Fél 8-ra beszéltük meg a találkozót a FezenKlub előtt. Krisztával gondolkodtunk is, hogy vajon ki fog a legtöbbet késni: Bandiék vagy Pepéék. A papírforma borult: Szalci és Pepe már 3/4 8 után valamivel megérkeztek, utána nem sokkal Anita meg Bandi, és meglepetésként Barbi egyedül jött - később Gergő is, ő egyébként a majálison dolgozott és volt némi félreértés a munkáltatóval...
Egyébként Ibolya (MarcIbolya, FMD-s lány) kb. akkor ért oda, mint mi.
Faust és Faustina belibegett, sőt még Rasi is eljött.
Volt olyan csaj, aki még világosban, fél 8-kor kifeküdt, de a későbbiekben még többen ütötték ki magukat koncert előtt vagy alatt, gyakorlatilag az egész klubot körbehányták a jónépek. Ehhez csak annyit, hogy amúgy a közönség általam saccolt 10%-a volt józan és tiszta, a fennmaradó 90% vagy részeg volt, vagy beszívott, esetleg papíron/gombán flashelt, vagy ezek kombinációja...
A koncertről röviden (mivel már két hete ígérem a folyt.köv.-öt): első sorban álltunk, hőség volt és fasza buli, úgyhogy ez egy 10 pontos nagyonpríma jóféle Irie volt.
Ahogy tavaly, úgy idén is beköszöntött a május eleji lebetegedés. Pár napja köhögök, betaknyosodtam, most pedig 37,9°-os hőemelkedésem/lázam van, ami természetesen a legjobbkor bújt elő. Ugyanis holnapra terveztük a - szintén tradicionális, május eleji - Kisgyónos kiruccanást, ami így részemről kérdésessé vált (vagy leküzdöm magam holnap, ha jobban leszek, vagy szombaton, vagy ha tovább elhúzódik a betegség, akkor ki kellene hagynom, amiért baromi mérges lennék); ráadásul a jövő heti koncertünk miatt ma este egy igen fontos próbán kell valahogy megjelennem.
Ezen kívül több más, fontosabb dolog miatt tartom elátkozottnak és gyűlöletesnek május 6-át.
Idén kissé fura volt a kirándulásunk, ami leginkább annak tudható be, hogy a vasváris osztályok évről évre egyre rosszabb hozzáállással jönnek erre a tanulmányi túrára. Igaz, Krisztával csak két napra tudtunk ellátogatni, mivel beteg voltam/vagyok, és ezt a két napot pont az évfolyam legproblémásabb osztálya töltötte velünk. Mivel előző este valaki a flaszterra rókázott, így eleve hosszabb túrát kellett teljesíteniük. Ennek 1/3-a után Buzz és Kriszta visszamentek a szállásra - mindegyiküknek gondja van a térdével -, Szabival viszont végigcsináltuk, jó volt.
Az esti hangulatot azonban az osztály részegedése és az idősebb vasvárisok "zavargása" rútul aláásta, úgyhogy idén csak ez jutott.
Élőben valami világvégi relaxációt eredményez nekem ez a dal.
Egy új dal, a Csirkefarm
Nos, vegyes élményekkel távoztunk a ZPből Krisztával, miután megnéztük a Másfél + Gaya koncertet. Továbbra is zenei unikumnak tartom őket, és a 2008. májusi koncert után már nagyon ki voltam/voltunk éhezve az élő Másfél performanszra, azonban Gaya-t illetően a vártnál is nagyobbat csalódtunk. A 2005-ös En Garde! lemezen az Aerosoul c. dal hangját adó - egyébiránt orosz - hölgy a színpadon borzalmasan viselkedik. Az alsó videón látható vonaglás, motherfucker-ezés, Köszönjük so much és egyéb számomra taszító dolgok jellemzik. Amin nagyon kiakadtam, az a Mi van, mi a fasz van?! megszólalás, nyilván hangulatfokozó/provokáló céllal - nálam nem talált. A régi dalokba nem kéne eröltetni, a Lengyel szerintem instrumentálisan volt tökéletes, az új szerzeményekben elfér - szívesebben hallanám azokat is ének nélkül, de mivel választani nem lehet, jó lesz így is.
