Narancsék visszatérnek

Az imént újra megszereztem a Narancs, Tetves és Dugó c. klasszikust, amit már annyiszor újra és újra letöltöttem, de a régi gépemről nem került át erre. De most megvan. :)

Ajándék

Negyed 11-kor mentem be Fehérvárra. A buszmegállóban Milán állt. x) Megegyeztünk abban, hogy eléggé lol, hogy pár napon belül kétszer várunk ugyanarra a buszra, pedig nem beszéltünk össze. xD

Betértem a Káoszba, és elég hamar kiválasztottam két kitűzőt, egy Happy-s és egy Bátor-os lett a két kiszemelt. A Happy Tree Friend-es lesz Krisztinek ajándék névnapjára, a Bátor, a gyáva kutyás pedig Adrié (tesóm) csak úgy. (Néztem magamnak is, de nem vettem.)

A belvárosban egy kirakodósnál vásároltam még egy porcelánkutyát, de ez végülis nem tetszett annyira, szerintem azt nem adom át Krisztinek.
Hihetetlen számomra, hogy mindezt teljesen önszántamból teszem - hogy képes voltam felkelni, buszraszállni, belépni a bolt ajtaján, dönteni, mondani, választani, tehát ennyi mindent cselekedni, és még csak nem is morogtam magamban, hogy megbántam volna. (Tudom, az átlagembereknek ez természetes, de én utálok vásárolni, pláne ajándékot.) Változok? Régen ilyet nem csináltam.

Délután kimentünk a bakterházhoz Hekkel, Martin és én, és "lövöldöztünk" egymásra az airsoft fegyverekkel. Jólesett az adrenalin! Ilyenkor leszarja az ember az egy kilométerrel arrébb fekvő falut, a külvilágot, arra figyel csak, hogy mi mocorog két méterrel jobbra tőlem, a fal mögött: egér, vagy az ellenfél? A slusszpoén, hogy ma nekem ment a legjobban, mind taktikailag (jó búvóhelyek választása), mind lövéspontosság szerint.

Este még pizzáztunk egyet hármasban: Tünde, Adri és én.
Az is kiderült, hogy Kriszti kapott holnapra melót, engem viszont nem hívtak. Igaz, Krisztit is csak a kozmetikai pulthoz tudták beosztani, tehát valszeg az átufeltöltők (és egyáltalán amit eddig csináltunk) mind be vannak osztva.
Ettől függetlenül idegesít, hogy én pont nem kaptam munkát. A pénz is kéne, unatkozni sem akarok, és amúgy is ettől olyan érzésem lett, hogy nem számítok. Mindegy, majd elmúlik ez a kis düh.

Indokolatlan rosszkedv

Persze semmi okom nem lenne mérgesnek lenni, mégis valamiért ma mindenkivel bunkón viselkedek, minden ötletet leugatok, mindenkire hangulatrombolóan hatok. Biztos ez a rosszidő idegesít-.

"LÁTJÁTOK, KÖCSÖGÖK, ÍGY KELL A SZART MEGKAVARNI!"
[KEPSZLOKK NARANCS]

Előrehozott Kriszti-na-p

Délután találkoztam Krisztivel. Visszaadta a Bandi a hegyről CD-t, én adtam neki Quimbyt. Találkoztunk MelósLacival, kocsival bevitt minket a Halesz parkig. Jófej emberke. Közös vonás hármónkban a zene, így az autóban erről volt szó végig.

Kriszti örült a Happy-s kitűzőnek.
Összességében nem sok időt voltunk együtt, tehát az unalomüző célkitűzésemre ez nem jelentett megoldást. :) :/ Viszont megint ütögette a vállam. Hát, kéremszépen.

Este voltam kint Tündével az MTH-n. Tegnap ugyebár szakított vele Davec, nem akármilyen paraszt-módon... Ekkorát nem csalódtam még Davecben. :/

Fél 9-kor felszabadultam MSN-re, ahogy szoktam, és most kb. két órán át beszéltem pl. Bettivel és Csutival. Úgy néz ki, a Nirvana emlékzenekar összeáll, és nem csak Nirvana-t fog játszani. Jó lesz, remélem. :)

Questions

Éjjel van, 0:35, és gondolkoztam. Deark blogjának 2006. március 8-i bejegyzése kicsit kapcsolódik azokhoz a gondolatokhoz, amiket az utóbbi egy hét történései ébresztettek bennem-.

Mindig úgy érzem, hogy egy adott személy hiánya, akihez ragaszkodom, örök sebet hagyna bennem. Amikor nem látom az adott személyt sok ideig, akkor rádöbbenek, hogy pótolható, hogy nincs feledhetetlen ember, kapcsolat, érzés. Főként Erzsóra gondolok itt, de ez általánosan is igaz.
Mostmár nem ragaszkodom Erzsóhoz - sem mint személyhez, sem mint az érzéshez, amit sokáig képviselt bennem.
De mi lesz, ha ugyanígy eldobom majd magamtól a Mariann által, a Kriszti által képviselt emberi kapcsolatokat? Lesz másik? Mindig lesz másik? Hiszen akkor nem is az érzés változik, csak a személy, aki megjeleníti az érzést bennem. (Érdekes módon pont erre jutottunk siófoki beszélgetésünk során Krisztivel)

Azzal nyugtatom magam, hogy még van három évünk, amit biztosan (azaz valószínűleg) együtt töltök Mariannal, Krisztivel, tehát azokkal, akik kiemelten fontosak számomra. (És itt nem csak kettejükre gondolok, viszont őket emelem ki.) Utána, ha majd elballagunk és elszakadunk egymástól, azon a nyáron biztos közel leszek a depresszióhoz.

Viszont ahogy felnövök, egyre több, és egyre komolyabb ilyen kapcsolatom alakul majd ki - feltehetően. (Legalábbis a tendencia ezt mutatja) Ha mindegyik elszakad végül, akkor mindegyik egyre durvábban fog megviselni. Elvileg. Ha lelkiekben nem változok, akkor hogy fogom elviselni ezeket a csalódásokat?
Akkor majd annak az emléke fogja tartani bennem a lelket, hogy 2006 nyarán milyen jó barátság fonódott Kriszti és énköztem? Hogy nem csak elökörködtünk együtt, hanem a komoly pillanatok idején is egy nevezőn voltunk? Ezekre fogok emlékezni? Mert most hihetetlenül sokat számít nekem ez is, Mariann is, ami hozzá kapcsol. Ha fogok emlékezni, akkor kellemesen tudok-e majd visszagondolni, vagy pedig annak a keserű szájízét fogom érezni, hogy ez is elmúlt, ez sem tartott örökké, ezt sem élhetem át ugyanazokkal a személyekkel, ugyanott és főként nem ugyanakkor?

Ha mindez így van, akkor mi okoz örömet az életben hosszú távon? Ezer meg ezer ilyen apróság fájdíthatja az ember szívét felnőttként (mert addigra már sokakra fog úgy gondolni, ahogy írtam), viszont lehet-e ellensúlyozni ennyi bánatot? Család, gyerekek, naplemente, sóhajok a fülbe, minden este, minden nap, éveken át... Kielégíti-e az embert ez? Vágyik-e az állandóságra, törekszik-e rá?

Boring

Amikor unatkozom...
Akkor nem ír vissza Kriszti.
Akkor nincs otthon Martin.
Akkor van a leginkább kedvem este kimenni sörözni, de
Akkor délelőtt vagy délután van, vagy ha mégis este
Akkor senki sem jön ki velem, és ökör iszik magában.
Akkor hallgatom végig századszor is a megszokott dallamokat, de
Akkor kurvára unom őket is.
Akkor vágyom igazán a változatosságra, de
Akkor pont nem kapom meg.
Akkor nincs ihletem semmihez.
Akkor mindig kapásból elkezdek blogot írni.

