"A szavak úgy jönnek belőlem..."

Ma időben keltem (9h).
Valami furcsa álmom volt. Egy játékban találtam magam, egy RPG-ben. Olyasmiben, mint az Emlékcsavar. A grafika tisztára ugyanaz volt, szekerekkel mászkáltak az emberek. Minket lovasok lőtek, de általában kitértünk a golyózáporból. Adri is ott volt. Aztán volt egy Need For Speed jellegű pálya, ahol gurulószékkel kellett mnél gyorsabban végigmenni. Tetszett. : ) Tisztára, mint farsangkor. : )
Jó volt korábban kelni. Hallgathattam a bumerángot, meg muszáj készülni holnapra, ha már egyszer mennem kell suliba… :-/ (Pedig ellennék itthon… ; ))
A torkom még fáj. Mynthon cukorka forever… : ) Nemtom, h lesz ebből suli holnap, de megkíséreljük.
(117. nap)

On-line!

Nah. Ez nem előreírt blog, hanem online. : )
Tegnap, 1-jén fél 6-ig neteztem, cseteltünk Turával, ugyebár. ; ) Az ébredésben ennek meg is látszott a nyoma: háromeld 13... x ))
A széthullott Zafír Ent. maradványait elemezgetem, pl. a szánalmas Skydragon Ent.-et...
(nemtom, hányadik nap)

Kamusuli

Egyik felem dühös, a másik baszottul boldog. : ) Nincs suli. : )) Mivel lejárt az igazolásom, elindultam, h visszatérjek a tanulók normál kerékvágásába (7 óra, kelés, reggeli, stb.). Talán az egy hét pihenés tette, de egész jó kedvű vagyok. : ) Molnár Tomi az utca túloldaláról megkérdezte: „Hova sietsz? Nincsen suli!” Én meg nem hittem persze el, mert sokat viccel a srác. Aztán az iskola előtt nem állt egy autó sem, a kicsik nem nyüzsögtek… Karbantartó Feri közölte, h nincs tanítás, mert ma adják át a tornacsarnokot, fél 12-kor. Hehee! : )) Nagyon feldobott a hír, vidáman jöttem haza. Davecet is felhívtam, mesélte, h 2 alá lett a fi(zi)ka témazáróm, ami a második legszarabb az osztályban. Woaw! : ) Az ünnepélyre elmegyek, Davec zászlós lesz…! x )) Mondta, h tegnap pl. 9-en voltak (rajta kívül, ő próbált) az osztályban… Huhh. Kajos is hiányzik.
Végülis nem vagyok mérges, amiért feleslegesen mentem el. Nagyobb öröm, h számomra még mindig nincs iskola. : )))
Most hallgatom a Bumerángot. : ) Nekilátok egy húsvéti mini-game elkészítésének is, amíg Adri a főjáték történetét írja.
(118. nap)

"Stefi vagyok, hidd már el!"

Az imént volt egy különleges telefonbeszélgetésem. Egy „Ál-Stefi” hívott. Idióta cincogó hangja volt, és minden féle hülyeséget összehordott, h járjak vele, hagyjam a Dalmát (már mióta nem téma…), szeressem őt, ne törődjek Szonjával (!!)… Először, amikor még csak azt mondta, h „Stefi vagyok…”, akkor azt hittem, Davec szórakozik. Aztán amikor jöttek (többen voltak, lehetett hallani) a Dalmával, majd utána Szonjával, bebizonyosodott, h kik azok. Cumesz, Kobra vagy Kiki (a játékkészítéssel fogalkozó, azaz nem foglalkozó, feloszlott Zafír Ent. régi tagjai), esetleg mindhárman. Az ő pénzük fogyott, ezért húztam is a beszélgetést, de amikor elkezdtek „fingani” a telefonba, lebasztam a kagylót (függetlenül, h mobilon hívtak ; )). Titkosított szám volt…
Hoppá! Újabb kapás! Először csak csörgettek, aztán hívtak, és fel is vettem. Szánalmas… Mostmár Dalma nevén mutatkoztak be, azt mondták, nem jön holnap suliba (mármint Dalma, és E/1. személyben beszéltek). Végig nem szóltam a telefonba, csak mosolyogtam…
Ismét hívtak. Most sem szóltam bele. Kíváncsi vagyok, még hányszor teszik ugyanezt… Nevetséges játszma ez: én úgyis pontosan tudom, kik ők, és nem is idegesít már a dolog, pusztán az a tény, h >>Ennyire<< szánalmasnak is lehet lenni… Hogy lehet ekkora hülyét csinálni valakinek saját magából? Baromi kínos…