Az a baj még, hogy Gaya-ra kifejezetten gerjednek a farokvezérelt 16-20 év közötti srácok, akik "uá-uá" kiabálással, Vissza! helyett We want more!-ral akarják meggyőzni Gaya-t a szeretetükről; ezek miatt van az, hogy 100%-ról 85%-ra esett vissza nálam egy Másfél + Gaya koncert élvezhetősége.
Ettől függetlenül kíváncsian várom az ősszel állítólag érkező lemezt, meg a legközelebbi Másfél koncertet, amire eljutunk.
Kriszta M30-as lapját a PannonProfitban azért nem találta meg a legutóbb (két hete) a nő, mert Dajcs-ként kereste. Jó, mi? (Amúgy aJózsibácsi - így egyben - megtalálta egyből.)
A Napirajz.hu figuráiból újra készülnek pólók, eltöprengtem, hogy be kéne szerezni egy Medvés halas verziót. Aztán tovább barangoltam a Pólópokol.hu-n, és találtam mindenféle gyöngyszemet, de a bal oldalt látható póló kiemelkedett mind közül. Ezen könnyesre nevettem magam.
Ha egyszer annyi pénzem lesz, hogy megengedhetem magamnak, akkor biztosan vásárolok egy ilyen pólót.
Egyébként ma délután "főpróbálunk" a zenekarral, holnap este pedig koncert a Műhelyben. Ha minden jól megy, készül hang- és videófelvétel is.
Durván bekeményített az időjárás. Májusban 9 °C? Cudar, na.
Reggel a buszmegállóba menet olyan érzésem volt, mintha óriások lépkednének körülöttem, és ezért igencsak meg kéne válogatni minden lépésemet, nehogy agyontapossanak. Ezt fokozta a Budai út látványa: az aszfalton végig az óriások megunt és emiatt szétmorzsolt játékainak darabjai hevertek.
Aztán ott van az a fa, amit Kriszta szobájának ablakából szoktam nézni; az a fa van vagy 30-40 méter magas, és körülbelül 6-7 méteres kilengéssel dolgozik, cseppet sem vicces módon föléhajolva így egy háznak.
Szóval cefet egy idő várható.
A jazztöri vizsga gyakorlatilag annyiból állt, hogy Zoli 41 előre kiválasztott dalból ötöt lejátszott (ill. beletekert), fel kellett ismerni és leírni az előadót/dalcímet. Röhejesnek tűnhet, de természetesen nem volt annyira könnyű feladat, mint amilyennek hangzik. Tegnap este kb. másfél - két óra gyakorlással - amiben Kriszta rengeteget segített - készültem a mai vizsgára, és végül is nem eredménytelenül; 5-ből 4-et helyesen felismertem. A fenti videóban szereplő dal is a listán volt, bár a vizsgán ez konkrétan nem szerepelt.
A bukási ráta viszont igen magas volt: 11-ből 4-en mentünk át, és csak a SzakállMetál Balázs és én végeztünk 4-essel, Peti 3-at, Zsombi kettőt talált el.
Mostanában sok hülyeséget álmodok, de a mai szerintem az utóbbi évek termései közül is az egyik legnagyobb marhaság. Szóval: Kriszta erkélyén állok, nézek az égre, és azt látom, hogy egy narancssárga fényű, ovális, gyűrűszerű UFO időnként lézercsíkkal lövi meg a Holdat, ráadásul tetszés szerint arrébb tudja pakolni.
Ezután kimaradtak részek, a folytatás Dunaújvárosban, a Béke téren (buszpályaudvar) játszódott, de ebből is csak annyi maradt meg, hogy Buzzt kérdezem, nem kéne-e indulni az utolsó buszra.