Rosszalkodó kölkök

3:18 van, tehát ezt a bejegyzést, még inkább az előző naphoz kéne kapcsolnom. Valamiért nem hozza be a bélogomat a Firefox, dehát ez mindegy is. (Csak kicsit bosszant)

Még tegnap (5-én) este kitaláltuk Hekkellel az MTH-n (mert voltunk este lent Tünde, Hekkel és én), hogy kimegyünk az éjjel egy kicsit rosszalkodni. Apró csíntevések az éj leple alatt... Semmi komoly rongálás.
Kimentünk hát 10-kor, két alkoholos filctollal, fogkrémmel (basszus, azt nem is használtuk...), cellux-szal, madzaggal, egy füzettel, csavarhúzóval (azt sem használtuk. Bazz...) Először csak járkáltunk a központ körül. A fodrászattal szemben álló buszmegállóban a kukától a padig húztunk egy madzagot, amit később ottjártunkkor el is szakítottam véletlenül. Pff. Kár érte, jó trükk volt. :)
Kitettünk egy burgonyahirdetést Tünde telefonszámával. x)

Beszéltem Krisztivel. Kiderült, hogy a 77 Ft-s egyenlege miatt nem írt vissza. Megnyugtató kicsit, hogy nem szarik rám, csak szimplán leégett a kártyájáról a pénz.

Később jött Tünde is. Vettünk cigarettát. (De minek... :/ ) A szokásos esti diszkóba már gyülekeztek a népek, sok rosszarcú, és néhány ismerős is. Pl. Matyi.
Vettünk kenyeret. Amit nem ettünk meg, madzagon kifűztük a kanális feletti hídon, keresztbe. xD Nagyon komolyan nézett ki, mivel a madzagot nem látta az ember - tehát úgy hatott, mintha lebegne a kenyér. xDD Lol.

A pizzériában Tünde fizetett egy 0,33-as Kaisert, meg Hekkelnek egy kólát. Továbbálltunk a kőhídhoz. Ott kibeszéltük Davecet. Érdekes, hogy innentől kezdve Hekkelből előjött at igazi oldala, a nagyon értelmes, nagyon kulturált ember, akivel kifejezetten jól szót lehet érteni. Öröm volt ezt tapasztalni.

Ezután egy erdei séta után a parkba mentünk, Tünde pedig diszkóba. Hekkellel végignéztünk egy verekedést, és elmerengtünk az értelmetlen emberi lényen. Egy srácot vertek minimum hatan, majd elmenekült a fószer, és utánarohantak. Később (amikor már nyílvánvaló volt, hogy nem érik utol) két autóval is utánamentek. Eszméletlen, komolyan, hogy mennyire elborult fejek élnek közöttünk, hétköznap békében, de amikor eljön a szombat este, kibújik belőlük a vadállat... J.Feri a 62-es főút kereszteződésében állt (!), annyira részegen, hogy hárman tartották, de ordibált a rég elfutott srácnak ékes magyar káromkodással. Hihetetlen, komolyan. A mellette elhaladó autók elé majdnem kilépett (visszarántották), majd utánuk is kiabált szép szavakat. Az osztrákoknak is. Mindenkinek.
Hekkellel értetlenül csóváltuk a fejünket.

"ERŐS VAGY, BEBASZOD A TELEFONFÜLKE AJTAJÁT
AZT IS CSAK EGY KŐVEL, MERT AMÚGY NAGYON FÁJ, NAGYON FÁJ
MAGÁT HÜLYÉRE ISSZA, ÉS A TELEFONFÜLKE NEM ÜT VISSZA
AZTÁN ÜGYELJ, LE NE HÁNYD AZ ÚJ RUHÁD
TELENYOMOD FÁKKAL A SZÁDAT, AZTÁN VIGYOROGSZ, MINT EGY BAROM-ÁLLAT
NÉZD, AZ EMBER MILYEN KULTURÁLT..."
[KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]

Tündével még egyszer találkoztunk, amikor kijött hozzánk.
Fél 3-kor nekiláttunk az utolsó mókának: Pau kocsijára kitettünk egy ál-büntetőcédulát, majd aláírtuk: Gyilkos (Hekkel), és Pimas. :) Biztos örülni fog neki.
Felhívtuk Tündét, aki azt mondta, otthon van és alszik. Nem igazán hittünk neki, később kiderült persze, hogy kamuzott. Nem mintha bármelyikőnket is zavarná, hogy mit csinál, de nem értjük, miért hazudik. Elég lett volna annyit mondania, hogy nem alkalmas, és értettük volna. Mindegy...
Eljöttünk hozzánk, mivel Hekkel biciklije az udvarunkban pihent, én pedig feljöttem netre.

Turi blogján olvastam, hogy olvasta az én blogom - igen, ez már önmagában is viccesen hangzik, hát még ha ezt írnám: olvastam, hogy olvasta, hogy olvastam, hogy olvasta-. :) - natehát, hogy olvasta a Questions bejegyzést. Örültem a hozzáfűzésének (tehát hogy hasonlóan gondolkodunk néha). Jó dolgok ezek az "apró örömök".

(Miközben ezt megírtam, szépen lejött a Narancs, Tetves és Dugó 3. része.)

Az erő, ami felnyitja a szemed

Hajnali fél 5-kor feküdtem le, és még gondolkoztam kicsit.
Felvetettem a kérdést: milyen hatásnak kell érnie ahhoz, hogy végre észhez kapjak, és változtassak pár dolgon? Ha már szilárd az elhatározás, ha már csak a testnek kéne az elme jól megalkotott elképzelése szerint mozdulnia, akkor miért cselekszik a test mégis a terv ellen?

Például a dohányzás. Számtalan ember felhívta a figyelmemet, hogy nem szabad rászoknom. Én is tudom a fejemmel nagyon jól. És számtalanszor eldöntöttem: nem lesz több, és mégis.
Vagy a lustaság. Nehezen szánom rá magam a gitárgyakorlásra, pedig fontos lenne. És a játékkészítés.
"BUT I CAN CHANGE, I CAN CHANGE!"
[KEPSZLOKK SZADDAM HUSSZEIN - SOUTH PARK]

Elég zavaros álmom volt... Egy fura kialakítású buszon utaztunk Horváth Gergővel, majd csak nekem jutott eszembe az utasok közül, hogy meg kéne állni a falunkban. Ezért aztán kiakadtam sok emberre, hogy miért ilyen felelőtlenek, nélkülem utazhattak volna Szegedig.
A következő felvonásban Bíbor is szerepelt, de csak egyszer csókoltam meg. Később Mariannal beszélgettem, és valamiért a szájára akartam adni búcsúzáskor a puszit, de elfordította a fejét, és mondta, hogy nem szabad belekezdenünk mégegyszer.
Zavaros, zavaros.

Kriszti megcsörgetett 6-szor, amiből arra következtettem, hogy beszélni szeretne velem. (micsoda logika...) Felhívtam, mondta, hogy kórházban van. Hopp. Először azt hittem, viccel, de nem. Valami nemtudommi baja van, magyarázta, hogy a tüdeje fáj (pedig nem is dohányzik, bár tudom, nem csak attól fájhat a tüdő), meg még pár dolog. Mondta, hogy csak szeretett volna még beszélni velem, mielőtt elpatkol. Megfenyegettem, hogy ha meg mer halni, akkor saját kezemmel végzek vele. :) :/ Jobbulást kívántam. Elvileg holnap kijöhet. Ha nem, akkor majd meglátogatom.
(Hiába, na, fontos nekem.)

Jazz?

