2011. február 28., hétfő
pimas [#1684] [259chr] [szólj hozzá!]

Bérczesi egyszálgitár-est - Gödör Klub, Budapest

Bérczesi Robi józanul játszik, és nagyon jó.

19.45-re értem a Délibe, onnan egy kellemes zenehallgatós sétával 25 perc alatt a Deák térre jutottam, és pont össze is futottam már a Pistával... folyt.köv.

 

2011. január 1., szombat
pimas [#1677] [3010chr] [szólj hozzá!]

Korai Öröm - Gödör Klub, Budapest (+Dirty Disco Rockers!)

Trollal és Zsolesszal úgy indítottuk az évet, hogy ingyenes Korai Öröm koncertre cipeltük fáradt tagjainkat egyenesen Pestre.

[ Idén rendhagyó módon (elvégre ez egy rendhagyó év) nem részletezem a szilveszteri úri-murit, csak röviden vázolom, hogy Szalci volt a házigazda, a bánzáj viszonylag későn (kb. 22.30-kor) kezdődött, és igen szép számmal gyűltünk össze - külön poén, hogy a közel 25 fős csapatnak legalább a felét nem ismertem; sőt, mi több, nem is találkoztam velük sűrűn, pedig ugyanabban a házban tartózkodtunk. Egyébként ezen tényezők nem rontottak a hangulaton, inkább eklektikussá varázsolták azt, pláne, hogy két 'táncparketten' (konyha, nappali) két DJ (na, jó, valójában aki épp odakerült) húzta a talpalávalót.
Éjfélkor felhívott Kriszta, amire nem számítottam, és a meglepetéstől, továbbá attól, hogy a többiek milyen szeretettel üvöltötték szinte egyszerre, hogy "SziaKrisztaaa!", na ezektől elpityeregtem magam, aztán még keresztülkiabáltunk egy hatalmas BUÉK-ot 1800 km-en, a Himnusz alatt viszont már inkább leraktuk a telefont.
A göndörhajú srác a lakás legváltozatosabb pontjain hagyta ott rókáit túlzott alkoholfogyasztása jeléül, és ha már itt tartunk, büszkén lejegyzem, hogy mindössze fél sört és egy feles pezsgőt döntöttem le a torkomon.
Krisztának videóhíváson keresztül megmutattuk a bulit.
Hajnali 4-kor nyugovóra tértem kényelmesen, egy babzsákon! ]

A Gödörben 9-kor még halálos nyugalommal zajlott a hangbeállás, és csak utána valamivel kezdődött el az első zenekar, a Cliptop Rabbits koncertje... ami finom szólva nem volt meggyőző. Vagy élből szar számot kezdtek el játszani, vagy szétgitározták egy részét, vagy egész jól zajlott a dal, és akkor beszállt az ének, hogy elrontsa, plusz volt egy teljesen értelmezhetetlen dobszóló szerű kiállás... az, hogy az arányok rosszak voltak, már talán nem is írható a zenekar számlájára, bár érdekes módon az utánuk következő Dirty Disco Rockers, egy szlovák zenekar hatalmasat alakított, és ott (na meg a Korain is) már jól szólt minden.
A DDR tehát eszméletlen kellemes zenét játszik, jól keverik az elektronikát a groove-os alapokra, közben pedig iszonyat funky-gitározás zajlik, minden részlet a helyén van, kerek egészet alkot a zenekar. (Velük felvettem a kapcsolatot faszbook-on is.)

A Korai Öröm pedig olyan volt élőben, amilyennek elképzeltem; nagyon sok régi dalt játszottak, '97-es és '96-os számok is elhangzottak, és bár a fáradtság miatt már nem a tömegből, hanem hátrébb és székeken ülve hallgattuk, hatalmas koncert részeseivé váltunk egy csapásra.

 

2010. november 27., szombat
pimas [#1667] [1990chr] [szólj hozzá!]

Troll's Day

Ez volt az év legnagyobb félig tervezett/félig rögtönzött bulija.
Trollal (aki nem régiben költözött haza 'Barcikáról) megbeszéltük, hogy 3-kor találkozunk a Piac téren. Így is lett. Elsétáltunk Rasihoz, onnan Bettivel és Rasival együtt kismillió kört tettünk a városban, majd felmentünk Bandiékhoz úgy, hogy mivel Bandiék belementek, nem is terveztük elérni az utolsó buszt. Oda-vissza mutattuk egymásnak a különféle zenéket youtube-on, rengeteg közös vonásunkra/szokásunkra rájöttünk, és a holtponton átesve még egy hajnali 1-es séta után (ahova Bandi és Rasi kíséretében mentünk, és aminek célja az volt, hogy találkozzunk a cseppet már részeg és lelkileg nem a legjobb formájában lévő Brigivel) sem éreztük úgy, hogy fáradtak vagy álmosak lennénk.
Így persze már csak a poén kedvéért is találkoztunk negyed 6-kor Káróval, és onnan viszont már tényleg lassan elfáradva vánszorogtunk a 6.50-es buszra. Mindenestül 15 és fél órát lógtam együtt Trollal.

 

2010. szeptember 4., szombat
pimas [#1631] [808chr] [4 hozzászólás]

'Az év legszarabb napja'-díj idei győztese

Itt ez a blog, itt a billentyűzet, minden adott, de nem tudok mit kezdeni a körülöttem lévő dolgokkal. Közel 22 és fél órája vagyok ébren, ezen az egy napon kb. négy napra elég élmény ért; kissé úgy érzem, hogy bár jól vagyok, élek, ép az elmém, valójában le vagyok sokkolva.


Borzalmas volt, vagy legalábbis hátborzongató a tök sötét úton közeledni Ferihegy-1 felé, fogy az idő, peregnek le a percek.
Nem írom meg, mert nem akarok emlékezni. Utálunk búcsúzni, különben is, hogy lehet jól elköszönni egymástól közel egy évre? Sehogy. Á, basszus, hiányzik.
(Annyira nem bírom ezeket a dolgokat megfogni, hogy most már azon gondolkodom, felhagyok ezzel a bloggal is...)

 

2010. július 18., vasárnap
pimas [#1618] [937chr] [szólj hozzá!]

Biorobot - ZP, Budapest

Barbival hármasban Pestre utaztunk a zépébe, mert ott Biorobot - és előtte mellesleg Kafkaz - koncertet tartottak. A bejáratnál most kivételesen ellenőrizték a táskám, így a maradék ásványvíztől búcsút kellett vennünk. A kupon-rendszert kissé átalakították, 22h-ig egyet fizet, kettőt kap akció van, aminek így baromira semmi értelme, szerintem.
A Kafkaz a Kardos-Horváth által is emlegetett depressziós hangulatban telt, legalábbis ami azt illeti, én elég sokszor untam. Túl sok mollos dal, sokáig nyújtva, fura szövegekkel... Azért a Gyere vissza Feri, segíteni kell! viccesen ironikus volt.

A Biorobot viszont nagy buli volt, csak éppen Robi és a dobos is szét volt szívva. Azonban elmondható, hogy végre tisztességes ideig tartott a koncert, bár az még mindig fura, hogy a visszatapsnál dalt ismételnek...
Mindegy, jól éreztük magunkat.

 

2010. július 5., hétfő
pimas @ 13:59 [#1611] [167chr] [szólj hozzá!]

6 éves

Betöltötte 6. életévét e blog, úgyhogy egyrészt most rohanok a buszra, másrészt már készül a szülinapi csomag, ami itt elérhető lesz remélhetőleg már a hétvégén.

 

2010. június 19., szombat
pimas [#1606] [1400chr] [szólj hozzá!]  mm_koncert 

Mentés Másképp Méhkasaula Liget Live

Ezt a napot nagyon vártam, rendkívül bizakodó voltam, és - nyilván a sok próba, a befektetett energia miatt - úgy gondoltam, hogy most igazán jó koncertet adhatunk. Marcival egy kávé után érkeztünk a helyszínre, a színpad roppant hangulatos módon két fa között helyezkedett el, és kellően magas/széles/tágas volt.

Azonban kb. már itt ki kell térni a technikai problémákra, amelyek aztán elég komolyan aláásták az előadásunkat: a hangrendszer egyik oldala egyáltalán nem szólalt meg. A "hangtechnikus" kábé a tökét vakarta csak, és elmondta, hogy a végfok kijelzője szerint minden rendben, mindkét oldal szól elméletileg. Mondom, elméletileg. Gyakorlatilag nem, tehát illene szakérteni valamit, mert ez így nem jó.
Namost Kripcsi véletlenül arra járt, és ő összehozta úgy a cuccot, hogy megszólalt mindkét fele. Ennyit a Barátság Háza hangosítóiról...

A fényeket, az "épületfestést" Zöldék állították be, a megszokott, profi módon, így a világítással, a hangulattal semmi baj nem volt, de a megszólalásról ugyanez nem mondható el. Kriszta meg Szabi segített, hogy ki hangos, ki halk, mert nem volt egy kurva hangtechnikus, aki kiáll a színpad elé és meghallgatja az arányokat (egyébként ezt kb. mi magunk tettük meg, így úgy-ahogy voltak arányok...).
Szóval borzalom, na.

 

2010. május 24., hétfő
pimas [#1594] [1932chr] [szólj hozzá!]

Irie Maffia koncert - Zöldpardon, Budapest

Bár nem is olyan régen voltunk Irie-n, sőt, ZP-ben is épp csak pár hete jártunk, de a kettő együtt mégis elég vonzó volt ahhoz, hogy ne hagyjuk ki. Barbi és Bódis eljött velünk, 18.10 körül találkoztunk a pályaudvaron, és bár elértük volna az óra-15-kor induló buszt, mi - a legkevésbé sem bölcsen - megvártuk a 25-öst. Igen ám, csakhogy a 25-ös 18.40-kor gurult be a placcra, úgyhogy ekkor már inkább a 45-öst választottuk, ott legalább jutott ülőhely.

A ZP-be az előzenekar utolsó pár számára értünk oda, amivel nem igazán foglalkoztunk, inkább Bódissal ittunk egy sört, és kezdődött is a buli. Kb. a harmadik dal után cseperegni, majd perceken belül zuhogni kezdett az eső, és természetesen a koncert végén állt csak el. Ettől függetlenül egy zseniális koncertet élvezhettünk, jól nyomták a srácok*; más kérdés, hogy szószerint bőrig áztunk. Volt Bomboklaat - sajnos General Levy nélkül, helyett Busa nyomott egy free-style-t. Az első sorokban elég bátran csapattak a népek, dehát ez Irie-n nem meglepő. Már csak ha a Baszd fel a kéketre gondolunk...

Hazafele a buszon egy szál alsógatyában csücsültünk, hátha megszárad valamennyire a nadrágunk. (Persze nem.)
A sofőr rendes volt, majdnem Krisztáék háza előtt tett le.

 

2010. május 15., szombat
pimas [#1600] [508chr] [szólj hozzá!]  mm_koncert 

Mentés Másképp Műhely Live



Jó buli volt, köszi!

 

2010. május 9., vasárnap
pimas [#1586] [2469chr] [szólj hozzá!]  videó 

Másfél koncert - Budapest, Zöldpardon



Élőben valami világvégi relaxációt eredményez nekem ez a dal.



Egy új dal, a Csirkefarm

Nos, vegyes élményekkel távoztunk a ZPből Krisztával, miután megnéztük a Másfél + Gaya koncertet. Továbbra is zenei unikumnak tartom őket, és a 2008. májusi koncert után már nagyon ki voltam/voltunk éhezve az élő Másfél performanszra, azonban Gaya-t illetően a vártnál is nagyobbat csalódtunk. A 2005-ös En Garde! lemezen az Aerosoul c. dal hangját adó - egyébiránt orosz - hölgy a színpadon borzalmasan viselkedik. Az alsó videón látható vonaglás, motherfucker-ezés, Köszönjük so much és egyéb számomra taszító dolgok jellemzik. Amin nagyon kiakadtam, az a Mi van, mi a fasz van?! megszólalás, nyilván hangulatfokozó/provokáló céllal - nálam nem talált. A régi dalokba nem kéne eröltetni, a Lengyel szerintem instrumentálisan volt tökéletes, az új szerzeményekben elfér - szívesebben hallanám azokat is ének nélkül, de mivel választani nem lehet, jó lesz így is.
Az a baj még, hogy Gaya-ra kifejezetten gerjednek a farokvezérelt 16-20 év közötti srácok, akik "uá-uá" kiabálással, Vissza! helyett We want more!-ral akarják meggyőzni Gaya-t a szeretetükről; ezek miatt van az, hogy 100%-ról 85%-ra esett vissza nálam egy Másfél + Gaya koncert élvezhetősége.

Ettől függetlenül kíváncsian várom az ősszel állítólag érkező lemezt, meg a legközelebbi Másfél koncertet, amire eljutunk.

 

2010. május 1., szombat
pimas [#1581] [1179chr] [szólj hozzá!]

Irie Maffia koncert - Fezen Klub

Fél 8-ra beszéltük meg a találkozót a FezenKlub előtt. Krisztával gondolkodtunk is, hogy vajon ki fog a legtöbbet késni: Bandiék vagy Pepéék. A papírforma borult: Szalci és Pepe már 3/4 8 után valamivel megérkeztek, utána nem sokkal Anita meg Bandi, és meglepetésként Barbi egyedül jött - később Gergő is, ő egyébként a majálison dolgozott és volt némi félreértés a munkáltatóval...
Egyébként Ibolya (MarcIbolya, FMD-s lány) kb. akkor ért oda, mint mi.
Faust és Faustina belibegett, sőt még Rasi is eljött.

Volt olyan csaj, aki még világosban, fél 8-kor kifeküdt, de a későbbiekben még többen ütötték ki magukat koncert előtt vagy alatt, gyakorlatilag az egész klubot körbehányták a jónépek. Ehhez csak annyit, hogy amúgy a közönség általam saccolt 10%-a volt józan és tiszta, a fennmaradó 90% vagy részeg volt, vagy beszívott, esetleg papíron/gombán flashelt, vagy ezek kombinációja...

A koncertről röviden (mivel már két hete ígérem a folyt.köv.-öt): első sorban álltunk, hőség volt és fasza buli, úgyhogy ez egy 10 pontos nagyonpríma jóféle Irie volt.

 

2010. április 27., kedd
pimas @ 16:36 [#1578] [1398chr] [5 hozzászólás]

Az 1500.

Bár a bejegyzések fejlécében található sorszám félrevezető lehet, valójában ez az 1500. bejegyzés ebben a blogban. E különleges alkalmat megragadva írok pár adatot, ami a statisztikában ugyan jól megtalálható, de most rögzítésre kerül igényesen, hogy ezzel hangsúlyozzam, milyen nagy (mert milyen nagy?) esemény az 1500. poszt szerkesztése.

Az előző mondat végén lévő .-ig (pontig)
2.249.210 karakter került bepötyögésre.
2123 napja üzemeltetem a blogot, tehát hamarosan a 6. születésnapját ünnepelhetem.
átlagosan 1059 karaktert gépeltem be egy nap alatt.
átlagosan 1499 karakter alkot egy bejegyzést.
• 2006. júniusa hozta a legnagyobb termést: 102.438 karaktert jegyeztem le 40 posztban.
• 2005. szeptemberében mindössze 4138 karakter került a blogba.
• A legtöbb bejegyzés (konkrétan 200 db) 250-500 karakter terjedelmű.

És most szeretnék köszönetet mondani - mintha valami komoly díjat vennék át -...
Turának - amiért rendelkezésemre bocsátja ezt az igen pöpec blogrendszert
a lemorzsolt és moderált Olvasóimnak - amiért nyomon követik ezt a szart
magamnak - amiért közel 6 éve lelkesen/kevésbé lelkesen DE írom ezt a szart.
Találkozunk a 3000. bejegyzéskor! ;)

 

2010. február 27., szombat
pimas [#1557] [2640chr] [1 hozzászólás]  mm_koncert 

Ment& Másképp - Fezen Klub

A legfontosabb tanulság az, hogy egy klubkoncertre előzenekarként nem lehet eléggé felkészülni. Hogy miért? Azért, mert mi konkrétan úgy táncoltunk, ahogy a Kowalsky meg a Vega fütyült. Megjelentünk fél 7-kor, és fél (inkább háromeld) 9-ig azt néztük, hogy Kowáék hogy szerelik össze a motyót, hogy állnak be, satöbbi. A személyes tapasztalatom velük kapcsolatban az, hogy túl nagy arccal állnak hozzá a koncerthez, pláne az előzenekarhoz. Mi 45 percet játszhattunk, bár ők (idézem) fél órát szoktak engedni.
Nem részletezem, a leírtaktól függetlenül nem voltam ideges, sem mérges, egy ici-picit csalódott csak, mert ennél barátságosabb, együttműködőbb zenekarnak feltételeztem őket. (Félreértés ne essék: valóban a "főzenekar" a produkció lényege, de az előfutárt sem kéne ennyire kiszolgáltatott helyzetbe taszítani.)

3/4 10-es kezdés volt előírva nekünk, bár 9 óra után valamivel tudtunk elkezdeni felpakolni a színpadra. A Kowa-hangcucc minden helyet elfoglalt, hiszen két kurvanagy basszushangfallal (Ashdown) és szintén kettő (szintén kurvanagy) gitárládával (Orange) érkeztek. Kb. 1 méter széles "folyosón" kellett elférnünk, egy gyors hangbeállást követően még volt időm behangolni a pótgitárt és megsodorni egy cigit, eztán kezdtünk is.

Hatalmas élmény volt azon a színpadon zenélni, abban az atmoszférában, olyan fényekkel megvilágítva, és még sorolhatnám. Technikai malőrök garmadája adódott, pl. leborult a Fender hangládáról a fej úgy, hogy én ezt csak utólag tudtam meg, a koncerten észre sem vettem! A következményeket viszont már nem tudtam nem észlelni, kiborult a söröm és a víz, abban ázott az erősítőről lezuhant mobilom, dohányom, papírom (tanulság: ezeket máskor biztosabb helyre kell elrakni).
A közönségnek - visszajelzések alapján - tetszett a zenénk, nem izgultunk, és bár rontottunk, úgy vélem, hoztuk az elvárható színvonalat.
Szavak helyett pedig beszéljenek a képek és egy videó.



    

 

2010. január 18., hétfő
pimas [#1541] [2550chr] [komment letiltva]

A vizsgáim zömét elbasztam, a szolfézs és jazzelmélet van csak meg, de azok legalább jól sikerültek. Ma konkrétan átaludtam a kötelező zongora vizsgát, holnap pedig a gitárral befejeződik a vizsgaidőszak, és így legalább minden jó, ha a vége jó.
Tehát zusammen: ne kérdezzetek semmit, ne akarjatok tudni semmit, ne faggassatok, csak csendben, a háttérben figyeljétek, hogy innentől
"JOBB LESZ MINDEN, NEKEM ELHIHETED..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

 

2009. december 5., szombat
pimas @ 11:50 [#1524] [382chr] [komment letiltva]

Meghalt a mama

Jöttem haza, és már a buszról láttam, hogy Sándorék autója nálunk áll. Ahogy gyalog a házunkhoz értem, a temetkezési vállalat autója velem együtt megállt a házunknál.
A mama meghalt, egyelőre ennyit tudok írni erről, most túl sok a gondolat. :'(

12:54 - mostmár kicsit könnyebb, elvégre nem váratlan történés ez. Anyával beszélgettünk, így jobb most.

 

2009. november 28., szombat
pimas [#1518] [1931chr] [szólj hozzá!]

Irie Maffia koncert, Fezen Klub

Megyünk Irie Maffia lemezbemutatóra ma este.
Volt próbánk is, jók a dalok, jó a hangulat. Úgy tűnik, bevált a vérátcsoportosítás.


No. A negyed 6-ossal mentem bé a városba, korán beért a busz, de szerencsémre Marxim mellett éppen Pepéékbe (Pepe, Gebe - immár raszta hajjal -, Barbi) futottam, utánam egy perccel megjött Szalci, és mentünk az Országalmához. Süti megérkezett, Bandi és Anita viszont nem, úgyhogy beszéltünk velük telefonon és irány FezenKlub. Krisztával a Láncos Gimnáziumnál találkoztunk szembe, és így kábé kiegészült a csapat.
Kapunyitástól (19h) 21.30-ig nem sok érdemleges történt, csocsóztunk, megittam egy (tehát 1 db) sört, továbbá Gebe meghívott egy Jägerre, és itt be is zárult az alkoholfogyasztás. Egy srác mellesleg rosszul lett, állítólag cukorbeteg, és ebből adódott valami gigszer.
Escape volt az előzenekar, úgy-ahogy, de azért elment. Jobb elől álltunk, a hangerővel már ekkor összetűzésbe keveredtem, később ez még jellemzőbb lett, de minden alkalommal ő került ki győztesen... A buli kedvéért táncoltam, ugráltam, ilyesmi, és még jól is éreztem magam, bár maga a zene nem volt nagy eresztés.

Az Irie Maffia megvárta a kezdéssel a 23 órát, és egyből - in medias res - a Hámzinámdieer-rel (gy.k. Hands In The Air) indítottak. Jöttek sorra az ismeretlen dalok, időnként tömény gandzsaszag ütötte fel fejét, így haladt előre a koncert. A Kávézós (vagy Kávészünet?) c. dalukat ugyan nem ismertem, ám az egyik legjobbnak találtam. A végére jöttek a kiskedvenceim, Rock It On, meg egy másik, melynek címe ismeretlen számomra. A Bombooklath-ot (vagy hogy írják...?) hiányoltam.
Összességében egyébként jól éreztem magam, kellett már egy ilyen koncert is, idejét sem tudom már, mikor voltam utoljára hasonló típusú bulin, pláne a Fezenben.

 

2009. szeptember 28., hétfő
pimas @ 21:12 [#1493] [2241chr] [4 hozzászólás]  okosság 

THE MENT& MÁSKÉPP BULLSHIT

...avagy hogy állítsunk bele egy zenekart a földbe?

Szóval az van, hogy maradtunk kb. négyen (Ági, Szabi, Marci, én), miután tegnap Bandi is kilépett a zenekarból - tette mindezt úgy, hogy Marcinak nem szólt erről. Az ok - vagy talán ürügy inkább? nem tudom - Marci Anitának tett bejelentése, vagy nem tudom minek nevezzem. A lényeg, hogy most hirtelen Bandi (is, Gebe után, ugyebár) úgy gondolja, hogy Marci egy görény, akivel nem hogy egy zenekarban, de egy légtérben tartózkodni sem érdemes. És most némi non-public fejtegetés arról, hogy mi miért van így.

Tehát a legnagyobb jó indulat mellett sem tudom feltételezni, hogy Bandi egyedül jutott volna a fenti megállapításokra, ehhez szinte biztos, hogy kellett Gebe hatása is. Nem akarom bántani B.-t, de nincs önálló véleménye, olyan, mint egy bábu, az erősebb kutya meg baszik és irányítja. Itt most Gebe ez a kutya, ő állítja maga mellé Bandit.
Ezt az SMS-t kaptam tőlük:
"Remélem tudod, hogy a zenekartagok száma marcika jóvoltából még 1 taggal csökkent, ha így folytatja tovább jó esélye van hogy egyedül marad. Ja ha nem akarod hogy te is bekerülj az exek társaságába akkor ne állj szóba velünk, mert az Úr akkor nagyot fog csalódni benned. Legalább te tarts ki. Őszintén szorítunk. Vigyázz magadra meg a többiekre, kiv. akire nem kell. Az igazi Ment&Másképp volt tagjai."

És nekem itt ment el a kedvem az egésztől.

 

2009. augusztus 22., szombat
pimas [#1474] [1043chr] [szólj hozzá!]

Jazz-tábor zárókoncert

Délelőtt - még Bodajkon - Attila tartott egy közös gitárórát, igen tanulságos volt. Ebéd utánra már csak pakolás maradt, kiköltöztünk a kollégiumból, majd összecsomagoltuk a suliban található cuccokat, és lóra.
Vadoviccsal jutottam be Fehérvárra, a Petőfi Mozi melletti Belga sörözőben Lacival (bőgő) és Ana-val söröztünk egyet - Laci meghívott.

5 körül megkezdődött az utolsó zenekari gyakorlat, amolyan hangbeállás-főpróba, kettő az egyben. Mi maradtunk a végére, így kevesebbet tudtunk próbálni - pedig ránk fért volna.
Megérkeztek az ismerősök (anya, Kriszta, Barbi, Gebe, Buzz, később Zita, Imi, GulyásDávid), ők fent foglaltak helyet.

A koncertet 8 után jóval kezdtük el, nyitószámnak az All Blues-t választotta Attila. Nos, az az élmény valami megfoghatatlan dolog. Ott állni a színpadon, előrébb lépni, amikor szólóznom kell... (Bevallásos jelleggel: izgultam) Rajtam a világ az egybegyűltek szeme, és a végén taps. Szóval lenyűgöző.

 

2009. július 31., péntek
pimas [#1465] [4274chr] [2 hozzászólás]

Vándortábor

A vándortábor SzabóMiki és LakiCsaba szervezése. Idén 17-en gyűltünk össze, ebből természetesen sokan nem is ismertük egymást.
Bakonykútiból indultunk hétfőn reggel (odáig busszal utaztunk), végigsétáltunk a Burok völgy nem éppen egyszerű terepén, ideértve a mellig érő csalánmezőket is. Az én táskám konkrétan 16-18 kiló körül mozgott, ami még könnyűnek számított.
A völgyben másztunk hegyet is: egyszer hobbiból, a kilátás kedvéért, táskák nélkül; másodszor a völgyből kifelé, táskákkal. Miki, Hábé meg a nagyLaki köteleket feszítettek ki a könnyebb felkapaszkodás végett.
Egyébiránt 20-23 km-t tettünk meg ezen a napon.
1. éjszaka - Kisgyón, focipálya. Az én órám szerint pontban 17.00-kor értünk az artézi kúthoz Gergővel és Hannával (őket is a táborban ismertem meg). Sátorállítás után sörözés-borozás, a telekis diákok ismerőse, a portás bácsi a közelben pihent egy házban - ott borozott még a csapat.
Éjfélig Buzz és nagyLaki sütöttek néhány tortilla-t, vagy inkább tortilla v.0.85-öt...
A sátrat Hábéval osztottam meg.

Reggel 7 órakor a Fanni-Timi-Miki trió Pál, Kata, Péter, jó reggelt!-tel ébresztette a tábort. A korai kelés ellenére természetesen nem indultunk korán, bár a csapat nagy része már fél 10-kor, legkésőbb fél 11-kor összecsomagolt, a tökvakarászás 11:20-ig húzódott. Az első elágazásnál (ami egyébként 100-200 méterre van a focipályától) Mikiék egy matekfeladvánnyal álltak elő, a megoldást Bebesi szolgáltatta, Fischer (Hanna bátyja), Buzz, a reggel csatlakozó Dorka, Fanni, Timi meg én pedig bashoztunk az aszfalton.
Az emlékmű előtt szertartásosan ledobáltuk kövekkel az egykori "Kisgyónbánya" felirat 'B' betűjét.
A Hamuháznál pihentünk.
Délután Tésen vendéglátóegység, jégkrém, sör.
A Tés-Jásd távolság legnagyobb rákfenéje a folyamatos lejtő.
2. éjszaka - Jásd, szintén focipálya.
Elsőként említendő a melegvizes zuhanyzási lehetőség, másodikként pedig Fischerék ismerősei, akik főztek ránk.
Ezen a napon indult el a "gyilkos" játék, aminek szabályaira itt nem térek ki, viszont roppant izgalmas. Utólag már nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy Miki és Fischer volt a gyilkos, sőt azzal sem, hogy bár LakiPetivel rájuk tippeltünk, a várakozásunktól eltérően gyilkoltak. Történt ugyanis, hogy Boda reggel, Kisgyónban a kútnál meghalt. Ott Mikivel láttuk, erre színtisztán emlékeztem - azonban őt Fischer ölte meg (őt nem vettük észre). Gergő a Szentély és a Tűzköves árok után halt meg - őt Miki ölte meg.
Az esti szavazáson engem öltek meg, úgy tűnik, túlzottan gyanússá tettem magam.

Szerda. Kriszta ezen a napon csatlakozott hozzánk, LakiPetivel mentünk el érte Tésre, majd onnan - kisebb tájékozódási kavalkáddal - visszajutottunk a Vadalmás forráshoz, ahol e napot a csapat töltötte. (Tulajdonképpen a rendkívül rövid - 2-3 km-es - táv miatt ez pihenőnapnak számított.)
Délután-este számháborúztunk egyet, ami nem volt rossz, de annyira jó sem. A terep még úgy-ahogy megfelelt, de a játék nem volt túl aktív. A legfőbb probléma pedig abból adódott, hogy a háború miatt jelentősen csúszott a hátralévő napi program - konkrétan a lencsefőzelék elkészítése.
3. éjszaka - Vadaláms forrás
Este 10 körül azért sikerült megvacsorázni, aminek köszönhetően Kriszta egész éjjel rosszul volt.

Másnap Bakonynánán bevásároltunk apróságokból (csoki, kenyér, sör). A cél Nagyesztergár volt, teljesült is, délután 5-re odaértünk. Az úttal egy gond volt, hogy nem volt, legalábbis helyenként igen gazos, ösvénytelen, vagy tűző napon átvezető utakat jártunk. A falu mellett, az erdő szélén telepedtünk le.
4. éjszaka - Nagyesztergár, falu mellett.
7 óra körül bementünk a falu központjába mosakodni. Négy fiú, öt lány, a lányok bikiniben... El lehet képzelni, mekkorra látványosságot jelentettünk a helyieknek. A kút a falu főterén van, szemben kocsma... Akadt olyan bácsi, aki többször is eljött mellettünk, gondolom, mindig otthon felejtett valamit.
A paprikás krumpliban odaégett a pirospaprika, így kissé keserű lett - Buzz mentségére mondva, ehető volt.
Éjjel őrködtünk. Én Fischerrel őriztem a tüzet 1 és 3 között.

 

2009. június 15., hétfő
pimas [#1444] [519chr] [3 hozzászólás]

1, Megérett a Márk - avagy szóbeli érettségi vizsga

Úgy lett, ahogy akartam: hétfőn, az elsők közt behívtak és le-/megfeleltem. A második érettségiző voltam, elsőként angolból feleltem, majd magyar (20. tétel: Parti Nagy Lajos: Szende (kortárs), 3. tétel: Kommunikációs folyamat), ami egész jól ment, és végül töri (24. tétel: Az Európai Unió), amiből tényleg helyt álltam.
Kriszta is ezen a napon felelt, akárcsak Szabi, Imi, és még sokan mások.
Innentől konfetti-zápor, édes semmittevés.

 

2009. május 30., szombat
pimas [#1434] [2050chr] [3 hozzászólás]

A 19.

A tegnapról és a máról pár szóban.
Pénteken (tehát tegnap) betöltöttem a 19. életévemet, ez kissé sokkolt most, hogy felfogtam. A 18 még nem sok, ráadásul friss élmény az alkohol/cigaretta vásárlás (mármint hogy kötelesek kiadni). A 19-cel az a baj, hogy már nem 18, de ha hozzáadunk egyet, akkor már 20. A húsz pedig XX, ami már emlékeztet arra, hogy lassan elkezdődik az élet - mármint a nagybetűs, a kőkemény.


A Balatonon (Széplak-felsőn) ünnepeltünk, Kriszta nyaralójában. Mi ketten korábban lementünk, hogy rendet varázsoljunk - jelentem, sikerült. A 15h-s vonattal megérkezett Barbi, Marci, Pepe, Szalci és Süti, később autóval Nóri és Gergő (a barátja), még később vonattal Bandi, Anita és Gebe (Anita még este visszament, így volt sok értelme lejönnie. Ő tudja.)
Pepe beüzemelte a grillt, elkészült a tortán az utolsó simítás, megköszöntöttek (továbbá megköszöntöttük még Gebét, valamelyest Marcit és Szalcit, mivel nekik is mostanában volt/lesz a születésnapjuk). Találó ajándékokkal leptek meg, Kriszta pl. miniüveges italokkal, egy József Attila verssel és a Másfél - En garde! eredeti lemezzel, Nóriék egy 1990-ről szóló képeslappal és pezsgővel. :)
Krisztát, Nórit, Gergőt és Szalcit illeti nagy köszönet a kitartó sütés-főzésért. 10-re készült el minden étel, de annyi, hogy még haza is vittünk belőle.
Hajnali 3-kor még ment a dajdanozás, voltak, akik többé, voltak, akik kevésbé rúgtak be... ;)

Reggel Gebe, Marci és Bandi korán (fél 10) leléptek haza, Nóri és Gergő is elindultak kicsivel később, így a takarítás hatunkra (Barbi, Kriszta, Szalci, Süti, Pepe és én) maradt. Kényelmesen elkészültünk, majd elindultunk a 13:47-es vonatra, amit Gebéék írtak meg nekünk. Kiértünk az állomásra már 13:30 körül, amikoris kiderült, hogy a 13:47-es Nagykanizsára és nem Fehérvárra megy... No comment.
Gyalog eljutottunk Siófokra, ugyanis onnan korábban (15:23) indult vonat, mint Széplakról (15:49). Azon meg sem lepődtünk, hogy a 15:23-as 15 perc késéssel indult... :)

 

2009. április 13., hétfő
pimas [#1414] [1683chr] [szólj hozzá!]

Húsvét 2009 projekt - lány nem marad szárazon

Autentikus öltözékben vágtunk neki a lányok locsolásának, fekete gatya, fehér ing, mellény, kalap, egy szifon, egy vödör, sibavessző és egy kamera. (YouTube link várható)
Kata volt az első áldozat, apuja épp indult el otthonról, de a kapuban megállt, ugyanis "ezt muszáj megnéznem". Jól tűrte a leányzó.
Kriszta egy sárga esőkabátban topogott ki - arany pára :) -, de nem úszta meg. Pedig még futott is egy tiszteletkört az udvarban. A bíztatás szakadatlanul jött KrisztAputól és néhány épp jelenlevő barátjától/rokonuktól. (Laci, a bátty pedig jótestvérhez méltón széles mosollyal arcán kapásból elkérte Buzztól a videófelvételt.)
Timi a panelház előtti kis placcon kapta nyakába a vödör vizet és a szifon tartalmát, a járókelő idősebb urak somolyogva gratuláltak.

Polgárdiba is mentünk, igaz, oda vonattal, amin ugyan volt biciklitárolós vagon, de az le volt zárva. Így kerékpárjainkat a többi utas között szállíthattuk, az ő nagy megelégedésükre. Egyébként (talán bosszúból, hehe) népi táncosoknak néztek minket.
Dóri, de a szintén otthon tartózkodó nővére, Viki szintúgy csurom vizesek lettek, igaz, Viki nehezen adta magát.
Biciklivel Sárszentmihályra tekertünk át, Szabinál megpihentünk, ettünk, majd a fináléban Nórinál tettük tiszteletünket két szifonnal és - az udvarukban talált, előző csapat által ottfelejtettel együtt - három vödör vízzel. Jó vendégként, megpihenőkként itt tovább időztünk, és bizony mézes-pálinka, sör hűsítette torkunkat, úgyhogy hazafelé kicsit csálébb volt az út, mint gondoltam.

 

2009. február 13., péntek
pimas [#1385] [2553chr] [szólj hozzá!]

Szalagavató és péntek-13

Ezzel is megvolnánk, mondhatni végre valahára. Be kell vallanom, bőven a várakozásomon felül teljesített a csapat és ennek köszönhetően - meglepő módon - feledhetetlen szalagavató-műsort produkáltunk.
A készülődés kissé kaotikus lett az elhagyott ünneplőcipőmmel, a kocsival árokbacsúszott és emiatt késő DornyiBettivel, no meg a törkölypálinkával.
És ezzel el is érkeztünk az est sikerének kulcsához. A pálinka olyan folyékony anyag, amely a szervezetbe juttatva oldja a gátlásokat.

Pörögtek a műsorszámok, izgultak a fellépők, szép és gördülékeny volt minden - az öltözőnek persze megvolt a maga kaotikus varázsa, de ez kívülről láthatatlan dolog, puszta kulisszatitok. Énekeltünk a fiúkkal, majd felolvastam a búcsúztató beszédemet... Kicsit talán izgultam, kicsit talán nem, elvégre olyan felszabadító dolog kinn állni az emberek előtt, és most még a tanárokkal való - néha igen zűrös - kapcsolat is kisimult.
Megtörtént a szalag feltűzése, Majszin Éva tűzte nekem, ahogy megbeszéltük.
Legurult még pár pálinka, és végül jött a közös produkció Szilvivel (Kriszta annyira izgult, hogy végülis nem merte vállalni a Manner-t), az Ágnes Vanilla - Talán eltűnök hirtelen (József Attila megzenésítve). Ekkor már végképp nem izgultam, Szilvinek néha megremegett a hangja, egyet félrenyúltam, de összességében sikeres volt az előadás, ahogy az ezt követő Csókkirály is. Annyira, hogy visszatapsoltak minket. Nos, nagy élmény, frenetikus emlék marad, az egészen biztos. Ráadásként Szabival elénekeltük Bujpálék kedvéért a Barbie-dalt.

A fogadás - bár elvileg legkésőbb 11-ig tarthatott - már fél 10 után véget ért, addig szépen kortyolgattuk a pezsgőt és sodródtunk a tanárok és vendégek között erre-arra. Gebe megérkezett, végül vele, VarróÁgival és Jankával kiegészülve mentünk Marximba.

 

2008. december 31., szerda
pimas [#1357] [1917chr] [4 hozzászólás]

Szilveszter 2008

Sokáig úgy nézett ki, hogy Széplakfelsőn töltjük az óév utolsó - és az újév első néhány óráját, de technikai (fűtés-, vízellátás) gondok miatt végül nem így lett; ehelyett Csákváron szilvesztereztünk. A társaság ugyanazon emberekből állt, mindössze a helyszín változott. Felsorolás jelleggel: Bandi, Anita, Gebe, Barbi, Süti, Kriszta, Buzz, Szabi, Szalci, Pepe, Barbus (Szabi egyik ismerőse), Lilla (a házigazda) és én.
Pepe meglepetése a fiúk számára egy spermaformájú üvegcse volt, amiből vanílialikőrt hörpintettünk.
Viszonylag hamar sört bontottunk, tequiláztunk, még abszintot is ittam, megkóstoltuk Szabi mézespálinkáját is, Gebével vodkáztam egyet, sör, sör, vbk, vbk, szóval éjfélkor már összecsúszott a kép.

Később már határozottan kiestek dolgok. Folyton Bődöcsöt hajtogattam: Nem, nem, nem, nem, nem... rövidet nem... - mondanom sem kell, ezt azóta is a fejemhez vágják széles mosollyal arcukon, akik ott voltak. Szóval szépítgetés nélkül, berúgtam, mint az albán szamár, amire nem vagyok büszke; ugyanakkor nem szégyenlem annyira, mivel szilveszterkor talán még el lehet ezt nézni.
Egyébként egy kisebb palota Lilláék háza, galériás tetőtérrel, szélvédőnyi LCD-TV-vel, bőrgarnitúrával; azt hiányoltam, hogy a hűtő nem beszélt hozzám - bár lehet, hogy kicsivel több alkohollal ez a kérdés is megoldódott volna. Mindenesetre pozitívum, hogy ilyen anyagi háttérrel roppant szerény (és szimpatikus) Lilla.

A reggelt - már amennyire reggelnek számít 11 óra - rosszullét fűszerezte, amit macskajaj váltott. A szigorú 'mentesvíz- és frisslevegőkúra segített.
Délutánra jutott még a jóból: a Tisza Volán Székesfehérvár-Szeged járata szónélkül elment mellettem, pedig a buszmegállóban álltam. Lehet, hogy jelzőrakétát kellett volna fellőnöm, vagy a busz elé ugrani, ahogy a viccben: Szofőrbáci szofőrbáci ájjonmeg!

 

2008. november 15., szombat
pimas [#1334] [1822chr] [1 hozzászólás]  mm_koncert 

Ment& Másképp koncert - Harta, Sörpatika

12.45 körül találkoztunk Marximban, én - mint kissé másnapos személy - azonnal ittam egy kávét, ami jót is tett. Barbi el akarta használni az ételutalványait, úgyhogy vettünk 19 sajtburgert, és ami meglepő, hogy még csak furán sem nézett ránk az eladó. Vajon rendszeresen vásárolnak a McDonaldsban 19 darab sajtburgert egyszerre?
A buszon Barbival külön ültünk a többiektől Seregélyesig, mert mellettük nem volt hely, később kerültünk csak hozzájuk.

Hartán Tura jött elénk, lepakoltunk a Ribogzi próbateremben (kipróbáltam a Pearl-t, állat), majd kicsit később átültünk Pizzásba, itt töltöttük az időt a pakolásig (cirka 19h-ig). Sakkoztunk, beszélgettem Pandával, satöbbi.
A koncert kezdésével vártunk, hogy jöjjenek az emberek, kb. negyed 10 - fél 10 tájékán csaptunk a húrok közé.
Imi kedvéért megemlítem az órásmestert a pultnál, akiről kép is készült, figyeldoda:

[ITT LESZ A KÉP, AMINT HELYREÁLLÍTOTTAM AZ FTP-KAPCSOLATOT A RENDSZER-ÚJRATELEPEÍTÉS UTÁN]

A koncertet igazán élveztem, bár az elején lapos volt a hangulat; Marcin ez tükröződött is. Ahogy egyre többen érkeztek, a figyelem fokozódott, a hangulat növekedett, úgyhogy a buli végére már tényleg koncert-feeling volt.
Ribogziék koncertjén most többet maradtam benn, mint a legutóbb, pedig most is éppen eléggé elfáradtam a saját másfél óránk alatt.
Most pedig bocsánatot kérek magamtól (és az olvasóktól), hogy ilyen semilyen - összehányt stílusban írtam meg ezt a többre méltó estét, de majdnem egy hét távlatából már nincs akkora kedve az embernek precízen-szépen fogalmazni. Sorry.

 

2008. október 24., péntek
pimas [#1318] [1430chr] [1 hozzászólás]  mm_koncert 

Ment& Másképp koncert - Bőrgyár

Egyszóval? Állat!
A többi szóval már bajban vagyok, például a kimerültség miatt is. Hogy kikerüljem a holiskezdjem-effektust:
• Korán megjelentem a próbateremben, Imi az utolsó pillanatban esett be (aludt), pakoltunk és vittük is 5-re a cuccainkat a Bőrgyárhoz. A színpad kissé instabilnak bizonyult, különösen Imi látta ennek kárát; a billentyű hullámvasutat megszégyenítő módon liftezett fel-le. Azért a dob sem volt kutya, előttem is lengett minden jobbra-balra.
Hangbeállás rövid-tömör-jó volt, stimmeltek a dolgok, ha nem elsőre, akkor legkésőbb másodikra. Ezért jó szakemberekkel dolgozni.
• találkozás a sokmindenkivel, akit most még véletlenül sem fogok felsorolni. Ittunk Joe-nál (Joe borozója rulz) egy gyümi-vodi-t, meg Bőrgyárba visszaérve sört, töménytelen mennyiségben.
• az Indigo utca (tehát Mufurc egyszálgitár) koncertje meggyőző volt, Gebéék egyébként jóban is vannak vele, én csak most ismertem meg (tényleg jófejnek tűnik)
• és 9-kor felkerültünk a színpadra. Nos, (számomra) az eddigi legjobb koncertünket adtuk, az első perctől a végéig együtt éltem a koncerttel, még akkor is, amikor a 3 dobverőmből kettő eltörött... Igen. Törött verővel nyomtam le a koncert felét, durva.
A közönség, a fény, a hangulat, a hangzás, minden tökéletes volt, úgyhogy én köszönöm, elégedett vagyok!

 

2008. október 10., péntek
pimas [#1310] [3399chr] [3 hozzászólás]

Osztálykirándulás 2008. (12. osztály) - Prága

Indulás reggel 6-kor. Álmos tekintetek, ismerkedés a velünk utazó idegenekkel, elhelyezkedés a buszon, satöbbisatöbbi. Még sötétben eredtünk útnak, de ettől függetlenül nem igazán aludtunk az úton. Magyarország területén egyszer álltunk meg, majd Szlovákiában és Csehországban még párszor volt technikai szünet, ahogy az igen érdekes idegenvezetőnőnk mondta.
Délután megérkeztünk a szállásra, jobbról, szemből építkezés zajlik, tehát számíthattunk a csendre és nyugalomra. A szoba kellemes volt, az 503-asba kerültünk, mellettünk Krisztáék, mindenki más tőlünk lejebb.

Némi körülnézés és elhelyezkedés után busszal eljutottunk a belvárosba, pontosabban a Vencel tér előtt tett le minket a sofőr, onnan sétáltunk végig a tervezett úton. Fotóztunk sokat, megcsodáltuk és rögtön meg is szoktuk a sokszínű tömeget, láttunk sok-sok érdekességet, érintettük a zsidónegyedet, majd kaptunk szabadidőt. Előtte persze elrendeztük - úgy, ahogy - az anyagiakat, ami kissé megalázó volt. 300 koronát kértek a kombinált jegyre, amivel meg tudjuk nézni a város nevezetességeit (igaz, mondták, hogy ebből fogunk visszakapni kb. 150 koronát). Mivel én össz-vissz 300 koronát hoztam, mondtam, hogy ezt nem fogom kifizetni, ofővel előzőleg egyeztettem, hogy nem tudok mindenre pénzt költeni, örülök, hogy egyáltalán el tudtam jönni. Természetesen Aranka addig erőlködött, míg belementem, hogy fizeti ő, és majd otthon visszaadom neki a pénzt. Ezzel a felnőttek (Szilvike drága anyucija, az ostoba idegenvezetőnk, ofő és Aranka) elégedetten elvonult. Én nem különösebben kaptam fel a vizet ezen, az anyagi jellegű dolgokon már nem lepődök meg, osztályfőnökünk - a drága aranyos ofő - nem ismer ilyen problémákat.
Téma itt lezárva, erre nem fecsérelek most szót.

Este vacsoráztunk egy közeli kocsma-étteremben, a pincér sem angolul, sem németül nem beszélt igazán.
A szálláson volt egy fejmosás szerű megbeszélés, amely rádöbbentett, hogy ofő soha nem fogja megérteni, hogy nem gyerekes dacból problémázunk a forintokon. Aranka bejelentette, hogy megszületetett második unokája is, úgyhogy akár ennek tiszteletére is ihattuk azt a sört, amit - miután engedélyt kértünk távozásra - a kocsma-étteremben rendeltünk. A pincér egyszerre hat sört hozott ki (Kriszta, Nóri, Szilveszter, Buzz, Imi és én, ugyebár).



Éjjel Jägermaistert (Iminek hála) és Becherovka-t (Gábornak köszönhetően) ittunk (én csak jägert, a Becherovkával nem kísérleteztem), közben jazz-t hallgattunk. Később átjártunk az 502-be, majd Gábor és utána Imi is feladta a küzdelmet... :)

 

2008. szeptember 1., hétfő
pimas [#1286] [1903chr] [szólj hozzá!]

Bérczesi - Én meg az ének est, Budapest, Gödör Klub

Suli után utaztam fel Pestre, hogy megnézzem Bérczesi Robi egyszálgitáros estjét. Hamar (~19.40) elértem a helyszínre (Gödör), beültem, ittam egy méregdrága Drehert és a Krisztától kölcsönkapott Pratchettet olvastam, mígnem valahogy eljött a 9 óra, amikor elvileg Robi elkezdte volna a koncertet. Nos, ez ebben a formájában nem teljesült, sehogysem tudta összeszedni magát és kb. fél órás csúszással vágott bele ténylegesen a zenélésbe, de időközben többször is letette a gitárt, lejött a színpadról, stb., egyszóval akadozott a gépezet. Amikor elkapta a fonalat, akkor viszont tényleg jókat játszott.