Aztán megint szakadás, de még mindig Dunaújváros: a Heaven Clubnál (ld. FMD) valami cheap-and-deal buli volt, ott kellett keresztülmennem, hogy Krisztával találkozhassak. Egy félmeztelen, tangás (!) srác köszönt, de én nem ismertem (ettől függetlenül visszaköszöntem), és még láttam, ahogy egy koktélt szorongató csaj elkapja a lábával őt, és kérdezi, hogy mennyiért lenne az övé egy órára... Valahogy keresztüljutottam az emberek sokaságán, és boldogan odaállítottam Krisztához, de velem egyidőben nemcsak a pizzája (?), hanem egy rendőr (!) is az asztalhoz ért, aki el is vitte őt. Én rohantam utánuk, fel a lépcsőn - ami egy kisebb palotához vezetett... -, de csak visszafele jövet tudtam beszélni Krisztával, aki szűkszavú és ideges volt, a BMW-jét (!!) - öregebb, de jó állapotú modell - lefoglalták, és mégcsak az őrzött garázsba sem állhatott be; közben annyit tudtunk meg, hogy a rendőrség már egy hete lehallgatta a beszélgetéseit, ugyanis tudomásukra jutott, hogy Kriszta - és itt valahogy Deark személye is felmerült - a Tankcsapdától lop dalokat, szerzői jogokkal él vissza a Tankcsapda-feldolgozásokat előadó zenekarával...
Délelőtt Buzz-zal náluk nekiestünk a gitár "szárnyait" kivágni a jókora faanyagból, amit viccesen "csempésztünk ki" Krisztáéktól. Dekopir fűrésszel dolgoztunk, azaz dolgozott Buzz, mivel én csak segítettem lefogni a deszkát. Ha minden jól megy, holnap délelőtt csiszolással folytatódik a ma végre megkezdett tényleges munka.
Egyébként az már most világosan látszik, hogy a nyak kidolgozása lesz az igazi macera, azon belül is - bár ez eddig sem volt rejtély - a bundozás.
Tegnap egyébként a telefonom lendületből leesett, így jelenleg használhatatlanná vált (kijelzőn a kristályok megsérültek, és valamiért amúgy sem kapcsol be). Ezért határozatlan ideig a Buzztól kölcsönkapott, a w200i-hez igen hasonló SonyEricssont használom.
A Pendulum - tudtommal - harmadik nagylemeze az Immersion címet viseli, idén jelent meg, és én épp most hallgatom meg először, ismerkedem a dalokkal. Az első hallgatás minden esetben csalóka, ezért most csak impressziókról beszélhetek, de egyelőre azt kell mondjam: unalmas. Az első album, az In Silico tartalmazott jobb és kevésbé jobb számokat, bemutatkozásnak mindenesetre igen ütős volt. A második, Hold Your Color c. LP általam igen nagyra becsült, és lehet, hogy a mostani lemez okozta csalódás oka épp ebben keresendő. Egyelőre semmi újat nem mutat a lemez, nincs meg benne az a lendület, mint az előzőben, nincs innováció.
Remélhetőleg sokadik meghallgatásra (aminek előfeltétele, hogy a második-harmadik lejátszáskor már érezzek késztetést arra, hogy újra betegyem a lemezt) jobban meggyőz az anyag.
Update: több ponton tévedtem: először is a Hold Your Color 2005-ös album, míg az In Silico 2008-as, tehát a bemutatkozónak vélt LP valójában a második.
Egyelőre a The Island c. dallal - ill. dalokkal, mivel van I. és II. része - sikerült megbarátkoznom, pláne a második "felvonásával".
Bár nem is olyan régen voltunk Irie-n, sőt, ZP-ben is épp csak pár hete jártunk, de a kettő együtt mégis elég vonzó volt ahhoz, hogy ne hagyjuk ki. Barbi és Bódis eljött velünk, 18.10 körül találkoztunk a pályaudvaron, és bár elértük volna az óra-15-kor induló buszt, mi - a legkevésbé sem bölcsen - megvártuk a 25-öst. Igen ám, csakhogy a 25-ös 18.40-kor gurult be a placcra, úgyhogy ekkor már inkább a 45-öst választottuk, ott legalább jutott ülőhely.
A ZP-be az előzenekar utolsó pár számára értünk oda, amivel nem igazán foglalkoztunk, inkább Bódissal ittunk egy sört, és kezdődött is a buli. Kb. a harmadik dal után cseperegni, majd perceken belül zuhogni kezdett az eső, és természetesen a koncert végén állt csak el. Ettől függetlenül egy zseniális koncertet élvezhettünk, jól nyomták a srácok*; más kérdés, hogy szószerint bőrig áztunk. Volt Bomboklaat - sajnos General Levy nélkül, helyett Busa nyomott egy free-style-t. Az első sorokban elég bátran csapattak a népek, dehát ez Irie-n nem meglepő. Már csak ha a Baszd fel a kéketre gondolunk...
