Ellenfény - Duplázunk

Néha ilyet is.

Egyébként ma írtunk egy könnyű-mégis-elbasztam típusú bioszt.
Kérdés: "2.) Mit tudsz a fehérvérsejtekről?"
Válasz: "Több millió van belőlük bennünk, és igen hasznosak."
Ne nevess, hé! :)

Keresd a zászlót, Székesfehérvár!

A Negyedik Köztársaság nevű csoport (?) szervezésében tavasz és nyár után ősszel is megrendezésre került Székesfehérváron a Keresd a zászlót!, vagy ha úgy tetszik CTF (Capture The Flag) játék. A szabályokat nem ismertetem, a N.K. honlapján nyílván megtalálható minden részlet.
Mi (tehát baráti kör + én) most tudtunk először beszállni a nyílt utcán zajló össznépi stratégiai fogócskába, de mondhatom, nem bántuk meg. Sőt...

18 órakor a vasútállomáson - a megbeszélt időben a megbeszélt helyen - már sokan álltak. Én Gebével érkeztem próbáról, Szabi már a helyszínen várt, Kriszta is befutott, később FarkasKriszti, Timi, Süti, Lakiék és SzabóMiki, de majdhogynem végeláthatatlan sorban a barátok, haverok, ismerősök, és akkor még nem beszéltünk azokról, akikkel most ismerkedtünk meg. Mi a sárga csapatba szálltunk be, minden ismerősünkkel együtt. A piros csapat számunkra vadidegenekből állt.

Egyedül én vállaltam, hogy a játékban is kerékpárral veszek részt, ami egy ideig egészen ésszerű ötletnek tűnt. Természetesen felderítőként funkcionáltam, ennek megfelelően kaptam egy walky-talky-t is.
A térképen bal oldalon látható terület lett a miénk. Szabi, Kriszta, Gebe, Timi, Süti, Lakiék és Szabó Miki is velem együtt a támadó csoportba jelentkeztünk, FarkasKriszti maradt védő. Mi támadóként természetesen csak akkor jártunk a saját területünkön, ha elkaptak és vissza kellett menni.

19 órakor végül elkezdődött a játék, a Gyümölcs utca - Munkácsy utca kereszteződésére felálltunk, és nagy csatakiáltások közepette elindultunk előre. Engem biciklisként szégyenszemre hamar elkaptak, ugyanis néhány piros rafináltan elénk jött, és a Jákyval szemben a bokrok mögött már vártak is ránk, a hirtelen támadt káoszban pedig nem tudtam eliszkolni a sok futó, és engem feltartó csapattársam miatt. Később feltérképeztem az iskolánk környékét, de hamar kiderült, hogy a pirosak a titokzatos szovjet temető és a környező park helyett inkább a lakótelepek könnyebben átlátható, ám nehezebben bevehető sűrűjét választották zászlójuk elhelyezésére.
Mégis - ha jól tudom, Szabó Mikiék - fél 8-kor megszerezte csapatunk a piros lobogót, úgyhogy 1:0 ide...

A második elhelyezés már jobb választás volt részükről.
Biciklivel a Lövölde utat végigjártam, közben összegyűltünk a McDonalds körül páran, hogy hátulról támadjuk le a piros védőket. (A biciklit innentől nem használtam, igaz, ezzel részben megnehezítettem azoknak a dolgát, akik helyettem figyeltek rá.) Kezdetben meglepetésszerűen érte őket, ha egyszerre támadtunk a Meki felől és a Jáky oldaláról. Pláne, hogy a McDonalds szélén a bokros területek már csak egy sarokra voltak a zászlótól, és az első néhány roham idején nem őrizték kellőképpen ezt a támpontot. Itt pl. Gebével is megbújtunk, és be is jutottunk egészen a zászlót védő utolsó védelmi vonalig, itt buktunk el.
Akadtak rafinált pirosak, akik a békésebb(nek hitt) sarkokon megpihenő és tervet szövő sárgákat kapták el, pl. sétálgató szerelmespárnak álcázva magukat. Ebből aztán tanultunk, de sajnos ők is, és a taktikailag fontos kereszteződéseket, csomópontokat a későbbiekben is hatékonyan őrizték.