Voltam Fehérváron Martinnal. A buszmegállóból még haza kellett rohannom, mert otthon hagytam a pénztárcám, majd futás vissza... Elértem még. Somorai is velünk utazott, ő az útlevelét ment meghosszabbíttatni. Martin és én bementünk Media Marktba, vettem egy kisjack-nagyjack átalakítót. Ezután hívott minket Somorai, hogy még nem nyitott ki az okmányiroda, ütközzünk valahol. Megtörtént. Sétáltunk így hárman fél 1-ig, aztán mindenki a dolgára (mi haza).
Somoraival azt beszéltük, hogy létrehozhatnánk egy jazz-esebb, alteresebb zenekart, köbö olyasmi zenével, mint a Quimby, vagy ha gitárcentrikusabban, akkor Kispál. Meg Csá, Misi! féle is lehetne-.

2-kor beszéltem Krisztivel. Kiengedték a kórházból. Mondtam, hogy kicsit megkönnyebbülés nekem, hogy semmi komoly baja, úgy tűnt, hogy egészen "meghatódott". Vagyhát olyasmi. Elhívtam 18-án Sárbogárdra, hogy ne egyedül menjek már.
3-kor Martin és én lekentünk 12 vasrudat fáradtolajjal. Ezek a vasrudak fogják alkotni részben az istálló tetejét. Hurrá.
Amint végeztünk, eleredt az eső úgy igazán.

Hívott MelósLaci! Holnap délutánra tett be, mint Krisztit, Nikit, és még sokakat. :) Végre!

10 óra magasságában még kétszer beszéltem Krisztivel, mert mindig félreértettem, hogy csörget, és azt hittem, akar is mondani valamit. Pff...

Teszkós hierarchia

A mai munkám alatt tökéletesen megfigyelhető volt a teszkós hierarchia. Jöttek ugyanis az angol megfigyelők, szép ingben, a hölgyek szoknyában. A máskor nagypofájú osztályvezetők most babszem nagyságúra húzták össze magukat, és csak titokban mertek parancsolgatni az alattuk lévő osztályfelügyelőknek (akik közvetlen kapcsolatban vannak velünk, diákokkal). A takarítónők meglepő módon még a diákoknak sem mernek szólni semmiért, sőt, inkább félrehúzzák a kis cókmókjukat, pedig mondom is nekik, h elférek. Érdekes.

Amúgy két iszonyú bárgyú nő adta ma a feladatokat. Az egyik annyira rövid távra mondta el a teendőket, hogy két percenként fel kellett keresnem: "Igen, és most?" A másik pedig nagyon halkan beszélt, és szerintem bunkó is volt.
A nap poénja az volt, h odajött egy fiatal majom (osztályvezető), Krisztián, és:
K: Te elég sokat dolgozol itt, nem?
P: Hát, fogjuk rá.
K: Nem jutott még el a tudatodig, hogy hozhatnál magaddal hajgumit?
Legszívesebben így válaszoltam volna:
P: Nem jutott még el a tudatodig, hogy ezt az elmúlt 100 találkozásunk legelején közöld, talán nem ilyen flegma stílusban?

Egyébként dinnyéket pakoltam, és százszor átválogattam a paradicsomokat, paprikákat, uborkákat. Tanácsolom: SENKI ne vegyen a teszkóban ilyen árut. A minőség ugyanis a béka feneke alatt.
Never buy tomatoes in the Tesco. Quality is under the ass of frog... x)

Én-eklek

Egyik nap felvettem a Kurva élet c. Alvin számot gitárral és énekkel. Fura, fáradt hangom van a felvételen, elég sok helyen lehet hamis hangokat hallani, de szerintem még így sem rossz. Mindenesetre eredeti. Gondolkoztam, hogy elérhetővé tegyem-e, hát itt van. (Úgysem járnak erre annyian, hogy ne merjem feltenni.)

Adrival megnéztük a FeZeN idei kínálatát, és úgy döntöttünk, megyünk három napra, sátorral. Jónak ígérkezik, ami kicsit zavar, az a Junkies időpontja, de főként a helyszíne. Miért kell kitenni a Base-be? (Mert tudtommal az a Hadiárva u. 2.) A Fezen központja a Bregyó köz, a Base és a Bregyó meg gyalog min. fél óra. Éjjel nem járnak buszok (tudtommal), hacsak mentesítő járatokat ki nem tesznek.

Nézelődtem kicsit a hangszerázuházban, elsősorban a legközelebbi elérendő (fura szó...) célt véglegesítettem: egy Digitech RP-80-as multieffekt processzor, 24.000 Ft-ért vesztegetik. Mivel digifotómasinát és télen acélbetétest is szeretnék vásárolni, lehet, hogy ez a beruházás tavaszra tolódik.
Persze nem bánnám, ha az effektprocesszorba egy ilyen gitárt dughatnék:

...és ha már ott jártam, találtam egy képet a kombómról. (Persze azzal is fájdítottam a szívem, hogy néztem erősebb kombókat. Bár a legdurvább a 700 000 forintos Epiphone gitár volt, annak láttán be is fejeztem az önsanyargatást.)
Szóval a 15 W-os kombó, íme...:

Tűz és telefon

Délelőtt és délután is egy ideig hátul dolgoztunk Martinnal. Elmondta, hogy tegnap vettek egy lovat, amit egy hónapig bértartatnak (vagy hogymondják), aztán ha kész az istálló, nálunk lesz a paci. Délben átjött Sándor, begyújtottuk a fákat, aztán mi vigyáztuk a tüzet.

Mikor Martinnál hallgattuk a Marmalade-ot, hívott a Navigátorból egy csaj, hogy pénteken lenne meló. Valszeg fél percig (amire le tudtam halkítani) semmi mást nem hallott, csak a hangos zúzást... x)
Szóval péntek, 8-tól fél 5-ig kisteszkó.

Utána beszéltem 3+11 percet (3-at az én, 11-et az ő számlájára) Krisztivel telefonon, majd 18h-kor felhívott, hogy amíg megy haza, beszéljünk. 33 perc 20 másodperc. x)) Nem baj, baszogattuk egymást, hülyéskedtünk. (Jaj, de rég telefonáltam ennyit...)

Álmatlan-álmos

Éjjel vala. A tegnaphoz még egy hozzáfűzés: elvileg két hónapja vagyunk együtt Bíborral - gyakorlatilag két hete nem láttam. Nekem kéne keresnem őt, és szakítanunk kéne, de ez mégis nehezemre esik. Elvégre én vagyok a hibás, azaz Ő is az, csak másképp. Mindenesetre a legfontosabb hibát én követtem el.

Úgy néz ki, megalakulhat a No Smoking Club névre hallgató együttesünk. Csuti dobol, Máté (nem a sárbogárdi) basszusgitározik, én pedig szólógitáron fogok zenélni - és könnyen lehet, hogy énekesként is kell bizonyítanom. Az kezdeti időben Nirvana (és talán korai SOAD) számokat fogunk feldolgozni, később szeretné(n)k saját dalokkal előállni.

Hogy világít a Hold...

Mint látható (volt), kísérletezek a blog színével. Valószínűleg nem fogok sokáig variálni, és nem lesz havonta dizájnváltás - az elkövetkezendő legfeljebb két hétben szeretném megtalálni a megfelelő színeket. Addig viszont tényleg előfordulhat a gyakori (és megdöbbentő) váltás.

Teszkó és házi stúdió

A kisteszkóban dolgoztam ma reggel 8-tól fél 5-ig. Az osztályvezető egy köcsög volt, az osztályon található összes dolgozót az őrületbe kergette a hülye beszólásaival. Jutka, Kati és a délutános nő viszont jófej volt, így jó volt dolgozni. Függetlenül attól, hogy megint a rohadt paradicsomok hazájába kalauzoltak...

