CS-AI

Mostanában rákaptam a Counter-Strike nevezetű méltán híres játékra. Nem sokan lehetnek, akik nem ismerik a játékot, a "försztperzonsúterek"-ben (FPS-ekben) kevésbé jártasak is nagy valószínűséggel hallották már a "csé"-ről. Korszakalkotó, na. :)
Persze nyílván nem a mesterséges intelligenciája hódított... Megfigyeléseim következnek.
- ha növelem a BOT-ok IQ-ját (Easy, Normal, Hard, Expert), a társaim se okosabbak, sem pontosabban célzók nem lesznek, ellenben az ellenfelek mindkét tulajdonságukban fejlődnek.
- imádnivaló, amikor beállnak egy doboz mögé, h lesben várjanak az ellenfélre - és a doboz felé fordulnak... xDD
- terrorista voltam, még egy társam élt, és két CT-s, mikor letettem A-pontra a bombát. Mindkét ellenfél jött, egyet le tudtam puffantani, a másik engem puffantott le... A társam pedig vígan nézelődött a B-pontot védve, míg a CT-s hatástalanította a bombámat... xDDD

Jött egy lovas(i) - Kispál és a Borz koncert, Fehérvár, Base Club

Már fél 8-kor a Base előtti lépcsőn ültünk; Adri (a tesóm), Eszter és Zsófi (8.-asok), Szabi és én.
Vártunk, vegyültünk, találkoztunk sok-sok ismerőssel, aztán fel lehetett menni a terem előterébe, később be a terembe. Találkoztunk Adri osztálytársaival, nagyon jó fej mind. :) Az előzenekar ideje alatt ittunk Anettel egy sört, aztán Szabi és én Eszterékkel vegyültünk. A banda magas hatásfokra fűtötte a nézőközönséget, igazán állati, dallamos zenét játszottak. Ügyesek voltak, na. :)
Kispál előtt vettünk még egy kört, Adri és Szabi viszont bort ittak. Még éppcsak belekortyoltam a Beck's-be, indult a koncert, előretörtem, Szabira hagyva a söröm.
Lovasi hülye. :) Borostásan jött. Kispál meg kapásból rágyújtott a dekkre. x) És a Gomolygóval indítottak. A vártnál nagyobb pogó volt, így jobb középre szorultam, meg üvöltöttem a szövegeket, ahogy szoktam... ;)
Lovasi az átvezetőjében elmondta, h "minden férfinél eljön az a pont, amikor törli a seggét, és beledugja az ujját, hogy milyen, ha seggbekúrják..." xDD
Aztán volt Jövőből jövő lövő, Egy fiú ágyában, aztán sorrendiség nélkül: Éjjeli lámpa, Nem fáj, Tiszai Pu., Vackolj belém, Az utolsó aktus a földön, Etetés, Disznók tánca, 0 óra 2 perc, Kinn állok a ház előtt, Rezervátom, Dal poharakról, Bársonyfüggöny, Kapcsolj le mindent, Napos oldal, Nincs nagy baj, Iszonyú lassú, Földtörténet, Etetés, Csiga, Halszív, Jó a világ végéig... talán ennyi. Hangulat volt, főleg, mivel az elején visszavergődtem előre, bal oldalra, Dióssy, a billentyűs elé. Aztán innentől vala(k)mi miatt nem publikus... ;)) Bibii... :)

