinál

Ma reggel változatlanul fájt a torkom.
Pénteken sem voltam suliban, de az egy hosszú és érdektelen történet, amit lusta vagyok leírni.
Tegnap találkoztam Szonjával, de nem voltunk egymásra hangolva.
Ma délben keltem – „Délben fel, kávé kell…” Egy órakor elmentem a dokihoz. Kb. negyed órát beszélgettem PunkErnővel, azaz Verebessel. Elmeséltem neki a verseny-ügyet, nagyon tetszett neki. „Igazi fasza gyerek vagy!” : ) Hehh. Pedig nem is ez volt a célom.
Pusztán ezért egyébként nem tartom magam nagyra, sőt, szégyelhetném is magam. De egy sablonos, már-már giccses, mégis őszinte gondolattal elintézem: nem érdekel.
A dokinál ott volt Dirib-darab Kaka, ahogy a többiek hívják. Egy B-tagozatos, nyüzsi gyerek. Állítása szerint nyár van, június 1-je, szökőnap… : )
A felnőtt orvosnál várt Endé, a gyerekdokinál még Ács Norbi és faszkalap haverja, Csikós Peti és Szabó „The Bunkó” Ricsi is. Röpke két órát vártam, csekélység… Csütörtökig ki vagyok írva. (115. nap)