Utána vettem egy háromméteres kábelt, egy fülest, és itthon "házistúdiózok". Az eredményt majd közlöm. ;)

Így működünk. A gitárból kábel a zerősítőbe, onnan egy másik a gépbe (átalakító kell), majd a füles a fülembe, és már lehet is rögzíteni GoldWave-ben.

És megkaptam a júliusi három napért a kilencezer valamennyit. Így most 26 500 és valamennyi apró a zegyenlegem. Alakul.

Teszkó - megint

Reggel hajnalban a 4.47-esen ki szállt fel a postánál? Hekkel. Ejha - mondom -, ennek a fele sem tréfa, biztos ő is dolgozni megy ilyen szép időpontban.
Teszkóban egész nap irószereket és ilyesmiket pakoltam. Nem volt rossz, de "hihetetlen" módon mindenki egyszerre akarja megvenni kölkének a listára felírt kellékeket. És akkor menj be a tele raklappal a 2-3 méter "széles" sorok közé, mikor dugig van lelkes kis pöcsökkel, akik kishíján neked rohannak és a szüleik az idegösszeroppanás szélén állnak. (Ezt megértem.)
Ráadásul találkoztam Sajtipogival és komplett családjával. A szimpátia a régi...

"MIÉRT? MIÉRT MEM VAGY... OPTIMISTA?"
[KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]

Vouge - teszkós szekuriti

13-a van (igaz, nem péntek). Látszik is.
Tünde jött teszkóba Hekkel helyett, mert Hekkel (elvileg) máshol dolgozik - gyakorlatilag szerintem nem akart jönni teszkóba. (Meg is értem.)

Kezdődött azzal, hogy a nagy sietségben elfelejtettem kitenni a mobilom a hátitáskámba, amikor azt lepakoltam a recepció mögötti kis szobában. Nem is vettem sokáig észre, aztán meg örültem, mert legalább tudtam az időt.
Bárhogy próbáltuk, nem tudtuk kikerülni Erzsikét, a szárazárus köcsög osztályvezetőt. Elmentünk ugyan a műszakira, de 10 perc után átküldtek hozzá. Munka viszont semennyi sem volt, nem volt mit kipakolni (!!!), így a szerencsésebbek pár raklap kicipelése után, mi pedig két óra téblábolás (!) után, 8-kor nekiláttunk takarítani. Rongy, vödör, víz... Lássuk be, azért ez nagyon szánalmas. Egy soron mindkét oldalon a polcokat kellett lepucolni. Nem kellett sietni. Olyannyira nem, hogy 8-tól 13-ig sikáltam, csinosítgattam az én részem. xDD

Szünetben a dohányzó étkezőbe mentünk 4-en: Tünde, egy vácis gyerek, Virág és én-. A vácis (tehát Váci-ban tanuló) srác Szabira emlékeztetett, de még a jelleme is - csak kevesebbet beszél. Virág egy kissé elkényeztetett, de ennek ellenére szimpatikus csaj. Kedves. Igaz, sokmindenben tetten érhető, hogy valszeg dúsgazdag családban nőtt fel. Megkínált egy Vouge nevű női cigivel. Iszonyú vékony, és ennek megfelelően hosszú szálú cigaretta, és két fő tulajdonsága van: az egyik, hogy marhajó minőség, engem teljesen a lengyelországban szívott vízipipára emlékeztetett. Van íze! Egyedül a másik tulajdonsága miatt valószínű, hogy nem sokszor veszek ilyet: 610 Ft egy doboz. :) :D xDD (Na, meg elég furán mutattam női cigarettával...)

Erzsike megdicsért minket (Tündét és engem), mert mi végeztük a legjobb munkát, senki más nem takarított ilyen precizitással. Hö. Erzsike... megdicsért... :) Nem tudom, mi üthetett belé... xDD

A nap vége azonban kellemetlen meglepetéssel szolgált: a biztonsági őr mindannyiónk zsebét kipakoltatta (és ezért fontos, hogy bennmaradt a pénztárca, mobil), egyedül a vácis srácnál nem volt semmi. Namost, ez ugyebár szabályszegésnek bizonyul, de akkor is, amit művelt a szekuritis őr... Először is úgy beszélt velünk, mintha mindannyian lopással buktunk volna le. Végig így is járt el velünk, pedig egyértelmű volt, h mindenki csak elfelejtette kitenni az értékeit. Volt, akit 29 Ft (!!!) miatt basztatott! Felhívta az igazgatót, hogy jöjjön le, mert baj van a diákokkal. Az igazgatót nem érdekelte az ügy, lerázta a spicli őrt egy "nemérek rá"-val. Erzsike épp ott volt, hát hozzá fordult a szekuritis. Erzsike meglepően normálisan viselkedett, tényleg nem tudom, mi van vele; elmondta, h sajnálja az esetet, mert ő elhiszi nekünk, hogy csak nálunkmaradtak az értékeink, de a szabály az szabály, és jelen esetben neki azt írja elő, hogy fel kell írnia a nevünket és a talált értékeket. A biztonsági őr büszkén kihúzta magát. x/

Kíváncsi lennék, milyen elkorcsosodott agy kell ahhoz, h valakit örömmel és büszkeséggel töltsön el, hogy rajtakapott 5-6 diákot egy figyelmetlenségből elkövetett apró szabálysértésen! Igen, büszke lehet magára, jól végzi a dolgát, kiváló besúgó válna belőle, és talpat is ügyesen nyal. Nemtudom, talán pár éves lehetett, amikor kemény idők uralkodtak Magyarországon, és mindenki feljelentette a szomszédját is (pl. "feketevágásért"). El tudom képzelni, hogy cumival a szájában feljelenti a szomszédját valami szar miatt. Szerintem ő ilyen típusú ember. Az ilyeneket lelkiismeretfurdalás nélkül belezném ki, és szórnám szét a darabjait a világ minden táján!

Az imént felhívtam MelósLacit, hogy tőlünk is tudjon az esetről. Lebaszott, ahogy várható volt. Mérges volt a hangja. (Ez is várható volt). Mindegy, felesleges bármit fejtegetni, amíg nem tudjuk az eredményt.

Teszkógazdaságos naplopás

Tündével nem sok kedvünk volt bemenni a teszkóba a tegnapi után... Ráadásul ugyanaz a recepciós volt ma is. Adri (egy sokadik Adri, nem a tesóm, nem Bíbor barátnője, nem Kodályos stb.) és Csaba (akik tegnap is voltak, és mint kiderült, járnak) is jöttek, velük mentünk be. A portás nagyot köszönt, nyájas és kedves volt. Hogy dögölne meg. Még van képe jópofizni? Akurvaannyát! Mindegy...
Jól kezdődött a nap, kapásból szívtunk... Bond-ot. 6 óra 5 perckor mentünk a raktárba, Erzsikéhez kerültünk. Ma sem csesztetett! Lehet, hogy megkedvelt, vagy látja, hogy igyekeszem?

Pár raklapot kipakoltunk, de utána megint főként takarítanunk kellett. Polcok, rollkocsik sokasága. Mesés.

Ami a mai napból kiemelendő, az a társaság, amely összejött. Adri, Csaba, Tünde és én, kicsit Kriszti, aztán napvégén Éva, egy szőke angyal-arcú csaj. Annyira szerénynek, ártatlannak tűnik az a csaj, hogy hihetetlen. :)
Szünetben nagyon kellemes hangulat alakult ki, Kriszti és Tünde engem szekált, én őket, és megállapítottuk, h Csaba és Adri olyanok, mint egy húszéve együttélő pár. x)

Az utolsó két órában amúgy eltűntek a fejesek, mert nagy megbeszélés volt az emeleten. Helyes. Legalább lazíthattunk egy "kicsit" a munkatempón. ;)

Kriszti megvárt, bár sokáig úgy nézett ki, h hazament. Mivel ezt hittem, ki is mentem Adrival, Csabával, Évával és Tündével a buszmegállóba. Jól összekovácsolt minket a teszkó. Már csak ezért is megérte. :)

Krisztivel a 8-as elkerülőn jöttünk haza. Az autósok hülyének néztek minket, mert Ő mindig megcsapkodott a pulcsijával, ha beszóltam. Ezenkívül majdnem nekilökött egy villanyoszlopnak, cserébe majdnem belöktem egy bokorba, amiért visszavágásul majdnem nekilökött egy bokornak... Ecetere-ecetere. Hülyeségünket ráfogtuk az újból kisütő napra, és a három (ill. nekem négy) napi teszkózásra.

