Doom 3 - "SZEEENVEEEEEEEEDJ!!!"

Reggel 9-kor hívott Martin, ám ekkor én még aludtam. 10 után, amikor már megreggeliztem, mondta anyám, h keresett. Úgyhogy én is felhívtam. : )) Tesómmal átmentünk. Először a Need For Speed Underground 2-vel játszottunk, ekkor még Milán autózott. Túl nagy grafikai különbség nem volt az Underground 1-hez képest, de szép, nagyon szép. És jó. : ) Az igazi meglepetés azonban a Doom 3 volt. Milán és Martin tegnap éjfélkor játszott rajta… Most is megnyitották, bár már némi „nem akaroooom!!” érzéssel. : )) Még az elején vannak. Milán vitte a pályákat, mi meg néztük. Félelmetes volt!! Azok a hangok! A hátamon végigfutott a hideg. X )) Hörgések, kiáltások… A legemlékezetesebb esetek közt volt, amikor egy hulla fejjel lefelé belógott a mennyezetből elénk, és azt mondta: „Help me…” Mi meg nem tudtuk, átmenjünk-e alatta az ajtóhoz. Aztán semmi nem lett. Nem úgy, mint amikor bemenekültünk egy „fedett” helyre, gondolván, ott nem talál ránk a tengerészgyalogos zombija. Hát nem is. Csak a bent rejtőzködő zombi (sima, nem ex-tengerész) karmolászott szét minket… X )) Ijesztő volt. Egy másik alkalommal épp homlokunkat törölve jegyeztük meg, h itt nem volt egy szörny sem. Aztán belenézett a játékos a tükörbe, egy rémisztő hang, vörös villanás, és szemben ott voltunk mi, akiről azt hittük, h ellenfél, és belelőttünk. Ismét megnyugodtunk, h ez csak tükörkép, amikor egyszerre három akármi rontott ránk… ;- Akkor már azt hittem, ez a vég. : )) Kiléptünk, és NFSU2-vel folytattuk. Ám később visszatértünk, és csak ekkor jött az igazi horror. Az, h egy csupa-vér szobában egy hulla ült a padon, nem volt újdonság. A vér töméntelen mennyiségéhez és a hullák látványához is hozzászoktunk. Viszont amikor ez a „hulla” hátulról egy hörgéssel ránktámadott… Na AKKOR leizzadtam. ; )) Ezután pár perccel egy olyan helyre értünk, ahol a vezérlőpulton egy nyitott szemű hulla feküdt. Lassú lépésekkel osontunk a közelébe, és három shotgun töltényt lőtünk bele, h megnyugodjunk. Aztán beléptünk a szobába. Az ajtótól jobbra egy „Medkit-automata” lógott a falon, amivel feltöltöttük az életünket. Az ilyen helyzeteknél, amikor armor és rengeteg medkit van elszórva, tudtuk már, h vmi ütős rész jön. Szokásosan halálhörgés volt. Féltünk. : ) Beljebb merészkedtünk, aztán a sarokból egy zombi támadott meg minket. X )) Ez ugyanannyira gyomorba vágott bennünket, mint a zombi a padon. És a plafon még csak ekkor jött. Hiába való volt az elővigyázatosság, amivel kinyitottunk egy ajtót, egy másodperc alatt ránkugrott vmi féreg, aminek legyőzését a hihetetlen sokk is nehezítette. Ezután hagytuk abba. Összegzésül el kell mondani a játékról pár szót. A hangulat: bármerre mész, teljes sötétség. Néhol egy-egy szikra, pislogó neon-fények („Neon-fények, nagyon félek!!”), de semmi több. Van egy zseblámpád, ami viszont fegyver helyett van a kezedben, tehát ha lőni kell, akkor a váltással kell kezdeni. A maximum fény ez. (egyébként a fények, az árnyékok, a tárgyak mozgása és mozgathatósága hihetetlenül precíz, fizikailag is kidolgozott munka! Csillagos ötös!) Aztán a hangok. Már említettem. Hörgések, segélykiáltások. És nem tudhatod, honnan, mikor ugrik eléd vmi őrült zombi. : )) A lőszerrel is spórolni kell. Egy shotgun, egy gépfegyver és egy pisztoly volt nálunk, és mindig mindegyikből alig volt töltényünk. Milán kezelte az egeret, meg a billentyűket, tehát ő játszott. Olyan szinten tartottunk egy-egy ajtó kinyitásától, h gyakran percekig készültünk fel „lelkileg” a dologra. : ))) Tehát összegzésként: annyi munka van benne, h az lenyűgöző. Jelenleg (szerintem) a legjobb horror-fps. : )

