Fikázás mára

Ma fikázzunk egy jót.
Szar az időjárás. Mégis hogyan van az, hogy június 1-jén megfagyok pulcsiban?
Szar a fikázó quart.hu. Igaz, most konkrétan nem olvastam semmi kiborítót, de talán még nem említettem, hogy a quart.hu nagyjából megfelel a magyar fika-gép elvárásainak, és kábé mindent leszól. Most én szólom le őket. Haha.
Szar zenét csinál Frenk. Ez kapcsolódik a quart.hu fikázásához, ugyanis bár köztudott, hogy Frenk F.O.S zenét művel - még F.O.S-abb szövegekkel súlyosbítva azt, ami amúgyis -, a quart.hu jó kritikával illette még az első lemezét, holott belehallgatva mindkettő kiadott albumába csak azt nehéz eldönteni, hogy a debütáló, vagy a most megjelent - és amúgy a Petőfin is agyonjátszott - kiadvány szarabb.

Most pedig jöjjön valaki, és oltson le engem is, mint egy kislámpát...
Köszönöm. Mai fikázásunkat olvashatták.

Out of outlets

Voltunk mi outletben ám, mivel KrisztAnyu, Kriszta, Barbi és Gergő vásárolni szerettek volna ezt-azt (nadrág, cipő, ilyesmi). Kettő célpont volt, a GL Outlet Törökbálinton, meg a Premier Biatorbágy környékén. Valamivel 10 óra előtt (ami mindkét helyen a nyitás időpontja) nem kevés kavargás után megtaláltuk a GL-t, érkezésünkkor az első furcsa jel a parkoló megdöbbentő üressége volt. Nevermind, elindultunk az üzletek felé, jobb és bal kéz felől sorra tátongó boltok, néhol otthagyott áruk, egy helyen az Itt hamarosan új üzlet nyílik! felirat díszelgett... Egyetlen takarítónőt találtunk, ő kérdésünkre elmondta, hogy általában kettő üzlet nyit ki, ha gondoljuk, várjunk egy kicsit... Döbbenet. Egy kb. 50-60 üzletet magába foglaló outlet centerben kettő azaz kettő darab bolt üzemel... Bódissal visszamentünk a kocsihoz, azonban a lányok megvárták a cipőbolt nyitását. Ekkor mi is megcsodáltuk az egyetlen nyitva tartó üzletet: az eladónő kint cigarettázott a padoknál, míg KrisztAnyu válogatott, és ha kérdése volt, kintről válaszolt a nő egykedvűen. Gyanítom, hogy KrisztAnyu vásárlásával (ami kb. 3.000 HUF-tól szabadította meg) az üzlet egész heti bevételét fedezte...

A Premierbe viszonylag könnyedén odataláltunk, és itt már azt kaptuk, amit vártunk: rengeteg (nyitva tartó) bolt (de tényleg rengeteg), vásárlók elfogadható mennyiségben. A nőktől még az elején elszakadtunk Bódissal, ugyanis ők a mi mércénkkel felfoghatatlanul alaposan - és lassan - tekintettek körül mindenhol, így mire ők az üzletek egyharmadát járták végig, mi már minden arra érdemes helyen megfordultunk. (Hozzáteszem, hogy az én "vásárlási tempóm" valahol középúton van, mert a Bódis már a másik véglet a csajokhoz képest: bemegy a boltba, megnéz két cipőt - egyik sem nyeri el tetszését - és már jövünk is ki...)

Talán mindent elárul az, hogy fél 4-kor sikerült elindulni vissza, úgy, hogy sem Barbi, sem Kriszta nem találta meg azt, amit keresett, és valami más apróságot vásárolt mindössze meg.

E! Pillanatnyi agy-kikapcs

Állunk délután a buszmegállóban hárman: Kriszta, Barbi meg én. Elméláztam (amúgy is tök fáradt voltam, meg álmos), majd egyszer csak gondoltam, adok egy puszit Kriszta homlokára; majd ezzel a lendülettel majdnem homlokon pusziltam Barbit. Durva. Szerencsére azért vicces volt...