Ma újra felhőtlenül jó kedvem kerekedett. Ezt szeretem.
"NEM SZÁMÍT, HA ROSSZUL MEGY AZ ÜZLET
EGÉSZ NAP ORDÍTHAT A FŐNÖK
BESZÉLHETSZ NEKEM, HIÁBA KÜZDESZ
MÁR HAJNALBAN BEPÖRGÖK
JÖHET ÉHES, ÁRVA
TESZEK A VILÁGRA
MINDEN GONDOMAT OTTHON HAGYOM
SZAROK FŰRE, FÁRA, TERHES KISMAMÁRA
UGRÁLNAK A HALAK, ÉS ÉN OTT VAGYOK!
[KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]
Amúgy Kriszti szerint Tünde nyomul rám. xDD LOL!

Idehaza még Milánnal ástuk az istálló alapját. Vasárnapra kész kell lennie, mert azután 1000 Ft tartásdíjat kell fizetni minden napért. Upsz. :/ Mindenesetre szerintem Sándor tudja, mit akar.

Kép-eső

Milán telefonjára átküldtem jópár képet, onnan felkerült a gépére, majd MSN-en átküldte nekem, és... íme!

A finn út során készített képek:

Ő Kriszti. A széplaki buszmegálló padján ülve duzzog, amiért le akarom fényképezni. :)

Krisztián, ha transzfesztita. x)

Lenullázódás

Reggel negyed 9... már második alkalommal ébredek arra, h Kriszti megcsörget. Ez kész. x)

10-től elég huzamosan (délután sokáig) dolgoztunk hátul az istálló alapjának ásásán. Sok gyökér és törött cserepek nehezítették a dolgunkat.

Este videókat néztünk Milánnál. Vannak súlyosak. x) Nem egyszer röhögtem könnyesre a szemem. xDD

Utána (már otthon) beszéltem Krisztivel 28 percet az én számlámra, kb. 10-et az övére, mert én lemerültem (0 Ft), majd újabb 16 perc után Ő is lemerült. xD

Morzsák III. - nosztalgikus, dolgos

Elfelejtettem írni, milyen vicces volt, amikor a hétfői teszkózáskor a kutyakajás polcnál beleléptem a vízzel teli vödörbe. x)

Éjjel van, de most nincs csend - zenét hallgatok a fülessel. Hogy eddig miért voltam olyan lusta, hogy ezt megcsináljam?
"MIT TEHETNÉK?
HA EGY VONATBALESET UTÁNI HULLÁT MEGERŐSZAKOLNÉK
TALÁN JOBBAN SZERETNÉL...
DE TE CSAK SÍRSZ, MINT EGY HIPPI A HÁBORÚ MIATT
PEDIG BÉKE VAN
UTÁLJ MINDENKIT ÉS MINDENT, HISZ EZ MOST A DIVAT..."
[KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÚKUSOK]

Álmomban volt egy szájrapuszi T.Krisztivel (tehát azzal, akiről pl. április 27-én), de itt leállítottam, mert már ez is sok volt.
Utána egy különleges, a miénkhez egyáltalán nem hasonlító ház udvarára léptem, cigivel kezemben, amit a mama észrevett. Kiabált utánam, hogy hogy lehetek ilyen, aztán eldobtam a csikket, mert anyu közeledett. Nagyon sápadt volt, megijedtem, de kiderült, hogy csak valami apróság. És akkor megnyugodtam.
Nem volt kellemes.

Negyed 9-kor keltem, megint telefonrezgésre. x/ MelósLaci hívott, hogy be tudnék-e menni a teszkóba, mondjuk most. (Tehát a lehető leghamarabb). Nem fogadtam el az ajánlatot, most egy kis pihi kell, besokalltam teszkóból.

Utána kedvem támadt dolgozni. Érdekes. Nem mintha undorodnék a munkától, de ilyen, hogy kifejezetten kedvem van dolgozni, hogy szeretném csinálni, ilyen ritkán van. Hátramentem tehát, és tovább lapátoltam/ástam az alapot. Valahogy örömmel töltött el, ahogy kezdett megfelelő mélységűvé válni az alap utolsó oldala is a munkám során. Egyszerű sikerélmény, de hatásos. Később perzse jött Milán is, és délután elkísértük Adrit a madarásztáborba, hogy segítsünk neki a cuccait vinni. Idén biciklivel mentünk sajnos. ;)

Épp ez volt az első nosztalgikus a mai napon: a Zastava, az összes kaland, az mind-mind kötődik valahogy a madarásztáborhoz (mivel kétszer is elmentünk autóval arrafelé).

Hazaérve a gépen is a régi dolgok akadtak a kezem ügyébe, például régi képek az általánosiskolás osztályról, Davec régi biciklije, Martin régi biciklije, rólam régi képek... Össze is dobtam egy érdekes képet:

Viszont nem csak ezt ügyködtem, hanem:

A két kérdőjel két nem publikus hölgy képét takarja el, nem azért, mert szégyenleném őket, hanem mert a hozzájuk kapcsolódó események sem publikusak.
Továbbá egyelőre két lányról (Betti; és 2006.03.03) még keresnem kell képet.

Megtaláltam a saját LevPack-om az Elmához. :D Hihetetlenül izgalmas volt végigmenni azokon a pályákon, amiket még én gyártottam régebben! Sőt, nem is tudtam megcsinálni a javát harmadik, negyedik próbálkozásra sem. Höhö. :)

Rock Café

Mielőtt mentem, fürödtem, viszont annyira siettem, hogy nem vittem magammal törölközőt. :) :)) :D xDD

A negyed 5-össel időben beértem, majd a 17:35-össel ledöcögtem Bogárdra. Várnom kellett rájuk a művháznál, ahol meglepetésemre elég sokan voltak. (Főként bringások) Csövesbácsi szedegette a csikkeket... :/ Rossz volt nézni, hát adtam neki egy egész szálat.

7-kor nagynehezen megérkeztek mind a hatan: Máté, Kicsi, Bálint és Dizseri, akiket már ismerek, és Csaba (basszgit.) és Oszi (billentyű), akik azóta jöttek, mióta én kiléptem. Nem voltak ellenségesek, segítettem pakolni nekik. A művház aulája nagyon fasza kis terep egy ilyen koncerthez.
Bálint meghívott egy Heinekenre. A másik zenekar dobosával is beszélgettem, vártuk, hogy teljen az idő a kezdésig.

A kezdés 21.20-ra tolódott. A fénytechnika is überfasza volt, nagyon jól zenéltek, csakhát feldolgozások... A másik pedig, hogy Bálint egyáltalán semmi átvezető szöveget nem mondott. :/ Itt én akkorát alakítottam volna szívem szerint.. :)
Amúgy Máté faterjával söröztem a koncert alatt. :D Marha jófej az ürge. :)

Az est második, és egyben utolsó zenekara (azt hiszem, Celestis névvel) elég érdekeset alakított... Kétségtelenül jól zenélnek, de nagyon zúzós/hörgős/(szánalmas) dalokat adtak elő. Páran pogóztak (a zenekar ismerősei főként), aztán nem túl sokára véget ért a koncert-.