"Viszlát Debrecenben" Jubileumi Turné 2004

„Kezemben a jegyekkel” ülök itt. : ))) A TCS jegyekkel. Anyám megvette őket. X-))) Tehát. Jön Adri, Szonja… Tura? Akkor télleg nem? :-/ Esetleg Hekk, de valszeg Martin és/vagy Dóriék. Mindegy, hárman már minimum vagyunk. Aztán voltam én még Davecnél is. Kb. másfél órát beszélgettünk az utcán, előttük. Vajda is jött, de csak kis időre, mert Davec kereste. Ugrott a peti-üzlet. Legalábbis Vajdától nem lesz, bár engem ez nem érint. : ) Beszélgettünk a chatről, és elmeséltem egy durva chat sztorit, ami mellesleg igaz is, és nem bloginra való. : ) A TCS jegyeket lefényképeztem, bár lehet, h belóg a képbe egy ájszteás (rauch, az a finom) flakon, meg az új dobverőm. : ) Majd ha egyszer szkennelhetek… Cs.

"Egy találós kérdés: szeptember, október, november..." - December! "Nem, nem. Gazember!!"

Tegnap még megvolt a fellépésem, ami mellesleg elég elbaszottra sikeredett. : ) A kezem addigra olyan szinten volt dermedt, h színpadralépésemkor már nem éreztem, melyik húrt fogom le. : ))) A tanáraim előtt szerepeltem. A hangosításomat egy mikroport próbálta megoldani, melynek telepe a zsebemben lapult. : ) Az első Preludiumban 6, a másodikban kb. 2-3 hibát vétettem, de állítólag nem lehetett lentről észrevenni. Elég kevesen figyelték a produkcióm, főként osztálytársak, tanárok, anyám. A tévesztésektől függetlenül mindenkinek nagyon tetszett az előadás, rengeteget kérdeztek, és kérték, h vigyem be a gitárt vmikor. : )) Végzetem is ott volt, Stefivel. ; )) Davec végre vett (azaz kapott) egy mobilt, nem is akármilyet.
És még csak ezután kezdődött az igazi szórakozás…

*** A koncert *** Az érkezés. A negyed hetes sárosdival mentem be, egyedül. A terv így nézett ki: anyám bemegy a tesómmal, elmennek Zsófi néniékhez, és lefixálják, h ott alszunk-e, vagy tomi hazahoz minket. Ez körülbelül fél kilencre biztos is lett, kb. ekkor jött a tesóm. De ne szaladjunk előre.
A sor hosszan kígyózott a főbejáratnál. Mögém egy részeg csoport állt, akiktől csak egy pár választott el, amely közénk szorult. Sacc tízperces, lassú előrehaladás után megláttam Szonját és kísérőit. Odamentem hozzájuk, és mint az a bemutatkozás során kiderült, a kísérők egy zenész és egy „öcsi” volt. Belépéskor négy őr pásztázott át mindenkit. Flakont, üveget nem lehetett bevinni, nehogy aztán ’a színpadra dobálják az emberek’ azokat. :-/ A csarnok belsejébe érve elveszítettük a kísérőket szemünk elől, így Szonjával ketten maradtunk. Az időt mászkálással ütöttük fejbe, amíg elkezdődött végre háromeld 8, 8 magasságában a CDT műsora.