Miután minden belünket kifutottuk, próbálkoztunk összehangolt, elterelő, vagy éppen l'art pour l'art módon, spontán támadással, több-kevesebb sikerrel. Egyszer például a zászlót övező három méteres kör kétméteres közelébe is kerülhettem egy piros védelmi megingást kihasználva, de sajnos az utolsó védelmi vonal elkapott. Utolsó akcióm során hátulról űzött egy védő a többi karjába, így elkiáltottam magam, hogy "Öngyilkos merénylő...!" és belerohantam a piros védőláncba. :)

9 után fáradtan, lihegve sétáltunk a vasútállomásra, ahol kihirdették az 1:1-es végeredményt (a piros támadók az utolsó 10 percben szerezték meg a zászlónkat), megköszönték a jelenlétünket, és lassan elindultunk hazafelé.
Persze legközelebb is jövünk.
"SZŐNYEGBOMBÁZÁST KÉREK A MEKI MELLÉ!"
[KEPSZLOKK SÁRGA VASVÁRIS TÁMADÓ WALKY-TALKY-N]

Nőt akarok!

Kriszta kölcsönkapta, én pedig - miután elolvasta - kölcsönvettem Buzztól Sáringer Károly Nőt akarok! - avagy válasz Terézanyunak c. könyvét, ami a két nem csodás harcáról, együttéléséről, vagy ha lényegileg vizsgáljuk, a dugásról szól. Sok érdekes sztori van benne, néhol hímsoviniszta - vagy annak tűnik -, de azért élvezhető olvasmány. (Igaz, meg kell barátkozni azzal, hogy modern könyv, de nekem ez kb. 50-60 oldal után nem okozott gondot)
Elgondolkodtam az eddigi életem nőügyeiről, egészen a kezdetektől a máig, és visszaemlékezve akadnak kínos, csak utólag megszépült történetek, főként általános iskolából.
Talán egyszer publikálom a legjobb három esetet.

Osztálykirándulás 2008. (12. osztály) - Prága

Indulás reggel 6-kor. Álmos tekintetek, ismerkedés a velünk utazó idegenekkel, elhelyezkedés a buszon, satöbbisatöbbi. Még sötétben eredtünk útnak, de ettől függetlenül nem igazán aludtunk az úton. Magyarország területén egyszer álltunk meg, majd Szlovákiában és Csehországban még párszor volt technikai szünet, ahogy az igen érdekes idegenvezetőnőnk mondta.
Délután megérkeztünk a szállásra, jobbról, szemből építkezés zajlik, tehát számíthattunk a csendre és nyugalomra. A szoba kellemes volt, az 503-asba kerültünk, mellettünk Krisztáék, mindenki más tőlünk lejebb.

Némi körülnézés és elhelyezkedés után busszal eljutottunk a belvárosba, pontosabban a Vencel tér előtt tett le minket a sofőr, onnan sétáltunk végig a tervezett úton. Fotóztunk sokat, megcsodáltuk és rögtön meg is szoktuk a sokszínű tömeget, láttunk sok-sok érdekességet, érintettük a zsidónegyedet, majd kaptunk szabadidőt. Előtte persze elrendeztük - úgy, ahogy - az anyagiakat, ami kissé megalázó volt. 300 koronát kértek a kombinált jegyre, amivel meg tudjuk nézni a város nevezetességeit (igaz, mondták, hogy ebből fogunk visszakapni kb. 150 koronát). Mivel én össz-vissz 300 koronát hoztam, mondtam, hogy ezt nem fogom kifizetni, ofővel előzőleg egyeztettem, hogy nem tudok mindenre pénzt költeni, örülök, hogy egyáltalán el tudtam jönni. Természetesen Aranka addig erőlködött, míg belementem, hogy fizeti ő, és majd otthon visszaadom neki a pénzt. Ezzel a felnőttek (Szilvike drága anyucija, az ostoba idegenvezetőnk, ofő és Aranka) elégedetten elvonult. Én nem különösebben kaptam fel a vizet ezen, az anyagi jellegű dolgokon már nem lepődök meg, osztályfőnökünk - a drága aranyos ofő - nem ismer ilyen problémákat.
Téma itt lezárva, erre nem fecsérelek most szót.

Este vacsoráztunk egy közeli kocsma-étteremben, a pincér sem angolul, sem németül nem beszélt igazán.
A szálláson volt egy fejmosás szerű megbeszélés, amely rádöbbentett, hogy ofő soha nem fogja megérteni, hogy nem gyerekes dacból problémázunk a forintokon. Aranka bejelentette, hogy megszületetett második unokája is, úgyhogy akár ennek tiszteletére is ihattuk azt a sört, amit - miután engedélyt kértünk távozásra - a kocsma-étteremben rendeltünk. A pincér egyszerre hat sört hozott ki (Kriszta, Nóri, Szilveszter, Buzz, Imi és én, ugyebár).