Koncert után beszédbe elegyedtem két lánnyal (Éva és Lella), mert Éváról azt hittem, hogy ismerem. xD A harmadik söröm is elfogyott. Jófej csajok (és szépek is). Kiderült aztán, hogy ők voltak május 27-én az első sorban, előttem tehát. :) Milyen kicsi a világ...
Mindenesetre bementünk a rockdiszkóba, ahol már csak kevesen voltunk. Az elején még bírtam a sodrást, de hamar kipurcantam. Éva és Lella sokszor felrángatott, ezenkívül volt egy Viki nevű csaj is, akivel táncikáltam. Ez pusztán azért kiemelendő, mert amikor a pultnál pihentünk:
V: Hány éves is vagy, amúgy?
P: Tizenhat.
V: Uhh... (fejét a pultra dönti)
P: :) Miért, Te mennyi?
V: Huszonnégy.
P: Hm, pedig csak 15-nek néztelek!
V: Köszi. :)
Később hallottam, ahogy beszélget a fiúhaverjaival. "Nem is smároltunk!" x) Ettől függetlenül pedofilnak nyílvánították szegényt.

Negyed 3 körül bezárt a bazár. Valamiért teljesen szarul voltam, pedig nem éreztem magam részegnek. Csak ültem a lépcsőn. Tüzet kért tőlem egy diszkós srác, majd elkezdett ismerkedni velem. Nem zavart addig, amíg nem ajánlotta fel, h aludhatok nála, és nem kérdezte meg, h megyek-e a vasútfelé sétálni. Ugyan mondta, hogy ő nem homokos, de eléggé lekezelően viselkedtem vele.
"VIDD INNEN A KEZED, LANGYOSKÁM!"
[KEPSZLOKK NARANCS]
Később elhúzott a haverjaival, akik jöttek érte kocsival. Akkor láttam, hogy mattrészeg, és menni is alig bírt... Lol.
Én innentől padon aludtam, tízpercenként reflexből felriadva, hidegtől és fáradtságtól remegve. Fantasztikus... Az első busz bevitt Fehérvárra, ahol annyi időt töltöttem ébren, míg felszálltam a bajaira és helyet foglaltam. Mentem Hartára, nade hékás, ez már egy másik nap! :)

Művekmíting #5

A busz 7:33-kor állt meg Hartán. Ezt kicsit korainak találtuk, Tura sem így számolt, és még nem jött ki elénk. Viszont mivel már nem először jártunk ott, elindultunk irányba.

Délelőtt bevásároltunk Reálban, majd mentünk Pandáért, onnan pediglen a Dunára, mert "favágás" volt - ahogy Tura mondta. Turiék fociztak (többek között). És dögmeleg volt mindemellett.

Mivel nagyon fáradt voltam, nem emlékszem mindenre pontosan. Délután néztünk Eva-t, South Park-ot, ettünk finom ebédet, 15h körül visszamentünk Dunára biciklikkel. Na, az vicces volt. :)

Este 8 után valamennyivel mentünk (gyalog) Dóriért újra, majd Pizzásba, ahol ettünk pizzát. Itt játszottunk picit "őz"-eset is, meg Tura és Turi közös pizzáját felcserélték véletlenül egy másik fajtával, így várniuk kellett az eledelre. Panda ajánlásával rendeltünk egy Erika-féle koktélt, ami finom volt ugyan, de egyben fura is az alkotóelemek miatt (ananász, sárgadinnyevodka - azt hiszem)

A Dunán találkoztunk Julikával. Szegényt őrületbe kergettem. x) Nem tudom nem piszkálni, bírom, ahogy duzzog, fenyegetőzik. :) A parton a sörözőnél leültünk, de mivel közeledett a tűzijáték ideje, nem ittunk semmit, hanem visszaindultunk.
Julika hazament (feltehetőleg), mert valószínűleg besokkalt belőlem. Igaz, konkrétan Turi is ott volt, amikor betelt Julikánál a pohár, de leginkább magamat éreztem bűnösnek. :/

A tűzijáték szép volt (és egészen hosszú), majd a focipályán, később a már említett sörözőnél üldögélve (és sört kortyolva) telt az idő. Háromnegyed 2-kor értünk "haza".

Amnéziás?

Fura, de nemigazán emlékszem, mi jót csináltam az elmúlt két napban. 20-án még Hartán voltunk, 4:10-kor mentünk haza, és például South Park-ot néztünk, ezek biztosak. Tegnap dolgoztunk Martinnal, meg bicikliztünk, és volt itt Tünde. Lehetséges, hogy ezen kívül nem is történt semmi? :)

Ma mellesleg volt megint reggel teszkózás, Tündével, tejosztályon. Holnap, holnapután szintén...
15h után megcsináltattuk anyuval a chipkártyás bérletemet. Ez lesz az új rendszer. Fantasztikus...

Nobody likes you

Teszkó... Unom már a kibaszott nyakkendős fejeseket. Pl. Krisztián, vagy hogy hívják. Mivel ő semmit sem csinál, gondosan ügyel arra, hogy mi állandóan stresszelve legyünk, és rohannunk kelljen - még ha nincs is semmi munka. Mert ma sem volt sok...
"NEM TUDOM AZ ANYJA NEVÉT
CSAK EGYSZERŰEN FANTÁZIÁLOK!"
[KEPSZLOKK ALVIN ÉS A MÓKUSOK]

Ma négy hete, hogy nem találkoztam Bíborral. :/ Negatív csúcsot döntünk.

Elgondolkoztam kicsit Kriszti személyiségén, és az enyémen. Rájöttem, hogy sokkal határozottabb személyiséggel bír. Főként arra gondolok, hogy könnyebben ismerkedik, mint én. Voltunk Ciánkáliban, elvileg acélbetétest néztünk nekem, gyakorlatilag segítettem kiválasztani, milyen láncot vegyen... x) Mindegy, a lényeg, hogy nem győztem csodálkozni, hogy a Ciánkálit vezető nővel milyen jóbaráti viszonyban van - pedig ezen a nyáron volt az üzletben, ráadásul én is ott voltam.
Amúgy egy furcsa találkozó miatt izgult, és feszültségét rajtam (is) vezette le. Érdekes volt izgatottnak látni, nem is feltételeztem róla, hogy ilyen is tud lenni. :)
P: :/
K: ...Pedig úgy szeretlek ám!

Megvettem a FeZeN jegyeket! Kettőt! Adrinak és nekem! Nyolcezer forintba került, a Káoszban szereztem be.

Az Extrem Digital-nál néztem egy fényképezőgépet. Ez a Kodak C330-as tetszett meg, hozzá egy táska és 128 MB-os SD memória. Mindez 31 500-.

Gondűző nem űz gondot

Mikor ezt írom, épp a Quimby Zéró dal szól. Érthetetlen módon ettől a daltól mindig ellazulok, és megnyugszom. Rámfér.

Először a nap első szakaszáról, a munkáról. Ismét teszkó - természetesen -, szárazáru osztályon. Osztályvezetőm ma Edit volt, rendes nő, viszont dél körül már iszonyú stresszes volt szegény. Megértem őt. Biztosra veszem, hogy nem bírnám elviselni egy hétnél tovább azt, amit ő már kitudja, mióta csinál.
Persze munka alig volt, a tököm kivan az egésszel. Nem tudnak mondani semmit, hogy mit csináljunk, de ha meglátják, hogy nem dolgozunk rohanó tempóban, azonnal lebasznak. Komolyan, bújkálunk a sorok között, a kamerák elől, nehogy a faszkalap Krisztián észrevegyen. Mit mondjak neki? Hogy nem bírtok egy épkézláb, órákra előre belátható munkát adni, ami lefoglal? Ezt kéne a képébe vágni - nem is kellene jönnöm többet.
Jó, hogy vége lesz már, mert bár megkerestem 15 nap munkával 52 000 Ft-t, de az utóbbi három nap alatt akkora adag stresszt kaptam a nyakamba, hogy azzal egy évre el vagyok látva.