Kár ezért a pasasért, mert tényleg zseniális, de akármilyen nehéz is, be kell látni, hogy a Hiperkarmának végleg vége. Nincs az a pofon, ami kirángatja ebből a gödörből Robit, ráadásul a közönség reakciója (gyakori kiröhögés, viccesnek szánt beszólások) még ront a helyzeten.
Talán jobb lenne, ha most egy időre (akár egy évre, vagy még tovább) kivonulna Bérczesi a köztudatból, és megpróbálná elsősorban saját magát, és csak utána a zenekart összeszedni, mert jelenlegi állapotában - és rossz, hogy ezt kell mondani - örülhetünk, ha megéri a 2010. évet.

Koncert után (tehát éjfélt éppen hogy elhagyva) az egyik srác (akivel már a Hunniában is összefutottunk márciusban) elhívott gitározni hozzájuk. Miért-ne?-alapon vele tartottam, mivel ha valami ravasz rablást/lopást tervezett volna, akkor nem hagytam volna magam (ráadásul megbízhatónak néz ki). Egészen a Keletiig (!) sétáltunk, gitározgattunk a társasház lépcsőjén egy szűk háromnegyed órát, majd leléptem a Délihez. Egész gyorsan odaértem, amivel még magamat is megleptem, ráadásul az eligazodással sem voltak komolyabb problémák. Azt hiszem, jól tájékozódom Pesten.

 

2008. augusztus 15., péntek
pimas [#1278] [646chr] [komment letiltva]  okosság 

Itt a vége, fuss el véle

Átgondoltam a bloggal kapcsolatos dolgokat, hogy mennyi botrány, felesleges sárdobálás, félreértés, stb. adódott már ebből a webnaplóból, és úgy döntöttem: megszüntetem a kommentelési lehetőséget. Emellett lehetséges, hogy drasztikusabb lépésre szánom el magam: ne lepődjetek meg, ha visszamenőleg minden bejegyzés nem-publikussá válik az elkövetkező pár nap alatt.
Régen érdekes módon senki nem volt kíváncsi rám és a kicsike életemre, az utóbbi kb. egy évben azonban egyre többen gondolták úgy, hogy beleszólhatnak / beleláthatnak / vitatkozhatnak a hétköznapjaimon. Hát nem. Sajnálom. A továbbiakban magamnak írom.

 

2008. június 27., péntek
pimas [#1242] [1535chr] [szólj hozzá!]  mm_koncert 

Ment& Másképp - Szabad Művelődés Háza live

Miután Möbiusban ittam egy szörpöt Krisztával, a megbeszélt 4 órai találkozóra is precízen érkeztem a próbahelyre. Bandi, Kriszta meg én fél 6 körül biciklivel elindultunk, McKaja és Teszkó (sörszerzés) után a Szabad Művelődés Háza előtt egyesült a zenekar. Némi pakolászás és egy egész jó hangbeállás után pihenő, majd kezdődhetett a koncert.

Egész sokan eljöttek, leültek a székekre, figyeltek, amikor tudták, hogy kezdünk. Marci tehát rázendített a Fehér képekre, és kb. 10 másodperc elteltével páran (Szalciék, meg egyéb csajok) berohantak középre táncolni (a narancssárga hangulatvilágítás miatt alig láttam a közönségből valamit). Én (de szerintem a többiek és még talán a közönség nevében is mondhatom) fergetegesen jól éreztem magam. A végén nagyot dobott a hangulaton a Jáccó-Orkán-Buszpályaudvar hármas.

 

2008. május 30., péntek
pimas [#1222] [3170chr] [5 hozzászólás]

Este Krisztánál összegyűltünk páran, úgymond Márk-szülinapot ünnepelni. Sütit nem engedték el, úgyhogy Timi, Peszti, Nóri, Buzz, Szabi, Kriszta és én voltunk jelen. Nos, bevallom, kicsit meghatottak ezek a bolondok, nem számítottam arra, hogy ennyire fontosnak tartanak - vagy nemtudom, hogy mondjam. Szóval egy cseppet zavarba hoztak. :)
Pláne, amikor megkaptam Ursulát, aki egy guminő, nővérruhában. Durva. x')
Az este a finom torta elfogyasztásával folytatódott, utána lementünk az udvarra a hintaágyhoz, és ott beszélgettünk 10-ig, kb.

 

2008. május 23., péntek
pimas [#1216] [3695chr] [1 hozzászólás]

Másfél koncert - Veszprém, Expresszó

18.50. Ekkor indult a veszprémi busz, amire Krisztával szálltam fel. Majdnem egy órányi zötykölődés után megérkeztünk a szomszédos megyeszékhelyre, ahol, nos, régen jártam. Kriszta szerint bizonytalanul, szerintem viszont egész találékonyan mutattam az utat. Odafelé ettünk egy gyrost, mert éhesek voltunk.
Kb. 8 - negyed 9 felé odaértünk az Expresszóba, épp hangbeállást tartottak Másfélék. Meglepetten vettem észre, hogy egyrészt nem kérte tőlünk senki sem az ezer huf-os belépőt, másrészt, hogy rajtunk és a technikai személyzeten kívül csak maga a zenekar volt jelen.

A hely nagyon pozitív benyomást keltett, szép színek, kényelmes (mű)bőr fotelok, csinos bútorok, kellemes fények és kialakítás jellemezte. Ittunk egy-egy sört (300 forintért...), elnevetgéltük az időt a fotelokban 10-ig. Kicsit rosszul lettem, ahogy egyre többen jöttek és füstösebb, levegőtlenebb lett a hely. Mint Kriszta megtudta, azért sem kezdett időben (22h) a zenekar, mert az Expresszó felett mozi van, ahol még vetítés zajlott...
Egyszer aztán csak megszólalt a Tekerj bele, Konrád!, ám a dal közben a pultos srác felugrott a színpadra, mondott valamit a basszerosnak, az továbbadta Leventének (szaxofon) és Zolinak (dob), majd a dal végén Levente bemondta: ez volt a Másfél, fent még megy a mozi, nemsokára jövünk. (Aztán lejöttek a némileg már nagyobb számú közönség soraiba és söröztek)

Már jóval 11 után végre elkezdhették. A teljes dallista, a sorrendiség igénye nélkül:
• Tekerj bele, Konrád!
• Sakavaka
• Dub in da bath
• Piedone
• Csendes Bob
• Angyaltojás
• Lengyel
• Piezzo
• Mr. Kozlov
• Varjú
• Demo Bunyó (ráadás)

Több szempontból is leesett az állam: egyrészt élőben sokkal-sokkal jobb hallgatni őket, mint lemezről. Másrészt teljesen élethűen adják vissza a dalokat, márpedig ez ilyen effektek mellett nagy szó. Harmadrészt játszi könnyedséggel zenélnek.
Peti (basszeros) többször kiült a színpad szélére, odaszólt hozzánk, hogy jól vagytok?, és végig rengeteget poénkodott.
(Levi: Hangulatvilágítás nincs?
Peti: Nincs hangulat, nincs hangulatvilágítás.)
Szóval hatalmasat denszeltünk, nagyon beleültették a fülembe a boogie-t. Lenyűgöző színpadiassággal nyomták végig a koncertet.

Autogramot is sikerült szerezni tőlük, mivel Kriszta megszólította a basszerost, mielőtt mentek volna el a helyszínről. Így hát szóba is elegyedtünk velük. Közvetlenek, sallangmentesek, teljesen hétköznapi módon viselkednek. Nem láttunk rajtuk semmiféle "sztárvagyok" szarakodást, totál emberközeliek. :)
Miután ők kisbuszba szállva eltűntek a helyszínről, mi még kényszerből 4-ig a helyszínen maradtunk. Néha szóba elegyedtünk vicces arcos-harcosokkal, majd a 4.30-as pesti busszal hazadöcögtünk.
Kurvajó volt. :)








Képek feltöltve: 2008.06.16.
Utómunkát végeztem
Szkennelte: Datyó
Köszi!

 

2008. április 4., péntek
pimas [#1180] [1469chr] [1 hozzászólás]  mm_koncert 

Ment& Másképp - Rádió Presszó live II.

(Elnézést, ha kicsit felületes leszek, de pótlólag írok.)
Szóval du. időhiányban szenvedtünk, felpakoltunk, hangbeálltunk, Bandi erősítőt javított gyorsan, majd a háromnegyed hetes busszal Gebe, Marci, Barbi és én mentünk Marximhoz. Kicsit kevesebben gyűltek össze, mint a legutóbb, de Datyó, Attila és Laci (no meg velük Regina) jött Seregélyesről. Ők kínáltak pálinkával, Datyó még egy sörre is meghívott, úgyhogy mire visszaértünk a Rádió Presszóba, megjött a hangulat... ;)

A koncertet nagyon nem is részletezem, nagy buli volt, élveztem minden dalt. Bandi hétfőn ünnepli szülinapját, úgyhogy meg is köszöntöttük, a koncert végén pedig bejelentettük, hogy Imi hamarosan a zenekar tagja lesz. :)
Ahogy a legutóbb, most is volt after-party, de most jóval kevesebben maradtak. Én pedig tovább fogyasztottam az alkoholt (sör, némi pálinka)...

...és elkeseredtem. Nem voltam rosszul, nem hánytam, mindenre emlékszem, csak elkeseredtem, és ennek hangot is adtam. Elég ijesztő volt számomra ez a viselkedés, nem tudom igazán leírni, de maradandó emlék.
Bocsánat mindenért.

"A LEJTŐN TÚL EGY ÚJABB LEJTŐ
A VIHARON TÚLRÓL ESŐFELHŐVEL EGYÜTT ÉRKEZEM...
MIT TEGYEK, HA EGY LAKAT VAGYOK CSAK A SAJÁT SZÁMON?"

[KEPSZLOKK BÉRCZESI]

 

2008. március 22., szombat
pimas [#1170] [3800chr] [szólj hozzá!]

Bérczesi 'Én meg az ének'-est - Budapest, Hunnia

10-re kellett volna Marxim előtt lennem, de a hajnali kimaradásom okán 10-kor ébredtem. Ekkor két dolog sokkolt: egyrészt, hogy nekem 20 km-rel arrébb kéne elhelyezkednem, másrészt, hogy havas a szomszéd ház teteje.
Fél 5-ig próbáltunk, aztán én Szalcival eljöttem és a vasútnál le is szálltam a 43-as buszról.


Új vonattal utaztam Pestre, teljesen meglepődtem, hogy ilyen van Magyarországon. :) Kényelmes, tiszta, halk, kulturált... Nem csoda, hogy nem hittem a szemeimnek.
A Déliben persze elnyelt a magyar valóság: van tüzed? van cigid? van apród?... Anyád.
Egyedül tehát, de dinamikusan - ez volt a mottó, mivel ha már egyedül voltam, legalább megpróbáltam élvezni, vagy ha mást nem, az előnyeit kihasználni. Pl. a saját tempómban villámgyorsan elmetróztam a Blaháig, ott pedig egy kb. 50 méteres kitérővel elsőre megtaláltam az Erzsébet körutat, azon pedig a Hunnia mozit. Háromnegyed 8-kor bementem.

1500-at akartak kérni belépőként. Mivel én ezer forinttal számoltam, így nem is hoztam magammal sokkal több pénzt. Volt még 300 forintom, de azt jobb szerettem volna megtartani biztos ami biztos. Végül rendes volt a csaj, mert egy ezres értékben adott kupont ezerötszáz helyett (mert ugye a belépőt le lehetett fogyasztani).
Felmentem, Bérczesin és egy (a Plutó zenekarból való) gitároson kívül csak két vendég volt még jelen. Leültem, hamarosan jött egy srác, aki szóba elegyedett Robival. Mivel Bércezsi engem is megszólított, odamentem, és innentől végig itt ültem, gyakorlatilag karnyújtásnyira Robitól.

Nos, nem tudom részletezni az estét. Túl koncentrált volt ez, nehéz feldolgozni. Aki nem fogékony Bérczesire, az sosem fog eljönni egy egyszálgitáros estre, amit meg is értek. Engem személy szerint nagyon érdekel. Több videót is felvettem, de egyik sem az igazi, nem tudtam felvenni azokat a nagyon jó gondolatokat, amiket akartam... Kicsit ijesztő is a krapek, persze ez attól függ, kit mennyire zavar az, ha egy skizofrénnel beszélget. Fel lehetett menni a színpadra, és negyed 2-kor én is rászántam magam, hogy zenéljek. Nem akartam sokat.
Összesen hárman vállalkoztunk arra, hogy gitárt ragadjunk, és Robi arra kért minket, hogy vegyük fel vele a kapcsolatot és csináljuk meg ezeket a dalokat. Hát, kíváncsian várom, ha írok neki, emlékszik-e majd. :)



Fél 3 előtt valamivel vége lett. Bérczesi letette a gitárt, kikapcsolta az erősítőt és a mikrofont és felállt. Nem rohant semerre, úgy viselkedett, mint bármelyikőnk, intézett egy telefont, amiben teljesen hétköznapian közölte egy lánnyal, hogy fellépése volt. Miután letette és elhaladt mellettem, megjegyezte, hogy Anett szép lány.
Fél háromkor tehát nyakamba vettem a várost, és elindultam a Rákóczi úton. Az Erzsébet hídon átkeltem, és ekkor kellett kicsit odafigyelnem. Január elejéről ismerős volt a Döbrentei tér, és végülis a villamos síneit figyelve könnyedén a Krisztina körútra jutottam, ahonnan már gyerekjáték volt a Déli pu. 3.10-kor értem oda, rendeltem egy melegszendvicset, majd felszálltam a vonatra és Fehérvárig aludtam.
Egy hatalmas élménnyel lettem gazdagabb.

 

2008. március 14., péntek
pimas [#1165] [2338chr] [szólj hozzá!]  mm_koncert 

Ment& Másképp - Rádió Presszó live

Délután találkoztunk Marcival Marximban, ittunk egy sört, megvártuk Szalcit, aztán irány a Rádió Presszó. Nem siettünk, rengeteg időnk volt, zenélgettünk kicsit odalent, aztán fél 6 körül elkezdtünk felcuccolni. Gebe is befutott lassan, később Bandi is, utána az is kiderült, hogy nem lesz Dínótól énekerősítés.
Hangulatfényeket is tudtunk csinálni, egy kék és narancsos-sárgás lámpa borított be minket fénnyel. 7 előtt nem sokkal Szalci és a zenekar az én kivételemmel bementek Marximhoz, ugyanis úgy hirdettük meg, hogy ott gyülekezhetnek azok, akik egyedül nem biztos, hogy odatalálnának.

Ennek megfelelően háromnegyed 8-ig egy árva lélek nem jött a presszóba, és kicsit kezdtem is aggódni, hogy miként lesz ebből közönség. Majd egyszercsak megjöttek Gebéék és sorban jöttek utánunk az emberek, és még mindig csak jöttek, még mindig...
Végül jóformán megtelt a hely, rengetegen eljöttek, számomra ismeretlenek is, úgyhogy meg sem próbálom felsorolni, kik voltak jelen.

8 után röviddel kezdtünk is, Zöldmoszattal. Ezután viszont már variáltunk a sorrenden, ennek megfelelően voltak nagyon pörgős és kicsit nyugisabb részek. Végülis 20 dalt játszottunk el a két ráadásszámmal együtt. Nos, teljes eufória. Eleve az, hogy élvezzük a zenénket, és a hab a tortára a közönség. Szinte mindenki táncolt! :)
Visszatapsoltak minket. :) A Buszpályaudvar alatt megint eltörött egy verőm... Nem értem. ;)
Szóval hatalmas sikerünk volt, és az egész zenekar meg a közönség is úgy néz ki, marha jól érezte magát. Akiknek menniük kellett, azok elindultak negyed 11 felé, akik viszont ráértek, azok lejöttek velünk a próbaterembe, ugyanis tartottunk egy afféle afterparty-t, vagy hívhatjuk nyílt próbának, improvizálgatásnak, bárminek. Szalcival fél 12-kor jöttünk el, Gebe apuja fuvarozott minket haza.

 

2008. február 9., szombat
pimas [#1137] [5305chr] [1 hozzászólás]  mm_koncert 

Ment& Másképp + Ribogzi - Harta, Sörpatika

Krisztával kimentünk a próbahelyre, elhoztam a dobverőket és a pergőt. Tiszta tavaszias időjárás volt.
Ahogy várható volt, a csapat java már Marximban ült. Elrendeztük a CD-ket, meg egyéb ilyen apróságok, aztán negyed 2-kor kisétáltunk a 4-es kocsiálláshoz. Szabi már ott volt, Imi pedig elnézte az időt, de végülis kis szerencsével így is elérte a buszt.
Elfoglaltuk a busz hátulját: leghátra Kriszta, mellé én, Szalci és Szabi ültünk, elénk Bandi és Gebe, Imi és Marci, eggyel előttük Laci. Gebének amúgy egész jegyet kellett vennie, mert nincs diákja. Az utazás kellemesen telt, jól szórakoztunk.

A buszmegállóban Adri és Tura várt minket, gyors létszám ellenőrzés után pedig a próbateremben találtuk magunkat. Itt is ment a hülyéskedés, röhögés, később Áki és Sanyi is megérkezett, aztán mi mentünk a faluba egy kicsit körülnézni. A szoborparkban kötöttünk ki... Kár volt, ugyanis Fehérvár beszabadult Hartára, és a körhintán addig ökörködtek, míg Imi és Szalci le nem esett. Szerencsére semmi bajuk nem lett.
Ahogy visszaértünk a próbaterembe, megvacsoráztunk majd sört nyitottunk és 7 körül átszállítottuk a cuccokat a Sörpatikába. Kriszta sajnos tequilát is ivott.

Szóval kezdésig megittam végülis három sört, de szerencsére talán nem lehetett érezni a doboláson. :) A hangbeállás alatt még talán igen. Megérkeztek Gebe szülei is, NaftzKatát is láttam már, Turi, Panda, Szus, stb.-stb. mindenki jelen volt. Szalcival és Krisztával jót táncikáltunk a Dob + basszus-ra, mikor az szólt, aztán lassan kezdtünk is...
Azt az érzést mindenkinek ajánlom, amikor beülsz a dob mögé, kiteszed a zsebedből a cuccokat, ledobod magad mellé a dallistához és a sörhöz, aztán hadd szóljon. Az valami zseniális. Egyébként talán kicsivel többet hibáztunk, mint Szab.műv.házban, de a műsort gördülékenyen átsiklott ezeken az apróságokon, és szerintem nagyon fasza kis hangulatot teremtettünk a Ribogzinak. A végét különösen odatettük, mivel az Orkán és a Buszpályaudvar közben Marci felhívta a színpadra Sanyit, és átadta a dedikált CD-nket és a szintén aláírt és kicsit kipingált törött cintányért, ami szimbólikus ajándék, rajta a felirattal: "Hamuból nő a legszebb virág." Úgy tűnt, nagyon is örülnek a kis meglepetésnek.
Na, de a Buszpályaudvar, az valami hatalmasat szólt... És visszatapsott is kaptunk!

A Ribogzi hamarosan kezdett is, eleinte sokáig bent tudtam maradni - főként Szalcival ugráltunk -, de később Krisztára figyeltem inkább, vagy pihenésképpen üldögéltünk, esetenként Szalcival az ölemben. Mindenesetre Isti, az új Ribogzi-dobos keresztbe ledobol engem. :) Az egyedüli észrevétel, hogy talán túl sűrűn tesz díszítést a dalokba, majdnem minden két sor után.
NaftzKatával is sikerült beszélnem, még ha nem is túl sokat, de legalább nem olyan szar passzban, mint októberben. Örült nekem és én is neki, ráadásul boldog, hiszen a barátja is vele volt. Csak úgy ragyogott a csajszi, nagyon aranyos. :)
Kettő és három között összepakoltunk és visszacuccoltunk a próbaterembe-.

A próbateremben Szalcival aludtam a földön, és alig kaptam takarót. Imi, Marci és Bandi aztán elég gyorsan elaludtak, de Szabi és Sanyi, aki velünk maradt nem tudtak nyugovóra térni. Szalci sem tudott hosszabb időre kikapcsolni, és én is végig ébren voltam. 5 körül Sanyi és Szabi eltervezték, hogy úgy keltenek fel minket 6 előtt, hogy Sanyi Jawa 250-es motorját beállítják az ajtóba és beindítják... Mi Szalcival ezt hallottuk is, de már nem volt erőnk bármit tenni ellene. Fél 6-kor bealudtam, és kb. 20 perccel később arra ébredtem, hogy Sanyi beindította a motrot...

A buszon nem aludtam túl sokat. Szalci az ölembe fektette fejét, és valamennyit ő is szunyókált így. Általában mindenki más bealudt.
Fehérváron Gebe, Szalci és én még felmentünk Bandihoz, ahol kaptunk kávét és vajaskenyeret felvágottal. Leültünk és Jeff Dunham show-t néztünk YouTube-on, végignéztük (-röhögtük) a másfél órás Comedy Central-os fellépését...
"BUUUUZIIII... ÉS ALAPJÁRATON: HOMO-HOMO-HOMO-HOMO..."
[KEPSZLOKK PEANUT - JEFF DUNHAM]

 

2008. január 26., szombat
pimas [#1127] [3601chr] [5 hozzászólás]  mm_koncert 

SzabadMűvelődés Háza - Ment& Másképp

Fél 7-re a művház mögötti parkolóba értünk Gebével és apjával. Megkerestük KlecskaMarcit, és a hátsó bejárón bepakolhattuk a cuccokat. Kicsit még körbejártunk, aztán elugrottunk Joe borozójához sörér' (Gebének vodka). Odafele találkoztunk Marcival, amikor visszaértünk a műv.házhoz, Bandit is utolértük, úgyhogy teljes lett a csapat.
Triggeréktől elsőként Lőrinc, a dobos érkezett. Míg odabent pakolt, mi kint lézengtünk; jöttek Szalciék (Szalci, Némó, Zsh, Szabina, GerHard, Bogi, Dorka, Szabi, Peszti, Imi, Buzz, Szergej... talán ennyi).

Miután mindent a helyén volt, 8 előtt kicsivel megkezdtük a hangbeállást. Az erősítők mikrofonozva szólaltak meg, a lábdob kapott egy mikrofont, és egy overhead is erősítette a dobot. A fények felgyúltak, narancssárgás fényárban úszott az egész színpad. Felemelő érzés.
Mindenesetre fél 9-ig vártunk a kezdéssel. Közben jöttek még ismerősök: Adri és Laci, Mariann és Ági, Süti és Juli, sőt, Kriszta is. Kezdésig odakint vártunk, aztán fél 9 után pár perccel felvonultunk és a húrok (azaz dobok) közé csaptunk (csaptam). Első dalként ismét a Zöldmoszatot játszottuk.



A temérdek ismerős a színpad előtt állt táncolt! Hátul pár emberke üldögélt és hallgatta a zenénket, de elől táncoltak. Táncoltak. Amikor ezt látja az ember, akkor egy pillanatra megáll benne a tudat, hogy tetszik az embereknek, amit csinálunk. Na, és ez valami kibaszott jó érzés.
Mentek szépen sorban a dalok, nagyobb hiba sehol nem volt, a dobok mögött elejétől végéig élveztem a koncertet. Marci egy-két poént is beszúrt; a Messzire szállj alatt elővették a színpad előtt állók az öngyújtójaikat. Szóval a hangulatra nem volt panasz.
Visszataps után jött az Orkán, amivel akkora finálét csaptunk, hogy még vagy negyed óráig pörögtem. Barnabás készített róla egy kisvideót.
Meghajolni is alig hagytak minket, mert mindenki rögtön odajött gratulálni, megölelni minket. Tiszta eufória.



A Trigger jött lassan. Szalcival sörözve néztük, és arra jutottunk, hogy noha nagyon profi rockabilly-s zenét játszanak, nagyobb sikerünk és közönségünk volt, mint nekik. Nem értettük, miért. Végülis ez a zene jóval szélesebb közönséget kellene, hogy vonzzon - és mégsem.
Még várt ránk egy pakolás, és mehettünk még egy sörért Joehoz. Utána Szalcival "haza"sétáltunk.

 

2008. január 5., szombat
pimas @ 23:28 [#1110] [5245chr] [9 hozzászólás]

Stúdiófelvétel

Reggel hajnal 7-kor gyülekeztünk a vasútállomáson, én Krisztával érkeztem, Marci és Gebe már a jegyet is megvették ekkorra. Így tettünk hát mi is, majd rövid időn belül Bandi és barátnője, Solymi is befutott. Szalci csak negyed 8-kor ért be, mi addigra már megittuk a kávénkat, aztán a teljes csipetcsapat felszállt a vonatra.
Dohányzó fülke. Beültünk rögtön az ajtó után az ülésekre, még ha az egyik sor hiányzott is (!). MÁV, nem lepődtünk meg.
Az út kellemes volt, Krisztával megittuk a sörünket, reggeliztem, Marci megírta az Alkesz szövegét. A gitárok és a fényképezőgépek is előkerültek... Szerintem színt vittünk a korai utazók életébe... x)



A Déliben hamar megtaláltuk Marát. Nála volt térkép. Megtudtuk, hogy Rózsadombon, a Hasadék utcában vesszük fel az anyagot, odáig pedig villamossal fogunk eljutni. Mara tájékoztatott minket a pesti viszonyokról, és végül úgy döntöttünk, hogy a fele úton bliccelünk. 20 megállónyi villamosozással eljutottunk a világvégére, ahonnan már hál'istennek nem kellett sokat sétálni a lefagyott lábainkon.



Tehát szerény nyolc fős társaságunk belépett a családi házba (a labradoruk nagyon aranyos). András fogadott minket, majd elég gyorsan a tárgyra is tértünk. Beállíthattam a dobot a saját igényeim szerint, bár túlzottan nem dúltam fel az eddigi rendszert. Bandi is velem volt a süketszobában, mert a dobot és a basszust egyszerre vettük fel. Nehezen szoktam hozzá a metronómhoz, sokszor elcsúsztam, aztán többnyire valamilyen rendszerbe visszaértem. Pl-. volt, hogy kifordult alattam a metronóm, és akkor éreztem rá, onnantól tartottam-. Mindenesetre hogy ne kelljen megállni mindig, András eltekintett a teljes precizitástól, csak akkor állított meg, ha nagyon feltűnően elcsesztem. Így felvettük sorban a hat dalt, aztán helyünkre Gebe jött.
Egyébként mankóként Marci gitározott és ha kellett, énekelt nekünk a keverő mögül.



Gebét mi már az üvegen túlról nézhettük, egy hibája volt csak, amit András nagy szakértelemmel kijavított. Közben szurkoltunk, izgultunk, ki-be mászkáltunk, tehát zajlott az élet. Fotóztunk sokat Szalcival, hogy dokumentáljuk az első stúdiófelvételünket.
Gebe után Marci gitározta fel a saját sávját, majd beiktattunk egy ebédszünetet. Szünetben Gebével és Szalcival beültünk a süketszobába, doboltam kicsit. Muszáj volt élvezni, hogy ilyen szerelésen játszhatok, mostanában úgysem fogok.
Hamarosan folytatódott a munka, Marci, ének. Minimálisan remegett a hangja, de a felvételen nem olyan vészes, mint élőben volt. Viszont ami durva... Ugyebár megírta az Alkesz szövegét a vonaton. Namost, mint kiderült, kevés verszak készült el, és Marcinak amúgy sem tetszett az alkotása, úgyhogy inkább improvizált. Stúdióban. No comment... :D Egyébként szerintem nem is lett annyira fényes, mint amiket bármikor máskor improvizál, de szódával bőven elmegy (ahogy Marci mondaná, igaz?)



17h-ra (5 óra alatt) végeztünk a felvétellel. Az elkövetkezendő egy órában András masterelt, mi pedig a süketszobában törökülésben beszélgetve, vagy az előszobában zsemlét majszolva vártuk az eredményt. Tényleg szakemberre bíztuk magunkat, nagyon profi munkát végzett. Hat órakor már kézbe kaptuk a képen látható CD-t, sőt, Bandi és az én mp3 lejátszómra is felkerült a hanganyag.
Nem csoda hát, hogy felvillanyozva szálltunk villamosra (haha). Folyamatosan beszéltünk és örvendtünk, aztán a Döbrentei téren Gebe rájött, hogy ottfelejtette a retour vonatjegyét és vele 3000 HUF-ot a stúdióban. Mara segített, intézkedett, úgyhogy... (most rájöttem, hogy valahol elnézhettem az órát, mert a 17.30-as vonattal mentünk haza. Mindegy, ettől most kurvára eltekintek.)
Marától tehát elbúcsúztunk a Déli pályaudvaron, majd kerestünk egy üres fülkét a vonaton, és bezúdultunk.
Az úton pihentünk, ettünk, feküdtünk, és találkoztunk Jucival. :) Az állomáson a restiben ittunk két sört és beszélgettünk, majd Marical ellátogattunk Szalcihoz, hogy kiírjon nekünk egy CD-t a zenénkkel.

Végülis 6 dalt rögzítettünk, úgy mint:
- Álláb
- Hasadék utca (az instrumentális szám, a stúdió elhelyezkedése adta a címet)
- Itt bent az ablakon át (eddig Alkesz volt a címe, de a szöveg mostmár nem egyezik ezzel)
- Messzire szállj
- Pörkölt
- Q
A demo lemez címe Hasadék utca lett, minden más info a mentes.mm.am-en (hivatalos honlap, még fejlesztés alatt), a felvételek pedig elérhetőek a myspace oldalon.

Asszem ennyi.

 

2007. december 31., hétfő
pimas [#1108] [5752chr] [2 hozzászólás]

Szilveszter 2007

És akkor ott volt mindenki.
Azért kezdem így, mert nem akarok elveszni a részletekben. Például rögtön az elején "leltárban" rögzítem, kik voltak jelen: Szalci (házigazda), Zsh, Barbi, Kriszta, Bori, Dorka, Bogi, Szabina, Gebe, Gerdhart, Marci, Szergej, Koppány, Henrik, Imi, Szabi, Buzz, később Roli, Denisz, Erik... Talán ennyi. (Ha valaki kimaradt, az a véletlen műve).
Elrakodtuk a felesleges asztalokat, törékeny bútorokat a nappaliban és a konyhában, majd 8 körül beindult a buli a konyhában vízipipázással és sörbontással. Gitár is került elő.

Éjfélkor bekapcsoltuk a konyhai tévét, miután összeszedtünk mindenkit. Meghallgattuk/elénekeltük a Himnuszt, majd pezsgős műanyag poharak kerültek a kezekbe és sűrű koccintások közepette köszöntöttük az új, sorban a (Krisztustól számított) 2008. évet.
A buli zenehallgatással és borászattal folytatódott a nappaliban.

Reggel 2008. korántsem legfrissebb arcai gyűltek össze a konyhában - már a "koránkelők", ami itt hajnali 9 órát jelöl. Az álomszuszékok még távozásunkkor (fél 11) is ágyban, vagy mint Szalci szobájában Koppány és na jó, nem nevezem nevén egy váratlan benyitásomkor, egymáson feküdtek. x) A rendrakáshoz üzemanyag (kávé) szükségeltetett.
Összefoglalva csak elismerően tudok nyilatkozni az idei szilveszterről, még ha voltak is szarabb részek az én szemszögömből.

"VÉR-VERÍTÉK VAN EZEN A BULIN
ÉS HOGY TAPIZLAK, AZ TÉNYLEG CSAK RUTIN
A SZÍV IS DOLGOZIK ÉS ÜZEN A KÉZNEK
HOGY NYÚLKÁLJON..."

[KEPSZLOKK 30Y]

 

2007. december 28., péntek
pimas [#1105] [2791chr] [6 hozzászólás]

30y koncert, FeZeN Klub (Base)

Délután próbáltunk. Készültünk a stúdióra, sávokra szedtük a dalokat és úgy játszottuk. Vízipipáztunk, csocsóztunk, tehát a gyakorláson kívül lazítani is sikerült. A lábcinnel egyébként volt egy kisebb gond, a pedált rögzítő bőrpánt elszakadt. Most spárga fogja oda.

Negyed 8-kor mentünk 30yra. Beugrottunk a meki mekkajáért, mert még a műanyag is jobb, mint a gyomorkorgás. Szép számban vonultunk az utcán: Kriszta, Barbi, Gebe, Marci, Bandi, Imi és én. Zsh-ék csatlakoztak, Bandi nem tudott bejönni, Kriszta előbb hazaugrott pénzért, később jött be.
Bent találkoztam Timivel meg pár 9.-es volt-, vagy jelenlegi kodályossal. Datyóék is jelen voltak már, söröztek. Vad Fruttik alatt én is lehajtottam két pohár Kozelt, így egész élvezhető volt... ;) Gebéékkel időnként a hangzavarban azt kiabáltuk, hogy... (pina).
A 30y... Na, az tényleg isteni volt. Olyan dalok alatt, mint pl. Dadog; Puhatalpú lányok; Defender; Kipakolta; Respekt stb. hatalmasat tomboltunk Datyóval, Balázzsal, Lacival, Imivel. Játszottak viszonylag ritkábban előadott számokat, pl. Próbáld fel; Pécsi tánctanár; Vér-veríték. Szóval odatették magukat szépen.
Bogózd ki alatt kimentünk Datyóval, és én onnantól kinn is maradtam. Jobb is, mert utána volt két technikai szünet is, mert természetesen csöpögött a plafonról a lecsapódott pára, izzadtság.

Kinn Timi mellett ültem, akire nyomult egy Peti nevű srác... Elég viccesen, mondhatni nevetségessé tette magát. Szegény Timi, hehe. :) A koncert utáni dalrengetegből egyszercsak kiemelkedett a Terézanya, csapjad!... x) Hirtelen a foteleknél összegyűlt társaság nekiállt énekelni... Szóval igen, a hangulatra nem panaszkodhattunk.
Fél 1-kor Timinek mennie kellett, én pedig hazakírértem. Jót beszélgettünk, pláne, hogy kb. 5-7 percet álltunk a panel bejáratánál, mert még volt ideje 1-ig.
Utána mentem Krisztáékhoz aludni-.

 

2007. december 19., szerda
pimas @ 23:24 [#1099] [2708chr] [7 hozzászólás]  mm_koncert 

Mentés Másképp - Első koncert, Kodály Zoltán Gimnázium

15h körül Gebével és apjával felhoztuk a felszerelést a pincéből és bepakoltuk a Rolandtól kölcsönkapott Hyundai furgonba. Befért minden, viszont igencsak féltettük a cuccokat. Mindenesetre épségben leszállítottunk a sulihoz mindent, Bandi, Marci, Kriszta és Szalci már ott voltak és rendezték az ebédlőt. Oldalra kitoltuk a padokat, leterítettük a szőnyeget, összeraktam a dobot, belőttük a cuccokat. A mikrofon kicsit gerjedt, de pl. a dob hangzásával teljesen megelégedtem.
Mindezzel végeztünk úgy 17 órára, tehát kimentünk a parkba meginni egy sört lazítónak.
A hideg ellenére jó hangulatban töltöttük el fél 6-ig az időnk, majd visszaballagtunk az ebédlőbe.

Szépen szállingózott a közönség, lassan megjöttek Datyóék (Datyó, Balázs, Edit, Attila) Seregélyesről, Timiék és a többi kodályos, egyéb ismerősök. Ide-oda mászkáltam, teljesen átszellemülten, koncertre hangolódva. Kezdés előtt halkan szóltak Marci telefonjáról a jobbnál jobb dalok, majd lassan belekezdtem a dobon a hangulatkeltésbe, és körülbelül hat után öt perccel kezdtünk is.
Főként dalok után nagy tapsot kaptunk, a számok alatt viszont inkább csak az ismerősök (Szalci, Zsh, Barbi) táncoltak. Nem hibáztunk különösebben nagyot, minden a tervek szerint haladt, és kifejezetten élveztem a koncertet.
A ráadás Orkán alatt totálisan bezsongtunk. :)

Az utolsó dal végeztével többen odajöttek (Kriszta, Szalci, Balázsék, Marci nővére, stb.) gratulálni, kezetfogni, nyakba ugrani. Nos, kurvajó érzés. :D Adtam egy dallistás papírt Timinek, később Süti is szerzett, és odajöttek hozzánk aláírásért. :)
Lassan nekiláttunk pakolni, bár én még nagyon pörögtem... A felszerelést kipakoltuk a furgonba, a padokat visszarendeztük, és gyakorlatilag nyoma sem volt annak, hogy az ebédlőben koncert lett volna.
Buli után elmentünk megünnepelni az első fellépés sikerét. A KisTeszkó mellett egy játszótéren álltunk meg, ugyebár teljesen át is fagytunk egy óra alatt. Gerdhart-ék berúgtak... Nagyon. Szergej állítólag a buszon hazafelé egy egészséges rókacsaládnak adott életet...

 

2007. december 15., szombat
pimas [#1098] [5633chr] [1 hozzászólás]

Galánta-projekt I.

A hajnali 6.03-as dunaival utaztam be, a buszon Dórival találkoztam. Érkezésemkor még nem álltak ott sokan, de hamarosan jött a busz, bepakoltunk, felszálltunk, és irány Szlovákia. Aranka tanárnő nem jött, ugyanis lebetegedett. Rendkívül sajnáltuk...
A határon nem is ellenőrizték az útleveleinket, ezen kissé meglepődtem.

Komárnoban megálltunk egy kisebb városnézésre, de utána meg sem álltunk Galántáig. Résztvettünk egy Kodály emlékmű koszorúzásán, később a belvárosban kaptunk szabadidőt. 80 korona a Marlboro, a választék pedig "elképesztő": West, Permunt, Main, Petra...
Imi, Enikő és én beültünk egy hangulatos helyre kávézni ~30 koronáért.
A belváros egyik terén, szabad ég alatt kellett énekelnünk estefelé. Még ezután megnéztük az egriek fellépését, ugyanott. Alig átfagyott lábakkal, ujjakkal álldogáltunk, míg végre felszállhattunk a buszra.

Végre Deákiba utaztunk, ahol elfoglalhattuk a szállást. Egy négy-, egy hat-, és rengeteg hétágyas szobát kellett elosztani, mi nagy szerencsével megkaptuk a négyágyasat (Imi, Szabi, Buzz és én). Gyakorlatilag körülnézni sem engedtek minket, egyből mehettünk próbálni és onnan fellépni a helyi templomban.
6-ra kellett volna odaérni.
18.07.
Imre bá': Már elmúlt hat óra?!
valamelyik lány: Már rég.
Imre bá': ... Akkor második versszak.

A templomban ismét az egriek énekeltek utánunk. A probléma a műsor hosszával volt csupán. Oké, tényleg nagyon szépen adták elő a darabokat, de ismét átfagytak a végtagjaink, ráadásul éhesek voltunk. A templomból elég ingerülten jöttem ki, miután már elindultunk, és még azután tartottak fenn minket egy előadással a templom történetéről.
Szerencsére a vacsora helyszínére vezetett a következő útunk, 8-kor már ehettünk. Egy pocsék fehér bort is felszolgáltak kancsókban.

A szállásunkat végre jobban szemügyre vehettük. Mint kiderült, az a rész, ahol a hétágyas szobák vannak, nemrég lehetett felújítva. Szép falak, nyílászárók, korlátok és fürdőszobák, a szobákban mutatós bútorok díszelegtek. Egyébiránt az új épületrész egy komplett kis labirintus volt.
Az udvarra merészkedtünk később, ott elkezdődött a petárda-parti... Imre bá' is jelen volt és jókat mosolygott Csecse és InczeSanyi akcióin, például amikor a levegőben durrantak el a rudak, vagy a pincelejáró érdekes akusztikájában robbanó petárdák hangja töltötte meg a környéket.

Még 10 óra előtt felmentünk a Csutiék szobájába (hatágyas, amúgy szomszédszoba), ahol nagyban vízipipáztak Bukodival. (Előtte VirágZsuzsival, Szabival és Imivel felkezdtük a boromat.) Utánunk nem sokkal Imre bá' személyesen toppant be az ajtón... Természetesen az éppen dohányzóknak el kellett nyomni a cigit, de Bukodiék nyugodtan vízipipáztak tovább... x) Imre bá' leült közéjük, és elmesélte, hogyan szokott rá, majd milyen körülmények miatt szokott le a bagóról. Ádámnak végül sikerült rávennie a tanárurat, hogy egy slukkot szippantson a pipából.
Egy ideig még hallgattuk a tanulságos sztorit, majd Barnabás és én leléptünk.

VirágZsuzsival és SoósDalmával (miután megittam azt a kevés bort, ami maradt még a szobánkban) meglátogattunk egy kocsmát (útközben Imi is hozzánkcsapódott). Buzz-zal Barbie-t énekeltünk a faluban.
Odaértünk, leültünk, és éppen kihozták a három sört (nekünk fiúknak) és két vadászt (Zsuzsinak és Dalmának), amikor telefonált Imre bá', hogy hol vagyunk, mert zárják a kaput. Villámgyorsan fogyasztottuk el az italokat, majd rohantunk vissza.

Innentől (kb. negyed 12) Imre bá' nem volt jelen az épületben, mert máshol szállásolták el. Gyakorlatilag különösebb felügyelet nélkül maradtunk... :)
Először Csutiéknál pipáztunk. Ők közben fogyasztották a zöld abszinthot (70% csupán...), úgyhogy a társaság szép lassan, de annál sokkal biztosabban elindult a részegség rögös útján. Voltak, akik inkább csak (szörnyülködve) szemlélték az esetet, de a hangulat így is kellően jónak bizonyult. Az egész épületszárnyon fel-alá mászkáltak az emberek. Rájöttünk, hogy lehet kimenni a tetőre... xD Énekeltünk mindenfélét, tiszta (jó értelemben vett) felfordulás volt.
Amikor a részegek elaludtak és csend lett, lenyugodott a tömeg, páran (Süti, Zita, Rebeka, Viki, Szabi, később Imi, a kilencedikes srácok, Buzz, Melinda) nekiálltunk beszélgetni. Évától kaptam még bort, közben azt kortyoltam, és időnként ellenőriztük a még éber illuminált egyének állapotát. :)


Két állat és a zöld szörny


Sokan


Galántai táncok, tetőn, Imi és Eszti módra


Nézik a táncot


Lépcsős beszélgetés


Bikavér Évától

Úgy 5 körül a folyosón a kislépcsőknél bealudtunk párnákon. Elvileg 6-ra felhúztam az ébresztőt, hogy még a hivatalos 7 órás keltés előtt tudjunk zuhanyozni, de mintaszerűen hagytam figyelmen kívül álmomban a csörgő mobiltelefont. Süti és Barnabás valamikor, amíg aludtam el-elszállingóztak aludni, így amikor én 6.49-kor kinyitottam a szemem, már csak a mellettem fél méterre ébredező Melindát találtam. Félálomban motyogtam valamit, aztán a párnákkal bevonultam a szobánkba, és bedobtam a szunyát...

 

2007. november 14., szerda
pimas @ 23:28 [#1070] [973chr] [11 hozzászólás]

Mentés másképp

Nos, miután a mai napon Gebe és főként apja segítségével elszállítottuk a dobot a próbaterembe (ami Gebe szüleinek kocsmája alatt, a pincében van), megejtettük az első Mentés másképp próbát. (A név Marci ötlete, ideiglenesnek mondható.) Bandi nem ért rá ma, így "csak" hárman zenéltünk, de ennek ellenére is azt kell mondjam, ígéretesen indultunk. A Pörkölt-et és az Orkánt már nagyjából össze is raktuk. Folytatás pénteken, újrabőrözött pergővel.

Mivel a fél 8-as buszomat még futva is lekéstem, Krisztánál időztem fél 11-ig. Ezúttal teljesen oldottan, már-már gátlástalanul cseréltünk eszmét - már-már gátlástalan dolgokról. Jól szórakoztunk. :)

"F=C/SHAKIRA"
[KEPSZLOKK IMI]

"A SZÜRKEÁLLOMÁNY LEÉPÍTÉSÉNEK KÉT MÓDJA VAN: ALKOHOL/DROGOK, VAGY BESZÉLGETÉS TÓTH ENIKŐVEL"
[KEPSZLOKK KRISZTA]

 

2007. október 31., szerda
pimas [#1058] [4294chr] [3 hozzászólás]

VI. Hiperkarma Halloween - Budapest, Gödör Klub

Igen! Ott voltam!
De nézzük meg közelebbről... A 16.39-es gyorssal utaztam díszes fővárosunkba, s hogy az az órácska, míg a vonaton ücsörgök, ne teljen hasztalanul, Hiperkarmát hallgattam és gyönyörködtem a sötétségbe burkolózó tájban. Imádom, ahogy egybeolvad az ablakban látott tükörkép és az azon túli, kékes-kormos égbolt. Pest ezernyi fénye pedig számomra szinte a Kánaán, teljesen bezsongok a fővárosi éjszakától.

Adél már várt rám a Déli pályaudvaron, pillanatok alatt megtaláltuk egymást és metróra szállva süvítettünk a Gödör irányába. Érkezésünkkor még nem álltak sokan a klub előtt, sőt, a bejárat is nyitva volt. Leültünk kb. 3 percre a közeli lépcsőkre, és mire felocsúdtunk, a kígyózó sor a bejárattal szemközti lépcsők közepén ért véget. Hoppá. Mivel rendeltem jegyeket, így nem teketóriáztunk: a bejárattól két méterre megálltunk.
Az elővételes jegyek átvételéről semmit sem (azaz egymással ellentmondásos tényeket) közöltek az embertelenül bunkó biztonságiak, viszont fél 8 körül így is hozzájutottam a ticketeinkhez.

A várakozás végével non-stop bolt után néztünk, találtunk, és vásároltunk - némi alkoholt. (sör, bor) Kisvártatva megérkeztek Nóri és Kármen (utóbbit és barátját most láttam először), bent lepakoltunk, és HorváthGergővel is összefutottam.
Az előzenekar (Plutó) koncertje alatt Adéllal sétáltunk a környéken, gyönyörködtünk a szép épületekben és fényekben.

Fél 11 felé visszatértünk a Gödörbe, épp akkor ért véget a Plutó műsora, és ami megdöbbentő: már akkor tele volt a nagyszínpadnál a placc. De faltól falig. Beküzdöttük magunkat második-harmadik sorba Nóriékhoz, és pár perc múlva már jött is Bérczesi, és a Zöldpardonnal elkezdte a koncert. Másodiknak a Secperc sújtott le, de hamar követte a Látatlan, R'n'R 2000, ?, Sosem voltunk senkik, stb. A közönségre megint panaszkodom, fel kéne fogni, hogy ha a lábad mellett szorosan egy idegen láb van (ennyire összezsúfolódott a tömeg), akkor nem célszerű lökdösődni... Adéllal kb. 5 szám után kivonultunk a színpad mellé, és a hátralévő időben onnan szemléltük az előadást. Amondóra viszont muszáj voltam visszamenni. HorváthGergő megtalált a sok ember között, együtt tomboltunk. x) Leírhatatlan. Az Amondó egy olyan dal, amiért már megszületni is érdemes volt.
Egyébként ennyire összeszedett Hiperkarmát még nem láttam. Igaz, Bérczesi rögtön két spanglival alapozta meg az estéjét, mégsem esett annyira szét, hogy tönkretegye a bulit. A vendégek (mindenki, aki valaha zenélt velük) kellemes ízt adtak a daloknak, ráadásul a vége felé két ritka dallal is előrukkolt a banda: a Frenk által elénekelt Purple Rain és a Szószerint is elhangzott. A második visszataps után egy új dalt, az Egyszál gitáros esteken már bemutatott és neten is elterjedt, "Folyton féltem..." kezdetű Pontot játszották el.

