Budapest Bund Project Completed

A negatív előjelek (reggel próbáltam hívni a boltot, de nem vették fel; negyed 9-es sokat késett; lemerült az mp3 lejátszóm; nem kaptam Taste dohányt, se ÉS-t) ellenére sikerrel jártam a pesti kiruccanással, amelynek célja a gitárhoz szükséges (undok) bundok (haha, mekkora szóvicc) beszerzése volt. Judittal (régi kodályos ismerős) utaztam odafele, ami nem a véletlen műve volt, hanem a tegnapi faszbook-os útitársszerző hadművelet eredménye. Jót beszélgettünk, és még a Baross utcáig a 6-os villamossal is együtt utaztunk, onnantól én egyedül a Jászai Mari térig.

Gyűszűnyi előrelátással még azt sem néztem meg otthon a térképen, hogy merre (milyen utcán) kell elindulnom, így tehát random-üzemmódba kapcsolva a megérzéseim szerint közlekedtem, és számomra is meglepő módon kb. 10 perccel azután, hogy leszálltam a villamosról, már a boltban találtam magam (kb. 100 métert kerültem mindössze). Ebben az üzletben (MezzoForte) nem volt éppen raktáron bundkészlet (ekkor tűnt úgy, hogy értelmetlenül utaztam fel), ám a fiatal srác átirányított gyakorlatilag a konkurenciához (illetve abból, hogy átküldött, arra következtetek, hogy jó kapcsolatot ápol a két bolt), az Oroszlánbarlangba. Itt kavarogtam egy fél órát, pedig közel van egymáshoz a két üzlet, csak a következetlenség megbosszulja magát.
Az eladó készséges volt, én megkaptam, amiért jöttem, és szerencsésen még a hazafelé tartó buszra sem kellett 10 percnél többet várnom.

Gitárkészítés #03

A bundokat még nem raktuk fel, viszont elkészült a nyereg, izgalmas volt, mert nem várt jelenségek is felütötték a fejüket. A testet, mint látható, bepácoltuk, szerintem igazán jól mutat, persze nyilván egy gitárnál ez másodlagos a hangja/kezelhetősége után. És ha már ezeket említem, hozzáteszem, hogy nap végén felhúroztuk, csak próbaképpen, használt húrokkal, és azt tapasztaltuk, hogy iszonyú magas a húrnyomás, továbbá, hogy a nyak nincs elég erősen rögzítve ahhoz, hogy a megfeszített húrok ne húzzák el. Ez a két kellemetlen eredmény némi agyalásra kényszerít minket, folytatásos kalandok a jövő héten várhatóak.

Verítékben forgolódni

Gyűlölöm azokat az éjszakákat, amikor betegen fekszik le az ember, és a két réteg takaró alatt reggelre tocsogósra izzad össze minden ágyneműt, sőt magát az ágyat is. Az utóbbi két estém így telt, nem csoda tehát, hogy most reggel az első utam a villámgyorsan lerángatott huzatokkal a szennyesekhez vezetett, és úgy dobtam oda mindet, ahogy csak az igazán haragos emberek tudnak dobálni olyan tárgyakat, amikre rendkívül haragszanak.

Nincs kedvem magamhoz.

Van esetleg más opció?

Good Morning, Sunshine!

Örök körforgás

Megint.
Mint mindig, most is az van, hogy ráismertem arra a folyamatos körforgásra, amivel valószínűleg mindig is küzdöttem, és ami mindig legyőz, hogy aztán kicsit én is felülkerekedjek - persze csak amiatt vagy avégett (ezt nem tudom eldönteni), hogy újra fölém emelkedjen. Gurul a kerék, aminek az átmérőjének két végpontján vagyok én és az ellenséges massza, a valami, ami sejtésem szerint szintén hozzám kapcsolódik, valami komplementerhalmazom lehet nagy valószínűséggel.
Ez a viszonyrendszer mutatkozik meg a mostanában igencsak hullámzó kedélyállapotomban. Ha csak a közelmúltat (utóbbi egy-két napot) vizsgálom, a mostani legalább a második eset, amikor két szélsőséges hangulat nagyon rövid időn belül (kb. 10 perc) váltja egymást úgy, hogy különösebb kiváltó ok valójában nincs, egyszerűen kattan valami.
Attól tartok, hogy én olyan lény vagyok, amely irányítás, külső útmutatás nélkül eltéved a rengetegben, ugyanakkor sajnálatos módon semmilyen irányításnak, külső útmutatásnak nem engedelmeskedik; ráadásul haragját minden esetben a közvetlen közelében vezeti le.