Galánta Tour 2006

A tradícióknak megfelelően idén is tett egy felvidéki utazást a Kodály Zoltán Gimnázium vegyeskara. Idén ebbe már mi is becsatlakoztunk. :)
Elvileg 3/4 7-kor indultunk volna, de Imre bá'-ék késtek... :) 7 után pár perccel azért elindultunk. Én Szabi mellett ültem, elől, mögöttünk Csecse és Petó (8.-asok). A határt fél 9-kor léptük át, gond nélkül.
A településnevekkel gondban vagyok, nem fogom tudni őket leírni, elfelejtettem mind (egyet kivéve, de arról később. :) ). Délelőtt egy kisebb falu művházában, majd egy másik ált. sulijában énekeltünk, aztán utóbbinál ebédet is kaptunk-.
Délután főként koszorúzási ünnepségeken szerepeltünk. Mikor már a sokadik helyről indult el a busz, egyszer észlelte valaki, h nincs meg Jani. xDD A busz azonnal megállt, és lehetett látni, ahogy Jani nyugodt lépésekkel jön utánunk... xDD
Az utolsó állomáson kaptunk szendvicseket, teát, ilyesmit. Egyszercsak jön be a főterembe Jani, kezében a wc-lehúzó kallantyúval... xDDD "Azt hiszem, ezt véletlenül leszedtem."
Az evés-ivás után hamar buszraszálltunk mi, 9.-esek; Szabival ketten kaptunk egy meghívást Anna, Anita és Dóri (osztálytársunk, Eszter nővére) szobájába, estére. (Anna az, akivel találkoztam szeptemberben a FeZen-en)
Sötét volt már, mikor megérkeztünk a szállásra, 19:00 lehetett kábé. Négyágyas faházakba soroltattunk bé, mi (Szabi, Buzz, Szili és én) a 17.-be. (estére Imi is csatlakozott hozzánk...) Ha luxusszállásnak méreténél fogva nem is mondanám, de akkor is nagyon szép, tiszta, kellemes szállást intézett nekünk Imi bá'. Mikro, hűtő, tévé, sarokpad, minden nagyon szép, tiszta, precíz - übertáp. Készültek mobilos képek, igyekszem minél hamarabb feltenni őket.
Igen hamar át is mentünk Szabival a 8-as házba, ahol Anitáék voltak. Szívesen fogadtak minket (nyílván, hiszen más esetben meg sem hívtak volna... ;) ), "vadásztunk", ők Kozelt ittak, és kínáltak minket nagyon fincsi pálinkával is (neve elfelejtve, sajnos...) Beszélgettünk. Sokat. Jól. :) Később bejöttek osztálytársnőik, Zsuzsa, Bogi, nem tudom még kik, rajtuk már látható volt az alkohol. :) Anna kicsit húzta is a száját, mivel váratlan vendégek voltak, és kicsit pofátlanok is... :/
