Teszkós hierarchia

A mai munkám alatt tökéletesen megfigyelhető volt a teszkós hierarchia. Jöttek ugyanis az angol megfigyelők, szép ingben, a hölgyek szoknyában. A máskor nagypofájú osztályvezetők most babszem nagyságúra húzták össze magukat, és csak titokban mertek parancsolgatni az alattuk lévő osztályfelügyelőknek (akik közvetlen kapcsolatban vannak velünk, diákokkal). A takarítónők meglepő módon még a diákoknak sem mernek szólni semmiért, sőt, inkább félrehúzzák a kis cókmókjukat, pedig mondom is nekik, h elférek. Érdekes.

Amúgy két iszonyú bárgyú nő adta ma a feladatokat. Az egyik annyira rövid távra mondta el a teendőket, hogy két percenként fel kellett keresnem: "Igen, és most?" A másik pedig nagyon halkan beszélt, és szerintem bunkó is volt.
A nap poénja az volt, h odajött egy fiatal majom (osztályvezető), Krisztián, és:
K: Te elég sokat dolgozol itt, nem?
P: Hát, fogjuk rá.
K: Nem jutott még el a tudatodig, hogy hozhatnál magaddal hajgumit?
Legszívesebben így válaszoltam volna:
P: Nem jutott még el a tudatodig, hogy ezt az elmúlt 100 találkozásunk legelején közöld, talán nem ilyen flegma stílusban?

Egyébként dinnyéket pakoltam, és százszor átválogattam a paradicsomokat, paprikákat, uborkákat. Tanácsolom: SENKI ne vegyen a teszkóban ilyen árut. A minőség ugyanis a béka feneke alatt.
Never buy tomatoes in the Tesco. Quality is under the ass of frog... x)