Kilépés

Szombaton kiléptem a Mentés Másképpből.
Amilyen váratlanul hathat, annyira megfontolt lépés volt ez. Zsolesz is kilépett. Ő sem átgondolatlanul. Nem beszéltünk össze, nem puccsról van szó, nem szabotálásról, hanem arról, hogy ez a zene már nem az, amit szeretnék játszani. Szerencsére Marciban pozitív értelemben nagyot csalódtam, ugyanis teljesen sértődés- és félreértésmentesen felfogta, hogy mindez miért történik, és hogy nem az a célunk ezzel, hogy keresztbe tegyünk neki (vagy Ádámnak).

Szintén szombaton, de már este sor került egy nosztalgiázós pókerezésre a régi próbateremben, Gebével. Bandi, Pepe, Szabi, Gebe és én voltunk jelen, később Faust, Viki és a másik Szabi (Viki öccse) csatlakoztak. Hajnali 1-ig kártyáztunk és szórakoztunk.
Nem feledkezem meg arról, hogy Szabinak kijött a Royal Flush.

Kúró

Kezdem a tegnappal, ugyanis ismét random-party volt, na de ne szaladjunk ennyire előre; kezdjük inkább azzal, csak címszavakban, hogy a 20 font esete a faszkalappal, aki elhagyja. Yes, az én volnék, erre azonban a megmaradt idegszálaimat kímélendő nem térek ki bővebben.
Szóval random-party, és ezen belül az est sztár- és meglepetésvendége Imi. Kifejezetten örülök, hogy összefutottunk és hogy velünk tartott. (Aww, maaaan!) Sőt, ezúttal Troll is a társaságban volt, ami szintén pozitívum.
A hangulat adta, hogy benn maradjak az utolsó buszig.

Ma este Rasival és Bandival indultam útnak, amiből az kerekedett, hogy felmentünk a jojós Botiékhoz a Kúró nevű placcra (nem tudjuk, csak sejtjük az elnevezés miértjét). Jojóztam én is, egyfajta nosztalgiázásként, és meglepő módon jöttek elő az emlékek gimnáziumból, volt pár apró trükk, amire még Szabi tanított meg, na ezek most kibújtak a ködből és újra valósággá (kezdtek) válni. Ha tudok akasztani kölcsönbe egy jojót, akkor felelevenítem az egyszer már részben megtanult dolgokat és elegyítem újakkal.

Troll's Day

Ez volt az év legnagyobb félig tervezett/félig rögtönzött bulija.
Trollal (aki nem régiben költözött haza 'Barcikáról) megbeszéltük, hogy 3-kor találkozunk a Piac téren. Így is lett. Elsétáltunk Rasihoz, onnan Bettivel és Rasival együtt kismillió kört tettünk a városban, majd felmentünk Bandiékhoz úgy, hogy mivel Bandiék belementek, nem is terveztük elérni az utolsó buszt. Oda-vissza mutattuk egymásnak a különféle zenéket youtube-on, rengeteg közös vonásunkra/szokásunkra rájöttünk, és a holtponton átesve még egy hajnali 1-es séta után (ahova Bandi és Rasi kíséretében mentünk, és aminek célja az volt, hogy találkozzunk a cseppet már részeg és lelkileg nem a legjobb formájában lévő Brigivel) sem éreztük úgy, hogy fáradtak vagy álmosak lennénk.
Így persze már csak a poén kedvéért is találkoztunk negyed 6-kor Káróval, és onnan viszont már tényleg lassan elfáradva vánszorogtunk a 6.50-es buszra. Mindenestül 15 és fél órát lógtam együtt Trollal.

Akibe beleszületek, beletanulok

Még csak rossz kedvem sincs, szimplán beletörődök a dolgokba, amiken nem - vagy csak nagy erőfeszítések árán - tudnék változtatni.