Robinak még mindig volt kedve gitározni, úgyhogy pár feldolgozást egymaga adott elő, meg mesélt vicces dolgokat a közönségnek, amely ekkor már kicsit szétszéledt, úgyhogy végre kényelmesen elfértünk. Adéllal bementünk a nyugi-terembe, és ledőltünk egy babzsákra. :)


Forrás: itt

 

2007. október 20., szombat
pimas [#1048] [5124chr] [4 hozzászólás]

Egy borzalmas hétvége Hartán

Mint előzetesen is írtam, segélykoncertet szerveztek a Ribogzinak, és mi is tiszteletünket tettük a rendezvényen... Ezen a hétvégén szinte csak a zenekar járt jól, ugyanis hál'istennek x ezer forint gyűlt össze a belépőszedésből.

 

2007. szeptember 29., szombat
pimas [#1033] [2457chr] [szólj hozzá!]

Buzznak pontos elképzelése volt arról, hogy honnan szemléljük a tavaktól fellőtt tűzijátékot. Ha jól emlékszem, a Bakony utcán gyalogoltunk volna végig... Azonban Barni kivitt mindkettőnket a Simsonján. Nem, nem fordult kettőt. Egyszerre. Kriszta a tankon, Barni a helyén, én pedig a második személy ülésén. Vicces, de a körülményektől független nem oly veszélyes utazás volt. A szennyvíztisztító-telep melletti aszfaltozott bekötőúton álltunk meg, itt vártuk meg a produkciót (tetszett), majd Barnabás elfuvarozott minket a Haleszig (gyalogoltunk is, nehogy a rendőr megállítson).

Az utolsó buszra felültem, még benéztem otthon Lacihoz a házibuliba, majd hajnalig (fél 4) pókereztünk Balázséknál.

 

2007. szeptember 5., szerda
pimas @ 18:28 [#1014] [1895chr] [szólj hozzá!]

Lassan vége lett...

Hol is kezdjem? Talán az elején. 2007. február 24-én este összejöttem egy csodás lánnyal, majd 2007. szeptember 5-én közösen arra jutottunk, hogy legyen vége itt. Igen.
Az utóbbi időben mindkettőnkben átalakult a szerelem szeretetté. Aki érzett már ilyet, az tudja, miről beszélek. Lehet ez ellen kapálózni, próbálkozhat az ember mindennel, hogy megmentse a megmenthetetlent - nem megy. Egy régi dalban az van, "A szerelemnek múlnia kell, ha múlik, akkor fájnia kell... hogy érezd, mennyit ér...". Kiskoromban sosem értettem, de most... most felvilágosultam.

Fáj. Hogyne fájna. Amikor beszéltünk telefonon, milliónyi kusza érzés kavargott bennem minden pillanatban más szemszögbe helyezve a tényt, hogy vége. Megkönnyebbülés - mert minden vég kezdet is egyben, és úgy érzem, ez a vég most egy merőben új, baráti kapcsolat kezdete lehet. Fájdalom - mert annyi leírhatatlanul csodás pillanat és emlék dübörög a fejemben, hogy nehéz ezt a nyomást elviselni. Mikor letettem a telefont, bármerre néztem, mindenről Ő jutott az eszembe. A nyakláncom, a karkötőm, a plüssbárány, a bögre, a kitűzők, a kulcstartó... Minden.

Viszont ami nem megy, azt nem szabad eröltetni, és nagyon okosan döntöttünk. Most a legminimálisabb fájdalommal, teljes békében tudtunk elválni egymástól, és ezt hiba lett volna nem megtenni. Szomorú, fáj, de a legjobbat tettük a kapcsolatunk további érdekeit szemelőtt tartva.
Hiszem, hogy lehetünk barátok. És őszintén szerettem, és még most is szeretem... Csak másként.
Végezetül idézhetnék annyi mindent, de nem szeretnék. Olyan ez, mintha valami meghalt volna bennem.

"ÜRESEN ÁLLOK, MINDENNEK HÁTTAL..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

 

2007. július 23., hétfő
pimas [#978] [1448chr] [szólj hozzá!]

Hiperkarma - Budapest, ZöldPardon (PREFOTT)

Az EFOTT-os cuccaimat lepakoltam Zsófi néniéknél, aztán mentem a többiekhez, már vártak a Piac téren.
A buszon hátul ültünk és betalált minket három cigány. Igazi, original faszszopó köcsögökről van szó, lehúztak minket két sörrel, a telefonomról beszéltek (persze pont indulás előtt töltöttem fel), és baszogattak minket. Nem részletezem, szar volt és iszonyúan felidegeltem magam, de nem tudtam jól kezelni a helyzetet.
Röviden-tömören csak annyit, hogy megértem az összes rasszistát, bizony-bizony, az ezekhez hasonló rohadékoknak kibelezve kéne feküdniük az út szélén. Sajnálom, ez van.

A koncert maga kellően felszabadító volt, Bérczesi persze megint szívott a színpadon. Az az igazság, hogy már EFOTT után írom mindezt, tehát nem emlékszem a kiemelendő részekre, de teljesen leizzadtam a hatalmas lökdösődésben, tehát jól éreztük magunkat.
Az előadás után Domit is megkerestük, Zsuzsival és Domival beszélgettem tehát indulásig - merthogy most kedv híján mindenki menni akart haza az utolsó busszal, és végülis így is tettünk. Összességében tehát gyengébb esténk volt, mint a 30Y utáni, de nem nevezném rossznak ezt se.

 

2007. július 19., csütörtök
pimas [#975] [1949chr] [2 hozzászólás]

Agárd, éjjel, biciklivel...

Dáviddal még napközben találtuk ki, hogy menjünk le az utolsó vonattal Agárdra fürdeni, majd az elsővel haza. Ebből végülis nem lett semmi, helyette csak kiültünk este-éjjel a parkba sörözni (Edit, Niki, Laci, Attila, NagyAttila hozzánk csapódott, meg Dávid és én). Szépen mindenki hazaszállingózott éjfél körül, csak NagyAttila, Dávid és én maradtunk a Fagyka közelében háromnegyed 3-ig. Akkor Atti hazament, nekem pedig teljességgel abnormális ötlet jutott az eszembe: le kéne menni biciklivel Agárdra. Mindezt hajnali 3-kor, józanul. Elbicikliztünk Dávidékig, ahol végülis eldöntöttük, hogy tényleg nekivágunk.

Mivel csak Dávidnak volt egyáltalán, és neki is csak hátsó világítása, így kicsit ijesztő tudott lenni a Dinnyési út. Közvilágításról csak Elzamajor és Dinnyés környékén beszélhettünk, amúgy vaksötét utakon kellett eljutnunk Agárdig. Összesen három autó és egy robogó került el minket az egész út alatt (ami 16 km és háromnegyed óra volt).
Az agárdi szabadstrandot mások is kitűnő helynek találták egy kis éjszakai fürdőzésre. Ahol mi vízre szálltunk, nem voltak mások - csak pár hattyú. A víz kb. 28-30 °C-os lehetett, és miután kijöttünk, nem fáztunk. Kb. 20-30 percet áztattuk magunkat, majd körülnéztünk, megtörölköztünk és elindultunk haza. Ekkor már 3/4 5-öt mutatott az óra és természetesen világosodott.
Az út haza nagyobb kínszenvedésnek bizonyult, mint hittem. Fájt a fenekünk és a lábunk, később már a karom is. Háromnegyed 6 után léptem be otthon az ajtón.
30-32 km-t tettünk meg hajnalban. Nagy poén volt, megérte!

[KÉPEK LESZNEK!]

"PÁR PERCCEL MÚLT NULLA ÓRA
AMIKOR ELMENTEK FÜRDENI
MEZTELENÜL A BÁNYATÓRA"

[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]

 

2007. július 11., szerda
pimas [#969] [7361chr] [5 hozzászólás]

30y koncert - Budapest, ZöldPardon

Fél 5-kor találkoztam Balázzsal és Dáviddal a Coop-nál, ahol vettek kilenc Beck's-et. Viccelődtünk is később, hogy Beck Zoli és a sör neve nem lehet véletlen egybeesés. A buszmegállóban pár perc várakozás után Gergő és Laci is megjelent.
A szabadegyházi busz kényelmes tempóban kocogott, végül 17.17-kor leszállhattunk a Piac téren. Az úticél a kisTesco volt, ugyanis Laci és Gergő alkoholtartalmú italt akart vásárolni... Mi addig leültünk azon a játszótéren, ahol legutóbb Fruzsival beszélgettem, és - nem zavartatva magunkat a mászókázó gyerkőcöktől és szüleiktől - sört bontottunk. Gergőék vodkával és borral tértek vissza, amit nem bontottunk meg, hanem visszagyalogoltunk a buszpályaudvarra és helyet foglaltunk a negyed 7-es budapesti járaton, leghátul. Még el se indult a busz, amikor már kibontottunk egy újabb sört, amit Balázzsal még Fehérvár területén kivégeztünk.
Pákozdon felszállt Tomi, Gergő osztálytársa. Az úton jól elhülyéskedtünk, zenét hallgattunk, tehát jól telt az idő.

A buszról leszállva azonnal kerestünk egy elhagyatott fát... Miután sikerrel jártunk, leültünk az Egyetemisták Parkjában, vagy hogy hívják. Három familiárisan hiperpigmentált egyén oda is jött lehúzni minket. Kb. 140 Ft kaptak végül tőlünk, amit javában Laci adott, hogy tűnjenek már el. Hála égnek odébbálltak másik üldögélőkhöz.
A bor elfogyott (én nem ittam, nem kívántam), Laci a vodkát is elég merészen húzta - én csak söröztem. 20h után nemsokkal be is mentünk.

Zöld Pardon. Aki volt már ott, az tudja, milyen a hely, aki nem, az pedig nem is sejti, mit hagy ki. Első pillanattól fogva tetszett a hely, a hangulata, a stílusa, maga az, hogy szabadtéri; ez mind-mind szimpatikussá tette nekem.
Gyakorlatilag nem volt időnk semmire, még a pultnál állt Laci sörért, amikor megszólalt a Gyerünk. Dáviddal nyomultunk előre, a többiek kicsit lemaradtak, majd a nyitószám után közösen beférkőztünk az első sorokba. Egy dal alatt el is estem, elég erős volt a lökdösődés, és kevés a hely a lábnak.
Tömören megfogalmazva kurva jó volt, de ez nem elég kifejező, sőt vulgáris is ráadásul. Sok új dal volt, de legalább mostmár valamennyire ismertem a többségét. A "kötelező" Bogozd ki mellett sok pörgős, tombolós alkotást eljátszottak Zoliék (sorrendiség és teljesség igénye nélkül Egy perccel tovább; Gyerünk; Rajzszöggel középre; Bájtos mosolyú lány; Teremtős; Defender; Puhatalpú lányok; Pont úgy kezdem el; Mámorba táncba; Tüzet raktam; Mentés másként; Kipakolta; Dadog; Sötét van; Respekt)
A Kipakolta és a Respekt volt számomra a csúcspont.

A koncert végeztével kerestünk egy pultot, Balázsék hoztak újabb malátaleveseket, amiből kettőt kiborítottak véletlen... x) Dávid eltűnt csajozni, olyannyira, hogy az indulásra való tekintettel nekem kellett elmenni megkeresni. Ez persze nem sikerült a lejátszóból szóló zenére mulatozó tömegben, viszont találkoztam Évával. Egyszercsak melléléptem, és egyszerre néztünk egymásra. :) Beszéltünk kicsit, majd visszamentem, és addigra már Dávid is ott állt...
A kijáratnál végülis úgy döntöttünk, hogy mi nem szeretnénk már hazatérni, úgyhogy Gergő és Tomi szálltak csak buszra. Balázs, Dávid, Laci és én belevágtunk a Zöldpardonos, pesti éjszakába. (Már leírni is imádom.)

Körbenéztem, majd visszaültem az asztalhoz, ami a törzshelyünkként szolgált. Dávid újabb "csajszerző" túrát ejtett meg, rengeteg ízlésesen öltözködő, tényleg szép lány rohangált fel-alá, és persze voltak kurvák is...
A srác végül sikerrel odahívott az asztalunkhoz két hölgyikét, Annát (szőke) és Alexát (fekete). Zenéről, zenekarokról beszélgettünk.
A lányok ismerőse, bizonyos Charlie (aki már a negyedik X-en felül van) elég hosszú időre elhívta Annát a 4-5 méterre lévő pulthoz, valahányszor odanéztem, felest ittak, később pedig Charlie kezei egyre érdekesebb helyekre kalandoztak. x) Lol... Alexa eközben erősen szemezett Balázzsal, a beszélgetés főként kettejükre redukálódott, mivel Dávid és Laci újra és újra körbejárták a terepet.
Kisvártatva aztán Alexa kimentette Annát Charlie karjai közül, és kicsivel éjjel 1 óra után hazautaztak a lányok.

Dávidék sikertelen köröket futottak már csupán, ezért 2-kor úgy döntöttünk, hogy mi is odébb állunk. Első lépésként megnéztük, mikor indul haza buszunk, és elkerekedett a szemünk: 6 óra 9 perckor tudtunk volna felszállni az első Fehérvárra igyekező járatra.
Úgy döntöttünk hát, hogy gyalog eljutunk a Déli pályaudvarra, ugyanis vonat még így is jóval korábban megy, mint busz. (A térképen látható az útvonalunk) Eleve téves feltételezésre építkezve vágtunk neki a pesti éjszaka útjainak, ugyanis valamiért azt hittem, hogy a Dunával párhuzamosan vezet az út, amin megyünk. Mindenesetre viszonylag sokszor érdeklődtünk, merre kellene mennünk. Az Irinyi és Október 23. utcák érintkezésénél lévő benzinkúton pl. megmondták a helyes irányt, mi viszont elvétettük. (Ezért tettünk egy kisebb kerülőt)
Egy park mellett elhaladva arra lettünk figyelmesek, hogy a locsolóberendezés nem a füvet, hanem egy parkoló kocsit és az aszfaltot öntözi. x'D A földön térdelve röhögtem a látványtól, egyszerűen fenomenális: a vízcseppek lassan gurulnak le a kocsi oldalán, gyülekeznek arról lecseppenve a talajon, majd pocsolyává alakulnak. Eközben az autó tulajdonosa vélhetően békésen aludt, míg járművét spontán mosásban részesítette a rosszul beállított öntöző. Lol.

Hosszú, egy óra tíz perces gyaloglás után, 3.17-kor megérkeztünk a Délibe. Az aluljárón át bejutottunk a pályaudvarra, és leültünk az első alkalmas tárgyra (egy összecsukott újságárusító bódéra). Egy idősebb nő jelent meg, megszólított minket, hogy segítsünk neki elvinni a feljárókat elzáró kordont a helyéről. Hamar kiderült, hogy a nő fogyatékos. Folyton odajött hozzánk, teljesen zagyva dolgokat beszélt össze-vissza, és az agyunkra ment. Laci evett két kolbászt, Balázzsal megpróbáltunk jegyet venni, de az automata kifogott rajtunk - a nő közben folyamatosan a nyakunkban loholt, az őrületbe kergetve minket.
Végül fél 4 után nemsokkal felszálltunk a vonatra, előtte Balázs szólt a kallernak, hogy nem tudtunk jegyet venni az automatával - a fószer pedig sokat sejtetően annyit mondot, hogy majd megoldjuk.

A járat elindult, a kalauz hamar jött is. 900 Ft-ot vett el tőlünk, és így mindenki jól járt. Fejenként 325 HUF-ért utaztunk 525 helyett, neki pedig lett 900 Ft-ja. Jó üzlet.
A vonaton rövid hülyéskedés után bealudtunk mind.
Fehérváron a restiben vettünk a maradék (nagyon kiszámolt) pénzből kaját, vagy italt. A fél 6-os buszt pont lekéstük, így 6.13-ig várhattunk...
Mindent összevetve megérte, ez az éjszakázás, a koncert, maga a Zöldpardon és a haverok maradandó élményt okoztak.

"TUDOD, ÉN ÁTÖLELNÉM AZ EGÉSZ VILÁGOT...
(HA VOLNA OLYAN...)"

[KEPSZLOKK 30Y]

 

2007. július 5., csütörtök
pimas @ 22:35 [#965] [856chr] [2 hozzászólás]

3 év + fotóblog indul

3 éves a blogom.
Ennek örömére egy ujdonsággal rukkolok elő, ami talán azért is ötlött agyamba, mert nézegettem mostanában ún. Fotóblogokat. (Ott a példa)
Módosítottam a délután leírtakat, és Buzz-ra hallgatva nem keverem össze a sima blogot azzal, ami itt már elindult. Tehát: mától fotóblogot is vezetek, ami ennek van alárendelve olyan értelemben, hogy ez mégiscsak rólam szól, az pedig csak képekből áll.
Egyszóval a kettő független egymástól, a fotóblog egyfajta művészi hobbi az én szememben.


dorkó, megviselve
Csukák

 

2007. június 23., szombat
pimas [#954] [3875chr] [1 hozzászólás]

Kékesi buli

A hajnali busszal megérkeztem Hartára, Hanna már várt az új, jól sikerült frizurájával (innentől csak ilyen lehet neki ;) ). Most nem gyalogoltunk le a Dunához, hanem mentünk a lakásukhoz. Hanna szobájában töltöttük az időt, zenét hallgattunk, neteztünk kicsit, meg egyebek. :) Kellemesen szaladt hát el az idő, amikor már menni szándékoztunk a kékesi tóhoz.

Hannámmal fogtunk két biciklit, és elindultunk a hosszú betonúton; durván fél 1 körül érhettünk ki, Sándor, Viola, Kornél, Csilla és Dinnye voltak még csak kinn. Sanyi megkínált egy sörrel, lementünk a stégre horgászni. Hanna és én is fogtunk fejenként 2-3 törpeharcsát. Lábat lógattunk. A víz kellemes volt.
Sanyi nekilátott a főzésnek, finom illatok terjengtek a közelben. 15h körül megérkezett Tura és Panda, valamikor Keszeg és Viktor is jöttek motorral.
Tura bevitt a faluba minket (Hannát, Pandát és engem) hogy mi kihozzuk a cuccainkat és így fürödhessünk a tóban, ők pedig behűtsék a sört. Ez meg is történt, amikor visszaértünk, megmártóztunk a tóban. Tura és Panda mindenáron meg akartak tanítani úszni, pedig már egész jól ment. :D Végülis mostmár addig tudok úszni, amíg a karom bírja; kevésbé kapálózok, tudok levegőt cserélni süllyedés nélkül.
Egyébként vízben csókolózni jó.
Fürdés után leültünk enni. Sanyi egy ízletes marhapörköltet dobott össze, nokedlival, finom uborkával. Mikor végeztünk az étkezéssel, elmentünk egy motoros körre. Én Keszeg mögé ültem fel, aki már kicsit ittas volt... Egyszer fékezéskor majdnem leestem... Végülis nem történt semmi baj-.
Viktor motorjával Hanna, aztán én is mentem egyet. Ahhoz képest, hogy először ültem váltós motoron, ügyes voltam. (Hiába, a véremben van...)
Amikor visszaértem, Hanna, Keszeg és a motorja nem voltak ott. Viktor mondta, hogy igen, az van, amire gondolok. Keszeg ekkor már még részegebb volt, úgyhogy amíg nem értek vissza, elég ideges voltam... Persze épségben szálltak le mindketten a motorról, dehát huhh. (Keszeg még később is vitt egy srácot, aztán Viktor kikötötte az aksiját. Keszeg megoldotta: azután Sanyi motorját kérte el... :P )

Tura visszament a pestiekért (Lovi, Peti), mi újra fürödtünk egyet. Fecó, aztán Áki is megérkezett, egész sokan lettünk, kártyáztunk, beszélgettünk, ettünk-ittunk, lazultunk. Szólt a jó zene, fényképezgettem, tehát igazán jól telt az idő.

Hanna vizes fürdőruhában volt kinn, mert nem hozott váltást; így eléggé fázott egy idő után, úghogy 10 után kicsivel hazaindultunk. Az út mentén nem volt világítás, a kerékpárokon sem, így egy szürke masszán közlekedtünk egészen Harta határáig.
Odahaza a vizes ruhák kiterítése és egyebek után nyugovóra tértünk.

 

2007. június 17., vasárnap
pimas @ 21:02 [#951] [2700chr] [5 hozzászólás]

Balatonon barátokkal

Kicsit borús volt reggel, pláne, hogy három óra alvás után keltem, majd beutaztam Fehérvárra. 3/4 9-re oda is értem az állomásra, Szabi, Ági, Isti (Ági barátja) már ott állt, Mariann, Imi és Buzz pedig szinte velem együtt értek oda. Jegyvétel, 5 perc várakozás és jött a vonat, ami... Ne szépítsünk, kurvára zsúfolt volt. Mi a becsukott ajtó mögött álltunk még pár emberrel, aztán valamikor Siófok környékén találtunk ülőhelyet. A 'kanizsai vonat egyébként teljesen korszerű, kulturált kocsikból állt, sőt, mi a másodosztályú jegyünkkel ültünk az első osztályon.

Balatonszárszón leszállás, és a tavalyi emlékek alapján könnyen megtaláltuk a strandot. Gyakorlatilag csak letettük a cuccunkat és már gázoltunk is a kellemes vízbe. A 120 centiméteres vízmélységet jelző tábláig bementünk és ott dobáltuk a labdát (mint táborban), meg hülyéskedtünk. Durván egy óra múlva mentünk ki a vízből, napoztunk, beszélgettünk.

Buzz-zal, Imivel és Szabival felkerekedtünk, hogy boltot keressünk. Imi és Szabi mezítláb jöttek, az aszfalt pedig forró volt... Imi elvette Buzz papucsát, lol. :)
Nagynehezen találtunk egy fagyist és egy boltot, ahol vettünk Heinekent, meg egyéb - nem alkoholos - folyadékot. Szabival az úton vissza be is döntöttük a malátalevest, aztán kis szöszmötölés után újra a vízben csobbantunk.
Rájöttem, hogy kell úszni! Ahogy Barni mondta, egy fuldokló kutyára hasonlítok, de amíg nem kell levegőt venni, addig egész jól megy, tudok úszni 4-5 métert egyhuzamban.

Imi leszedte Buzz-ról a fürdőalsót és kitette egy kiemelkedő stég közepére. Hopp. Ezzel beindított egy exhibicionista hullámot, aminek kapcsán rengeteget baromkodtunk és röhögtünk. Részleteket nem árulok el, elvégre lehetnek 18 év alattiak is, akik talán olvassák ezt. ;)
Fél 4 körül kijöttünk a vízből, száradtunk, pakoltunk, és 16h után valamivel elindultunk. A vonat 4 perccel előbb jött, de mi ott voltunk időben.
Egy bicikliszállító kocsiban ültünk le, énekeltünk vicces dolgokat (Ha meghalok ürmös borba temessenek...; Csiga-biga; Fallári), volt ott egy biciklivel felszálló csaj, akinek tetszettek ezek a kis hülyeségek.
A másik nagy poén a Szabi-féle Hanna hívás volt. Hanna telefonált velem, Szabi pedig felvetette, hogy hívjam vissza az ő számáról Hannámat, mert az 20-as hálózaton belül neki most ingyenes. Így letettem a telefont, de Szabi nem adta az övét, hanem személyesen hívta fel Hannám. :) Utána Iminek adta a vonalat, Imi Buzznak, Buzz Marinak, Mariann Istinek, Isti Áginak, Ági pedig végül nekem. Lol.
A vonatunk pontosan a kiírt érkezésre futott be a fehérvári állomásra (18.48)

 

2007. június 7., csütörtök
pimas [#942] [4787chr] [szólj hozzá!]

Osztálykirándulás 2007 - Fadd-Dombori

3/4 8-kor indult a csipetcsapat a sulitól, egy sima, hétköznapi Ikarussal, amit az Alfba Volántól béreltünk. Szóval hétköznapi a busz, de jó a hangulat; keresztülmentünk Seregélyesen is, tehát egy kis idegenvezetést is tarthattam. Egyébiránt végig szinte teljesen ugyanazon az úton mentünk, amin Hannához szoktam eljutni. Harta mellett is elmentünk, mert Kalocsa volt az első úticél.

Imi a buszon

Könyvtár Kalocsán

Kalocsán az érseki könyvtárat, kincstárat, templomot, és a Paprika múzeumot vettük szemügyre. A könytárban az idegenvezető manus beszédéből érezni lehetett a gyűlöletet a mai politika iránt, ráadásul jó humorú is az ürge... :)
Miután a múzeumban is végeztünk, kaptunk fél óra szabadidőt, ami alatt Enikővel (Enikő alatt végig Arady Enikőt értem majd), Szabival, Nórival és Imivel kerestünk egy kávézót.

Sínpár

Utaztunk tovább; Gemenc, kisvasút. Jó móka volt, de nagyon lassan haladt a vonat, és igazán nem is volt szép a táj, mindenhol csalán nőtte be a szabad területeket... Mindegy.
Innen már egyenesen a szállásra vitt az utunk, kb. 5 körül érhettünk oda, ha nem tévedek nagyot. Szabival és Buzzal voltam egy szobában, lepakoltuk a cuccokat, és utána Imivel kiegészülve húztunk is egy felest a pálinkából. Hát igen, erősnek bizonyult. Kicsit körbejártunk, aztán vacsora.

Alkoholok

Fürdőzők

A kicsit sovány milánói makaróni után szedtük a cókmókunkat, és mentünk fürödni a Duna holtágába, ami az épülettől kb. 200 méterre volt. Eleinte úgy volt, hogy nem megyek be, mivel okosan nem hoztam el a fürdőnadrágom... Ettől függetlenül végülis megmártóztam a Dunában, mert volt elegendő alsóm és rövid nadrágom ahhoz, hogy a vizeseket pótoljam.
Miután eleget szórakoztunk a vízben a Takács Kriszti labdájával, kimásztunk és visszatértünk a szállásra, ahol sört vettünk a kezünkhez és indultunk a Duna partra.

Táj

Duna-parti-party

Táj később

Fogytak a sörök és pezsgők, gitároztam, beszélgettünk és leginkább fogyasztottunk. Mindenki feloldódott, még KisDóri is, aminek nagyon örültünk. A kísérőtanáraink (ofő, Mi'-bá', Kiffer) engedték az alkoholizálást, csak ofő kérte, hogy 10-re menjünk be, és ne essünk bele a vízbe. Ennek eleget is tettünk, később mentünk is vissza... Csakhogy elvesztettem a fényképezőt, úgyhogy rohantunk a partra reflektorral - és megtaláltuk. Huhh.

A táborhelyen énekeltünk és feladatokat oldottunk meg szobánként csoportba rendezve. Arankához kellett ódát írni, egy reklámot kellett előadni. Az ódát gitárral előadva nagy sikert arattunk.
A végére Kiffer is jól betöltött, óvatosan ment le a lépcsőn, nehogy elessen... :)
A feladatok megoldása alatt Szabival majdnem hogy csak ketten bepusziltuk a Kékfrankost, így már kicsit részegnek is éreztem magam.

A szemben lévő szobában érdekes dolgok történtek, amiről publikusan semmiképp nem írok. :)
Éjjel marha keveset aludtunk, áthívtuk hozzánk KisDórit és Mariannt beszélgetni. Szabi ekkor már aludt, és éjjel egyszercsak:
Sz: Mínusz tíz fok.
(Állak leesnek, kisebb nevetés, majd...)
Én: És... nem fázol?
Sz: Nem.
Én: Sőt, meleged van.
Sz: Csakis.

Ezen elég jót derültünk.
Végül Dóri az emeletes ágyon aludt, Mariann lenn, Buzz-zal kajáltunk egyet hajnalban, majd minket is elnyomott az álom. Mariann mellett aludtam. (Azért húzom alá, mert nem Mariannal, hanem mellette). És a reggeli pletykákkal ellentétben nem történt semmi, de köszönöm a feltételezést... :P

Rita gyors volt, már fenn is vannak a képei: Itt
Majd itt lesznek a fotóim.

 

2007. június 1., péntek
pimas [#938] [1809chr] [szólj hozzá!]

Aba-napok 1. nap

A Mit kerestél te ott, mikor Kecskeméten volt a fiúkar? kérdésre válasz: a doki kiírt, elvileg otthon kellett volna ücsörögnöm. Namost az, hogy ne menjek se Kecskemétre, se Abára, az nem működik. Így végülis illegálisan Abán voltam.

Negyed 4 körül érkeztünk meg Balázzsal és Dáviddal, apjuk hozott le minket. A suli területén kiszúrtuk a legfaszább területet sátorveréshez, és meg fel is állítottuk a kuckókat. Kajáltunk és vártuk Csebot és Istit. Befutottak a busszal, az ő sátrukat is felvertük, majd tettünk egy kis körutat, ami alatt szereztünk 30Y aláírást. :)
Attila és Edit kicsivel 30Y előtt érkezett, Laci és Mirella alatta. Szép kis pogó volt, bejött pár fura arc, meg kb. melkasomig érő punk kisgyerekek, akiken egyet kellett lökni, hogy elterüljön... Ennek ellenére rohadt jó koncertet adtak Zoliék, bár volt sok új szám, amit nem ismertem. (Igaz, pl. a Dadog is új, mégis odabaszott)

Sört kerestünk, találkoztam pár ismerőssel, aztán visszamentünk Supernemre. Csak néhány számra mentem be, mert nem ismerem. A ráadásban játszottak egy AC/DC-t, mire én pattantam és be a tömegbe... :)

Depresszió előtt már nem mentem sehova, és így összefutottam Laurával (és barátjával). Akkor még nem tűnt fel, hogy részeg a csaj. Mindenesetre ahhoz képest egész jól elbeszélgettünk-.
Depresszió... hát, mit ne mondjak. Végig elől voltam, a pogó(ban) és az első sor között, mikor hova sodródtam jobban. MÉSZÁRLÁS egész tűrhető volt, durvábbra számítottam. A ráadás utolsó száma alatt (Lásd!) kijöttem, mert elkezdett görcsölni a lábam.
Mentünk a sátorhoz, ahol én ahogy voltam elaludtam, hányingerem volt és szarul voltam, de reggelre elmúlt a dolog.
Mindenesetre odabaszott.

 

2007. május 29., kedd
pimas @ 15:44 [#936] [459chr] [3 hozzászólás]

17

Ezt is megértem, még egy gyertyával több roskadozik a tortán, immáron 17. Idén nincs okoskodás, nincs lelkizés. Egész sokan megköszöntöttek, szinte én jobban megfeledkeztem a saját születésnapomról, mint mások. Szóval semmi különleges, semmi extra, egy évvel idősebb lettem.

Kicsi vagyok, székre állok, a rohadt életbe még mindig nem látok, de önnek uram boldog születésnapot kívánok! ;)
       Hanna üzenete :)

 

2007. május 12., szombat
pimas [#921] [5574chr] [szólj hozzá!]

Pannónia Fesztivál - Isaszeg, Szobor-hegy

No, kéremszépen, meghatározó élmény számomra ez a fesztivál, mégsem fogok róla sokat írni (mégis sikerült). Miért? Mert ezt átélni kell, ez csak úgy poén, ha az ember ott van. És ez persze igaz minden koncertbeszámolóra, de ide kiváltképp. Lássuk hát.

Balázzsal bebuszoztunk Fehérvárra (negyed 7-essel) és az Intersparban vettünk 6 Sopronit, egy kenőmájast és egy Ice tea-t. A sörök miatt a pénztárnál elkérte Balázs személyijét a nő, és alig értette meg, hogy '88-as a srác. :D
"NEM IGAZÁN TUDJA, MILYEN RENDEZVÉNYEN VAN."
[KEPSZLOKK BALÁZS]
Na, ezen szinte sírvaröhögtem.
Vonaton bedöntöttünk két-két sört, meg Kérdezz!-Feleleket is játszottunk, vicces volt. A Déli pu.-n észleltünk egy kellemetlen időjárási jelenséget; esett az eső. Hoppá.
Metróval átrobogtunk a Keletibe, és épp lekéstük a 9.40-es hatvani vonatot. Nagyon nem bosszankodtunk, poénra vettük a dolgot, és mentünk a 10.40-essel. Az infós nőről sütött az unottság.
A 3-as vágánynál vártunk, mert oda volt kiírva a vonat, és ott állt egy Depi pólós szőke csaj és a barátnője. Később ők átmentek az 1-es vágányhoz, és tényleg onnan indult az amúgy egész kulturált szerelvény.


Márk

Sör

Balázs

DóriIsaszegen egy jó erős gyaloglással megtaláltuk a helyszínt, ami amúgy egy hegy/domb lábánál terült el, és elég kicsinek tűnt. Nem kellett hosszasan várni a bejutásra, hiába, ez nem EFOTT. :) Bent lepihentünk, és odajött hozzánk a Depi pólós szőke csaj tűzért, és hogy nincs-e kedvünk odamenni hozzájuk. Odaültünk.
A másik csaj kiköpött Bibor. De valami nagyon komoly hasonlóság van közöttük, leginkább külsőre, mert amúgy Emese (merthogy így hívják) sokkal mosolygósabb és talán vidámabb, mint az ex-em. Mindenesetre innentől végig velük töltöttük az időt, hamar összehaverkodtunk velünk, és ment a történetmesélés, mint a vízfolyás. Később jött egy Peti nevű ismerősük, meg kisebb-nagyobb időre különváltunk egymástól (WC, bolt, ez-az-amaz).
Egyébként pestiek és 15 évesek.

EmeseAz első fellépő, amire odafigyeltünk és lejöttünk a hegyről, ami tényleg magas volt, meredek út vezetett rá, ahol a szobor áll, és ahova a sátrunkat vertük, az a Beatrice volt. Kicsit hungarista-beütéssel bírtak a számok, amiket játszottak, de hallhattuk a tipikus 'rice dalokat (Azok a boldog szép napok; 8 óra munka...)
Auróra nem kifejezetten az én stílusom, vagy úgy is mondhatjuk, hogy kifejezetten nem az enyém, viszont előrementünk, és vigyáztam a pogóba vágyó csajok cuccaira. Emese elég aranyosan pogózik, kicsit esetlen szegény. ;)
Effeta alatt enyhén szarul voltam. Mentünk boltba meg kocsmába, mire visszaértünk, határozottan szarul lettem, fájt a gyomrom, fáztam, lehet, hogy a délután folyamán felmelegedett bor kavarta fel a gyomrom - bár részeg nem voltam. Meglátogattam a Toi-toi-t és nagynehezen rendbe jöttem.

Pál Utcai Fiúk tetszett, bár nem ismerem. A csajok eléggé unták, főleg Dóri, ráadásul ekkor már szülői felügyelet alatt álltak, ami nyílván nem tetszett nekik. Mi Balázzsal azért felhőtlenül szórakoztunk.
Később jött a Depresszió, amire összeszedtem minden energiámat és hatalmasat zúztunk. Volt egy punk csaj, aki rászállt Emesére és Dórira, meg egyszer a hátamba karmolt két szám között. Komolyan, csak néztem rá, ő meg mosolygott, mintha ez lenne az ismerkedés legtermészetesebb útja. Azt hittem, leütöm.
A lányokat vitték haza a szülők, de mi nem maradtunk le az olyan lényeges dolgokról, mint például MÉSZÁRLÁS. A tömeg magja körül voltam végig, egyszer kaptam is egy erőset a felkaromba, de rohadt jól esett pogózni! Maga a mészárlás nem volt olyan durva, mint Veszprémben, de eléggé elfáradtunk, úgyhogy mentünk is ki a levegőre. (Amúgy a színpad előtt egy száraz, poros talaj volt, és ki lehet találni, mekkora port vert fel a tömeg, mennyire lehetett oxigénhez jutni.)
Összességében részt vettem már jobb Depi koncerten is, de ez nem becsmérlés, csupán pl. a veszprémi vagy PeCsa-beli bulik dicsérete. Mindemellett állat volt nagyon.

Azt hittem, Quimbyre már nem is lesz erőm, ezért felhúzódtunk a domboldalba, és onnan néztük - volna. Csakhogy a hangosítók nem bírták beállítani a rengeteg csatornát, így hatalmas késéssel kezdtek Tibiék, fél 1 után. Negyed 2 körül felmentünk a sátrunkba, én félálomban hallgattam a zenét, a végére teljesen felébredtem. A Sehol se talállak, Magam adom, Káosz Amigos, Hoppá, Autó egy szerpentinen, Ventilátor Blues, Androidő, Halleluja, Bordély boogie hatalmas volt, vertem a fejem a falba, hogy miért nem maradtam lenn.
Mindenesetre a sátorban egész jó idő volt, nem fáztam.

 

2007. május 5., szombat
pimas [#917] [6968chr] [szólj hozzá!]

Kispál és a Borz - Base (Fezenklub)

(Már egy jó ideje szokásom, hogy egy napra nem írok több bejegyzést, de a ballagás és a koncert annyira elüt egymástól, hogy most mégis szétszedem a két eseményt. Íme hát a koncert.)

7-kor találkoztam Klaudiával, Rékával, és pár nekem idegen, de szimpatikus ismerősükkel (Orsi, Netti, Tomi) az ideiglenes pályaudvaron, majd mentünk gyorsan a Fezenklubba, hogy még viszonylag időben ott legyünk. Sikerült, nem voltak sokan.
Ittunk sört, csocsóztunk, társasági életet éltünk. Megérkezett Szalci, Zsh, Gebe, Barbi, Marci és Gerthard. Klauval és Rékával beálltunk az első sorba, és hamarosan kezdődött is a Kispál és a Borz (az előzenekar a Drágám, tévedtem! névre hallgatott, egész jót zenéltek, csak az énekes hangja nekem kicsit a Prognózisra emlékeztetett, azt meg nagyon nem szeretem)

Örülök, hogy a zenekar visszanyerte a régi lendületét, egyszerűen látható volt rajtuk, hogy újra öröm együtt zenélniük.
Lovasi megint hozta a formáját... x) Gyakran ismételgette, hogy igen, a siker... MEGÉRDEMELT!.
A Nyár volt, s a blúzát... c. dalt csak Dióssy zongorán és Lovasi szólóénekkel adta elő. Bandi rögtönzött átirata:
"AZTÁN MEG A LÁBA KÖZÉ TERELGETTE
MIND AZ ÖT UJJAMAT
KETTŐ BECSÚSZOTT
HÁROM KINN MARADT..."

[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]
A ráadásban a Hang és fény szövege helyett eleinte improvizált mindenféle hülyeséget, hogy a siker megérdemelt... ne higgyétek, hogy nagyképzű zenekar a Kispál és a Borz... Csak a Dióssy nagyképű és be nem állt a szája, gyurgyalagokról is beszélt, majd átcsapott a szöveg Jutkába. Aszittem beszarok, marhajó volt.
Az egyetlen probléma az iszonyatos hő volt. A színpadra is csöpögött az izzadtság, a pólóm teljesen rámtapadt, és meg lehetett fulladni, annyira nem volt levegő.
10-es skálán 10-est kap ez a koncert.
Dalok, a teljesség és a sorrendiség igénye nélkül: Bársonyfüggöny; A honi csillagászat fejlődése; 0 óra 2 perc; Etetés; Nem fáj; Még egyszer; Nyár vot, s a blúzát...; Tejjel kifli; Az utolsó aktus a Földön; Földtörténet; Autók a tenger felé; Jönni fog egy lovas; Zsákmányállat; Húsrágó, hídverő; Fűben alvó; Jelvény nélkül; Csiga; Ippon lite; Szőkített nő; Hang és fény; Emese; és három új szám

Koncert után összeszedtük magunkat és kb. fél órányi pihenés után elindultunk Csongorhoz a vártnál sokkal többen: Réka, Árpi (aki kiköpött Kurt Cobain), Zöldi (=Adri - nem tesóm, aki nagyon kész volt, de erről inkább nem publikusan...), Szalci, Zsh, Klau, Netti, Tomi, egy Tibi nevű idegen és én. A Base kapuja előtt egy (nem vicc) az egész úttestet ellepő vízáradat hömpölygött. Klau le is fényképezte, ahogy a kocsikból csónak lesz-.
A West-nél Klau, Tomi és Netti különváltak, mert mentek a Piac térre, így hatan folytattuk útunkat. Csongor meg is lepődött, de végülis nem volt gáz a meglepetésvendégekből. Gitározgattunk, teáztunk és beszélgettünk, amíg el nem szenderültünk.

Több kép a Fezenklub.hu-n
Vagy itt



 

2007. április 30., hétfő
pimas [#912] [6273chr] [szólj hozzá!]

Ribozgi koncert - Harta, Műv.ház szabadtér

Hajnalban a már-már szokásos bajai busz elröpített Hartára. Na, nem röpített, de azért precízen a kiírt időpontra (7.39) ott voltam, és elindultam Hanna elé - mivel nőiesen késett. ;) Tettünk egy rövid kört, bolt/kocsma után járva, végül a Kisvendéglőben sikerült rágót és PM-t MF-t vennem.
Eztán elugrottunk Hannáékhoz letenni a táskám, majd vissza a Szobor-kertbe, ugyanis oda jött Dóri. Még amíg Hannával ültünk a parkban, eltekert mellettünk Panda, és fiúnak néztem. :) Hiába, reggel volt, na.

Zenesuliban Hanna sürgött-forgott, mi pedig Dórival nem győztük kapkodni a fejünk, hogy épp hol van. Hehe. Kiderült, hogy lesz felvonulás, úgyhogy átcipekedtek szépen a művelődési ház (és yankee) előtti színpad mellé, majd elsétáltak (és mi velük) a Glasshouse melletti parkhoz a sarokra, és indult a zenés menetelés. Dóri és én a pizzás előtt vártuk meg őket, majd csatlakoztunk és így visszakerültünk a majális helyszínére. (Amúgy volt 2-3 elég nagy sátor, alatta padok, természetesen sör és kolbász a szomjazóknak/éhezőknek)
A fúvószenekar nekiállt a hosszú, színpadi műsorának, kicsivel később megjelent Tura a horizonton. A focimeccsről jött, ők is beneveztek; később Dórival meg is néztük egy meccsüket. Nem voltak olyan rosszak, mint amennyire Tura mesélte, az utolsó percben kaptak csak egy gólt.

Mire visszamentünk a színpadhoz, a zenekar már nem játszott. Hoppájé. Dórival elkezdtük keresni Hannámat, szerencsére visszaindulva a légvár mellett szembetalálkoztunk Vele. :)
H: Többet ilyet ne csinálj! :) :*
Ennek örömére gyalogoltunk is hozzájuk ebédelni, Dóri is velünk tarthatott. Valami nagyonfinom borsós-húsos leves volt (nagyi miért nem tud pont ugyanolyat?), utána tojásos nokedli, de még megkóstoltuk a keleti fűszerezésű kakast is (tényleg csak kóstoltuk, mert már jóllaktunk) HannApu és -anyu is barátságosan bántak velünk.

Kis pihenés és lebzselés után átmentünk Dóriék házába, ami egyébként üres volt, a család többi tagja fürödni ment valahova. Ittunk tényleg forró csokit, és megnéztünk a Garfield 2-t. Dóri rajzolgatott/írogatott, és mi is inkább egymással, mint a filmmel voltunk elfoglalva. ;) Azért a lényege megmaradt, és tetszett is.
16h után valamivel járhatott ekkor az idő, és elindultunk vissza a faluba.
Dóri szép lassan elszomorodott. Már a suli udvarán se volt kedve frizbizni (ami amúgy vicces volt xD ), majd miután már pizzásban is voltunk egy percre és mentünk haza az időre (18h) való tekintettel vacsorázni, elmondta, hogy a nevelőapja (Nemonddki ) és a családi helyzet (nem az én dolgom, ezért nem részletezem - így is kurvasokat írok) bántja, nyomasztja. Vacsora előtt Hanna szobájában beszélgettünk hármasban erről, és sajnálom a lányt. Mindegy, nem írhatok róla, pedig (mint mindenről) Nemonddki-ről is megvan a véleményem... x/

Hidegvacsi után Ákival mentünk a majálisra. Pár ismerőssel már ekkor összefutottunk, és ami meglepő, Julika egész emberi bánásmódban részesített (köszönt például). Kár, hogy volt egy hülye megjegyzése az estével kapcsolatban...
A Ribogzi előtt egy gyengécske hastáncműsort láthattak az arra kíváncsiak, mi lehúzódtunk jenkibe egy korsó sörért és nyugiért.
20.30 után valamennyivel (nem néztem az időt) kezdett hát a Ribogzi, és jó kis koncertet adtak Sanyiék. A szél elég nagy ellenfélnek bizonyult, a fújta össze-vissza a lapokat, úgymond "lapozgatott a mappában". Egyszer (a Söpredék alatt) elment az áram. Pedig pont ekkor kezdett beizzani a nép, pl. Julikáék is táncoltak elől. A rend helyreálltával eljátszották egészben a dalt (szerintem a Chickenmother, a Fel kéne ébredni és a Pénz a lényeg mellett a legjobb ez a friss szám), és a közönség lelkesedése a koncert végéig kitartott.



Sör yankeeben



Hanna



Sokaság



Maga a Ribogzi

Belehallgattunk még a blues-zenébe, amit két idősebb úr prezentált, de aztán Dóri, Turi, Hanna és én lementünk a teletömött yankeebe. Szószerint úgy kellett székeket vadásznunk, hogy leülhessünk sokadiknak hátra egy asztalhoz (összesen 12-en ültünk ott). Még korábban meghívott Turi egy sörre, amit ő elég gyorsan megivott, és én is siettem, mert át akartunk menni pizzásba-. Így is tettünk.
Ők hárman eléggé fáztak, pláne Hanna, és hiába bújt hozzám, úgy remegett, mint a kocsonya. :/ Bent kicsivel jobb volt, és evett egy hamburgert, amit a felénél rámruházott, és majdnem elaludt az asztalnál. Közben visszahívtam Turit egy korsó sörre. Hannám fáradt és álmos volt, úgyhogy mire Turi kajája megjött, szinte meg is ittam a sört, és mentünk haza.
A következő bekezdés pedig azért nem publikus, mert irigy kutya vagyok. :) Amúgyis, eddig is már elégszer részleteztem publikusan a magánéletem magánéletünket.

 

2007. április 9., hétfő
pimas [#896] [1967chr] [szólj hozzá!]

Szóda a kézbe / Esti party

Hartán a buszmegállóban fáradtan még azon az állásponton voltam, hogy nem megyek sehova locsolni, hanem bedőlök otthon az ágyba és ki se lehet engem robbantani onnan. Ehhez tartottam magam kb. Mezőfalváig, majd hazáig meggyőztem magam arról, hogy a Davecéknek adott ígéret és a muri kedvéért megyek mégis.

Fél 10 után a templom mögött vártam is őket (miután 8.37-kor hazaértem), kb. 3-4 perc késéssel érkezett is Fekete meg Hekkel. Réka nem volt otthon, Dalmánál megint bevetettük a "Pimas-beugrik-a-kerítésen-és-hátulról-támad" c. játékot.
Tündénél Hekkellel beosontunk a ház mellé, majd amikor Davec kellően kicsalogatta szegény lányzót, hátulról is kapott szódát. Fruzsinak pedig csak annyi kérése volt, hogy még szárazon hadd menjen le a lépcsőn, és csak utána kapjon vizet. :)
Győri Zsuzsinál még én is kaptam vizet.
Kínáltak minket konyakkal, sörrel, borral, unicummal, úgyhogy a fáradtságomra még kicsit rátöltöttem... Hazafelé pedig még bementünk Wellnerékhez kicsit, csak lazulni.


