Augusztus egy bejelentéssel kezdődik

18-án kezdem el felvenni a saját lemezt a Balaton partján.

És...

Vesztegzár no more

Tegnap este összegyűltünk páran (Datyó, Balázs, Laci, Gergő meg én) egy iszogatós-mászkálós bulit tartani. (Ideje is volt, mert UtcaZenén láttam őket utoljára.) Már a buszon jól indítottunk, Balázs ugyanis kezet nyújtott egy srácnak, akiről - amikor odafordult - kiderült, hogy tulajdonképpen nem is ismeri, csak hasonlított valakire.
A városban egy kissé röhejes, kisteszkóban megejtett vásárlás után helyet kerestünk magunknak, ehhez tartozik, hogy a Hunyadi László c. opera (ha jól mondom) miatt lezárták a belváros kisutcáit és a fő tér egy részét. Így hát a Romkert szélén telepedtünk le, itt szépen elfogyasztottunk mindent (sör, bor, pálinka és vodkanarancs). Volt egy incidens, miután Balázs kicsit - na jó, nem kicsit - kapatosan beszólt egy gyúrós gyereknek. A srác tűrt egy darabig, aztán meghallva az utolsó, túl hangosra sikerült megjegyzést, odajött hozzánk (eközben a trikójától is megszabadult, demonstrálva az erőt).
Kicsivel később visszajött bocsánatot kérni. Durva. (Ritka az ilyen ember!)

Valahogy eljutottunk Vesztegzárba, ahol 400 forintos a belépő (Gergő fizette nekem). VirágZsu-val és még pár ninja-val is találkoztam, de lényegében innentől semmi nem történt. Talán Datyó és Tomi (Gergő haverja) nem voltak (olyan) részegek, de a hangszórót Balázs nyerte; ő járni nem tudott jóformán.
Lacival elmentünk a Prohászka templomhoz aludni (nem röhög...), majd később arra ébredtem, hogy Datyó hív. El lehet képzelni, milyen kommunikatív ilyen kába állapotban az ember, de azért sikerült megtalálni egymást, és még arra is fény derült, hogy Balázs elhagyta a pénztárcáját, benne azzal a pénzzel, amiből szüleik hazaérkezéséig kellene megélniük. Datyó egy picit ingerültté vált ettől, még szerencse, hogy Gergő később megtalálta a tárcát - igaz, 600 forinttal.

Az első busszal hazautaztunk, és végülis Datyóéknál délig aludtunk.

Möbius - például

Datyó szkennelte, köszi!
ISO 200-as film, mint ez is.
Utómunka: vágás, keret.

Nincs igazad, de ne bánd.

Egy dalszöveg utolsó sorait keresgéltem egy régi füzetemben, amikor több szösszenetet is találtam, amiket több mint egy, némelyeket már másfél éve lejegyeztem. Íme egy aranyos és egy enigmatikus.

"Én egy szerelmes dalt
akartam írni neked
de rájöttem, hogy nem tudom
leírni azt, hogy szeretlek."

"Ha mélyen magadba nézel
van ott valami, amit a lelkiismeret
időnként rávesz arra, hogy
a naívak közt keressen neki
belőled még egyet, hátha kettő vagy."

Jó csámcsogást kíván a Ne-bánts-engem-mindig Kft.
(És készen vannak a végleges szövegek, összegyűjtve, egy .doc fájlban. Haladunk)

Képeslap Schwitzerland-ba

Igaz, nem tetszik neki ez a fotó, mert szerinte
túlzottan képeslapos, de ettől függetlenül ezúton is boldog névnapot
a külhonban tartózkodó Krisztának. :)

A test nem reagál

Érdekes dolog ez, hogy a testem nem fogja fel, hogy éjjel van és aludni kéne, de azt tervezem, hogy reggel kegyetlen leszek magammal és 8-kor riadót fújok, hogy tudjak olyanokkal foglalkozni, amikkel kapcsolatban határidő köt (pl. lemez-előkészületek).
(Azon jóformán már meg sem lepődök, hogy végül a földön volt kedvem megágyazni és ott aludtam el.)

Tradicionálisan

Mostmár legalább álmosodom azzal együtt, hogy jól is esik ilyen sokáig ébren maradni. Végülis ez is valami, de ebből szerintem megint kimerültség és földön alvás lesz. Ám hogy ne csak ebből csináljak tradíciót, íme a 3. augusztusi térkép.