Hazafele a buszon egy szál alsógatyában csücsültünk, hátha megszárad valamennyire a nadrágunk. (Persze nem.)
A sofőr rendes volt, majdnem Krisztáék háza előtt tett le.
Ám a címben megjelölt témával kapcsolatban (mivel még nem történt meg) semmit nem tudok mondani, ellenben fura: bevágtam egy egész tábla milkacsokit úgy, hogy a végén vettem csak észre, mit csinálok. :)
Fél 11 körül levizsgáztam főtárgyból (ugyebár gitár), így már csak a holnapi kötelező zongora/jazz-/zeneelmélet/szolfézs szóbeli vizsgák maradtak, ami gyakorlatilag csak zongorázásból áll. A mai vizsga egyébiránt nem sikerült rosszul, bár nyilván lehetett volna jobb is - mindig lehetne jobb.
Update: úgy elmosta az egészet a vihar, hogy az erősítőket, a dobot, és kb. minden elektronikai kütyüt zuhogó esőben és erős szélben kellett lehordani a szabadtéri színpadról. Megérte megpróbálni szabadtéren lebonyolítani, mondhatom...
1 azaz egy nap maradt meg a tinédzserkoromból. Közel a második x, bár állítólag nem szólal meg semmilyen világvégi, földön túli C-dúr major 6/9.
Ellenben ma még boldog névnapot Turának!
...kisebb lébecolás után szétszóródott a csapat, mi (tehát Ádám, Marci meg én) Pepével tartottunk, aki Szalciért ment, és elvileg vissza is értünk volna fél 8-ra az Országalmához (ez volt megbeszélve Krisztáékkal), azonban Szalcinál ott voltak az osztálytársnői, és épp akkor végeztek a filmnézéssel (amúgy Donnie Darko, szóval legalább jó filmet néztek), ergo nem tudtunk azonnal visszaindulni a városba. Marcival és Ádámmal tehát kimentünk az elvileg igen, ám gyakorlatilag nem létező 20h-s buszra, helyette begyalogoltunk toronyirányban (a következő busz 20.15-kor ment volna, addigra már majdnem be is értünk). Ádám levált, Marcival ketten pedig meglepetten konstatáltuk, hogy az Országalmánál bizony már kurvára nincsen senki.
Marximban Faust és Faustina ültek, várták a pizzájukat, és ők legalább meg tudták mondani, hogy Krisztáék a tópartra mentek (Tópartihoz), továbbá hogy Bandihoz negyed 10-re fel lehet menni. Éljen. Marcival tehát ellépegettünk tópartra, valóban ott ültek Kriszta - Barbi - Bódis, de még Bandi és Anita is. Nem sokkal érkezésünk után csokivadászatra indultunk (kisteszkó), és annak rendje-módja szerint úgy elmúlt a negyed 10, ahogy kell, közben Pepe és Szalci is elérhetetlen volt, pedig ők a tópartra jöttek volna elvileg.
Kb. 3/4 10 körül Bandiék háza előtt a parkban találkoztunk végül Pepéékkel és Faustékkal is, és odafent még további majdnem két órán át Dj Hero-n és egyéb XBox-os szirszaron játszottunk. Marcival meg lejártuk a lábunkat is.
Nézd csak, hogy szaladnak az évek, máris 20 van belőlük...
Próbáról visszatérve Kriszta tortával és kedves meglepetésekkel köszöntött fel, és rájöttem, hogy nem is hiányzik a nagy buli (bár jövő héten elvileg csinálunk egy Szalcival és Rasival kibővített nagyobb születésnapozást a Balatonon); kellemes nyugalomban ünnepeltünk így, ketten.
Később némi telefonálgatás után Pepével és Barbival megegyeztünk egy fél 8-as találkozóban, a Bory vár bejáratánál. Rengeteg emberrel (többek közt Zsolesszel) futottunk össze, némi ácsorgást (sörözést) követően bementünk. Kriszta és Gerhard játszottak egy mérkőzést a 3D-s malmon, a háttérben elmebeteg káosz-zene szólt, az emberek fel-alá mászkáltak, és ez a zsongás, na meg a hely különös hangulata kellemes érzéssel töltött el.
folyt.köv
• a fikció jogát fenntartom! • ha nem tetszik, nem olvasod. • nem neked írom, hanem magamnak. • jó szórakozást!
A 