Este 7-kor összegyűltünk Wellneréknél, hogy onnan induljunk és csapjunk egy görbe estét. Csebo nem jött, viszont Davec, Hekkel és unokatesója jelen volt.
A benzinkúton a bevásárlás az összedobott pénzből igencsak jól sikerült: 20 sör, 19 kisjäger 5100 Ft-ból. 9-re odamentünk Györéékhez, mivel elvileg náluk pókereztünk volna. Azonban senki nem volt otthon. Kint vártunk a kerítés alapján ülve, lementünk a pékséghez kenyeret venni, Horváth Gergő és Sörö meg már égre-földre keresték, de csak nem találták sehol. Már megjöttek a szülei/tesói, és később mi is elindultunk, amikor Hekkel észrevette, hogy megérkezett. Persze nem engedett be minket a srác, pedig még csendben is maradtunk. ;)
Elmentünk még a Zoli-bolthoz, ott megittam 5. sörömet, aztán szépen mindenki hazament.
Fruzsival MSN-eztem éjjel - részegen. Visszaolvastam, amiket írtam, és hát... xD

 

2007. április 8., vasárnap
pimas [#895] [4861chr] [szólj hozzá!]

Ribogzi koncert - Harta, Drink bár

Negyed órával a bajai busz érkezése előtt kint álltam a buszmegállóban - biztosra mentem. 16h előtt kicsivel értem Hartára, és ahogy megéreztem, Hanna még nem volt a buszmegállóban. :) Persze két perccel később fordult is az OTP-nél (? biztos?) a sarkon, és mentünk a Dunára (ideiglenes jelleggel). Focimeccs volt lenn, sok nép volt, mi pedig jól elhülyéskedtünk az úton, majd a madárleshez mentünk (de nem másztunk fel). A folyóparton álltunk és édelegtünk, mondanom se kell, milyen csodás volt, és hogy szállt az idő. A hajam persze mindig pofátlanul az arcomba lógott, dehát ezt már megszoktuk. ;)
Szóval egyszer csak észrevettük, hogy mintha késésben lennénk, ezért (nagynehezen) elindultunk a Drinkhez, ahol még nem volt senki. Ezen kicsit meglepődtünk, de Ákos telefonhívásával kiderült, hogy 6-kor pakolnak Turánál. Értelemszerűen a következő útunk Turáékhoz vezetett, útközben találkoztunk Fecóval, majd később hívott minket Tura, hogy mégse' menjünk, mert felesleges. Ígyhát a glesszháusz melletti parkban múlattuk az időt, aztán kicsivel később mentünk Hannáékhoz - haza.

Hanna bemutatta a szobáját, és teljesen elkényeztetett. :) Béláné irigykedve nézett minket a kanapé háttámláján ülve.
Kicsivel később megjött a család, és "vacsoráztunk". Ennek előzménye, hogy eléggé tartottam a családi vacsitól, mert azt gondoltam, hogy sablonos kérdések tömkelegébe és kínos feszengésbe fog fulladni az egész. Ehhez képest ez a visszájára fordult. HannaApu olyan volt, amilyenre számítottam. Laza, de tipikus apa, aki nem enged akárkit a lánya közelébe. Ákossal beszélgettem például Veszprémről a nekem kitöltött nagyfröccsö(ke)t kortyolva.
3/4 8-kor a szülők átmentek valamelyik ismerősükhöz kellemes Húsvétot kívánni, mi pedig beültünk a nappaliba DVD-n zenét nézni/hallgatni. Áki negyed 9-kor ment el otthonról, Hannámmal így ketten maradtunk (na meg B.B. King a blues-zal DVD-ről). Ahogy Neki is mondtam, olyan volt az egész, mint egy álom. Ennyire tökéletesen boldognak még sosem éreztem magam.
Leoltottuk a villanyokat, és 21h-ig tartó alvásról határoztunk, amiből persze nem sokminden lett, mivel diszkréten felfaltuk egymást. Mint a mesében: békében elterülve csak az ajkak érintkezése hallatszott, a levegőben áradt a boldogság, a külvilág teljesen ki lett zárva és csak Ő meg én léteztünk.
Az idillt a hazaérkező szülők és a közelgő indulás törte meg valamelyest 3/4 9-kor. Ismét Hanna szobájába felhúzódva édelegtünk még kicsit pécsi képeket nézve, amellyel valamelyest betekintést nyerhettem Hannám hétköznapjaiba. Utána megtapasztalhattam, hogy egy nő mennyi idő alatt készül fel az estére... ;) Az indulás végül kb. negyed 10-re tolódott, de pillanatok alatt a Drinkben üdvözölhettük Pandát, Fruzsit, Julikát és húgát, Turát és Dénest, Fecót és Sanyit. Mivel még volt idő a kezdésig, kicsimmel átnéztünk yankeebe, ahol nem voltak sokan, és kb. 20 másodpercnyi lent tartózkodás után vissza is mentünk. Viszonylag gyors egymás-utánban megittam két korsó sört, ezzel súrolva a józanság határát.

Egyszercsak elkezdte a Ribogzi. Én személyszerint nagyon jól éreztem magam, de ahogy észrevettem, ezzel a többiek is hasonlóképpen voltak. Turáék határozottabban játszottak, mint a legutóbb, bár kevesebben voltunk, mint akkor. Mindazonáltal teljesen elégedett voltam, hisz' minden stimmelt. Na, jó, Julika továbbra sem volt túl barátságos velem, dehát ezt már megszokhattam. Legalább már szóra méltatott.
A Ribogzi után Hannámmal átmentünk pizzásba. Ő fázott, engem valamelyest fűtött az alkohol. Ahogy beültünk hátra, majdnem elkezdtem sírni örömömben, ami biztos a józanságküszöb átlépésének is köszönhető volt.
Visszatérve Drinkbe hallgattuk még egy darabig a Rocktár feldolgozásait, majd fél 2 előtt hazamentünk.
"Otthon" szép csendben beosontunk, miután a kiskapunál elhadartuk a Fekete Pétert. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán mentünk aludni (külön-külön). Ezt persze hosszas búcsúzkodás előzte meg.. :)
Reggel kávéval és csókkal ébresztett a drága. :) Elmesélte, hogy elég hamar elaludtam, de még visszajött hozzám, hogy átállítsam a mobilom 5.00 helyett 5.30-as ébresztőre. Erre nagyon homályosan emlékszem csak, inkább álomnak hittem. Hát igen, fáradt voltam.
A buszra idejében kimentünk, volt időnk rendesen elbúcsúzni is.
"ILYEN ŐSZINTÉN NEM MONDTAM MÉG
A MÚLTBÓL FELDERENGŐ EMLÉK
EGY ILYEN NŐ, MINT TE, VOLT MINDEN ÁLMOM...
MINDEN ÁLMOM..."

[KEPSZLOKK JUNKIES]

 

2007. március 31., szombat
pimas [#888] [1330chr] [3 hozzászólás]

1000 nap blogja

Íme, ezt is megélem, 1000 napja vezetem ezt a naplót. Érdekes, hogy ez nem is évforduló (hogy is lenne az), mégis még komolyabban is veszem, mint a tényleges évfordulókat. Ennyire nagy dolog az, hogy 10 a harmadikon napja írok ide? A fenti képet nemrég készítettem, és amikor befejeztem, teljesen meghatottam magam; mennyi ember, mennyi esemény, mennyi jó és kevésbé jó dolog ért 1000 nap alatt!
Különösen örülök, hogy egy ilyen kellemes szakaszban ér ez a jubileum, amikor - lekopogom - jóazisten, jótád.
Nem is szaporítom a szót egy ilyen különös március végén, amely kicsit talán rosszul indult ugyan, ám mégis mennyire maradandó élmény maradt a rengeteg koncerttel - de ami mindennél fontosabb, egy új szerelemmel.

(Igen, a képen vannak Turáéktól származó képek is a Dzsembori randomimage-listájáról)

"MOST NÉZZ AZ ÉGRE FEL
MEGANNYI CSALFA JEL
MEGNÉZTÜK KÖZELRŐL, MERT MI SEM HITTÜK EL
HOGY EZ CSAK ENNYI
VICC A 'LENNI'..."

[KEPSZLOKK QUIMBY]


Délután Milánnal és Martinnal pókereztem. Jól elhülyéskedtünk, végül Martin nyert a kezdők szerencséjével.

 

2007. március 24., szombat
pimas [#883] [4830chr] [3 hozzászólás]

Mennyei Manna (Hanna) / Házibuli

Az egy héttel ezelőtti buszérkezésből okulva most nem kockáztattam, és időben ott voltam a megállóban, majd kisvártatva jött a busz, ami elvitt Soltra. Ezúttal csak 4 kóbor kutyát láttam. Másik megfigyelésem, hogy van egy fiatal(-nak tűnő) srác, aki vélhetően csöves, mert teljesen céltalanul kószlált a múlt héten és most is az Aranykulcs körül. Elnézést, nem céltalanul: szedegette a csikkeket a földről és a kukákra rögzített hamutálakból. No comment.
Hideg volt, és sokat várakoztam a buszra, de igyekeztem hasznosan eltölteni az időt: törit tanultam, később pedig beszélgettem egy idős bácsival (azaz ő mesélte el nekem a régi szép időket).

Na, de miért írok az apróságokról, mikor Hanna várt a buszmegállóban...? Csodaszép volt most is, és elindultunk sétálni kicsit a faluban, majd beültünk a Pizzásba, a jobboldali részbe, ahol úgy 10 percet leszámítva végig kettesben voltunk. Átadta az ajándékát (Magyar vagyok, nem turista kitűző! :) ), amit azért kaptam, mert szeret. Én is előrukkoltam hát ekkor a meglepetés plüss feketebáránnyal, aki végülis a Béláné nevet viseli. Csócsóztunk is, továbbá kaptunk 5 kreditet a zenegépbe ajándékként annak karbantartóitól. Odaadta a kulcstartóját, amit ő maga készített, és egyik oldalán egy H, másikon egy M betű áll. :)

Hogy pontosan mikortól ültünk ott, azt nem tudom, de leírhatatlan volt Vele lenni. Teljesen elkényeztetett, ahogy (remélem biztos) én is őt; hol vadul, hol szelíden csókolgattuk egymás nyakát, és nem volt olyan perc, amikor ne csókolta volna meg egyikőnk a másikat. x) Elolvadtam és szétfolytam a padon. (Béláné szemét letakartuk, hogy ne lásson semmi olyat, ami az ő szigorú erkölcseit sérti ;) ) És az, ahogy felgyorsul a szuszogása, amit az arcomon és fülemen érzek, majd megy a zsigereimben az érzés... Jaj. Mennyország.
Ha Hannám wc-re ment, előtte kb. 5 percig búcsuztunk arra a 2 percre, amíg "távol" kerültünk egymástól. A buszra is kicsit sietnünk kellett, mert indulás előtt túlzottan lefoglaltuk egymást. x)
Hiába kerestem rá szavakat, nem tudtam Neki elmondani azt a boldogságot, amit éreztem (és érzek). Ilyen szenvedéllyel még senkit sem szerettem, és engem sem szeretett senki. Bakker, érzem és tudom, hogy SZERET! :)
Ugyan értelmetlen dolog összehasonlítani, de még Mariannal sem éreztem ennyire jól magam.
Sofőrbácsi meg nézett is, hogy mit csinálnak ezek a mai fiatalok... ;)


Este mentünk Imivel Wellnerékhez házibuliba, vittünk egy üves Muskotályost, fehéret, félédeset. A lakásba lépve kapásból sört nyomtak a kezünkbe, és leültünk a Málta - Magyarország focimeccs végét nézni. :) 9-ig lazulás volt, ekkor még csak Wellner Balázs és Dávid, Csebo (Robi), Jenovai Ricsi és mi voltunk jelen. Ennek ellenére fogyasztottuk az áfonyalikőrt.
9-kor megjött Edit, Attila, Laci és barátnője. Szólt a zene, ittunk Martinit és áfonyalikőrt még, felkezdtük a bort, jött a második/harmadik sör, szóval szép lassan kellően betöltöttem, és bizony már nem mindig jártam egyenesen. :) A hangulatra nem volt panasz, megérkezett Györe, később Pityuka és GesztiSzandra is benéztek.
22.18-kor felhívtam Hannám, amit utólag nem tartok túl okos húzásnak, mert részeg voltam. :/
Készültek a képek, a verandán sztoriztunk, üvöltöttek a jobbnál jobb zenék, egyszóval nagyon jól éreztük magunkat.

Az idő teltével Györe, Pityukáék és Laciék hazamentek, mi pedig beültünk megnézni az Argo-t. Végülis nem rossz film, és ha elvonatkoztatok attól, hogy eleve nem szeretek filmet nézni, akkor még kifejezetten viccesnek/humorosnak/betegnek is nevezném.
Az Argo alatt bealudt Attila és Dávid, később Ricsi is (Ricsi a szobában, a másik kettő a tévével szemben. Mi négyen (Csebo, Bazsi, Imi és én) fényképezővel, rúzzsal és borotvahabbal indultunk portyázni. xD Hát, hogyismondjam... Ricsit nagyon kirúzsoztuk és borotvahabot is kapott, Dávid dettó, Attila felébredt, mielőtt akciózhattunk volna.
Az én ötletem alapján végül nem is mentünk haza, hanem stílusosan befejezve a bulit bealudtunk a tv-vel szemben, váltva Attiláékat, akik (főként Bazsin) nagyon visszaadták az elkövetett gaztetteket. :) Az eszköz egy tubus fogkrém volt.

Reggel kávé, veranda, dumálás, röhögés, aztán 8-kor Imivel hazamentünk, majd ő a 11.25-össel utazott vissza Fehérvárra.

ÖSSZEFOGLALVA: a szilveszterivel minimum egyenértékű buli volt ez számomra, ahol elengedtem magam (de nem volt róka-móka)... csak Hanna hiányzik. :/

 

2007. március 16., péntek
pimas @ 22:28 [#877] [4623chr] [szólj hozzá!]

Hannával

7.44-re értem a buszmegállóba (tehát 14 perccel a kiírt idő előtt) és meglepetésemre kapásból jött a busz. Nembaj, utaztam szépen Soltig, és ott másfél óra várakozás lógott a nyakamon. Csendben elüldögéltem, számoltam a kóbor kutyákat (5), majd 10.35-kor odaálltam a buszmegállóba, hogy 10 perc múlva felszállhassak a Hartára tartó buszra. Aha. 11.07-kor óhajtott jönni a járgány...

Hanna már ott várt a buszmegállóban, AC/DC pólóban, pirospozsgásan, mint mindig. :) Az óvatosság kedvéért (és önbizalomhiányból) egy homlokra-puszival köszöntöttem, aztán elindultunk a Dunához. Érdekes, hogy ő az első olyan nő (mármint a kapcsolataim közül), aki mellett nem puhulok meg. Hogy értem ezt? Úgy, hogy vele tudok viccelődni, nem akad el a szavam, és nem kezdek el gügyögni, hanem önmagam vagyok. Ahogy én szeretem magam, azt tudom neki is adni.
Szóval (visszatérve a konkrét történésekre) legyalogoltunk a Dunához, leterített egy plédet, elfeküdtünk, és hamar előbújt a kérdés, hogy mi legyen velünk. Két lehetőséget vázolt okosan: az első, hogy egyszer fáj, de nagyon (tehát nem találkozunk többet, hogy ne kínozzuk magunkat, és igyekezzünk elfelejteni a másikat), a másik, hogy többször fáj, de kisebbet (tehát találkozunk, amikor tudunk, a köztes időben pedig kínlódunk). Kölcsönösen beláttuk, hogy szeretjük a másikat. (Ez nagyon jól esett, megnyugtatott, és minden kétséget megszüntetett bennem)
Ő az első verziót tanácsolta, én pedig a másikat. Egyszerre volt nagyszerű és szívszorító, ahogy feküdtünk ott. Elmondta, hogy ő nem tudná azt megcsinálni, hogy mindig fájjon neki a találkozás után a búcsú, és a köztes idő.
Nem jutottunk igazán dűlőre, én nem akartam ráeröltetni az akaratom, és valahogy megszakadt a gondolatmenet, felültünk, és kiszellőzött a fejünk.

Megint elkezdett korogni a gyomrom. xD (Ez már szerintem feltételes-reflex nálam) Hanna telefonált Dórának, hogy lejön-e, és hoz-e valami ropogtatnivalót. Így lett. Kártyáztunk, hevertünk, Hanna szerzett egy sört egy halásztól, aztán valahogy megint teljesen összegabalyodtunk. (Szegény Dórát kirekesztettük. ;) ) Megint előjött a "Mi legyen?", és Hanna egyszercsak felült, és sírt. :/ Ezután megint szükség volt a feloldódásra, úgyhogy szedtük a cókmókunkat, és az időre való tekintettel elindultunk a faluba.
(Folyóparton ölelkezés közben prózában elmondtam a Hiperkarma vonatkozó sorait.
"LASSAN VÉGE LESZ, ÉS TE ITT MARADSZ VELEM
A VILÁGVÉGÉN A FOLYÓPARTON ÁLLUNK..."

[KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Jaj.)
Direkt lassan mentünk. Az 51-es főúthoz érve ők poénból elkezdtek stoppolni, én leültem a korlátra, és valahányszor Hanna át akart menni, mindig visszahúztam és megcsókoltam. :) Sokadszorra azért csak átmentünk, és a Szobor-kert felé vettük az irányt. Kérésére szedtem neki virágot. :)
(Amit úgyis csak mi hárman értünk: "Kókusz a végtelenediken")
A Szobor-kertből hamar odébbálltunk, mert három kutya ugatott, egymást marták, és folyton Dórit követték. A Yankee mellett a lépcsőn állva jött el a busz előtti utolsó 15 perc.

Dóra jó érzékkel magunkra hagyott minket. Abban maradtunk, hogy egyszer fájjon, de hatalmasat. Belül kicsit megdermedtem, ahogy végiggondoltam, hogy az "utolsó"-k jönnek. Az utolsó ölelés, csók, nézés-tekintet, mindenből, mindenből a végső. (Brr... a hideg kiráz)
Beálltunk a buszmegállóba, ölelkezve édelegtünk (ha van ilyen szó), és befordult a busz a sarkon. Pff... Felszálltam, jegyet vettem, leültem, Hanna pedig lent állt könnyes szemekkel, én meg... Áh, nem gondolok bele. Azzal bírkóztam, hogy addig ne eredjen el a könnyem, amíg elindul a busz. Pff... x( Egész Soltig, küzködtem így, ott megint vártam egy szűk félórát, aztán hazafelé már végig a naplementében gyönyörködve kínoztam magam. (Persze az agyam ilyenkor egyből Hiperkarma-t játszik a belső WinAmp-omon)

Este Hekkelék hívtak pókerozni MolnárTomihoz, dehát elképzelhető, mennyire tudtam figyelni, és ez milyen eredménnyel járt. Írtam Hannának, visszahívott, és megbeszéltük, hogy próbaidőre továbbengedjük a kapcsolatunkat.
Ha a többiek nem néztek volna hülyének, örömtáncot jártam volna, de komolyan.
Tényleg nem tudom, meddig fogjuk így bírni; de én személy szerint állom a sarat - viszont nem akarom őt kínozni. Ha egy héten egyszer látom, az feltölt annyi energiával, hogy jöhet Duracellnyuszi futószalagon, azt is lenyomom. :)

És kérésemre befújta a sálam az illatával. Szerintem már most kiszimatoltam belőle az összes molekulát. :)

 

2007. március 14., szerda
pimas [#875] [3431chr] [1 hozzászólás]

Hiperkarma - Base (Fezenklub)

Csakúgy, mint Emil előtt, most is háromnegyed 6-kor találkoztunk a mekinél. Adri (Zöldi) is ott volt, de mondta, hogy ő valószínűleg Pestre megy. Ígyhát mi elindultunk, aztán 18.20 körül oda is értünk az ex-Basehez. Még nem lehetett bemenni, úgyhogy átugrottunk a Halesz parkba hintázni. :)
7 előtt visszamentünk, és elsők voltunk: a karszalagomon nekem a 0001, Iminek a 0002 kód állt. Bent még alig volt pár ember, aztán az első Kozel elfogyasztásakor GyőriZsuzsi és tesóm, kicsivel később tesóm osztálytársai (Anett, CsalAnna, Szilvi), újabb pár perc múlva Zsh, Szalci Marci, és még jópár parkos ismerős. Vadászkürtből jöttek, Marci be is volt lassulva, Szalci pedig amint meglátott, a nyakamba ugrott. :) Rég láttuk egymást, na.
Csócsóztunk, ittuk a söröket; befutottak még 9.-esek (Nóri, Eszter, Márti, Zsófi, Éva) és Szilvi (osztálytárs) is. Lassacskán (fél 10) kezdődött a Sajnos Batár nevű előzenekar...

A második ránézésre is teljesen hajmeresztő név ellenére nem hörgős-metált, hanem számomra kissé a Csá, Misi!-féle dallamosságal ékesített, de más stílusú zenét játszanak. A kilencedikesekkel voltunk elől, jól elökörködtük az időt. Egyszer egy részeg srác odajött hozzánk, és puszit akart adni Nórinak, aki arrébbugrott. xD Szegény srác... ki lett kosazarva. ;)

És lassan eljött a Hiperkarma ideje. A tömeg felzsúfolódott, Imi és Nóri maradt csak a környékemen, viszont mi legalább nem szakadtunk el egymástól. A Királyok, síelők volt a kezdés. A később játszott pörgősebb dalok alatt viszont nagy volt a lökdösődés. A koncert túlnyomó részében Nórit védtem, már amennyire tudtam. Szerencsére nem szakadtunk el Imitől, sőt a végén (amikor Nóri már eltűnt a szemem elől) első sorban is álltam.
Volt egy technikai szünet, mivel Robi gitárján elszakadt a felső E-húr. Igazából nem állt meg nagyon a műsor, mert amíg a másik gitáros kicserélte a húrt, billentyűs-basszus-dob alapra folyamatosan mondta, ami eszébejutott.
Igazából elég durva volt, ahogy a színpadon füvezett... Az elején vicces volt, mert még észnél volt, de már látszott rajta a hatás. A végén viszont már akkora pupillái voltak, mint a Föld, és teljes zagyvaságokat beszélt a mikrofonba. Elég meredek volt... :)
Amúgy a teljes koncertet végigüvöltöttem és kitomboltam magam.
Csak a rend kedvéért: Királyok, síelők; Fekete Péter; ?; Látatlan, R`n`R 2000; Összevisszaélet; Amondó; Blabla; Üres; Felejtő; Secperc; Zöldpardon; Dob+Basszus; Csak az kiabál, aki fél; Lidocain; Sosem voltunk senkik; Hiperkarma; Mindenki függ; Mitévő? - ez mind. :)
Koncert után Imivel, Szilvivel és nővérével ültünk egy bárpultnál, szokás szerint vizet locsolva magamra. Később a benti kanapékra vágódtunk le a kilencedikesekkel, vagy a jobb számokra a táncparketten ugráltunk. Ők még záróra előtt, mi csak záráskor léptünk le. Horváth Gergővel megbeszéltük, hogy a 4.30-as szegedin találkozunk; tesómat hazavitték LadányiLaciék. Imivel egy darabig elkísértük Szilviéket (amúgy tök ellentétes irányban :) ), de még így is sok volt a szabadidőnk...
Ennyi. Fáradt vagyok többet írni. Odabaszott. :)

Még több kép a Fezen.hu-n

 

2007. március 10., szombat
pimas [#873] [4667chr] [szólj hozzá!]

Emil.RuleZ! koncert - Base (Fezenklub)

Háromeld 6-kor találkoztunk Imivel a Mekdonálc mellett, aztán egy laza sétával elrobogtunk a Base környékére. 18.10 körül értünk oda, ezért elmentünk még a Halesz parkba hintázni. Beszélgettünk a suliról és zenéről, meg persze a kettő kapcsolódásáról.

Még 7 előtt berobogtunk az ex-Basebe, kikértük az első sörünk, és először az előtérben, később bent leültünk. Előzenekar nem volt, ez nyílvánvalóvá vált azzal, hogy Hajósék kezdtek el "hangbeállni". Előrementünk, mivel azt hittük, hogy kezdődni fog a koncert. (Kicsit furcsáltam is, hogy 8 előtt miért kezdené el a banda az előadást.) A Fezenklub hangosítói nem igazán uralták a helyzetet, szerintem nem voltak felkészülve arra, hogy egy 7 fős zenekart fogadjanak. A probléma egész egyszerűen a kontrollokban leledzett, Hajós semmit nem hallott vissza nem csak magából, hanem másból se. Látni lehetett, hogy feszült és kissé elkeseredett...
H.A.: Nem is tudom, közönség is lesz? Szokott lenni?
Ahogy várható volt, a későbbi kezdéshez szokott környékbeliek 8 és 9 között teltházassá tömték a helyet, így a 21h-s kezdés már ideális volt.

A Nagyfenekű nők napja volt a kezdő szám, amit sok általam is ismert és ismeretlen dal követett. A zenekar és a közönség is teljesen feloldódott, gyakorlatilag bármerre nézett az ember, mosolygó arcot látott. Minden volt a színpadon, amit elvárhattunk tőlük: Hajós-féle gitárszóló és szövegimprovizálás, különleges kézmozdulatok, hangulatcsiholás, egy vicces szövegtévesztés, frappáns átvezetők és rengeteg impro. A Kerti party közepe felé Kisvári Ferenc (dob) és Ádám (trombita) játszott csak, hatalmasat rögtönöztek, majd egyszercsak visszaszállt az egész zenekar, folytatódott a dal. xD Imivel nem győztük összeszedni az állunkat a földről. Nagyon-nagyot zenéltek... :)
Csak a "leltár" kedvéért, amire emlékszem (teljesség igénye nélkül): Nagyfenekű nők napja, Medúza, 06/90-es csodalény, Sexplanéta, Bölcsidal, Zsebeibe zsé, Hisztis, zanga!zanga, Zazie az ágyban, Láttam Zazie-t, Kerti party, Csúszda, Térerő, Nem megy + Aki lefelé száll, Hello Turist!
Az utolsó dal a Nem megy volt, és úgy ért véget, hogy sorban egyesével meghajoltak, és lementek a színpadról a zenekartagok. Zita, a gyönyörű vokalistalány kezdte, a zongorista, Zsuzsa folytatta, majd Hajós András, Hegyi György, Kisvári, a gitáros (akinek bevallom, nem tudom a nevét) és végül a trombitás, Ádám. A visszataps szerintem minden eddigi fellépőt túltett. Komolyan, eddig akárhányszor voltam a Base-ben, ilyen határozott visszahívás nem volt soha.
Először csak a két hölgy és a trombitás jött vissza, és Zita énekelt egy (általam nem ismert) dalt. Iszonyú jó hanggal van megáldva. Visszajött a többi zenész is, aztán jött az Aki lefelé száll, a refrén alatt mindenki ugrott és üvöltötte a szöveget. :D Zárásként a Hello Turist. Amikor oda ért a szövegben, hogy Parlament of Hungary, kezével elkezdte kirajzolni az Országház alakját, majd egy váratlan fordulattal a végére érve egy középső ujjat mutatott. - És abszolut igaza van a témával kapcsolatban.

Koncert után kinn ültünk Imivel a kiszobában, és fogtuk a fejünket, hogy mekkora élményben részesültünk. Komolyan mondom, már a PeCsa Depresszióval vetekszik a dolog, bár a kettőt nem lehet összehasonlítani, de az élmény akkora volt ott is és itt is, hogy nehéz felülkerekedni... Sikerült aláírást is szereznem Hajóstól. :)
11 körül Imivel elindultunk hozzájuk haza, mivel hosszú gyalogút várt ránk. Útközben szedtünk két Hiperkarma-plakátot. Változatos helyeken mentünk, rétek, vasútvonalak mellett, és jó másfél óra tényleg kellett ahhoz, hogy odaérjünk a békés külvárosba, ahol Imiék laknak. Éjjel még ettünk pár falatot, aztán mentünk aludni.
A 6.30-ra tervezett kelés 7.00-re tolódott, de még ez is korainak bizonyult (elnéztem a buszaim), így bicikliztünk egyet a környéken és ettünk zsemlét és hozzá kakaót.
Imi kikísért a 10-es buszra (ez most nem időpont, hanem számozás), amivel beértem 8.57-re. Kiderült, hogy mégis van 9-es sárosdi (ez már időpontot jelöl). No comment. :) Pont lekéstem, így vártam a szegedire. Amúgy az a busz volt most a járat, amivel osztálykirándulásra mentünk. :) Lol.


Még több kép a Fezen.hu-n

 

2007. március 2., péntek
pimas [#866] [4645chr] [szólj hozzá!]

Depresszió koncert - Veszprém, Eszpresszó

Ádámmal a 17.05-ös veszprémivel mentünk, az úton a fehérvári iskolaösszevonásról, konkrétan az I. István - Hunyadi problémáról beszélgettünk. 17.58 körül már le is szálltunk a veszprémi buszpályaudvarnál, és megkezdtük a hozott gyümölcsös kevert szeszesitalokat. :) Elindultunk találomra valamerre. Mint kiderült, nem találtuk el a helyes irányt. Amikor már elég kevés ember jött szembe velünk, az gyanús volt, és végülis egy fiatal nőt kérdeztünk meg. Nagyon segítőkész volt, visszagyalogoltunk vele a centrumig, onnan pedig helyes útra terelt minket, és pillanatok alatt odataláltunk. Még fél 7 körül lehetett, és felmentünk az Eszpresszó bejárata feletti tetőtér félére. Itt ittunk tovább, közben beszélgettünk a kapcsolatokról.

Néha-néha csatlakozott hozzánk pár csoport, az egyiktől például vettünk két jegyet egy-egy ezresért, mert nekik már nem kellett, mi meg spóroltunk fejenként egy 500-ast. Ahogy várható volt, piával (üveggel, stb.-vel) nem lehetett bemenni, így visszamentünk fel, és benyakaltuk, ami még maradt. Ekkor csatlakozott hozzánk egy csaj, aki hubit szorongatott a kezében. Gyakorlott ivó lehetett, Ádám pedig mondta neki, hogy talán nem kéne többet innia. A csaj nem hallgatott rá... biztos jobban tudja, mi csak jót akartunk.

Fél 9 körül bementünk. Ádám osztálytársa, Ricsi már ott volt, meg a két idegen arc is. Letettük a kabátot, meg ilyen apróságok, aztán az előzenekar végével menyomultunk, és egész jó helyet fogtunk.
Meglepően hamar kezdett is a Depresszió, már 21h-kor.

Erősen kezdték (Lásd (amit neked szántak)), én villámgyorsan el is szakadtam Ádáméktól, előrekeveredtem. Meglepődtem, hogy eleinte elől semmi pogó nem volt. Maga a nézőtér borzasztó kicsi volt, és faltól falig álltak zsúfoltan a népek. Kevés klasszikust játszottak, például a Még1x-t nagyon hiányoltam, voltak azonban olyan finomságok, mint Messiás! Úgy 40-45 perc után teljesen kitikkadtam, a bőröm is teljesen száraz volt, úgyhogy kimentem kicsit, és Ádámék is kint voltak. Pihentünk.
10-kor Feri be is mondta, hogy Köszönjük, ez volt a Depresszió, amit persze senki sem hagyott annyiban, és visszatapsoltuk a bandát. A második (és egyben utolsó) ráadásszámra be kellett mennem, ugyanis az a Sokkold a rendszert! volt! Hoppá, mi? Az egész nézőtér pogózott! x) És eljött a MÉSZÁRLÁS ideje... x) Ha semmi más nem lett volna, csak azért a 20 másodpercért megérte volna eljönni. Nagyot nőttek a szememben, hogy újra volt Sokkold.

"HÜLYÉKÉRT NEM ÁLLOK SORBA
EZ NEM A LELKEM SORSA
ÉPÍTEK INKÁBB, NEM ROMBOLOK
A VÉR ÍZÉRE NEM VÁGYOM
EZ EGY ÚJ RENDSZER, ITT MINDENKI BOLDOG
CSAK ELÉG SZARUL MENNEK A DOLGOK
ROSSZ ESZMÉKÉRT VÉREDET ONTOD
PUSZTÍSD EL VELEM A FRONTOT!
SOKKOLD A RENDSZERT!"

[KEPSZLOKK DEPRESSZIÓ]

Ádám megszerezte az egyik közönségbe dobott dobverőt. :D Durva. Leszedtük az ajtó mellett felragasztott plakátot is, szóval nem sokat szöszmötöltünk... xD Ádám a plakátot, Ricsi és én meg a jegyet írattuk alá, mind a négyük aláírását bezsebeltük. :)
Pihentünk a rockdiszkó ideje alatt, amiben a depisek elég aktívan résztvettek. Annyira, hogy Hartmann Ádám és Dávid, a dobos szépen be is piáltak... Dávid a kamerának pózolt. xD Mostmár legalább tudom, honnan vannak az olyan felvételek, mint ami a szülinapi DepiDVD-n láthatóak... Nagyon laza a srác tintásan... :)

Voltunk McDrive-nál (Ricsi vett sajtburgereket), majd még az Eszpresszóban punnyadtunk kicsit. Kerestünk kocsmát, de nem volt értelmesnek látszó hely nyitva.
Nem írtam még, hogy valamikor éjfél előtt megjelent a Jäger-csoport. Nem tudni, kik voltak és honnan jöttek, de megjelent sok-sok tetőtől talpig Jägermeisterbe öltözött fiatal lány, és egy ügyességi feladat helyes megfejtéséért cserébe lehetett kapni Jäger-es sálat, meg egy kémcsőben magát a nedűt... :) Én nem tudtam kirakni a cseles kockát, de kaptam sálat és italt is.

2 óra után kocsival Fehérvárra utaztunk. Nem voltam túl nyugodt, mert a srác, aki vezetett, ivott az este folyamán. Lassan ment, és végülis nem lett semmi baj, de nem voltam túl higgadt.
3-tól fél 6-ig Ádámnál voltam, végig beszélgettünk különböző dolgokról.
Az 5.30-ason meg majdnem elaludtam a leszállást. Nem lett volna jó Szőlőhegyen, vagy Szabadegyházán ébredni.

 

2007. február 24., szombat
pimas [#861] [4066chr] [szólj hozzá!]

Ribogzi koncert - Harta, Yankee pub (Művekmíting VII.)

Délután buszra szálltunk, hogy ellátogassunk a hartai rákenról élet feltörekvő bandájának, a Ribogzi koncertjére. :) Tura és Panda autóval várt minket a buszmegállóban, hogy villámgyorsan odaérjünk hozzájuk. Kb. egy óra pihengetés után - ami zeneválogatással telt - jött Ákos majd Sanyi, és bepakoltuk a Fordba a felszerelést. Kb. fél 7 után már a Yankeeben álltunk/ültünk.

Ekkor még kevesen voltak lent, például Hanna és egyik barátnője, Dóri. Tesóm, Dóri, Hanna és én elmentünk a szoborkertbe körhintázni. :)
Turáék eddig és ezalatt beállítottak mindent, aztán háromeld 8-kor még "hazamentünk" enni, pihenni kicsit, meg ilyesmi. 9-kor pedig teljes elszántsággal vissza a pubba.

Hannával, Dórival és tesómmal a középső bárpulthoz (vagy mi az) ültünk le, Hanna ásványvizet, Adri vadászt, én pedig sört ittam. Fecóra várt a zenekar, mivel ő még dolgozni volt 10-ig. A nép szépen gyülekezett, jópár már korábbról ismert arccal fogtam kezet.
Hannával hülyéskedtünk, például hogy elüssük az időt, parasztnintendóztunk [ xD ], vagy pirospacsiztunk. Általában ő nyert, én pedig ezt megelégelve nem játszottam vele többet. :)

Végül csak eljött az idő a kezdéshez. Kicsit későn kapcsoltam, így nem tudtam előremenni, mivel ekkor már annyian tömörültek a tenyérnyi helyen, hogy egy gyufaszálat sem lehetett leejteni. Igen sokan voltak kíváncsiak a Ribogzira. Az első pár szám után 3-4 (kicsivel idősebb) ember visszament a pulthoz, így már ideális létszámú embernép állt elöl.
Abszolut fasza műsorral álltak ki, csak a dalok közt kevés volt az átvezető beszéd. A szöveg is érthető volt, a repertoárba találó feldolgozások is kerültek (pl. Lopott könyvek, Buzis dal xD). Tetszett a népnek a produkció.


Odalent változatlanul sokan voltak, akadtak, akik már a padra hajtották fejüket. Köszöntöttük Fruzsit 14. születésnapja alkalmából, és fényképeztünk mindent és mindenkit. Hanna hazament, felkísértem. Nem tudtam mit válaszolni a "hogyan tovább?" kérdésre. :/ Mondtam neki, hogy költözzön Seregélyesre. :) :/
Az idő teltével Turáék zenéltek még a népnek, mi pedig ültünk és beszélgettünk némi ital mellett. Tamás (már részegen) nagyon haverkodni akart, aztán Turival meg egy Adri nevű csajjal ittunk kismézest. Az jól esett.
A hangulat végig fasza volt. 4-kor mentünk Turáékhoz (Turi nélkül, ő még maradt), hazakísértünk Fruzsit (az úton végig fárasztottam x) ). Reggel persze nem lett semmi a 9 órai buszból, mert 8-kor nem volt szívünk felkelteni Turáékat, aztán én aludtam el... A 13.45-össel jöttünk, de figyelmetlenségből azt is majdnem lekéstük.

"...MERT MELEG ÁGYBÓL FELÉBREDNI SENKINEK NEM FŰLLHET A FOGA IDŐ ELŐTT..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

 

2007. február 16., péntek
pimas [#855] [2995chr] [szólj hozzá!]

Junkies koncert - Base (azaz FeZeN Klub)

A 15.50-es szabadival bementem Fehérvárra, mivel úgy volt, hogy Csongorékkal csendesülős gitáros délutánt tartunk a Telekiben. Ez elmaradt persze, így kb. fél 6-ig Klaudiával voltam, majd megjött Erik, és ők mentek Erik lakására. Én letettem a gitárt Zsófi néninél, aztán eltéptem Kriszta felé. Kijött, mentünk Haleszba, hintáztunk, meg énekeltünk. xD Elindultunk Ádámék elé, aztán majdnem elmentek mellettünk az utca túloldalán. :)

Ádám, Kriszta, Tamás és én felmentünk a Base-be olyan 8 körül, és egy darabig elég kevesen voltak. Ádám kicsit beihatott, legalábbis Kriszta szerint. Én csak azt vettem észre, hogy be nem áll a szája és folyton röhögnöm kell. x)
"NEVEZZÜK ÍGY."
[KEPSZLOKK ÁDÁM]
Megláttam Pumit, majd Andit, Nórit és Dalmát (kilencedikesek). És cigit kértek.. Kicsit meglepődtem, de emiatt nem fogok rossz szemmel nézni rájuk.
Megjött Adri, és még ezelőtt találkoztam is CsalAnnával és Orsival. 9-kor kezdett az előzenekar... Én általában Andiék, Krisztáék és tesómék között ingáztam, és színjózanul (mert mi az a két Kozel..) is top-hangulaton voltam. :)

Később megjelent Anna sírva. Néztem is, hogy mi van... Nagyjából el tudta mondani, hogy kicsit összekaptak Danival, aztán megfordultam, és láttam a másik szobafélében Danit. Beszéltem vele, hogy ugyan, próbáljanak már meg kibékülni.
Kriszta eléggé frusztrált volt, mivel.. Talán sok volt a jelenlévő ex-ek száma. Ezt azzal tetézte, hogy többször is otthagyta Ádámot (úgyértem, elment mellőle másokhoz), és így kialakult egy kisebb konfliktus. Amíg Kriszta wc-re ment tesómmal, beszéltem kicsit Ádámmal. Később Krisztával.

11-kor el is kezdte végre a Junkies. Kicsit távolságtartóan helyezkedtünk, hogy ne sodródjunk kapásból a pogóba. Az első számból (Gyere le velem a mélybe) még fél perc se telt el, Ádám rám nézett, és egy gyors metakommunikációval elhatároztuk, hogy berontunk pogózni-. Jó volt. A vártnál kevesebbet rúgtak, így elég sokáig bent is maradtam, utána pedig jobb előlre sodródtunk. Mögöttem volt Adri és Kriszta szinte végig, de nagyon pogózták őket, úgyhogy átcsúsztak a jobb oldalamra. Szinte végig a második sorban zúztunk, egy csomószor hozzáértünk Szekereshez. :D
Nagyon sok energia szabadult fel, el is fáradtam rendesen...

Koncert után punnyadtunk kicsit, megint leöntöttem magam vízzel, ahogy azt ilyenkor szoktam... Kriszta alig várta meg Ádámot, amit nem tudtunk mire vélni... Utána meg elindultak a Halesz felé, mi meg mentünk haza.

Egyébként örültem annak, hogy Ádámmal ilyen jól kijöttünk. Pozitív csalódás.



Balról jobbra: Orsi, CsalAnna, Adri és én

 

2007. január 25., csütörtök
pimas @ 15:54 [#837] [4056chr] [szólj hozzá!]

A KÖZELLENSÉG

Nos, ami ma történt a sulinkban, az egyszerűen vérlázító. Három részre bontom a bejegyzést: a tények, a szubjektív vélemény (cenzúrázva), és a következtetés.

A tények. A sulink általános iskolájában van négy hülyegyerek, akik teljes mértékben kezelhetetlenek, állandó jelleggel okoznak botrányokat, de semmilyen eljárással nem lehet eltávolítani őket.
A mai napon a fő bandavezér, Patrik megverte Olivért, aki 11.-es. Érthető, nem? Egy kis taknyos senkiházi 7. osztályos magántanuló nekiront a 11.-esnek. A folyosón ment Olivér és Moncsi, majd egyszercsak Patrik hátulról nekiugrott Olinak, aki kezében tartotta laptopját is. Logikus, hogy a kis rohadék csak hátulról támad. Oli a földre került, majd még fel tudott kelni, Patrik viszont faltól falig csapdosta, amikor Oli újra a földre került, még sokáig rugdosta hasán és fején.
Olivért kórházba szállították, feltehetőleg agyrázkódása van, remélhetőleg nincsen belső vérzése/sérülése.
Állítólag Olivér apja megütötte Patrikot, mikor beért a suliba. Hát nagyon remélem is. Viszont elszomorító, hogy ezért felelősségre is vonhatják, mivel fiatalkorút bántalmazott.

Szubjektív vélemény, cenzúrázva. Azért cenzúrázva, mert ha leírnám, amit gondolok, akkor ez alapján az írás alapján később felelősségre is vonhatnának, ha valami baja lenne Patriknak. Természetesen nem arról van szó, hogy egyedül nekiesek, mert soha sem értettem egyet az agresszív vadállatokkal, nem vagyok verekedős típus, ellenben ez a kis seggnyaló napi rendszerességgel űzi a Russel Crow-sportot. Itt inkább arról van szó, hogy a gimnázium fiújai kicsit mozgolódtak, sajnos leállítottak minket. (Azaz szerencsére.) Nem tudom, mi lett volna a vége, ha kezünk közé kaptuk volna a gyereket. Én biztosan megcipőztem volna az acélossal, de szerintem senki sem fogta volna vissza magát.
Mindenkit mélységesen felháborított az eset, szerintem sokan vagyunk ezzel így, hogy még délután sem tudtunk napirendre térni a történtek felett. Ha a dühvel áramot lehetne termelni, egy 20-30 évig nem lenne hazánknak szüksége egyéb áramforrásra.
Még nagyobb gond, hogy ez az állat (merthogy embernek nem nevezném) egy ilyen közösség tagja, alkotóeleme, tehát ha megagyalnánk, egyenként úgyis elkapnának minket, és retteghetnénk az utcán, hogy mikor kapnak el hátulról...

...és folytathatnám még, írhatnék ezerszámra mondatokat, sorokat, de akkor sem meríteném ki a mondandóm, hát jöjjön inkább a következtetés. Ami nem más, minthogy ez a világ el fog pusztulni, pontosabban az emberiség évei meg vannak számolva, nagyonis így látom. Hogy miért? Ezért. Mert az ilyen állatokat védi a törvény, mert a médiából merít ötletet a gengszteresdihez, mert léteznek ilyenek. És akárki akármit mondd, tesz vagy gondol, amíg ezzel a társadalmi réteggel nem kezd valamit a civilizáció, addig nincs esély az erkölcsi romlás megállítására.
A valóvilágok és győzikék korát írva nem is meglepő, hogy ilyen esetekkel kell szembenéznünk, és - tegyük hozzá -, ez még nem is számít olyan kiemelkedőnek. Úgy értem, mi felháborodtunk, de rajtunk kívül kit érdekel a dolog? Amíg nem tapasztalja mindenki a saját ismerősei vagy környezetének körében, addig csak legyint egyet, hogy "igen, szörnyű, de vannak ilyenek." (És ezzel nem arra utalok, hogy bárkinek ilyeneket kívánnék)
Viszont ha semmi nem változik, akkor elszaporodhatnak ezek a történések. Lásd: harmadikasok tanárt vernek, Miskolcon 8 éves kisgyerek támadt egy idős asszonyra...
Ezellen valamit tenni kell, és az én személyes véleményem, hogy az ilyen állatfajokat nem illetném semmilyen személyiségjoggal, sőt... Vagy megtanul közösségben élni, emberként viselkedni, vagy pusztuljon, írtsuk, öljük őket, ha kell, ezerszámra. Nem érdekel, hogy milyen szociális helyzetben nyomorog, vannak náluk rosszabb helyzetben élők is, akik mégsem ilyen elvetemültek.

(Ajánlott zenei anyagok: Alvin és a Mókusok - Tíz éves, Junkies - Pusztul a világ, Depresszió - Hullák és fegyverek)

 

2006. december 31., vasárnap
pimas [#815] [2718chr] [szólj hozzá!]

Szilveszter 2006!

A negyed 5-ös sárosdival bementünk Adrival. Imivel találkoztunk a mekdonálc előtt (ami zárva volt), majd mentünk Teszkóba alkoholt venni. Vettünk. Egy üveg bort és öt üveg Heinekent. :) Végülis nem kérték még Adritól sem a személyit, tehát "feleslegesen" ráncigáltam be.. ;)

Laura (még mikor a teszkóban voltunk) kétszer megcsörgetett. Ez volt az egyezményes jel arra, hogy nem jön. Tudom, hogy későn szóltam neki (reggel), de kicsit rosszul esett, hogy nélküle szilvesztereztem. Ki tudja, lehet, hogy most kezdem megszeretni igazán?