Cadaveres De Tortugas „Lehet, hogy hülye vagyok, de többet vártam…”
Ez jellemezhette akár a CDT műsorát is. Aki szereti a hard core irányzatot, annak bizonyára tetszett az első előzenekar… A dobszerkó egy egyszerű, egy felső, két oldal tamos cucc volt, két beütő cinnel, egy kísérővel és egy hi-hat cinpárral. Meg persze duplázóval. : )) A dobos mellett volt egy kisebb, konga és pergő dobos alakzat is, bár a zenében nem lehetett hallani a kiegészítést. :-/ A basszgitáros énekes az Arany Ászok kortyolgatásával próbálta buzdítani a népet, ami héba, de inkább hóba sikerült is neki.
Egyébként mellette két, ugyanolyan fazonú (raszta-hajú) gitáros nyűtte az akkordokat. Az énekes-basszgitáros egy egyszerű, zöld pólóban és army baseball sapkában nyomta. Az angolnyelvű számok voltak többségben, talán egy magyar volt közöttük. :-/
Epizód: „A pogó az nem egy tánc…”
Szonja előrevezetett a CDT végét ügyesen kiszimatolva. Az első sorokban voltunk, és egy váratlanul elkezdett ráadás során belekeveredtünk a pogóba (amúgy nem vettünk benne részt, mert hát nem hiszem, h egy sima bakancs erre alkalmas lett volna). Nem volt rossz, sőt! Nem rugdalták egymást az emberek, inkább az ár sodort mindenkit, amibe néha bele-beleugrott egy-egy őrült. : ))) Jó volt. : )
A CDT végén telefonált Adri, h megjött. Kimentem elé, bevezettem, bemutattam Szonjának, stb. Amikor mindennel megvoltunk, és már hárman (azaz négyen, volt ott egy Orsi nevű, 12.-es csaj, aki akkora volt, mint én, és Szonja sulijába jár – egész jól nézett ki! ; )) kezdtünk nyomulni, indult a...

Moby Dick
Az első szám az Ilyen ez a század (vagy 20. század? Nemtom) volt. Ezután találkoztam Margóval, egy nagyon régi ismerősömmel, aki puszival fogadott. Ebből is látszik, h a világ összes nyelvterületén ez az egységes ’Heló!’, csak hol nem? Seregélyesen… Mondtam neki, h majd visszaadom a Gn’R könyveket, amik már 4 éve nálam vannak… : ))
Ezután jött az Ámen, ami elég jól szólt élőben. Az igazi löket a Mi van? volt, amire már igazán beindultam. Ekkor kezdtem feloldódni. X )) A későbbi Moby Dick számok már csak kisebb energiát nyomtak a tömegbe, viszont volt egy, ami nagyon odabaszott… Mentes Norbi odaállt a középső mikrofonhoz, míg a többiek szusszantak egyet. „Egy találós kérdés… - mondta – Szeptember, október, november…” A közönség egyhangú válasza: december. Mentes csóválta a fejét, és mutató ujját jobbra-balra ingázva helyesbített: „Nem, nem. GAZEMBER!” És ezzel elindult a Gazember című dal. X )))) WOOOOAH!!!
Ekkor azért már javában gyűlt a nép, a „küzdőtér” is kezdett megtelni, és már a lelátók sem voltak olyannyira üresek.
Megjelenésben egyszerűek voltak: fekete pólók, farmer, vagy feket nadrág, és kész. Schmiedl fáradtnak tűnt, de persze végigénekelte/üvöltötte az egész fellépésüket. A közönség is bekapcsolódott a számokba, és a pogó egyre nagyobb teret nyert magának. : ))

