Korai Öröm - Gödör Klub, Budapest (+Dirty Disco Rockers!)

Trollal és Zsolesszal úgy indítottuk az évet, hogy ingyenes Korai Öröm koncertre cipeltük fáradt tagjainkat egyenesen Pestre.

[ Idén rendhagyó módon (elvégre ez egy rendhagyó év) nem részletezem a szilveszteri úri-murit, csak röviden vázolom, hogy Szalci volt a házigazda, a bánzáj viszonylag későn (kb. 22.30-kor) kezdődött, és igen szép számmal gyűltünk össze - külön poén, hogy a közel 25 fős csapatnak legalább a felét nem ismertem; sőt, mi több, nem is találkoztam velük sűrűn, pedig ugyanabban a házban tartózkodtunk. Egyébként ezen tényezők nem rontottak a hangulaton, inkább eklektikussá varázsolták azt, pláne, hogy két 'táncparketten' (konyha, nappali) két DJ (na, jó, valójában aki épp odakerült) húzta a talpalávalót.
Éjfélkor felhívott Kriszta, amire nem számítottam, és a meglepetéstől, továbbá attól, hogy a többiek milyen szeretettel üvöltötték szinte egyszerre, hogy "SziaKrisztaaa!", na ezektől elpityeregtem magam, aztán még keresztülkiabáltunk egy hatalmas BUÉK-ot 1800 km-en, a Himnusz alatt viszont már inkább leraktuk a telefont.
A göndörhajú srác a lakás legváltozatosabb pontjain hagyta ott rókáit túlzott alkoholfogyasztása jeléül, és ha már itt tartunk, büszkén lejegyzem, hogy mindössze fél sört és egy feles pezsgőt döntöttem le a torkomon.
Krisztának videóhíváson keresztül megmutattuk a bulit.
Hajnali 4-kor nyugovóra tértem kényelmesen, egy babzsákon! ]

A Gödörben 9-kor még halálos nyugalommal zajlott a hangbeállás, és csak utána valamivel kezdődött el az első zenekar, a Cliptop Rabbits koncertje... ami finom szólva nem volt meggyőző. Vagy élből szar számot kezdtek el játszani, vagy szétgitározták egy részét, vagy egész jól zajlott a dal, és akkor beszállt az ének, hogy elrontsa, plusz volt egy teljesen értelmezhetetlen dobszóló szerű kiállás... az, hogy az arányok rosszak voltak, már talán nem is írható a zenekar számlájára, bár érdekes módon az utánuk következő Dirty Disco Rockers, egy szlovák zenekar hatalmasat alakított, és ott (na meg a Korain is) már jól szólt minden.
A DDR tehát eszméletlen kellemes zenét játszik, jól keverik az elektronikát a groove-os alapokra, közben pedig iszonyat funky-gitározás zajlik, minden részlet a helyén van, kerek egészet alkot a zenekar. (Velük felvettem a kapcsolatot faszbook-on is.)

A Korai Öröm pedig olyan volt élőben, amilyennek elképzeltem; nagyon sok régi dalt játszottak, '97-es és '96-os számok is elhangzottak, és bár a fáradtság miatt már nem a tömegből, hanem hátrébb és székeken ülve hallgattuk, hatalmas koncert részeseivé váltunk egy csapásra.

Rendrakás

Évek teltek el... hosszú évek, és a káosz csak nőtt és nőtt... már mindenki azt feltételezte, hogy e folyamat végeláthatatlan és megállíthatatlan, de egyszer csak... jött valaki. Valaki, aki bátran szembenézett a veszedelemmel, aki nem félt, aki életét kockáztatva véghezvitte elhatározását, és rendet rakott a szobájában...

Pánik?

Hazafelé igen durva pillanatokat éltem át, a 15.25-ös busszal jöttem, és Jánosmajornál hirtelen késztetést éreztem rá, hogy leszálljak a buszról, ugyanis bepánikoltam. Iszonyú volt. Tényleg le kellett szállnom, frusztrált a bezártság, idegesítettek az emberek.
Miután vettem pár nagy levegőt, felkerestem Buzzt (visszahívós sms, szerencsére felhívott), ő a maga higgadtságával nyugtatott, bár nekem ettől nem lett jobb a helyzetem. Kérésemre megkereste Krisztát, így később ő is felhívott. A következő busz érkezéséig nagyjából összeszedtem magamat, legalább annyira, hogy fel tudjak szállni, megálltam rögtön az első ajtónál a sofőr mellett, és egészen a falu második megállójáig bírtam, ott ismét leszálltam (a negyediknél kellene egyébként, az van a legközelebb), és hazagyalogoltam úgy, hogy közben Krisztával tartottam telefonon a kapcsolatot.
Ennyire még sosem féltem a becsavarodástól, borzalmas volt. Este a Petőfi Moziban zenéltünk volna, és miután otthon anyának is vázoltam a történteket, még gondoltam rá, hogy "kutyaharapást szőrivel" alapon visszamegyek a városba, erőt veszek magamon és zenélünk egy jót, de ekkor már annyira gyengének éreztem magam, hogy jobb volt lefeküdni aludni. A 16 órás maratoni alvás valamelyest helyretett, remélem, hogy több ilyen "élményben" nem lesz részem. Senkinek sem kívánom.

Computer fail

(Egy vasból készült, régi gitárállvány volt az eszköz. A winchestert megóvtam. Igen, baromi jól esett végre ripityára törni egy nyomorult számítógépet - bár konkrétan a másik gép idegesített fel, de azt nem szabad bántani. Egyedül az zavar, hogy anyát valamelyest elszomorította az eset.)