On-line II. - MSN-Márk

Nah. Ismét egy kis onlájn írogatás. ; )
Épp emesent töltök. Ha minden jól megy, 6,5 MB lesz csak a telepítő. Ez nem sok. Remélem ez télleg MSN, és nem csak kiegészítés.
Hogy miért van szükségem MSN-re? : ) Hm... Milánnal megbeszéltük, h letöltöm az MSn-t, mert csak. Hogy legyen. Egyevigye alapon, mindent kipróbálok módszerrel.
Már tegnap előtt megjött délután a hír, h a Hunyadi Szakközépben 32.-33. helyen (már nem emlékszem) vagyok (Niki mondta telefonon), és 65 főt vesznek kábé fel. : ) Tehát ez már ekkor is igen biztos volt.
Anyám tegnap bement Szfvárra, hozott haza egy kis "kontírozni valót" (vmi könyvelési részfeladat), és megnézte a Kodály épületénél a felvételi listát... : )) 19. helyen vagyok!! x )) Tehát valszeg felvesznek. : )
A tegnapi délelőttöt mellesleg uncsiéknál töltöttük, azaz részben, mert 10-kor keltem, 3/4 11-től fél 1, de inkább egész 1-ig ott voltunk (Adri is). Martin Prince Of Persia II-t játszott, míg Milán meg nem jött.
Utána zenét hallgattunk (volt minden... Rammstein: Moskua, meg Belga is... :-/ : )) Fura, értelmetlen zene a Belga...) Milán közben az uw-nál regisztrált, és nekilátott a MySQL-tábláknak, asszem, vagy ilyesminek...
Délután Daveccel voltunk pizzériában, aztán befutott Jermann is, akitől szép lassan idegbajt kaptam... Martin és Hekk is jött.
Jermann jó sokáig pofátlankodott, végül betelt a pohár. Elindultunk a Rózsa-kocsma (hehh... bisztró) felé, de Jermann ekkor már annyira dühített tolakodó viselkedésével, h nem tartottam velük.
Ehelyett Milán, Martin és én kimentünk focizni kicsit, örvendve a talán már beköszöntő tavasznak.
Milánnal megbeszéltem, h MSN-ezünk, és ezért töltöm az MSN-t, bár az előbb nem fogadott el vmit, és most kezdhettem előlről a letöltést... :-/

A lányok ördögök! : )

Nagyon jó, tavaszi időjárás van, ami kihozza belőlem a gonosz kis köcsögöt. : )
Már rohadtul pezseg a vérem, de ki kell bírni március „rákendroll” 25-ig. : ) x ))))) HEHEE!!
Addig nem marad más, dalszövegben tombolom ki a feles energiám. Ma reggel a napsütés annyira felvidított, h kapásból jöttek belőlem a gonoszkodó sorok, csak… Elfelejtettem őket. Pff. : )
A suliban sem romlott a kedvem-. Semmi sem volt ellenem. (125. nap)

"...ha újra hallom a tapsot..."