Mindenesetre Seregélyesen még gyorsan beugrottunk hozzánk a fényképezőért, aztán Imivel ketten szép komótosan elvergődtünk Wellnerékhez. Még vártunk is kicsit kint, az emlékmű mellett nem sokkal egy padon, hogy ne érkezzünk túl korán. 7.05 körül bementünk. Cseh-Bognár (Robi), Sörös (Attila) és a két Wellner volt ekkor ott.
Imit nagyon pozitívan fogadták, ez még nekem is jól esett tőlük. Szó sem volt tipikus "kínos csendről".
Kezdésnek kapásból egy feles Julianust adtak a kezünkbe, és velünk ittak. Később megjött Laci, a barátnője és Györe (Isti), utánuk Edit, majd Gergő. Ittuk a söröket meg a vadászt, petárdáztunk (pedig én amúgy nem szoktam), még vízipipát is tömtünk cigarettadohánnyal. x) Értelme nem volt, de kurva jól éreztünk magunkat, miközben szerencsétlenkedtünk.
Volt egy áramszünet is. xD

Jó zenék szóltak, Depresszió, Hiperkarma, 30Y, a konyha mellett, az üres előtérben tomboltunk a zúzósabb dalokra. Előkerült a Martini, a csokis cherry, Julianus barát is. Gyakorlatilag fél 8-tól hajnali 1, fél 2-ig egyenletesen részeg voltam. Ez tökéletes állapot volt, nem sokalltam be, és végig jól éreztem magam.
Éjfél előtt Laci, barátnője és Gergő hazamentek, Edit és Györe pedig épp csak az új évet köszönteni tértek haza. Pezsgőt bontottunk, Himnuszt énekeltünk, és az udvarból néztük a tűzijátékokat. A szembeszomszédoknak kiabáltunk BUÉK-ot, és bíztattuk őket a fájörvörksz begyújtására. Kicsivel később Edit és Györe is visszatért, ettünk virslit, ittunk tequila GOLD-ot (fahéjjal, naranccsal). x) A buli kb. utolsó másfél órájában (kb. fél 3-tól) a TV-ben a FreeX TV pornóműsorán szörnyülködtünk, majd váltottunk a Sport1 fociösszeállítására.
4 után kicsivel Imivel hazajöttünk, de még kb. fél 6-ig beszélgettünk. Ébredés csak dél körül volt, utána Imi kipróbálta a dobot, majd kikísértem a 14.15-ös Kisalföld volán buszra.

ÖSSZEGEZVE: ilyen jó szilveszterem még nem volt.

 

2006. december 28., csütörtök
pimas @ 22:06 [#813] [5312chr] [szólj hozzá!]

Válasz Zrokkynak

Előre szólok, ha esetleg valaki idegen, kívülálló olvasni kezdené ezt a bejegyzést, szerintem nyugodtan kihagyhatja, vagy legalábbis ha teljesen érteni akarja, az hosszú utánajárást igényel. Például nem árt elolvasni a Centrálon született bejegyzéseket.
Viszont ez az egész annyira méltatlan egy naplóhoz... Sajnálom, hogy ilyennel "kell" foglalkoznom, ez teljesen gyerekes.
Ez az első, és egyben utolsó bejegyzés, ami a témával foglalkozik. Lássuk hát...


Első megállapításom, hogy nem a személyedet támadtam, hanem az alkotásod. Mondod, hogy a kettő ugyanaz? Nem ugyanaz. Az alkotásod olyan, mintha a gyermeked lenne. Félted, óvod. Tudom, megértem. Mint mondtam, a monitorra vetett "szar" kifejezésért elnézést kérek. Hogy nekem nem tetszik, az a magánügyem, ezért került ide. Talán megengedhetem magamnak. Nem?
Nem ismerem az erre vonatkozó törvényparagrafusokat ;), de nevetségesnek tartom az állításod, hogy rontottam a hírneved. Mivel? Azzal, hogy egy félmondatban megemlítettem a játékod? Hogy leírtam, hogy nem tetszik, hogy szerintem szar? Szerinted létezik olyan ember, akit komolyan befolyásol egy szubjektív vélemény, amit egy wenaplóban látott valami félmondatban?
Volt hivatkozás az oldaladra, hogy nézzék meg, milyen béna játékot csinált ez a szerencsétlen? A szövegkörnyezetből látni, hogy ott én példaként használtam a játékot, és nem direkt "támadtam".

Ahogy én észreveszem,
"CSAK VERED A MELLED, ÉS BÜSZKE VAGY ARRA
AMIT EDDIG ELÉRTÉL..."

[KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
Büszke is lehetnél rá, ha a kellő szerénységgel bírnál. A legjobb alkotások attól is a legjobbak, hogy megfelelő visszafogottsággal viseled a sikert. (Nem álszerényen, és nem nagyképűen). Az alkotásaid kivitelezésében (mondjuk inkább a DB2-ben) megmutatkozik a talentumod, ahogy fogalmaztam egyszer, " Zrokky képességei tehát adottak, h tökéletes környezetbe ültessen egy kevésbé élvezhető játékot..."
Nem követem a hétköznapjaid, semmilyen weboldalad nem látogatom, tehát nem tudom, mióta lettél ilyen nagyképű, de valamikor nagyon elszállt veled a ló.

Rövid válaszok.
Zrokkynak:
"A kritikákat nem szeretem, főleg olyanoktól, akik nem sokat konyítanak a makerhez. Beszélni én is tudok, csak annyi a különbség, hogy én nem a számat jártatom, hanem a kezeimet."
Ne várd, hogy belekezdek valami ostoba versengésbe, pontosan tudom, hogy magasabb színvonalon kezeled az RPG Maker-t, mint én, de hogy "nem sokat konyítok hozzá"... Elég, ha én tudom magamról, hogy mire vagyok képes, nem kell azt neked is tudnod. Nem fogok ilyeneket sem mondogatni, hogy "na, majd meglátod, amikor kész lesz az én játékom", mert - mint mondtam - nem kezdek bele ilyen kisded játékokba. Ez nem lóverseny, pontosan abban a tempóban készítem a játékot, amiben nekem kényelmes. Nem fogok kapkodni azért, hogy neked vagy bárkinek bizonyítsak. Van ezer más dolgom, van magánéletem.
"Semmi tiszteletet nem kapok tőletek."
A Centrálon Tura ott írta le pár bekezdéssel a tied alatt, hogy tiszteli a munkásságod.
Nem igazán tudom mire vélni ezt a mondatod, nem értem, mit vársz, miben szeretnéd látni a tiszteletet. Például abban, hogy nem adok hangot a véleményemnek? Ennyi elég?
"És persze megint ti fogtok nyerni"
Mit nyerni? Tapasztalatot talán. Ez nem verseny, nem háború, nem értem, mit kell így elnagyolni, így siránkozni.

A hát mögött-dolog, és válasz a Centrálon "glarion" néven szereplő egyén megszólalására
"nem mered megmondani az embereknek a szemébe a véleményed"
Ha a szemébe mondom, az a baj, hogy miért nem tartom meg magamnak a véleményem. Ráadásul egyértelmű támadás írni egy levelet, hogy igen, nekem nem tetszik. Te bárkihez odamész, megkocogtatod a vállát, hogy "hé, haver, nem vagy szimpatikus"?
Nehéz elhinni, de ennyire egyszerű: ha megmondom, az a baj, ha nem, akkor meg az a baj. Akkor meg sunyi vagyok. Érted? Ez természetes.
"Max bejösz, mondod, hogy szted min lehetne javítani azt elhúzol..."
Miért, nem ez történt? EGY darab bejegyzést írtam, és ha hiszed, ha nem, nem szándékoztam minden nap leírni a véleményem. Vagy volt erre utaló jel? Nem. Nalátod.
"Ne oszd itt az észt..."
Nem osztom.
"vagy hagyja békén és ne írogasson róla..."
Nem írogatok róla. Úgy beszéltek erről, mintha nekem rendszeres tevékenységem lenne cseszegetni Zrokkyt. Komolyan őrület.

Nyugodtan lehet engem szidni, anyázni, erre van rengeteg lehetőség (vendégkönyv itt, Centrál, e-mail elérhetőség, akár postagalambot is küldhettek, ha Kyno kihalássza a gyomrából...). Ez a véleményem, tessék ellenérvelni, ha jólesik. Részemről ennyi.

"HA NEM AKAROD, HOGY ÉRTSEM, AKKOR ÚGYSEM ÉRTEM..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

(2007.01.10. - Kiegészítés
"A blogod meg ugye publikus, tehát bárki olvashatja, azt azok mit gondolnak majd rólam, mikor te ilyeneket írsz?" - Zrokky.
Kiállítod te magadról a bizonyítványod, nem kellek én ahhoz.)

 

2006. december 16., szombat
pimas [#803] [5706chr] [szólj hozzá!]

Quimby koncert - Base (azaz FeZeN Klub)

Negyed 6-ossal mentem be, majd gyalogoltam a vasútállomáshoz, mert Éváék 6 körül érkeztek vonattal. Odafele egy cé megpróbált lehúzni... x/ Először csak azzal jött, hogy merre találja a Fregattot, nagyjából elirányítottam (bár lövésem nincs, hol van a Fregatt). Utána pénzt szeretett volna váltani (tipikus), majd füvet akart szerezni (!), aztán dicsérte a kabátom, és igyekezett kitapintani a zsebem tartalmát. Ezt már nem hagytam, elléptem tőle, mondtam, hogy sietek, és olajra léptem. A kurvannyát! Azon is gondolkoztam, hogy acélossal egy kurvanagyot rúgok bele, hogy földre kerüljön, és halálra, de szószerint félholtra rugdalom. Halna ki az összes rohadék...

Mivel feltartott, persze pont 6 után pár perccel értem a vasútállomásra, és nem tudtam, vajon megérkezett-e már Éváék vonata. 18.10-ig vártam ott, majd elgyalogoltam a Base-hez, ahol még senki se volt. Hopp-. Kisvártatva jött Éva, Bianka és Barbara (Barbarával már találkoztam a FeZeN 1. napján, Kispálon). Kínáltak boroskólával. Később meglepetésként megérkeztek a parkból páran: Python, Gebe és barátnője, meg a magas srác. Pythontól kaptak hubit, Gebe meg vodkát adott... Abból viszont egy nagyonkicsi kortyot húztam csak. :)

Felmentünk. Megjött Adri (tesóm) is. Ekkor éreztem picit az italok hatását. ;) Szereztem sört (Kozel...), Csutival és nővérével találkoztam. Csocsóztunk. xD Szép lassan minden ismerős befutott, Wellnerék is, rengeteg kodályos (Takács Nóri és Dávid, Eszter, Bukodi, Andi, Márta, Zsófi) Éváékkal döglöttünk a fotelekben, közben már ment a Sun Workshop.

Quimby. Baszott nagy volt. :) Elég jól előrenyomultunk, az össze kodályos +Bianka +Barbara +Adri, a közelben Gebe meg a nője. Az első két szám után beférkőztem Andi, Márta és Nóri mögé, akik a második sorban voltak kb., és igyekeztem védeni őket a lökdösődő faszkalapoktól. Hamar hátrahúzódtak, és szétszóródtak, végül Andival ketten maradtunk, majd ő is megelégelte, hogy a benganagy marhák ugrálnak rajtunk. Ekkor átsodródtam balra, egy fószer nyomult Eszterre, nemtudom, Dávid mit szólt, ha látta. :) Eszti és Zsófi le is lépett onnan, Nórival maradtunk. Egy darabig őt is védtem, kérte is, aztán neki is elege lett, megköszönte, hogy vigyáztam rá, és átadta helyét az első sorban. Innentől végig ottvoltam, csak egyszer engedtem magam elé Évát - amikor odajött. A ráadásban nagyon belendültek, Kis Tibi hozta a szokásos pofákat... Őrület. :) Kurvanagy volt.

Számok - a sorrendiség és a teljesség igénye nélkül:
Kamikaze bárány (nyitószám), Hintalógalopp, Káosz Amigos, Nyina, Hoppá, FM 66.6, Álmatlan dal, Unom átírva, Magam adom (átírva), Homo defektus (átírva), Mennyből az angyal, Don Quijote ébredése, Country Joe McDonald, Androidő, Most múlik pontosan, Autó egy szerpentinen, Sehol se talállak, Fekete Lamoure, Az otthontalanság otthona, Halleluja, Libidó, és volt kb. 3-4 régi dal, amit nem ismertem, mivel nincs meg... (Hiba.) [Update: a régiek közül azóta azonosítottam a Borbély Boogie és az If You Pay I Sing c. dalokat.]

Mikor kijöttem az "előszobába", Éva anyuja (Magdi) már ott volt. Akadt ugyan egy probléma, miszerint túl sokan lettünk volna a kocsiban, de Biankát elvitte más, így ez megoldódott. Éva anyuja haláli arc. xD Teljesen laza, közvetlen nő. Amikor megérkeztünk hozzájuk, először le kellett szerelni Kormit, a kutyát, aki megszabadult láncától.. x) Az eredeti terv szerint a mama épületében aludtunk volna, viszont amikor átmentünk volna, Kormi újra lánc nélkül lófrált fel-alá... xD Így végül Adri kapott egy kanapét, nekem pedig Éva szobájának padlóján ágyaztunk meg. Magdi közben megmutatta, mit hogy szeretne átalakítani, elrendezni a lakásban, bemutatta két fiát, akik aludtak már, és két macskájukat, akik még nem aludtak. :)
2-kor mindenki lefeküdt. Én még sokáig nevettettem szegény Évát, majd Magdi ránkszólt (megjegyzem, végülis jogosan. :) ), és befejeztük.

10-kor ébredtünk. Azaz akkor ébresztett Magdi. Kaptunk finom reggelit. :) Éva kikísért minket a vasútállomásra, majd bevonatoztunk Fehérvárra. A fél 1-es dunaival jöttünk haza.

"NEM VAGY ITT JÓ HELYEN
NEM VAGY VALÓ NEKEM
VILLÁMLIK, MENNYDÖRÖG
EZ TÉNYLEG..."

[KEPSZLOKK QUIMBY]




Na, ki csápol az első sorban?
(Több kép az estéről: www.fezenklub.hu)

 

2006. december 13., szerda
pimas @ 17:24 [#801] [2078chr] [szólj hozzá!]

Laura és én

Összejöttünk. :)

Reggel külön busszal jöttünk, és majdnem egyszerre szálltunk le, aztán elkísért egész a sulimig - mivel ma nem is kellett volna bejönnie nulladikra. A buszról leszállva még csak puszit adtam neki (majdnem-nem), és lehet, hogy ettől kicsit meg is szeppent, de aztán hamar elmondtam neki, hogy ha komolyan gondolja, akkor belevághatunk együtt. A suli kapujában búcsúzva megint puszit adtam, de "otthagytam" a fejem, és csók lett belőle. :) Misi bá` meg ott jött és mosolygott. x)

Napközben semmi.
A fél 5-össel jöttünk, meg volt beszélve. Jelen volt a húga. Aranyos kislány. Laura a vállamra hajtotta fejét. Leszállásuk előtt szájrapuszival és "De maradnék még"-gel köszöntünk el egymástól.
Tehát egyelőre örülök, és bizakodva várom a következő napokat, heteket.

Ha jár erre valaki, és érdekli: régi-új képek találhatóak a következő bejegyzésekben:
A pesti fellépésről egy kilátás
FeZeN 1. nap
Italozás Pityuékkal
Osztálykirándulás
Mohai kormos-fázós
Pest, Művészetek Palotája
Parlamenti látogatás
Az utolsó Zastava-kaland


"VISZLÁT, ARANYKOR
SZAGOKBAN LUBICKOL
S ELILLAN MINDEN, AMI SZÉP..."

[KEPSZLOKK QUIMBY]

 

2006. december 6., szerda
pimas @ 17:31 [#796] [2779chr] [szólj hozzá!]

Levél Laurától

Reggel megajándékoztuk egymást Laurával Mikulás-nap alkalmából, majd lányos zavarában átadott egy levelet azzal a kikötéssel, hogy később bontsam fel. Íme a levél, ami nem publikus, mert Laura hozzájárulása nélkül nem teszem közkinccsé - a hozzájárulását meg nem kérem ki.

Nah, hát huhh. :) Szóval örültem ennek nagyon, csak egy apróság van, ami miatt nem kezdeményeztem, ez pedig nem más, mint hogy fiatal. 14 éves, igaz, maga a különbség nem vészes (két és fél év), csak megfelelően komoly legyen. A levélből is látszik, hogy - a szó kedves értelmében - egy csitri, egy fiatal, de aranyos lány. Határozatlan, botladozó, de szeretnivaló.
Valószínű, hogy megpróbáljuk együtt, és... és nincs "és", a többi még a jövő zenéje. Egyelőre csak örülök ennek a meglepő fordulatnak.


Délután megtörtént a kilencedikesek szivatása. Volt mindenféle jópofa feladat, lufiborotválás, lisztes-vizes, erotikus alma-átadás, nyelvtörő, tipikus tanár-dumákról kellett felismerni, melyik tanárról van szó, ésatöbbi. Fényképeztem, azaz inkább videóztam. Majd ide is töltök fel képet, de minden elérhető lesz a képgalérián.


Ám van itt még egy dolog. FeZeN óta Nóri és a barátja, nemrég óta már Kriszti és barátja "rajtam", azaz inkább miattam veszekszik. :/ Nóri barátja azon van felháborodva, hogy Fürgeróka koncerten meg mertem fogni Nóri kezét, és úgy "rokiztunk". Lol.
Hanem hogy Ádám (Kriszti barátja) egy visszahívós SMS miatt féltékeny rám, hát ez...
Mindenesetre szar érzés, hogy mindenki miattam veszekedik, pedig ezek a dolgok olyan apróságok, amiknek én nem is tulajdonítottam semmiféle jelentősséget. Persze, nyílván meg lehet érteni a féltékeny barátokat, de ezt én nem így akartam. :/




Idén csak "kapd be!" jelet hozott a Mikulás...

 

2006. november 30., csütörtök
pimas @ 18:20 [#791] [794chr] [szólj hozzá!]

Megéri szarba lépni?

Ma Krisztivel mentem hazafelé a Haleszig, hogy majd a Kórháznál szálljak buszra. Odafele tettünk egy érdekes fogadalmat, miszerint ha egy zenekarommal megyei szinten, vagy még annál is ismertebbek leszünk, akkor feleségül veszem. :)

A Haleszban persze sikerült belelépni egy termetes kutyaszarba. Viszont lehet, hogy pont ez hozott szerencsét. Mire hazaértem, otthon pihent az ADSL, modemmel, aktivált jelszóval, mindennel együtt! :) Összedugtuk a dolgokat Martinnal, és hopp! Már jön is az 512-es net.
Ennek most nagyon örülök. Csak még mindig alig hiszem el, hogy nem jött közbe semmi...
Túlzottan babonás vagyok.

 

2006. november 17., péntek
pimas [#783] [7142chr] [szólj hozzá!]

DEPRESSZIÓ koncert - Budapest, PeCsa (egyedül!)

Reggel egyértelművé vált, hogy Éva nem jöhet a koncertre. Megpróbáltam még Annát beszervezni, délután háromeld 4-ig függőben volt a dolog, de ő sem jött végül. Így egyedül vágtam neki a pesti éjszakának. A negyed 5-ös sárosdival bedöcögtem, 17:30-kor vonatindulás, és go.
(Érdemes megjegyeznem, hogy Kriszti mennyire féltett. Hiába, hogy viccelődünk egymással, hogy hülyéskedünk - ilyenkor kiderül (és mondta is), hogy BARÁTok vagyunk. Jó érzés.
P: Ha Ádámmal leszel, ne agyalj rajtam.
K: Persze, az egyetlen barátom felmegy Pestre egyedül, és ne aggódjak...

A vonat csupán két-három percet késett. 2-es metróval utaztam a Keleti pályaudvarig, ahol... meg voltam lőve. Fogalmam sem volt, merre induljak, ezért megkérdeztem egy manust, aki a 20-as, 30-as buszokat javasolta a Hősök teréig. Épp buszindulás előtt értem oda, és - én naív - azt hittem, hogy - akárcsak Fehérváron - lehet venni jegyet a buszon. Felszállok. Állok a sofőr mellett, üvegfal köztünk, és nem vesz rólam tudomást. Meglepett a szituáció... Nézett minden felé, de hogy ott áll valaki, látni, hogy kérdezne valamit, az nem érdekelte. Oké. Leszálltam. Elindultam gyalog a Thököly úton (ha jól írom), szerencsére jó irányba. Egy nő nagyon segítőkész volt, elirányított a Hősök terére. A Dózsa György úton mentem végig. Egy jó megérzéssel pont a megfelelő úton fordultam el, csak az elágazásnál tévesztettem. Amikor jöttek szembe velem a Depresszió-pólós emberek, sarkon fordultam. xD Becsatlakoztam egy társasághoz, amíg a PeCsához értünk, de nem voltunk egymásnak szimpatikusak, úgyhogy nem eröltettem a dolgot utána.

Benne voltam az első 1000 érkezőben, és kaptam CD-t! :)
Ruhatár 200 ruppó. Hoppá. Kicsit szívenütött, de hamar beszereztem egy Borsodit, és mentem a Csakazértis utolsó pár számára. Egészen kellemes volt hallgatni.
Na, ugyanez már nem volt igaz a Hordára. Tulajdonképpen ekkor intéztem el minden apróságot: még egy sör, vécé, körbenézelődés, _stírölés_, a mobilom betettem a táskámba, satöbbi. Ezen tevékenységek időtartamán is túltett a Horda, úgyhogy muszáj voltam leülni és sört kortyolva hallgatni.

Azonban valahogy csak végeszakadt, és jött a Depresszió. Azaz sokáig nemjött, hagyták a közönséget gerjedni. A harmadik Dep-resz-szió skandálás után Mi-a-fasz van?!-ra váltott a keménymag... xD Elég szar helyet fogtam, bár elől voltam, de nálam magasabb srácok álltak előttem, és csak pár csaj jobbra tőlem. Egészen pontosan négy.
Valahogy sikerült elkezdeniük, természetesen a Még1xrel... xDD Egyszerűen leírhatatlan. A robbanáspont, amikor az emberből felszabadul a feszültség, minden szart kiad magából, és ugrál, minél magasabbra, meg látja, hogy körülötte mindenki ezt teszi; ordítja a szöveget, lök, rúg, lökik, rúgják, rázza a fejét... Hát, szóval na.
A második szám az Én azt üvöltöm volt. Olajként a tűzre. Attól a négy csajtól végül elkavarodtam, és jópár számmal később valahogy egy másik "lánycsoporthoz" keveredtem. Egyiküket az előtte álló hátrébb lökte, pontosan belém. Reflexből megkapaszkodtam benne, hátranézett egy széles mosollyal, aztán smároltunk. :) Innentől fogtam a derekát és védtem. Kicsivel később látom ám, hogy a barátnőjével smárol. Hopp! :) Utána újra velem. Jópofa volt, hogy csók közben az orrunkon kapkodtunk a levegőt, hogy kipihenjük az ugrálás fáradalmait.
Egyszer mondott valamit a barátnőjének, és eltűntek. Hopp-hopp. Nem is láttam már többet.

Míg vele voltam (a nevét amúgy nem tudom, sőt, nem is beszéltünk egymással, mert úgysem értettük volna), hátrébb sodródtam, ahol már nem volt pogo, csak ugrálás és headbang. Alig kaptam levegőt, nem hagytak időt kipihenni a számokat. Külön kiemelem a Hagyjatok bíznit, amit a Közeli helyeken után játszottak, és baszott nagyot tomboltam rá. (mármint a Hagyjatok bízni-re)
Összefoglalásképp: őszinte mondom, nem is tudom, voltam-e már ilyen jó koncerten! Feriék nagyon odatettek mindenkinek.
Amikre emlékszem, a sorrend nem biztos: Még1x, Én azt üvöltöm, Néha, Minden reggel, A mi forradalmunk, Legyen idegen, Az ébredés útján, Rajtad áll, A véred, Közeli helyeken, Hagyjatok bízni, Mindig, mindent, Egy életen át, Lásd (amit neked szántak), Nem akarok elszakadni
És - a kecskemétihez hasonlóan - itt is kihagyták a Sokkold a rendszert!-t, hiába kiabáltuk többen is.

A pólómból szó szerint csavarni lehetett a vizet koncert után-.
Miután kiszedtem a cuccaim a ruhatárból, kint felhívtam Krisztit. Akkor még Ádámmal ment haza, utána visszahívott kb. 10 percre, majd én hívtam fel (mert több a pénz a kártyámon), és eddigi leghosszabb kimenő hívásomat produkálva 1 óra huszonvalamennyi percet beszélgettünk - amiután még felhívott 10 percre.

Ezután eszembejutott, hogy hiba csúszhatott a számításomba: mivan, ha nincs éjjel metró? El is mentem a Keletihez, és valóban: az első 4.36-kor megy a Délibe. Ekkor volt 2 óra 2 perc. Mivel nem igazán tehettem mást, azon buszmegállóban vártam ki az időt, amiből felszálltam a buszra, ahonnan - le is szálltam. Taxira nagy valószínűséggel nem lett volna pénzem, és meg sem kérdeztem, mennyiért vinne el a Délibe. Kétszer 10 percet aludtam a megálló ülésén (komfort...), a mobilomat szigorúan beállítva, hogy keltsen, mert bár meglepetésemre teljes nyugalom uralta az utcákat, nem akartam hosszabb időre elaludni. Hol fáztam, hol nem, időszakosan váltakozott ez.

Persze még a metró sem jött teljesen össze - mivel felújítás miatt hétvégén (és hétköznap 19.30 után, de ez engem nem érintett) metrópótló buszok vannak-. Hát mentem azzal. Blicceltem. Ha nem tévedek, az Astoria-nál a kodályos, végzős Misi szállt fel a barátnőjével, de először nem vett észre, utána pedig én játszottam azt, hogy nem vettem észre. Hö.
A Délinél egy jódarabig mögöttem jött, majd én mentem jegyet venni a jegyautomatánál. Fáradt voltam, és utálom is az ilyesfajta szarságokat, de egy csöves önként, szó nélkül segített! Ha nekem kellett volna rájönnöm mindenre, lekéstem volna az 5-ös vonatot...
Így azonban pont elértem, és láttam is Mihályt és nőjét az egyik kocsiban. Amelyikben én ültem, Depresszió-koncertről hazautazó csajok is voltak.
Majdnem elaludtam a leszállást.
Itthon meg észrevettem, hogy egy szinte teljes lábnyom van a bal farmerszáramon. Lol...

 

2006. október 21., szombat
pimas @ 14:15 [#763] [4306chr] [szólj hozzá!]

Depresszió koncert - Kecskemét, Rock Café

(Igaz, hogy tegnap volt a koncert, de számomra ez egy közel 24 órás szakasz, aminek most lett vége)

Tehát tegnap Tomival és Zsófi nénivel utaztam be a kórházig, aztán hamarosan jött Kriszti. Anyuja munkahelyére gyalogoltunk a Gáz utcába, mert Kriszti diákigazolványa ott volt. Odafele - nem tudom, min - kegyetlenül elkezdtünk szakadni a nevetéstől. Néztek is az emberek, hogy mi van... :)
Anyuja végül kivitt minket a zideiglenes buszpályaudvarra, majd vártunk a buszra, közben találkoztunk Hekkellel és később Nórival (a parkból).

Felszálltunk a 9-es állomásról induló kecskemétire. (Kriszti tényleg nem gyakran buszozik, fel akart szállni a 4-es sárosdira... xD ) Álltunk egy darabig, majd észrevettük, hogy egy srác egyedül tesped hátul, és leültünk mellé, Kriszti az ablakhoz, én meg a srác és kriszti közé. Nem volt hely a lábunknak, így mondtam ilyeneket, hogy adózzunk egy perc néma csenddel a térdem emlékének. És ezután megint sokáig röhögtünk... x)

A meglepetés nem maradt el: Adri nem arra a buszra szállt, amelyikre mi. xD Végülis így sem volt semmi probléma, csak egy kicsit előbb ért oda, mint mi.
Később egyébként egészen kiürült a busz, így kényelmesen elterültünk az üléseken; Kriszti lába az enyémen pihent, ha jól emlékszem volt még egy hosszanröhögős szakasz.

Sikerült jó helyen leszállni! Panda, Adri, Tura és Turi már ott várt ránk. Mentünk a CBA-ba, ahol bevásároltunk. xD Ehhez még hozzátettünk egy szilvapáleszt. Mentünk Tura-lakra, Tura kiszámolta a költségeket, majd sört bontottunk, és lassan szedelőzködve elindultunk.
"HOGY MONDJÁK ANGOLUL, HOGY `HAVE FUN`?"
[KEPSZLOKK TURA]
A pálinka a jól bevált lámpás módszerrel járt körbe-körbe, az elején egész merészen húztam meg, de rájöttem, hogy nem kéne. :D Krisztivel hamar nekiálltunk énekelni, és hát a magas hangok már viccesek voltak.

Annyi biztos, hogy mire odaértünk, már részeg voltam, elég szépen. Pár szót beszéltem Julikával, meg Julika külföldi haverjával is angolul.Bementünk, és nemsokára el is kezdődött a Még1x-rel a koncert.

A koncerten csak az első kb. 7-8 számon voltam benn, de az kurvajó volt. Turiba és Krisztibe kapaszkodtam, szerintük nagyon lógattam a fejem, többször kérdeztek, hogy jól vagyok-e, de igennel feleltem. Egyszer elestünk, meg sokszor belémrúgtak, -térdeltek, -könyököltek. Egyszer úgy találtak el, hogy hányingerem lett, és utána nem sokára ki is mentem.

Kint én kb. 10 percnek éreztem a hátralévő koncertet, fáztam, és csak egyhelyben ültem. Egyszercsak megjelent Tura, valahogy rámadták a kabátot, és felváltva támogattak: Panda, Turi, vagy Kriszti vitt. Egyszer elengedtek, és pár lépésig stabilan mentem. :P

Tura lakásán fényképezgettek, meg videóztak, majd egyszer kezembe került a gép, és kitöröltem a nemtetsző dolgokat. :) Ahogy utólag elmondták, nem tűntem részegnek, csak iszonyú hülyeségeket beszéltem.

Reggel valahogy sikerült kijutni a buszállomásra, de a fényképezőt ottfelejtettük. :/ Végülis ez csak annyit jelent, hogy pár nappal később kerülnek fel a képek, mert majd Panda fogja Fehérváron átadni.

Az utat szinte végigaludtam, de nagyon betett. A végén kitartó hányingerem volt, majd a kórháznál (mert elmentem odáig Krisztivel) pihengettem a Halesz parkban. Szenvedtem egy szép sort, aztán két vuk után jobban lettem. Itthon azért még lefeküdtem aludni. Blööö... Kicsit mérges vagyok magamra, de azért nem volt olyan szörnyű - a helyzethez képest meg főleg fasza volt - ez koncert.

 

2006. október 13., péntek
pimas @ 18:11 [#758] [1297chr] [1 hozzászólás]

Bakancs!

Megvettem!

Lyukas órában kigyalogoltam anyám munkahelyére zséért, majd suli után Krisztivel mentünk, és bevásároltam a 44-es, 14 soros fekete HD bakancsot. :) Kurvajó! Fókazsírt is vettem hozzá, és kaptam egy ajándék csuklószorítót.
Amúgy akciósak most a bakancsok, így 22 000 Ft-ba került.


Este elmentem Pityuhoz a közelgő szülinapját és a péntek 13-at megünnepelni. Nem szórakoztunk sokáig, Béla bá szilvapálinkájából kapásból két felest húztam, majd 22h után megjöttek nagyjából a népek: Szigeti, Paksi, Győri Csabi, Toti, és Geszti Szandi (Pityu nője). Volt egy üveg whiskey, két pezsgő, és 24 db teszkós energiaital. xD Elmagyaráztam nekik az őz szabályait, és Szigetinek annyira bejött, hogy innentől megállás nélkül játszani akart valakivel, akár csak ketten, vagy hárman-négyen is.

Amikor az ital már fogyatkozott, kiruccantunk a Gróf temetőben - két baltával. A hangulat tetőfokon volt. Csabival felmásztunk a keresztre, de hogy hogyan nem estünk le, azt nem tudom... Szigeti, Paksi és Csabi ki akart ásni egy sírfedelet, de nem jutottak messze.
Végül 1 óra után kicsivel otthon voltam.

 

2006. október 7., szombat
pimas [#754] [1598chr] [szólj hozzá!]

Alvin és a Mókusok koncert, Szabad Művelődés Háza

(Délután 2-től 5-ig próbáltunk, az eddigi legösszeszedettebb munkatervet dolgzotuk ki, jó volt.)


Este a fél 9-es szegedivel utaztunk be Fehérvárra. Érdekesség, hogy ezen a buszon utazott Betti is. Igen, Betti. És odajött hozzánk.

Negyed 10 felé érhettünk oda a Szabad Műv. Házhoz, kint szép számmal fetrengtek a már részeg punkok. Villámgyorsan találtam ismerősöket: Évit, aki kodályos 9.-es, és egy barátnőjét (Bianka), akikkel pl. FeZeN-en is találkoztunk. Vadovics is ott volt, be volt baszva. x) Mondta, hogy csak akkor megy be Alvinra, ami szerinte szar zene, ha befizetjük. xD Ferivel (továbbiakban Matafán) is találkoztam, plusz pár parkos arccal.
Bementünk így négyen (Adri, mármint tesóm; Bianka, Évi és én), vettem egy Heinekent, mire az elfogyott, már kezdődött is Alvin.

A második, de főként a gyors-egymásután ivott harmadik sör után igazán ellazultam. Matafán párszor belökött pogózni, de ez a punk-pogó nekem túl vad, így 4-5 percnél többet nem töltöttem egy huzamban bent.
A koncert vége felé (kicsit ittasan) összeakadtam a nagyott ittas Zsófival (tavalyi kodályos), és ölelkeztünk nagyokat. Utána pedig a szájára tett ujjával mutatta, hogy erről egy szót se. x)

A koncert végén Adrival is találkoztam, majd kint lazítottunk Biankával és Évivel éjfélig. Ekkor felébresztettem Krisztit, majd mentünk Zsófi nénihez (rokon) aludni.

 

2006. szeptember 7., csütörtök
pimas [#731] [3945chr] [szólj hozzá!]

FeZeN - 1. nap

Épp a sátorban ülök, már 8-a van, croissant-t eszek, és 13:16 van. (A croissant most fogy el. Kár.)

Tegnap (tehát 7-én) kb. fél 8-ra állítottuk fel a sátrat, ezután a lézengés, a rengeteg ismerős felkutatása, a cigi- és sörkeresés és a Junkies koncertről érdeklődés töltötte be az időnket 21h-ig, a Kispál Original kezdetéig.

Gyorsan "leltárba veszem", kikkel találkoztam (a teljesség igénye nélkül):
Ivett, Margó, Vadovics Máté, Pumi, Klaudia, Csongor, Feri, Adri, Tibi és Marci.
Kodályosok közül: Csuti, Tekla, Takács Dávid, Navy, Ádám, Nagy Eszti, Zsófi, Évi (az egyik új 9-es), Judit, Misi; és Anett, a tesóm osztálytársa.

Lovasi nagyon elemében volt. Mondta a hülyeségeit. :) Valamiért fáradékony voltam, pedig csak egy Kozelt ittam, tehát még a piára sem foghatom. Nagyon kevés lány volt sajnos, és azok is általában a faszijukkal álldogáltak. A népek egy Kispál koncerthez képest erősen pogóztak, gyakran mentem be közéjük. x) Egyébként a koncert elején Adrival és Ferivel voltam.

Koncert után Adrival, Ferivel és Tibivel voltunk. Tibi talált egy 500-ast. :) Adri (mármint nem a tesóm) két Xanax-ot vett be sörrel. Feritől kérte, aki amúgy 6 Xanax-ra tolt 2 sört, és még akart bevenni négyet, amire további alkoholt inna...

Megérkezett Milán. Mivel már majdnem biztos volt, hogy nem Junkies lesz fél 1-kor a Base-ben, így Milánnak camping-es karszalagot is akartunk. Akartunk. Csakhogy már semmilyen jegyet nem lehetett venni. Emiatt először elindultunk Tibiékkel Vadászkürtbe, majd úgy döntöttünk, elnézünk a Base-hez, hogy bebizonyosodjon, mi van ott. Persze Junkies közel-távol nem volt. A Halesszal szemben a Tini ABC-nél eldöntöttünk, hogy bevásárlunk a nagyteszkóban. :) Mindezt fél 1 után.

 

2006. szeptember 1., péntek
pimas @ 19:16 [#726] [2487chr] [szólj hozzá!]

Start! - Három puszi és vége

Reggel újra szokott 6.40-es busz, de nem az, amelyik eddig volt, mert az ugyebár összetörött. :P Kellemes volt újra a megszokott időben a megszokott emberekkel buszozni (Martin, Somorai, Tündéék).
Mellesleg meglepően sokan voltak a buszon, már a második megálló után az ajtóig tömött volt a busz.

Az évnyitó olyan volt, mint minden évnyitó, giccses és hosszú, de beszélgetve elviseltük. Két csaj bukott hozzánk, Eszter és Angéla. Elkeseredettnek tűntek, ami érthető végülis.
Szabival végülis a legelső padba kerültünk, mert nem volt igazán máshol hely. Ezen sokáig bosszankodtam, de: jöttek az ex-12.-esek, és egyrészt ez örömteli találkozás volt, másrészt Jani megmutatta, hogy lehet elöl puskázni. Azóta páran irigyelnek is minket. :D
Az 5. és 6. óránkat már meg is tartotta Aranka... no comment.
Az új elsősök jófejnek tűnnek, bár az új srác tök passzív, és fura.

Suli után egy darabig Krisztivel mentem, megkerestük Fruzsit, aztán ők szoláriumba mentek (azaz Fruzsi rávette Krisztit, mindegy :) ), én pedig parkba.
Parkban először Csongorral találkoztam, beszéltem pár szót, majd mentem Adrihoz, Bíbor barátnőjéhez. Neki nincs semmi baja velem, teljesen barátságosan beszélgettünk egymással. Odaadtam neki a Kispál CD-t, ő visszaadta a csuklószorítom, amit Bíbornál hagytam. Fél 3 előtt elindultunk a Media Markt-hoz buszra szállni, de előtte elköszöntünk mindenkitől (ekkor észrevettem Ágit, Mariann barátnőjét, és beszéltünk pár szót), aztán a park szélén szembejött Janka lila hajjal. :) :D xDD Jól áll neki! Ekkor elköszöntem Adritól, mert Jankával és barátnőivel odamentünk Ágiékhoz. Itt beszélgettünk, majd a többség elment 3 után, és gyakorlatilag Jankával ketten maradtunk. Tovább beszélgettünk, egyszercsak Bíbort láttam jönni. Adott három puszit, majd sietett buszra. Olyan... semilyen volt. Nem tűnt sem haragosnak, sem... Semmilyennek.
Kriszti felhívott, hogy a parkban vagyok-e még. Mondtam, h igen és Janka is itt van, mondta, hogy jön. Jött. :) Janka negyed 5-kor ment, jött előtte kicsivel Viki (Tibi barátnője). Vele elmentünk a Vadászkürtbe, ahol kb. 2 percet töltöttünk, majd Krisztivel elmentünk haza. Azaz én ugye buszra. :)
Elvileg holnap mennem kell kisteszkóba dolgozni. Kedvem ugyan semennyi, ráadásul este kimegyünk Daveccel, Pityuval és Stefivel a faluba.

Bettiből meg ki tudtam szedni, h szerelmes belém. Hurrá.

 

2006. augusztus 19., szombat
pimas [#716] [2306chr] [szólj hozzá!]

Művekmíting #5

A busz 7:33-kor állt meg Hartán. Ezt kicsit korainak találtuk, Tura sem így számolt, és még nem jött ki elénk. Viszont mivel már nem először jártunk ott, elindultunk irányba.

Délelőtt bevásároltunk Reálban, majd mentünk Pandáért, onnan pediglen a Dunára, mert "favágás" volt - ahogy Tura mondta. Turiék fociztak (többek között). És dögmeleg volt mindemellett.

Mivel nagyon fáradt voltam, nem emlékszem mindenre pontosan. Délután néztünk Eva-t, South Park-ot, ettünk finom ebédet, 15h körül visszamentünk Dunára biciklikkel. Na, az vicces volt. :)

Este 8 után valamennyivel mentünk (gyalog) Dóriért újra, majd Pizzásba, ahol ettünk pizzát. Itt játszottunk picit "őz"-eset is, meg Tura és Turi közös pizzáját felcserélték véletlenül egy másik fajtával, így várniuk kellett az eledelre. Panda ajánlásával rendeltünk egy Erika-féle koktélt, ami finom volt ugyan, de egyben fura is az alkotóelemek miatt (ananász, sárgadinnyevodka - azt hiszem)

A Dunán találkoztunk Julikával. Szegényt őrületbe kergettem. x) Nem tudom nem piszkálni, bírom, ahogy duzzog, fenyegetőzik. :) A parton a sörözőnél leültünk, de mivel közeledett a tűzijáték ideje, nem ittunk semmit, hanem visszaindultunk.
Julika hazament (feltehetőleg), mert valószínűleg besokkalt belőlem. Igaz, konkrétan Turi is ott volt, amikor betelt Julikánál a pohár, de leginkább magamat éreztem bűnösnek. :/

A tűzijáték szép volt (és egészen hosszú), majd a focipályán, később a már említett sörözőnél üldögélve (és sört kortyolva) telt az idő. Háromnegyed 2-kor értünk "haza".

 

2006. augusztus 14., hétfő
pimas @ 21:44 [#712] [2412chr] [3 hozzászólás]

Kép-eső

Milán telefonjára átküldtem jópár képet, onnan felkerült a gépére, majd MSN-en átküldte nekem, és... íme!

A finn út során készített képek:


Egy lett (vagy litván) benzinkútnál ez a csoda állt mellettünk.

A baleset, amit a szlovák hegyekben láttunk.

Máté és a műanyag fagyi (Lengyelo.)

A kompról nézve a hullámok

Sajátos közlekedési tábla... (Lengyelo.)

A buszunk

Naplemente a tengeren

:)

A tenger az észt partról

x)


Ő Kriszti. A széplaki buszmegálló padján ülve duzzog, amiért le akarom fényképezni. :)


Krisztián, ha transzfesztita. x)


Csongor, a parkban.

Szabi - szerintem kegyetlen jó kép

Martin ledöbbent a csúcssebességű letöltésen (4,2 k/sec) x))

Az alapítványi fellépés előtt, még régen

 

2006. július 27., csütörtök
pimas [#688] [8128chr] [szólj hozzá!]

Siófok - Tihany utca 54.

Még most, indulás előtt pár rövid sorban leírom az előzményeket.
Eredetileg két napott töltöttünk volna Bíborral a Sport Beach-en, de ahhoz sátor is kellett volna. A miénket Adri (tesóm) elvitte magával madarásztáborba.
Ez nem lett volna akadály, maximum lementünk volna egyetlen napra. Viszont Bíbor az öccsével van unokatestvéreinél, tehát nem jön.
Ettől függetlenül megyek, Kriszti lent van, és unokanővérével fog várni 16:52-kor a siófoki állomáson.
Most pedig fürdés, és tűz. :)


3-kor találkoztam Buzz-zal a Media Markt-nál, eladtam neki 4000-ért az adatkábelem. Remélem ő több hasznát veszi, mint én. Elkísért a vasútállomásig, közben a szűkkörű "osztálytalálkozóról" beszéltünk, meg kéne már ejteni.
A vonat 17h után ért Siófokra. Kis telefonálgatás után megtaláltuk egymást Krisztivel, és unokanővérével, Annával. Első (és második) nézésre is úgy tűnt nekem, nem vagyok szimpatikus Annának. Később Kriszti elmondta, hogy mindenkivel ilyen először. Bevásároltunk a Plus-ban, vettünk négy dobozos Drehert (Anna nem szereti a sört, így fejenként kettő jutott).

Nagynehezen megtaláltuk a Beach Hause-t, és kiderült, hogy Kispál helyett Quimby lép fel, mert megcserélték a két zenekar időpontját. Pff... x) Busszal elmentünk Siófok-Széplakra, ahol Krisztiék nyaralója van. 18:50 körül értünk oda, a 19:20-as busszal Kriszti és én vissza is mentünk. Anna nem ismeri a Quimbyt (bár Kriszti sem igazán), így nem jött.

Kicsivel 9 előtt kezdődött a koncert. Elég gyér hangulat volt az elején, de voltak pergős számok (Parafenomén, Hoppá), amik tűzre öntött olajként hatottak. Krisztivel első sorban álltunk, megittuk mindketten a söreink, csápoltunk, ökörködtünk. :)
Azért... amikor egy hasamig érő srác cigit kért Krisztitől, akkor picit néztem...

A koncert után vettem egy doboz PallMallt, és két Heinekent. Egyet Krisztinek, egyet nekem. Leültünk egy padra, szekáltuk egymást. :)
Nem emlékszem pontosan, hogy ekkor vagy később, de odajött egy külföldi srác. Részeg volt, és elég nehezen ejtette az angol szavakat, így csak annyit értettem belőle, hogy szereti az összes magyart, és hogy nem ivott túl sokat, később azt mondta, hogy túl sokat ivott... xD Vicces volt. Adtam neki a sörömből, majd mosolyogtunk azon, ahogy továbbtántorgott.

Krisztire rendszerint rátört a futhatnék, néha alig győztem utolérni... :) Később a második Heinekenünkön (negyedik sör összesen) is túlléptünk, és akkor leültünk a fűbe beszélgetni.

"MA ÉJJEL SEMMI SEM OLYAN
MINT AMIKOR OLYAN, AMILYEN
SÉTÁL A HOLD A HÁZTETŐN
ZSINÓRON HÚZZA MAGA UTÁN A SZÍVEM"

[KEPSZLOKK QUIMBY]

6:28-as vonattal mentem haza. Az ablaküvegen koppant a fejem, erre ébredtem.
A nálam maradt Heinekent letettem a lánykolesz közelében egy virágos láda mögé. Lépek kettőt, az ablakból egy hang megszólít: miért tetted le azt a sört, testvér? Tök higgadt cigánysrác volt. Máris üzletelni akart (mobilok, olcsó feltöltőkártyák), majd mondtam neki, h nem érdekel, de a sörömet megihatja. Oda akartam adni neki, de már lejött addigra. Aztán pénzt akart váltani velem (csel1), de rábaszott, mert mutattam, hogy kőkemény 90 Ft-m volt a hazaútra. Utána, amikor már nagyon menni akartam megütögette mindkét zsebem. Kurvaannyát! Aztán aufwiedersehn, ő vissza a lakásába, én elfele.

A veszprémi buszon meg úgy bealudtam, hogy már elhagytam a leszállómat, és meg kellett kérnem a sofőrt, hogy tegyen le. Rendes volt, a megállni tilos ellenére lerakott. Huhh-. Ha később ébredek...
Hiába, nem aludtam 24 órája.

 

2006. június 1., csütörtök
pimas [#617] [7435chr] [szólj hozzá!]

Köveskál megszállása - osztálykirándulás

(Huhh... na, lássuk, mi történt ;) )
Kezdetben a termünkben gyülekeztünk, Kriszta nekem akarta adni az általa hozatott két sörömet. Én csak egy Heinekent tettem el, a másiknak nem tudtam helyet szorítani.
A tervezett 3/4 8-as indulás negyed 9-re tolódott. Szabival a busz hátuljába, Dudus és Betti mögé, Dóri és Mariann elé ültünk.



Megálltunk a Tihanyi apátságnál. Gyönyörű a kilátás a Balatonra. Énekeltünk Ave vera virginitast, volt szabadfoglalkozás, majd mentünk tovább, a szálláshelyre...

...amely elég fura volt. :) Sokan teljesen elförmedtek a tényleg nem túl komfortos házon. Ráadásul először be sem tudtunk menni, meg kellett keresni a faluban a kulcs birtokosát. x) Ezalatt mi az utcán szórakoztunk Andi labdájának dobálgatásával, meg ilyen ovis dolgokkal. ;) Társaságomat általában DérKata, Mariann, Dóri, Betti, Dudus, Kriszta és Szabi alkotta. Jól elökörködtünk.



Amikor megkerült a kulcs, elözönlöttük a házat.



Egy perspektivikus rajz a szobánkról. Igen, félkör alakú plafonja volt, egy pincehelység átalakításával jött létre.