Dóri intézkedett, h a vonósok zenéljenek (Soós Laci, Péter Tomi, a számomra ismeretlen, de szimpatikus bőgős, és Anna). Két vadász és egy pálinka után átmentünk a 21-es házba, ott kezdtek zenélni a népek. Sokan voltunk, hát kijöttem, Szabi is, és visszanéztünk a mi házunk felé. Megtudtuk, hogy hívják azt a szép lányt, akinek nem tudtuk addig a nevét. Így hát rögtön fel is kértem Tinát a nyusziistennő megtisztelő szerepére (hamarosan összefoglaltatik és megjelenik itt a Nyuszista vallás leírása - tessék majd megtérni! :) ) Vele is jól éreztük magunkat, de nagyon sokan vették mindig körül (legfőképp Imi), én meg nem akartam ilyen tömeges nyomulásban részt venni; inkább sokszor arrébb álltam. :)
Visszakerültünk aztán a nyolcasba, Anitához. Az előzményeire nem emlékszem jól, de megkértem a kezét. :) Kiderült, h Szabi a szeretője, és ezért mondja nekem esténként azt, h "jaj, most ne, hosszú napom volt, fáj a fejem... Ugye, nem haragszol?" x)) Ezt el is játszottuk. xD Kaptunk tőle puszikat, és adtunk is neki, aranyos volt. :) Aztán mesélt nekünk a volt kapcsolatáról, tanulságos volt. Ittunk még, sört, pálinkát, utóbbiból sokat, cigiztünk, de Szabi nem, ez fontos! Felköszöntöttük a 12.-es Esztert szülinapján, szerenáddal, sörlocsolással... x))
Aztán... Jött Imre bá'. A 21-es házban voltunk, szinte színjózanul, de sok üres üveget hátrahagyva... Nekem - személyszerint - mondta, h látott dohányozni, ami szinte kizárt, mivel csak odabent cigiztem... :) 20 perc múlva rendet tett, bezavart minket a helyünkre, mondván holnap korán kelés, hosszú nap, satöbbi. Igaza van. De azért mi Buzz-zal és Szütyővel (Szili) negyed 5-ig beszélgettünk... xD Nem is sikerült a reggel 5-ös kelés, de fél 6-kor Szabival már talpon voltunk. Na, innentől már márc. 15-höz tartozik a dolog. :)