Érdekesség, hogy:
Találkoztam Erzsóval!! A teszkóban! Az anyukájával volt bevásárolni. Épp a mosóporos sort tisztítottam (igen, ez önmagában is szánalmas), mikor megláttam, és odajöttek hozzám. És úgy tudtunk beszélni egymással, mint régen, május 19 előtt! Felemelő érzés. :) Anyujával is beszélgettem pár szót, ne feledjük, ő volt harmadik osztályos koromban az énektanárom.
A másik érdekesség, hogy az egyik munkatársam, Ivett Bíbor barátnőjének, Adrinak a nővére! Különös ismeretünket felfedezve beszélgettünk is kicsit pakolás közben-.

A nap történéseit tovább fejtegetve, fél 3 előtt kiléptünk a teszkó kapuján. Kint már várt Kriszti, nemsokkal később megkerestük Mariannt - aki meglepődött Kriszti jelenlétén, persze pozitívan. Érdekes hármast alkottunk, mindegyikőnk nagyon más jellem, csak egy közös van bennünk - és az én vagyok. ;) :) Na, jó, ez erős túlzás, viszont... Viszont egy nézőpontból vizsgálva igaz.
A 8-as elkerülőn végig, a Halesz parkon keresztül jutottunk el a Ciánkáliig (igen, megint). Közben nyavalyogtam a fáradtságomon, és a hülyéskedésen túl beszéltünk az osztályunkról is - komolyabb hangnemet felvéve. Érdekes volt hallgatni Kriszti és Mariann vélekedését, tökéletesen tükrözte a személyiségeiket a véleményük. Szeretem őket, sokat jelentenek nekem, és remélem, én is nekik. Ez akár a nap leglélekemelőbb momentumának is tekinthető.

Más vizekre evezve, elszakadva a konkrét történésektől, írok picit magamról.
Az utóbbi időben szét vagyok esve. Egyszerű a képlet: túlhajtottam magam. Dolgoztam, "buliztam", tehát társasági életet éltem, neméppen nappal, keveset aludtam. A lényeg, hogy nem figyeltem igazán arra a feliratra, ami (most megértettem, nem véletlenül) egy óriásplakáton lett elhelyezve (például) Fehérváron: PIHENJ! Felőröltem magam.
Nem tudok felülemelkedni magamon, sajnos én túlzottan "lelkizős" típus vagyok. Túlzottan meg akarok felelni (teszkó), túlzottan jószívű vagyok (akár nagyképűen hangzik, akár nem), tényleg mindent igyekszem figyelembe venni, és mostanában ez azzal járt, hogy magamat hanyagoltam el.
Általában a diák társaim végtelenül lazán tudják venni a teszkós munkát. Én nem. Én stresszelek, tökölök, gondolkodom, elméleteket gyártok, tehát nem tudok egyszerűen beleszarni az egészbe. Pedig az is járható út; mindegyik társam azt teszi, és egyiküket sem viseli meg ennyire a szűnni nem akaró elvárás.

Visszatérek a nap eseményeire.
A Ciánkáliban ugyebár acélbetétes bakancsot néztünk nekem. A nő félreértett, azaz nem értette jól, amit (megjegyzem jogos, hogy halkan) mondtam. Felpróbáltatta velem, meg minden ilyen, és a végén kiderült, mert mondtam, hogy most csak nézelődni jöttem. A nő kiakadt, bár egész jól leplezte. Tulajdonképpen csak udvariasságból, a vásárlóval szemben "előírt" viselkedés miatt fogta vissza magát. Egyébként egy Ciánkáli bakancs 19 ezer forint. Állítólag nem olyan jó mínőség... (Elhatároztam, hogy holnap nagyot alkotok, és veszek egy márkás bakancsot. Viszont utánaszámoltam, hogy ebben az esetben nem maradna elég pénzem digitális fényképezőre, hacsak nem mennék még dolgozni. De azt már nem akarok, most mindenképpen pihenésre van szükségem. Így holnap megveszem ezt a Ciánkáli bakancsot. Annyira biztos nem lehet rossz minőség.)

Mentünk hippiparkba. Ott volt Tibi, Ruszki, Enikő (Mariann tesójának volt csaja), meg... Még páran, nememlékszem kik. (Na igen, ha még nem írtam volna, újabban nagyon feledékeny vagyok) Mariann nem túl sokára hazament, Kriszti utána valamennyivel. Vettem fehér Pallmallt, azaz Tibivel vetettem meg. Iszonyú gyenge cigi, nem éreztem, hogy szívom... Utána elkövettem azt a hibát, hogy Ruszki rábeszélésével vetettem vele egy Lucky Strike-ot, ami erős, de szar. Ügyes vagy, baszd meg, Pimas, egy nap alatt két doboz cigit venni... x/
Enikőről elég hamar felmértem, hogy játszik a faszikkal. Most épp Ruszkival jár (!). Néztem nagyokat... Ruszki meglepően sokat jópofizott velem, és igyekezett lenyúlni cigivel... Néha engedtem. Remélem, Enikő őt is jól pofára ejti, ahogy szegény Tomit is. Dehát ez nem az én dolgom, miért is írok erről?

Elvileg a negyed 7-essel hazamentem volna, de háromeld 6-kor elindultunk Gondűzőbe. Hát, mit mondjak, elég lepukkant hely számomra, valahogy nem jött be. Egy egyszerű kocsma, komolyabb, igényesebb, fantáziadúsabb kialakítás nélkül, az isten háta mögött. Sok volt az ismeretlen ember, mégis egy Soproni társaságában egész sokáig elüldögéltem velük... Annyira sokáig, hogy 19:17-kor kaptam észbe, hogy fél 8-assal menni kéne. Felmértem a helyzetet, miszerint kizárt dolog, hogy elérjem az ideiglenes pályaudvaron, így az Intersparhoz indultam. Kétszer futottam is rövid távokat. Hogy milyen sugallat vezérelt, nemtudom, de olyan precízen kiszámoltam, hogy a busz már beállt a megállóba, mire odaértem! A buszon ülve a külvárosig az járt a fejemben, hogy ha másodszor nem futok, vagy ha az egyik lámpát piroson fogom ki, vagy ha nem rövidítek a szovjet temető közelében egy kicsit, vagy ha bármit nem úgy csináltam volna, akkor lekéstem volna a buszt. Ez vagy szimplán kurvanagy mázli, vagypedig valami belső megérzés.

Mire ezt leírtam, egészen megnyugodtam.

Zéró

Zéró dal

Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat
öt, négy, három, kettő, egy

Zéró, ez itt a Föld
Az ég kék, a fű zöld
Szép szárazulatok, óriás tengerek
Lelkes állatok, kíváncsi emberek

Halkan alvó bizar bazár
Nincs az a bár bezárva már
Zöld ember, narancs parázs
Zümmög-zümmög a lámpadarázs
Olyan már, mint aki helyből távol
Miszter Honnan, Lady Bárhol
Színes filmek, oldalpáholy
Állatmenhely, embertábor

Hajnal van, és a bárban megint
ütött az óra, a pincér legyint:
- Huss, ne álmodj tovább, ember
Messze van innen az Égei-tenger
- Tudom.
- Ha tudod, légyszi menj el
A Sarki Sellő talán rendel
- Talán - mondod lehunyt szemmel
Ködbe bújok, furcsa reggel

Esik az eső. Megfürdök, aztán indulok a bakancsért. Egész eddig nem volt kedvem menni, de eszembejutott, milyen jól nézett ki a cipellő, és ez segített dönteni. :)

Mondanom sem kell, acélbetétesből nem lett semmi. Átmentem Milánékhoz elintézni egy apróságot, majd jött Davec az mp5-ös fegyverért, mert megmutatja holnap egy faszinak. Elképzelhető, hogy az emberünk vesz airsoft-os cuccokat.