Tankcsapda – avagy „ITT VANNAK… A TANKOK!”
Tankék dobszerkója már előre be volt lőve, sőt egyes fény-effektek is készen várták a három rocker színpadralépését. Ezt egy műanyag fedél takarta Dickék távozásáig, aztán megmutatták a közönségnek. Már ekkor is olyan hangulat keletkezett, h hű. : ))) A népek gyűltek, egy talpalatnyi hely nem maradt az állóhelyeken, és elénk is elég sokan jöttek be sajnos, sok magas is… Így inkább csak hallottuk, mint láttuk, h a jó 5-7 perces hangulatszünet után belevágnak a Négy című remekműbe. X )))))))
„Sokkal több már nekem sem kellett”. : ))) Adri csak visszafogottan oldódott fel végig, Szonját Tankék kevésbé hozták lázba, én meg… Nyehhhehe!!!! Igaz, h alig vagyok 160-165 cm, mégis olyat ugráltam, h végig láttam Lukácsot. A karom a magasban volt, és üvöltöttem a szöveget. A hangerő olyan volt, h azt nem lehet leírni. Aki volt már koncerten, az tudja, milyen. : )
A második szám telitalálat volt. „NEM HAGYLAK ELKAPLAK HAVER!!!” – az egyik, ha nem a legjobban kedvelt TCS dalom. UUUUURRRGHH. Ekkor rekedtem be először. : ) A pogó egész a mi vonalunkig elért. : ) Ezután vmikor jött a R&R rugója, aztán az Adjon az ég, amit már fentről néztem, h lássak is vmit. Az volt csak a baj, h fent nem hagyták a mászkálók, h ugráljak, tehát hamarosan visszamentünk a küzdők közé. Némi atrocitásom volt egy részeggel, aki megtántorodva nekemjött, majd megfogta a vállam, és mosolyogva motyogott vmit, vmi bocs szerűt… : ))) Én meg mutattam, h „Jah, rákendroll!!” és máris egy nyelvet beszéltünk. X ))
Ezek után már nem ecsetelem tovább a feledhetetlen élményt. Ezek a számok hangzottak el (nem sorrendben, de majd megkísérlem sorba rakni.
Johnny a mocsokban (ez volt az ál-zárás); Kis orosz lány; Félre a tréfát; Baj van!; Mitől legyen; Nem hagyak el; Gyűrd össze a lepedőt (ez után jött asszem a kicsike kis orosz leányzó… : )); Fordulj fel (a vége felé volt már); Voltam már bajban (Johnny előtt – ez volt az egyetlen dal a Jönnek… albumról); Négy; R&R rugója; Múlik (odabaszott); Kicsikét (dettó); Törölköző teniszütőkkel; Tetoválj ki; Ez az a ház (ugráltunk, min’ a’ állat! : )); Akinek látsz; Mennyország Tourist (no comment); Adjon az ég; Szextárgy; Azt mondom állj;
Ráadások (hullafáradtan, lelátóról énekelve): Egyszerű dal (Lukács, egy szál elektro-akusztikussal, végén két beütés Fejestől); Örökké tart (Cseresznye menet közben hangolgatta a gitárját! X )); Be vagyok rúgva; A legjobb méreg (elszabadult a pokol); Itt vannak a tankok. Hopp-hopp!! : )))

Betegen, itthon

Betegen ülö itthon. Tegnap, hétfőn, a 69., és ma, kedden, a 70. sulinapon sem láttam Végzetemet, és nem tudom, mi van vele. Semmiképp nem jött jól ez a kiesés, mert most amúgysem a legjobb korszakunkon vagyunk (hm, többesszám?), tehát lehet, h valszeg Kajossal szórakozik… :-/ Turától megkaptam az új blogrendszert, tehát mostantól jelszó nélkül már csak azt olvashatja az egyszerű netkalandozó, amit megengedek. : )) A géppel viszont vmi nem stimmel… Lefagyogat, instabil, nem bízok benne. A leveleimet át akarom menteni C:-re, aztán úgy leformattálom, de úgy… :-/ x )) A gond csak az, h nem találom a leveleim. Nem tudom, hova menti az outlook. Nah, mindegy, majd lesz valahogy. Legnagyobb bánatomra a gitáróráról is lemaradok… Ejhh. (70. nap - otthon)