Bye-bye, Slovenska

...Tehát laza másfél óra alvás után elindult egy új nap. A reggeli tevékenységeket elsőként végeztem el, így később nem volt semmi dolgom. Még fél 8 előtt átnéztünk Anitáékhoz. Akkortájt kelhettek, nagyon álmosak voltak, így mérsékelten örültek csak nekünk... ;)
A reggeli a szállás területén üzemelő étteremben volt, svédasztallal, teával, mindennel, ami szemnek-szájnak ingere. A csóró kodályos népség degeszre is ette magát... :D
Fél 9 - 9 fele elhagytuk a szállást. :( Kár, jó hely volt.
Galántára utaztunk, ha jól emlékszem. Az ottani Kodály Zoltán Gimnáziumban énekeltünk, miután megnéztük az ottaniak műsorát. Nagyot alakítottunk, hatalmas tapsot kaptunk, de azért egy pici szépséghiba itt is volt... A Csujogató c. darabban Jani szinte egyedül magára vállalta a bariton szólamot (amiben én is énekeltem), csak állítólag hibázott (szerintem inkább a basszus és tenor szólam indított egy ütemmel korábban... :) ) Végülis ezt valszeg senki nem vette észre - rajtunk kívül.
Tettünk egy pozsonyi kitérőt, bő másfél órás városnézéssel. A várból indultunk, az egész történelmi belvárost végigjártuk. Az idegenvezetőre nem igazán figyelt senki, de a város szép, sztem hasonlít Fehérvárra. Edit meginvitált SOAD-hallgatásra, így fülhallgatós sziámiikrekké egyesültünk egy kis időre.
Pozsonyból - ha minden igaz - Peredre utaztunk, itt a teljes műsort elénekeltük, ez volt a leghosszabb koszorúzóünnepség a két nap alatt. Fülöp Andrea, valami helyi vagy körzeti főakárki felolvasta Gyurcsán Ferenc ünnepi üzenetét... Na, az egy hatalmas pofátlanság volt! A szöveg elején felhívta a figyelmet arra, h '48 olyan esemény, amellyel senki sem kampányolhat - majd egy perccel később a szövegben felsoroltatott egy rakás dolog, mellyel Gyurcsán állítólag a felvidéki magyarok sorsát javította... Aha. Nyílván elfelejtette, h milyen állásponton volt a kettős állampolgárság ügyében. x/ Ez duplán mocsok beszéd volt, ráadásul fogadni mernék, h a miniszterúr még csak nem is látta a szöveget, csak megíratta valakivel... x/
Politika ide, oda, az utazás slusszpoénja még hátravolt. Említettem vala, h egy település nevét precízen megjegyeztem. Ez Tallós. Itt életem eddigi legszánalmasabb '48-as megemlékezését láttam... xDD Szegénykék, tudom, jót akartak, de nevetségesre sikeredett a műsor. Eleve azt az egy szál mikrofont nem bírták kihangosítani, sípolt, gerjedt, berezonált, minden szart csinált. A legelső szavaló hallatán azt hihettük, példás megemlékezést produkálnak a helybéliek. Azonban a szenvedélyes verszengőt egy már-már diszleksziás nagyúr (valami képviselő-fajta) követte, állítom, minden második mondatában nyelvhelyességi- és/vagy hangsúlyhibát ejtett! xDD És jöttek a kicsik... Pontosabban nem is olyan kicsik, 5.-6. osztályosak lehettek. A baseball-sapkás Jókai Mór, és "jóóónapooot kííívánook"-stílúsban "Magyarok Istenére..."-sort skandáló társaság műsorának végén már igencsak mosolyogtam, aztán jött egy hosszabb szünet, amikor senki nem tudta, h mi következik a műsorszámok közül... x)) Végtére magnóról kihangosítva megszólaltak azok a Kossuth-dalok, amelyeket mi énekeltünk volna. "Mindegy - gondoltam -, majd éneklünk mást." De az a felvétel... Nem bírtuk tovább; Jani, Marci, Ákos, én, meg még a hátsó sorban majdnem mindenki elkezdtünk nevetni.
De ezzel nem volt vége... A szörnyen hamis gyerekkórusi bejátszás után megjelent egy hülyegyerek hátrafordított baseball-sapkával fején, és berontott a szereplésüket befejező gyerekek elé, középre. Először rendbontásra gyanakodtam, ám megszólalt valami kegyetlen zsibbadt rap-alap, és a srác rányomta a következő szöveget (mint később kiderült, saját költés volt): "A Petőfi-kötet árnyékában / A magyar Himnuszra esküszöm / Ha kell, meghalok / Vasszív, vasszív" xDDDDDD (hozzáteszem, lehet, h valamit rosszul értettem, mert sírvaröhögés közben nehéz koncentrálni...) A helyzet súlyosságát jellemzi, h még Imre bá' is tenyerébe temette az arcát. No comment...
Ellátást azért itt is kaptunk, majd 20:20-kor útnak indultunk hazafelé. A határt Győr felől léptük át, 21 óra környékén, ám 22:23-kor már a fehérvári buszpályaudvaron álltunk.