Többen elmentek boltba, mi a fent említett társasággal elmentünk tovább azon az úton, amin mentünk volna, ha nem állunk meg. :) Természetesen hamar megláttuk a Köveskál táblát (falu vége)-. Szinte mindenki szívott "friss levegőt", ki többet, ki kevesebbet - Dóri egyáltalán nem, Szabi és Mariann keveset, mi pedig egy-egy szálat fejenként.
Eléggé zavaró volt, ahogy Kriszta nyomult rám már megint. Karolt, bújt, ölelgetett, egyszer letérdelt előttem, kissé olyan pózban... x/ Fak.

Hatalmas időzavarban szenvedtem - biztos a borult idő miatt is, de azt hittem, legalább 17h van, közben meg fél 1 volt kábé.
Előszedtük a gitárokat, picit fociztunk, azaz csak rúgtuk a labdát. :D Nem sok érdemleges történt...

Fél 3 felé elmentünk a közeli kősivatag megtekintésére a szomszéd faluba. Ekkor különösen sok időt töltöttem Fruzsiékkal (nem a seregélyesivel). Megtanultam kezelni a fotómasinájukat, és én örökítettem meg őket a sziklák lábánál, vagy épp azok tetején is. Jól elbohóckodtunk.

Visszaérve 'kálra, a bográcsozáshoz kellett fát keresni a közelben-. Csakhogy ennek első fordulójáról lemaradtam, mivel Krisztiék szobájában (2-es lányszoba) gitározgattunk Bettivel és Dudussal. A helyi boltok 5-kor zártak, ezért fél 5-kor, a faszedés második felvonása előtt lementünk Szabival, eredeti célom egy jégkrém volt. Szembetalálkoztunk azonban Szilviékkel, akik velem akartak beszélni. Szilvi, D.Kriszti (nem a nyomulós), Eszter és Nóri azzal az igen érdekes és megtisztelő kéréssel fordultak hozzám, h vegyek nekik Cherry-t a boltból. Adtak pénzt, elvállaltam. Különleges kikötésük volt, h ne szerezzen erről tudomást senki, nehogy spiclibe menjenek át és beköpjék őket. Mivel Krisztáék is jöttek boltba, így Szabival mi a kocsmából szereztünk italt. Fél literes flakonokba mérte ki a nő, egyet nekik, - és ha már ott járunk - egyet magunknak vettünk.
A kocsmából kilépve, kezünkben a két flakonnal persze pont Krisztáékba botlottunk. x) Szilviék így kénytelen-kelletlen elmondták a dolgot, és a végére még az eddiginél is jobban összehaverkodott a két lánycsoport.

Visszaértünk után elmentünk fát szedni. Gábor, Buzz, Szütyő, Szabi, Mariann, DéBetti, Adri és én. DéBetti és Adri fárasztóak voltak...
A Köveskál táblán túl szedtünk fát. A táblánál találkoztunk Bettivel, aki épp Krisztát ápolgatja, mert az a 3. cigije után rosszul lett... (Minek szív 3 cigit egymás után...? x/ )

A kaja készült, szólt a zene (Metallica, Nickelback, néha kis becsempészett Kispál ;) )-.
Misi bá' tájékoztatott minket, fiúkat, hogy készüljünk egy verssel Mariann tnőnek, mert a vacsinál beszédet fog mondani, és lesz vörösbor is, meg ilyen kis finomságok. :) Végül nem vers lett, hanem a Két szém szemednek párja c. művet gyakoroltuk be. Imivel ketten voltunk tenorok, ami részemről gáz volt, mert eddig basszust énekeltem ebben a műben, de mivel Imi egyedül kevés lett volna, gyorstalpalóval bevágtam a szólamot.

Jött a vacsi ideje. Krumpli, pörkölttel. Előtte egy kis aperitív: whiskey és unikum közül lehetett választani, én viszkiztem. Mariann az unikumjából hagyott nekem - az is finom volt.
Bor tisztán, nyögve nyelősen, mert nem szeretem a bort. :) Ekkor már látszott, h nem is kell titkolni az alkoholizálást, a tanáraink rugalmas keretek közt engedik ugyanis.
Nagynehezen (és bénán) előadtuk Mariann tnő beszéde után a dalt, aztán oszlott a nép, mindenki ment a söréért. ;) Hamar elfogyott a két Heinekenem, közben Kata már kezdett tintás lenni (mivel a sofőr neki a mosogatásban nyújtott teljesítményéért kitöltött egy pohár viszkit. x) ). Sokan kértek a sörikémből, de mindenkinek keveset engedélyeztem csak. Nekem is kellett, na. :)

Általában már hangoskodva vonult le gyakorlatilag a komplett 9. osztály a kocsmába sörért. xD Állati hangulat volt. Imike extra jófej volt. Szabi, ő (Imi) és én fejenként két sört vettünk, mondván az egyik "osztogatós" sör lesz, a másik szigorúan a miénk. Bejött. :D Mariann már hangosan nevetett, örömében sírt, a csajok közül sokan hasonlóan feltűnőek lettek.
Kata eközben a szálláson maradt, mire visszaértünk, már alig állt a lábán. :) Viszont hihetetlen, amikor részeg! xD Amúgy is nagyon csípem a csajt, de amit lerendez, ha becsiccsent...
Közben sokan rágyújtottunk. Adri adott egy multit, ami az első hamuzásnál eltört a szűrőnél. xD Lol.

A tanáraink meglepően jól kezelték a helyzetet; "betereltek" minket a kapun belülre, és vetélkedőt kezdeményeztek. Én ekkor 3 sör, némi bor meg elenyésző egyéb után közepesen részegnek találtam magam. Gyakorlatilag pár kivétellel (Dóri, Dóra, Gábor, Buzz, stb.) mindenki többé, és nem annyira kevésbé volt ittas. Mulattató volt látni az oztályunkat így. x)

Az első feladat karaoke volt, amiből végülis inkább éneklés keveredett. A mi csoportunk Mariann kedvencét, a Közeli helyekent énekelte, az ellenfél a Valami Amerikát.
A későbbi feladatok során (eszperente vers, tanárparódia - igen, Ronyec forever! - plusz Simon Ágit is parodizáltam Mariann nagy örömére) besötétedett. Volt még egy 10 kérdéses kvíz is; én csak bambultam, mennyire jól emlékezik Kata olyan apróságokra, amikre én még józanul sem tudnék visszagondolni!
A záró feladat egy Misi bá'-nak szentelt magasztos darab bemutatása. Én felhívtam anyámat, h keresse elő a Junkies - Alkohol szövegét, mert nem emlékszem rá. (Ő szereti azt a számot, ezért megvan neki a szöveg) Lediktálta, én begyakoroltam, és hamisénekkel előadtam. xDD

Kezdett józanodni az osztály. Tábortüzeltünk, és innentől nem publikus... :)

 

2006. április 14., péntek
pimas [#566] [3211chr] [szólj hozzá!]

Művekmíting #4

A bajai busz picit tele volt... Majdnem az ajtóban álltunk. :/ Mezőfalvánál tudtunk leülni. Solton 5 perc helyett 10-et vártunk, késett is a busz rendesen.
Tura már várt ránk a buszmegállóban. "Hazamentünk". :) Elég sok időt töltöttünk a készülő játékainkkal, de technikai okok (floppy-baszakodás ) miatt nem tudtunk haladni, csupán nézni, h hol tartunk. :) A KóterSztrájkra is kitértünk, aztán South Parkot néztünk, majd bementünk a falu belsejébe, Pizzásba. Két idegen alakhoz tudtunk leülni, azaz én nem ismertem őket-. Dénessel mi a Négy Évszak pizzát választottuk, Adri és Csanád valami mást. Dénes felvetésére elkezdtünk sakkozni, én voltam világossal. Változatos meccs volt, elég agresszíven nyomultam, ami mindig egy hajszálnyi előnyhöz juttatott, de Dénes a fontosabb pillanatokban mindig kiegyenlített, vagy átvette a vezetést. A végére teljes patt-állás alakult ki, de Dénes engedett ebből, és a lépésismétlés folytatása helyett mást lépett, ám abból rosszabbul jött ki. Más kérdés, h így is döntetlen lett, részben az én balfaszkodásom, részben Turi ravaszsága miatt. ;)
Amíg sakkozgattunk, befutott Dóri, a rendelt pizzák, és egy-egy sör is. :) Később Hanna is átjött a yankee-ből, de nem sokáig maradtunk, hanem együtt, közösségileg áthaladtunk a pábba. Csaba is jött, akivel már novemberben találkoztunk.
Már Julika és Sede is lent volt yankee-ben, mikor odaértünk. Söröztünk, Adri borozott. :) Julikát és Hannát is megcsikiztük Dénessel gonoszul összefogva... ;)) Hanna régi és új szemüvegét sorra felpróbáltuk sokan, és erről elég érdekes fejeket ábrázoló fényképek is készültek. :D 11 és éjfél közt valamikor Hanna hazament, Dénes is eltűnt, nyílván hazakísérte.
Julikát az őrületbe kergettem azzal, h kitartóan, mosolyogva néztem. Ekkor azért jó kedve volt, de amikor fotózgattuk/videóztuk akkor sikítozott, rúgkapált, tiszta bolond volt. :) Fura. Biztos pasihiánya van, vagy nemtom.
Éjfél után megérkezett a szülinapos Fecó. Hanyag eleganciával, ahogy megismertem. Bírom a srácot. :) Volt egy teleszkóp-szerűen kihúzható szipkája, ha 30 cm nem volt, egy sem, az biztos. Azzal szívta a cigijét. :D
3 sör után még Fecó pálinkájából is ittam, kétszer két kortyot. Fincsi volt, és nem is részegedtem le tőle. Furcsamód egész jól bírtam az este során az alkoholt.
Julika is hazament aztán, Dénesnek és nekem puszit sem adott... :) Hihetetlen.
Innentől Turi, Adri és én sokat csocsóztunk. Én többször rágyújtottam, sajnos. Egy Enikő nevű csajjal voltam egy darabig, 50 forintosokat kerestünk, hogy csocsózhassunk. Egy elég fura srác volt vele, vélhetően a barátja, bár... Szóval, ha a barátja, akkor ahhoz képest kevés köze volt a csajhoz, ha csak egy ismerőse, akkor meg ahhoz képest sok... :D Úgy láttam, kicsit zavarta is a gyereket, h beszélgetek Enikővel.
Az idő annyira elszaladt, h fél 4-kor indultunk csak haza.
Csanád Dórinál aludt, mi pedig Dénessel "hazamentünk". Mivel még nem voltunk igazán álmosak, megnéztünk két igazán fasza South Park részt. A Chef visszatérése c. részben nem volt felirat, így egy igen komoly listening task-ot megoldva értelmeztük a szövegeket. Egész sokat értettem belőle, csak pár dolog maradt ki.

 

2006. április 7., péntek
pimas [#562] [1638chr] [szólj hozzá!]

Drinkin' beer

A nap elejét le se szarom. Szar sulizulás. :)
De ami este volt! Kimentünk partyzni. Nem volt késő, 6-kor kezdtünk, Pityu, Davec és én, Stefit nem értük el. Davec hozott Napoleont, de Pityu nem hörpintett belőle... Elfogyott az kettőnk közt is. :)
Fél 7 előtt találkoztunk Győri Csabival és öccsével. Állat az a gyerek. xDD Innen már megvolt a partihangulat, besöröztünk, aztán rátaláltunk a Pityu öccsétől frissen ellopott bringára. 3 taknyos tekert a vasútnál, amikor Pityuék kiszúrták a kerékpárt. Csabi a gyerek után rohant, aztán amikor már 5 ilyen ittas állattal találta magát szemben a három kissrác, akkor már paráztak. Kiderült, h nem ők lopták, hanem cserélték a bicajt... Az eset után találkoztunk Dzsiudzsuczuval, azaz Papp Lacival, aki mostanában Fru társaságát képzi - szervesen. Mikor említettük neki az incidenst, kérdés nélkül a srác után ment... xDD Ráadásul ez is a vasútnál volt, majdnem kifarolt a vonat elé... xDD Totál...
A kerékpár megkerülését még egy körrel ünnepeltük. Ez később már betett Davecnek, pláne, h még az enyémből is ihatott. Nem cigiztem, Pityu és Davec viszont igen. Az alkohol elég magasra fokozta a kedvünk, hangosak voltunk és nevettünk mindenen.
Később a Mikszáth u. végén Csabi és öccse felborítottak egy fából készült mászókát, vagy mi a szart... Összetörött... xDD Hülyék. :D
Cintiát is kihívtuk a háza elé, mert épp ott jártunk. Davec ekkor már erősen dőlöngélt.
Később még hazakísértem Davecet, bár elég káósan került haza... :D Aztán én is hazamentem, nálam semmi nem volt.
Végre nyomtunk egy jó partit... Már itt volt az ideje... :)

 

2006. április 3., hétfő
pimas [#560] [441chr] [szólj hozzá!]

Hajvágó pimas

Este tükörből nézve a fejemet, egy hirtelen elhatározással vágtam a hajamból. Kicsit fura lett, többet ilyet nem csinálok... :D
Igazából a célom elértem: a töredezett hajvég eltűnt, és frissebb lett az egész hajszerkezetem. Reményeim szerint egy hónap alatt visszanő megint olyan hosszúra, amennyire szeretném. (Mellesleg azért is vágtam, mert már túl hosszú lett a hair-em, és nyújtotta az arcomat vizuálisan. Tecciktudni.)

 

2006. március 15., szerda
pimas [#554] [4674chr] [szólj hozzá!]

Bye-bye, Slovenska

...Tehát laza másfél óra alvás után elindult egy új nap. A reggeli tevékenységeket elsőként végeztem el, így később nem volt semmi dolgom. Még fél 8 előtt átnéztünk Anitáékhoz. Akkortájt kelhettek, nagyon álmosak voltak, így mérsékelten örültek csak nekünk... ;)
A reggeli a szállás területén üzemelő étteremben volt, svédasztallal, teával, mindennel, ami szemnek-szájnak ingere. A csóró kodályos népség degeszre is ette magát... :D
Fél 9 - 9 fele elhagytuk a szállást. :( Kár, jó hely volt.
Galántára utaztunk, ha jól emlékszem. Az ottani Kodály Zoltán Gimnáziumban énekeltünk, miután megnéztük az ottaniak műsorát. Nagyot alakítottunk, hatalmas tapsot kaptunk, de azért egy pici szépséghiba itt is volt... A Csujogató c. darabban Jani szinte egyedül magára vállalta a bariton szólamot (amiben én is énekeltem), csak állítólag hibázott (szerintem inkább a basszus és tenor szólam indított egy ütemmel korábban... :) ) Végülis ezt valszeg senki nem vette észre - rajtunk kívül.
Tettünk egy pozsonyi kitérőt, bő másfél órás városnézéssel. A várból indultunk, az egész történelmi belvárost végigjártuk. Az idegenvezetőre nem igazán figyelt senki, de a város szép, sztem hasonlít Fehérvárra. Edit meginvitált SOAD-hallgatásra, így fülhallgatós sziámiikrekké egyesültünk egy kis időre.
Pozsonyból - ha minden igaz - Peredre utaztunk, itt a teljes műsort elénekeltük, ez volt a leghosszabb koszorúzóünnepség a két nap alatt. Fülöp Andrea, valami helyi vagy körzeti főakárki felolvasta Gyurcsán Ferenc ünnepi üzenetét... Na, az egy hatalmas pofátlanság volt! A szöveg elején felhívta a figyelmet arra, h '48 olyan esemény, amellyel senki sem kampányolhat - majd egy perccel később a szövegben felsoroltatott egy rakás dolog, mellyel Gyurcsán állítólag a felvidéki magyarok sorsát javította... Aha. Nyílván elfelejtette, h milyen állásponton volt a kettős állampolgárság ügyében. x/ Ez duplán mocsok beszéd volt, ráadásul fogadni mernék, h a miniszterúr még csak nem is látta a szöveget, csak megíratta valakivel... x/
Politika ide, oda, az utazás slusszpoénja még hátravolt. Említettem vala, h egy település nevét precízen megjegyeztem. Ez Tallós. Itt életem eddigi legszánalmasabb '48-as megemlékezését láttam... xDD Szegénykék, tudom, jót akartak, de nevetségesre sikeredett a műsor. Eleve azt az egy szál mikrofont nem bírták kihangosítani, sípolt, gerjedt, berezonált, minden szart csinált. A legelső szavaló hallatán azt hihettük, példás megemlékezést produkálnak a helybéliek. Azonban a szenvedélyes verszengőt egy már-már diszleksziás nagyúr (valami képviselő-fajta) követte, állítom, minden második mondatában nyelvhelyességi- és/vagy hangsúlyhibát ejtett! xDD És jöttek a kicsik... Pontosabban nem is olyan kicsik, 5.-6. osztályosak lehettek. A baseball-sapkás Jókai Mór, és "jóóónapooot kííívánook"-stílúsban "Magyarok Istenére..."-sort skandáló társaság műsorának végén már igencsak mosolyogtam, aztán jött egy hosszabb szünet, amikor senki nem tudta, h mi következik a műsorszámok közül... x)) Végtére magnóról kihangosítva megszólaltak azok a Kossuth-dalok, amelyeket mi énekeltünk volna. "Mindegy - gondoltam -, majd éneklünk mást." De az a felvétel... Nem bírtuk tovább; Jani, Marci, Ákos, én, meg még a hátsó sorban majdnem mindenki elkezdtünk nevetni.
De ezzel nem volt vége... A szörnyen hamis gyerekkórusi bejátszás után megjelent egy hülyegyerek hátrafordított baseball-sapkával fején, és berontott a szereplésüket befejező gyerekek elé, középre. Először rendbontásra gyanakodtam, ám megszólalt valami kegyetlen zsibbadt rap-alap, és a srác rányomta a következő szöveget (mint később kiderült, saját költés volt): "A Petőfi-kötet árnyékában / A magyar Himnuszra esküszöm / Ha kell, meghalok / Vasszív, vasszív" xDDDDDD (hozzáteszem, lehet, h valamit rosszul értettem, mert sírvaröhögés közben nehéz koncentrálni...) A helyzet súlyosságát jellemzi, h még Imre bá' is tenyerébe temette az arcát. No comment...
Ellátást azért itt is kaptunk, majd 20:20-kor útnak indultunk hazafelé. A határt Győr felől léptük át, 21 óra környékén, ám 22:23-kor már a fehérvári buszpályaudvaron álltunk.

Összegzésként annyit lehetne elmondani (a 9. osztályosok, köztük számomra is első) galántai útról, h az előzetesen említettnél szinte még magasabbra tornásztuk a hangulatot, mindemellett sikeresek voltunk, és sok határon túli idős magyar bácsit, nénit ríkattunk meg hazafias dalainkkal. Én még nem értettem, miért ilyen meghatározó ez számukra, valószínűleg - mivel van szerencsém magyar területen élni - nem is fogom soha ugyanannyira átélni ezt a szép ünnepet, mint ők, ám látszik, h fontosat tettünk.

 

2006. március 14., kedd
pimas [#553] [4012chr] [szólj hozzá!]

Galánta Tour 2006

A tradícióknak megfelelően idén is tett egy felvidéki utazást a Kodály Zoltán Gimnázium vegyeskara. Idén ebbe már mi is becsatlakoztunk. :)
Elvileg 3/4 7-kor indultunk volna, de Imre bá'-ék késtek... :) 7 után pár perccel azért elindultunk. Én Szabi mellett ültem, elől, mögöttünk Csecse és Petó (8.-asok). A határt fél 9-kor léptük át, gond nélkül.
A településnevekkel gondban vagyok, nem fogom tudni őket leírni, elfelejtettem mind (egyet kivéve, de arról később. :) ). Délelőtt egy kisebb falu művházában, majd egy másik ált. sulijában énekeltünk, aztán utóbbinál ebédet is kaptunk-.
Délután főként koszorúzási ünnepségeken szerepeltünk. Mikor már a sokadik helyről indult el a busz, egyszer észlelte valaki, h nincs meg Jani. xDD A busz azonnal megállt, és lehetett látni, ahogy Jani nyugodt lépésekkel jön utánunk... xDD
Az utolsó állomáson kaptunk szendvicseket, teát, ilyesmit. Egyszercsak jön be a főterembe Jani, kezében a wc-lehúzó kallantyúval... xDDD "Azt hiszem, ezt véletlenül leszedtem."
Az evés-ivás után hamar buszraszálltunk mi, 9.-esek; Szabival ketten kaptunk egy meghívást Anna, Anita és Dóri (osztálytársunk, Eszter nővére) szobájába, estére. (Anna az, akivel találkoztam szeptemberben a FeZen-en)
Sötét volt már, mikor megérkeztünk a szállásra, 19:00 lehetett kábé. Négyágyas faházakba soroltattunk bé, mi (Szabi, Buzz, Szili és én) a 17.-be. (estére Imi is csatlakozott hozzánk...) Ha luxusszállásnak méreténél fogva nem is mondanám, de akkor is nagyon szép, tiszta, kellemes szállást intézett nekünk Imi bá'. Mikro, hűtő, tévé, sarokpad, minden nagyon szép, tiszta, precíz - übertáp. Készültek mobilos képek, igyekszem minél hamarabb feltenni őket.
Igen hamar át is mentünk Szabival a 8-as házba, ahol Anitáék voltak. Szívesen fogadtak minket (nyílván, hiszen más esetben meg sem hívtak volna... ;) ), "vadásztunk", ők Kozelt ittak, és kínáltak minket nagyon fincsi pálinkával is (neve elfelejtve, sajnos...) Beszélgettünk. Sokat. Jól. :) Később bejöttek osztálytársnőik, Zsuzsa, Bogi, nem tudom még kik, rajtuk már látható volt az alkohol. :) Anna kicsit húzta is a száját, mivel váratlan vendégek voltak, és kicsit pofátlanok is... :/
Dóri intézkedett, h a vonósok zenéljenek (Soós Laci, Péter Tomi, a számomra ismeretlen, de szimpatikus bőgős, és Anna). Két vadász és egy pálinka után átmentünk a 21-es házba, ott kezdtek zenélni a népek. Sokan voltunk, hát kijöttem, Szabi is, és visszanéztünk a mi házunk felé. Megtudtuk, hogy hívják azt a szép lányt, akinek nem tudtuk addig a nevét. Így hát rögtön fel is kértem Tinát a nyusziistennő megtisztelő szerepére (hamarosan összefoglaltatik és megjelenik itt a Nyuszista vallás leírása - tessék majd megtérni! :) ) Vele is jól éreztük magunkat, de nagyon sokan vették mindig körül (legfőképp Imi), én meg nem akartam ilyen tömeges nyomulásban részt venni; inkább sokszor arrébb álltam. :)
Visszakerültünk aztán a nyolcasba, Anitához. Az előzményeire nem emlékszem jól, de megkértem a kezét. :) Kiderült, h Szabi a szeretője, és ezért mondja nekem esténként azt, h "jaj, most ne, hosszú napom volt, fáj a fejem... Ugye, nem haragszol?" x)) Ezt el is játszottuk. xD Kaptunk tőle puszikat, és adtunk is neki, aranyos volt. :) Aztán mesélt nekünk a volt kapcsolatáról, tanulságos volt. Ittunk még, sört, pálinkát, utóbbiból sokat, cigiztünk, de Szabi nem, ez fontos! Felköszöntöttük a 12.-es Esztert szülinapján, szerenáddal, sörlocsolással... x))
Aztán... Jött Imre bá'. A 21-es házban voltunk, szinte színjózanul, de sok üres üveget hátrahagyva... Nekem - személyszerint - mondta, h látott dohányozni, ami szinte kizárt, mivel csak odabent cigiztem... :) 20 perc múlva rendet tett, bezavart minket a helyünkre, mondván holnap korán kelés, hosszú nap, satöbbi. Igaza van. De azért mi Buzz-zal és Szütyővel (Szili) negyed 5-ig beszélgettünk... xD Nem is sikerült a reggel 5-ös kelés, de fél 6-kor Szabival már talpon voltunk. Na, innentől már márc. 15-höz tartozik a dolog. :)

 

2006. március 3., péntek
pimas [#551] [1830chr] [szólj hozzá!]

Jött egy lovas(i) - Kispál és a Borz koncert, Fehérvár, Base Club

Már fél 8-kor a Base előtti lépcsőn ültünk; Adri (a tesóm), Eszter és Zsófi (8.-asok), Szabi és én.
Vártunk, vegyültünk, találkoztunk sok-sok ismerőssel, aztán fel lehetett menni a terem előterébe, később be a terembe. Találkoztunk Adri osztálytársaival, nagyon jó fej mind. :) Az előzenekar ideje alatt ittunk Anettel egy sört, aztán Szabi és én Eszterékkel vegyültünk. A banda magas hatásfokra fűtötte a nézőközönséget, igazán állati, dallamos zenét játszottak. Ügyesek voltak, na. :)
Kispál előtt vettünk még egy kört, Adri és Szabi viszont bort ittak. Még éppcsak belekortyoltam a Beck's-be, indult a koncert, előretörtem, Szabira hagyva a söröm.
Lovasi hülye. :) Borostásan jött. Kispál meg kapásból rágyújtott a dekkre. x) És a Gomolygóval indítottak. A vártnál nagyobb pogó volt, így jobb középre szorultam, meg üvöltöttem a szövegeket, ahogy szoktam... ;)
Lovasi az átvezetőjében elmondta, h "minden férfinél eljön az a pont, amikor törli a seggét, és beledugja az ujját, hogy milyen, ha seggbekúrják..." xDD
Aztán volt Jövőből jövő lövő, Egy fiú ágyában, aztán sorrendiség nélkül: Éjjeli lámpa, Nem fáj, Tiszai Pu., Vackolj belém, Az utolsó aktus a földön, Etetés, Disznók tánca, 0 óra 2 perc, Kinn állok a ház előtt, Rezervátom, Dal poharakról, Bársonyfüggöny, Kapcsolj le mindent, Napos oldal, Nincs nagy baj, Iszonyú lassú, Földtörténet, Etetés, Csiga, Halszív, Jó a világ végéig... talán ennyi. Hangulat volt, főleg, mivel az elején visszavergődtem előre, bal oldalra, Dióssy, a billentyűs elé. Aztán innentől vala(k)mi miatt nem publikus... ;)) Bibii... :)

 

2006. február 25., szombat
pimas [#548] [1905chr] [szólj hozzá!]

Alapítványi bál

Egy hét - egy nappal az első, sárszentmiklósi farsangi fellépésünk után most is szerepelhettünk egy komolyabb rendezvényen, szintén 'miklóson, az alapítványi bálon.
Sárbogárdra Dávid tanárúr - gitártanár - vitt le, ott pedig Mátéhoz mentem, egész a fellépésig ott is voltam.
Zenét szerkesztgettünk, CoD2-t játszottunk, aztán berohantunk Máté gitárórájára (Dávid bá'-hoz), elhoztuk a művelődési házból Kicsi kedvéért a régi lábgépet, mert nem tetszett neki az új-. xD
Fél 5 után már a suliban álltunk, mind a négyen, Laci bá'-val, és vártuk, h kinyissák nekünk a tornaterem ajtaját. Miután sikerült megtalálniuk a kulcsot, bejutottunk a hosszú folyosóra, ami a terembe vezet. Csináltunk egy gyors hangbeállást, bár tegnap már beállítottak Mátéék mindent. Éppen csak arról feledkeztek meg, h semmilyen kontroll-láda, vagy monitorfal nem állt rendelkezésünkre, így keveset hallottam magamból. :) A beállítások véglegessé váltak, így gyorsan lezavartak minket a színpadról, mert be kellett engedni a nézőket.
Előttünk persze egy csomó műsorszám volt még, ovisoktól kezdve széplányokig minden. A széplányok valóban szépek voltak, az ovisok meg hamisítatlan ovisok, olyanok, mint mi is voltunk. "Jóóóóregggeeelt kíííváááánoook"-szavalások, esetlen, össze-vissza mozgások, mégis jópofák. Ovisok, na. :)
Végül azért csak eljött a mi időnk is, Alex meg a többiek megint segítettek pakolni, Laci bá' ugyanúgy mosolygott az erősítő mögött, ahogy szokott. Két számot játszhattunk csak, azaz ha nem hagytuk volna abba az Appache és a Szeretni valakit valamiért után, akkor biztos lehetett volna több is, de az csalás lett volna. ;) Szerintem jobbak voltunk, mint egy hete.
Jövő héten ünneplünk. Bár Máté nem akar különösebb banzájt, de azért csapunk valami szolidabbat.
"Márcsak azért is", mert most rohannom kellett a buszra, úgyhogy csak köszönni volt időm.

 

2006. február 17., péntek
pimas [#543] [4491chr] [szólj hozzá!]

Az első koncertünk

Zenekarunk három próba után felléphetett a sárszentmiklósi általános iskola farsangi rendezvényén. :) Persze nem volt minden ilyen könnyű és magátólértetődő, mint ahogy az hangzott.
Kezdve azzal, h egész héten betegállományban voltam. A sors slusszpoént viszont a végére tartogatta, mivel tegnap 22 órakor belázasodtam, pedig egész torokgyulladásom alatt még csak hőemelkedésem sem volt...
Végül azért szerencsére lement a hőm normális értékre, és el tudtam menni 'bogárdra (Sárbogárdra). De a változatosság kedvéért a kibaszott Kunság Volán a menetrendbeli 9:08 helyett 9:02-kor, a szemem előtt húzott el a kereszteződésben... x/ Fak!
Így a 10:42-es szabadival kellett mennem. Persze addigra már az eső is hevesen zuhogott, h jól be kelljen bugyolálnom a kombómat - mert azt ugye egy csepp víz sem érheti. A bőrtok meg még nem készült el hozzá, minek is készült volna... Így izgi az élet.
Azért a teletömött sárbogárdi buszon - hangulatfokozásképp - egy srác az oxigénhiányos, fülledt levegőnek hála rosszul lett, és összeesett. Leültették, mentünk tovább. Aztán én lettem rosszul... Éreztem én, h bajom lesz, mert sokkal nagyobbakat lélegeztem a szokottnál. Majd pár perc múlva fél perc leforgása alatt elmosódott a kép, sípolt a fülem, és... Hát, semmi. Nem tudom, mennyi ideig bíztattam magam, h ha ilyen állapotban, hát így, de akkor is kibírom 'bogárdig, és nem csinálok semmit. Ám nem bírtam, és kinyitottam volna az ablakot, ha bírtam volna. De nem ment. Egy srác szerencsére segítőkész volt, de a mellettem álló nő viszont egy vén kurvának tűnt. Szerintem azon agyalt, h mikor csukom már be az ablakot, mert fázik, és h le ne okádjam. Azt kellett volna tennem, de a friss levegő hatására a szemcsés kép kitisztult, és a sípolás is mérséklődött.
Aztán a végállomáson leözönlött végre mindenki a buszról. Megkerestem Mátét, bementünk a suli épületébe, és vártunk. Sokat. Késett az egész műsor, a táncosoktól (köztünk Bálint és Kicsi, tehát az énekes és a dobos is, meg Alex, aki kisgyerekkoromban a falunkban lakott, mostanában meg lejár hozzánk CoD-ozni) kezdve a felvonulás, és minden. 2-kor elvileg kezdtünk volna, gyakorlatilag lövésem nincs, mikor állhattunk neki. A szervezés magas fokon jelen volt, mivel a fellépésünk helye, az ebédlő zárva volt mindaddig, amíg a felvonulás és a többi cécó lezajlott. Így aztán a nézők nemcsak a koncertet, hanem a dob összeszerelését, a hangbeállást, minden szirszart végignézhettek. Az egyik tanárnő ezidőre rögtönzötten előrehozott tombolázással csábította a - nem túl nagy... - terem másik végébe a diákokat, h aránylag nyugodtan, de továbbra is kutyafuttában dolgozhassunk. Páran azért akadtak, akik ultrakíváncsiságuk kielégítésére - szarva a tombolára - figyelemmel követték még azt is, ahogy a jack-at a kombómból a keverőbe dugom. (Ezzel elárultam, h vonalból erősítettük ki a gitáromat, de ez, mint kiderült, hiba volt. Mikrofonozni kellett volna.) A meglehetősen idős, de lelkes Laci bá' ült a keverő mögé, de Alexék nagyon sokat segítettek Laci bának és nekünk is. Önként pakoltak, mentek ki-be, satöbbi.
Amikor eljött az idő, Kicsi belekezdett a Kör kezdő dobritmusába. Meglepő volt látni, ahogy a legnagyobb bunkó-parasztnak kinéző divatmajmok ahelyett, h lenézték volna, amit csinálunk, figyeltek ránk, és a dalok végén lelkesen tapsoltak, fütyültek, rikoltoztak. :) Felemelő egy érzés! A gitárom ugyan alig szólt, a hangzás és az arányok tehát pocsékok voltak, hibáztunk is, de végig 10 centivel a föld felett gitároztam. És persze rengeteg csinos csaj volt, akik fényképeztek, engem is. Persze igyekeztem ezt nem észrevenni, de nem lehetett. Érdekes volt az is, h nem néztek le egyedüli hosszúhajúként. :)
Aztán a rövid, 4+1 számos (igen, volt visszataps) kiskoncert után kaptunk kólát meg lekváros kenyeret, sok gratulációt, vállveregetést, meg minden földi jót, amivel egy ilyen kezdő csapatott elhalmozhat a közönség. Én kényelmesen befaltam egy lekváros gerendát, aztán pakoltunk, és nem igazán vegyültünk, a tucczene még alkohol hatása alatt is nehezen elviselhető, anélkül meg aztán a gátlásaim és előítéleteim a diszkókkal szemben egyáltalán nem oldódnak. ;)
A statisztika kedvéért: 5 lájhtos feldolgozást játszottunk el, úgy mint: Edda - Kör; Ákos - Keresem az utam; Shadows - Appache; Republic - Szeretni valakit valamiért; és a ráadás: Ákos - Ilyenek voltunk.
Bálint szóvicce alapján elmondhatjuk, h "az öltözőben megbeszéltük, (m)ilyenek voltunk..." :D

 

2006. január 13., péntek
pimas [#537] [1068chr] [szólj hozzá!]

Péntek 13 - igyunk!

Pityuka rábeszélt, h menjek ki vele és Stefivel inni este - mint régen. Fáradt voltam, de mivel már régóta pedzegettük, h menni kék, beleegyeztem.
3/4 6-kor találkoztunk a Mikszáth u. végén. Odafele találkoztam Daveccel és Fruval.
Egy 0,75 dl-es Martini volt az ivászat tárgya, a csekély 18%-ával. Nem erős, de azért 9 óra körül már éreztük a hatását. ;)
Elmentünk a benzinkútra, vettünk dihányterméket... :/ :) Végülis...
Alig mertünk bemenni. Kurva gyávák voltunk, pedig nyáron nagyon is űztük az ipart, nem értem, mitől fostunk... Biztos megöregedtünk. :)
A Gróftemetőbe vettük az irányt. Jó kedvünk volt, de azért be kell látni, a tél, meg a sulival járó nyűg rányomta bélyegét az estére. Nem tudtunk a nyári bulikhoz hasonlóan feloldódni.
Fél 9 fele lementünk a tóhoz, nem volt befagyva. (Rádobtunk egy hordót... :) ) A jurtát viszont víz borította, így oda sem tudtunk bemenni... Stefi és Pityu beszakadt, én csendben piróztam, míg a megmaradt cigit szívták. Na, igaz, h én is, de azért néha ellenálltam is... ;)

 

2006. január 10., kedd
pimas [#536] [127chr] [szólj hozzá!]

Vége

Szakítottunk Bettivel. Részletek non-public blogban.
Tömör tapasztalat: mindenki engem utál... ;)

 

2006. január 4., szerda
pimas @ 12:38 [#534] [622chr] [szólj hozzá!]

Adatvesztés

Igencsak romokban hever a gépem, aminek következménye jópár decemberi, karácsonykörüli bejegyzés elvesztése. A lényeg: van elektromos gitárom, a csajommal (úgy-ahogy) elvagyunk, bár... Na ezt majd nempublikba. ;))
A Zastavánkat le kell adnunk a roncsautórendelet miatt, ezért megpróbáltunk egyet menni vele, búcsúképp, de megadta magát - teljesen. :( Szegény pára. A szívemhez nőtt.
Hogy a géppel mi lesz, az jó kérdés, az őszi adataim megvannak, nem kell félni, még a nov. vége - dec. eleje is (ebből már került is fel pár), a karácsony meg úgyis egy sablonünnep, ami jóltelt, szóval nincs nagy gáz. :)

 

2005. november 30., szerda
pimas [#512] [2151chr] [szólj hozzá!]

 

2005. november 14., hétfő
pimas [#525] [1020chr] [szólj hozzá!]

Parlament és FHM

És akkor bejutottunk a plenáris gyűlésre. Merthogy ma oda ment látogatóba a gimnázium. Szép épület ez a parlament, de az ott dolgozókat tekintve inkább egy állatkert... Mert ravasz rókák, buta libák, lusta disznók, nagyképű majmok és irigy kutyák ülnek bent, akik ráadásul mindenkit madárnak néznek.
A szép és hiteles parlamenti körbevezetés után benézhettünk egy plenáris ülésre vagy gyűlésre, vagy mire. Nem hiszi el az Olvasó (már ha van olyan ezen a lapon ;) ), h mi zajlik ott! Megpróbálom hitelesen lefesteni a képet: egy képviselő/miniszter/főmufti beszél, amit a többi le se szar. Mit csinálnak ezek az emberek tehát? Tapasztalat, és nem fikció: telefonálnak, beszélgetnek, újságot olvasnak, laptopon interneteznek, de a legdurvább, és nem tréfálok: FHM-et nézegetnek. xDDD Ezek után nem kérdés, h miért tart itt az ország.
Megjegyzem, a parkolóban a két kezem nem tudtam volna összeszámlálni az Audi típusú autókat...

 

2005. november 4., péntek
pimas [#513] [1995chr] [szólj hozzá!]

Művekmíting #3

Hát, lementünk harmadszor is, h boldogítsuk Turáékat. : ) Mivel sok blogot kell még mostan megírnom, ezért nem tárgyalom percről percre a történéseket. Néztünk South Parkot, Team America-t, szombaton Mackótestvért, és voltunk yankee-ben, amit én kissé (kissé nagyon?) meg is sínlettem.
Megnéztük Panda húgát, ahogy fesöndenszeltek. Szép volt, meg jó volt, tetszett, de én sohasem fogom megérteni ezt a műfajt. : ) De amúgy nagyon ügyesnek tűnnek, bár nem én vagyok a szakértője ennek.
Aztán ettünk pizzát a pizzásban, találkoztunk Hannával, és később átmentünk jenkibe. Még itt, a pizzásban láttam, h mennyien néztek minket Adrival, amolyan "kiafaszvagy?" nézéssel.
Aztán a pábban csócsóztunk, beszélgettünk, hevingeltünk egy gúd tájmot, és a bor is igen szépen fogyott (a szóda kevésbé). Sajnos későn éreztem meg, h túl sokat ittam. Ráadásul régen is ittam már alkoholt, most meg sokat egyszerre, de mentegetőzést félretéve: nem figyeltem magamra. A legrosszabb, vagy inkább még jó a rosszban, h mindenre emlékszem, és nem is voltam olyan iszonyat részeg, csak egyszerűen rosszul lettem. Rá kellett jönnöm, h nem bírom a bort. :-/ Aztán sajnos ki is dobtam a taccsot a jenki melletti sóderkupacra. Ezután követtem el a második nagy hibát, lementem újra, és a cigifüst még jobban felkavart. Szerencsére Tura vigyázott rám, ezer köszönet érte...
Viszont elég szégyenletes teljesítményt nyújtottam, egyszerűbben: még akkor este nekilátott égni a pofám, és még a buszon haza is bántam a dolgot... :-/ Cinkes.
Röhej, de amikor fél 2 fele éjjel helyrejött a gyomrom, hirtelen elálmosodtam (hogy ennek van-e biológiai oka, azt mondja meg egy biológus, de nekem lövésem sincs), és innentől emiatt voltam "használhatatlan". Hát, nem voltam valami lélekemelő dolog.
Hazafelé a buszon hallgattam a mobilomról az mp3-akat, és újra lehidaltam a Minden álmom miatt. Az agyamra megy, h nem bírok ilyen jó szöveget/zenét írni, egyszerre meg pláne. Utolérhetetlen.

 

2005. november 3., csütörtök
pimas [#514] [5846chr] [szólj hozzá!]

Zastava-kaland - a pech és az emberi hibák sorozata

Ez egy olyan történet, amit az ember azzal a tipikus bevezetéssel kezdene mesélni a barátainak, h "Hát, az úgy volt..." Aztán, ha mondjuk ismeretlen embereknek mesélné, akkor a történet végére érve az összes hallgató hazudósnak és fantáziálónak nézné a történet ismertetőjét.
Ha jobban belegondolunk - márpedig nekünk volt időnk belegondolni - az eddigi összes zűrben (a lehetőségekhez mérten) helytállt a Zastava, és mindig mi basztunk el valamit, ami miatt bajba jutottunk. Ma már azt hittem, h a kocsi adja meg magát alattunk, de persze ezúttal is tévedtem.

A történet tdkp még tegnap kezdődött, amikor megjavítottuk, pontosabban pótoltuk az elszakadt kuplungbowdent, és felkészítettük a járgányt a mai útra.
Sándor kivitt minket a Vásártérig, de megállapította, h nagyon fog a fék, akkor is, amikor nem kéne... : ) Aztán én kerültem a volánhoz. Az úticél a tejüzem melletti földút volt, de úgy kellett eljutni oda, h csak a TV-toronytól menjünk az aszfaltos úton (mert addig igencsak lakott terület van). A torony mögé vezető földút első szakasza laza fél méter körüli vízzel volt elöntve. Szerencsére ezt ki tudtuk kerülni, és onnan simán eljutottunk az Aba felé vezető földútra, elhagyva a tejüzemet.
Itt kijelöltünk egy szakaszt, amin a későbbi "futamokat" tartottuk. Három-négy traktort el kellett engednünk, és megvárni, míg eltűnnek a színről, de utána beletapostunk a gázba. : )) Az út csúnyán porzott utánunk...
A próbakört én tettem meg, aztán élesben mentek a körök. Az idők, teljesítési sorrendben:
Martin: 1:06:8
Milán: 0:55:7
Én: 0:48:7
: )
Na, mondjuk hozzá kell tenni, h Milánnal mi ketten már kockáztattunk is.
A szakasz A pontból B-be egy hosszú, lefelé vezető egyenesből és egy azt követő, derékszögű kanyarból, majd még egy rövid, enyhén jobbra ívelő egyenesből állt. Martin lassan ment, és a kanyar előtt nem fékezett, mégis be tudta venni (megjegyzem, a legsimábban). Milán már sokkal gyorsabban tépett, és fékezés ellenére megcsúszott a kanyarban... x )) Mi meg összeszartuk magunkat...
A legdurvább mégiscsak én voltam. Utólag kicsit jobban vigyáztam volna, de végülis nem esett bajunk. : ) Hármónk közül én vettem a legkisebb féktávot; a többiek már rég kiabáltak, h "fékezz!", de azért még tökig álltam a gázon. A kanyarban elég súlyosan megcsúsztam, gyakorlatilag a rendelkezésre álló helyet kihasználtam...
Érdekes önanalízis, h amikor komolyan kell venni a vezetést, akkor maximálisan tudok koncentrálni, és sztem megbízható teljesítményt tudok nyújtani. De amikor kicsit szabadon engedhetjük magunkat, az egyik legdrasztikusabban száguldó "őrültté" válok. : )
Végülis nem haltunk meg...
Na, de aztán még elnéztünk Aba felé. Kerestünk valami izgalmasabb pályát. Nem sokáig jutottunk. Már a falu határában (na jó, távoli határában) jártunk, amikor kifogyott a nafta. x DD Martin és én visszagyalogoltunk a faluba (mármint Seregélyesre, nem Abára). Még indulás előtt felhívtuk Sándort. Közölte velünk, h az út másfél óra gyalog... Azt hittem, viccel, ezért kijelentettem, h megjárjuk azt mi fél óra alatt... Ja. 54 perc, csak a faluba... x )) Utána készítettünk némi élelmiszercsomagot, ellátogattunk a benzinkútra (már ekkor teljesen sötét volt), majd biciklivel visszamentünk Milánhoz. A világításom nagyon konkrét volt... : ) Aztán a teljes sötétségben egyszercsak feltűnt, h bár elvileg mindig jó útra fordultunk, mégsem találtuk meg Milánt, sem az autót, mégis már kukoricatáblák mellett gurulunk a lejtőn (amiket korábban nem láttunk...) Szerencsére Milán lent várt minket az út végén, az autóval együtt. Mivel lejtőn álltunk meg, leeresztette annak aljáig a kocsit, h ne álljon semmilyen traktornak se az útjába. (Végül persze nem is jött senki...)
Egy baszott széles elágazásban voltunk tehát. Zseblámpát elfelejtettem hozni. Mobiltelefonfény mellett kajáltunk, majd betöltöttük volna a benzint... Ha nem felejtettem volna otthon a kulcsot, mely nyitja a tanksapka fedelét... x DD Ekkor kezdtünk el röhögni... Milán azonban hamar kapcsolt, és lefeszítette egy franciakulccsal azt a szar lemezt, betöltöttük a benzint, és bepakoltunk a bicikliket hátra. Az autó viszont nem indult el... (Ekkor hittem azt, h először bár, de cserbenhagy minket)
Felhívtuk Sándort, bár ez felesleges lépés volt (távorvoslás úgysem létezik), kiszedtünk a kerékpárokat, majd Martin rávett minket, h tegyünk egy utolsó próbát, hátha nem kell otthagynunk a gépet és gyalogolnunk. Ekkor már beindult a motor... Pakolás vissza, go home... : )
A humor még hátra volt; már akkor eszembe jutott, amikor csak jöttünk vissza bringával Milánhoz, h mivel készítettünk egy középkonzolt az autóba, amibe valamiért rosszul lett bekötve, ezért nem lesz hazafele világításunk, és a vaksötétben tippelve fogunk hazavezetni... Így is lett, féltávon Milán, másik felén a tejüzemig én vezettem. Azt leírni nem lehet... x )) Az út egy halványfekete, nehezen behatárolható akármi, az azt övező árkok-bokrok, mezőgazdasági földek valamivel (de alig láthatóan) sötétebbek voltak. Amelyikőnk épp vezetett, az kihajolt az ablakon, mert persze nagyon poros/koszos/"dzsuvás" volt a szélvédő. A jobb oldalon ülő mindig tájékoztatta a vezetőt az ő oldaláról, mert azt ugye már végképp nem tudta belátni a sofőr. Mivel a biciklik teljesen elfoglalták a hátsó teret, mindhárman elől nyomorogtunk. A tejüzem melletti szakasz volt a legdurvább, mert ott extrarossz a földút állapota. És ott épp én vezettem... Kész élmény volt.



"...ÉS GONDOLATBAN MÁR ÚJRA
MAGUNKAT LÁTOM, AHOGY VÁGUNK ÁLTAL
A HALDOKLÓ VILÁGON
AZ AUTÓM ÉS ÉN..."

[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]

 

2005. szeptember 1., csütörtök
pimas [#505] [1695chr] [szólj hozzá!]