A slusszpoén, hogy hasonlót már Pepe is csinált korábban: kezet nyújtott Szalcinak, és majdnem másnak adott szájrapuszit.

CNC

Az utóbbi három napban a PannonProfit iskolaszövetkezet jóvoltából dolgoztam, méghozzá két cégnél is; az pedig csak ráadás, hogy mindkettő üzem CNC forgácsolással, esztergálással foglalkozik. Legyenek ők A és B, abból baj nem lehet.

'A' cég egy viszonylag kicsi vállalkozás, bár Kft., ami ugye eleve jelent egyfajta éves bevételt (így van?); viszont egy műszakban "csak" két ember dolgozik (a multikhoz képest ez ugye lófasz). Az üzem maga nem is olyan nagy, egy tágasabb és egy kisebb teremből áll, minden csupa olaj (a talaj is), kosz, meg zaj - ellenben nyugalom van, nincs kapkodás, nincs cseszegetés, csak csináld a dolgod. Az első napon egy 10 másodperces műveletet ismételtem 8 órán át, konkrétan alátéteket sorjáztam. A rádió szólhat munka közben, így meglepően gyorsan telt az idő.
A második nap nagyobb szívás volt, emelgetni kellett 20-30 kilókat, továbbá még koszosabb melót kaptam, "mosni" kellett az előzőleg lesorjázott alátéteket, majd dobozolni. (Az utolsó két óra szintén sorjázással telt.)

'B' cég már nagyobb üzem, alapterülete és a foglalkoztatottak száma alapján is. Az épület oldalán az olvasható, hogy bent kötelező fülvédő használata, továbbá tilos a dohányzás, kivéve az ajtónál lévő kijelölt területnél. Csengettem - merthogy így lehetett bejutni -, és meglepetésemre egy nő nyitott ajtót; égő cigarettával a kezében. Követtem az irodáig - ezzel egyébként a három terem egyikén már át is vezetett -, közben további 6-8 munkás kezében/szájában láttam munkavégzés közben cigit. Mint később megtudtam, feszes a munkatempójuk, így egy 20 perces kaja szünetük van csak, a dohányzást a főnökök engedélyével (!) meló közben intézhetik el.
Egyébként a műszakvezetőm egy szimpatikus pasas volt, elmagyarázta a mit-hogyant, eleinte menetet metszettem, majd éleket csiszoltam, és később is ezek a munkafolyamatok jutottak nekem, felváltva. Találkoztam Szilveszterrel, neki a jóval unalmasabb csavarválogatás jutott osztályrészül.

Délután - míg Zita és Kriszta tételeket tanultak - Imivel megittunk egy-egy sört a Műhelyben, közben jót beszélgettünk a zenéről. (Ezt a bekezdést a legutóbb sokkal részletesebben és kellemesebben megírtam, viszont akkor bekrepált a szerver, és nem tudtam elmenteni...)

Vidék

Imivel folytattuk az csütörtöki beszélgetést, csak most éppen a zenéről nem, és minden másról cseréltünk eszmét. Kellett már ez.

Az estét pedig itthon, falun töltöttük Krisztával, beszélgettünk anyuval, sétáltunk, és kipihentük magunkat, meg szívtuk magunkba a szmogmentes vidéki levegőt.

Két nap fürdés

Tegnap meg ma megmártóztunk Agárdon a Velencei tóban, mert annak bizony már kellemes a vize. A kaller beszólt a 90%-os kedvezményre jogosító kártyámért, merthogy szerinte fénymásolt. Hát a kurvaanyád. Arról, hogy egy ilyen komoly, országosan bárhol igénybe vehető kedvezményt biztosító okmány ilyen szinten hamisítható (ugyanis se sorszáma, se érvényesítő matricája, de mégcsak fénykép sincs ezen az amúgy fekete-fehér kártyán, csak egy kurva aláírás, amit valami MÁK-os kapar oda), na arról nem én tehetek; ha pedig nem tetszik valami, akkor próbáljon meg megbüntetni, hátha sikerül neki. (Bármikor be tudom vinni a MÁV-hoz a jogosultságot igazoló levelet.)

A víz tehát jó, jót szórakoztunk, kellemes időt fogtunk ki.