Összegzésként annyit lehetne elmondani (a 9. osztályosok, köztük számomra is első) galántai útról, h az előzetesen említettnél szinte még magasabbra tornásztuk a hangulatot, mindemellett sikeresek voltunk, és sok határon túli idős magyar bácsit, nénit ríkattunk meg hazafias dalainkkal. Én még nem értettem, miért ilyen meghatározó ez számukra, valószínűleg - mivel van szerencsém magyar területen élni - nem is fogom soha ugyanannyira átélni ezt a szép ünnepet, mint ők, ám látszik, h fontosat tettünk.

Dragon is, meg Blade is, kettő is, meg demo is (rejtett DB2Demo-kritika)

Nos kéremszépen, miután influenzás vagyok, és pár napja itthon ücsörgök, vagy ahogy azt tőlem hallani lehetne: "pár dapgya iddhon ücsörgök" (jó nagy orrhanggal), így tegnap letöltöttem a Dragon Blade 2 DEMO verzsönt. Tudom, mindjárt kijön a zegész, de én most döntöttem úgy, h a demo-ra vagyok kíváncsi (megjegyzem: egyszer már unokaöcséméknél játszottam vele, nem emlékszem, mennyire tetszett. Azt hiszem, talán olyan "se jó, se rossz, csak szép"-érzést váltott ki bennem)
Nyamármost, hozzáteszem hamar azt is, h nem full-screen-en játszok vele, mert a monitorunk kezd (sőt, nem is csak kezd) tönkremenni. Még 640x480-os ablakban is vízszintes csíkokat húz, így Adri bánatára, az én örömömre, a grafikai oldalt kiemelő 800x600-as ablakmódra kapcsoltam.
A szövegezése sajnos elüt egy ilyen tipusú, ilyen korban játszódó játéktól várható nyelvi fordulatoktól. A poénjai még jók; a Scott nevű fickót veszettül megkedveltem, kiváló személyiséggel ruházta fel Zrokky, a készítő. Ami - szerintem - egyértelműen idegesítő, nem odaillő a szövegcsíkokban, az a rengeteg "oks", "aham" és egyéb mai kifejezések.
A történet szempontjából nem világosultam meg, ráadásul kimaradt az előző rész is az életemből - így nem a legkönnyebb... Ráadásul ez csak egy demo, és még nem is toltam végig (ennek okairól később).
Van egy szépen kivitelezett átvezető videó, ami sok-sok dolgot sejtet, gondolom azoknak, akik az előző résszel tisztában vannak-. Nekem így sajnos ez is csak találgatások sorozata maradt.
Ebben a műfajban sokan fontosnak tartják a harcokat. Mindig kritikus pontja a játéknak, hogy mennyire kell sok időt tölteni a karakterek "tápolásával", erejük növelésével. Régen talán még én is úgy voltam ezzel, h minél több ellenfél legyőzésére van szükség, annál jobb egy játék. Egy fordulópont óta azonban falramászkálok a felesleges harcoktól.
Sajnos ez gyengepontja a DB2 demojának, Zrokky ugyanazt eljátsza itt is, mint az első részben (ez is fontos oka volt annak, hogy nem játszottam végig a DB1-et sem). Amikor megláttam egy nő feje fölött a felkiáltó jelet, és beszélgetésünkben azzal a küldetéssel akart megbízni, h nyírjam ki az erdő összes nyálkáját (ráadásul már megint nyálka!!! Arrgghh!), hát esküszöm a monitor földre sodrásán gondolkoztam. :) Később persze elvállaltam, mivel kiderült, h drága jó társam (a nőkkel igen kedves) Kyno (kár, h nem das Kino :D ) csak akkor mozdul el arról a pontról, ahol van, ha egyenest az erdőbe megyünk "szétcsapni pár nyálkát". Még igen/nem-es döntést sem hozhattam, h akarok-e menni.
Ez a legelső alkalom, amikor a játékban "bunyóra" kerül a sor, mégis az első alkalommal kikaptam... Hát izé... Egy kezdőlépés, az miért ilyen nehéz? Persze körülnéztem a mentésből visszahívott faluban, lehet venni egy csomó, egymással köbö egyenértékű fegyvert, amelyek 1-1 pontot tolnak fel valamelyik hős valamelyik képességén. Ha itt tényleg azt várta Zrokky, h kikombinálom, h melyik variáció esetén tudom nagynehezen lecsapni a nyálkákat, akkor csalódnia kell, mert a fanatikusokon kívül a többség ilyenkor törli a játékot. Elsőként egy sikerélmény kell ugyanis a játékosnak, nem pedig kínkeservvel összeszedegetett győzelem.