A mai délelőttön semmi különös nem történt.
Annál eseménydúsabb volt a délután.
Fellépésre mentem Sárbogárdra. A negyed egyes, jelentősen zsúfolt (és MTH-s balfaszokkal megtömött) sárosdival jutottam be a meki elé. Kb. 2 órakor vettek fel a többiek.
A tanáromon kívül egy másik kísérő és egy Eszter nevű csaj ült a Kalosban. Eszter egy határozott, kissé makacs csaj… Elsőre az arcáról a „hosszú haj, rövid ész” gondolkodás sugárzott, ami miatt nem kezdtünk ismerkedni sem. A kísérő tanár, Zsuzsa laptop-ján Nosza, legyél mán Te is millijosom!-t játszottunk közösségileg.
Aztán megérkeztünk Sárbogárdra. A helyi (lepukkant) zenesuliban kezdtünk próbálni, először csak Eszterrel együtt. Az én gitárom „mélyei”, tehát basszusai a másikhoz képest tompa volt. Mivel pont én vittem a mély-szólamot, gitárt kellett cserélni.
Eztán nem sokkal befutott a helyi srác, a trió harmadik tagja: Máté. (Mennyi Máté van…!) Ő már „ránézésre” is sokkal barátkozóbbnak tűnt, mint a lány. Az első próbák nagyon jól mentek.
Átköltöztünk a művházba, ami nem sokkal a zenesuli mellett volt. Az itteni próbákon a darab ’B’ részében egyre több hibát vétettem, sőt közvetlen az említett rész előtt, amolyan felvezetőként szereplő két ütemben is hibáztam, mert a kapott gitáron nem jelölték a gyártók a fekvéseket. Végül a szigorú Eszter gitárjának egyik matricáját raktuk át a hangszerre. (a 12. érintőnél levő jelölést szedtük le Eszter gitárjáról, viszont ennek sem örült, mert a darabban neki 12. fekvésig is el kellett mennie.)
A színpadi próba is jól sikerült, bár egyre jobban aggódtam a ’B’ rész nehéz fogásai miatt.
A „szabad” időben ismerkedtünk is azért, így kicsit képet kaptam a jellemekről…
Eszter
Mint írtam, makacs, akaratos csajszi. Csípős humora tanárját sem kíméli. Kevés önbizalma van, nekem úgy tűnt. Ezeken túl kedves lány. Hazafele úton már enyhült, ismerkedni kezdett velem. A hathúrost is nagyon ügyesen forgatja, és összegezve kellemes csajt ismertem meg személyében
Máté
Egy szolid rokker. Szereti a TCS-t, viszont Lukácséknál lágyabb irányba is elmozdul az ízlése (Republic, Edda, RHCP) Vele sokkal többet beszélgettem, kölcsönes kezdtünk barátkozni. Egyszerű gyerek. Valszeg a kapcsolatot is tartjuk majd, legalábbis sztem ő szeretné, ha így lenne. Emilcímet adtam neki, h írjon, ha gondolja. Még egy zenekar is kijöhet majd a dologból, legalábbis erre célzott. ; ) (Nagyképűen hangzik, de mintha látna bennem vmit… Legalábbis kurvára eszerint viselkedett velem)
A fellépésünk nagyon jól sikerült, nekem volt egy apró, alig észrevehető tévesztésem, de meg tudtam menteni a szólamot. Természetesen a ’B’-részben csúszott be egy Am-tévesztés… :-/
Visszafele (ahogy azt már írtam) Eszter kérdezgetett néha-néha, egyre érdeklődőbben.
(126. nap)

