Dokinál

Ma reggel változatlanul fájt a torkom.
Pénteken sem voltam suliban, de az egy hosszú és érdektelen történet, amit lusta vagyok leírni.
Tegnap találkoztam Szonjával, de nem voltunk egymásra hangolva.
Ma délben keltem – „Délben fel, kávé kell…” Egy órakor elmentem a dokihoz. Kb. negyed órát beszélgettem PunkErnővel, azaz Verebessel. Elmeséltem neki a verseny-ügyet, nagyon tetszett neki. „Igazi fasza gyerek vagy!” : ) Hehh. Pedig nem is ez volt a célom.
Pusztán ezért egyébként nem tartom magam nagyra, sőt, szégyelhetném is magam. De egy sablonos, már-már giccses, mégis őszinte gondolattal elintézem: nem érdekel.
A dokinál ott volt Dirib-darab Kaka, ahogy a többiek hívják. Egy B-tagozatos, nyüzsi gyerek. Állítása szerint nyár van, június 1-je, szökőnap… : )
A felnőtt orvosnál várt Endé, a gyerekdokinál még Ács Norbi és faszkalap haverja, Csikós Peti és Szabó „The Bunkó” Ricsi is. Röpke két órát vártam, csekélység… Csütörtökig ki vagyok írva. (115. nap)