Kedvenc

A munkahelyen általában szól a rádió; vagy Class, vagy Neo FM. (Az mr2 Petőfi a viszonylag jó zenékkel nyilván szóba sem jöhet.) A Bumeráng a Neo FM szerint az ország leghallgatottabb, legkedveltebb reggeli rádiós műsora. A Morning Show (aminek már a neve is gagyi) Magyarország kedvenc ébresztő show-ja, véli a Class FM. Akkor most...?

Mentés Másképp Méhkasaula Liget Live

Ezt a napot nagyon vártam, rendkívül bizakodó voltam, és - nyilván a sok próba, a befektetett energia miatt - úgy gondoltam, hogy most igazán jó koncertet adhatunk. Marcival egy kávé után érkeztünk a helyszínre, a színpad roppant hangulatos módon két fa között helyezkedett el, és kellően magas/széles/tágas volt.

Azonban kb. már itt ki kell térni a technikai problémákra, amelyek aztán elég komolyan aláásták az előadásunkat: a hangrendszer egyik oldala egyáltalán nem szólalt meg. A "hangtechnikus" kábé a tökét vakarta csak, és elmondta, hogy a végfok kijelzője szerint minden rendben, mindkét oldal szól elméletileg. Mondom, elméletileg. Gyakorlatilag nem, tehát illene szakérteni valamit, mert ez így nem jó.
Namost Kripcsi véletlenül arra járt, és ő összehozta úgy a cuccot, hogy megszólalt mindkét fele. Ennyit a Barátság Háza hangosítóiról...

A fényeket, az "épületfestést" Zöldék állították be, a megszokott, profi módon, így a világítással, a hangulattal semmi baj nem volt, de a megszólalásról ugyanez nem mondható el. Kriszta meg Szabi segített, hogy ki hangos, ki halk, mert nem volt egy kurva hangtechnikus, aki kiáll a színpad elé és meghallgatja az arányokat (egyébként ezt kb. mi magunk tettük meg, így úgy-ahogy voltak arányok...).
Szóval borzalom, na.

I'm working, I'm walking, I'm travelling, I'm sorry

Mostanában az van, hogy délelőtt dolgozok (egy korábbi bejegyzésben említett 'A' cégnél), ami jó, mert ebből lesz nekem pénzem a nyáron, nem kevés, de természetesen nem elegendő minden célomra - viszont egy részükre igen. A munka még mindig kicsit olajos és vasszagú, nem kevésbé monoton, de a munkatársak (pl. ezen a héten egy jófej srác is, mint diákmunkás) rendes arcok, a munkatempó barátságos; tehát örülök, hogy ott dolgozhatok.

Mint az látható, a meló miatt nem sűrűn jutok gépközelbe, bár ehhez hozzátartozik, hogy (szintén a munka okán) nincs igazán mit részleteznem (amit pedig részletezhetnék, pl. a koncertünk, arra meg - pl. emiatt a bejegyzés miatt - nem jut idő. Paradox, 'ázz).

Viszont az utóbbi pár napban erősödik bennem egy vágy, egyfajta projekt létrehozásáról szóló vágy, amiről az érintettek megkérdezéséig (ami részben megtörtént, részben most fog történni) nem nyilatkozom bővebben. Ha összejön, régi álmom valósul meg.

Mentés Másképp Bal2 kocsma (Dunaújváros) Live

Ellentmondók

Szárazra locsolt tűzfalak, hidegre fűtött katlanok, koszosra mosott paplanok, lakatlan paplakok, alaktalan alakok, ablaktalan akaratos alaktalan alagutak, gutaütések, sekély kéj, kéjes éj, éhes méhkas, keskeny költségvetés, költségaratás, katás táska, táskás Kata, katapultos pultos Kata, akarata alatta alakra alakítja akaratát, tátong a tátika, tikkel a ticket, titeket kerget, tekerget, te kergetsz vagy én kergetlek, lelke lelkes lelkész, lelkésznek készül, készül a készülő, készülődő idő, kész ami kész, kéz a kézben, benéz a néző a zörgés mögé, gésa salakja, alakra bokréta, kréta írta, eddig bírta.