Éjjel Jägermaistert (Iminek hála) és Becherovka-t (Gábornak köszönhetően) ittunk (én csak jägert, a Becherovkával nem kísérleteztem), közben jazz-t hallgattunk. Később átjártunk az 502-be, majd Gábor és utána Imi is feladta a küzdelmet... :)

Osztálykirándulás 2008. (12. osztály) - Prága - II. nap

Ködös és zajos ébredésünk után gyors reggeli, napi porció sumák elcsomagolása (a macskajajjal küzdőkre is gondoltak a jobb lelkűek), és már indulhattunk is a busszal az Óváros - tényleg - szép vidékére.
Macskaköves utak vezettek mindenfelé, a dombtetőről igazán csodás volt letekinteni a tejfölös völgyre, a távolban alig láthatóan város-foszlányok nyújtóztak.
A Szent Vitus katedrális udvarában fél óra szabadidőt töltöttünk, utána körbenéztünk és végül a templomba is beléptünk.

A leglátványosabb néznivaló számomra az Arany utcácska volt. A kijáratánál slusszpoénként a turista-kedvenc szobor áll, pontosabban hasal, vagy inkább pucsít. Aranka néni arckifejezését többet fotózták is, mikor megkértük, hogy járja körbe a márványpasast, akinek hátulról látható a nemiszerve is. (S hogy miért turista-kedvenc? Nos, különféle nyelveket beszélő turisták fotózkodtak mosolyogva a szobor hátánál. De csak a hátánál. Egy angol pasas meg is fogta a szobor szerszámát.) A Károly hídon már szabadprogramban lehetett átkelni, a túloldalon pedig további közel két óra szabad császkálás várt ránk. Dórival, Vikivel (aki Dóri nővére ugyebár), Krisztával, Nórival, Buzzal beültünk a piac mellett lévő önkiszolgáló helyre, ittunk barna Kozelt. 22 korona egész baráti ár volt érte.

Prábra

Tudom, keret.

Fotólabor a tanári WC-ben

Buzz-zal ma fekete-fehér negatívokat hívtunk elő a női (!) tanári WC-ben. (Ezt ugyanis jól be lehet sötétíteni, csak minimális szórt fény szűrődött be.) A képlet "szárazon" egyszerű: film befűzése az orsóba, orsó elhelyezése a tankban, hívóoldat betöltése, várakozás, hívó ki, vízzel átmosás, fixír be, várakozás, fixír ki, vízzel hosszan öblögetés. Csak mindezt vaksötétben.
Azt azért megállapíthatjuk, hogy jól sikerült a három előhívott film (még az is, amelyiket én készítettem), a filmek száradás után is egész jónak mutatkoznak.

Zene: Másfél - Függőkert

Képek a női WC-ből

DOF-teszt



Csipesz-makró



Gyöngyös háló



Nézd-mit-néz!



Tényleg görbetükör



"LLÍTÁS"



Zárva, na.



Csöp-kis-csöpp



Marximalista fotó

A többi majd a képgalérián lesz fenn a közeljövőben (de tényleg). Egyébként délután szkenneltettem be őket a FotoQuick-ben, 1.380 HUF-ért.

Szabadság, szerelem

Délelőtt a suliban megnéztük a címben szereplő filmet, néhol egészen megdöbbentő volt, szerencsére nem kerekítették le a végét egy buta happy end-re, csak félig, de annyi kellett is. Egyszóval nem rossz, már amennyire én értek a filmekhez.
Délután próbáltunk, nem ment nekem valami jól, ráadásul kb. azóta fáradt vagyok. Barbival viszont jót beszélgettem/beszélgettünk, amikor kikísértük Krisztát a buszra, meg utána is (amíg visszakísértem Barbit).

És jött Barbi! :)
Krisztához, és így kakaó és némi csoki társaságában beszélgettünk mindenféléről. Fárasztóak is voltunk, komolyak is voltunk, egyszer voltunk, hol nem voltunk, mindenesetre jól éreztük magunkat, mindemellett sikerült hasznosan elcsevegni az időt. És mindezt olyan álmosan írom, hogy majd lecsukódik a szemem.