Miután egy nyálkacsoportot sikerült a mennybéli nyálkahártyamezőre küldenem, vissza is rohantam a faluba, hátha fel lehet már szállni arra a hajóra, amire ígyis-úgyis fel kell majd. Fel lehetett. Fel is szálltam - fel is lélegeztem.
A demo egyik, ha nem konkrétan legnagyobb poénja egyébként itt játszódik, de nem lövöm le... ;)
A hajó. Nos, Zrokky a hajókhoz is ragaszkodik, láttam DB1-es képeket is amelyeken hajó látható. Úgy tűnik, a bonyolultra sikeredett hajó-chipsetekhez nincs türelme Zrokkynak, így fordulhatott elő, h nem minden elem azt a funkciót tölti be, amit be kéne neki. Pölö: a kabin teteje abból a grafikai elemből áll, ami kicsivel arrébb még létra, vagy híd. Fura-.
A már említett videó egyszerűen szép és kész, az egekig persze nem dícsérem, de jól mutat, ügyesen meg lett csinálva.
Az átvezető után egy ravasz kis minigame teszi próbára a játékost, melynek keretein belül egy csatát vív két hajó egymással. Az ütközetben mi a megtisztelő lőszeradogató szerepéhez jutunk. Frappáns ötlet, kell hozzá ügyesség, de sajnos szerencse is, elsőre itt is elvéreztem.
És ott járunk immár, ahol elakadtam. Újra harcokra került a sor. Sokadik próbálkozásra sikerült legyilkolnom az első, négyes ellenségcsoportot, de mindenzt úgy, h a hajóút elejéről kellett mentést betöltenem! (Vagy nem volt egyáltalán, vagy nem volt jó helyen a mentési pontot jelző karika) A sikeres harc után Kyno megint bedobta vérszomjas oldalát - bár minket támadtak meg, ő mindenáron át akar menni a másik hajóra... Itt újabb két küzdelem vár a szerencsétlen játékosra, az elsőben csak két ellenfelet kell eltenni lábalól (ez még ment), a másodikban azonban már 3-at (ez már nem ment). Az első csata alatt kifogyok a gyógyító kütyüjeim erősen véges számából, és még így is legyengülök, majd ezek után még álljak neki leölni puszta hobbiból a nálam jópárszor erősebb ellent. Hát nem, az nem fog menni.
Végezetül pár jelentős pozitívum, csak sajnos mind-mind a szemnek, és nem a játszhatóságnak kedvez.
Grafika terén Zrokky szerintem a maximumot, vagy közel a maximumot hozza ki az rm2k (RPG Maker 2000 játékkészítő program, amivel mi is dolgozunk) lehetőségeiből. Az általa külön elkészített belső menü gyönyörű, még a színválasztás is jól sikerült. Mint szinte minden játékban, itt is a játékos dönthet, hogy a tapasztalati pontokat milyen képesség/adottság fejlesztésére használja fel. (Ettől én világéletemben a falra mászkáltam, de ettől ez még nyílván hasznos) Igaz ugyan, a 'kedvencek' menüpontnál már azt éreztem, h kellett valami a hely kitöltésére, de az is ötletes, ha úgy vesszük.
A falvak kialakítása kompakt, kellően élvezhető, az utcákon több emberrel találkozhatunk, akikkel ugyan semmi dolgunk nincs, de jól néznek ki, hogy vannak. És teszik a dolgukat, és lépkednek, meg ilyenek.
A harcrendszer (fontos, h nem a szükséges harcok száma) kiemelkedően magas színvonalú, azonban számomra már-már túl összetett. Én pepecselős fajta vagyok, a körökre osztott adok-kapoknál csak azt szeretem jobban, ha nincs is igazán harc.
A harcrendszert akárcsak rövid ideig is nézve azonban rájöhetünk, h Zrokky miért tömi tele ennyire a játékot harccal. Mert ilyen BS-t tud írni! :D Bár esetemben ezzel épp megutáltatta velem még ezt a szép, kidolgozott harcrendszert is.

