Bye-bye, Slovenska

...Tehát laza másfél óra alvás után elindult egy új nap. A reggeli tevékenységeket elsőként végeztem el, így később nem volt semmi dolgom. Még fél 8 előtt átnéztünk Anitáékhoz. Akkortájt kelhettek, nagyon álmosak voltak, így mérsékelten örültek csak nekünk... ;)
A reggeli a szállás területén üzemelő étteremben volt, svédasztallal, teával, mindennel, ami szemnek-szájnak ingere. A csóró kodályos népség degeszre is ette magát... :D
Fél 9 - 9 fele elhagytuk a szállást. :( Kár, jó hely volt.
Galántára utaztunk, ha jól emlékszem. Az ottani Kodály Zoltán Gimnáziumban énekeltünk, miután megnéztük az ottaniak műsorát. Nagyot alakítottunk, hatalmas tapsot kaptunk, de azért egy pici szépséghiba itt is volt... A Csujogató c. darabban Jani szinte egyedül magára vállalta a bariton szólamot (amiben én is énekeltem), csak állítólag hibázott (szerintem inkább a basszus és tenor szólam indított egy ütemmel korábban... :) ) Végülis ezt valszeg senki nem vette észre - rajtunk kívül.
Tettünk egy pozsonyi kitérőt, bő másfél órás városnézéssel. A várból indultunk, az egész történelmi belvárost végigjártuk. Az idegenvezetőre nem igazán figyelt senki, de a város szép, sztem hasonlít Fehérvárra. Edit meginvitált SOAD-hallgatásra, így fülhallgatós sziámiikrekké egyesültünk egy kis időre.
Pozsonyból - ha minden igaz - Peredre utaztunk, itt a teljes műsort elénekeltük, ez volt a leghosszabb koszorúzóünnepség a két nap alatt. Fülöp Andrea, valami helyi vagy körzeti főakárki felolvasta Gyurcsán Ferenc ünnepi üzenetét... Na, az egy hatalmas pofátlanság volt! A szöveg elején felhívta a figyelmet arra, h '48 olyan esemény, amellyel senki sem kampányolhat - majd egy perccel később a szövegben felsoroltatott egy rakás dolog, mellyel Gyurcsán állítólag a felvidéki magyarok sorsát javította... Aha. Nyílván elfelejtette, h milyen állásponton volt a kettős állampolgárság ügyében. x/ Ez duplán mocsok beszéd volt, ráadásul fogadni mernék, h a miniszterúr még csak nem is látta a szöveget, csak megíratta valakivel... x/
Politika ide, oda, az utazás slusszpoénja még hátravolt. Említettem vala, h egy település nevét precízen megjegyeztem. Ez Tallós. Itt életem eddigi legszánalmasabb '48-as megemlékezését láttam... xDD Szegénykék, tudom, jót akartak, de nevetségesre sikeredett a műsor. Eleve azt az egy szál mikrofont nem bírták kihangosítani, sípolt, gerjedt, berezonált, minden szart csinált. A legelső szavaló hallatán azt hihettük, példás megemlékezést produkálnak a helybéliek. Azonban a szenvedélyes verszengőt egy már-már diszleksziás nagyúr (valami képviselő-fajta) követte, állítom, minden második mondatában nyelvhelyességi- és/vagy hangsúlyhibát ejtett! xDD És jöttek a kicsik... Pontosabban nem is olyan kicsik, 5.-6. osztályosak lehettek. A baseball-sapkás Jókai Mór, és "jóóónapooot kííívánook"-stílúsban "Magyarok Istenére..."-sort skandáló társaság műsorának végén már igencsak mosolyogtam, aztán jött egy hosszabb szünet, amikor senki nem tudta, h mi következik a műsorszámok közül... x)) Végtére magnóról kihangosítva megszólaltak azok a Kossuth-dalok, amelyeket mi énekeltünk volna. "Mindegy - gondoltam -, majd éneklünk mást." De az a felvétel... Nem bírtuk tovább; Jani, Marci, Ákos, én, meg még a hátsó sorban majdnem mindenki elkezdtünk nevetni.
De ezzel nem volt vége... A szörnyen hamis gyerekkórusi bejátszás után megjelent egy hülyegyerek hátrafordított baseball-sapkával fején, és berontott a szereplésüket befejező gyerekek elé, középre. Először rendbontásra gyanakodtam, ám megszólalt valami kegyetlen zsibbadt rap-alap, és a srác rányomta a következő szöveget (mint később kiderült, saját költés volt): "A Petőfi-kötet árnyékában / A magyar Himnuszra esküszöm / Ha kell, meghalok / Vasszív, vasszív" xDDDDDD (hozzáteszem, lehet, h valamit rosszul értettem, mert sírvaröhögés közben nehéz koncentrálni...) A helyzet súlyosságát jellemzi, h még Imre bá' is tenyerébe temette az arcát. No comment...
Ellátást azért itt is kaptunk, majd 20:20-kor útnak indultunk hazafelé. A határt Győr felől léptük át, 21 óra környékén, ám 22:23-kor már a fehérvári buszpályaudvaron álltunk.

Összegzésként annyit lehetne elmondani (a 9. osztályosok, köztük számomra is első) galántai útról, h az előzetesen említettnél szinte még magasabbra tornásztuk a hangulatot, mindemellett sikeresek voltunk, és sok határon túli idős magyar bácsit, nénit ríkattunk meg hazafias dalainkkal. Én még nem értettem, miért ilyen meghatározó ez számukra, valószínűleg - mivel van szerencsém magyar területen élni - nem is fogom soha ugyanannyira átélni ezt a szép ünnepet, mint ők, ám látszik, h fontosat tettünk.