Nyaralásból vissza Biztos nem vagyok egyedül, valószínűleg sokan érezték már azt a furcsa keserűséget, amikor valami nagyon jó nagyon véget ér.
Persze az élet megy tovább, mint mindig, de kicsit nehéz hozzászokni a gondolathoz, hogy újra itt vannak a szürke hétköznapok, amikor nem az a legfőbb gondod, hogy mikor menj bele a Balatonba. Ilyenkor rámzuhan minden, kezdve azzal a különös ürességgel, hogy otthon vagyok, de mégsem, hogy sok a dolgom, de mégsem (mert igazán egyik sem fontos), és hogy kezdeni kéne magammal valamit, de mégsem.
Űr van tehát, de nincs gond, mert visszatér az ember a szokásos kerékvágásba, csak olyan jó lenne örökre úgy maradni. |