Fel-lelépés

Voltam fellépni megin’. Szörnyű volt. Nem vettem komolyan. : )
Igazság szerint már bánom, h szóbahoztam Cukorkánál, h én inkább gitároznék, mint énekelnék… Nem volt összepróbálva a dolog, és hát…
Meg eleve túl sok már a fehéringes fellépésem. Kicsit sztornóznom kéne ezeket a szépfiús dolgokat, mert annyira snasszak. ; )
Petrával a műsor előtt egyszer még elnyomtuk a verset (mindenkinek) gitárkísérettel. A műsor alatt eléggé furcsa hangulat uralkodot, mintha szellemek járkáltak volna ott bent. : ) Érdekes volt látni, h az időseket (akik nagy számban megjelentek) mennyire kézzelfoghatóan érintette a világháború, annak idején. Mi már nem értjük, de ők bizony visszaemlékeztek arra az időre; az arcukon igenis lehetett látni, h átélték azokat a borzadalmakat, amikről szó volt a felolvasásokban, versekben. Sírtak is, meghatódtak.
Sajtos (direktor úr…) meglepett, amikor bevezetője végén felszólította a népet, h énekeljük el együtt a himnuszt… He? Az én hangommal? Nem szeretem ezzel szégyeníteni nemzeti énekünket, ezért meglehetősen halk voltam a hamiskás hangjaimmal.
Viszont a hinta közelében lakó néni (aki többször elzavart minket…) nagyon szépen énekelt! Meglepődtem rajta…
A műsor alatt ketten is roszul lettek (ezért is volt „földöntúli” érzésem), Ármin és RáczMarika. Az idősökön azt láttam, h ez kissé megijesztette őket, pláne, h a világháború szörnyű eseményeit olvasták közben a csajok (Réka, Fru, Stefi, Domi, Ihász Vivi – aki egészen megtetszett ; ) és Dóri).
Petra nagyon közreműködő, aranyos volt. : ) Cukorka és Ica tnő bólintottak, h kezdjek gitározni. Az első négy ütem még jó volt, de aztán megszólalt Petra, és koncentráció hiányában elfelejtettem, milyen fogás jön… : D Gyakorlatilag az egész szavalat alatt össze-vissza fogtam le szar hangokat, amiknek azért ugyan volt köze az eredeti darabhoz, mégis nagyon rendszertelenül szólaltak meg. Mindegy, úgyis piano volt. : ) A végére visszataláltam, így az egész haknizásból nem is lehetett kivenni a rossz részt. : )
Davec eljött velem, h írhasson egy sms-t H.Vivinek, h járna-e vele, mert tetszik neki, és már alakul vmi. : ) Ehe-eh.
Itthon, a szokásos 6:10-es emilszedéskor MSN-en beszélt velem Deark, az RPG Centrál vezetőjével. Meglepően kezdte: „Regisztráltál a centrálon?” – Igen. – „Akkor törlöm.” Mint kiderült, beválaszt adminnak, tehát
megkért, h legyek társszerkezstője az RPG Centrálnak! : ))
Nagyon váratlanul ért, és hatalmas megtiszteltetésnek érzem a felkérést, amelyet el is fogadtam természetesen. : )
Na. Most pedig SMS Turának, h lássa, h fontos ember. ; )