Rendszerleállás Foxconn-módra

Ma (tehát hivatalosan tegnap, de nekem 00.59-kor a tegnap még aznap) egy órát dolgoztunk, majd hetet ültünk, ami - lássuk be - figyelemre méltó. A röhejes délután oka a rendszerleállás, amit a szakértők folyamatosan próbáltak helyre hozni, de 20h körül már Imin (a főnökön) is mutatkoztak a beletörődés jelei, úgy mint extra cigiszünet és még afelett is szemet hunyt, hogy játszottunk a számítógépeken - Zumát. A szakértők tehát szakot értenek.
Nem lennék a másik műszak helyében holnap.

Este éjjel pedig még mindig jó egyedül sétálni, bár városban hangulatosabb, de most a falu is megteszi. A csillagok továbbra is a helyükön vannak, és még manapság is akad kőszállító teherautó a 62-esen, egyedül, hogy megzavarja (és ezzel kerekebbé tegye) az éjszakát. A kutyák úgy ugatnak, mintha rádiós összeköttetésben lennének; valamelyik az őrültebbek közül észrevesz, és onnantól az összes megugat, pedig nesztelenül suhanok a járdaköveken.
A holnap húzós lesz, legjobb esetben is 6-kor kelek, de alvás helyett ezt nézem. Kár, hogy vége.

"UGYE AZT HITTED, MINDENT KIBÍR?"
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

Itt a vége, fuss el véle

Átgondoltam a bloggal kapcsolatos dolgokat, hogy mennyi botrány, felesleges sárdobálás, félreértés, stb. adódott már ebből a webnaplóból, és úgy döntöttem: megszüntetem a kommentelési lehetőséget. Emellett lehetséges, hogy drasztikusabb lépésre szánom el magam: ne lepődjetek meg, ha visszamenőleg minden bejegyzés nem-publikussá válik az elkövetkező pár nap alatt.
Régen érdekes módon senki nem volt kíváncsi rám és a kicsike életemre, az utóbbi kb. egy évben azonban egyre többen gondolták úgy, hogy beleszólhatnak / beleláthatnak / vitatkozhatnak a hétköznapjaimon. Hát nem. Sajnálom. A továbbiakban magamnak írom.

Csillagos Augusztus

Csillagászati szempontból az augusztusok igen kedvezőek, úgy tudom. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy alig több mint egy órája Krisztával kinéztünk az ablakon, és megpillantottuk a holdfogyatkozás elejét. Hullócsillagot az utóbbi két hétben tucatnyit lehetett látni, Imi egy éjszaka alatt huszonvalamennyit számolt össze.
Idehaza egyébként megkíséreltem lefotózni a holdat a fátylával együtt, meglátjuk majd, hogy sikerült (amint előhívatom a filmet).

A 2007-es év is tele volt hullócsillagokkal, de holdfogyatkozással is; feloszlott az Eleven Hold, az Amorf Ördögök (bár részben tovább él a Péterfy Bori & a Love Band-del) és - a számomra legfájóbb - a Hiperkarma.
Apropó, szeptember 1-jén (tehát a sulikezdés estéjén) a Gödör Klubban Bérczesi egyszálgitározik, arra felmegyek.
De ha már közelgő koncertekről van szó, ma vettem észre, hogy jövő héten Siófokon lesz Másfél koncert. Véletlen egybeesés, hogy az egész elkövetkező hetet Széplakfelsőn töltöm Krisztával (lemezfelvétel, ugye), így azon az estén jóhogy ott leszünk Másfelen.
A lemezfelvétel amúgy elég zűrös, tisztázatlan, ennél sokkal nagyobb rendet szerettem volna teremteni magamban és körülményekben is. A felszerelés talán megvan, bár elektro-akusztikus gitárom nem lesz, kicsit kapkodósra sikerült az egész.

Stúdió indul...

...na de hogy. Bandi odaadta a basszusgitárját, de erősen kétlem, hogy kibírja akár csak ezt az egy hetet is. Nem tudom, mit csinált vele a srác, de a jack bemenete szinte teljesen elbaszódott, kontaktos.
Marci pedig nem adta oda a szintetizátort, tehát eleve alávágott az egésznek.
Ennyit erről. Jó a kedvem, pont így terveztem az egészet, pont erre számítottam, hogyne...