Összegzésként elmondanám, hogy a játékból csak egy valami hiányzik: az igazi játékélmény. Persze potyog le az állam, ha egy-egy szép képet elcsípek, de sokkal jobban megmard bennem az a negatívum, hogy nem bírom legyőzni x.y szörnyet, pedig muszáj.
Zrokky képességei tehát adottak, h tökéletes környezetbe ültessen egy kevésbé élvezhető játékot... :)
http://rubydragon.uw.hu

Semmi különös

Igazából azért nem írok mostanában a kedves naplómba, mert semmi különös dolog nem történt az elmúlt időben. A csajok szépek, én folyton körülöttük legyeskedek, és így kerek a világ... ;)) Az influenzából visszatértem a suliba, kész a második új-diőszámításbeli dalom (van már pár időszámítás... ;) ) A játékunk készül, szép az élet, boldognak érzem magam, majd csak jön valaki, aki majd vállon vereget, hogy: "Öreg, nem vagy ám boldog, csak hiszed."
Mert Lovasi óta tudjuk, hogy "onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél..." Egyelőre azért van pár ember, akinek a helyébe lennék... ;) De a lényeg, hogy jó nekem itt, egy ilyern hülyegyerek bőrében, amilyen vagyok.
Ja, és ne felejtsük el, hogy állítólag itt a tavasz, mostmár maradjon is, ezért meghívtam kávézni, el is fogadta a meghívásom. Majd bájos mosolyommal ráveszem, hogy maradjon is, amíg a nyarat el nem hívom és meg nem csalom vele a tavaszt. Elvégre e két évszakbak tökéletesen lehet biciklizni a faluban, közben meg lobog a hajam mert nagy.
Mint olvasható, a fos szóvásával, hülye vagyok, a szó fosásával még nincs bajom, az megy jól. Tehát élek, és örülök nekije. Jeee... :)

"Már megint azok a rohadt rokonok...!"

Na! Véééégre valami. Ma (a mondataim magas százalékban ezzel a szóval kezdődtek) megnéztük Móricz Zsigmond Rokonok c. regényéből írt filmet. A koleszosoknak telefonáltam, hogy "hun vattok?", és velük mentem el a Barátság Moziházhoz. A film nekem kifejezetten tetszett. Sajnos a feleségem nem mellettem ült, hanem a szeretője, az ádáz Szabolcs mellett. ;) De állítólag engem szeret. ;)) Hehe.
Visszafelé már többen mentünk, pölö Betti is, meg sokan mások. Kriszta megint olyan volt, mint egyszer régebben. Nem tetszik ez-. (Bár azt a bejegyzést még nem is postoltam...! Na, majd pótlom. Nem lesz publikus.)
Fizika óra elmaradt... Juhé. Legalább nem kellett Ronyec nagybecsű tanárúr bűzét szagolnunk. :)
Énekórán készültünk a szombati versenyre. Egészen belejöttem az éneklésbe... :) Mostanában az osztály azon tagaival is kezdek összebarátkozni, akiktől eddig picit idegenkedtem (pl.: Rita és Kató - utóbbi ugyanazon a napon született, mint én, csak 2 órával idősebb) Ők mostmár a mestereim, akik belevezetnek engem, tanítványukat a zene/éneklés örömforrásainak meglelésének tudományába. Teccikérteni, nem? :)
De volt itt más is énekórán... Imi... :/ Már megint bevágta a durcit, meg hasonlók... Istenem... :P Lol. Kiszámíthatatlan, megbízhatatlan. Megint nem énekelt, azzal fenyegetőzött, hogy majd jól nem jön el szombaton, és nem fog helyettem csörgődobozni (merthogy azt nekem kéne, csak elvállalta, aztán visszamondta, megint elvállalta...) és a legerősebb, hogy lehülyézte az apját (Imi bá', a zigazgató)... Ej. És megint mindenkinek felbaszta az agyát... :P
Nademindegyis... Krisztáék szerint egyébként "tökkemény" hasam van, pedig szerintem csak reflexből befeszítem. :) Állítólag kockahasam van, pedig nincs is. És nem mutattam meg nekik a hasam, mert az enyém, és szégyellős ám a pimas. :D
A nap végére (tehát mozi és két tanóra, így együtt öt tanóra) után megkértem az ofőt, hogy hadd ne kelljen elmennem a délutáni Fülharmónia előadásra. Merthogy nem tudtam, hogy ma lesz (mert nem mondta...), és rövid napra számítottam, és satöbbi. Elengedett! :D Kész csoda, de tényleg. Egész rendes volt, és nyugodt. :O :) Fejlődőképes.
Itthon kerékpáriziereneztünk Martinnal. Jó az idő, süt a szánsájn, meg hasonlók. Hason-paci... ;)