Osztálykirándulás 2008. (12. osztály) - Prága

Indulás reggel 6-kor. Álmos tekintetek, ismerkedés a velünk utazó idegenekkel, elhelyezkedés a buszon, satöbbisatöbbi. Még sötétben eredtünk útnak, de ettől függetlenül nem igazán aludtunk az úton. Magyarország területén egyszer álltunk meg, majd Szlovákiában és Csehországban még párszor volt technikai szünet, ahogy az igen érdekes idegenvezetőnőnk mondta.
Délután megérkeztünk a szállásra, jobbról, szemből építkezés zajlik, tehát számíthattunk a csendre és nyugalomra. A szoba kellemes volt, az 503-asba kerültünk, mellettünk Krisztáék, mindenki más tőlünk lejebb.

Némi körülnézés és elhelyezkedés után busszal eljutottunk a belvárosba, pontosabban a Vencel tér előtt tett le minket a sofőr, onnan sétáltunk végig a tervezett úton. Fotóztunk sokat, megcsodáltuk és rögtön meg is szoktuk a sokszínű tömeget, láttunk sok-sok érdekességet, érintettük a zsidónegyedet, majd kaptunk szabadidőt. Előtte persze elrendeztük - úgy, ahogy - az anyagiakat, ami kissé megalázó volt. 300 koronát kértek a kombinált jegyre, amivel meg tudjuk nézni a város nevezetességeit (igaz, mondták, hogy ebből fogunk visszakapni kb. 150 koronát). Mivel én össz-vissz 300 koronát hoztam, mondtam, hogy ezt nem fogom kifizetni, ofővel előzőleg egyeztettem, hogy nem tudok mindenre pénzt költeni, örülök, hogy egyáltalán el tudtam jönni. Természetesen Aranka addig erőlködött, míg belementem, hogy fizeti ő, és majd otthon visszaadom neki a pénzt. Ezzel a felnőttek (Szilvike drága anyucija, az ostoba idegenvezetőnk, ofő és Aranka) elégedetten elvonult. Én nem különösebben kaptam fel a vizet ezen, az anyagi jellegű dolgokon már nem lepődök meg, osztályfőnökünk - a drága aranyos ofő - nem ismer ilyen problémákat.
Téma itt lezárva, erre nem fecsérelek most szót.

Este vacsoráztunk egy közeli kocsma-étteremben, a pincér sem angolul, sem németül nem beszélt igazán.
A szálláson volt egy fejmosás szerű megbeszélés, amely rádöbbentett, hogy ofő soha nem fogja megérteni, hogy nem gyerekes dacból problémázunk a forintokon. Aranka bejelentette, hogy megszületetett második unokája is, úgyhogy akár ennek tiszteletére is ihattuk azt a sört, amit - miután engedélyt kértünk távozásra - a kocsma-étteremben rendeltünk. A pincér egyszerre hat sört hozott ki (Kriszta, Nóri, Szilveszter, Buzz, Imi és én, ugyebár).

Éjjel Jägermaistert (Iminek hála) és Becherovka-t (Gábornak köszönhetően) ittunk (én csak jägert, a Becherovkával nem kísérleteztem), közben jazz-t hallgattunk. Később átjártunk az 502-be, majd Gábor és utána Imi is feladta a küzdelmet... :)