Nyaralásból vissza

Biztos nem vagyok egyedül, valószínűleg sokan érezték már azt a furcsa keserűséget, amikor valami nagyon jó nagyon véget ér.
Persze az élet megy tovább, mint mindig, de kicsit nehéz hozzászokni a gondolathoz, hogy újra itt vannak a szürke hétköznapok, amikor nem az a legfőbb gondod, hogy mikor menj bele a Balatonba. Ilyenkor rámzuhan minden, kezdve azzal a különös ürességgel, hogy otthon vagyok, de mégsem, hogy sok a dolgom, de mégsem (mert igazán egyik sem fontos), és hogy kezdeni kéne magammal valamit, de mégsem.
Űr van tehát, de nincs gond, mert visszatér az ember a szokásos kerékvágásba, csak olyan jó lenne örökre úgy maradni.

A múlt hétről - avagy 15/12

Egészen pontosan tehát 17-én koradélután indultunk el Krisztával a nyaralójukba, Széplak felsőre, anyuja vitt minket és a szépen összegyűlt csomagokat. Takarítással kellett kezdeni, mert az előttünk ott járt vendégek (akiknek kölcsön adták a kis házikót) nem hagytak valami nagy tisztaságot maguk után.
Este a teraszon kakaóztunk és beszélgettünk (egyébként ez szinte minden nap jellemző volt).

Hétfőn délelőtt nekiláttam a Bólogató János c. dal felvételének, de több apró-de-zavaró problémába ütköztem, pl. a gitár, ahogy sejtettem, időnként csípett egyet-egyet. A technika igen egyszerű volt: gitár az erősítőre dugva, amit mikrofonoztam - jack-átalakítóval a számítógépbe -, és mindezt az ACID 5.0 zeneszerkesztő programmal akartam felvenni, úgy, hogy a dobszólam a fülesen visszajön. Végül persze (ahogy sejtettem) talán a gép "sebessége" miatt csúsztak a felvett sávok, a hangminőségen is volt mit javítani, úgyhogy a jó öreg Goldwave-vel rengeteg utómunkát eszközöltem, így lassan megszülettek az aránylag elfogadható eredmények.
Délután csónakáztunk, ha jól emlékszem.
Kriszta főzött is, már nem tudom, melyik nap mit, de meg kell hagyni, marha finom kajákat ütött össze.
Este jártunk Siófokon bevásárolni, így pl. vöröspezsgőt is szereztünk. Hazaérve a teraszon kortyolgattuk.

Kedden a Névnapomra került sorra. Délután fürödtünk a kellemes vízű Balatonban, este ismét Siófokon jártunk.
...tulajdonképpen nem is bontom le a történéseket külön napokra, mert egymáshoz hasonló módon teltek a napok.
Kellemes nyaralás volt.

Bocsánat, elkapkodtam a leírást, de gyakran nem tudom megütni a magam mércéjét, ha valami kellemeset kellene részleteznem.

Nem sokára elmúlik a nyár II.

Feszültebb, nyugtalanabb vagyok az utóbbi pár napban, bár esküdni mernék rá, hogy kívülről nem látszik, és igazából jelentősége sincs, mert csak egy dolog zavar: nevezetesen a jövő hét első napja, amelyen egyben az utolsó, 12. tanévem startpisztolya is eldördül. Remélem, nem a halántékomon.
Már most borítékolni tudnék néhány olyan alapvető problémát, ami vissza fog köszönni ebben a nyavalyás 12.-ben:
• botrány a 3000-ra emelkedő (!) osztálypénzzel kapcsolatban
• ennek folyamányaként a prágai osztálykirándulást a folyton elégetlenkedők partizánokat megszégyenítő módon aláaknázzák
• vita a szalagavatóval és az egyéb költséggekkel/rendezvényekkel, ne-adj-nyuszi a szivaravatással kapcsolatban
Emellett csesztetve leszünk a nyelvvizsgák és a romló tendenciát mutató tanulmányi eredmények miatt, ha nem is osztályszinten, de elég nagy létszámban. Így, hogy ezt végiggondoltam, hát, nincs kedvem még egy év erejéig visszaülni az iskolapadba.

Emellett sajnos a természet is jelzi, hogy közeleg az ősz: egyre hűvösebbek azok a nagyon kellemes reggelek, amikor még a csipa mögül próbálom kideríteni, hogy a 17-es vagy a 23-as busz közelít; fél 9-kor már sötét van, ami engem derült égből villámcsapásként ért - mintha elszunyókáltam volna az utóbbi hetekben, és most ébrednék, hogy "jé már ennyi az idő?". A maga nevében én minden évszakot szeretek, de a nyár abból a szempontból kivételezett, hogy az ő elmúlását "megsiratom". Mondhatni, nálam az év vége nem december, hanem augusztus.

