"Lesz, ami lesz, én leszarom, többé semmi nem érdekel... NEM!"

Eljátszottam a Gyűrd össze a lepedőt TCS-számot dobon, és ettől rohadtul jó kedvem lett! ; ))
„Többé az sem érdekel, ha ki vagyok rúgva!”
Voltam fellépni is, de először hazaküldtek, h öltözzek át (farmerről vmi normálisra, kockásingről fehér ingre… :-/ x )) A Karácsonyi ünnepségen (merthogy ez volt a neve neki) elsőként a néptáncosok szerepeltek, aztán szép sorban minden idióta kiállt az egyszál Mennyből az angyallal, furulyán, vagy szintin (elbaszott ütemben, stb.). A legpocsékabb előadás a citerásoké volt, E. Vivien is szereplt, aki egy bizonyítottan korcs csaj(?). – Hú, de csípős lett a nyelvem! ; )) – A tanár sem tudta őket összetartani. Vmikor utánuk jöttem én az A-moll Preludiumommal, aminek közepén kicsit megkeveredtem (rosszul fogtam le egy G és egy C basszushangot, ez kicsit kihatott a negyedenként váltakozó követő-basszusokra), de nem hatott ki az egészre. 10-ből 6 (nálam, Karkóné nem is vette észre a hibákat! x ))
A műsor idején – amíg csak néző voltam – pont szemben ültem Ica tnővel, és eszembe jutott, h holnap fel kéne mondanom a Körúti hajnal és a Milyen volt… verseket, amikből alig tudok vmit, de holnap határidő és… Jaj! : ))
Ennyi. Egy ideig távolról Szokoli tnővel is szemben ültem, ő meg az ellentétes oldalon állt, de nem akartam sokáig a szemébe nézni. Nagyon mosolygott. Nem szeretem, ha így mosolyog. Nem tudom, mire gondol. : )
Ennyi. Némileg lelki megkönnyebbülés, h magamban lemondtam Végzetemről - ilyen formában. Ugyanis ezek után egyik cselekedetemben sem lesz ott a „mit gondol?” feeling. Éljen! Éljek! ; ))