Ez most neki nem szerelem

Ma már voltam suliban.
Végzetem ma sokáig csendes volt, de átlagban, tehát nem csak velem nem nevetett. Niki viszont újra volt suliban! Végre! Tdkp szinte mindig jókedvű, és ez javarészt kiterjed másokra is. Vele teljes a hangulat. Igazi jó barát és padtárs. : ))
Énekórán már Végzetem is felvidult, Niki és Kajos helyet cserélt, tehát én Kajossal, Niki meg Végzetemmel ült. Ő jósolt Turának. : ) Niki mesélt egy idióta viccet. : ) Mi, Kajossal meg Tukánon nevettünk, ugyanis Kajos minden ökörséget összehordott. x )))
És újra bebizonyosodott, h Kajos nem tartja sokra Végzetemett. Amikor ugyanis piszkálta Kajos rajzfelszerelését, Kajos azt mormogta, h megkéri Ági tnőt (ofő), h hadd üljön el innen. :-/ : )) Ez jó is, meg nem is. Asszem érthető, mi miatt jó/rossz.
Vele végül elég jól mulattunk, és szerencsére ez mindnyájunkra vonatkozott éneken. : )) Végzetem elég sokat piszkált, de csak visszafogottan. Azért négy hiányos nap után nem rossz ez a mai, pláne, h előtte egy mélypontszerűség volt. : ))
Ami azonban sajnos nagyon biztosnak látszik, h nem szerelmes, legalábbis se nem Kajosba, se nem belém. Mégis talán most egy felfelé ívelő pálya áll előttem (előttünk), aminek tetején kell nagyon aktívnak és odafigyelőnek lennem.
Egyébként együtt jöttünk haza, és egy darabig csönd ült rajtunk. Valami olyasfajta, mint amikor hosszú idő után először látják egymást a régi „szerelmesek” – hülye szó… ide legalábbis –, és nagyon beszélgetni akarnak, de nem megy. Hát majd lesz valahogy.
„Elég hülye egy érzés,
Hogy mellém helyetted senkit nem találok…”
(71. nap)

"Lesz, ami lesz, én leszarom, többé semmi nem érdekel... NEM!"

Eljátszottam a Gyűrd össze a lepedőt TCS-számot dobon, és ettől rohadtul jó kedvem lett! ; ))
„Többé az sem érdekel, ha ki vagyok rúgva!”
Voltam fellépni is, de először hazaküldtek, h öltözzek át (farmerről vmi normálisra, kockásingről fehér ingre… :-/ x )) A Karácsonyi ünnepségen (merthogy ez volt a neve neki) elsőként a néptáncosok szerepeltek, aztán szép sorban minden idióta kiállt az egyszál Mennyből az angyallal, furulyán, vagy szintin (elbaszott ütemben, stb.). A legpocsékabb előadás a citerásoké volt, E. Vivien is szereplt, aki egy bizonyítottan korcs csaj(?). – Hú, de csípős lett a nyelvem! ; )) – A tanár sem tudta őket összetartani. Vmikor utánuk jöttem én az A-moll Preludiumommal, aminek közepén kicsit megkeveredtem (rosszul fogtam le egy G és egy C basszushangot, ez kicsit kihatott a negyedenként váltakozó követő-basszusokra), de nem hatott ki az egészre. 10-ből 6 (nálam, Karkóné nem is vette észre a hibákat! x ))
A műsor idején – amíg csak néző voltam – pont szemben ültem Ica tnővel, és eszembe jutott, h holnap fel kéne mondanom a Körúti hajnal és a Milyen volt… verseket, amikből alig tudok vmit, de holnap határidő és… Jaj! : ))
Ennyi. Egy ideig távolról Szokoli tnővel is szemben ültem, ő meg az ellentétes oldalon állt, de nem akartam sokáig a szemébe nézni. Nagyon mosolygott. Nem szeretem, ha így mosolyog. Nem tudom, mire gondol. : )
Ennyi. Némileg lelki megkönnyebbülés, h magamban lemondtam Végzetemről - ilyen formában. Ugyanis ezek után egyik cselekedetemben sem lesz ott a „mit gondol?” feeling. Éljen! Éljek! ; ))