Itt keleten a helyzet változatlan

Délután elmentem Rossmanba az első canon-os képekért. Hát, csalódtam. A színek, a kiégések, a bemozdulás, az életlenség, az alulexponálás miatt a képek többsége teljesen élvezhetetlen. Legalábbis elsőre nagyon dühítettek ezek, de higgadt fejjel átnéztem mégegyszer a fotókat, és belátom, először túl kritikus voltam önmagammal. Magasra tettem a lécet, úgy persze, hogy levertem. A tanulság: több odafigyelés és fokozatosan növelendő elvárások.

Drága iskolánkban ma kellett (volna) átvennünk a tankönyveinket, azonban én nem jártam sikerrel. Az error: nem hoztam a tartós betegségemet (allergia) igazoló papírt. Mint anyámtól megtudtam, ilyenem nincs is, mert bár megállapították, hogy még mindig allergiás vagyok, igazolást nem adtak róla. No comment.
Szóval így tankönyv nélkül távoztam, ami, nos, nem rázott meg igazán. Viszont nem vagyok hajlandó fizetni a könyvekért, a bürokrácia meg...

Kriszta elhozta Mariann tankönyveit is, mivel ő nyelvvizsga miatt nem ért rá. Miután eljöttünk, első utunk Mariann anyujához vezetett, és bár elvileg csak beugrottunk a lépcsőházba átadni a csomagot, végül hosszasan beszélgettünk vele. Elmondott jópár dolgot osztályfőnökünkről, amin én igazán már meg sem lepődtem, sajnos. Nem kezdek bele, év közben úgyis lesz alkalmam kifejteni, mi a probléma.

Mint kiderült, a mai volt az utolsó munkanapom, ugyanis a Foxconn őrzi a Sanmina túlórával kapcsolatos hagyományait, amelyek a következők: többféle verzió pletykaszintű elterjesztése, döntéshozás csütörtökön, tájékoztatás - majd, hogy izgalmasabb legyen, pénteken változtatás és újabb tájékoztatás. Így alakult tehát, hogy a szombat-vasárnap délelőtti túlóra vasárnap délutánra korlátozódott a mi műszakunkra vonatkoztatva, igaz, diákként a másik műszakkal mehetnék szombat délután, ám úgy döntöttem, ezt már nem vállalom. Kell a pihenés.
Mindenesetre a váratlan események következménye, hogy hirtelen szembesültem a ténnyel: az utolsó munkanapomat töltöm. Nem vagyok az a tipikus búcsúzó, de mégiscsak hozzámnőtt ez a kis csipetcsapat, fura lesz egy ideig, hogy nem látom őket rendszeresen.
Az idei nyár amúgy igen jövedelmezőre sikerült, összesen ~ 130.000 HUF-ot kerestem, ami elég vad, úgy gondolom.

Koraeste utaztam egy nagyot, Fehérvárról Soltra, ahol Turira számítottam, de Turával (+Panda +Enikő) találkoztam, akik mit sem sejtve kellően meglepődtek. Átadtam nekik Áki basszusgitárját, ami kölcsönben tartózkodott nálam, majd 19.10-kor visszajöttem.
Érdekes dolog az ősz, még nincs itt, de a hideg futkos a hátamon, ha rágondolok. Dunaújváros szélén pl. éreztem a kiskoromból ismerős augusztus-illatot, ami a vizes homok szagára emlékeztet (vagy az is), és kapcsolódik hozzá egy furcsa, univerzális kép, ahogy játszok gyerekként a homokozóban, és a látvány, ahogy nézek ki bután a busz ablakán.
És ez az a fajta rosszkedv, ami voltaképp nem is az, nem is rossz kedv, csak megmagyarázhatatlanul borongós. Sajnos nekem ez az évszakkal jár, indokolatlanul is borúsabb vagyok ilyenkor.
Egyébként még mindig érzem a balatoni egy hét hiányát, egyrészt szerintem azért, mert ott valahogy eldőlt, hogy a nyárnak (szabadság szempontjából legalábbis) tényleg vége, másrészt azért, mert ennek tudatában valami iszonyú ragyogó egy hét volt, Krisztával. Mintha valaki közölné veled, hogy 2009. július 17-én meghalsz, mire mondanád, hogy rendben, de 16-án még behajtom az élettől az összes szépet és jót - mindezt természetesen sztoikus nyugalomban.