Fel-lelépés

Voltam fellépni megin’. Szörnyű volt. Nem vettem komolyan. : )
Igazság szerint már bánom, h szóbahoztam Cukorkánál, h én inkább gitároznék, mint énekelnék… Nem volt összepróbálva a dolog, és hát…
Meg eleve túl sok már a fehéringes fellépésem. Kicsit sztornóznom kéne ezeket a szépfiús dolgokat, mert annyira snasszak. ; )
Petrával a műsor előtt egyszer még elnyomtuk a verset (mindenkinek) gitárkísérettel. A műsor alatt eléggé furcsa hangulat uralkodot, mintha szellemek járkáltak volna ott bent. : ) Érdekes volt látni, h az időseket (akik nagy számban megjelentek) mennyire kézzelfoghatóan érintette a világháború, annak idején. Mi már nem értjük, de ők bizony visszaemlékeztek arra az időre; az arcukon igenis lehetett látni, h átélték azokat a borzadalmakat, amikről szó volt a felolvasásokban, versekben. Sírtak is, meghatódtak.
Sajtos (direktor úr…) meglepett, amikor bevezetője végén felszólította a népet, h énekeljük el együtt a himnuszt… He? Az én hangommal? Nem szeretem ezzel szégyeníteni nemzeti énekünket, ezért meglehetősen halk voltam a hamiskás hangjaimmal.
Viszont a hinta közelében lakó néni (aki többször elzavart minket…) nagyon szépen énekelt! Meglepődtem rajta…
A műsor alatt ketten is roszul lettek (ezért is volt „földöntúli” érzésem), Ármin és RáczMarika. Az idősökön azt láttam, h ez kissé megijesztette őket, pláne, h a világháború szörnyű eseményeit olvasták közben a csajok (Réka, Fru, Stefi, Domi, Ihász Vivi – aki egészen megtetszett ; ) és Dóri).
Petra nagyon közreműködő, aranyos volt. : ) Cukorka és Ica tnő bólintottak, h kezdjek gitározni. Az első négy ütem még jó volt, de aztán megszólalt Petra, és koncentráció hiányában elfelejtettem, milyen fogás jön… : D Gyakorlatilag az egész szavalat alatt össze-vissza fogtam le szar hangokat, amiknek azért ugyan volt köze az eredeti darabhoz, mégis nagyon rendszertelenül szólaltak meg. Mindegy, úgyis piano volt. : ) A végére visszataláltam, így az egész haknizásból nem is lehetett kivenni a rossz részt. : )
Davec eljött velem, h írhasson egy sms-t H.Vivinek, h járna-e vele, mert tetszik neki, és már alakul vmi. : ) Ehe-eh.
Itthon, a szokásos 6:10-es emilszedéskor MSN-en beszélt velem Deark, az RPG Centrál vezetőjével. Meglepően kezdte: „Regisztráltál a centrálon?” – Igen. – „Akkor törlöm.” Mint kiderült, beválaszt adminnak, tehát
megkért, h legyek társszerkezstője az RPG Centrálnak! : ))
Nagyon váratlanul ért, és hatalmas megtiszteltetésnek érzem a felkérést, amelyet el is fogadtam természetesen. : )
Na. Most pedig SMS Turának, h lássa, h fontos ember. ; )

Bradley

Végére értem… Huhh. : ) Nagyon jó volt újra elolvasni. Tanulságos. Jeff, Carla (akibe az első elolvasás alatt, kb. két és fél évvel ezelőtt „beleszerettem” : )) és Bradley. Állat!

Kivan a két kereke

Ma megszereltük a pár napja defektes kerékpáromat, ami innentől tehát ismét kerékpár. : ) Martinnal ketten álltunk neki, de sehogy sem sikerült, így visszavittük a kereket KisJaniBához, aki ezúttal is bemutatta, mekkora faszkalap. Mindenesetre visszagyalogoltunk Martinék udvarára (az út alatt találkoztunk Hekk-kel, nevettünk is, mikor lebaszta a földre az A45-ös szímensz telefonját. Végül Sanyi, Martin (mellesleg autószerelő) apja összerakta a kereket, mi meg visszatettük a járgányra.
A mai nap tárgyát emellett főként a kedvenc könyvem, a Bradley, az osztály réme újraolvasása képzi. Tegnap este kilenckor láttam neki, de mindjárt vége lesz, amit ismét bánok, kár, h ilyen rövid…

Megalakult...

A KRMDZS Kft. és az m88-művek egyesülésével létrejött...
a Kockásing-művek!
Hamarosan honlap is lesz ; )

Ma...

Ma... Kecskeméten... TuraBátty és barátai társaságában...
Depresszió koncert!

MÉSZÁRLÁÁÁÁÁÁÁÁS!!