Az új suliban

A 6.40-es seregélyesivel berambóztunk a városba. A buszra az MTH-nál szálltunk fel sokan, ismerősök. Tesóm, Tündike, Reni, Dalmáék, Vida Patrik, Martin (aki új suliba jár, nem az eddigi Kodályba) és én, meg egy csomó kevésbé ismert/ismeretlen arc.
Martin és Patrik a "kígyós" suliba jár idéntől.
Velük ültem a négyes ülésen. A postai rengetegen megállón rengetegen szálltak fel, Frunak foglaltam a helyet (kérésére).
A József utcánál leszálltunk jópáran. Fruval mentem egy lámpányit, aztán egyenesen, végig a Kodályba.
Kis segítséggel, de nagynehezen megtaláltam az osztályom a termünkben. Aztán jött az ofő, h menjünk le az évnyitóra. A levonuláskor megismerkedtem B. Szabolccsal, aki egy falubeli ismerős rokona, tehát tudtam, h osztálytárs lesz.
Az évnyitó olyan volt, amilyen. Olyan "évnyitós".
A nap hátralevő részét nem is annyira az ismerkedés, mint a tanárnőnk szófosása töltötte ki.
Azért sikerült némi adatot megjegyeznem. 35-en vagyunk, ebből 6 fiú. Közülünk egy csomóan ide jártak ált.suliba is. (így könnyű... ; ) )
Szabolcs által megismertem Gusztávot is, aki 8.-as, és jóértelemben véve hülye.
Aztán bemutatkoztunk egymásnak Eszterrel. Eszter is nyolcadikas, velünk egy folyosón vannak, mint a 7/A is.
Van egy Szandra nevű csaj, aki kicsit morcosnak tűnik mindig, meg egy picit picsás... Na, Eszter és pár barátnője neki kiabált magas, fülsértő hangon, h "Szandraaa...! Gyere ki!". Egyszer megelégelve a rikácsolást, odafordultam. Aztán elkezdtek nevetni. : )
A következő szünetben megismertem Esztert.
Nem furcsa, h az első napon több 8.-ast ismerek, mint saját osztálytársat?
(1. nap)

 

2005. augusztus 17., szerda
pimas @ 09:56 [#487] [1174chr] [szólj hozzá!]

Ami a modemem illeti...

A 200 MHz-es proci végülis csak 133-at teljesít a gépünkben. :-/ Emellett a hét legszarabb történése, h tönkrement a modemünk, egyik pillanatról a másikra. Hát...
Az éjjel két baszott nagy mennydörgés is volt, negyed 3-kor az első, kisebb. Előtte 10 másodperccel felébredtem. Nem tudom, ez milyen megérzés... Háromeld 3-kor már majdnem visszaaludtam, mikor egy fülsüketítő mennydörgés felrázott újra. Komolyan, beszarás, hogy féltem...
Aztán délelőtt jött a fekete leves, a reggeli szokásos levélszedéskor nem csatlakozott fel az internetre a kibaszott modem miatt. Kiszedtem, visszatettem, próbáltam mindkét foglalatban, egész nap, és nem működött. :-// Valószínű, h ez a bejegyzés is sokkal a megírása után kerül csak fel az internetre, mert jelenleg nem tudom, mi lesz. Kurvára hiányzott ez a helyzet. :-/
Daveccel 18 órakor elmentünk Cintihez, h írjon meg egy CD-t Davecnek. Én gyalog mentem. Cinti nagyon jól nézett ki. : ) Megbeszéltem vele, h 27-én összehívunk mindenkit, és egy nyár- és szabadságbúcsúztató éjszakát csapunk. Talán még valami részeg ribancot is összeszedek. Illendő lenne eképpen zárni ezt a csajmentes nyarat.

 

2005. augusztus 17., szerda
pimas [#484] [710chr] [szólj hozzá!]

ZÁRVA

Pimas blogja határozatlan időre bezárja kapuit, ugyanis az történt, hogy a blogger modemje egyik pillanatról a másikra megmurdált. Most gyűjtünk neki újra, de az is lehet, hogy hétvégén adok neki egyet, csak el ne áruljátok neki! ;)

tura


Hejhopp! Éljen a seregélyesi internetszoba! ; )
Nos, kellemes meglepetés ért, mikor olvastam Tura-bátyám bejegyzését. : )) Sajnos igaz, amit írt, a modemem jobb létre szenderült...
És nem tudok a hétvégi akcióról. ; )
Tura! Majd hétvégén megbeszéljük a dolgot! És köszönöm a törődést a magára maradt blogommal! Még most is tudsz pozitív meglepetéseket szerezni nekem. ; ) Öcséd.

 

2005. július 29., péntek
pimas [#469] [5853chr] [1 hozzászólás]

Művek-meeting - Hartán, Tura és családja vendégségében

Az autót letisztítottuk jól-. : )
Fél 1-kor nekiláttunk Adrival, h összepakoljuk kis táskánkba azokat a cuccokat, amiket aztán magunkkal vittünk Hartára. A busz 14 óra után pár perccel ért a megállóba.
-Két diákot kérek Hartára.
Egészen Dunaújvárosig aludtam. Két okból is, így gyorsan elrepült az út, másrészt kicsit pihentem is, ami az előző este után nem ártott. : )
A Dunaújvárostól Hartáig tartó szakasz is gyorsan elszállt, egyedül ’Földváron kellett kicsit állni a hídon, torlódás miatt, plusz a Solton esedékes 8 perc várakozás tartotta fel a buszt.
Az ajtóhoz állva már messziről kiszúrtam a napszemüvegben várakozó bátyámat, Turát. : ) Leszállva pont előtte termettünk Adrival, akit mostmár élőben mutathattam be neki.
Mint házigazda, mutatta az irányt az otthonához. Harta már ekkor is jó helynek tűnt, és még nem volt éjjel. Csani házukba érve frappánsan invitált be minket a konyhába:
-„Itt lakom, látod…”
Kis szóda után felmentünk az emeletre, a „zene irányába”. Turi, Tura valódi öccse ült a gépnél, és itt szólt a zene is. Mint kiderült, Tura szobájába értünk. A sarokból előkerült Sede bolgár, cseppet megviselt gitárja, amiről hiányzott az A-húr. Hangolni kezdtem.
Hamarosan megjelent Sede, akinek a CD-jeit írta Dénes (Turi).
Elkezdtünk nézni South Park-okat. Én ezelőtt nem láttam egy részt sem, de kurva gyorsan megszerettem. x ))
-Talán sorsoljuk ki, ki megy el tamponért. Mondjuk… Akit ’Butters’-nek hívnak. Téged hogy hívnak? – mondta Cartman.
-Kyle.
-És Téged?
-Stan.
-Hát Téged?
-Engem Buttersnek hívnak.
-Hm, akkor Te vesztettél. Igazán sajnálom, nem sokon múlott.
* Butters elmegy a nővérének szerezni tampont *
-Adjunk hálát az Égnek a hülyékért.
-Ámen.
x DD
Később megnéztük az FF6 befejezését, Chrono Trigger szakaszokat, és FF5-ös jeleneteket is mutatott Tura.
Vacsora után (tészta sok felvágottal : ) ) Csani bort töltött mindnyájunknak. Az elsőt mindenki kólával itta, másodszorra azonban Turának már nem maradt kóla. (Talán nem is bánta? ; ) ) 9-kor még megnéztünk két South Park részt, és célba vettük a Yankee pábot.
Az az a hely, amibe leérve belül a hajam téptem, h ilyen miért nincs nálunk, Seregélyesen. Sedét bent találtuk, a pultot támasztotta sörével. : ) Kerestünk egy szabad helyet a kicsi, de annál hangulatosabb kocsmában. Tura „hátszomszédja” Julika volt, az asztalához hívott minket. Csani ekkor Sedéhez ment, visszafelé nem talált minket. ; ) Becsaptuk! ; )
Ekkor még pangás volt. Turával elmentünk italért. Négy korsó sört és egy bacardikólát vittünk, mivel nem volt mézespálesz. A negyedik korsó végül nem tudom, kié lett, mert Julika nem ivott, és elszámoltuk magunkat. (Pedig tudtuk, h nem iszik) Turi-Julika és Adri-én felállásban, aztán később Turi ellenfeleként én egyedül csocsóztunk (megaszontam) Készültek kompromittáló képek is. : ) Megérkeztek sokan: Áki, Eszter, Frei, talán DerLaci (vagy Dér Laci?), meg még rajtuk kívül is páran, tehát télleg jó sokan. Mi persze pont ez után nem sokkal mentünk át a Pizzásba, Panda hívására.
A Pizzásnál még talán többen voltak, mint Yankeeben, viszont itt voltak nem kívánatos személyek is, pl. (a nálam ugyan semmitmondó) Seggarc, és Tamás2. Turáék szerint Panda kicsit ittas volt ekkor már, én ezt csak sokkal később vettem észre. Nagyon jól éreztem magam, kisebb, együttérzésem miatti kitérőktől eltekintve (ez nem lenne publikus, és nem is az én magánéletemhez kötődne szorosan, de attól még nem felhőtlen dolgok. Vagy hogyan. Na.) Meghívtam Csanit egy sörre, Adrinak pedig konyakkólát kértem. : ) Olyan kellemes társaság gyűlt össze! : ) Plussz a tesó(i)mmal együtt ittam! : ) „Ain’t this life’s so fuckin’ great?” Julikával aztán visszamentem a Yankeebe a Metallica CD-jéért, az úton jól elbeszélgettünk. Kedves, rendes csaj. : )
A nagy nyüzsi elvarázsolt. : ) Végig jól elhülyéskedtünk. Tura meghívta szűk társaságát (Julika, Dénes, Adri és én, plusz Panda, aki nem volt éhes) egy pizzára. Panda (ahogy ő viccelődött) „megrontott”, ugyanis adott egy slukkot a cigijéből. Jól esett.
A harmadik sör sem ártott meg, bár már érezni lehetett rajtam, h emelkedett hangulatomban vagyok. : ) Tura elkísérte Pandát, én pedig utánuk mentem, ahogy efféle szándékomat korábban jeleztem. Csani kicsit ingerülten kért, h ne tartsak velük, először nem értettem, miért. Azt hittem, összevesztek. Egy cigit azért akartam kérni Pandától, de ekkor is elutasított Tura, és már láttam, h Panda van kicsit szétesve, így nem is értetlenkedtem tovább. Szerencsére nem haragudtak meg. : )
Visszamentem. Snake ült le az asztaltársasághoz. A hazai rock- és punkéletről volt szó. Adott fröccsöt. Adri megitta majdnem a fél söröm. (Ő sem volt már tiszta teljesen ; ) ) Tura visszatért, és hamarosan útnak indultunk a Turánszki lakba.
A Yankee ugyan már zárva volt, Snake-t és egy haverját ott találtuk a páb előtt álló színpadnál. Adrival táncolt egyet Snake barátja. : )) Le lett filmezve Tura által, ám sajnos túl sötét volt már ehhez.
Csaniéknál még megnéztük a készített képeket/filmeket, aztán az erőtől még valamelyest duzzadóak fogat mostak, talán még fürödtek is, de én csak bedőltem a lent megvetett ágyba. Reggel aztán már mostam fogat, de fürödni így sem fürödtem.

Hartán sok a kedves ember. Olyannyira, h Seggarcékat leszámítva csak kedves emberrel találkoztam. És – ha nem is mindenki rokker – nem szólják le a hosszú hajat. : ) Miért nem Hartán élek? ; )

 

2005. július 28., csütörtök
pimas [#468] [12927chr] [szólj hozzá!]

"Figyelj, mer'... Figyelj, mer'...! Menj már!! Bazeg! Bazeg!! Bazeg!!"

Délelőtt a szokásos festéssel töltöttem az időt, Milán kicsit később kelt, ám tdkp annyi baj legyen. Mama beverte a fejét a hűtő sarkába, és vérzett is kicsit a feje. Először eléggé megijedtem, de kiderült, h nincs komolyabb okom erre.
A délutáni Zastava-utat terveztük. Az eredeti, 14 órai indulás Sándor pesti útja miatt 18 órára tolódott, minimum. Milánnal ettől függetlenül nem estünk kétségbe, így ugyanis alaposan előkészíthettük a túrát. A festés végeztével neki is láttunk a tervezésnek.
A székhelyünk innentől Milánék háza és udvara volt. Kezdésnek közös döntés alapján kiválasztottuk a megfelelően hűvös pincét, ahol írásra volt lehetőség. Hamar összeszedtük egy listába a szükséges eszközök és teendők sorát. Kis pihenés után ezek előteremtését/végrehajtását tűztük ki célul.
Ha jól emlékszem, legelső feladatunk a Zastava előrehozatala volt. A műhely épülete mellett parkolt, két autó állta útját; egy Octavia és egy régebbi Peugeout. Az Octavia kulcsát Milán egy rafinált rejtekhelyről elővarázsolta, így már „csak” el kellett tolni a megfelelő helyre. Az autó kívül-belül forró volt. Könnyen gördíthettük odébb, szinte egyedül Milán tolta. Nekem kormányoznom kellett volna, viszont hamar rájöttem, h a slusszkulcs hiánya miatt bekattant a kormányzár. Kiszálltam. A kocsi felgyorsult, ahogy az események is, a végén, már alig bírtuk megtartani a milliós értékű járgányt. ; ) Kemény helyzet volt. A Peugeout elgurítása simábban ment.
A Zastavát is tolni akartuk, de ez nehéznek bizonyult, így maradt a tolatás. Rám jutott a szerep, tetszett, h milyen könnyedén kiálltam a Zastival a helyéről. A legutóbbi út során is észleltem már, h az átlagnál nehezebb feladatok megedzettek minket annyira, h gond (és komolyabb odafigyelés) nélkül tudjunk előre/hátra állni, indulni, „centizni” az autóval. Az eszközöket a pincébe hordtuk össze. Lapátok, vizes palackok (összesen 7,5 liter, csak a Zastavának, plusz magunknak 2 liter), zsák (amibe indulás előtt kavicsot töltöttünk), vontatókötél (nagy haszna lett aztán ; ) ), emelő, toll, ceruza, papír, fogó és franciakulcsok.
A teendőket is elvégeztük sorban: nyomás-, olaj- és vízellenőrzés, ablaktisztítás (mókás volt ; ) A slaggal pacsáltam össze-vissza), motor csekkolása. Később hazamentem vízért, mobilért, rövidnadrágért. Mire visszaértem, az Octavia tulaja is ott volt. Ki kellett állni a Zastavával, amit Milán előre hozott a műhelytől. Simán levágtam a rövid manővereket. Hiába, no. Megtanultuk vezetni az autót. : ) (lekopogom)
Elmentünk benzinért. Jani volt a kúton. 1500 Ft-ból vettünk 95-öst. Ki lehetne számolni, mennyit kaptunk érte. 5 liternél többet.
Visszafelé, ahogy fordultam be Milánékhoz a közbe, leesett a Kék csodáról a lánc. Nem értettem, miért ér a bal térdem a földre, miért van az állam az ’U’-alakú kormány alján. A következő pillanatban már a jobb oldalára dőlt biciklin feküdtem, bal kezem a villa és a kerék közé szorult, bal térdemen vágás volt, vérzett a seb. Cifra káromkodásba kezdtem, Milán pedig rohant vissza segíteni. A kinti csapnál lemostam a sebet, aztán Milánnal lekezeltük faszán, még gézt is tettünk rá. A kocsiban ülve vártuk, h jöjjön Sándor. Az esésem után valahogy szóba került, h ezek a balesetek (mama feje, az én térdem) nem a legjobb előjelei az útnak. Innentől már mindenben ezt láttam. : ) Milánt már kezdtem őrületbe kergetni.
Fél hétkor megelégeltük a várakozást, és Milán felhívta apját. Mint kiderült, Sándor félreérthetett valamit, mert Tündivel az IKEA-ban sétálgattak, és egyáltalán nem siettek haza. Szerencsére Sándor esze gyorsan forgott, és Pétert mozgósította, h kimehessünk.

Odafele megint én vezettem. Milán az anyósülésről segített. Vezetésem során végig két hibával dolgoztam (nem nagy, de javítandó dolgok): túl lassan mentem, és már-már görcsösen kerültem az utat (nem azért, mert debil lennék, hanem mert attól tartottam, h a kivájt úton tarott kerekek miatt leül az alja).
Az út minősége tényleg sokat javult legutóbbi kalandunk óta. A fű ugyan néha rallys körülményeket állított elő, de ez inkább pozitívum, mint negatívum – nekünk. : ) A szárítóüzem melletti útról a pocsolyák java teljesen felszáradt. Ennek ellenére néha rázósabban küzdöttem át a gépet a gödrökön. A szárító bejáratánál egy traktort kellett beengednünk az üzemhez, ez némi tolatást vont maga után. A 62-es keresztezésével sem volt gondunk. A Szőlőhegyre vezető úton már kettesbe is átváltottam. (igaz, ezt talán egyszer már a szárító előtt is megtettem) Ahol a legutóbb csúnyán elakadtunk, ott most egy előre lecsekkolt kerülővel simán eljutottunk a hídig. Előtte megálltunk, megnéztük magunknak az utat, és a kevés hely ellenére is faszán rátettem az ívre az autót. Itt egy kicsit le kellett térnünk az útról, mert az járhatatlan volt, így a mezőn vágtattunk keresztül. A vége már rázkódós volt. : )
A Gróf-temetőnél sem volt komolyabb gond, Milán navigálását és az én elképzelésemet ötvözve gond nélkül jutottunk el a vasúti kereszteződésig. Itt a 62-esnél alkalmazott módszerrel keltünk át. Kisebb-nagyobb rázkódással jutottunk el a balkanyarunkig, ami a kukoricatáblák közé vezetett be minket – tele sárral. A kanyar előtt megálltunk, és ismét megnéztük, mit kell tennünk. Az eddigiekkel ellentétben azonban ezt egy az egyben leszartam, és inkább ösztönből mentem. Szerencsére sikeresen keresztülcsörtettünk a dagonyán. Itt még nem ért véget a megoldandó feladatok sora: traktorok dolgoztak a földeken, és volt, akinek kint kellett állnia (és várnia) az úton, az útunkon. Beszéltünk a traktorosokkal, mosolyogva közölték, h elférünk mi a tarlón is… : ) Végülis igazuk lett. Vesztenivalónk nem volt, fennakadás esetén biztosan segítettek volna. Az útra visszatérve két nagyobb pocsolyát kellett kikerülni, majd valamilyen okból kifolyólag visszatértem a tarlóra. Szerencsére az „ösztönöm” megint nem csalt, és nem akadtunk el. (Utólag visszagondolva rizikós volt a logikát félretéve, hasracsapva menni a semmibe, de nagy bajua sem az autónak, sem nekünk nem eshetett volna, ha elakadtunk volna)
És eljött a legrázósabb út. A Zichybe vezető úton vissza a falunkba, át az erdőn. Üdvözlésül már az első facsoportnál, a kukoricatáblák végénél egy termetes pocsolyával találkoztunk, de jobboldalt akadálytalanul elmentünk. Az erdőben sok necces szakasszal kellett megküzdenünk, a főpróba azonban még hátra volt.
Egy kibaszott nagy dagonya, amelyhez előzetes megítélésünk szerint használnunk kellett volna a követ, meg a lapátokat. Az erdőben szerzett tapasztalataink alapján azonban az árkot súrolva ugyan, de átszelhetővé módosítottuk az útszakaszt. Igazunk lett. Igaz, a gép is küzdött, meg én is, Milán kitámasztotta magát és reménykedett. : )) A siker részleges volt, a nagyobb sártengert kikerültem, ám annyira könnyen ment, h nem hittem el, h már vége, ezért nem vágtam át az út bal oldalára (ahol kerülnünk kellett volna a következő, kisebb dagonyát), hanem görcsösen tartottam az autót. Nem sokon múlott, h lecsússzunk az árokba. Nem volt mély és meredek, de bokrokkal, fákkal tarkította az erdő.
Pechünkre persze téglákra, kövekre érkeztünk főként. Milán hátulról kezdte kiásni az autót, én a jobb hátsó elől szedtem a törmeléket. Milán elképzeléseit ezúttal szigorúan követve aztán ki tudtam állni a szarból, még ha tolni is kellett. (Hiába, ez egy „ki nem kényszerített” hiba volt. : ) ) Innentől azonban már a következő sár- és pocsolyatenger sem jelentett akadályt a vasnak. : ) Háháá! Ekkor vérszemet kaptam, és kettesben téptem végig a faluba. Egy nagyobb gödörből kifele éreztem is, h a levegőben van a gép… : D
A lakott területre való tekintettel normálisan közlekedtem. A dinnyési műútra már nem hajtottam fel, félreálltunk az újra megjelent kukorica mellé, és gyalogosan indultunk el, h megnézzük, van-e rendőr a birkalegelőig, ahol az útunk folytatódott (volna). Adrival kétszer beszéltem telefonon, mérges volt ránk. :-/
Rendőrrel nem találkoztunk, így nekivágtunk a műútnak a rendszámot, forgalmit, zöldkártyát, és egyáltalán bármilyen papírt nélkülöző Zastavával, jogsi nélkül, 15 évesen. : ) Hát nem kurvajó? x )) Szemből több autó elment mellettünk, de minket egy sem előzött meg, pedig lestem az egyetlen ép, bal oldali tükrünket. A legelőhöz lefordultam ügyesen balra az útról, majd Milán megkezdte a villanypásztor drótjainak leemelését.
Eléggé izgultam, elvégre ez már súrolta a bűncselekmény határát (nem mintha maga a teljes autó és vezetése nem lett volna törvénybe ütköző). Amikor Milán jelzett, megpróbáltam átmenni a föld fölött valamennyivel lógó vezetéken (amiben mellesleg akkor már nem volt áram, hiszen állat nem volt kint a legelőn, rajtunk kívül ; ) ), de az elakadt a kocsi felfüggesztésén valahol. Ekkor Milán is elismerte, h tolatni kell, és hagyni a legelős utat. (Amit mellesleg anno még én mutattam meg neki, mint lehetséges útvonalat… Már bánom. : ) ) A tolatás semmit nem oldott meg, el kellett vágni a vezetéket. Innentől gőz, azaz gázerővel mentem a műúton, csak hogy minél hamarabb eltűnjünk. :-/ Igazán nem örülök, de hát Milán sem tudhatta, h ez lesz a vége a dolognak… :-/ Pff…
Szerencsére hamar odaértünk Adrihoz, aki még csak akkor kezdte leszedni a sátrat, mert telefonáltam neki. Basszus. Aztán volt egy vitánk, és végül csak a csomagjait hoztuk el, ő bicajjal ment haza. Jól járt…
Visszafele készült egy meredek videó, a végén a klasszikus „Figyelj, mer’… Figyelj, mer’…! Menj már!! Bazeg! Bazeg!! Bazeg!!” mondatommal… x )) Úgymond, sikerült megfogalmaznom… : )
Aztán jött a végzet… Beértünk az erdőbe, és szürkület volt már. Milán és én sem láttuk, h a legdurvább pocsolya kellős közepe felé hajtunk 40-50 km/h-val. Milán kétségbeesve kérdezte, h merre kell menni, de én sem tudtam időben észlelni a helyes utat. Aztán egy hatalmas „csobbanás”, és kész, vége. Beletaláltunk a tenger közepébe. Az autóból kiszállni sem volt egyszerű, mert ugrani kellett a szárazföldig. Előre ráadásul egy méretes földduc miatt nem is mehettünk volna, maradt a segítségkérés, h hátra kihúzzanak minket. Bementem a faluba, egy házaspárt állítottam meg babakocsis séta közben, a férfi két barátját is felhívta, de egyik sem volt otthon. Így visszatértem Milánhoz, és kissé pánikba esve felhívtam Sándort. Sajnos a megérdemelt választ kaptuk, és nem is értem, miért számítottam többre: „Oldjátok meg!” (Ha úgy nézzük, igaza volt abban, h mi akartunk minden áron kimenni, és biztosítottuk, h mindent megoldunk… Öreg hiba. ; ) ) Azért azt megkérdezte, hol akadtunk el.
Az autót Milán megemelte az emelővel, megpróbáltuk hasznosítani a hozott kődarabokat, de elnyelte mind a pocsolya. A kocsi alsó lemeze ráadásul rohad, és az emeléskor kifordult… Úgy határoztunk, hazavisszük Adri csomagjait, felöltünk egy hosszú ujjút, és kerítünk egy traktorost. Milán apja azonban (mikor már majdnem hazaértünk) hívott, h fél 11-kor legyünk az üvegháznál.
-Hazaértetek már?
-Mindjárt ott vagyunk, aztán kerítünk traktorost, és kihúzzuk a Zastavát. Megoldjuk. Ti otthon vagytok már?
-Nem mindegy? Csak legyetek az üvegháznál fél 11-kor.
Nálunk ettünk kicsit, én jégkrémet, Milán csokis kekszet.
Az üvegházhoz sem értünk még, újabb hívást fogadhattam. Az utasítás tömör és velős volt, az autóhoz menjünk. Sándor ért hozzá, hogyan tegye teljesen kalandregényessé az ilyen helyzeteket. Rövidtávú terveket sem tudtunk meg tőle, csak a „mikor és hol” kérdésre kaptunk választ.
Az erdőben a mobilommal világítottunk, nem volt sok fény tehát. Egyszer egy autóhoz értünk, ami fehér volt (így kapásból tudtuk, h nem a Zasti az). Én azt gondoltam, Sándor hozott valakit, akinek a gépével jöttek. Tévedtem. Sándor egyedül ült a volánnál, karba tett kézzel. Először még ijesztő is volt. Kiszállt. Megkaptuk a részletes, érvekkel alátámasztott (jogos) lebaszásunkat, aztán munkához láttunk. A legtöbbet Milánnak kellett dolgoznia, mivel rajta volt egyedül gumicsizma.
A Zastavába tett vontatókötél nem ért el a száraz helyen megálló Volvo típusú autónak, még két-három kötelet hozzá kellett toldani. Ezzel a módszerrel háromszor szakítottuk el a kötélegyüttest, míg nagynehezen sikerült kiszenvedni a járgányt a mocsárból. A húzás pillanataiban a Zastava pattogott, és majdnem becsúszott az árokba. A bal első ajtót így 90°-nál tovább hajlítottuk…
Éjfélkor, hazafele. Milán vezetett, követte apját, aki az út „tisztaságát” ellenőrizte.
Kajáltam és fürödtem otthon. 1 óra után tudtam elaludni. Sándor búcsúszavai azonban tudatták velünk, h nem lesz hosszú időtartamú az éjszakánk:
-Hatkor itt találkozunk az udvarban, és lemossátok a Volvo-t, mert 8-ra jönnek érte. Jó éjszakát.

 

2005. július 24., vasárnap
pimas [#463] [562chr] [szólj hozzá!]

Riki Church

Mivel az EFOTT-ról szóló bejegyzésem nem nyert publikusságot, külön (és késve) írom le, amit nem is tudom, hogyan felejthettem el…
Kezet fogtam Riki Chruch-csel, a Junkies basszusgitárosával! : ) A Tankoncertre igyekezett, de én megláttam… ; ) Gratuláltam neki a koncerthez, és kezet fogtam vele. Köszönte, illedelmes volt, pedig látszott, h nagyon siet. Nem is állt le különösebben dumálni, de akkor is jó volt találkozni egy ilyen híres emberrel. (hazai viszonylatban)
Megjegyzem, jó másfél, két fejjel magasabb nálam. : )

 

2005. július 22., péntek
pimas [#461] [7296chr] [szólj hozzá!]

Zastava-kaland

Délelőtt dolgoztam. Szar volt, de nem érdekel túlzottan az egész. Van 3000 Ft-om már, a többi meg… : )
Festenünk is kellett Milánnal a kerítést. (Ezt megmondtam…) Adri viszont ki akart menni Elzába a madarásztáborba újra.
-Miért nem viszitek ki Zastavával? – viccelődött anyám. Milánnal nem szaroztunk sokat, elővettük a térképet, bejelöltük a lehetséges útvonalat, majd elindultunk biciklivel felfedezni az utat.
Az eső elkezdett esni. 4 óra volt. Az MTH épülete mellett fekvő sáros földúton tekertünk, túl a kanálison. Az eleje neccesnek tűnt, de egy útkereszteződésnél láttuk igazán, h ott baj lehet. A túl nagy sár veszélyesnek látszott.
A kanálison túl tettünk egy felesleges kerülőt, a térkép hibájából. Az utat megtaláltuk, de (mivel nem akartunk visszamenni a hídig) a kanálison ugrottunk át, sőt a bicajokat is így adtuk át egymásnak. : )))
A TSZ-t hátulról kerültük meg, egy erdős szakaszba érve. A sár itt is jelentős volt. Egy őz szaladt el előttünk, kissé megijedtem tőle.
A TSZ mellé értünk ki így, ahol nyílegyenesen átkeltünk a 62-esen, majd Szőlőhegy felé mentünk egy földúton. Itt újra eltévedtünk. Lusták voltunk visszatekerni a helyes elágazáshoz, így a vasútra másztunk fel rövidítésül. (Fontos megjegyezni két dolgot: itt hibát követtünk el, mert nem csekkoltunk le egy útszakaszt, így nem bizonyosodtunk meg járhat(atlan)ságáról; másrészt a vasútra télleg szinte mászni kellett, meredeksége miatt.) Ekkor döntöttünk úgy, h a további utat teljes ellenőrizetlenséggel (micsoda szó…) tesszük meg, ha eljutunk odáig az autóval (nem jutottunk ; ) )
Sándort kicsit fűzni kellett, de belement nagynehezen az ötletünkbe, és kivitt minket. Indulásunkkor épp jöttek hozzá autót szervizelni. A srác nyugodt volt, megvárta, míg Sanyi kivitt minket. Észrevett azonban valamit…
-Így akarsz kimenni? – kérdezte Sanyitól.
-Lapos a bal első?
-A felnin mész…
Sándort bosszantotta a figyelmetlenségünk. Stílushűen cseszett le minket:
-Na, értitek, szóval ezzel az erővel már be is kaphatnátok… Egy órát bent ültök, de nem, le nem ellenőriznétek az autót…
-Nem is volt egy óra…
6-kor jutottunk ki az MTH mellé.
-De Ti fogtok traktor hívni, ha elakadtok… - búcsúzott Sándor. Vannak még próféták. ; )
Én ültem a volánhoz. A Zastava hátsó ülésének és csomagtartójának jó részét Adri biciklije foglalta el, ami mellett Adri kuporgott. Biztos, ami biztos alapon vittük, mert Adrinak hasznára válhatott volna Elzában.
A necces földúti kereszteződésig simán elvezettem, csak kicsit csúszkált a gép. A sártengeren is átjutottam egy nagy gázzal, de nem vettük észre, h a kiszemelt helyett (ami jobbra lett volna) egy járhatatlan útra tévedtünk. A Zastava felült egy ducra. Az első (cseppet sem mellesleg hajtott) kerekek nem értek le a földre, így… Elakadtunk. A magunkkal vitt deszkák aláásása sem segített. A benzin elfogyott, tekerhettem érte a kútra… : ))
Akárhogy gyötrődtünk, sem előre, sem hátra, sem tolva, sem emelővel támasztva nem mozdult semerre sem… A közelben dolgozott egy kombájn, odamentünk hozzá, de nem tudott segíteni, mennie kellett haza. Tanácsára megkérdeztük a szélső ház traktorosát, az MTH „szomszédját”, de traktorja működő képtelen volt.
Már lassan egy órája vesztegeltünk, mikor megláttunk egy lovaskocsit jönni a híd felől (szemből tehát). A bácsi segítőkész volt.
-Elnézést, jónapot, nem tudna segíteni nekünk? Elakadtunk az autóval.
A faszi gondolkodott.
-Hát… Hátulról meghúzhatom.
Sikerült, a lovaskocsival kiszedte a vasat… Megköszöntük.
-Megtudhatnám a nevét? – kérdeztem.
-Újfalusi… Miért?
-Hát, csak kíváncsiságból. (nem árultam el neki, h veszek neki hálám jeléül mástnem egy doboz cigit, mivel láttam, h dohányzik)
-Ti Kaszás gyerekek vagytok, igaz?
Helyeseltünk, és elbúcsúztunk. A sáros füvön csúszkált a gép, teljesen átmentem rallyba… x DD A híd után nyugalom volt, okosan kanyarogtunk a sár és fű közti köztes úton. A TSZ mögé értünk, ez egy nagyon szép kanyarral induló erdős szakasz, tele sárral. Akkora rallyt nyomtam le… : ) Hihetetlen öröm így vezetni. : )) : D Háháá!
Kiértünk a TSZ mellé/elé. A 62-es keresztezésénél Milán kiszállt és leellenőrizte, jön-e valami. Mivel nem jött, gond nélkül átjutottunk. A következő útszakasz egyenes és száraz volt. Videóztunk a mobillal.
Az ismeretlen útra térve azonban újra rallys csúszkálásba kezdett a Zastava, majd egy nagy sártócsában ismét elakadtunk. Ismét bevetettünk mindent, Adri és Milán nyakig sáros lett, de teljesen hiábavaló volt minden. : ) Beszarás… És már fél 8 felé jártunk. Bementem a faluba, Kajosékhoz. Adri biciklijén süvítettem. A kukoricás mellett vezetett az út, egy kutya ugatott rám és majdnem üldözőbe is vett. Féltem. Nagy dög volt. Már kezdtem megnyugodni, de szemből egy lovat láttam meg. Nem hittem a szememnek. Kiderült, h egy lógazda faszi lakik a szőlőhegyi Fő utca szélén. Hát. Elmentem mellette, de közben szartam rendesen. ; ) Kajos anyuja irányított el Kajoshoz, aki az apjával segített valami szomszédnak. Már indultunk volna, mikor Adri hívott, h Milán megoldja a helyzetet, már félig kinn van.
-Biztos?
-Biztos.
Kajos apja megnyugtatott, h hívhatom nyugodtan, ha baj lenne. A lóval megint meggyűlt a bajom, de találkoztam a gazdával, aki bíztatott: szelíd ló ez! Sikerült gond nélkül elmennem mellette, a kutya meg már el is tűnt.
A kocsi hűtővize felforrt, a gumik (akárcsak az MTH-nál) szarrá égtek. Az ujjlenyomatunk megmaradt a frissen koptatott jobb elsőn… A gép nem mozdult, pedig durván 10 centin múlott minden… : ) Kajosék segítettek, hívásom után jöttek is. Vízért visszamentek, ekkor már bőven 8-nál jártunk. Kajos apja megtolta az autót, Milán pedig a volánnál ülve segítette ki a kocsit a sárból. Innen már csak haza kellett érni.
Milán vadállatként jött végig az úton. Ezt leírni nem lehet, akkorákat reccsent/roppant/kattant az autó, h szó szerint azt hittem, kettétörik. 5 perc alatt be is értünk az MTH-ig, ahol Milán újabb megpróbáltatásoknak vetette alá a Zastavát…
Aki nem próbálta, nem hiszi el, mekkora élmény és mekkora parázás az egész… : ))) Hatása alatt vagyok még.
A slusszpoén az volt, amikor kiértünk az MTH mellé, a Sárosdra vezető forgalmasabb úthoz. Milán apjára vártunk. Láttuk, h elhúz előttünk egy fehér Zastava, márkatárs, jókedvünkben intettem nekik. Pár perccel később visszafele jöttek, megálltak. Cigányok voltak… x DDD Ekkora ballépést! Persze meg akarták venni a vasat, kihívtak minket versenyre is, de elutasítottuk őket. Rámenősek voltak, de rendesek is, már amennyire ez ebben a fajban megvan… ; ) Végülis gond nélkül leléptek.
Ezt a kalandot nem lehet jól megfogalmazni, összefoglalni… Ezt látni kellett volna. Az a szenvedés, amit lenyomtunk a hazajutásért, az maga volt az örökké valóság. Itt lehetne mondani közhelyeket, harc az elemekkel, vért izzadás, stb. De egy tuti: két tanulságom van mára:
Mindent lehet, csak akarni kell.
Vannak még jó, segítőkész emberek.

 

2005. július 20., szerda
pimas [#460] [5241chr] [szólj hozzá!]

E(L)FO(GYO)TT! (...a pááálinka!)

19-én reggel hajnalban keltünk, h elérjük a 6 óra 40-es seregélyesi buszt. Sikerült. : ) Fehérváron az 5-ös állásról induló 7:30 körüli sukorói buszra szálltunk, Sukorón megváltottuk a jegyünket Velencére (a sofőr így mondta, de hogy miért…?).
A buszmegállóból elindultunk vissza, mert arra láttam hátizsákos fiatalokat. EFOTT tábla híján az északi strand felé mentünk. Eltévedve hittem magunkat, ezért felhívtam az info-linet, de foglalt volt, anyám meg nem tudott segíteni, fel is húzott rendesen. Végül csak megtaláltuk a helyszínt, ami a VVV volt (nem ValóVilágVilla, hanem Velencei Vízi Vár).
Jegyért kajtattunk, de még a security-s fazonok sem tudtak elirányítani minket jó helyre. Letelepültünk hát a tömeghez közel, a bejáratnál. 9 óra felé lehetett mindez. Egyszer aztán megláttam egy szőke, hosszú hajú, szemüveges, telefonáló srácot. Odaléptem hozzá:
-Égel Ákos?
-Igen, miért… Á, heló, Pimas!
Áki elment, megnézte, miért rohantak sokan két kék mobilirodához. Kiderült, h ott lesz majd karszalagosztás és jegyárusítás is. De arra még várni kellett…
Megjött Naftz Ádám és Stadler. Megismerkedtünk.
Találkoztam Lovival és egy haverjával is.
10 óra felé megnyílt a pénztár. Agyatlan szervezésnek hála a bérlettel, vagy előre vett napijeggyel rendelkezők is ott kaptak karszalagot, ahol mi, jegynélküliek. Így a két tábor egymást tartotta fel. A sorban állás alatt beszélgettünk egy csajjal.
11 után leültünk a bejárathoz a cuccokkal. Már sokan vártak itt. A nép gyűlt, de a kapukat színpadépítés miatt nem nyitották meg… Kábé 2 és fél óra várakozás után engedték be az első embert…
A várakozás alatt önkéntes hangulatfelelősök (többnyire részegek) szórakoztatták szűk környezetüket. A legemlékezetesebb a szalmakalapos sörfogyasztó fószer volt. Olyan klasszikusokat talált ki, mint „minden rendezőőő buzi! Mindenrendezőőő buzi! Minden-minden-mindeeeen… minden rendezőőő buzi!” (melynek több versszaka keletkezett: elfogyott a pálinka…, stb.), „Engedjetek be!”, vagy a „rátok gyújtjuk a kócerájt!” Hihetetlen mennyiségű mondóka készült el a várakozás alatt.
A kapunyitás 13:25 körül történt meg, egész gyorsan, 2 óra 1 percre beértem én is. (Adri kicsit korábban) A sátorállításra megint várni kellett bő egy órát, a színpadépítés miatt. Ekkor vettem palacsintát, nesztít, és beszéltem Turával Áki telefonján (nem sokat értettem Turából…) A sátrat Ákiék környékére vertük fel.
A délutáni koncertekből az Ankou volt kiemelhető. Nagyon dinamikus, hiteles zenét játszanak. Kissé grunge-os, de nagyon jó.
Fél 7 – Junkies: Az első sorba álltam be, időben, biztos helyet foglalva magamnak. Adri hátrébb maradt. A beállás alatt Barbaró kijött a színpadra és belőtte a cuccát, látható volt, h hangolt, és kötötte be a kábeleket. Bonyhádi is jelen volt, a dobcuccot állítgatta. Riki utolsóként jelent meg.
Szekeres egyszerű, fekete pólót és farmert, napszemüveget viselt. Riki haja szőke és fekete volt, fekete „rapfarmert” hordott, amin csodálkoztam kissé. Piros alsónadrágját direkt láthatóvá tette, a lányok örömére. Valaki megjegyezte mellettem: „hátulról tiszta lány…”. Bonyhádiból csak a fejét lehetett látni, punk, színgazdag haja volt, és szakálla. Nem állt neki jól egyik sem. ; ) Barbaró napszemüvegben, befont, oldalt levágott, hátradobott hajjal (ahogy szokta) állt ki. Fekete „hálós” trikót viselt, látni lehetett a testére tetovált jelképeket: biliárd golyó, francia kártya, stb.
Az első szám, az Amszterdami kávé felhangzásakor talán egyedül én örjöngtem, de később mindenki belejött. Mellettem két csaj volt, az egyik (baloldali) irogatott valamit időnként, a másik velem ugrált és csápolt. : )) Már a harmadik dal után kikészültem, de valahogy végignyomtam a koncertet. Üvöltöttem, mint az állatok. : )) Baszottul jó volt. Kész, leírhatatlan.
Eljátszott dalok (aránylag sorrendben): -Amszerdami kávé
-Állj mellém!
-Üzenet a föld alól
-Mese
-Tovább
-Maszk
-Ennyi kell
-Vesztettél
-Hókuszpókusz
-Szabad a pálya
-Gyere velem a mélybe (új dal, a címet nem értettem tisztán, Adri mondta) -Félbe tépve
-Élni tudni kell
-Minden álmom
Ráadás:
-Alkohol
-Viszlát

Talán mondanom sem kell, mit váltott ki belőlem a Minden álmom… A sírás határán ordítottam végig, és Dalmára gondoltam közben-. Ennek ellenére beszarás jó koncertet adtk Junkiesék. : ) Hihetetlen.
Az új lemez Szép új világ címmel szeptember 22-én jelenik meg, Szekeres szerint. : )
Alvin alatt pihentem, már fájt a gyomrom (meg mert nem ismerem őket ; )) Kétszer szarnom is kellett.
Tankékat már lusta vagyok leírni. Nagyon fáradt voltam, visszafogottan nyomtam végig a koncertet. Adri élvezte nagyon, nekem meg fájt a szívem, h nincs erőm beállni pogózni. : ) Ők is játszottak egy újat: A nevem rock. Van benne egy ilyesféle versszak (Lukács még mindig jó szövegeket ír):
Jönnek-mennek holnapok
Jó napot!
Veszem a kalapot
??? megyek
Folyók-hegyek
Mindegy, csak jó helyen legyek

 

2005. július 5., kedd
pimas @ 02:40 [#448] [598chr] [szólj hozzá!]

Egy éve fosom a szót!

Pontosan egy évvel ezelőtt indítottam útjára ezt a bélogot. Azóta szereztem némi rutint ebben, mert a kezdeti bejegyzések nagyon szarul sikerültek. : )
Mit is mondhatnék? Hosszú elemzést kéne írnom, h mi történt velem, de mivel "semmi sem változik, ugyanúgy marad örökre", ezért csak egyet mondhatok, ami biztos: unicum.
És hogy szolgáljon is e bejegyzés valami hír értékkel, bejelentem, h fáradtan, álmosan 02:40-kor elmegyek zuhanyozni.
Amúgy kaptam Adritól egy hajgumit, úgyhogy összefogva fogom hordani a hajam. Hadd nézzenek az emberek, ha zavarja őket!

 

2005. június 27., hétfő
pimas @ 12:16 [#428] [111chr] [szólj hozzá!]

Elasto Mania

Megvan az Elma teljes!! : ))) Épp most töltöm le.
Ezután bevetem magam a Magyar Ligába. Háháá!

 

2005. június 19., vasárnap
pimas [#421] [2095chr] [szólj hozzá!]

Röhej az F1-ben

Amit most nyomon követhetett a néző, az egy kabaré volt. Igaz, senki nem nevetett rajta.
A Michlenne (vagy hogy is írják…) bejelentette az alap tényt, miszerint veszélyes a pilóták testi épségére, ha az elküldött garnitúrákkal versenyeznek. Ez a húzás felelősségtudó döntés volt, mert mint tudjuk, „…hazudni könnyebb, mint hibát ismerni el…”.
A műsor, amit ez után lenyomott az FIA, az egy röhej, egy szánalmas röhej… A ’mislen’ felajánlott egy új garnitúrát, egyenesen Franciaországból, de ez szabályellenes, és nem fogadták el.
Ehelyett felvetettek több „fantasztikus” ötletet: lassító kanyarkombináció a dőlt kanyarba (inkább nem mondok semmit…); 1,5 Bar-ra fújt kerekek, ami azonban esélytelenné tette volna a mislenes autókat.
Bár utálom a Ferrarit, valamilyen szinten megértem, h nem mentek bele a lassítós ötletbe, ami amúgy is nagy gyíkság volt… :-/ Végre nekik állt a zászló, persze, h nem mentek bele.
Elindult a verseny, végignéztem. 6 autó versenye, sörös és vizes flakonok, üvegek, dobozok közt.
A versenyzők, a nézők, a csapatok… A mislen és a Bridgestone… Mind-mind nagy vesztesei a napnak.
Véleményem szerint azonban egy hatalmas (erkölcsi) vesztese van csak a botránynak: az FIA. Szerintem, ha engedtek volna a mislen kérésének, ha picit félretették volna a fenenagy szabályaikat, akkor nem állt volna elő ilyen kaotikus helyzet.
Akkor nem lettek volna elégedetlenek a nézők, mert megkapták volna, amiért kifizették a hatalmas kest…
A dobáló nézőkkel nem értek egyet, viszont az vesse rájuk az első követ, aki több tízezres jegyárat kifizetve nem vesztette volna el a fejét, hiszen a seggét törölhette volna ki a jeggyel, mert szart sem kapott a pénzéért cserébe… És persze, h nem gondolt mögé a dolognak, mikor a keze közül folyt ki a pénze. Hát… :-/
Mindenesetre ma is tanultam valamit: a világ nagyon szélsőséges.

A kép az [origo]-ról származik

 

2005. június 15., szerda
pimas [#418] [863chr] [szólj hozzá!]

Vége!!

8-kor keltem. 9 előtt nem sokkal (2 perccel kb.) elindultam az évzáróra. Ünneplőnadrág, rövidujjas, fehéring; tornacsuka, és csuklószorító. x DD Háháá!
Az ünnepély elejéről lekéstem. Hihi. : ) Mindenki felfigyelt a tornacsukára, de csak a diáktársaim merték megemlíteni, a tanárok már egy szót sem szóltak. : D A műsor megint érdemtelen szar volt, amolyan helyi tradíció szerint…
Az osztályban visszakaptunk mindenféle ereklyét, önjellemzéseket, okleveleket, stb., és végül a bizonyítványt. 3,85-ös átlagot kerekítettem évvégére… 26 nap hiányzás, amiből 4 igazolatlan.
De ez mind-mind lényegtelen, eltörpül a tény mellett, h…
Megszűnt a jogi (és ezzel minden más) kapcsolatom a Seregélyesi Általános Iskolával! : )))
Ahogy az utóbbi időben egyre gyakrabban elhangzott: volt közünk, nincs közünk.

 

2005. május 21., szombat
pimas [#396] [3504chr] [szólj hozzá!]

