Nyaralás 2010

Megjöttünk. Megérkeztünk, bár nem akartunk. Van valami különös a balatoni nyaralásban, illetve épp ez az: nincs benne semmi különös, különösen nincsen stressz, csak a semmi van, az a kicsi semmi ami kell, csak annyi. Nos, ezért nehéz eljönni onnan, meg ezért nehéz erről úgy írni, ahogy szeretnék; mert ez nem arról szól, hogy kedd: ma 11 órakor keltünk, kellemesen telt a délelőtt, kávéztunk 3 in 1, a híz videg, de csónakáztunk, stb.. Ez arról szól, hogy csak ő meg én, meg a Balaton. Persze, jó volt a kezdő buli is, ugyanis volt olyan is, jöttek kurvasokan, Pepe elég szépen be is rúgott, satöbbi, de nekem ebből a nyaralásból csak az a végtelen nyugalom, a kellemes időtöltés maradt meg, amit Kriszta meg én átéltünk. Végülis minden percére emlékszem, de össze is folyik az egész nyomokban, és nem érdekel, hogy egész héten kb. semmit nem csináltunk. Azok a séták Siófokon, az étterem színpadáról kiszóló '30-as évekbeli swing-féle, a Kriszta-névnap, a Betti-féle karikatúra, a hajnalig tartó beszélgetések, a böfögő tajparaszt szomszédok - na szóval ez valahogy mind az idei nyaralásunkat képezte, minden okkal volt pont úgy, és csak annyit tudok zárásul ezzel kapcsolatban kijelenteni, hogy ezek életem legszebb napjai, azok, amikre mindig emlékezni akarok és fogok is.

Az Én Kispálom

Az enkispalom.blog.hu kezdeményezés mintájára én is megírom, miként ismerkedtem meg a Kispállal, és nekem mit adott ez a zenekar, amely egyébiránt idősebb, mint én magam vagyok.

ezzel folytatjuk

Blogömlés

Sziasztok!
A következő várható blogömlés időpontja: 2010.09.05
Okkal alakult így. Tudom, hogy sok dolog vár megírásra, igyekszem részletes (vagy viszonylag részletes) beszámolót írni a Szigetes koncertünkről, a Jozsó-jelenségről (merthogy jártunk ott is), a tóparti hétköznapokról, satöbbi, de: Kriszta szeptember 4-én reggel repülőre száll és egy évet Londonban tölt, úgyhogy addig a kevés blog - kevés egyéb - sok Kriszta elv érvényesül. Amíg lehet.
Utána úgyis megkétszereződik a begépelt karakterek száma a nagy magányban.

Imi-Zsolesz-én próba - avagy Cm7-re Gbmaj7

(Kriszta mögöttem alszik, a drága... Fáradt a szentem. Kissé Radnótis beütésem van, noha én most nem verset írok.)

Néhány hete (talán több mint egy hónapja már) egyik napról a másikra úgymond megálmodtam egy zenekart, amiben le szándékoztam vezetni a felesleges zenei energiáimat - nevezzük így. Az elképzelés szerint breakbeat-es, groove-os, loop-os, akár drum 'n' bass-es alapokra épített acid-jazz beütésű, alapvetően instrumentális zenét játszik ez az együttes - és ami a legjobb, hogy ma próbált először.

Zsolesz és Imi is örömmel fogadta a meghívást ebbe a projektbe, s így hosszas időpont-egyeztetést követően elkezdhettük a közös 'munkát'. A négy óra alatt két jelentősebb ötlettel kísérleteztünk, a másodikat egy első próbához képest igen jól össze is tudtuk rakni.
Nyilván ebben a felállásban sem szólalnak meg a hangszerek maguktól - értem ezalatt azt, hogy sok munkát, kreativitást, és még ki tudja mi mindent igényel a zenekar működtetése, de látok benne fantáziát.

A cél az örömzenélés, a szónak abban az értelmében, hogy mindenek előtt mi magunk élvezzük a zenét, amit létrehozunk. Fontos, és szerencsére már most beigazolódni látom azt, hogy Zsolesz és Imi egymással olyan jól kijönnek majd, mint ahogy mindketten velem, külön-külön. A zenekart - és ezt mindegyiküknek elmondtam, amikor felkértem őket - szabadidős tevékenységnek, hobbinak szeretném megtartani - persze kellő komolysággal, viszont kínos kötöttségek nélkül.
A hosszú távú tervek közé csak ezek tartoznak. Nem cél, hogy rajongóink legyenek, "befussunk", satöbbi. A közönség elé csak akkor hozzuk ki a produkciót, amikor az megérett rá; mindemellett főként olyan helyeken szeretnék - íme, ez mégis távlati terv - fellépni ezzel a felállással, ahol - az akár igen csekély számú - közönség kulturált, nyitott az efféle muzsikára, továbbá ahol a hely hangulata eleve impozáns, passzol a zenéhez. (Hogy példát említsek: a Barátság Házánál adott szabadtéri Mentés-koncert helyszínét/hangulatát, vagy akár egy Mokka/Műhely/Ribillió szintű kávézó kicsi színpadát ideálisnak tartom.)

Zárásként pedig megjegyzem, örülök, hogy sikerült Imivel és Zsolesszel (tehát hogy pont velük) összehozni az egyelőre név nélküli zenekart.

Sétál ÉS olvas

Ha létezne, vélhetően megdöntöttem volna e napon az egy városon belül legtöbb különböző helyen elkövetett Élet és Irodalom olvasás világrekordját. Marxim, Törökudvar, tópart, tópart II., Ciszter-park...
Persze lehetséges, hogy már létezik ilyen Guiness-rekord. Ha nem, akkor mondjuk mostantól (még ha nem is hivatalos).

"KITALÁLTAM, ÉS ATTÓL KEZDVE VAN..."
[KEPSZLOKK BIOROBOT]