Ribogzi koncert - Harta, Drink bár

Negyed órával a bajai busz érkezése előtt kint álltam a buszmegállóban - biztosra mentem. 16h előtt kicsivel értem Hartára, és ahogy megéreztem, Hanna még nem volt a buszmegállóban. :) Persze két perccel később fordult is az OTP-nél (? biztos?) a sarkon, és mentünk a Dunára (ideiglenes jelleggel). Focimeccs volt lenn, sok nép volt, mi pedig jól elhülyéskedtünk az úton, majd a madárleshez mentünk (de nem másztunk fel). A folyóparton álltunk és édelegtünk, mondanom se kell, milyen csodás volt, és hogy szállt az idő. A hajam persze mindig pofátlanul az arcomba lógott, dehát ezt már megszoktuk. ;)
Szóval egyszer csak észrevettük, hogy mintha késésben lennénk, ezért (nagynehezen) elindultunk a Drinkhez, ahol még nem volt senki. Ezen kicsit meglepődtünk, de Ákos telefonhívásával kiderült, hogy 6-kor pakolnak Turánál. Értelemszerűen a következő útunk Turáékhoz vezetett, útközben találkoztunk Fecóval, majd később hívott minket Tura, hogy mégse' menjünk, mert felesleges. Ígyhát a glesszháusz melletti parkban múlattuk az időt, aztán kicsivel később mentünk Hannáékhoz - haza.

Hanna bemutatta a szobáját, és teljesen elkényeztetett. :) Béláné irigykedve nézett minket a kanapé háttámláján ülve.
Kicsivel később megjött a család, és "vacsoráztunk". Ennek előzménye, hogy eléggé tartottam a családi vacsitól, mert azt gondoltam, hogy sablonos kérdések tömkelegébe és kínos feszengésbe fog fulladni az egész. Ehhez képest ez a visszájára fordult. HannaApu olyan volt, amilyenre számítottam. Laza, de tipikus apa, aki nem enged akárkit a lánya közelébe. Ákossal beszélgettem például Veszprémről a nekem kitöltött nagyfröccsö(ke)t kortyolva.
3/4 8-kor a szülők átmentek valamelyik ismerősükhöz kellemes Húsvétot kívánni, mi pedig beültünk a nappaliba DVD-n zenét nézni/hallgatni. Áki negyed 9-kor ment el otthonról, Hannámmal így ketten maradtunk (na meg B.B. King a blues-zal DVD-ről). Ahogy Neki is mondtam, olyan volt az egész, mint egy álom. Ennyire tökéletesen boldognak még sosem éreztem magam.
Leoltottuk a villanyokat, és 21h-ig tartó alvásról határoztunk, amiből persze nem sokminden lett, mivel diszkréten felfaltuk egymást. Mint a mesében: békében elterülve csak az ajkak érintkezése hallatszott, a levegőben áradt a boldogság, a külvilág teljesen ki lett zárva és csak Ő meg én léteztünk.
Az idillt a hazaérkező szülők és a közelgő indulás törte meg valamelyest 3/4 9-kor. Ismét Hanna szobájába felhúzódva édelegtünk még kicsit pécsi képeket nézve, amellyel valamelyest betekintést nyerhettem Hannám hétköznapjaiba. Utána megtapasztalhattam, hogy egy nő mennyi idő alatt készül fel az estére... ;) Az indulás végül kb. negyed 10-re tolódott, de pillanatok alatt a Drinkben üdvözölhettük Pandát, Fruzsit, Julikát és húgát, Turát és Dénest, Fecót és Sanyit. Mivel még volt idő a kezdésig, kicsimmel átnéztünk yankeebe, ahol nem voltak sokan, és kb. 20 másodpercnyi lent tartózkodás után vissza is mentünk. Viszonylag gyors egymás-utánban megittam két korsó sört, ezzel súrolva a józanság határát.

Egyszercsak elkezdte a Ribogzi. Én személyszerint nagyon jól éreztem magam, de ahogy észrevettem, ezzel a többiek is hasonlóképpen voltak. Turáék határozottabban játszottak, mint a legutóbb, bár kevesebben voltunk, mint akkor. Mindazonáltal teljesen elégedett voltam, hisz' minden stimmelt. Na, jó, Julika továbbra sem volt túl barátságos velem, dehát ezt már megszokhattam. Legalább már szóra méltatott.
A Ribogzi után Hannámmal átmentünk pizzásba. Ő fázott, engem valamelyest fűtött az alkohol. Ahogy beültünk hátra, majdnem elkezdtem sírni örömömben, ami biztos a józanságküszöb átlépésének is köszönhető volt.
Visszatérve Drinkbe hallgattuk még egy darabig a Rocktár feldolgozásait, majd fél 2 előtt hazamentünk.
"Otthon" szép csendben beosontunk, miután a kiskapunál elhadartuk a Fekete Pétert. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán mentünk aludni (külön-külön). Ezt persze hosszas búcsúzkodás előzte meg.. :)
Reggel kávéval és csókkal ébresztett a drága. :) Elmesélte, hogy elég hamar elaludtam, de még visszajött hozzám, hogy átállítsam a mobilom 5.00 helyett 5.30-as ébresztőre. Erre nagyon homályosan emlékszem csak, inkább álomnak hittem. Hát igen, fáradt voltam.
A buszra idejében kimentünk, volt időnk rendesen elbúcsúzni is.
"ILYEN ŐSZINTÉN NEM MONDTAM MÉG
A MÚLTBÓL FELDERENGŐ EMLÉK
EGY ILYEN NŐ, MINT TE, VOLT MINDEN ÁLMOM...
MINDEN ÁLMOM..."
[KEPSZLOKK JUNKIES]