Zastava-blog - a Beteljesedés

10-kor keltem. : )
Kb. fél óra múlva Davechez mentem, ahogy azt megbeszéltük. Beüzemeltük az Infrát, úgyhogy egy csomó csengőhang és kép került a mobilomra. A SonyEricsson jobb alap képeit átküldtem Davecnek.
Otthon ezután is keveset voltam, kicsit alakítgattuk a Búsulót Adrival. Aztán egyszercsak betoppant Martin, akinek nagyon megtetszett a telefon. : ) Segítettünk mamának a ház körül, aztán elmentünk Davechez. Megvártuk Hekket, aztán elhúztunk a pizzériába (Martinnal ketten 950 Ft-ot hoztunk). Ettem egy tiramisu-sztracsatella fagyit, nem bírtam ellenállni. ; )) Nagyn finomra dolgozzák. : )
Mentünk aztán MTH-ra is, ahol Nikivel is találkoztunk. Rávettük, h álljon be a kapuba. : )
Már 5 után jártunk, amikor a hintához vettük az irányt. Megérkezve készítettünk egy-két kisfilmet a hájtek géppel. : )
6 után értünk csak Martinékhoz. Martinunk megkérdezte Sándort, h megyünk-e a Zastavával. Milánnal mi persze eléggé kétesen értékeltük, h Martin meglepő magabiztossággal állította, fél óra múlva indulunk. Need For Speed II.-t játszottunk, aztán Milán a hálón COD-ozott. A fél órából egész lett, de akkor aztán azonnal munkához is láttunk. : ))
A Paudits-srác és a barátja egy rally autót vittek el, aztán annak helyére betoltuk a Zastava útját álló piros Ford-ot. Ezután én jöttem, előrébb álltam a Zastavával, és Sándor fújt a baloldali kerekekbe. (Milánnak nem ment az előrearaszolás, a szűk hely frusztrálta).
Sándor foglalta el a vezetőülést. Martin mellette, Milán Martin mögött, én Milán mellett, mi ketten hátul, értelemszerűen. A Vásártérre fordult be. Martinnal helyet cserélt, az övé volt a megtisztelő feladat, h elsőként vegye át a stafétabotot. Az indulás-megállást gyakorolta, először nagyon nem ment neki. A kuplung nagyon fent fog, ez nehezített a dolgunkat. A gázadásra is nehezen éreztünk rá; Martin nagyon sok gázzal indított, aztán a kuplung felengedésekor visszavett a gázból is, és megugrottunk, lefulladtunk. Aztán sikerült elindulnia, de a lelassításnál lefulladt. Nem tudta, h a kuplungot is kell nyomni. : ) A gyakorlat végén nagyon ügyesen vezérelte a gépet.
Ezután én kerültem a kormány mögé. Nem sikerült jól az indulás. Nem mertem sok gázt adni, féltem a nagy lendülettől. Annak idején én vezettem már teherautót (!!) is egyedül, de az sokkal könnyebb, magától értetődőbb volt számomra. Komplett Ady-kört le tudtam nyomni egyedül, póttal (igaz, apa a jobbos ülésről figyelt rám), amivel fordulni is nehéz. Volt, amikor 9. sebességbe is beváltottam, ami kb. 70 km/h-t jelentett. : ))
A Zastava azonban nem adta magát. Nehezen tudtam kezelni.
Visszafele Milán ment, igaz, Sándor fordult meg. Meglepően jól nyomta az unokabátyám. : ))
Terepváltás következett. A salakútról átmentünk a fűre. Sándor kiszállt, odament a pónilovat sétáltató (hülye kifejezés : )) Pató becenevű emberhez, így egyedül körözhettünk a járgánnyal. Óriási volt! Elsőnek én mehettem vele. Jobban indultam, mint addig, a kezdés után már simán vezettem. Aztán Martin váltott fel, Milán, és újra én. Így mentünk sorban, egyre ügyesebben. Martin gyengeőrültként vezet… : )) Sok gázt ad. A lefékezésekkor is megtréfál minket… Egyszer beestem a két első ülés közé… : )) Aztán, amikor kiszélesített köröket mentünk, Martin sok gázzal kanyarodott, de keveset kormányzott, így kb. másfél méter választott el minket az ároktól…
Gyorsan repült az idő, sajnos. Egy biztos, vezetni kurva nagy élmény!

 

2005. május 6., péntek
pimas [#374] [57chr] [szólj hozzá!]

Szomorú évforduló

Két évvel ezelőtt halt meg édesapám. : (

 

2005. április 16., szombat
pimas @ 01:47 [#355] [116chr] [szólj hozzá!]

Feltöltve!

Befejeződött eme blog hosszúra elnyújtott feltöltése. : ) Megyek, megsemmisítem a régi, freeblogos naplóm.

 

2005. március 28., hétfő
pimas [#309] [2110chr] [szólj hozzá!]

Húsvét

Nem tudtam időben felkelni, tehát nem mentem 8-kor Győri Zsuzsihoz. Kilenckor indultunk végül útnak. Hekk volt még csak a megbeszlét helyen, Simi és Davec utánunk nem sokkal érkezett. Kajos nem jött.
Első állomásunk Réka volt. Fru is nála tanyázott. A többiek elúsztatták őket, de főként Fru kapott. Az esőkabát nem nyújtott hatékony védelmet a csajoknak. Fru átöltözött, Réka töltött Davecnek és Hekknek csokilikőrt, majd sárgadinnye-likőrt, asszem. Matyi is befutott, aztán Pityu is. Ezalatt Fru kicsempészett a hűtőből egy sört Davecnek.
Az utcán Davec felbontotta a Kaisert, én is ittam egy kortyot (szigorúan csak egyet, nem akartam inni). Matyi is velünk tartott, Dalmához vettük az irányt. A csaj fehér nadrágban (uhh…) és fekete felsőben volt, és persze szarrá ázott. : ) Bent az anyja foglalkozott velünk, mivel Dalma lecserélte a ruháját. Kínált minket konyakkal, de nem ittunk. Vettem egy kis sütit. Végig nevettünk, nem tudom, min. Hekk rámfújt a parfümjéből, de ezt viszonoztam is. Jött egy kicsi gyerek az apjával, de hamar el is mentek. Végül mi is elmentünk, egy tojással gazdagodva.
Matyi végül levált tőlünk, mert ment Ihászékhoz is.
Stefihez már Simi sem jött el, és ott is kevés időt töltöttünk. Stefin is fehér nadrág volt. ; ) A nagyobbik Szigeti és egy Totya nevű volt ott, ezért is jöttünk el olyan hamar. Kifele menet Stefi ex-barátja (aki mellesleg cigány, de attól még aránylag elviselhető) ránk is öntött parfümöt… ,,|,,
Davec a Mikszáth utca végén locsolt rám szódát. ,,|,,
Davec már nem jött velünk, így Hekk-kel ketten gurultunk el Győri Zsuzsihoz, a falu végére. Őt nagyon csípem. : )) Húsvétkor mindig nagyon jókat beszélgetünk, mivel ő is nagyon cserfes. Most is így volt ez. Beszélgettünk a zenéről, meg sok minden egyébről is, mint suli, társadalom, stb. Az anyja is bekapcsolódott. Zsuzsi volt az első ember a környezetemben, akinek tetszett, h nő a hajam! Később Somorai Krissz is jött hozzá, és tapasztalhattam, h mit sem változott, mióta elment (Zsuzsival együtt, 7.-ben) gimnáziumba. Közel másfél óra után eljöttünk. : )

 

2005. március 26., szombat
pimas @ 00:18 [#307] [6585chr] [szólj hozzá!]

MÉSZÁRLÁÁÁÁÁÁÁÁS!!

Hazaértem a kecskeméti Depresszió koncertről. Huhh. x )))

Az utazás

Anyám már sokkal a busz érkezése előtt kivezényelt a megállóba, sőt velem is jött. :-/ A busz persze csak fél ötkor futott be, tehát várhattunk vagy fél órát.
Nem volt már üres üléspár, így egy idősebb nő mellé kéretőztem leülni. Mezőfalva után kérte, h cseréljünk helyet (tehát üljek az ablakhoz), mert a következő megállónál leszáll. Ez megtörtént, de hamarosan újra lett ülőtársam. Szintén egy nő, kb. ugyanannyi idős, de ő hamarabb (talán Földvárnál?) úticélhoz ért, mint az előző ülőtársam.
Ezután szintén elég gyorsan helyet foglalt mellettem egy nő. Egy jó nő. : ) „Heló, szabad?” Leülhetett. Érvényes volt nálam a vámpapírja. ; ))
Soltnál kb. 15-20 percet álltunk (hivatalosan 20-at), ami idő alatt a nő friss levegőt (és cigit) szívott. Visszatértekor kedvesen beszélt velem: „Már eltelt a 20 perc? Nahát…” Én is hasznosan töltöttem a várakozóidőt, egy szöszke csajt néztem a túloldali buszmegállóban, és azt latolgattam, melyik faszi (ugyanis ketten is körülvették ; )) smárolja le előbb. Erre nem került sor.
A busz elindult. A nőt, ha épp nem felém nézett, szemügyre vettem. Egyre szilárdabb megállapításommá vált, h baszottul szép. : )) Leszállása előtt köszönt is, amivel frankón meglepett.
Az utazás innentől unalmas és egyhangú volt.

A koncert előtt
A pályaudvaron egy kisebb nép várt. : )) Én már a buszról láttam, ahogy tanácstalanul néznek körbe, „hol van már Pimas?” fejjel. ; )) A busz megállt, mindenki elhagyta azt, és én elindultam Turáék felé. Üdvözlődés, bemutatkozódás. Tura, Áki, Ádám és Lovi fogadott. Turával csodálkoztunk ám, h hát szinte kívülről-belülről ismerjük egymást, és most talákozunk is. ; )))
Megkerestük Áki autóját, és beültünk mind. Megszólalt a metaaaal, és irányba vettük a Tesco-t. Ekkor főként Lovi és Tura társaságában voltam. Kerestünk sör!-t, ásványvizet, diákcsemegét (nem találtunk, pedig Tura még integetett is az eladónőnek – igaz, a háta mögött ; )) -, h vegye észre, és mondja meg, hol találunk csemegét. : )
Teszkóból Áki járgányával elmentünk Tura-lakra, ahol Fecó és SedeSanyi várt minket. Ekkor még elég oldatlan állapotban voltam. Loviék már söröztek, ráhangolódásként pedig Depit hallgattunk. Sanyi fekete Jhonnson gitárját nyűtük.
Aztán kinyílt a söröm. : ) Lovi nagyon bíztatott, h azér’ ha alkoholizálni akarok, akkor már magas fokon nyomjam. ; ) Én inkább csak mértékkel és tartózkodással (mértékünk a vödör, és az asztal alatt tartózkodunk ; )) húztam meg a Borostyánt, a sörfőző mester kincsét.
9-kor, már javában késésben indultunk el. Mindenki fogta a sörét. Tura nem járt még a kiszemelt útvonalon, így Ádámra hagyatkoztunk. A söröm a második utca elején elfogyott, mivel már amúgy sem volt sok benne. Még józan voltam. Egyenesen jártam, beszéltem. : ) Aztán valamelyikőjük kitalálta, h útszéli lámpánként mindig más iszik egy kortyot a Hubertusból. A sorrendre emlékszem: SedeSanyi kezdte, Fecó követte, majd én, utánam Lovi, Tura, Ádám és Áki. Vagy Áki és Ádám? Mindegy, elég hamar sorra kerültem. Az első két korty után kezdtem jól érezni magam, úgy igazán nagyon. : )) Kb. 4-5 korty jutott fejenként, a legmerészebben Lovi húzta meg a hubit. Az utolsó korty is az övé lett. A társaság java ekkor már légkörös volt, és már én is kezdtem ittasnak érezni magam. ; ) Énekeltünk. Nemtom, mivel kezdtünk, de az biztos, h amikor valamilyen aluljáróban voltunk, akkor a Legjobb mérgeket üvöltöttük. De volt Fürgerókalábak is, meg népdalok, meg sokminden. : ) Aztán eccercsak előttünk termett a Rockcafé…

Koncert
Az udvar alapján számomra a fehérvári Base jutott eszembe, csak az lepusztult hely, ellentettben ezzel.
A belépéssel kaptunk egy pecsétet. A ruhatár szörnyen üzemelt, ráadásul ekkor már mindig csak a jelen pillanatot tudtam befolyásolni, azt, h mit teszek két másodperc múlva, sose tudtam. Valahol a józanság és a részegség között lavíroztam.
A csocsóasztalnál már inkább a részegség dominált, bár végig tiszta minden, tehát annyira nem lehettem beállva. A híresen jó Fecó-Sanyi páros bealázott egy idegen csocsópárost, majd nagy merészséggel Lovi és én is kiálltunk Fecóék ellen. Két gólt lőttünk, kb. 6-ot kaptunk. Az alkohol miatt már csak 80%-ot teljesítettem, de sztem így volt ez mindannyiunkkal. Kb. 6-2 körül félbemaradt a játék, mert megszólalt a Hagyjatok bízni!.
Turával benyomultunk bal-előre. A hangfalhoz közel voltunk, és azonnal elindult a pogó. x )) Tura végig segített talpon maradni, mintha igazi bátyám lenne. ; ))) Volt is szükség erre, ugyanis néha igen nagyot löktek rajtam hátulról. (köszi, Tura! : )) Kibaszott nagy buli volt, pláne, h végre közösen buliztunk így páran. : ) Áki már póló nélkül nyomult, később találkoztunk szinte mindenivel a csapatból; csak Lovit nem láttam soha. A számok ügyesen összeállítottak voltak (amire emlékszem, nem sorrendben): Egy életen át, Rajtad áll, Múlnia muszáj, Nem akarok elszakadni, Amíg tart, Sokkold a rendszert!, Két kezünkben, Lázadj fel!, Itt az én időm, Legyen a Föld!, Lásd (amit Neked szántak). Huhh. Nagyjából. (Persze még volt sok, ami nem jut eszembe) Páran elestek, pláne a Sokkold a rendszert! alatti MÉSZÁRLÁS idején. x ))) A végén hátra tolódtunk, de nem bántam, mert így sok csajjal találkoztunk. Nagyon édesek voltak. : ) Néhányukat megsimogattam picit, az egyik a kezem is megfogta. : ) Aranyosak voltak! : ) Az egyiknek még emlékeim szerint adtam is egy puszit a vállára. Aztán csodálkozott, és kereste szemeivel, h ki lehetett az. : ) ; )
Az örjöngés és a visszatapsolás után a ráadás utolsó dala alatt Turát elvesztettem szem elől, viszont találkoztam Fecóval. A rockdiscon már nem maradtunk ott. Ádámmal elmentünk italért; ő sört kért, én ásványvizet. Elmentünk a kabátokért, aztán kiültünk a rokk-káfé elé. Lovi becsajozott, így sokat vártunk aztán rá, de legalább jól érezte magát. ; )
Tura-lakon 3-ig hallgattunk zenét (én legalábbis), aztán bealudtam. Reggel háromeld hétkor Ákival keltünk, kivitt a buszpályaudvarra, rendes volt. : ) A buszon majdnem végig majdnemaludtam, de igazán mégsem, mert nem volt kényelmes. Ellenőr is volt. Ülőtársam csak egy rövi szakaszon, Újváros és Mezőfalva közt volt.

Pihenés… : ) Délután esetleg vmi bringázás, vagy focizás.
Kurva jó buli volt!

 

2005. március 25., péntek
pimas [#302] [139chr] [szólj hozzá!]

Ma...

Ma... Kecskeméten... TuraBátty és barátai társaságában...
Depresszió koncert!

 

2005. március 24., csütörtök
pimas [#303] [168chr] [szólj hozzá!]

Megalakult...

A KRMDZS Kft. és az m88-művek egyesülésével létrejött...
a Kockásing-művek!
Hamarosan honlap is lesz ; )

 

2005. március 23., szerda
pimas [#299] [204chr] [szólj hozzá!]

Bradley

Végére értem… Huhh. : ) Nagyon jó volt újra elolvasni. Tanulságos. Jeff, Carla (akibe az első elolvasás alatt, kb. két és fél évvel ezelőtt „beleszerettem” : )) és Bradley. Állat!

 

2005. január 29., szombat
pimas [#206] [2649chr] [szólj hozzá!]

A Fel-nem-vételi

Megtettük, amit megtehettünk. : ) Ám az nem valami sok. Mindenesetre a felvételi vizsga két feladatlapját kitöltöttük valamennyien. Még Sárosdról is jöttek, többségük elég nyomorék volt… Davec a megbeszéltek szerint kb. 9 óra 10 perckor lejött hozzám. Hekk is jött hamarost, ők betették a házunkhoz a biciklijeiket.
Az MTH aulájában gyülekezett a nép. Ekkor még kevesen voltunk, s a többség Sárosdról jött. Ők – mintha el akartak volna különülni – kint várakoztak.
Az épületben Simi és anyja, Kajos és még néhány évfolyambeli álldogált. Szép lassan aztán mindenki befutott. Megnéztük, h ki melyik terembe került – beosztásilag. : ) Én a 2-es terem első padjába jutottam, Nikivel, Daveccel, Hekkel, Tubával és Győri Csabival együtt. Hamar helyet is foglaltunk.
Egy szimpatikus nő
Volt a „felügyelő”
Aki a 10 órát alig várta
És ha merész voltál
S egy pár szót szóltál
A karját csak széttárta
Többet nem tudott
Mint ami parancsul jutott
Pedig segíteni is akart
Tudott volna
Mondjuk egy szikét tolna
Eléd, vagy meghúzná a kart
Mitől a föld nyílik ketté
S amit szerettél
A föld alatt várt
De nem segíthet
Viszont sokat veszíthet
Hát ő felmérte a kárt…
Hm. : )
Na, aztán miután Csabit és Tubát (akik otthon felejtették a diák igazolványaikat) igazolta Ica tnő, megkezdtük az írást. A magyar feladatlapot osztotta ki a szimpatikus nő elsőként. Volt minden. : ) Két szövegértés (műsorújságos-jajdecseles; olvasdelfigyelmesen-mitjelentez-verses – szerintem : )), nyelvi kötekedések, Katimegyvásárolni-VásárolnimegyKati, elemezdamondatot és fogalmazás. Az időbe épp belefértem, de egy szóismétlést már nem tudtam kijavítani… :-/
Szünetben Dalma elsőként hozzám jött Nikivel, amin eléggé meglepődtem. Daveccel, Hekkel, Matyival és Kajossal elemezgettük a feladatsort. Aztán második turnus.
A matek dolgozat már fele ennyire jó sem lett, úgy érzem. Kinyitottam a lapot, azzal indult, h racionális szám. Az meg mi? : ) Nem dicsőség, de sosem tudtam megjegyezni, h mi a szar az, ráadásul kevertem is a többi ilyen fogalommal. :-/ A fő probléma az idő szűkössége volt. Nem tudtam ilyen gyorsan gondolkodni… A két logikai feladat jól sikerült, szerintem. Még a százalékszámításos is ment, de a többire többnyire időm sem volt… Sajnos örülnöm kell, ha 40%-osra kijön a felvételi matek része. :-/ Úgyhogy…
…IRÁNY BOGLÁR!
”És ha nem gyújt lángot a félhomályban
A végén majd vakon odaad mindent a semmiért…”

 

2005. január 22., szombat
pimas [#198] [96chr] [szólj hozzá!]

Fontos! - II.

Isten éltessen sokáig, Martin! Boldog sszületésnapot az unokaöcsémnek! : ))

 

2005. január 21., péntek
pimas [#197] [86chr] [szólj hozzá!]

Fontos!

Isten éltessen sokáig, Édesanyám! Boldog névnapot minden Ágnesnek! : ))

 

2005. január 15., szombat
pimas @ 22:03 [#192] [6200chr] [szólj hozzá!]

Parlagi Eszter

Szombat van, jelenleg 22:03. (hamarosan publikálok)
Délután a negyed 5-ös busszal mentem be a „koncertre”. A pláza előtt találkoztunk. Először Szonja jött, de akkor én már 10 percet vártam. Már kezdett sötétedni. : ) Szonja fekete kabátot, bársonynadrágot és egy vicces sapkát viselt. Azt kérdezte, Szepi nem jött-e még. Mondtam, nem hiszem, bár nem ismerném fel. Pár perc múlva megérkezett egy – meglepetésemre – velem egy magasságú, 19 éves ! Szonja bemutatott minket egymásnak. Edit a neve. Szép nő! Kicsi szemei vannak, szép, kissé göndör haja, pisze orra (amit szeretek : )). Elindultunk a Base felé. A két csaj azonnal elkezdett beszélni ismerősökről, akik számomra ismeretlenek voltak. Szonja néha rámnézett, h ’megvagyok-e’. Hosszan mentünk; a Piac térről a Teleki gimi előtt a Káoszon át, aztán a József utcánál és az ARÉV csarnoknál haladtunk, az Intersparral párhuzamos oldalon, a Széchenyi középsuliig. A két nő folyamatosan dumált. : ) Én elég keveset beszéltem.
Aztán elérkeztünk a Base-hez. Lepusztult hely… Egy sötét mellékutcába sétáltunk, majd egy nagy bejáró kapun belépve egy hatalmas udvaron találtuk magunkat, ahol egy ajtó fölé ki volt írva a név: The Base. Már addig is elég sokat latolgattuk, h lesz-e koncert, mert nem volt komoly mozgás a rocker-arcok körében. Edit olvasta egy fórumon a koncert helyszínét és időpontját.
Fény kevés szűrődött be az udvarra. Az ajtóhoz ballagtunk, de fény még az ablakon benézve sem volt. Benyitottunk. Teljes sötétség uralkodott. Szonjánál és Editnél volt zseblámpa, így beljebb mentünk. : )) Három emelet magasba lépdeltünk fel a lépcsőkön. Hideg volt, sötét és üresség. Ekkor azért már tudtuk, h nem lesz koncert, ezért elhagytuk az épületet. Kint, az udvaron Szonja felhívta Dave-et, a Split basszerosát. Edit adta a számot. Szonja Parlagi Eszter néven jelentkezett, és a koncertről érdeklődött. Mint kiderült, a Split szinte feloszlott, mivel elküldték az énekesüket. :-/
A koncert tehát elmaradt. A csajok nagyon letörtek lettek. Még berúgni sem volt kedvük. : ) Ötleteket kerestünk, h mit tegyünk most. : ) Elmentünk Szonjáék kedvenc helyére. Egy hasonlóan sötét utca közepén egy nagy téglaház áll, ablakok és közfalak nélkül. ; ))) Ide akartak ők bemászni. :-/ Én már a Base épületében sem voltam teljesen nyugodt, nemhogy ott. : ) Végül aztán nem jutottunk arra a szilárd elhatározásra, h „na, most bemászunk”. Csak világítottak be a házba. : )
Ekkor úgy döntöttünk, h egyszerűen csavarogni fogunk a városban. Edit Szonjáékhoz szeretett volna menni, gitározni. Szonja viszont elmondta, h az anyja nem örülne a kései (relatív, 6 órai) hangoskodásnak. A csajok aztán elhatározták, h elutaznak a Balatonra, vagy Pestre. : ) Nemtom, komolyan gondolták-e, de elindultunk az Interspar előtt a Telekiig, aztán onnan a vasútállomás fele. Ekkor még mindig szótlan voltam.
Kiértünk a „tréjnsztésön”-re. Kis ott-tartózkodás után újra a Piac térre vettük az irányt. Előkerült Edit digitális fényképezőgépe. Művészképeket készített, a városi fényekről. : ))
Beértünk a Piac térre. Leültünk egy padra; én még ekkor sem beszéltem sokat. (a témák általánosságban a divatpicsákról szóltak, akiket ők sem kedvelnek, továbbá hangszerekről, zenéről, zenekaralapításról) Összefutottunk Szonja két ismerősével. Ez volt a váltópont. Amikor elmentek, közösségileg kezdtünk beszélni a fehérvári zenekarokról, a zenélésről, ilyesmiről. Aztán átkerült a szó a vallásra, de a tanulásról is beszéltünk. Jó volt. : )
Amior már télleg nagyon fáztunk, bementünk a Plazaba. A csajok elmentek WC-re, aztán bementünk egy boltba. Az ital-részlegnél álltunk meg. ; ) Először az ütősebb darabokat nézegettük, mint vodka, pálnika; de ugyancsak ott találhattunk Bacardi Breezert, és likőrszerű könnyűitalokat. Továbbálltunk a borokhoz. Nagynehezen kiválasztottak a csajok egy nedűt. Már majdnem a pénztárnál álltunk, amikor visszamentünk kicserélni sörre, mert a bort nem tudtuk volna kinyitni. : ) Egy dobozos Heineken került a kosárba. Edit életkorát kihasználva végül két Heinekennel és egy ’szníkersz’ csokival távoztunk. : ))
A pláza túloldalán hagytuk el a divatkánaánt, így a Media Markthoz lyukadtunk ki. Az Alba Ház épületcsoport irányában mentünk. Felbontottuk a két sört. : )) Szonja és Edit kortyolt először, majd Szonja felém adta az italt. Megkóstoltam. Nem ízlett… : )) Túl keserűnek találtam, pedig csak egy kortyot ittam. ; ) Semelyikőnk nem találta finomnak. : )) Edit azért sűrűn emelgette ajkához a dobozt, mi Szonjával meg ritkábban. (Akkor is inkább Szonja) Átkeltünk az úton, és így már a Tóparti környékén voltunk (egyben a Gorsium suli is erre van). Fogyott a sör, nálam csak alig, mégis kezdett kinyílni a szám. : )) Egyre többet beszéltem, és ekkor jött meg igazán a csavargó-feeling! x )) Sörrel kezünkben mászkáltunk 8 óra magasságában elhagyatott utcákban; fényképezett Edit bőven, pl. a színház felújítási területéről. Volt Szonja-és-a-sör kép is. Beszélgettünk, csavarogtunk. : ))
Beértünk egészen a belvárosba újra, ismét a pláza felé. Megálltunk egy kútszerű valaminél. Edit ekkor már majdnem az egész sört megitta, míg mi Szonjával ketten nem jutottunk a feléig. : ) Szonja el is határozta, h felhajtja a maradékot, de nem sikerült neki. : ) Edit is vele ivott, úgyhogy pár percre kikészültek ketten. : ) Én is kortyoltam egy keveset, de a kesernyés íz nem tett a kedvemre. Edit megkért, h vegyem le a sapkám, hadd lássa, mekkora a hajam. : )) ; )) Sokat beszéltünk a rockerek sztereotípializásáról (ejha!), a plázacicákról, meg a West disco fanjairól. : )) Aztán 9 óra közeledett, és elmentünk enni a Teleki melletti Gyros árushoz. : )
A Piac tér után nemsokkal végleg elfogyott minden sör. Mindent összeadva kb. 1 dl ittam én, vagy inkább háromnegyedet, Szonja 3 dl körül, míg 5-6 dl-rel lehúzott Edit, aki ezzel jól el is filozofálgatott. Azon töprengtek, berúgtak-e, vagy sem. : )
A Gyrost én elhoztam haza, ők pedig még elkísértek a buszomig. : )) Édesek voltak. Vagány csajok mindketten, igazi városi, talpraesett nők. Szeretnék még ilyen estét többet, velük.

 

2004. december 11., szombat
pimas [#100] [7932chr] [szólj hozzá!]

"Egy találós kérdés: szeptember, október, november..." - December! "Nem, nem. Gazember!!"

Tegnap még megvolt a fellépésem, ami mellesleg elég elbaszottra sikeredett. : ) A kezem addigra olyan szinten volt dermedt, h színpadralépésemkor már nem éreztem, melyik húrt fogom le. : ))) A tanáraim előtt szerepeltem. A hangosításomat egy mikroport próbálta megoldani, melynek telepe a zsebemben lapult. : ) Az első Preludiumban 6, a másodikban kb. 2-3 hibát vétettem, de állítólag nem lehetett lentről észrevenni. Elég kevesen figyelték a produkcióm, főként osztálytársak, tanárok, anyám. A tévesztésektől függetlenül mindenkinek nagyon tetszett az előadás, rengeteget kérdeztek, és kérték, h vigyem be a gitárt vmikor. : )) Végzetem is ott volt, Stefivel. ; )) Davec végre vett (azaz kapott) egy mobilt, nem is akármilyet.
És még csak ezután kezdődött az igazi szórakozás…

*** A koncert *** Az érkezés. A negyed hetes sárosdival mentem be, egyedül. A terv így nézett ki: anyám bemegy a tesómmal, elmennek Zsófi néniékhez, és lefixálják, h ott alszunk-e, vagy tomi hazahoz minket. Ez körülbelül fél kilencre biztos is lett, kb. ekkor jött a tesóm. De ne szaladjunk előre.
A sor hosszan kígyózott a főbejáratnál. Mögém egy részeg csoport állt, akiktől csak egy pár választott el, amely közénk szorult. Sacc tízperces, lassú előrehaladás után megláttam Szonját és kísérőit. Odamentem hozzájuk, és mint az a bemutatkozás során kiderült, a kísérők egy zenész és egy „öcsi” volt. Belépéskor négy őr pásztázott át mindenkit. Flakont, üveget nem lehetett bevinni, nehogy aztán ’a színpadra dobálják az emberek’ azokat. :-/ A csarnok belsejébe érve elveszítettük a kísérőket szemünk elől, így Szonjával ketten maradtunk. Az időt mászkálással ütöttük fejbe, amíg elkezdődött végre háromeld 8, 8 magasságában a CDT műsora.

Cadaveres De Tortugas „Lehet, hogy hülye vagyok, de többet vártam…”
Ez jellemezhette akár a CDT műsorát is. Aki szereti a hard core irányzatot, annak bizonyára tetszett az első előzenekar… A dobszerkó egy egyszerű, egy felső, két oldal tamos cucc volt, két beütő cinnel, egy kísérővel és egy hi-hat cinpárral. Meg persze duplázóval. : )) A dobos mellett volt egy kisebb, konga és pergő dobos alakzat is, bár a zenében nem lehetett hallani a kiegészítést. :-/ A basszgitáros énekes az Arany Ászok kortyolgatásával próbálta buzdítani a népet, ami héba, de inkább hóba sikerült is neki.
Egyébként mellette két, ugyanolyan fazonú (raszta-hajú) gitáros nyűtte az akkordokat. Az énekes-basszgitáros egy egyszerű, zöld pólóban és army baseball sapkában nyomta. Az angolnyelvű számok voltak többségben, talán egy magyar volt közöttük. :-/
Epizód: „A pogó az nem egy tánc…”
Szonja előrevezetett a CDT végét ügyesen kiszimatolva. Az első sorokban voltunk, és egy váratlanul elkezdett ráadás során belekeveredtünk a pogóba (amúgy nem vettünk benne részt, mert hát nem hiszem, h egy sima bakancs erre alkalmas lett volna). Nem volt rossz, sőt! Nem rugdalták egymást az emberek, inkább az ár sodort mindenkit, amibe néha bele-beleugrott egy-egy őrült. : ))) Jó volt. : )
A CDT végén telefonált Adri, h megjött. Kimentem elé, bevezettem, bemutattam Szonjának, stb. Amikor mindennel megvoltunk, és már hárman (azaz négyen, volt ott egy Orsi nevű, 12.-es csaj, aki akkora volt, mint én, és Szonja sulijába jár – egész jól nézett ki! ; )) kezdtünk nyomulni, indult a...

Moby Dick
Az első szám az Ilyen ez a század (vagy 20. század? Nemtom) volt. Ezután találkoztam Margóval, egy nagyon régi ismerősömmel, aki puszival fogadott. Ebből is látszik, h a világ összes nyelvterületén ez az egységes ’Heló!’, csak hol nem? Seregélyesen… Mondtam neki, h majd visszaadom a Gn’R könyveket, amik már 4 éve nálam vannak… : ))
Ezután jött az Ámen, ami elég jól szólt élőben. Az igazi löket a Mi van? volt, amire már igazán beindultam. Ekkor kezdtem feloldódni. X )) A későbbi Moby Dick számok már csak kisebb energiát nyomtak a tömegbe, viszont volt egy, ami nagyon odabaszott… Mentes Norbi odaállt a középső mikrofonhoz, míg a többiek szusszantak egyet. „Egy találós kérdés… - mondta – Szeptember, október, november…” A közönség egyhangú válasza: december. Mentes csóválta a fejét, és mutató ujját jobbra-balra ingázva helyesbített: „Nem, nem. GAZEMBER!” És ezzel elindult a Gazember című dal. X )))) WOOOOAH!!!
Ekkor azért már javában gyűlt a nép, a „küzdőtér” is kezdett megtelni, és már a lelátók sem voltak olyannyira üresek.
Megjelenésben egyszerűek voltak: fekete pólók, farmer, vagy feket nadrág, és kész. Schmiedl fáradtnak tűnt, de persze végigénekelte/üvöltötte az egész fellépésüket. A közönség is bekapcsolódott a számokba, és a pogó egyre nagyobb teret nyert magának. : ))

Tankcsapda – avagy „ITT VANNAK… A TANKOK!”
Tankék dobszerkója már előre be volt lőve, sőt egyes fény-effektek is készen várták a három rocker színpadralépését. Ezt egy műanyag fedél takarta Dickék távozásáig, aztán megmutatták a közönségnek. Már ekkor is olyan hangulat keletkezett, h hű. : ))) A népek gyűltek, egy talpalatnyi hely nem maradt az állóhelyeken, és elénk is elég sokan jöttek be sajnos, sok magas is… Így inkább csak hallottuk, mint láttuk, h a jó 5-7 perces hangulatszünet után belevágnak a Négy című remekműbe. X )))))))
„Sokkal több már nekem sem kellett”. : ))) Adri csak visszafogottan oldódott fel végig, Szonját Tankék kevésbé hozták lázba, én meg… Nyehhhehe!!!! Igaz, h alig vagyok 160-165 cm, mégis olyat ugráltam, h végig láttam Lukácsot. A karom a magasban volt, és üvöltöttem a szöveget. A hangerő olyan volt, h azt nem lehet leírni. Aki volt már koncerten, az tudja, milyen. : )
A második szám telitalálat volt. „NEM HAGYLAK ELKAPLAK HAVER!!!” – az egyik, ha nem a legjobban kedvelt TCS dalom. UUUUURRRGHH. Ekkor rekedtem be először. : ) A pogó egész a mi vonalunkig elért. : ) Ezután vmikor jött a R&R rugója, aztán az Adjon az ég, amit már fentről néztem, h lássak is vmit. Az volt csak a baj, h fent nem hagyták a mászkálók, h ugráljak, tehát hamarosan visszamentünk a küzdők közé. Némi atrocitásom volt egy részeggel, aki megtántorodva nekemjött, majd megfogta a vállam, és mosolyogva motyogott vmit, vmi bocs szerűt… : ))) Én meg mutattam, h „Jah, rákendroll!!” és máris egy nyelvet beszéltünk. X ))
Ezek után már nem ecsetelem tovább a feledhetetlen élményt. Ezek a számok hangzottak el (nem sorrendben, de majd megkísérlem sorba rakni.
Johnny a mocsokban (ez volt az ál-zárás); Kis orosz lány; Félre a tréfát; Baj van!; Mitől legyen; Nem hagyak el; Gyűrd össze a lepedőt (ez után jött asszem a kicsike kis orosz leányzó… : )); Fordulj fel (a vége felé volt már); Voltam már bajban (Johnny előtt – ez volt az egyetlen dal a Jönnek… albumról); Négy; R&R rugója; Múlik (odabaszott); Kicsikét (dettó); Törölköző teniszütőkkel; Tetoválj ki; Ez az a ház (ugráltunk, min’ a’ állat! : )); Akinek látsz; Mennyország Tourist (no comment); Adjon az ég; Szextárgy; Azt mondom állj;
Ráadások (hullafáradtan, lelátóról énekelve): Egyszerű dal (Lukács, egy szál elektro-akusztikussal, végén két beütés Fejestől); Örökké tart (Cseresznye menet közben hangolgatta a gitárját! X )); Be vagyok rúgva; A legjobb méreg (elszabadult a pokol); Itt vannak a tankok. Hopp-hopp!! : )))

 

2004. október 3., vasárnap
pimas [#209] [2054chr] [2 hozzászólás]

Zastava-blog III. - Vigyázz! Robbanik!

Ajh. Voltam dobolni. Rulz. Visszafele egy minőségi busszal jöttem, de az a buzi sofőr 60-nál tovább még egy mili km/h-val sem nyomta. Hülye fasz. 30 perc alatt értem haza, ami hétközben átlagosnak mondható, na de könyörgöm. Hétvégén?! Üres volt a pálya! Ilyenkor még a vak sem ereszkedik 80 alá!!! És ez a busz tudott volna menni 90-t is, és sztem onnan is csak a tempomat tartotta vissza. Eh. Na, mindegy. Már fél ötkor hívott Martin, h a megbeszélt helyett mihamarabb menjünk Adrival. Azonnal átmentünk. Az Opel akkor ért oda. Áttettük az aksit, és már csak benzin kellett. Martinnal kimentünk a benzinkúthoz és kértünk 2000 Ft értékében 95-ös benzint, de a kanna 5 literes volt, ami 1400 magyar aranypengőt nyomott. :-) Robogtunk vissza, közben a gyufa és a benzin vicces kapcsolatáról beszélgettünk. Amikor visszaértünk, már csak a naftára vártak a többiek, és töltöttük is be azonnal. Először tölcsér nélkül és így egy adag kifolyt, majd kerestünk tölcsért. Aztán észrevettük, hogy csöpög a lé. Hát az úgy nam tú jó. Először csak elhanyagolható mértékben folyt ki a benzin, ám 5 percre rá már, mint a pisi a farkakból, folyt az a kibaszott nafta. Eléggé féltettük a nyílt lángtól főként magunkat, meg a járgányt, meg az udvart… Jött egy faszi Sanyihoz (Milánék apja), és amikor kiszállt a kocsiból, láttuk, nyomja a dekket erős felindultsággal… ;-))) Mondtuk neki, ne menjen a Zasti közelébe… X-)) Végül akármilyen megoldást kerestünk, nem találtunk a mai napra megfelelő foltozást… Ráadásul Sanyi olyan humorral van megáldva, hogy lövésem nem volt soha, h most ugrat, vagy komolyan beszél… :-DD Lényegében abban maradtunk, h kell keresni valamilyen fehérvári üzletben Zastava GTL55 típushoz benzinbetöltő csövet… Vagy ilyesmit. :-) Béla-blogin: kicsit foglalkoztam Bélával. Bár most csak annyit tettem, h a 2003-as Maker csipjeit kiszedegettem, alakítgattam és átraktam Bélába, így kicsit szebb. Ennyi. Holnap meg suli, és még azt a kibaszott cikket is meg kéne írnom…

 

2004. szeptember 3., péntek
pimas [#129] [2541chr] [szólj hozzá!]

nyárbúcsúztató 'jól érzem magam'

Na. Aug. 31-e van. Ma volt a zévnyitó. Előtte semmi érdekes nem volt, kivéve hogy kitaláltam pár ping-pongos játékot. Szal évnyitó. Valahogy perfektül elkerültük egymást Végzetemmel, nem is köszöntünk, semmi. Hát én már se őt se magamat nem tom követni... :-)) Holnap csakazértis beszélek vele. Első pillanat: találkozás mindenkivel. Ahogy szoktuk, a csajok és mi fiúk külön kis körben gyülekeztünk. A mi körünkben mindig sok a hangos röhögés. Erről Hekk is gondoskodott. XDD Elkezdett csepegni a rain. Be kellett menni az aulába, de h arra az öt percre miért...? Ugyanis alig öt perc múlva mi, nyolcadikosok átmentünk az oviban, mer az jóóó!!! :-))) És ott bementünk egészen az udvarra, és ott beszélgettem Nikivel, nagyon rendes volt, ő a legpozitívabb lány. Ha lehetne, mellé ülnék a padelosztásban, mert nagyon jó barátom lett. (Nem egy bombacsaj, de ez nem számít) És ha mellé ülnék, biztos sokat beszélgetnék Végzetemékkel is. :-))) A Daveccel ketten fogtunk meg egy óvodást, meg mindenkinek így kellett tennie. Fru volt előttünk és Kajosék mögöttünk. A Davec kérdezgette a csávót, h 'Tudsz úszni? (Mert most belebaszlak a kanálisba!)', meg h 'Szeretsz repülni? (Mert most fogsz!!)' :-)) Aztán végig röhögtettek. Davec mondott mindenfélét, h 'De szép ez a kerítés!! Belevágjuk a kiscsávót?', meg h 'Ez a környék legszebb árka! Beledobjuk?'. :-)))) XDD A hátsó udvaron leparkoltuk a gyerekeket. :-) Elmondta a Sajtipogi (igazgató) a szövegét... Nevettünk... Aztán szavaltak a kicsik... Nevettünk... És ez így ment. XD És mindezalatt végig elfordítottuk a fejünket Végzetemmel, csak lopva néztünk egyszer-egyszer egymásra. Inkább én. Rá. :-) Holnap télleg tisztázok mindent. Elvégre én vagyok a 'férfi', vagy mi a faszom. :-)) Aztán Daveccel elmentünk tekerni. El kellett menni fel Hekkhez Selymesbe. Baj volt. A fasz Szabó belekötött és menni kellett segíteni. De nem volt bunyó. Szerencsére. Kétszer csókolomoztunk az angol tanárnak. Mindkétszer mosolygott. :-)) XD Elmentünk parkba, onnan Davechez pénzért. Aztán már Domi és Réka nélkül, de még Fruval csocsóztunk. Ott volt két jónő, az egyik beszállt. :-))) Kikaptunk Daveccel a csajoktól!! :-/// :-)) XDD Aztán a jónők visszaadták a billiárdot, mi meg kikértük, és megkérdeztük az egyik csajt, h mik a pontos szabályok. Bájosan elmagyarázta. :-))) XOO Ééééés... Fru elment, aztán már csak ketten billiárdoztunk. Ennyi a nap. Mára. Holnap suli. :-(((((((( Na csillaghullós szép éjszakát.

 

2004. szeptember 1., szerda
pimas [#101] [254chr] [szólj hozzá!]

A boldogsától ordítani tudnék

Emberek!!! Már letölthető a Jani, a hős!!!! Ezért külön nagy köszönet TURÁNAK!!!!

Ma még lesz blog, benne az elmúlt napok elmaradásaival és a zelső sulinappal.

 

2004. augusztus 15., vasárnap
pimas [#115] [801chr] [szólj hozzá!]

Kész a Jani!!!

Na gyerekek. Történelmi pillanat, 2004. augusztus 15., 12 óra 26 perc, majd tanuljátok 8.-ban. :-) Ekkor fejeződött be a Jani, a hős nevű játék készítése. Az utólagos munkák még persze hátravannak, de ha nincs benne hiba, akkor a térképek és események a helyükön maradnak. Tura! Tesztelheted. :-)) Erre vártál, tudom jól… :-)))) Time is here.
Aztán. Történt még ma, h Fru lehívott az MTH-ra, és én lementem. Lenn volt a R.A. is, akivel pár napja megingott a kapcsolata, de ma! Sztem kibékülnek jól. :-))) És egyelőre ennyi, de még csak 17 óra perc kilenc jól, tehát még tudjafaszom, mi jöhet. Mondjuk leszáll egy sereg seregély és megkapálja a földeket. Ügyesbe. Aham. Este valszeg publikálás. „Élvezd, te állat!!”
Szép álmokat! :-))) (Magyar Dracula Egyesület)

 

2004. augusztus 8., vasárnap
pimas @ 01:00 [#107] [2393chr] [szólj hozzá!]

A legek blogja

Tábori összeállítás (kategorikus legek):
Minden nap új hős… (avagy a tábori napok hősei):
Hétfő: Klára tanárnő
Kedd: Detti
Szerda: Detti
Csütörtök: Júlia
Péntek: Viktor
Szombat: Stephan
Vasárnap: Renzo
Plussz egy nap: Zsuzsa tanárnő

A külföldiekre kiosztott díjak:
- a legjobb barát(aim): Stephan (és egy hangyafasznyival lemaradva Tamar)
- a leghumorosabb külföldi: Renzo
- akivel a legtöbbet beszéltem (angolul): Stephan
- a legcsinosabb külföldi: Regina
- a legfeleslegesebb külföldi: Root (aki csak pár napig volt ott)
- a legfurcsább külföldi: Szilvia
- a legek legje: Stephan

A magyarokra kiosztott díjak:
- a legkedvesebb: Detti
- a legnagyobb csalódás: Kajos (ez biztos csak pillanatnyi zavar volt nála)
- a leghumorosabb: Bálint
- a legcsinosabb: Zsuzsa tanárnő
- a kellemes meglepetés: Klára tanárnő
- a legidegesítőbb gyerek: Német Laci

Az extra történések díjai:
- a legkellemesebb percek: amikor Detti marasztalt, vele beszélgettem, stb.
- a legszarabb pillanat: kedd, késő du.
- a legvadabb este: szombat
- a legszomorúbb pillanatok: a búcsúzás
- a legjobb pillanatok: lassúzás Zsuzsa tanárnővel, Stephannel megértetett mondataim
- a legijesztőbb percek: Német Laci ablaktörése, érvágással
- a legjobb kaja: paprikás krumpli (bográcsozás)
- a legjobb tanult dolog: zsonglőrködés
- a legjobb program: sziklamászás
- a legfélelmetesebb hely: sziklafal teteje
- a legjobb verseny: székesfehérvári városismereti verseny (Stephan csapatában)

Ennyi. Ja, Quake 3 nem jött össze, de meg fogom próbálni, műxik-é a P1-emen. :-)) 5% esélyt azért adok rá. De ha tényleg nem, akkor megpróbálok beszerezni egy 500 MHz-s procit. Hátha.
Tegnap írt Detti! Azt mondta, nagyon örül, h ilyen gyorsan írtam. Biztos benne, h még látjuk egymást, mert Júlia és ő meglátogatja a sulinkat ősszel! Kedves volt, hozta a formáját. :-) Nem kell csalódnom benne.
Na holnap már télleg feladom a levelet Stephannek és megírom Tamarnak!:-) Ám Detti elmondta, még csak most mennek majd haza, tehát nem késtem semmit. És bassza meg, álmosan írtam vissza Dettinek, és .com helyett .hu-t írtam a mélcím végére. Na majd ma. Meg írni kéne valami kedveset, érdeklődőt. Hogy legyen miről leveleznünk.
Na cső ’mber.

 

2004. július 4., vasárnap
pimas [#593] [1190chr] [szólj hozzá!]

Halálom esetén...

Én nem akarok semmiféle ördögöt a falra festeni, de mi van, ha mégis bekövetkezik a címben említett eset? Nahát erre gondolva, lassacskán két évnyi naplót magam mögött hagyva, 2006.05.15-én arra gondoltam, leírom, mi történjen ezzel a béloggal, ha meghalnék.
Tura kezébe adom a kulcsot, Őt bízom meg azzal, hogy halálom esetén az összes bejegyzést publikálja [2009.03.09.: módosítás - halálom esetén törlődjön a blog teljesen], majd ezen naplóra felhívja a következő emberek figyelmét: Dalma, Detti, Betti, Erzsó, Mariann, Davec, Szabolcs, Martin, Kriszti, Anna, Éva, és még nyílván sokan mások, akiknek elnézését kérem, amiért kifelejtettem őket most hirtelen.
Tehát, ha meghalok, hajrá Tura! ;) [hangsúlyozom: eszem ágában sincs feldobni a bakancsot]

"HA MEGHALOK, AZ ANGYALOK
A DOSSZIÉM LÁTTÁN
A FEJÜKET CSÓVÁLJÁK
HOGY BIZONY, EZ CSÚNYA LÁTVÁNY..."

[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]

 

• a fikció jogát fenntartom!
• ha nem tetszik, nem olvasod.
• nem neked írom, hanem magamnak.
• jó szórakozást!

BLOGKONTROL!


 név 
 jelszó 


1621 bejegyzés 
178 kiemelt (11.0%) 
 álom (4)  
 fotó (46)  
 mm_koncert (26)  
 okosság (36)  
 velős (27)  
 vers(féle) (8)  
 videó (9)  


2020 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09 

2019 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2018 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2017 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2016 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2015 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2014 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2013 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2012 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2011 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2010 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2009 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2008 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2007 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2006 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2005 ARCHÍV!

01  02  03  04  05  06 
07  08  09  10  11  12 

2004 ARCHÍV!

07  08  09  10  11  12 


LINKEK!


Pimas saját blogja. Mer?! - http://pimas.dzsembori.hu/blog
Minden jog fenntartva! | pimas@dzsembori.hu