Ment& Másképp koncert - Bőrgyár

Egyszóval? Állat!
A többi szóval már bajban vagyok, például a kimerültség miatt is. Hogy kikerüljem a holiskezdjem-effektust:
• Korán megjelentem a próbateremben, Imi az utolsó pillanatban esett be (aludt), pakoltunk és vittük is 5-re a cuccainkat a Bőrgyárhoz. A színpad kissé instabilnak bizonyult, különösen Imi látta ennek kárát; a billentyű hullámvasutat megszégyenítő módon liftezett fel-le. Azért a dob sem volt kutya, előttem is lengett minden jobbra-balra.
Hangbeállás rövid-tömör-jó volt, stimmeltek a dolgok, ha nem elsőre, akkor legkésőbb másodikra. Ezért jó szakemberekkel dolgozni.
• találkozás a sokmindenkivel, akit most még véletlenül sem fogok felsorolni. Ittunk Joe-nál (Joe borozója rulz) egy gyümi-vodi-t, meg Bőrgyárba visszaérve sört, töménytelen mennyiségben.
• az Indigo utca (tehát Mufurc egyszálgitár) koncertje meggyőző volt, Gebéék egyébként jóban is vannak vele, én csak most ismertem meg (tényleg jófejnek tűnik)
• és 9-kor felkerültünk a színpadra. Nos, (számomra) az eddigi legjobb koncertünket adtuk, az első perctől a végéig együtt éltem a koncerttel, még akkor is, amikor a 3 dobverőmből kettő eltörött... Igen. Törött verővel nyomtam le a koncert felét, durva.
A közönség, a fény, a hangulat, a hangzás, minden tökéletes volt, úgyhogy én köszönöm, elégedett vagyok!

Egy igazán szar nap

Annyira örömteli, amikor végigkínlódik egy napot az ember, valahogy túlél mindent, pedig a felénél feladná, és amikor otthon már azt hiszi, hogy béke van, megnyugodhat, becsúszik a kegyelemdöfés. Ez történt most, így bocsánat mindenkitől, sajnos kiborultam.

Stúdió-tárgyalás

Délután 5-kor beszéltünk a Stúdió18 szakembereivel (Imi nem tudott eljönni, így hát négyen + Süti), barátságosan fogadtak minket és elképzeléseinket. Ugyanakkor az is kiderült, hogy 160.000 HUF alatt nem érdemes belevágni. Ettől függetlenül egy laza, feszengés nélküli csevegés alakult ki, sok technikai információt és tanácsot kaptunk, igazán hasznos volt.
Restibe és próbaterembe is elnéztünk később.

Legalább itt panaszkodhatok

Most olyan mártír leszek; beleremeg a föld. Mindent leírok, ami kifelé akar jönni. Mindennel végzek; de legalábbis végeznék. Ahogy épp ma a kezembe került:
"Vagy csak így megülni veszteg,
fölgyujtani Budapestet..."

Lego! - Halloween.zip

Krisztával délelőtt tekertünk egy felesleges kört a városban, fehér arcfesték és vámpírfog után kutatva, de kb. 8-10 boltból egyetlen egyben tartottak fehér acrfestéket (vámpírfogat ott sem), de az árával nem békültünk ki (~2.x00). Mikor visszaértünk hozzájuk, a padláson keresgéltünk, és találtunk... LEGO-t! Természetesen az elkövetkezendő egy órát kreativitásunk kiélésével töltöttük.
Hazafelé elgondolkoztam, hogy milyen jó is lenne örökre gyereknek maradni, nem pedig felnőni, számlákon aggódni, korán kelni - munkába menni, és belefásulni mindenbe. Eszembe ötlött még Kosztolányi és Karinthy, no meg az, hogy ezen gondolkodva milyen jó példát is mutathattam annak a kisgyereknek, akit az anyja vezetett kézen fogva, én pedig - mivel siettem - gyalogátkeltem a piros figyelmeztetés ellenére, majd hamuztam...

Este Krisztával Möbiusban Kovács Milán fotókiállításának megnyitóján és az azt követő Halloween party-n vettünk részt, fehérre kimaszkírozva, fekete szájjal, R.I.P-es kalapban. Nem mondhatni, hogy szívet melengető látványt nyújtottunk.
Sokan voltak jelen, pl. a (hálistennek) régen látott Eper, de kellemesebb emberkék is, pl. Rácskay Zoli. A Blody Mary koktél, amit a jelmezesek kaptak, nem volt rossz, csak túl tömény - mármint maga a paradicsom. (A vodkát nem is lehetett érezni.)
Kovács Milán szánalmas megnyitót produkált, ugyanis a Bibliából olvasott nyökögött fel részleteket, elfogadhatatlan stílusban. (Folyton megbotlott a nyelve, ráadásul többször idétlenül felröhögött - nyílván észlelve a saját balfaszságát. Nem tudom, hogy ennyire el akarta-e tusolni a kínos bénázást, vagy észre sem vette, hogy ciki, amit csinál...)
Az Asolar (Gebéék zsonglőrcsoportjának) fellépése kellemes színfoltot hozott az estébe, bár kicsit fura volt a Lány és a csavargó-ra alkotott koreográfia így, hogy mint tudjuk, a két főszereplő érzelmi kötődése már nem aktuális...
Összegezve nem volt rossz este, bár ha kifejezetten ünnepelném a halloweent, akkor ez kevés lett volna ahhoz. Maskarás komédiának és kellemes esti időtöltésnek megfelelt.