Hazaértem a kecskeméti Depresszió koncertről. Huhh. x )))

Az utazás

Anyám már sokkal a busz érkezése előtt kivezényelt a megállóba, sőt velem is jött. :-/ A busz persze csak fél ötkor futott be, tehát várhattunk vagy fél órát.
Nem volt már üres üléspár, így egy idősebb nő mellé kéretőztem leülni. Mezőfalva után kérte, h cseréljünk helyet (tehát üljek az ablakhoz), mert a következő megállónál leszáll. Ez megtörtént, de hamarosan újra lett ülőtársam. Szintén egy nő, kb. ugyanannyi idős, de ő hamarabb (talán Földvárnál?) úticélhoz ért, mint az előző ülőtársam.
Ezután szintén elég gyorsan helyet foglalt mellettem egy nő. Egy jó nő. : ) „Heló, szabad?” Leülhetett. Érvényes volt nálam a vámpapírja. ; ))
Soltnál kb. 15-20 percet álltunk (hivatalosan 20-at), ami idő alatt a nő friss levegőt (és cigit) szívott. Visszatértekor kedvesen beszélt velem: „Már eltelt a 20 perc? Nahát…” Én is hasznosan töltöttem a várakozóidőt, egy szöszke csajt néztem a túloldali buszmegállóban, és azt latolgattam, melyik faszi (ugyanis ketten is körülvették ; )) smárolja le előbb. Erre nem került sor.
A busz elindult. A nőt, ha épp nem felém nézett, szemügyre vettem. Egyre szilárdabb megállapításommá vált, h baszottul szép. : )) Leszállása előtt köszönt is, amivel frankón meglepett.
Az utazás innentől unalmas és egyhangú volt.

A koncert előtt
A pályaudvaron egy kisebb nép várt. : )) Én már a buszról láttam, ahogy tanácstalanul néznek körbe, „hol van már Pimas?” fejjel. ; )) A busz megállt, mindenki elhagyta azt, és én elindultam Turáék felé. Üdvözlődés, bemutatkozódás. Tura, Áki, Ádám és Lovi fogadott. Turával csodálkoztunk ám, h hát szinte kívülről-belülről ismerjük egymást, és most talákozunk is. ; )))
Megkerestük Áki autóját, és beültünk mind. Megszólalt a metaaaal, és irányba vettük a Tesco-t. Ekkor főként Lovi és Tura társaságában voltam. Kerestünk sör!-t, ásványvizet, diákcsemegét (nem találtunk, pedig Tura még integetett is az eladónőnek – igaz, a háta mögött ; )) -, h vegye észre, és mondja meg, hol találunk csemegét. : )
Teszkóból Áki járgányával elmentünk Tura-lakra, ahol Fecó és SedeSanyi várt minket. Ekkor még elég oldatlan állapotban voltam. Loviék már söröztek, ráhangolódásként pedig Depit hallgattunk. Sanyi fekete Jhonnson gitárját nyűtük.
Aztán kinyílt a söröm. : ) Lovi nagyon bíztatott, h azér’ ha alkoholizálni akarok, akkor már magas fokon nyomjam. ; ) Én inkább csak mértékkel és tartózkodással (mértékünk a vödör, és az asztal alatt tartózkodunk ; )) húztam meg a Borostyánt, a sörfőző mester kincsét.
9-kor, már javában késésben indultunk el. Mindenki fogta a sörét. Tura nem járt még a kiszemelt útvonalon, így Ádámra hagyatkoztunk. A söröm a második utca elején elfogyott, mivel már amúgy sem volt sok benne. Még józan voltam. Egyenesen jártam, beszéltem. : ) Aztán valamelyikőjük kitalálta, h útszéli lámpánként mindig más iszik egy kortyot a Hubertusból. A sorrendre emlékszem: SedeSanyi kezdte, Fecó követte, majd én, utánam Lovi, Tura, Ádám és Áki. Vagy Áki és Ádám? Mindegy, elég hamar sorra kerültem. Az első két korty után kezdtem jól érezni magam, úgy igazán nagyon. : )) Kb. 4-5 korty jutott fejenként, a legmerészebben Lovi húzta meg a hubit. Az utolsó korty is az övé lett. A társaság java ekkor már légkörös volt, és már én is kezdtem ittasnak érezni magam. ; ) Énekeltünk. Nemtom, mivel kezdtünk, de az biztos, h amikor valamilyen aluljáróban voltunk, akkor a Legjobb mérgeket üvöltöttük. De volt Fürgerókalábak is, meg népdalok, meg sokminden. : ) Aztán eccercsak előttünk termett a Rockcafé…