Megzavart, mint középparasztot '48

Elméletben tényleg szép volt, amit leírtam (legalábbis hasznos). Kár, h a gyakorlat teljesen mást mutat… :-/ : ))
Nagyon nagy előrelépés ma sem volt, pláne, h annyira nem is hajtottam. Viszont fizika órán, amikor hátrafordult felém (ja, megúsztuk – Niki, Stefi, Tukán és én, a hétfői hiányzók – a kémia témazárót!! ; ), ugyanúgy éreztem magam, mint tavaly, amikor közel bújtunk egymáshoz. : ))) Ugyanolyan aranyos volt, halk hangon beszélt, kacagott, stb. Hjujjjj. Nemtom, mi lesz, de ma jobban viszonyult hozzám, mint tegnap. : )) ???
Ica tnőt jókedvében kaptuk el a versmondással, így talán a szokásosnál kisebb probléma az egyik vers hiányzása. : )
Most ennyi, tömören. Az utcák csúsznak, vigyázni kell. Holnap beviszem a gitárom, zenélünk. ; ) Ma meg még hátravan a sulidiszkó, talán a frisco. x ))) Ahol mi leszünk a DJ-k. Viszek pár TCS-t, hátha berakják. : )
(73. nap)

Barnabás

Matyikitérő: megszületett a kisöccse! 14,5 év különbség van így köztük, és a kicsi még nem tudja, ki is a bátyja. ; )) Az anya és a baba is egészséges, 58 cm-rel és (asszem) 3,15 kg-mal jött a világra a legifjabb Vachler. Neve (Matyi tanácsára, aki mellesleg Máté, és csak a beceneve Matyi) Barnabás. : )))

Egy pontig

Na. Sok a blog, bizony, szept. 10-ig bepréseltem, csak lassan haladt, mert akadt a zexplorer is.
A diszkópatkányságról holnap, ma már lusta vagyok. : ))

Fejtörés II. - képletesen

Végigvittem Terminatort!! A vége elég gyorsan eljött, ám nagyon jó volt. Viszont beigazolódott, amitől tartottam. A lövöldözős része nagyon hasonlít az én szisztememre, most nemtom, mi lesz. Ma nem fejeztem be, tehát kétlem, h karácsonyi különkiadásként megjelentetem… Inkább továbbfejlesztem, immár v.1.2.-ről v.1.3.-ra, amiben már némely szörnyek vissza is lőnek. Rím! (utána nem sokkal kidolgozom az 1.5.-öt, ahol már a falakat is érzékelni fogja. : ))
Kicsit szarul vagyok. Fájdogál a fejem, és néha kapar a torkom. Viszont voltam Daveccel biciklizni, és 5-kor megyünk pizzériába valszeg. Bagicától elkértük a GTA 1-et, és megkértük, h írja meg a S.O.F-ot nekünk. : )
Szonja… Valszeg elhívom. Nem élhetek mindig a saját elméleti dolgaim között! Bizonyítson a gyakorlat. ; )

"És most nincs más, hát jöjj elő..."