Fél 3-kor már négyen (Martin, Milán, Davec és én) CoD-oztunk a Sereg-házban, és kontersztrájkoztunk is. x) Davecet idegesítette, hogy nem látta, honnan szedem. x) Az ilyesmi vicces tud lenni.

Délután, azaz inkább este kimentünk a bakterházhoz lőni egymást. A sínek mellett egy telephelynél kijött a komodor, és megkergette Davecet. Tekertünk is ahogy bírtunk... Utólag persze jót nevettünk az incidensen, de akkor elég veszélyesnek tűnt.
Készítettünk fotókat Milán mobiljával. Videók is készültek, de az .mp4 formátumot nem ismeri fel a gépem...

"MER` AMÚGY VILÁGHÍRŰ VAGYOK
CSAK A VILÁG NEM TUD RÓLA
A NYERGET MÁR MEGVETTEM
ÉPP CSAK NEM FUTOTTA A LÓRA..."
[KEPSZLOKK QUIMBY]

PIMAS Hungary Kereskedelmi Kft . 8411 Veszprém ( Kádárta )

Ezt találtam a neten! Van valami török cég, aminek Pimas a neve, és úgy látom, vannak Pimas márkájú cuccok is. xDD Lol...

Nos, jöjjön egy kis nyár-összefoglalás. Igyekszem rövidre fogni, két okból:
Egyrészt még nincs teljesen vége a nyárnak.
Másrészt enélkül is annyi karakter zúdul a netre az én klaviaturámról, hogy nincs az az épelméjű, aki mindezt követni tudja.

Tehát. Ez a nyár számomra sokmindenben eltért az eddigiektől. Például életemben először voltam hosszú ideig külföldön. 11 nap, Finnország, barátok... De szép is volt!
Kiemelkedő az is, hogy dolgozhattam. Eddig sem szerettem túlzottan, de egyetlen nyár alatt megutáltam a Tesco-t. Viszont sokat tanulhattam ott, hogyan kell ravasznak lenni, hogyan kell túlélni a gyakran teljesíthetetlennek tűnő napokat.
Ezen a nyáron alkalmam volt szinte teljesen megismerni egy embert, egy lányt nőt, lányt, aki majdnem nő. Nehéz elhinni, mennyire megismertem ahhoz képest, hogy június 9-én még nem is gondoltam, hogy az ártatlan SMS-ezésből ilyen komoly ismertség, merem állítani, hogy barátság nő ki. Ráadásul két ennyire ellentétes ember... Mostanában gyakran gondolkodok el ezen, de nemjutok sehova sem. Furcsa dolog, néha még kicsit szomorú is, hogy elmúlt az a korszak, amikor "megfejtettük" egymást, amikor még "újak" voltunk egymásnak.
És... Ezen a nyáron van, azaz volt egy barátnőm. Ehhez nem tudok mást hozzáfűzni, mint:
"NEM VESZEKSZEM VELED A SZERELEM ZSOLDJÁN
ÉN SZERETTELEK, IGAZ, A MAGAM MÓDJÁN!"
[KEPSZLOKK QUIMBY]
Ezen a nyáron minden eddiginél többször voltam Fehérváron, volt, amikor már csak valami apróságért mentem be, vagy igazán csak azért, hogy ott legyek. Rengeteg emberrel, és rengeteg embertípussal találkoztam.
Az sem jó, hogy vége, de unom is, nem akarom, hogy tovább tartson... Általában a nyarak nekem unalmasabbak, mint a mozgalmas hétköznapok, és nyáron mindig depresszívebb voltam eddig. Most fordult a kocka, a nyár is nagyon eseménydúsra sikeredett, és szinte végig vidám voltam... Azt hiszem.
Lassan aludni kéne...

No Smoking Club Póló

Tegnap este találtam egy érdekes oldalt, ahol az összes Nirvana dalnak megtalálható a gitártabulátorja. Ugyan én nem szeretek tabot használni, de egyrészt a zenekar miatt meg akartam tanulni a Lithiumot, a Breed-et, és tökéletesíteni a Heart-Shaped Box-ot, másrészt érdekelt, valóban az összes dal megvan-e. Nos, valóban. Még a Return Of The Rat is szerepel a listában. Vannak ugyan pontatlan tabok (pl. Mr. Moustache), de szerintem kevés tökéletesebb oldalt találhat az, aki ilyenre vágyik. Szóval: www.ultimate-guitar.com Gyakoroltam azokat a dalokat, amelyeket fogunk játszani. Szerintem jó lesz, csak még az éneket kell hozzáilleszteni azokhoz, amelyeket én éneklem.

Szobaátrendezés

A mai nap során sor került a szobánk átrendezésére. Nem volt egyszerű, Adri ágyát kivittük, a szekrényt és az én ágyamat elrendeztük, majd mama szobájából áthoztuk a kanapét... Ami viszont nem fért be az ajtón. x) Így ki kellett vinnünk, és az ablakon át (!) behozni. xDD Szánalmas volt. Mindenesetre most így néz ki a szobánk:

Később valószínűleg fel tudok tölteni képeket a műveletekről... x)

Mellesleg Andi megbukott matekból, mindenki más (így Betti is...) átment. Mit mondjak? Hipphurrá...

Aludni kéne...

Az éjjel elég nehezen tudtam elaludni, biztos az új ágy miatt. Gondolkoztam sokat, de nem szomorkás dolgokról. Úgyhogy végülis megérte nem aludni. :)
"MINDEN OLYAN, MINT HA AZ VOLNA, AMI, DE MÉGSEM
HOGY TUDSZ ÍGY ALUDNI, MIKOR TUDOD, HOGY NEM ALSZOM ÉN SEM?"
[KEPSZLOKK QUIMBY]

Délelőtt voltunk Martinnal Fehérváron. Az ő tankönyveiért mentünk, de nem lehetett még átvenni, csak délután 2 óra után... Vettem gitárhúrt, ettünk kürtöskalácsot (kürtikali x) ), hazajöttünk. Itthon persze kész szenvedés volt fetenni az új húrokat. Fak.

Hurrá. Betti nekiállt balhézni MSN-en, amiért megadtam a telefonszámát Davecnek. x/ Elég, elég, elééég! Lehet, hogy túl bunkó modorral rendeztem le, de nem bírom elviselni!

MSN-eztem Ritával. :) Nagyon jófej, teljesen felvidul tőle az ember, nagy dumás csaj. :)

Pre-school

A negyed 1-essel mentem be a tankönyveimért. Találkoztam Gazsival (volt kémia-fizika tanárom). :)
A suliban Katóék fogadtak. :D Hamar összefutottam sokmindenkivel, Szilvivel, Krisztivel, T.Krisztivel, Bettivel, Dudussal, Eszterrel, Ritával, Fruzsival... Még felsorolni is sok! :) Átvettem a tankönyveim, aztán felmentem a termünkbe. Fent Kriszti, Mariann és DérKata volt. Öröm volt újra látni őket. :)
Később Szabi és Buzz is csatlakozott, aztán Szabi, Betti és én bementünk a belvárosba. Szabi akart menni a papír-írószer boltba, és végülis mi is találtunk magunknak cuccokat (én tollat, és Dohányzó helyiség-matricát vettem). A Fő utcán találkoztunk GyőriZsuzsival és Domival. Hiába beszéltem meg, Adri nem volt a városban, így nem tudtam odaadni neki Bíbor CD-jét. Végülis, nem baj, jobban szeretném személyesen átadni.