Koncert
Az udvar alapján számomra a fehérvári Base jutott eszembe, csak az lepusztult hely, ellentettben ezzel.
A belépéssel kaptunk egy pecsétet. A ruhatár szörnyen üzemelt, ráadásul ekkor már mindig csak a jelen pillanatot tudtam befolyásolni, azt, h mit teszek két másodperc múlva, sose tudtam. Valahol a józanság és a részegség között lavíroztam.
A csocsóasztalnál már inkább a részegség dominált, bár végig tiszta minden, tehát annyira nem lehettem beállva. A híresen jó Fecó-Sanyi páros bealázott egy idegen csocsópárost, majd nagy merészséggel Lovi és én is kiálltunk Fecóék ellen. Két gólt lőttünk, kb. 6-ot kaptunk. Az alkohol miatt már csak 80%-ot teljesítettem, de sztem így volt ez mindannyiunkkal. Kb. 6-2 körül félbemaradt a játék, mert megszólalt a Hagyjatok bízni!.
Turával benyomultunk bal-előre. A hangfalhoz közel voltunk, és azonnal elindult a pogó. x )) Tura végig segített talpon maradni, mintha igazi bátyám lenne. ; ))) Volt is szükség erre, ugyanis néha igen nagyot löktek rajtam hátulról. (köszi, Tura! : )) Kibaszott nagy buli volt, pláne, h végre közösen buliztunk így páran. : ) Áki már póló nélkül nyomult, később találkoztunk szinte mindenivel a csapatból; csak Lovit nem láttam soha. A számok ügyesen összeállítottak voltak (amire emlékszem, nem sorrendben): Egy életen át, Rajtad áll, Múlnia muszáj, Nem akarok elszakadni, Amíg tart, Sokkold a rendszert!, Két kezünkben, Lázadj fel!, Itt az én időm, Legyen a Föld!, Lásd (amit Neked szántak). Huhh. Nagyjából. (Persze még volt sok, ami nem jut eszembe) Páran elestek, pláne a Sokkold a rendszert! alatti MÉSZÁRLÁS idején. x ))) A végén hátra tolódtunk, de nem bántam, mert így sok csajjal találkoztunk. Nagyon édesek voltak. : ) Néhányukat megsimogattam picit, az egyik a kezem is megfogta. : ) Aranyosak voltak! : ) Az egyiknek még emlékeim szerint adtam is egy puszit a vállára. Aztán csodálkozott, és kereste szemeivel, h ki lehetett az. : ) ; )
Az örjöngés és a visszatapsolás után a ráadás utolsó dala alatt Turát elvesztettem szem elől, viszont találkoztam Fecóval. A rockdiscon már nem maradtunk ott. Ádámmal elmentünk italért; ő sört kért, én ásványvizet. Elmentünk a kabátokért, aztán kiültünk a rokk-káfé elé. Lovi becsajozott, így sokat vártunk aztán rá, de legalább jól érezte magát. ; )
Tura-lakon 3-ig hallgattunk zenét (én legalábbis), aztán bealudtam. Reggel háromeld hétkor Ákival keltünk, kivitt a buszpályaudvarra, rendes volt. : ) A buszon majdnem végig majdnemaludtam, de igazán mégsem, mert nem volt kényelmes. Ellenőr is volt. Ülőtársam csak egy rövi szakaszon, Újváros és Mezőfalva közt volt.

Pihenés… : ) Délután esetleg vmi bringázás, vagy focizás.
Kurva jó buli volt!