Ma este lesz Szent-este! Most sincs még igazán karácsonyi hangulatom, de azért kicsit várom. : ) Bár már nem úgy, mint a kicsik, akik „vajon mit kapok?” jelleggel a körmüket is lerágják.
Engem viszont egyre jobban zavar, h ez az „Üzlet ünnepe” lesz lassan. Mutatja a tévé, a híradások is arról szólnak, h micsoda hajtás van az ajándékokért. Szerintem ezzel fogja elveszíteni az ünnep a varázsát… :-/
„Na gyere-gyere-gyere-gyere-gyere-gyere-gyere-gyere!” x ))
Aztán itt van Szonja. A legújabb Rockinformban megjelent egy hírdetés, amiben ő keres dobost és basszusgitárost. Mintha nem tudná nagyon jól, h szívesen beszállnék, és h már 3 éve dobolok, tehát nem vagyok pancser. :-/ Kicsit sért. Megingott benne a bizalmam. Pláne, h a legutóbb még meg is kérdezte, h van-e együttesem. Mondtam, h nincs, de szeretnék már igazán egyet. És most meg… Szal nem tudom, mi lesz. Azt hittem, benne már nem kell ilyen szarok miatt csalódnom.
Ugyanakkor arra is gondoltam, h más emilcímen jelentkezem a hírdetésre, és az első levélből nem fog kiderülni, h én gyakorlatilag én vagyok. : ) Aljas módszer, de nem tudok jobbat. Még viszont átgondolom-.
Ugyanakkor nem is biztos, h belépnék. Úgy tudom, Szonja a black metal stílusban szeretne zenélni, én meg nem igazán vagyok vevő arra… Azonkívül van nevük is, Kárhozottak… Ez sem tetszik igazán. Én simán átkeresztelném Két lépés előnyre. : )

Zenekarosdi

Na. Küldtem emilt Szonjának, h mi van a zenekarával. Addig nem megyek tovább semmilyen szempontból, mert nem volna ildomos. : )
Viszont nagyon jó lenne egy zenekart alapítani. Annyira belefeledkeztem a Tankönyv olvasásába, h mára már kivégeztem. : )) Nagyon okos könyv. Szeretem. A legjobban akkor nevettem, amikor Szifi, a szofi esetét mesélte Lukács… x ))
Lekopogom, ez az ünnep jól sikerült. Bár hagyománybontóan keveset tévéztünk, és az étel-ital dolgokat sem vittük túlzásba (tavaly is csak megmaradt minden), de akkor is jól telt a Karácsony. : ) Egyetlen bánatom, h amíg a fa bent marad, nem tudok dobolni, mert a hangszert így „össze kellett hajtani”.

Viszont már nagyon vágyom egy zenekarra!! Most, h a TCS sikertörténetét olvastam, pláne előjött belőlem a „zenélhetnék”. De itt…?! Nem is tudom, mit várnék ettől a falutól. Aki itt rockendroll-arc, az vagy zenei analfabéta, vagy csak divatrocker… :-/ És akkor is zenei analfabéta. Egyszerűen egyedül vagyok azok közt, akik zenélnek ÉS nem a lagzilajcsi-fos kedvelői. (ne-adj Isten még rosszabbak, mert vannak rapperek is a környéken…) Persze, van több is, aki már egy jó ideje szintizik, de
1.) a szintetizátor nem passzol a torzítók és hangos cintányérok képébe
2.) nem rocker. És az meg nem megy, h én beleadok a zenébe apait-anyait, a srác meg csak bólogat, h „igen, ye-yeah!” – mert ilyen zenésztársat billentyűs hangszeren tudok, nem is egyet.
Viszont nincs basszgitáros, egy valamire való gitáros (rajtam kívül ; )); és dobos is csak én vagyok a faluban (tudtommal.) 4500-5000 főből egy kibaszott dobos! (hoppá, kettő. Nem… Három. De a másik kettő felnőtt, és a jazzmuzsikában helyezkedik el). Gitáros van több is, de a suliból csak a Molnár gyerek, aki olyan béna, mint a seggem; meg én.
Én nem akarom bántani a srácot, de h kottát (kottafejet) leírni nem tud úgy, h „komolyan” foglalkozik a zenével, az anyja énektanár, és h fél éve szolfézsra is jár, hát… De az arca akkora, mint ide Pest (50 km), és amikor fellépés előtt meglátott és odajött hozzám, mondta, h „én miért nem léphetek fel?”. Hát, majdnem leütöttem.