Nyaralás 2010

Megjöttünk. Megérkeztünk, bár nem akartunk. Van valami különös a balatoni nyaralásban, illetve épp ez az: nincs benne semmi különös, különösen nincsen stressz, csak a semmi van, az a kicsi semmi ami kell, csak annyi. Nos, ezért nehéz eljönni onnan, meg ezért nehéz erről úgy írni, ahogy szeretnék; mert ez nem arról szól, hogy kedd: ma 11 órakor keltünk, kellemesen telt a délelőtt, kávéztunk 3 in 1, a híz videg, de csónakáztunk, stb.. Ez arról szól, hogy csak ő meg én, meg a Balaton. Persze, jó volt a kezdő buli is, ugyanis volt olyan is, jöttek kurvasokan, Pepe elég szépen be is rúgott, satöbbi, de nekem ebből a nyaralásból csak az a végtelen nyugalom, a kellemes időtöltés maradt meg, amit Kriszta meg én átéltünk. Végülis minden percére emlékszem, de össze is folyik az egész nyomokban, és nem érdekel, hogy egész héten kb. semmit nem csináltunk. Azok a séták Siófokon, az étterem színpadáról kiszóló '30-as évekbeli swing-féle, a Kriszta-névnap, a Betti-féle karikatúra, a hajnalig tartó beszélgetések, a böfögő tajparaszt szomszédok - na szóval ez valahogy mind az idei nyaralásunkat képezte, minden okkal volt pont úgy, és csak annyit tudok zárásul ezzel kapcsolatban kijelenteni, hogy ezek életem legszebb napjai, azok, amikre mindig emlékezni akarok és fogok is.