Húsvét

Nem tudtam időben felkelni, tehát nem mentem 8-kor Győri Zsuzsihoz. Kilenckor indultunk végül útnak. Hekk volt még csak a megbeszlét helyen, Simi és Davec utánunk nem sokkal érkezett. Kajos nem jött.
Első állomásunk Réka volt. Fru is nála tanyázott. A többiek elúsztatták őket, de főként Fru kapott. Az esőkabát nem nyújtott hatékony védelmet a csajoknak. Fru átöltözött, Réka töltött Davecnek és Hekknek csokilikőrt, majd sárgadinnye-likőrt, asszem. Matyi is befutott, aztán Pityu is. Ezalatt Fru kicsempészett a hűtőből egy sört Davecnek.
Az utcán Davec felbontotta a Kaisert, én is ittam egy kortyot (szigorúan csak egyet, nem akartam inni). Matyi is velünk tartott, Dalmához vettük az irányt. A csaj fehér nadrágban (uhh…) és fekete felsőben volt, és persze szarrá ázott. : ) Bent az anyja foglalkozott velünk, mivel Dalma lecserélte a ruháját. Kínált minket konyakkal, de nem ittunk. Vettem egy kis sütit. Végig nevettünk, nem tudom, min. Hekk rámfújt a parfümjéből, de ezt viszonoztam is. Jött egy kicsi gyerek az apjával, de hamar el is mentek. Végül mi is elmentünk, egy tojással gazdagodva.
Matyi végül levált tőlünk, mert ment Ihászékhoz is.
Stefihez már Simi sem jött el, és ott is kevés időt töltöttünk. Stefin is fehér nadrág volt. ; ) A nagyobbik Szigeti és egy Totya nevű volt ott, ezért is jöttünk el olyan hamar. Kifele menet Stefi ex-barátja (aki mellesleg cigány, de attól még aránylag elviselhető) ránk is öntött parfümöt… ,,|,,
Davec a Mikszáth utca végén locsolt rám szódát. ,,|,,
Davec már nem jött velünk, így Hekk-kel ketten gurultunk el Győri Zsuzsihoz, a falu végére. Őt nagyon csípem. : )) Húsvétkor mindig nagyon jókat beszélgetünk, mivel ő is nagyon cserfes. Most is így volt ez. Beszélgettünk a zenéről, meg sok minden egyébről is, mint suli, társadalom, stb. Az anyja is bekapcsolódott. Zsuzsi volt az első ember a környezetemben, akinek tetszett, h nő a hajam! Később Somorai Krissz is jött hozzá, és tapasztalhattam, h mit sem változott, mióta elment (Zsuzsival együtt, 7.-ben) gimnáziumba. Közel másfél óra után eljöttünk. : )

Elő-húsvét

Huhh... Már csak pár óra és mehetünk körbe a faluban. Nemtom, akarom-e. :-/ Eddig a Húsvétot mindig imádtam, mert körbejártuk haverokkal az összes osztálytárs csajt, de a mostani osztályközösségi érzéseim mellett kevesebb kedvem van a dologhoz... Mindegy, majd lesz valami.
"Nem kár... Minden mindegy már... Yíííííííhá! : ))"

Kajos és szekálás nélküli nap

A suliban nem volt jelen Kajos. Valszeg beteg, Tukán mondott vmit. Sajnos már szinte ott tartunk, h örülök annak, h hiányzott Isti. Egész nap nyugi volt, nem szekálta a másikat senki.
Irodalom órán majdnem elaludtam… : ) A Nem tudhatom szavalására hétfőig kapott az osztály haladékot.
Dalma és Tukán óra végi (!) gyorsfelelése éberré tett, pláne, h mindkettő egyessel lett „jutalmazva”… :-/ : )
Tesin elfáradtunk rendesen. Kosárlabda-gyakorlatokat csináltunk. Matyi megszokásból pofázott Karkónénak, nagyon durván, és szerintem feleslegesen. :-/
Stefin egy nagyon rövid nadrág volt. Mondtam is neki, h „csini a rucija”.
(131. nap)